A Fő utczával szemben, a Boglyas tér legimpozánsabb helyén Bogolyfalva vasútállomása kapott helyet. Grandiózus, elegáns épület, hatalmas oszlopokkal, melyek tartó funkciót látnak el. Egyszerű sárga téglából épült falain ablakok szinte nincsenek, csak a harmadik emeleten, a legfelső szinten, ahol a masiniszták pihenhetnek meg egy-egy út előtt és után. A bejáraton egymás mellett három troll kényelmesen besétálhatna csomagjaival. Belépve az épületbe egy hatalmas fogadócsarnokba érünk. Egyik oldalt pénztárak, másik oldalt büfék és apróbb boltok, köztük egy mindenes, ahol a cérnától a főző üstig mindent lehet találni. A peronokhoz a bejárati kapuhoz hasonló kapun lehet kijutni. Azonban nagy meglepetés éri azt, aki kilép azon a kapun. Mugli gondolkodással a vonatok különböző vágányokról indulnának, amelyek között peronok, hidak, vagy aluljárók húzódnak. Itt azonban két sín van összesen, egyik az érkező, másik az induló vonatok számára. Rajtuk végeláthatatlan hosszú sorban és különböző irányban állnak a vonatok. A sínek között egy öreg, hosszú bajuszú, néma bakter ácsorog állandóan, talán az idők kezdete óta, aki kopott táblájával indítja, vagy érkezteti a vonatokat.
Hogy senki se tévessze el, hogy a sorban hányadik az ő vonata, egy igen kellemesen búgó női hang időnként beharsogja az állomás termeit az éppen induló, vagy érkező szerelvényekkel kapcsolatban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=402&post=613613#post613613][b]Tóth Alexandra - 2016.08.22. 12:35[/b][/url]

Alexa ma különösen fel van dobva, több okból is. Egyrészt, imádja a kirándulás gondolatát is és már napok óta csak erről beszél. Az egész családját idegesíti vele, szinte non-stop, kivéve, amikor alszik. Mert hát már háromszor bepakolt, de aztán kipakolt, mert nem volt mit csinálnia, aztán rájött, hogy megint be kell pakolnia a cuccait. Első próbálkozásra túl sok cuccot hozott, nem fért el a táskájában, az édesanyja pedig határozottan kijelentette, hogy ennyi ruhát és egyéb feleslegesnek titulált dolgot nem fog elvinni magával a kirándulásra. Ez pedig hihetetlen drámát szült, hiszen nem tudta, hogy a kedvenc, kacsás karúszóját, vagy az úszógumiját hagyja itthon. Végül, hosszas mérlegelés után úgy döntött, hogy egyik sem nagylányos, ezért inkább az óriási, felfújható Snoopy-ját pakolta be. Természetesen az anyja még egyszer átnézte a csomagokat és kicsit csökkentett még a méretén, hogy Alexa is képes legyen kezelni, ha véletlen úgy alakulna.
A másik masszív örömforrás pedig nem más, mint az, hogy az édesapjával jöhetett ma ide, dolgozni. Nagyon szereti, amikor elviszi magával valahova, de legtöbbször nincs ideje figyelni rá munka közben. Most viszont olyan, mintha ő hozná iskolába, és végig csacsog is neki az úton, meg lelkesen fogja a kezét, mint egy jó kislány. Persze, amikor a többiek közelébe ér, gyorsan el is veszi a kezét, hogy ne égjen be a többiek előtt. Pedig ő nagyon szeret ám az apukájával sétálni, de azért azt sem szeretné, ha kinevetnék.
Egyből köszön a barátainak, ahogy megkérdezik és lelkes csevegésbe kezd az egyik osztálytársával. Amint az édesapja már látóhatáron kívülre kerül, elő is szedi a nasikat a hátizsákjából, amiket az édesanyja csomagolt, mert nem is igazi a kirándulás, ha nem édességet reggelizik az ember lánya.
Figyelmetlenül bontja ki kedvenc édességét, a csokibékát, mert éppen bele van merülve a beszélgetésbe. A kis furfangos reggeli pedig meg is szökik, egy nagy ugrással a nem messze ácsorgó fiú vállán köt ki.
- Úristen, Camil, kapd el, ott van, kapd el! - szalad egyből utána, és nem tudja pontosan eldönteni, hogy kétségbeessen, vagy nevessen, úgyhogy a kettő furcsa keveréke tükröződik az arcán. Egyrészt vicces, milyen béna volt, másrészt viszont a csokiról van szó.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=402&post=613755#post613755][b]Tóth Alexandra - 2016.08.23. 15:21[/b][/url]

Pedig ő csak egy ártatlan kis csokibékát próbált megenni. Erre felforgatja itt az egész tömeget, és ez annyira jellemző Alexára. Mindig csak jót akar, de valahogy egy nagy kavalkád lesz belőle.
- Na jó, aki elkapja, azé lesz! - nevetve mondja, miközben utoléri Camilt és mindketten Ádám felé tartanak. El se hiszi, hogy a kis állat mennyire fürge és mennyire élni akar. Mondjuk nem egy nagy élet ez, egy sereg gyerek között menekülni, maximum a sínekre tudná vetni magát, de akkor meg még rosszabb vége lenne. A kecske és a káposzta is szomorú volna. De egyelőre még az üldözés élményét is élvezi.
Látja, ahogy Ádámra ugrik a béka, ő pedig kevésbé élvezi. Eldobja helyből az innivalóját és a szendvicsét is. Összekeni a táskáját, nadrágját, és még csak a békát se kapja el. Ennél sokkal kétségbeejtőbb tény Alexa számára, hogy még el is sírja magát, amitől őszinte meglepettséggel pillant felé és előrehajol, hogy egy szintben legyen az ücsörgő fiúval.
- Hé, figyu, nincs semmi baj ám! Nézd csak, az ovisok mindjárt el is kapják már - próbálja egyből vigasztalni a másikat, mosolyogva mutat a békára. De aztán követi Ádám tekintetét a zsemle és üdítő maradékára. Kérdőn és kissé kétségbeesetten pillant Camilra, majd kiegyenesedik és körbenéz az emberek között.
Akkor szúrja ki az ott ácsorgó, telefonját nyomkodó Adriant. Egyből eszébe jut, milyen ügyesen és gyorsan tisztította meg a cipőjét, hát ő az embere! Egyből oda is trappol hozzá.
- Adrian, gyere, segítened kell, rád van szükség! - foglalja össze a történetet és már el is kapja a fiú egyik kezét és rángatja magával Ádámhoz és reggelijének maradékához.