28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Csepreghy Péter
Prefektus Eridon, Színjátszós, Másodikos diák


a Pösze Petya
offline
RPG hsz: 103
Összes hsz: 287
Írta: 2019. szeptember 16. 13:39 | Link

XII.

Ma reggel úgy döntöttem, hogy a kastélyon kívül fogok reggelizni. Ezért lementem Bogolyfalvára – mert szereztem állandó engedélyt, thanks Mom – és meglátogattam a cukrászdát, biztosan hiányoztam már nekik. Amióta Vajda Ricsivel volt ott egy a kellemetlennél is kellemetlenebbül kezdődő randevúm, nem szívesen mentem oda, mert csak feltépte a sebeket. Az igazat megvallva, nem is esett olyan jól az a… hat fánk. Így nem is időztem ott sokat. Elvitelre kértem egy virslis párnát. Néha a sósat is megkívánom. Ezért akkurátus léptekkel, nyugodtan elindultam a vasútállomás irányába. Szép nap ez a mai; a madarak csivitelnek, kellemes langyos a szél, és igazi falusi hangulat járja be a környéket. Kutyaugatás, tyúkok kotkodálnak. Valóban egyre kintebb kerülök a faluból. Kutyaugatás, kutya… csaholás, kutya… morgás. Lassan fordulok meg, és egy egész pofás kis keverék kutyát pillantok meg, azonban neki más tervei vannak velem, mint nekem lenne vele. Biztosan érzi a virslis párnát a zsebemben, de amint ezt felismerem, már ötven méteren futok, és sikoltozok, mint egy kislány. Egészen addig, amíg el nem érem a vasútállomást. Már nem követ a kutya, a sok ember elijesztette. De ez nekem fel sem tűnik, csak rohanok, mint egy őrült, egészen addig, amíg teljes lendületemmel neki nem szaladok egy utamban álló felnőttbe. Mesehős módjára pattanok vissza popsival a peron melletti kőre. Azonnal hátam mögé nézek, hogy üldöz-e még a pokolfajzat, s amikor megállapítom, hogy nem leszek kutyakaja, mosolyogva nézek fel, ahol egy felnőtt férfi sziluettjét látom. A háta mögül süt a nap, így nem látom tisztán az arcát, csak fájdalmasan hunyorítva nyitom szólásra az ajkaimat.
- Elnézést, de az életemre tört egy Pokolfajzat - mondom nemes egyszerűséggel.
Szál megtekintése

LegEridonosabb Eridonos 2019 - tavasz/nyár
Csepreghy Péter
Prefektus Eridon, Színjátszós, Másodikos diák


a Pösze Petya
offline
RPG hsz: 103
Összes hsz: 287
Írta: 2019. szeptember 16. 14:08 | Link

XII.

Érzem a kellemetlen, tompa nyomást a farokcsontomnál, hiszen legnagyobb szerencsétlenségemre, arra sikerült érkeznem. Így nem csoda, hogy nem ezer wattos mosollyal szólaltam meg az imént, hanem azzal a tipikus fájdalmas arckifejezésemmel. Igen, tipikus annak, aki már ismer, elvégre eléggé sokszor szokott fájni valamim. Vagy magam vagy másik miatt, ez lényegtelen. Ennyi esés-kelés, ütés és miegyéb után már igazán lehetnék immunis mindennemű fájdalomra. Bal kezemmel támasztom magam a köveken, jobbal viszont a derekamat masszírozgatom, miközben félszememet az ismeretlen sziluetten tartom. Még süt a szemembe a nap, ezért a többféle hunyorítás egy percen belül.
- Látnia kellett volna – mutogatok a falu irányába. – Akkor mást mondana.
Veszem némiképp színpadiasra a figurát, miközben gyanakodva nézem a férfi következő mozdulatait. Letérdel, és érzem, ahogyan vizsgál engem. Mindenki vizsgálja a képemet, ezért szinte már szagot, sőt még színt is tudnék párosítani ahhoz, amit ilyenkor érzek. Nyelek egyet, ajkaimat összeszorítom, és keserves pofát vágva kezdek bólogatni.
- Igen, tudom – mondom gyermeki lemondással. – Bocsánat! – motyogom. Nem szerettem volna tiszteletlenül, szélvész úrfi módjára nekirontani, de így alakult. Jobb kis paraszt gyereknek tűnni, mint halottnak. Ekkor valamiért megnyugszom. A férfi hangja olyan kellemesen cseng, megragadom a felém nyújtott kezet, és felállok. Még mindig nem vizsgálom meg jobban az arcot, inkább elkezdem porolgatni a ruhámat.
- Amúgy – kezdek bele. – A bácsi elmehetne szinkronszínésznek.
Utoljára módosította:Csepreghy Péter, 2019. szeptember 16. 14:23 Szál megtekintése

LegEridonosabb Eridonos 2019 - tavasz/nyár
Csepreghy Péter
Prefektus Eridon, Színjátszós, Másodikos diák


a Pösze Petya
offline
RPG hsz: 103
Összes hsz: 287
Írta: 2019. szeptember 16. 14:46 | Link

XII.

Az én édesanyám udvariasságra tanított egész életemben. És annak ellenére, hogy néha egy kocsis megirigyelné változatos káromkodás technikámat, tényleg nem vagyok rosszul nevelt gyerek. Minden mozdulatom erről árulkodik; anyu jó munkát végzett. Megdobban a szívem. A férfi megkeresi és elintézi azt a dögöt. Én ezt el is hiszem, és hálásan bólogatva nézek utoljára ezzel a rettegő tekintettel a falu irányába. Meg fognak védeni, furcsa érzés. Aki valaha már volt gyerek – normális, hétköznapi érzésekkel –, akkor tudja, hogy milyen hamar el lehet varázsolni ilyen szavakkal. Van aki persze annyira önálló ennyi idősen, hogy nem kell neki védelem; nekem mégis lelket simogató érzés ez.
- Jól – szólok röviden, miközben még egy-kettőt porolok a nadrágom hátsó részén. Ekkor megérzem a virsli illatát. Elfintorodok már előre, hiszen tudom, hogy milyen látvány fogad majd, amikor kiveszem a péksüteményt a zsebemből. Mint amit a kutya szájából húztak ki. Nagyot nyelek, szinte érzem, hogy a fánkot a nyelőcsövemet felfelé kezdik nyomni a funkyt – fánkit. Előveszem a süteményt, és undorodva sántikálok egy nagyon közel lévő kukához, amibe ki is hajítom a maradványokat. Jobb lábamat kissé húzva, de férfi módjára teszem meg Mr. Hyde-ra emlékeztető járásmóddal azt a pár lépést a szinkronszínész felé.
„Bácsi? Milyen bácsi?” Érzem, hogy ezt azért mondja, mert nem érzi még magát elég öregnek, de… az. Mármint az én fejemben annak tűnik, hiszen el sem tudom képzelni, hogy én egyszer ennyi idős legyek.
- Pe… - dig tényleg nagyon jó a hangja. Mondanám, amikor végre meglátom a férfi arcát. Ismerem őt. Az újságból. Ő… Merlinre! Láttátok a Reszkessetek betörők című filmet? Most azt a jelenetet láthatjátok, amikor Kevin találkozik az öreg hólapátos Marleyval. Nem tudod, hogy milyen az? Google it. A vérem megfagy, és minden zaj elhal körülöttem. Ez a nap egy katasztrófa. Az előbb egy kutya, most meg… a csávó, aki kinyírta a szüleit.
Szál megtekintése

LegEridonosabb Eridonos 2019 - tavasz/nyár
Csepreghy Péter
Prefektus Eridon, Színjátszós, Másodikos diák


a Pösze Petya
offline
RPG hsz: 103
Összes hsz: 287
Írta: 2019. szeptember 20. 07:04 | Link

XII.

Ez most olyan érzés, mint amikor egyedül vagyok a házban, mert Anyu elment a barátnőihez a „könyvklubba”, és valami hangot hallok az udvarról, a tetőről, padlásról vagy ne adj Merlin a szobám előttről. Nincsen mostanság szellemünk, mert mindegyik el lett paterolva tavaly. Mi csak úgy emlegetjük otthon, hogy a „Nagy Szellemlikvidálás Éjszakája”. Tele volt a ház kóbor lelkekkel, és végül meg kellett válnunk tőlük. Érdekel? Egy szelet triplacsokis torta mellett mindent elmesélek. Azonban most nem a szellemes történet emléke az, ami miatt falfehérré sápadok, és a vérem valamelyik vasúti büfé kukája mögé bújik félelmében. Nagyot nyelek. Szokásos reakció tőlem félelem esetén. Eddig apró szemeim kidüllednek, ahogyan meglátom a cikket lelkiszemeim előtt, és ahogyan Terminátor szkenner módjára az előttem álló arcára illesztem, még a szám elé is kapok, mint egy rémült kis fruska.  Hallom a férfi kérdését, de nem tudok rá válaszolni. Az előbb említett újság van összegyűrve a torkomba gyömöszölve. Próbálnék nyelni, de minden nyelésnél fájdalmasan vágja meg az éles papírvég nyelőcsövemet. Cukorborsóság ide vagy oda; ez most nagyon odacseszett a lelkemnek.
- Én... én nem akarok meghalni – szólalok meg végül vékonyka hangon.
Igen, a vak is láthatja, hogy valami van. Nem tudom, hogy fel szokták-e ismerni vagy érdekel-e valakit mostanság ez a téma, de az én elmémbe beleégett a cikk. Főleg azért, mert szeretem a horrort, a krimit meg mindenféle pszicho-dolgokat, és élvezettel olvastam a bulvárszennyt. De most, hogy élőben találkoztam a férfival, nem tudom, hogy mitévő legyek. Should I stay or should I go?
Szál megtekintése

LegEridonosabb Eridonos 2019 - tavasz/nyár
Csepreghy Péter
Prefektus Eridon, Színjátszós, Másodikos diák


a Pösze Petya
offline
RPG hsz: 103
Összes hsz: 287
Írta: 2019. szeptember 20. 09:14 | Link

XII.

A helyzet egyre inkább válik szürreálissá és valamilyen perverz módon még komikus elemeket is felfedezni vélhet bármelyik külső szemlélő. Egyáltalán nem meglepő Henrik egyik feltételezése sem. Egy paranoiás kissrácnak tűnhetek, akinek egy értelmes szava nincsen. Először pokolfajzat elől menekülve esek a földre, előtte jól nekiszaladva a férfinak. Majd a hangján mélázok hosszú percekig, mint egy autizmussal küzdő tinédzser. Most pedig éppen a halálfélelmem az, ami teljesen tanácstalanná teszi a másikat. Nézem, ahogyan elém guggol, de most már inkább gyermeki morcosság ül ki az arcomra, s arcomat a Nap felé fordítom. Végig hallgatom, amit mondani szeretne nekem, majd kék szemeimet visszaemelem rá. Kezdek elbizonytalanodni. Talán nem is ő az? Pedig a szkenner az előbb 100%-os match-re sípolt vészriadót az elmémben megmaradt kép és az előtte guggoló között. Ajkaimba harapok, és összehúzott szemöldökkel lépek egyet hátra. Most már mindketten értetlen tekintettel meredünk a másikra.
- A bácsi nem… - hagyom félbe a mondatot, a végén a hangsúlyt az egekbe emelve, hogy érezhesse, kérdezni akartam valamit, de belém fagytak a szavak. – Mármint – hebegek és habogok. A tekintetem kezd kitisztulni, mintha valami kábítószerről jönnék lefelé éppen. – Biztosan összetévesztettem valakivel – most már teljesen elbizonytalanodtam. Rákérdezni nem merek a névre, bajba kerülnék. Nem akarok még nagyobb bajt magamnak. Inkább összeszedem magam, miközben megteszem vissza azt a lépést, amiben az imént eltávolodtam.
- Nem… - csóválom a fejem. – Nem, dehogy. Jól vagyok – nem tűnik teljesen így, de erősen kezdek a fejcsóvából bólogatni, ezzel is erősítve mondandómat. Már nem is merek a férfira nézni, mert teljesen égő ez az egész.
Szál megtekintése

LegEridonosabb Eridonos 2019 - tavasz/nyár
Csepreghy Péter
Prefektus Eridon, Színjátszós, Másodikos diák


a Pösze Petya
offline
RPG hsz: 103
Összes hsz: 287
Írta: 2019. szeptember 20. 12:44 | Link

XII.

Tényleg nem jut eszembe más szó, mint az égő. Szegény csávó csak segíteni akart nekem, mert annyira elveszettnek, és – ami még fontosabb – szefósnak nézek ki. Én meg így viselkedek. Azt flesselem, hogy ő valami vérengző mágus, aki cukrosbácsi módjára szeretne engem elcsábítani egy olyan helyre, ahol utána nyugodtan gyakorolhatja rajtam az átkait. Haha. Újra a férfi szemeibe nézek, és látom a jóságot és a kedvességet. Ez nem az az arc. Ő csak egy vonatot váró úriember, aki biztosan a kedvesét vagy az anyukáját várja. De inkább az utóbbi, mert nincsen nála virág. Aztán lefő’ a kávé. Ambrózy. Nem, nem, neeeem. It can’t be. A furcsa viselkedésem őt is arra engedi következtetni, hogy én igenis azt az embert fedeztem fel benne, akiről az újságok írtak. A már nagyjából megnyugodott tekintetemben ismét beköltözik a félelem. Aztán eltűnik. És visszajön. És eltűnik. Mi történik? Érzem, ahogyan apró szőrszálaim az égnek merednek karomon, nyakamon, majd végigfut a hideg a hátamon is. Ha macska lennék, akkor úgy néznék ki, mint az a bizonyos Halloweenkor ábrázolt fajta. Görbe háttal, azon álló szőrrel, eszeveszettül fújva arra, aki most előttem áll. Olvastam róla, tudom, hogy mit hoztak le az újságok. De annyira ellentmondásos az egész érzelem-vasút, amire ma is sikerült felpattannom. Ez egy kedves férfi. Elmúlik az érzés, hogy sikátorba szeretne rángatni, hiszen belenézek a szemeibe. A tekintete mindent elárul. Legalábbis én így érzem. Lehetséges, hogy ezzel írom alá a halálos ítéletemet, de…
- Miért hazudnának az újságok? – kezdek vele, karba tett kézzel csevegni. Ha tényleg ő az, akkor nekem már úgyis mindegy, addig beszélgessünk, amíg nem végez velem. Még mindig úgy tekintek a lapokra, mint megbízható forrásra. Lásd, Vajda Ricsivel való találkozásomkor is azokat bújtam, mert azt hittem, hogy abból valamit megtudok. Valami igazat.
- De akkor ezt honnan veszik? És… - húzom össze a szemöldököm. – Miért lenne nekik érdemes b*szakodni Magával? – teszem fel a tőlem megszokott stílusban a kérdést, majd a szám elé kapok. Most mégis csak felnőttel beszélek. Remélem, hogy nem dorgál meg, hanem szépen túllép rajta. Szerintem meg is állna a szívem, ha Ambrózy Henrik leszidna. A gondolattól is kiver a víz. Aztán mindent elfelejtek egy pillanatra. Kaja. Azzal engem, a kis puhost bármikor meg lehet venni kilóra. Ami mondjuk nem olcsó.
- Oké – mondom egy nagyot nyelve, ahogyan a virslis párnára gondolok.
Szál megtekintése

LegEridonosabb Eridonos 2019 - tavasz/nyár
Csepreghy Péter
Prefektus Eridon, Színjátszós, Másodikos diák


a Pösze Petya
offline
RPG hsz: 103
Összes hsz: 287
Írta: 2019. szeptember 30. 14:29 | Link

XII.

Egyértelmű, hogy mennyire nem értem, hogy mi történik. Van bennem egy érzés, ami arra int, hogy fordulj meg és menekülj. De ez csak az újságok sorai miatt vannak, amit egyre inkább kezdek elengedni, mert ez az ember valami teljesen más. Ő nem lehet gyilkos. Teljesen felfoghatatlan számomra, hogyan is keveredett ő, aztán most én ebbe a helyzetbe. Frusztrációtól dobogó mellkassal, alsó ajkamat rágcsálva nézek Henrikre. Sőt, bámulom őt. Látszik kék szemeimből, hogy nagyon is nyitott vagyok a dolgaira, és borzasztóan kíváncsi. Már nincsen az a fajta „megvetés” benne, ami eddig volt. Eltűnt. Csupán egészséges távolságtartás maradt bennem, miközben azt vizslatom, hogyan válaszol a kérdéseimre.
- Hát, nem tudom – mondom végül megmosolyogtató felnőttséget erőltetve magamra, miközben eddig összefont karjaimat szélesen széttárom. – Jó dolog a pénz meg minden – folytatom bólogatva saját igazamra. – De utána nem érzik úgy magukat este, mint akik egy egész üstnyi csokibékát benyomtak? – gondolok itt arra, hogy émelygés, rosszullét. Ennyi hazugság után nem aludhat jól az ember, hiszen ezzel valakinek rosszat csinált. Nem is értem az egészet. Én mindig borzasztóan rosszul aludtam, amikor kamuztam anyunak vagy akárki másnak. Még annak is, aki nem fontos. Megér a pénz ennyi rossz éjszakát? I guess not. Kiskutya módjára kapom el tekintetemet a férfiról, amikor a csúnya beszédem kerül a porondra. Nem tudom, hogy miért csinálom. Minden zavart, feszült gyereknek van valamilyen nemű fixációja; körömrágás, dührohamok, sírás, etc. Nekem egyszerűen ez a káromkodás.
- Elnézést, Ambrózy bács… úr – húzódik megbánó fintorra az ajkam.
És ezután jön az érdekes rész. Észre sem veszem, ahogyan egy majd két lépést teszek a férfi felé, hogy még közelebbről hallhassam, ami történt, amit az újságot írtak, amit a Minisztérium hisz és így tovább. Túl sok mindent nem értek ma, jó lesz mihamarabb ágyba bújni egy jó kis képregénnyel. Fürödni sem fogok ma. Amúgy is csak teher minden este. Annyi mindent lehet csinálni fürdés helyett.
- Ennyire sok köze van a fekete mágiához? – kérdem félelem nélkül. Most már teljesen megbarátkoztam a helyzettel. – Megölni a szüleit… - motyogom ezt már csak magamnak. – Én nem hiszem el, hogy ilyet tenne – teszem hozzá nagyon komolyan a férfi szemeibe nézve. És most már tényleg nem gondolom.
- Mennyasszony? - dugom zsebre a kezeimet, majd szélesen vigyorogva bólogatok arra, hogy elmegyünk a cukrászdába. Látszik, hogy valamin nagyon töröm a fejem. Ekkor a levegőbe emelem aprócska mutatóujjam, ezzel szeretném jelezni, hogy van egy ötletem, és mindjárt jövök. A falu irányába kezdek el szaladni, majd egy pár perc múlva újra megjelenek, de a férfi másik oldalán, mintha nem is a faluba indultam volna.
- Anyukám azt mondta, hogy virág nélkül nem várunk hölgyet – mondom még mindig szélesen mosolyogva, miközben egy kissé megtépázott sziromú, de mégis gyönyörű vörös színű rózsacsokrot nyújtok Henrik felé. – Óvatosan! A tövisek… - nem szedtem még le a szárakról őket.
Szál megtekintése

LegEridonosabb Eridonos 2019 - tavasz/nyár

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér