A Fő utczával szemben, a Boglyas tér legimpozánsabb helyén Bogolyfalva vasútállomása kapott helyet. Grandiózus, elegáns épület, hatalmas oszlopokkal, melyek tartó funkciót látnak el. Egyszerű sárga téglából épült falain ablakok szinte nincsenek, csak a harmadik emeleten, a legfelső szinten, ahol a masiniszták pihenhetnek meg egy-egy út előtt és után. A bejáraton egymás mellett három troll kényelmesen besétálhatna csomagjaival. Belépve az épületbe egy hatalmas fogadócsarnokba érünk. Egyik oldalt pénztárak, másik oldalt büfék és apróbb boltok, köztük egy mindenes, ahol a cérnától a főző üstig mindent lehet találni. A peronokhoz a bejárati kapuhoz hasonló kapun lehet kijutni. Azonban nagy meglepetés éri azt, aki kilép azon a kapun. Mugli gondolkodással a vonatok különböző vágányokról indulnának, amelyek között peronok, hidak, vagy aluljárók húzódnak. Itt azonban két sín van összesen, egyik az érkező, másik az induló vonatok számára. Rajtuk végeláthatatlan hosszú sorban és különböző irányban állnak a vonatok. A sínek között egy öreg, hosszú bajuszú, néma bakter ácsorog állandóan, talán az idők kezdete óta, aki kopott táblájával indítja, vagy érkezteti a vonatokat.
Hogy senki se tévessze el, hogy a sorban hányadik az ő vonata, egy igen kellemesen búgó női hang időnként beharsogja az állomás termeit az éppen induló, vagy érkező szerelvényekkel kapcsolatban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=402&post=115132#post115132][b]Erdős-Prinz Violetta - 2013.05.11. 14:49[/b][/url]

Nagy és jelentőségteljes döntés volt részemről, hogy hazautazok, végtére is az iskolát befejezem idén, és már majdnem három évet kibírtam távol. Annyit viszont még nem sikerült változnom, hogy a honvágyamat is leküzdjem, így mikor biztossá vált számomra is, hogy mit akarok, írtam Anyának egy levelet, amiben még külön azt is kértem, hogy a Levitába kerülésemet intézze el. Okát majd elég lesz elmagyaráznom ha látom, addig nem foglalkoztam vele. Csak ezután jött Vivi, aki már ugyan sejtette viselkedésemből, de miután még piszkált miatta egy sort elmondta, hogy megérti. Igazából szerintem az is kész csoda, hogy idáig bírtam. Nem hagyhattam ki persze azt sem, hogy apának írjak. Apának? Ez túlzás, bár azért vér szerinti rokonom. Rögtön azzal jött vissza egy másik levél, amit akkor is ránk akart tukmálni, mikor Lengyelbe mentünk ki. Én meg persze elmagyaráztam neki, hogy nem már tanítási környezetet szeretnék, hanem hiányoznak. Az egyetlen személy, aki még nem tud érkezésemről, vagyis szerintem a megbeszéltek alapján, az Riri. A kicsinek ez meglepetés lesz elvileg, amit már várok is. Meg persze Anyát is látni szeretném már, mindent, ami egykor természetes volt, s most új lesz.
A vonaton még egy pár percet tölthetek csak el nézelődéssel, mert vészesen közeledünk, én pedig izgatottan várom az érkezés és leszállás pillanatát, mert már várnak rám. Vagyis csak Anyu, de ez is nagyon lényeges, és nem tudom mit szól majd hozzám, meg a döntésemhez úgy igazán, de biztos vagyok benne, hogy ezernyi kérdést fog elém állítani még a kastélyhoz vezető úton. Eléggé el is bambulok, már csak azt veszem észre, amikor lassítunk, majd a vonat megáll, és akkor nagy sóhaj keretében állok fel, majd bőröndjeimet szedem össze gyorsan, és indulok.
Elég nehézkesen leszállva még csak arra koncentrálok, hogy egy darabban jussak le, majd már a talajon Anyát meglátva engedem el a cuccaimat, és már mondhatni futok felé. Előtte megállva egy széles mosoly keretében ölelem meg, és csupán jó néhány másodperc múlva engedem el.
- Szia.
Hirtelen nem igazán tudom, mit mondjak, így egy köszönés úgy érzem most elég sokat mond arckifejezésemmel együtt. Tényleg ötletem sincs, meg ha mondani is akarnék valamit, nem tudnék, így csak nézek rá egy darabig még.
- Hogy vagy?
Eléggé sablonos, mit mondjak, de ennyi telik tőlem, ezt is már majdnem úgy mondom, hogy hangom elcsuklik. Jó, láttam a három év alatt, de most haza jöttem, és olyan furcsa minden. Most olyan sokszor fogom látni, végre, hiszen ezt akartam.
Persze idő közben eszembe jut, hogy nem vagyok egyedül, legalábbis nem magamban jöttem, hanem hoztam a dolgaimat, és ezek jelen pillanatban pár méterre tőlem hevernek. Két szép nap fekete bőrönd, egy oldaltáska, meg a gitártartó, benne a hangszeremmel. Megint egy eléggé furcsa dolog, hogy minden belefért, bár azért méreteikhez viszonyítva talán normális. Vagy csak nekem van viszonylag kevés cuccom, de ezt kétlem. Gyorsan felkapva viszem csak közelebb hozzá egy kicsit. Eléggé érzelgős egy típus vagyok, nem tagadom, nehéz is visszafojtani, mert az egészet a nyakába zúdíthatnám. Persze ez az öröm, így vigyorgok tovább.
- Nem tudom mit mondjak. Gondolom tudni szeretnéd, miért jöttem vissza, meg a hasonló dolgokat...
Szólalok meg újra, csak közölve, hogy mit gondolok, mert tényleg ennyi az egész. Meg persze szerintem félt, de nagyon. Mikor elmentünk is ugyanez volt, most meg hogy hazajöttem. Itt újra kell kezdenem mindent, alig ismerek pár embert. Akit igen, azok lehet, hogy már elvégezték a sulit, régen nincsenek itt, vagy sose fogok velük összefutni. Tehát új ember lesz itt nekem szinte mindenki, csodálatos. De mindegy, én akartam ezt, és örülök is neki, hogy így van,, hogy itt vagyok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=402&post=116879#post116879][b]Erdős-Prinz Violetta - 2013.05.14. 16:52[/b][/url]

Hiába nem veszem észre rögtön, hogy a vonat megáll, leszállásnál már az első dolgom ledobni a cuccaimat és rohanni Anyához. Szinte várható tőlem ez a lépés, a távolét után, meg jó ideje nem is láttam, most pedig itt vagyok. Ezt pedig rögtön egy viszonylag hosszú öleléssel kezdjük el. Szókincsem itt viszont egészen egyszerűen elakad, tehát csak annyit kérdek meg, hogy van, és elég rövidre is zárja a dolgot, ahogy reméltem, meg persze jönnek a megszokott kérdései.
- Jól, köszi. Szuperül, bár végigbambultam az egészet. Nem, Anya, nem vagyok éhes.
A végére azért még félmosollyal és a második nem megnyomásával nyomatékosítok, de tudom hogy ez természetes tőle, mindig tömne hiszen, megszokásból is, olyan ez, hogy az a furcsa, ha nem kérdi. Persze itt most nem áll meg a világ, megyek is a csomagjaimhoz, és már csak azt veszem észre, hogy a legnagyobb lebegni is kezd, vagyis ezt tudhatom be segítségképp. Újra felé fordulva még egy halk köszivel és mosollyal jutalmazom a tettét, tényleg nem olyan egyszerű ezeket cipelni, bár én nem vártam volna el, hogy ezt tegye, csak hát ez is egy tipikus dolog, mindig segíteni akarnak a szülők. De ha már itt tartunk, akkor azt sem állom meg, hogy a hazautazásommal előhozakodjak, nincs nekem arra szükségem, hogy majd keressük a megfelelő pillanatot, rendezzük le most.
- Annyi az egész, hogy már nagyon hiányzott a hely is, Ti is, és igaz, hogy most Vivit otthagytam, de nem bírtam tovább. Dehogy, nincs semmi baj.
Megkönnyebbülés fut rajtam végig az igazi indokot kimondva. Ezt nagyon tömören már levélben is megírtam, és azt is tudhatja, milyen nagy súlya van annak, hogy én most otthagytam Vivit: elképesztően fontos nekem, olyan tipikus ikerkapcsolat a miénk, a részem szinte. De eljöttem, és legyen elég egyelőre ennyi, aztán ha a Levitás része is oly' nagyon érdekli, azt már kérdés után mondom csak el, azzal valahogy képtelen lennék így előhozakodni. Mindezt persze sűrűn felvillanó halvány mosolyok közepette mondom s teszem, még ha az égre is pillantok közbe-közbe, mi semmi jót nem ígér. Kicsit a tempón is gyorsítok, de nem kell csendben haladnunk, mert hoz is fel egy témát rögtön.
- Ez szuper ötlet. Körülnéztél már, van ami tetszik? És ezt mikorra valósulhatna meg?
A lelkesedés nem csak színjáték, tényleg nagyon örülök, hogy rögtön ilyen hírrel fogad, még ha egy kis lengyel krémest el is fogadtam volna, de hát nem baj, lesz arra még időm rengeteg, hogy a szervezetemet ennyi szénhidráttal és kalóriával ajándékozzam meg.
- Tényleg, Riri most hol van? Neki ez ugye meglepetés.. Akkor most hova megyünk először?
Szerintem érti, mire gondolok. Vagyis ha az e csöppségnek még titok, akkor ő most valahol van. Valamint szerintem először most én se fogok rohanni a kékekhez, hogy mindent megnézzek, lesz még nekem arra időm rengeteg. Először talán Anya irodája lehetne a cél, benéznék oda is, ennyi idő után úgyis olyan furcsa lesz. Meg persze a szöszi hercegnőt is látni szeretném még, így lesz itt mit tenni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=402&post=160675#post160675][b]Erdős-Prinz Violetta - 2013.08.09. 00:33[/b][/url]

Enyhén szólva meglepett a levél Vivitől. Azt hittem, csak a szokásos, mert ha van valami, akkor azt megírjuk a másiknak. Máshogy nem megy a kommunikáció, és így ennek tudatában még zavaróbb a gondolat. De persze a z átlagos, mindennapi örömöm mellé most megint jött a fokozás. Már tényleg nem tudom, hogyan lehetnék boldogabb, de leszek, abban biztos vagyok. Szerencsés vagyok, tudom. És ha már nővérem jön, akkor biztosan megyek is elé. Az nem érdekel, hogy simán feltalálna a kastélyig. Ugyan megfordul fejemben ez a gondolat, de mellé az is, hogy teszek rá, én ott leszek. Azt azonban meg kell oldani, mert bizony én dolgozok. Ő is tudja, de csak ennyit, és fogalmam sincs mennyire veszi magától értetődőnek, hogy kimegyek elé. Pedig ez az is. Viszont Doug, a főnököm még megértő is, és elenged, csak vissza kell majd mennem, mert este tíz az még nagyon messze van. Így is hamarabb lelépek, és kicsit összeszedem magam. Leginkább annyiból áll, hogy lezuhanyozok és átöltözök, mert a hőség az még késő délután is fojtogat. De persze mindezt Jeffnél megoldom, mert ha visszafutnék a kastélyba, akkor ugyanott tartanék, mire leérek az állomásra. Így viszont csak egy laza séta, amire Vőlegényem is elkísérne, de ahhoz fáradt. Megértem, mert borzasztóan sokat dolgozik, de meg van ígérve, hogy be fogom mutatni.
A vonat érkezése előtt már tíz perccel biztosan kint állok, és várok. Hülye ötlet volt előbb jönni, így az egyetlen, amit most tehetek, hogy árnyékos helyet keresek magamnak. Ott valamivel talán jobb, de meg tudnék halni, ha huzamosabb idrig maradnom kéne. Ez viszont nem következik be, mert már hallom is a kerekek kicsit se kellemes hangját. Még távoli, de hamar ideér és meg is áll. Közelebb sétálok, és a leszálló embereket figyelem. Keresem magamat, és szerencsétlenségének köszönhetően hamar kiszúrom a képmásom. Ő is engem, és jön ezzel a Pöttömözéssel megint. Normál esetben mondanék szépeket rá, de nem baj, hiányzott.
- Téged bizony.
Határozottan elmosolyodok, aztán elindulok felé. Nincs messze, és ez nagy szerencséje, mert két métert sincs kedvem megtenni már feleslegesen.
- Semmit se változtál...
Félmosoly, és enyhén gúnyos hansúly. Persze ő ezt érti, hogy én a szerencsétlenségére gondolok, de amiket egymáshoz vágunk, azt már megszoktuk. Csak levélbe nehezebb, és jó érzés megint szemtől szembe mondani a magamét.
- Jól utaztál? Nem halt meg senki?
Csak kíváncsi vagyok, a végére pedig egy kis tettetett túlzó aggódás. Játszom, hogy ez a környezetére irányul, de leginkább ő érdekel. Megvédi magát, azzal nincs gond, de mégis. Amennyivel idősebb nálam, annyival felelőtlenebb is, de én így szeretem.
Amíg válaszol, én elveszem tőle a ládát, egy megnyugtató pillantást küldve felé, hogy most nem kirabolom, csak segítenék neki. Ennyit igazán megtehetek. Nem mintha akarnék többet, ő viszont mégis az ikertestvérem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=402&post=160737#post160737][b]Erdős-Prinz Violetta - 2013.08.09. 12:18[/b][/url]

Jó újra látni, bárki mondhat bármit. Borzasztóan hiányzott már a közös ökörködés, hogy szidjon, ha valamit csináltam, ami neki nem tetszik, de kibírtam ezt a néhány hónapot. Most viszont itt van, így folytathatjuk, amit szoktunk.
- Mi megszoktuk... de másoknak milyen lesz?
Apró huncut mosoly, csak jelezni, hogy ezzel elszórakozgathatunk majd, de persze még a józanész határain belül, mert most amíg itt voltam már több, mint valószínű, hogy kialakult rólam egy kép. Érte viszont, mindent. De azért meg kell kérdeznem, hogy valami haláleset nem-e történt, amíg úton volt, de megnyugtat, hogy nem. Ez kivételes eset, mert valami probléma mindig volt, de szerencsére nem utazik annyit vonaton, hogy ennek látszata legyen.
- Persze, csodálatos, de azért nem kell.
Csak az őszintét mondom, az övé lehet, levédetheti, nekem nem jön be annyira. Aztán a macskára nézek, és az jönne, hogy fejemet a kezembe temetem, de csak felnevetek, és persze elveszem Vivitől a ládát. Jé, megköszönte, ez szuper.
- Ugyan, nem mondtál újat... Amúgy bármikor.
Az elején játszom magam, de a végét teljes mértékben komolyan gondolom, és kedvesen mosolygok is hozzá. Viszont rögtön eszembe jut, hogy én olyan nagyon nem érek rá, és kezdek sülni, így ezdetekben kissé lassú tempóban, de haladgatunk, ki az állomásró'
- Csillagrobbanás nem volt ugyan, de azt szerintem nem említettem, hogy itt rendezték az idei mágustusát. De ezt leszámítva mindent leírtam, és mostanság nem történik semmi. Azt viszont most elmondom, hogy felkísérlek a kastélyba, és addig elmondod melyik házban vagy, hogy tudjam merre kell téged elirányítani, mert én megyek vissza dolgozni.
Nem látszik, de a lehető legtömörebben próbálok beszélni, mert irtózat sok lenne, ha még kiegészíteném dolgokkal.
- Utána már ma nem látsz, az biztos, kivéve ha bolyongsz egyet 10 után, és lesz kedvem felmenni a kastélyba. Szóval ha valami van, azt mondd, amíg itt vagyok.
Én meséltem, igaz nem sokat, hamar kimerítettem a témát, de beszélni azt tudok, hogy ne legyen csend. Énekelek is neki, ha akarja, de azt kétlem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=402&post=160789#post160789][b]Erdős-Prinz Violetta - 2013.08.09. 13:52[/b][/url]

Furcsa, olyan jól el voltam nélküle, csak kezdetekben volt nehéz, most pedig, hogy itt van, nem engedném el. Ha akarna, se mehetne. Úgy, ahogy ő megmondta nekem a nem túl visszafogott véleményét, mikor visszajöttem, én is lehordanám, az biztos. De ő beleegyezett a döntésembe, én már nem hiszem, hogy elfogadnám. Hazajött, nem mehet el. Szükségem van rá, vele jó hülyéskedni.
Ahogy a fiú kiadására áttérünk, aki vigyázna rám, rögtön elképzelem én is. Annyira nem tetszik az ötlet, fura lenne, és... ha pont olyan lenne, mint Vivi, akkor rosszul járnék vele. De most csak felnevetek, mert nekem nővérem van, és nem bátyám. Akkor pedig egyértelműen nekem kellett volna előbb születni, bár attól függetlenül akkor is védelmező kisangyalt játszana.
- Én megvédem magam Tőled, Jeff pedig minden mástól, szóval így is minden tökéletes.
Azt hiszem a legegyszerűbb válasz, angyali vigyorral, de tudja, hogy nem gondolom teljesen komolyan. Nem kell megvédenem magamat tőle, mert megvéd ő magától, vagy éppen elviselem, és nekem is kedvem van ahhoz, amit művel. De például ő most perpill nem dolgozik, én viszont igen, és dolgom van, ha felkísértem. Ezt azonban valahogy úgy fogadja, ahogy vártam. Szokásos hévvel és elkenkezéssel, a végére pedig lazán.
- Nem hajcsár, dehogy, jófej.
Ez az igazság, tényleg kedves, meg minden. Jó főnök, az pedig, hogy sok dolgom van, igazából csak rajtam múlott, mert én vállaltam a pultos és felszolgáló munkakör mellé még valami asszisztenskedést is.
- Anya házában.. csak a felügyelet miatt, mi? Én ezt nem értem, Seren vagy Rédey is vigyázna rád... nem beszélve rólam..
Komolyan persze ezt se gondolom, jó lesz neki ott, és így is rengeteget fogunk találkozni, persze majd ha leköltöztünk. Meg megoldjuk addig is, nem lesz probléma.
- Bármikor lejöhetsz hozzám. Fő utca, pub, megtalálod, hidd el. 10-ig ott vagyok, hétvégén tovább, de amúgy 4 előtt Jeffnél megtalálsz, ha nagyon sürgős.
Édesen mosolygok is hozzá, mert tényleg, amikor csak ráér és kedve van, jöhet. Mellette is tudok dolgozni, és bár mindig akad beszélgetőpartnerem, érzem, hogy megoldom. Meg milyen szépen mutatnánk, hogy a hasonmásommal trécselek, nem?
- Ja, és ha már itt tartunk. Anyával találkozni fogsz, annyi biztos, és a vőlegényemnek is minél hamarabb be foglak mutatni. A vőlegényem.. olyan jó ezt kimondani.. De majd neked is beszerzünk valakit.
Sosem gondoltam volna, hogy ez így lesz, hogy én hamarabb férjhez megyek. Bár Vivi nem is az a típus, aki elkötelezné magát ilyen hamar, csak azt nehéz elhinni, hogy jelen pillanatban egyedülálló az én drágám. Ez viszont majd változik, sok helyes srác járkál itt a folyosókon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=402&post=160870#post160870][b]Erdős-Prinz Violetta - 2013.08.09. 18:06[/b][/url]

Tudom, hogy én kis korunkban is a túl érett, felelősségteljes, mindig jó kislány voltam, és engem pont nem kellett védeni, Vivi pedig egy rakat rossz dologba belekeveredett, és inkább rá kellett volna figyelni, és akkor is próbáltam segíteni neki, csak hát még nem fogtam fel a dolgok súlyát. Ez már máshogy van, és megvédem mindentől.
- Ha hajcsárkodik szólok... de ha te is ott dolgoznál rájönnél, hogy ilyenről szó sincs...
Húgivédő ON, tudom én, ilyenkor mondhatok neki bármit, és talán azt is rosszul teszem, hogy beszélek hozzá, de mégis szeretek ilyenkor belekötni. Igen, amibe lehet belekötök, mint a házválasztásba is. Oké, hát én elhiszem, hogy mert csak, de akkor is jó érzés.
- Mert csak kellett, nem?
Persze, hogy folytatom tovább, nem szeretem abbahagyni, mikor még vissza tudnék neki szólni. Foglalkozok én a hatással is, minden apró részletre ügyelni kell, főleg mellette, mert aztán visszakóstol.
- Igazából nem, csak gyakran vagyok lent Nála..
A második felére pedig szavakkal nem reagálok, csak egy édesen fenyegető mosoly. Tőlem, ha neki címzem, akkor tudhatja, hogy nem számít semmit, csak így érzem jól magam, és kész. Ha valamit komolyan gondolok, azt is tudja, hogy mi éppen, mert ikrek vagyunk, megértjük egymást.
- Hááát... annyi embert nem ismerek személyesen is.. de van egy pár helyes pasi erre, szóval válogatni azt tudsz.
Az már enyhe túlzás lenne, ha be akarnám neki mutatni ezeket az embereket, majd felfedez mindenkit magának, ahogyan én tettem, és teszem még most is, mert sosem érek a végére.
- Még nem... és nem is nagyon beszéltünk erről, de nincs az már olyan messze.
Tényleg fogalmam sincs, szóval nem tudnék biztosat mondani neki, még csak saccra sem, így csak mosolygok, aztán eszembe jut valami.
- Lennél koszorúslány?
Hát ezt muszáj olt megkérdeznem. Nem akarom, hogy csak ott legyen, hanem ha már az esküvőm, akkor legyen valami szerepe, hiszen az ikernővérem. Nem törvényszerű, hogy kell, de én nyugodt természetem ellenére is megvernék valakit, ha nem sikerülne.
- Amúgy.. most jut eszembe. Lassan itt a vizsgaidőszak, menni fog ez neked? Jókor jöttél haza.
Ha kell segítek is neki. Azt nem tudom hogyan oldanám meg, de segítek. Nekem még mindenhogyan van egy évem, és ő nem tudom hogyan akarja, vagy tudja-e egyáltalán, és ő nem tudom mit is csinálna.. Keresne munkát, egyértelmű.