28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Frank Arie Martin
Vendéglátós, Elemi mágus, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos


Pizzamester
offline
RPG hsz: 152
Összes hsz: 344
Írta: 2018. szeptember 30. 19:23 | Link

Ideérkezés
Scarlett


Azt hiszem, egy picikét ideges vagyok. Körülbelül az első ember voltam, aki felült a vonatra, utálok késni és elkésni és valahogy nem is megy nekem a dolog. Ami nem akkora probléma amúgy, amíg az emberek nem jönnek rá, hogy ez valahol szörnyen beteges. Vannak furcsa dolgaim, sok. Furcsa srác vagyok. Két nagy bőrönddel meg két utazótáskával vergődtem végig az állomáson, majd ezeket igyekeztem úgy elhelyezni, hogy senkinek se legyenek útba. A kettő bőrönd az ülés alatt, az utazótáskák meg a poggyásztartón pihennek. Magam elé kipakoltam a kávémat rejtő kulacsomat, a jegyemet valamint az Ember tragédiáját. Fogalmam sincs, miért éppen Madáchot választottam útitársamul, de valahogy amikor a polcról pakoltam le a könyveket, ő maradt fenn. Nem tudom, nincs rá magyarázatom.
A kocsi lassan megtelik, a szerelvény tele van diákokkal, a peron pedig zsúfolásig szülőkkel, akik mindent megígértetnek a gyerekkel még mielőtt elmegy egy teljes tanévre. "Karácsonykor a kedvencedet főzzük." Ígéri egy barna hajú nő egy tizennégy éves forma kislánynak, aki aggódva pillant a vonatra. Ígéretek. Anyám el se jutott odáig soha. Sőt, nem is tudom, hogy állt-e valaha ezen a peronon. Maximum akkor, amikor épp egy mozdonyvezetőt szeretett halálosan. Abban nem vagyok biztos, hogy ez a nagy szerelem éppen a tanévkezdésre vagy annak végére esett-e.
Behunyom a szemem, és igyekszem kizárni a kintről beszűrődő hangokat, melyek érdekes emlékeket kezdenek felidézni. Azt hiszem nem, anyám sosem járt ezen a peronon, de talán nem is baj, így nem volt esélye elszeretni senkinek az apukáját. Három perc az indulásig, az már szinte semmi.
Szál megtekintése

Frank Arie Martin
Vendéglátós, Elemi mágus, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos


Pizzamester
offline
RPG hsz: 152
Összes hsz: 344
Írta: 2018. október 5. 22:37 | Link

Scarlett


Végre elindulunk. Szinte minden feszültség, ami bennem volt, a vonat első löketével kiszalad belőlem, és elhagy. Nem bánom, hogy vége, hogy nem kell tovább hallgatnom a lenti jelenetet. Vége van. Nem volt, nem lesz több jó darabig. A falut nem is tudom, hogy mikor hagyom el legközelebb, hiszen azzal, hogy vettem egy boltot, ami már fut, de a tulaját nem látták hetek óta, nagyon nagy kihívással állítottam szembe magam. Az egyik ismerősöm, amikor elmeséltem neki, hosszan hallgatott, majd csak annyit kérdezett: Nem tartok-e attól, hogy ha hullán kerül elő, akkor majd én is gyanúsítottá válok. Hát addig nem tartottam tőle. Azóta meg... kicsit. Oké, nagyon para a szituáció.
- Hm? Gyere csak.
Intek a szőke lánynak, aki a kérdést feltette. Ő is olyan, mint én, nem igazán híve az ifjúság bohóságainak, mint például az előbb lángoló hajjal elfutó kissrác és a lányok, akik úgy csinálnak, mintha éppen pont arra járnának, ahol a felsőbbéves fiúk ülnek, majd kuncogva arrébb sietnek. Oké, ezt a részt sosem értettem, hogy ez miért jó bárkinek is. Mi történik, ha a fiúk tudják, hogy tudsz kuncogni? Valószínűleg semmi.
- Te kappás vagy?
Elég sok mindent megjegyzek, és a banda zenéjét kedvelem is, szóval majdnem teljesen biztos vagyok benne, hogy ő az egyik tag. Csak azért nem teljesen, mert azért egy koncerten, amit adnak, általában egy szűk helyen, többnyire pincekocsmákban, tömegnyomorban vannak. Olyankor nehéz közel kerülni hozzájuk.
Szál megtekintése

Frank Arie Martin
Vendéglátós, Elemi mágus, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos


Pizzamester
offline
RPG hsz: 152
Összes hsz: 344
Írta: 2018. október 22. 14:10 | Link

Scarlett


- Frank Arie Martin.
Fogadom el a kezét, és nem túl erősen - mert hát lányból van - visszaszorítom.
- Igen, az Arie az egyik keresztnevem.
Köszi anyám, aki ezt a nevet bírta nekem adni. Mert szerinte helyes, kerek fejem volt. Szerintem meg ez annyira nem vicces, de volt pár évtizedem, meg pár pszichológusom, akik ezt megpróbálták feldolgoztatni velem. Most már csak úgy van, de azért persze néha még magyarázkodom miatta. Ez valahogy ösztönből jön. Visszahúzódva az ülésen, hátam a támlának vetem. Kivételesen kényelmes, és nem is kellemetlen szagú ez a vonat. Pécsről ide egy intercityvel jöttem, és be kell vallanom, hogy igen érdekes megoldás az, hogy elmegy a vonat egy ideig, majd át kell szállni buszra, ami egy olyan állomáson tesz le, ami igazából nem is célszerű. Aztán persze metró négy meg metró három, és bumm, itt vagyok. Én ráértem, de az emberek arca leírhatatlan volt. Mondjuk a nőt, aki két bőrönddel és két kisgyerekkel utazott nagyon sajnáltam, egy ideig együtt jöttük, próbáltam segíteni.
- Egy pár alkalommal.
Nem, azt mégsem mondom, hogy az összesen, mert nem akarok élből őrült rajongónak tűnni, majd akkor, amikor már nem tud, sehol kiugrani a vonatból. Nem ám, csak vicceltem.
- De már nem vagy Bagolyköves, nem?
Igazából nem tudom, hogy hány éves, de szerintem már nem kellene oda járnia. Bár lehet, hogy azóta, hogy én onnan eljöttem, radikálisan átalakult a képzési forma. Tizenkilenc éves koromban valahogy túl egyszerű volt egyetemre menni tanárnak, nem igazán gondolkoztam másban. Aztán tanítás helyett kártyáztam, most pedig vettem egy pizzázót. Valahogy nem így terveztem.
Szál megtekintése

Frank Arie Martin
Vendéglátós, Elemi mágus, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos


Pizzamester
offline
RPG hsz: 152
Összes hsz: 344
Írta: 2018. október 28. 18:18 | Link

Scarlett


- Lehet, hogy meg kéne változtatnom, felveszek egy új személyiséget, és mondjuk motorosnak állok.
A motorosok esetében van az a sztereotípia ugye, hogy nagydarab, szakállas, bőrdzsekis fickók, én azonban egyiknek se felelek meg... nem, még bőrdzsekim sincs. Az élet iszonyat mód kegyetlen tud lenni.
- Kösz.
Amivel kínálnak, azt el kell fogadni, ugyebár, így én magam sem teszek másként, és szépen el is veszem, persze nem pofátlanul, de maga a gesztus is jól esik.
- Az út második felében majd én kínállak meg, bár nem tudom, hogy mi van elérhető közelségben.
Mivel este érünk csak be, nem tudom, hogy lesz-e bolt vagy bármi nyitva, és igazság szerint, már annak is örülök, hogy ágyat érhetek, nem, hogy még vásárolgassak is. Eleve lesz még ma pár köröm, szóval az igazi kaland ráér holnap reggel elkezdődni. Eltelt tíz év azóta, hogy itt jártam, és annyi idő alatt rengeteg minden megtörténhet, hiszen a saját életemben is megtörtént.
- Figyelek.
Erősítem meg, mert ez olyan komoly dolognak tűnt, és a testemmel kicsit jobban felé fordultam, így a lábam az ülésre helyeztem. Az őszinte résznél jobbomat a szívemre teszem, balomat pedig felemelem, jelezve, hogy teljes mértékben bízhat abban, hogy őszinte leszek. És ez egy bátor dolog, mert azért elég sok mindenre rákérdezhet. Például arra, hogy a nővérem mivel kereste a pénzt, vagy, hogy én tényleg tisztességesen játszottam-e a kártyalapokkal. Mind a kettőre a nem a válasz, hiszen Luna nem volt irodai alkalmazott, én pedig azért kerestem ennyit, mert számoltam a lapokat. Végül azonban mást kérdez, és meg is könnyebbülök kissé.
- Szerintem jó vagy, szeretem a hangodat, de egy kiegészítő hang nem lenne rossz. Olyan, aki megerősít, akinek a hangszíne egy kicsit kiemeli a tiédet. Azon a vonalon, amin ti mozogtok, olykor a duettek is beleférnek, nem állandóan, de néha egy-egy, amit mindenki tud énekelni. Viszont, a vezető hangnak neked kell maradnod.
Ez elég jól hangzik, így visszagondolva, főleg úgy, hogy a profitól nagyon nagyon messze állok, én csak élvezem a zenéjüket, szívesen hallgatom őket. Esetleg a pizzázóba is lehetne egy-egy számukat betenni, és ha kérdezik, terjeszthetem a hírüket. Na de erre még visszatérünk.
- Tanár vagyok. Mágiatörténetet fogok tanítani.
Mondom először nyugodtan, de a reakciója után azért elmosolyodom, és megrázom a fejem kissé.
- Tényleg tanár vagyok, de nem. Vettem egy pizzériát.
Utoljára módosította:Frank Arie Martin, 2018. október 28. 18:18 Szál megtekintése

Frank Arie Martin
Vendéglátós, Elemi mágus, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos


Pizzamester
offline
RPG hsz: 152
Összes hsz: 344
Írta: 2018. november 4. 18:22 | Link

Scarlett


- Buddha keze... szerintem ez inkább egy szerzeteshez illik, én mondjuk lehetnék késes vagy kaszaboló, csonkoló, nem mintha lenne késem vagy mondjuk képes lennék bárkit is megvágni, de azért ha már motorosnak állok, akkor azért úgy adnom kellene a dologra, nem?
- Repülővel jöttél eddig? Mikor indultál?
Mert hát azért becsekkolási idő is van ugye a világon, nem úgy van, mint a távolsági busznál, hogy akkor csak úgy felpattanok, és max tíz perc múlva indulunk is. Már ahol rendesen beállnak a buszok, van, ahol annyi se, a vonatnál meg még ennyi se. Ahhoz képest eléggé jól nézett ki.
- Berezonált hangtuskó!
Ezen olyan jót nevetek, hogy már komolyan magamat is elszégyellem. Nem is tudom, hogy mikor nevettem ilyen jót, de tényleg. Már ezért megérte nem seprűvel meg másik járattal jönni. Tényleg nagyon szeretem a kappákat, én vagyok az, akinek mindene van, ami kappa, még aláírása is, és hát eléggé megörültem annak a ténynek is, hogy olyan helyre költözök, ahol fellelhetőek. Amúgy is, rá akarom venni őket, hogy néha játszanak nálam, de azért eléggé erős lenne így pár perc után lerohanni ezzel.
- Bevallom, hozzájuk most nekem sem nagyon lett volna kedvem, de ez a legkényelmesebb járat, és éppen ezért ültem fel már jó korán, aki meglátott, az továbbsétált, biztos nagyon, de nagyon ijesztően nézek ki, ezért továbbmentek.
Biztos vagyok benne, hogy azt hitték, valami új tanár vagyok, és nem akartak a nulladik percben áldozatokká válni. Pedig azt hittem, ha egyszer tanár leszek, majd jó fejnek fognak tartani. Ezek szerint nem jött össze. Ez egy elég jó érv amellett, hogy pizzériát vettem, és nem az önéletrajzomat adtam le a mostani igazgatónál.
- Simán, sőt, kitalálhatod akár a saját pizzádat is, amit aztán, ha beválik, neked ingyen csinálunk.
Szál megtekintése

Frank Arie Martin
Vendéglátós, Elemi mágus, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos


Pizzamester
offline
RPG hsz: 152
Összes hsz: 344
Írta: 2018. november 20. 09:25 | Link

Kappavezír


- Isten mentsen, hogy ilyen messzire merészkedjek drága hölgyem, hogy én ennyire őrült nevet adjak!
Tetetett riadalommal hőkölök hátra, majd nevetve hajolok megint előre. Ezer éve nem nevettem. Erre felszállok egy vonatra, amitől előtörnek az emlékek, hallgatom egy anya és a gyermeke búcsúját, amitől meg a szívem. Eléggé rossz kezdéssel indulok meg életem következő szakasza felé, aztán bumm, beront egy szőke ciklon, és máris olyat teszek, amit nagyon rég nem tettem: nevetek. Tényleg jól esik, másabbá kezd formálódni ez az utazás, mint amit maximum remélni tudtam belőle.
- Uhh, jogos. Összességében?
Mert hát azért volt itt pár óraátállítás akkor menet közben. De ahhoz képest, hogy onnan indult, és utazott nem is tudom mennyi órát, jól néz ki, mármint, nem olyan szét csúszott, értitek, de persze, férfiszemnek is szép látvány.
- Akkor most lélekben Buddha keze felkészíti magát az útra.
A két karomat magamtól eltartva, behajlított könyökkel csippentem össze a a mutató és a középső ujjamat, majd az átszellemülés végett lehunyom a szemem, és "ommmm" hangot kezdek el kiadni. Perszemó, nyilván nem bánom, hogy vele kell töltenem az utat odáig. Még az ajtóra is kedvem lenne kiírni, hogy megtelt, mert még a végén ilyen savanyú arcok is beülnek ide.
- Mondjuk, ha karácsonyi specialitás, akkor csinálhatjuk az újhagymából a fát, csak akkor köré a többit. De a két féle sajt eléggé csábító. Meg aztán ezzel az alappal lehet húsmenteset is csinálni.
Mert mindig a szegény húsra van fogva a hízás, véletlenül sem a tésztára, a sajtra vagy bármi másra. Szóval biztosan lendítene a dolgon, ha lenne egy húsmentes szekció is. Teljesen vega/vegán rész viszont csak akkor, ha találok egy olyan szakácsot, aki tényleg ért is hozzá. Nézem a gyereksereget, és csodálkozva állapítom meg, hogy bámulnak is minket, mondjuk én inkább azt hittem, hogy azért aggódnak, mert új tanároknak hisznek minket, ám amit mond, az egy pillanatra megfagyasztja a levegőt. Megvárom Scar válaszát, menet közben közelebb csúszva a gyerekhez, kinyújtva a kezem a keze felé, és ha elfogadja a másikkal megsimítom a kézfejét.
- Bátor vagy, amiért egy számodra kellemetlen kérdést tettél fel, azonban ahhoz is légy bátor, hogy tudj nemet mondani olyanra, amit nem akarsz megtenni. Mindenkinek van olyan a múltjában, amit nem szeret hangoztatni, és nem szereti, ha megkérdezik tőle. Mindig, mikor kérdést tennél fel, gondolj arra, hogy ha neked tennék fel, mit éreznél, rendben?
Végig nyugodtan, barátságosan beszélek vele, a végén kacsintok, ő pedig elmosolyodva bólint egyet. Szegény, még az elején van, keresi a helyét.
- Bocsánat.
Mondja őszintén, Scarra pillantva, majd kiszalad a kocsiból.
- Nem szeretem, ha valakit kényszerítenek.
Húzom el egy kicsit a számat, majd visszafordulva a lány felé elmosolyodom.
- "Elviseljük egymást", szegény gyerek ezzel a mondattal kezdi az ismerkedést a párkapcsolattal. Miért csak elviselitek egymást?
Utoljára módosította:Frank Arie Martin, 2018. november 20. 09:26 Szál megtekintése

Frank Arie Martin
Vendéglátós, Elemi mágus, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos


Pizzamester
offline
RPG hsz: 152
Összes hsz: 344
Írta: 2018. december 5. 09:26 | Link

Kappavezír


- Én ennyit maximum alvással vagyok hajlandó tölteni.
Még meg is borzongok, pedig valljuk be a magyar mugli közlekedés is megéri a pénzét. Előbb kijut az ember Londonba, mint Pécsről Pestre, pedig nem vagyunk mi akkora ország, hogy ennek távolságnak kelljen lennie. Mégis, valahogy még a fejlettségi szint nem jutott el odáig, hogy ezt a lépést megtegyük.
- Dehogy! Csak valahogy egyszerűen olyan sok érzékenység meg divatdiéta és étkezési mód van, hogy az ember csak kapkodja a fejét. A múltkor, és esküszöm az életemre, hogy ez így volt, ülök egy étteremben, mert ott írtuk alá a papírokat, és csak ezt hallom. "Csak barna rozskenyeret ehetek hozzá". Aztán a másik: "Nem eszem semmit, ami piros színű", a harmadik meg: "Csak magokat fogyasztok".
Itt mindegyiknél kicsit elváltoztatom a hangom, és ugyanolyan stílust veszek fel, mint a lányoké. Az első nagyon határozott volt, a második hitetlenkedő, a harmadik meg az az igazi nyávogós. Azt hittem, mire végzek az ebéddel, falnak megyek.
- És akkor érted, ülök én. A jó kis töltött káposztám felett, extra tejföllel, nagy szelet kenyerekkel. Merlinre mondom neked, kétszer olyan jól esett, mint alapból esne.
A töltött káposzta, nem bevallottan a férfiak túlnyomó részének második élettársa. Az egyetlen formátum, amiben a káposztát szinte minden férfi megeszi. Én imádok jókat enni, még ha nem is látszik meg, tipikusan az a gyerek vagyok, aki mindig inkább kétszer szedett, mint, hogy egyszer éhesnek érezze magát
- A tanárokban van a hiba. Vagyis, az oktatási rendszerben, ami nem figyel oda a tanárok kiégésére. Most azt hiszem, van ilyen kiégéskezelés, amire el kell járniuk, régebben ez se volt. De az is olyan - legalábbis, amin én voltam -, hogy volt egy vezetője a csoportnak, aki életében nem tanított, nem is tanári diplomája van, hanem ő egy couch, és akkor ő jól megmondta nekünk, hogyan kell az ilyen eseteket kezelni. Hát nem akarok negatív lenni, de ha minden tanár úgy kezelné a kiégését, mint amiket az a hölgy előadott, akkor kézről kézre járna a pisztoly közöttük, hogy kioltsák az életüket.
Mert a mai magyar társadalom úgy van felépítve, hogy tréningeken majd mindent meg lehet oldani. Rajzold bele egy pólóba, hogy mit hoztál magaddal, egy nadrágba, hogy mitől félsz, és egy cipőbe, hogy mit akarsz magaddal elvinni. Ugyan már.
- Jaaa, hogy ő egy másikra gondolt. Sok égtáj van.
Nevetem el magam, mert nem akartam bunkó lenni, csak úgy kicsúszott.
- Nincs. Volt egy fontos személy az életemben, de aztán olyan hirtelen szakított velem, hogy azt se tudom, mit tettem. Ráadásul bagolyban, szóval esélyem se volt. Óóó, nézd! Hölgyeim és uraim, lassan ideje átvenni a talárokat, ugyanis negyven perc múlva megérkezünk Bogolyfalvára.
Közlöm vigyorogva, ami után valóban megszólal a bemondó is, tájékoztatva a diákokat.  
Szál megtekintése

Frank Arie Martin
Vendéglátós, Elemi mágus, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos


Pizzamester
offline
RPG hsz: 152
Összes hsz: 344
Írta: 2018. december 27. 09:59 | Link

Kappavezír


- Úristeeeen! Ember vagy te egyáltalán?!?!
Csattanok fel, eltúlzott színpadiassággal. Nem evett még töltött káposztát. Itt él évek óta, és nem tapasztalta még meg, milyen az, amikor az első években még csak titokban kigombolja az ember a nadrágját, majd évekkel később már csak mackóban köszönti újra szerelmét, és küldi meg jól tejföllel.
- Komolyan mondom neked, ha van időd karácsony után, ugorj be hozzám, mert esküszöm, hogy ez így nem maradhat. Hát nézd meg, tiszta libabőr lettem a ténytől. Bátran mondhatom neked, hogy én vagyok a töltött káposzta koronázatlan királya.
Esküszöm, ha nem is szeretné, de az enyémet enné, megváltozna a véleménye. Ha van olyan étel, amibe tényleg a szívemet és a lelkemet beleteszem, akkor az ez. A halálos megjegyzésén jót nevetek, mert azért humorért neki se kell a szomszédba mennie.
- Nem jössz ki velük jól?
Nagy család. Arról nekem is van emlékképem, na nem a sajátomról, én családtagnak csak és kizárólag Lunát ismerem el, mindenki más csak formalitás, de én jártam Payne lánnyal, tudom milyen az, amikor sokan vannak, ráadásul nagyon más személyiségjegyekkel. Szóval megértem, ha azt mondja, hogy nem. A párunk családja amúgy is mindig nagyon rizikós eset.
- Kösz.
Mosolyodom el, arra, amit mond. Kíváncsi vagyok, hogy vajon Ariana is így látja-e, vagy egyáltalán, hogy miért látta azt, hogy ez a legjobb megoldás. Viszont rendes, amit mond.
- Te Scarlett, nem szeretnél a barátom lenni?
Oké, sosem ment nekem ez a barátkozós dolog, eléggé magamnak való voltam mindig is, de hátha azt mondja, hogy miért is ne. Semmi hátsó szándék, nem is szórakoznék ezek után egy Westtel, de eléggé szimpatikus a társasága, és szabályosan elröppent ez az idő, amit utazással kellett töltenünk.
- Van a faluban egy pizzéria.
A zsebemből kihúzom a kulcsokat, és egy kicsit megrázom.
- Most már van tulaja is.
Szál megtekintése

Frank Arie Martin
Vendéglátós, Elemi mágus, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos


Pizzamester
offline
RPG hsz: 152
Összes hsz: 344
Írta: 2018. december 31. 19:16 | Link

Kappavezír


- Pedig eléggé elgondolkodtató.
Bólintok párat nagy komolyan, de azért elnevetem magam. Eszemben sincs, de azért vicces volt látni, hogy Scar egy pillanatra elhitte nekem. Igen, valószínűleg, ha anno bármi lehettem volna, akkor színésznek állok. De nem így hozta az élet, szóval színész helyett mágiatörténész lettem. Egy valamit azonban tudok, hogy én nem úgy tanítanám ezt a tárgyat, ahogy nekem tanították. Beöltöznék az aktuális főszereplőnek, eljátszanám az eseményeket, és élményt adnék. Mit tudnak ma a gyerekek Nicolas Flamelről? Hogy elég sokáig élt. De olvasták Flamel naplóját? Nem. Fogalmuk sincs arról, hogy mit érzett, mennyire vívódott a lehetőségeken, amikor felfedezte a bölcsek kövét. Vagy ott vannak Grindelwald inditatásai. Vitassuk meg! Jó, mondjuk attól a szettől valószínűleg dobnának egy hátast, de hát élmény lenne, és ez az, ami igazán fontos, az élmény.
- Aranyvérűek.
Legyintek úgy, mintha valami kis szerencsétlen dolog lenne. Mondjuk szerencsétlen az, aki a nagyobb családok egyikébe, mint vérhigító belekerül. Egyesek jól tűrik, nyitottak, de másik, mint ezek szerint Scar esetében is történt, kicsit másként vélekednek erről. Amikor azt mondja, szívesen lenne a barátom, elmosolyodom, és egy nagy kő esik le a szívemről. Jelenleg semmilyen kapcsolatom nincs Bogolyfalván, most már legalább lesz egy, és Scar olyannak is néz ki, aki leoszt és jól megmondja a tutit, ha hülye vagyok. Nekem pedig erre van szükségem, pontosan erre.
- Komolyan? Örömmel!
Intek én is, és szélesen elvigyorodom. Sietnem kell, mert ha hiányzik bármilyen alapanyag is, akkor azt be kell szereznem, hogy a tökéletes pizzát adjam neki!


// Love Love Love //
Utoljára módosította:Frank Arie Martin, 2018. december 31. 19:16 Szál megtekintése

Frank Arie Martin
Vendéglátós, Elemi mágus, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos


Pizzamester
offline
RPG hsz: 152
Összes hsz: 344
Írta: 2019. május 9. 22:42 | Link

Édes Feli Love


- Nem szeretnék erről többet beszélni.
Jegyzem meg feszélyezetten a mellettem lépkedő férfinek. A tekintetünk egy pillanatra találkozik, elmosolyodik, majd újra előrefelé nézünk, ahogy haladunk az állomás felé. Az elmúlt három napot vele töltöttem, megbeszéltünk mindent, meglátogatta Lunát, kicsit bejártuk a falut, és megnézte, hogyan is működnek itt a dolgok. Ezer év után újra találkoztunk, és ez valahogy egyszerre volt váratlan és ideális is, mert jobb, hogy most történt, mint korábban, amikor még papíron jegyben jártam.
A vonat begördül az állomásra, én pedig szabad kezem a nadrágom zsebébe rejtem, valahogy, amikor ő itt van, másabban öltözködöm, másabban mozgok, pedig ő aztán nem követelte ezt meg sosem. Sőt, ami azt illeti, minden volt, csak jó szülő nem, amikor Lunával a legnagyobb szükségünk lett volna rá. De temessük el a múltat, nyissunk tiszta lappal, kezdjük elölről, benne vagyok.
Szólásra nyitom a számat, de szólni nem tudok, mert hirtelen befogják, olyan váratlanul, hogy még a csomagot is elejtem, ahogy ösztönösen ráfogok a nő derekára, és belemosolygok a csókba.
- Eléggé, legalább nyolc és félre.
Csak bosszantani akarom, mert nem igaz, annál sokkal jobbra hiányzott, viszont a mellettünk álló köhint egyet, mire én gyorsan hátrébb lépek, mint rossz gyerek, és felkapom a leejtett táskát, átnyújtva neki, még a fülem is belevörösödik a zavarba.
- Indul a vonatod.
Nem, most nagyon nem szeretném, hogy itt maradjon, hogy elkésse. Csak szálljon fel, aztán suhanjon vissza oda, ahonnan jött. Meg se kérdeztem, hogy most éppen hol lakik.
- Két hét múlva találkozunk.
Esélyem sincs most bemutatósat játszani, meg hirtelen olyan zavarban vagyok, hogy meg is feledkezem erről, de szerencsére előbb lép fel a lépcsőkön, csak aztán indul el a vonat, én pedig integetek, majd szusszanok egyet, és a szőkére nézek.
- Istenem! Elfelejtettelek bemutatni!
Oké, ez ciki, nagyon ciki. Nézek rá, és hát jobb ötlet híján inkább mélyen és hosszan meg tele romantikával csókolom meg, úgy, mint a filmekben szokás, és közbe véletlenül a szájába suttogom, hogy ő volt az apám.
Utoljára módosította:Frank Arie Martin, 2019. május 9. 22:49 Szál megtekintése

Frank Arie Martin
Vendéglátós, Elemi mágus, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos


Pizzamester
offline
RPG hsz: 152
Összes hsz: 344
Írta: 2019. május 11. 19:23 | Link

Édes Feli Love


- Olyasmi.
Nem nagyon tudom, hogy miért nem tudtam annyit mondani, hogy amúgy drágám, ismerd meg apámat, és fordítva. Talán, mert úgy terveztem, hogy amikor hazajön, utána van két hetünk, hogy felkészítsem magunkat, hogy jön az apám. Viszont azzal nem számoltam, hogy vonattal jön, sem azzal, hogy ezzel a vonattal. Már érezem, ahogy a zsebemben rezeg a telefon, nem hív, de apám körülbelül hatvan üzenetet ír, mert a mondatrészeket mindig, de mindig külön írja.
- Nem, arra gondoltam, hogy megkérlek, addig költözz be a szekrénybe, lehetőleg ne vegyél levegőt, és ne mozogj, csak öt napig lesz itt, nem kivitelezhetetlen.
Vigyorgok rá pofátlanul, megszorítva az ujjait, csomagjai jelentős részét átvéve, és magamra akasztva. Nem fogom majd hagyni, hogy ő cipekedjen, amíg itt vagyok.
- Mondtam neki, hogy van valakim, és hogy a következő alkalommal szeretném bemutatni, Ariana nem ér rá, szóval, ha gondolod, eljátszhatod, hogy te vagy az.
Kezeket fel, hogy kit fognak nagyon csúnyán megverni hamarosan! Mert az biztos, hogy az én arcom szét lesz verve, csúnyán.
- Hivatalosan sem járok jegyben, és már papírom is van róla. Lehetsz a csajom, nem a szeretőm. Leszel a csajom?
Mondjuk, miután megkértem a kezét, majd nem mondott semmit, de mégis itt van velem, hát azért már valami csajom féleség nem? Amúgy utálom az ennyire alpári megnevezést, és ezt ő is tudja. Ha már így nyilatkozunk, akkor a nőm, de még az sem illendő. Ő a szerelmem, ki merem mondani. Szerelmes vagyok belé, és bármit képes lennék megtenni érte. Mint például sárkányok közé menni. A szerelem bolonddá és halottá tesz, de előtte legalább még apám is be fog égetni előtte. Meg a nővérem is. Meg szerintem Ariana is. Kiváló. Csak így simán, kiváló.
- Rendben, akkor Alex viszi majd a boltot, és én veled megyek.
Felelem határozottan és nyugodtan, belül meg visítva nevetek azon, hogy mekkora egy gyökérré váltam emiatt a nő miatt. Legalább boldogan halok meg, miközben egy sárkány ketté roppantja a gerincem, mert a göndör hajam miatt azt hiszi, én vagyok a nasi bárány.
- Mi lenne, ha lepakolnánk, és elmennénk enni?
Szál megtekintése

Frank Arie Martin
Vendéglátós, Elemi mágus, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos


Pizzamester
offline
RPG hsz: 152
Összes hsz: 344
Írta: 2019. május 12. 08:16 | Link

Édes Feli Love


- Gondolom, erről beszélnél. Rendben.
Látom, ahogy elhúzza a száját, és tudom, hogy ez fontos az embereknek, megismerni a másik múltját, aminek része a család is, én mégsem tartom elsődlegesnek, hogy erről szó essen, nem azért, mert bármit is titkolnék, hanem mert pont annyira központi téma nálam a saját családom, amennyire mi központi téma voltunk mi Lunával náluk. Ez pedig valahol kiábrándító, és ha szóba kerülne, akkor panaszkodásnak hatna, amit nem szeretnék. Nem volt könnyű, mind a ketten rengeteget küzdöttünk, és ez megérződik a kapcsolatunkon is, mert arra is ráhúzódott. Nem véletlenül mondott fel nálam.
- Eléggé vonzó gondolat, hogy öt napig meztelenül látogassalak meg.
Húzódik mocskosul pofátlan vigyorra a szám, ahogy lepillantok rá. Eszemben sincs egy szekrényben rejtegetni persze, imádom őt, szívesen töltöm vele az egész életemet. Éppen ezért vagyok hajlandó neki elmondani, és vele beszélgetni róla, hogy miért is tudom az "olyasmi" jelzővel jellemezni azokat, akiknek a létezésem köszönhetem. Ha egy nap családom lesz, ha azt tudom mondani a közösség néhány tagjára, hogy a családom, ahhoz érzelmi kötődést akarok, ami jelenleg Lunával és Opheliával van meg.
- Találkozhatsz vele, én is találkoztam a pasijával, aki nem a pasija, de mégis olyan idegbeteggé vált, amikor meglátott minket beszélgetni, hogy csak na. Szóval majd elhívom őket valami páros randira, vagy ilyenek.
Rengeteg találkozáson kell túlesnünk. Szeretném, ha találkozna Arianaval és Lunával, ha megismerné őket, hiszen mind a ketten formáltak rajtam, nem is keveset, és ha apámmal is, aki nem volt soha rossz ember, félreértés ne essék, csak szülőnek volt alkalmatlan, de Lunával szeretett minket, és szeret most is, láttam a szemén, ahogy a nővéremre nézett, olyan atyai szeretettel.
- Tetszik, hogy azt mondod, haza. Kellene nekünk egy otthon.
Most jön az, hogy mindent akarok én, de türelmesnek kell lennem. Az első lépés megvan, hivatalosan is kimondhatom, hogy párkapcsolatban élek, és hivatalosan is kimondhatom, hogy nem akarom a párkapcsolatomat azon a pár négyzetméteren élni, hanem egy új fejezetet szeretnék nyitni vele, és ehhez van néhány lépés, amit meg kell tennünk.
- Akkor együnk, nekem jó, mert én is éhes vagyok.
Csak a csomagok miatt gondoltam, bár tudom, hogy abból mi lenne. Hazaérünk, és ott ragadunk, itt legalább megvan az, hogy várnunk kell, nem mintha egy hét ne lett volna éppen elég hosszú idő arra, hogy várjunk, de imádom, hogy érzem az illatát, látom a mosolyát, és nem kaphatom meg azonnal. Hogy egy furcsa játékot játszunk egymással mi ketten.
- Alig várom, hogy lássam.
Felelem őszintén, mosolyogva, hiszen tényleg ez a helyzet, alig várom, hogy végre láthassam. Mosolyogva csókolok a nyakába, ahogy kilépünk a vasútállomásról, és elindulunk a vendéglátó negyed felé.
Szál megtekintése

Frank Arie Martin
Vendéglátós, Elemi mágus, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos


Pizzamester
offline
RPG hsz: 152
Összes hsz: 344
Írta: 2019. május 12. 18:06 | Link

Drága csajom Love  Grin


- De akarok, csak nem akarom, hogy utána ez alapján ítélj meg, és nem, nem azért mondom, mert előítéletesnek gondollak, hanem mert úgy, hogy benne voltam nyakik sem tudtam nem előítéletes lenni a saját nővéremmel szemben.
Ez pedig borzalmas, és a mai napig tényleg egy nagy űr kettőnk között, pedig ha szilárd kapcsolatot akarnék mondani az életemben, az Luna lenne. Tény, hogy az a gyökér pasija se segít a kapcsolatunk alakulásán, de félre tudom tenni az ellenérzésemet, viszont a múltunk túl nagy űrt képezett már közöttünk, és éppen ezért félek erről beszélni, mert azt akarom, hogy ha Luna és Ophelia végre találkoznak, akkor ne legyen közöttük előítélet, igazából védeni próbálom őket a magam módján, most kezdtem el igazán aggódni a személyiségem egy kevésbé kellemes része miatt, ami nem akarom, hogy beárnyékolja a jövőnket, mert most, hogy így erről beszélünk, egyre biztosabban érzem, hogy hosszútávra tervezünk, sőt, hogy örökre. Nagy szó lenne? Talán, de érte be merném ezt vállalni.
Szólásra nyitom a szám, de egyből be is csukom, ahogy ellép mellőlem, és odalép a síró gyerekhez. Ez többnyire az én tettem, én szoktam a gyerekeket vigasztalni, a bennem élő tanár egy pillanat alatt szokott felszínre törni. Most azonban csak állok, és nézem őt, a nőt, a nagybetűs NŐ-t, aki egy pillanat alatt forgatta fel az egész addigi életemet, és váltotta ki belőlem az ingert, hogy valahová tartozni akarok, sőt, hogy hozzá akarok tartozni.
Nézem őt, és újra szerelembe esek, ahogy egy hozzám hasonló forma, könnyáztatta arcú gyerekhez lép, ahogy vigasztalja. Nézem a gyereket, aki külsőre én vagyok, a szeme és az álla azonban Opheliáé, mintha az égiek küldték volna éppen ide, hogy újabb ébredés kezdődjön meg a bensőmben. Akarom őt, akarom a családunkat, amit együtt teremtünk meg. Nem csak a nőt akarom, nem csak a feleséget, de az anyát is, ebben a szent pillanatban érzem azt, hogy megértem arra, hogy felelősségteljes férfi, férj és apa legyek. Vele akarom megteremteni ezt.
Állok ott némán, mintha egy filmet néznék, zsebre tett kézzel, és nézem, ahogy fagylaltot vásárol, ahogy boldogságot csempész egy gyermeki élet keserves pillanatába. Ahogy racionálisan és hideg fejjel látja meg a legjobb opciót, és ez most csak a tölcsér helyettesítése, azonban hirtelen egy egész életet látok lepörögni mellette. Nézem, ahogy visszasétál hozzám, egy hosszú pillanatig csak nézem őt. Hallom, amit mond, értem, amit mond, de nem válaszolok. Nézem, majd hirtelen magamhoz húzva őt, szenvedélyesen csókolom meg, hosszan, szorítva, érezve őt.
- Otthont, családot. Veled akarom leélni az életem.
Suttogom az ajkai közé, és nem merek rá nézni, mert nem akarom, hogy elbizonytalanodást lássak a szemébe. Akarom őt, tényleg akarom, mindennel együtt.
Szál megtekintése


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér