29. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Velencei-tavi tali! Részletek a Varázslatos találkozók témában Cool
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Theon Delacroix
Prefektus Rellon, Valkűrök csapattag, Színjátszós, Harmadikos diák


"Az a fura rellonos srác"
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 856
Írta: 2019. július 13. 20:12 | Link

A pióca a vállamon
- akinél még mindig idősebb vagyok -

Ahogy távolodtak otthonuktól, Theonban úgy realizálódott a tény, miszerint a magyar tömegközlekedés valami pocsék. Odahaza, Franciaországban a vonatok úgy száguldoznak, hogy arra nem jut az embernek ideje, hogy megtekintsen egy-egy várost, míg itt külhonban az olyan élőlények hosszú elnevezésére is akad idő, mint mondjuk a szarvasmarha. Amik amúgy egészen érdekes és gyönyörű állatok, s habár ezt szerette volna minden egyes alkalommal húga tudtára adni, mikor a vonat elpöfékelt egy mellett, leányt egyáltalán semmi sem tudta kizökkenteni könyve társaságából. Még széles mosolya sem, mely' annak a ténynek okán alakult ki arcán, miszerint végre nem kell több hétvégét Delacroix nagyiék macskaszagú lakásában eltöltenie, hanem végre azt kezdhet az életével, amit akar. Akár meg is főzheti Theory patkányát... Igen, arra valószínűleg felfigyelne, nem úgy mint arra, hogy valószínűleg nemsokára elérik a végállomásukat.
Néhányszor megpöcköli a lány könyvét, meghúzgálja a haját, majd elereszt egy 'Hé, itt vagyunk!'-ot, majd nekifog a csomagjai kihalászásának, ami meg kell hagyni, nem lesz egy egyszerű feladat. Pláne nem akkor, ha a fodrászkellékeid több helyet igényelnek, mint az alsógatyáid. Sikeresen el is botlik, mikor a negyedik bőröndöt rángatja ki ideiglenes helyéről, melyet Theory egy gúnyos vihogással jutalmaz, mire Theon grimaszol egyet, majd megmutatja neki ízlelőszervét.
Nagy neheze ugyan, de leverekszi magát a járműről, azonban a megpróbáltatásoknak kicsit sem szakadt még vége, mivel nagy valószínűleg estére sem fogják megtalálni az iskolát, ugyanis egyik ikernek sem olyan jók a képességei, hogy egyedül elnavigáljanak egy totális ismeretlen helyen. Persze a büszkeség bőven nagyobb annál, minthogy bevallja, nem tudja merre is kell menni.
- Mit t'om én! Mondjuk menjünk... balra! - Közli, kezével az említett irányba bökve, majd anélkül, hogy megnézné, húga jön e utána, elindul az általa helyesnek vélt úton.  
   
Szál megtekintése

Theon Delacroix
Prefektus Rellon, Valkűrök csapattag, Színjátszós, Harmadikos diák


"Az a fura rellonos srác"
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 856
Írta: 2019. július 13. 22:03 | Link

A pióca a vállamon
- még szép, hisz a rokonom vagy -

- Sok sikert! - Kiáltja el magát ugyanabban a pillanatban, mikor Theory is, ahogy csomagjaival a másik véglet felé veszi az irányt. Mindig is ilyen volt; végtelenül makacs és első sorban rettentően kibírhatatlan. Egy valamit Theon pedig nagyon utál, ha nem neki van igaza ennél fogva másnál van az irányítás. Tudja nagyon jól, hogy valószínűleg rossz irányba megy, ám ha a fene fenét enne sem tenne a lány kedvére. Sőt, tisztában van vele, hogy így is, úgy is ő is el fog jönni, hogy visszavigye a jobb oldalra, hisz a szüleik leennék drága Napsugár fejét, ha szegény tehetetlen Theonkát magára hagyná egy teljesen idegen környezetben. S mintha csak a másik meghallotta volna a gondolatait, ismét felcsendül mögötte az a már jól ismert, rikácsoló hang. Theon szája mindentudó, gúnyos mosolyra húzódik, hisz végtére is, pontosan úgy alakult a helyzet, ahogyan már a vonaton is eltervezte: ő nem csinál semmit és Theory-nak kell elvégeznie a munka piszkosabbik részét. Oh, a kis hiszékeny és egoista kicsilány... Theon ellen Theory, egy-null.
- Minek? Hisz ha eltévedünk és kint kell töltenünk az éjszakát se maradunk éhen. Itt a kis szőrmókod, megsütjük azt aztán kész. Olyan lesz mint a Shrekben. Oh, várj, már most olyan, hisz otthonról idáig jött velem egy szamár - húzódik még nagyobbra mosolya, ahogy íriszeit hol a patkányra, hol a másik állatra emeli, miközben sértetten fésülgeti meg copfba fogott hajkoronáját.
Utoljára módosította:Theon Delacroix, 2019. július 14. 13:00 Szál megtekintése

Theon Delacroix
Prefektus Rellon, Valkűrök csapattag, Színjátszós, Harmadikos diák


"Az a fura rellonos srác"
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 856
Írta: 2019. július 14. 18:59 | Link

A pióca a vállamon
- csacsi a családban -

- Ez azt jelenti, hogy én megtalálom a saját elátkozott hercegnőmet, míg neked marad egy ronda sárkány - folytatja gyerekes eszmecseréjüket, megkoronázva mindazt egy laza nyelvnyújtással. Bizonyára lehetett valami abban a vízben, amit a vonaton ittak, hisz Theory teljesen önmagából kivetkőzve viselkedik. Félre ne értessék, mindig is egy kiállhatatlan fráter volt, de most valamivel az átlagosnál is borzalmasabb. Talán megveszett a patkánytól... Bizonyára, mivel az a kis féreg olyan disznóólat hagy mindenhol a lakásban, mint amelyről a lány is beszélt a közös hálórészükben. Így igaz, mikor a lány a "szobájában lévő sertéseket megszégyenítő állapotról" papolt, akkor az ő részéről is beszélt. Szóval ki is csinálja most a kupit? Theon nem szól rá semmit, csak az ajkaival némán megformázza a közös szót, majd egy újabb százwattos mosolyt villant. Sokat kell még tanulni a kicsi lánynak, hogy felülmúlhassa őt.
- Emlékszel rá, mikor nagyi házában bújócskáztunk és te beszorultál egy ládába? Igazán maradhattál volna még ott... mondjuk úgy... örökre - szisszen fel ahogy Theory fehér pókfonalakra emlékeztető loboncánál fogva próbálja ráerőltetni az akaratát. Ilyenek ezek a nők, mindig azt és akkor kell csinálni, mikor ők akarják. Áh, színtiszta felüdülés lesz végre nélküle élnie az életét, s ha több dologért nem is, azért az egyért hálát at a szüleiknek, hogy nem azonos neműek lettek, mert akkor még a hálóban sem lenne nyugta. Így viszont lesz egy egész emelete teljességben mentes bárminemű Theory nevű élőlénytől.
Szál megtekintése

Theon Delacroix
Prefektus Rellon, Valkűrök csapattag, Színjátszós, Harmadikos diák


"Az a fura rellonos srác"
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 856
Írta: 2019. július 15. 18:23 | Link

A pióca a vállamon
- valahol mélyen én is... talán -

Theon nem válaszol semmit húga újabb adag sértésére, inkább figyelmen kívül hagyja, hisz bőven lesz még ideje, hogy a sárga földbe tiporja drága vérét. Helyette inkább felkapja csomaghadát, s annak súlyát tekintve lassan, elcsoszog ez alkalommal a jobb oldali irányba. A leányka korábbi tettét kompenzálva ő is meghúzogatja annak az ikrekre oly' jellemző hajzuhatagát, majd hogy ezt ne tudja a másik újra megtenni, kicsit felgyorsítja lépteit. Azért mégsem hagyja teljesen magára a másik, hisz valahol a lelke mélyén szereti őt, s mégiscsak egy vérből vannak mindketten, még ha néha meg is tépnék egymást, mint ahogy azt mai tetteik is mutatták.
Még mielőtt belevetnék magukat az iskola rejtelmeibe, Theon felveti, hogy elmehetnének körülnézni egy kicsit a városban, hisz akárhogy is nézzük, jó sok évig fognak még itt élni és jó lenne tisztában lenni vele, hogy körülbelül mi hol van. Említettem már az ikrek fantasztikus tájékozódási képességét, ez nem tűnik valami fantasztikus ötletnek. Hamar el is tévednek, s találják magukat teljesen egyedül Bogolyfalva egyik ismeretlen utcáján.
Mondhatni, igazán jól kezdődik ez az iskolás élet, igaz?
Szál megtekintése

Theon Delacroix
Prefektus Rellon, Valkűrök csapattag, Színjátszós, Harmadikos diák


"Az a fura rellonos srác"
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 856
Írta: 2020. március 9. 01:10 | Link


Lábam hangosan kopog a kopott macskaköveken, kezem görcsösen szorít rá felrúnázott mobilomra.  Egy esőcsepp esik rá a készülék képernyőjére. Tekintetem felemelem az égre, egészen túl az épület tetején; vihar közeledik. Szövetkabátom jobban összehúzom magamon, majd fedezékbe vonulok, épp jókor. Egyre nagyobb cseppekben kezd aláhullni az égi áldás, mígnem akkora zuhé keveredik, hogy még a föld porát is felveri. Ám ezekből én már mit sem hallok, a hatalmas csarnok zsibaja elnyeli az összes verdeső csepp adta jajveszékelést. Hirtelen egymillió ember között találom magam, mind céltudatosan tőr előre az eltervezett vagonhoz vagy éppen kofához, míg én csak állok, zsebre dugott kézzel, s próbálom megkeresni azokat az ismerős göndör tincseket. Kékjeim vadul cikáznak egyik személyről a másikra. Véletlen majdnem meg is szólítok egy lányt, kinek hasonló elnyűtt pulcsija van, mint a fiúnak utolsó találkozásunkkor, ám még időben rántom el a kezem. Hirtelen szörnyű magányosság tör rám, holott mindenhol emberek vesznek körül. De egyik sem ő.
Tudom, hogy nemsokára indul a vonata. Ahogy azt is, hogy még indulás előtt benéz a könyvtárba, majd elköszön attól a hárpia barátnőjétől, s csomagjaival csak félre fog körülbelül ideérkezni a váróba. Mindent tudok róla. Hála a kapcsolataimnak, kiszimatoltam a napi tervét, hogy még időben elcsíphessem, s talán rávehessem, hogy ne menjen el. Nem akarom. Én azt szeretném, hogy itt maradjon, velem, a kastélyban, és ezért bármit megteszek.
Hirtelen barna tincsek tűnnek fel a tömegben. Automatikusan mozdulok, bele sem gondolva, hogy ez esetlegesen egy másik téves személy lesz. Nem, mert tudom, hogy ez ő. Ezer közül felismerném.
- Na, csak nem gondolod, hogy búcsúcsók nélkül elengedlek? – Csücsörítek, ahogy karját elkapom, még mielőtt tovább indulhatna. Kezem szorosan kulcsolódik már oly’ sokszor bántott csuklójára, lábam poggyászát akadályozza.
Szál megtekintése

Theon Delacroix
Prefektus Rellon, Valkűrök csapattag, Színjátszós, Harmadikos diák


"Az a fura rellonos srác"
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 856
Írta: 2020. március 9. 19:41 | Link


Lábam kikerül a kocsi elé, mire az csikorogva akad meg benne, s esik vissza álló pozícióba. Ujjaim bilincsként fonódik csuklója köré, mire rászorítok, hogy ne tudjon még időnap előtt elmenekülni. Tekintetem az övét keresi, saját kékjeim játékosan szegezem az ő barnás zöldjeibe, mikor pedig elkapja őket, arcomra meglepettség ül. Hibát követtem el, ezt mindenki tudja a környezetemben, kivéve magamat. Hozzászoktam, hogy mindig nekem van igazam, hogy az emberek minden kívánságomat lesik, s ha ez a vonal megszakad, akkor értetlenné válok.
Íriszeim végül találkoznak az övével, de bárcsak ne így lenne. A megszokott, mosolygós tekintet helyett valami teljesen más vár. Harag, mérhetetlen düh sugárzik gyönyörű szemeiből. Szorításom meglazul, így még elég ideje lesz ahhoz, hogy kirántsa saját mancsát az enyém közül. Persze a fejemben meg sem fordul, hogy intenzív reakciója saját viselkedésem miatt lehet. Vagyis de, nem teljesen mondok igazat. Napokig éreztem valami szorítást, amikor összevesztünk, mégsem kérek bocsánatot vagy próbálom meg jóvátenni. Saját magam védelme sokkal többet jelent nekem, mint a fiú. Önző vagyok, erre már ő is rájöhetett.
- Téged, ki mást keresnék? – Simítok végig arcán, ujjaim végül pólója nyakánál állapodnak meg, majd egy erőteljes rántással húzom magamhoz közel, hogy nyakába szagolhassak. A jóleső odor azonnal betölti orrjárataimat, belsőmben pedig megnyugszik valami. Itt van, velem, én pedig nem akarom, hogy elmenjen. Ragaszkodón fogok rá derekára, hogy ajkaira hajolhassak. Akarom őt, szükségem van rá. Olyan vagyok, mióta nem vagyok vele, mint egy drogos, kinek hiányzik a napi adagja. Azt én sem fogom fel, hogy miért van így, de ez a helyzet.
Szál megtekintése

Theon Delacroix
Prefektus Rellon, Valkűrök csapattag, Színjátszós, Harmadikos diák


"Az a fura rellonos srác"
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 856
Írta: 2020. március 10. 19:45 | Link


Erőszakos vagyok, mozdulataim mindegyike a dominanciámat sugározza a fiú felett. Nem tekintem másnak, csak egy egyszerű tárgynak, amivel elüthetem az időmet, mikor unatkozom, vagy nincs éppen kéznél más. Most pedig, hogy a partnereim nagy része hazautazott vagy utazik a szünetre, a fiú maradt az egyetlen mentsváram. Maradnia kell, egyszerűen nincs más megoldás. És miért? Mert én azt mondtam, nekem pedig mindig igazam van.
Egy határozott rántással vonom magamhoz közelebb, kezeim a csípőjén állapodnak meg, miközben hagyom, hogy a már oly’ ismerős illata betöltse orromat. Imádom ezt a kisfiús aromát, az összes érzelemmel együtt, ami testéből árad. Ahhoz vagyok hozzászokva, hogy az odorhoz félelem szaga társuljon, ám bevallom, ez a nagyszájú Beni sem semmi. Nagyon meglepődők tőle, ez tény, de közben tetszik is. Nem véletlen maradtam még a csónakházban percekig, miután ő elviharzott. Hogy mit csináltam? Nos, a képzeletedre bízom.
Feltüzel, szinte már a függőjévé tesz. Akartam és akarok őt még mindig, minden értelemben. Ráhajolok ajkaira, hogy megkapjam már rég várt csókomat, mikor is valami gyomromnak ütközik. Első elgondolásom, hogy hasba rúgott, de miután észlelem, hogy ez közel sem volt olyan fájdalmas, mint lába lett volna, letekintek, hogy meglessem mi is az, ami most kettőnk közé áll. Ekkor nézek szemközt Kamcsival, ki mit sem sejtve pöffeszkedik a terráriuméban, lomhán gazdájára pislogva. Az Istenért se néz rám, csakúgy, ahogy tulajdonosa tekintete is kerüli az enyémet. Nem véletlen mondják, hogy az állataink a lelki társaink is.
- Hogy mit akarok? Téged. Nehogy azt hidd, hogy csak úgy elengedlek minden nélkül. Az enyém vagy már, ezt jó, ha a fejedbe vésed, Prücsök – teszem a hangsúlyt becenevére, szépen artikulálva ejtve ki minden egyes betűt.  
Szál megtekintése

Theon Delacroix
Prefektus Rellon, Valkűrök csapattag, Színjátszós, Harmadikos diák


"Az a fura rellonos srác"
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 856
Írta: 2020. március 16. 14:03 | Link


Fordult a kocka. Most, életemben talán először valami nem úgy van, ahogy én azt elterveztem. Ez pedig rendkívül furcsa érzés. Megszoktam, hogy mindenki a kedvemben jár, hogy nekem nem kell még egy szalmaszálat se keresztbetennem, akkor is megkapom, amit, vagy akit akarok. Oliver, Anna, Laci, mind-mind olyan emberek, akik bizonyára egy csettintésemre azt tennék, amit én mondok. A játékszereim, akiket kedvemre irányítok, mintha csak egy vodoo babát tartanék a kezeim között. Azt hittem Benett is ezek közé tartozik, hogy vele is azt csinálok, amit akarok. Az első pár találkozásunkkor így is volt. Adtam a kemény, magabiztos önmagam, csakhogy becserkészhessem magamnak, s elmondhassam, hogy sikerült megkettyintenem a levita egyik legszebb elsősét. Kedves szavak, gyengéd érintések, mind-mind egy olyan terv részesei voltak, mely’ valami sokkal sötétebb, sokkal alattomosabb célt hordozott magában. Én nem akarok semmi komolyat senkitől, ezt már Olivernek is elmondtam vagy egymilliószor, ahogy aznap a fiúnak is… Szabad ember akarok lenni, akit nem láncolnak le a kötelezettségek. Egy kapcsolat pedig számomra túl nagy teher lenne, amivel nem tudnék megbirkózni. Egyszerűen nem részese a személyiségemnek, hogy én bárkihez is hűséges legyek. Mégis rosszul érzem magam. Bosszant, hogy már nem tagja a hárememnek a srác, hogy nem várja epekedve, sőt ki is tér a csókom elől. Érthetetlenül pillantok le a közöttünk lévő kocsira, majd vissza a fiúra. És ekkor kattan bennem valami. Mancsom kinyúl, hogy elkapja az övét, ám a puha bőr helyett csak a levegőt sikerül megfognom. Szemeim összeszűkülnek a bennem felbugyogni készülő méregtől, ahogy mint durcás kisgyerek toppantok egyet. Ő az én tulajdonom, ehhez neki nincs joga. Nem tiltakozhat, csak akkor, ha én is engedélyt adok rá.
- Oh, fenyegetőzünk? – Nevetek fel én is, ám ebben semmi jóindulat nincs. Kacajom érzelemmentes, hideg. Ugyan arcom nem tükrözi, de hatalmas vívódás zajlik le bennem. Harag és tehetetlenség küzd egymással, ezzel ökölbe kényszerítve kezeimet. Nem akarok Benettre nézni, egyszerűen nem megy. Úgy érzem, ha belenéznék zöldes barna szemeibe, akkor minden eddigi felgyülemlett feszültségemet ráhárítanám. Csakúgy, mint aznap a tanulószobában is.
Kékjeim elkapom alakjáról, rá a poggyászára, s ekkor fixálódik tekintetem Kamcsin. A repülő kaméleon, mintha megsejtené, mi ötlik fel fejemben, mozgolódni kezd letakart börtönében. Szárnyai a ketrecnek csapódnak, amit át se gondolva mit teszek, kapok fel.
- Én is tudok ám kemény lenni! – Ordítom, hangomból csak úgy sugárzik az elkeseredettség, melynek hatására cselekszem most. Meg is rázom szavainak hitelességet adva a kalitkát, ezzel furcsa hangokat előidézve az állatból.
Szál megtekintése

Theon Delacroix
Prefektus Rellon, Valkűrök csapattag, Színjátszós, Harmadikos diák


"Az a fura rellonos srác"
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 856
Írta: 2020. március 17. 21:43 | Link



Magam sem tudom, mit csinálok, minden csak úgy jön magától. Olyannyira el vagyok keseredve, hogy ebben a pillanatban bármire képes lennék. Agyamat a tehetetlenségtől méreg önti el, s a következő dolog, amit érzékelek az az, hogy Kamcsi ketrecének hideg vasa a kezemnek nyomódik. Tudom, mennyit jelent a fiúnak ez az állat, ahogy azt is, hogy bármit megtenne azért, hogy visszaszerezze tőlem. Akár még bántana is.
A pálca nekem szegeződik, miközben fülemben sikolya zeng. Pszichopata mosoly kerül arcomra, ahogy szememben is felcsillan az a jól ismert, pajkos fény. Most megfogtalak! Ha kedveskedéssel nem, hát zsarolással fogom kicsikarni belőled, amire nekem szükségem van. Jelen esetben ez pedig te vagy, kedves kis Prücsköm.
- Ez az, őrjöng csak! De a kis gyíkodat nem fogod visszakapni – nevetek fel, ahogy még erősebben fogok rá a kalitkára, még talán meg is rázom, mire az állatka furcsa hangot hallat magából. Hibát követek el, hatalmas baklövést, de most az sem érdekel. Mikor azt hiszem jobb lettem, mint akkor éjjel voltam, hirtelen visszaesek, s ugyanolyan szörnyeteggé válok. Vérem forrong az ereimben az adrenalin hatásától, egyszerűen már képtelen vagyok normálisan gondolkodni. Egyetlen dolog kattog elmémben, miszerint nekem szükségem van a fiúra. Akarom őt, legyen ennek bármi is az ára.
- Á-á! – Azzal egy jól irányzott mozdulattal a kis kedvencet hordozójával együtt magam elé tartom, ezzel egyfajta pajzsot képezve testem előtt. – Ha engem bántasz, akkor azt ő is megérzi. És nem hiszem, hogy túltennéd magad azon, ha leátkoznád a hűn szeretett kis dögödet – kérdően felhúzom szemöldököm, majd fürkészem tovább rendezetlen vonásait. Egyszerűen hihetetlen még most is, hogy az én kis Benettem ilyenre is képes. Hogy az az édes arc másodpercek leforgása alatt ilyen méregtől fűtött képet is képes magár ölteni. Furcsa, de egyben izgató egyveleg ez.
- Ellenben – halkítom le hangom annyira, hogy csak ő és én értsük – ha megteszel nekem valamit – mosolyodom el újra – akkor lehet, hogy bántódás nélkül visszaadom drága Kamcsit. Tudod, jólelkű ember vagyok én, kompromisszumképes. Nem kell mást tenned, csak adnod egy búcsúcsókot. Azt, amit amúgy is megérdemelek - állítok kegyetlen döntésem elé a fiút, s hogy tovább halmozzam az élvezeteket, türelmetlenül dobolni kezdek Kamcsi zárkáján, miközben valami rég hallott, talán már nem is helyesen szóló francia gyerekdalt fütyörészek.
Utoljára módosította:Theon Delacroix, 2020. március 17. 21:43 Szál megtekintése

Theon Delacroix
Prefektus Rellon, Valkűrök csapattag, Színjátszós, Harmadikos diák


"Az a fura rellonos srác"
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 856
Írta: 2020. március 18. 02:49 | Link



Jóllehet helytelen, amit csinálok, mégsem jut eszembe egy percre sem, hogy talán le kellene állnom. Egyszerűen ezt szoktam meg, nekem ez a normális. Az, hogy emberként bánunk másikkal, és hogy tiszteletben tartjuk annak érzéseit, úgy, mint a személyes tulajdonait, egyszerűen nem képezik az értékrendem. Ugyan kitől tanultam volna? Se muter se Raphael nem tartozik azon emberek csoportjába, akik valami empátiához hasonló dologgal ajándékozzák meg csemetéiket. Talán ennek a szülői gondviselés hiányában viselkedem úgy, ahogy. Talán ez vesz rá arra, hogy attól a fiútól elvegyem a számára legkedvesebb dolgot az életében, mióta kikerült a családja árnyékából. Kegyetlen vagyok, hogy ezt a jószágot pajzsnak használom saját védelmemre, mikor előkerül a másik pálcája. És még ekkor sem koppan a tantusz, még a fenyegetés elhangzása után sem gondolom meg magam. Változni nehéz, főleg úgy, ha nem is tudsz róla, hogy neked arra szükséged lenne. Így hát nem is teszem, maradok a csökönyös, öntörvényű önmagam, aki mindenkin átgázol. Hisz nekem nincs szívem, ami ilyenkor megsajdulhatna, igaz? De akkor miért fáj ennyire a belsőm? Miért érzem úgy, hogy legyen annak bármi is az ára, de Benettet magam mellett kell tartanom? Kész röhej, de valamiért mégis szükségem van rá. Ezer meg egy ágyasom van, én mégis egy olyan fiúcska mellett tartok ki, aki számomra még semmit sem adott. Ennyit jelentene nekem pár szép szó és gyengéd érintés?
Mint játékát féltő kisfiú szorítom magamhoz a ketrecet. A benne lévő Kamcsi ijedten csapkodja szárnyait, bizonyára gazdájáért kiált, ám a szabadulás még távoli képzet számára. Egyelőre nem mehet sehova, nem, míg én meg nem szerzem, amit akarok. Benettet.
Velősen nevetek fel, kacajom hideg és érzelemmentes. Leplezni próbálom a bennem fortyogó érzéseket, és úgy látszik, egyelőre sikerül is. Benn vihar dúl, míg kinn kősziklaként állok a fiú előtt. Saját nemtörődöm természetem vívódik azzal a kedves Theonnal, aki csak a srácnak mutatkozott meg.
- A történet kimenetele a te döntésedtől függ – győz a rellonos szörnyeteg, a bennem megbúvó aprócska kis emberség morzsáját, mint tenger mossa el. Szorítom mellkasomhoz az állatot, még a pálcámat is előveszem, hogyha a másik esetleg támadni próbálna, akkor egy gyors Protego-val megvédhessem magam. Persze mindketten tudjuk, hogy varázserőm egyenlő a nullával, de a látszatot még jó fenn tartani, ha mást nem is.
- Úgy látszik a dögödnek új gazdája lesz. Vajon mennyit adnak érte a feketepiacon? Bizonyára szép kis summát zsebelhetnék be egy repülő kaméleonért – teszem úgy, mint aki hangosan gondolkodik, egy percre sem tántorodva meg a célom elől. Úgy érzem, kell az a csók, hogy éreznem kell a fiú közelségét. Ezért pedig bármire képes lennék.
Szál megtekintése

Theon Delacroix
Prefektus Rellon, Valkűrök csapattag, Színjátszós, Harmadikos diák


"Az a fura rellonos srác"
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 856
Írta: 2020. március 18. 18:34 | Link



Tudom, hogy nem bántana, bármit is teszek. Az nem vallana arra az aranyos kisfiúra, akit annakidején megismertem. Ő egy kedves könyvmoly, aki minden érintésemhez, mint kiscica bújik. Legalábbis azt hittem, ez az igazi Benett, de már közel sem vagyok ennyire biztos benne. A méreg a szemében ugyanaz, mint akkor éjjel, mikor az életem fenekestől felfordult. Azóta álmok kísértenek, valamint a szexuális életem is romokban hever. Nem megy, nem tudok felizgulni. Vagyis de… ám csak akkor, ha Benett arcát képzelem oda a másik fél fejére. Butaság, mi? Biztos valami bájitalt itatott velem, vagy még rosszabb. Megátkozott.
- Oho, én is számon kérhetnélek téged! – Fakadok ki, még szorosabban ráfogva a ketrecre. Azt nem kötöm az orrára, hogy mit is értek ez alatt. Az Istenért sem vallanám be, hogy a kis Theonnal nincs minden rendben. Nem, annál büszkébb vagyok. Inkább szenvedjek, de azt ne tudja senki. Mérges vagyok, forrongok belül. Persze mind tudjuk, hogy ez a fejemben keletkezett zavar miatt van, hogy tetteim és szavaim saját védelmemre szólnak. Kivéve engem. Rendkívül vak vagyok, ha olyanokról van szó, mint törődés és emberi kapcsolatok.
- Barátok? – Horkantok fel. – Olyannak nézek én ki, mint akinek barátokra van szüksége? – Igen, valószínűleg olyannak. Egy elesett kisfiú vagyok, aki nagynak akarja magát mutatni. Olyan elven működök, mint a medvék. Ha két lábra állnak és dörmögnek, akkor mindenki fél tőlük, ha viszont csendben málnát eszegetnek, akkor már cseppet sem azok a vérmes vadállatok, mint első ránézésre. Valamelyest én is ilyen vagyok. S ki tudná ezt jobban, mint az a személy, aki a naplómat olvasta, ezáltal pedig minden féltett titkomra, minden elfojtott érzelmemre rálátást nyert? Lehet, azt hiszi, hogy a füzetben is csak hazudtam. Jó, higgye csak azt. Őszintén megszólva nem tudom, mitévő lennék, ha amit fentebb említettem, megfordulna a fejében. Ha gondolatai között ott lenne annak a lehetősége is, miszerint segítségre, társra van szükségem.
- Elolvastad? – Döbbenek le egy percre, még a szorításomat is megenyhítve. Tudom, hogy ez mind csak annak érdekében van, hogy Kamcsit visszaszerezze, mégis a sértett kis lelkecskémnek jól esik a tudat, hogy nem hajította ki az első kukába a kötetet, ami szembe jött. Én minden bizonnyal ezt tettem volna. Kételkedem benne, hirtelen reakciómat követően összeszorítom a szemeimet, úgy nézek vissza rá. Nem hiszek neki, egyszerűen nem megy. Az élet megtanított rá, hogy senkiben se bízzak, néha még magamban sem. Mégis annak az eshetősége, hogy valóban kezébe vette kedvenc ponyvaregényem, egyszerűben melegséggel tölti el a belsőm. Olyasfajta érzésekkel, amelyeket utólag kiskoromban, vagy lehet, hogy még sosem éreztem ezelőtt.
Szál megtekintése

Theon Delacroix
Prefektus Rellon, Valkűrök csapattag, Színjátszós, Harmadikos diák


"Az a fura rellonos srác"
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 856
Írta: 2020. március 22. 16:24 | Link


- Ohó, nagyon is tudod, hogy mire gondolok! - Hűen tartom magam ahhoz az elgondoláshoz, miszerint megbabonázott Benett. Levitás lévén sok olyan könyvhöz hozzáférhet, amelyekben ki tudja, milyen ravasz varázslat vagy bájital bújik meg. Úgy hallottam néhány kék külön gyűléseket tart, hogy hogyan fejlesszék magukat magasabb szintre, mint a többi ház tagjai, s bár nem nézném ki Benettből, hogy ilyesfajta szektáknak hódol, a mai viselkedése után már bármi megtörténhet. Végtére is nagyon csúnyán kitoltam vele, alapnak hatna, ha a valahogy vissza akarna vágni a tetteimért.
- Fontos? – Horkantok fel ismét a srác mondatait hallván. Valami halvány foszlány ugyan felsejlik a fejemben, olyan, mintha ez a szó az én számat is elhagyta volna, de minden ködös, idegen. Bizonyára a csónakházas kalandunkkor suttoghattam ajkaira a szavakat, a nagy hévben ez tűnt a legjobb megoldásnak, hogy megkaphassam tőle, amit akarok. Ám mint minden velem kapcsolatban, ezek sem voltak valósak. Mostanra megtanulhatta, hogy nekem azt sem szabad elhinni, amit kérdezek. Játszottam vele, kihasználtam őt. Mint a diákság nagy részét, szóval nem ő az egyetlen. Nem tudom, miért kell neki ekkora dobra verni az ügyet. Túl lesz rajta, ahogy a többiek is.
- Te? Nekem? Benett, nézd... - túrok bele idegesen szabad kezemmel a hajamba, ezzel valamelyest csökkentve a bennem felgyülemlett feszültség mennyiségét. – Én szexet akarok mindenkitől. Nincs szükségem szerelemre, meg ilyesfajta gyengéd érzelmekre. Nem vagyok balek, akit mások rángathatnak dróton kedvük szerint – villan meg a szemem vészjóslóan, amikor ismét felötlik a babonázás eshetősége a fejemben. De továbbra sem osztom meg a fiúval, hisz ha igaz, akkor az előbbi mondataim valahogy csak betalálnak. Ha arra nem is kényszerítik, hogy bevallja bűntettét, de minden bizonnyal elgondolkodatóan hatnak majd. Mert most nem hazudtam. Olyan, mintha kicsit kezdenék is megnyugodni, mikor pedig a könyvet hozza fel, egy cseppet mintha megdobbanna a szívem. Hát mégsem dobta ki…
- Jah, higgyem is el, mi? – Csettintek egyet nemtörődöm a nyelvemmel, a ketrecet felrakva a fiú kocsijára. - És… - köszörülöm meg a torkom - tetszett? – Teszem fel kissé óvatosan, de már sokkal nyugodtabb lélekállapotban a kérdést. A béke még mindig nem állt helyre a testemben, a méreg még mindig ott fortyog valahol, de már sokkal kezelhetőbb állapotban vagyok. Hihetetlen, hogy milyen gyorsan változnak az érzelmeim. Esküszöm, rosszabb vagyok, mint a szeszélyes magyar tavaszok.
Szál megtekintése

Theon Delacroix
Prefektus Rellon, Valkűrök csapattag, Színjátszós, Harmadikos diák


"Az a fura rellonos srác"
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 856
Írta: 2020. március 23. 18:12 | Link


Nagyon rosszul áll a szénám. A fiúnak elég lenne csak elkiáltania magát, és máris emberek százai rohannának le azzal a gyanúval, hogy bántalmaztam a másikat. Ez pedig nem tetszik. Tehetetlen vagyok, és akármennyire is akarok keménynek látszani, inkább vagyok már szánalmas, mint erőt demonstráló férfiú. Az irányítás ezúttal Benett nyeszlett kis kezei közt pihen.
- Ne nézz hülyének, kérlek. Tudom, hogy a kis hárpia barátnőddel kiterveltétek, hogy majd jól megbabonáztok valami löttyel vagy mágiával, aztán azon röhögtök, hogy hogyan küszködöm magammal – igen, még mindig emellett a bolondság mellett voksolok. Mert más megoldás nem lehet. Az nem létezhet, hogy nekem érzéseim vannak valaki iránt. Nem, egyszerűen abszurdum.
Hevesen gesztikulálok mondataim közt, ezzel próbálom valahogy lecsitítani a fejemben felötlő buta gondolatokat, melyek állításaim ellentétjét harsogják. Egy pillanatra felsejlik a kísértetházas csókunk, a csónakház fülledt levegője, az érzés, ahogy a karjaim közt tarthattam… Minden szép volt, talán túlságosan is. Én nem érdemlek ilyet, az élet nem adhat nekem igazi boldogságot. Ez bizonyára csak egy átverés. Igen, a fiú is így jobban fog járni, mert ha valamihez ragaszkodni kezdek, azt mindig elvesztem. Példa erre a húgom, ő volt számomra a minden, most mégis Raphael karvalykezei közt pihen. A végén még Benett is erre a sorsra jutna. Érdekes felvetés ez. Játszom a meg nem értett hőst, aki védeni akarja a másikat a csalódástól, mégis pont ezzel okozok fájdalmat számára. Túlságosan sok minden küzd most bennem. A védelmező oldalam hadakozik a mindenki által jól ismert bunkó parazitával, és eddig úgy tűnik, a rosszabbik fél fog győzni. Annak kell, mert ha esetleg a másik kerülne hatalomra, akkor elveszítenék mindnet. Hatalmat, befolyást… talán még önmagamat is.
- Nem akarnék én már tőled semmit, ha nem babonáztatok volna meg! – Nem értem a szituációt, hogy miért sír és hogy nekem ez miért fáj. Amit pedig nem tudunk, attól félünk, ergo méreggel reagálunk rá. Dühösen dobbantok egyet, és ilyenkor nagy szerencse, hogy az imént letettem a csomagok tetejére a ketrecet, mert minden bizonnyal az indulatoktól vezérelve olyat tettem volna vele, amit magam is megbántam volna.  De így csak csendben forrongva nézem, ahogy Benett, mint féltett kincsét szorítja magához a hordozót és ezzel egyetemben annak lakóját is. Felhorkantok az idilli pillanattól, még el is fordulok, hogy ne lássam, ami ott folyik. Nagy ellenkezésemben azonban megüti a fülem egy halk köszönöm, mire visszafordulva a könnyesen rám mosolygó levitással találom szembe magam.
- Te meg mit mosolyogsz? – Bököm oda velősen, ám a méreg, ahogy jött, úgy tova is száll, furcsa melegséget hagyva maga után. Örülök, hogy megköszönte, örülök, hogy nem dobta ki a könyvet és legfőképp annak vagyok hálás, hogy még nem hagyott faképnél.  
Felcsillan valami boldogsáshoz fogható érzelem a szemeimben, mikor a kedvenc regényemről kezd el beszélni. – És neked mi volt a kedvenc jeleneted? – Hogy tesztelem e? Nos… nem tudni. Lehet annak is felfogni, vagy annak is, hogy egyszerűen csak érdeklődöm. Végtére is elég szeszélyes természet vagyok, mindent ki lehet nézni belőlem. Az egyik percben, mint a háborgó tenger, a következőben meg kezes kiscica. Inkább nyugodt oroszlán, az macsóbb.
Szál megtekintése

Theon Delacroix
Prefektus Rellon, Valkűrök csapattag, Színjátszós, Harmadikos diák


"Az a fura rellonos srác"
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 856
Írta: 2020. március 26. 11:54 | Link


Persze, hogy tudom, hogy nem tenne ilyet. Abszurd Benett aranyos jellemét eltorzítani ilyen vádakkal, mégis sokkal kényelmesebb, minthogy bevallanám, hogy a gond velem van. Sosem voltam az a személy, aki felvállalja a hibáit. Gyerekesen inkább másra hárítom, hisz akármennyire is viselkedem felnőttesen, még mindig csak egy kiskamasz vagyok. Egy kis csitri, akit senki sem tanított meg a felelősségvállalásra, mert mindig volt, aki kinyalja a seggét. Ha eltörtem egy vázát, ráfogtam az egyik cselédre, ha valami mást tettem, akkor pedig Theory itta meg a levét. Sosem követtem el én kifejezetten hibát. Csak most. Ez pedig furcsa érzéseket szabadít fel a testemben. Nem tudom, milyen is az a bűntudat, de minden bizonnyal az átlagember valami ilyesmit élhet akkor át. Szúró szív és milliom egy fura gondolat a fejben, amik egyszerűen aludni sem hagyják az embert.
- Jól van, hazudj még. Majd akkor megnézzük, mekkora a szád, amikor tényleg elmegyek a gyengélkedőre és kiderül, hogy mit tettetek velem – kötöm még mindig az ebet a karóhoz szeszélyesen. Hogy fenyegetőzöm e? Hmm… talán. Magam sem tudom, hogy miért mondom ezt. Egyszerűen csak úgy érzem, végső elkeseredésemben muszáj valamit tennem, hogy a bőröm védhessem. És ugye mint mindig, most is a legjobb védekezés a támadás. Eszembe se jut, hogy megbántok vele bárkit is. Hogy csalódást okozok neki, azok után, amiken átmentünk. Mert én fontosabb vagyok mindennél.
Végül leteszek Kamcsi terrorizálásáról. Hangos csörrenéssel rakom vissza a ketrecet, hogy aztán Benett újra magához szoríthassa kis kedvencét. Egy percre olyan, mintha valami megmozdulna bennem. Hirtelen mérges leszek a kaméleonra, a fiúra és úgy az egész világra. Hogy mi fáj? Nos… a legjobban az, ahogyan az állatot tartja. Hogy nem engem, hanem azt a dögöt öleli. Butaság ugye? Szerintem is. Szinte már megőrülök a tudattól, hogy napközben nincs velem. Olyan, mintha más nem is létezne, mintha már mással lenni sem tudnék. Csak őt akarom, de nagyon. És ha nem kapom meg amit szeretnék, akkor bizony hiszti várható. Mégis most nyugodt maradok. Arcom pillanatok alatt rendeződik, hogy amikor felhozza a könyvet, kisimult vonásokkal fordulhassak felé. Persze értetlen vagyok, hisz mindvégig abban a tudatban éltem, hogy a kötet már rég valamelyik kukát gazdagítja, most mégis ennek ellentettje derült ki. Ez pedig nagyon is… boldoggá tesz?
- Oh – próbálok felocsúdni a pillanatnyi megdöbbenésemből, majd nyelek egy nagyot és elmosolyodom. Szelíden, semmi akaratosság vagy ármány nélkül. – Az tényleg szép. Nekem is az egyik kedvenc jelenetem. Persze a szex után – nevetek fel, ahogy még az utolsó lélekjelenlétemmel is próbálom tartani a keménylegény látszatát. Persze nehéz ez így, hogy közben millióm és egy gondolat bánt.
- Nézd Benett… - fújom ki a levegőt reszelősen, kezem a hajamba csúszik, hogy rakoncátlan tincseimet visszaküldhessem jogos helyükre. – Ne utazz haza. Maradj itt – velem, marad le a mondat utolsó része, ahogy komolysággal teli kék íriszeimet a fiúra emelem, hogy hátha a belőlem áradó egyben félénk, másrészt pedig végtelenül összezavarodott aurám valamelyest maradásra bírja őt.
Szál megtekintése

Theon Delacroix
Prefektus Rellon, Valkűrök csapattag, Színjátszós, Harmadikos diák


"Az a fura rellonos srác"
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 856
Írta: 2020. március 29. 13:48 | Link


Arcomra kósza mosoly kúszik, ahogy könyvről beszélgetünk. Tekintete egy pillanatra újra találkozik az enyémmel, én pedig elkeseredetten falom testének minden mozdulatát. Ahogy kis gödröcskék ülnek ki arcára, mikor mosolyog, a könnyáztatta pillái hogyan súrolják bőrét. Hirtelen minden más lesz. Már nem zavar a beszűrődő környezet zaja, a bámuló szempárok elhomályosodnak, ahogy Kamcsi csapkodásai is eggyé válnak a sok siető ember zörejével. Csak állok ott, őt nézve, kínomban számat harapdálva, mígnem nyögvenyelősen, de kibököm a szavakat. A kártyáim elfogytak, a tarsolyom kiürült. Nem maradt több ütőkártyám, amivel hathatnék rá, de tudom, hogy maradni fog. Maradnia kell. És hogy miért? Mert jó szíve van. Benett egy jótét lélek, aki minden ellenére is lát bennem valamit. Amiért még mindig itt áll, holott nem egyszer bántottam már. Fizikailag és mentálisan is.
- Szard le a családod. Maradj itt – erősködöm tovább, ráfogva a kocsi vasanyagjára. Kezeim elfehérednek, olyan erősséggel szorítom a hideg fémet. Lábam ismét kikerül a járgány elé, így mikor elköszönve megindul, az hangos zörrenéssel akad meg bennem. De aztán csak elveszem végtagom, hogy továbbindulhasson a vágányok felé. Küszködök magammal. Egyik részem azt akarja, hogy maradjon, míg a másik elengedné őt. Szenvedek, kezem ökölbe szorul, ahogy tekintetemmel végigkövetem távolodó alakját. Legszívesebben utána indulnék, de lábaim nem mozdulnak. A világ zaja eltompul, minden zörej egybemosódik, mintha csak álomból révednék fel. Fülemben visszhangoznak utolsó mondatai. „Ne csinálj hülyeséget”, „Változz meg”. Jó vicc. Ezek után legyek még normális, mi? Na nem. Nem így játsszák ezt a játékot. Nincs miért megváltoznom. Főleg nem miatta nem fogok. De mégis olyan könnyű lenne…
- Benett várj! – Állítom meg az utolsó pillanatban, mikor már kocsiját a vonatra akarná felgyömöszölni. – Had segítsek – mosolyodom el, ahogy megindulok, hogy azt a kevés erőt, ami most jelenleg a testemben van, valahogy kamatoztatni tudjam.
- Nem akarom, hogy megsértsd magad – kezem megindul, hogy végigsimítsak arcán, de a mozdulat közepette mancsom megáll a levegőben. – Khmm… nézzük csak – tessékelem kissé odébb, hogy jobban hozzáférhessek a poggyászához. – Te húzd fentről, én meg alulról nyomom – azzal nekiveselkedem a feladatnak, ha ő is készen áll rá.
Szál megtekintése


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér