David

Kora reggel indult a vonatunk. Réka annyira fáradt volt, hogy egész végig az ölemben volt és a kistakaróját szorongatta. Úgy nézett ki, mint egy kis angyalka annyira édes volt alvás közben. Amint felszálltunk a vonatra rögtön a legközelebbi üléseket befoglaltam. Épp elég volt addig elcipelni a só zsákot. Óvatosan lefektettem az ülésre én pedig leültem mellé és a feje már rögtön az ölemben volt. Elmosolyodtam és végig simítottam a selymes haján. Kinéztem az ablakon és amint elindultunk vettem egy mély levegőt. Mondanom sem kell, hogy mennyire izgatott voltam, hiszen már évek óta nem jártam ott és most újra visszatérek ráadásul egy csöppséggel az oldalamon. Bele sem mertem gondolni, hogy mi fog történni. Vajon még ott vannak a régi ismerősök? Nem tudtam biztosra, a távozásom után mindenkivel megszakítottam a kapcsolatot.
Az út felénél úgy döntöttem, hogy aludni kéne, de nem igazán tudtam, hiszen az agytekervényeim forogtak. Leginkább egy személy körül. Nem tudtam, hogy mi fog történni és ez nagyon rossz érzéssel töltött el. Mi lesz, ha nem lesz ott? Tudtam, hogy akkor Réka szomorú lesz, hiszen már nagyon várta, hogy láthassa Davidet. Erre a gondolatra elfogott egy pillanatra a rosszkedv, de amint megéreztem a mocorgást magam mellől rögtön félre tettem minden negatív érzést és a kislányom felé fordultam. Nagy boci szemeiben még ott lapult az álmosság, ami akkor el is szállt, ahogy a vonat megállt. Majd kiugrott a bőréből, annyira örült én pedig csöndben figyeltem, ahogy lekászálódik az ülésről és szedelőzködik. Mintha ő lenne a felnőtt. A szívem a torkomban dobogott. Nagyon izgultam, mielőtt még kiléptem volna a kabin ajtaján még vetettem egy utolsó pillantást a peronra, de nem láttam senkit.
- Réka gyere ide. –szólok neki lágy hangon. Egy perc sem kellett és már ott is volt előttem. Hamar felkaptam, jobb kezemre ráültettem a másikkal pedig húztam magam után a bőröndöt. A lépcsőn óvatosan lépkedtem le, még szerencse, hogy a bőröndömet segített egy fiatalabb nő leszedni. Arról is le volt a gond. Még körül se néztem, de Réka már fészkelődött az ölemben és az egyik irányba mutatott pici ujjával. Odafordítottam tekintetemet és amint megláttam a keresett személy nagyot dobbant a szívem. Indulni akartam, de földbe gyökereztek lábaim. Réka már annyira kapálózott, hogy kénytelen voltam letenni, mindeközben le sem vettem tekintetemet Davidről.
- Papiii! –hallom lányom csilingelő, távolodó hangját. Amint földet ért a lába már rohant is Davidhez én pedig még mindig ott álltam.

David

Hozzám nem illő nyugtalansággal álltam egy helyben. Figyeltem, ahogy David felkapja az én kis tündérkémet és magához öleli. Olyan jó volt látni, hogy még órákig elnéztem volna őket. Réka arcáról színtisztán leolvasható volt mennyire örül az apjának. Megnyugtató volt ezt látni és talán most már többet láthatja Davidet. Eltűrtem egy kósza tincset fülem mögé a bal kezemben lévő bőrönd fogantyúját megszorítottam és már indultam volna, amikor Davidék megelőztek és hamar előttem termettek. Időm sem volt felfogni a történteket, olyan gyorsan pörögtek le. Egyik pillanatban még pár méterrel arrébb álltak tőlem most meg David magához ölel. Kénytelen voltam viszonozni az ölelését. Már olyan régen láttam és érinthettem, hogy ha akartam sem tudtam volna megállni, hogy ne érjek hozzá. Mélyen magamba szívtam illatát és rögtön elfogott a nyugalom érzete. Pár másodpercre lehunytam szemeimet és belemosolyogtam David mellkasába. Egy két percig állhattunk így miután elengedtük egymást. Sóhajtottam egyet és rákacsintottam Rékára, ő csak kuncogott. Viszonoztam David puszijait.
- Szia. Réka végig aludta én pedig elvoltam. Jó sokáig tartott mire ideértünk, már el is felejtettem mennyi idő eljutni ide. –makogtam valami értelmes választ. Nem is tudtam eleinte, hogy mit mondjak. Tényleg tegyek e úgy, mintha mi sem történt volna? Hát persze, hogy az mellett döntöttem, hiszen a gyerek előtt nem rendezhettem jelenetet, meg hát őszintén szólva nem is igazán akartam. Változtam én annyira, hogy figyelmen kívül hagyjam David szokásait. Igen, szokása eltűnni jó pár időre, de mindig biztos, hogy visszajön.
Réka természetesen nem akart leszállni, átfonta kicsi karjait David nyakán és vállára ejtette fejét. Ezzel jelezvén azt, hogy ő igenis maradni akar, ott ahol van. Ezt egy gyengéd mosollyal jutalmaztam. Mielőtt még elfelejtettem volna, elkezdtem turkálni a táskámban egy cetli után. Nem akartam a falu közepén megállni és az után kutakodni. Hamar meg is találtam.
- Én is örülök, hogy látlak. –mosolygok fel Davidre. - Én is öjülök neked Papi. –nevet fel Réka és David kedvence felé kezd el nyújtózkodni. Még a nyelvét is kidugta annyira erőlködött. Csak sóhajtottam rajta egyet és a megtalált cetlit farzsebembe rejtettem. Néztem még pár pillanatig a jelenetet hátha David lerakja Rékát, de ha rám nézett láthatta rajtam, hogy nem örülnék neki. Tudom milyen David kedvence és nem szerettem volna, ha Rékát megtámadja.
- Meddig érsz rá? Segíthetnél elcipekedni hozzánk. –tereltem el a témát. A választ meg sem vártam máris hátat fordítottam neki. Tudtam, hogy bele fog menni, hiszen ha jól sejtem ő is beszélni szeretne velem.