28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Aki még szeretné zárni évnyitós játékát, november 17-én éjjelig van rá lehetősége! (utána a téma pihenni tér a jövő tanévig)
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa

Oldalak: [1] 2 3 ... 11 ... 17 18 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Doléance Arslí na Fírinne
INAKTÍV


Miss Kobak (by Nedra)
offline
RPG hsz: 186
Összes hsz: 6721
Írta: 2012. szeptember 27. 20:34 | Link



Egyszer volt, hol nem volt, talán vége is volt? Nem lehet tudni, hiszen a történet nem ismert, többféle formációban él az emberek tudatában? Most miről is van szó pontosan? Bogolyfalva egy olyan helyéről, melyről sok-sok pletyka szól, sok gyerek rettegett helye, és több ember szerint, a falu szégyenfoltja. De ha jobban megnézzük, mégsem az. Hiszen ez a hely maga a történelem, az idő.
Egészen eldugott helyen lelhető meg, a pazar, markáns épületektől távol, vaskos törzsű fák között. A néhai kertet már réges-rég benőtte a gaz, és az élősködő növények tömkelege, a kerítés maradékai pedig csonkokként meredezik ki a lassan őserdőnek számító közegből. Hatalmas, ódon, sötét épület, ablakai már évtizedek óta kitörtek, és sötéten állnak. Az ismeretek szerint valaha egy nagy, hírhedtebb varázslócsalád birtokában állt az épület, kiknek leszármazottjai talán Tudjukki idején tűntek el a föld színéről, maguk után hagyva e remeket. A másik részről az a pletyka járja az idős boszorkák közt, hogy ez a hely maga Tudjukki, illetve csatlósai birtokában állt, és ahol meg is fordult néhány alkalommal, amikor bujdosott, vagy csak épp a környéken fordult meg. De lehet, hogy csak egy egyszerű ház, melyet tulajai az enyészet kezére bírtak annak idején. Már nem lehet tudni biztosan.




Ha merszünk is van, belépve egy hatalmas csarnok-szerű nappaliban találjuk magunkat, a falakon a valaha pompázó festék maradványai peregnek lefelé, mutatva foltokban, hogy fénykorában hogyan is nézhetett ki. A bútorok már rég nincsenek a házban, persze itt-ott előfordul pár odahordott tárgy, melyet a helyi gyerekek halmoztak fel az idők során. Ha elég merészek az ittlévők, a kissé korhadt, nyikorgó lépcsőn felfelé nyer utat az emeletre.  
Maga az emelet ugyan olyan lepusztult képet mutat, mint a földszint. A festékek málladoznak, az ablakok kitörve, persze a valaha használt hálóban bedeszkázva, isten tudja milyen okból. Ha összeszámolja az ember, négy hálóval, négy fürdővel, és pár, apróbb szobácskával leli szemben magát. A fürdőben akadnak évtizedes csaptelepek, kádak, de nem ajánlott fürdőt venni, hiszen a vízvezeték már rég csak a rozsda-színezte vizet köpködi.
Lepukkantsága ellenére is érdekes, izgalmas látványt, és kalandot nyújt, a gyerekeknek sok-sok kísértethistóriát, melyet a néha felbukkanó, idegen, és félelmetes hangok tesznek rá egy lapáttal. Hol csak egy apróbb csörömpölés, hol pedig egészen üvöltésszerű hangok. Furcsa az egész, de mindenre akad válasz, és ha még kíváncsi is vagy rá, menj, és nézd meg közelebbről. De csakis saját felelősségre!

Utoljára módosította:Lewy Bojarski, 2019. október 8. 14:40
Hozzászólásai ebben a témában
Amira Loveguard
INAKTÍV


sokgyerekes
offline
RPG hsz: 339
Összes hsz: 10127
Írta: 2012. október 22. 15:03 | Link

Woody <3

A megszokott, bár régen látogatott hely. A kísértetház, amelyhez megannyi emlék fűződik. Legalábbis Mirának...
Már megint itt kötött ki, de hogy hogyan? Egyszerűen unatkozott este, így prefektusi jelvényét kitűzve indult a faluba, hogy nyakon csípjen kis diákokat. Vagyis ez volt a fedősztori. Mert az alapja mindennek az volt, hogy a friss levegő délután már megtette a hatását, és kicsit jobban érezte magát a kint töltött kis idő után. A hányinger és szédülés nem múlt el teljesen, és már csak rosszabb lett volna, hogyha a szobájukban tölti az estét. Amira Loveguard különben egy szó nélkül hidegben kint? Ugyan már...
Vastag kötött kardigánja melegítette, és a kobakja sem fázott a sapka alatt. Este jóval hűvösebb volt, így már kezdte bánni, hogy a sapka-sál-kesztyű hármasból kihagyta a kesztyűt, na de így jött össze. Zsebre dugta a kezét, és nyakát behúzva sétált végig az erdei ösvényen.
Lassan sétálgatott tovább a faluban, nem sietett sehova. Nem számított semmi nagy durranásra, na de az, hogy szinte totál kihalt volt a falu... Megszokta, hogy legalább három-négy varázsló vagy boszorkány kiabál körülötte a Boglyas téren, de most valahogy még a csárda is csendesnek tűnt. Furcsán méregette a helyet. Valószínű, hogy ez nem az ő estéje.
És így kötött ki végül a kísértetházban. A bejárathoz odafújta a legtöbb port a szél, így már meg is találta a szórakozását. Lábnyomokat hagyott benne, majd az ujját is belenyomta. Furcsa látvány lehetett a bejáratnál guggoló fekete hajú prefektus így takarodó után, miközben szíveket és egyéb kis formákat írogatott a poros padlóra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Woodarn Collenwen
INAKTÍV


Portré
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 317
Írta: 2012. október 22. 15:27 | Link

Amira *-*

Este volt, no meg abszolút ráértem. Talán valamiféle kapuzárási pánik tört rám, de  úgy éreztem, mindenképp ki kell még élveznem a szabadtéri lehetőségeket, még a rettentően hideg és sötét tél beköszönte előtt. Ezt a lelkesedést azonban hamar csillapította a hűvösség, amit szobám ablakának kinyitásával éreztem. Azt tudtam, hogy elmúlt már a nyár, de hogy ennyire?
Ennek ellenére mégis magamra kaptam valami zárt cipőt, pulóvert és kabátot, hiszen rám más szabályok vonatkoznak. Én még nyugodtan mászkálhatok az éjszakában, nem fog leszólni érte senki sem. Megrohamoztam a falut, sietősen lépdeltem. Este belém költözik a frissesség és a lendület, és ez jó. Kifejezetten jó. Ilyenkor még nem vagyok álmos, most meg a kalandvágy és az őszi táj szépsége pláne ébren tartott.
Azonban mégsem a tér, vagy a forgalmasabb út felé vitt a lábam, sokkal inkább a lakóházak felfedezésére volt kedvem. Sok-sok ház ablakából pislákolt a fény, odabenn pedig a falulakók kezdtek nyugovóra térni. Ejj, Bogolyfalva... Elkalandoztam, nem is vettem észre haladásom irányát, de elérkeztem a falu szégyenfoltjához.
-Hukk -mondtam megtorpanva, miközben egy hatalmasat nyeltem. Pislantottam párat, s körbenéztem. Jól tettem, mert különben pár másodperccel később infarktusban haltam volna meg. Előttem nem sokkal guggolt Amira, aki valamit rajzolgatott a porban. -Hé, mi az Istent tudsz csinálni te itt, ilyenkor?-súgtam oda neki erőteljesen, miközben jobb kezemmel integettem egyet felé, s elmosolyodtam. Odamentem, hogy kíváncsi szemeimmel a rajzát tanulmányozhassam, s hogy egy kicsit beszélgessek prefektustársammal.
-No, nem megyünk be? Vagy másért jöttél? -kérdeztem egy ravasz mosollyal, az elhagyatott, romos ház felé mutatva. Jó móka lenne... Egyedül eddig sosem mertem betenni a lábam oda. Ezt is csak az éjszaka hozhatta ki belőlem, mint ötletet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Amira Loveguard
INAKTÍV


sokgyerekes
offline
RPG hsz: 339
Összes hsz: 10127
Írta: 2012. október 22. 16:05 | Link

Woody <3

Furcsa véletlenek vannak, és furcsa, hogy milyen időben, milyen helyen fordulnak ezek elő. Amira sem gondolta volna, hogy rajzolgatása közepette egy közeledő hang üti meg a fülét. Kissé megijedt, nem is nézett fel. Szemét a poros fára szegezte, és csak akkor nézett fel, amikor szeme sarkából egy fiú cipőjét vélte felfedezni. Abban a pillanatban, ahogy felemelte a fejét, az ismerős prefektustársa megszólalt. Látszott rajta, hogy meglepetésszerűen érte a rellonos ottléte.
-Rajzolok, bolond -kuncogott fel a lány. Elég egyértelműnek gondolta a helyzetet, habár kívülről ő sem tudta volna elképzelni, hogy mi a nyavalyát alkot ott az ajtónál.
Wood és Ami együtt nézték pár másodpercig a porba rajzolt formákat, aztán Mira is kiegyenesedett. Felvont szemöldökkel nézte a srácot amíg rákérdezett, hogy nem mennek-e beljebb.
-Dehogynem -bólintott párat, majd vigyorogva megragadta a levitás kezét, és a hideg ajtókilincs után nyúlt. Pár lépés, és már bent is találták magukat a lehangoló, és egyben félelmetesen üresen kongó ház belsejében.
A nappaliban, és a lépcső körül egyre csak halmozódott az üvegszilánkok hada, aminek nagy számban Amira és éppen aktuális partnere volt az okozója. Az unalom nagy úr, sokszor elcsábította már a ház a leányzót.
-Búúú -hosszan elnyújtotta ezt a rövid kis szót ahogy Woodarn füléhez hajolt, és a hatás kedvéért lágyan végighúzta ujjait az arcán. Mosolyogva lépett egyet odébb. A kitörött ablakon besüvítő széltől végigfutott rajta a hideg, össze is húzta magán jobban a kardigánt.
-Régen találkoztunk, nem gondolod? Mesélj, mi van veled. Hannával jól megvagytok? -eszébe jutott a feketeségnek, amikor utoljára látta a helyes kis párost együtt, kézen fogva. Annyira aranyosnak látta őket, hogy ott elhatározta, hogy egyszer neki is kell egy olyan fiú, akivel aranyosak együtt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Woodarn Collenwen
INAKTÍV


Portré
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 317
Írta: 2012. október 22. 16:25 | Link

Amira *-*

-Meglehetősen szép rajzok - jegyeztem meg a porba rajzolt krikszkrakszokról pozitív véleményem, még berángatásom előtt - Jájj, te csak ne vigyél ilyen erőszakosan sehová, mert még a végén megbánod! -mondtam még mindig halkan, de ekkor már késő volt. Eleve nem akartam vele lökdösődésbe elegyedni egy rozoga lépcsőn, hiszen nem akartam elesni az éjszaka közepén. Egyszer kint álltam a lány mellett, de a másik pillanatban már az elhagyatott házikó első helyiségének kellős közepén találtam magam. Furcsa volt... A ház körvonalai már kívül is ijesztően néztek rám, mintha csak arra vártak volna, hogy elevenen felfaljanak minket. Szegény ház, biztos éhes lehet. De ilyenek csak a mesékben vannak. Hiába nyugtatgattam magam, azért a terem körvonalai meglehetősen homályosak voltak a sötétben. Nehezen szokta meg a sötétet a szemem, a holdfény amúgy sem világított aznap éjjel túl erősen. Nagyszerű... Ráadásul az egészet tetézte még a hab a tortán, Amira gyerekes, már-már idétlen és szánalmas játéka, amire nem voltam vevő. Mégis, különféle megjegyzés nélkül tűrtem magam mellett, hiszen ha lelépne és itt hagyna, jól néznék ki. Simogató kezei elől azonban elfordítottam a fejem, majd egy fintorral arrébb léptem.
-Ejnye... Nos, igen. Rég találkoztunk, ez így igaz. Azt hiszem megvagyok, átlagos az élet. A vizsgáim sikerültek, a szünet jól telt, voltam kinn egy csomót. Hannával pedig minden rendben, még együtt vagyunk, szerencsére -mondtam egy mosoly kíséretében, elfeledkezve a szörnyű környezetről - No, de te is meséljél ám valamit, hiszen én sem tudok rólad semmit, már egy csomó, de csomó ideje! És ugyebár ez nem jó, mert tájékozottnak kell lennünk a nap minden egyes órájában. Ugye?
Kicsit sem voltam álmos, csak valahogy nem tudtam mit mondani. Belegondoltam és arra jutottam, hogy nem ez az ideális környezet egy ilyen beszélgetéshez. Viszont válaszoltam, nagyjából mindent tud, ami fontos. Többet meg nem is kell, majd egy lazább helyen szót ejtek az egyéb szaftos és izgalmas történéseimről is.
-Csinálok egy kis fényt, hogy beljebb tudjunk menni -szóltam, majd pálcámat magam elé helyezve kimondtam a bűbájt- Lumos! -és lőn fényesség. Ugyan még mindig sötét volt, de legalább némi biztonságérzetet adott a pálcám végéből kiáradó fényforrás. Ennek segítségével már neki lehetett állni felfedezni a házat. Szóltam neki, hogy jöjjön utánam, én pedig az előszobából nyíló helyiségekbe kezdtem bekukkantani. Volt pár érdekes bútor széthajigálva, azok is érdekeltek. Nézelődtem és nézelődtem, cseppet sem unatkoztam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Holló I. Rita
INAKTÍV


Inez|Rita
offline
RPG hsz: 7
Összes hsz: 24
Írta: 2012. október 22. 16:46 | Link

Prefik

Rita most éppen a kísértetházban lapul, pontosabban az emeleten s várja, hogy bejöjjenek a vendégek. Hogy hogyan jutott el ideáig? Tök egyszerű. Nem bírt a fenekén maradni, és amúgy sincs alvásra szüksége. Így hát mikor meglátott egy fiút egyedül, úgy gondolta, hogy követni fogja. Majd szépen megismerkednek. Egészen egy elhagyatott házig kísérte a srácot, s mikor Rita meglátta, hogy a fiú leállt beszélgetni egy csinos lánnyal, arra a döntésre jutott, hogy bemegy a kísértetházba. Biztos volt benne, hogy a két diák be fog jönni. Hiszen miért is maradnának kinn a hidegen?
A leányzó most épp az ablakból figyeli őket, s próbál arra figyelni, hogy a két tizenéves miről hablatyol. Nem nagyon hallja őket, s egy idő után fel elmegy az ablaktól és a kiscicáját kezdi simogatni. A csúnya szürke macska dorombolni kezd. Ám mikor Inez meghallja, hogy diákok belépnek az ajtón, rögtön leteszi a macskát. Ördögi vigyorra húzódik a szája. Még nem akarja őket bántani, had beszélgessenek még egy kicsit. Rita leül a porba, s várja, hogy végre elérkezzen az ő ideje. A fiú fényt gyújt, amire a kislány felkapja a fejét. Oké, most jött el az idő. Rita feláll, s a macskája felé közeledik. Erősen rálép a macskafarkára, mire kis kedvence őrült nyávogásba kezd. Olyan hangos, és félelmetes hangon, hogy még Inez is befogja a fülét. Miután a macska elhallgat, Rita megfogja az állatot. Odasétál az egyik nagyobb réshez, s ledobja a macskáját. S abban reménykedik, hogy a cica valamelyik diák fejére landol.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Az a legveszélyesebb, akinek már nincs veszteni valója.../ Come Little Children/Ma született bárány/Samu tanítványa
Amira Loveguard
INAKTÍV


sokgyerekes
offline
RPG hsz: 339
Összes hsz: 10127
Írta: 2012. október 22. 17:58 | Link

Woody és a dög Cheesy

Mira felnevetett azon, ahogy Wood fenyegetőzött. Nem igazán tudta elhinni neki, hogy bárhogy is megbánhatja, úgyhogy be is húzta maga után a házba. Játszadozós kedvében volt, és nem hagyhatta ki a szellem eljátszását sem, már amennyire ezt tette.
Aztán inkább beszélgetést kezdeményezett, tényleg kíváncsi volt rá, hogy mégis mik történnek a kékecskével mostanság. Azt nem lehetne mondani, hogy hiányzott neki a srác, nincs akkora barátság közöttük, de ettől függetlenül érdekli, hogy hogy telnek a napjai. Mint ahogy általában mindenki másra is kíváncsi, és előnyben részesülnek ilyen téren a hímnemű személyek. Az igaz viszont, hogy a prefitársával nem kezdene ki, főleg mivel barátnője van, és pont Hanna az, akivel körülbelül ugyanilyen szintű ismertséget ápolnak. Sosem volt az a fajta lány, aki tönkretenne egy kapcsolatot, inkább ő volt az, akinek a kapcsolatai rámentek a megcsalásokra. És ez már a múlté. Vagy hát egyelőre.
-Akkor minden szuper -bólintott felvilágosultan a rellonos lány. Igazából nem értette sohasem, hogy mi értelme van megkérdezni emberektől, hogy "mizu", és hasonlók. Úgysem fogja a másik fél elmesélni az összes fontosabb eseményt, ami történt egy kis idő alatt vele, inkább azt mondják, hogy semmi, vagy minden oké. Ő is mindig megkérdezi, mert ez egy bevett emberi szokás, csakhogy az értelmét sohasem fogja megtalálni...
-Így van, így van. Egyébként csak élem az életem, volt egy kis problémás időszak pár hete, de amúgy...hát nincs semmi érdekes, csak a szokásos -vállat vonva fejezte be a tömör leírást életének utóbbi egy hónapjáról. Valahogy nem érzett rá kényszert, hogy megállás nélkül magyarázzon a srácnak, akit egyébként is totál hidegen hagyná amit hablatyol neki.
Szokás szerint most is csak bólintott egyet, amikor Wood felvetette, hogy világosban szerencsésebb lenne körbenézniük. Amira úgy volt vele, hogy nincs túl sok ismeretlen hely a házban, de ha a srác ezt szeretné, hát miért ne?
Csak pár lépést haladtak beljebb, amikor hangos sírás, vagy nyivákolás ütötte meg a lány fülét, és fájdalmas arcot vágott. Nagyra nyílt szemekkel pislantott körbe, de nem találta a hang forrását. Csak a következp pilanatban, amikor valami egyenesen a fejére zúgott fentről. Odakapott a kezével, miközben felsikított, és megpróbálta leszedni magáról a szőrös valamit, aminek a karmai már a fejbőrébe ástak.
-Menj már a francba innen, te rühes dög! -dühös, és egyben hisztérikus volt a hangja. A macska akaratosan, nyávogva kapaszkodott a fejébe, majd a nyakába, aztán végül mérgében úgy letépte magáról a lány, hogy a szőröske nyávogva a másik szoba közepén kötött ki.
-A jó édes...fú, utálom a macskákat -ez a lány szájából eléggé buta kijelenetés volt, főleg mivel egy oroszlán gazdája...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kőváry Erik
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. október 25. 17:06 | Link

Hanna

Nem vágytam sok mindenre csak egy szál cigarettára tanítás után. Ha már voltam olyan jó gyerek, hogy bementem az órákra, akkor szerintem simán kijár egy szál cigaretta. De mivel az iskola területén édesség lesz belőle így kénytelen vagyok lemenni a faluba. Vagyis elég lenne kimászni a falon kívülre, de ha már ott vagyok akkor miért ne sétáljak le a faluba?!
Órák után ledobtam a kötelező vackokat és valami kényelmes ruhába bújtam. Ahogy kiléptem a az ajtón fejemre dobtam a kapucnit, majd elosontam az iskola kapujáig, ahol is néhány percen belül átmásztam. Egy nagyobb huppanással landoltam a földön, de nem azért mert elestem. A szürke pulóverem kapucniját még mindig nem szándékoztam elvenni, hátha valaki meglátott, de így nem tud beazonosítani. Zsebre dugott kezekkel sétáltam egy ideig, majd elővettem a kék dobozt, melyből hamarosan egy szál cigaretta került elő. Betettem a számba, majd kotorászni kezdtem a zsebembe. Hosszas matatás után az öngyújtó is meglett. Egy kattanás és a a cigi vége pirosan kezd el izzani. Jó mélyet szívok belé és jól eső érzéssel tölt el, ahogy a nikotin átjárja a testemet. Nagyokat "pöfékelve" igyekszem továbbra is a falu felé.
Nemsokára már lenn is járok és szinte rutinszerűen indulok el a kísértetház felé. A minap is innen indultam haza, csak az hajnalban volt és nem egyedül voltam. Az épület emeletén találtam egy még tűrhető állapotban lévő szobát. Igaz nyikorognak a deszkák, de ha ügyesen lépkedünk akkor nem fog leszakadni. Egy asztal áll még mindig odabenn, előtte pedig egy szakadt, kopott, egér rágta fotel ékeskedik. E kettő bútoron kívül mindenhol por áll. Ezeken csak azért nem, mert már 'letakarítottam' őket.
Szinte nyugtatólag hat rám amikor belépek a romos falak közé. Óvatos léptekkel felsétálok az emeletre, majd be a szobába. Az ablakot kinyitom, hogy friss levegő jöjjön be, majd belehuppanok a fotelbe és egy újabb szál cigit veszek elő.
Utoljára módosította:Kőváry Erik, 2012. október 25. 17:09
Hozzászólásai ebben a témában
Lévay Hanna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 12
Összes hsz: 33
Írta: 2012. október 25. 17:34 | Link

A kastélyban újból felpezsdültek a napok, de lassan ismét eljön a hétvége ideje, ami egyben az újonnan beköszöntött unalmat jelenti. És a legszörnyűbb, hogy mostanság nem tudok ezen a bizonyos unalmon túllépni, merthogy nincs mivel. Úgy döntöttem, újabb helyekre látogatok el, és nem mindig a megszokott útvonalon közeledek a faluba. Illetve a kezdetleges vonal ugyanaz, csakhogy most sem a Boglyas tér, sem pedig a Fő utczát nem tűzöm ki célpontnak. Éppenséggel meguntam az egyes boltok soha nem változó kirakatait, és az ódon cégéreiket.
Még sosem lépkedtem a lakósor tág utcáján, aminek mentén bizony mindenféle házak vannak. Kacsalábon forgó palotától kezdve a leroskadt, már-már csak magas fűbe burkolózó, megmaradt viskókig. Egy nagy, gazos kőépület felé pillantok, ami máris megragadott. Egyből tudtam, mi ez a hely, hiszen a soknál több mendemonda járja a kastély falait. Ódon kőtömbök, amikbe netalántán kísértetek is lakoznak. A gaztól ki nem látva eredek meg a ház felé. Már egy kitaposott úton haladok, amikor is egy nyitott helyiségbe érek. Nem is dohszag lakozik odabent, hiszen csak régi, omladozó falak támasztják a helyiséget. Ellenben a másodikban, ahova utam vezet, már van pár bútor, nevezetesen egy asztal és egy fotel. Ámde mikor továbbsiklik a tekintetem, egy elég épnek tűnő ablakot is megpillantok, majd rá kell jönnöm, nem vagyok egyedül. Egy magas férfi nyitja ki az ablakot, a félhomályból és a háttal való állásból csak ennyit látok.
- Hé! - hívom fel magamra fel a figyelmet. Ami nem biztos jó hogy jó döntés volt egy ilyen helyen.
Az agyam azonban gyorsan pörög, cigifüst és elhagyatott hely- ez csak egyet jelenthet, mégpedig hogy lelóg a faluból.
- Depressziós hangulat levetése?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

DESTROY WHAT DESTROYS YOU
Kőváry Erik
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. október 25. 17:52 | Link

Számba veszem az újabb szálat és már éppen készülök meggyújtani, amikor is egy Hé üti meg a fülemet. Unottan fordulok a hang irányába. Sok gondot nem okozhat bárki is az. Ha egy szellem akkor sincs semmi. Nem félek tőlük. Sőt az egyikkel igen jó kapcsolatot alakítottam már ki.
- Hé... - válaszolok unottan, kissé érthetetlenül, ugyan is a szál cigi még mindig ott lóg a számban. Hamarosan kattan az öngyújtó és az újabb adag nikotin szétterjed a tüdőmben.
- Depressziós hangulat... nem tudom mire gondolsz és miért. -
Egy újabb slukk, majd mint illedelmes ember benyúlok a zsebembe kiveszem a doboz cigarettát, majd a lány felé nyújtom.
- Kérsz egy szálat? -
Várok a válaszra. Ha kér akkor megvárom, hogy vegyen, ha pedig nem akkor egy vállvonás kíséretében leteszem a dobozt az asztalra. Az újabb adag keletkező füstöt immár kör alakban fújom ki, majd lejjebb csúszok a fotelbe és fejemet megtámasztom a háttámlán.
- Amúgy foglalj helyet köreimben. Ne aggódj tiszta az asztal. Pár leányzó letakarította már előtted. -
Egy sokat sejtető, talán túlzottan is elégedett mosoly ül ki arcomra, majd alaposabban végigmérem a lányt.
- Ismerős vagy nekem. Nem találkoztunk mi már valamikor? -
Cseppet sem foglalkozva a jó modorral, újra és újra, tetőtől talpig megnézem magamnak, majd feljebb csúszok a fotelbe és egy gyors mozdulattal megszabadulok a kapucnimtól.
- Nem téged hoztalak fel ide a minap... -
Nem fejezem be a mondatot, talán érti mire gondolok, ha pedig nem... hát annál jobb. Sajna nem emlékszem már a lány arcára. Sötét is volt, ittas is voltam. Az ilyen nem túl fontos dolgok kiesnek az agyamból sajna, mint ahogy a neve is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lévay Hanna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 12
Összes hsz: 33
Írta: 2012. október 26. 20:03 | Link

- Tudod, depresszív hangulat... mikor az emberek magukba zuhannak - gondolkodás nélkül letegezem a furcs jövevényt, aki láthatóan otthonosan mozog a házban. Mintha már ismerné minden szegletét. - Nem mondhatod, hogy tökéletes a lelki állapotod, ha egy ódon házban önfeledten dohányzol.
Az ablak kinyitása pedig igen jó döntés volt, a cigifüst bekerülése az orromba mindig is irritált, így hátráltam is pluszba egy lépést.
- Nem, kösz. - figyelem undorodva, ahogy az asztalra helyezi a cigarettát.
Eddig fel sem tűnt, hogy portalan az asztallap, miközben oldalt egy könyvespolcon nagyobbacska porréteg tátong. A kijelentésére felvonom a szemöldököm, ezek szerint egy nagyon semmi életű férfival állok szemben, akiktől ódzkodok, és el kéne menekülnöm. Én azonban most akkor is itt állok, és nem tágítok, főleg nem, mikor a kedves lehúzza a fejéről a kapucniját. Mert akkor még a gyér fényben is belém hasít a felismerés, miszerint egy bagolyköves diákkal van dolgom. Bár igazából semmiféle dolgom nincs, de így semmiképp sem riadok vissza tőle. Inkább csak a viselkedésétől. Dohányos, és napi akár több lányt is magam mellé szegít. Az előbbi cselekedetére csak gúnyosan elmosolyodok, és magabiztosan állok előtte.
- De nem ám - válaszoltam utolsó kérdésére, amit nekem szegezett - Nos, itt a kérdés, vajon ki lehetek én? Tippeket kérek szépen!
Rájön-e magától, hogy egy prefektussal van dolga? Mostanság elég gyakran keveredek össze megbüntendő diákokkal.

Végül a két diák visszament a kastélyba.
Utoljára módosította:Zachary Alex Williams Circle, 2012. november 14. 18:42 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

DESTROY WHAT DESTROYS YOU
Woodarn Collenwen
INAKTÍV


Portré
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 317
Írta: 2012. október 27. 18:37 | Link

Amira xD és a gonosz  Cry

Sötét, sötét... Hiába világítottam, a fenéért sem láttam át a helyiségeket...
-Miféle zűrös időszak, Amirám? -kérdeztem vissza egy szemöldökvonás kíséretében, de a kissé összeráncolt homlokom már más felé nézett, el a terem kopott falaihoz. Ijesztő. Az meg pláne, hogy én ilyesmire is képes vagyok, hogy az éjszaka kellős közepén itt lófráljak. Néha az ember egy kicsikét meglepődik önmagától, na de nem baj... Nem lesz jó szokásom a kísértetház járás, eleve hülyeség, hogy még áll. Nincs pénze a falunak, hogy lebontsa vagy felújítsa? Hol élünk? Nem értem... Pedig hasznos lehet. Így viszont balesetveszélyes. Őrület. Csak abban bíztam, hogy tudok magamra vigyázni és nem történhet baj. Azonban pattantam egyet, úgy összerezzentem... Hatalmas ordítás, mintha valami holt dög kelt volna életre, tényleg! A legsötétebb órák talmudi üvöltésében volt részem, s nem sokkal később ezt a hatást tetézte Amira kétségbeesett visítása, mivel felbukkant egy csúnya macsek, ami a hajába kapaszkodva himbálózott jobbra-balra. Kiabálni kezdtem, majd odafutottam a lányhoz. Akkor már azonban sikeresen lekerült a fejéről, s jól elkotródott. Vagyis... Hát, prefektustársam ismét hozta a formáját az eltüntetés terén.
-Hát, ez durva volt. Ezt filmen végignézve halálra röhögtem volna magam. De mi? Ez a macska szerintem átkozott volt, már nem azért... Ez nem mindennapi, még a varázsvilágban sem. Lehet, hogy van még itt valaki? Nem kéne menni? -kezdtem el gondolkodni, egy picikét kétségbeesetten. Amira karját megragadva elkezdtem felfelé ráncigálni a lépcsőn.
-Anyáddal szórakozzál, hallod? -kiabáltam. Lehetségesnek tartottam, hogy valaki a bolondját járatja velünk. Akkor inkább kiabálok, még ha nem is vagyok biztos az egészben, minthogy továbbra is a hülyét játszom. Azonban az is elképzelhető volt, hogy ez mind pusztán a véletlen műve...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Holló I. Rita
INAKTÍV


Inez|Rita
offline
RPG hsz: 7
Összes hsz: 24
Írta: 2012. október 29. 09:15 | Link

Zöld&Kék

Miután Rita meglátja, hogy a fiú, akit eddig követett megáll beszélgetni egy lánnyal, bemegy a kísértetházba. Valahogy sejtette, hogy azok ott ketten befognak menni a romhalmazba. Ritának az az ötlete támadt, hogy jól megijeszti a diákokat. Már rég nem ijesztett meg senkit, mert eddig csak a barátját kereste. De most eljött az idő, hogy ő is szórakozzon egy kicsit. Amíg a fiatalok beszélgetnek, Rita az ablakhoz megy, hogy lássa mit is csinálnak. Meg legfőképp azért ment oda, hogy hallgassa, miről is csevegnek azok ott ketten. Nem sokat ért a beszédből, mert mégis távol vannak egymástól. Inkább leül a földre és macskáját kezdi simogatni. Lilth dorombolni kezd. Miközben a macska fejét vakarja, hallgatózik, mikor lépnek be végre a diákok. Szerencsére nem kell sokat várnia, ugyanis pár perc múlva lépteket hall. A fiatalok itt is beszélgetni kezdenek. Rita tudja, hogy még nem most kell megijeszteni a srácokat. Várni kell egy kicsit, míg belemerülnek a beszédbe, aztán pedig...
A kislány türelmesen vár arra, hogy végre szórakozzon. Ám amikor meglátja, hogy valamelyikük fényt teremt, Inez feláll s rálép macskája farkára. Lilth furcsa, idegesítő és hangos nyávogásba kezd. Aki eddig azt hitte, hogy Rita szereti a macskáját, az tévedett. Csak arra kell neki, hogy játsszon vele és tönkretegye. Azt is túlélné a kislány, ha a macska megdöglene. Őt nem nagyon érdekelné.
Ezek után megfogja a büdös Lilith-et, s odaviszi az egyik réshez. Rámosolyog a cicára, majd alig hallhatóan megszólal:
 - Viszlát! - s elereszti a kis állatot. Abban reménykedik, hogy valamelyik diák fejére pottyan. Nos ez így is történik. A kislány lehajol, hogy a résen keresztül tudja követni az eseményeket. Lilth a leányzó fejére kerül, aki felsikít, s próbálja leszedni magáról a nyávogó macskát. Rita hangos hahotázásba kezd, hogy a diákok tudják meg, nincsenek egyedül. Még itt van egy ember, vagyis egy szellem. Mikor a kislány meghallja, hogy a srác azt mondja, hogy nem kéne-e menniük, Rita feláll. Kiugrik az ablakon, hiszen már semmi baja sem lehet. Odamegy az ajtóhoz, majd jól becsapja. Áthalad az ajtón, s jó gyorsan végig megy a szobán, de úgy, hogy a fiún áthaladjon. Végül felmegy a lépcsőn, s keres egy kisebb fadarabot és azt is lehajítja.
 - Na, hogy tetszik? - kérdezi jó hangosan.

Miután a szellem jót szórakozott a diákokon, "elengedte" őket, így a prefi visszaszaladtak a kastélyba. A szellemkislány pedig ment utánuk.
Utoljára módosította:Zachary Alex Williams Circle, 2012. november 14. 18:39
Hozzászólásai ebben a témában

Az a legveszélyesebb, akinek már nincs veszteni valója.../ Come Little Children/Ma született bárány/Samu tanítványa
Katherine Danielle Averay
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. november 1. 23:36 | Link

Eugene Carnage

Lehunytam a pilláimat, miközben átküzdöttem magam egy vidáman beszélgető embercsoporton. Komolyan, ezeknek nincs jobb dolga az éjszaka közepén, mint idekint ácsorogni és nevetgélni? Egészen addig nem vettem levegőt, amíg biztos távolba nem kerültem tőlük. Félre értés ne essék, ettem, mielőtt kimerészkedtem a birtokról, csakhogy az éhség sohasem múlik el igazán. A testem mindig többet és többet követel, én meg attól félek, hogy előbb-utóbb feladom és valakinek átharapom a torkát. Véletlenül. Természetesen magamtól sohasem tennék ilyesmit, de kicsit olyan, mintha valaki más irányítana. Ösztönlény vagyok, nem az érzelmeim befolyásolnak, sokkal inkább a vágyaim.
Gondolkodás nélkül indultam el a kísértetház lépcsőjén felfelé. Nem létezik olyan kísértet, akitől nekem tartanom kellene. Nem olyan egyszerű megölni és átverni sem. Hamarabb észreveszek bizonyos dolgokat, mint a halandók és ez határozottan előny… Jobban belegondolva rengeteg előnye van a betegségemnek, a probléma csupán az, hogy ugyanennyi negatívumot is fel tudok sorolni –talán még többet is.
Felérve megtámaszkodok az ablakpárkányos és elbámulok a házak fölött. Mennyien adnák vérüket azért, hogy olyanná válhassanak, mint én, én pedig egyszerűen csak végezni akartam magammal –megjegyzem, ez lehetetlennek tűnik. Talán én vagyok az ostoba, bennem van a hiba, de az is lehetséges, hogy az emberek nincsenek tisztában vele, mi mindent kell feláldozniuk az örök szépségért. Család, élet, szerelem, vér… Elsőre elfogadható ajánlatnak tűnik; mégis kinek kell a szerelem? Csak a gond van vele! Persze, de ezt fogod mondani száz év múlva is? Nem tartom valószínűnek.
Lehunyt pillákkal elképzelem anyám arcát, mikor nem megyek majd haza karácsonykor, sem a szünetekben. Egyszerűen csak eltűnök az életéből. Teljesen magára hagyom. Egy szörnyeteg vagyok –már a nyilvánvaló tényeken felül.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Eugene Carnage
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 49
Összes hsz: 61
Írta: 2012. november 1. 23:53 | Link

Katherine

A későőszi, csípős levegőt egy denevér szeli át. Ha ezt egy mugli biológus látná, talán furcsállná, hogy ez a kis emlős még nem alussza téli álmát. Közelebbről megvizsgálva, bizonyára szemöldök ráncolva megjegyezné, hogy ilyesféle denevér nem is él errefelé, s ez az állítás igazabb lenne, mint hinné. Persze ott, ahol sok varázsló él, lehet, hogy nem akadnak fenn az ilyesmin.
A denevér a kísértetház felé közelít. A felhőtlen eget ezüstösen pettyezik a csillagok. A telihold kereke lassan gördül végig égi pályáján. A denevér alakja hol jobban, hol kevésbé kivehető, ahogy cikázva a ház felé közelít. Lehet, hogy itt van a menedéke, elérve a házat berepül az egyik ablakrésen. Ebben eddig semmi szokatlan nincs, az is puszta véletlen lehet, hogy a szoba, melybe a kis emlős berepült, épp szomszédos azzal, ahol Katherine tartózkodik. Az mindenesetre már figyelemfelkeltő lehet, hogy kisvártatva lassú léptek zaja hallatszik a szomszédos szobából. A lány tehát nincs egyedül.
Az ütemes koppanások rövidesen elhalnak, ám ekkor a szomszédos szoba ajtajának lassú nyikorgása hasítja ketté a csendet. Ha Katherine közben elhagyta a szobát, a folyosón fut össze Eugene-nel, ha ezidáig nem tette ezt, akkor ha most megfordul, a férfi sziluettjét láthatja kirajzolódni az ajtókeretben.
- Egy kis éjszakai séta netán?
Eugene testét hosszú, felöltő fedi el. A sötétben halványan világlik ki arcának sápadtsága. Hangja nem fenyegető, inkább semleges.
Utoljára módosította:Eugene Carnage, 2012. november 1. 23:53 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"I have no tears,
no sense of shame, no sense of time..."
Katherine Danielle Averay
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. november 2. 00:05 | Link

E.C.

Szörnyeteg… De mégis mit tehetnék? Most süllyedjek önsajnálatba és kezdjem el emészteni magam amiatt, ami történt? Valószínűleg elvegetálhatnék bambi véren, de azt semmiképpen sem lehetne valós életnek nevezni. Még csak annyira sem valós, mint az, amit emberi vérrel a szervezetemben élhetnék. Miért játsszam meg magam és keseregjek a múlton, mikor csúcsragadozó lettem? Hogy egy kedvenc könyvemből hozzak egy igen egyszerű példát: miért lennék Louis, ha lehetek Lestat is? Persze, ezt csak képletesen kell érteni. Eszem ágában sincsen felfalni a fél iskolát egyetlen nap leforgása alatt, csupán irányítani akarom a saját életem és nem azon rágni magam, hogy mi lett volna ha… Ez a hajó már elment, én pedig vagyok, ami vagyok. Ez ilyen egyszerű. Sohasem voltam egy szent és nem is várhatja el tőlem senki, hogy egyik pillanatról a másikra azzá váljak.
A szemeim kipattannak, mikor lépteket hallok magam mögül, majd az ajtó hangos –legalábbis számomra igencsak hangos– nyikorgását. Várok és tisztában vagyok vele, hogy nem vagyok egyedül. Ekkor jön a felismerés; vendégemnek nem dobog a szíve. Ez pedig nem jelenthet sok mindent.
Megperdülök és mellkasomból abszolút nem emberi morgás tör fel, miközben vicsorítok. Védekezem. Fogalmam sincs, mire számíthatok az érkezőtől, minden esetre úgy állok, hogy maradjon menekülési útvonalam, illetve előnyös pozícióban legyek a támadáshoz, ha szükségem lenne rá. Igen, tudom, hogy egy tanárral állok szembe, de a tudat, hogy vámpír nem sok jót ígér. A legutóbbi ilyen kis találkozáskor élőhalottá váltam.
-Nem nevezném sétának. –sziszegek. –Inkább csak felmérem a terepet.
Egyfajta védekező mechanizmusként ujjaimat begörbítve tartom magam mellett. Ez nagy segítség lehet a támadásban, bár egyelőre fogalmam sincs, mihez is akarok kezdeni. Bizalmatlan vagyok és valójában rettegek, ami csak még inkább megijeszt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Eugene Carnage
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 49
Összes hsz: 61
Írta: 2012. november 2. 00:25 | Link

Katherine

A könyvek azt tanítják, hogy a vámpírok úgy néznek ki, mint egy átlag ember. Azonban ez leginkább a felületes szemlélő szempontjából igaz. Ha az ember tudja, mire figyeljen, és szerez némi gyakorlatot, elég nagy pontossággal meg tudja állapítani, mivel áll szemben. Persze, mint minden esetében, itt is tapasztalható némi hibaszázalék.
Mindenesetre a tény, ahogy a lány válla mozog - illetve épp ahogy a légzés hiányában nem - és ahogy ez a hirtelen megpördüléssel egyáltalán nincs összhangban, hogy az ablaknál álló nem mutatja a lélegzetvétel jeleit, valamint a feltett kérdésre adott válaszban bujkáló ragadozó hangnem komoly alapot szolgáltat Eugene számára ahhoz, hogy feltételezze, nem élő emberrel van dolga.
- Felméred a terepet?
A kérdésben némi gúny csendül, s ezzel egy időben Eugene tesz egy lépést a lány felé.
- Akkor had járuljak hozzá a felméréshez egy újabb adattal; ez az én területem.
A lánnyal ellentétben Eugene nem ismeri fel, hogy egy diákkal - vagy inkább ex-diákkal van dolga.
- Tisztában vagy azzal, hogy ez mit jelent?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"I have no tears,
no sense of shame, no sense of time..."
Katherine Danielle Averay
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. november 2. 00:36 | Link

E.C.

Semmi nehézség nincs abban, hogy egy vámpír felismerjen egy másikat. Csak egy kicsit kell hallgatózni hozzá. Egy ember számára ez már nagyobb falat, de közel sem megvalósíthatatlan. Az igaza megvallva, ha egy hónappal ezelőtt nem találkoztam volna az átváltoztatómmal soha rá sem jöttem volna, hogy az iskola falai között élőhalottak is mászkálhatnak. Valamiért az embernek az az érzése támad, hogy ezek csak legendák, mesék, a kisgyermekek ijesztgetésére találták ki őket. De akkor este, mikor én találkoztam a vámpírral egyáltalán nem így éreztem. Nem féltem, nem könyörögtem. Elfogadtam. Valójában meg akartam halni, de ő többet látott bennem. Ígéretes alanyt. Hát, most ígéretes alanyhoz méltóan fogom átharapni az érkező torkát.
A vendégemmel egyszerre mozdultam, míg ő felém lépett, én egy kicsit oldalra, így ismét teret hagyva kettőnk között. Tudtam mire akar célozni, már azelőtt, hogy kimondta volna és éppen ettől féltem attól a perctől kezdve, hogy megtudtam, nem vagyok egyedül. Valamiért nem volt bizalomgerjesztő a helyzet. Egy dologban azonban biztos voltam, nem fog megölni. Nem teheti meg. előadhatja a hatalmas és félelmetes vámpírt, de nem fog rám támadni. Ez volt az oka annak, hogy én sem mozdultam, egyelőre.
-Sajnálom, nem láttam a nevét kiírva. –szűkültek összébb hajszálnyival a szemeim.
Veszélyes játékot játszottam. Sokkal körültekintőbbnek kellett volna lennem, mielőtt visszajöttem az iskolába, de én ostoba elmulasztottam a terepszemle vámpírokra kiterjedő részét. Meg sem fordult a fejemben, hogy nem vagyok egyedül.
Elmosolyodom a kérdésre és a testem azonnal reagál. Egy gyors mozdulattal megpróbálok a férfi mögé kerülni és mivel ösztönből cselekszem bevetem a fogaimat, abban a reményben, hogy sikerül legalább egy kicsikét megsebeznem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Eugene Carnage
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 49
Összes hsz: 61
Írta: 2012. november 2. 01:00 | Link

Katherine

A következő gesztussal a lány következtetések egész sorát kelti életre Eugene elméjében. A férfi számára nyilvánvalóvá válik, hogy az, akivel szemben áll, nagyon tapasztalatlan. Eugene-nek ugyanis csak meg kell fordulnia a tengelye körül, hogy szembetalálja magát a lánnyal, aki viszont meg akarja kerülni a férfit. Mivel ez sokkal hosszabb út és idő, Eugene-nek valószínűleg nem okoz gondot, hogy szemből fogadja a támadást.
- Nem!
A fordulás lendületét használja ki egy kiadós pofonhoz. Eugene nem különösebben erős - ami azt illeti, nem erősebb, mint egy átlagember - de egy tizenéves fruskával még el tud bánni. A pofonhoz a célzást megkönnyíti, ha a lány harapni akar. A férfi parancsoló hangja egy pillanatra betölti a szobát, s szemei is mintha megvillannának.
Remélhetőleg sikerül kijózanítani a lányt, és Eugene-nek nem kell drasztikusabb eszközökhöz folyamodnia.
- A következő hasonló próbálkozás az utolsó lesz számodra.
Hangjában nincs düh, azzal a tárgyilagossággal közli a fentieket, ami arra az emberre jellemző, aki nem először lenne tanúja annak, ami akkor következne, ha a lány esetleg nem venné komolyan a fenyegetést.
Utoljára módosította:Eugene Carnage, 2012. november 2. 01:00 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"I have no tears,
no sense of shame, no sense of time..."
Katherine Danielle Averay
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. november 2. 08:33 | Link

E.C.

Már akkor tudtam, hogy rossz ötlet támadni, amikor megmoccantam, de valójában nem én irányítottam saját magamat. Ismét kétféle érzelem tombolt bennem. Egyrészről mérhetetlenül dühös voltam, amiért valaki megpróbál kioktatni, irányítani és fenyeget, másrészről viszont féltem, mivel egy hónapnyi tapasztalattal a hátam mögött nem sok jóra számíthattam. Túlságosan makacs és irányíthatatlan voltam még, ami sem nekem, sem az ellenfeleimnek nem volt jó, tekintve, hogy egy normális beszélgetést eléggé nehéz lett volna kezdeményezni velem. Akartam én, de egyszerűen nem ment. Minden élesebben kirajzolódott körülöttem, mint az feltétlenül szükséges lett volna.
Az ütés erejétől oldalra billent a fejem, de mivel valamivel erősebb voltam egy átlagembernél semmiféle fájdalmat sem éreztem. Az újabb figyelmeztetés hallatán halványan elmosolyodtam és szépen, lassan fordítottam vissza fejemet a férfihez, miközben minden mozdulatát figyeltem. Nem szerettem volna, ha meglepetés ér. Persze, a hangsúly egyértelművé tette számomra, hogy amíg jó kis vámpírként viselkedem, addig nem esik komolyabb bajom… A kérdés csak az, hogy jó akarok-e lenni.
-Tudja tanár úr, igazán kíváncsi vagyok, mit szólnának az iskolában, ha az egyik diák csak úgy… eltűnne. –jegyzem meg csevegő stílusban, miközben hátat fordítok neki és az ablak felé lépkedek.
Fel sem merül bennem, hogy esetleg hátba támadna. Egyáltalán nem tűnik ilyen alattomosnak, bár egy vámpírnál sohasem tudhatja az ember –…vámpír. Valószínűleg hasonló stílusban egyik tanárral sem mertem volna beszélni az átváltozásom előtt, csak hogy itt volt egy közös titok. Bármiben lefogadtam volna, hogy a diákok nagy részének sejtelme sincs róla, ki is ő valójában; ez pedig egy újabb kártya a kezemben –remélem, nem lesz rá szükség, hogy kijátsszam.
-Tudja mit? –fordulok felé hirtelen és az ablakkeretnek támaszkodom. –Vállalom a tettem következményeit.
Nevezetesen annak, hogy az ő területére tévedtem. Most komolyan! Hát tudhattam én, hogy egy másik vérszívó is rohangál a környéken? Na, nem mintha az bármitől is visszatartott volna. Sohasem érdekeltek a szabályok és éltem-haltam –jelenleg már inkább csak halok– a veszélyért.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Eugene Carnage
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 49
Összes hsz: 61
Írta: 2012. november 2. 10:06 | Link

Katherine

Szemmel láthatóan sikerült kijózanítani a lányt...már amennyire az ész nélküli támadással való felhagyás egyenlő lehet a józansággal. Mikor a diák hátat fordít Eugene-nek, és beszélni kezd, a férfi szemforgatva megcsóválja a fejét.
- Hogy mit szólnának, ha kiderülne, hogy egy diák eltűnne? Elég hamar megkaphatod rá a választ, ha ugyanis így folytatod, könnyen te lehetsz az eltűnés okozója.
Utal itt a lány nyilvánvaló tapasztalatlanságára, és arra, ami ebből következhet, ha eluralkodik rajta a vérszomj.
- De hogy szűkítsük a kérdést, arra is könnyű válaszolni, mit szólnának ahhoz, ha te eltűnnél. Persze biztos keresnének. De...hány emberrel is osztottad meg jelenlegi állapotod természetét?
Nem vár választ a költői kérdésre. Hagyja, hogy a ki nem mondott válaszok ott lebegjenek kettejük közt egy darabig, majd hozzáteszi:
- Egy marék hamut könnyű szétszórni.
Remélhetőleg ezzel lejátszották végre a "ki van nyeregben?" játékot. Már csak azért is, mert a lánynak egy dologban igaza van; ha Eugene gyilkolni akart volna, nem áll le cseverészni. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem alakulhatnak úgy a dolgok, hogy végül mégis öljön.
- Egyelőre nem tettél semmit, ami komoly következményeket vonna maga után. Legalábbis nagyon remélem.
Tér vissza Eugene a beszélgetés eredeti csapására.
- Ezek szerint egy diák voltál. Miért jöttél vissza? Így aligha járhatsz órákra. És varázserőd sincs. Legalábbis olyan formában, amit a mágusok használnak. Errefelé a vadászat is nehezebb, hisz mindenki tudja, hogy léteznek hozzánk hasonlók. Sokkal könnyebben boldogulnál egy...hogy is mondják? muglik lakta vidéken.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"I have no tears,
no sense of shame, no sense of time..."
Katherine Danielle Averay
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. november 2. 15:02 | Link

E.C.

Természetesen felhagytam a támadással és eszem ágában sem volt ismét próbálkozni. Mi értelme lenne? Tapasztaltabb, mint én, könnyűszerrel hárítja a harapásaimat és nem mellesleg, valószínűleg kettőnk közül én járnék rosszabbul, ha ismét neki esnék. Mennyi az esélye, hogy kétszer egymás után megúszom egy vámpír fenyegetőzéseit? Azt hiszem, éppen a nullával egyenlő. Talán még nem tudom kontrollálni a viselkedésemet, túl erősek az érzelmeim, de abban egészen biztos vagyok, hogy nem akarok meghalni, ez pedig egy nagyon jó érv amellett, hogy miért is kell az ablakhoz tipegnem és megkapaszkodni a keretben.
Felsóhajtok a következő fenyegetésre, majd a férfi felé fordulok és végigmérem. Igen, tisztában vagyok vele, hogy ilyen egyszerű elrejteni a maradványaimat, de azért abba nekem is lenne némi beleszólásom. Elvégre, ha az életemért kell futnom, bármire képes vagyok. Jobban futok, mint egy ember és jobban is látok a sötétben, mégis van egy olyan kellemetlen érzésem, hogy előle nem tudnék elbújni.
-Miért olyan biztos benne, hogy senkinek sem mondtam még el? –nézek egyenes a szemeibe.
Ha ember lennék, most ösztönösen valahová máshová fókuszálnék, ezzel lebuktatva magamat, azonban jelen állapotomban képes vagyok szemrebbenés nélkül hazudni. Igaz is, miért nem szóltam én még erről senkinek? Ja, igen… mert Jessie felszívódott. Viszont, ha bármi bajom esne, ő egészen biztosan megkeresne, elvégre olyan, mint a húgom lenne és túlságosan bátor ahhoz, hogy hátat fordítson, ha egy vámpír állja el az útját.
-Arrafelé túl sok fajtánkbeli kóborol , és sokkal nehezebb lenne kikerülni őket, mint a varázslók között, éppen amiatt, mert ez nehezebb terep. –fonom össze karomat a mellkasom előtt. –Meg egyébként is! A rellonosok borzalmas természetükről híresek, így nem olyan feltűnő, hogy kilógok a sorból… már amíg át nem harapom valakinek a torkát. –lehunyom egy pillanatra a szemeimet.
Sok ellenséget szereztem annak idején, mikor bekerültem az iskolába. Valószínűleg a nagy többség észre sem fogja venni, hogy valami megváltozott. Mennyivel könnyebb így elrejtőzni. Abba bele sem akarok gondolni, mi lenne, ha egyikükkel jelen körülmények között összefutnék. Oké, vámpír vagyok, oké, gyilkos vagyok, de hogy az ismerőseimmel végezzek? Lehetetlen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Eugene Carnage
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 49
Összes hsz: 61
Írta: 2012. november 2. 23:25 | Link

Katherine

Nem fűz kommentárt Katherine kérdéséhez. Egyrészt nincs értelme, másrészt nincs szüksége rá. Hiszen mit is mondhatna? Hogy a hazugsága átlátszó lenne még olyasvalakinek is, aki nem rendelkezik olyan képességgel, mint Eugene? Ehelyett inkább a lány mondandójának másik részére fókuszál.
- Nem érted. Nem arról beszélek, hogy kilógsz-e a sorból, vagy hogy okozott-e változást a viselkedésedben az, hogy vámpírrá váltál.
Itt rövid szünetet tart, s jelentőségteljes pillantást vet a vele szemben állóra, melyből süt a cinizmus.
- Hanem arról, hogy úgy beszélsz magadról, mintha az iskola növendéke lennél. De nem vagy az. Nem járhatsz órákra. Azok ugyanis két tárgy kivételével nappal vannak. Egyáltalán...pálcát sem foghatsz. Ennek számos oka van, de leginkább azért, mert nincs varázserőd. Ha így jobban tetszik, megszűntél boszorkánynövendéknek lenni, így a "rellonos" kifejezés aligha igaz rád.
Remélhetőleg így már érthetőbben mondta el a dolgokat. Eugene hagy némi időt, hogy a lány megeméssze az elhangzottakat. Tulajdonképpen hasonló köröket neki is le kellett futnia anno, ahogy valószínűleg mindenki végigfutja ezeket ebben a helyzetben. A különbség csak az, hogy van, aki magától jön rá, míg másokat rávezetnek.
A lány érvelésével, hogy miért akar varázsló lakta környéken vámpírként létezni, nem igazán ért egyet, de ezt nem teszi szóvá. Végül is mi történhet? Legfeljebb levadásszák. Most, hogy így belegondol, eszébe is jut pár diák Vámpírológiáról, akik nagyon érdeklődtek aziránt, hogy a tanultakat a gyakorlatba is átvigyék.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"I have no tears,
no sense of shame, no sense of time..."
Katherine Danielle Averay
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. november 3. 00:17 | Link

E.C.

Valójában pontosan értettem, mire akar célozni és ez volt a legfájdalmasabb az egészben. Egyszerűen csak nem akartam elfogadni, hogy többé nem lehetek az, aki vagyok. Ez ijesztő, elgondolkodtató és egyben felemelő érzés is volt. Rettegtem, mert tudtam, hogy minden, ami eddig tökéletesnek tűnt a nem éppen tökéletes világomban, most darabjaira hullik és boldog voltam, mert nem kellett olyan apróságokkal foglalkoznom, mint hogy apám meg akar-e ölni, vagy hogy mit gondolnak rólam az emberek. Persze, mindemellett ott volt a veszteség érzése is. Anyámat talán soha többé nem látom viszont és gyászoltam a lelkemet, ami elveszni látszott. De az önkínzás és a depresszió nem járható út számomra. Bele sem merek gondolni, mi történne a körülöttem élőkkel, ha hisztérikus vámpírként suhognék a kastély folyosóin.
Tekintetemet a férfire emeltem és vártam egy pillanatot. Ki akartam mondani, tudtam, hogy muszáj beszélnem róla, különben éppen azzá válok, amivé semmilyen körülmények között nem akarok. 
-Pontosan értettem, mire céloz. -fúrtam íriszem az övébe. -Ettől függetlenül az elméletet még elsajátíthatom és... -és ekkor jött el az a pont, hogy nem bírtam tovább, elcsuklott a hangom.
Amennyiben ember lennék, most valószínűleg összekuporodnék a padlón és megvárnám, míg a sírógörcs megunja kínzásomat és tovább áll, jelen helyzetben azonban ezt nem tehettem meg. Az érzelmeim lényegesen erősebbnek tűntek, mint annak idején. Átkaroltam magamat, mert úgy éreztem, hogy hamarosan teljesen szétesek. Mintha egy hatalmas űr tátongott volna bennem.
Borzalmas volt.
-Egyedül vagyok, fáradt vagyok és éhes. Kiszolgáltatottnak érzem magam a saját vágyaimtól és megőrülök attól, hogy mindent látok és hallok. Talán mások szerint ajándék, szerintem valójában átok, de persze mindennek meg van az ára. Ahhoz, hogy csúcsragadozó lehessek, el kell viselnem a következményeket. -vontam vállat, majd tekintetem megvillant, miközben folytattam. -De én ezt nem akartam! Így is volt elég problémám az életemmel! Miért pont én? Igen, tudom, ez most igazán önző volt, hiszen senki sem érdemli meg, hogy ilyen sorsra jusson, de én reménytelen vagyok! -lebámultam a padlóra és vettem egy mély levegőt. -Valószínűleg valamelyik tehetséges tanítványa hamarosan úgy is elvégzi a piszkos munkát.
A történtek ellenére egyáltalán nem állt szándékomban meghalni, mindössze kétségbeestem és teljesen összezuhantam, mikor hangosan ki kellett mondanom azt, ami már hosszú ideje égette a bensőmet; már az éhségen kívül.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Eugene Carnage
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 49
Összes hsz: 61
Írta: 2012. november 3. 00:44 | Link

Katherine

Bármelyik normális ember, aki szemtanúja lett volna a lány kifakadásának, valószínűleg odarohant volna hozzá, átöleli, biztosítja együttérzéséről, vagy legalább néhány kedves, biztató szót mond neki. Eugene viszont csak állt Katherine-nel szemben rezzenéstelenül. Megtanulta már, hogyan kell eljátszani, hogy együttérzést tanúsít valakivel szemben, de jelen helyzetben semmi kedve nem volt ehhez a szerephez. Legalábbis kezdetben.
Ahogy Katherine-ből előtörtek az érzelmek, Eugene azon kezdett morfondírozni, hogy vajon mit is kezdjen az előtte álló lánnyal? Ilyen gyakori szemkontaktus mellett gyakorlatilag gyerekjáték lett volna ártalmatlanná tenni. Igen, tulajdonképpen ez lett volna a legkönnyebb megoldás jelen helyzetben. Egy vámpírral kevesebb, akit valószínűleg senki nem keres majd, és ha mégis, Eugene szerepét az eltűnésében aligha tudták volna igazolni. De ha valami csoda folytán kiderült volna, hogy a férfi ölte meg a lányt, ki hullajtott volna egy könnyet is a környéken? Eugene csak megszabadította Bogolyfalvát és az iskola lakóit egy potenciális gyilkostól. Egy okkal több, hogy megtűrjék Eugene-t, hiszen hasonló bármikor előfordulhat. Talán még elismert tagja is lehet ennek az elbűvölően meghitt, kicsiny közösségnek. Csakhogy ő nem erre vágyott...
- Ne azt sirasd, ami lehetett volna, azt keresd, mi lehet.
Közhelyesen hangzik, de ezt a helyzetet hűen lefesti.
- Ahelyett, hogy megpróbálsz úgy tenni, mintha még mindig ember lennél, inkább tanulj meg vámpír lenni.
A lány érzelemkitörése során megfogalmazott kérdésekre nem reagál. Nem gondolja, hogy neki címezték volna őket. Katherine egyszerűen csak elmondta, mi nyomja a szívét. Az pedig, hogy átok vagy áldás a vámpírlét, egyedül a nézőpont dönti el.
Utoljára módosította:Eugene Carnage, 2012. november 3. 00:45 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"I have no tears,
no sense of shame, no sense of time..."
Katherine Danielle Averay
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. november 4. 13:57 | Link

E.C.

Miközben beszéltem végig a férfit figyeltem, de egyáltalán nem állt szándékomban védekezni. Tudtam, ha megpróbálna végezni velem, valószínűleg sikerülne is neki, bármennyire küzdök. Erős voltam és gyors, de semmiképpen sem elég ügyes ahhoz, hogy megakadályozzam, ha netalán megfordulna a fejében a kivégzésem. Talán jobban is jártak volna a környéken élők. Túl sok barátom volt itt, akinek árthatok ebben a formában és túl sok ellenség, aki nap, mint nap kihívja maga ellen a sorsot és mindenféle figyelmeztetés nélkül nekem támad; mint Riel, Gwen vagy bárki más, akinek egyszerűen nincsen kedve a szürke hétköznapokhoz. Mindezek ellenére bíztam benne, hogy a kis vészcsengő megszólal a fejükben, amikor a közelembe kerülnek, hiszen a legtöbb embert automatikusan figyelmezteti valami apróság, hogy okosabb lenne, ha távol tartaná magát tőlem.
Szinte egészen biztos voltam benne, hogy mi játszódik le a velem szemben álló vámpír fejében. Félre értés ne essék, nem tudok gondolatot olvasni, egyszerűen csak éreztem a tekintete mögött húzódó néma fenyegetést. Talán nem is volt tudatos, minden esetre én nagyon is tisztában voltam a gondolatmenetével.
-Én nem olyan vagyok, mint mások. –futtattam végig tekintetem a helyiségen. –Hogyan lehet valaki jó vámpír?
Ez a kérdés szöget ütött a fejemben. Valamiért nem találtam meg a választ erre egyik könyvemben sem. Mi tesz valakit jó vámpírrá? Az, hogy gyorsan és precízen öl, miközben szinte teljesen láthatatlan a felületes szemlélők számára? Vagy az, hogy képes kontrollálni magát? Ezek mind csak apró szeletei annak, ahogyan szerintem egy vámpírnak viselkednie kellene. Talán nem embert kell játszani, de nagyon hasonlóvá kell válni ahhoz, hogy észrevétlen maradj, hiszen az átlagos senkinek sem tűnik fel azonnal, ellentétben a sötétben bujkáló alakokkal.
Mikor vennének hamarabb észre, ha közöttük járkálnék, mintha mi sem történt volna, vagy ha bebújnék a kínzókamrába, esetleg az erdőbe és még egy koporsót is cipelnék magammal? Na, ugye!
Utoljára módosította:Katherine Danielle Averay, 2012. november 4. 19:22 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Eugene Carnage
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 49
Összes hsz: 61
Írta: 2012. november 7. 11:14 | Link

Katherine

- Hogy lehet valaki jó vámpír?
Kérdez vissza kissé elgondolkodva, majd folytatja.
- Úgy, hogy életben marad.
Ez többféleképpen is érthető, de Eugene pontosít.
- Ha elkerüli azt, hogy elpusztuljon. Hogy ez pontosan mit jelent, azt mindig a körülmények hozzák. De általánosságban elmondható, hogy az első lépés mindig az, hogy megismerd a megváltozott körülményeket és a lehetőségeidet. Igen, valószínűleg olvastál a témához kapcsolódó könyveket, de azokat jellemzően olyanok írták, akik kívülről szemlélték a jelenséget. Te pedig épp a közepébe cseppentél.
Ahogy így végignéz a lányon, tényleg olyannak tűnik, mint aki véletlenül keveredett ebbe a helyzetbe.
- Példának okáért a könyvek megemlítik, hogy a napfény porrá égeti a vámpírokat. Te hogy akarod ezt elkerülni?
Alig észrevehető szünetet tart, majd folytatja.
- Hol hajtod nappali álomra a fejed?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"I have no tears,
no sense of shame, no sense of time..."
Katherine Danielle Averay
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. november 7. 19:07 | Link

E.C.

Komolyan elgondolkodtat a kérdés, amit fel is tettem. Miért ne lehetnék tökéletes, ha egyszer nincsen más választásom, mint ezt a létformát végig csinálni. Ha szerencsém van, igencsak hosszú ideig kell úgy tennem, mintha élnék, akkor pedig nem szerencsés, ha önsajnálatba merülök, nem igaz? Biztosan túl lehet élni valahogy, hiszen nem én vagyok az egyetlen. Nem mellesleg sohasem voltam jó kislány. A szeretteimért küzdöttem, a többiek nem érdekeltek. Az érzelmeim semmiben sem korlátoznak, pláne nem abban, hogy táplálkozzam. Vegyük csak például azokat az unalmas lányregényeket, amelyekben a cuki, állati véren élő vámpírsrác örök hűséget esküszik barátnőjének. Nos, én határozottan nem az a típus vagyok, aki üldözni fogja bambit az erdőben.
A körülményekhez képest. Felsóhajtok és hátat fordítok a férfinek, hogy egy kicsit gondolkozhassak. Nem tartok tőle, hogy hátba támad, az túlságosan sablonos lenne, nem mellesleg pedig jelen helyzetemben éppen kétféle menekülési útvonal állna rendelkezésemre.
-Jelenleg az iskola sötétebb és kevésbé használt területeit veszem igénybe, de ez persze csak átmeneti megoldás… míg nem jut eszembe valami jobb. –vonom meg a vállam alig láthatóan, a hangomból pedig tisztán lehet érezni, hogy semmiféle ötletem sincsen eme csekély probléma orvoslására.
Mégsem cipelhetek be a Hannával közös szobámba egy koporsót. Azt hiszem, érdekes pillanat lenne, mikor belökdösöm a helyiség közepére és közlöm vele, hogy mától itt tervezem eltölteni a nappalaimat, de ne aggódjon, nem fogom megcsapolni éjjel, ja, és ha valaki jönne ide, akkor lehetőleg nagyon gyorsan süllyessze el az ágyam alá. Ez abszolút nem kivitelezhető megoldás.
-Az jutott eszembe –fordulok meg hirtelen, ismételten gyorsabban, mint egy átlagember. -, hogy mégis hogyan tudnám megvédeni magam? Elvégre maga a vámpírok szakértője! És most nem a hegyes fogamra gondolok, na meg a fajtánkra vadászókra, hanem a többi vámpírra. –mérem végig gyorsan a férfit. –Mint a mellékelt ábra is mutatja, nem vagyok valami jó a… közelharcban. –húzom el a számat, de azonnal rendezem is a vonásaimat.
Gyűlölöm, amikor gyengének látnak. Főleg azok után, hogy sokkal erősebb vagyok, mint bárki más ezen a környéken.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Eugene Carnage
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 49
Összes hsz: 61
Írta: 2012. november 8. 00:27 | Link

Katherine

Ha a lány elgondolkodva hátat fordít Eugene-nek, akkor nem látja, amint a férfi az ég felé emeli a tekintetét, és lemondóan megcsóválja a fejét. Szinte látja lelki szemei előtt, amint egy takarító házimanó visítva rohan a gondnokhoz, hogy talált egy holttestet. Úgy, hogy Katherine hívatlan vendég, az iskola csak veszélyforrás, nem menedék. Épeszű igazgató ugyanis nem nézné jó szemmel, ha megtudná, hogy egy vámpír hívatlanul beszökött az iskola területére.
~ Ez az iskola dolog valami rögeszme lehet...~
Nem a lány lenne az első, akit a vámpírrá válás annyira megvisel, hogy valamiféle lelki torzulást idéz elő nála.
~ Ebben az esetben arról lehet szó, hogy azt hiszi, ha halandó éveinek helyszínén marad, talán megőriz valamit korábbi életéből. ~
Elemzi a helyzetet gondolatban Eugene, hangosan azonban csak ennyit mond:
- Szerintem a temető biztonságosabb. Tele van régi sírokkal kripta is akad bőven. Persze a modern kényelmet szolgáló dolgokat nélkülöznöd kellene, de ez akkor is igaz, ha elbújsz az iskola pincéjében.
Egy fintorral jelzi, mi a véleménye a dologról.
- Hogy hogy tudod megvédeni magad más vámpírokkal szemben?
Kérdez vissza szája szegletében bujkáló mosollyal, majd elég lényegre törően megadja a választ.
- Sehogy.
S hogy bebizonyítsa, nem a levegőbe beszél, ki is fejti, mire gondol.
- Az, hogy egyedül vagy, azt mutatja, hogy aki teremtett vagy elhagyott, vagy elpusztult. Akárhogy is, nincs, aki megvédjen. A halandók világa nem véd meg, hisz egyrészt halott vagy, másrészt potenciális gyilkos. Innentől fogva szabad préda vagy bárki számára.
Szemei megvillannak jelezve, hogy a "bárki"-be ő is beletartozik.
- A legjobb, ha kerülöd a vámpírokat. Amellett, hogy a többiek jó eséllyel nagyobb tapasztalattal rendelkeznek e lét szabályait illetően, több idejük volt fejleszteni is magukat. Mint mondtam, varázserőnk hagyományos értelemben nincs, de megvannak a magunk...hm...képességei.
Utoljára módosította:Eugene Carnage, 2012. november 8. 00:27 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"I have no tears,
no sense of shame, no sense of time..."
Katherine Danielle Averay
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. november 10. 17:58 | Link

E.C.

Miért kötődöm ennyire az iskolához? Talán, mert nekem már csak ennyi maradt meg a régi életemből. Mit szólna anya, ha hazamennék és közölném vele a tényeket? Valószínűleg nem üldözne el a kastélyból, de a rettegés, ami az arcára lenne írva többet elárulna, mint bármi, amit kimond a száján. Na, meg a szívverése. Borzalmas lenne, ha ezt át kéne élnem, épp emiatt ragaszkodom olyan dolgokhoz, amik talán egy külső szemlélő, egy tapasztalt vámpír számára érthetetlenek.
 Szerettem volna, ha nem kell ma este itt állnom és kétségbe esve bámulni ki az ablakon, miközben egy potenciális veszélyforrás szobrozik a hátam mögött. Valamiért hirtelen nem voltam olyan biztos benne, hogy jó ötlet volt kimerészkednem a kastélyból, ha pedig meg is tettem, nem kellett volna idejönnöm, most pedig, ha már itt vagyok, nem kellett volna rátámadnom egy, nálam sokkal erősebb és idősebb, vámpírra. Azt hiszem, borzalmas döntéskete hozok.
-Köszönöm a tanácsot. -fordulok meg szépen lassan, kifejezéstelen hangon.
Nem akarom, hogy tudja, mi fordul meg a fejemben, ahogyan azt sem akarom, hogy az érzelmeimet kiolvashassa a hangomból. Ezt az önkontrollt még otthon megtanultam, tehát nincsen rá sok reális esély, hogy azonnal rájöjjön, mennyire nyomorultul érzem magamat.
A válasz meg sem lep, azonban cseppet sem elégít ki. Hogy mi a probléma vele? Az, hogy én nem fogok bujkálni. Ha kell, addig edzem magam, míg meg nem döglök, de eszem ágában sincsen meghátrálni. A képességek elgondolkodtatnak, azonban először az első javaslatra válaszolok.
-Nem fogok rejtőzködni. -hangom jegesen és határozottan csattan a sötét helyiségben. -Mi értelme ennek az egésznek, ha menekülnöm kell? Mindenki elkezdte valahol. A mesterem pedig nem elhagyott, hanem én hagytam el őt. Eszem ágában sincs olyantól tanulni, aki fék nélkül gyilkol. -semmi idegesség sincsen a hangomban. 
Tökéletesen nyugodt vagyok.
-Miféle képességek? -vonom fel a szemöldököm. Ez érdekesnek tűnik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] 2 3 ... 11 ... 17 18 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa