30. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Hírek: Elkészült a discord szerver, elérhetőség ITT!
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa

Oldalak: « 1 [2] 3 4 ... 14 15 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Széles Veronika
INAKTÍV


Gyakorló anyuka ^^Áron <3
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 1087
Írta: 2013. február 21. 22:27 | Link

Noel

Az utóbbi napokban semmire se volt ideje, folyton rohangált, így nem csoda, hogy ilyen későn jutott el a temetőbe. Ma is tiszta őrültek háza volt a cukrászdába, mindenki csak kapkodott, több csésze tört össze, mint az elmúlt fél évben. Még jó, hogy varázslók, ha nem így lenne, akkor ma tutira csődbe vitték volna az egész helyet, aminek lehet a főnök annyira nem örült volna.
A nagyszülei apai ágon itt nyugszanak, mivel az ideköltözésük után néhány évvel haltak meg. Szerettek idejárni, így aztán valahogy ez tűnt a legjobb megoldásnak. Két nagy csokor virágot hozva a sírokra. Ilyenkor az ember nem hiszi, hogy bárki is járna itt, így aztán minden körültekintés nélkül lép oda, hogy letegye őket. Kabátot nem hozott, mivel biciklivel jött, így alig két percet vett igénybe az út, és úgy véli, hogy fél óránál nem is lesz hosszabb a téma.
Ekkor valami gyanúsra lesz figyelmes. Semmi lényeges, csak éppen mozdul valami, valami, ami számára gyanús. Összevonva a tekintetét emelkedik fel a guggolásból, és mivel nem tetszik neki a helyzet, ezért pálcáját előhúzva, lassan elindul a valami felé.
Végül is, mi a legrosszabb, ami vele történhet? A múltkor random ki akarta nyírni egy tavacskába telepített inferus, de Áron időben jött, ma Áron elméletileg az apjánál van, szóval, ha akarná, se tudná megmenteni. Hát ez igazán keményen hangzik. Valahogy mindig sikerül belekeverednie furcsa dolgokba, amiknek nem éppen van racionális magyarázata, ahogy annak sem, hogy miért indul sötétben, egy temetőben furcsa zajok után.
- Tudod, eléggé egészségtelen éjjel egy temetőben csatangolni.
Már ha egyedül van az illető egyáltalán és a ha már itt tartunk, ő sincs éppen sokkal jobb helyzetben, hiszen kábé ugyanazt csinálja, mint a kedves kollégája. Mindenesetre a hangjában nem hallatszik a félelem, és ami azt illeti, már nem is fázik. A kellemetlen, hogy a biciklit nem viszi magával, pedig lehet, jobban járna, mert ha menekülni kell, nem kell a sötétben keresgélnie. Elsuttog egy lumos-t, amire megjelenik az aprócska fény a pálcája végén és egyenesen a fiúra irányítja.
- Eltévedtél?
Nos, nem biztos, hogy eltévedt, de Vera olyan naiv, hogy ez az első dolog, ami az eszébe jutott. Ha pedig így van, szeretne segíteni neki visszatalálni a kastélyba.


Ruha
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Noel Rainsworth
INAKTÍV


cheap freakshow
offline
RPG hsz: 128
Összes hsz: 1258
Írta: 2013. február 22. 16:19 | Link

Vera

Elmerül a kezében tartott tárgy nézegetésében, próbálva kitalálni, hogy pontosan mi az  - még soha nem látott ilyet, nem is tudta, mire való. Feltételezi, hogy valamelyik sír tartozéka lehet, esetleg egy látogató hagyta el, de semmi pontosat nem tud megfogalmazni.
Meglepve észleli, hogy nincs egyedül: olyan nagy elánnal tanulmányozta a furcsaságot, hogy teljesen megfeledkezett róla, hogy valaki más is lehet itt rajta kívül, igaz, nem feltételezte, hogy mások is a temetői sétát választják az éjszaka megkoronázására.
Zsebébe rejti a talált tárgyat, mikor egy hosszú, barna hajú lányt vesz észre, aki feltehetően idősebb nála, és magasabb is - előbbi nem érdekli, de utóbbit nehezményezi, igazán ideje lett volna rendesen kinőnie az avarszintből. Főleg, mert a gyíkos házban a házvezetőnőn kívül mindenki valahogy óriásra nőtt - igaz, ez egy pillanatig sem akadályozta meg őt abban, hogy agyvérzésig idegesítse őket. Elképesztően viccesnek találta, hogy a kolerikus jellem milyen alacsony tűrőképességgel rendelkezik.
 - Nem egészségtelenebb, mint akárhol csatangolni éjjel - mutat rá a tényre. Egyébként sem hisz a gonosz, ördögi szellemek létében, bár úgy általában a szellemek létében kételkedik, elvégre még eggyel sem találkozott.
A kérdést hallva ördögi terv fogalmazódik meg benne; nehezen állja meg, hogy ne vigyorogjon ezer wattal, ahogy előre elképzeli a lány reakcióját. A famászástól ruhája koszos és szakadtas, a haja valószínűleg még a porolás után is tele gallyakkal, arca felét ocsmány hegek borítják - ami a gyér pálcavilágnál akár oszladozásnak is tűnhet -, tekintetét pedig bármikor eszelőssé tudja avanzsáltatni: hülye lenne nem kihasználni a helyzetet.
 - Eltévedni? Hát, nem lakok itt túl régóta, de elég kicsi a temető ahhoz, hogy jól kiismerjem magam egy-két hónap alatt - jegyzi meg cseverésző hangon, miközben kezét farmerzsebébe rejti a hideg ellen. Eredetileg futni volt, ami végül sétává nőtte ki magát, így nincs rajta kabát, csak egy nagyobb pulóver, de ez még jól is jön: senkit nem temetnek téli szerelésben.
 - És te? Nem láttalak még errefelé. Kihez jöttél? Gondolom nem vagy új lakos, mostanában nem láttam senkit sírgödröt ásni - mondja, miközben rá teljesen nem jellemző csendes rezignáltsággal áll, mint aki a világban innen és túl már minden lényegi dologgal megismerkedett, és ez egy mélyebb rálátást ad számára a létezésre.
Utoljára módosította:Noel Rainsworth, 2013. február 22. 16:21 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Széles Veronika
INAKTÍV


Gyakorló anyuka ^^Áron <3
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 1087
Írta: 2013. március 14. 23:43 | Link

Noel

- Ez mondjuk igaz, főleg, ha a tanárok itt kint is diákokat hajkurásznak. Mondjuk az, aki itt keresi a diákokat, alvás helyett, az tuti zizis egy kicsit.
Ezt még a tanárairól sem feltételezi, mármint, ki az az őrült, aki éjszaka egy temetőben kutatja a diákokat? Még Weaver professzorról sem feltételezne ilyesmit, bár be kell vallania, valahol mélyen tetszik neki a gondolat, hogy egy holdfényes éjszakán, egy eldugott helyen összefut a férfivel, de ezt még a naplójába se merte leírni, legalábbis így nem, mert ha valaki elolvassa, pontosabban, habárki elolvassa, az nagyon kellemetlen helyzeteket eredményezne.
- Olyan sokat jársz ide?
Egy kis vészcsengő megszólal a naiv fejecskéjében, hogy jobb lenne, ha jobban megnézné a beszélgetőpartnerét és valóban, ahogy végignéz a fiú koszos ruháin, gallyakkal és porral teli haján, amit, ha fényben, nappal látna, simogatni valónak találna, most azonban, a gyér fényben, igazán aggodalomra okot adó. Furcsa, szokatlanul érdesnek ható arcán végigpillantva nyel egyet.
~ Remek, már megint ki akarnak nyírni.~
Csak magában bosszankodik, hihetetlen, hogy félévente sikerül belekeverednie valami halálosba. Nem mondhatja unalmasnak az életét, csak valahogy rosszul oszlik el a dolog. Sok-sok túl átlagos nap, aztán néhány ijesztő. Nem tud rendesen hozzászokni, meg feldolgozni, és így az sem jön ki, hogy rendesen kezelje a helyzetet.
- Itt születtem, a nagyszüleimhez jöttem, ők nem laktak itt sokat, de itt haltak meg, és a szüleim itt temettették el őket.
Nem látott senkit sírgödröt ásni, hát marha jófej, ő már csak tudja. A fenébe is, lehet, hogy nem is csak két hónapja van itt, hanem hetek óta figyeli, ismeri, hogy miként szokott itt eljárni és már régóta kiszemelte őt, hogy elfogyassza, vagy tudja is ő, hogy mit szoktak csinálni az ilyen kétes egyénű zombik, mint amilyen a fiú.
~Vajon miért ilyen pulcsiban temették el?~
Gratulálhatunk neki, megint megragadta a lényeget. Vajon tud-e akkorát sikítani, hogy bárki is meghallja? Este van már, a falu határa kicsit messze van, a határban olyan házak állnak, melyek hangszigetelése vagy négyszer olyan jó, mint a kastélyé, pedig ott se hallatszik az Eridonosok sikolya, amikor Felagund szadizza őket.
- Na és rólad mit érdemes tudni?

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maia Norwood
INAKTÍV


Mia, Manó, Mia Manó, Mai, Leprikón, Maius, Manócka
offline
RPG hsz: 49
Összes hsz: 1000
Írta: 2013. április 7. 22:22 | Link

Mary

Az ember azt hinné, hogy egy fárasztó nap után nagyon könnyű elaludni. Persze ez nem így van, legalábbis velem biztosan nem. Pedig ma este mindennél jobban vágytam arra, hogy elaludjak, és végre álmodhassak. Imádok álmodni, hiszen olyankor minden tökéletes, vagy legalábbis annak látszik, de én azzal is megelégednék. Sőt, igazából már az is elég lenne, ha nem lennék hulla fáradt.
Ilyen gondolatokkal hunytam le a szemem, már sokadszorra, de sehogy sem voltam képes elaludni. Folyton elkezdtem agyalni valamin, mindenféle teljesen értelmetlen dolgon. Össze-vissza forgolódtam, hátha találok olyan helyzetet, amiben el tudok aludni, de sajna nem jártam sikerrel. Ez így ment legalább fél órán keresztül, aztán meguntam, és mivel nem tudtam mit csinálni, kimentem a mosdóba.
Mikor visszaértem, leültem az ágyamra, és azon gondolkodtam, hogy mit csináljak. Abban biztos voltam, hogy nem fogok tudni elaludni. Ekkor átsuhant egy gondolat az agyamon. ~Mi lenne, ha kilógnék egy kicsit?~ A válasz persze az volt, hogy szuper lenne, mivel biztos voltam benne, hogy nem fogok tudni aludni, mást meg nem tudnék csinálni.
Teljes csöndben kezdtem el felöltözni. Legalábbis ez volt a tervem, csakhogy nem sikerült megvalósítanom. Ahogy a nadrágomat kerestem, ledöntöttem a gitáromat, ami az ágy mellett állt. Gyorsan magamra kaptam a ruháim, aztán leültem az ágyamra.
Körbenéztem, hogy felébredt e valaki. Lagger és Adri aludt, de Mary az ágyában ült, és engem nézett.
- Én... Én csak... - kezdtem magyarázkodni, de nem tudtam, mit mondhatnék. Aztán rájöttem, hogy nem egy idegenről van szó, hanem Maryről, szóval nyugodtan beavathatom.
- Igazából nem tudok aludni, úgyhogy arra gondoltam, kiszököm egy kicsit - mondtam suttogva, nehogy a többiek meghallják. - Esetleg velem jönnél? - kérdeztem hirtelen ötlettől vezérelve.
Rövid párbeszéd után eldöntöttük, hogy elmegyünk a bagolyfalvi temetőbe. Miután Mary felöltözött, kiléptünk a folyosóra. Olyan halkan sétáltunk, amennyire csak tudtunk, nehogy észrevegyen egy prefi. Már majdnem kint voltunk a kastélyból, amikor az egyik folyosón megpillantottam valakit. Rögtön rájöttem, hogy egy járőröző prefi lehet, így intettem Marynek, hogy bújjunk el az oldalfolyosón. Így is tettünk, és vártuk, hogy elmenjen valamerre a járőröző. Mikor elsétált mellettünk, igyekeztem minél jobban a falhoz lapulni. Szerencsére nem vett minket észre.
- Huh, ez meleg helyzet volt - suttogtam Marynek. - Szerencsénk volt.
Mikor kiértünk a kastélyból, kissé felszabadultabbak lettünk.
- Itt már nem fognak elkapni - mosolyogtam szobatársamra. Kezdtem egészen felvidulni, hiányzott már egy kis kaland az életemből. Amióta az iskolában vagyok, még sosem szegtem úgy igazán meg a házirendet. Na jó, ott volt az a padlásos eset, meg a könyvtárszobába tett látogatásom Laggerrel, de ez most más, hiszen akkor a házunkon belül maradtam, most viszont koránt sem.
Rövid séta után el is értünk a temetőhöz. Egy pillanatig haboztam, mielőtt beléptem, hiszen hallottam már ezt-azt a helyről, de mivel kintről nem lehet megállapítani, hogy igazak e a híresztelések, kénytelen voltam magam utánajárni.
- Menjünk - mondtam Maryek bátorításképpen, bár inkább saját magamnak szólt. Végül erőt vettem magamon, és lassan beléptem, Maryvel az oldalamon.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mary Glotter
INAKTÍV


Gyermeklelkű Terrorgombóc
offline
RPG hsz: 168
Összes hsz: 7361
Írta: 2013. április 8. 00:10 | Link

Manó

A nap fárasztó volt, és nem csak Marynek. Ezen oknál fogva a lányok hamar ágyba bújtak, hogy kipihenjék a fáradalmakat, és másnap újult erővel vágjanak neki a tennivalóknak. Mary is így tett, azzal a különbséggel, hogy nem aludt. Szeretett gondolkodni elalvás előtt "az élet nagy dolgain", amire volt ideje, hisz eleve később szokta elnyomni az álom a többieknél. Ezen a napon azonban a szokásosnál is jobban kidőlt, ezért reménykedett benne, hogy hamarabb alszik bele az elmélkedésbe mint máskor. Ez azonban nem volt így. Lefekvés előtt képes lett volna állva elaludni - amire őszintén szólva már volt példa, és nem is támaszkodott épp semminek, csak állt a fürdőszoba közepén -, de mihelyt ágyba zuhant, az álom fokozatosan kezdett kilábalni szeméből. Nem régen feküdt ott, és már egyáltalán nem volt álmos. Meg se moccant, szoborhoz méltón hallgatózott. Érzékelte is, ahogy Manó és Lagger irányában valaki nyugtalanul alszik, s kis idő elteltével azt is megállapította, melyikük. Körülbelül félóra múlhatott el, mikor Manó kikelt az ágyból, hogy a mosdó felé vegye az irányt. Nem rég jött ki, és máris járkálni kezdett, kutakodni - feltehetőleg ruhák után. Mary egyszer csak egy döndülésre lett figyelmes, és rögtön fel is ült az ágyban, hogy lássa mi történt.
Mikor látta, hogy csak a gitárt döntötte fel Manó, megkönnyebbült. Szemeit kezdte törölgetni, és mikor újra szobatársa irányába nézett, látta, hogy az előbb említett vöröske épp felé fordítja a fejét. A szabadkozás előjeleire csak kíváncsian tekintett a lányra, a következő mondataira csak széles vigyor terült szét arcán.
- Rendben, maximálisan benne vagyok! - pattant ki az ágyból lelkesen, pontosabban állt fel, és rugaszkodott el róla a szekrény irányába. Mezítláb volt, így a lányok nem hallhattak csattanást, puhán érkezett. Kikapkodta a szekrényből az első tréningnadrágot, vastag kapucnis pulcsit, és túrára alkalmas félcipőt. Miután felöltötte az előbbi öltözéket, feltúrta a szekrényt és fiókot, mire talált magának egy hajgumit. ~ Megvagy te kis szökevény! ~ Miután kész volt, elindultak, hogy a temetőbe vegyék az irányt, amit előzetesen megdumáltak. Elvégre ha már úgyis kiszöknek az éjszaka közepén, menjenek olyan helyre, ami éjszaka a legérdekesebb.
Hamar ki is értek a körletből, és végigkommandóztak a folyosókon. Már nem sok kellett hogy kiérjenek, mikor egy prefi haladt el az utuk mentén, és a lányok elbújtak egy mellékfolyosón. Mikor elmúlt a "veszély", tovább haladtak, s immár zökkenőmentesen értek ki a kastélyból.
- Az ám! Na, iszkoljunk, tuti ne kapjanak el... - mosolygott ő is.
El is indultak Bogolyfalva irányába. Mary még nem is volt itt ilyen sötétben. Gondolt rá, hogy világít pálcájával - amit épp az utolsó pillanatban kapott el, talán Manó nem is tudja, hogy nála van -, de elvetette az ötletet. Lehet, hogy a prefik a suliban járőröznek, de a tanárok erre is lakhatnak, és az se lenne jó, ha más Bogolyfalvi lakosok kiszúrnák, hogy hol mászkálnak ilyenkor. Meg azért látják, merre mennek, ami pont elég...
- Oké! - bólintott, majd egymás oldalán beléptek a temető kapuján.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 666
Összes hsz: 1114
Írta: 2013. április 27. 15:23 | Link

Maia & Mary

Döme duzzogva baktatott a sírok között, a temető széle felé tartott a kedvenc sírkövéhez, amely mellett egy magányos szomorú fűz állt. Ott volt a "titkos búvóhelye", ahová elvonulhatott a szülei és mindenki más elől. Odaérve játszi könnyedséggel mászott fel a kőre, majd onnan a fára, elhelyezkedett két vastag ág találkozásánál és a levelek közül a kastély irányába pislogott. Mindig is nagyon szeretett volna elmenni oda, a többi gyerekkel lenni, még ha tudta is, hogy idősebbek nála. A temetőben nem sok pajtása akadt, ezt a hiányt semmi nem pótolhatta. Merengve nézte a kastély sötét sziluettjét, amikor emberek közeledését hallotta az utca felől. Helyezkedett egy kicsit, kijjebb mászott az ágon, és hamarosan meg is pillantott két lányt, ahogy egyenesen bemasíroznak a temetőbe. Egy pillanat alatt elfelejtette a korábbi sértődöttségét, és kíváncsian figyelte a  lányokat, amíg ki nem sétáltak a látóköréből. Gyorsan lekászálódott a fáról, és hangtalanul a lányok után iramodott, akik egészen addig nem is látták meg őt, míg látszólag a semmiből, hirtelen előttük nem termett. Egy vézna, kockás inget és szövetnadrágot vieslő, hófehér bőrű, kócos fekete hajú, 7 éves forma fiúcska.
- Sziasztok! Döme vagyok. Játszotok velem? - kihúzta magát, igyekezett megnyerni magának a lányokat és a hatás kedvéért még hatalmas, csillogó kiskutyaszemeket meresztett rájuk. Legalábbis annak szánta, de fekete, üveges gombszemével nem tudta kivitelezni a dolgot. Nagyon szerette volna, ha itt maradnak vele, és játszótársai lesznek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Maia Norwood
INAKTÍV


Mia, Manó, Mia Manó, Mai, Leprikón, Maius, Manócka
offline
RPG hsz: 49
Összes hsz: 1000
Írta: 2013. április 29. 21:27 | Link

Mary


Ahogy beléptünk a kapun, rögtön megéreztem a hely kissé furcsa, kísérteties hangulatát. Mindig is kedveltem az ilyesmit - mármint a borzongató hangulatot -, viszont most örültem, hogy nem vagyok egyedül. Bevallom, először kicsit megijedtem, de mivel Mary is velem volt, hamar elmúlt a félelmem.
- Szuper ez a hely - fordultam szobatársam felé, immár teljesen megnyugodva. - Menjünk tovább! - mosolyogtam rá.
Ahogy egyre beljebb haladtunk, úgy éreztem, mintha valaki figyelne, de megpróbáltam elhessegetni a zavaró gondolatot, és nyugodtan sétálni. Már egészen bent jártunk a temető belsejében, amikor hirtelen egy kisfiú ugrott elénk. Annyira megijedtem, hogy szinte szívrohamot kaptam - még sikítottam is -, de legalább megszűnt az a furcsa érzés.
- Szia! - köszöntem neki félénken. - Én Maia vagyok.
Egy kicsit haboztam, hogy maradjak e játszani vele, vagy esetleg fussak el, ahogy csak bírok. Ránéztem Maryre, és mivel úgy láttam, nem lenne ellenére, végül egy sóhajtás kíséretében válaszoltam.
- Persze, szívesen. - Még mosolyogtam is, pedig egy kicsit még mindig ijedt voltam. Mondjuk, csak azért, mert meglepődtem, hiszen a fiú szerintem akkor sem tudna nekünk ártani, ha akarna. Na, nem mintha annyira akarna...
- Mit játszanál szívesen? - kérdeztem, kicsit lehajolva, hogy az arcom Döme arcával egy vonalba essen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
offline
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. május 6. 17:46 | Link

Szellemidézés- csapó 1.0 - A bagázs
2013.05.06. 23:45

A díszes társaság már reggel óta lázban égett. Érezni lehetett az izgalom illatát úton-útfélen, pusmogtak fotelről kanapéra, kanapéról fotelre, hogy vajon kit sikerül ma itt megidézni? Egyáltalán sikerül majd? Ki is vezeti ezt a szeánszot? Mit kell majd csinálni? Az a körbeállós dolog, ahol megfogják egymás kezét és kántálnak? Vagy gyertyát égetnek? De azt a muglik csinálják. Ők akkor hogyan is idézik meg a holtakat? Nekromágia? Az kicsit nagy falat lenne még ennyi kölyöknek.
Sokan sokféle elmélettel álltak elő. Ő maga arra szavaz, hogy gyertyákat fognak gyújtani és kántálnak egy sort, aztán vagy kiugrasztanak valakit hideg sírágyából a borzalmas kornyikálással, vagy nem. Éjjel fél tizenkettőre mindannyian begyűltek a bejárati csarnokba, s mit ne mondjon, összegyűltek azért páran, ahogy elnézi. Ő felkészítette Nunut (akit Csontváry Kunigundaként mutatott be a többieknek a bejárati csarnokban), hogy akkor most jön és kész, mert ő részéről retteg a gonosz kísértetektől és az agyevő zombiktól, amikkel Lindgrenék fia, Holger riogatta még régebben. Haragudott is, mikor kiderült, hogy az egész csak egy hülye film szüleménye és nincs agyevő zombi egy szál sem a világon, legfeljebb inferus, ami ugyanúgy megöl, de a rossz érzése a zombikkal kapcsolatban megmaradt.
-Nunu, ha valami előugrik, én visítani fogok.- nyöszörgi már most a csoportban haladva unokahúgával és főleg annak suttogva ezeket a szavakat, miközben Alex a másik oldalán gördül velük meg a többiekkel egyetemben.
-Alex... Biztos nem jönnek elő agyevő zombik? Ha meglátok egyet is én.... sírni fogok!- ez a legborzasztóbb fegyvere: a sírás. Ha elkapod Runa Blackwood sírógörcsét, egy életre kiszáradnak a könnycsatornáid! Azért persze haladnak is és háromnegyed tizenkettőre elérik a puszta, síri csöndbe burkolózó temetőt. Mintha még valami kis ködféle is kezdene fodrozódni... vagy csak a szemei készülnek fel az esetleges könnyzuhanyra? Nem tudja eldönteni, csak vacog-kocog előre mind a harminckét foga, miközben az unokahúga, Csontváry Kunigunda, alias Nunu lazán cseverészik Alexszel, pontosabban Alex van most soron a szóáradat megidézésében, ahogy hallja.
Utoljára módosította:Katie Runa Blackwood, 2013. május 6. 18:13 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
offline
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2013. május 6. 18:59 | Link

Szellemidézés?
mindenki (nemes egyszerűséggel úgy vettük, hogy jöttök velünk:D)

Na végre hétfő. Elvileg semmit nem kellett hoznom, és nem is tudom, mi fog kelleni, hogyan fog kinézni a szellemidézés. Szép kis szervező, nem? Mindegy, van emberem rá, aki ért hozzá, és ő biztosított, hogy csak mi kellünk, ő mindent elintéz. Úgyhogy megnyugodva hátradőltem, illetve még Botit kértem meg, hogy ha lehet, takarítsa már el a prefektusokat a keleti második és a nyugati földszint közötti folyosókról fél óra erejéig. Azt hinnéd, hosszú út, de Ágot, Lint meg Runát, akik velem indultak a klubhelyiségből, azon a nem annyira titkos bölényes átjárón hoztam, amivel kapásból kilyukadtunk a klubhelyiség folyosójáról a nyugati első emeletére. Egy lépcsősor és megvan innen már az ember.
Elég pontos volt mindenki szerencsére, még egy rellonosunk is lett időközben. Runa unokahúga, Kunigunda. Szívesen megkérdeztem volna tőle, hogy milyen apropóból választották a szülei ezt a nevet, de épp utána futottak be még mások is, akik nem velünk startoltak fentről. Nem is indultunk el rögtön fél 12-kor, vártunk még öt percet a bejárati csarnokban, csak aztán hagytuk el a kastélyt. Akadt, aki jelentkezett ugyan, de nem jött el. Remélem csak késik, de az sem kizárt, hogy inába szállt a bátorsága, és inkább skippeli ezt a mókát. Egyelőre a szellemidézés-tudorunk sem jelent meg, remélem azért, mert ő már ott vár ránk a temetőben, nem pedig azért, mert édesdeden alszik a Levita toronyban.
Út közben próbáltam mindenkivel lenni egy kicsit, hogy ne érezze senki kihagyva magát. A kastély udvarán sem kerültünk bajba, nem tudom, ez Botinak köszönhető-e vagy a szerencsénknek.
Most otthagyom Ágo-t, akivel eddig beszélgettem arról, tud-e olyan esetről, amikor egy a földön ragadt kísértet végre megtérhetett a... oda, ahová megy az ember lelke a halála után.
Elhaladunk a temető kapuja alatt. Itt már nem fogok tudni olyan könnyen haladni.
Felzárkózom Runához és Kunigundához. Ez nagyon hosszú név, vajon hogy becézik? Á, mindegy, majd a megnevezést észrevétlenül kihagyom.
- Nyugi, kislány, nem jönnek elő agyevő zombik. Vagy majd levadásszuk őket - nyugtatom mosolyogva a bepánikoló Runát, bár a mosolyom nem tuti, hogy látszik onnan messzebbről a sötétben. Mondhattam volna, hogy ugyan már, zombik nincsenek, de én sem vagyok olyan biztos benne. Mielőtt az ember bekerül a mágusiskolába, van egy rövid időszak, amikor már nem hisz a vámpírok létezésében, de még nem tudja, hogy valójában igenis léteznek.
Most Kunigundához (még mindig hosszú) fordulok. Mivel rellonos, kicsit aggódom, hogy fogunk kijönni. Egyelőre nincs jó tapasztalatom rellonosokkal, talán Leoval, akivel elég jól elvagyunk nonverb órán.
- Te voltál már szellemidézésen? - kérdezem őt, bár még csak elsős, ki tudja. - Az arc, akit megkértem, hogy vezesse a szeánszot, még nincs sehol. Remélem befut.
Körül is nézek, hol lehet, de itt a temetőben nincs világítás, a Hold mondjuk fényesen világít.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Aileen Aurora
INAKTÍV


Csillámhercegnő | Legcukibb | Móki
offline
RPG hsz: 390
Összes hsz: 5022
Írta: 2013. május 6. 20:26 | Link

Szellemidézés

Mikor annakidején Alex pedzegette, hogy lesz majd egy szellemidézés, én botor módon igent mondtam rá. Persze feltételeim azért voltak, jobban mondva csak egy, mégpedig az, hogy neki kell megvédenie. Ezt a feltételt teljesen komolyan gondoltam már akkor is, így amikor elindulunk, a fiú mögé helyezkedem. A többiek halkan beszélgetnek a közelemben, de én csak távoli zúgásként érzékelem őket. A kezem kicsit remeg, de próbálom leplezni és, ha bárki rám néz, az arcomon mosolyt lát, ami bár talán egy cseppet idegesnek tűnhet, de ez a legtöbb, amit képes vagyok kipréselni magamból.
Közben megérkezünk a temetőhöz, ami nem hat rám különösebben, elvégre nem a temetőkkel van bajom, hanem az ijesztgetéssel és a szellemekkel. Épp ezért félek a szeánsztól, aminek keretében mind a kettőre igen nagy esély van. Az egyetlen dolog, ami megakadályoz abban, hogy hátat fordítsak az egésznek és az ágyamig meg se álljak az, az, hogy bízom a többiekben. Nem hiszem, hogy örömüket lelnék a megijesztésemben, valamint Alex megígérte, hogy megvéd és benne mindenkinél jobban megbízom.
Így hát követem a többieket és közben a szellemidézésen is eltöprengek: Vajon sikerülni fog egyáltalán? És, ha megidézünk egy szellemet, akkor mit fogunk vele csinálni? Mondjuk én valószínűleg semmit, mert amint meglátom világgá rohanok, elájulok vagy szívrohamot kapok. Esetleg ebben a sorrendben.
Sajnos a temetői világítás nem olyan, mint a mesékben: hol van, hol nincs. Ez egyszerűen csak nincs, vagyis kénytelenek leszünk megelégedni a Hold fényével, ami ugyebár nincs is. Elvégre a Hold nem világít csak a Nap fényét veri vissza. Ezek az okos(kodó) gondoltok megnyugtatnak egy kicsit, de azért nem teljesen. Bal kezemmel lefogom a jobbat, mert úgy tűnik számomra, hogy az jobban remeg, majd csendben követem a többieket.





VB karácsonyi ajándékkereső
2018. december 23.
Utoljára módosította:Maja Bojarska, 2018. december 23. 22:15 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Fodor Ágota
INAKTÍV


Az ember komédiája: mindhalálig élni tanul.
offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 1198
Írta: 2013. május 6. 20:34 | Link

Szellemidézés, buh.

Épeszű ember nem mond ilyet, de én kifejezetten rajongtam a temetőkért világ életemben.  Morbidnak hangzik, de szeretem a hangulatát, a mécsesek fényét, a virágok illatát, meg hogy az embereknek utólag eszükbe jut, hogy szeretniük kellett volna egymást. Mindig nézelődtem a parcellák hosszú sorain, olvasva a fejfákat, melyen nevek és emlékező szavak díszelegtek, s melyekről meg lehetett állapítani, hogy nem csupán a természet, de az emlékezet is a felejtés mély árkába kényszerítette a bent lakót.
Ezen indokokból kifolyólag határtalan izgalom lett úrrá rajtam a temetőlátogatás miatt, alig vártam a hétfő estét. Tudtam, hogy Alex kis csapatot verbuvál össze még a kastélyban, úgyhogy velük tartottam a temetőig vezető úton. Abigélt hiányoltam a csapatból, de tudom, hogy fél a sötétben, ezért meg is értettem otthon maradását.
Már eltelt egy hét, mióta együtt töltöttem napjaimat újdonsült pajtásommal, a világutáló macskával, így tehát úgy döntöttem, viszem őt is a sötét udvarba, gondoltam mi sem lehet ideálisabb környezet ennek a szegénynek.  Reméltem, hogy Alex nem bánja, de ha rám szól, mert zavar a hadműveletben, természetesen visszahozom. Talán útközben nevet is találunk neki.
Meglepően simán ment a kijutás a kastélyból, valóban nem találkoztunk senkivel, aki rossz szemmel nézte volna ténykedésünket. Nem szerettem volna, ha valaki szabotálja az izgalmasnak tűnő esti programot. A részleteket még nem ismertem teljesen, és a szellemidézéssel kapcsolatban is voltak fenntartásaim, de összességében ki nem maradtam volna a buliból.
Elég melegen felöltöztem a nagy éjszakába, utólag nem is bántam meg, érezve a szél erős lökéseit.
Alex szórakoztatott az út egy részéig, emelkedett beszélgetést folytattunk a túlvilágról, meg arról, mi lehet a halál után, de részletekben nem bocsátkoztam, majd talán később. Előregurult Alex a másik két lányhoz, akiket még nem ismertem, de feltett szándékom volt bemutatkozni nekik az éjszaka folyamán, de egyelőre egyedül zártam a sort, kísérve a többieket. Eszembe jutott, hogy nem félek a sötétben, pedig milyen türelmes és kitartó, mégis elég egy gyertya, vagy egy csillag az égen, hogy kioltsa minden erejét.
Felzárkóztam a többiekhez, nem volt szándékomban elcsatangolni ezzel az állattal a kezemben, aki egész nyugalmasan viseli a kézben cipelést. Még nem ismerem annyira, hogy tudjam, beszari-e vagy sem, de ez remek alkalom arra, hogy kiderüljön.
A többiek beszélgetését még mindig nem hallgattam figyelemmel, pálcámmal azonban gyújtottam egy Lumos-t, de aztán rám kalimpáltak, hogy elrontom a mókát, ezért el is tettem, teljesen igazuk van.
Kíváncsian várom, kit és mint fogunk megidézni, mindenesetre az adrenalint már éreztem végigfutni ereimben.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Varzela Letroy
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. május 6. 22:21 | Link

Szellemidézés
Éjszaka indultam vissza a kastélyba. Már a takarodó is régen elmúlt, de egyszerűen nem tudtam visszamenni. Azért mentem el, mert éjszaka nem tartózkodnak túl sokan a társaim közül lent és kicsit barátkozhattam magammal is. És az új hajszínemmel. Sokan megjegyezték, hogy ez a sok szín hajban nem illik együtt össze és már elegem lett. Hirtelen úgy döntöttem, hogy befestem vöröses szőkére. Azzal biztos nem lesz senkinek baja. Átlagos, nincs benne semmi különleges. Csak az az egy baj volt, hogy én éreztem magam furcsának vele. Talán kendőd húzok a fejemre.
Lassan haladtam felfelé. Ha valaki észreveszi, hogy itt kószálok éjszaka tuti kinyír. Vagy beköp. Vagy röhög a hajamon. A temető felé igyekeztem. Nem féltem egyáltalán, mivel az ilyen hátborzongató történetek sosem hoztak izgalomba. Szép lassan mentem, mikor susmogást hallottam. Felsikoltottam, a kelleténél kicsit hangosabban, tehát biztosan meghallottak. Elkezdtem rohanni a kastély felé, de váratlanul megtorpantam. Nem tudom kik ezek. Nem látok semmit a vak sötétben. Mi van, ha ők is félnek a szidástól? Megfordultam és gyorsan rohanni kezdtem feléjük, miközben azt kiabáltam, hogy nem szólok senkinek, hogy itt vannak, ha ők sem szólnak arról, hogy én itt vagyok. Szerintem nem hallottak. Volt egy lejtősebb rész és túl gyorsan kezdtem el szaladni. Elvesztettem az irányításomat a testem felett, aminek az lett az eredménye, hogy elcsúsztam egy kövön és arccal a lábuk elé estem. Az orrom elkezdett vérezni. A könnyeimmel küszködtem és becsuktam a szemem, hogy ne lássak belőlük semmit. Talán úgy kevésbé ciki a jelentem, ami már amúgy is menthetetlen, ha nem nézek rá az arcukra. Egy elsős üvöltözik, aztán lezúg a hegyről és betöri az orrát. Parádé. Rájöttem, hogy a hajam lehet, hogy csillog a hold fényében, tehát fekete pulcsimmal eltakartam a fejem. Ezt lehet, hogy védekező mozdulatnak vették, ezért gyorsan úgy tettem, mintha csak a fejemet vakarnám. Nagy bátorságot gyűjtöttem és kinyitottam a szemem. Ültem a földön, mint egy óvodás. Alacsonyabbnak éreztem magam, mint amilyen valójában vagyok. Picinek és esetlennek. Mondani akartam, hogy bocsi a bénázásért, vagy rendben vagyok, de csak egy mondat fért ki a torkomon.
- Nem mondom el senkinek, ha ti sem. -
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 666
Összes hsz: 1114
Írta: 2013. május 6. 23:39 | Link

Szellemidézés

Arnold egyszerűen nem tudta levakarni az arcáról a felsőbbrendűséget sugárzó, laza vigyort, ha csak elképzelte magában a jelenetet, ahogy egy csapat levitás kisgyerekkel körülvéve szellemet fog idézni. Eléggé meg volt lepődve, mikor Alex megkereste ezzel a dologgal, hisz sosem kérték még ilyesmire, de habozás nélkül rábólintott a dologra, és nagyvonalúan megígérte, hogy mindent elintéz.
Mire leszállt az est, biztos volt benne, hogy a kis csapat már eléggé be lehet sózva. Igazság szerint ő is egészen lelkes volt, na de annyira nem, hogy feladja a nemtörődöm viselkedését. Habár Arnoldot nem maga a szellemidézés, hanem a részvevők várható borzongása hozta lázba. Ehhez képest nem sietett nagyon az előkészületekkel, csak a nagy nap délután vette a fáradtságot, hogy kimásszon a Levita torony béli kuckójából, és beszerzőkörútra induljon. Végzős mestertanoncként elég gyakran élt szabad faluba járási jogával, és volt, hogy napokig vissza sem tért a kastély falai közé, de ezeket a kiruccanásait leszámítva soha semmi gond sem volt körülötte.
A beszerzés elég hosszúra sikeredett, mert mielőtt még megejtették volna a tranzakciót leültek kicsit sörözni meg dumálni a beszállítójával, aztán még elment vacsorázni, és végül az ükanyja elhagyatott házát kereste fel a könyvei miatt. Nem hitte, hogy bármi is balul fog elsülni, de puszta elővigyázatosságból azért bepakolt pár kötetet. Aztán még vissza kellett mennie a Levitába, hogy átöltözzön, hiszen ilyenkor még elég hűvösek az esték. Éjfél körül baktatott le az iskola kapujához tornacipőben, farmerben, sötétszürke kapucnis pulcsiban egy olajzöld vászontáskával a hátán. Az iskola területéről kiérve hoppanált, mondhatnánk, hogy mert nem akarta megváratni nagyon Alexékat, de az igazság az, hogy mióta letette a hoppanálás vizsgát, egy méterrel sem sétált többet a feltétlen szükségesnél.
A levitás bagázstól egy jó öt méterre érkezett a sírok közé, és az első mozdulatával jól bele is rúgott a márványba, majd halk szitkozódással enyhített a fájdalmán. Ezután odamasírozott az egybegyűltekhez, és egy flegma vigyor kíséretében köszöntötte őket, miközben végigjártatta a szemét mindenkin. Majd eleresztett egy újabb, sejtelmes vigyort észrevéve, hogy Alex egy csapat lányt hozott magával. De nem tett megjegyzést. Megvárták, hogy megérkezzenek a késők is, és Arnold csak ezután vette magához a szót.

- Na gyerekek, ha mindenki megvan, akkor szellemidézésre fel - összecsapta a kezeit, és máris rendezkedésbe kezdett.
- Az ott - a sírok között egy viszonylag nagy füves területre mutatott - pont jó hely lesz! - és már vezette is a mutatott irányba a diákokat.
- Oké, akkor elöljáróban annyit, hogy nem tudom, ki mennyire van képben szellemidézés terén, úgyhogy elárulom, hogy eltérő a mugli "bevált" mugli módszerektől, főleg, hogy varázstalan emberek nem is válhatnak szellemé. Na már most, rendes szellemet gondolom mindenki látott a kastélyban, bárkit is idézzünk meg, nem lesz látható alakja. Mert csak olyan lelket tudunk megidézni, aki nem tért vissza szellemként. Ebből következik, hogy más képességei is lehetnek - például mozgatnak tárgyakat -  mint a "hagyományos szellemeknek". Csak azért mondom, nehogy valakit csalódás érjen - magyarázott egy sort, és az fel sem tűnt neki, hogy közben még bemutatkozni is elfelejtett. De nem nagyon zavartatta magát miatta. Alex ismeri, és az pont elég. Így a rövid bevezető végeztével felmerült benne, hogy megkérdezze, van-e kérdés, de inkább lenyelte a szavakat, mondván, hogy ha valamire kíváncsiak majd kérdeznek maguktól, de addig is jobb elkerülni az esetleges kényes témákat. Olyan kulisszatitkokat, mint például, hogy puszta szórakozásból szellemes idézni tilos és fokozottan veszélyes. Bár a könyvek azt is írják, hogy egyedül sem ajánlott, Arnold pedig mindig egymagában gyakorlatozott, és lám, még mindig itt van.  
Levette a hátáról a táskát, majd módszeresen elkezdett kipakolni belőle. Először előkerült egy zacskó, vastag fekete gyertyákkal tömve, amit Arnold azonnal a legközelebb álló lány [Ágota] kezébe nyomott, majd tovább kotorászott a zsákjában. Előkerült belőle két zsák tömjénpor, amiből néhány pálcamozdulattal egy nagy, körbe foglalt pentagrammát formált, aminek a közepét kitöltötte a porral. Ezután újabb kotorászás kezdődött a hátizsákban, és előkerült egy kopottas fonográf, ami a pentagramma közepébe került.
- Gyerekek, most jön a húzósabbik része. Kéne nekem négy vállalkozó szellemű egyén, aki hajlandó a vérét adni az ügyért. Elég ha csak egy cseppet hullattok a pentagramma egy-egy csúcsába, majd meggyújtotok egy gyertyát és leteszitek a vércseppre. A többiek, akiknek nem jut csúcs, fogjanak egy-egy gyertyát és álljanak a körön belülre. Ők nem vesznek részt konkrétan az idézésben, de ugyanúgy szólhattok majd a szellemhez, és ugyanúgy látni fog titeket. - vázolta fel a továbbiakat, remélve, hogy nem nagyon fogják firtatni, hogy is működik ez a vér-dolog, illetve nem rettenek meg tőle. Nem örült volna, ha végül teljesen feleslegesen szerzett be mindent, mert a diákoknak inába száll a bátorsága.
Jó példát mutatva elővett egy csomagnyi steril tűt, és az egyikkel megszúrta a hüvelykujját. Kivett egy gyertyát a zacskóból, a csillag legközelebbi csúcsához lépett, összenyomta a ujját, és egy kövér vércsepp landolt a tömjénporon.
- A gyertyákat majd egyszerre kell meggyújtanunk. - ezzel be is fejezte a demonstrációt és a többiek felé nyújtotta a csomagot.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Aileen Aurora
INAKTÍV


Csillámhercegnő | Legcukibb | Móki
offline
RPG hsz: 390
Összes hsz: 5022
Írta: 2013. május 7. 10:59 | Link

Szellemidézés

Alig érünk be a temetőbe, mikor valahonnan sikoltást hoz felénk a szél. Ijedtemben hatalmasat ugrok és még közelebb húzódom Alexhez és a többiekhez. Félősen tekintek körbe, de úgy tűnik, hogy még senkit nem ettek meg a Runa által emlegetett zombik, sőt még egy nyitott sírgödörbe sem esett bele senki. Továbbindulunk, de nem sokkal később kiabálást hallok, egyre közelebbről. Felhívnám rá a többiek figyelmét is, hátha ők nem hallották, de ekkor egy lány - feltehetően a sikoly gazdája - elénk zuhan, nem is akárhogy.
Előveszek egy zsebkendőt és a vérző orrú lány kezébe nyomom, majd barátságosan összeborzolom a haját, hogy megnyugodjon. Persze a vérzés megállítására lenne megfelelő varázsige és, ha nem lennék ennyire betojva, biztosan eszembe is jutna. Talán majd valaki kisegít.
- Ne aggódj! Hallgatunk, mint a sír... - oh, hogy ez egy temetőben állva inkább fárasztó, mint vicces? Azt hiszem igazán elnézhető, elvégre a félelmem átvette a humorérzékem helyét. Segítek a lánynak felállni és elhívom velünk a szellemidézésre, közben bocsánatkérően pislogok Alexre, elvégre ez az ő bulija. Hogy a sötétben a fiú ebből mennyit lát, azt nem tudom, viszont lassan odaérünk a helyszínre, ahol végre találkozunk Alex titokzatos ismerősével, aki egy rövid magyarázat után önkénteseket kér maga mellé.
Nem tudom miért van ez, de a kényesebb vagy mások számára talán nem éppen csábító dolgokat szeretem magamra vállalni. Na, jó, a szeretem nem éppen megfelelő szó, inkább úgy mondanám, hogy kényszert érzek rá, hogy ne okozzak másoknak kellemetlenséget és, ha megmenthetem őket az ilyen helyzetektől, akkor azt megteszem.
De most akad egy kis problémám ezzel a helyzettel. A véradással semmi bajom nincs, viszont a szellemidézés része nagyon nem tetszik. Igazából az se vonz, hogy beálljak a kör közepére, onnan még elmenekülni is nehezebb. Miért is jöttem el? Hát, mert Alex elhívott és mert kiszökni a többiekkel éjszaka jó mókának tűnt, még akkor is, ha esetleg szellemek is vannak a dologban. De itt állva, már nem érzem annyira szórakoztatónak a dolgot.
Tehát gyorsan jelentkezem a négy egyelőre betöltetlen hely egyikére, mielőtt még meggondolhatnám magam. Mondjuk a véradás nagyon gyanús: miért kell a vérünk? És miért ilyen sok különböző embertől? Nem lenne jobb, ha csak egy valaki véreztetné ki magát? Na, nem mintha értenék hozzá. Kérdéseimet magamban tartva figyeltem kísérőnk tevékenységét, majd mikor nyújtja, elveszem tőle a tűket és kihúzok egyet a csomagból. Ez után tovább adom a következő jelentkezőnek a hegyes tárgyakat, szerzek egy gyertyát és a pentagramma egyik csúcsához lépek, majd a bemutató alapján én is megszúrom az ujjam a tűvel és örülök neki, hogy nem vagyok vérzékeny. Hagyom, hogy egy vércsepp lehulljon az ujjamról, majd várom, hogy a többi csúcsot is elfoglalják.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gál Botond
INAKTÍV


Botosjeti || Csőrmester
offline
RPG hsz: 139
Összes hsz: 9217
Írta: 2013. május 7. 12:22 | Link

Szellem(es társaság)idézés

 Hát, erre nem számított. Szokásosan arra készült, hogy mint minden éjjel, vagyis majdnem minden éjjel, elindul a szokásos körjáratára. Nem számított semmire, egy ideje nem fogott szabályszegőt sem, nyugodt estének néz elébe. Vagyis nézett volna, ha nem keresik fel. Alex kérése, miszerint egy ideig tartsa távol a prefektustársait onnan, ahol majd a kis csoport éjjel vonulni fog, nem tűnt nagy dolognak. Beleegyezve készült fel végül, nem remélte azonban, hogy tényleg el kell majd kergetnie többieket. Kicsit se lenne feltűnő, de hát, ez van. A kérés az kérés.
Mint a hű katona, már idő előtt a megbeszélt helyen strázsált és figyelt. Csak egy, alsóbb éves prefit kellett terelgetnie, azzal a mesével, hogy az egyik távoli szárnyban vélhetőleg a háztársai enyelegnek, és ezzel kész is volt minden. Nem sokat kellett várnia, hiszen érkezett a kis csapat, meglepve őt azzal, mennyien is gyűltek össze. De nem aggódott, sőt, maga is csatlakozott hozzájuk, hiszen ígéretesnek tűnt a dolog. A sor végén kullogott, csendben, menet közben hátra, illetve körbe-körbe tekintgetett, hogy biztosan nem követik-e őket, vagy nem leselkedik valahol valaki. De semmi ilyenre utaló nyomot nem látott, hallott, úgy néz ki, az akciója, még kevés erőfeszítéssel is sikert aratott. Örült neki, hiszen fogalma sem volt arról, hogy hogyan magyarázná meg a dolgot, hogy ennyien bóklásznak vele az éjjel közepén, a büntetőmunka kifogása kicsit erős lenne egy ekkora csapatnak. Lapoz inkább, nem agyal, nem izgul ilyeneken, hiszen már nemsokára odaérnek a célhoz, utána már csak a visszajutással kell majd törődniük. Na az lesz még egy szép menet. Lesz ami lesz.
Egy számára ismeretlen arc vette kezébe a dolgokat, amint célt értek. Bizonyára ő érti jól a dolgot a legjobban, így, neki mindegy is végül, ki az aki "irányít". A tömeghez csatlakozva áll meg a lányok mögött, hiszen senki elől nem akarja elvenni a kilátást, és figyel. A srác szavaira bólintva veszi tudomásul a dolgokat. Nagyjából ő is ennyit tudott - éljenek a horrorfilmek és könyvek -, de azért, biztos van olyan dolog, amiről eddig nem tudott. Puff neki, máris előjött egy dolog, amit nem várt volna. A vér dolga neki eddig csak sátánista és egyéb sötét dolgok kapcsán jutott volna eszébe, de akkor, úgy néz ki, ide is el kell. Sóhajtott egyet csak, végigtekintett a többieken, majd kilépett mögülük.
- Na, feláldozom magam én is. - lépkedett a sráchoz, vérét ajánlva ezzel a dologhoz. Nemigen tudta, ez ténylegesen mire kell, meg, hogy jó ötlet-e, de egye kukac, legyen így. Ha valami nagy galiba üt be, a futás még mindig nagyszerű fegyvere.
- Mire is kell a vér pontosan? - kérdezte meg azért, hiszen eléggé fúrta az oldalát a dolog. Azt már nem tette hozzá, hogy mik fordulnak meg a fejében a sok film, könyv ismerete után, egyes dolgok már túl morbidak, de aztán ki tudja, mennyire lesznek azok. Ezeket félresöpörve nyújtja kezét, hogy ejtse meg rajta a szúrást, vagy legalább eszközt adjon hozzá. Sajnos nem hord kést vagy bicskát magánál ilyen helyzetekre. Mindenesetre, ez a dolog, igencsak érdekesnek tűnik eddig. Na, nemsokára elválik, milyen vizekre is eveznek végül.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Zsombor | Év prefektusa - 2013
Eric M. Chabot
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 594
Írta: 2013. május 7. 13:21 | Link

Szellemidézés
mindenki

Napközben kis izgalom lett úrrá rajtam, amikor eszembe jutott, hogy mit is tervezett Alex mára. Maga a dolog érdekelt, hogy vajon sikerül-e, kit idézünk meg, meg hogy milyen lesz. És hogy egyáltalán kijutunk-e, vagy egy prefi megállít és visszafordít. Azt hallottam, hogy Botond elvileg elintézi, hogy ne találkozzunk mással, de mi van, ha ez nem sikerül.  
Pár perces késéssel értem a megbeszélt helyre, de a többiek még ott voltak, szerencsére így nem kell őket keresve bejárnom az egész temetőt. A sor végén ballagtam, a gondolataimba merülve. Filmekből már láttam, hogyan is működik a szellemidézés, de igazából még nem volt benne részem.
Mivel út közben nem találkoztunk prefikkel, ez a kételyem elmúlt. Innen már sokkal egyszerűbb lesz minden.
A temetőben Aileen szavára nekem is feltűnt, hogy valaki sikítozik, de azt gondoltam, hogy csak szórakozik valaki. Aztán egy lány gurult oda hozzánk. Az útjára felnézve elhúztam a számat, biztos fájhatott neki. Megkérdeztem, hogy minden oké-e, aztán tovább indultunk.
Egy fiú jelent meg előttünk, gondolom ő Alex barátja, aki majd vezeti a szellemidézésünket. Rövid ismertetőjére bólintottam egyet, aztán a vérfeláldozós résznél elmosolyodtam. Nem tudom, ez minek kell, de voltak elképzeléseim, amik tetszettek. Botond után én is előrébb léptem, hogy feláldozzak egy csepp vért. Elvettem egy tűnt, és pontosan leutánozva a "nagyfőnököt" egy vércseppet hullattam a hozzám közeli csúcsba.
Botond kérdésére felé fordítom a fejem, aztán mivel engem is érdekelt a dolog, az ismeretlen felé fordultam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
offline
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2013. május 8. 10:40 | Link

Szellemes móka

Nem sokáig vártunk a temetőben, sikoltás hallatszott valahonnan. Arra kaptam a fejem, ahonnan jött a hang, aggódva, hogy Katniss az, aki úgy volt, jön velünk, de a bejárati csarnokban nem találkoztunk vele. Hiába meresztettem a szemem arrafelé, nem láttam, ki az, csak hogy az ellenkező irányba rohan. Tehát vagy egy falusi kiscsaj, aki ahelyett, hogy ágyban lenne, temetőben kószál, vagy Katniss nem ismert fel minket. Valakit utána kellene küldeni - gondoltam -, mert én sosem értem volna be kerekesszékkel, de mielőtt szólhattam volna Ericnek, épp puffant előttünk - meggyőződésem - a sikoltó lány. A kiscsaj zavartan ült fel, vérző orral, nekem meg csak egy "öhh" jött ki nyitásképpen a torkomon, de szerencsére Lin észnél volt, és felsegítette az illetőt. Hogy nekem is legyen valami hasznom, próbáltam nem hangosan mosolyogni Aileen síros poénján, és az ismeretlen lány elé gurultam, már pálcával a kezemben.
- Megengeded, hogy elállítsam a vérzést? - kérdeztem tőle, és igényei szerint elvégeztem a szükséges pálcamozdulatokat mind a vérzés elállítására, mind a maszat eltávolítására az arcáról.
- Mi a neved és miért nem vagy ágyban? - vallattam aggódó mosollyal, próbáltam nem kioktató lenni, elvégre mi sem voltunk épp ágyban. Másrészről viszont egy csöpp lány ne kóboroljon sötét temetőkben, pláne, ha ijedős.
Lin közben úgy ítélte, a lánynak szellemidézésre van szüksége erre a nagy ijedségre, én pedig bólintottam a dologra. Végül is, inkább ne induljon egyedül haza, velünk nem fog baja esni. A szellemidézés-tudorunk ekkor futott be, én pedig megkönnyebbültem, hogy nem megy fuccsba a terv. Bár biztos el tudtunk volna szórakozni egy kicsit a temetőben, mielőtt visszamegyünk, de azért mégis csak emiatt jött mindenki...
Még vártunk egy kicsit, hátha azok is érkeznek, akik nem velünk indultak. Addig a macskáját szorongató Ágohoz fordultam:
- Na, hogy bírja a Sátán macskája? - kérdeztem, és felnyúltam megvakargatni az életunt cicafejet. Nem Ágo miatt ilyen, esküszöm, amikor megismertük, már akkor is világgyűlölő feje volt.
Nem vártunk tovább. Arnold kiszúrt egy nagy placcot, oda terelődtünk. Én felzárkóztam Lin és Runa közé, hátha meg kell védeni őket az agyevő zombiktól. Höhö.
Az infó, hogy mugliból nem lehet szellem, engem meglepetésként ért. Kerestem Botond tekintetét megerősítésért, de ő végig valahol hátul jött, úgyhogy nem láttam. Arnold közben intézkedett, én pedig figyelmesen néztem, miket csinál. Érdekes, hogy az ember mágiát tanul, de mindig van valami egész új dolog, amiről még csak nem is hallott. Maholnap kiderül, hogy már rég gyógyítjuk a rákot, vagy hogy az emberek újjáélesztése pitiáner feladat.
Nagyon hatásvadász ez a vér dolog, de nem vitatkozom vele. Nem tanultam még olyanról, milyen mágiákhoz van szükség vérre, csak hangulatfokozónak tekintem, viszont nem tetszik az ötlet, hogy a többiek megbökjék magukat. Az tök fáj ám. Már eltervezem, hogy akkor beállunk Botival meg Erickel, meg magunk mellé vesszük még Ágot, mert ő elég idős, és szerintem a hidegvér megtestesítője, amikor Lin jelentkezik donornak. Épp ő.
- Hé, mit csinálsz? - fogom meg a karját, de nem zavartatja magát. Tudom róla, hogy kitöri a frász, és csak azért jött el, mert megígértem, hogy nem lesz semmi baja. Ezzel próbálja legyőzni a félelmét? Hát, végül is...
Közben Boti és Eric már be is állt a véradók sorába, úgyhogy én is begördülök az utolsó helyre, Arnold és Eric közé, Linre pedig rávigyorgok. Kíváncsi leszek, mit mond utána, hogy sikerül a bátorságpróbája.
- Jó leszek én is? - kérdem a vezetőnket a kerekesszékemre utalva. Egy helyben maradni nagyon jól tudok vele, egymás kezét fogva körbe járkálni viszont például annyira nem.
Ha Arnold bólint, megszúrom az utolsó tűvel a középső ujjam, és kierőszakolok belőle egy csepp vért a pentagramma csúcsa fölött, a pálcámat pedig azért készenlétben tartom a térdemen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Katniss Flechter
INAKTÍV


KitKat
offline
RPG hsz: 206
Összes hsz: 1229
Írta: 2013. május 8. 13:35 | Link

Szellemek és félelem


Fázósan húzom magamon össze a kabátomat. Ma lesz szellemidézés. Őszintén szólva elég szkeptikus vagyok a dologgal kapcsolatban, de leginkább iszonyatosan félek. Mire számíthatok? Ez kérdés kavargott a fejemben. Mázli, hogy Alex megígérte, hogy lesz a testőröm, ha baj lesz. Sötétben baktatok az úton a temető felé. Késésben vagyok, hiszen túl sokáig tétováztam, hogy jöjjek-e vagy nem.  Furcsa hangok hallatszódnak, mindenütt. Hátborzongató! A máskor oly barátságos fák, most komorságba borultak é hajladoznak. Borzalmas árnyékok vesznek körül, de mindig igyekszem meggyőzni magam, hogy mindenre van logikus magyarázat. Bár, amire most készülünk, az ellent mond a természet törvényeinek. Minden téren! A távolban pár ember körvonalai rajzolódnak ki. De, árnyékuk torz. Utálom a sötétet. Én olyan vagyok, mint a virágok, a napra kibújnak, a sötétben meghalnak. Ekkor valami megcsapja a vállam. Ez már túl sok. Sikítva rohanom végig az utat, ahol már a többiek körül állnak egy sírkövet. Majd reszketve elbújok Alex széke mögött. Reszketek, mint a nyárfalevél, a fogaim össze-össze koccannak. Mire vettek rá engem ezek az őrültek? Otthon kellett volna maradnom, a biztonságot nyújtó Rainbowban. Ekkor meglátom, a vért. Páran cseppentenek valami számomra ismeretlen dologra. Kevésen múlik, hogy el ne ájuljak, de azt már a büszkeségem sem engedné. Az arcom, mint a meszelt a fal, az idegeim pedig majd szétrobbannak.
-Sziasztok!-Szóltam, miután magamhoz tértem a kezdeti sokkhatás alól. Hófehérkére mosolyogtam, majd, miután kellő bátorságot gyűjtöttem, kisomfordáltam Alex széke mögül és odaálltam Runa mellé. Csak én félek ennyire? Ők nem látják az árnyakat? Nem érzik a szellőt, amely minden egyes fuvallatával megborzongat?...
Utoljára módosította:Katniss Flechter, 2013. május 8. 13:53 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
offline
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. május 11. 22:04 | Link

Buhuhúúúú


Bizony szükség is van egy prefektusra, mint alapemberre. Ki tudja, kikbe szaladnak majd az úton. Tanárba esetleg (Múltkor az önismeret tanárnőbe botlottak majdnem a Vigadó freskónál Alexszel, mikor kidekorálták a férfiak arcát, a röhögős férfiakét, akik szemtelenkedtek), vagy mumusba (azok szekrényben tanyáznak és elintézhetőek, Runa drága!) , vagy egy kopogószellembe  (itt van egyáltalán kopogószellem?)   ? Négyesben indultak el: Alex, Leen, ő és még egy lány( Ágota). A csarnokig le is értek épségben, ott felszedte Nunut maga mellé, s most itt vannak a temető felé baktatva, ő reszket, mint a nyárfalevél, Nunu elvan magának, Alexnek pedig a legjobb, mert szó szerint kereket oldhat, ha forrósodik a helyzet. Na jó, ez csúnya vicc volt, de tényleg hamarabb menekülhet a srác, ha előjönnek a vad kísértetek.
-Tudod Alex, én nem tudok vadászni.- jegyzi meg vacogva, miközben tovább rángatja maga után a kedves rokont, ha már elhozta, azaz inkább kiudvarolta tőle, hogy jöjjön. De végre megérkeznek ehhez a hátborzongató helyhez. Végre! Úgy tűnik, nem csak ő ódzkodik az egésztől, hanem a többiek közül is elegen, de legalább egységben az erő. Végül is ezért merte betenni ide a lábát, mert sokan lesznek és megvédik majd egymást (vagy nem). Na meg itt egy macsek is mintha, annál a leányzónál, akinek a nevét még nem tudja, de majd kideríti. A macsek ugye tud karmolni. Hasznos állat!
Hirtelen sikoltás üti meg valószínűleg mindannyiuk fülét, ő meg olyat ugrik mellé, bele  egyenesen Nununak a nyakába, hogy még szinte reccsen az a nyakszirt. Szegény Nunu rondán is néz most rá, de nem számít, mert megijedt na és még jó, hogy nem visította ő is el magát szépen. Valamit kiabál is az előző sikoltozó, de nem érti, mit és már valahogy nem is akarja az agya befogadni az információt, annyira bepánikolt. Na de most végre eléjük zuhan az illető visongó, s nemsokára még arra is rájöhetnek, hogy lányról van szó.
-Én nem mondom. Ígérem.- esküdözik ő feltartott kezekkel Varzela felé, mert mi van, ha Varzela szellem és másképp megöli őket? Vagy belőlük is szellemet csinál? Borzasztó lenne. Nem, nincs ideje tovább ezzel foglalkozni, mert pukkanás hallatszik a semmiből, amire röviden már tényleg visít egyet, de nem ugrál. Hol ezt csinálja, hol azt. Megint egy hím. Rendben, gyűlnek. Legalább lesz ki mögé bebújni, ha jönnek a holt lelkek! Elvégre Alex mögé meg rá nem fér be mindenki. Nem? Akkor meg ki kell használni a nadrágszámot, ami van. Az új fiú rögtön magyarázni kezd és nem is bonyolult dolgokat (közben vonulnak is a mutogatott placc felé), megérti ő szépen ától zéig, amit kell, főleg, hogy elfogadja tényként, amit elhablatyol. Sosem foglalkozott a szellemekkel, hogyan lesznek, kikből lesznek, így még meglepetés sem tudja érni igazán. Aztán nemsokára előkerülnek a kellékek: gyertyák, valami por, amiből pentagramma lesz, végül egy fonográf, ami rejtély, mire kellhet (elaltatni a kísérteteket?).  
És elhangzik, amit nem akarna hallani: vért kell adni. Négyüknek. Remek. Rá sajnos ne számítsanak. Nem komálja a vért, bár nem ájul el tőle, az övére senki ne pályázzon. Bezzeg Leen, Boti és még egy fiú (Eric) tök bátrak, mert önként feláldozzák magukat magyarázós Pistával együtt, hogy a pentagramma öt csúcsába álljanak be Vörös Keresztet játszani és gyertyázni Ja igen, ők is gyertyáznak, persze, mert a macskás lánytól (Ágota) átvettek ők is egy-egy szál gyertyát, ha minden igaz és ők mennek a kör közepére. Bár Alexnél ez kérdéses. Ő megint csak... gurul. De azzal felbontaná a pentagrammot? Na jó, akkor hogy is van ez, Hősvezér Fiú? Előadta itt a dumát a szellemekről, akkor erre is találjon szépen megoldást, mert ő Alex nélkül aligha megy bárhová is. Márpedig Alex a kerekesszéke nélkül nem mozdul sehová. Na most... Tessék áthidalni a gondot!
Miközben ezen agyal, betoppan a képbe Kat is még éppen időben. Valószínűleg az ő sikítását hallotta pár másodperce, mert megint összerezzent, bár most CSAK összerezzent ugye. Attól még kimeredt szemekkel néz maga mögé, amint a lány feltűnik mellette és Alex mellett, azaz Alex széke mögött egész pontosan, csak ugye Alex közte és Leen között helyezkedik el, azaz helyezkedett, mert Leen beállt a pentagramma egyik hegyéhez.
-Szia!- a hangja cincogós neki is és csak tippelni tudja, hogy az is szerint lesznek még vékony hangú emberkék, akik majd betojnak a félelemtől, míg ez véget nem ér. Már lassan mindenütt hangokat hall és árnyakat kezd látni. Azért visszamosolyog Katre és, ha lehet, a másik kezével, ami nem foglalt, megfogja a lány csuklóját. Na ekkor érezni, mennyire remeg ő is ettől az egész műsortól. Túl hatásos már a vérrel meg a fekete gyertyákkal, meg a körrel. Azért elszánja még magát és kinyitja a száját a pasi (Arnold felé):
-Azért egyvalami legyen tiszta. Alex nélkül én nem megyek semmilyen jel közepébe.- ezt valamiért fontosnak érezte jó hangosan és dühös-szilárdan leszögezni, közben meg egyenest a srácra meredni kipirult arccal-amiből a sötétségben megint csak semmi sem látszik.
Utoljára módosította:Katie Runa Blackwood, 2013. május 11. 22:21 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 666
Összes hsz: 1114
Írta: 2013. május 12. 18:10 | Link

Szellemidézés

Mindenki szépen összegyűlt, de Arnold nem erőltette meg magát, hogy egyáltalán megismerje a diákokat. Nem ezért volt itt, ő szórakozni akart és közben lehetőleg elérni valamit. Egyedül ugyanis nem egyszer próbálkozott már az antik könyvekben leírtak alapján, de az igazat megvallva soha sem tudott rendesen megidézni egy szellemet sem, a legtöbb, amit elért, halk hörgés és némi szellő volt.  Most azonban nagyon reméli, hogy rendesen működni fog a dolog. ~ Működnie kell!~
Elrendezte a terepet, kiadta az utasításokat, majd egy kacsintással bátorította az elsőként előlépő lányt.  Azzal nem nagyon törődött, hogy Alex megpróbálta megállítani a szöszkét. Az szemszögéből mindenki a saját felelősségére van itt, neki aztán semmi köze hozzá, hogy ki mit vállal és mit nem.  A következő önkéntes aztán felteszi a kérdést, amibe Arnold nem akart nagyon belemenni. Valószínűnek tartotta, hogy páran már így is bizalmatlanok lehetnek miatta, mert a vér manapság valóban nem egy mindennapos összetevő, de azzal, ha ennek az eredetéről, a szellemidézés sötétebb oldaláról mesélt volna, biztos jó pár lányra ráhozta volna a frászt. Különben is miért beszélt volna olyan dolgokról, amelyekről csak olvasott, amelyekről a középkorból származnak a feljegyzések, és amelyek eleve csak gyerekek riogatására lettek kitalálva?  
-  Tudom, hogy ez nem a legszokványosabb dolog. De ehhez is nagyjából ugyanúgy megvan minden hozzávaló, mint mondjuk egy bájitalhoz. A vér szerepét valahogy úgy képzeljétek, mint mondjuk egy mentőövet. A túlvilági léleknek kell valami e világi, amibe kapaszkodjon, és ne sodródjon el az éterben, amíg beszélünk vele. - Arnold tárgyilagosan beszélt és remélte, hogy sikerült kielégíteni mindenki kíváncsiságát.
Közben a gyertyák is kiosztásra kerülnek, és a kérdés az, hogy Alex is megfelel-e önkéntesnek a székével. Egy tűzről pattant leányzó[Runa] felszólalása Arnoldba fojtja a szót. A srác arcán megint elterül egy csibész vigyor.
- Nyugi, kislány, Alex is tökéletesen megfelel a feladatra - miután a fiú is elfoglalja a helyét a pentagramma csúcsán Arnold még a biztonság kedvéért ellenőrzi a pentagrammát, és megerősíti azt a részt, ahol a kerekesszék rágurult.
- Helyezkedjen el mindenki a körvonalon belül körben. Van konkrét személy, akit meg akartok idézni? - Alexra nézett, mint a vezetőre - Ha igen, mindenki mondogassa magában a nevet, de ha nincs az se baj, valaki egész biztos fennakad a hálónkon. -
Megvárta, míg mindenki megtalálja a helyét, leküzdi a félelmeit, majd elszámolt háromig, és egy pálcaintéssel meggyújtotta a gyertyáját a többiekkel együtt.
Hosszú pillanatokig nem történt semmi, még a szél sem támadt fel, sőt, mintha inkább teljesen megállt volna a levegő. Aztán a fonográf tekercse lassú forgásba kezdett, és halk zörgés hallatszott a tölcsérből. Majd a zörgés erősödött, és ismét elhalkult.
- Ki meri megzavarni a nyugalmamat? - hangzott egy recsegő, fojtott hang, amiről a diákok még azt sem tudták megállapítani, hogy nőtől vagy férfitól származik. Majd keserű nevetés hallatszott, bár erre a szerkezet recsegése miatt csak következtetni lehetett.
- Ezt mindig el akartam sütni, de így nem is hangzik olyan jól... Szóval megszólaltok még ma? - a hang továbbra is nemtelen maradt és ezúttal unottan csendült. Arnold hihetetlenül örült, hogy ezúttal rendesen sikerült a szellemidézés, de nem mutatta a kislányos rajongását. A táncoló gyertyafényél lazán a többiekre vigyorgott, apró biccentéssel jelezve nekik, hogy a rendelt szellem megérkezett, lehet hozzá beszélni. Elvégre ezért jöttek, nem?



//Emberek, próbáljunk 1 hetes köröket tartani^^//
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Fodor Ágota
INAKTÍV


Az ember komédiája: mindhalálig élni tanul.
offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 1198
Írta: 2013. május 13. 12:28 | Link

Szellemidézés

Szép kis csapat döntött úgy az este, hogy legyintenek ők a szabályokra, kell egy kis izgalom, szóval ha lebukunk, egész sokan megyünk büntető munkára. Míg vártuk Alex ismerősét, aki állítólag profin levezényli ezt a procedúrát, volt egy kis holtidő, már ha szabad ilyen vicceket elsütni egy holtakkal teli helyen. Bár, ahogy hallottam az imént, nem én voltam az egyetlen, és Alexhez hasonlóan nekem is kedvem lett volna egy nyehegéssel hangot adni a lány jó humorának.
Be is futott az est vendégművésze, aki átvezényelt minket egy kicsit arrébb eső helyre, és kezdődhetett a móka. Felvezetésként elmondott pár szót, nem számítottam arra, hogy nem fogjuk látni a megidézett barátunkat, de hisz ez logikus, áttetsző lelkekből szaladgál elég a kastélyban is. Tehát minden bizonnyal csak a hangját fogjuk hallani, hátborzongató gondolat ez, de még mindig igyekeztem tartani magam és  a büszkeségem, nem félek én a sötétben, még a szándékos félésre való hergelés miatt sem.
Mivel közel álltam a főnökhöz, már szerepet is osztott rám, bár egyelőre ez a fekete gyertyák tartásában ki is merült. Fekete…nem lehetne véletlen sem narancsságra, gondolom. Nemsokára elhangzott egy mondat, amit én nem nagyon szerettem volna hallani, mégpedig, hogy a mi vérünk is kell a mókához, ezért én lapultam a háttérben, közben cirógatva a macskámat, jelezve, hogy valakinek itt még szüksége van rám.
Közben megérkezett hozzánk egy sikongató lányka is, akit végül meghagytunk a csapatban, hátha halljuk még sikongatni, de legalább Alex kezelésbe vette.  
Alex, akit kineveztem társgazdának időközben, érdeklődött a kis állatunk felől.
- Hát, barátom, beszari ez a macska, én mondom – válaszoltam félig lesajnáló, félig huncut hangnemben, mint aki nagyon élvezi, hogy már megint nem azt nyújtotta a macska, mint amit elvártunk tőle. – Folyton fúj, és a karmait is belemélyeszti a bőrömbe. – tettem még hozzá az informálás végett.
Közben megérkezett Katniss is, majd reméltem, hogy van már elegendő önkéntes a véradásra, ami a pentagramma csúcsaira kellett, ez eddig világos és érthető, a fonográf dolgot egyelőre nem értettem. Egy…két…há’, jó, bőven megvannak már a jelentkezők, számoltam magamban, nem kell feláldoznom magam. Pedig legvégső esetben megtettem volna, hisz inkább én, mint a kisebbek.
A gyertyák is kiosztásra kerültek időközben, és már tényleg a rendelkezésünkre állt minden ahhoz, hogy belevágjunk a közepébe. A percek csak úgy peregtek, és már fel is csendült az a bizonyos távoli hang, akinek őszintén szólva a nemét nem lehetett megállapítani.
A macskám remegni kezdett, és azt hiszem kész volt megadni magát, ezért szorítottam, ahogy tudtam, nehogy úgy döntsön, hogy mégis tud járni, sőt, mi több futni.
A szellem és a megidézője egyaránt beszédre bírt bennünket, nos, gondoltam vállalom az első kérdést.
- Öhm…ki vagy te és egyáltalán… mit kell tudnunk rólad? – kérdeztem kissé félve, nem igazán tudva, hogy kihez beszéljek, csak bele a levegőbe intéztem kérdésem, amit igyekeztem nem úgy hangoztatni,  mint egy átlagos kávéházi ismerkedés kezdő párbeszédét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
offline
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. május 15. 10:44 | Link

Szellemidézés

Nem igazán érti, miért kérdezgetnek a többiek a vérről, elvégre nagyon sok horror film eleme, hogy vért kell áldozni. Vagy ők nem tudják? Na jó, ő sem horroron nőtt fel, csak Holger Lindgren mindig mesélt neki valami részletet a "legújabb szerelméből". Mindegy is, mert őt éppen kiveri mindjárt a hideg verejték és félelem járja át percről percre. Meg is mondja nagy felindultságában a magáét harcias köntösben a szervező úrnak, sőt a válaszra bólint is nyomatékosan, hogy naná, hogy megfelel. Igazából ő maga sem tudja, mire jött a nagy felindultsága, de ha hibáztatnia kellene valakit, az az adrenalin volna.
Summa summarum egy adott ponton már mindannyian bekecmeregtek a pentagramm közepébe. Most kellene rázendíteniük, hogy "A kör közepén állok"... átírva pentagrammára persze. Körben kell elhelyezkedni, rendben. Mivel Leen vérdonor lett, marad, hogy Kat mellé áll be a gyertyájával egyetemben, hiszen ugye Alex is gyertyatartóba ment át véreskedési önkéntessége mellett. Konkrét személy nincs, akit meg akar idézni, azaz lenne, de kétli, hogy párezer kilométeres távolságban levő testeken is működik a dolog. Inkább hagyja békében nyugodni az édesanyját a stockholmi temetőben.
Érdekes, hogy mostanra, az események közepére kezd elszállni a félelme. Inkább dühös, bár a jó ég a megmondója, miért. Vagyis nem, amikor fél és már nagyon-nagyon fél, akkor szokott dühbe gurulni, csak ezt még sosem figyelte meg önmagán. Kezei között a meggyújtott gyertya kicsit remeg, az ajkai pengevékonyak a feszültségtől, de már szinte teljesen elpárolgott az a fojtogató félelem belőle: lassan mindet felőrölte a semmire sem irányuló, mégis létező dühbe gurulása. Ez csak akkor kezd visszaszivárogni kicsit, mikor a fonográf recsegni kezd, s nemsokára egy beazonosíthatatlan hang szól ki belőle földöntúli mivoltában. Él a gyanúperrel, hogy ugyan mi van akkor, ha a kedves szervező mindezt csak megrendezte és nincs is semmiféle szellem, csak az ő marháskodása? Nos egyelőre félreteszi ezt az ötletet, mivel sem bizonyítéka nincs, és az előérzet sem túl erős; inkább teret enged visszatérő vacogásának.
A hang hallhatóan poénosra veszi a figurát, amitől ő is átzökken valamiféle idióta állapotba, mint már az megtörtént párszor, mióta fejbe lett csapva egy tablóval. Vagy mióta eljött ebbe az iskolába? Bizony, azóta kicsit eltért a megszokottól, hiszen túl sok új behatás érte. Mellettük a macskás lány (Ágota) szólal fel elsőnek, ő pedig valahogy a végén nem állja meg, hogy rá ne kontrázzon tőle kicsit szokatlan módon.
-A harisnyaméreteden kívül, persze. És a melltartód száma sem érdekel.- na tessék, megint totálisan ideges és így vezeti le. Kat érezheti, hogy erősebben szorítja meg a kislány a kezét és közben ő maga rágni kezdi a szája szélét.
Utoljára módosította:Katie Runa Blackwood, 2013. május 22. 13:28 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
offline
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2013. május 22. 13:07 | Link

Szellemesek
- ezt most rekesszük be?:) -

Nagyon kalandos ez az éjszaka. Vajon a temető mindig ilyen? Mindig van egy kupac fiatal, aki idejön valamit csinálni, és folyton sikítozó lányok rohangálnak fel-alá a sírok között? Ezúttal Kat viharzik körünkbe, még mielőtt elkezdhetnénk a szeánszot. Döbbenten tekerem a nyakam, mert mögém bújt, mi lelte, de valszeg csak megijedt a semmitől, mert hamar összeszedi magát.
- Helló - köszönök neki eszembe vésve, hogy később megérdeklődjem, mi történt vele. Örülök, hogy ideért épségben, de bosszankodom, hogy egyedül kellett megtennie az utat. Bár Bogolyfalva nem olyan veszélyes környék.
Innentől Arnoldra fókuszálok, mi és hogy lesz most. Nagyon érdekel, mire kellenek a tárgyak, amiket hozott. Sosem voltam úgy vele, hogy annyira foglalkoztatnának a szellemek, hogy mindent tudni akarjak róluk, de asszem felveszem a szellemtant, ha mestertanonc leszek. Runa szerintem életemben most először szólal fel ilyen vehemensen, én pedig elgondolkodom azon, miért vannak ennyire betojva a lányok. Lassan olyan sokan bízzák rám az életüket, hogy elkezdem elhinni, hogy van ok az aggodalomra.
Félre teszem ezt, mert végre kezdünk, mindenki elfoglalja a helyét, és mikor felmerül a kérdés, kit idézzünk meg, a többiek válaszára várok. Nekem nincs halott rokonom vagy ilyesmi, akit látni akarnék. Úgy általánosságban érdekelne, milyen a túlvilág. Vagy ahol vannak. Kevésnek érzem magam ahhoz, hogy a köreinkbe rángassak egy híres embert.
Arnoldhoz hasonlóan én is meggyújtom a gyertyám, és nagyon erősen figyelve várom, mi történik.
"Ki meri megzavarni a nyugalmamat?" - na ne már, ez tök ciki. Na jó, végül is, ki tudja, mi a szórakozása most, hogy halott? Buhh, nem szeretnék a halálom után is élni. Piszok nyomasztó lehet az öröklét.
Ágo közben kérdez, én érdeklődve figyelem az arcokat, mit szólnak a dologhoz. Arnold nagyon elégedett, de vannak itt továbbra is ijedtek és kíváncsiak. Runának meg kinyílt a csipája, vigyorgok a beszólogatós lánykán.
Ha engem is hagynak szóhoz jutni, én arra kérdeznék rá:
- Mit csinál most, hogy meghalt? Milyen volt meghalni? - és közben remélem, hogy nem vagyok ezzel tapintatlan, vagy ilyesmi.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Aileen Aurora
INAKTÍV


Csillámhercegnő | Legcukibb | Móki
offline
RPG hsz: 390
Összes hsz: 5022
Írta: 2013. május 25. 11:28 | Link

Szellemidézés – ha még nem haltunk ki teljesen Rolleyes

Alex megpróbál megállítani, mielőtt véremet adhatnám az ügy érdekében, de már késő. Ha valamit eldöntök, utána már elég nehéz lebeszélni róla, bár talán most kivételesen meg kellett volna engednem neki. Közben meghallom vezetőnk magyarázatát a vérről és ez engem nemhogy nem nyugtat meg, inkább idegesebb leszek tőle. Mert hát a szellemet, majd az én vérem fogja ehhez a világhoz kapcsolni?! Biztos, hogy nem veszélyes ez?! Ezen azonban már késő agyalni, elkezdődik a rituálé vagy minek is nevezzem és előtte még Alex vigyorát is sikerül elcsípnem, amit bátorításnak veszek, mert rám fér.
Közben a többiek, akik nem a pentagramma valamelyik csúcsán állnak besétálnak a közepébe és egy kört alkotnak. Mivel ez a dolog egyre igazibbnak tűnik és nem csak egy egyszerű szórakozásnak, egyre jobban félek. Kicsit talán remegek is, viszont, amikor a fiú felteszi a kérdést, hogy kit szeretnénk megidézni, felkapom a fejem. ~Talán, akkor esetleg őt is lehetne? De nem, nem hiszem, hogy zavarnom kéne, meg hát itt a többiek előtt nem is tudnék mit mondani. Meg egyébként sem…~ Ennek ellenére én végig édesanyámra gondolok, mert valóban szeretnék beszélni vele, még akkor is, ha nem tudnék neki mit mondani. Ez persze abszurdum, főleg, hogy ő egy londoni temetőben nyugszik, így elég kicsi lehet az esélye, hogy sikerülne megidéznünk, bár ebben nem vagyok biztos, mert nem tudok erről a szellemidézéses módszerről semmit.
Mikor a fonográf „megszólal” majdnem lelépek a pentagramma csúcsáról, de szerencsére még idejében észbe kapok. Viszont a szellemet nem ilyennek képzeltem. Mármint az első mondatát igen, még ha eléggé sablonos is, meg kissé poros, de teljesen olyan, mint a filmekben, meg a könyvekben. Aztán a további beszéde annyira megdöbbent, hogy nem jut eszembe hirtelen semmi jó kérdés. Ez azonban nem gond, a többieknek helyettem is akadnak ötleteik.
Az első kérdés nagyon logikusan hangzik, Runáén pedig felnevetek és egészen megnyugszom. Végül Alex is tudakozódik, bár őt inkább a szellem halála és az utána való „élete” érdekli, mint személye. Én továbbra sem szólalok meg. Azt hiszem kicsit csalódott vagyok, mert ez a lélek nem lehet az édesanyám, viszont az jó, hogy úgy érzem, Runának köszönhetően a félelmemet ideiglenesen sikerült leküzdenem. A továbbiakban csendben várom, hogy a megidézett válaszoljon a többiek által feltett kérdésekre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Katherine Danielle Averay
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. június 26. 23:34 | Link

Szövetségesem és Olivia

Már napok óta kutattam. Azt hinné az ember, hogy vámpírokról szóló könyvekhez igazán nem nagy művészet egy varázslóiskolában hozzájutni. Nos, rá kellett ébrednem, hogy a mi helyzetünk nem ennyire egyszerű, tekintetbe véve, hogy nem is egy valódi vérszívóról beszélünk, hanem Lyráról. Lyráról, akihez –bár sokszor neveztem félvámpírnak– nem igazán passzolt ez a megfogalmazás. Szerettem volna valami sokkal valósabbat és kevésbé borzasztót kitalálni, de jelenleg ennél pontosabban nem adhattuk meg, hogy mi is ő.
A könyvek pedig egyáltalán nem segítettek.
A kastélyban fellelhető összes könyvet megszereztem, ami foglalkozik a témával, de még mindig hiányérzetem volt. Na, és egy vámpír, akit jelen esetben Katherine Danielle Isabella Averaynek hívnak, hogyan orvosolja a problémát? Hát persze, hogy elutaztam egy időre. Tulajdonképpen az egy időre mindössze négy órát jelent. Annak ellenére, hogy Lyra is és én is gyűlöltem, kiruccantam Londonba, hogy könyvtárakat fosztogassak, majd ezt követte néhány környező ország, teszem azt Oroszország. Ott szívesen elidőztem volna még egy ideig, de tudtam, hogy adatokra van szükségünk.
És nem csak Lyra képessége, meg fajtája miatt, hanem miattam is. Mégis ki lenne képes hosszú távon elviselni, hogy gyakorlatilag szerelmet vallott a házvezetőhelyettesének, úgy hogy ez nem is állt szándékában? Az a tény meg, hogy Seren levette, valami nem stimmel; az már nem az én érdemem, inkább hálával tartozom a Sorsnak, hogy a férfi eléggé ismert ahhoz, hogy erre magától rájöjjön.
Ez volt a milliónyi oka, hogy miért csücsültem az éjszaka közepén a temető egy távol zugában, körülöttem megszámlálhatatlan könyvvel és várakoztam Lyrára. Ha nem erről lenne szó, egyértelműen nem teszek akkor erőfeszítést, hogy még üzenetet is hagyok a lánynak, de ez a mi területünk volt és reméltem, hogy más vámpír/vérfarkas/csingiling nem dugja ide a képét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lyra Castle
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. június 27. 00:25 | Link

Szövetséges és Olivia

Mit tesz a normális ember, mikor kap egy üzenetet egy vámpírtól, hogy egyen kedves, és jelenjen meg éjféltájt a temetőben? Nos, valószínűleg fejvesztve rohan a másik irányba, nehogy véletlenül megtalálja a kérdéses vérszívó. Mivel azonban én ismertem az illetőt, sőt mi több, nem is olyan rég együtt pancsikoltunk a tóban zakkant unikornisok módjára, így talán nem is olyan meglepő, hogy most éppen a falu vége felé sétáltam, hogy megejtsük a találkát.
Ennek ellenére, ha fejbe vertek volna, akkor se tudtam volna megmondani, hogy mi oka lehet a lánynak arra, hogy erre a sötét helyre hívjon, azon kívül, hogy esetleg mégis fel kíván áldozni rituálisan, vagy csak túl sok vámpírfilmet nézett, és megszerette a temetőket. Sötét ruha volt rajtam, fekete farmer és szürke póló, a hirtelen hűvösre változott levegőre való tekintettel pedig emellé a sárkánybőr dzsekim is, csak hogy teljes legyen az összkép. Nem is tudom, ki mondta nekem annak idején, hogy ne vegyek fel bakancsot a farmerhez, de akkor se érdekelt, szóval abban caplattam a cuppogós sárban, ami sajnos nem kedvezett a halk haladásnak.
Annak a ténynek hála, hogy a látásom épp olyan volt, mint bármelyik emberé, annyira nem volt egyszerű feladat a sírkövek közt botladozni, de végül rátaláltam Kahtre, aki mellett szinte kupacban álltak a könyvek. Egy pillanatra döbbenten megálltam, de aztán leesett - hát ezért hívott ide! Bizonyára voltak nála olyan kötetek is, amik az iskolában a súlyosan büntetendő kategóriába tartoztak, hát jobb nem kockáztatni a múltkori után. Igaza van.
- Hello - köszöntem mikor egészen mellé értem, aztán lekuporodtam az egyik sírkőre. Kézbe vettem az egyik könyvet, és bár úgy tűnt elsőre, hogy csak rosszul látok, a Lumos elsuttogása után is épp olyan érthetetlen maradt benne számomra a szöveg. - Remélem te ezt el tudod olvasni - néztem Kaht-re. - Honnan van? Kifosztottad a Biblioteka Imenyi Lenyinát? - kérdeztem egy félmosollyal.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Olivia Meyerson
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. június 28. 19:08 | Link

Egy vemp, meg egy fél (?)

Szüksége volt a levegőre, úgy érezte, a kastély össze passzírozzák, szépen, lassan, hogy fájjon neki. Az éhsége már az elviselhetetlenség szélét súrolja, Oliv viszont még mindig makacs mód küzd ellene, pedig tudja, ennek nagyon nem lesz jó vége. Egyszerűen, képtelen arra, hogy egy embert bántson, az állatok vére meg nem igazán elég ahhoz, hogy teljesen jól lakjon. Már kezdi megszokni, hogy napi szinten kell harcot vívnia a saját szörnyetegével, hogy az még egyszer ne bújjon elő. Az eridonos már így is elhiszi magáról, hogy ő is az, nincs semmi szüksége megerősítésre.
A temetőbe menekül, mert naivan hisz abban, ott kitombolhatja magát - már amennyire ő képes erre- és mindezt zavartalanul teheti. Hiába szeret Tristannel lógni, hiába tartja őt az egyetlen barátjának, és hiába tud róla szinte mindent a fiú - beleértve a fajihovatartozását- egyszerűen... taszítja még a csak a gondolat is, hogy hagyja, meglássa vámpírként. Tristan érdektelensége ez iránt még most is nagyon jól esik neki, és pont ezért nem szeretné elijeszteni azzal, hogy megmutatja, milyen is, mikor az "új énje" kerül előtérbe.
Hirtelen torpan meg a nagy száguldozásában - ha mást nem is, ezt kimondottan imádja ebben a létben-, és összevonja a szemöldökét, miközben értetlenül mered maga elé. Ilyen illatot még sose érzett, még csak hasonlót se, pedig mostohaapja állítása szerint mindet megmutatta neki. Drake nagyon ügyel arra, hogy a lány ne csak pár évet létezzen halhatatlanként, Oliv meg folyton szörnyülködik, mennyire sok itt az elvárás, és kezdi érteni, némely hegyes fogú, miért irigységből mészárol.
Persze a lány már szinte felét elfelejtette annak, kihez, hogyan kell viszonyulni - átok essen abba a sok rétegbe-, de nem fél, ő tudja, ha olyan helyzet adódik, ki fogja tudni vágni magát.
Szinte észre se veszi, hogy már ő maga is a két (!) lénytől van nem is olyan messze, épp ki tudják szűrni. Csak pár pillanatig vizslatja a lányt, akinek dobog a szíve, mégis olyan furcsa illatot áraszt magából, majd szemei a társára vetődnek, és tekintete megkeményedik. Oh igen, erre világosan emlékszik, hogy mit mondott Drake, ha ilyen eset adódna. Bár a meglepődöttség is kiül az arcára egy fél pillanatig, de mentségére legyen mondva, a világért se gondolt  volna arra, hogy még egy vámpír,visszakívánkozik Bagolykő padjaiba.
Tartása megfeszül, nem megy közelebb, de le nem venné a hallhatatlanról a szemét, pont mint aki bármire fel van készülve, és ez nem is nagy tévedés. Oliv fejben már le is játssza a jelenet folytatásának lehetséges variációit
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Katherine Danielle Averay
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. június 28. 22:28 | Link

Szövetséges és egy szem vemp

Nem tudom, hány könyvet lapoztam végig, amíg Lyrára vártam. Minden egyes szót igyekeztem megjegyezni és lehetőleg minél több hasznos információt kiszűrni. Nos, mondhatjuk, hogy annyira nem sikerült. Félvámpírokról egy szót sem írtak egyetlen kötetben sem, márpedig nekem most éppen erre volt szükségem. Mégis kit érdekel, hogy tényleg hatalmas, vörös lánggal égünk-e a napon vagy inkább kékkel? Csupa olyan információ, amitől én nem leszek okosabb.
Szóval, már éppen ott tartottam, hogy a hátam mögé hajigálom mindet, szép kis kupacot rakok belőlük és egy kis tüzet eszkábálok, amikor lépteket hallottam a temető bejárata felől. Sejtettem, hogy Lyra az, ezért inkább csak felsóhajtottam és tovább folytattam a kutakodást -nem mintha annyival okosabb lettem volna tőle, éppen csak így könnyebb volt várakozni az emberi tempóban csámpázó Lyrára.
Félre értés ne essék, én imádom Lyrát -már amennyire őt lehet imádni–, de azért cseppet az idegeimre ment, hogy nincsen ott azonnal, amikor én már szívem szerint régen arról magyaráznék, hogy mi a helyzet velünk, a gondolatolvasással és a vérével. Olyan volt ez, mint egy rosszul megalkotott játék. Mi csak ültünk a tábla körül, a bábuk haladtak előre és egy dobókockától függött az életünk.
-Szia! -mosolyogtam fel rá, amikor végre mellém ért, majd visszafordultam a könyvemhez még egy pillanatra.
Láttam a szemem sarkából, hogy csodálkozva nézegeti az egyik könyvet, majd a varázslat után már egészen biztos voltam benne, hogy az egyik orosz nyelvű drágaságot sikerült éppen kifognia.
-Nos, nem tudom megmondani neked, hány könyvtárból vettem kölcsön őket. -mutattam körbe magam körül. -De nem valószínű, hogy visszaszolgáltatom. Túl sok meló lenne ahhoz képest, amennyire okosak lettünk tőle. -húztam el a számat.
Már éppen azon voltam, hogy részletezzem Lyrának, mire is jutottam, amikor megéreztem valamit. Valami nem emberit. Valamit, amivel soha többé nem akartam újra összefutni, főleg nem a Serennel eltöltött firenzei éjszaka után. Csakhogy most ott volt. A lány tőlünk nem messze állhatott, legalábbis az illat erre engedett következtetni.
Kihúztam magamat, félretettem a könyvet és Lyrára pillogtam, miközben a terepet kémleltem. Lassan emelkedtem fel és szinte azonnal megláttam a jövevényt. Soha azelőtt még nem találkoztunk, valamiért mégis biztos voltam benne, hogy az iskolából jött. Egyszerűen túl fiatal volt ahhoz, hogy falulakó legyen.
-Vámpírunk van. -vetettem oda Lyrának és jól láthatóan a megfelelő irányba intette, hátha ő is kiszúrja az érkezőt.
Ez az én területem volt és gyűlöltem, amikor valaki csak úgy berobban ide.
-Ki vagy te? -kérdeztem anélkül, hogy megemeltem volna a hangomat. Jó hallása van, így is értenie kellett.
Közelebb léptem Lyrához, hogy biztonságban tudjam mindkettőnket és már azon voltam, hogy kivillantsam a fogam fehérjét, de végül úgy döntöttem, hogy amíg nem támad, én sem fogok.
Utoljára módosította:Katherine Danielle Averay, 2013. június 28. 22:45 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lyra Castle
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. június 28. 22:59 | Link

Vámpírok

- Már meg se tudok lepődni ezen - kuncogtam magamnak, miközben próbáltam egy számomra is olvasható könyvet szerezni a kupacból. De komolyan, az, hogy Kath elég alternatív módon használja a könyvtári kölcsönzést, az kábé olyan normális és elfogadott dolognak tűnt a szememben, mint mondjuk hogy az emberek a zebrán járnak át. Átlagos. Nekem is az lenne.
Az viszont lejött a lány hangsúlyából, hogy nem talált semmi használható információt, aminek nem túlságosan örültem. Jó, nem dobott fel a temetőhangulat se, még akkor se, ha alapvetően nem zavart a helyszín, de mindent összevetve volt valami hátborzongató abban, hogy egy vámpírral tartottunk majdhogynem felolvasósdit az éjszaka közepén a sírköveken. Roppant mód bűbájos, igazán, már csak egy porcelán teáskészlet hiányzik.
Aztán valami történt, Kath megfeszülten figyelni kezdett valamit, amit én egyáltalán nem vettem észre, aztán ahogy rám nézett, meglepődést véltem felfedezni a pillantásában.
A bejelentés kissé még így is váratlanul ért.
- Remek - jegyeztem meg némileg gondterhelt arccal, miközben próbáltam kivenni a sötétben az alakot, és igen, hirtelen megláttam a lányt, aki valamivel odébb álldogált. Furcsa egy dolog ez, ha Kath nem mondja, én rá nem jövök, hogy vámpír, ez pedig azt jelenti, hogy bármikor megtámadhatna valaki. Igazán jó lenne erre is kifejleszteni valamit.
Nem féltem igazából, csak valami fáradt beletörődéssel vettem tudomásul, hogy immár két vámpírral vagyok a temetőben. Miért is nem lepődök én már meg semmin? Hát mert mindig lehet fokozni a helyzet durvaságát.
Kath kérdezte a lányt és közelebb lépett hozzám, amit viszont igenis sértésnek vettem, mert nem éreztem úgy, hogy meg kéne engem védeni, vagy akármi, bár lehet, hogy nem is ez volt a szándéka. De hoppá, már tudtam is, mi lenne a tökéletes megoldás, hogy megtudjam, mi várható!
Finoman megfogtam hát a lány csuklóját, miközben a másikat figyeltem, aztán lassacskán jött is a megértés. Kath dühös, valószínűleg azért, mert egy ismeretlen merészkedett a területére. Éreztem, hogy robbanás közeli állapotban van, de még nyugton maradt, hát elengedtem a kezét, mert ennyi elég volt ahhoz, hogy elkönyveljem magamban, hogy most lehet, hogy vámpírvér fog folyni.
Egy pillanatra elgondolkodtam, hogy vajon vonuljak-e fedezékbe, vagy mi legyen, de aztán rájöttem, hogy mi lehetett a gond. Ez a vámpír is kíváncsi lenne, hogy miért van olyan illatom, amilyen? Ejnye, nem is hittem volna, hogy ilyen érdeklődésre teszek szert a vérszívók közt.
- Az iskolából jössz? - kérdeztem a lányt, miközben csak azért is távolabb léptem Kath-től, de csak karnyújtásnyi távolságba, részben azért, mert nem vártam a védelmét, részben meg mert könnyebb a melodimágiával célozni, ha nincs semmi az útban. Bár tegyük hozzá, részemről nem akartam bántani az idegent, ha csak az meg nem támad.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Olivia Meyerson
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. június 28. 23:32 | Link

Ti Rolleyes

Úgy tűnik, Olivianak nagy hibája, hogy kíváncsi. Alapból kerüli a konfliktust, neki nem menő dolog az erő fitogtatása, viszont, mivel már hetek óta nem volt  vér közelében - amit a másik vámpír észre is vehet rajta-, kicsit paprikás a hangulata.
Ha nem lenne annyi önuralma, és nem küzdene minden áldott pillanatban azért, hogy az agyát ne lepje el a vörös köd, most minden bizonnyal gondolkodás nélkül ugrana az ember, vagy félig ember lány torkának. De ő mindig is megvetette ezen életet folytató társait, többek közt saját magát is, mikor hagyta eddig fajulni a dolgokat. Hova tovább, irtózatosan kevés vámpír van, akit képes elviselni a közelében, történetesen az édesanyja és Drake. Az utóbbinak köszönheti, hogy hűvös, mégis megfontolt. A háztársai biztos megrökönyödnének, ha így látnák, hisz az arcáról minden báj eltűnt, csak egy merev, porcelán maszk.
Hogy is mondta Drake? Soha ne lépj egy vámpír területére? De ez nincs megjelölve, legalább is Olivsmemi ilyet nem érzékel, és véleménye szerint, brutális nagy ego kell ahhoz, hogy valaki a sajátjának nyilvánítson egy közterületet, mert mi van, ha egy idősebb fajtárs szeretne itt sátrat verni? Arra kíváncsi lenne, hogy a másik felállása akkor is ilyen határozott lenne-e. Minden esetre az eridonos még most se mozdul, tudja, hogy a lány is azt várja, amit ő, és kimondottan szereti a türelmi játékokat, jó is bennük, főleg, ha azt vesszük, új élete másról sem szól, mint az önuralomról.
- Tanulói nyilvántartás?- ajánlja fel lehetőségként. Félre ne tessék érteni, szívesen válaszol ő, amíg a kérdés annak hangzik, és nem számon kérésnek. A hangja neki is normális, hisz minek erőltesse magát, ha másik tökéletesen jól hall.
- Igen- pillant a lányra egy halvány mosoly kíséretében. Nem mutatja, hogy észrevett-e bármit is a kis közjátékból, ha a fajtársának nem esik le, hogy ő nem vért ontani jött, csupán kíváncsi, az már az ő baja.
- Az illatod... más... hogy hogy?- kérdezi a lányra nézve, olyan hangsúllyal, hogy a lány érezze, nem muszáj rá válaszolnia, ha nem akar.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 [2] 3 4 ... 14 15 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa