A Fő utczával szemben, a Boglyas tér legimpozánsabb helyén Bogolyfalva vasútállomása kapott helyet. Grandiózus, elegáns épület, hatalmas oszlopokkal, melyek tartó funkciót látnak el. Egyszerű sárga téglából épült falain ablakok szinte nincsenek, csak a harmadik emeleten, a legfelső szinten, ahol a masiniszták pihenhetnek meg egy-egy út előtt és után. A bejáraton egymás mellett három troll kényelmesen besétálhatna csomagjaival. Belépve az épületbe egy hatalmas fogadócsarnokba érünk. Egyik oldalt pénztárak, másik oldalt büfék és apróbb boltok, köztük egy mindenes, ahol a cérnától a főző üstig mindent lehet találni. A peronokhoz a bejárati kapuhoz hasonló kapun lehet kijutni. Azonban nagy meglepetés éri azt, aki kilép azon a kapun. Mugli gondolkodással a vonatok különböző vágányokról indulnának, amelyek között peronok, hidak, vagy aluljárók húzódnak. Itt azonban két sín van összesen, egyik az érkező, másik az induló vonatok számára. Rajtuk végeláthatatlan hosszú sorban és különböző irányban állnak a vonatok. A sínek között egy öreg, hosszú bajuszú, néma bakter ácsorog állandóan, talán az idők kezdete óta, aki kopott táblájával indítja, vagy érkezteti a vonatokat.
Hogy senki se tévessze el, hogy a sorban hányadik az ő vonata, egy igen kellemesen búgó női hang időnként beharsogja az állomás termeit az éppen induló, vagy érkező szerelvényekkel kapcsolatban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=402&post=717275#post717275][b]Bodza Edina Gyöngyvér - 2018.03.19. 13:06[/b][/url]

Ahogy a vonat begördült, nagy kő esett le szívemről. Szóval mégsem álmodom. A vasútállomás impozáns, de nem tűnt elsőre valami nagynak. Már nagyon vártam az iskolát, a tantárgyakat, és hogy használhassam a varázspálcámat.
Vicces, hogy nálunk miképp derült ki a kis különcségem. Épp Csillával és Donáttal játszottunk, minő meglepetés, pont bűvészesdit, és magától lebegett a kártya, pedig mindenki azt hitte, a damil a tettes, amit a trükkhöz használtam.
Persze, én sosem leszek olyan jó ebben, mint Donát, őneki egész jó a kézügyessége.
A kedves boszorkány, aki beavatott minket, hogy mi történik velem, ő még a vasútállomásra is elkísért, felpakolt a vonatra, apáék nem tudtak jönni, apu a munkahelyére lett befogva, anyu meg Csillát vitte pont balett edzésre. Dóra néni vállalta, hogy elhoz, és ha szükséges, felügyelhet rám az iskolai szünetekben, szóval egy plusz bébiszitterem is lett. Nem mintha rászorulna, de neki sajnos nem lehet lurkója, úgyhogy szívesen vendégül lát az apró iskolai szünetekben, nyáron meg természetesen hazamegyek a szüleimhez.
- Hurrá! – csúszott ki számon a gondolatom, amint begördültünk, és leszállhattunk a szerelvényről.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=402&post=717349#post717349][b]Bodza Edina Gyöngyvér - 2018.03.19. 17:51[/b][/url]

Mesés érzés volt, hogy végre kinyúztóztathattam elgémberedett karomat és lábamat. Még Budapestről is hosszúnak tűnt az út, és már alig vártam, hogy belevethessem magam a diákéletbe.
- Olyan savanyú a képed, egész úton meg se nyikkantál. Te hogy nem örülsz, hogy mindjárt beérünk a kastélyba? - Csak pislogtam rá, tányérnagyságúra nyílt szemekkel. Cili cicám még mindig aludt a hordozójában, a diákzsivalyra sem kelt fel.
 Jó neki, hogy ilyen jól képes szundikálni A nap huszonnégy órájából szerintem legalább tizenhatot durmolással tölt.
Eddig még konkrétan nem számoltam, de lehet, sort kerítek rá. Vörös hajamba belekapott a szél, egy-két rakoncátlan tincset az arcomba hozott. Pf... ezt nem nagyon szeretem, ahajamtól létezik ehetőbb étel is, nem vagoyk rászorulva, hogy a saját hajam egyem.
- Egyébként Dina vagyok, és te? - legalább azt ne mondhassa rám, hogy udvariatlan vagyok. Engem lenyűgözött a nagyvárosi élet után ez a kis falucska, és alig vártam, hogy felfedezzem, az egyik lány a vonatonsokat mesélt róla, ő már harmadikéve jár ide, és levitás. Tök jól elbeszélgettünk, csomót tanultam tőle, de persze, az iskolban még többet kell. Lelkesen felajánlotta, hogysegíteni fog tanulni, úgyhogy már volt egy barátosném. Legalább nem tök egyedül megyek oda.
A fiúnak kicsit fura az akcentusa. Talán külföldi, de nem merek rákérdezni, hátha kényelmetlen a téma neki. Ha mégis az, majd kiheveri idővel a kultursokkot.