BK Fórum - Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Grace – Az utolsó felvonás

Csípős hideg van, lazán öltözött, kabátja leginkább csak kiegészítő, sokan nem segít azon, hogy a hűvös a csontjáig hatol. Mégsem fázik annyira, hiszen fűti az új, az ismeretlen, és a boldogság, hogy egy olyan helyen tanulhat tovább, ahol azt tanulhatja, amihez igazán ért. Táncot, éneket és színészetet választott, de menet közben néhány zenei fakultációt is szeretne felvenni, a nyári gyakorlatot pedig ez egyik legnagyobb mágikus színi társulatnál tölti majd, ahova a házvezetője ajánlotta be.
Ha minden jól megy, híres lesz és ismert, csilloghat. Amióta az eszét tudja, erre vágyott, és most olyan közel van hozzá, hogy nem tud olyanok miatt aggodalmaskodni, mint a hideg. A másik szuper dolog, hogy nem egyedül megy, Grace is vele tart az ismeretlenbe, és a házban, ahova beköltözik, egymással szemben kaptak kis lakást, így mindig lesz valaki, akihez fordulhat, és szrencsére az iskolában is lesz ismerős arc, még akkor is, ha nem sok közös órájuk lesz.
Az elmúlt két hetet otthon töltötte, újra végigsétált az ismert győri utcákon, ellátogatott a kedvenc fagyizójába, és sokat beszélgetett a szüleivel és a testvéreivel, hogy mi lesz ezután. Érzi a törődést és érzi a féltést is, amit akkor is érzett, amikor kiderült, hogy ő boszorkány, egy varázstalan családban. Amikor a testvéreiről is kiderült, már ismerős volt a helyzet a szüleiknek is, így nem fogadták olyan rosszul.
Kicsit fáradt, az éjjel szinte semmit sem aludt. Az elmúlt két napban összeszedte az itteni cuccait, az éjszakát Milannál töltötte, kibeszélték az elmúlt éveket, hiszen most el kell válniuk, ami furcsa, hiszen az elmúlt években szinte testvéri kötődés alakult ki közöttük, volt mit átbeszélniük. Aztán eljött a hajnali három, elment zuhanyozni, megcsinálni a haját és az aznapi sminkjét, majd kiválasztotta a ruháját, hogy felöltözzön. Közben a fiú reggelit készített, ami nagyon jól esett a sok egészségtelen kaja után, amit az éjjel magukba tömtek. Friss tojásrántotta, gazdagon megpakolva minden földi jóval és narancslé. Mikor a reggelit elpusztították már szinte hat óra volt, így táskáját a vállára véve elindult az ajtó felé. Tértágítóval megáldott, nehéz bőröndjét a fiú vitte utána.
Korábban felajánlotta a lánynak, hogy kikíséri, de a búcsú így talán még nehezebb lenne. Tudja ő is, hogy most valami megváltozik kettejük között, a távolság próbára teszi a barátságukat. Három lépést tesz, majd megtorpan, és visszasiet a fiúhoz, hogy egy hosszú, forró csókot adjon neki, olyant, amilyen az első együtt töltött alkalmak egyikén volt. Milan viszonozza, majd nevetve öleli át. Hajnal van, még csak ébredezik a természet, de szinte biztosak benne, hogy a kukkoló néni – Margitka vagy Marcsika a neve – a túloldalon mindent tökéletesen lát.
Most azonban nem érdekli őket. Kibontakozik az ölelésből, visszasiet a csomagjához, majd egy intéssel nekiindul ismét az állomás felé vezető útnak. Lassan múlik el hat, de mire odaér negyed hét is. A vonatuk húsz perc múlva indul, hat negyvenkor. Már bent áll, hiszen itt várakozik húsz percet, ám nem száll fel, amíg nincs itt a másik fél, hiszen a peronon könnyebben megtalálják egymást, mint egy hosszú vonaton.