28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Kelevitz Maja Nerella
Prefektus Levita, Szertelen Szfinxek csapatkapitány, Szertelen Szfinxek csapattag, Animágus, Levita úrhölgy, Elsős mestertanonc


Anti bácsi kicsi lánya | nyuszkó | Majuszbajusz
offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 1689
Írta: 2018. december 15. 23:47 | Link



Egyik lábamról a másikra helyezve a testsúlyomat toporgok a peronon várakozva. Mi sem tudná jobban érzékeltetni a karácsony közeledtét, mint a mindent befedő friss hótakaró, ami ropog a bakancsom alatt, ahogy a vonat érkezésére várok. A hópelyhek lassacskán teljesen bepöttyözik a fekete kötött sapkám tetejét. Az állomás homlokzatán lévő nagy órára pillantok, és magamban konstatálom, hogy az expressz késik, valószínűleg a hóesés miatt. A kesztyűért kiáltó kezeim még a zsebemben is fagyoskodnak, muszáj leszek megkérni apát, hogy bűvölje meg a kabátomat. Újat venni nincs értelme, a legvastagabb kabátban is képes lennék fázni, úgyhogy más ötlet híján marad apa szaktudása.
A peronon kisebb társaság gyűlik össze, egy fiatalokból álló csapat fennhangon nevet egy viccen, amit nem értek, egy másik, idősebb emberekből álló csoportosulás pedig némán várakozik, néha fel-felmordulva az időjárás viszontagságain.
Nem messze vonatfütty hallatszik, és pár pillanat múlva meg is látom a jármű első kocsiját, majd nem sokára a többit is, szép lassan becsorogni az állomásra. Előkapom a kezemben gyűrögetett papírfecnit, amin egyetlen név szerepel: Kopniczky Károly. Ő az új levitás, akiért leküldtek. Egyelőre fogalmam sincs, hogy fogom megtalálni a tömegben, de figyelmesen nézelődök a fiút kutatva a leszállók között.
Hozzászólásai ebben a témában
Kopniczky Károly
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 20
Összes hsz: 40
Írta: 2018. december 16. 00:26 | Link

- - Maja


- Kellett nekem ebbe belevágni - motyogom magam elé szinte némán, ahogy századjára is újra bezárom a fülke ablakát. Nem tudom, hogy valami vicces kedvű megátkozta-e, vagy csak egyszerűen elromlott, de a kedvemet egyre jobban amortizálja a percenként besüvítő jéghideg levegő. Rápillantok a termetes utazótáskára, mely a csomagtartón zötyög, de már nincs több téli ruha, amit magamra tudnék húzni belőle. Remélem tanítanak majd valami melegítőbűbájt ebben az iskolában.
Ahogy érzékelem a vonat lassulását, fejem rögtön megtelik a meleg ágy képével, ami reményeim szerint a kastélyban vár. Az út során sokat álmodoztam az új kalandról, az új életről, ami kezdetét veszi, de a hosszú - és hideg - út végéhez közeledve a lelkesedésem alacsonyabb már.
A vonat hangos fékezéssel megérkezik, és én megigazítom a ruházatom, mivel a neveltetésem a kinézetre mindig túlságosan szigorú volt. Még a hajamat is neurotikusan igazgatom, pedig rögtön utána lefedem a meleg sapkával.
A nehéz bőrönd leszenvedése után elindulok a kijárat felé. Az ajtó nyílásával beáramló hideg levegő egy hópelyhet is hoz magával, mely eltévedve pont az orrom hegyét választja olvadási helyként.
Ez már kedvemet se rontja tovább, kilépek a vonatból, a táskám meg utánam zuhan, majdnem lelökve a lábamról. Csendben imádkozom, hogy az első itteni bénázásomat ne vegye észre senki, és a hideg miatt szűkösre húzott szemekkel nézek körbe. Az utolsó bagolyban azt ígérték, valaki várni fog az állomáson. A vonat elejéhez érve felmérem az ott állókat. Nem gondolom, hogy egy egész társaság jött le értem, ahogy azt se, hogy a helyi nyugdíjasklub várná az új diákokat. Bizonytalanul elindulok hát az egyetlen egyedül ácsorgó, alacsony lány felé, lassú léptekkel, ha ő jött elém, csak megszólít, amikor látja a nagy utazótáskát.
Utoljára módosította:Kopniczky Károly, 2018. december 16. 00:28
Hozzászólásai ebben a témában
Kelevitz Maja Nerella
Prefektus Levita, Szertelen Szfinxek csapatkapitány, Szertelen Szfinxek csapattag, Animágus, Levita úrhölgy, Elsős mestertanonc


Anti bácsi kicsi lánya | nyuszkó | Majuszbajusz
offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 1689
Írta: 2018. december 16. 20:59 | Link



A peronon várakozó, és épp megérkező tömeg lassacskán felszívódni látszik. A tizenévesek vihogó csoportja a vonat belsejében tűnik el, a leszállók nagy része pedig az állomás kijárata felé tart, néha meg-meglökve engem bőrönddel, hátizsákkal, vagy banyatankkal. Hiába, nehéz észrevenni az alig több mint másfél méteremmel, de kezdek hozzászokni. Gyanúsítgattam már aput az esetleges kobold felmenőivel, de hallani sem akart az ötletről, ő inkább a véla vérvonalat bizonygatja magára. Pedig nincs a koboldságban semmi kivetnivaló, az egyik legjobb barátnőm, Annabella is az félig.
Lábujjhegyen pipiskedve próbálok körbenézni az utolsó peronon maradt emberek vállai fölött, és sikerül is kiszúrnom egy fiút, aki hatalmas utazótáskával egyenesen felém tart. Teszek egy-két lépést felé, és barátságosan mosolygok rá.
- Szia, Maja vagyok. Te pedig... Károly? Ha minden igaz.
Remélem helyes a sejtésem, és nem fog lejátszódni a következő pillanatokban egy klisés filmjelenet, amiben a lány háta mögött ott áll az ismeretlen fiú barátnője, az, akihez valójában indult, mert nincs kedvem ma egy cicaharchoz a vasútállomáson. Meg úgy sehol.
- Prefektus vagyok az iskolából, és én foglak felkísérni a kastélyba - pillantok a fák teteje fölött kikandikáló tornyokra, - Segítsek a csomagoddal?
A kérdésem akár még komolytalannak is hangozhatna, ha az ujjaim nem markolnának rá egyből a farzsebemből kilógó varázspálcámra.
Utoljára módosította:Kelevitz Maja Nerella, 2018. december 16. 21:03
Hozzászólásai ebben a témában
Kopniczky Károly
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 20
Összes hsz: 40
Írta: 2018. december 16. 22:48 | Link

- - Maja


Nagy megkönnyebbülésemre a lány tényleg megszólít. A barátságos mosolya egy kicsit megijeszt, de aztán rájövök, hogy itt új lappal kezdek. Egy pillanatnyi sóhaj után viszonzom a mosolyt, bár így összehúzott szemekkel lehet a barátságosságot nem adja vissza.
Egy pillanat múlva pedig a hunyorítást is kiengedem, ahogy anyám mézesmázos hangja visszhangzik a fejemben, miszerint ne hunyoríts már állandóan, a szemed az egyetlen normális részed, amit sikerült megörökölnöd tőlem. Jééj, anyakomplexus, szexi.
- Szia Maja, igen, én vagyok - foglalom össze könnyedén a korábbi gondolatokat.  Úgy döntöttem magyarul válaszolok, bár így talán kiérződik az akcentusomon, hogy nem ezt a nyelvet használva nőttem fel. - Köszönöm, hogy kijöttél értem.
Követem a lány pillantását, így én is vethetek egy pillantást a leendő otthonomra. A fák közötti, hóborította tornyok igencsak romantikus végállomását adják az utamnak.
- Megvagyok, nem nehéz - válaszolok szűkszavúan Maja felajánlására, bár lehet csak a büszkeség mondatja velem.
- Szóval, milyen itt az élet ilyenkor? - vetem fel a témát, ahogy elindulunk a kastély felé. - Gondolom nem sok idióta érkezik pont karácsony előtt.
Sose túl korai elkezdeni rászorongani valamire, egy késői érkezés miatti nehéz beilleszkedés, illetve tanulásban való lemaradás pedig ideális ok rá.
Hozzászólásai ebben a témában
Kelevitz Maja Nerella
Prefektus Levita, Szertelen Szfinxek csapatkapitány, Szertelen Szfinxek csapattag, Animágus, Levita úrhölgy, Elsős mestertanonc


Anti bácsi kicsi lánya | nyuszkó | Majuszbajusz
offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 1689
Írta: 2018. december 24. 17:55 | Link



- Igazán nincs mit, legalább lemaradok a jóslástanról. Tökéletesen megérte. - nevetek fel. Komolyan gondolom, még mostanra sem sikerült kibékülnöm a tárggyal, és ezt Huszthy is érzi, és érezteti is minden alkalommal. Több kedvem lenne minden nap lejönni az állomásra jégkockává fagyni, mint bemenni teafüvet bámulni a csészém alján. Kreatív vagyok, de hiába látok csillámpónikat kirajzolódni belőle, Huszthynak nem tetszenek az ötleteim.
Haloványan mosolyogva eresztem el a pálcámat a kabátom alatt. A férfiúi büszkeség nem hagyja, hogy egy gyenge lány a pálcájával nulla erőfeszítést téve segítsen neki, de ez így is van jól. Én nem erősködöm.
- Hát, itt a Mátrában elég hűvös van ilyenkor, de legalább a hó esik, és úgy tűnik fehér karácsonyunk lesz - magyarázom mosolyogva. Imádom a telet, és izgatott is vagyok tőle, hiszen ez az első karácsonyom apuval, de közben el is szomorít, hiszen anyu nélkül is ez az első. - Nem ritka, hogy valaki év közben érkezzen, nem vagy ezzel egyedül. Karácsony táján pedig azt mondják, még otthonosabb a kastély, mint általában. A Levita torony pedig az év minden szakaszában az, úgyhogy biztos jól fogod érezni magad.
A sálamat magasabbra húzom, a szám elé, hogy a hideg levegő ne tudjon jobban átfagyasztani, mint eddig, miközben Károlyt az állomás kijárata felé terelgetem.
- Jól utaztál? Honnan jöttél? - Remélem nem veszi tolakodásnak a kérdéseimet. A beszédén hallok valamiféle akcentust, ezért is érdekel. Korábban én is küszködtem a nyelvvel, de viszonylag hamar beleszoktam, és már az akcentusom sem feltűnő.
Hozzászólásai ebben a témában
Kopniczky Károly
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 20
Összes hsz: 40
Írta: 2018. december 24. 22:18 | Link

- - Maja


- Most meghoztad a kedvem az órákhoz. Ez is prefektusi feladat, ugye? - kötözködöm egy cseppnyi iróniával a hangomban. Néhányan bántónak találják a vicceim, mert nem vagyok a mindenen nevető típus, a fapofa mögötti vicceket meg nem mindenki értékeli, de remélem, ő nem ilyen, és nem fog a kastély helyett egy elhagyott erdőbe vezetni.
- A hegyek már csak ilyenek - dörmögöm válaszul, hallatva, hogy nem kifejezetten kedvelem a hideget, de nem akarok hisztizni, így inkább próbálom elterelni a gondolataimat. A fehér karácsony reménye nem igazán hat meg, nem vagyok ennyrire romantikus típus. Otthon sosem volt jó a karácsony, így nem kapcsolódott hozzá annyi pozitív gondolat, mint sok más embernek. - Az biztos, hogy ez lesz az eddigi legjobb ünnepem - mosolyodok el most, kihagyva, hogy csak azért, mert nem a családommal leszek. Tuti, hogy nem használom a mosolyokat elég konformistán, de ez van. Talán ebben is tudok majd fejlődni.
Az állomás kijárata felé haladva csap meg a kérdés, hogy honnan jöttem. Egy pár másodpercig meg sem szólalok, de közben tudom, hogy erre meg kell tanulnom válaszolni. Maja talán nem értette olyan mélyen, ahogy én most rástresszelek a kérdésre, és ezer emlék kúszik be a fejembe. Veszek egy mély levegőt, és elhessegetem ezeket a gondolatokat. - Kicsit hosszú volt. Németországban nőttem fel, onnan jöttem most. Kicsit furcsa is volt, hogy Károlynak szólítottál - vallom be, talán azért, hogy eltereljem a témát, és így a figyelmemet. - Ott Karl-nak hívtak. Károly az apám. De jó is, hogy mondtad. Meg kell szoknom. - Károly. Károly? Károly. Ismételgetem magamban, de annyira idegen ez az öndefiníciómtól, mintha egy másik ember nevét mondanám.
- És Maja, a Károly gyakori név itt? Nem láma egy kicsit? - osztom meg az aggodalmam, de nincs nagy tudásom a témáról, mert most először járok az országban.
- Te innen származol? - teszem még hozzá, hiszen ez nagyban befolyásolja az előző kérdésemre adott válaszának a megbízhatóságát.
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér