28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Ho-ho-ho-hó! 🎅
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa

Oldalak: « 1 2 ... 12 13 [14] 15 16 17 18 19 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Matthew G. Kinsey
INAKTÍV


Kins&Kens társtulajdonos
offline
RPG hsz: 138
Összes hsz: 835
Írta: 2015. augusztus 27. 16:23 | Link


Meglehetősen sok idő telt el Kinsey legutóbbi sötétedés utáni sétája óta. Gyakran tartózkodott késői időpontokban is a ketyereboltban, így nem igazán jutott már ideje kellemes, egy órás andalgásokra a faluban. Ezen az estén viszont valamiért csak károkat sikerült okoznia a mugli szerkezetekben. Minden egyes hiba révén egyre frusztráltabbá vált. A negyedik elrontott rúnánál már elfogadta, hogy most vagy abbahagyja a munkát, vagy a következő ketyerét szét fogja törni a pulton. Ideges mozdulattal kulcsolta be az ajtót, majd sietős léptekkel indult el a Macskabagoly utcza felé. Rengetegszer tette már meg ezt a rövid utat, és tudta, hogy ezalatt véletlenül sem lesz ideje rágyújtani. Otthon már leszokott róla, mindenhol máshol viszont... A francba is, legyen. Kinsey megtorpant, és gyorsan körbepillantott. Senkit sem látott a közelben, így senki sem láthatta, ahogy kínos (?) módon visszavett a sebességből, és az eddigivel ellenkező irányba fordult. Beszívta a hűvös, esti levegőt, mintha ezzel bármennyire is kárpótolhatta volna a tüdejét az eddigiekért - és a későbbiekért. Az utcán beszélgetésfoszlányokat kapott el, de ezúttal egyiket sem volt kedve kielemezni. Amíg emberek között volt, maga elé nézve lépdelt. Csupán a falu határához érve kezdett jobban figyelni a környezetére. Letért a Fő utczáról, a kitaposott ösvényen keresztül az erdő felé haladva. Céltalanul kószált a fák között, ezúttal távol Kens házától. Csak akkor torpant meg ismét, amikor így is sikerült egy régi épületre bukkannia. Elhagyatott háznak tűnt, sokat eltakaró, vad növényzettel. Kinsey tudta, milyen szerepet töltött be az ilyen épületek nagy része. Drogtanya. Ebben az esetben ugyan nem tartotta valószínűnek, hogy létezett egy ilyen az iskola melletti erdőben, de manapság semmit sem lehet tudni. Ő pedig ugyan nem ezt tervezte esti programnak, de... További gondolkodás helyett a viselkedéselemző inkább megkerülte az egykori kerítés egyik oszlopát, és átvágott az udvaron. Óvatosan nyitott be a fülsértően nyikorgó ajtón. Tévedett. A hely teljesen üres volt, az általános gaz és szemét kivételével. Talán jobb is volt így. Matthew behajtotta maga után az ajtót. Az egyedüli fényforrás a kitört ablakokon beszűrődő holdfény volt. Bár a göndör hajú jelenleg is magánál hordta a pálcáját, úgy döntött, ezen most nem fog változtatni. Egyébként sem szeretett volna túl sokáig maradni. A szoba egyik távolabbi sarkába húzódott, majd elővett egy szál cigarettát és az öngyújtóját.
Utoljára módosította:Matthew G. Kinsey, 2015. augusztus 28. 00:34 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Eördögh Lars Tobias
KARANTÉN


Eat the rude | helyszínelő
offline
RPG hsz: 242
Összes hsz: 3350
Írta: 2015. augusztus 27. 22:05 | Link

Kinsey


*Hideg, nedvesség. Alulról jön, mintha a föld alatta feltámadt volna. A víz körbeöleli a karjait, lábait, kezdi magába szívni, maga alá temetni. Magatehetetlenül, mozdulatlanul próbál küzdeni, de ebből semmi sem látszik. Nem tud mit tenni. Kalapáló szívvel, tágra nyílt szemekkel érzi, amint a víz már a mellkasát is befedte és az arcán kúszik felfele. Görcsösen erőlködik, hogy kitörjön a bénultságból, és közben az agya kétségbeesetten sikolt magyarázatért, de nem megy a ráció, nem jön egy érv, a feloldozás, semmi. Csak a pánik, a csontvelőig hatoló félelem. Kiáltani próbál, ám hang nem jön ki a torkán. Olyan mély csend van, hogy sípol tőle a füle, lüktetnek az erei. A víz átcsap a száján, a nyakát nyújtja, erőlködik, próbál felemelkedni, felülni, de nem sikerül és a hullámok beborítják a teljes testét és -
hangos sikoltás szakítja meg a csendet, egy egér ijedten iszkol be egy falrepedésbe, Tobias pedig felhúzható játékként ül fel és zihálva néz le magára, még meg is tapogatja az arcát, a testét. Kétséget kizáróan itt van, életben van és - a saját izzadságát leszámítva - nem vizes. Úgy ver a szíve, hogy fél, menten rövidzárlatos lesz a túlhajszolástól és végleg leáll. A bal mellkasára szorítja a tenyerét, próbálja csillapítani kétségbeesett szívét, mely lassan, de kezd visszaállni a normális ritmusba.
Fogalma sincs, hol van. Vagy hogy egyáltalán hogy került oda. Mert egyértelmű, hogy nem Michelle kanapéján ül. Hacsak nem söpört végig az apokalipszis Bogolyfalván, miközben ő álmában fulladozott, nem hinné, hogy ugyanott van, ahol legutóbb volt. Alaposabban megnézi magát. Talán... igen, így volt legutóbb felöltözve. A kockás pizsamanadrág, egy fehér póló és a lábán semmi. Bár amilyen fekete a kosztól, úgy tűnhet, nincs is mezítláb. De hova került? Egy csupasz földön ül, papírok, száraz levelek, korhadt deszkák körülötte. Nagyon reméli, nem ment be senkinek a házába és mindjárt egy pálcával kell farkasszemet néznie - az övé nyilván nincs nála. Felpillant, de sehonnan se röppen felé átok, legalábbis még. Továbbra is reszket egész testében, az elméje félig még az álomban van, érzi minden pórusában az őrült rettegést, hiába ismételgeti magában, hogy álom volt, csak egy álom volt...*


***
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Matthew G. Kinsey
INAKTÍV


Kins&Kens társtulajdonos
offline
RPG hsz: 138
Összes hsz: 835
Írta: 2015. augusztus 29. 20:04 | Link


A szájához emelte a cigarettát, de meggyújtani már nem volt alkalma. Fülsértő sikoltás törte meg a ház csöndjét. A viselkedéselemző megrezzent, és akaratlanul is hátrált egy lépést. Pár másodpercig feszült figyelemmel hallgatózott a sötétben. Valaki levegőért kapkodott, valószínűleg a lépcső túloldalán. Kinsey agyán átfutott a gondolat, hogy megpróbálhatna feltűnésmentesen kiszökni a házból, anélkül, hogy kapcsolatba lépne az illetővel. De miért? Miért tenne ilyet, mikor pont erre vágyott hetek óta. Egy cseppnyi izgalomra. Eltette a cigarettát és az öngyújtót. Most már jobbnak látta, ha nem csupán a holdfényre bízza magát, és elővette a pálcáját. Nem tervezte semmilyen módon meglepni a másikat, tehát az nyugodtan láthatta, ahogy a Lumos fényköre lassan közelített hozzá a pálca tulajdonosával együtt. Kinsey két méternyire állt meg a földön ülő alak előtt. Szenvtelen arccal jártatta végig a tekintetét a ziháló férfiún. Ha Matthew különösen földhöz ragadt és makacs lett volna, akkor most biztosan újra a drogtanya ötletét erőltette volna. A srác pupillái viszont normális gyorsasággal reagáltak a fényre. Metamfetamin, kokain, LSD kizárva. A marihuána még okozhat hallucinációkat, de legyünk őszinték. Az idegen pizsamában üldögélt a földön. Sokkal valószínűbbnek tűnt, hogy Kinsey-nek egy holdkórossal volt dolga, mint sem egy drogossal.
- Mi történt veled?
Matthew feleslegesnek érzett bármiféle köszönést vagy a másik állapotára vonatkozó kérdést. Most kérdezte volna meg, hogy jól érzi-e magát? A göndör hajú ezt magának is meg tudta válaszolni. Az ember nem kellett viselkedéselemző legyen ahhoz, hogy lássa: az idegen félt valamitől. Rettegett.
Utoljára módosította:Matthew G. Kinsey, 2015. augusztus 29. 20:30 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Podmaniczky Anna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 57
Összes hsz: 328
Írta: 2015. augusztus 29. 21:59 | Link

Micsó

*Azért ha az embert egy csúzli által kaviccsal meglövik, az nem tesz jó benyomást. Különösképp akkor, ha váratlanul éri a másikat, így hát nem kell csodálkozni, amiért Anna kiakad a szöszi tettén. Ugyan nem kezd vele ordibálni, vagy szimplán elfutni, viszont sírni, majd dühös szemeket mereszteni a másikra igen. Kettőt se szól, az ismeretlen megmagyarázza tettét, nem látja értelmét a haragnak. Beletörődik, hogy az emberek így bántak vele régen, most is és így is fognak még sokáig, kivéve akkor, ha végre nem áll ki önmaga mellett. No, igazán megtehetné végre. Kimondani azt, amit gondol.*
 - Hogy én pici vagyok?! 16 éves múltam... - *háborodik fel egy picit. Jó, kislányos viselkedése és pofija végett lehet 10-nek nézte, de akkor is. Rosszul esik az embernek ilyen idős korban, ha "lekislányozzák". Olyan ez, mikor 35 vagy, és 40-nek néznek. Trauma.
Azért nem egy taplóval van dolga. A szöszke nem lép le, s hagyja itt egyedül. Lecsüccsen mellé, és még emós vízzel is megkínálja. Milyen kedves.
Erre olyat művel, amire soha nem gondolt volna. Meglövi a saját lábát! Érted?! A sajátját, csak azért, mert a mi kis Annácskánk nyafogott egy sort. Főhősnőnk kacag egyet a jeleneten, s be kell vallania, sokat nőtt a szemében az ismeretlen.*
 - Ezt azért nem kellett volna... De igen mókás - *kacarászik tovább, pedig valószínűleg a másik ezt nem tartja olyan viccesnek, mégiscsak a lábáról van szó. És olyan közelről lőtt.. Lehet az a fájdalom nagyobb, mint Annáé. Őrült egy csaj, mit ne mondjak.*
 - Anna vagyok - *mutatkozik be a lányka, miközben nézi, ahogyan a szöszi a porba rajzolgat.* - Másodikos navinés - *teszi hozzá, mintha valami prefektussal dumálna.*
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Michonne Elizabeth Greengrass
KARANTÉN


A Bolond Bébimalac-by.: Káborszervezők
offline
RPG hsz: 20
Összes hsz: 137
Írta: 2015. augusztus 29. 22:59 | Link

Anibani

Az ijesztő házat betöltötte Anna kacarászása. Ami dobott egy kicsit a hely hangulatán. Ennyi idő kellett, hogy kinyögje a nevét? Azért nem kérdeztem, mert akár "Pufifejnek" is hívhatnám.
Illene bemutatkoznom, ha már ő is elárulta a nevét. Ha tudja a nevem akkor már meg is tud találni, ami azt jelenti, hogy meg is fog. Ez aggaszt.
-Az én nevem Michonne. Nem igazán szeretem ha becéznek, de tekintve, hogy a kavicsom a hasadba fúródott..úgy hívsz ahogy szeretnél.- Mondtam egy hatalmas mosollyal az arcomon ami nem túl gyakori tőlem.
Régen ezerszer nyíltabb voltam. Megviseltek az utóbbi évek. Hirtelen minden olyan könnyen elérhetővé válik. Talán levetkőzhetem ezt a kemény személyiséget és a falakat amelyeket magam köré építettem, hogy többet ne tudjanak megbántani.
Úgy néz ki, hogy az újdonsült áldozatom egy idős velem, csak kevésbé karót nyelt mint én.
Kezd sötétedni, akár milyen félelmet nem ismerőnek tudom magam, azért mégis csak arról beszélünk, hogy sétáljunk végig bagolyfalván úgy, hogy az orromig sem látok.
Mivel a cipőm szétment ezért nem sok esélyt adok arra, hogy így sétáljak. Néhányan az iskolában furán néznek rám, hogy általában egyedül vagyok és  nem nagyon vannak barátaim. Talán Anna elég balhé tűrő ahhoz, hogy ezt a szerepet betöltse.
-Ennyiből már kitalálhatod, hogy melyik házhoz tartozom. Attól függetlenül, hogy ilyen babapofid van mégis úgy tűnik egy idősek vagyunk.- Jó érzés néha kedvesnek is lenni.
- Úristen! hallottad ezt? Az emeletről jön.- Kaparászást és lépteket hallottam. Óvatosan kihúztam a táskámból a csúzlimat meg pár követ, majd Annára néztem és a fejemet a rozoga lépcső felé döntögettem, jelezvén, hogy induljon előre. Addig fedezem hátulról.
Végre akad egy kis izgalom a silány életemben.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Eördögh Lars Tobias
KARANTÉN


Eat the rude | helyszínelő
offline
RPG hsz: 242
Összes hsz: 3350
Írta: 2015. augusztus 31. 15:21 | Link

Kinsey


A remegése lassan alábbhagy, bár még párszor el kell ismételgesse magában a mantráját: Eördögh Lars Tobias vagyok és élek... Abban sem biztos, hogy ezt csak a fejében ismételgeti, lehet, hogy hangosan is kiejti a szavakat és most magában beszél. De muszáj mondania, meg kell töltse a fejét a saját hangjával, a biztonsággal és a tudattal, hogy ő valóban önmaga, nem veszett el az álmok sötét poklában, és él, él, él... Bárcsak tudná, hány óra. Amikor lefeküdt, levette a karóráját, ami hatalmas butaság, mostmár tudja, akkor is tudhatta volna, de ez már mindegy. Akkor... hány óra is volt? 11 után... igen, olyasmi. Most mennyi lehet, mennyi esett ki neki és egyáltalán hogy jutott ki a házból? Reméli nem tett kárt semmiben és senkiben.
Egy fény közeledik felé lassan imbolyogva. Hunyorítva néz az irányába, majd ahogy egyre közelebb jön, a kezével tart ernyőt a szeme fölé, hogy az ne bántsa - hisz épp felébredt egy korom sötét helyen és most szembevilágítják. Mert egyértelmű, hogy nem egy villanykörtét evett szellem lebeg végig a szobán, hanem valaki van is a fényforrás végénél. A pálcát tartó alakot nem tudja kivenni, pedig csak pár méternyire állt meg tőle.
- Nem tennéd azt félre... esetleg? - a hangja nagyon rekedt, mint aki régóta nem adott ki emberi hangokat, csak állatian üvöltözött volna úgy, ahogy csak a torkán kifér. Lehet, hogy ezt is tette. Lehajtja a fejét, a szemeit dörzsölgeti és várja, hogy végre visszakapja a látását. Bár egy ideig még biztosan csak egy nagy sárga folt fog lebegni előtte.


***
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Matthew G. Kinsey
INAKTÍV


Kins&Kens társtulajdonos
offline
RPG hsz: 138
Összes hsz: 835
Írta: 2015. szeptember 1. 23:15 | Link


Ahogy közeledett a hangok forrásához, Kinsey nem tudta pontosan, milyen reakcióra számítson. A zihálást folytonos motyogás váltotta fel. Matthew csak az utolsó szót tudta kivenni, mivel a közeledtére a másik elhalgatott: élek. Hát, ez legalább egy jó hír. Valószínűleg. Megtorpant a zavartnak tűnő idegen előtt, és a vele történtekről érdeklődött. Az eszébe sem jutott, hogy az eddig sötétben kuksoló srácnak nem tett valami jót, amikor "vallatás" közben a szemébe világítottak.
- Nox - szólt válaszul a fiú kérésére, és a fénygömb a pálcája végén kialudt. Kinsey hangjában és arckifejezésében a közöny helyét lassan átvette a kíváncsiság.
- Nem nézel ki valami jól - jelentette ki. - Gyakran szoktál alvajárni errefelé?
Kérdésén talán kicsit érződött, hogy előbb angolul fogalmazódott meg a fejében. Ettől függetlenül sejtette, hogy a srác így is meg fogja majd érteni. Már nem világított vele ugyan, de Kinsey még mindig leeresztett kezében tartotta a pálcáját, csak a biztonság kedvéért. Az idegen egyelőre még mindig a földön ült, és a szemeit dörzsölgette. A viselkedéselemző elégedett volt a holdkóros teóriájával, de fel kellett készülnie arra a ritka eshetőségre is, hogy tévedett. A másik nem tűnt veszélyesnek, ugyanakkor jellemeztek már így több pszichopatát is a történelem során. Bár minden bizonnyal egyikük sem nézett ki annyira rémülten, mint ez a srác.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Eördögh Lars Tobias
KARANTÉN


Eat the rude | helyszínelő
offline
RPG hsz: 242
Összes hsz: 3350
Írta: 2015. szeptember 2. 14:49 | Link

Kinsey


Végre újra sötét van, bár még nem lát sokat a fehér folton kívül maga előtt. Inkább lehunyja a szemeit és pihenteti, amíg újra visszakapja a látását. Közben érkezik egy újabb kérdés, ez már kíváncsibb hangnemben csendül, mint az előző. A hang alapján körülbelül vele egyidős lehet a fiú, talán idősebb? A baritonok csalókák tudnak lenni. Az ő hangja sem épp vékony, de semmiképp sem olyan dörmögő, mint az idegené, csak kellemesen mély és rekedtes néha. Örül, hogy nem az épület tulajdonosa áll előtte, és valószínűsíthető, hogy az épületnek egyáltalán nincs is tulajdonosa egy jó ideje. Tehát senki nem fogja felcibálni az igazgató elé területsértésért és még jó ég tudja miért.
Lassan kinyitja a szemeit és felemeli a tekintetét az idegenre. Nem kapkodja el a választ. Frissen visszakapott érzékével alaposan megnézi magának a srácot. Mit kereshet egy elhagyatott házban? Éjszaka, egyedül? Úgy méri fel az arcvonásait, mint aki egy térképen próbál eligazodni. Valósággal látja maga előtt, ahogy a másik fejében forognak a kerekek, nyikorogva, füstölve dübörög a gépezet, próbálja ő is kitalálni, hogy ki lehet ő és főleg mi lehet.
- Errefele? Nem, nem szoktam. - a szavakat lassan, nyomatékosan ejti ki. - Bárhol is legyünk. - először is még új, errefele valószínűleg nem is járt még soha, bár fogalma sincs, hogy hol van. Másodsorban nem nevezhető szokásnak az alvajárás. A tudatalattija néha megindul, miközben ő szeretne pihenni, és aztán kiköt egy olyan helyen és helyzetben, amiből nehezen szedi ki magát Tobias. Nincsenek jóban, ő meg a tudatalattija.
Lassan előredöl és egyik lábára áll, majd a másikat is mellé teszi és kiegyenesedik. A nadrágjának egyik szára térdig felszakadt és a pólója is úgy néz ki, mintha egy medve szájából ráncigálták volna ki. Ennél már csak az arca nézhet ki jobban, bár azt szerencsére nem látja. Kosz borítja a kezeit, a lábait, az orrát, homlokát. Mindenképpen így szeretett volna megismerkedni valakivel. Mindenesetre próbál egyenesen, felemelt fejjel állni a másik fiú előtt, mint akinek semmi takargatnivalója nincs.
- Nyugalomért jöttél ide. - állapítja meg. Látszik rajta, a testtartásán, mert más a sötétben kevéssé kivehető, hogy ideges, vagy nemrég ideges volt és még nem múlt el teljesen, hogy valami elől menekült ide, kiszellőzni, lenyugodni, bár az okot nyilván még nem tudja kitalálni. Ehhez képest kapott egy sikoltozó holdkórost. Legalább elvonja a figyelmét a saját bajairól. Tobiasnak meg kiváló alkalom ez arra, hogy szintén ne a saját problémáival foglalkozzon.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Matthew G. Kinsey
INAKTÍV


Kins&Kens társtulajdonos
offline
RPG hsz: 138
Összes hsz: 835
Írta: 2015. szeptember 8. 01:44 | Link


Különleges társaságnak számított az idegen, erre Kinsey már ismeretségük első pillanataiban rájött. Kívülről talán furcsának és kínosnak hathatott, ahogy egy ideig némán méregették egymást a sötét helyiségben, de a göndör hajú egyáltalán nem érezte kényelmetlenül magát. Volt valami ismerős a srác elemző tekintetében. Matthew egyelőre nem bánta meg, hogy odalépett a sikító fiúhoz. Válaszát a viselkedéselemző megjegyezte magának, de más módon nem reagált rá. Figyelte, ahogy a másik végre feltápászkodott, és büszkén farkasszemet nézett vele. Bár jelenlegi állapotára nem igazán lehetett büszke, valamilyen szinten ez az idegen személyiségével járhatott. Váratlan kijelentésére Kinsey meglepetten emelte meg a szemöldökét. Csak egy rövid időt töltött el a csodálkozással. A felismerés hamar önelégült mosolyt csalt az arcára.
- Nem rossz, de ezt a játékot ketten játsszák - állapította meg, lassan ejtve ki a szavakat. Már nem mosolygott, a fürkésző pillantása viszont pontosan ugyanolyan mértékben volt bizalomgerjesztő. Hogy mennyi is volt az annyi, az csakis a fiún múlott.
- Ha ennyire idegen neked a környék, azt elmondhatom, az emberek nem szoktak sokáig cseverészni ezen a helyen - fordította a fejét a szoba belseje felé Kinsey. - Rád nyilván nem vonatkozik a takarodó, de talán te is szívesebben lennél már ilyenkor a kastélyban.
Matthew ismét a másikra pillantott. Korban hozzá közelinek tűnt, ezért több, mint valószínű volt, hogy mestertanoncnak érkezett a Bagolykőbe. Mi más dolga lett volna egy ilyen srácnak Bogolyfalván? Ha nem lett volna a bolt és... egyéb indokok, akkor Kinsey is rég maga mögött hagyta volna az egyébként rém unalmasnak ható varázslófalut. Az pedig a fiú első megszólalása óta nem volt titok, hogy nem ismerte a kísértetházat, és vele együtt valószínűleg a környéket sem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Eördögh Lars Tobias
KARANTÉN


Eat the rude | helyszínelő
offline
RPG hsz: 242
Összes hsz: 3350
Írta: 2015. szeptember 9. 14:46 | Link

Kinsey


Egy pillanatig meglepetten pislogott rá az idegen, de hamarosan a felismerés hulláma öntötte el az arcát. Tehát nem lassú felfogású, remek. Nem lenne türelme egy... rosszabb képességű emberhez Tobiasnak ebben az órában és helyzetben. De vajon lesz-e hozzá? Bár tudatában van annak a rellonos, hogy most nem neki kedveznek a körülmények, úgyhogy amennyire csak lehet, igyekszik civilizáltan viselkedni. Egy elhagyatott épületben, éjszaka, szakadt pizsamában, koszosan, mezítláb. Ez elég gyenge alap a "civilizált" viselkedéshez, de ezzel kell dolgoznia.
Szóval ez egy kettős játszma. Most Tobiason van a sor, hogy halvány mosoly bukkanjon fel a szája sarkában. Átáll a másik lábára - Merlinre, üvegdarabokon mászott keresztül? Ég a talpa megannyi apró pontban, valószínűleg vérzik is -, karjait pedig összefonja maga előtt. Mindent nyugtáz magában, amit a másik mond, semminek sincs éppen információértéke számára, bár ezt a fiú valószínűleg tudja is. Az utolsó szóra azonban felkapja a fejét.
- A kastélyban? - összeráncolt szemöldökkel apró, önkéntelen fejrázásba kezd. - Nem a kastélyból jöttem le idáig így. - néz végig magán, mint mondandója illusztrációján. Persze, akár onnan is lejöhetett volna, de elég valószínű, hogy a hálótermekből kifele jövet a folyosókon valakivel csak szembement volna. De mielőtt folytatná a gondolatmenetét hangosan is, rádöbben, hogy talán okosabb, ha most hallgat, vagy legalábbis nem próbálja kioktatni a másikat. Nem szokott jól elsülni és kivételesen még érdeke is, hogy a fiú ne hagyja ott szó nélkül. Ugyan megtud állni a lábain, de valószínűsíthető, hogy a járás már nem lesz ilyen egyszerű művelet. És nincs egy seprűje, amit magához hívhatna, meg egyébként a pálcája sincs nála - és ha nála lenne, akkor? Rongyosan, koszosan végigrepülhetne a falun, egyenesen be a Saint-Venant rezidenciába. Emlékezetes látványt nyújtana. Ennél már csak az lenne emlékezetesebb, ha négykézláb mászna keresztül, vagy legjobb esetben sántítva, vércsíkot húzva maga után, rohamosan fertőződő sebekkel. Ragyogó kilátások. Tehát semmi okoskodás - mentálisan ad magának egy fenékbe lódítást.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kiss Veronika
INAKTÍV


Kiscsikó
offline
RPG hsz: 59
Összes hsz: 635
Írta: 2015. szeptember 11. 22:24 | Link

Scarlett Conroy

Egyetlen egy dolgot szeretnék most legelőször megtudni, de azt nagyon. Még pedig azt, hogy vajon hol lehetek. Persze az már régen rossz, hogy ilyen kérdésre kell választ találnom, de úgy érzem, hogy ebben a pillanatban nem azon kéne gondolkodnom, hogy mi a jó, és mi nem, mert azzal nem jutok előrébb. Legjobb lesz, ha szépen sorjában visszaemlékezem, hogy mi történt ma.
Korán keltem, és gyorsan elkészültem, úgyhogy eldöntöttem, ma benézek a faluba, mert bár már aránylag hosszú ideje vagyok itt, de mégsem töltöttem ott még sok időt. Mikor már odaértem, nem volt nagyon ötletem, hogy mit csináljak, ezért csak céltalanul sétálgattam, beszélgettem, s nézelődtem. Végigjártam az összes boltot, vettem jó pár hasznos dolgot, és olyat is, amire csak azért voltam hajlandó borsas árat fizetni, mert teljesen lenyűgözött, hogy mennyire érdekes, varázslatos a működése, és ugyebár biztosan nagyon fog majd tetszeni a családomnak, amikor végre hazalátogatok, és a hosszú beszámoló után megmutatom nekik azokat a tárgyakat, amelyek szerintem érdekelhetik őket. A boltok után a lakóházak következtek, amik persze kevésbé voltak mágikusak, de engem mégis ámulatba ejtettek, hisz azért mégsem olyanok voltak, mint azok, mik a mugli világban megszokottak. Talán, ebben viszont már nem vagyok biztos, annyira elmerültem a csodálkozásban, hogy észre sem vettem, hogy közben megváltozott a helyszín, és a pazar bagolyfalvi házak helyett, egy hatalmas, ódon épület előtt álltam meg.
Igen, ez lehet a legvalószínűbb magyarázat arra, hogy ez a cseppet sem bíztató építmény néz velem farkasszemet most, és én, jobb terv nem lévén, csak állom a "tekintetét", és meg sem mozdulok. Túlságosan sokáig ez nem működhet, ezért természetesen úgy 7-8 perc kemény "harc" után érzem, hogy megmozdulnak a lábaim, és utána felfogom, hogy elkezek haladni a bejárat felé, végül pedig látom, hogy belépve mennyivel másabb ez a hely, mint kívülről. Nem, nem abban különbözik, hogy a belső rész, ne lenne lepusztult, hanem abban, hogy a kupolaszerű nappali, a festménymaradványok és a szétszórt tárgyak egy nagyon különleges hangulatot, és ezáltal egy új élményt adnak az embernek. Éppen ezért körbesétálok, és rájövök, hogy nem is olyan rossz, hogy eltévedtem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

“Ha ég a házad, melegedj a tüzénél!” (spanyol közmondás)
Scarlett Conroy
Független boszorkány, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Troublemaker, Svájc. 2017 réme
offline
RPG hsz: 447
Összes hsz: 2252
Írta: 2015. szeptember 13. 21:32 | Link

Kiss Veronika

  Egész nap a szép új szobát nézte. A falakat, ami éppen üresnek nem mondható, de olyan átlagos, hogy tíz perc alatt simán megunta. De akkor is csak nézte ki a fejéből, és azon gondolkodott, hogy tulajdonképpen mit is keres itt? Ebben az iskolában, vagy egyáltalán a földön. Annyira nem illik a képbe, hogy az már fáj.
  Erőt vett magán, és felhúzta a mindennapos maszkot az arcára legalább addig, amíg kimegy az épületen egy kis felfedezőútra. Bement a klubhelyiségbe, kiosztott pár hamis mosolyt, odalökött pár szót. Aztán ugyanezt eljátszotta az egész iskolán belül, ha szembe jött valaki ismerős. Mindig azt mondják, hogy nehéz valaki mást játszani, pedig magadat nehezebb játszani.
  Sétált, és csak ment. Nem is gondolt, és nem is látott. Egyszerűen csak ment. Arra, amerre a lába vitte. És csak ennyit tett. Egy idő után azt vette észre, hogy egy bizonyos ház felé tart. Ő maga még nem járt benne, de hallott már egy s mást róla. Minden variációban Tudjukki neve is megjelent.
  Most a sok gaz lassan a ház tetejéig ért, így elég nehéz volt megközelíteni, de biztos, hogy néhány diák járkált erre, mert egy csapás volt a növények közepette. Scar próbált úgy menni, hogy a növények ne karcolják össze a lábszárát, de ez persze nem igazán jött össze. Arra nem gondolt, hogy ilyen helyekre jön, ezért csak egy rövidnadrág volt rajta. Tekintve, hogy ma még vizsgázni se vizsgázott.
  Odaért, és bemászott az ablakon. Mert az úgy is ki van törve, és sokkal elegánsabb közlekedési útvonal, mint az ajtó.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Itt járt Lala Rolleyes
Kiss Veronika
INAKTÍV


Kiscsikó
offline
RPG hsz: 59
Összes hsz: 635
Írta: 2015. szeptember 18. 17:21 | Link

Scarlett Conroy

Először vagyok ilyen félelmetes helyen, mivel régebben, ha tehettem messze elkerültem az ilyesfajta házakat, épületeket, sőt mi több, még a gondolattól is, hogy esetleg én egy kísértetházba be tegyem a lábam, viszolygott mindenem. Pedig az osztálytársaim előszeretettel mentek a volt iskolám régi, ezer éve elhagyatott épületébe, hogy egy kis izgalom legyen az életükben. Engem is hívtak, de én mindig kitaláltam egy-egy jó indokot, hogy "sajnos" most azért vagy ezért nem érek rá.
Sokáig lépdelek a szobákban, és jó pár tárgyat alaposan megnézek. A legtöbbje nem túl érdekes, mert azok csak egyszerű, valószínűleg a Bagolykőből hozott üstök, könyvek, tollak egyebek, de van néhány egészen meghökkentő érdekesség. Vegyük például azt a hatalmas vázát, amit rögtön akkor pillantottam meg, mikor beléptem a jobb oldali terembe. Ez egy fehér színű műalkotás, ami körülbelül akkora mint én, de nem egyszer, hanem legalább kétszer.
Később hirtelen lépések zajára leszek figyelmes, amelyek egyre hangosabbak és egyre közelibbek lesznek, éppen ezért elindulok a bejárat felé, de aztán megtorpanok, mert eszembe jut, hogy ez amúgy egy olyan hely, ahol nem biztos, hogy a környék legkedvesebb és legjobb alakjai fordulnak meg. Ezért  pálcámat elő véve elbújok, és erőteljes figyelemmel vizslatom a hatalmas kaput, amelyen keresztül én is bementem egy negyedórával ezelőtt. A látogató azonban nem ott érkezik, hanem a mellettem lévő ablakon keresztül.
- Szia.. - köszönök, mikor felismerem, hogy egy szőke hajú leányzó landol mellettem. - Te hogyhogy itt? Meg ööö... ki vagy?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

“Ha ég a házad, melegedj a tüzénél!” (spanyol közmondás)
Scarlett Conroy
Független boszorkány, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Troublemaker, Svájc. 2017 réme
offline
RPG hsz: 447
Összes hsz: 2252
Írta: 2015. szeptember 19. 16:04 | Link

Kiss Vera

  Scar a ház falához ment. Nem hallt semmit se a házból, se a távolból, de azért még körbelesett. Soha nem lehet elég biztos az ember. De semmi. A nap már a horizontvonal környékén volt, és vészes gyorsasággal csökkent.  Az eget narancssárgás fénybe borította. Scar néhány pillanat erejéig elnézte a képet, majd mikor úgy érezte már eléggé magába szívta, elfordult tőle az ablak felé. Lendületett vett, és felugrott a párkányra. Elég hangosan érkezett, de hát mégsincsenek macska génjei, és soha nem tanulta meg hogy kell ilyet hang nélkül csinálni. Mikor nem lát senkit, még egyet ugrik, és talpra érkezik a talajon. Porolgatni kezdte a pólóját, amikor valaki megszólalt mellette. Scart ez teljesen hirtelen érte, és egy halkat felsikkantott, miközben hátrébb ugrott egyet , és nekiütközött a nyílásnak, amelyen az előbb érkezett.
  - Jesszusom! Te meg hogy a fr*ncba kerülsz ide? - bukkott ki belőle az első kérdés, de a barna már megelőzte. - Hát tudod, én az iskola diákja vagyok, és lassan harmadikos. Szóval te válaszolsz ezekre a kérdésekre előbb. - válaszolta, amikor felmérte, hogy a másik fiatalabb nála. Aztán amikor megpillantott a másik arcát meggondolta magát. - Bocsi, csak önvédelemből mondtam. Scar vagyok. És nem igazán tudom hogy keveredtem erre. Én valahogy mindig ilyen helyre bukkanok amerre csak járok. Lehet el vagyok átkozva. - mélázott el a lány, és közben kinyújtotta a kezét.
  Miután megvolt a bemutatkozás, a szöszi elindult befelé a szobában, és mindent elkezdett alaposan megvizsgálni. Na jó, azért annyira alaposan nem, de legalább annyira, hogy megtudja állapítani az Tudjukkié lehetett e.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Itt járt Lala Rolleyes
Lolita Sole
INAKTÍV


Hegedűművésznő
offline
RPG hsz: 21
Összes hsz: 51
Írta: 2015. szeptember 19. 23:22 | Link

Lillith Holloway

Már hetek óta egy üres helyet kerestem, ahol kicsit gyakorolhatok. Hátamon a hegedűtokommal sétáltam végig az utcákon, majd ki a falu szélére, mert elhatároztam, hogy ma fogok találni valamit. Lassan sétáltam, a lábam alatt recsegett a fű, ahogy mindenen átvágtam. A szemem sarkából megpillantottam egy régies épületet. Kicsit belepte a moha és a gaz, de nem zavart túlzottan, ez biztos jele annak, hogy kevesen járnak errefelé. Körbejártam vagy háromszor a házat, hátha találok rajta egy ajtót. Sikertelenül. Rövid hezitálás után a legalacsonyabb ablak felé vettem az utamat. Leemeltem a hegedűt a hátamról és óvatosan behelyeztem a nyílászárón, majd én is bemásztam. Vagyis be akartam mászni, de ebből beesés lett. Megbotlottam a párkányban és zuhantam, szerencsére nem a hangszeremre. Meggyőződtem róla, hogy csak egy adag lila foltot szereztem magamnak, így feltápászkodtam és beljebb mentem. Egy üres nappaliba érkeztem. Elég... ósdinak tűnt. A vakolat omladozott, festékről már beszélni sem lehetett. Csend volt. Súlyos csend. Hát én most ezt meg fogom törni. Az egyetlen zavaró tényező a félhomály volt, de rosszabb az utcán hegedülni, mint egy elhagyatott szobában. Kipakoltam a cuccaimat és hamgolni kezdtem. Kissé hozzájárultam az eleve kísérteties hangulathoz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kiss Veronika
INAKTÍV


Kiscsikó
offline
RPG hsz: 59
Összes hsz: 635
Írta: 2015. szeptember 20. 09:23 | Link

Scarlett Conroy

Kissé én is megijedek, mikor a szőke leányzó egy halk sikoly kíséretében visszaugrik az ablakhoz. Persze jobban belegondolva egy ilyen helyen, lehet, hogy nem lett volna rossz, hogy nem beszéddel jelzem, hogy itt vagyok, hisz mégis csak egy sötét, régi, misztikus kísértetházról beszélünk, amiről egészen biztosan sok-sok pletyka kering mind a faluban, mind az iskolában, és én csak azért nem hallhattam róla eddig, mert még nem vagyok olyan régóta tagja a Bagolykő Mágustanodának.
- Kiss Veronika vagyok, de szólíts Verának vagy Veronak - mutatkozok be, és közen belül azon tépelődök, hogy egy embernek, hogy változhat a hangulata, beszédstílusa ilyen rövid idő alatt ennyire sokat. - Most én is hasonló cipőben járok mint te, mert nem tudom, hogy hogy kerültem ide, ráadásul úgy, hogy nem szoktam olyan helyekre, mint ez, járogatni.
De komolyan ez a Scar tényleg nagyon fura. Először rámförmed, hogy mit keresek itt, aztán azt hangoztatja, hogy ő itt az idősebb, ezek után, mikor már azt várom, hogy még mérgesebben szóljon hozzám, gyorsan bocsánatot kér, és bemutatkozik, s miután én válaszolok, fogja magát, és elindul. Ez, hogy is mondjam, elég sértő a számomra, mert azért mégis csak, ha már találkoztunk, beszélgethetnénk egy keveset, nem? Ezért úgy döntök, hogy utánamegyek, és bármit is fog csinálni, mindenképpen én is vele tartok.
- Ugye nem baj, ha csatlakozok? - kérdezem azért meg a biztonság kedvéért. - A tárgyakat nézed? Nagyon érdekesek.
El sem hiszem, hogy én vagyok az, aki itt kezdeményezi a társalgást. Pár hónappal ezelőtt el se hittem volna, hogy majd efféle dolgot is fogok csinálni, de valahogy amióta idekerültem, állandóan ez van. Többet beszélek, keresem a többiek társaságát, sokszor nyugtalankodok, és még sportolok is. Ez utóbbi a leghihetlenebb.
Utoljára módosította:Kiss Veronika , 2015. szeptember 20. 16:01 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

“Ha ég a házad, melegedj a tüzénél!” (spanyol közmondás)
Scarlett Conroy
Független boszorkány, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Troublemaker, Svájc. 2017 réme
offline
RPG hsz: 447
Összes hsz: 2252
Írta: 2015. szeptember 20. 10:53 | Link

Kiss Vera
 
  Miután mind a ketten megejtették a szokásos bemutatkozást, Scar elment, hogy felfezze a házat. Ha már egyszer idesodorta a sors, akkor tüzetesebben megnézi a helyet, ahol az a híres ellenség járt.
  Néhány váza, kiüresedett virágcserép és egyéb szokványos dolgok uralták a terepet. Semmi olyan, ami arra engedett következtetni, hogy itt valami fontos, törvényellenes dolog folyt. A lány sóhajtott egy aprót, és ez után a barna kérdezni kezdett. Scar ránézett, látványosan végigmérte, egy halványat mosolygott, és visszafordult.
  - Velem tarthatsz, ha szeretnél, de nem ajánlatos. Megátkozhtnak, bezárhatnak, vagy megkínohatnak. A lehtőségek határa a csillagos ég. Az én társaságomban furcsa dolgok szoktak történni. Már voltam egy ház által megátkozva. - magyarázta. Nem igazán volt kedve a jómodor kimutatására. Azért jött el az iskolából, hogy ne kelljen neki. Szóval ha a sors így hozta, akkor legalább a lány tisztában lesz a helyzettel, és elmenekül.
  De Scar szerencsétlenségére, vagy épp szerencséjére ez nem így történt. - Igen, azokat nézem. Hallottad már a pletykákat a házról? Nem? - egy lélegzetvételnyi szünetet tartott. - Egyesek szerint búvóhely volt. Vagy családi ház. De mindegyik históriában egy és ugyanazon név szerepel. - újabb hatásszünet, és közben a lányra nézett kéklő szemeivel. - Tudjukkié. - megint a környezetét vizslatta. - És ha már idevetett a végzet, akkor már gondoltam, hogy megnézem a helyet. Velem tartasz? - váltott előkelőbe, és rámosolygott a lányra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Itt járt Lala Rolleyes
Lillith Holloway
INAKTÍV


Harciusz varázsusz....izé gyíkusz
offline
RPG hsz: 68
Összes hsz: 401
Írta: 2015. szeptember 20. 14:26 | Link

Lolita Sole


Elég jó idő volt ahhoz, hogy elvigyem Doctort a gyógyító kutyámat sétálni. Jól is jött mivel valahogy mostanában elég sok baj ér. Egy kicsit mondjuk ködös volt az ég, de az engem annyira nem szokott zavarni.
Távolról láttam, hogy valami mozgolódás van egy ilyen kísérteties háznál és mivel szeretem a rejtélyeket közelebb mentem. Az izgi lenne ha mondjuk valami szellem lenne, mert azokkal könnyen el tudok beszélgetni viszont az emberek könnyen felhúznak. A szellemek szórakoztatóak és izgalmas történeteket tudnak mondani.
Mikor a ház falához értem elkezdtem énekelni az egyik kedvenc zenémet, mert az éneklés mindig megnyugtat. Közben azon gondolkodtam hogyan juttatom be a kutyusom de végül inkább csak simán odaraktam az "ablakpárkányra" ahonnan le tudott ugrani.
Gyorsan kerestem egy farönköt amin bemászhatok és sikerölt is az akció. Az éneklést még mindig nem hagytam abba, úgy mentem fel az emeletre. Elég hiányos volt a korlát, a lépcső meg rozoga, de az emeleten még sosem jártam így hát gondoltam körül nézek. Egy folyosóra értem aminek tele volt a fala lemállott festményekkel. Az egyiken jót szórakoztam, mert egy kacsa volt rajta aki öltönyben volt és egy furcsa hölggyel táncolt.
Bementem egy furcsa szobába amibe csak egy szakadt kanapé volt és egy óriási ablak. Mivel nem volt semmi az emeleten így hát a földszinten néztem körül.
Beléptem a nappaliba és felhagyva a kutatással leültem a földre. Most már egy kicsit hangosabban énekeltem, mert itt már nem nagyon hallja senki. Doctor lefeküdt mellém a földre, én meg elkezdtem simogatni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lolita Sole
INAKTÍV


Hegedűművésznő
offline
RPG hsz: 21
Összes hsz: 51
Írta: 2015. szeptember 20. 14:46 | Link

Lillith Holloway

Először halkan kezdtem el játszani random egy dalt, ami eszembe jutott. A Karib tenger kalózai főcímdala volt, ami sokkal jobban hangzott így, hogy az elektromos hegedűmön játszottam. Imádom ezt a dalt, talán azért, mert a spanyol barátaimmal egy csomószor megnéztük a filmet. Egyre hangosabban, nagyobb beleéléssel játszottam, amikor a háttérben egy halk éneket hallottam. Nem ismertem, de ez nem nagy szó nálam, aki Madridban nőtt fel, a Süss fel Napot is tizenkét évesen hallottam először. A hang után eredtem. Valahol mélyen tudtam, hogy őrültséget csinálok, mert a horrorfilmekben én lennék a legelső áldozat. Lehet, hogy csak varázslatos a hely. Kisétáltam az üres szobából, és körbejártam a földszintet. Szinte megkönnyebbültem, hogy nem találkoztam semmi félelmetes dologgal.Már csak egy helyiség volt vissza, oda annyira nem akartam bemenni, valahogy még kevésbé volt bizalomgerjesztő, mint a többi. Viszont már elhatároztam, hogy megtudom, ki vagy mi áll az ének mögött. Beléptem ebbe a szobába, és abban a pillanatban neki is mentem valakinek vagy valaminek. Újra a földön kötöttem ki, az elmúlt fél órában másodszor.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lillith Holloway
INAKTÍV


Harciusz varázsusz....izé gyíkusz
offline
RPG hsz: 68
Összes hsz: 401
Írta: 2015. szeptember 20. 15:59 | Link

Lolita Sole


Tudtam, hogy jól fog jönni ha elhozom Doctort. Egyik pillanatban még vígan énekeltem és egyszer csak meghallottam egy gitár hangot amint épp a Karib tenger kalózainak a főcímdalát játszotta. Aztán hirtelen nagy súlyt éreztem magamon és eldőltem. Egy vörös lány hevert mellettem, valószínűleg ő esett át rajtam. Doctor elkezdett ugatni és közelebb jött hozzám. Belenézett a szemembe ami kéken világított és hirtelen már nem fájt semmim.
-Te jól vagy? Jobban is vigyázhatnál!-
Nem akartam nagyon gonosz lenni így türtőztettem magam. Kedves lánynak tűnt és az öltözködése is tetszett. Úgy tűnt ugyanolyan két ballábas mint én viszont nagyon jól játszik. Még a bagolyfalva csillagára is jelentkezhetett volna legalábbis szerintem.
Most már legalább tudom, hogy nem szellem van itt. Kicsit sajnáltam, de majd legközelebb.
-Fáj valamid? Ha akarod szólhatok Doctornak, hogy segítsen.-
Nagy nehezen feltápászkodtam és leporoltam magamat. Szegény lánynak a gitárja is odébb esett és gyorsan felkaptam, hogy odaállítsam a falnak. Utána visszamentem hozzá, hogy kinyújtsam neki a kezemet.
Reméltem eljátssza nekem megint azt a főcímdal, mert szeretem hallgatni másokat ahogy játszanak. És esetleg megkérdezem neki mi dolga itt. Lehet egy kicsit túl kíváncsi vagyok?
Doctor nem nagyon szeret másokat meggyógyítani, de van amikor be adja a derekát. Sajnos csak a kisebb betegségeket és sebeket tudja, de nekem az is épp elég.    
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lolita Sole
INAKTÍV


Hegedűművésznő
offline
RPG hsz: 21
Összes hsz: 51
Írta: 2015. szeptember 26. 10:27 | Link

Lillith Holloway

Ahogy feltápászkodtam, egy szőkeség állt előtte.
- Kösz, jól. És te sem láttál engem, szóval nem csak az én hibám volt, ne próbáld meg úgy beállítani - reagáltam le, kicsit rosszul a helyzetet. Lehet, hogy csak kedves akart lenni, és kiszaladt a száján. Most már mindegy, sajnos elég hirtelen haragú vagyok.
- Ki az a Doctor? - kérdeztem vissza Amúgy semmi komoly bajom, max horzsolások, de az még lehet, hogy amiatt, mert bezuhantam az ablakon. Hol a hegedűm? - amint feltettem a kérdést, már láttam, hogy a fal mellett árválkodik. Biztos a lány rakta oda, nehogy nagyobb baja legyen.
- Gracias - biccentettem a hegedű felé, hogy értse mire gondolok.
Fél perc késéssel jöttem rá, hogy automatikusan spanyolul válaszoltam. Sosem tudok erről leszokni... képzeletben fogtam a fejem.
- Lolita vagyok - nyújtottam a kezem a szőkeség felé, és reméltem, hogy a rossz kezdés miatt nem lesz ellenséges.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kiss Veronika
INAKTÍV


Kiscsikó
offline
RPG hsz: 59
Összes hsz: 635
Írta: 2015. október 8. 20:37 | Link

Scarlett Conroy

Ez a lány tényleg furcsa, vagy talán csak nagyon kamasz ezekkel a hirtelen hangulatváltozásokkal, mert most is, miután nagyon kedvesen, és tőlem egészen szokatlanul, hozzászóltam, és megkérdeztem, hogy társulhatok-e, először nagyon hidegen, aztán pedig nem leplezett izgalommal válaszolt.
- Hogy érted, hogy furcsa dolgok? Milyen átok? És persze csatlakoznék - reagálok először.
Átok? Mármint értem, hogy ez a varázslatos világ, és itt bármi megtörténhet, de azt kötve hinném, hogy holmi diákokat össze-vissza átkoznának. Főleg nem házak. Az épületek nem tudnak varázsolni. Vagy igen? Lehet, hogy még nem jártam eleget iskolába, és azért nem tudom. Mindenesetre a leányzó előbbi pár mondata számomra sokkal inkább volt szappanoperába illő, mint félelmetes. És gondolom, ő nem ezt akarta elérni.
- Tudjukki? - kérdezek szinte rögtön vissza. - Mesélsz egy ilyen sztorit. Én sajnos nem ismerek egyet se, de nagyon érdekelne.
Néha rossz érzés, hogy mugli családból jöttem, mert sokszor találkozom azzal a helyzettel, hogy alaptörténeteket nem tudok, és ezért kiszorulok egy beszélgetésből, kivéve, ha vagyok olyan ügyes, hogy gyorsan megkérem a többieket, hogy meséljék el. De még olyankor is gyakran érzek úgy, hogy emiatt én nem vagyok egyenlő velük, én nem érek fel hozzájuk, mert hiába mondanak el pár sztorit, mindig lesz még másik, amelyet nem ismerek. No mindegy, ők viszont azt nem fogják soha megismerni, hogy milyen nyomorogni a metrón, menzán állni a sorban vagy kerülgetni a fura alakokat az utcán. Hupsz, ezt talán annyira nem is bánják.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

“Ha ég a házad, melegedj a tüzénél!” (spanyol közmondás)
Szentesi Alíz Zsófia
INAKTÍV


tulipánhercegnő
offline
RPG hsz: 230
Összes hsz: 1276
Írta: 2015. október 9. 22:48 | Link

Fanneeeeee
Átépítés miatt zárva

- Nem igazán - rázza meg csinos fejecskéjét, miközben nagyon lázasan kutat az előbb említett ifjú neve után a buksijában. De nem, semmi, még sosem hallott róla pedig azért azt el sem lehetne róla mondani, hogy mágus közegből jött ahol tényleg minimális az esélye annak, hogy halljon bármit is erről a Fanni által említett fickóról. Bár, ha Fanni ennyire nagy lelkesedéssel említette biztos valami nagy emberke lehetett...valahol.
- Ez olyan dinós - csóválja a fejecskéjét csalódottan a háztársa ötletére reagálva. Tényleg jó lenne egy varázslat ha szorul a hurok, mert azért valljuk be: lánykám nem éppen egy Bunyós Pityu alkat és Fanni is csak az eszére hagyatkozhatna. Kivéve, ha Fanni titokban a harc istennője, mert akkor nem szóltam. Megmenekültek, jeeeej. - Mondjuk legyen izé - ezzel pedig mindent meg is magyarázott fél perc alatt. Ötlet hiányában pedig inkább csak megrántja a vállát és próbál a kitáruló ajtóra koncentrálni, beljebb lépve pedig nem meglepően por, por és a változatosság kedvéért még több por fogadja őket. Szörnyű. Hát hogy itt senki nem szokott takarítani...!
- OTT - üvöltve mutat a közben eliszkoló pók hűlt helyére, aztán kitör belőle a nevetés és a korhadó falba kapaszkodva vihog tulajdonképpen a semmin. Mert hogy az nem egészen tiszta neki, hogy mi is a nevetés tárgya. Az viszont biztos, hogy a haverjaiért iszkoló pók nem ilyen mulatságos. Ennyire azért ő is megkomolyodott már az évek során. - Pókica, pókica, pókica - hogy ez honnan jött most, azt ne kérdezzétek. Egyszerűen csak elkezdi kántálni ezt, miközben Fannival beljebb hatolnak a dzsungel sűrűjébe mármint, khm, a házba. Ami egyébként tele van páncélokkal. Szörprájz. Fanni jó eridonoshoz méltóan már rohan is az egyikhez, a mi lányunk sem lusta ám, már emeli is le egy másikról a sisakját, hogy aztán hangosan felsikítva hátraugorjon és eldobja a sisakot, ami hangos csörömpöléssel ér földet.
- PÓKOOOOK! - visítva kapaszkodik Fanniba és mutat a páncél irányába, amelyből valóban kimászik két-három állatka. Az előbbi "majd én megvédelek" terv egy pillanat alatt változik át "meneküljünk amíg még lehet" tervvé. Alíz végül is tizenhét év után sikeresen rájött, hogy mitől fél. A pókoktól. Pedig az előbb még nem zavarta volna, ha a hajába mászik egy. Na mindegy.
- Menjünk inneeeen - nyöszörögve kapaszkodik bele még jobban Fanniba, mikor ő is meghallja a kaparászó hangot, a lánccsörgésre meg halkan fel is sikkant: aztán őrülten csillogó szemekkel a lépcső felé int s pálcáját előre szegezve lépdel ki a szobából és közelíti meg az emeletet. Jetikém, hát jönnek érted a leendő gazdáid.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Péter Fanni
INAKTÍV


†Lunatic†
offline
RPG hsz: 366
Összes hsz: 3250
Írta: 2015. október 11. 20:55 | Link

Alízszínü Eper. :3
Ruhaaaaaaa || Zárva vagyunk, gyere vissza holnap. :3


Két szóban el tudom mondani, hogy miért nem tetszett egyrészt az a hely. Két szóban, büdös és pókos. Röviden, tömören ennyi volt vele a bajom. A dohos szag arra emlékeztetett, amikor még kisiskolás voltam a mugli általános iskolámban és elvittek minket a skanzenbe, ahol régi parasztházakat nézegettünk. Amik igazából nagyon tetszett, de a szag egy életre az orromba maradt. Na meg a pókok. Na, az kész. Szerencsémre Alíz nem volt tőlük betojva, sőt még azt is felajánlotta, hogy megvéd tőlük. Kicsit jobban éreztem magamat, végül csak beljebb haladtunk. A fejemet pedig még mindig a Jetiriasztó bűbájon törtem. De sajnos nem jutott eszembe jobb a Jetiusos butaságomon kívül.
Amint beljebb lépdeltünk, - én szinte a harmadikos főnixen csüngtem- egy nappalihoz hasonlóba érkeztünk, vagy valami olyasmibe. Zöld és kék szemeimmel azonnal kiszúrtam a porosodó páncélokat, velem párhuzamban Alíz is megindult feléjük. Azonnal megfordult a fejemben, hogy elvigyük őket az eridonba. Pont a lányra pillantottam, ahogy hangot adtam a kívánságomnak, mire az felsikított, így az általam felemelt páncél sisakot én is a földhöz vágtam ijedtemben.
- MIIIIIIIIII?! - visszakérdeztem, teljesen kétségbeesve, közben magamhoz öleltem, mert hát én is rajta akartam csimpaszkodni. De nem jött össze. Akkor már meg sem mertem nézni az én sisakom tartalmát. Még szerintem reszkettünk volna ott egy jó óráig, ha nem hallottuk volna a kaparászást és lánccsörgést a felettünk lévő emeletről.
- Szerinted ez egy Jeti volt? - vártam pár pillanatig majd folytattam, igen lelkesen. - Gyere, nézzük meg!- Előhúztam a hátizsákomból a pálcámat, amivel nem biztos, hogy túl sokra fogunk jutni, de attól jól jöhet még.
Kiértünk a nappaliból és a lépcsőn kezdtem felfelé lépdelni, de az a korhadt izé olyan szinten nyekergett, mint a nem tudom mi.
- Ennyit a lopakodásról... - lehangoltan jegyeztem meg az orrom alatt s haladtunk felfelé tovább.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


#Ha dumál #VérKasza #Kolosudvaribolondja #ENFP #BestF*ckingB*tcheswithJinjin
Szentesi Alíz Zsófia
INAKTÍV


tulipánhercegnő
offline
RPG hsz: 230
Összes hsz: 1276
Írta: 2015. október 12. 19:37 | Link

Fanneeeeee
Átépítés miatt zárva

Csak kicsit lepődött ám meg a sisakból kimászó pókok láttán, s az ijedtség még nem is lenne olyan főbenjáró bűn, ha nem az előbb ígért volna védelmet Fanninak a "szörnyek" ellen. Kicsit sem néz ki szánalmasan, ahogy Fanniba csimpaszkodva figyeli tágra nyílt szemekkel a menekülő soklábúakat. Ez a helyzet pedig csak azért nem vicces, mert a másodikos is ugyanúgy belé csimpaszkodik. Gyakorlatilag egymást védik a mik is elől? Szörnyek? Hát szörny az van, csak nem a földszinten. De hogy kinek lesz bátorsága elmondani nekik, azt nem tudom.
- Nem egy, három - bőszen bólogatva követi háztársát, miközben néha maguk mögé pillant nehogy egy gonosz pókocska meglepje őket valami gonoszsággal. Mert az, akárhogy is nézzük, nem lenne valami kellemes. Hátba támadni meg amúgy sem szép az embert, de hát ki tudja ezeket a csúnyaságokat mennyire érdekli az, hogy mit szép és mit nem. Csak mennek, támadnak, falnak, és csendben visszalapulnak a helyükre. Mármint Alíz fejében. A nyikorgó fa(?)lépcső már meg sem lepi, ahogy a hirtelen elhallgató kaparászás sem. Húúú, a jeti most meghallotta őket és biztos menekülni akar - vagy nem, de a kislány éppen rögtön erre gondol, s a gondolat, hogy lecsúszhatnak egy jetiről megrémiszti. Épp ezért is kiált fel halkan (már amennyire halkan fel lehet kiáltani) és beelőzve Fannit annak csuklóját megragadva siet is felfelé a lépcsőn, mielőtt még az izé elmenekülhetne.
- Csendesen, még elmegy! - nehéz ezt egy öreg, dohos, mindjárt összedőlő házban kivitelezni, de Alíz bíz kettejükben s a rejtőzködési képességükben. Pláne, hogy itt most nem is a rejtőzködésről van szó és ennek talán semmi köze sincs a csendben levéshez. Mert akkor még oké, ha az az izé meglátta őket és kiderült róla, hogy megeszi az embereket és félni kell tőle, de addig is csak maradjon ez. Addig legalábbis, míg ki nem találnak rá egy jobb szót.
- Hallod? - a semmit. Ugyanis semmi sem kaparászik, semmi sem motoz, ők pedig ott állnak az első emeleten egy szem világító pálcával.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Patakvölgyi Timea
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. október 12. 21:03 | Link

Talán nem volt túl jó ötlet ilyenkor mászkálni a kísértetházban, de mindenképpen ki akartam deríteni, hogy mennyi igaz a szóbeszédből. Fürgén osonok fel a lépcsőn, alattam recsegnek a deszkák. Nagy sokára sikerül felérnem a tetejére, a térdemre támaszkodva próbálom kifújni magam, miközben a tekintetem megakad az egyik pókhálón, melynek közepében aprócska pók kucorog. Biztos sokan ijesztőnek találják a nyolclábúakat, de én nem tartozom ezek közé. Ráadásul, ez a példány egész aranyos. Óvatosan lepöckölöm a hálóról és hagyom, hogy végigmásszon a kezemen. Hirtelen mintha zajt hallottam volna a távolból. Na, akkor most vagy a képzeletem játszik velem vagy valami egészen más.
Utoljára módosította:Ethan R. Saint-Venant, 2015. október 14. 21:06
Hozzászólásai ebben a témában
Péter Fanni
INAKTÍV


†Lunatic†
offline
RPG hsz: 366
Összes hsz: 3250
Írta: 2015. október 13. 15:58 | Link

Alízszínü Eper. :3
Ruhaaaaaaa || Zárva vagyunk, gyere vissza holnap. :3


- ÚRISTEN. HÁROM?! - ijedten kérdeztem vissza, szemeim kimeresztettem, amik leginkább egy gülüszemű mopszhoz, vagy chiwawahoz hasonlítottak. Aztán csendben ott álltam pár pillanaterejéig, mint Katiban a gyerek... Ki az a Kati? Lényegtelen.
S mint akit kicseréltek, lelkesen megindultam, invitáltam magammal Alízkát. A nyikorgó lépcsőfokokon óvatosan lépdeltünk, haladtunk felfelé. Én figyeltem előre, gondoltam Alíz biztosan fedez engem hátulról, így hátrafelé nem is pillogtam, lekötött az előre törtetés, amíg az említett háztársam felkiáltott halkan, én abban a pillanatban összerezzentem, s vele együtt rohantam fel a lépcsőn, aminek a tetején megtorpantunk. Füleltünk pár percig, mire válaszoltam Alíznak.
- Nem hallok semmit... Szerinted megszökött? - háztársam füléhez hajoltam és belesuttogtam óvatosan a fülébe, mindeközben a környéket pásztáztam a szemeimmel. Majd visszahúzódtam oda, ahol eredetileg is álltam.
- Gyere, nézzük meg! – felbátorodva, hangosan jelentettem ki, ám most én kaptam el a csuklóját a főnixnek és elhúztam magammal a szerintem helyes irányba, ahonnét jöhetett a hang. A pálcámat szorongatva gondolkodtam pár percig a zárt ajtó előtt.
- Ha szólsz egy prefinek, megharaplak. – természetesen nem gondoltam komolyan a fenyegetést, ezt egy kacsintással és nyelvöltéssel is jeleztem feléje, majd suhintottam a pálcámmal és használtam egy csintalan bűbájt.
- Insidiae - motyogtam halkan, s az ajtó egy kis részen, átlátszóvá vált. Könnyedén átkukucskálhattam rajta, csak az óvatosság kedvéért használtam. - Nem látok semmit sem, megnézed te is? - félre álltam, hogy ne legyek útban neki, a kezem pedig a kilincsre helyeztem, ha be kellene nyitni vagy fogni kellene az ajtót.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


#Ha dumál #VérKasza #Kolosudvaribolondja #ENFP #BestF*ckingB*tcheswithJinjin
Szentesi Alíz Zsófia
INAKTÍV


tulipánhercegnő
offline
RPG hsz: 230
Összes hsz: 1276
Írta: 2015. október 13. 18:57 | Link

Fanneeeeee
Átépítés miatt zárva

- Mármint jeti. Érted - persze, ezt mindenképpen érteni kell még akkor is, ha éppen nem. Ezt jól megmagyaráztam, tudom. Na de inkább figyeljünk csak szépen a két lánykára, mielőtt még leszakadna alattuk a korhadt padló és ők úgy zuhannának a mélybe, hogy csak lesnénk. Vagyis nem, mert éppen a magyarázással törődtök még mindig. Ejj. Szóval, ahogy szépen rájöttek, hogy az emeleten tényleg semmit nem hallani és talán az állatka (vagy miaz) tényleg eltűnt, hirtelen mindketten megijedtek. Alíz legalábbis egy picit megijedt, ahogy arra gondolt, hogy elvesztette az esélyét egy jeti meglátására. Azt pedig, köztudott tény, nem lenne valami jó elveszíteni. Épp ezért is húzzák-vonják egymást már percek óta, egyikük sem szeretne lemaradni a furcsa izéről. Bármi is legyen az.
- Biztos nem szökött meg, azt hallottuk volna. Vagy talán az előbbi kaparászással vágta ki magát a tetőn, de áááá...biztos nem! Menjünk tovább és figyeld meg, bármi is legyen az, ott lesz. Tudom. Érzem az izé...a zsigereimben vagy mi - vigyorogva megrántja a vállát suttogása befejezése után, és már hagyja is magát rántani az ajtóhoz. Fannira csak bólogat nagy bőszen, aztán ő is bekukucskál az ajtón keletkezett lyukon. Ahonnan nem lát semmit. Először fordul balra, fordul jobbra, végül már éppen hajolna el onnan, mikor mozgást lát bentről. Nem igazán biztos benne, hogy ott tényleg mozgott-e valami, éppen ezért is kell megbizonyosodni a dologban. Fanni felé fordul izgatott arccal, aztán halkan kézzel-lábbal elmutogatja neki, hogy be fognak oda törni, mert van ott valami. Vagy valaki. De erre természetesen Alíz nem gondolt még, és talán nem is fog egészen addig, míg ez meg nem bizonyosodik.
- Három...kettő, most! - kiált fel hirtelen, ahogy nekifeszülve az ajtónak belöki azt és gyakorlatilag bezuhan a szobába. Csak annyi szerencséje van, hogy sikerül nem elbucskáznia és szemecskéivel már rögtön az előbb még itt mozgó árnyat kutatja, amit meg is pillant az egyik ledeszkázott ablak másik oldalán. Az a valami pedig ijesztő, a sötétségben viszont nem látja túl jól. Amikor az a valami ráemeli rikító kék szemeit, ő halkan felsikkant és tesz egy lépést az izé felé. Hirtelen viszont mintha minden bátorsága elszállt volna. Hát így néz ki egy jeti?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Péter Fanni
INAKTÍV


†Lunatic†
offline
RPG hsz: 366
Összes hsz: 3250
Írta: 2015. október 15. 15:42 | Link

Alízszínü Eper. :3
Ruhaaaaaaa || Zárva vagyunk, gyere vissza holnap. :3


"...Vagy talán az előbbi kaparászással vágta ki magát a tetőn..." Alíz mondandójából ezen az egy félmondaton kívül semmit sem fogtam fel, kivéve ezt az egy mondatot.
- De ha az, az izé kiszabadul, mi leszünk a hibásak, mert nem állítottuk meg! - elkerekedett szemekkel hebegtem-habogtam, igyekeztem a leghalkabban kifejteni az, hogy enyheszóval kiakadtam. Amúgy meg, nem is a mi dolgunk volt a Jetifékezés, de persze, mint mindig, túlreagáltam a dolgokat. JustFannithings.
Rendszerint megint nem gondolkodtam, mielőtt beszéltem volna, vagy cselekedtem volna. Hisz már az ajtó előtt kuporogtam, egy nem éppenséggel iskolában tanult bűbájt mormoltam az orrom alatt s pálcámmal suhintottam. Íme, meg is született a kukkolólyukacskánk. Elsőként én kukucskáltam be rajta a jobb szememmel, de semmit sem láttam néhány egeren, bedeszkázott ablakon és poros-dohos illetve lebontakozó félben lévő tapétán kívül. A fejemet csóválva adtam át helyemet a lánynak, akinek vagy jobb volt a szeme az enyémnél - ami elképzelhető, amennyi órát én számítógép előtt töltöttem a szünetben, illetve az iskola előtt- vagy csak a Jetinek pont akkor akadt valami dolga, ezért előbújt a rejtekéből. Tudta a franc.
A főnix izgatottan mutogatott, azt hittem, hogy valami jelbeszédet próbált nekem demonstrálni, ezért gondoltam ugyan így válaszolok neki. Azonnal mutogatni kezdtem én is, mint egy debil fóka, hogy "Oké, akkor törjünk be!"  Eperke az ajtónak feszült én meg neki és az ajtónak, így dupla erővel nyomtuk be az ajtót, ami valójában annyira régi volt, hogy a zárt ajtót tokostul kidöntöttük a helyéről. Azaz, dőlt az ajtó, aztán az epres barátosném s végül én, mint hab a fagyi tetejére. Yeeey, kicsi a rakás!
Az esés következtében hatalmas port kavartunk, na meg persze hangzavart okoztunk. Az ott nyüzsgő egerek úgy spuriztak el a menedékhelyükre, mint a szél, ám az a valaki vagy valami mégis ott maradt.
Lemásztam Alízról, aki hamar fel is pattant és megindult felé. Én pedig a földön csücsülve vagy fél percen keresztül szemeztem a feltételezett Jetivel.  Alízra terelődött a figyelmem, amikor megtorpant én négykézláb megindultam s a bokája után kaptam, próbáltam megfékezni, nehogy megharapja az a valami. Lehet egy kisebb szívrohamot is kapott miattam, így még mielőtt ő harapta volna le az én fejemet, felpattantam, bocsánatot is kértem.
- Bocsi, de meg kellett, hogy állítsalak, még a végén egybe lenyel a Jeti.- Ekkor eszembe jutott, hogy a lény még mindig ott ácsoroghatott, így fejemet ismét az irányába kaptam, rózsaszín tincsem pedig fellibbentek.
- J...Jeti? - szólottam a lényhez s a jobb kezemet úgy nyújtottam felé, mintha egy cikesz lett vola, míg a másikban a pálcámat markolásztam.
Utoljára módosította:Péter Fanni, 2015. október 15. 15:42 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


#Ha dumál #VérKasza #Kolosudvaribolondja #ENFP #BestF*ckingB*tcheswithJinjin
Szentesi Alíz Zsófia
INAKTÍV


tulipánhercegnő
offline
RPG hsz: 230
Összes hsz: 1276
Írta: 2015. október 15. 19:32 | Link

Fanni

Feltételezzük, hogy az a valami ott nem egy vadállat. Feltételezzük, hogy nem egy vérfarkas nem mellesleg gyönyörű kék szemekkel. Mondjuk így jobban belegondolva elég kicsinek tűnik vérfarkasnak, és a füle sem úgy áll, ahogyan egy vérfarkasnak kéne. Az tehát talán nem lehet és legyen már egyszer a lányoknak is jó napjuk, lássanak már jetit. Az Északi-középhegységben, Magyarországon. Mert egy jeti nem is mehetne máshova Hángörinél. Itt van a legjobb helye, ezt mindenki tudja. Csak a jeti nem, ezért nem vándoroltak még be. Viszont akármennyire is nézegeti, Alíznak nem tűnik úgy, mintha tényleg egy kitalált lény lenne a szobában és épp meredne rájuk, ráadásul még a földön fekvő Fanni is a frászt hozza rá a bokája megérintésével. Fel is sikít rendesen, mire az izé hirtelen megmoccan és egy ugrással a félig bedeszkázott ablak mögé kerül, ahol volt igazából eredetileg is, csak bemászott valamiért.
Azt hiszem tényleg nem akarja egyikük sem elveszíteni a lehetőséget, hogy lássanak egy olyan lényt, amiről csak mendemondák szólnak, de a legtöbbnek nincs semmi valóságalapja sem. Ennek sem lesz, hacsak nem készítenek valamilyen bizonyítékot és itt most nem arra gondolok, hogy kapják fel a lényt -bármi is legyen az- és fussanak vele a kastélyig, hogy megmutassák az igazgatónak, hanem mondjuk egy képre. Be is lehetne tenni lehet az Edictumba, biztos szívesen fogadnák az ilyet, hiszen, hé, ki ne örülne egy jeti megjelenésének?
- Vigyázz, mert elszökik! - üvölt fel hirtelen Fanni óvatos kérdését figyelmen kívül hagyva, aztán az ablak felé vetődik azzal szándékkal, hogy ő azt most jól betöri. Vahaha, csak hát nem úgy megy ám az. A sötétségben nem igazán lát szegénykém, így Fanni premier plánból nézheti végig ahogy lába hátrabicsaklik és bizony hatalmasat zakózik. Könyökét rendesen beveri a padlóba, és fájdalmában felkiált, mire a szörny is menekülőre fogja.
- KAPD EEEEEL!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 12 13 [14] 15 16 17 18 19 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa