36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa

Oldalak: [1] 2 3 ... 11 ... 16 17 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Doléance Arslí na Fírinne
INAKTÍV


bűbáj pápa
offline
RPG hsz: 186
Összes hsz: 6722
Írta: 2012. szeptember 27. 20:31 | Link


Ha a bogoly lakósoron tovább mész, és elhagyod az utolsó eddig épült házat, egy hatalmas üres teleket látsz, gyönyörű zöld pázsittal. Szinte nem is hívogat, hanem követeli, hogy fuss végig rajta, feküdj bele a puha selymes fűbe, télen pedig ez az egyetlen hely, ahol a hó állandóan friss és fehér, a lépéseknek itt nyoma sincs. Ám ez a terület sokkal többet jelent az itt élő emberek, és az iskolában tanuló diákok számára, mint holmi park. Ugyanis ha az alacsony, alig 50 centis kerítés felett - akár a legtávolabbi oldalon is, de - átlép az ember, a temető kapujának belső oldalán találja magát.
A bejárattól nem messze egy új tábla köszönti a belépőket, ami a temető térképét tárja eléjük. Amennyiben valaki először jár itt, feledékeny avagy kíváncsi, könnyedén kiderítheti, merre fekszenek a rokonai - egyetlen csepp vér segítségével, amit a tábla alján lévő tálkába hullajt. (Ez persze vezethet kínos pillanatokhoz, ha olyan is felvillan a térképen, akiről nem tudtál.
Ez a hely egyszerre szolgálja a halott lelkek nyugalmát, és a tartja tiszteletben a gyászolók némaságát. Amikor az erre tévedők átlépik a kerítés alkotta vonalat, már senki nem láthatja őket, ám ők látják a kinn zajló életet, és a temető valódi mivoltát is. Habár már maga a bejutás eleve trükkős, rejt még a temető pár titkot és varázst, mint a városban oly sok minden. A Nap járásához igazodik, így napfelkeltétől napnyugtáig egy egyszerű kis csendes temető képe tárul a betévedők elé, márvány sírkövekkel, virágcsokrokkal, és a szellőben örökké lengedező fákkal. Egy külön kis síremlék van kialakítva az elhunyt igazgatók és polgármesterek részére, de az utak nem csak ott, minden parcella körül fehér kaviccsal vannak behintve.
Amikor pedig a nap utolsó sugara is lenyugszik, átveszik az uralmat a sötétét erők. Persze csak a diákok érezhetik így, mert igazából csak néhány vicces kedvű és rendkívül tehetséges fiatal varázsolt egy igazi rémséges temetőt, hatalmas sírkövekkel, koponyákkal, és mindennel, amit csak az ember képzelhet. Néhány mumus is megjelenik ilyenkor, és itt-ott ráijeszt az arra tévedőre. A szektáknak és a titkos találkáknak is kitűnő hely ez az „éjszakai üzemmódban" lévő temető, mert kívülről, mint már említettem, senki nem lát semmit.

A bejáratnál - és beljebb, a jelentősebb elágazásoknál - derékmagasságban polcszerű dobozok kerültek kihelyezésre. Nincs ajtajuk, varázslat tartja bennük biztonságban a sorakozó mécseseket, valamint mindegyikben akad egy kisebb doboz, néhány maréknyi kaviccsal. Ezek előtt rövid, nyomtatott szöveg díszeleg a vízhatlanná tett pergamenen:

Ha kimondatlanul maradt bármi, elbúcsúznál vagy üzenetet hagynál, ezek a kövek megőrzik a szavaid. Szorítsd a kezedbe, majd suttogd vagy mondd el, amit szerettél volna. A kavics a saját hangján megjegyzi.

S ha az ember körülnéz, ilyen kövecskékből akad itt-ott a sírokon már. Ha valaki egy ilyet a füléhez szorít, hallhatja az eltávozottaknak vagy családjuknak hagyott üzenetet.

Utoljára módosította:Zippzhar Mária Stella, 2022. december 11. 13:28
Hozzászólásai ebben a témában
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2012. október 29. 15:57 | Link

Halloween
2012.10.29.-2012.11.12.


Bogolyfalva temetője már a megszokott, egyszerű kinézetével is elég félelmetes, hát még ezen a napon.
A temető kapuja felett egy tábla lebeg, vörös, cifra betűk sorakoznak egymás mellett. Egy figyelmeztetés ez, miszerint „Készülj a rettegésre!”. A bátrak, akik belépnek a kapun, egyből egy rémisztő sikoltást hallhatnak, és ki tudja, honnan jön.
A sírok mellett világító töklámpások, rengeteg pókháló, sétálgató csontvázak is vannak, egy kis sarok sincs kihagyva. Szellemek riogatják a népet hirtelen felbukkanásukkal, és mindenáron elakarják csábítani a diákokat a kaputól nem messze elhelyezett kivégző asztalhoz. Ez az asztal magától odaszíjazza az önként -vagy kevésbé önként- vállalkozót, hogy ne tudjon szabadulni. Egy eszköztartó is található itt, késekkel, bárdokkal, és egyebekkel.
A díszítés mellett a legfőbb dolog, ami odacsalogatja az érkezőket, az a játékokhoz kihelyezett sok-sok kellék. Mert a csokiért folytatott harc elkezdődött!

A leírást írta: Amira Loveguard
Utoljára módosította:Mesélő, 2012. október 29. 15:58 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Amira Loveguard
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 339
Összes hsz: 10127
Írta: 2012. október 29. 16:06 | Link

Halloween-i játék

Amira DÖK-tagként elvállalta, hogy levezeti a temetőben lezajló játékokat, mert inkább ezt csinálja, mint degeszre tömi magát csokival. A nagyteremben az igazgató úr elmondta a diákseregnek tartogatott nagy meglepetést, ő azonban ezen nem volt jelen, hiszen korábban kellett odaérnie a temetőbe, mint a többieknek.
Véres menyasszonyi ruha volt a jelmeze, haja pedig erre a napra vérvörösre lett változtatva. Leo, a kis oroszlán tökéletesen passzolt gazdája ruhájához, de kapott pár vörös foltot a bundájára. Ketten sétáltak le a faluba a rövidítőn, majd a temetőbe érve elsődlegesen feltérképezték, hogy minden a helyén van-e.
Amira beállt a kapuhoz legközelebb eső asztal mögé, és rendezgetni kezdte a papírokat, amik az est levezetéséhez kellettek neki. Itt az asztal mellett volt egy nagy vödörszerűség, amiben ásók hada sorakozott. Az első feladat kellékei.
Pár perccel később megjött az első csapatnyi diák, akiket a jelenleg vörös lány gonosz mosollyal fogadott.
-Üdvözöllek titeket, bátor csokifalók! Gondolom már sejtitek, hogy a jutalomért tenni is kell valamit, méghozzá pár feladaton kell átesni. Itt a temetőben öt kis feladat lesz. Lehettek párosan is, vagy egyedül, teljesen mindegy. Figyeljetek a saját és mások épségére, de legyetek ügyesek -bevezetőként ennyit mondott csak, aztán jöhetett a java. Az ásókra mutatott. -Mindenki, vagy minden csapat vegyen magához egy ásót -itt szünetet tartott, hogy a diákok kivegyenek maguknak egy kelléket, majd folytatta. -Körbe kell mennetek a temetőben, és meg kell találnotok egy olyan sírkövet, amin csak egy szám áll. Ebben a sötétben nem túl könnyű, de a pálcátokkal megtudjátok világítani a feliratokat. Közepes méretű betű, semmi több. Mindenki csak egyet keressen. Ha megvan, már áshatok is. Lesz egy láda a földben, amit ha kinyittok, egy kis meglepetés vár rátok. Vigyázz, kész, rajt! -a végén összecsapta a tenyerét, és mosolyogva nézte ahogy elindultak a kincskeresésre.

//Mindenki írjon egy számot 1-10-ig nekem bagolyban, és megkapjátok a „jutalmat”. Ha végeztetek az elsővel, menjetek vissza az asztalhoz, Amira már vár a második feladattal.//
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Zachary Alex Williams Circle
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 56
Összes hsz: 563
Írta: 2012. október 29. 17:30 | Link

Halloween *____*

Halloween. Erről a szóról szerinted mindenkinek az ijesztő dolgok jutnak az eszébe, ahogy nekem is. Mikor megláttam a faliújságon, hogy a Diákönkormányzat tagjai szerveznek egy ilyen bulit, rögtön tudtam, hogy nekem menni kell. Így hát neki is láttam jelmezem elkészítésének. A ruha anyagát anyám küldte el, amivel én dolgoztam. Egy hét alatt el is készült a remekmű. Próbáltam minél félelmetesebbre varázsolni a jelmezem, bár szerintem nem nagyon lett az. De nekem pont tökéletes. Egy hosszú fekete köpenyt készítettem, ami belülről aranyszínű volt. Ám ez nem minden. Ennek a ruhának még volt egy csuklyája, vagy minek nevezzük. Ehhez pedig egy fehér maszk társult.
Miután ezt mind magamra öltöm, felhúzom a kezeimre a fehér kesztyűket, a lábaimra pedig a fekete színű cipőket. Azt hiszem jobb lesz, mint a karácsony. Elvigyorodom s kilépek a Monsters-ből. Gyorsan vágok át a rellon klubhelyiségén, hogy még véletlenül se késsek el. Először a nagyterembe kell menni, hogy az igazgató úr elmondja, hogy s mint lesz az egész. Aztán azt hiszem el kell menni a faluba. Mikor megérkezek a nagyterembe, helyet foglalok az egyik széken s végig hallgatom a beszédet. Miután az igazgató abbahagyja beszélést, mindenki kimegy a nagyteremből. Szépen lassan megyek a többiek után s mikor kiérek, megérzem, hogy milyen hideg is van így, október vége felé. Tovább haladok Bogolyfalva macskaköves utcáin, egészen addig, míg a temetőig meg nem érkezek. Ott megpillantom a kiírást s vigyorogva lépek be a kapun. Amint ezt megteszem, valaki, vagy valami sikítani kezd. Tetszik. Tényleg egész félelmetesnek tűnik ez a hely. Bár az itteni temető már önmagában is ijesztő. Ekkor megjelenik egy szellem, amitől egy kicsit meg is ijedek. Utána még egy és még egy, míg egy kivégző asztalhoz nem érkezek. Ott mindenféle gyilkos eszközt pillantok meg. Az asztal mögött pedig a Amirát látom, fehér, véres menyasszonyi ruhában. Egy pillanatra leveszem a maszkom s Miára mosolygok. A lány elmagyarázza, hogy pontosan mi is lesz a dolgunk. Tehát: meg kell fognom egy ásót, s egy olyan sírkövet kell keresnem, amin csak egy szám áll. Sima ügy. Miután elveszek egy ásót, elindulok, hogy találjak egy olyan sírkövet, amelyen csak egyetlen egy szám van. Elsuttogok egy Lumost,
 - Név, név, név, furcsa név, név, név, név, név... - mondom félhangosan. Már épp ott tartok, hogy feladom az egészet, mikor meglátok egy számot. A 9-est. Rögtön ásni kezdek, amilyen gyorsan csak tudok. Ekkor az ásóm végével megérintem a ládát. Eldobom a tárgyat a kezemből s a két kezemmel próbálom kiszedni a földből a ládát. Ééééés... megvan! Amit kiemelem a földből a ládikát, kinyitom azt. Mit látnak szemeim? Csokiii, méghozzá 2 darabot! Visszateszem a ládába az édességet, aztán visszamegyek Amirához, hogy elvégezhessem a következő feladatot.

Jelmez
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lasch Gergely
INAKTÍV


Elhagyott a Dzsházmin
offline
RPG hsz: 136
Összes hsz: 1955
Írta: 2012. október 29. 19:15 | Link

Halloween *-*



Sokan beszéltek már arról az iskolai rendezvényről, amelynek egy része a faluban lesz megtartva. Ez pedig nem más mint a: Halloween. Bizony. Itt Magyarországon nem nagyon terjedt el ez az ünnep, mert itt halottak napjának hívják. Ha jól tudom, Amerikában szokták ezt az ünnepet tartani. Mivel én magyar vagyok, még sosem volt részem ilyenben. Ezért is gondoltam arra, hogy megnézem ezt az egészet. Igaz, Janey nem nagyon örül az ötletemnek, de végül megengedte. Bár nem egyedül, hanem Abonyi Szelina Bogárkával megyek. Egy ideje ismerem a lányt és nagyon megkedveltem. Gondolom Janey-nek úgy nyugodtabb a lelke, ha más is mellettem van. Aztán valamelyik nap  vettünk is - szerintem - egy nagyon vagány Snoopy jelmezt.
Már alig vártam, hogy végre eljöjjön ez a nap. Biztos nagyon jól fogom érezni magam Szelinával. Meg amúgyis nagyon jónak ígérkezik ez az egész. Felveszem a jelmezem s lemegyek az emeltről. Lenn a jelmezem cipő részét is felveszem, majd megvárom, hogy Janey elköszönjön tőlem. Még mond pár jó tanácsot, aztán mikor végez a mondandójával, kimegyek a házból. Még sehol sem látok egy diákot sem. Biztos még az iskolában vannak, mert úgy emlékszem, mintha azt mondták volna, hogy az igazgató még mond egy-két dolgot a Halloween-ről. Én türelmes vagyok, szóval megvárom, míg ideérnek. Nem kell sok időt a ház előtt töltenem, ugyanis pár percen belül megjön pár diák. Én közéjük csapódok, hogy tudjam merre is kell menni. Egész gyorsan haladunk az utcán. Szemeimmel Szelinát keresem, de sehol sem találom. Majd meglesz... Ekkor a temetőhöz érünk. Nyelek egy nagyot, ugyanis ez a hely már önmagában félelmetes. Ám ilyen díszítéssel még félelmetesebb. Amint áthaladok a kapun, sikolyt hallok. Úristen! Mi történt? Körbenézek, hogy ugyan ki sikoltott, de nem látok senkit. Oké, biztos valaki csak szórakozott. Követem a többi gyereket, nehogy rossz irányba menjek. Ekkor megjelenik mellettem egy szellem. Megijedek s véletlenül neki megyek az egyik diáknak.
 - Hupsz, bocsi - mondom furcsa mosollyal. Ekkor megérkezek egy nagy asztalhoz, amely mögött az a lány áll, aki ott volt Loveday halálának napján. Menyasszonyi ruha van rajta, amelyen vérvörös foltok vannak. Körbenézek, hogy kin milyen jelmez van. Sajnos meg kell hogy állapítsam, rajtam van a legbénább jelmez. Ugyanis mindenki valami ijesztő ruhába bújt, én pedig egy aranyos kutya cuccban állok. Ha lesz jelmezverseny, biztosan nem én fogom megnyerni... Ekkor a lány elmagyarázza az első feladatot. Miután mindent elmond, rögtön odamegyek az ásókhoz, hogy elvegyek egyet. Mikor megszerzem a tárgyat, rögtön a sírokhoz megyek. Sajnos nekem nincs varázspálcám, így csak a holdfény és a töklápások világítása segít nekem abban, hogy egy számos sírt találjak. Miközben járkálok, meg kell hogy állapítsam, nagyon sokan haltak meg. Ez olyan szomorú.
Szóval egy ideig csak olyat látok, amin név van, de aztán megpillantok egy sírt, melyen a 2-es szám áll. Ez az! Jó erősen megfogom az ásót, s próbálok ásni, kisebb sikerrel. Ugyanis ez az ásó csak egy kicsivel kisebb mint én, meg aztán nincs is bennem annyi erő, hogy felássam ezt a helyet. De nekem szükségem van arra a meglepetésre! Így hát újra megpróbálkozok a földtúrásával. Minden erőmet beleadom. Lassan ugyan, de sikerül annyit ásnom, hogy meglássam a ládát. Leveszem a fejemről a Snoopy jelmez fejét, s letörlöm a homlokomról a verítékeket. Ez igazán fárasztó munka! Most már a kezeimmel kezdem kaparni a földet. Igaz, hogy a körmöm alá is kerül pár darab föld, de nem érdekel. A lényeg az, hogy megszerezzem a ládát. Végül nagy nehezen sikerül kiszednem a föld alá temetett ládikót. Rögtön ki is nyitom a tárgyat. Meglátom, hogy a ládában 6 szelet csoki lapul. Juhéé! Visszateszem a csokikat, aztán visszafutok a nagy asztalhoz. Várom a következő feladatot.

Jelmez
Utoljára módosította:Lasch Gergely, 2012. október 29. 19:15 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Puha haj ~ Varázslatos tábor 2013 <3
Derik Fenmare
INAKTÍV


Rellon szavazás felelős
offline
RPG hsz: 37
Összes hsz: 486
Írta: 2012. október 29. 22:45 | Link

Halloweenkedés

Érdekes élményben volt része ma reggel. Felkelt, és egy kis kosár volt az ágya mellett. De a nagyobb meglepetést az okozta, amit az ablakon kinézve tapasztalt – teljes sötétség. Sejtette, hogy lesz valami Halloween napján, de azért ilyesmire nem számított. Eddig nem nagyon foglalkozott ezzel az ünneppel, de a biztonság kedvéért küldetett magának egy jelmezt, hogy mégis valahogy kinézzen. Magára húzta a fekete, csuklyás köpenyét, kosarát és koponyát ábrázoló maszkját kezében tartva a nagyterembe ment. Az igazgató beszéde után ha akart, se tudott volna nem a falu felé menni, mert a tömeg magával sodorta. Na meg talán még érdekes is lehet a nap. Amikor már kissé szétszakadt a diáksereg, és ki tudott menekülni a tömegből, felvette az álarcát és magára húzta a csuklyáját. Elindult, hogy körbenézzen a faluban. Meglátott egy csapat diákot, és követni kezdte őket. Bár a többségük a lakósor házaiba csöngetett be, a fiú egyelőre nem akart ezzel foglalkozni, és továbbment az utcán, egészen egy üres telekig, ahova nemrég lépett be egy másik tanuló is, majd hírtelen el is tűnt. A kapu fölött egy tábla lebegett, rajta figyelmeztető felirattal, mely úgy nézett ki, mint ha vérrel írták volna.
~ Halloween van, természetesek az ilyen díszítőelemek ~ gondolta, s bátran átlépett a kapun. Aztán egy kisebb szívbaj jött rá, mind a rémisztőnek tűnő temető, mind pedig a hirtelen jött sikoly miatt. Gyorsan elővette pálcáját, s a Lumos szó kimondásával zseblámpát varázsolt pálcájából. Nem mint ha ez a kis fény sokat segített volna, de jobbnak érezte mindenre felkészülni. Körbenézett, és meglátott egy asztalt, mellette néhány diákkal. Így már sokkal kevésbé volt ijesztő a hely. Odasétált az asztalhoz, ahol egy, a Rellonból ismerős arcot látott, bár szokatlan megjelenéssel. Találó volt a véres menyasszonyi ruha a kínzóasztal mellett. Megkapta a feladatot, és egy ásót. Keresnie kellett a sírok közt egyet, ami név helyett számot viselt, és kiásni egy ládikát.
Pálcája már be volt izzítva, így csak el kellett indulnia felkutatni egy számmal jelölt sírt. Hosszú sorokat ment beljebb keresés nélkül, gondolta, majd valahol a közepén vág neki a keresésnek, hátha arra még nem járt senki, és könnyebb lesz. Persze, nem lett. Mindenhol csak nevek, és nevek, és nevek, és nevek... már majdnem feladta, mire rábukkant az 5-ös számúra. Nekikezdett az ásásnak, és csakhamar elő is bukkant a ládika. ~ Ez legalább nem átverés ~ gondolta, s talán kicsit vissza is tért belé a kincskereső kedv. Kíváncsian nyitotta ki a ládát, de ragyogó aranypénzek, vagy finom édességek helyett egy nagy adag töklé repült az arcába.
- Ó baz... - fojtotta magába a hirtelen ingerült szavakat. - Gondolhattam volna, hogy ez is egy szívatás. Legalább az álarc megvédett...
Dühösen indult vissza az asztalhoz a kis ládikával. Lecsapta az asztalra a „kincset” és ráförmedt a lányra.
- Köszönöm, nagyon jó meglepetés volt! Van még valami hasonló „jóság” is?

Jelmez (a bot nélkül)
Hozzászólásai ebben a témában

Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
offline
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2012. október 30. 22:33 | Link

Halloween-i játék

Szeretem a félelmetes dolgokat. Egyesek biztos azt gondolják, hogy az ilyenek bolondok, de vajon miért gyártják sorra a horrorfilmeket amcsiban, ha nem azért, mert az emberek meg veszik, mint a cukrot? Szóval nem vagyok egyedül a hülyeségemmel.
Kaptam egy fülest, hogy a bál előtt egy kis kincsvadászat lesz a temetőben. Még nem jártam Bogolyfalva temetőjében, bár már gondolkodtam rajta, hogy kéne egy szeánszot tartani itt, vagy ilyesmi. A hangulat miatt.
Nem a csokira hajtok, abban reménykedem, hogy mágiával és jó ötletekkel valami iazán rémisztőt lehet létrehozni. A nyári rokonlátogatáskor jártam a győri horrorpincében. Csak egy előadás volt, kábé húszan lehettünk rajta, de nem mondom, hogy lenyeltem a fogsorom. Most nyílt valami interaktív színészes cucc ott, de mivel suliba járok, még nem néztem be. Meg otthon is van ilyesmi... állítólag jobbak ezek, de akkor is csak muglik csinálják.
A bejárat felett felirat. "Izgatottan várom" - mormolom a kapunak, és behajtok. Felébredt a temető. Sikolyok, morgás, szellemek... Nem mondom, néha összerezzenek. Kicsit olyan, mintha én is egy filmszereplő lennék. Csak remélni tudom, hogy nem abból a fajtából, amelyik már az elején meghal. Höhö.
Elérem a menyasszonyt, rápillantok az órámra. Ma egész nap éjjel volt, úgyhogy folyton ellenőriznem kellett, hány óra van.
Nem szúrok ki ismerőst a jelentkezők között, úgyhogy én is egyedül vágok neki a feladatoknak. Fogom az ásómat, és elindulok, be a sötétbe. Jól mondta a csaj, szükség van a pálcánkra is, egy kukkot sem látok. Az ásót kénytelen vagyok a kerekesszék támláján függő táskába tenni, mert mindkét kezem kell ahhoz, hogy a sírok között lavírozni tudjak. Gyakran meg kell állnom, hogy a környező sírokat megvilágítsam.
Kiss Cília... Kövesdy Sámuel... kiolvashatatlan Emil, azta, ez kétszáz évig élt! Bugyi Gáspár, szerencsétlen.
Egyelőre semmiféle számot nem találok, és elkezdek azon kattogni, jól értettem-e meg a feladatot. Valahonnan a közelből már ásást hallok. Távolodom a zajtól arra apellálva, hogy biztos nem tették közel egymáshoz a jelölt sírokat. 3-as! Na ugye.
Pálcám nyelét beszúrom a földbe, hogy lássak a fényénél az ásáshoz. Tudom, nem szép dolog, de már megszokta.
Szerencsére nincs olyan mélyen a cél, egy láda. Alig bírom kicincálni a helyéről, de megvan. Kiakasztom a zárat, felcsapom a fedelét... és arconrepül egy csapat denevér. Veeáááh! Próbálok elhajolni és kisöpörni a hajam közeléből, nehogy belegabalyodjanak. Kiskoromtól fogva ezzel rémisztgettek, hogy a denevér belerepül az ember hajába, és ott megakad, még az sem szükséges, hogy túl hosszú legyen.
Amint elhajtottak a bőregerek, belenézek a ládába, mi maradt utánuk, de csalódnom kell, nincs ott semmi. Hát nem mondom, hogy ez az első kör megérte, és végigsimítok a denevértelen hajamon. Az ásót a földtúrásban hagyva, a pálcámat felkapva visszakerekezek az asztalhoz, hátha a továbbiakban több szerencsével járok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Amira Loveguard
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 339
Összes hsz: 10127
Írta: 2012. október 31. 12:08 | Link

Halloween-i játék, második feladat

Amint mindenki visszaérkezett Amirához, ő vigyorogva végignézett rajtuk. Hát nem minden fenékig tejfel, az már biztos. Derik felmordulására nem mondott semmit, tudhatta volna, hogy nem csak egy egyszerű keresgélésről lesz szó. Szerencse kérdése volt az első feladat, ám a másodikhoz már az eszükre is szükségük lesz a diákoknak.
-Ügyesek voltatok mindannyian. Most viszont jöjjön a második feladat. Ez egy rejtvény, a halloween-el kapcsolatban. Pár kérdés, csak oda kell rá írni a választ. Nincs kockázat, annyi csokit kaptok, ahányat tudtok belőle -a második feladat felvázolása után mindenkinek a kezébe adott egy papírt, amin kérdések szerepeltek. A kérdések után annyi hely van kihagyva, ahány betűs a válasz.
1.A halloween ***** hagyományokból kialakult ünnep. _ _ _ _ _
2.A töklámpás angol területeken. _ _ _ _    _ _ _ _ _ _ _ _ _
3.Mit kapnak a gyerekek a házaknál? _ _ _ _ _ _ _
4.Kötelező a ****** viselete. _ _ _ _ _ _
5.Mi halloweenkor a jellegzetes étel, aminek több formáját is fogyasztjuk?
_ _ _ _ _ _ _

//A válaszokat szintén bagolyban kérem!//
Utoljára módosította:Amira Loveguard, 2012. október 31. 12:38
Hozzászólásai ebben a témában
Amanda Meggie Philips
INAKTÍV


Pillangó ~ || Királylány ~
offline
RPG hsz: 232
Összes hsz: 7402
Írta: 2012. október 31. 14:24 | Link

Halloween-i móka  Cheesy

Amanda mit ad isten már megint egyedül kóricál, ilyen sötétben odakint. Cica jelmeze sem az a hű de félelmetes, mindenkit elriasztó, kicsit mit ne mondjak prédának érzi magát inkább mint vadásznak. Viszont, ez sem veszi el a kedvét a halloweeni kincsvadászattól, nem régiben hallotta, hogy a temetőben érdekes játékok zajlanak, úgy gondolta ebben részt is kell vennie. Végig szánkázva a folyosókon, kiérve a kastélyból elindul a falu felé. Nem sok idő múlva hangokat is hall, hiszen mások már bele is vetették magukat a mókázásba. Nagy kedvel és vidámsággal, mosolyogva megy keresendő ládikája számáért, majd keresésre indul. Egy homokozó lapátka, és a kicsi kacsói kíséretében, nem volt igazán tudatában valószínűleg, mire is vállalkozott. Amolyan női megérzés szerint elindul egyik irányba, és no lám, el is találta a helyet, neki is kezd a kiásásnak. Mire a ládikát eléri már minden tiszta föld körülötte, ő még annyira azért nem, de ne kiabáljuk el. Ezután jön még csak a java, alig várja, hogy kiderüljön, mit rejt a ládika, de előbb ki kell onnan szedni, leguggol, majd elkezdi kifelé húzni. Amekkora szerencsétlenség, fenékre huppan és egy jó ízűt nevet magán. Feltápászkodik és letérdel a ládához, amit nagy nehézségek árán kaparintott meg.
~Na, végre, ez is megvan, lássuk, mit rejtesz…~
Miközben magában sok mindent végigfuttat, kinyílik a láda. Kisegerek futnak ki belőle, és kezdenek el menekülni a lány elől. Lássuk be, elég vicces történet, hogy a Macskánk dobozában, csoki helyett egerek vannak.
~Jó a sors humora, tudom értékelni.~ Nevet magában, majd az egérre nézve megszólal.
- Te se így képzelted a halloweent, igaz kis pajti?
Ezután, mint egy macska – egér játékként próbálja összeszedni őket. Nagy nehézségek árán, de sikerrel, visszateszi őket, a csoki papírok közé a dobozba, és elindul a következő feladat felé.
A következő feladat, már egy szellemi torna. Kap egy pergament, mellyen halloween ünnepével kapcsolatos feladatokat talál, félrevonulva kezd el elmélkedni rajta, és kitölteni. Körbenézve látja a megjelent emberek lelkesedését, ami igazán jól néz ki. A feladatot mondatról, mondatra pontosan igyekszik megoldani, majd leadni. Kétszer- háromszor is visszaellenőrzi. Majd megindul Amira felé, akinek átnyújtja a megoldott feladatot. Ezzel már úgy érzi bemelegített az igazi nehéz feladatokra.
Utoljára módosította:Amanda Meggie Philips, 2012. október 31. 14:24 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Laura Emily Hudson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 15
Összes hsz: 53
Írta: 2012. október 31. 21:53 | Link

H A L L O W E E N  ~   j e l m e z

Az utóbbi időben nagyon nem vettem részt az iskolai életben, sőt, az igazat megvalva sehol sem. Hazautaztam egy kicsit, aztán erre-arra jártam, és persze a vizsgákat megint kihagytam. Megint rámjött ez az idézőjeles züllött korszakom, amikor semmi nem érdekelt, de ezt persze szokásosan már bánom így utólag. Éppen egy pár napja, vagy talán már van egy hete is, hogy visszajöttem az iskolába a kis nyaralásomból, és próbáltam visszazökkenni a megszokott hétköznapokba, amikor már olvastam is a hírt, hogy na tessék újabb rendezvény a kis kastélyunkban, na meg az ünnepség... De próbáltam kicsit lelkes lenni, és mivel láttam, hogy a drága kis szobatársam az egyik szervező, na meg az sem utolsó indok, hogy kijelentette, hogy kötelező mennem, kitaláltam egy jelmezt már jóval előtte, és vártam a napot, hogy elindulhassak.
Aznap este mikor magamra öltöttem a kis Piroska jelmezem, kicsit átigazítottam, halloween-i stílusra, szakadt harisnya, kicsit ijesztő smink, és persze néhol-néhol vérfoltok, a kosárkában sem sütik meg élelem voltak... Mikor elkészültem, indultam is Bagolyfalva felé, a temetőbe, hogy kezdetét vehesse az igazi móka. Egyedül mentem, mivel egy az, hogy nem tudtam kit is hívhatnék, kettő, jó volt ez így egymagamban. Mikor odaértem már voltak páran, egész vicces jelmezek voltak, aztán megpillantottam Mirát. Hát az állam leesett, elég jó kis jelmeze volt, meglepő volt a haja színe is, de tetszett. Rögtön odamentem hozzá, adtam neki két puszit.
- Váó, ezt jól összehoztad. Na eddig mi a helyzet te kis főnök?-vigyorogtam rá, majd pár szó után el is kezdte mondani a feladatot, és félig figyelve, félig nem nyugtáztam a feladatot, és el is indultam a kis ásómmal, kosarammal a temető mélye felé a sírokhoz. Nem is tudom meddig bóklászhattam, meg hány szellemmel találkozhattam, mire eljutottam egy sírhoz, amin találtam egy számot, méghozzá az 5-öst. El is kezdtem ásni, ami elég sokáig tartott, tekintve, hogy nem akartam összekoszolni a jelmezem, és óvatosan dobáltam a homokot. De végre valahára, olyan fél óra után meglett a kis doboz, és talán még egy kis izgalom is volt bennem, amikor kinyitottam, de ez el is múlt, amikor egy  jó adag sütőtöklé landolt az arcomba. Mérgemben csak bevágtam a doboz tetejét, és visszaindultam Mirához, s addigra már nagyjából megigazítottam a sminkem. Még alighogy értem oda, már el is kezdte mondani a második feladatot, ami csak egy egyszerű kis kérdéssor volt, de én már ebben sem bíztam. Meghallgattam a kérdéseket, és már nem törődve semmivel leírtam a válaszokat, és odavittem neki a papírt.
- Remélem, hogy ebben nincs szivatás. Bár, ahogy ismerlek, ebből is kihozol valamit.. -vigyorogtam rá, majd átnyújtottam neki a kis cetlit a válaszokkal együtt.
Hozzászólásai ebben a témában
Amira Loveguard
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 339
Összes hsz: 10127
Írta: 2012. november 2. 20:16 | Link

Harmadik feladat

Miután mindenki végzett, Amira visszaszedte a papírokat, és lefordítva az asztalra tette őket. Lesz ideje megnézni a válaszokat, hiszen a harmadik feladattal a többiek elfognak vacakolni egy kis ideig.
-Már ezen is túl vagyunk, szuper. Akkor jöhet a harmadik feladat. A temetőben szét vannak szórva a tökök, mint látjátok. De. Van kilenc olyan, aminek nem csak arca van, hanem van rajta egy betű is. Az a feladat, hogy csoportosan, tehát mindannyian együtt összeszeditek ezeket a betűvel ellátott tököket, és oda kell vinnetek az oszlopokhoz -a tőlük tíz méterre levő, egymás mellett sorban felállított oszlopok felé mutatott. Kilenc darab 1,5 méter magas kőoszlop állt ki a földből, előtte nagy füves területtel. -Működjetek együtt, és akár meg is beszélhetitek, hogy ki hol keressen, vagy valami stratégia alapján hozzátok össze. Aztán ha megvan mind a kilenc összegyűjtött betűs tök, már csak rá kell jönnötök, hogy ott mit kell tenni. Sok sikert -mosolyogva intett a kezével, hogy a csapat menjen a dolgára, neki pedig legyen ideje a rejtvény megnézésre.

//Használnotok kell a pálcátokat, és tényleg dolgozzatok együtt. A hszekben írjátok le, hogy ki melyik betűt találta meg, hogy ne legyen kavarodás! Kilenc betű, egy szó. Logikus. Wink//
Hozzászólásai ebben a témában
Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
offline
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2012. november 3. 18:05 | Link

Egyelőre csak a második forduló és Zach

Gyülekezünk a második fordulóhoz. Még egy-két embert várunk vissza. Nem elsőnek érkeztem, de legalább nem is utolsónak. Gondolom másoknak nem denevérek jutottak a ládában, szóval lassabban végeztek a zsákmányolással. Ekkor fut be egy ismerős arc. Vállán ásó, kezében egy fehér maszk.
- Hé, Zach! - kiáltok rá elsős haveromra. Nem láttam már őt sem egy éve. - Hát te? Hogyhogy nem futunk össze soha a klubhelyiségben?
Az utóbbi egy év történéseinek megdumálására viszont nincs idő, mert a halott (vagy gyilkos? mindenesetre véres) menyasszony egy-egy papírlapot nyom a kezünkbe.
Hallgatom a magyarázatot, közben átfutom a kérdéseket. Elsőre nem tűnik bonyolultnak.
Na jó, nagy volt a szám, az egyes számú kérdésre kapásból nem tudom a választ. Hm, a másodikra sem.
A közben mellettem körmölő Zach-re nézek.
- Figyu, mi a kettes...? - suttogok és megbököm a könyökömmel.
Hasonló módszerrel lepuskázom róla az egyesre adott válaszát is.
Szerencsére a többi három gyógykérdés, azokkal könnyedén elbánok. Bár a harmadik okoz némi fejtörést. Ragozzam, nem ragozzam? Hány betű is...?
Nekem, ennyi, beírtam mindent. Ha nem jó, hát mindegy, a versenyt valszeg úgyis elbuktam már a denevéreknél. Vagy nem arra megy a játék, ki hány csokit gyűjt? Jól informált vagyok, látszik.
Még megvárom, Zach hogy áll, hátha eszébe jut, hogy az egyes mégsem az, vagy ilyesmi.
Körülnézek, a többiek hogy állnak. Van, aki szinte a kiosztás utáni következő pillanatban már vissza is adta a megoldott papírt. Levita ide vagy oda, kicsit hülyének érzem magam, hogy van, amit én nem is tudtam fejből, ezek meg ilyen simán kivágják.
Hozzászólásai ebben a témában

Zachary Alex Williams Circle
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 56
Összes hsz: 563
Írta: 2012. november 4. 14:03 | Link

Alex

Lassan én is visszaérek a Véres menyasszonyhoz, aki egyben ennek a játéknak a vezetője. Mikor visszaérek, leveszem a maszkomat, hogy letudjam törölni az izzadságcseppeket a homlokomról. Ám mielőtt még visszatehetném az álarcom, egy régi barátom szólít meg, mégpedig Alex, Dolánszky Alex. Kedvesen rámosolygok, majd megszólalok:
 - Mióta elmentél megváltozott egy-két dolog. Átkerültem a rellonba - egyelőre csak ennyit mondok, mert most nem nagyon tudnám a többi dolgot is elmondani neki. - Veled mi történt? - a tolókocsija felé bökök. Ekkor megérkezik Amira és egy lapot nyom a kezünkbe. Miután mindenkinek jut lap, elmondja, hogy mi a teendőnk. Mivel angol vagyok, jártas vagyok a halloween-i cuccokban, meg amúgyis szeretem ezt az ünnepet, így még régebben utána néztem a történelmének. Hó gyorsan irkálom a megoldásomat, ám ekkor a mellettem ülő srác, Alex, megböki a vállam és megkérdezi, hogy mi a kettes. Kicsit felé billentem a papíromat, de csak úgy, hogy ő lássa a megoldásokat. Miután látom, hogy leírta, folytatom a körmölést. Ám az ötösnél megakadok. Mi az a jellegzetes étel? Tök? Áh, nem az kevés... gyorsan átpillantok Alex papírjára, hátha ő tudta. Szerencsémre, ő rájött, hogy mi az az étel. Gyorsan én is odaírom az ötöshöz. Még egyszer átfutom a lapomat, hogy minden helyre írtam-e és mikor kész vagyok, beadom Amirának a lapocskámat.
Mikor Amira kiveszi a kezemből a papírt, visszamegyek Alexhez, majd megszólalok.
 - Neked hogy ment? - kérdezem. Biztosan tudta az összes megoldást, elvégre levitás. Nem?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
offline
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2012. november 4. 15:01 | Link

Zach

Micsoda? - nézem a választ a másodikra. Soha nem jutott volna eszembe. Vagyis mintha tavaly halloween tájékán tanultunk volna erről angolórán (volt egy ilyen rész az angolkönyvünkben, ami a halloweenről szólt), de az már rég elszállt. Most, hogy látom, tényleg, dereng valami egy ürgéről... de nem... nem emlékszem semmire.
Ez ki se jön. Vagyis... hogy kell ezt írni? Na mindegy, jobb ötletem úgy sincs. Lekörmölöm Zach megoldását, benyomorintom az adott helyre.
Zach készen van, együtt összehoztuk. Odaadom neki a lapomat, adja be azt is. Miután visszajön, már nyitnám a számat, de megelőz.
- Úgy ment, mint neked - vigyorgok rá. - Ugyanazt írtuk. A kettesre sose jöttem volna rá.
Még mindig nem vagyok benne biztos, hogy úgy kell írni, ahogy az adott helyre kifért, de hát ő ért hozzá, az ő hagyományuk. Vagy mi. Viszont ha nem jó a megoldás, könnyen lebukhatunk puskázásért. Aztán bezárnak egy vasszűzbe halloween alkalmából, vagy ilyesmi. Király lesz!
Na, de elhessegetem ezt az apróságot, hogy milyen lett a feladat. Amíg nem jön a harmadik forduló, lecsapnék a témára, hogy mi a frászt keres ez a gyerek a Rellonban a Levita helyett.
- Hogy ker...
A franc! Nem ez a legjobb hely a beszélgetésre, mert már mondja is a játékvezető a következő feladatot. Ránézek Zach-re. Vagyis csak Zach maszkjára. Kicsit furcsa így, halálfalóként beszélgetni vele.
- Miért kell ehhez együtt dolgoznunk? Mi a jelentősége...?
Aztán a többieket figyelem, megindulnak-e tököket kutatni, vagy tényleg valami stratégiát akarnak kidolgozni.
Utoljára módosította:Dolánszky Alex, 2012. november 4. 15:02 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Silana Blueflower
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. november 4. 17:05 | Link

Ijesztegetős hóka-móka

Már hetekkel ezelőtt a jelmezen gondolkodott. Zombi, vagy ijesztő bohócszellem?
Rengeteget törte a fejét az életbevágó kérdésen, végül a debilség és az egyediség győzött. Ki másnak lehetne ilyen bohócos, fátylas, szellemes, akármi öltözete? Így kicsit átalakította az egyik koktélruháját, indokolatlanul sok fehér alapozót és egyebeket pakolt az arcára, és felvett egy vörös parókát. Meghallgatta az igazgató beszédét, majd megindult a tömeggel egy irányba. Most ment először ki a faluba. Félt, hogy eltéved, de aztán rájött, hogy olyan sokan mennek a Halloween-i játékra, hogy ha akarna, se tudna eltévedni. Tulajdonképpen nem is tudta, hova akar menni, arra kószált amerre a lába vitte. Elment rengeteg füzérrel és denevérekkel díszített fa mellett, kivilágított boltok előtt. Aztán megpillantotta a temető falait. Lábujjhegyre állt, hátha meglátja, mi van odabent. Csalódottan huppant vissza. Nem igaz, hogy nem lát semmit, pedig ő aztán nem alacsony!
Ez a temető felkeltette az érdeklődését. Odasétált a kapuhoz, melyen riogató tábla  lógott. "Biztos a Halloween miatt rakták ki" - gondolta. Lenyomta a vaskilincset, és benyomta az ajtót a teljes testsúlyával. Amint nyílt az ajtó, hátborzongató sikoly tört fel a sírok közül.
- ÁÁÁÁ!!! - hangzott fel a viszhang a szellembohóc szájából. Szellemek alakja bontakozott ki előtte a sötétben. Lelkileg gyorsan felkészítette magát a további borzalmakra. Észrevette Mirát egy kínzópad mögött, véres menyasszonynak öltözve. "Jé, milyen cuki, még az oroszlánja is véres!" Odarohant Amirához, és a körülötte gyülekező csoporthoz.
- Jaj, de édes az oroszlánod! - közli álmodozó hangnemben a menyasszonnyal.
Az első feladat: keresni egy sírt, amin csak egy szám van. A Véres mátka a kezébe nyom egy ásót. Kalandra fel!
Elindult a sírok egyenletes sorai között. Jobban megszemlélte a díszletet: mennyi szép töklámpás! Honvágy fogta el. Odahaza apjával mindig faragtak Halloweenkor lámpást. Óvatosan megdörzsölte a szemét, nehogy elkenődjön a sminkje. Kirázta a hideg, ahányszor csak a sírokra pillantott. Már egy jó tíz perce csak keresgélt a számos sírok után. Hirtelen megfordult. A szeme sarkából látott egy hatost. Átvágott két sírkő között, hogy közelebbről is szemügyre vegye. Igen, ez a hatos! Megragadt a gyalásót, és belevetette magát az ásásba. Nem esett nehezére, ugyanis a lovardában megtanult trágyázni. Újabb tíz perc múlva már a kezében szorongatta a ládikáját.
Felcsapta a láda fedelét, és fölé hajolt, hogy megnézze mit rejt. Azonnal el is húzta a fejét, mivel egy nagy adag konfettit kapott a képébe. Elnevette magát. Erre számíthatott volna... Visszatette a ládikát a helyére. Elindult visszafelé, miközben kiszedegette a parókájából a konfettiket.
Újabb feladat. Pergament és pennát kapnak. Silana gyorsan felírja a válaszokat, de az ötödiknél elakad. Mégis micsoda? Na sebaj, beírta egy randomra jött ötletét. Odaadja Amirának a lapot, és türelmesen várja, amíg mindenki készen lesz.
Ő kiadja az utasítást: Keressetek betűvel ellátott töklámpásokat!
" Na ez milyen abszurd! Először számos sírok, most meg betűs tökök? " - nevethetnékje támadt, de egy szimpla mosolyba fojtotta jókedvét.
Hozzászólásai ebben a témában
Amira Loveguard
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 339
Összes hsz: 10127
Írta: 2012. november 6. 19:41 | Link

Halloween, 4. feladat

Hát a harmadik feladat teljesítése nagyon nem jött össze az első csapatnak. De Amira nem akarta lelőni a poént, ezért csak figyelte őket, nem szólt semmit, majd mikor magához hívta a kis csapatot, akkor sem mondott semmi konkrétat, hogy mit is kellett volna csinálni. Majd a következő csapat ügyesebb lesz.
-Hát ez nem úgy jött össze, ahogy kellett volna, na de térjünk át a negyedik feladatra. Ismét egy olyan feladat, amihez az eszetek fog kelleni. Adok mindenkinek két lapot. Az egyiken képek vannak, a másikon pedig számok. A képeken az iskola szellemei vannak, nektek pedig az a dolgotok, hogy leírjátok a számokhoz, hogy ki kicsoda -Amira a feladat elmondása után az asztalról felvette a papírokat, és mindenkinek osztott mindkettőből. Amíg ők a képeket nézték, a rellonos játékvezető az oroszlánját simogatta, mert segány kis Leo eléggé rosszkedvű volt már.

//Bagolyban várom ismét a válaszokat, a kép ITT található.//
Hozzászólásai ebben a témában
Derik Fenmare
INAKTÍV


Rellon szavazás felelős
offline
RPG hsz: 37
Összes hsz: 486
Írta: 2012. november 7. 12:23 | Link

Miután kidühöngte magát a legutóbbi feladat miatt, megkapta a következőt. Itt a tudására kellett hagyatkoznia, egy egyszerűnek tűnő feladatlap. Leült egy sírkőhöz, maga mellé tette pálcáját, mely továbbra is a lumos hatása alatt állt – világított. Nem volt egyszerű, főleg a másodikkal és az utolsóval volt gondja, de a másodikra is sikerült rájönnie.
~ Az utolsó… mi lehet az? Fogalmam sincs, mint eszünk sokat, én mindig úgy eszek ilyenkor is, mint máskor. Halloween. Akkor tök. De az kevés betű. Tökök… Sok tök. Áhh, sehogy nem jó. ~ Nagyon sokat gondolkozott rajta, majd ránézett a második feladat megoldására. ~ Ez az, megvan! Legyen Sok O’Tök! ~ Ezen csodálatos szóalkotása után be is adta a lapot.
A következő feladat tökkeresés volt. Először számos sírok, most meg betűs tökök. Az előbbi tökös élmény miatt félve indult meg egyedül a tökök keresésére. Tele volt a temető velük, néhányat megforgatott, körbenézett, de hamar elege lett belőle, meg tartott is egy újabb tök lé támadástól. Arra meg sehogy nem bírt rájönni, hogy miként használhatná fel a pálcáját a feladathoz a lumoson kívül, így inkább visszafordult. A többiek sem járhattak nagy sikerrel, mert nem látott betűs tököt az asztalon.
Bár látszott, senki nem ért el sikert, nem kaptak semmi segítséget, a véres menyasszony rátért az újabb feladatra. Megint egy feladatlap, most az iskola szellemeit kellett felismerni. Mivel még nem él olyan régóta az iskolában, meg szerencséjére túl sok szellemmel nem is találkozott, ezért csak egy-kettő nevét tudta. Próbált minél kisebb feltűnéssel a többi diák mögül, mellől, - vagy ahogy éppen sikerült – lelesni a helyes megfejtéseket, majd mikor úgy érezte, hogy végzett, leadta a megfejtéseket.
Hozzászólásai ebben a témában

Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
offline
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2012. november 8. 08:44 | Link

4. forduló

Már értem, miért kellett volna összedolgoznunk. Egy rohadt betűs tököt sem találtam az egész út során. Pedig becsülettel küzdöttem a göröngyös sírok közti utakon. Mivel a többiek ugyanolyan tanácstalannak tűntek, mint én magam, fogtuk magunkat Zach-kel, és elindultunk befelé. Aztán egy idő után szét váltunk, hogy hatékonyabbak legyünk, de én üres kézzel tértem vissza. Mondjuk részemről hamar feladtam. Valahol ott, amikor valami szurokszerű sáros genyában ragadtam (gondolom ez amolyan kedves ünnepi kiszúrásként szolgált, mint a denevérek). Itt aztán tíz percet bénáztam, hogy kikerüljek, végül valamelyik csapattársam szánt meg, és kijuttatott a ragacsból. Legyőzve vonultam vissza a bázisra.
Tovább kitartott, de Zach is töketlenül érkezett meg az oszlopok előtti tisztásra. Senki nem járt sikerrel. Kezdtem gyanítani, hogy ez mégsem volt az az egyszerű keresd meg - hozd vissza játék, ahogy a menyasszony előadta.
A következő feladat nagyon szellemesre sikerült. Büszkén be is firkantom a 7-es számhoz a megfelelő nevet. Ezen kívül hallottam a csajról, aki nemrég halt meg, és kis (kínzó) fejtörés után a neve is beugrott. Az átok kopogószellemet szerintem minden elsős ismeri, aki valaha tévedt már el szűk folyosókon, viszont a vörösekkel gondban vagyok. Ahh, puskázik előttem egy gyerek. Az, amelyik bunkózott Kékessy proffal az első, nemhivatalos jóslástanórámon. Amíg ő félrefordul, én az ő feliratait koppintom le. Na, mindenki jól járt.
Nem is vacakolok tovább, beadom a csajnak a megoldásokkal felírt papírt.
Ahogy elfordulok, átsiklik a szemem egy A-betűn. Az egész tököt beteríti, valószínűleg, aki elment mellette, azt hitte, az a tök arca. Bakker.

Hozzászólásai ebben a témában

Amira Loveguard
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 339
Összes hsz: 10127
Írta: 2012. november 9. 19:29 | Link

Ötödik halloween-i feladat

Ahogy megtörtént a negyedik feladat befejezése is, a lány mosolyogva vette át a papírokat a diákoktól. Megint letette őket lefordítva, aztán hümmögött párat.
-Az ötödik, és egyben utolsó feladat pedig nem más, mint egy egyszerű, mászkálós csokikéregetés. Húsz percetek van arra, hogy a falubeliektől csokit kérjetek. Kopogjatok be mindenhova, de óvatosan, nehogy berángassanak benneteket... Életmentőnk sajnos nincs. Amint lejárt a húsz perc, egy igen hangos, és félelmetes farkasüvöltést fogtok hallani. Ide vissza kell jönnötök hozzám, a kiérdemelt csokikkal foglak várni titeket -mosollyal az arcán meglebegtette a papírokat, jelezve, hogy nem felesleges volt a munkájuk, és megkapják a csokit, amit megérdemelnek. -Óra indul!

//Azt kérném, hogy ne írjatok be sehova, nem igazán működne a dolog, hszben írjátok le, hogy merre mentetek, hova kopogtatok be, stb., a csokik számát bízzátok ide. Wink//
Hozzászólásai ebben a témában
Derik Fenmare
INAKTÍV


Rellon szavazás felelős
offline
RPG hsz: 37
Összes hsz: 486
Írta: 2012. november 10. 22:55 | Link

Halloweenkedés, 5. feladat.

Elérkezett az utolsó feladat, ami nem is volt igazi feladat, csak a szokásos Halloween-i szórakozás. Minden házba be kell kopogni, és cukrot, csokit kérni. Olyan, mint a húsvét, csak itt tenni sem kell az ajándékért.
Szóval csokigyűjtés. Elvégre ezért kapták a kosarat. Kilépett a temetőből, és elkezdett visszafele menni a Macskabagoly utcán. Úgy döntött, hogy mindenhova be fog kopogni, és amennyi csokit csak tud, össze fog szedni, ha már az első feladat olyan rosszul ment. Először az 55-ös számú háznál próbált szerencsét, majd tovább haladt az 50-re, a 49-re, a 39-re, végül pedig a 36-os szám alatt lakó tánctanárnál próbált szerencsét. Ám a kezdeti lelkesedés alábbhagyott, főleg, mert nem ő volt az egyetlen, és volt, ahova már mások is benéztek. Persze, biztos készültek elég édességgel a gyerekek számára, de akkor is ott volt, hogy mi van, ha mégsem. Így már csak néhány másik házba kopogtatott be, a 27-es, a 22-es és a 17-es számúba.
Mindegyik ház előtt előhúzta pálcáját, és amikor ajtót nyitottak – ha ajtót nyitottak – a következőt mondta: - Csokit, különben átkot szórok! - Bár fenyegető lehetett a pálca és a szöveg is, nem akart senkit sem megátkozni, de egy ilyen jelmezben mégsem kérheti meg szépen az embereket, hogy hadd kapjon már valamit. Meg az nem is az ő stílusa lett volna.
Miután az utolsó háznál is végzett, visszafordult, hogy ismét a temető felé vegye az irányt. Belépve a temetőbe ismét egy kisebb szívrohamot kapott, mert a belépés utáni hirtelen sikoly ismét a frászt hozta rá. Úgy tűnt, ilyen kapucsengőként szolgálhatott, hogy figyelmeztesse a bent lévőket, hogy valaki megérkezett. Odasétált a játékvezetőhöz, és megmutatta neki, hogy mit gyűjtött össze, valamint várta, hogy mit kap a két kitöltött feladatlapért.
Hozzászólásai ebben a témában

Amira Loveguard
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 339
Összes hsz: 10127
Írta: 2012. november 11. 17:09 | Link

Halloween

Eléggé gyorsan vége lett a játéknak ahhoz képest, amennyit készültek rá a DÖK tagjai. Mindig ez van, nagy a felhajtás a rendezés körül, de aztán olyan gyorsan vége van, mintha csak felrepülne egy bagoly.
Amira úgy érezte, első körben egész jól sikerült neki a levezénylés, a feladatlapok kijavításával is egészen hamar készen lett. Még mielőtt visszaértek a játékosok, ő már előtte öt perccel végzett, így volt egy kis szusszanásnyi ideje. Ezalatt Leo-t próbálta észhez téríteni, aki annyira megunta a temetőben való fekvést, hogy valószínűleg örök haragot fogadott a gazdi ellen.
Amint megérkezett az első játékos, Amira a kezébe vette a játék eredményét rejtő lapot. Egyelőre nem akarta, hogy tudják, ki lett az ottani elvégzett játékok szerint a győztes, úgyhogy csak beszélgetést kezdeményezett a háztársával, majd amint megérkezett a többi emberke is, feléjük fordult.
-Szóval vége is van a játéknak, remélem jól éreztétek magatokat, és sikerült sok édességet gyűjteni. Az a helyzet, hogy most itt kellene hagynotok a kosárkátokat, amit aztán a réten levő töksátorban az eredményhirdetés alkalmával kaptok vissza. Nyugi, nem fogom senkiét megenni -mosolyogva fejezte be a mondandójának ezt a részét, és megvárta, hogy mindenki letegye a kosarát az asztalra. Amint ez megtörtént, folytatta is tovább. -A tudáspróbás játékokkal Zachary öt, Gergő kettő, Alex tizenkettő, Derik kilenc, Amanda öt, Laura pedig szintén öt csokit szerzett. Gratulálok, és ne felejtsétek el, hogy a töksátorban ott legyetek az eredményhirdetésen, ami a jelmezverseny eredményhirdetésével lesz egybekötve.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
offline
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2012. november 13. 22:07 | Link

5. forduló, meg a vég

Én még mindig magamban morgok azon, hogy az egész harmadik fordulót elcseszerintettük a figyelmetlenség miatt. Próbálom végiggondolni, miket láttam rövid tökkutató utam során, de nem ugrik be semmi, ami akár betű lehetett volna. Mondjuk a fejem fölé nem néztem.
O-ó. Hallgatom a főnököt. Az ötödik fordulóval lesz egy kis gondom. Egy szerencse, hogy a jelmezem itt van hátul a táskámban. De fel kell vennem, mert anélkül csak egy szerencsétlen félnótásnak fognak hinni a házalásnál. Én legalább is az energiabefektetés hiánya miatt tuti magamra csapnám az ajtót. Azért nem kell pucérra vetkőznöm egy sír mögött. Elég ha magamra veszem a mezt és a gatyát. Elkaptam egy ötödikes levitást, hogy tanítsa meg az átváltoztató bűbájokat, amiket az arcomon kell eszközölnöm, hogy foszló hús hatását keltse. Nagyon durva varázslatok, képtelen voltam magam elvégezni őket, úgyhogy alternatív megoldásként leüzleteltem egy eridonos szakival, hogy csórjon valami löttyöt a szertárból. Valami olyasmit mondott, hogy a futkárlobonc ellentétével, meg... a franc se tudja. Mindegy, szóval ezzel csak bekenem az arcom, és egyből bezombulok, aztán magától elmúlik egy idő után.
Kész is, és még a többiek sem indultak el a faluzaklatásra. A csorda után vonulok én is vissza a temető kijáratához. Még mindig baljós, de a sok emberrel együtt kevésbé tűnik veszélyesnek a hely. A kapuban aztán oszlunk. Nem ismerek senkit a falulakók közül, szóval nekem mindegy, melyik házhoz kopogok be. Elkezdem a legközelebbivel, és haladok egy darabig a soron, aztán mikor megunom, visszafelé a másik oldalon is bekopogok egy-két helyre a csokit vagy csalunkkal. Pontosabban artikulálatlan hörgéssel, hogy tartsam a szerepem. Bár lehet a kerekesszék témánál ezt egy kicsit buktam.
Az egyik helyen egy kislány nyitott ajtót, de rögtön rám is vágta. Mit várt, kiscicát? Ott hoppon maradtam. Jó, bocs, nem vagyok ilyen görény. Tényleg remélem, nem okozok neki rémálmokat.
Azért a legtöbb helyen bejött a zombistyle, többen megdicsérték. Elsők között érkeztem vissza, mert egyedül nem volt olyan izgis a házalás. Csak akkor voltam együtt pár egyéb jelmezessel, ha véletlenül épp egyszerre értünk egy házhoz. Zach elkeveredett valahol még a temetőben.
Jesszus! A kapuban fogadó üdvözlő üvöltés ezúttal tényleg a frászt hozta rám, épp a csokijaimat számoltam a kosárban, amikor meglepett. De most már figyelek az ilyesmikre, és úgy térek vissza az arához. Amint befutnak a többiek, jön is az eredményhirdetés.
Wow! Megnyertem az elméleti részeket! A levitás agy plusz kifinomult puskázási képességek csodákra képesek. Remélem a vizsgákon is hasonlóan könnyen átcsusszanok.
A menyasszony oszlatja a népet, úgyhogy nem is teketóriázom, indulok a bálra.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mary Glotter
INAKTÍV


Gyermeklelkű Terrorgombóc
offline
RPG hsz: 168
Összes hsz: 7361
Írta: 2012. december 30. 14:07 | Link

Alexander

Az nap reggel korán keltem, és indultam útnak, Bogolyfalva felé véve az irányt. Körülbelül feléig érhettem a felfedező körutamnak, a faluban. Már a cukrászdát is megjártam, így frissen, jókedvűen, jóllakottan folytattam utamat. Az eszem kivételesen a közelben járt.
~ Milyen szép kis falu! ~ gondoltam magamban. ~ Nem is értem, miért nem jöttem le korábban. Olyan szép... A házak tök jól néznek ki, és az elrendezésük is jó. Vidám kis hely. ~ Ennél a mondatnál épp egy másik utcába néztem. A temetőbe. ~ Ennyit a vidámságról. Már annyi mindent láttam. Be kéne menni a temetőbe is... Olyan Halloween hangulat van bent. Szeretem a Halloween-t! ~ itt irányt változtattam, és egyenesen a temetőbe mentem. Valamiért szerettem. No nem azért, mert élvezek halottak között sétálni, hanem azért, mert tetszenek a sírok, és a temetőknek is van egy külön hangulata. Habár nem éppen pozitív, de rám valamilyen szinten, még is pozitívan ható, negatív hangulat. Na igen... A magyarázó készségem sosem volt jó. Rémesen tudok magyarázni. De ez más tál tészta.
Járkáltam a sírok között. Jobbra, balra nézve, a sírköveket kémlelve. Bár nem jártam sok temetőben, sőt, de ez volt a legnagyobb, és leginkább olyan hangulatot kölcsönző temető, amilyent én egy temetőtől elvárok. Rossz szokásom, hogy néha sétálás, nézelődés közben háttal sétálok, azaz curikkolok. Anyu mindig mondja hogy ne csináljam. Apum is mindig ezt csinálja. Nem tehetek róla na, a génjeimben van, akár csak az, hogy könnyen felhúzom magam, és hamar a plafonon vagyok. Az ilyeneket a szüleimtől örököltem. Mindent tőlük. Anyukámtól a hirtelen haragomat, a könnyen káromkodást, apukámtól a vaksiságot, néha való bambaságot, és a szépen rajzolást. Kettőjüktől pedig a nagy észt, és az emellett lévő nagy hülyeséget. Igen. Ellentmondásos ember vagyok e téren.
Szóval épp a sírokat bámultam, szokás szerint nem néztem a lábam elé, amikor az árnyékomnál, és a cipőm orránál, na meg az útnál van érdekesebb néznivalóm, így véletlen majdnem nekimentem, sőt, egy kicsit neki is mentem egy, kb. velem egy idős srácnak.
- Bocs! - mondtam, majd köszöntem is. - Szia! A nevem Mary Glotter. - nyújtottam kézfogásra a kezem, ahogy illik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Jessie Lisbeth Diana Redway
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. január 10. 13:02 | Link

Leon O. Langley

alias Superman



 Ma rengeteg dolgom volt. Összepakoltam a szobámba, hisz hamarosan költözünk, majd le kellett rohanjak a faluba. Először benéztem a Boltba, hogy kell-e valakinek segítség, majd mivel Janey volt bent és biztosított arról, hogy elmehetek rohantam a házhoz. Kiadtam néhány parancsot a tervvel kapcsolatban, majd körbenéztem. Tökéletes lesz. Sajnos Kath nem nagyon tud ezzel foglalkozni..khm.. technikai problémák miatt, és este nem dolgoztathatjuk a népet. Így rám hárul ez a feladat, de szívesen csinálom.
Aztán kellett néhány dolgot még vásárolnom, magamnak meg Nokedlinek. De nem tértem vissza egyből a kastélyba, inkább sétálni indultam.
  Olyan fura lesz leköltözni ide. Elszakadni a kastélytól, mindennap feljárni oda órákra, esetleg másokkal találkozni. Fura, de jó lesz, én bízom benne.
Szinte vakon közlekedtem a gondolataimba merülve, és észre se vettem, hogy beértem a temetőbe. Itt még sose jártam.. Libabőrös lettem, ahogy egy szélfuvallat megérintett és mikor jobban körbenéztem, kezdtem észrevenni, hogy sötétedik.
  A sírfeliratokat kezdtem el böngészni de egyre közelebb kellett hajoljak mert egyre csak sötétedett. Hirtelen valami zörgésre lettem figyelmes, felkaptam a fejem, hogy honnan jön a zaj, de nem láttam semmit és senkit. Tudtam, hogy nem biztonságos, hisz van itt minden.. vámpír, vérfarkas, rellonos..
  Nem jutottam tovább a gondolkodásban mert valami hangos csaholással ledöntött és rám mászott.  Mire kettőt pislogtam már a földön csücsültem és egy hatalmas, de gyönyörű kutya terpeszkedett rajtam.
  -Te meg, hogy kerülsz ide?-nevetek- Nem szeretnél leszállni rólam?-kérdem, de ő tovább ül rajtam diadalittasan.
Remek.

Ruha.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Leon O. Langley
INAKTÍV


Just Don't Panic! ~*~ Góliát,Maci ~*~
offline
RPG hsz: 39
Összes hsz: 151
Írta: 2013. január 10. 22:26 | Link

Beth (bocs, de ha kiírom a teljes neved, nem marad hely a reagnak... Tongue)

Itt vagyok egy pár napja, és a nyelvtudásom jelentős növekedésnek indult. Nem azt mondom, hogy már perfekt beszélek magyarul, de legalább a legcikibb helyzetekből meg tudom magam menteni, félreértések elkerülésével. A legtöbb, amit tettem az az volt, hogy megemeltem a szemöldököm. Ugye, mennyi karizma (vagy Kar Izma) és szó tudás kell ehhez? Szinte alig hiszem el. És nem kell bocsánatot kérnem. Vajon ezért kerültem a ,,gonosz" Rellonba? Megmosolygom az emléket a kis szeleburdi papagájjal kapcsolatban, és folytatom az utamat.
Kivételesen, az estére való tekintettel, hosszú ujjú, ám vékony felső van rajtam, valami harakiri betűkkel, amit nem tudtam kiolvasni. Zsebre vágott kézzel bandukolok Nanuq után, aki a szabadságtól mámorosan futkároz fel-alá, elvére egy diákokkal teli kastélyban nem engedhetem csak úgy szabadjára, még úgy sem, hogy első hívásra a lábamnál kushad, mert mindenki szívszélhűdéssel kerülne gyengélkedőre. Csak időnként látom felvillanni a nagy szőrmókot, és arra felé indulok, így teljesen csak a tájra tudok összpontosítani, és nem gondolni semmire. Nagy meglepetés? Ugyan, az emberek 99%-a azt hiszi, hogy sosem gondolkozok. Nem csodálom.
Ilyen későn már nem jár kint senki, legalábbis gondoltam én, amíg Nanuq üdvözült csaholással nem adta tudtomra, hogy zsákmányt talált. Ráérős léptekkel mászok hát a temető felé, elvégre ki is lenne oly bátor, hogy ilyen helyen mászkáljon késő éjjel, nemde? A fene gondolta, hogy egy diák lesz az. Ezért pislogok párat meglepetten. Azt hiszem a megszeppent lány a nagy dögöm alatt túl hamar könnyebbült meg. Rellonos, több mint két méter, és nem feltétlenül könnyebb megkerülni mint átugorni... Na meg a kutya. Jobb kezemmel a combomra csapok, mire a nagy malamut felpattan és a lábam körül körözve várja a jutalomként szolgáló paskolást. Ami nem marad el.
-Hello. - szólalok meg halkan. - Bocsi a Nanuq. Öhm... Nanuq a kutya.
Akcentusom nem kopott még le, szóval hallani még, hogy külföldi vagyok, szóhasználatom kezdetleges és primitív, bár kommunikációra tökéletes. Azt hiszem megteszi. Egyelőre. Kezem nyújtom a kis alak felé a földön, hogy felsegítsem, ha már ,,miattam" tanyolt el.
Utoljára módosította:Leon O. Langley, 2013. január 10. 22:27 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Csak semmi pánik! Minden a legnagyobb rendben csúszik ki a kezeim közül!
Karsa B. Bálint
INAKTÍV


Önmaga legnagyobb paródiája, egy bögre kávéval.
offline
RPG hsz: 48
Összes hsz: 140
Írta: 2013. január 25. 17:05 | Link

P.CSka

Azt beszélik, vannak rejtélyes helyek a faluban. Azt is beszélik, hogy vannak rejtélyes helyek a faluban, ahol hógolyózni lehet. Meg azt is beszélik, hogy vannak rejtélyes helyek a faluban, ahol hógolyózni lehet és cigarettázni egyszerre, mindenkinek háttal. Gondoltam utánajárok ezeknek a híreszteléseknek, de igazából ezek nélkül is útra keltem volna. Egyik lábamat teszem a másik után, és arra gondolok, hogy amire gondolok miért éppen arra gondolok én. Ilyen dalszöveges napom van, elveszve a mennyország kapujában valahol, miközben Luficer csokoládés-nyalókát osztogat. Elveszem, elkapom, elfogom, felnevetek. A kastély szent légköre már-már túl csendes volt, és kiborító: a mestertanonc-torony még mindig nem a zűrzavarról, és a tömegnyomorról híres. Bár ha arról lenne, akkor újabb házat vennék magamnak... Vennék? Ezt se adtam még el, csak kiadtam, vagy kiadnám, vagy esetleg lehet, hogy kiveszik, de még semmi sem biztos. A biztos dolgok el vannak ásva, és most egy tűzoltói létrán csúszunk lefele. Elkapnak? Leérünk? Mindig leérünk. Mint ahogy minden út Rómába vezet, jelen esetben minden út a temetőbe.

Hatalmas telek. Fehérség. Ropogás. Láthatatlan lépések. Alacsonyság. Kerítés. Messziség. Szürkület. Havas. Temető.

Úgy rémlik, még soha nem voltam itt. A hátam mögé lesek, ott a hatalmas, havas nagy rét, amin szerencsésen átgázoltam. Mikor és hogyan? Ilyen kérdésekre csak a tesztekben tudok felelni, a való életből mindez kimarad. Dr. Nádori Pál szerint alapjáratban elmegyógykezelt, de hősiesen feltámadó jelenség lennék. Néha voltak bókjai. Néha nekem is.

Előre megy. Fehér kövek lerakva, így beleillik a havas látképbe, amit az időjárás rendelt éppen ide. Mindenhol sír. Mindent látsz, téged mégsem látnak. Előresétál. Felvesz egy havat, a tenyerébe fogja, labdává alakítja és eldobja: hógolyózás a temetőben? Mégis kiállna ki, ki lenne itt?

Harsányan felnevetek hirtelen, és továbbsétálok. Igen kedveseim, újból ráálltam a vicodinra. Ma reggeltől.
Utoljára módosította:Karsa B. Bálint, 2013. január 25. 17:07 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


http://ask.fm/muveszkavezo



'If I were gay—and I’m not gay yet, maybe one day—but if I were gay, I’d like to see movies where homosexuality isn’t always a problem.'
Pethő Csongor
INAKTÍV


cakeboy.
offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 19
Írta: 2013. január 27. 16:25 | Link

K.Bka Cheesy

Úgy érzem, kicsit jóra sikeredett az éttermes teadélután. Akarom mondani: "teadélután", így idézőjelek között. Minden volt ott, csak tea nem. Alapból nem vagyok az a nagy ivó, néha-néha koccintunk egy-egy sörrel a Pubban a munkatársakkal, vagy baráti estéken... de nagy ritkán jutok el a részegség fázisáig. Mivel ma estére nem voltam beosztva, így a munkatársak úgy gondolták, nem utasíthatom vissza a "na még egy pohárral" kérésüket. S bár tényleg nem ittam sokat, mert idejében eljöttem onnan arra hivatkozva, hogy Rózsa néninek még el kell intéznem valamit... kissé nehézkes volt a hazatalálás.
Kezdjük ott, hogy az első kereszteződésnél kapásból rossz irányba fordultam, de ez igazából fel sem tűnt nekem. Jókedvűen fütyörészve lépkedtem. A macskaköves út aztán egyik-pillanatról a másikra (legalábbis az én érzékelésem szerint) átváltott fehérségbe és ropogásba. Megálltam, és pár percnyi gondolkozás után úgy döntöttem, követem a hóba vájt lábnyomokat. A józan énem megkérdezné tőlem: mi a fenének? Lehet, bennem is van valami családi zizzent-vonás, ami Abigélben is felfedezhető, és amit annyira imádok. Ő még józanon is simán követné idegenek lábnyomait. Remélem, csak józanon teszi. És nem iszik. De nem, Abi nem olyan mint a többi lány. Ő jó.
Én pedig próbálok úgy lépkedni a hóban, mintha józan lennék. Egy kicsit megy, de mindig van egy lépés, amit eltévesztek, és ami félrecsúszik.
Lassan sötét lesz, de azért remélem, van a temetőben közvilágítás. És tényleg, a temetőben vagyok. Átfut az agyamon a felismerés: én még nem jártam itt. Szerencsére. Aztán egy újabb felismerés: egy hógolyó repült el mellettem, súrolva vállamat. Nevetés.
Hunyorítva nézek magam elé, hogy kiderítsem, ki volt az. Az alak távolodóban, amit én nem hagyhatok, így hirtelen ötlettől vezérelve lehajolok, kezembe fogok egy kisebb kupac havat, gyorsan összetapasztgatom kissé a kezemmel, miközben lefagynak az ujjaim, mert a kesztyűm (remélhetőleg) a kabátzsebemben figyel.
- Héééj - hó! - Kiáltok fel, majd nevetve a saját jó kis havas poénomon, eldobom a hógolyót. Vagy célba talál, vagy nem. Vagy megver érte az illető, vagy nem. Egyelőre nem érzem veszélyben magamat. Nem tudom, ez most jó jel vagy sem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

a Pillangóvarázs főszakácsa.
Leonard Harris
INAKTÍV


tartalmas titulus helye
offline
RPG hsz: 72
Összes hsz: 1629
Írta: 2013. február 9. 22:06 | Link

Emma

random tali, random este;


 Közeleg a tavasz. Ezt nem csak annyiból derítettem ki Sherlock-i eszemmel, hogy csiripelnek a szárnyasok olykor-olykor, hanem, hogy nagy örömömre már nem kopogtat a mínusz negyven fokos csoda hideg, és hogy többet fordul az eső, mint a hó. Na meg, szuper naptárat sikerült beszereznem. Mindenesetre, az épp divatját élő térdig-sárban nemigen van kedve mászkálni, az utána való cipőtakarítás pedig igaz könnyű, de kikerülhető munka. Az én hobbi-mazochista lelkemnek ugyan ez nem jelentett gondot, megtettem a napi kilométert, hogy hiányát meg ne érezzem. Nem volt sok dolog felfirkálva a listámra, már lassan unalmasnak véltem magam, de siránkozás, búslakodás helyett inkább megkoronáztam a napot egy kiadós pub-ban való ücsörgéssel, amíg bele nem untam.
 Sikeresen kipipálva semmittevéssel a délutánt, a visszaindulás gondolatát mélyen elásva észleltem, hogy sötétbe burkolta magát a táj. Persze, ez még nem jelentett estét, ilyenkor még mindig hamar lebukik a Nap a horizont alá, így órám segítségével tudakoltam meg a tényleges időt. Se nem késő, se nem korán. A legjobb időpont, amit kedveltem. Így, fizetve, cuccaimmal felpakolva indultam kifelé, sálamat kissé arcomba húzva védtem magam a hideg levegőtől, és irányt nem nézve vetettem bele magam a sétába. Mentem előre, balra, jobbra, nem figyeltem, csak a házakat, kirakatokat magam mellett, az embereket, akik elsiettem mellettem. Valahogy mostanság jobban ment a megfigyelés, mint a szociális élet, kicsit kikapcsoltam, kicsit elvonultam, és tökéletesnek éreztem az egészet, persze, nem váltam mogorva, harapós vénemberré sem, mindezek mellett. Idő kell mindig a gondolkodáshoz, és csend, amiből zsáknyival jutott nekem, idő is, így, a tiszta lapom gyűrött sarkát kiegyengetve ugrottam fejest az életbe. Körbetekintve viszont, már ritkásabb, csendesebb, és békésebb tájra bukkantam, egy helyre, ami lehangoló sokaknak, vagy épp egy kisebb kaland másoknak. Vegyes érzelmeket hordoz magában egy temető gondolata, talán félelmet is, hiszen a horror egyik motívuma, de engem most semmivel nem töltött fel. Csak álltam, majd besétáltam és csendben nézelődtem. Semmi több nem zajlott bennem, akkor sem, amikor megálltam megy kisebb fánál, amikor a törzsnek dőltem, és feltekintettem. Az ég hol felhős, hol tiszta volt, nem mutatta semminek előjelét, csak felhők úsztak rajta végig, előre, mintha sietnének valahová. Elbambulva figyeltem őket, követtem némelyiket tekintetemmel, már amennyit ki tudtam venni belőle a csendben. Csend. Engem is az ölelt körbe, sehol nem hallatszott semmi, csak saját szuszogásom ütötte meg füleimet. A felhőkkel ketten maradva telepedtem le kissé, vertem egy kisebb megállót ezen a helyen, és kúsztam gondolatban előre, hogy merre, és mit kéne lépni. Igen, fura gondolatok egy temetőben, merőben azok. De most ez jutott.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

müty müty
ex-prefektus | ex-hajtó | David védelmezettje | Rambo | Kérdezős
Emma McNeilly
INAKTÍV


zsiráfmami ¤ emmus
offline
RPG hsz: 266
Összes hsz: 15051
Írta: 2013. február 10. 01:02 | Link

Nyuszi
-Randomság-


Leváltotta a napocskát a holdacska, mialatt Emmus a szokásos mosolyát éppen mellőzve sétálgatott Bogolyfalván. Egy sötét csőnadrágot visel bőrdzsekivel és csizmával. Alatta rejlik egy Supermanes felső, így aztán akár Wonder Womannek is érezheti magát. Na, nem mintha szuperhős szeretne a leányzó lenni, de az utóbbi időszakban felettébb különös dolgokat művel. Ráadásul, nem csak, hogy érdeklődik, még cselekszik is. Ez az igazán aggasztó a dologban. Mondjuk, mindezt betudja a kíváncsiságának, így nincs akkora probléma sem.  Jó, ez nem igaz, hatalmas bajok vannak nála, ez már biztos, hiszen az első lehetőségnél megközelítette a Temetőt. Sötétedik, nincs késő, de akkor is, régen már naplementekor se mozdult ki otthonról és már egy reccsenés is a frászt hozta rá. Na, nem mintha most nem így lenne. De próbálkozik, úgyis a bátraké a szerencse. Ahol éppen nem bokáig ér a sár a kövezeten, ott hallatszik, ahogy ütemeseket koppan lépteire a csizmája. Jobban fel sem hívhatná valami szatír figyelmét magára ilyenkor. Komolyan, most is ezeken jár a fejecskéje. Magától jött ide! Mit várt? Színes lufikat, virágokat, fényt meg barátságos cirkuszolást? Persze, majd jön egy szellem és lesz olyan barátságos, hogy jól megkergeti itt. Az ilyen nagyon kis „szellemes” eszmefuttatásait félbehagyja és vonul tovább a csendbe. Csend van, de valójában nincs. Hiszen nincsenek zavaró emberi hangok, nincsenek megszokott durva zajongások. Csak az apró neszei a természetnek. Hallani a szél suhanását. Pár percig ballag csak, mikor egy alak kezd kirajzolódni számára az egyik fa aljában. Nem tudja elképzelni, hogy játszik vele az elméje, valaki tréfálkozik vele, vagy összefutott egy majdnem olyan elmés emberrel, mint ő maga, aki szintén itt talált kedvet magának. Abban mondjuk biztos, hogyha nem lenne szívesen látott, úgy is elküldik. Szóval odalépdel hozzá. Sokáig csak messziről méregeti a fiút, közben erre is rájött, mármint a nemére, aztán már egész közelről, igencsak feltűnően megnézi magának. Nem ismeri, de már most felnéz rá, na, persze nem úgy, csak magas, Emma kedves meg egy törpe, de ez megint más történet. Közelebb lép aztán mit tudjon tenni mást, köszön neki.  
- Szia.
Egy szia? Mit ne mondjak kreatív vagy ma is! Mielőtt még nyelvtanórát tartana magának a köszönési formákról és szokásokról inkább körbetekint és kíváncsi tekintete mellé felkúszik arcára a huncut mosoly is. Igen, elindult benne valami, valami tettvágy. Most annyira, de tényleg annyira vágyik arra, hogy valami olyat tegyen, amit eddig nem, mint még soha. Mostanában igazán előbújt belőle a kisördög, de egyelőre ezzel nem hozakodna még elő. Bár az is lehet, hogy ezt kellene tennie. Ezzel a felcsigázott kíváncsi tekintetével mered az idegenre, csillapodott mosollyal, amiből ennyi is elég volt a gondolatmenet alatt.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Noel Rainsworth
INAKTÍV


cheap freakshow
offline
RPG hsz: 128
Összes hsz: 1258
Írta: 2013. február 17. 03:24 | Link

Veronika

Halk puffanással ér földet, ahogy macskát idéző ügyességgel mászik le a vaskos faágról, ahol eddig töltötte idejét. Megmozgatja kissé elgémberedett végtagjait, göndör bozontjából pedig kirázza a beleragadt apróbb gallyakat, melyek kétségkívül megtalálták útjukat a fiú ruházata alá is. Tekintete ismét végigsiklik a körülötte elhelyezkedő sírköveken, de a látvány nincs rá nagy hatással, nem is érti, miért félnek az emberek ennyire a temetőktől. Nem más, mint föld, kövek, némi rothadó virágzat, meg persze egy-két csont, de már zavartalan mélységben.
Ennek ellenére önszántából nem jött volna ide, semmi érdekeset nem talál a sírhantokban, de gyanútlanul lépte át az apró kerítést, hiszen a varázslat miatt nem látott mást, mint a felfagyott földet. Nyáron valószínűleg gyep borítja a térséget, ez idő tájt viszont ronda, fekete göröngyök csikorogtak tornacipője talpa alatt, ahogy szemét meresztegetve haladt előre, elvégre a sötétben igen keveset látni. Már megtanult ugyan fényt gyújtani varázslattal is, de biztos volt benne, hogy tilosban jár - nem kell sok kreativitás ahhoz, hogy kitalálja, a kastélyon kívül nem szabad éjfél tájékán egészségügyi sétákat rendezni, hát még a faluban, figyelmen kívül hagyva, hogy elkerített területre teszi lábát.
Igaz, ha valakit tényleg a határon kívül akarnának tartani, nem ötven centi bevetett erővel védelmeznék, úgyhogy Noel feljogosította magát. Szerinte mindenképpen az ő hibájuk - az "ők" kiléte ugyan nem világosodott meg előtte, de akárkik is, felelőssé tehetőek -, amiért valószínűleg birtokháborítást követett el: miért nem emelnek magasabb kerítést? Akkor nem érezte a késztetést, hogy átmásszon - pardon, kicsit magasabbra emelje a lábát, és átlépjen - rajta.
Képzelhető hát a csalódottsága, amikor meglátta, hogy csak egy temetőbe került, de hamarosan kiengesztelődött, ugyanis valamit csillanni látott - és beindult a szarkareflex.
Most érdeklődve forgatja ujjai között a megszerzett eszközt, amiért hajlandó volt megmászni egy nem túl apró fát, noha a kezdetek kezdeténél még azt sem tudta, mi lesz az.
Utoljára módosította:Noel Rainsworth, 2013. február 22. 01:08 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] 2 3 ... 11 ... 16 17 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa