30. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma!
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa

Oldalak: « 1 2 ... 8 9 [10] 11 12 ... 21 22 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Lora Lylyn Walters
INAKTÍV


Törpilla
offline
RPG hsz: 42
Összes hsz: 188
Írta: 2014. augusztus 30. 20:31 | Link

Dasha
Óvatosan közeledtem a szobához, nehogy meglepetés érjen. A sikoly hamarosan elnémult. Megálltam néhány lépéssel az említett ajtó előtt és megszólaltam.
- Van ott valaki? Ha tartózkodik valaki a szobában lépjen elő! - Próbáltam nyugodt hangon beszéli, hátha így hatásosabb, de egyáltalán nem voltam higgadt. Féltem. Ki tudja mi adja ki ezeket a hangokat. Lehet, hogy többen vannak. Semmi.
- Még egyszer megkérdezem. Van itt valaki? - Ez már kicsit jobban sikerült, nyugodtabb voltam. Megint semmi. De akkor ez mi a fészkes fene volt? Úgy látszik az a valami egyelőre nem szándékozik előjönni. Feljebb emeltem a pálcám, hogy körbenézzek. Itt is ugyan olyan furcsa festmények voltak. Meg akartam fordulni, de egy felborult asztalban szépen orra estem. Eleresztettem néhány szitokszót, majd nagy nehezen feltápászkodtam. - A csudába, hogy lehetek ilyen ügyetlen? - Kérdeztem magamtól. A földön ekkor megpillantottam egy törött tükröt, amin néhány vércseppet láttam. Ekkor rájöttem, hogy szerencsésen beletenyereltem. Ez is csak én lehetek. Gyorsan beletöröltem a kezem a nadrágomba és bementem az egyik szobába, aminek nyitva volt az ajtaja.
Utoljára módosította:Nemes L. Izabella, 2014. szeptember 6. 14:28 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Amit ma megtehetsz, halaszd holnapra, hátha valaki megteszi helyetted!
Dasha Fresmoon
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2014. augusztus 31. 08:03 | Link

Lora
A női sikolytól már kezdett bedugulni a fülem. Nagyon nem volt kellemes érzés, de szerencsére nem tartott sokáig. Szórakozik velünk a ház? Közben, ha jól hallottam a lány is felért az emeletre. Megszólalt és mondta, hogy lépjen elő a szobából az, aki bent van. Hirtelen nem tudtam, hogy melyik szobánál áll, annál, ahol én vagyok, vagy annál, ahonnan a sikoly jött. Inkább nem is mozdultam meg, nagyon gáz lett volna ha belebakiznék. A felszólítása ellenére nem történt semmi. Újra megszólalt, ezúttal kicsit érthetőbben. Most már nagyjából be tudtam azonosítani a helyét. A hangja nem olyannak hallatszott, mintha tőlem pár lépésnyire lenne.
Végre elhatároztam magam. Kicsit kikukucskáltam az ajtó mögül, de ügyeltem, hogy ne vegyen észre. Próbáltam olyan halk lenni amennyire csak tudtam. Megláttam a lányt, ahogy éppen fordul meg. Láttam az eldőlt asztalt is és következtettem, hogy lehet el fog esni tőle. Mögé ugrottam nesztelenül, hirtelen, de már késő volt. A lány elesett. Rögtön leguggoltam, még mindig mögötte és megérintettem a hátát.
- Nem esett bajod? – Kérdeztem, de költőiesen, hiszen láttam, hogy a kezét elvágta az üveg. Gyorsan beletörölte a nadrágjába a kibukott vérét. A pólóm aljából letéptem egy hosszú darabot és gyűrve a kezébe nyomtam.
- Szorítsd ezt, amíg el nem múlik a vérzés. Ha nem akar elmúlni, akkor majd szorosan bekötöm neked vele. – Nem lett volna jó, ha elfertőződne a sebe. Ki tudja milyen bacik lepik el a házat.
Nem néztem a lány szemébe egészen mostanáig. Nagyon szép lány volt, az biztos. Eddig tényleg nem láttam, igaz az sem biztos, hogy tanuló és a Bagolykőre jár. Ha már itt tartunk, én még egy bagolyfalvi lakost sem ismerem.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lora Lylyn Walters
INAKTÍV


Törpilla
offline
RPG hsz: 42
Összes hsz: 188
Írta: 2014. augusztus 31. 11:55 | Link

Dasha
Egy alak lépett mögém és egy textildarabot nyomott a kezembe, hogy tegyem a vágásra. Amint ez megtörtént, felemeltem a pálcám, hogy jobban lássam ki az. Egy körülbelül velem egyidős lány állt előttem. Gyönyörű mandula szemei voltak, amiből nekem az jött le, hogy koreai. Személyesen nem ismertem ugyan, de nagyon ismerősnek tűnt. Azt hiszem ő is a kastélyban tanul, talán Levitás, de ebben nem voltam biztos. Néhány másodpercig még elidőztem a lány arcán, majd levontam a következtetést: biztosan bomlanak utána a fiúk. Épp megakartam köszönni a segítségét, amikor lentől egy sátáni kacaj törte meg az eddig beállt csöndet. Körülbelül tíz másodpercig tartott, amikor a hanghoz tartozó valaki, vagy valami megszólalt:
- Ostobák! - Annyira megijedtem, hogy kis híján hanyatt estem. - Most mit tegyünk? - kérdeztem, de válaszolni nem volt ideje, mert a lépcsőn léptek zaja hallatszott. Elsuttogtam egy Nox-ot, így újra sötét lett. Nem volt mit tenni, ezért vártam. Egy hirtelen ötlettől fogva megragadtam a társam karját és berántottam az első ajtón.      
Utoljára módosította:Nemes L. Izabella, 2014. szeptember 6. 14:42 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Amit ma megtehetsz, halaszd holnapra, hátha valaki megteszi helyetted!
Dasha Fresmoon
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2014. augusztus 31. 12:43 | Link

Lora
Nem tudom, hogy hirtelen miért változtam meg. Eddig rejtve akartam maradni és nem szerettem volna kapcsolatot teremteni a lánnyal, viszont amikor láttam, hogy elesik, valamiért úgy éreztem, hogy segítenem kell neki. Hiába voltam gyors, késve értem a lányhoz. Mint kiderült nem tört el semmije, de a tenyerét elvágta egy törött üveg. Hallottam már, hogy valaki ilyen fertőzéstől is meghalt, úgyhogy tettem amit tudtam. Egy kis ideig egymást néztük. Sötét volt, de annyit láttam amennyit akartam. A lányt nem ismerem.
Nem lehetett sokáig nyugtunk, ismét hangok törtek elő. Hosszú sátáni kacaj, ami mesébe illően tökéletes volt. Azonban utána már egy normális szó is hallható volt. Ostobák! Most vagy kinevet minket, hogy milyen bénák vagyunk, vagy azért nevet ki minket, mert még mindig a házban vagyunk.
A fülemre koncentráltam, amikor a lány felém fordult. Ő is érezte, hogy ez így nem maradhat sokáig, valamit csinálnunk kell. Gondolkoztam, hogy mi lenne a legokosabb ötlet, de… újabb léptek hangja. Olyan volt, mintha jönne fel valaki a lépcsőn. A lány egy Nox-al eltűntette a fényt. Nem számítottam rá, de nem is volt időm ellenkezni, ugyanis megfogta a karom és bevitt magával a szobába. Az ajtót becsuktam magam mögött és ismét fényt csináltam. Jó ötlet volt ide bejönni.
- Szerintem a ház szórakozik velünk.Ha tényleg valaki van itt, akkor nem dübörögne ennyire, hanem halkan osonva elkapna minket és megölne. Ez esetben tényleg jobb, ha nem gyújtunk fényt. Mondjuk, én eléggé vegyes hangokat hallottam, ami inkább arra utal, hogy bizony a ház az, ami szórakozik velünk. Ha így van, akkor teljesen mindegy, hogy van világítás vagy nem. A sötéttel csak magunkat hátráltatjuk. A lányra néztem.  
- Dasha vagyok. – Mutatkoztam be. Valamiért úgy éreztem, hogy jó lenne megismerkedni.  
Már nem hallottam a ház többi részéből hangokat. Kísértetiesen nagy csönd lett a környezetünkben. A lány közelében maradtam, ami jól is jött, ugyanis a mennyezeten pont felettünk meglazult az egyik tégla és egyenesen a lány felé esett. Reflexszerűen emeltem a lábam és rúgtam meg a téglát a lábfejemmel a lány feje fölött. Egy kicsit lehettem csak magasabb nála, ami most nagyon jól jött. A tégla széttörve hullott a földre a lány háta mögött. Na végre használhattam a taekwondo tudásomat egy életszituációban is és nem csak versenyeken.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lora Lylyn Walters
INAKTÍV


Törpilla
offline
RPG hsz: 42
Összes hsz: 188
Írta: 2014. augusztus 31. 15:15 | Link

Dasha
A lány becsukta maga után az ajtót és fényt varázsolt.
- Szerintem a ház szórakozik velünk. - Mondta. Igaza lehet, gondoltam. Hiszen ha meg akarnának támadni, már léptek volna.
- Dasha vagyok. - Mondta. Épp válaszolni akartam, amikor egy tégla a fejemre esett volna, ha Dasha nem rúg a téglába, ami így szétesett.
- Köszönöm a folyosói és az előbbi segítségedet is. A nevem Laura de mindenki csak Lorának szólít. A kastélyban tanulok most voltam elsős a Levitában. - Nem akartam tolakodni, ezért inkább valami hirtelen ötlettől fogva körbepillantottam. Egy gyönyörű zongora volt a szobában rajtunk kívül. Odasétáltam és jobban szemügyre vettem, közben én is fényt varázsoltam. Elég poros volt a hangszer, de szép. 1869. gondolom akkor gyárthatták. Valami hirtelen érzéstől fogva lehuppantam a zongoraszékre. Nem akartam játszani, nehogy magunkra vonjam a figyelmet, de abban a pillanatban, mikor leültem a zongorán a Für Elise kottája jelent meg. Néhány másodperc múlva, mintha egy láthatatlan kéz játszana rajta, a mű játéka hallatszott. Annyira megijedtem, hogy a székkel együtt hátra estem.
- Ez mi a fészkes fene? - Kérdeztem inkább magamtól, mint Dashától. Az esés hatására kiejtettem a kezemből a textildarabot, ami miatt ismét szivárogni kezdett a tenyeremből a vér. Alig eszméltem fel, kivágódott az ajtó és legnagyobb meglepetésemre nem állt előtte senki. Fogtam magam és kirohantam az ajtón.
Utoljára módosította:Nemes L. Izabella, 2014. szeptember 6. 14:50 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Amit ma megtehetsz, halaszd holnapra, hátha valaki megteszi helyetted!
Dasha Fresmoon
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2014. augusztus 31. 17:33 | Link

Lora
A szobába érve gyorsan becsuktam az ajtót. Nem jellemző rám, hogy bemutatkozok minden idegennek, de most valamiért úgy éreztem, hogy miért ne? Utánam ő is bemutatkozott. Megtudtam, hogy Lorának, pontosabban Laurának hívják és, hogy a Bagolykőre jár. Akkor nem tudom, hogy miért nem volt nekem ismerős, főleg, hogy egy házba járunk. Ez különös.
- Én is Levitás vagyok. – Mondtam, kissé meglepett hangon. Laura. Imádom ez a nevet, az egyik kedvenc, nem koreai nevem. Ha európai, vagy amerikai lennék biztosan így nevezném el a gyermekem. Feltéve, ha lány lesz.
Egyszer csak azt vettem észre, hogy Lora egy zongorához ment. Eddig észre sem vettem a tárgyat. Jobban kell figyelnem a környezetemre! Lora lehuppan a zongora sámlijára, de abban a pillanatban megszólalt a zene, mintha valaki éppen játszana rajta. Nagyon megijedtem az erős, hangos hangra, de látszólag Lora sokkal jobban sokkot kapott. A lány hátraesett, amitől aztán lejött a kezéről a ruha.
A hang hatására (vagy nem a hang hatására) kicsapódott a szobánk ajtaja. Én eléggé közel álltam hozzá, szerencsém volt, hogy nem csapott a falnak. Nem állt kint senki, de orkán erőségő szél áramlott be az ajtón. Nem bírtam megmaradni egy helyben, a szél egy szempillantás alatt elsodort egyenesen az ablakig, aminek üvegei hiányoztak, csak az fából készült ablakkeret és a két egymást derékszögben metsző rács maradt meg. Próbáltam ellentartani, de egyszerűen lehetetlenség volt felvenni a harcot egy hurrikán erejű levegőhullámmal. Kicsit fel is emelt a levegőbe. Ez viszont nekem nagyon nem jelentett jót. Így még kisebb lett a súrlódás és még könnyebben elrepített. Hatalmas erővel estem neki az ablak rácsának, ami azonnal kitört. Utolsó pillanatban éppen hogy meg tudtam fogni az ablak alsó peremét. Lógtam az ablakon, erősen kapaszkodtam, mert nem lett volna jó egy emeletet esni. A szél enyhült és hamarosan el is állt. Hallottam, ahogy Lora lefut a lépcsőn. A hátam hátam fájt, de nem tudtam azzal foglalkozni. A lapockacsontom nem tört el, mert még tudom mozgatni a kezem.
Felfelé, vagy lefelé kéne másznom? Nem tudtam, hogy most mit csináljak.
Utoljára módosította:Dasha Fresmoon, 2014. augusztus 31. 17:44 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lora Lylyn Walters
INAKTÍV


Törpilla
offline
RPG hsz: 42
Összes hsz: 188
Írta: 2014. augusztus 31. 18:26 | Link

Dasha
Amikor leértem a földszintre, épp hogy kinyitottam az ajtót, amikor eszembe jutott Dasha, aki gondolom hirtelen nem tudta, mit csináljon. Fel akartam menni a lépcsőn, de pechemre egy kiálló deszkában ismét sikeresen elestem, így a pálcám az esés hatására jó messzire elrepült, ahogy hallottam. Nagy nehezen feltápászkodtam és tapogatózva elindultam megkeresni a varázspálcámat. Épp a földön térdeltem, amikor az emeletről furcsa zajokat hallottam, majd néhány pillanat múlva tompa pukkanást az udvarról. Atyaég, remélem nem Dasha esett ki az ablakon! Megszaporáztam a keresést, de semmi. A csuda vigye el azt az ügyetlenségedet! - Torkoltam le magam, persze csak fejben. Ekkor hirtelen valami könyv féleséget tapintottam meg a pálcámmal a tetején. Megmarkoltam a pálcámat és egy varázslattal fény töltötte be az eddigi sötétséget. Közelebbről megnéztem a könyvecskét. Egy takaros kis családi fotóalbum volt. Felütöttem az első oldalon és egy boldog pár integetett róla. Pont lapoztam volna, amikor eszembe jutott az a zaj, amit az előbb hallottam és vele együtt Dasha. Gyorsan felszaladtam a lépcsőn, vigyázva a kiálló deszkára. Amikor felértem a szoba ajtajában álltam. Megláttam Dashát, aki az ablakban lógott. Így már érthetőek a zajok, gondolom kiszakadt a rács a keretből. Ahogy végig gondoltam, eluralkodott rajtam a pánik. Most mit tegyek? Ha nem találok ki valamit gyorsan, a lány kizuhan és biztosan nem ússza meg karcolásokkal. Odasétáltam az ablakhoz és lenéztem. A magasság kb. 15 méter, ha onnan valaki kiesik szörnyethal. Hátrébb léptem egyet, majd az ablakban lógó lányhoz fordultam
- Mi történt? – Most nagy pácban vagyunk annyi szent. - Mit csináljunk? - kérdeztem inkább magamtól mint Dashától.
- Nyugodj meg, kitalálunk valamit. - Fogtam meg a kézfejét.
Utoljára módosította:Nemes L. Izabella, 2014. szeptember 6. 15:03 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Amit ma megtehetsz, halaszd holnapra, hátha valaki megteszi helyetted!
Dasha Fresmoon
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2014. augusztus 31. 19:20 | Link

Lora
Felfelé, vagy lefelé kéne most másznom? Láttam, hogy közel a ház falához van egy fa. Átugorhatnék arra, de az túl kockázatos lenne. Nem bíztam a véletlenre magam, inkább felfelé próbálkoztam. Lora eltűnt, vagyis inkább leszaladt az aslószintre. A karjaimat egyre csak hajlítva igyekeztem felhúzni magam, ami normális körülmények között sikerült is volna, de ezúttal peckes voltam. A nadrágom beleakadt egy éles vasdarabba, ami a falból állt ki. Felhasította a gatyám, végig a combomnál. Sebet is okozott, azonban nagyobb bajt jelentett jelenleg, az, hogy a nadrágomat nem bírtam kiakasztani a vas fogságából. Így nem sikerült felhúzni magam.
Ekkor lépett be a szobába ismét Lora. Érdeklődött, hogy mi történt. Nem szólaltam meg, nem akartam elkezdeni mesélni, mert akkor még percek múlva is ott kellett volna lógnom. Szabadulni akartam. A lábamat mozgattam össze-vissza, de az egyetlen, amit elértem ezzel, hogy csak még nagyobb sebet okoztam magamnak.
Lorán mintha kétségbeesés látszódott volna. Hirtelen nem is tudott mit tenni, de azért nyugtatott, hogy kitalál valamit. Kedves tőle. Azt is megérteném, ha inkább itthagyna és futna, hogy neki ne essen baja, elvégre alig ismerjük egymást.
A kísértetház sem akart kimaradni a buliból. Az ablak felső része omladozni kezdett és egy tégla méretű kődarab a jobb kezemre esett. Felszisszentem és rögtön elengedtem azzal a kezemmel az ablakot. Nem kellett volna, mert így már csak egy kézzel kapaszkodtam. Na most már lehet pánikolni! Bármelyik pillanatban leeshettem és ha ez bekövetkezett volna, akkor nagyjából 15 métert zuhantam volna, aminek következményeiről szerintem fölösleges beszélnem. Azonban egy valamiben segített is az a kő, mégpedig azért mert a fájdalomtól rúgtam egy hatalmasat a ház külső falába, amitől kiszabadult a lábam. Visszanyertem az egyensúlyom és visszakapaszkodtam a másik kezemmel.
Próbáltam higgadt maradi. Nem volt más választásom, minthogy a másik tervet választani. Megtámasztottam a talpam a falnál és egy hirtelen, de erős mozdulattal ellöktem magam a háztól. Nyúltam a fa egyik ága felé, amit hála az égnek el is kaptam. Amint biztosan ültem a fán, megálltam és kicsit kifújtam magam. Ezt az ugrást akár Tarzan is megirigyelte volna! A jó hír az, hogy a házat elhagytam, a rossz hír viszont, hogy le kéne másznom a fáról kézzúzódással, sérült lapockával és vérző lábbal.
- Gyere ki a házból amilyen gyorsan csak tudsz! – Üvöltöttem kétségbeesetten Lorának. Ez a ház nem fél megölni minket. Ez már nem játék! Innentől Lora már nagyobb veszélyben van mint én.
Elkezdtem lemászni a fáról, de elég magas volt és nem volt könnyű megtalálni a megfelelő ágakat rajta. Eltart egy ideig mire innen lejutok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lora Lylyn Walters
INAKTÍV


Törpilla
offline
RPG hsz: 42
Összes hsz: 188
Írta: 2014. augusztus 31. 19:49 | Link

Dasha
Újra lenéztem és láttam, hogy Dasha lába beleakadt egy vasdarabba és mély sebet hagyva maga után, fel is karcolta a lábát. A fal kezdte megadni magát ez abban is megmutatkozott, hogy egy óriási kődarab ráesett a már sebesült Dasha kezére. De a leányzó olyan jó mozgású, hogy ebből a helyzetből is nyertesen jött ki, rúgott egyet a falba, így kiszabadult a lába és újra két kézzel kapaszkodott. Gondolkodtam hátha eszembe jut valami, de Dasha gyorsabb volt. Ellökte magát a faltól és egy kecses mozdulattal már a fán is termett. Óriási kő esett le a szívemről, nem ismertem ugyan a lányt, de soha nem bocsájtanám meg magamnak, ha végignézném a halálát. Azt mondta, menjek ki gyorsan. Egy percig sem tétlenkedtem, rohantam le, de én ügyetlen, újra felbuktam a kiálló deszkában. A pálcámat jó erősen fogtam, de a kezemről a ruhadarab ismét leesett. Nem akartam ezzel törődni, rohantam az ajtó felé, hogy kimenjek és ennek az éjszakának még az emlékét is elfelejtsem. Lenyomtam a kilincset, de az ajtó nem nyílott. Nem estem pánikba hiszen, ez egy régi ház egy régi ajtón egy régi kilincsel. Alohomora. De semmi, az ajtó nem nyílott. Alohomora. Ismét semmi. – Na most már kétségbe eshetsz. - Mondtam magamnak. S mivel, hogy jobb ötletem nem volt dörömbölni kezdtem az ajtón. Hátha Dasha már lemászott és észreveszi. Ekkor az emeletről újabb sátáni kacaj hallatszott. Most már két ököllel vertem az ajtót.
- Dasha kérlek segíts! Könyörgöm valaki! - Ekkor a léptek zaja hallott a lépcsőről.
Utoljára módosította:Nemes L. Izabella, 2014. szeptember 6. 15:09 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Amit ma megtehetsz, halaszd holnapra, hátha valaki megteszi helyetted!
Dasha Fresmoon
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2014. augusztus 31. 20:28 | Link

Lora
Átugrottam a ház mellett lévő fára egy olyan ugrással, amiben én sem nagyon hittem, hogy sikerülni fog. De a szükség nagy tanítómester. Egy pillanatot szusszantam, majd eszembe jutott, hogy Lora még veszélyben lehet, talán van is. Kiabáltam neki kétségbeesetten. Megpróbáltam olyan gyorsan lejutni a fáról amilyen gyorsan csak tudtam. A fenti ágakat nagyon jól megválogattam, hisz nem szabadott leesnem. Az adrenalintól már szinte remegett a testem és már a szorítás is nehezemre esett.
Körülbelül öt méterre lehettem a talajtól, amikor a fa ágainak végéhez értem. Innentől lefelé már csak törzs van. Tanultam én egy mozdulatot, amit a magasról való ugrásokkor kell alkalmazni. Erőt gyűjtöttem. Összpontosítottam a helyre, ahová érkezni akartam, de valami elterelte a figyelmem. Dörömbölést hallottam az ajtó felöl. Először azt hittem, hogy csak a ház szórakozik, de amint meghallottam Lora hangját tudtam, hogy nagy a baj. Az új barátnőm segítséget kért, mert valószínűleg nem tudta kinyitni az ajtót. Gondolkozás nélkül leugrottam a fáról bukfenccel érkezve a fölre. Fel akartam állni, de a fájdalom belenyilallt a combomba. Üvöltöttem egyet. Ekkor vettem csak észre, hogy nem kis vágás van a combomon végighúzódva. A vér már eláztatta a nadrágomat. Most azonban nem volt idő ezen rágódni. Összeszorítottam a fogam és felálltam. Az ajtóhoz rohantam.
- Lora! – Szólítottam meg a lányt, hogy megbizonyosodjak róla, hogy még odament van. A válaszát azonban nem vártam meg, rögtön cselekedtem. Még nem láttam kijönni a házból.
- Állj hátrébb az ajtótól! – Mondtam neki, azzal felemeltem a lábam és megrúgtam a régi faajtót, ami be is tőrt. Ha deszkákat tudok törni, akkor a korhadt fák sem jelenthetnek gondot. Feszítettem szét a darabokat, amíg egy ember át nem fért rajt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lora Lylyn Walters
INAKTÍV


Törpilla
offline
RPG hsz: 42
Összes hsz: 188
Írta: 2014. szeptember 1. 18:57 | Link

Dasha
Nem tudok kimenni a francba! Ekkor Dasha kiáltott be, hogy álljak hátrébb. Néhány pillanatig tétováztam, majd hátráltam. Pont jókor, mert ebben a minutumban Dasha egy jó kis rúgással betörte az ajtót. Hálát adtam Merlinnek, hogy pont ezzel a lánnyal futottam itt össze, nem valami félős, finnyás lánnyal. Dasha nagyon jó mozgású volt, sejtéseim szerint valami harcművészetet is tanulhatott anno.
- Köszönöm, megint. Hogy hálálhatnám ezt meg? Ma ez már a sokadik volt. - Mondtam a másik lánynak. Épp a vállaira akartam tenni a kezem de eszembe jutott, hogy az előbbi esésem során a ruha ami rajta volt leesett, így félútról visszahúztam a kezem és a kézfejemet a blúzom ujjába csavartam. Elindultam a fák közé, hogy végre visszajussak a kastélyba és elfelejtsem ezt az éjszakát. Na persze a pihenés is rám férne. Pár lépés után visszanéztem, hogy a bajtársam elindult-e.
- Gyere menjünk, pihenjük ki magunkat! Ránk fér. - Kacsintottam hátra.
Utoljára módosította:Nemes L. Izabella, 2014. szeptember 6. 15:14 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Amit ma megtehetsz, halaszd holnapra, hátha valaki megteszi helyetted!
Dasha Fresmoon
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2014. szeptember 1. 19:39 | Link

Lora
Kiáltottam Lorának, hogy menjen hátrébb az ajtótól. Nem voltam biztos benne, hogy akkor is még az ajtónál volt-e, de bementem. Betörtem az ajtót és a lyukon bemásztam. Szerencsére minden úgy történt, hogy azt gondoltam. Lora ott volt velem szemben és látszólag kicsit megnyugodott. Megköszönte és kérdezte, hogy hogyan hálálhatná meg. Ugye ez most csak vicc?
- Ilyeneket nem kell meghálálni! - Láttam, hogy a kezét a vállamra akarta tenni, de félúton meggondolta magát. Nem tudtam, hogy miért, de, talán mert nem szeretett volna összevérezni. Ha tényleg emiatt, akkor nyugodtan megtehette volna, már így is eléggé poros és véres voltam. A nadrágom bal szára szinte teljesen piroslott.
Lora elindult kifelé a fák közé és én azonnal követtem őt. Érdekelt az a ház, de azért ennyi kaland elég volt. Valószínűleg most már tényleg megölt volna, hiszen az ablakát is és az ajtaját is roncsra vertem. Igaz, az előbbiről ő tehetett. Amint kiléptem utána a törött ajtón valami dörgésszerű, csapódó hang lepte el a házat. Mintha egy hatalmas szikla legurult volna a lépcsőn és hozzánk nagyon közel csapódott volna be. A föld is megremegett vele együtt. A hátamon is felállt a szőr, ha nem horzsoltam már le. Valahonnan erőt merítettem és futni kezdtem. Útközben megfogtam a már előttem tartó Lora csuklóját, ezzel jelezve neki, hogy fussunk innen. Nem mintha lett volna más választása, mert nem engedtem el.
A fákhoz érve már eleresztettem, de még nem álltam meg. Pár métert még megtettem, aztán kész vége! A jobb lábam összecsuklott én pedig a földön végeztem. Nagyon nem kis karcolást okozott az a kiálló vasdarab. Borzasztóan fájt. Intettem Lorának, hogy nem kell rám várnia.
- Menj csak nyugodtan, már biztonságban vagyunk. – Mondtam neki, hogy már nem kell mitől félnie, nyugodtan itt hagyhat. Igazából ez egy kis hazugság is volt, hiszen tudtam jól, hogy az egy dolog, hogy a kísértetháztól megszabadultunk. Az erdő legalább annyi veszélyt jelent, ha nem többet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lora Lylyn Walters
INAKTÍV


Törpilla
offline
RPG hsz: 42
Összes hsz: 188
Írta: 2014. szeptember 2. 15:07 | Link

Dasha
Dasha utolért és megfogta a csuklómat. Futva indultunk az erdőbe. Futás közben rájöttem, hogy egy nagyon erős leányzó ez a Dasha, olyan gyorsan futott, hogy alig bírtam követni. Megállni nem tudtam, mert olyan erősen fogta a csuklómat. Pár percig futottunk az erdőben a fák között, majd Dasha hirtelen összerogyott. A csudába, hiszen megsebesült. Ki tudja milyen artériát ért az a vasdarab. Azt mondta, menjek tovább, mert biztonságban vagyunk.
- Egy frászt! Te megvesztél?! Te is segítettél nekem, én is segítek neked. - Kiáltottam rá ingerülten. Az anyám gyógyító, mesélt már olyan esetről, hogy a bájitalok sem mentették meg egy ember lábát. Nem igazán ismertem még Dashát, de szimpatikus volt és éreztem, hogy nem vagyunk itt biztonságban. Hiszen ez egy erdő! Kitudja milyen lények élnek itt?! A lány mellé guggoltam és a pálcámmal a lábára világítottam, hogy megnézzem azt. Ekkor vettem észre, hogy a nadrágja csupa vér és por. A vágás mély és még mindig patakzott belőle a vér.
- Fel tudsz állni? Várj majd segítek. - Azzal átkaroltam a vállát és segíteni próbáltam a felálláshoz.
Utoljára módosította:Nemes L. Izabella, 2014. szeptember 6. 15:16 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Amit ma megtehetsz, halaszd holnapra, hátha valaki megteszi helyetted!
Dasha Fresmoon
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2014. szeptember 3. 15:53 | Link

Lora
Egyszerűen nem bírtam tovább futni, a lábaim egyszer csak nem engedelmeskedtek a parancsomnak és feladták a szolgálatot. A földre estem. Mondtam Lorának, hogy menjen tovább nyugodtan, nem kell rám várnia. A lány azonban egyértelműen és ellentmondást nem tűrve megmondta, hogy ez nem így lesz. Aztán odajött mellém és leguggolt. A pálcájával megvilágította a sebem. Ekkor tudtam csak én is normálisan megnézni, hogy milyen is. Rettentő csúnya volt, még szerencse, hogy nem undorodom a vértől. Egyes emberek rosszul vannak az ilyenektől, engem azonban annyira nem zavart, azon kívül persze, hogy fájt.  
Kérdezte, hogy fel tudok-e állni, amire én próbálkozással feleltem. A talajtól megpróbáltam elnyomni magam a kezeimmel, úgy, hogy lehetőleg ne kelljen a jobb lábamra nagyobb súlyt helyeznem. Lora nagyon kedves volt, mert végig segített. Átkarolta a vállam és próbált felhúzni. Szerencsére sikerült felállnom, bár a gondot nem ez jelentette. Léptem pár lépést.
- Köszönöm, hogy segítesz.   - Mondtam a második lépés után. Tudtam járni, de csak lassan és nagyon sántítva.
Közben kiértünk a tisztásra, ahol már a hold fénye világított. Nemrég kelhetett csak föl, mert nem emlékeztem, hogy láttam volna, még a fáról sem. Mindenesetre gyönyörű volt.
Lassacskán sikerült visszaérni a kastélyhoz. A kapuban megálltam és még egyszer megköszöntem Lorának a segítséget.
- Köszönöm még egyszer is. Bocsi, ha az elején úgy rád ijesztettem. - Nagyon bűntudatom volt a denevéres dolog miatt, jobb lett volna máshogy üdvözölni egymást.
- Szerintem innentől váljunk szét, én most meglátogatom a gyengélkedőt. Megpróbálok kitalálni valami jó indokot, hogy mi okozhatta ezt a sérülést, de nem biztos, hogy sikerül. Ha én lebukok, akkor kérlek tagadd majd le, hogy velem voltál. - Mondtam neki a tervem. Ha én meg is leszek büntetve, akkor legalább ő ne legyen.
- Jó volt veled akciózni, örülök, hogy megismertelek. Biztos találkozunk még, ha mást nem jövőre az órákon. - Intettem neki és elköszöntem.
- Szia! Jó éjt, ha mondhatok még ilyet. - Azzal elindultam szépen lassan a gyengélkedő felé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lora Lylyn Walters
INAKTÍV


Törpilla
offline
RPG hsz: 42
Összes hsz: 188
Zárás
Írta: 2014. szeptember 4. 19:37
| Link

Dasha
Miután felsegítettem, Dasha megköszönte a segítséget.
- Ugyan már! Mire valók a barátok. Egyébként nagyon örülök, hogy van egy új barátnőm. - Ezután a kastélyig meg se álltunk. Ott Dasha mondta, hogy innen egyedül elmegy a gyengélkedőre. A falnak vetettem a hátam és gondolkoztam. Nem volt egy könnyű este, de megismételném ha kell. Dasha miatt. Egy remek lánnyal ismerkedtem meg, aki önzetlen, okos és nem mellékesen pedig gyönyörű. A mozgása is kitűnő. Felidéztem az este eseményeit: a hangok, a denevéres bűbáj, a zongora, amikor Dasha majdnem kizuhant az ablakon, amikor bezárult az ajtó és még sorolhatnám. Aztán eszembe jutott a tenyerem. Nem vagyok egy nyafogós lány, de amikor megérintettem, felszisszentem a fájdalomtól. Néhány percig filóztam, majd döntöttem és felballagtam a gyengélkedőre.
Utoljára módosította:Nemes L. Izabella, 2014. szeptember 6. 15:21 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Amit ma megtehetsz, halaszd holnapra, hátha valaki megteszi helyetted!
Moondance Williams
INAKTÍV


Lily
offline
RPG hsz: 140
Összes hsz: 548
Írta: 2014. szeptember 15. 18:05 | Link

Tiffany Elswood

Egy darabig nyugodtan sétálok kutyámmal az oldalamon. Mikor hirtelen nyakunkba szakad az ég. Amúgy se nagyon lenne szabad kimászkálom de a szabályok azért vannak hogy megszegjék őket. Nem? Gyorsan trappolunk Démonnal, mikor egy romos házat megpillantok az esőben. Egyből arra vesszük az irányt és berongyolunk hogy legalább ne ázzunk tovább. Ahogy beérünk becsukom magunk mögött a rozoga és nyikorgó ajtót, és leveszem szürke sapim hogy kicsavarjam abból és hajamból is a vizet. NEm mintha a fekete dzsekim meg úgy mindenem nem lenne vizes. Szegény Démon is csurom víz és nem segít rajtam azzal hogy mellettem rázza meg a nagy bundáját. Mert így most már ázott kutyaszagom is lett. Majd mikor kissé kiheverjük az elázást elindulunk felfedező útra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ha az ember megszűnik harcosként viselkedni, megszűnik harcosnak lenni.
Tiffany Elswood
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 135
Összes hsz: 1504
Esti zuhany
Írta: 2014. szeptember 16. 20:01
| Link

Végre itt a szünidő. A lány egész jól teljesített a vizsgákon, mindenen átment, és igen büszke is volt magára. Örült, hogy végre lesz egy kis ideje mást is csinálni, mint rohangálni a könyvtárba, és elaludni a tanulmány-hegyek mögötött. Hosszasan gondolkodott azon, hogy utazzon e haza, végül viszont úgy döntött, mindenkinek jobb, ha itt tölti el a kellemes kis vakációt. Felírta a listájára, hogy mindenképpen meg kell látogassa Mirát, és nem ártana kicsit kviddicsezni is, szórakozásból, amíg nem lesznek mérkőzések. A levegőzésről is jutott eszébe, hogy sétáljon egyet a faluba, így este felé, mikor már kilustulta magát, és bagoly módba kapcsolt, felöltözött, és nagy léptekkel kisietett a klubhelyiségből. Felvágtatott a lépcsőkön, majd nyugisabb tempóba váltva áthaladt a csarnokon, egyenesen a hatlmas tölgyfa ajtó irányába. Ahogy kiért a szabadba kissé összeborzongott, majd felnézett az égre. Már napok óta kissé esősre állt az idő, így most is olyan szerelésbe indult, hogy ne ázzon teljesen szét, ha esetleg elkapná egy zuhé. Pöttyös gumicsizma, amit még annó rómában szerzett be, hozzá illő esőkabát, farmernadrág, egy sötétkék poló, meg persze esernyő.
 Már egy jó ideje átsétált a falu központján, épp a szélén volt, mikor eleredt az eső. Na nem mintha ilyen kis kellemes cseppekben indult volna meg, mint a meleg nyári eső. Gyakorlatilag egy mini-vihar keletkezett percek alatt, Tiffany pedig már-már azon morfondírozott, hogy inkább bezárja az esernyőjét, mint hogy a szél teljesen eltörje. Eső, dörgés és villámlás. Tökéletes idő. Lenne. Ha az ember nem kintről kéne megszemlélje, hanem bentről, a kandalló mellől.
 Sietős léptekkel indult meg a legközelebbi fedél felé, ami eszébe jutott, mégpedig a kísértetház irányában. Mikor legelőször járt itt, találkozott valami fura szőke gyerekkel. Azóta csak úgy járt le, hogy előtte megbizonyosodott róla, hogy nem találkozik egyetlen egy bugyuta diákkal sem. Kirántotta a rozoga ajtót, majd hagyta, hogy a szél csapja be utánna. Lerázta magáról amennyire tudta a vizet, tocsogott egy kicsit a gumicsizmája nyomában maradt pocsolyában, és összezárta esernyőjét. A házban kellemes félhomály uralkodott, még nem volt annyira sötét kint, hogy ne lásson az ember, de napfény hiány a ház még taszítóbb volt, mint általában. Szerette ezt a helyet.

Ruha
Utoljára módosította:Tiffany Elswood, 2014. szeptember 16. 20:01 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

müty-müty|terelő|kérdezőke
Moondance Williams
INAKTÍV


Lily
offline
RPG hsz: 140
Összes hsz: 548
Egy kis vadulás
Írta: 2014. szeptember 16. 20:21
| Link

Tiffany

Nem zavar, hogy odakint tombol a vihar, a házban meg félhomály és hűvös van. Pláne, hogy bőrig áztam. A házban való fel-alá rohangálásban, úgy is felmelegszem kissé. Pont alkalmas egy kis kergetőzésre, mivel Démon úgy döntött, hogy bedilizik és játékos kedvében elrohant mellőlem, hogy felfedezze a helyet. Gyanítom, hogy nem épp szép dolgokat akar hagyni maga után. Az emeleten kergetem, miközben hallom az ajtó csapódását, ezért mindketten a lépcső felé vesszük az irányt.
- Démon azonnal állj meg! Nem mondom kétszer. - Szólok rá mikor, lerobog a lépcsőn és az idegen felé tart. Nem akarja bántani, csak játszani akar. Amit nem a megfelelőképpen mutat ki. Hogy utolérjem a lépcső korlátján csúszok le, és még épp időben kapom el a nyakörvét.
- Megvagy. Nem megmondtam, hogy ne rohanj el? - mondom és ráteszem a pórázt. - Bocsi. Még fiatal kutya. És esőben mindig megbolondul. - mondom az idegenre nézek. - Szia, amúgy Moondance vagyok de csak Sky-nak szoktak hívni. - mutatkozom be.
Utoljára módosította:Nemes L. Izabella, 2014. szeptember 21. 15:34 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ha az ember megszűnik harcosként viselkedni, megszűnik harcosnak lenni.
Ashley Valerie Stanwood
INAKTÍV


Nagykislány
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 1736
Írta: 2014. szeptember 19. 21:54 | Link

[Theo, Bálint]

Egy gyerek van odabent. Pontosabban volt. Földbe gyökerezik a lába, és az arca néma sikolyra nyúlik, ahogy figyeli a jelenetet, majd a házszelleme megfordul, és ekkor érzi azt először, hogy nem ment el a józan esze, ahogy közli, hogy nem most halt meg. Ashley úgy érzi, a világ terhét vették le a válláról egy szempillantás alatt, de mégis nagyon rosszul érzi magát, meg se tud nyikkanni, ahogy a fiú szelleme beszél hozzá, csak megfordul, és elindul a lépcső felé. Nem is hallja, miket mond a szellem, csak pár szót vesz ki, és maga sem érti, miért nem takarítja fel egy szívóbűbájjal ezért a cseppet sem vicces mutatványért, nem tudná megmondani, mi tartja vissza, talán az aggodalom Bálint miatt. Ez a próba szörnyű! Hogyan lehet ilyet kitalálni?! Hogyan lehetnek ennyire felelőtlenek, hogy ilyet megterveznek? Hogy két diákot egy tűzpróba keretében egy égő házba vezényelnek, és az egyiknek még a lábát is eltörik?!
Felfoghatatlan mindez a számára, és ahogy odaérnek Bálinthoz, nem is tud a fiúra nézni, csak várja, hogy a szellem ígéretéhez híven elszeleljen végre. Bálint sebeit nézi, a lábát vizsgálja, segít neki, ahol tud, majd amikor már nem tud tovább hallgatni a feszültségtől, zokogni kezd.
-Sajnálom!- kiált fel, értve ezt az egészre... hogy a fiú belekeveredett, hogy miatta eltört a lába, és legfőképpen, hogy egy hülye próba miatt itt hagyta - bár mentségére szóljon, tényleg azt hitte, valaki odafent is bajban van.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Catherine Alexis Rawen
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. szeptember 21. 16:56 | Link

Carl Tender
{ Késő nyári idő, keserédes érzések...  Smiley}


Ősz, mégis az időjárás szinte nyárra utalt. Meleg volt, de a szél olykor-olykor kellemese, vagy épen kellemetlenül belekapott az ember hajába a szemébe fújva azt. A mai nap sem volt más, kellemes meleg, de a szél már éreztette velem az ősz hideg, esős időszakát. Ettől, és a megfázástól csak az védett meg, hogy elindulás előtt jól felöltöztem. Lefelé baktattam egymagamban Bagolyfalva felé, mert még idejövetelem óta egyszer sem jártam lent. Na nem mintha előtte jártam volna ott. De így belegondolva, ahogy baktattam talán nem a legjobb ötlet volt egyedül elindulni. Legközelebb Laviával jövök le, ő már biztosra veszem, hogy járt lent! Jegyeztem meg gondlatban és körbepillantottam. Na most úgy hiszem jó felé indultam. Tekintettel arra, hogy  nemrég még rossz felé indultam, most tudtam, hogy jó irányban haladtam. És tényleg megláttam a falut, nem is olyan messze, azonban egy kis ösvényre, útra leltem ami teljesen másfelé vezetett mint a falu. Kíváncsian pillantottam arra, hogy az vajon merre vezethet, de tudtam, hogy nem jó ötlet elbarangolnom, még a végén eltévedek. De a kíváncsiságom erősebb volt mint az, hogy a helyes úton maradjak így elindultam hát nem törődve azzal, hogy talán eltévedek és ki se találok innen. Bolyongtam egy kicsit, míg ki nem értem egy gazzal benőtt területre, amit egy elhagyatott ház tett még kísértetiesebbé. Nem éppen erre számítottam amikor elindultam erre, de megteszi. Az elhagyatott ház, eléggé régies és ijesztő kinézetű volt. Az ablakai be voltak törve és az egész így is rémisztőnek bizonyult, de nem a számomra. A kíváncsiság volt az ami közelebb vitt az elhagyatott épülethez. Közelebb érve megpillantottam pár kerítésre utaló csonkokat, amik talán még régen jutottak a hanyatlás sorsára. A gaz szinte olyan volt akár egy őserdő. Az egyik növénybe bele is gabalyodtam és csak a ruhám elszakításával jutottam tovább, közelebb az épülethez. Minél közelebb értem az ajtóhoz annál ijesztőbbnek tűnt. Ha nem lettem volna merész most biztosan vissza is fordultam volna, de én biztos nem! Idegesen, de kíváncsian törtem utat gazban meg sem állva az ajtóig. Persze azalatt az idő alatt még úgy kétszer sikeresen megakadtam egy növényben, de nem adtam fel. Az ajtóhoz érve megszemléltem az ajtót, majd némi hezitálás után bementem rajta. Egy hatalmas nappaliba jutottam, habár mivel nem volt itt egyetlen bútor sem, nem tudtam biztosan megítélni a helyzetet. A fal sem volt már a régi pompájában, ahogy az egész hely sem. Belépve azonnal megcsapott egy olyan érzés amit nem tudtam az elején hova tenni, ezért hát elnyomtam magamban és haladtam szépen befelé. Körbepillantva láttam pár poros tárgyat, amiket ellepett a por. Odasétáltam az egyikhez és felvettem a földről megszemlélve azt. Egy nagyon régi, kopott és koszos baba volt az, valószínűleg egy gyerek rejthette el itt, vagy felejthette itt. Leporoltam a babát, majd letettem vissza a földre. Ott árválkodott szegény, már ki tudja mióta. Elnéztem tőle, mert rám tört egy emlék ami nem éppen volt kellemes a számomra. Nem szerettem volna, ha elragad, így arra összpontosítottam, hogy továbbmenjek. Újra megszemlélve a helyet egy lépcsőt pillantottam meg, amely az emelet felé vezetett. Jobb ötlet hiányában elindultam felfelé, azonban hova lehetett kapaszkodtam. Amilyen szerencsém volt meg is karcoltam a kezem a hiányos korlát segítségével. Felszisszentem és megszemléltem mennyire vészes a helyzet. Vérzett, apró kis erecskeként folyt a sebből a vér, de tudtam, hogy hamar el fog múlni, ha rászorítok valamit. Eszembe is jutott, hogy van nálam egy zsepi. Csak éppenséggel nem volt nálam semmi amivel fertőtleníthettem és normálisan beköthettem volna. Így szitkozódva tettem meg azt a pár lépcsőfokot ami felvezetett a lépcsőn az emeletre a kezemre szorítva a zsebkendőt. Talán csak lesz itt egy szekrény amiben van valami amivel bekössem, vagy víz, esetleg valami ami jó erre. Persze a hely üres volt úgy ahogy azt sejteni lehetett. Egy sóhaj hagyta el a számat és körbepillantottam újra ráeszmélve arra, mennyire kísérteties ez a hely. Találtam pár ajtót amiken benyitva különböző helyekre leltem. Szobákra amik üresek voltak, majd egy fürdő is akadt az utamba végül.
- Talán van víz… - mondtam csak úgy magamnak, hogy ne érezzem annyira nyomasztónak azt, hogy teljesen egyedül barangolok egy isten tudja mennyi ideje elhagyatott házban! Víz meglepő módon volt de narancssárga és ez éppenséggel nem segített a helyzetemen, sőt ha aláeszem valószínűleg rontott is volna rajta. Rászorítottam a zsepit a sebre, majd meglepetten vettem tudomásul egy ajtócsapódást. Megfordultam és rögtön ki is lestem a folyosószerűségre amin bejöttem. Az az ajtó amit az előbb nyitva hagytam becsukódott. Hát, egy pillanatra a szívem a torkomban dobogott, de rögtön le is korholtam magam.
- Nem vagy normális, biztosan a huzat volt!- mondtam és kisétáltam, majd az ajtót újra kinyitottam. Nem volt ott senki, ahogy azt sejtettem, de az az érzés visszatért és nem hagyott nyugodni. Mi van ha szellemek is vannak itt, vagy kísértetek.. és nem éppen kedves kísértetek? Még az kellett volna ahhoz, hogy sarkon forduljak! Így megnyugtattam magam azzal amit az előbb mondtam. A huzat ésszerűnek tűnt látva a törött ablakokat...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rentai Bálint
Gyógyító, Végzett Hallgató, Végzett Diák, Iskolai dolgozó


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14196
Írta: 2014. szeptember 21. 17:45 | Link

[Theo, Ashley]

Hosszúnak, nagyon hosszúnak érzem az időt, amit Ashley nélkül töltök. Aggódom. A hátam viszont nem tolerálja a mozgolódást, a lábam még kevésbé. A kötözési kisérleteim sorra befuccsolnak. Végül elszánom magam és kimondom a varázsigét. Összeszorítom a szemem, nem merek odanézni, csak akkor nyitom ki, amikor érzem, hogy valami szorosan körbefogja a lábamat.
Megkönnyebbülten sóhajtok fel, majd megpróbálom a lehetetlent: felállni. Természetesen nem sikerül, de már valamelyest arrébb tudok mászni. Nem mondom, hogy kellemes. Az ajtó felé húzom magam, és így bekerül a látóterembe Ashley is meg a szellemsrác, ahogy lefelé tartanak egy másik lépcsőn. Furcsa, nem hallom mit beszélnek, de a fiú felőlem is érdeklődik, és bár kedvem lenne elküldeni nagyon messzire, teljesen más dolgok jutnak eszembe, és csak bólintok, hogy rendben leszek. Tűzpróba. A szó hirtelen nyer értelmet a tudatomban, s ahogy a zsebembe nyúlok meg is találom az érmét, amit nem olyan rég hozott nekem a bagoly. Önként jelentkeztem erre... Nem róhatom fel neki. A szellem magunkra hagy, Ashley pedig nekem segít. Nagy nehezen a falhoz húzódunk, legalább ennyi könnyebbségem van, nem kell tartnai a hátam. Ezt követően pedig a lány kifakad.
- Nincs semmi baj - mondom, és igyekszem mosolyogni. Kinyújtom a kezemet is, hogy meg tudjam simogatni az arcát, vagy megölelhessem, ha szeretné. Mozdulni nem igazán szeretnék, de azt sem nézném szívesen, ahogy emészti magát. Teszek egy mozdulatot, hogy jöjjön közelebb. Ha megteszi, simogatni kezdem a hátát, úgy folytatom.
- Én... jelentkeztem... hogy részt vegyek a tűzpróbán... De valahogy kiment a fejemből... - nyelek egyet, aztán a nadrágom zsebébe nyúlok, hogy kivegyem, az aranyszínű főnixes érmét a zsebemből. Megfogom Ashley kezét és beleteszem - Ez a tied. Nagyon ügyes vagy. Ne sírj!
Kérem, és ha megnyugszik egy kicsit, akkor a segítségével visszabicegek a kastélyba, hogy ott aztán Uff bácsi rendesen elláson.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny
Nemes L. Izabella
Házvezető-helyettes Levita, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Gyógyító, Végzett Diák


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 807
Összes hsz: 21587
Írta: 2014. október 16. 22:19 | Link

Linnuli
Valamikor este - viharban - ruha


- Hahó! - hallatszott egy vékony hang az egyik szobából. Ahogy a hang kezdett elhalkulni, felváltotta a ház furcsa zaja. Az ajtó nyikorogva elkezdett becsukódni, az odakint tomboló vihar miatt pedig enyhén szólva recsegtek az ablakok és néhány helyen még a fal is. Csoda, hogy még nem ázott be ez a házmaradék. Az előbbi vékonyka hang tulajdonosa én voltam, történetesen épp járőröztem, mikor konkrétan rám szakadt az ég, így a legelső dolog, amit megláttam, az a kísértetkastély volt. Oké, lehet, hogy nagyon is illik rá ez a név, még csak öt perce lehetek itt, de már is rettegek. Ajaj, nem lesz ez így jó... az ajtók tovább recsegtek és még a padló is rákezdett, ahogy elindultam kifelé, hogy keressek egy olyan helyet, ami nem túl ilyen... hogy is mondjam, hát romos. Így belülről még ijesztőbb lett az épület a hangokkal együtt, de őszintén szólva utóbbi csak "kicsit" tette ijesztőbbé a helyet. Részletkérdés ugyebár... Tovább lépdeltem az omladozó házban, közben ügyeltem arra, hogy ne olyan helyre lépjek, ami esetleg hát vagy beszakad, vagy pedig rám szakad. Egyik sem lett volna jó pont, szóval óvatosnak kell lennem. A hangok cseppet sem voltak megnyugtatóak, sőt, az újonnan felbukkant hörgés és suttogás csak rontott a helyzeten. Mikor még kint álltam és eleredt az eső jó ötletnek tűnt, hogy idejövök és meghúzom magam, de most. Már nem. Lassan azért tovább haladtam és még mindig ügyeltem arra, hogy ne lépjek olyan helyre, ami túl veszélyes lehetne. Lassan elértem az egyik szobából a másikba és reménykedve léptem át a küszöböt, amikor megmozdult a talaj, beszakadt az egyik korhadt fa és lezuhantam. A sikításom valószínűleg nem hallatszott el a kastélyig, de a ház ötven méteres körzetében tartózkodók száz százalék, hogy hallották. Ahogy leértem a földre a törmelék közé, a pálcám kiesett a kezemből, az egyik deszka pedig majdnem felnyársalt. Sóhajtva éreztem, hogy a lábam beszorult egy másik deszka alá, a homlokomon pedig valami forró folyadék folyt. Vér...? Igen, vér. Egy újabb sóhajtással húztam magam elé az ujjaimat, amikor a homlokomon lévő sebhez érintettem az ujjaimat, aztán vissza. Hurrá...
- Hahó! - kiabáltam, hátha. - Valaki! Segítség! Hahó! Hall engem valaki?
A szavak csak úgy záporoztak a számból és próbáltam a lehető leghangosabban kiabálni. Valaki csak meghall egyszer...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Losonczy Alina
INAKTÍV


Mikulikánus<3 | Linzerke^^
offline
RPG hsz: 220
Összes hsz: 3263
Írta: 2014. október 18. 23:10 | Link

Mizácska
valamikor este a tomboló viharban
Mai viselet



A vihar eszeveszetten tombol, az eső szakad, mintha dézsából öntenék, így aki csak teheti a kastélyban ücsörög egy forró tea vagy kakaó társaságában, esetleg még egy meleg pokrócot is teker maga köré, biztos ami biztos. Linának is ezt kéne tenni, elvégre nincs túl jó passzban mostanság, és ilyenkor még az átlagosnál is jobban ragad rá a bacilusok minden nemzettsége, ágynak döntve őt minimum egy-két hétre. De ahelyett, hogy megfogadná szülei tanácsát, és meghúzná magát a kastély egyik meleg sarkában, most a viharban sétálgat, mintha csak egy futó nyári zápor lenne, miközben hajából, és minden egyes ruhadarabjából facsarni lehet a vizet. Így jár az, aki még egy vacak Leperex bűbájt sem mormol el, mielőtt útnak indul ilyen ítéletidőben.
Alina már régen elhagyta a birtok határát, talán valahol a falu szélén bolyong, igazából maga sem tudja hol. Pálcáját erősen markolja, és úgy tesz, mintha bármit is tudna vele azon kívül csinálni, hogy kissé megszurkálja az esetleges támadót, de mindegy legalább a látszatot fenn kell tartani. Ahogy a rózsafa szerzeményt szorongatja felidéződnek Caiushoz kötődő emlékei, többek között az alagsori jelenet. Szeméből ismét könnycseppek százai indulnak útnak, s arcán összekeverednek a zuhogó eső cseppjeivel, és így landolnak a lány ruháján. Zokogni kezd, majd lábai remegni kezdenek, és úgy érzi, nem bírja tovább. Épp egy romos épület mellet halad el, melynek külseje finoman fogalmazva, nem bizalomgerjesztő, de jobb ötlete nem lévén, összeszedve minden bátorságát benyit a megviselt ajtón. Az elé táruló sötétség sem szívderítő, de kisebb gondja is nagyobb annál, hogy ezzel foglalkozzon. Amint nyikorogva becsukódik mögötte a bejárat, hátát neki támasztja, és szép lassan lecsúszik a lapján, Arcát kezébe temeti, és hagyja, hogy sós könnyei mardossák fakó arcát. Talán álomba sírná magát itt, a senki otthonában, ha fel nem zavarná egy éles, szívbe markoló sikoly. Azonnal talpra szökken, pálcáját maga elé tartva elmormol el Lumost, és szépen óvatosan haladva elindul a hang irányába. Nem könnyíti meg a dolgát, hogy úgy érzi minden sarokból árgus szemekkel, figyeli őt valaki, de úgy érzi, muszáj segítenie. Szobáról szobára jár, a rózsafa szerzeménnyel minden szegletet megvilágít, de egyelőre sehol senki. Aztán az egyik helyiségből egy lány kétségbeesett, remegő hangját hallja. Elég mélyről jön a hang, elképzelni sem tudja, hol lehet. Viszonylag bátran szeli a nyikorgó lépcsőket, és szűk folyosókat, szobákat, mígnem csak az isteni szerencse menti meg attól, hogy ő is a lány sorsára jusson. Ugyanis előtte hatalmas lyuk tátong, és ahogy a fény megvilágítja a termet, látja, hogy az ismeretlen egy szinttel lejjebb van, homlokáról vér csorog, és enyhén szólva nincs túl jó passzban.
-Én hallak! Megsérültél? A homlokodon kívül van más sebesülésed is?
Kérdései záporát zúdítja a lányra, és reméli, hogy van még neki annyi lélekjelenléte, hogy legalább válaszolni tudjon. Addig is, azon agyal, hogyan fogja onnan őt felhozni anélkül, hogy az eddigieknél nagyobb károsodást ne szenvedjen szegény.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

faggatósdi
                              
Nemes L. Izabella
Házvezető-helyettes Levita, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Gyógyító, Végzett Diák


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 807
Összes hsz: 21587
Írta: 2014. október 23. 18:18 | Link

Linnuli
Valamikor este - viharban - ruha


Nyirkos falak, sötét és hideg pince, fülsiketítően tomboló vihar. Ezekkel lehetne jellemezni a helyzetet. Az eső csak nem akart elállni, dörgött és talán még villámlott is. A dohos pincében még talán jobb volt a helyzet, mint odafent, ugyanis valahol, valamelyik szobában egy hatalmas és hangos robajjal leszakadt az egyik tartógerenda, a padlóra zuhant, utána néhány pillanatig a további törmelékek csattanását lehetett hallani. Csoda, hogy a ház még nem adta meg magát az előző, néha sokkal szörnyűbb viharok miatt. Az ablakok és a falak is visítva rázkódtak meg egy dörgésre, utána viszont csak az esőcseppek koppanása zavarta meg a beállt csendet.
A deszka, ami a lábamon feküdt, cseppet sem javított a helyzeten. A sikításom lehet, hogy hangos volt és a kiabálásom is lehet, hogy felért az emeltre, de nem hiszem, hogy volt ott valaki. A pálcám még a zuhanáskor kiesett a kezemből, így most fogalmam sem volt róla, hogy hova gurulhatott, anélkül pedig biztos, hogy nem fogom tudni leszedni magamról ezt a deszkát. Na meg a köveket... és persze a többi nyalánkságot. Elkeseredetten döntöttem hátra a fejem, vigyázva arra, hogy ne szúródjon bele semmilyen szög, kiálló faszilánk, vagy bármi, ami egy ilyen öreg háznak a falaiban lehet. Lehunytam a szemeimet, sóhajtottam és már nyitottam volna ki a szám, hogy újra kiáltsak, amikor lépéseket hallottam. Amik felém közeledtek...
- HAHÓ! ITT VAGYOK! SEGÍTSÉÉÉG! - szemeim felpattantak, előredőltem és felfelé kémleltem. Az előbb még én álltam ott, ott, ahol most remélhetőleg fel fog bukkanni annak a feje, akinek a lépéseit az előbb hallottam. Jó néhány másodpercig nézelődtem felfelé, amikor végre meghallottam a hangot és a felbukkanó fejet is láttam most már lyuk tetején. - Nem.. vagy is de, beszorult a lábam!
Túl sötét volt ahhoz, hogy megállapíthassam ki is volt a megmentőm, egyelőre viszont a hangjából nem tudnám megállapítani, ha ismerem. Ha pedig vadidegen... hát akkor remélem, hogy lesz olyan kedves és felkísér majd a gyengélkedőre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Losonczy Alina
INAKTÍV


Mikulikánus<3 | Linzerke^^
offline
RPG hsz: 220
Összes hsz: 3263
Írta: 2014. október 24. 20:35 | Link

Mizácska
valamikor este a tomboló viharban
Mai viselet


A vihar eszeveszetten tombol, a levitás lány mégis kinn kóborol, ahelyett, hogy egy meleg, gőzölgő forró csoki mellett próbálna végre egy kis nyugalmat találni, elvégre nem egyszerű számára az időszak, amelyen most át kell küzdje magát. A fák ijesztően recsegnek-ropognak, ahogy az erős szél ágaikat tördeli, és minden egyes rezzenésnél megáll a lányban az ütő, és arra gondol, most biztosan vége van. Eszébe is jutnak Caius szavai, melyekben arra kérte őt, ne kószáljon egyedül, a sötétben, elvégre még megvédeni sem tudja magát… Ennek ellenére ő most itt van, és, amint felidéződnek benne a mondatok, szeméből sűrű könnyzápor kezd hullani, mely lassan zokogásba megy át. Egész testében remeg, képtelen arra, hogy tovább haladjon, épp ezért határoz úgy, hogy betér a lehető legközelebbi épületbe. Ekkor találja szembe magát a rozoga házzal, amely, bár csöppet sem kecsegtet biztonságérzettel, mégis jobb, mint a zuhogó eső megspékelve mennydörgéssel és villámlással.
Az ajtó nyikorogva zárul be mögötte, hátával nekitámaszkodik, majd szép lassan lecsúszik a falapon egész a földig, majd fejét a térdére hajtva zokogni kezd. Talán itt töltené az éjszakát-elvégre hetek óta nem alszik rendesen, nem csoda, hogy így, összegömbölyödve is el tudna szunnyadni-, ha egy éktelen robaj fel nem riasztja. Ismételt recsegés-ropogás következik, majd egy hangos sikoly, aztán néma csönd. Lina talpra szökken, szeméből az álom menten kipattan, majd pálcát gyújtva elindul a hang irányába. Mindössze néhány folyosót kell végigjárnia ahhoz, hogy megtalálja a hang forrását: beszakadt plafon, kettétört gerenda és egy sebesült lány képe tárul elé. Bátortalanul szólítja meg, hangja remeg, és magának is szégyelli bevallani, de egy pillanatra felmerült benne a gondolat, hogy veszi a nyúlcipőt és elrohan, amilyen messzire csak tud. Ki tudja, miféle szerzet az ismeretlen, és most végképp nincs olyan hangulatban, hogy szócsatába bonyolódjon bárkivel is, netán a sétányihoz hasonló szituációba keveredjen. Nem köszöni szépen, elég volt akkor egyszer, nem kell ismétlés. De a lelkiismerete, és az emberekbe vetett feltétlen bizalma nem enged a pillanatnyi eszmefuttatásnak, ezért továbbra is áll a tátongó lyuk fölött, és nézi a sebesültet. Eltelik így néhány perc, majd szó nélkül fogja magát, és eltűnik a lány látóköréből…
…hogy aztán megjelenjen mellette, és biztató mosolyával megnyugtassa: minden rendben lesz. Mivel az ismeretlen talán még nem látta Alinát úgy istenigazából mosolyogni, a szfinx lány biztos benne, hogy a sebesültnek nem fog feltűnni, hogy mindez csak álca, amelyet az ő kedvéért öltött magára. Óvatosan leemeli a lányka lábáról a kettétört deszkát, majd megpillantja a földön heverő pálcát.
-Ez a tiéd, ugye?
Kérdezi tágra nyílt szemekkel, és csak remélni tudja, hogy a válasz igen lesz, különben elég nagy bajba is kerülhetnek, ha a tulajdonos megjelenik...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

faggatósdi
                              
Alexis Lyall
INAKTÍV


tökfej
offline
RPG hsz: 22
Összes hsz: 389
Írta: 2014. október 26. 01:45 | Link

Töki and Lexi got wild
~vasárnap reggel tíz körül, sálálááá~


Oké, higgyétek el, nem így gondoltam nekifutni a dolognak. Valami gettó nagy kavarc lehet a fejemben, ha Renée nevet hallok. A minap a tanárnő, most ez a szerencsétlen főnixjószág. De mi a túrót tegyek, ha egyszer... ennek is meg kellett kérnem a kezét JÓÓÓ? Do not fuckin' underestimate a Lyall!!! Jó jó, persze ne házasságra gondoljatok, bitch please! Ja, nem mondtam? Rémlik, hogy az illus tancsi is visítozott, hogy ő még túl fiatal ehhez. Bááár... Ha engem kérdeztek, lassan neki is kell a ránctalanító, mint Grétulinak.
Iggeeeen, van új anyánk! Az Eridon iszonyat menő hely: előbb két apánk volt, modern family, most van egy klasszikus házasságunk: Sanyi bácsi és Grétuli. Totál nem vágnak össze, de ez nem gáz. Amíg el nem lopod Gréta szemránckrémét, én mondom, addig boldog ember vagy. Na de vissza ide. Sz'al az illus bige is mind sírt meg rítt, hogy fiatal ő a házassághoz, de akkor nem mondtam neki, hogy mire kell a keze, ehh. Hát mindjárt halloween, bakker, ha ilyenkor nem öltözünk be valami menőbe, mikor máskor? Ugye? Meg akartam eredetileg azt is fűzni, hogy öltözzünk menyasszony-vőlegénynek, csak nem jutottam el addig. Mert, hogy szerenádot adtam. mert az marha menő! Na így!
Na jó, aztán most itt van ez a Röncsike törpeméret és bless my life, nem álltam meg. Nem, ne merj röhögni, marhára ne merészelj még csak rötyögni SE! Ránéztem és tudtam, érted? Éreztem zsigerből, kell nekem!...

... és végül Bogolyfalváig kergettem ezt is. Aztán valahogy azzal nem számoltam, hogy a kísértettanyára érve átkattan a csaj fejében valami és előveszi a bozótvágó késeit. Na valahogy így jutunk ide, hogy én a falnak préseltem magam (fő a hátsód védelme, Alexis, azé a formás, legszebb eridonos lány hátsóé), ő meg nem valami illékonyan bandzsí... Ez bandzsít?
- Lenyelted a kontaktlencséd, mi? Tudtam én, hogy túl fakanál egyenes a nézésed. Ha nem nyitsz fel, segítek megkeresni. Még gyűrűt is adok, ha nem nyomsz fel a dirinél. Na, üzlet? - Soha a büdös életben nem ment ez nekem olyan jól, mint Averynek, de ha a nyamvadt életemről van szó és nem akarom egy kiscsaj késhegyélére tűzve kilehelni a lelkem, muszáj kalmárkodnom.
Utoljára módosította:Alexis Lyall, 2014. október 26. 01:47 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Renée Faraday
INAKTÍV


késdobáló istennyila.
offline
RPG hsz: 50
Összes hsz: 816
Istenem, hogy mindig megtalálsz...
Írta: 2014. október 26. 02:06
| Link

lekszej

Egyszer nagyon szeretné megérni azt, hogy nem rohangálnak a nyomában hülyék. De úgy nagyjából sejti, hogy ez totálisan lehetetlen. Vonzza őket, mint az illatos málnabokor az éhes macikat. Soha nem fog megszabadulni tőlük, pedig ő nem is málnaillatú. Mondjuk nem is medvék szaladgálnak utána, de ez már más kérdés.
Nehéz lenne felvázolni egy kicsit a helyzetet. Alexis valahogyan mindig megtalálja, szinte bárhol. Érzéke van hozzá a srácnak. Azon kezd csodálkozni lassan, hogy mikor otthon zuhanyozni megy, nem lép elő a függöny mögül. Mondjuk az már túl menne a bizarron. És már nem is élne a gyerek. Manda feltekerte volna elegánsan a delikvenst a nappali csillárjára, had szellőzzön egy kicsikét.
A kapcsolatuk valahol akkortájt kezdett mélyülni, mikor egy nap random veretett egy szaltót az Abyssba. Azóta mindig sikerül egymás életterébe mászniuk. Jó, mondjuk nem bánja túlságosan, legalább van pajtása a másik nemből is, nem lóghat örökké Izzy nyakán. Amióta prefektus lett a lány, kicsit hagyja élni, tudja, hogy sok a dolga, nem akarja zavarni magával. Többször múlatja az idejét Juliennel meg ezzel az istencsapásával, de ki tudja, hogy melyik van rá rosszabb hatással.
Ma éppen fogócskáznak Lexivel. Fent kiszúrták a kastélyban a többiek között, elkezdett felé futva közelíteni, ő meg röhögve sarkon fordult, és nekiiramodott kifelé szaladni az épületből. Nem hülye ám ő, a mókában mindig benne van. Arra mondjuk nem számított, hogy Lex utánarongyol a faluba is, de hát mindig történhet valami váratlan. Egészen a falu széléig vitték a lábacskái, aztán ott feltépte a kísértetház ajtaját, de olyan erővel, hogy az egyik zsanér majdnem kiszakadt a falból. Hát no, kicsit nagyobb volt a lendülete, mint számolta... Bent a házban bevárta a háztársát, kifulladva vigyorgott, csak meglátott a falon két akkora pókot, hogy már majdnem életcsík is lebegett felettük. Lemerevedve nyúlt a kései után, az egyiket sikeresen el is találta, már csak a másik lenne terítéken, csak Alexis nagyon magára veszi a dolgokat. Mintha legalábbis őt dobálná. Arról nem tehet, hogy pont útban áll... A harmadik mondatig tűri a fiú visnyogását, ott azonban elpattan valami, az ér kidagad a halántékán, és szigorúan tekint a fiúra.
- Ne kiabálj már, elijeszted! - ripakodik rá a másikra, a pók meg közben elindul, úgy látszik megzavarták a nyugalmát, meg meg is murdelték a spanját, így már annyira nem kóser neki a helyzet. Gyorsan rásoroz még 3 kést, de egyik sem találja el, szegény nyolclábú sikeresen kereket old. Töki agyában zúg a vér tízezerrel, az ér még jobban kidagad a fején, és egy harcias visítással veti rá magát Alexis hátára, és befogja a fiú szemeit.
- Miattad van! - vádolja a szerencsétlent, közben meg kapaszkodik a másik szemgödrébe teljes erővel.
Utoljára módosította:Renée Faraday, 2014. október 26. 02:07 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Alexis Lyall
INAKTÍV


tökfej
offline
RPG hsz: 22
Összes hsz: 389
Hát tehetek én róla?
Írta: 2014. október 28. 03:45
| Link

Tökike <3


Röncsi kuriózum, mondtam már? Iggeeen, tudok egy olyan speckó szót, hogy "kuriózum", blőő, még én sem vagyok olyan földhülye, mint amilyennek hittél. Nem hittél? Ne tagadd, látlak, ne hazudj valótlant, te spicli! Grrr, kézifék behúz, visszakanyar Röncsihez. Nagyon viccesen spanoltunk le, szó szerint Juli meg az én lábam elé borult, mint a törött fülű bili. Nem tudom, mit működött odakint, de egyszer csak zsutty, begurult hozzánk, mint valami jól nevelt, kulturált mókuska. Ha több humorbogyót szedek be aznap, megvakartam volna a füle tövét és betolom a mókuskerékbe, de hát... tudjuk, mire futotta. És azóta tudjátok, mindig megtalálom, nem tudom, hogy, de vagy ő botlik belém (vonzza a személyiségem, én már csak tudom! ) , vagy én belé (nem is akarom elkerülni, hülyének néztek?). Lassan bérletet váltok Röncsi látogatásra és belógok a házukba is. Hallottam, hogy valami vaddisznóval él együtt, akitől a fél suli retteg. Majd lógatok elé egy kis répát figyelemelterelésnek, tuti módszer, addig Röncsivel activityzhetünk. Habár gyanús, hogy ha már most baja van a kontaktlencséjével, továbbra is el fogja hagyni. Szegééény, rá kellene kötözzem a szemére. Nadehogyan? Kalóznak csak nem öltöztethetem, habár... lassan, de biztosan jön az a Halloween...
Mindegy, egyelőre utol akarom érni és felkérni menyasszonynak, de ez a kis hülye azt se hagyta, hogy végigmondjam, mi a kínom! JÉZUSMARIS, MÁR CÉLOZ! Nyakad behúzd Lexi, vagy nem marad fejed, én mondom neked... És nem. Nem vágodótt a bordámba egy bozótvágó. Akkor? Jaaa, hogy fel kellene nézni? Fújmár, döglesztjük a kövér dögöket?
- Hé, ne gyilkold már őket, ők is érző lények! - Ez a lány nem lát a szemétől? Hiszen az ott még mászik! ÉS DOBÁLJA!
- ÁÁÁÁÁ - Csatalkiáltással tarollak le, szivi, úgy ám, még a kést is vállalom, de a pókot nem szeded le, még ha már el is mászott. Tudod te, Rönicsek, hogy amilyen kicsi vagyok, úgy a padlóra tudlak nyomni a meglepetés erejével, ha nem vigyázol? Úgy ám, bennem is van szuflé, kuglóf meg szufla Vagyis újrafogalmazom... mindez az agyamban nagyon faszán le volt írva, csak Röncsi megelőzött és rámugrott. Bakter, ez a csaj normális? Mindjárt kiszedi a szemem, most már ezért visítok én is, mint a fába szorult féreg.
- Hagyd abba! Hagyd abbaaaaa, nem marad szemeeeeeem! Ne bántsd a pókoooot! - Amikor a döntésképtelenség úrrá lesz rajtam, nem bírok dönteni, hogy inkább a pókot menteném, vagy az életem? Nehéz kérdés... A pókot!
- Belenyalok az orrodba, ha nem szállsz le rólaaam! - Ultimate fenyegetések- ez régen Averynél vagányul bevált, nem is akart a közelembe jutni, míg el nem aludtam, de ennél a kis némbernél kiderül, mire kapós.
Utoljára módosította:Alexis Lyall, 2014. október 28. 03:45 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nemes L. Izabella
Házvezető-helyettes Levita, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Gyógyító, Végzett Diák


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 807
Összes hsz: 21587
Írta: 2014. október 28. 16:26 | Link

Linnuli
Valamikor este - viharban - ruha


Utálom a sötét és nyirkos helyeket, most pedig itt ültem egy sötét és nyirkos helyen. Miezmár? A lány, aki az előbb még a beszakadt lyuk egyik oldalán tűnt fel, most pedig már itt térdelt mellettem. A félhomályban nem láttam pontosan, hogy ki volt ő, de a lány sem ismert fel engem. A deszkát nagyon könnyen leemelte a lábamról, pedig eléggé nehéz volt, legalább is a lábam nagyon rosszul járt most.
- Lina? - tippeltem igen, de a lány nagyon emlékeztetett a prefektustársamra és kezdtem egyre biztosabb lettem benne. Közben megtalálta a pálcám, amit bólintva vettem el tőle.
A lábam iszonyúan fájt de reméltem, hogy csak megzúzódott, most semmiképp sem lett volna jó egy lábtörés. Mindjárt kezdődik a kviddicsidény és nekem most tényleg nem egy lábtörősre van szükségem, hanem időre. Jó sok időre.
- Hogy jutunk ki innen? - tettem fel a következő kérdést. A fölöttünk lévő szint elég messze volt és Lina sem tudom pontosan, hogy hogy jutott le ide. A hely egyre félelmetesebb lett, a vihar tovább tombolt odakint, rázta az egész házat, valahol fent pedig újabb szobát döntött romba. A pálcám a kezemben volt, de körbenézve sehol sem láttam kiutat. Tanácstalanul pillantottam a lányra, feljebb küzdöttem magam és megpróbáltam felállni. A lábam iszonyúan fájt, a homlokomon lévő sebből kitartóan folyt a vér, de sikerült felállnom. Újra körbenéztem, de a fölöttünk lévő lyuk még mindig nagyon messze volt ahhoz, hogy ilyen lábbal egyáltalán fel tudjak oda mászni... szóval kell egy másik út.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Carl Tender
INAKTÍV


Mara tofumanui pe lepke
offline
RPG hsz: 85
Összes hsz: 183
Írta: 2014. október 28. 19:40 | Link

Cat

 Mint nyitott, fiatalos tanerő, aki nyugaton végezte pedagógiai tanulmányait, elindulok a Kísértetházba beszerezni azokat a holmikat, amiket a diákokkal közös jóslástan-teadélutánra ígértem. Gondoltam, ha nem is találok olyat, ami mozdítható lenne, de legalább ötleteket gyűjtök a halottaknapi "bulihoz". Ezt csak én hívtam így természetesen, hiszen nem akartam veszteni hitelességemből a diákok felé, ahogyan a tanári kart sem szerettem volna magamra haragítani liberális felfogásommal.
 Nem volt könnyű megtalálni a helyiséget, hiszen még sosem jártam irányába, és nem vagyok túl jó tájékozódásban. Leginkább akkor nem, mikor tudom mit keresek. Ha az ösztöneim vezérelnek sokkal jobban bánok receptoraimmal. Nem árulnak zsákbamacskát Bogolyfalván... Persze csak képletesen szólva nem. A kísértetház valóban hátborzongató kívülről. Belülről is hasonlókat remélek látni, hiszen pontosan ezért jöttem. Varázsló létemre borzasztóan szkeptikus vagyok, és mikor belépek, koránt sem hagyok fel minden reménnyel. Nem feltételezem, hogy bármi baj érhetne; ahogyan azt sem, hogy találnék odabent valakit... vagy valamit!
 Ha hagynám eluralkodni a félelmet, bizonyára rémálmaim lennének, de inkább a szépséget látom jelenleg a poros, sötét, dohos, baljós terekben. Érdekes morgást hallok a fejem fölött. Mire felnézek, már csak egy fél mozdulatot látok. Bármi is adta ki azt a hangot, már tovább állt. Kezemet a fejemre teszem, megvizsgálva megvan-e még a hajam -az egyetlen dolog, amihez hozzáférhetett a lényecske- de úgy tűnik még megvan.
 Ezúttal lépésekre leszek figyelmes. Jobbról jönnek, így inkább balra indulok.Mikor erősödni kezdenek a léptek, hátranézek, hogy megtudjam ki követ, de még mielőtt megláttam volna valakit, a hátamnak ütközött valaki a sötéten árnyékolt helyen.
 A szívem felköltözött a torkomba és férfiasan felkiáltottam. Mikor megfordultam még nem tudatosult bennem kivel állok szemben. Élő-e vagy holt, fiatal vagy idős. Csak azt tudtam, hogy lehet jobb lett volna saját kútfőből berendezkedni a partira.
 - Kihez van szerencsém? - hangszínváltozatásom mesteri. Mintha nem is az a Tender lennék, amelyik az imént pánikolt be.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 8 9 [10] 11 12 ... 21 22 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa