A Fő utczával szemben, a Boglyas tér legimpozánsabb helyén Bogolyfalva vasútállomása kapott helyet. Grandiózus, elegáns épület, hatalmas oszlopokkal, melyek tartó funkciót látnak el. Egyszerű sárga téglából épült falain ablakok szinte nincsenek, csak a harmadik emeleten, a legfelső szinten, ahol a masiniszták pihenhetnek meg egy-egy út előtt és után. A bejáraton egymás mellett három troll kényelmesen besétálhatna csomagjaival. Belépve az épületbe egy hatalmas fogadócsarnokba érünk. Egyik oldalt pénztárak, másik oldalt büfék és apróbb boltok, köztük egy mindenes, ahol a cérnától a főző üstig mindent lehet találni. A peronokhoz a bejárati kapuhoz hasonló kapun lehet kijutni. Azonban nagy meglepetés éri azt, aki kilép azon a kapun. Mugli gondolkodással a vonatok különböző vágányokról indulnának, amelyek között peronok, hidak, vagy aluljárók húzódnak. Itt azonban két sín van összesen, egyik az érkező, másik az induló vonatok számára. Rajtuk végeláthatatlan hosszú sorban és különböző irányban állnak a vonatok. A sínek között egy öreg, hosszú bajuszú, néma bakter ácsorog állandóan, talán az idők kezdete óta, aki kopott táblájával indítja, vagy érkezteti a vonatokat.
Hogy senki se tévessze el, hogy a sorban hányadik az ő vonata, egy igen kellemesen búgó női hang időnként beharsogja az állomás termeit az éppen induló, vagy érkező szerelvényekkel kapcsolatban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=402&post=613067#post613067][b]Thomas Alexander Everett - 2016.08.18. 19:48[/b][/url]

Három napos osztálykirándulás. Bevallom ezer éve nem voltam ilyenen, sőt kicsi gyerekkel sem, tekintve, hogy most már Ash is nagykorú. Bevallom, amikor szüksége lett volna rám, a kamaszkorában, nem tudtam az apja lenni, és most igyekszem mindent bepótolni ezzel kapcsolatban, ami talán néha túl terhes is neki.
Viszont erre a mostani, iskola szintű kirándulásra azt mondta, hogy nem lesz baj, minden simán fog menni. Negyven gyerek. Sima ügy. Miért is ne lenne az, hiszen számos kísérő is jön velünk. A különvonatunk nyolc harminckor indul, A találkozót a többiekkel nyolc tizenötre beszéltem meg. Jön egy csoport a kollégiumból, a kísérők egy részével, a többi gyerek pedig, akik a faluban lakik, a szüleivel jön majd az állomásra. Illetve páran a Bagolykőből is, főleg azok, akik tavaly még az előkészítőt gyarapították.
Jelenleg nyolc tíz van, én vagyok az első érkező. Reméltem is,hogy így lesz. Besétálva az állomásra látom, hogy a vonatunk már bent áll, de még ott sem várakozik senki, így aztán kimegyek az épület elé, hogy ott várjam meg a többieket. Utazótáskámat, melynek jó részét édességek teszik ki, magam mellé helyezem, egy kicsit nyomja is a vállam. Szerencsére hamar leérünk Szalamantonra, a szállásunk sincs messze. Mára csapatépítőket terveztünk, holnap pancsolás a Balatonba, este mesenézés, társasok, másnap városnézés, aztán irány haza. Este kicsit későn érünk haza, ami a szülőknek annyira nem tetszett, de amikor felajánlottuk, hogy faragunk itt - ott a programokból, egyből viszakoztak. Végül is, a negyedéveseknek ez lesz az utolsó kirándulásuk a Bagolykő vagy más, választott iskolák előtt, míg az elsősöknek az első. Minden szülő megtalálta a maga okát, hogy jó lesz a gyereknek, ha kimozdul innen egy kicsit.
Amíg várakozom, egy füzetet veszek elő. Ebbe írtam fel a névsort, az esetleges allergiákat, gyógyszereket, amikre oda kell figyelni, a kísérőtanárok nevét. A vonat indulását, érkezését, egyszóval mindent, ami életmentő lehet egy ilyen kiránduláson. Ha ezen túl leszünk, és nem lesz semmi gáz, akkor nagyon, de nagyon hálás leszek az univerzumnak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=402&post=614015#post614015][b]Thomas Alexander Everett - 2016.08.24. 21:18[/b][/url]

Ahogy az lenni szokott, főleg akkor, ha az embernek olyan munkája van, ahol 160 centi alattiakkal és 14 évnél ifjabbakkal dolgozik, az egyik percben még átadhatja magát a kellemes reggeli szellőnek, a csendnek, a békének, mely szétárad benne, majd egy pillanattal később megindul a tömeg. Mintha a a faluban lakó diákság, és a kollégiumiak egyszerre indulnának el, és érnének ide. A kellemesen lassú reggel egy pillanat alatt zsibongó szélviharrá növi ki magát.
- Remek, akkor, egy pillanat.
Tányára pillantok, majd indulok be, hogy váltsak néhány szót a kalauzzal. Mire visszatérek, már rendesen kapkodni kell a fejem. Az ovisok készen vannak, a másodikosok is, bár eléggé szétszortan, a többieknél azonban hiány van.
- Indulhattok az ovisokkal.
Érintem meg finoman az ifjú hölgy vállát, aki úgy néz ki, a legjobban korbában tudja tartani a csapatot. Mondjuk valószínűleg ehhez az is hozzájön, hogy Kirill ott áll mellette, és így vuuumm, mint a mágnes, a kis törpikék rávetették magukat. Jót mosolygok a jeleneten, ahogy szépen lassan elindulnak, istenítve követve a férfi és a lány párosát. Azt hiszem az egyik legjobb döntésem az volt, hogy Kirillt felvettem. A másik pedig, hogy Tányát is, és hogy összerakva őket egy szuper páros bontakozott ki, az már a sors csodája.
- MÁSODIKOSOK!
Kezemből tölcsért formálok, hangosan, de nem mérgesen kiáltom el magam, mire a zsibongás nagy része lecsillapodik. Egy halk "voah" hangot hallatok, mielőtt intek az általunk befoglalt hely jobb oldalára.
- Másodikosok, kérlek gyülekezzetek itt. Ha megvagytok, indulhattok ti is a vonatra.
Megint zsibongás keletkezik, ahogy a másodikosok barátoktól és szülőktől elvállva megindulnak a kijelölt helyre. Valóban megvan mindenki, így a kísérőikkel együtt elindulnak a vonat felé.
- ELSŐSÖK! GYERTEK IDE A MÁSODIKOSOK HELYÉRE! HARMADIKOSOK, ODA A TÁBLA ALÁ! NEGYEDIKESEK, A PERON KÖZEPÉRE, KÉRLEK!
A peron közepe nem épp a legjobb meghatározás, legalábbis félek, hogy most az lesz a vágyuk, hogy megtalálják a középső térkövet, és mind oda álljanak. Muszáj volt megint kiabálnom, hiszen csak így hallotta meg mindenki, hogy merre menjen. Tétova, integető szülők búcsúznak gyerekeiktől, amíg én megszámolom, hogy hányan hiányoznak. Az elsősök közül még négyen, a harmadikosoktól ketten, a negyedikesektől pedig szintén négyen hiányoznak. Ha mindenki ideér a csapatból, akkor indulhatnak ők is fel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=402&post=686007#post686007][b]Thomas Alexander Everett - 2017.06.17. 13:35[/b][/url]

Ma történik meg. Hajnalban utaztam el érte, becsomagolt mindent, mire odaértem. Délben még a családjával étkezett, ám egy fél pillanatig sem gondolta meg magát, velem akar jönni, és itt akar lakni. Elég határozott és makacs a kisasszony, éppen olyan, mint az anyja. Kettőkor már a nyugatiban voltunk, a kis kezét fogva húztam magam után, nehogy lekéssük a negyed hármas vonatot Bogolyfalvára. Az utolsó métereken már felvettem, és nevetve siettünk. Tudtam én, hogy elég kivitelezhetetlen a dolog, és mégis sikerült. A nagy embertömeg ugyan okozott némi kihívást, de három perccel indulás előtt sikerült elfoglalnunk a helyünket. Itt utazunk hát békésen, amikor kijelenti, hogy ki kell mennie a mosdóba, de ő már nagy lány, meg tudja oldani. Én meg elmerülök a könyvembe, így fel se tűnik, hogy milyen sokáig van távol, csak amikor a kalauz megáll mellettem a csokis szájú szöszkével.
- Köszönöm.
Pillantok rá hálásan, majd mikor már csak ketten vagyunk, előhúzok egy nedves törlőkendőt, amit az anyja adott, és átnyújtom neki, hogy el tudja tüntetni a pofijáról a maszatokat. A könyvet letéve nézek ki az állomásra, ami mellett éppen elhaladunk. Tudom, hogy nem bír sokáig nyugton maradni, így egy gyorsjáratot választottam.
- Még negyven perc, körülbelül.
Felemelem a kezem, hogy kényelmesen letehessen a fejét, látom rajta, hogy azért a csoki, amit elfogyasztott, meg az ebéd, és a hosszú út kifárasztotta kicsit, hogy el fog szenderülni. Simogatni kezdem az ölemben elterülő szőke fürtöket.
- Amúgy nincsenek, de itt már nagyon egyforma a táj, én is az állomásokról tudom, hogy mikor jön már a miénk. Még négy mellett fogunk elmenni, és lesz egy nagy alagút is, amiben vagy három percig megyünk, olyan hosszú. Amikor az alagútból kijövünk, akkor kell összekészülni, mert onnan már csak két perc és beérünk.
És már alszik is. Az alagútnál maga kel fel, így kényelmesen össze tudunk pakolni a gyér világításnál. Leszállás - ugrás - után megfogom a kezét, és elindulok vele a kijárat felé.
- Egy kisebbet, esetleg. Franci azt mondta, hogy tök majd valamit annak örömére, hogy itt vagy, szerintem már készen van, innen meg öt perc az út hozzánk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=402&post=688953#post688953][b]Thomas Alexander Everett - 2017.07.08. 09:08[/b][/url]

Nem sokkal azután, hogy visszatér a maszatos pofis boszorkányalap, el is alszik az ölemben. Jobb is így, tudtam, hogy nehezen fogja viselni az utat, viszont nem állt szándékomban egy pillanatig sem már most elkezdeni a szigorításokat. Amíg alszik, simogatom a haját, és visszatérek a könyvem olvasásához. Nem sok időm szokott lenni arra, hogy elmerüljek az irodalom egy - egy gyöngyszemébe, így az ilyen alkalmakat mindig ki kell használnom.
- Jó reggelt!
Már éppen ott tartok, hogy felkeltem a kis szöszkét, amikor ő felkel magától. Jobb is ez így, mert olyan dolgokat még nem tudok vele kapcsolatban, hogy például rugdosni szokott-e, vagy mondjuk üt-e, ha akaratán kívül felkeltik. Ismerek ilyen embereket, szóval a feltételezés nem alaptalan és túldramatizált. Összekészülünk a leszálláshoz, pont időre, így a csomagokkal kiegyensúlyozva a kocsi előtér részében várjuk meg, hogy lelassítson, miután felbukkant a Bogolyfalva tábla. Megérkeztünk. A vonat megáll, mi pedig szépen leszállunk róla.
- Igen, de szoktunk amúgy is süteményt enni, csak nem biztos, hogy ma éppen sütött volna. Elég közel lakunk egymáshoz, és Valentinnel közösen örökbefogadtunk egy kislányt, akit szerintem kedvelni fogsz, Lilinek hívják. Ő is szeret énekelni például.
Kisétálva az állomásról is fogom a kezét, hiába békés hely ez még, ő még új itt, még szoknia kell ezt a helyet.
- Amúgy pont jókor jöttél, mert Ash felvételt nyert egy külföldi tanulmányi programba, ami azt jelenti, hogy két tanéven át távol lesz, így a szobája a tiéd. Azt mondta, hogy amit nem visz el, azt bedobozolja, elpakoljuk majd, így a szobát úgy alakíthatod majd, ahogy szeretnéd. Ha gondolod átfestjük, átrendezzük.
Ash egy hét múlva költözik, utána szabad a pálya a kislánynak. Addig nagy valószínűleg Francival lesz, úgyhogy már most sem aggódom azon, hogy hova tesszük. Ráfordulva a Macskabagolyra hamar elérjük a házat, így befordulva a járólapos útra, hamarosan már bent is vagyunk.