29. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa

Oldalak: « 1 2 ... 5 ... 13 14 [15] Le | Téma száljai | Témaleírás
Éjféli Veréna
Független boszorkány, Tanulmányi ügyintéző, Bogolyfalvi lakos


Phoenix
offline
RPG hsz: 92
Összes hsz: 119
Írta: 2019. december 28. 19:41 | Link

                                    

Point of no return
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Vásáry Áron
Diák Navine, Harmadikos diák



offline
RPG hsz: 2
Összes hsz: 2
Írta: 2020. március 6. 00:35 | Link

Mélyen gondolataimba mélyedve sétáltam a Bogolyfalva határán. Igazán nem volt tervem azt illetően, hogy mit kívánok tenni, de éreztem, hogy szükségem van egy kis nyugalomra a vizsgák előtt. Csak haladtam, nem is néztem kik mennek el mellettem. Ismerősök vagy ismeretlenek. Abban a pillanatban mindegy is volt, mert akkor csak én létezem magam számára. Az volt számomra az Én idő, mikor megpróbálom a lelkemben dűlő viharokat lecsendesíteni, gyakran hiába.
 Pontosan nem tudom mióta jártam az utam, de mikor felpillantottam egyetlen épületet sem véltem felfedező környezetemben. Csupán egy rétet, mely oly termékenynek tűnt, s mely smaragd zöld fűszálai hívogatóan táncoltak a szél parancsára. Meg indultak lábaim. Magam sem tudom miért, de úgy éreztem oda kell mennem. Ahogy közeledtek egyre nagyobb nyugodtság vett körbe. Lassan sikerült elérnem arra a pontra, hogy csakis a rét gyönyörűségére figyeljek, magát mögött hagyva a bosszantó dolgokat. Mikor már ott voltam tőle pár centiere, észrevett, hogy egy apró kerítés szeli át a területet.
-Minek ide egy kerítés, főleg egy ekkora, ezt bárki áttudja lépni-gondoltam magamban.
Át is léptem azt az akadályt, de utána következett arra nem voltam még felkészülve.... A táj hirtelen megváltozott körülöttem és az addigi kedves kis mező, már egy csendes, nyugalmas temetővé vált. Hamar észrevettem, hogy egyedül vagyok, rajtam kívül egy árva lélek sem tartózkodik ott. Legalábbis én egyet sem láttam. Ez pedig csak megjobban megemelte a bennem lévő frusztrációt, melyet a temetők, rejtélyes miliője váltott ki belőlem, de mégis nem akartam csak úgy elmenni, ezért inkább fogtam magam és leltem egy padra. Tekintettem végig vezettem az ottani sírköveken. Egyesek gondozottak voltak, míg néhányhoz már évek óta nem nyúlt emberi kéz. Ez pedig megmozgatott bennem valamit, nem mehettem el csak úgy ez mellett a tény mellett, bár erős késztetést éreztem a távozásra, ellenálltam. Felkeltem, majd feltűrtem talárom ujjait és neki álltam gazolni. Ne tudom pontosan meddig csinálhattam, viszont mikor észrevettem az időnek múlását, már besötétedett.
 Ahogy végignéztem munkám gyümölcsét, boldog voltam és eldöntöttem, hogy másnap visszatértek és gyertyát is gyújtok....
Utoljára módosította:Theon Delacroix, 2020. március 23. 15:43 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Trickerwinkle
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 20
Összes hsz: 110
Írta: 2020. március 26. 22:24 | Link

Vásáry Áron
Az önjelölt kertész


Mérhetetlenül unatkozom! Manapság már semmi érdekes nem történik errefelé! És mintha már a diákok is megfelejtkeznének rólam. Rólam! Szeretett tündérükről. Régen minden sokkal jobb volt. Egy-két éve még minden navinés izgatott lett, ha meglátott. Most viszont elfelejtve érzem magam. Pedig ez lehetetlen! Kedves vagyok, aranyos, csinos és remek társaság. Ez az egész olyan megalázó. És szomorú. Nem csak a kis önbecsülésemnek tesz rosszat ez, hanem a kis lelkemnek is. Olyan egyedül érzem magam. Mintha már senki nem hinne bennem. Kész, nem ülhetek tovább tétlenül! Találnom kell valami szórakozást. Vagy egy diákot, akivel szórakozhatok. Társként, vagy akár máshogy. Hmmm, valami csínytevés igencsak fogamra való volna. Oh, egy igazi zseni vagyok! Rajta hát! Szépen fel is emelkedtem eddigi tengődésem helyszínéről, s heves szárnycsapásokkal repkedni is kezdtem a kastély körül. Kicsiny lelkem valahogy a kastélyon kívülre vezetett. Miért is ne? Hisz úgy is régen jártam odakint. Tündéreknek is kell a friss levegő, sőt, különösen nekik! Szóval elrugaszkodva a kaputól suhantam a falu felé. Kissé meg is felejtkeztem komisz tervemről. Kissé kifújta piciny fejemből az ötletet a menetszél. A falu határához érve egyre inkább elcsüggedtem. Már be is sötétedett. Egyre ijesztőbbé kezdett formálódni a táj. Ugyan köztudott, hogy bátor tündér vagyok ám, de azért egy éjszaka egy olyan dolog, ami még fajtánk legvakmerőbbeiket is megrémíti. Mufurc, kicsit sem kétségbeesett pofival le is telepedtem egy még legkevésbé sem szerény véleményem szerint is apró kerítésre. Ahogy ott szépen nyugodtan sajnáltatnám magam, egyszer csak gyöngy szemeim lát-terébe került egy fiú. Aki gazolt. Arca túl ismerős ahhoz, hogy városlakó legyen. Cukorkristálynyi szívem tudatosan sugallta, hogy navinés. Ilyen későn kint? Hmm, ebből aztán lesz büntetés, ha visszakeveredik. Már tudálékosan köszönnék neki, mikor parányi, de annál aranyosabb fejem felett felvillant a szikra. Arcom pedig pimasz vigyorra húzódott. A tökéletes áldozat! Pontosan erre vágytam! Szépen, lassan odasettenkedek a cipőjéhez hátba támadó üzemmódban. Amíg ő a frissen gazolt hantot legelte szemével, én észrevétlenül kedvesen összecsomóztam két különálló cipőjét eggyé. Parány kezeimet dörzsölve le is léptem a tetthelyről, de csak a legközelebbi, takarást biztosító helyig. Mert mit ér egy kis csínytevés, ha nem láthatod munkád gyümölcsét?
Utoljára módosította:Trickerwinkle, 2020. április 18. 13:30 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vásáry Áron
Diák Navine, Harmadikos diák



offline
RPG hsz: 2
Összes hsz: 2
Írta: 2020. április 3. 13:45 | Link

Trickerwinkle

Kellemes volt látni, a megtisztított nyughelyet, szívemet is egyfajta melegség töltötte el. Viszont tudtam jól, hogy amennyiben nem kívánok bajba kerülne, még ha akaratomon kívül is, muszáj vissza térnem a kastélyba. Tehát feltápászkodtam térdelőhelyzetemből. Viszont hirtelen a sáros földdel néztem farkasszemet. Elestem, jött rám a felismerés, amihez azért, a talajjal való találkozás miatt kialakult fejfájás is segített. Nehezen felálltom újból és letöröltem a sárral és egyéb koszokkal borított arcomat. Nem értettem mi történt, elvégre semmi sem volt a közelemben, amiben eleshettem volna, de gondoltam, jobb a biztonság, szóval körbe kémleltem és akkor láttam még, hogy valami csoda folytán cipőimnek fűzői összecsomósodtak. Ezt pedig nem értettem, persze valamilyen szinten új volt a mágusok világa, de mégis: Ki hallott már olyanról, hogy a cipőfűzők maguktól összekötődnének.
 Egyre jobban megijedtem, éreztem ahogy az enyhe reszketés, egyre feljebb és feljebb kúszik - amit a hideg és egyre erősödő szellő is segített- és eléri a torkom, ahol egy golyót képez, amitől nem kapok levegőt. Szerencsémre nem tartott sokáig ez az állapot, mert felfigyeltem egy fajta mozgolódásra és ijedtemben felkiáltottam oly hangerővel, amely tőlem szokatlan volt:
- Ki vagy mi vagy te és miért bujkálsz itt?
Utoljára módosította:Vásáry Áron, 2020. április 3. 13:46 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Trickerwinkle
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 20
Összes hsz: 110
Írta: 2020. április 18. 18:00 | Link

Vásáry Áron
Az önjelölt kertész


Szinte toporzékolva, arcomon kaján vigyorral vártam, hogy a kissrác pofára essen. Ujjaim izgatottan kopogtak és suttogva bíztattam áldozatomat, hogy "Gyerünk, gyerünk, indulj már el! Nem érek rá egész nap! Anyunak kell a szépítő alvás". Igen ám, igaz, erőfeszítés nélküli bájom is hozzájárul a megjelenésemhez, de azért kell egy kis rásegítés, hogy fényesebben ragyogjak a legszebb navinés lánynál is. Mondjuk ez nem egy magas mérce. Az se lenne nagy kihívás, ha az egész iskolánál kéne szebbnek lenne, mert hát az is vagyok, duh.
A kis elkalandozásom miatt majd' lemaradtam arról, ami miatt eleve itt vagyok. A fiú felállt, de azon nyomban orra is esett, de olyannyira, hogy lehet még a földből is kiharapott egy darabot. Csilingelő nevetésben, nem ez már hahotázás... szóval abban törtem ki. Olyannyira, hogy kis, milliméteres könnyek kezdtek legördülni parányi arcomon. Pici pocakomat fogva kis híján hanyatt is vágott a jókedv, de aztán észbe kaptam, hogy na, ez a siker azért annyit nem ér, hogy összekoszoljam a ruhám, holmi fetrengéssel. Piciny ujjaimmal levegő után kapkodva felszárítottam könnyeimet, s már éppen, mint aki jól végezte dolgát, (mert hát jól végeztem) az áldozat egyszer csak.. kb az irányomba kezdett beszélni. Nem lát? Hogy nem szúrja ki a szemét a szépségem? Jó, pici vagyok, de azért az kompenzál. Ah.
- Ki vagy mi vagy te és miért bujkálsz itt? - figuráztam ki a diákot hangom elmélyítésével. Ezen is jót mulattam, de pár pillanattal később leesett. Ja tényleg, csak közelről hall. Egy méretes szemforgatás után elrugaszkodtam a talajtól és egyenesen a fiú felé röpültem és elkezdtem keringeni körülötte, akár egy (kivételesen nem halál ronda) szúnyog.
- Ki vagy mi vagy te és miért bujkálsz itt? - ismételtem meg, ugyancsak elváltoztatva a hangomat - Én, kérlek szépen egy rendkívül fontos főmufti vagyok a navinénál, talán még fontosabb, mint a házvezető. Nagy bajban vagy ám, apukám! - színészkedtem kaján vigyorral, miközben ő egy szúnyog zümmögéséhez hasonló, hullázó erősséggel hallhatta mézédes, bársonyos, simogató hangom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 5 ... 13 14 [15] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa