A Fő utczával szemben, a Boglyas tér legimpozánsabb helyén Bogolyfalva vasútállomása kapott helyet. Grandiózus, elegáns épület, hatalmas oszlopokkal, melyek tartó funkciót látnak el. Egyszerű sárga téglából épült falain ablakok szinte nincsenek, csak a harmadik emeleten, a legfelső szinten, ahol a masiniszták pihenhetnek meg egy-egy út előtt és után. A bejáraton egymás mellett három troll kényelmesen besétálhatna csomagjaival. Belépve az épületbe egy hatalmas fogadócsarnokba érünk. Egyik oldalt pénztárak, másik oldalt büfék és apróbb boltok, köztük egy mindenes, ahol a cérnától a főző üstig mindent lehet találni. A peronokhoz a bejárati kapuhoz hasonló kapun lehet kijutni. Azonban nagy meglepetés éri azt, aki kilép azon a kapun. Mugli gondolkodással a vonatok különböző vágányokról indulnának, amelyek között peronok, hidak, vagy aluljárók húzódnak. Itt azonban két sín van összesen, egyik az érkező, másik az induló vonatok számára. Rajtuk végeláthatatlan hosszú sorban és különböző irányban állnak a vonatok. A sínek között egy öreg, hosszú bajuszú, néma bakter ácsorog állandóan, talán az idők kezdete óta, aki kopott táblájával indítja, vagy érkezteti a vonatokat.
Hogy senki se tévessze el, hogy a sorban hányadik az ő vonata, egy igen kellemesen búgó női hang időnként beharsogja az állomás termeit az éppen induló, vagy érkező szerelvényekkel kapcsolatban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=402&post=613470#post613470][b]Dolnay Camil - 2016.08.21. 21:41[/b][/url]

A szülei szétaggódták magukat a kirándulás miatt. Nem csoda, hiszen még a közelben sem lesznek, amikor kicsi fiúk az első, többnapos utazását teszi nélkülük. (Nem számítva, hogy az addig Romániában élő család egyedül elengedte a kis Dolnayt egy magyarországi bentlakásos iskolába, ami azért elég nagy kaland mind a tininek, mind a szüleinek.) Azért anyuka megoldotta, hogy Debrecenből is felkészíthesse Camilt a kirándulásra. A fiú a kollégiumi csoporttal érkezik, méretes hátizsák van a hátán, amelyben az esőkabáttól a pót pót alsógatyáig minden megtalálható, ami szükséges, és ami nem szükséges ezen az osztálykiránduláson. Szófogadó fiúcska.
Egy hónap se kellett hozzá, az alapjáraton csendes Camil beindult a Shanes-ben. Rengeteg diákot megismert, mindig volt valaki, akivel éppen lógott, vagy akik épp vele/rajta lógtak. Lelkes amatőrként második hónapja elején irodalmi szakkört indított egy az ötletére kapható tanár segítségével.
Egyszóval feltalálta magát új helyén is, könnyen beilleszkedett, és a közös iskolai üdülésen is az este lelke tervezett lenni, ehhez hozta gitárját, ami a nagy táskára rögzítve szintén a hátán lógott egy fekete tokban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=402&post=613663#post613663][b]Dolnay Camil - 2016.08.22. 20:48[/b][/url]

Camil maga is halkan a kirándulással kapcsolatos várakozásairól cseveg egy osztálytársával, amikor megérzi a koppanást a vállán. Odanéz, és egy csokibéka kuruttyol rá vissza, aki aztán tovább is ugrál. A bongyori utána veti magát, és Alexa kiáltását is meghallja maga mögül, innen tudja, kinek a nasijáért küzd éppen.
- Fogd meg a békát! - kiált egy padon ülő srác felé, ahová az ugrancs, nyomában Camil, az ő nyomában pedig Alexa tart. Nehéz a táska, és még kényelmetlenebbé teszi a futást a gitár. Nem ér oda, csak amikor a csokibéka már a szőke gyerek térdén lapul.
- A térdeden! - szurkol Camil elfúló hanggal, de nem hagyja abba a trappolást. Maga csap rá a békára, annak hűlt helyére, vagy épp Ádám kezére, ahogy sikerül. Aztán felfordítja tenyerét.
- Megvan?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=402&post=614719#post614719][b]Dolnay Camil - 2016.08.29. 21:21[/b][/url]

(Ádám, Evelin és Csongor)

Camilnak rémes bűntudata volt, úgy érezte, részben ő tehet arról, hogy a padon ücsörgő srác egy pillanat alatt vesztette el a teljes reggelijét, és kajájával elég cikis helyen össze is piszkolta magát. Igaz, a béka magától ugrott oda, de az, hogy tankként közeledett felé és rákiabált... talán azért dobta el a dolgait. Fogalma sem volt, hogy tehetné jóvá, csak szabadkozott, és felállította a doboz gyümölcslevet, ami a táskába borult. Még volt benne. Alexa vidámságot mímelve, megnyugtató szavakkal próbálta vigasztalni a fiút, Camil csak sután lapogatta a vállát, fél kezében a gaz italos dobozzal.
Végül egy felnőtt megmentette a napot, de Camil továbbra is borzasztóan érezte magát, hogy a gyereket ilyen helyzetbe hozták. Mielőtt beszélni kezdhetett volna a már tiszta, viszont bizonyára éhes fiúhoz, az Előkészítő igazgatója gyülekezőre hívta a bandát. A Dolnay fiúcska a szőke kezébe nyomta maradék italát, és még annyit tudott mondani, hogy "Ülj velünk!", de közben már sietett is a negyedikesek helyére.
- Mid van a vonatra? - csusszant oda társaik között lavírozva, két oldalvás-lépéssel Evelin mellé, miközben osztálya már a kocsijuk felé haladt. Nyilvánvalóan a könyvére kérdezett rá. Evelinnel leginkább ez volt a témájuk, és Camil szívesen hallgatta, mi érdekeset olvas épp a lány.
Még előre is akarta engedni a vonatnál, de olyan hülyén jött ki a lépés, és nem akarta fellökni a kísérőt, így végül Camil kapaszkodott fel előbb. Hogy minél hamarabb elrendezhesse nagy pakkját az útból, beoldalazott Csongor mellé a négyes ülés egyik ablakhoz közeli helyére.