28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma!
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Kopniczky Károly
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 20
Összes hsz: 40
Írta: 2018. december 16. 00:26 | Link

- - Maja


- Kellett nekem ebbe belevágni - motyogom magam elé szinte némán, ahogy századjára is újra bezárom a fülke ablakát. Nem tudom, hogy valami vicces kedvű megátkozta-e, vagy csak egyszerűen elromlott, de a kedvemet egyre jobban amortizálja a percenként besüvítő jéghideg levegő. Rápillantok a termetes utazótáskára, mely a csomagtartón zötyög, de már nincs több téli ruha, amit magamra tudnék húzni belőle. Remélem tanítanak majd valami melegítőbűbájt ebben az iskolában.
Ahogy érzékelem a vonat lassulását, fejem rögtön megtelik a meleg ágy képével, ami reményeim szerint a kastélyban vár. Az út során sokat álmodoztam az új kalandról, az új életről, ami kezdetét veszi, de a hosszú - és hideg - út végéhez közeledve a lelkesedésem alacsonyabb már.
A vonat hangos fékezéssel megérkezik, és én megigazítom a ruházatom, mivel a neveltetésem a kinézetre mindig túlságosan szigorú volt. Még a hajamat is neurotikusan igazgatom, pedig rögtön utána lefedem a meleg sapkával.
A nehéz bőrönd leszenvedése után elindulok a kijárat felé. Az ajtó nyílásával beáramló hideg levegő egy hópelyhet is hoz magával, mely eltévedve pont az orrom hegyét választja olvadási helyként.
Ez már kedvemet se rontja tovább, kilépek a vonatból, a táskám meg utánam zuhan, majdnem lelökve a lábamról. Csendben imádkozom, hogy az első itteni bénázásomat ne vegye észre senki, és a hideg miatt szűkösre húzott szemekkel nézek körbe. Az utolsó bagolyban azt ígérték, valaki várni fog az állomáson. A vonat elejéhez érve felmérem az ott állókat. Nem gondolom, hogy egy egész társaság jött le értem, ahogy azt se, hogy a helyi nyugdíjasklub várná az új diákokat. Bizonytalanul elindulok hát az egyetlen egyedül ácsorgó, alacsony lány felé, lassú léptekkel, ha ő jött elém, csak megszólít, amikor látja a nagy utazótáskát.
Utoljára módosította:Kopniczky Károly, 2018. december 16. 00:28 Szál megtekintése
Kopniczky Károly
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 20
Összes hsz: 40
Írta: 2018. december 16. 22:48 | Link

- - Maja


Nagy megkönnyebbülésemre a lány tényleg megszólít. A barátságos mosolya egy kicsit megijeszt, de aztán rájövök, hogy itt új lappal kezdek. Egy pillanatnyi sóhaj után viszonzom a mosolyt, bár így összehúzott szemekkel lehet a barátságosságot nem adja vissza.
Egy pillanat múlva pedig a hunyorítást is kiengedem, ahogy anyám mézesmázos hangja visszhangzik a fejemben, miszerint ne hunyoríts már állandóan, a szemed az egyetlen normális részed, amit sikerült megörökölnöd tőlem. Jééj, anyakomplexus, szexi.
- Szia Maja, igen, én vagyok - foglalom össze könnyedén a korábbi gondolatokat.  Úgy döntöttem magyarul válaszolok, bár így talán kiérződik az akcentusomon, hogy nem ezt a nyelvet használva nőttem fel. - Köszönöm, hogy kijöttél értem.
Követem a lány pillantását, így én is vethetek egy pillantást a leendő otthonomra. A fák közötti, hóborította tornyok igencsak romantikus végállomását adják az utamnak.
- Megvagyok, nem nehéz - válaszolok szűkszavúan Maja felajánlására, bár lehet csak a büszkeség mondatja velem.
- Szóval, milyen itt az élet ilyenkor? - vetem fel a témát, ahogy elindulunk a kastély felé. - Gondolom nem sok idióta érkezik pont karácsony előtt.
Sose túl korai elkezdeni rászorongani valamire, egy késői érkezés miatti nehéz beilleszkedés, illetve tanulásban való lemaradás pedig ideális ok rá.
Szál megtekintése
Kopniczky Károly
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 20
Összes hsz: 40
Írta: 2018. december 24. 22:18 | Link

- - Maja


- Most meghoztad a kedvem az órákhoz. Ez is prefektusi feladat, ugye? - kötözködöm egy cseppnyi iróniával a hangomban. Néhányan bántónak találják a vicceim, mert nem vagyok a mindenen nevető típus, a fapofa mögötti vicceket meg nem mindenki értékeli, de remélem, ő nem ilyen, és nem fog a kastély helyett egy elhagyott erdőbe vezetni.
- A hegyek már csak ilyenek - dörmögöm válaszul, hallatva, hogy nem kifejezetten kedvelem a hideget, de nem akarok hisztizni, így inkább próbálom elterelni a gondolataimat. A fehér karácsony reménye nem igazán hat meg, nem vagyok ennyrire romantikus típus. Otthon sosem volt jó a karácsony, így nem kapcsolódott hozzá annyi pozitív gondolat, mint sok más embernek. - Az biztos, hogy ez lesz az eddigi legjobb ünnepem - mosolyodok el most, kihagyva, hogy csak azért, mert nem a családommal leszek. Tuti, hogy nem használom a mosolyokat elég konformistán, de ez van. Talán ebben is tudok majd fejlődni.
Az állomás kijárata felé haladva csap meg a kérdés, hogy honnan jöttem. Egy pár másodpercig meg sem szólalok, de közben tudom, hogy erre meg kell tanulnom válaszolni. Maja talán nem értette olyan mélyen, ahogy én most rástresszelek a kérdésre, és ezer emlék kúszik be a fejembe. Veszek egy mély levegőt, és elhessegetem ezeket a gondolatokat. - Kicsit hosszú volt. Németországban nőttem fel, onnan jöttem most. Kicsit furcsa is volt, hogy Károlynak szólítottál - vallom be, talán azért, hogy eltereljem a témát, és így a figyelmemet. - Ott Karl-nak hívtak. Károly az apám. De jó is, hogy mondtad. Meg kell szoknom. - Károly. Károly? Károly. Ismételgetem magamban, de annyira idegen ez az öndefiníciómtól, mintha egy másik ember nevét mondanám.
- És Maja, a Károly gyakori név itt? Nem láma egy kicsit? - osztom meg az aggodalmam, de nincs nagy tudásom a témáról, mert most először járok az országban.
- Te innen származol? - teszem még hozzá, hiszen ez nagyban befolyásolja az előző kérdésemre adott válaszának a megbízhatóságát.
Szál megtekintése

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér