36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Lexine Westbrook
INAKTÍV


pandicorn
offline
RPG hsz: 152
Összes hsz: 2037
Írta: 2013. március 25. 12:12 | Link

Douglas

Eljött ez a pillanat is. Három napja nem aludt rendesen, az ideje jelentős részét vonaton, vagy egyéb szállítóeszközön töltötte, de még mindig hisz abban, hogy mindez megéri majd neki. Már három napja nem beszélt az apjával, amikor elbúcsúztak, Sayne még mindig hitt abban, hogy vissza tudja tartani. Először észérvekkel próbálkozott, majd mikor látta, hogy minden hasztalan, a hangjához folyamodott. Hiú ábránd, Lexit semmit nem tudta eltántorítani attól, hogy meglépjen. Mindez már három napja. Fentebb tornázta magát a ülésen, megropogtatta a nyakát, az ujjait, hátha egy kényelmesebben fogja érzeni magát. Tévedett. Minden vágya volt végre lekászálódni, hogy biztos talaj legyen a lába alatt. Az órája szerint már nemsokára ott van. Izgult, nem is kicsit. Hiszen soha nem dolgozott, nem vállalt felelősséget senkiért, még magáért sem. Most pedig beköltözik egy idegen házába, hogy vigyázzon egy kislányra. Egyáltalán mit kell csinálni egy gyerekkel? Fogalma sem volt róla, de eldöntötte, hogy nem fog hazudozni, nem bonyolódik bele ilyesmibe, mert annak csak rossz vége lesz. Ha elküldik, akkor elmegy, nem fog rajta problémázni. A vonat csikorogva fékez, a szíve pedig gyorsabban kezd verni. Le kell szállnia, itt az idő. Kihúzza a vonat előterébe a három bőröndjét, majd szépen egyesével leszedegeti őket. Az utolsó körnél megbotlik, de szerencsésen megússza és nem kerül a vonat áll, bár igencsak kis híja volt. Miután a vonat elmegy, van egy kis ideje körbenézni. Kis falucska, nincs sok ember, nincs sok ház, kellemes, bájos. Talán nem fog eltévedni sem. Jobbra-balra nézelődik, de egy árva lélek sem közeledik felé. Elégedetlenül felnyög elő halász a táskájából egy hajgumit, felköti a haját majd megtörli a szemüvegét és vissza biggyeszti az orrára. Egy kis ideig fel s alá járkál, majd megunja és úgy dönt elüti valamivel az időt. Az oszlop mellé húzza a bőröndjeit, majd egy hirtelen mozdulattal fellép rá, és próbál egyensúlyozni. Egész jól megy neki bár szinte biztos benne, hogy le fog esni.
Hozzászólásai ebben a témában

Douglas Burton
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. március 25. 12:49 | Link

Lexine

Egyáltalán nem számított arra, hogy egy gyerek ennyi bajjal jár. Naivan azt gondolta, hogy egy kislány nem igényel többet napi 5-szöri étkezésnél, 12 óra alvásnál, és sok-sok játéknál. Valóban, Blankának se kellett sokkal több, sőt, a leányzó többnyire remekül elszórakoztatta magát... Csak annyi volt a bökkenő, hogy mindezt Douglas kárára tette.
 Jobb ötlet híján tehát úgy döntött, beszerez egy dadát. Ez nem is tűnt nehéz feladatnak, elvégre közel egy iskolához elég sok fiatal lány akad, akinek épp szüksége lehet valami munkára, hogy kiegészítse a zsebpénzét. A választás volt a dolog nehezebbik része. Mégis ki lenne a legmegfelelőbb a lányához?
 Hosszas belső vívódás után végül is nem az eszére, hanem inkább a szívére hallgatott, így esett a választása Lexine-re. Szimpatikus volt neki, bár azt nem tudta volna pontosan meghatározni, hogy miért is, de ez nem volt fontos.
 Bő 10 perce el kellett volna indulniuk már, de mivel Blankának éppen fogócskázni támadt kedve, Dougnak esélye se volt felöltöztetni. A kis szöszke harisnyában, egy rózsaszín pólóban, és egy fél pár cipővel a lábán menekült el az apja elől, aki hiába rohant utána. A kiscsaj olyan fürge volt, hogy Doug kétszer is eltaknyolt a nappaliban, mire végre elkapta a bokáját.
Blanka először harsányan nevetve rugdalózni kezdett, hogy kiszabaduljon apja kezéből, majd mikor ez nem sikerült, hisztirohamot kapott.
  Még 5 perc telhetett el, mire végre sikerült egyezséget kötniük: először is, a nyakában kell levinnie a lányt a vasútállomásig, másodszor pedig visszafelé jövet be kell menniük a cukorkaboltba.
Miután végre sikerült felöltöztetnie a lányt, a nyakába kapta és sietős léptekkel indult meg vele le a faluba.

  Blanka kifejezetten élvezte a magaslati levegőt, el is határozta, hogy visszafelé se lesz hajlandó a saját lábait használni. Vigyorogva kapaszkodott apja fejébe, - vagy inkább a hajába - majd mikor meglátta a bőröndjén akrobatizáló szőkét, heves mocorgásba kezdett.
  - Tee-gyéél-lee! - követelte egyre erősebben püfölve Doug feje búbját. A férfinek persze fel se tűnt, csak a dadát bámulta elkerekedett szemekkel.
  - Lexine? - kérdezte kissé bizonytalan hangon.
Biztos jó ötlet volt őt választani? A lányt látva már kissé kételkedett ebben.


Utoljára módosította:Douglas Burton, 2013. március 25. 12:50
Hozzászólásai ebben a témában
Lexine Westbrook
INAKTÍV


pandicorn
offline
RPG hsz: 152
Összes hsz: 2037
Írta: 2013. március 25. 13:38 | Link

Douglas

Hogy elüsse az időt, egyik bőröndről a másikra lépkedett, először óvatosan, majd egyre felbátorodva. Kitapasztalta, hová kell lépnie ahhoz, hogy a bőrönd ne inogjon meg és ne huppanjon a földre. Jó néhány perc telt el így. Élvezte, hogy nem figyel rá senki, nem szörnyülködik senki az önpusztító merényleten. Egészen addig ameddig meg nem hallja a nevét. Automatikusan kapja oda a tekintetét, a bőrönd meginog alatta ő pedig kénytelen leugrani. Ha pedig ezt kell tennie, akkor már inkább elegánsan csinálja, mintha szándékosan így akarta volna. Amikor földet ér, tompít, majd mintha mi sem történt volna még le is porolja magát. Az persze már mellékes, hogy a bokája az ütközés pillanatában reccsent egyet így kénytelen a másik lábára helyzeni a súlyát, csakhogy továbbra is magabiztosnak tűnjön.
 -Csak Lexi, de egyébként igen. Ezek szerint te vagy, illetve ti vagytok...
A tekintete a két idegen között ingázik, de mivel a kislány hangosabb, neki szenteli előbb a figyelmét. Az egyik szemöldöke a magasba emelkedik, próbálja kitalálni, mi is jelen pillanatban a baj. Miért kellett idejönnie? Miután a bambulás már kicsit kényelmetlenné válik, lekapja a szemüvegét, hogy csináljon valamit, elrakja a táskájába és visszafordul a kettős felé.
 -Nem akarok beleszólni, de mi lenne, hogy nem visíttatnád tovább, hanem letennéd?
Nem ért a gyerekekhez, de úgy tűnik Blanka nagyon le szeretne jönni, pedig egész kényelmes lehet ha cipelteti magát az ember gyermeke. Bár nem valami magas teremtés egy hirtelen ötlettől vezérelve közelebb lépdel a pároshoz felágaskodik és a kislány után nyúl és ha ő még mindig leszeretne jönni, akkor megpróbálja a legkevesebb sérülés nélkül leszedni az apja nyakából. Lehet, hogy botorság ilyet tennie az első öt percben, mégis úgy érzi, ha már ő lesz a dada, ennyit igazán megengedhet magának.
Hozzászólásai ebben a témában

Douglas Burton
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. március 25. 14:24 | Link

Lexine

Érdeklődve figyelte a lány landolását. Külső szemlélődőként is meg tudta állapítani, hogy valószínűleg nem volt fájdalommentes a leérkezés, de ez nem látszott egy szemernyit se rajta. Magabiztosnak és határozottnak tűnt, ami szöges ellentétben állt a törékeny külsejével.
  - Doug és Blanka. - Fejezte be szinte rögtön Lexine mondatát. Tekintete lassan az arcára vándorolt, de nem időzött rajta sokat. Nem akarta, hogy ez szemet szúrjon neki, és esetleg szóvá tegye.
 Blanka tovább folytatta a mocorgást, amire persze Lexi is hamar felfigyelt. A javaslatra a férfi már épp készült volna, hogy letegye a kislányt, de az újdonsült dada megelőzte. Doug kicsit aggódott ugyan, hogy Blanka majd egy hirtelen jött gondolattól vezérelve megharapja vagy esetleg orrba gyűri a lányt, de szerencsére ilyesmi nem történt.
 Némán, megilletődve, de kinyújtotta Lexi felé a kezeit és hagyta, hogy a lány lesegítse apja nyakából, aki persze némileg előrehajolt, hogy könnyebb dolguk legyen. Miután a kis lábai már a biztos talajon voltak, gyorsan el is spurizott mellőlük.
  - Nem semmi. - jegyezte meg elképedve. - Általában nem csípi az idegeneket. - tette aztán hozzá a magyarázatot. Szemeit a törpére tapasztotta és mint a sas, úgy figyelte, nehogy messzire merészkedjen. Talán túlzottan féltette, de ez érthető. Blanka tündéri egy gyerek, legalábbis tündérien tudja álcázni a gonosz kis terveit. Fenn állt a veszély, hogy ha akár csak egy pillanatra is szem elől téveszti, még el talál lógni, csak hogy ezzel is bosszantsa az apját. Egyelőre persze csak ártatlanul odalibbent Lexine bőröndjeihez, minden bizonnyal azért, hogy miután tanulmányozta őket, megpróbálja utánozni a lány korábbi mutatványát.
  - Először jársz itt? - kérdezte pár pillanat múlva Lexi felé fordulva, de fél szemét még mindig a kislányán tartotta.
Hozzászólásai ebben a témában
Lexine Westbrook
INAKTÍV


pandicorn
offline
RPG hsz: 152
Összes hsz: 2037
Írta: 2013. március 25. 15:15 | Link

Douglas

A bemutatkozásra csak zavartan bólint, soha nem tudott mit kezdeni az ilyen helyzetekkel, ahogy most sem. Miután lerakja a kislányt a földre zavartan utána fordítja a tekintetét, be kell vallja magának, kicsit azért félti a kislányt, nem tudja milyen gyakran mennek itt a vonatok, de lelki szemei előtt máris megjelenik a kép amitől összeborzong. Így érthető, hogy az apja miért tartja rajta a szemét. De a helyzet ettől nem lett könnyebb, vagy jobb. De nem töri meg feleslegesen a csöndet, megvárja, ameddig az alkalmazója szólal meg először.
Talán csalódott abban, amit kapott. Tény, hogy Lexi nem az a szakasztott dada típus, picike, csont sovány és egész fiatal a helyzethez, de igyekszik, ez az egy pozitívum, amit fel tud hozni a javára.
 -Talán szimpatikus vagyok neki, vagy csak nagyon nem volt neki kényelmes ott a magasban.
Nem akarja feleslegesen elbízni magát. Úgy érzi, sok gondja lesz még a kislánnyal, hiszen elveszítette az édesanyját, új környezetben van és ehhez még kap egy dadát is, aki nem ért a gyerekekhez. Egy ideig még egy helyben áll, majd köhint és hátat fordítva neki odalép a kislányhoz, belesúg a fülébe valamit, majd a hóna alá nyúlva megemeli és felrakja a bőrönd tetejére, de nem engedi el, erősen fogja a karját, nehogy leessen.
 -Soha nem voltam még itt, ennyire látszik?
Igyekszik lassan beszélni, megformálni a szavakat. Gőze sincs, mi árulta el. Az akcentusa, vagy az, ahogyan bámul, mint aki még soha nem látott fehér embert.
Igyekszik egyszerre mindkettőjükre figyelni, hiszen ez azért mégiscsak egy fontos pillanat. Eddig nem ismerték egymást, ezután pedig együtt fognak élni. Erre a gondolatra pillant rá Dougra és a kelleténél egy kicsit tovább időzik rajta a tekintete.
Hozzászólásai ebben a témában

Douglas Burton
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. március 26. 12:14 | Link

Lexine

  - Az ő ötlete volt. - válaszolta kimérten, jeges tekintetét egy pillanatra Lexire irányítva.
 Elképzelhetőnek tartotta, hogy a lánynak igaza van, hisz Blanka valószínűleg rajta kívül mindenkivel jobban szimpatizál, ami természetesen érthető.
~ Mit csinál? ~
Felvonta egyik szemöldökét, kíváncsian figyelte Lexine-t, aki Blanka után sétált, majd valamit súgott a kislány fülébe, aztán felkapta és a bőröndjére emelte.
  - Csak ráhibáztam. - Megrándította a vállait, egy halvány félmosolyt küldött a lány felé majd közelebb lépett hozzájuk.
 Ahogy elnézte a két szöszit, lassan elkalandoztak a gondolatai. Jóleső érzéssel töltötte el, hogy Blankát mosolyogni látja, de továbbra se volt teljesen biztos abban, hogy jól lesz ez így. De ez most már nem őrajta múlt. A kislány pedig láthatóan élvezte újdonsült ismerőse társaságát.
 - Jól bánsz vele. - morogta nem túl hangosan, mintha nem is igazán akarta volna kimondani, de hát mégis megtette. Persze, elismerő bólogatást nem társított hozzá, nem akarta, hogy a lány túlságosan elbízza magát.
Lassan elfordította róluk a tekintetét és körbepillantott a pályaudvaron. Hirtelen megannyi emlék jutott eszébe. Jók és rosszak egyaránt. Néhány héttel ezelőtt még csak meg se fordult volna a fejében, hogy valaha még Bogolyfalva utcáin fog sétálni.
Sikerült olyannyira elmerengnie, hogy jó darabig észre se vette, Lexine őt figyeli. Mikor feltűnt neki, felé fordította a tekintetét és zavartan, kissé oldalra billentette a fejét.
  - Valami baj van?
Hozzászólásai ebben a témában
Lexine Westbrook
INAKTÍV


pandicorn
offline
RPG hsz: 152
Összes hsz: 2037
Írta: 2013. március 28. 14:09 | Link

Douglas

 -És te vagy az önzetlen apuka, értem.
Igyekszik nem gúnyolódni, de egy csúfondáros mosoly azért előbújik a szája szegletéből. Nem kérdőjelezi meg, hogy a kislány akart felmászni a magasba, de a gyerekeknek percenként változik az életfelfogása, ennyit a gyermeknevelési könyvekből megtanult, ha más nem is igazán ragadt rá. Miközben a kislányt fogja, megfordul a fejében, hogy talán még nem késő lelépni. Fogalma sincs, mit keres itt valójában. Soha nem látott még kislányt ilyen közelről, nem volt előtte anyai példa, az ösztön meg húsz évesen pláne hiányzik belőle. Ennyire nem volt neki jó otthon? Hiszen semmit nem kellett csinálnia, az édesapja soha nem piszkálta.
Végignéz a kislányon, majd Doug felé kapja a tekintetét, amikor megszólal. Nem akar goromba lenni, hogy nem figyel rá, amikor beszél. Legalább az első benyomás legyen meg, aztán utána a vízözön.
 -Ouh értem, azt hittem úgy nézek ki, mint egy turista.
Zavartan visszamosolyog, de állja a férfi tekintetét, akinek legalább olyan kék szeme van, mint neki. Vajon neki is feltűnt, hogy mindhárman szőkék? Bizonyára. Ha nagyon megerőltetné a képzeletét, beleférne az is, hogy ő Blanka nővére.
 -Ha ez amolyan dicséretféle lett volna, nos akkor köszönöm, azt hiszem.
Ez azért egy kicsit feldobta a kedvét. Ha a férfi kénytelen-kelletlen kimondta, akkor csak nem lehet annyira rossz a helyzet. A tekintetét viszont továbbra sem veszi le róla és ez hamarosan neki is feltűnik. Na ez kellemetlen.
 -Nem én csak...én csak...mindegy.
Idegesen megrázza a szőke tincseit és gyorsan a kislány felé fordul, mielőtt még magyarázkodnia kellene, abban soha nem volt jó.
 -Mit szólnál hozzá, ha ráülnél a bőröndre? Nem fogsz róla leesni, ha elég erősen fogod. Én pedig húzom.
Rákacsint a kislányra, megsimítja a szőke haját és megfogja a bőröndöt. Ezzel jelezvén, hogy eleget ácsorogtak az állomáson, ideje lesz elindulni...haza. Lexi legalábbis feltételezte, hogy a munkaadója nem szeretné elküldeni.
 -Kezd hűvösödni, szóval.
Nem épp a szavak embere, ezt már elsőre leszűrhette a társasága, motyogott még egy keveset magában majd megragadta a bőröndöt amin Blanka ült a férfi pedig a másik kettőt és elindultak, valamerre.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér