A Fő utczával szemben, a Boglyas tér legimpozánsabb helyén Bogolyfalva vasútállomása kapott helyet. Grandiózus, elegáns épület, hatalmas oszlopokkal, melyek tartó funkciót látnak el. Egyszerű sárga téglából épült falain ablakok szinte nincsenek, csak a harmadik emeleten, a legfelső szinten, ahol a masiniszták pihenhetnek meg egy-egy út előtt és után. A bejáraton egymás mellett három troll kényelmesen besétálhatna csomagjaival. Belépve az épületbe egy hatalmas fogadócsarnokba érünk. Egyik oldalt pénztárak, másik oldalt büfék és apróbb boltok, köztük egy mindenes, ahol a cérnától a főző üstig mindent lehet találni. A peronokhoz a bejárati kapuhoz hasonló kapun lehet kijutni. Azonban nagy meglepetés éri azt, aki kilép azon a kapun. Mugli gondolkodással a vonatok különböző vágányokról indulnának, amelyek között peronok, hidak, vagy aluljárók húzódnak. Itt azonban két sín van összesen, egyik az érkező, másik az induló vonatok számára. Rajtuk végeláthatatlan hosszú sorban és különböző irányban állnak a vonatok. A sínek között egy öreg, hosszú bajuszú, néma bakter ácsorog állandóan, talán az idők kezdete óta, aki kopott táblájával indítja, vagy érkezteti a vonatokat. Hogy senki se tévessze el, hogy a sorban hányadik az ő vonata, egy igen kellemesen búgó női hang időnként beharsogja az állomás termeit az éppen induló, vagy érkező szerelvényekkel kapcsolatban.
|
|
|
Egyik lábamról a másikra helyezve a testsúlyomat toporgok a peronon várakozva. Mi sem tudná jobban érzékeltetni a karácsony közeledtét, mint a mindent befedő friss hótakaró, ami ropog a bakancsom alatt, ahogy a vonat érkezésére várok. A hópelyhek lassacskán teljesen bepöttyözik a fekete kötött sapkám tetejét. Az állomás homlokzatán lévő nagy órára pillantok, és magamban konstatálom, hogy az expressz késik, valószínűleg a hóesés miatt. A kesztyűért kiáltó kezeim még a zsebemben is fagyoskodnak, muszáj leszek megkérni apát, hogy bűvölje meg a kabátomat. Újat venni nincs értelme, a legvastagabb kabátban is képes lennék fázni, úgyhogy más ötlet híján marad apa szaktudása. A peronon kisebb társaság gyűlik össze, egy fiatalokból álló csapat fennhangon nevet egy viccen, amit nem értek, egy másik, idősebb emberekből álló csoportosulás pedig némán várakozik, néha fel-felmordulva az időjárás viszontagságain. Nem messze vonatfütty hallatszik, és pár pillanat múlva meg is látom a jármű első kocsiját, majd nem sokára a többit is, szép lassan becsorogni az állomásra. Előkapom a kezemben gyűrögetett papírfecnit, amin egyetlen név szerepel: Kopniczky Károly. Ő az új levitás, akiért leküldtek. Egyelőre fogalmam sincs, hogy fogom megtalálni a tömegben, de figyelmesen nézelődök a fiút kutatva a leszállók között.
|
|
|
Kelevitz Maja Nerella INAKTÍV
Anti bácsi kicsi lánya | nyuszkó | Majuszbajusz offline RPG hsz: 101 Összes hsz: 1826
|
Írta: 2018. december 15. 23:47
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=402&post=742828#post742828][b]Kelevitz Maja Nerella - 2018.12.15. 23:47[/b][/url] Egyik lábamról a másikra helyezve a testsúlyomat toporgok a peronon várakozva. Mi sem tudná jobban érzékeltetni a karácsony közeledtét, mint a mindent befedő friss hótakaró, ami ropog a bakancsom alatt, ahogy a vonat érkezésére várok. A hópelyhek lassacskán teljesen bepöttyözik a fekete kötött sapkám tetejét. Az állomás homlokzatán lévő nagy órára pillantok, és magamban konstatálom, hogy az expressz késik, valószínűleg a hóesés miatt. A kesztyűért kiáltó kezeim még a zsebemben is fagyoskodnak, muszáj leszek megkérni apát, hogy bűvölje meg a kabátomat. Újat venni nincs értelme, a legvastagabb kabátban is képes lennék fázni, úgyhogy más ötlet híján marad apa szaktudása. A peronon kisebb társaság gyűlik össze, egy fiatalokból álló csapat fennhangon nevet egy viccen, amit nem értek, egy másik, idősebb emberekből álló csoportosulás pedig némán várakozik, néha fel-felmordulva az időjárás viszontagságain. Nem messze vonatfütty hallatszik, és pár pillanat múlva meg is látom a jármű első kocsiját, majd nem sokára a többit is, szép lassan becsorogni az állomásra. Előkapom a kezemben gyűrögetett papírfecnit, amin egyetlen név szerepel: Kopniczky Károly. Ő az új levitás, akiért leküldtek. Egyelőre fogalmam sincs, hogy fogom megtalálni a tömegben, de figyelmesen nézelődök a fiút kutatva a leszállók között.
|
|
|
|
Kopniczky Károly INAKTÍV
offline RPG hsz: 20 Összes hsz: 40
|
Írta: 2018. december 16. 00:26
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=402&post=742839#post742839][b]Kopniczky Károly - 2018.12.16. 00:26[/b][/url] - - Maja- Kellett nekem ebbe belevágni - motyogom magam elé szinte némán, ahogy századjára is újra bezárom a fülke ablakát. Nem tudom, hogy valami vicces kedvű megátkozta-e, vagy csak egyszerűen elromlott, de a kedvemet egyre jobban amortizálja a percenként besüvítő jéghideg levegő. Rápillantok a termetes utazótáskára, mely a csomagtartón zötyög, de már nincs több téli ruha, amit magamra tudnék húzni belőle. Remélem tanítanak majd valami melegítőbűbájt ebben az iskolában. Ahogy érzékelem a vonat lassulását, fejem rögtön megtelik a meleg ágy képével, ami reményeim szerint a kastélyban vár. Az út során sokat álmodoztam az új kalandról, az új életről, ami kezdetét veszi, de a hosszú - és hideg - út végéhez közeledve a lelkesedésem alacsonyabb már. A vonat hangos fékezéssel megérkezik, és én megigazítom a ruházatom, mivel a neveltetésem a kinézetre mindig túlságosan szigorú volt. Még a hajamat is neurotikusan igazgatom, pedig rögtön utána lefedem a meleg sapkával. A nehéz bőrönd leszenvedése után elindulok a kijárat felé. Az ajtó nyílásával beáramló hideg levegő egy hópelyhet is hoz magával, mely eltévedve pont az orrom hegyét választja olvadási helyként. Ez már kedvemet se rontja tovább, kilépek a vonatból, a táskám meg utánam zuhan, majdnem lelökve a lábamról. Csendben imádkozom, hogy az első itteni bénázásomat ne vegye észre senki, és a hideg miatt szűkösre húzott szemekkel nézek körbe. Az utolsó bagolyban azt ígérték, valaki várni fog az állomáson. A vonat elejéhez érve felmérem az ott állókat. Nem gondolom, hogy egy egész társaság jött le értem, ahogy azt se, hogy a helyi nyugdíjasklub várná az új diákokat. Bizonytalanul elindulok hát az egyetlen egyedül ácsorgó, alacsony lány felé, lassú léptekkel, ha ő jött elém, csak megszólít, amikor látja a nagy utazótáskát.
|
|
|
|
Kelevitz Maja Nerella INAKTÍV
Anti bácsi kicsi lánya | nyuszkó | Majuszbajusz offline RPG hsz: 101 Összes hsz: 1826
|
Írta: 2018. december 16. 20:59
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=402&post=742897#post742897][b]Kelevitz Maja Nerella - 2018.12.16. 20:59[/b][/url] A peronon várakozó, és épp megérkező tömeg lassacskán felszívódni látszik. A tizenévesek vihogó csoportja a vonat belsejében tűnik el, a leszállók nagy része pedig az állomás kijárata felé tart, néha meg-meglökve engem bőrönddel, hátizsákkal, vagy banyatankkal. Hiába, nehéz észrevenni az alig több mint másfél méteremmel, de kezdek hozzászokni. Gyanúsítgattam már aput az esetleges kobold felmenőivel, de hallani sem akart az ötletről, ő inkább a véla vérvonalat bizonygatja magára. Pedig nincs a koboldságban semmi kivetnivaló, az egyik legjobb barátnőm, Annabella is az félig. Lábujjhegyen pipiskedve próbálok körbenézni az utolsó peronon maradt emberek vállai fölött, és sikerül is kiszúrnom egy fiút, aki hatalmas utazótáskával egyenesen felém tart. Teszek egy-két lépést felé, és barátságosan mosolygok rá. - Szia, Maja vagyok. Te pedig... Károly? Ha minden igaz. Remélem helyes a sejtésem, és nem fog lejátszódni a következő pillanatokban egy klisés filmjelenet, amiben a lány háta mögött ott áll az ismeretlen fiú barátnője, az, akihez valójában indult, mert nincs kedvem ma egy cicaharchoz a vasútállomáson. Meg úgy sehol. - Prefektus vagyok az iskolából, és én foglak felkísérni a kastélyba - pillantok a fák teteje fölött kikandikáló tornyokra, - Segítsek a csomagoddal? A kérdésem akár még komolytalannak is hangozhatna, ha az ujjaim nem markolnának rá egyből a farzsebemből kilógó varázspálcámra.
|
|
|
|
Kopniczky Károly INAKTÍV
offline RPG hsz: 20 Összes hsz: 40
|
Írta: 2018. december 16. 22:48
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=402&post=742947#post742947][b]Kopniczky Károly - 2018.12.16. 22:48[/b][/url] - - MajaNagy megkönnyebbülésemre a lány tényleg megszólít. A barátságos mosolya egy kicsit megijeszt, de aztán rájövök, hogy itt új lappal kezdek. Egy pillanatnyi sóhaj után viszonzom a mosolyt, bár így összehúzott szemekkel lehet a barátságosságot nem adja vissza. Egy pillanat múlva pedig a hunyorítást is kiengedem, ahogy anyám mézesmázos hangja visszhangzik a fejemben, miszerint ne hunyoríts már állandóan, a szemed az egyetlen normális részed, amit sikerült megörökölnöd tőlem. Jééj, anyakomplexus, szexi. - Szia Maja, igen, én vagyok - foglalom össze könnyedén a korábbi gondolatokat. Úgy döntöttem magyarul válaszolok, bár így talán kiérződik az akcentusomon, hogy nem ezt a nyelvet használva nőttem fel. - Köszönöm, hogy kijöttél értem.Követem a lány pillantását, így én is vethetek egy pillantást a leendő otthonomra. A fák közötti, hóborította tornyok igencsak romantikus végállomását adják az utamnak. - Megvagyok, nem nehéz - válaszolok szűkszavúan Maja felajánlására, bár lehet csak a büszkeség mondatja velem. - Szóval, milyen itt az élet ilyenkor? - vetem fel a témát, ahogy elindulunk a kastély felé. - Gondolom nem sok idióta érkezik pont karácsony előtt.Sose túl korai elkezdeni rászorongani valamire, egy késői érkezés miatti nehéz beilleszkedés, illetve tanulásban való lemaradás pedig ideális ok rá.
|
|
|
|
Kelevitz Maja Nerella INAKTÍV
Anti bácsi kicsi lánya | nyuszkó | Majuszbajusz offline RPG hsz: 101 Összes hsz: 1826
|
Írta: 2018. december 24. 17:55
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=402&post=743577#post743577][b]Kelevitz Maja Nerella - 2018.12.24. 17:55[/b][/url] - Igazán nincs mit, legalább lemaradok a jóslástanról. Tökéletesen megérte. - nevetek fel. Komolyan gondolom, még mostanra sem sikerült kibékülnöm a tárggyal, és ezt Huszthy is érzi, és érezteti is minden alkalommal. Több kedvem lenne minden nap lejönni az állomásra jégkockává fagyni, mint bemenni teafüvet bámulni a csészém alján. Kreatív vagyok, de hiába látok csillámpónikat kirajzolódni belőle, Huszthynak nem tetszenek az ötleteim. Haloványan mosolyogva eresztem el a pálcámat a kabátom alatt. A férfiúi büszkeség nem hagyja, hogy egy gyenge lány a pálcájával nulla erőfeszítést téve segítsen neki, de ez így is van jól. Én nem erősködöm. - Hát, itt a Mátrában elég hűvös van ilyenkor, de legalább a hó esik, és úgy tűnik fehér karácsonyunk lesz - magyarázom mosolyogva. Imádom a telet, és izgatott is vagyok tőle, hiszen ez az első karácsonyom apuval, de közben el is szomorít, hiszen anyu nélkül is ez az első. - Nem ritka, hogy valaki év közben érkezzen, nem vagy ezzel egyedül. Karácsony táján pedig azt mondják, még otthonosabb a kastély, mint általában. A Levita torony pedig az év minden szakaszában az, úgyhogy biztos jól fogod érezni magad. A sálamat magasabbra húzom, a szám elé, hogy a hideg levegő ne tudjon jobban átfagyasztani, mint eddig, miközben Károlyt az állomás kijárata felé terelgetem. - Jól utaztál? Honnan jöttél? - Remélem nem veszi tolakodásnak a kérdéseimet. A beszédén hallok valamiféle akcentust, ezért is érdekel. Korábban én is küszködtem a nyelvvel, de viszonylag hamar beleszoktam, és már az akcentusom sem feltűnő.
|
|
|
|
Kopniczky Károly INAKTÍV
offline RPG hsz: 20 Összes hsz: 40
|
Írta: 2018. december 24. 22:18
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=402&post=743633#post743633][b]Kopniczky Károly - 2018.12.24. 22:18[/b][/url] - - Maja - Most meghoztad a kedvem az órákhoz. Ez is prefektusi feladat, ugye? - kötözködöm egy cseppnyi iróniával a hangomban. Néhányan bántónak találják a vicceim, mert nem vagyok a mindenen nevető típus, a fapofa mögötti vicceket meg nem mindenki értékeli, de remélem, ő nem ilyen, és nem fog a kastély helyett egy elhagyott erdőbe vezetni. - A hegyek már csak ilyenek - dörmögöm válaszul, hallatva, hogy nem kifejezetten kedvelem a hideget, de nem akarok hisztizni, így inkább próbálom elterelni a gondolataimat. A fehér karácsony reménye nem igazán hat meg, nem vagyok ennyrire romantikus típus. Otthon sosem volt jó a karácsony, így nem kapcsolódott hozzá annyi pozitív gondolat, mint sok más embernek. - Az biztos, hogy ez lesz az eddigi legjobb ünnepem - mosolyodok el most, kihagyva, hogy csak azért, mert nem a családommal leszek. Tuti, hogy nem használom a mosolyokat elég konformistán, de ez van. Talán ebben is tudok majd fejlődni. Az állomás kijárata felé haladva csap meg a kérdés, hogy honnan jöttem. Egy pár másodpercig meg sem szólalok, de közben tudom, hogy erre meg kell tanulnom válaszolni. Maja talán nem értette olyan mélyen, ahogy én most rástresszelek a kérdésre, és ezer emlék kúszik be a fejembe. Veszek egy mély levegőt, és elhessegetem ezeket a gondolatokat. - Kicsit hosszú volt. Németországban nőttem fel, onnan jöttem most. Kicsit furcsa is volt, hogy Károlynak szólítottál - vallom be, talán azért, hogy eltereljem a témát, és így a figyelmemet. - Ott Karl-nak hívtak. Károly az apám. De jó is, hogy mondtad. Meg kell szoknom. - Károly. Károly? Károly. Ismételgetem magamban, de annyira idegen ez az öndefiníciómtól, mintha egy másik ember nevét mondanám. - És Maja, a Károly gyakori név itt? Nem láma egy kicsit? - osztom meg az aggodalmam, de nincs nagy tudásom a témáról, mert most először járok az országban. - Te innen származol? - teszem még hozzá, hiszen ez nagyban befolyásolja az előző kérdésemre adott válaszának a megbízhatóságát.
|
|
|
|