36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa

Oldalak: « 1 2 ... 10 11 [12] 13 14 15 16 17 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Lucy Moonlight
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 62
Összes hsz: 1808
Írta: 2016. szeptember 15. 23:13 | Link

Egy magas idegen

Már egy jó ideje sétáltunk, amikor megpillantottam a falu szélét, és az ott égő lámpákat. Kicsit megkönnyebbültem, hogy már nem volt akkora a sötétség.
Erősebben megfogta a kezemet, majd megsímította. Én a hirtelen érintéstől összerezzentem, majd megpróbáltam kiszabadítani a kezemet.
Válaszolt néhány kérdésre, majd közölte, hogy a többi kérdésemre egyenlőre nem fog válaszolni. Akkor, ezek szerint van harmadik neve, csak nem szereti, úgy, mint én az Annabethet.
Igazándiból el sem hittem, hogy azt mondta, hogy Rellonos. Ki nem néztem volna belőle. Azt elhittem neki, hogy kosaras, mert elég magas volt, és többre ment a labdábal, mint én. Most se vinném semmire a pályán, nemhogy ovis koromba.
- Oké.- utaltam arra, hogy jó, akkor nem faggatom tovább, vagy esetleg hátha összebarátkozunk, és akkor tovább mesél.
- Figyu!- néztem mélyen a szemébe, így megálltam.- Engem nem kell megvédeni semmitől! Tudok magamra vigyázni!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Péterfy István
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 14
Összes hsz: 17
Írta: 2016. szeptember 16. 17:41 | Link

Egy ismeretlen hercegnő


A lánynak lassan kezd leesni mi is zajlik körülötte, ám ahogyan lenni szokott, a reakciója most is meglehetősen érdekesre sikerül. Amikor megakar szabadulni a bilincsként szorító kezeimtől, akkor hagyom neki, bár csak azért mert végre elértük a falu határát és kijutottunk a temetőből. Ám amire ez után következik, azt már egyszerűen nem bírom ki épp ésszel. A szemembe néz, de én nem bírom felvenni vele a kontaktust, mert a bennem lévő meglepődöttség, azonnal ki akar törni.
- Hogy, te megtudod védeni magadat? - Mondom neki meglepően vidáman, majd hangosan felnevetek a gondolaton. - Ne legyél naiv. Normális szituációkra sem tudsz értelmesen reagálni. Hogyan oldanád meg, ha megtámadnak? Gondolkodj végre egy kicsit! - Folytatom az előbb megkezdett szöveget. A pillanatnyi derű, amilyen hirtelen jött, olyan könnyen párolgott el. A hangom komoly marad, csak arcomon és a tekintettemben érződik valami, de alig egy perc múlva az is elhalványul, ahogyan megpróbálom elemezni az egész helyzetet. A kezeim most taláromat paskolják, ami annyit jelent, hogy egy darabig még nem fogok megszólalni.
~ Nem hiszem továbbra sem, hogy megtudná magát védeni. Bár a varázsló világba a fizikai erő kevésbé számít, de kétlem, hogy nem rég érkezett elsősként, olyan varázsereje lenne ami a testi hiányosságait kompenzálja. Minden esetre, ha így gondolja, akkor így gondolja. Én nem lehetek ott folyton, hogy megvédjem, ezt közöltem vele. Ha azt hiszi tud magára vigyázni, hát legyen. Hagynom kell, hogy megüsse a bokáját, hát ha abból tanul. Mondjuk én már ezt sem nézem ki belőle. Könnyen meglehet, hogy teljesen reménytelen csaj és nem szeretek reménytelen esetekkel foglalkozni. ~ Gondolkodom el. Közben lassan visszatérek a régi, nyugodt önmagamhoz. A szememmel a lányét keresem és mélyen belefúrom őket és hallgatom, mit is válaszol a kijelentésemre.
Utoljára módosította:Péterfy István, 2016. szeptember 16. 17:42 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lucy Moonlight
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 62
Összes hsz: 1808
Írta: 2016. szeptember 16. 17:59 | Link

Egy magas idegen

Természetesen kioktatott, hogy ne legyek naiv. Ő meg ne legyen ennyire földhözragadt. Kicsit dühített, hogy azt hiszi, hogy egy törékeny virágszál vagyok.
- Igen, képzeld tudok magamra vigyázni. És, gondolkodok.- fontam össze törzsem előtt a két kezemet, majd elindultam a falu felé, majd pár lépés után visszafordultam.
- Látod, nem kell rám vigyázni! El tudok jutni a kastélyig egyedül is. Persze úgy, hogy nem támad meg senki.- makacskodtam, közben pedig leeresztem magam mellé a kezeimet, és észrevétlenül végigsimítottam a pálcámon.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Péterfy István
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 14
Összes hsz: 17
Írta: 2016. szeptember 21. 21:24 | Link

Egy ismeretlen hercegnő


Már azt hittem a lány nem tud meglepni engem, ám ez a magamba tett kijelentés, meglehetősen elhamarkodottnak bizonyult. Tekintettem immáron kitudja hányadjára elkerekedik, de éppen a váratlan események nagy száma miatt, az arcomon ez már nem látszik meg. Csak kezem csapkodja a térdemet szórakozottan, miközben a kastély fele induló szépséget bámulok. Végül az esti szél által borzolt hajamba túrok és egy széles karlendítést követően utána indulok.
- Várj már. Megyek én is. - Mondom, miközben felzárkózom mellé. Innen már nincsen messze a kastély és remélhetőleg hamarosan eljutunk odáig. A kijelentése mely szerint, ha nem támadják meg, nem lesz semmi baja nem nyugtatott meg. Sőt, inkább olaj volt számomra a tűzre és felcsigázta a védelmező ösztöneimet.
~ Miért csinálom ezt? Jobb lenne hagyni, ezt a flúgos csajt a fenébe. Kicsit le kéne maradni és szépen nyugodtan haza sétálni. Ő meg vagy megvédi magát, vagy nem. Te is gyerek vagy még, nem pedig felnőtt, hogy egy kislány gondját a nyakadba vedd. A  falkát is az öreg kutyák védik! - Gondolkodom el, ám a lábaimat már nem tudom megállítani, hamarosan elérjük a biztonságos iskola ajtaját.

/Köszönöm a játékot. Folytatás következik! /
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lucy Moonlight
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 62
Összes hsz: 1808
Írta: 2016. szeptember 21. 21:33 | Link

Egy magas ismeretlen

Felzárkózott mellém, ami azt jelenti, hogy nem húztam ki nála nagyon a gyufát. Legalábbis remélem.
Az út további részét néma csöndben tettük meg. Néha akaratlanul is elmosolyodtam. Egyrészt örültem annak, hogy nem kell egyedül visszamennem a kastélyhoz, és annak is örültem, hogy itt van velem, és nem hagyott magamra.
Úgy látszik, mégsem volt olyan fölösleges egy bagoly.

/Köszönöm a játékot!/
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ardai Kolos
Független varázsló, Végzett Diák


#colos #mester #aranyvérű gypsy #king of dragons
offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 2643
Írta: 2017. február 12. 22:01 | Link



Szűk volt neki a Rellon körlete. Szűk volt neki most az egész iskola. Szíve szerint elment volna a világ másik felére. De legalábbis Budanekeresdre. Szívesen meghallgatta volna most nagyapját, hátha tudna valamit mondani.
Nem beszélt azóta Myrával, pedig már vagy százszor elindult a a szobája felé. És ez még csak egy napja történt. Inkább mások társaságát kereste, hogy legalább ezek eltereljék a figyelmét és a gondolatait az esti vitájukról. Fannival is egy spontán ötlet nyomán ugrottak ki. Mármint el. El a kastélytól messze. Mert nem is lehet jobb, mint egy prefektussal szabályt szegni. Kész szerencse, hogy a lány is legalább olyan zakkant, mint Tánya. Könnyen kijött vele, és bármiben benne volt. Vitte a lendület.
Fogalma sem volt, pontosan mikor hagyták el a kastély területét. Igazából abban sem volt biztos, hogy a felbukkanó sírkövek Bogolyfalvához, vagy az iskolához tartozik-e. Mindenesetre tökéletesen leírta lelkiállapotát.
- Azt hittem, ennél azért üdítőbb helyre megyünk - szólt hátra hangosan. Hosszú lábaival gyorsabban szelte az erdőt, mint Fanni, így gyakran megállt bevárni a lányt. Most is nekidőlt az egyik sírkőnek, miközben szemügyre vette, mi áll rajta.
A gaz már régen kinőtt belőle, a beton repedései között is utat tört magának a természet. A nevek elkoptak, így csak az évszámot tudta kivenni. 1827. Hogy ez a halál vagy a születés éve, abban már nem volt biztos.
Utoljára módosította:Ardai Kolos, 2017. július 14. 21:48 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

               E  S   D

Scar (alias Jetta) öribarija | exrellonos | 2016 karácsonyi bál rejtélye | Narnia uralkodója #azigazságos[/size
Kasza Fanni Stefánia
Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Lil' Bi†ch | MosolygósGyilkos | CsicskaPixi
offline
RPG hsz: 480
Összes hsz: 3433
Írta: 2017. február 13. 22:34 | Link

Ardai mester - Partner in crime


Este járőrözés lesz, de előtte úgy gondoltam, hogy kimegyek sétálni a faluba. Volt egy csomó időm, tanulni nem volt kedvem, hiába, hogy nemsokára jön a vizsgaidőszak. Én leszek az, aki majd az utolsó két éjszakán át tanul meg mindent, mert ilyen is kell, nem? De.
Hime is régen volt már kint, gondoltam őt is hozom magammal, de elég hűvös volt még mindig az idő odakint és korán is sötétedett még. Hát nem volt mit tenni, hosszas kergetőzés után a szobában elkaptam a kis bojlert és ráhúztam a kabátját. Utálja, mint a szart, de nem tudok vele mit csinálni. Csóri kutyának rövid a szőre volt és fűtött épületben heverészett egész nap. Ha ez így kimegy, olyan tüdőgyuszkót kap, hogy a fülei is kettéállnak, de az enyémek is. A lányok lehet nem fognak örülni, ha meglátják azt a nagy kupit, amit hagytunk Himével. Majd.... majd ráfogom a Lala rókájára, az úgyis olyan kis szeleburdi.
Még a nyakörvet rácsaptam Hime nyakára, hiszen a múltkor is elszökött és Mattel együtt kapartuk össze valahonnan, nagyon megijedtem akkor, hogy elveszett a faluban. Szóval most egy percre sem fogom levenni róla a hámot vagy nyakörvet vagy tudom is én mit.
Dudorászva baktattunk kifelé a kastélyból, amikor megpillantottam Kolost. Elég ázott veréb feje volt, pedig nem szokott ennyire nyúzottan kinézni. Pár pillanatnyi gondolkodás után hátulról megagadva elkezdtem tolni kifelé, majd megálltam s a csuklójánál fogva húztam a srácot, ki az épületből. Kint elengedtem, megfeledkeztem természetesen magamról, de nem jöttem zavarba, hiszen nem voltunk mi olyan kapcsolatban, neki is ott volt a barátnője, nekem is Matt. Szóval semmi rosszat nem csináltam.
Csak vigyorogtam előtte állva és invitáltam magam után, egyből eszembe jutott egy vad ötlet, miszerint menjünk szabályt szegni. Néhány napja a színjátszóban pont ilyesmiről viccelődtünk, hogy milyen egy pocsék prefektus lennék, ha szabályt szegnék, s lám tényleg az lehetek. Ráadásul Viktor is csak azért bízott meg ezzel a feladattal anno, hogy rajtam tartsa a szemét, akkor legyen is oka rajtam tartania!
Ahogy megérkeztünk a temetőbe a vigyorom még bajjóslóbb lett. Fülem mellett elengedtem a megjegyzését.. vagyis nem, nem engedtem el, mert válaszoltam ám rá:
- Ugyan már, Kolos! Csak átzsalunk rajta és ott leszünk teljesen a falu határán, azaz azon kívül. Tudod, oda mi nem mehetünk - próbáltam neki sugallani, hogy mit is szeretnék - Ha kimegyünk körülbelül egy vagy két méterrel kijjebb, megszegtük a szabályokat és igazán rossz diákok lehetünk, muhahahaaaa - a végén igyekeztem egy gonosz kacajt imitálni, bár az inkább úgy hangzott, mintha egy tehén nevetni próbált volna. Na mindegy, megpróbáltam.
- Mit szólsz? - vigyorogtam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


#Ha dumál #VérKasza #Kolosudvaribolondja #ENFP #Gelembezredes
Ardai Kolos
Független varázsló, Végzett Diák


#colos #mester #aranyvérű gypsy #king of dragons
offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 2643
Írta: 2017. február 15. 23:28 | Link



Őrült. Ebben már biztos volt akkor, mikor először találkozott Fannival a színjátszós felvételin. Azóta egy pár próbán már beigazolódni látszott az elmélete, miszerint valami örökifjú bájitallal itathatták meg gyerekként, de a mai nap már semmi kétsége nem volt efelől.
A legjobb dolog viszont az volt, hogy éppen erre volt most szüksége. Egy kis őrületre abban a komor hétben és önsajnálatban. Amióta Scarnál lakott, nem sokat mozdult ki, csak a szükséges dolgokra látogatott el, és azokat is ugyanabban a depressziós felhőben tette meg. Mintha egy esőfelhő kísérte volna mindenhova.
Lassan bólogatott, amint Fanni kifejtette a tervét és még annál is lassabban esett le neki, miről beszél a lány. Mintha nemrég pont erről beszéltek volna... Aaaa... szóval szabályt szegni az eridonos prefektussal?
Lassan egy apró és halovány mosoly kúszott az ajkára, ahogyan a szemébe a felismerés fénye szökött. Elég volt már a jófiú alakításából! Épp itt volt az ideje, hogy végre valami olyat is tegyen, ami igazán felszabadítja.
- Nem kérdés! - húzta ki magát a gondolatra. - Hát még szép, hogy benne vagyok!
Nagy lendülettel el is indult a vélt irányba, nem messze Fanni mellett, mikor ráébredt, hogy bizony onnan érkeztek. Hiába, a tájékozódás az ilyen helyeken sosem volt egyszerű.
- Vagy arra, nem igaz? - tett gyorsan egy száznyolcvan fokos fordulat, és indult el szinte ugyanabban a pillanatban, aminek köszönhetően elbotlott saját lábában és olyan szépen esett pofára, hogy öröm lehetett nézni. Fanninak legalábbis. Talán még szebb ívet írt le, mint a bagolyházban Lanetta előtt.
Hangosan felnyögött, de nem mozdult. Ekkora peche is csak neki lehetett. Először a felismerés, a hír, most ez a közelgő vizsgaidőszak, meg ez. Kedve lett volna mindjárt ott maradni a földön egészen addig, míg az el nem nyeli, és ott nem tartja.
Utoljára módosította:Ardai Kolos, 2017. július 14. 21:48 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

               E  S   D

Scar (alias Jetta) öribarija | exrellonos | 2016 karácsonyi bál rejtélye | Narnia uralkodója #azigazságos[/size
Kasza Fanni Stefánia
Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Lil' Bi†ch | MosolygósGyilkos | CsicskaPixi
offline
RPG hsz: 480
Összes hsz: 3433
Írta: 2017. február 16. 00:27 | Link

Ardai mester - Partner in crime
Múltkor lemaradt a mjuzik: Trouble is my middle name


Amikor megláttam Kolost, tudod ki jutott eszembe? Füles.  A Micimackóból az a depis csacsi, akit popón szúrtak egy szöggel. Ránéztem csórira, és komolyan ez ugrott be, talán ez is volt az egyik döntő ok, hogy én vele elmenjek hozni a formánkat. Ahogy sugalltam felé, mit is akartam, az arcát fürkésztem, vártam, hogy végre láthassam azt a Colgate reklámot irigylő fogsort is, s lám, Fortuna hű volt hozzám ismét. Szívem szerint megcsókoltam volna az öklöm és az ég felé nyújtottam volna köszönetként, mint azok a Gangsta niggák a filmekben, de az a baj, hogy akkor baromira nem jutott el a tudatomig. No mindegy. Azaz de, eljutott később és még mielőtt nagyon ciki lett volna ezt eljátszani, gyorsan öklöt csókoltam s felvigyorogtam az amúgy is borús égre. Gyorsan kellett valamit csinálnom, mielőtt az a dilinyós visszaesne.
Szerencsére nem így lett, és ő maga indult el, de visszafelé. WHAT?  Alacsonyabb voltam tőle, pedig én sem voltam ám törpe, mégis kocogtam mellette, hogy beérjem.
- Te, valami nem stimmel, mintha itt jöttünk volna be, nem? – bamba, tátott szájjal méregettem a bejáratot egy helyben ácsorogva mellette, majd úgy vetettem egy pillantást Kolosra, aki megpördülve nekem háttal elindult az ellenkező irányba.
- Követlek, Füle… es – Izgatottan kezdtem bele, ám a végére elakadt a szavam, amikor elterült előttem, mint egy zsák krumpli. Igaz, nem voltam százas sosem, de még nekem sem volt egy strandidő aznap, mert hát.. hideg volt meg február is… szóval ja, még egy kevés hó is maradt a köbö egy hónappal ezelőtti hóesésből. Mintha pont benne hempergett volna…
- AHHAHAHAAAAAA! – hasamat fogtam a röhögéstől, még talán a könnyem is kicsordult, apa azt mondta, nem szép dolog a kárörvendés, de ez nagyon vicces volt, ahogy elterült, mint béka az úttesten. Még mielőtt megpróbált volna felállni onnét, nem hagytam neki, mert rávetettem magamat a hátára, mintha valami profi cowboy lettem volna.
- Gyííí, hű paripám! Vágtass a végtelenbe és tovább! – balkézzel rángattam a tarkójánál a ruháját, jobb kezemmel pedig azt imitáltam, mintha egy lasszót pörgettem volna a fejem fölött. Igazán idilli kép lehetett ez egy temetőben. Csak ki ne jöjjenek a „lakók”…
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


#Ha dumál #VérKasza #Kolosudvaribolondja #ENFP #Gelembezredes
Ardai Kolos
Független varázsló, Végzett Diák


#colos #mester #aranyvérű gypsy #king of dragons
offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 2643
Írta: 2017. február 27. 23:20 | Link



Amúgy nem rossz ő tájékozódásban. Tényleg. Csak amikor a gondolatai más körül forognak... Amikor fejben Myra szobájában van... Akkor a jobb és bal kicsit felcserélődhet. Vagy megszűnhet. Vagy átalakulhat. Szóval a lényeg, hogy más lesz, és egy térképpel a kezében, az orra előtt sem találná meg a kiszemelt célpontot.
Elesett. Nem kicsit. Nagyon. Bele a sárba és a hideg hólébe. Fanni meg úgy röhögött rajta, mintha valami Charlie Chaplin komédiát nézne. Talán kívülről még annak is tűnhetett. Vágott egy grimaszt, már amennyire a föld és az arca közti távolság ezt engedte, majd ahogyan megpróbált felemelkedni... Valami nehéz és súlyos keményen visszanyomta. Valaki.
Felnyögött, de egyszerűen nem bírta ki vigyor nélkül. Már majdnem el is nevette magát, ha az arca éppen nem tapadt volna a fagyott földhöz.
Ha más lett volna vele, valószínűleg ilyen lelkiállapotban nekiment volna, de minimum lerázza a hátáról. De ez Fanni volt. Fanni pedig olyan természetesen árasztotta magából a jókedvet és az őrültséget, hogy akár egy öngyilkosjelölt mellé lépve is inkább elment volna vele egy cirkuszba.
- Az egész utat így akarod megtenni? - tette fel már vigyorogva a kérdést, amint megpróbált úgy függőlegesbe kerülni, hogy egyrészt ne törje össze magát jobban, másrészt a ficánkoló Fannit is a hátán tartsa.
- Vagy a hölgy inkább utazna mellettem... két lábon... - Ugrott egyet, amint sikerült megállnia mindkét lábán, hogy Fannit is a helyére igazítsa, két kezével a combját tartva, nehogy leessen. A végén még ő fogja összetörni magát, és akkor mehetnek a gyengélkedőre. Szép kis magyarázat lenne. "Elnézést, de a prefektussal éppen kiszöktünk, a temetőben járva meg cowboyosat játszottunk, és hát leesett a lóról. Helyre tudná rakni? Az agyában is lehet valami probléma..."
Utoljára módosította:Ardai Kolos, 2017. július 14. 21:47 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

               E  S   D

Scar (alias Jetta) öribarija | exrellonos | 2016 karácsonyi bál rejtélye | Narnia uralkodója #azigazságos[/size
Kasza Fanni Stefánia
Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Lil' Bi†ch | MosolygósGyilkos | CsicskaPixi
offline
RPG hsz: 480
Összes hsz: 3433
Írta: 2017. április 1. 00:45 | Link

Ardai mester - Partner in crime
Múltkor lemaradt a mjuzik: Trouble is my middle name


Nem vagyok egy kárörvendő típus, sosem voltam. Amikor Kolos kiterült, mint corgi kutya zaba után, akkor sem a kárörvendés tört ki belőlem, hanem az, hogy milyen vicces volt ez az Ardai gyerek.
Már nagyon fájt az arcom, sőt a könnyeim is végiggördültek a vörös fejemet. Levegőhöz is alig jutottam, hát ez nagyon vicces, komolyan! De, hogy még tetézzem a mulatságot, rávetettem magamat az újdonsült lovamra, és mint valami cowgirl, igyekeztem a paripám hátán maradni. Persze, semmi sem tart örökké és ez azt is jelentette, hogy Kolos épp készül két lábra állni. Amint megéreztem, hogy le fogok bukfencezni a hátáról, ha nem kapaszkodom meg valamiben, hogy gyorsan a nyaka köré fontam a karjaim, s a lábaimat is összekulcsoltam a derekán. Akár csak egy lajhár, úgy csüngtem rajta. És próbáltam nem megfojtani.
- Jobb volt, amíg négykézláb voltál - akárcsak egy duzzogó gyerek, de hallatszott a hangomon, hogy nem bántam ezt a felállást sem.
- Nem akarooook! Jobb rajtad csimpaszkodni, addig sincs olyan bánat arcod. Tudod, jobban szeretem, ha vigyorognak körülöttem az emberek- kacarásztam a hátán és csak jobban szorítottam, nehogy leessek, mert éreztem, hogy csúsztam lefelé. Gyorsan feljebb kászálódtam, igyekeztem nem belemélyeszteni a térdemet a bordái közé.
- Nézd, már látom innen a temető végét! Hallod, tegyél le! Van egy ötletem! - kapálóztam, mint egy ötéves, aki azt várja, hogy az apja végre letegye az öléből, mert nagylányt akar játszani és egyedül menni a szülei előtt. Igen, pont úgy igyekeztem lecsusszanni. Ahhoz képest, hogy az előbb még fent akartam lenni a hátán, most már a biztos talajt választottam. Néha így visszagondolva sem tudok kiigazodni a logikámon, hogy mit miért tettem, de mindig csak legyintek egyet és arra gondolok: Biztosan oka volt.
Ha letett, kicsit megigazítottam magamon a göncöket, majd felnéztem a rellonosra.
- Versenyezzünk! –kezdtem kibontogatni a sunyi kis tervemet- Aki hamarabb átmászik a kerítésen, az nyer! - mutattam a temető végét jelképező határvonalra, teljesen korrekt célnak gondoltam, bár a futó verseny nem biztos, hogy jó ötlet volt, de kit érdekel, nem? Ha igent mond, akkor már tudom is, honnét fogunk indulni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


#Ha dumál #VérKasza #Kolosudvaribolondja #ENFP #Gelembezredes
Ardai Kolos
Független varázsló, Végzett Diák


#colos #mester #aranyvérű gypsy #king of dragons
offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 2643
Írta: 2017. április 1. 22:51 | Link



- Fanni... - hörögte egy pillanatig, amikor a lány karjai a nyaka köré fonódtak, akár az ördöghurok indái. Próbált kicsit lazítani a szorításán, hogy kellő mennyiségű oxigén jusson a szervezetébe. - Csak egy kicsit...
Már azon gondolkodott, hogyan dobja le magáról Fannit anélkül, hogy bármelyikük is megsérülne. Vagy inkább hogyan fejtse le magáról. Az volt a nehezebbik feladat. Mert ahogy hallotta, túl jól alakította a ló szerepét ebben a játékban, és ez bizony az oxigénellátásában akadályozta.
Érezte, ahogy Fanni csúszott le a hátán. Azért is érezte, mert így még kevésbé kapott levegőt, mint eddig, úgyhogy dobott rajta egyet, hogy jobban tudja tartani.
- Jól van Fanni, most már leszál... - kezdett bele a mondatba, de akkor a piros lány már elkezdett kapálózni és hadonászni meg szövegelni. Hát jó, ha le akar szállni, Kolos biztosan nem fogja útját állni.
Ledobta a hátára csimpaszkodó Fannit, majd felé fordult.
- Nem játszunk több westernt, oké? - jegyezte meg, amíg az eridonos a ruháját igazgatta. Hideg volt, az tény.
- Átmászik? - végigmérte a nála alacsonyabb Fannit, és megejtett egy gúnyos vigyort. Az ő hosszú lábaival két lépéssel átszeli a távolságot és szinte csak lépnie kell egyet, hogy a kerítés túloldalán legyen.
- Ne viccelj, Fanni, ezt te sem gondolod komolyan... - A versenyszellem kezdte átvenni a gondolatain az uralmat. Ez már nem lebeszélés volt, hanem a kihívásra adott válasza. A piszkálódás, hogy kellően felkorbácsolja ellenfele versenyszellemét. Gondolatai közül pedig kisöpörte Myrát. Egy kis időre legalábbis.
Utoljára módosította:Ardai Kolos, 2017. július 14. 21:47 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

               E  S   D

Scar (alias Jetta) öribarija | exrellonos | 2016 karácsonyi bál rejtélye | Narnia uralkodója #azigazságos[/size
Kasza Fanni Stefánia
Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Lil' Bi†ch | MosolygósGyilkos | CsicskaPixi
offline
RPG hsz: 480
Összes hsz: 3433
Írta: 2017. április 1. 23:16 | Link

Ardai mester - Partner in crime
Múltkor lemaradt a mjuzik: Trouble is my middle name



Hallottam a hangján, ahogy nehezen lélegzett illetve... mintha sípolva vette volna a levegőt. Én tényleg nem akartam megfojtani, de olyan csúszós volt vagy én nem tudom, de a gravitáció egyszerűen vonzott és hívogatott lefelé. Nem akartam először lemenni, jobb volt nekem a hátán csimpaszkodni, ritka volt, ha megengedték. Legutóbb Kevin hátán lógtam és elbírt, de annyit nyavalygott, hogy inkább leszálltam róla, mert ő nem találta viccesnek a dolgot. Pedig nekem tetszett…
Egészen addig fojtogattam akaratlanul, amíg nem dobott rajtam egyet, itt felnyikkantam, mert váratlanul ért a hirtelen levegőbe lendülés, de hamar el is röhögtem magamat. Vicces volt, s ekkor láttam meg a kerítést.
Szemeim nagyra nyíltak, pupillám kitágult, ahogy megláttam az úti célunk végét, egy kósza gondolat, s már épp lefelé igyekeztem Kolos hátáról, aki készségesen leengedett. Hümmögtem, miközben megjegyezte, hogy többet nem akar velem ilyen cowboyosat játszani. Nem is értem miért, tök jó volt. Legközelebb én viszem majd a hátamon, az lehet neki is tetszik majd. Tuti, hogy elbírom, ez nem kérdés!
- Át bizony! - helyeseltem, ahogy Kolos arcára meredtem és egy kis gonosz mosoly kezdett képződni az arcomon, nem is tudtam tovább visszafogni magam, elmondtam, hogy mit is terveztem az út végére.
- De, nagyon is komolyan gondoltam - közelebb léptem hozzá, balkezemet megemeltem és a mellkasára böktem a mutató ujjammal, mintha csak ő lett volna a fogó. Kuncogva megpördültem, és ahogy csak bírtam elrohantam előle, egyenesen a kerítés irányába. Így visszagondolva, szánom-bánom bűneimet, de egy-két sírkövet át kellett ugranom vagy másznom, hogy levághassam az utat. Remélem, ezért még nem kerülök a pokolba, bár... azt mondják ott több az ismerős.
- Ne maradj le, Ardai! - kiáltottam, ahogy hanyatt homlok rohantam a kerítés felé, igaz, nem tudtam, hogy merre volt a penészfiú, mert nem néztem hátra, csak előre figyeltem, mintha egy láthatatlan szemellenző lett volna rajtam. De nem éreztem magamat hátrányban… egyelőre.
Utoljára módosította:Kasza Fanni Stefánia, 2017. április 3. 13:16 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


#Ha dumál #VérKasza #Kolosudvaribolondja #ENFP #Gelembezredes
Ardai Kolos
Független varázsló, Végzett Diák


#colos #mester #aranyvérű gypsy #king of dragons
offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 2643
Írta: 2017. április 3. 12:42 | Link



Kolos arcán ismét megjelent a jól megszokott széles vigyor, ami rendszeresen ott virított rajta. Tetszett neki Fanni pimaszsága, és kifejezetten élvezte az önfeledt társaságot is.
- Azt hiszem, hagynom kéne neked némi előnyt - mesterkélten feltekintett az égre, mintha épp elgondolkodna, vajon hány percet adjon a lánynak.
Megvárta, míg átugrotta az első sírt a lány, és elindult utána. Kissé meglepte, milyen gyorsan is fut Fanni. Talán a kviddicses múlt, vagy mi. Éppen akkor érte be Fannit, mikor hátrakiáltott neki.
- Tartom a tempót - vigyorgott a lányra.
Szinte egyszerre érték el a kerítést. Kolos bal kezével könnyen átlendítette magát, hisz nem ért csak a csípőjéig. Kissé kacskán érkezett, egyik lába megbicsaklott, és majdnem megint hasra vágódott a fagott földön. Még csakk az kellett volna. Ahelyett, hogy megállt volna, engeldte, hogy a lendület tovább vigye, míg meg nem állította egy fa. Persze csak finoman. Hátrafordulva nekidőlt az érdes törzsnek és vigyorogva Fannira nézett.
- Nyertem - jelentette ki. Persze az a tény már kevésbé érdekelte, hogy majdnem kitörte a bokáját.
Vett pár nyugodtabb levegővételt a futás után, majd pimaszul Fannira vigyorgott.
- Mi a jutalmam?
Utoljára módosította:Ardai Kolos, 2017. július 14. 21:47 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

               E  S   D

Scar (alias Jetta) öribarija | exrellonos | 2016 karácsonyi bál rejtélye | Narnia uralkodója #azigazságos[/size
Kasza Fanni Stefánia
Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Lil' Bi†ch | MosolygósGyilkos | CsicskaPixi
offline
RPG hsz: 480
Összes hsz: 3433
Írta: 2017. április 16. 18:50 | Link

Ardai mester - Partner in crime
Múltkor lemaradt a mjuzik: Trouble is my middle name


Ahogy csak bírtam, előre rohantam. Komolyan úgy szökdécseltem át a sírokon, mint valami profi, hardcore-parkourt űző akárkicsoda, vagy egy szöcske. De kajakra, és nem kenura! Sajnos az a nyakigláb az előnyömet hamar ledolgozta, sőt... szinte egyszerre értünk be a célba, nem ér! Ha ilyen könnyedén beért, tuti visszafogta magát, de én már nem tudtam, hova gyorsulni... Fúúúúj.
Amikor végre átmásztam a kerítésen én is, konkrétan megcsúszott a bal lábam, amivel tartottam magamat és átestem a kerítés másik oldalára, pontosan pofára. Megütöttem az homlokom és talán fel is sértette azt a fagyos föld, de az adrenalin szintem miatt meg sem éreztem, a szúró fájdalmat. Most már átéltem, milyen volt a hideg földön hemperegnie az előbb Kolos Messernek -csak hogy kicsit olaszosan fogalmazzunk-. Végül felültem, megtöröltem az arcom aztán felálltam.
- HE?! Mi az, hogy Te nyertél? Én nyertem, mert... mert... öhm... Mert én! - hülye indokkal kértem ki magamnak felhúzva a piszkos kis pisze orromat, majd elvigyorodva ránéztem.
- Nyeremény? - felkacagtam - Nem elég nyeremény az, hogy előtted térdre borultam? Ilyet nem csinálok ám mindenkinek! - a kacagást felváltotta a röhögés és máris lazábbra vettem a testtartásomat.
- Nos, milyen érzés a sötét oldalon állni? Vagyis ez esetben a kerítés túloldalán, ami számunkra tilos? Vadító, mi? Mondtam én!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


#Ha dumál #VérKasza #Kolosudvaribolondja #ENFP #Gelembezredes
Ardai Kolos
Független varázsló, Végzett Diák


#colos #mester #aranyvérű gypsy #king of dragons
offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 2643
Írta: 2017. május 14. 17:10 | Link



Lazán nekidőlt a fának, mintha ő már réges régen beérkezett volna. Mert hát azt soha nem vallotta volna be, hogy majdnem elesett. Ráadásul megint!
Fanni tiltakozására pimasz vigyor jelent meg az arcán, és mindentudóan bólogatott. Hát persze. Ha Fanni mondja, biztos úgy van! Felnevetett a gondolatra. Jól esett Kolosnak a nevetés. Mert felszabadult tőle. Mintha súlyokat vettek volna le a válláról. És ez az egész Fannival töltött időre igaz volt. A lány úgy töltötte fel, mint egy adag kuszkuszsaláta. Az a kedvence.
- Hát, az eséssel csak kvittek vagyunk. Amekkorát borultam az előbb... De rendben, legyen. Elnézek a nyereménytől - mondta nagylelkűen, és közben nem tudta elrejteni a mosolyát. Elrugaszkodott a fától, és közelebb sétált Fannihoz.
Nagyot szívott a levegőből, mintha tényleg minden más lenne itt.
- Eszement. A legjobb pedig, hogy egy prefivel csinálom - bökte oldalba a lányt, majd nagyot szusszanva a távolba nézett. Semmi kerít/bés, csak a nagy pusztaság. Na persze nem szó szerint. A falu is elég közel volt. De az mégis jó érzés volt, hogy nem volt határ megszabva.
Jeges fuvallat söpörte át a környéket.
- Azt hiszem, jobb lesz, ha visszamegyünk. Kezd nagyon hideg lenni... - húzta el a száját, mert hát ellett volna még egy ideig itt, és a kastélyban sem a legjobb a hangulat, azért megfázni sem akart. Meg aztán ha Fannit elkapják ezért...


Utoljára módosította:Ardai Kolos, 2017. július 14. 21:47 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

               E  S   D

Scar (alias Jetta) öribarija | exrellonos | 2016 karácsonyi bál rejtélye | Narnia uralkodója #azigazságos[/size
Kasza Fanni Stefánia
Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Lil' Bi†ch | MosolygósGyilkos | CsicskaPixi
offline
RPG hsz: 480
Összes hsz: 3433
Írta: 2017. június 20. 12:55 | Link

Ardai mester - Partner in crime
Múltkor lemaradt a mjuzik: Trouble is my middle name


-Óóóóó, hát köszönöm a nagylelkűségét a Mesternek! - vigyorogtam rá pimaszul, ahogy megjegyezte, eltekint a nyereménytől. Amúgy sem tudtam volna neki mit adni, maximum ha elkapnám este rosszalkodás közben, egy figyelmeztetéssel elengedném, mert én amúgy egy tök jó szívű prefibubus vagyok. Viszont gondolkodtam már azon, hogy milyen büntetőfeladatot adnék és eddig a négyütemű fekvőtámasz közbeni kedvenc varázsige kántálása tetszett a legjobban. Ha már egyszer "dolgozni kell", had röhögjek már én is! Lehet, sokan utálnának miatta, de ez tööök vicceeees.
Végül kitértem arra, hogy milyen jó is volt Darth Vader oldalán amperkodni, ott, ahol amúgy tiltják a szabályok és nekünk nem lenne szabad lenni természetesen. Engem megőrjített az érzés, és úgy láttam őt inkább megnyugtatta, sőt már sokkal jobb volt a hangulata, mint amikor kiráncigáltam. Csak vigyorogtam rá, mint a hülye. Szerettem vele baromkodni, jó fej srác volt, bírtam nagyon. Annyira nagyon, hogy általában nem is zavartattam magam, ha a barátnőjével volt én bőszen integettem neki és a nevét kiáltottam vagy Mesternek hívtam. Amikor megbökött, nyikkanva reagáltam egyet arrébb ugrottam és terveztem a bosszút, hogy visszabökjek.
- Tudtam, hogy izgibb lesz a suli legrosszabb prefektájával együtt vadnak lenni - mondtam büszkén, hisz büszkeségből nálam sem volt hiány, a magabiztosság volt olyan, hogy gyakran volt, de néha elment ebédelni és elfelejtett visszajönni. Ám a jeges szellő engem sem került el, szintén megéreztem, sőt, bele is vacogtam.
- Jó ötlet - ekkor eszembe jutott valami, így én is oldalba böktem az előbbiért is, reméltem, hogy csikis volt- Aki utolsónak ér a kastélyba, az egy hétig a másik szolgája leeeeesz! - és már másztam is át, vissza a jók oldalára a kerítésen, a lehető leggyorsabban próbáltam átvágni a temetőn vihogva, mint Ezio vagy Edward az Assassin's Creedben. Annyira nonszensz volt a temetőben a röhögcsélés és szaladgálás, de aznap ez így volt jó.


Köszöntem a játékot~  Love *o*
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


#Ha dumál #VérKasza #Kolosudvaribolondja #ENFP #Gelembezredes
Angyalföldi Boróka
INAKTÍV


Rókatündér
offline
RPG hsz: 14
Összes hsz: 45
Írta: 2017. szeptember 23. 19:37 | Link

Lora


Lementem a temetőbe. Ott garantáltan egyedül voltam. Kissé szokatlan hely, de nagyon szép, amikor a nap lemenőben van és elnyúlnak az árnyékok. Fogtam egy könyvet és elindultam lefelé.


Leérve leültem egy padra, ahol mindig olvasni szoktam, de most nem tudtam koncentrálni. Különös élőérzetem támadt. Sosem szoktam azt érezni, hogy figyelnek, de most paranoia kezdett rajtam felülkerekedni. Forgolódtam egy kicsit, és egy másik lányt láttam. Közelebb araszoltam, és gondolkodtam rajta, hogy megszólítom, de érdekes lenne valakivel a temetőben megismerkedni. Talán mégsem kellett volna ilyen közel jönnöm.A kezem remegni kezdett, mostanában nekikezdett. Nem tűrte sokáig, hogy vissza próbálom fogni, elengedte a könyvet. Az pedig nagy zajjal a lehullott levelek közé zuhant.Ezt biztos meghallotta...

Utoljára módosította:Angyalföldi Boróka, 2017. szeptember 25. 08:37 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A jóság messziről látszik, mint a Himalája hegye. De a gonoszság rejtve oson, mint a sötétben kilőtt nyíl.
Lora Fontaine
INAKTÍV


bóbita
offline
RPG hsz: 204
Összes hsz: 2063
Írta: 2017. október 9. 12:31 | Link

Angyalföldi Boróka

Merlin se tudja, hogy miért, mit keresek itt a temetőben, vizsgaidőszak után, fekete öltözetben, régi sírokat bámulva. A muglik azt mondják, hogy mindig minden okkal történik, de ennek én most abszolút se célját, se értelmét nem látom. A testemben tomboló fizikai erők viszont, ide, erre a tájra hoztak. Nem sokáig tiltakoztam, leültem egy odvas fa tövébe és onnan kémleltem a temetőbe érkezőket. Nem kellett óráknak eltelnie ahhoz, hogy egyre több emberalakot pillantsak meg, ugyanis sokan jöttek ki a sírokhoz, hiszen lassan jön a Halottak napja és mindenki igyekezett a számára fontos hozzátartozói nyughelyét rendbe rakni. Kicsit feleslegesnek éreztem magam, na meg baromira kellemetlenül is, de valami ismeretlen érzés hatására mégiscsak tovább maradtam itt, mint pár óra. Valószínűleg a fél napom láthatta már kárát, amikor egy diáklány lépett közelebb hozzám. Érkezésére kicsit összeráncoltam a homlokomat, a temető nem épp a beszélgetések helye, de láttam rajta, hogy valami nem stimmel, így gondoltam, ha már ő nem, én kezdeményezek:
- Szia! Már láttalak a kastélyban és évnyitón a nevedet is hallottam. Boróka, ugye? - ekkor ejtette ki a könyvet a kezéből.
- Semmi baj, tessék - nyúltam a súlyos darab iránt, kicsit le is poroltam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Minden talajban megterem valamiféle virág.
Neveld rá a szemedet, hogy meglássa azt.

Wass Albert
Angyalföldi Boróka
INAKTÍV


Rókatündér
offline
RPG hsz: 14
Összes hsz: 45
Írta: 2017. október 12. 09:32 | Link

Lora Fontaine

 Felvette a könyvemet. Legalább elbírja...
Teljes káosz tombol bennem. Nehezemre esik elfogadni, hogy ez tényleg megtörtént, mivel nem ezt akartam. De ha már így lett, sodródtam az árral...
-Szia. Köszi. Lora, igaz? -mosolyogtam rá elpirulva. Fekete ruháját néztem és a fát, aminek a tövében találkoztunk. Öreg volt, kissé korhadt és nagyon sok mindent élhetett át. Pont mint a sír, ami előtt álltam. Majd száz éves volt és valami vonzott felé. Nem kéne megint elszúrnom a szocializálódásom. Mondj Már valamit!
-Gyászolsz valakit?
 Teljesen idiótán érzem magam, de ez logikusnak tűnő kérdés egy temetőben egy lánynak, aki feketében mászkál. De nem bírok magammal. Meg kell néznem azt a sírt. Közelebb húzódok és leolvasom a nevet. Olyan ismerős... Hogy...?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A jóság messziről látszik, mint a Himalája hegye. De a gonoszság rejtve oson, mint a sötétben kilőtt nyíl.
Lora Fontaine
INAKTÍV


bóbita
offline
RPG hsz: 204
Összes hsz: 2063
Írta: 2017. október 12. 10:18 | Link

Angyalföldi Boróka

Való igaz, hogy súlyosak voltak azok a könyvek, amiket Boróka hordozott magával, de a vizsgaidőszak, hogy is mondjam, rendkívül megedzette a karizmaimat. Habár a Legendás Lények Gondozása vizsga könnyű volt, a könyv, amiből tanulhattam, olyan nehéznek és harapósnak bizonyult, hogy egy hétbe telt, míg megszelídítettem, és a muszklijaim, azok Schwarzenegger méretűre nőttek. Nem is értem, hogy miért nem tűntek fel a hölgynek. No sebaj, tekintsünk el ettől.
Borókát végigpásztázva szembesülhettem azzal, hogy egy eléggé zárkózott, félénk lánnyal van dolgom. Számomra ez nem okozott problémát, ugyanis voltak olyan időszakok az életemben, amikor én is hasonlóan visszahúzódónak és csendesnek voltam titulálva. Ki lehet mászni ebből a börtönből én már csak tudom. A hangja is arról tanúskodott, hogy nagyon bizonytalan, ezért reakcióimmal próbáltam azt sugározni felé, hogy nyugodjon meg, nem fogom bántani.
- Igen, Lora vagyok - kellemes meglepetés volt, hogy így felismert. Talán olvasott rólam az Edictumban, vagy szimplán nagyon jó a névmemóriája.
- Nem gyászolok, vagy ha igen, akkor a vizsgaidőszakot - vigyorodtam el, Merlinnek hála már túl vagyok azon a káoszos intervallumon, és a koboldoknak köszönhetően már a szobámban is kitakarítottam és végre Aladárral is van időm foglalkozni.
- De te miért vagy itt? - ráncoltam össze a homlokomat és a tekintetemet felé irányítottam, ugyanis eddig eléggé el voltam veszve a gondolataim áramlatában.

Utoljára módosította:Lora Fontaine, 2017. október 12. 10:22 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Minden talajban megterem valamiféle virág.
Neveld rá a szemedet, hogy meglássa azt.

Wass Albert
Evena Noxen
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 633
Írta: 2017. október 16. 11:54 | Link

Látogatás

 Egy diáknál láttam meg az újságot, elkértem tőle, amiért persze kicsit furcsán nézett rám, de ahogy megmutattam neki miért szeretném, ha nekem adná, azonnal megkaptam. Kezemben az Ediktum októberi számával távozása után rögtön bezártam a patikát. Felmentem lakrészembe, leültem ágyam szélére és elolvastam. Ég tudja hányszor. Zokogtam közben. Végül úgy döntöttem ideje kijönnöm hozzá és, mert én hiszem, hogy hallja, felolvasni neki ezeket a búcsúsorokat. Motorra ültem és ide siettem a temetőbe, ahol a gyászszertartás óta nem jártam. - Hoztam virágot, fehér rózsát, a kedvencedet, vittem sajttortát Kriszpinnek és megtaláltam végre Selvát is, jól van, vigyázok most már rá - mondtam, miközben óvatosan letettem a sírkőre a fehér szépséget, egy másik mellé, ami már ott díszlett. Leültem a padra, mely a hant előtt állt, fellapoztam az újságot.  - Írt rólad, Temi, úgy látom igazad lett, ő még most is gondol rád, ahogy te sem felejtetted el őt. Azt hiszem végső mosolyod, ami arcodon maradt is neki szólt. Te megbocsátottál, ahogy legutolsó leveledben írtad, nincs harag benned, csak mélységes és végtelen szerelem iránta. Már akkor észre kellett volna vennem, hogy búcsúzol...Én csak általad ismerhettem Merkovszkyt, s miután elhagyott nagyon dühös voltam rá, hisz ismersz, haragudtam, bevallom, égetett a keserűség, mert tudtam mennyire szenvedtél. De be kell látnom tévedtem és remélem egyszer még lesz alkalmam ezt neki személyesen is elmondani, megkövetni őt és beszélgetni rólad. Hallgasd csak miket ír: .."Számomra ő volt A NŐ. A NŐ, akit szerettem és aki szeretett, akire vágytam és aki vágyott rám, akit féltettem és aki féltett, akiért aggódtam és aki aggódott értem, aki megnevettetett és akit megnevettettem, akiért a könnyeim hulltak és aki sírt miattam, akiben csalódtam és aki csalódott bennem. Ő volt a másik felem, az egyetlen NŐ, akinek valaha megkértem a kezét, és az egyetlen feleségem"... Miután az egész nekrológot felolvastam jó ideig üldögéltem még az őszi lágy és lélekmelegítő napsütésben, s néztem a neveiket, a szobrot, mely egykor lakrésze előtt őrködött, most örök álmukat vigyázza, az övét és a gyermekeikét. - Nagy szellem ki minden létezőben ott vagy kísérd útján mindannyiukat és adj hosszú életet annak a férfinak, aki így képes szeretni - mondtam el áldásomat inuit nyelven, hogy ez után kisvártatva, megnyugvó lélekkel üljek ismét motorra és induljak vissza Selvához a patikába. Ösztönből vezettem, gondolatban máshol jártam, de szemeimmel azért a tájat sorjáztam. Vasparipám lassan dorombolt, nem siettem már, hiszen a küldetésemet, ami idefelé annyira hajtott, már teljesítettem.
Utoljára módosította:Evena Noxen, 2017. október 16. 15:25 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bálint Fruzsina Ingrid
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. október 16. 14:58 | Link

Doki néni

A faluban sétáltam, kifogytam néhány taneszközből, amire szükségem volt. Íróeszközt vettem, meg néhány tekercs pergament. Régimódi, de most honnan a bánatból szerezzek én hagyományos füzetet, meg tollat? Álmomban nem gondoltam volna, hogy visszafele úton el fogom törni a lábam, pedig így történt. A temető környékén jártam, amikor egy kövön elcsúsztam, és sikerült olyan pechessen esnem, hogy elintézzek magamnak egy hosszú körtúrát a gyengélkedőre. Pedig ezt a felfedezőutat mindenképpen ki szerettem volna hagyni.
A szerencsém az volt, hogy akadt egy járókelő, aki visszakísért a faluba, hogy szem előtt legyek, és minél előbb orvoshoz kerüljek. "Mire felérnél a gyengélkedőre az iskolába, drágám, félő, hogy a másik lábad is eltörnéd."
Kedves, nemde?
Reménykedtem benne, hogy minél előbb jön valaki vissza. A lábam rettenetesen fájt, és pechemre még zsepit sem hoztam magammal. Azt nem tudtam, hogy tényleg eltörte a lábam, vagy csak a bokámat ficamítottam ki, ennyire nem vagyok szakavatott, de egyet megtanultam a délután során: egyedül ne menjek hosszabb útra, kastélyon kívül.

Utoljára módosította:Bálint Fruzsina Ingrid, 2017. október 16. 15:46 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Evena Noxen
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 633
Írta: 2017. október 16. 16:03 | Link

Lány az út mentén

 A temetőtől kifelé vezető úton járok épp, motorom lassan hajtom, nem sietek. Ez talán a véletlen, talán a sors keze, minden esetre ahogy haladok egy alakot pillantok meg a földön fekve. Azonnal bekapcsol bennem az életvédő ösztön, nem hiába lettem gyógyító, megérzem mások fájdalmát és enyhíteni szeretnék rajta, ez a lelkem egyik legfőbb vágya. Lelassítok és figyelek, azonnal látom mi történt. Egy fiatal lány az, alsó lábszára érdekes szögben áll, minden bizonnyal eltört. Menten leparkolok mellette, kiveszem a csomagtartómban lévő orvosi vészhelyzetekre készenlétben tartott táskám és megszólítom. - Szia, látom baleset ért, segíteni szeretnék. Orvos vagyok. Megnézhetem a lábad? - kérdezem miközben letérdelek a lány mellé. Kék farmer, barna csizma, zöld pulóver és bőrdzseki van rajtam, hajam kiengedve omlik le és a földet érinti a vége. Mindennek kinézek csak gyógyításban jártas boszorkánynak nem. Na de sebaj, a fájdalmai egyre erősödnek majd és én tudok enyhíteni rajta. Ha hagyja akkor a farzsebemben lévő bicskával felhasítom a nadrágja szárát, hogy pontosan lássam miként kezelhetem. Poenám, varázserőm kivetítője most a pálcakészítőnél van, aki megígérte hamar meggyógyítja, ezért maradnak a mugli módszerek. Szerencsére azokhoz is értek, legalább annyira, mint a varázsláshoz.
Utoljára módosította:Evena Noxen, 2017. október 16. 16:06 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bálint Fruzsina Ingrid
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. október 16. 16:31 | Link

Doki néni

A motorzajra először megijedtem. Nem rajongtam ezekért a járművekért túlzottan, túl sok baleset történik velük, nem valami stabilak. Nekem biztosan nem lesz, ha nagykorú leszek, ettől még a seprűlovaglás is biztonságosabb, gurkó nélkül, természetesen.
- Uhum - bólogattam, és ajkamba haraptam inkább. Zsibbadt az egész, már nme fájt úgy, de tuti, ami tuti, nem mozdítottam, nehogy kárt tegyek benne. Ettől pechesebb nem is lehetne a napom, de hálát adtam, hogy érkezett segítség. Mégnem mertem volna az SOS-szikrákat megpróbálnifellőni, annyira nem éreztem biztosnak a pálcahasználatomat.
Reménykedtem benne, hogy tényleg orvos, és nem egy kuruzsló, nem szerettem volna láb nélkül végezni a nap végére. Értékelem a segítő szándékot, de na, sose tudhatja az ember.
- Uhm, valahogy vissza kéne jutnom az iskolába. Még a végén keresni fognak a tanárok, ha sötétedésig nem érek vissza. - Eszembe jutott, hogy nem ártana jelezni a hölgy felé: diák vagyok. És talán lehetnék valamivel udvariasabb is, csak elintézett jobb lábbal nem megy olyan könnyen az udvariaskodás. A következő frászkarika akkor tört rám, amikor megláttam a bicskát a kezében. Szerencsére csak a nadrágom bánta, de arra meg egy sima Reparo a megoldás.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Evena Noxen
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 633
Írta: 2017. október 16. 17:01 | Link

A lány törött lábbal

 Amikor a nadrágja felhasad látom, hogy a csont elmozdult a helyéről, de a bőrt nem sértette fel. Ez azért jó jel. Míg vizsgálom figyelem mit mond, persze tart tőlem és jelzi, várják és tudják merre jár. Nos igen, megértem és nem várok el tőle olyasfajta udvariasságot, amit egy átlagos szituációban kellene felém tanusítania. Egy temető közelében egyedül maradni törött lábbal, aztán találkozni egy vadidegennel, aki mugli közlekedési eszközzel érkezik, akiről nem lehet tudni milyen szándékok vezérlik, jogos az aggodalma. - Rendben, adok egy kis érzéstelenítőt, helyre teszem a lábad, rögzítem és elviszlek a kastélyba. Jóban vagyok az igazgatóval, bejárásom van - mondom neki, miközben egy kíméletes, de erős lokális érzéstelenítőt szívok fel egy tűbe - Ez most kicsit fájni fog, de azután, hogy hatott semmit sem fogsz érezni. Rendben? - kérdezem, mielőtt szúrnék. Ha nemet mond megoldom persze másként de az piszkosul fog neki fájni. Ha beleegyezik beadom az injekciót és míg hat gyorsan vágok két lábszár hosszúságú, egyenes gallyat a közeli mogyorófáról, hogy majd sínbe tegyem a sérült végtagot. Remélem sikerül bizalmat ébresztenem benne, még ha módszereim barbárnak hatnak is egy boszorkánytanonc szemében.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bálint Fruzsina Ingrid
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. október 16. 19:54 | Link

Doki néni

Ah, ennél rosszabb már nem is lehetett volna ez a nap. Eltört láb, érzéstelenítés mugli módon? Mi jöhet még? Sáskajárás? Vérré vált víz? Remélem, egyik se, nem kéne falra festenem az ördögöt. Az érzéstelenítésre felszisszentem. Szegény lábam. És még kviddics se kellett hozzá, hogy "béreljek" magamnak egy ágyat a gyengéledőre.
- Szeretek muglik között élni, de a mazochizmusukat a pokollakóknak se kívánom. - fintorogtam. Már kiskoromban is utáltam az orvoshoz járni, elsősorban a tűk miatt. Nem véletlenül nem szerettem bele a kézimunka hobbiba. Ki az, aki azzal "játszik", kikapcsolóik, amit utána belédöfnek? Brr...belegondolni is rossz.
- Akkor ott volt a hosszú-hosszú évnyitó-beszédén is? Az egyik tanárunk elaludt rajta - legalább ez a vicces kis emlék elterelte a figyelmemet arról, hogy béna voltam, és tényleg törött lábbal végeztem. - Hülye kő, mink került az utamba...
És én miért nem néztem a lábam elé. Sebaj, legközelebbre már lesz ennyi eszem. Vagy nem. - Mit gondol, meddig kell hiányoljam az órai társaságot?
Nem szívesen maradtam volna ki a jóból, és nagyon az ágyfogság se hangzott számomra valami kellemesnek ígérkező programnak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Evena Noxen
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 633
Írta: 2017. október 16. 20:17 | Link

A lány törött lábbal

 Megengedte, hogy beadjam az érzéstelenítőt, ami igazából az ő szerencséje, hiszen legalább nem fog fájdalmat érezni a szúráson kívül. Megjegyzésén csak mosolygok. A magam részéről nincs bajom a tűkkel, ahány tetoválást magamon viselek, csoda volna ha félnék, na meg a klinikai gyakorlatok során és volt időm hozzászokni. A lány csacsog, míg én gyorsan elsietek a két ágért. - Igen, ott voltam és láttam, hogy elaludt. Az igazgató hangja igen megnyugtató tud lenni... - jegyzem meg egy csínytevős félmosoly kíséretében, mert azt nem mondhatom, hogy altató helyett érdemes lefekvés előtt hallgatni esténként. Míg a szám jár a kezem is dolgozik, a lába mellé fektetem a két fát, az egyiket a lábszára belseje felől a másikat kívülről. Egy gyors és határozott mozdulattal helyreteszem a csontot, majd erős fáslival rögzítem a két fával, melyek azt engedik hogy a térde mozogjon, de a sípcsontot a helyén tartja. - Ha minden jól meg nem sokáig. A csont a helyén van, a gyengélkedőn csak össze kell forrasztani, aztán pedig pihentetni egy kis ideig - magyarázom a lánynak, akin látszik, hogy nagyon nem szeretne kiesni a tanmenetből és a közösségből - Gyere, támaszkodj rám. Felülünk a motorra és beviszlek - óvatosan a lány karja alá nyúlok, segítek felkelni és elbicegni neki vasparipámig és persze felülni rá. - Figyelj, most én is felülök és azt kérem, hogy jó erősen öleld át a derekam és ne engedd el, csak amikor már megérkeztünk. Lassan fogok menni, de azért biztos, ami biztos, kapaszkodj! - mondom és elhelyezkedem előtte a nyeregben, ami alá előzőleg a táskámat eltettem. Beindítom a motort és óvatos tempóban megindulok a lánnyal a kastély felé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bálint Fruzsina Ingrid
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. október 16. 20:36 | Link

Doki néni


A lábamat sínbe tette, ami minden, csak nem kellemes, viszont nézzük a pozitív oldalát: legalább rögzítve lett a törött csont. A kastélyig kibírom így, ezért mindenképpen hálás vagyok a hölgynek, és még vissza is visza kastélyba, tök rendes tőle.
- Köszönöm. Tényleg. - Ezzel tartoztam neki már egy jó fél órája. A megjegyzésére jót derültem, ez a napom fénypontja, ha lehet ilyet emlegetni. - Annyira, hogy a kollégája elalszik rajta.
- Még jó, hogy nem vagyok kviddicses - A pihentetés még menni fog, legfeljebb kicsit kések egynehány percet az óriámról, nem nagy ügy. Más is késik, van, hogy durvábban, mint öt-tíz perc.
Életemben először ültem motoron, elég fura érzés. Úgy tettem, ahogy mondta a hölgy, erősen kapaszkodtam, le ne sodorjon a fizika. Néha igazán állhatna az én oldalamon...
- Még be se mutatkoztam. Fruzsina vagyok. Bálint Fruzsina Ingrid.
A tempó óvatos, nem vágódott akkora lendületetl a képembe a menetszél, egész kellemes az út.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Saragob Kíra
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 174
Összes hsz: 564
Írta: 2017. október 23. 20:21 | Link

Adamdrága

A lemenő Nap sugarai hosszúra nyújtják Kíra árnyékát, ahogy besétál a bogolyfalvi temetőbe. Rövid szárú barna bakancsot, sötétzöld harisnyát és térd fölé érő, krémszínű szövetkabátot visel, öltözetétől erősen elüt a vállán lógó kopott vászontáska. Barna tincseibe belekap a szél, miközben határozottan lépdel a sírok között. Járása könnyed, egész lényéből jókedv és felszabadultság sugárzik, egy kellemes és sikeres napot tudhat maga mögött, aminek tulajdonképpen nincs is még vége. Alig várja, hogy elmesélhesse a napját Adamnek! Mikor délelőtt hagyott egy üzenetet a férfinak, hogy találkozzon itt vele ma este, még egyáltalán nem tudta, milyen hangulatban lesz ekkorra. Így vagy úgy, mindenképp találkozni akart Adammel, az elmúlt héten nem sokat tartózkodott nála.
Jócskán eltávolodik a temető bejáratától, mire megtalálni, amit keresett. A temető ezen részén találhatóak a legrégebbi síremlékek, legalábbis így állapította meg. Kíra ezek egyikéhez veszi az irányt. A földből épp csak kiemelkedő sírhalom, a sírkő felett is igencsak eljárt az idő, fut benne néhány repedés, a felirat kisilabizálása pedig lehetetlen vállalkozásnak tűnik az egyre ereszkedő sötétben. Kíra leül a sírral szemben lévő korhadozó, szúette padra. A férfire vár, na meg arra, amiért itt akart vele találkozni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 10 11 [12] 13 14 15 16 17 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa