A Fő utczával szemben, a Boglyas tér legimpozánsabb helyén Bogolyfalva vasútállomása kapott helyet. Grandiózus, elegáns épület, hatalmas oszlopokkal, melyek tartó funkciót látnak el. Egyszerű sárga téglából épült falain ablakok szinte nincsenek, csak a harmadik emeleten, a legfelső szinten, ahol a masiniszták pihenhetnek meg egy-egy út előtt és után. A bejáraton egymás mellett három troll kényelmesen besétálhatna csomagjaival. Belépve az épületbe egy hatalmas fogadócsarnokba érünk. Egyik oldalt pénztárak, másik oldalt büfék és apróbb boltok, köztük egy mindenes, ahol a cérnától a főző üstig mindent lehet találni. A peronokhoz a bejárati kapuhoz hasonló kapun lehet kijutni. Azonban nagy meglepetés éri azt, aki kilép azon a kapun. Mugli gondolkodással a vonatok különböző vágányokról indulnának, amelyek között peronok, hidak, vagy aluljárók húzódnak. Itt azonban két sín van összesen, egyik az érkező, másik az induló vonatok számára. Rajtuk végeláthatatlan hosszú sorban és különböző irányban állnak a vonatok. A sínek között egy öreg, hosszú bajuszú, néma bakter ácsorog állandóan, talán az idők kezdete óta, aki kopott táblájával indítja, vagy érkezteti a vonatokat.
Hogy senki se tévessze el, hogy a sorban hányadik az ő vonata, egy igen kellemesen búgó női hang időnként beharsogja az állomás termeit az éppen induló, vagy érkező szerelvényekkel kapcsolatban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=402&post=576561#post576561][b]Tanja Gitta Polter - 2016.03.23. 20:46[/b][/url]

Körülbelül három évet töltött itt, ha egyáltalán bele lehet számolni azt az időt is, amikor magántanuló volt és tulajdonképpen csak vizsgázni jött a bizottság előtt. Bár abban az időben tényleg nem nagyon volt itt, ami lehet, hogy azért mégse számít oda. Nem baj, mondjuk. Akkor is szép volt, amit itt töltött, és közben még ugye Lénit is sikerült megismerni, akivel most nyakukba veszik a nagyvilágot. Egész pontosan csak Ausztráliába fognak utazni és majd ott tanulnak tovább. Ugyan az ő továbbtanulása még nem túl biztos, tekintve az eredményeit, de Lénié az, ő meg majd csak kitalál valamit. Egyelőre azon töpreng, hogy megpróbál találni egy tehetségesebb javasasszonyt, akitől aztán majd jó sokat tanulhat. Gregtől meg kis családjától már tegnap elbúcsúzott, így aztán már csak az van hátra, hogy valahogy felkászálódjon szép méretes utazóládájával, meg kicsinek kicsi, de annál nehezebb tértágított hátizsákjával a vonatra Lénivel egyetemben, és eldöcögjenek Budapest irányába. Onnan meg még útba ejtik egy szép nagy kitérővel a szüleit is, ha minden jól megy, aztán meg jöhet a kenguruk otthona is.
- Hiányozni fog azért ez a hely - törölgeti meg az orrát kicsit, bár nem fog sírni, de nem ám. Csak nagy szemekkel pislog vissza az állomás épületére, amit eddig összesen párszor látott csak, azonban ez képviseli jelen pillanatban az egész falut meg az iskolát. Bogolyfalvát mindenestől. Jelképes. Ő pedig csakis jelképesen szipog.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=402&post=576658#post576658][b]Tanja Gitta Polter - 2016.03.23. 22:11[/b][/url]

Léni *-*

Ausztráliát ugyan csak két betű választja el név tekintetében a szülőhazájától, de attól még nagyon messze van innen. Nem is nagyon értékelte az ötletet a családja, hogy oda akar utazni egymagában, Lénivel, akivel az anyukája szerint még akár szakíthatnak is, elvégre még a házasság sem garancia az örök boldogságra - nézze csak meg őt meg az apját, ugye. Szerencsére, hogy nagykorú, így hát nem sok beleszólásuk maradt, csak némi rosszallásra lehetőség, hogy de hát butaság olyan sokat utazni valami bizonytalanért. Ő ennek ellenére is összepakolt, és nem gondolta meg magát egyetlen perc erejéig sem, hiszen miért is tenné? Lénit a sors is neki szánta, ő a hercije, igenis boldogan élnek, amíg meg nem halnak. Vagy ha nem is, mert azért van elég sütnivalója, hogy ne mesebeli hercegkisasszonyként gondoljon magára, akkor is legalább világot lát. Táskáját hurcolva már útra kész, és még eltévedni sem lehet, hiszen egyetlen szerelvényre szállhatnak fel csupán, utolsó pillanatban viszont még elérzékenyül elnézve az éppen mindent képviselő állomás épületét.
- Majd Greget mindenképp meg kell látogatni, jó? Tudom, hogy Manda vigyáz rá, de akkor is. Ha másért nem, hát jön még nekem egy unikornissal - próbál nevetni, de nem jön össze. Tovább szipog kitartóan, hiába törli meg ismét az orrát és vesz nagy levegőt.
- Ezzel segíthetsz - pislog az utazóládára, amit két kézzel cibál. Igaz, lehetne annyi esze is, hogy lebegtesse, de valahogy még mindig nem szokott hozzá, miután eddigi élete tetemesebb felét kvibliként élte le. Meg aztán azt se tudja, hol van a pálcája, táskája melyik zsebébe rejtette. Ránt ismét egy nagyot a ládán, majd térddel taszítja meg, de felemelni csak nem sikerül. Jól megpakolta, az már biztos.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=402&post=576704#post576704][b]Tanja Gitta Polter - 2016.03.23. 23:50[/b][/url]

Léni *-*

Na igen, meggondolhatná magát, de pont most? Megrázza a fejét, jelezve, hogy dehogyis, megtörölgeti a szemét és inkább nekirugaszkodik a ládájának. Fel kell valahogy tuszkolni a vonatra. Sajnos azzal nem igazán számolt pakoláskor, hogy ennyire nehéz lesz, ha mindent beletuszkol. Léni mondjuk segít felpakolni, aztán már csak fel kell szállniuk, de előbb még visszapillant azért az épületre, valamint a falu azon részére, ami innen látható. Nagy sóhajjal vesz búcsút az egésztől, a következő pillanatban viszont szokásos mosolya újra megjelenik az arcán.
- Igen, mehetünk - válaszolja egész határozottan. Nem fogja meggondolni magát, indulhatnak. Megfogja hercije kezét, majd felszáll a vonatra. Hümmögve rázza a fejét arra, hogy elfelejtett volna valamit.
- Mindent bepakoltam - jelenti ki, hogy egyértelmű is legyen, mit akar közölni, majd ha már minden csomagjuk megtalálta a helyét, leveti a kabátját, felakasztja és helyet foglal azon az ülésen, ami a jegy szerint az övé.
- Kalandra fel - jegyzi meg aztán, és a következő pillanatban indul is a vonat. Az ablakhoz közel hajolva csak úgy integet, bárki is áll a peronon éppen, mert nem ismer senkit, de nem az a lényeg. Egyszerűen jó érzés. Tényleg elköszön, esélyesen nem tér vissza ide már, csak látogatóba, hát ennyit muszáj.