Tulajdonos: Woodarn Collenwen
Üzletvezető: ifj. Eckert Sándor (NJK)
Bolti kisegítő: Wouter Lodewijk Collenwen

Nyitva tartás:
H - Cs: 10:00 - 18:00
P-Sz: 10:00 - 20:00
V: 10:00 - 16:00

Clarie és Karyn


Rachel aznap esős időre ébredt, viszonylag korán kelt, mert megbeszélte Clarie-vel, akit a napokban ismert meg, hogy elnéznek a faluba, mert a lány szeretne venni egy kis kedvencet magának. A diáktársa is a Rellon házba járt, mogyoróbarna színű szeme és haja volt, valamint tele volt vidámsággal. Ahányszor összefutottak, sugárzott belőle az életöröm, emellett igazi energiabomba volt, és lelkesen állt hozzá a dolgokhoz. Rachel díjazta ezeket a pozitív tulajdonságokat, amennyire megismerte szimpatikus volt neki a lány így első benyomásra és az egyik barátnőjére emlékeztette, aki hasonló egyéniség volt. Még nem járt a faluban, ezért izgatott volt és örült annak, hogy végre kimozdulhat az kastély falai mögül.
~ Csak ne lenne ilyen pocsék az idő, tiszta szívás. Végre egyszer kimozdulok messzebbre, erre elcsesződik az időjárás.~ -zsörtölődött magában a Rellonos, miközben készülődött a nagy kiruccanásra. Hosszú, fekete nadrágot, fekete lapostalpú cipőt és egy fehér alapon fekete pöttyökkel díszített blúzt viselt, hosszú haját pedig lófarokba fogta.
Miután elkészült, felvette középhosszú, fekete szövetkabátját, melyen kapucni is volt és úgy indult neki az útnak, esernyőt nem vitt, mert egyszerűen rühellte. A faluba beérve kissé megázott, de nem vészesen, szerencséjére nem tévedt el út közben, így a megbeszélt időben odaért, a pontosságra amúgy mindig is ügyelt.
Rachel észrevette, hogy Clarie nincs egyedül, ugyanis ott volt egy szőke hajú, kék szemű lány is, akit Rachel még nem ismert.
- Helló Clarie! -köszönt diáktársának, majd odafordult a másikhoz is és bemutatkozott neki:
- Szia, Rachel Octavia Ambernek hívnak, de hívj csak Rachel-nek. -mosolygott az ismeretlen lányra, miközben odanyújtotta a kezét, hogy a kezet fogjon vele, ahogy a bemutatkozásnál illik.
Pár perc múlva végre megenyhült az idő, elállt az eső és kicsit előbújt a nap a felhők mögül, aminek a Rellonos kifejezetten örült.
- Eldöntötted már, hogy milyen állatot veszel? - kérdezte Rachel, miközben Clarie felé fordult és érdeklődően tekintett rá. Szerette az állatokat, így izgatott volt, hogy most lehetősége nyílik többet is megcsodálni, bár magának nem vett volna, mert bőven elég volt neki a kígyója, amellyel jól elvolt. A lány egybéként sem tartott volna olyan kedvencet, ami több gondoskodást igényel, nem szerette a macerát, úgyhogy nem is gondolkodott azon, hogy beszerezzen egy új állatot magának, hiszen még a növények is kipusztultak körülötte, vagy túlöntözés, vagy kiszáradás következtében. Ez volt a szomorú valóság, Rachel kíváncsian várta diáktársa válaszát, közben pedig a másik lányt méregette, és eltűnődött azon, hogy ki lehet ő és egyáltalán milyen jellemvonásokkal bír.

Rachel & Clariette

Szofia


Teljesen tanácstalan voltam. Apa rábólintott a háziállatra, beigazolódott minden feltételezés, de azt közölte, hogy nekem kell eldöntenem, mégis milyet választok, ő ebben nem tud segíteni, de annak örül, hogy így legalább nem leszek egyedül otthon.
Egyik háztársammal beszéltem meg a találkozót, és örültem, hogy időben sikerült megtalálnunk egymást a bejárat előtt.
- Szia, Szofia! – köszöntöttem, és a bolt felé biccentettem enyhén. – Mehetünk?
Nagyon vártam már, hogy végre megcsodálhassam azt a sok állatot, fix, hogy varázslényt fogok választani, de hogy milyet, az még kérdéses volt. Valami olyasmire gondoltam, ami kis termetű, mivel én is picike voltam még, alig százötvenegynehány centi, szóval igen, kicsike. És elvileg az egyetlen tizenhárom éves a házamban, ujjé, lehet, rekordot döntöttem?
A nagylány mellett igencsak gyerkőcnek éreztem magam, mint a legtöbb háztársam mellett. Mondhatni, egészen megszoktam a környezetem, nem mászik senki senkinek a nyakára, mindenki teheti a maga dolgát, egyszóval földi édenkertben éreztem magam. A másik három házban nem hinném, hogy jól éreztem volna magam, nem mintha nagy bajom lett volna velük, de túl nyitottak és tolakodónak tűntek nekem. Számomra idő kell, mire valakit ténylegesen a bizalmamba fogadok, és megosztom vele a gondolataimat, életem eseményeit. Ilyen embert eddig még nem igen találtam, ritka, mint a fehér holló, de ami késik, nem múlik.
- Szerinted mi legyen? Olyan nagy a választék – Azért is hívtam el Szofiát, hogy idősebb, tapasztaltabb lévén jobban átlátja, mi az ideális háziállat egy kastélybeli diáknak, ami még a szobatársaknak sem lehet zavaró.

Eliza

Eszter

Életemben nem jártam még Bagolyfalván, így ki nem hagytam volna a lehetőséget, hogy eljöhessek ide. Levakarhatatlan volt arcomról a vigyor, ahogy a faluban sétáltam. Próbáltam mindent megjegyezni, amit csak tudtam, de képtelenség volt annyi mindenre odafigyelni egyszerre.
Fogalmam sem volt, hogy mit akartam venni, vagy csak egyszerűen nézelődni akartam, de abban biztos voltam, hogy megérte idejönni.
Megpillantottam egy állat kereskedést. A szagra fintorgással reagáltam, mert nem igazán bírta a büdöset, de mivel állatokról van szó, mindenképpen meg szerettem volna nézni, még akkor is, ha fullasztó volt a levegő.
Mikor beléptem, egyből a baglyok felé vettem az irányt, még akkor is, ha nem akartam egyet se venni. Szerettem volna megnézni őket, mert olyan aranyosoknak tűntek.
Miközben nézelődtem, megláttam egy korombeli lányt, aki szintén nézelődött. Gondoltam odaköszönök neki, még ha nem is ismerem.
- Szia - sétáltam oda mellé.

Eliza
Outfit

Eszter

 - Nem igazán vagyok képbe a varázslényekkel - nevettem fel.
Az állat egy menyétre hasonlított. Éppen aludt, ami aranyos volt, még ha menyétről is van szó. Nem igazán szeretem a menyéteket, ami azt illeti.
 - Tényleg aranyos.. - mosolyodtam el.
A lány után mentem, mert nagyon érdekeltek a fejlemények. Mikor megjelent egy bácsi, vártam, hogy a lány elmondja az óhaját, viszont ő meg rám nézett, arra várva, hogy szólaljak meg.
 - Én csak nézelődni jöttem - nevettem fel. - Vagy, hát nem is tudom.. Régóta szeretnék már egy macskát, viszont nem tudom, hogy melyik fajta lenne a legjobb választás - gondolkoztam el.

Eliza
Outfit

Vékonyka, szinte már nagyon is soványnak tűnő lányka lép be az üzletbe. A háta mögött beáradó fény tehet róla, hogy szinte zörgőnek tűnnek csontjai. Citromsárga egyberuhája, napsárga hajráfja, és pink-piros bagolykeretes szemüvege van, amit hasonló színű kopogós cipővel tett elviselhetőbb egységgé. Zavartan lép beljebb, bár inkább toporog. Majdnem át is esik egy üres kalitkán, ami hatalmasat zörren. Ijedten kapja szíve elé a kezeit, majd szája elé hogy fel ne sikítson, aztán ujjait tördelve gyorsan leszorította maga elé.
 - Hahóóóó! -Halózik halkan. - Csak baglyot szeretnék venni. Engedélyem is van hozzá! ... Bár csak szülői engedély. De úgy tudom ez is elég. Hahóóóó! Kérem! Diák vagyok a kastélyból!
 Szeme lassan hozzá szokik a sötéthez. Az amit a kirakatban látott csak elszomorította ugyan, de azért a remény lesz az utolsó ami meghal benne. Úgy hallotta ugyanis, hogy van kölyök baglya a boltosnak. Nem bízott a mások által felnevelt varázsbaglyokban. De nevelt már fel szülőhelyén baglyot, és tudta milyen ragaszkodó és okos tud lenni egy félig házi kedvenc tollas jószág. Nem akart felnőttet. Sok a tanulni való a suliban, de ez még szinte mind csak szárazanyag tartalom kevés gyakorlati tudással. Kell valami amivel lekötheti ezt a hiányt. Neki KELL az a kölyök bagoly! Képes és tud is fizetni érte akár dupla árat is. Csak ne ebben a bűzben és zsúfolt káoszban kelljen felnőnie annak a szerencsétlen kicsinek.
 Észre veszi a kákalag akváriumát a káosz közepén. De most még ez sem érdekli. Csak az, hogy megtalálja az a pici életet, ami neki érkezett ide. Tudja. Érzi. Már a neve is eszébe jutott mire a bolthoz ért. Hunyor.

… (folytatása megírva: 07.03.)
Kis idővel megjelenik a boltos, és köszönti a lányt. „Jó napot kisasszonyka! Jóóó napot!” Glóriát kissé megdöbbenti a köszönés, hiszen az a kákalag mögül érkezik. De hamar kiderül, hogy Sándor nem úszott egyet a melegben, pusztán mögüle emelkedett fel. A megnyújtott jóóóó annak köszönhető, ahogy tápászkodott felfelé. Öregebb emberre számított, de azért nem döbbent le mert nem egy százéves matuzsálem gügyörög neki hála a jó égnek.
-Jó napot kívánok! Úgy hallottam, van önnek kölyök gyöngybaglya. Szeretném megvenni öntől.
Igyekszik határozott lenni, és kimutatni, hogy tudja, mibe vág. Pénzileg, tapasztalatilag, és évek számát illetően is. Attól még hogy diák, bizony tudja, mit akar. És meg is fogja szerezni. Hozott elég sarlót, nénikéje még támogatta is, hogy az összes megtakarításán megvegye magának élete első saját kedvencét. Főleg, hogy hasznos kedvencről van szó, nem is kellett sokáig győzködnie. Tapasztalt alkudozó. Mondjuk olyan helyen, mint egy keleti bazár, még nem próbálkozott, de oda nem is vágyik. De ki tudja, mennyi tapasztalat szorult egy ilyen boltosba. És nem szívesen alkudozna olyan nagyon vérre menően. Viszont valamiért, ahogy a boltos arcára nézve azonnal észre vette, a boltosnak nem volt szimpi az ötlete. Vagy nem volt már nála egyetlen kölyök bagoly sem, vagy valamiért nem örült az ajánlatnak. Felegyenesedett, szálegyenes derékkal szembe fordult Glóriával, és jóóóól megnézte magának. Majd a hosszúra nyúló mustra végén, amikor úgy látta, hogy Gló nem enged az elhatározottságából, jött az első teszt:
-60 galleon!
Mondja gyorsan, és tovább figyel. Glória lassan elkezdi a fejét ingatni, szemeit Sándor szemeiben nyugtatva.
-Nem. –Válaszolja a lány határozottan.- Nem fizetem ki egy felnőtt bagoly mugli eszmei értékét. 10 galleon! –Bök vissza merészen, bár tudja, hogy ez meg nagyon pofátlan alul ajánlás.
- Kis hölgy! Legalább ne ilyen merészen! –Ül ki halvány mosoly Sándor arcára.- Fizesse ki az állat költségeit kérem! –Ingatja a fejét, de tudja most már, hogy nem lesz unalmas innentől, míg meg nem egyeznek.
- 15 galleon. Nem fizetek többet. És ha nem tévedek, egy szökellésből kiesett fióka amúgy sem ér többet. A közeli erdőben vannak ilyen baglyok. Ha akarnék, megtehetném, hogy magam keresek egyet. De mivel Bagolykőn tanulok, tudja jól, nem sok esélyem lenne egy macska elől megmenteni időben egyetlen fiókát sem a kijárási tilalom miatt. De ha akar, -összefonja a karjait a mellkasa előtt, és határozottan Sándor szemeibe néz- szenvedjen vele maga míg felneveli, bár úgy látom, van elég dolga a többi jószággal, nem hogy még egy kölyök felett bébicsőszködjön. Úgy tapasztaltam, nagyon kellemetlen a kialvatlanság ennyi állat között. És ugye egy kis állatka még bőven igényel élelmen kívül törődést is, akár az éjszaka kellős közepén többször is. 15 galleon! De ha gondolja …-hátat fordít, hogy távozzon a boltból, ha nem lehet meggyőzni a boltost- … szenvedjen vele maga. Én csak jót akartam.
Sándor felkacag, és ebből a nevetésből kihallatszik, milyen jól szórakozik a tulaj. Talán még élvezi is a kis alkucserét.
-Magácska aztán tud. De nem ön az egyedüli érdeklődő. Egy baglyocskát már elvittek, és a másik érdeklődő is ennyit ajánlott. Meg aztán ez pont csak arra elegendő, amit eddig erre a tollgombócra költöttem.- Bök a háta mögé kissé balra. Egy kalitkában egy szürke is tollgombolyag gubbaszt a félhomályban. Glória majdnem elsírja magát, amikor meglátja milyen magányos szegényke. A testvérét eladták mellőle, az életkedve valószínűleg mostanra a béka feneke alá került. Lassan enni sem lesz hajlandó, és akkor az állatkufárnak nem marad más, csak a bele ölt, és elúszott galleonok. Oda sétált, és bedugta a kezeit. A kis jószág még csak mozdulni sem volt hajlandó. A szemeit sem nyitotta ki.
- De hiszen ez félig a halálán van! –Kiáltja el magát Glória.- Egy halott tollas jószágért dehogy fizetek én ennyit! Mire felérek vele a suliig, döglött a madár! –Néz dühösen Sándorra, akin látszik, ezt a csatát elvesztette. Ha most nekiáll magyarázkodni, veszít az értékből, amit eddig legalább megkapna. Hatalmas sóhaj kíséretében emeli fel a kezeit, jelezve, hogy feladja. Halvány mosoly ül ki az arcán, de hallatszik a hangján, kicsit azért bosszantja a dolog. Nem nyerne az egészen semmit?
-Nézze kis hölgy! Legalább fizesse ki nekem a kalitkát és azt az ellátmányt is, amit még két napra vettem neki. Mindet odaadom, de fizessen ki nekem 18 galleont. Azért nekem is élnem kell valamiből!
 Glória még mindig kissé haragosan nézve fordul karba font kézzel Sándor felé, de a hangja már nem dühös.
-Rendben. De a kalitkát én választom ki. Ez a ketrec nem megfelelő ennek a szerencsétlennek.
 A végén megegyeztek huszonkét galleonban, és Glória gyors léptekkel igyekezett fel a suliba, a gólyaszobáig, ahol pár napja egyedül maradt hála a jó égnek. Így legalább a kis bagoly nyugodtan panaszkodhat az este kellős közepén, senkit sem fog zavarni, amíg levedli a fiókatollait.

Marciii

  A szőke már akkor tudta, hogy rossz ötletei vannak, amikor Kolosnak azt mondta, hogy menjenek az út túloldalára, és a börtönben kötöttek ki. De ez a legújabb még talán ezen is túltett. Egy macska mellé - és ha Hajna állatát is számítjuk akkor egy süni mellé is - akarnak vásárolni még egy kis házikedvencet.
  Mindenesetre a szőke nem foglalkozott a veszélyekkel, és hogy talán a főbérlő lassan kidobja őket onnan. Boldogan sétált a bolt felé, hogy előtte találkozzanak, aztán együtt találják meg a jószágot.
  Mikor megérkezett, mosolyogva figyelte, ahogy Marci az üzlet ablakán kukkant be. Azt nem tudta pontosan, hogy most vajon felméri a kínálatot, vagy őt keresi e.
  - Szia! Találtál valami jót? - kérdezte Scar utalva az előbbire. - Netán kinéztél egy cukinak tűnő patkányt, amit a macskám megehet? - természetesen ennek semmi esélye nem volt, hiszen Luna is pont akkora volt, mint egy nagyobb termetű patkány.
  - Na jó, kerítsünk valamit! - nyitott be az épületbe, és szinte majdnem vissza is fordult. Lévén, hogy ő közepes termetű, így nem pont szembe találta magát a csapat tündérmanóval, de attól még elég ijesztően hatott, ahogy elkezdtek rá vékony hangon visítozni. Szép kis kezdet...

Scar

Marcinak nem kell túl sok időt magányosan tölteni, az ablakon át bámészkodni, ugyanis hipp-hopp megérkezik a társasága, Scarlett Conroy személyében. Nem állítom, hogy BFF-ek lennének, de mindenesetre jól kijönnek egymással, s már hetekkel ezelőtt letették a kisujjesküt, hogy ők bizony közösen szereznek egy állatkát. Eleinte úgy volt, hogy a Mancs-helyről fogadnak örökbe egy kutyát - vagy bármi mást, ami van -, de Marci inkább szeretett volna egy teljesen vadiúj kiskedvencet.
 - Hali! - fordul a leányzó felé - Ami azt illeti, egy kákalaggal szemeztem, de talán valami szárazföldi kellene inkább, amit tudunk szeretgetni. Bár a patkány sem olyan rossz... - felnevet. Végülis az az állat másra valóban nem alkalmas. Marci nem is érti, ki az az elvetemült, aki képes egy patkányt háziállatként tartani, ugyanis nem egy diáknál látta már a kastélyban. Hm. Furcsa.
Ahogy belépnek Scar megtorpan egy pillanatra az idióta tündérmanók láttán. Marci automatikusan a füléhez kapja a kezét, s tesz előre egy-két lépést. Számos kellemetlen emléke van ezekkel a lényekkel kapcsolatban, főleg mikor legendás lényeken ismerkedtek velük. Ah... szörnyű volt.
 - Valami béna, átlagosat válasszunk, mint például egy macska, vagy egy bagoly, vagy valami menőbbet? - ő szíve szerint az utóbbira voksolna, de hát nem egyedül fogja birtokolni az állatot, bármit is vesznek. Mindenféleképpen valami olyat akar, amit jól meg tud gyömöszölni, ha olyan kedve.
 - Úristen, imádnám, ha lenne egy crupom - mondja csillogó szemekkel, miközben a közeli kutyust bámulja. Hát nem ennivaló! Vagyis... leginkább az enne meg mindent.

Marcii


  A lány arca eltorzult, ahogy beléptek és szembe találta magukat egy rakadt állattal. Méghozzá a rosszabbik fajtból. Szinte azonnal követte társát, aki úgy gondolta, hogy jobb lesz, ha kicsit arrébb húzódnak a hangos lényektől.
  - Hát, van egy macskám, aztán volt egy örökbefogadott sárkányom. Azt hiszem a legmenőbb állat díjat már megnyertem, de próbáljunk meg találni valamit, ami megpróbál vetekedni vele - összegezte az élményeit eddig a háziállatokkal, miközben egy mozdulattal kiseperte a kelletlenül arcába kúszó hajtincseket.
  - Cru..mi? - kérdezte összezavarodott arccal a lány, és a fiú után nézett. - Ugye nem gondolod komolyan? Ez az izé egybe lenyelni Lunát! - ez ősidőktől kezdve így volt. A macska mellett nem fér meg kutya, punk tum.
  - Mit szólnál, ha valami ennél...aranyosabb állatot választanánk? Mint egy...ilyen izé - bökött valami madárszerű lény felé. Vagy legalábbis annyi biztos volt, hogy szárnyai voltak a lénynek. De amikor a lány elkezdett felé közeledni, a bestia teljesen megőrült, és a kalitkájában össze-vissza kezdte el dobálni magát.
  - Na jó, visszaszívom. Ne akarok őrült pulykákat a házamban - fordult el a megszelesedett állattól tanácstalanul. Mondhatnénk olyan sok állat volt ott, hogy a bőség zavarában nem tudta maga sem, hogy mit akar.

- szülcsinapcsi | július 7. | Előzmények: Baako Bestiárium-
#outfit

- szülcsinapcsi | július 7. | Előzmények: Baako Bestiárium-
#outfit

- szülcsinapcsi | július 7. | Előzmények: Baako Bestiárium-
#outfit

Norbert - Több héttel Mexikó után
Küllemem

Ena, Dalma, Balázs  - Több héttel Mexikó után

Norbert, egy kamaszlány és egy fiú

Ena, Dalma, Balázs  - Több héttel Mexikó után

Nor, a lánya és a fia

  

Ena, Dalma, Balázs  - Több héttel Mexikó után

Nor, a lánya és a fia

  

Ena, Dalma, Balázs  - Több héttel Mexikó után

Nor

Ena, Dalma, Balázs  - Több héttel Mexikó után

Nor - Dalma és Balázs