36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Várkonyi Zoltán
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. szeptember 17. 11:51 | Link

Lanetta lelkem

[zárt]

Még a lakrészében

Utazás? Rémes. Az a sok unalmas ember, aki mind ővele akar beszélgetni, kiábrándító. Volt, hogy alvást tettetett, de az illető még akkor is nyomta a mugli székelykáposzta receptjét, ami állítólag mennyei. Hát...nem tudja, de egy savanyú lötty, amiben húsdarabok úszkálnak...gyomorforgató. Zoltánunk majdnem mindent megeszik, nem válogatós, de azért mindennek van határa. Szóval utazás...Borsódzik tőle a háta, de nincs mit tenni, ha az a nyavalyás csillagász konferencia nem jön a helyébe, neki kell elmenni oda. Márpedig a téma annyira érdekli, hogy hajlandó erre a tortúrára. Ami még mellette szól, hogy a közelben turnézik a lánya, így összekötheti a kellemest a hasznossal, de még nem döntötte el, hogy melyik-melyik. Mindegy, van még rá ideje, elvégre még utána is felcímkézheti az eseményeket, mert címkézni azt nagyon szeret. A két legfőbb kategória pedig a hasznos, és a még hasznosabb. Hasznos az útra becsomagolni is, két hét, azaz 14 alsónadrág, 16 ing, mert hátha kettőt összeken valamivel, visz pár öltönyt, sima nadrágot, meg pólót is a kevésbé hivatalos megjelenésekhez, mint vacsora, reggeli, pofavizit. Kiveszi a szekrényből az élére hajtogatott, a hét napjai szerint felirattal ellátott, ráncmentesre vasalt bokszereit, hogy a bőröndjébe helyezze. Mit össze macerálja a manókat, ha nem áll úgy az alsója, ahogy annak kell...Jobb nem is beszélni róla. Rossz álmai vannak, sőt sokszor csak álmatlanul forgolódik, ha nem ráncmentesen kapja vissza mosás után őket. Aztán egész nap morog, nem lehet bírni vele, a rajta esett sérelmet pedig jó néhány Trollal torolja meg.  Gondolkodóba ejti, hogy a csíkos nagypapi pizsiből mennyit vigyen, míg végül a takarékosság jegyében kettőt pakol el belőle. Elvégre éjjel, a tiszta ágyban mi a fenével koszolná össze? Mikor mindent belepakolt, összecsukja az álcázott tértágító bűbájjal ellátott pakkot, gondosan bezárja, és elindul az állomás felé.

Az Állomáson

Megáll a hatalmas, mágikus kivetítő előtt, hogy megnézze, mikor és honnan indul a vonata. Nem bízik abban a vén bakterban, aki a peronok között táblácskákkal hadonászik. Ő konkrétan tudni akarja, mi a szitu, mikor indul a vonat, meddig tart az út, hányszor állnak meg és hol, van-e étkező kocsi a szerelvényen? Utóbbi rendkívül fontos, ugyanis ide szokott elmenekülni a túl beszédes útitársak elől. Meg is van. Tudja már az irányt, így kibattyog a peronra, a bűbájjal kezelt táskájával mit sem sejtve. Menet közben beszerez egy zacskó sós kekszet, három, kis üveg vizet - Óránként egy kell - valamint egy szórakoztató olvasmányt, mely ezt a címet viseli: Értekezés a Világ legunalmasabb témájáról...vagy valami hasonló, nem láttam jól a címzést.
Amikor azonban a zsebébe süllyeszti mágikus bankkártyáját, az az átkozott bőrönd bemondja az unalmast, és szétnyílik, közszemlére téve a feliratos alsóit, valamint a csíkos pizsamákat. Persze, mi mást? Elvörösödik első reakció képpen, aztán zavartan körülnéz, hogy ki is látta meg.
Hozzászólásai ebben a témában
Vér Lanetta
INAKTÍV


Tancinéni
offline
RPG hsz: 278
Összes hsz: 2226
Írta: 2017. szeptember 17. 20:12 | Link

Tatapizsis Várki Bá'


A cél eredetileg az volt, hogy végre hazamenjen a már végzett lányka. Sokáig húzta, halasztgatta az utazást, de nem úszhatta meg, a családja már várta haza, hogy néhány hétig fojtogató ujjaik köré kapják Lalát, így tehát egészen érthető is volt, miért is volt annyira rosszkedvű az állomáson, s erre az is közrejátszott, hogy utolsó meccsén szépen meg is sebesül, még mindig fásli ölelte körül bal sípcsontját és a sajgás sem csitult.
Már a peronon állt, kezei között egy szem bőröndjével, fehér pettyes szoknyájának szélét ráncigálta a sínek felől érkező szél, rövid, mézszőke tincseit lágy táncba invitálta, fején ülő nagy karimás napkalapját majdnem magával is vitte.
Nem figyelt környezetére, sem arra, kik jártak-keltek erre, azonban mikor lábára egy csalfa szellő csíkos pizsama alsót fújt, már igazán nem állhatta, hogy ne lesen alaposabban körbe, s nem kellett sok, hogy a tanár urát pillantsa meg, a szaladgáló bokszerek közepette. Halk kacagás szökött ki belőle, melyet kezeivel próbált elnyomni, s felvéve a földről az alsót odalépett az úrhoz.
- Szép reggelt, csak nem elhagyott valamit? - emelte a magasba a talált ruhadarabot, széles vigyor kíséretében.
- Tetszik különben, épp olyan, mint amit megboldogult nagypapám is hordott, bár ő a kéket preferálta jobban, magának mi a véleménye róla? - pimaszkodott tovább, de hogy ne csak a szája járjon, azért serényen Várkonyi segítségére sietett, hogy minél előbb össze legyen szedve a motyó, s az alsót utoljára nyújtotta át.
Hozzászólásai ebben a témában

|Vér-Kasza|csillagőrző| ExKanadai|Feleség ❤
Várkonyi Zoltán
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. szeptember 17. 21:26 | Link

Lanetta lelkem

[zárt]

Ennyi megaláztatás azonban úgy látszik nem elég, a bajt tetézi, hogy páran már így is röhögnek. Sőt a szél is pont most támad fel, és az egyik pizsi alsóját messzire fújja. Hiába kapkod utána, de szinte földbe gyökerezik a lába, mikor meglátja csini kalapban, volt tanársegédjét. Az ő arcán is kaján vigyor tükröződik, Várkonyi pedig szeretne nagyon máshol lenni. Többi ruhadarabjai is vitorlaként szálldosnak jobbra-balra, kitéve a szél játékának. Ma mintha mindenki vele incselkedne, még a szél is. Kár volt ma felkelnie - jegyzi meg félhangosan morogva. Lanetta kezében, mint győzelmi zászló lengedezik a kék csíkos hálónadrágja. Sietősen fut a lányhoz, és mintha az élete lenne a másik kezében, úgy tépi ki belőle a ruhadarabot.
- Ne lebegtesse a gatyámat mindenki előtt! Attól mert már végzett, attól még nem engedheti meg magának ezt a pimasz hangot! - Méltósága romokban, hiába próbálja menteni, ami menthető, a bőröndből kiszabadult ruhadarabjai, vidáman kavarognak a hirtelen támadt szélben, beterítve lassan az egész pályaudvart. Már mindenki őt nézi, nem is lopva, hanem egyenesen durván a képébe röhögnek. Mit képzelnek egyesek?! - fújtat éktelen haraggal. Szétesett csomagját igyekszik újra rendeltetésszerűen használni. Visszagyömöszöli bele a megszerzett pizsamát, aztán indulna újabb portyára, ám a lány hangja megállítja.
- Az, hogy magának biztosan jobban áll. Legalább segíthetne! - Szinte könyörgőre fogja, egészen megjuhászodott a hírhedt farkas. Sokkolódott a nagy megaláztatásban, annyira, hogy csak most jut eszébe elővenni a pálcáját, hogy egy begyűjtő bűbájjal egybeterelje szétszaladt alsógatyáit. Egy kalandvágyó darab azonban a sínekre téved, sőt egy éppen arra robogó vonat el is gázolja a becses darabot.
- Pont a holnapi.. - rebegi alig hallhatóan, aztán felélénkül, mikor Lanetta hathatós segítsége nyomán, a csütörtöki darab is előkerül.
- Ne nyúljon a gatyáimhoz! - rántja ki a kezéből. Szinte hisztérikus a hangja, kész. Neki mára ennyi volt. Lerogy egy közeli padra, maga mellé veszi a köteléket nem tűrő bőröndjét és kezébe temeti az arcát. Végiggondolja az életét, hogy mit kellett volna tennie, de reménytelen a helyzet. Itt még az illúziómágia sem segített volna, legfeljebb, ha most láthatatlanná válik. Pár percig ül, magába rogyva, várva, hogy talán rásüt a Nap, hiszen az nem válogat, egyformán tűz mindenkire.
Hozzászólásai ebben a témában
Vér Lanetta
INAKTÍV


Tancinéni
offline
RPG hsz: 278
Összes hsz: 2226
Írta: 2017. szeptember 18. 20:25 | Link

Tatapizsis Várki Bá'


Ami azt illette, a lány pimasz hanghordozása már jóval azelőtt megjelent, hogy elballagott volna, sőt jócskán azelőtt, hogy megismerkedett volna Várkonyival, de a felvágott nyelve nem társult ostobasághoz, ezért inkább hallgatott és átengedte a csinos nadrág tulajdonjogát a férfinek.
Bár kicsit ellent mondott a kérelem az előző majdhogynem keresztben lenyelésnek, azért hamar segítségére sietett és igyekezett összeszedegetni a körülötte lévő alsókat míg nem jött az a csúnya ráförmedés.
Csak megforgatta szemét, ismerte már az urat és az ingadozó természetét, nem vette a lelkére, a vasutas dolgot azonban sajnálkozva nézte ő is végig.
- Ne a... - kezdte volna vigasztalni, mikor a férfi csakúgy faképnél hagyta, s lerogyott egy padra.
Megsajnálja szerencsétlen Várkonyit, s aggódva tekint rá, majd meglepetten tapasztalja, hogy a vonat aminek a peronján a férfi is állt befutott, s türelmetlenül pöfékelne tovább, ha nem lenne egy röpke öt perces szünet.
- No Uram - sétált oda hozzá, egy lépésre tőle megállva. - Befutott a vonata. Illene felszállni, ha idáig eljött, s lám egy a járművünk és is pont ezzel tartok utamra. Elkísérhetem egy darabon, no jöjjön na! - nyújtotta apró, hófehér kezecskéit a férfi felé, remélve, hogy ezzel sikerült kicsit buzdítania a kedves tanárát.
Hozzászólásai ebben a témában

|Vér-Kasza|csillagőrző| ExKanadai|Feleség ❤
Várkonyi Zoltán
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. szeptember 19. 13:59 | Link

Lanetta lelkem

[zárt]

Lassan tér magához a hatalmas megrázkódtatásból, de összeszedi magát végül. Felnéz a lányra, tekintete üres, mint a kiszáradt babhéj, agya azonban élénken dorgálja. - Hogy lehettél ennyire ügyefogyott? Pont a lány előtt kellett cirkuszt rendezned? Ráadásul egy vonattal mentek. Na, te szerencsétlen, majd egész úton hallgathatod a beszólásait. Már sokkal nehezebb dolgod van, ne felejtsd el! Már nincs eszközöd, hogy megtorold a sérelmeket, ha lesznek, márpedig lesznek. - Így és ilyen szöveggel zsibbasztja magát egy belső monológgal, míg nem ez teljesen helyre rázza. Bizonyos benne, hogy a benne lévő hang, túl sötéten látja a helyzetét, még hogy ő ne birkózzon meg egy lánnyal? Ráadásul, aki még csak tini? Egy kis fruska. Na, majd ő megmutatja ennek a kis...Felkapja a bőröndjét, hogy a vonathoz sétáljon vele.
- Maga is ezzel jön? - Minő tragédia. Ijedtség hallatszik ki a hangjából, lehet, hogy a belső hangnak igaza volt? Elindul a lánnyal, ha az is elindul. Tisztes távolból követi, maga után húzva a kilógó, bordó csíkos pizsamáját, ami nem tetszett a kis csitrinek. Megadóan megcsóválja a fejét, és a képzeletbeli noteszébe felírja a szünetben egy fehérnemű bolt meglátogatását is. Igen, a képzeletbeli, hiszen az igazit most nem időszerű előkaparnia, majd a vonaton.
- És meddig utazunk együtt? Sok csomagja van? - A szél újra feltámad, ezúttal a legjobbkor. Várkonyi pont abban a kiváltságos helyzetben van, hogy kitűnő panorámát kap a lány, széltől fellibbenő ruhájáról, illetve az alatta található dolgokról. Na, jó, egy icipicit kivillan a bugyija széle, de egy férfinek ennyi is elég, hogy elképzelje az összes többit, egészen a bezárólagos cigiig. Diszkréten elfordul, köhint párat, de igazából csak arra vár, hogy az a bizonyos szellő, mikor téved erre újra, ezúttal egy kicsit erősebb kivitelben. Már nem bánja, ha a lánnyal lesz összezárva egy kupéban...sőt. - Na, most már elég legyen! - állítja le túlpörgött fantáziáját. - Micsoda dolog ez. Hova tetted az eszedet? -Kiveri a veríték, pedig nincs annyira meleg. A mozdony figyelmeztetően puffog, sistereg, megmoccannak a kerekek, ideje felszállni gyorsan.
- Segítsek vagy boldogul egyedül? Csomagok, lépcső...miegyéb? - A miegyébnél jelentőségteljesen néz Lalára, gondoljon, amire akar!
Hozzászólásai ebben a témában
Vér Lanetta
INAKTÍV


Tancinéni
offline
RPG hsz: 278
Összes hsz: 2226
Írta: 2017. szeptember 19. 15:15 | Link

Na de Tanár úr!  ::)


- Bizony ám- bólogatott a lány hevesen, úgy tűnt ő sokkal izgatottabb volt, mint egykori tanára a kedves szellő érkeztéig. Nem igazán foglalkozott a széllel, nem érzékelte, hogy ennyire magasra felhúzta ruhája szoknya részét, a hirtelen támadt melegben pedig egy-két hideg fuvallatcsók épp jól is jött.
- Nincs, csak ez itt, ezt pedig magam is elbírom köszönöm. - mosolyodott el, hátra pillantva válla felett.
- Én Egerig megyek, azt viszont, hogy maga hová, nem tudom, szóval magán áll, hogy meddig megyünk -mosolyodott el, bár amint belegondolt, hogy feltehetőleg ketten lesznek egy kabinban picit elfogta a rémület. Rengeteg időt töltöttek együtt kettesben, de a bájitalos buli óta ez lesz majd az első, s bár azt hazudta a férfinak, hogy semmire sem emlékezett arról az éjszakáról, az emlékei tisztábbak voltak mint valaha, sőt néha úgy érezte, hogy nem is ürült ki szervezetéből a lötty teljesen, mert néha azon kapta magát, hogy kicsit más szemmel nézte az urat.
-Erős és független nő vagyok, megoldom magam is- kacsintott rá és fellépett a vonat lépcsőjére, de a szél újból feltámadt, s fejéről a kalapot el akarta ragadni, Lala hamar utána nyúlt, ezzel elvesztette egyensúlyát és a mögötte lévő férfi felé zuhant, hangos sikoly kíséretében.
Hozzászólásai ebben a témában

|Vér-Kasza|csillagőrző| ExKanadai|Feleség ❤
Várkonyi Zoltán
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. szeptember 19. 16:15 | Link

Lanetta lelkem

[zárt]

Összetört a férfiban minden remény, hogy egy időre, vagy talán végleg megszabadulhat a lánytól, és elfelejtheti ezt a kis incidenst a pizsamájával. Valóban elég divatjamúlt darab, bár praktikus, és ő a gyakorlati oldalát többre becsülte, mint a külcsínt, ami valóban nem a legüdítőbb.
- Hááát, jó... - mondja kicsit bizonytalanul. A sokk hatása még nem párolgott el belőle nyomtalanul, de...ahogy a rövid ruhácska láttatni engedte egy picinykét a frissen végzett kisasszony idomait, úgy illant tova.
- Ahogy gondolja, kisasszony. - Ez a túldiszponált függetlenség, már idegesítő egy kicsit. Eddig nem is volt rá alapja, hisz még diák volt. Amint végzett, azonban, úgy látszik, máris erősebb nyomatékot kapott, annyira, hogy még egy esetleges segítséget is visszautasít a volt eridonos. Pedig Várkonyi, a természetbeli fizetség reményében, szívesen vállalkozna rá. Ne gondoljunk semmi rosszra, ő sem gondol arra. Csak egy kis extra látvány. Mi rossz van abban?
- Micsoda véletlen! Én is Egerbe megyek - lódítja, megadva magát a megérzésének, hogy néha egy kis hazugság csak színesíti az életet.
- Utazhatnánk egy fülkében, már ha...nincs ellene kifogása. Hosszú az út, magát legalább ismerem, és még ha tele is dumálja a fejem hülyeségekkel, legalább nem vadidegen. - Lehajol a bőröndjéért, hogy felrakja a vonat peronjára. Sérülhetett a tértágító bűbáj, mert ugyan kicsi maga a táska, de a súlya tetemes, ezért küzd vele néhány pillanatig. Mikor visszanéz a lányra, csak azt látja, hogy az elveszíti egyensúlyát és feléje zuhan. Mivel épp lehajolt, Lala felette zúg el, dobbantónak használva a hátát, ám a beton nem szivacsszőnyeg. Tudja ezt a férfi, ezért valamennyire bele tud nyúlni az esésbe, a lány derekát célozva meg, átkarolás céljából. Úgy látszik ez a sorsuk ma. A mindenáron való figyelem felhívás és pánikkeltés. Futva közeledik néhány vasúti személyzet, pár takarító manó seprűt eldobva kapkodja aprócska lábait. Az egész komikus is lehetne, de kettejüknek nagyon nem az. Mikor végzett diákja landol, falfehéren hajol föléje.
- Szent Merlin! Jól van? - Befutnak a többiek is, és egymás szavába vágva aggodalmasan tördelik kezeiket.
Hozzászólásai ebben a témában
Vér Lanetta
INAKTÍV


Tancinéni
offline
RPG hsz: 278
Összes hsz: 2226
Írta: 2017. szeptember 19. 17:36 | Link

Várkonyi


- Sohasem beszélek hülyeséget, kikérem magamnak - kuncog halkan, de azért hamar beleegyezik, hitt abban, hogy amíg nem hozzák fel a bájitalos dolgot nem lesz baja és utána is maximum pironkodik majd egy sort és megy tovább a beszélgetés.
A szél váratlanul érte és ő csak naivan a kalapját akarta megóvni attól, hogy elválasszák tőle. A kalapot sikeresen meg tudta menteni, de magát nemigazán, még szerencse, hogy a férfi ott volt s bár Lala a földön landolt, azért valamennyit tompított az esésén a derék köré font kezek, no meg a fejét sem verte be így nem is lett semmi baja, csak egy kicsit megsajdult a lába, ami amúgy is kötéses volt a kviddics óta.
A sok figyelmet nem állhatta, hamar felpattant és heves megerősítések közepette, miben elmondta, hogy nincsen baja felszaladt a vonatra és megpróbált keríteni egy üres fülkét, remélve, hogy a férfi is majd követi őt egyszer, de azt már nem várta meg.
Mikor megtalálta a megfelelőt, egész hátul leült az ablak mellé és felhúzta lábát törökülésbe, ölébe fektetve a majdnem elragadott szalmakalapot.
- Remélem nem baj, hogy úgy elrohantam onnan, de nem esett bajom és az aggódó emberek csak az agyamra mentek - kért elnézést azonnal, amint belépett a férfi, s orcáján két maroknyi, vörös rózsa nyílt ki szinte azonnal.
Hozzászólásai ebben a témában

|Vér-Kasza|csillagőrző| ExKanadai|Feleség ❤
Várkonyi Zoltán
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. szeptember 19. 18:29 | Link

Lanetta lelkem

[zárt]

Egy rossz szava nem lehet a tanár úrnak afelől, hogy unalmas az élete. Egyik kaland éri a másik után, pláne, ha Lanetta a közelében van. Legyen úgy, hogy tudja, ott van, vagy akár nem is látja, mindegy. Lassan megtanulja, hogy ha kellemetlenség éri, azonnal a lányt keresse tekintetével. Régebben bosszankodott volna ezen, ám most kivételesen valahogy jobban viseli. Mióta a bájitalos eset lecsengett benne is és Lalában is, megadta magát a balszerencsének, előbb szabadul, ha humorosan fogja fel a dolgokat. Ezen a szitun is röhögne, de igazán megijedt, hogy baja esik volt tanársegédének. Utána kap, sikerül is megfognia, aztán a ruha varrása enged egy ponton, vele a vékony anyag is reccsen. Persze a nagy hajcihőben erre senki nem figyel fel, de később még visszatérünk rá. Egyelőre sápadtan érdeklődik a lány hogyléte felől, mielőtt az felpattanna, és elviharzana. Várkonyi is kapkodva száll vonatra, megnyugtatva mindenkit, hogy ne aggódjanak, harcedzett a lány. Ezen kicsit elgondolkodik, hogy mennyire is igaz ez. Nem csak a kviddics miatt, de, hogy még őt is túlélte, az igazán figyelemre méltó.
- Nem, nem kell gyógyító, jól vagyunk, köszönjük - kiabálja le a mozgó vonatról. Azért elfogad egy palack vizet, egy vizes törölközőt, valamint kötszert és fájdalomcsillapítót a betegnek, amik egy segítőkész manó zsebéből vándorolnak át Várkonyiéba. A tanerő könnyes búcsút int a gyászoló tömegnek, majd bőröndjét vonszolva a lány után ered. Nem kell sokat keresnie, meg is leli egy távolabbi kupéban, egyedül, lábait felhúzva ül a bőr ülésen.
-Hogy lenne baj? Maga egy erős, független hölgy, nem igaz?  Szabad ez a hely kisasszony? - mutat udvariasan a szemben lévő ülésre, de nem várja meg a választ, leül.
- Ez a magáé. - nyújtja át a szereket. - Tényleg jól van? Felhasadt a ruhája, az én voltam, de nem sajnálom. - Kaján vigyorra húzódik a szája, ahogy a szakadás mélyére kukkant, mely a ruha elején húzódik végig, fentről lefelé.
- Szerintem praktikus. Szellősebb lett. Talán nem annyira, mint az én alsónadrágom, amit elgázolt a vonat, de... - Szemei ott ragadnak a látványon, arcán pedig feltűnik az a bizonyos félmosoly.
Utoljára módosította:Várkonyi Zoltán, 2017. szeptember 19. 19:10
Hozzászólásai ebben a témában
Vér Lanetta
INAKTÍV


Tancinéni
offline
RPG hsz: 278
Összes hsz: 2226
Írta: 2017. szeptember 19. 22:10 | Link

Várkonyi


- Komolyan így gondolja, vagy csak az előbbi miatt gúnyolódik rajtam?
- pillant fel a férfire, sem nem vádlón, se nem kedvesen, olyan kis szerényen és halkan, ahogy általában nem szokott megszólalni, s közben szemeivel követte a férfit ahogy helyet foglalt. Az engedélyadással nem fáradt, amúgy is hasztalan lett volna.
- Ez mind? De hisz semmi bajom - pillog nagyokat, majd mikor közlik vele, hogy a ruhája bánta, valahogy nem tudta az foglalkoztatni, a férfi vigyora helyett és már valami pimasz visszavágáson törné az agyát, mikor megjelenik az a mosoly. Ezt még sohasem látta az úrtól, s mint ahogy az úr szeme a szoknyán, úgy akad meg az ő szeme az ajkakon.
Azután mikor észrevette magát zavartan köhintett és szorította össze combocskáit, miután kibogozta lábát a törökülésből.
- Semmi gond - makogtak, a ruha szakadását babrálva szórakozottan, míg tovább nem téptem véletlen. A cérna reccsenése szinte ágyú zörejével volt egyenértékű a csendes fülkében.
Hamar elkapta onnan kezét és kinézett az ablakon, már elindult a vonat, a táj gyorsan változott, de mégis ugyanolyan unalmas maradt.
- Amikor a vonat kinyírta az alsóját azt mondta, hogy az pont a holnapi. Magának fel vannak címkézve az alsói? - azután eszébe jutott valami és tekintete a férfiébe fúródott, miközben ajka szép lassan fogatvillantó mosolyra görbült. -Maga is szexyt húz a hétvégére és uncsit hétköznapokra?
Utoljára módosította:Vér Lanetta, 2017. szeptember 23. 15:33
Hozzászólásai ebben a témában

|Vér-Kasza|csillagőrző| ExKanadai|Feleség ❤
Várkonyi Zoltán
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. szeptember 20. 17:28 | Link

Lanetta lelkem

[zárt]

- Szoktam én viccelni? Az a kis kilengés, bizonyára miattam volt. - Elvigyorodik, most már sokkal felszabadultabb. Túl vannak a kezdeti nehézségeken, végül még a vonatra is felszálltak, elindultak...csendben ülnek, egymással szemben a kupéban, már nem történhet több szerencsétlenség, ha nem mozognak sokat.
- Persze, mind a magáé. Nem is az enyém. Vettem magamnak vizet, úgyhogy nem szorulok a magáéra, de most már maga sem szorul az enyémre. - Cinkosan villannak zöldes-kékes-szürkés szemei, ahogy a lányra tekint. Igen, tényleg felnőtt, úgy, hogy szinte észre sem vette. Bár a talár sok mindent eltakar, biztosan azért lehetett, na meg az a szörnyű világítás a kastélyban...na, az is megér egy misét. A peronon, ahogy a vékony kis ruhán áthatoló napfény, lágyan kirajzolta alakját, Várkonyi felismerte, hogy nem csak felette járt el az idő. A hajdan volt kis diákból nő lett, méghozzá nem is akármilyen. Tegnap még kis béka, ma meg... Bamba tekintete ott maradt a ruha kivágásán, és csak a szakítás hangja téríti észhez ismét.
- Mi az ördögöt csinál? Várjon! - Felnyúl a bőröndért, amit leülés előtt a felső polcra rakott. Leveszi és kihúzza belőle az ominózus pizsama felsőjét. Szintén csíkos, szintén nagypapis, de egyben van. Átnyújtja a lánynak.
- Vegye fel, mert nem állok jót magamért! - Hangja fátyolosan rekedt, elhalkuló. A stílus parancsoló, de a tónus szinte gyengéd és gondoskodó. - Én mindent felcímkézek - mondja színtelen fakó hangon, ám a kérdés második felét nem válaszolja meg. Az már túl intim. Inkább Lalácska jár az eszében. Nem szeretné, ha a lány rákérdezne. Nem szívesen mondaná el, hogy egy manó gondjaira bízta. Mit csináljon, ha egyszer el kell utaznia? Nem hozhatta magával. Lanetta szemében a kacsa vörös posztó. Nagyon imádja, jobban, mint a gazdáját, ezért akár torkon is harapná a férfit, ha a kis jószágnak baja esnék. Köhint párat, bele a csendbe, meg aztán észreveszi a hölgyemény félre nem érthető reakcióit.
- Ez még a bájital hatása? Azt hittem, már elmúlt. - Megforgatja a szemeit, bár határozottan szórakoztatja a szituáció, és tetszik is neki.
Hozzászólásai ebben a témában
Vér Lanetta
INAKTÍV


Tancinéni
offline
RPG hsz: 278
Összes hsz: 2226
Írta: 2017. szeptember 23. 15:41 | Link

Várkonyi


- Igen, bizonyára maga miatt, még csak köze sem lehetett az elszállni kívánó kalaphoz- somolyogva forgatta meg szemét a lány, kicsit kacérkodva az úrral.
- Nekem is van vizem köszönöm, nem kérem a bazárt, amit kipakolt elém- utasította vissza udvariasan, vagy legalábbis maga számára udvariasnak tűnőn, de hangjában volt valami minimális szarkazmus is, elvégre még mindig kicsit mérges volt arra a sok bamba emberre, akik észrevették az esését és még segíteni is akartak. Borzalmas.
Amikor elővette a férfi a pizsama felsőt, Lala szeme elkerekedett, a felajánlásra ajkait elhúzta és apró fintorra húzta arcát.
- Sajnálom uram, de vissza kell utasítanom. Inkább melltartóban ülnék, mintsem pizsamapólóban - meglepte Várkonyi hangja, de még ez sem tudta meggyőzni, talán még akkor sem tudta volna a parancsoló modor, mikor még a segéde volt és kötelessége volt szót fogadni, de most még ez sem állt fenn.
A kérdésen elkerekedik a szeme és zavarában köhint párat. Picit kellett hallgatnia, hogy meg tudjon szólalni és ne csak dadogjon és makogjon.
- Ne, ne beszéljen ostobaságokat, arra sem emlékszem mit tettem akkor, hogy, hogy maradna neked eszemben ilyesmi? - vörös képpel fordult el a férfitől és igyekezett tényleg nem rá nézni, meg kezecséjével és hajával palástolni arca bőrét.
Hozzászólásai ebben a témában

|Vér-Kasza|csillagőrző| ExKanadai|Feleség ❤
Várkonyi Zoltán
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. szeptember 23. 17:30 | Link

Lanetta lelkem

[zárt]

Észrevétlenül tova suhantak Bagolykő ismerős házai, domborulatai, de a lány lágy halmai érdekesebbek a férfi számára, pláne így, hogy a nem látható részek olyat sejtetnek, ami hímnemű egyedet nem hagyna szárazon.
- Azt hittem, hogy a sármom ingatta meg...még szerencse, hogy nem a fejét veszítette el, csak a kalapját...majdnem. Aggódtam, mikor leesett. nagyobb baja is történhetett volna. - A visszautasított kötszert, vizet, miegyebet csak szó nélkül, egy pálca intéssel elpakolja, de azért a vállát megvonja egy kicsit. Láthatóan tényleg semmi baja Lalának, csak a vádlija van bekötve, de az nem az eséstől sérült. Várkonyi tisztában van vele, hogy az átkozott kviddics az oka, amit tavaly nem sikerült betiltatnia a gazdasági igazgatóval, hiába sorakoztatott fel ezer érvet ellene. Azért mégis volt látszatja a propagandájának, idén talán kevesebb volt a sérülés, a kevesebb mérkőzés miatt. Lanetta azonban nem úszta meg. Akkor kifejtette neki megvető véleményét, ezért most újra nem hozza fel. Abból úgy is megint vita lenne, és azt a legkevésbé sem akar. Egészen mást szeretne. ...Csalódottan ejti ölébe a remek szabású pizsi felsőt, miközben kaján vigyor terül szét ajkán.
- A melltartó tetszik. Behúzom a függönyt. - Felugrik, hogy csak úgy puszta kézzel húzza el az ablakrongyot, és az ajtón is összecsukja a rolót.
- Á, így meg túl sötét van. Nem látom a lényeget - mondja csak magának, nem vár választ vagy kommentet, ehelyett világosságot teremt. Diszkrét félhomály uralja a kabint, Várkonyi pedig a lány melletti ülésre huppan. Zavarba ejtőn bámulja, miközben az extanársegéd éppen házimunkát végez: hímez, hámoz. Ekkor kinyílik az ajtó, belép a kalauz, hogy kezelje a jegyeket. Zoltán lemondóan áll fel, tekintetével meg tudná ölni a vasút lábatlankodó alkalmazottját, de inkább csak átadja a jegyét. Miután az ellenőr visszaadta azokat, a lány felé fordul.
- Valami baj van, kisasszony? - Szeme a tanerőre siklik, aztán végigfut a lány lenge, szakadt ruháján, majd az elfüggönyözött ablakokon.
Hozzászólásai ebben a témában
Vér Lanetta
INAKTÍV


Tancinéni
offline
RPG hsz: 278
Összes hsz: 2226
Írta: 2017. szeptember 23. 18:08 | Link

Várkonyi


- Ha a kviddics nem öl meg, akkor semmi sem, és látja, eltalált egy hajtó és egy gurkó, mégis csak a sípcsontom tört el- szélesre húzta vigyorát - halhatatlan vagyok - dőlt hátra hatalmas elégedettséggel, bizony a sok sérülés, amit a négy év alatt összeszedett és amennyit a kviddics miatt a gyengélkedőn töltött, csak ebben a hitében erősítette meg.
Nem gondolta komolyan amit mondott és döbbenten figyelte, ahogy behúzza a férfi a függönyt, majd az eredetileg saját magának megjegyzett dolognál a lány úgy elvörösödött, mint a paradicsom és szíve vadul kezdett dobogni parányi mellkasában.
Mikor a kalauz benyitott, kicsit ő is csalódott volt, de nem mutatta ki, rákérdezésre pedig profin reagált, higgadtan megvonta a vállát és feltolta orrát.
- Maga is ezzel jön? Elestem a vonatra való felszállás közben és elszakítottam ezt a lehetetlenül lenge anyagot, de meg ne kérdezze, hogy hogyan vagyok mert menten az ablakon is kivetem magam, elég volt végighallgatni a manókat és az aggályaikat egészségemmel kapcsolatban. A függöny pedig, látom oda tévedt szeme, azért van behúzva, mert ez a kedves ember itt magával ellentétben tekintettel van szakadt ruhára, és ahelyett, hogy megbámulna inkább befüggönyözött, hogy mások ne lássák annyira. Itt a jegyem - felállt és az úr kezébe nyomta, aki köpni-nyelni nem tudott, csak érvényesítette és zavartan bocsánatot kérve elrohant.
Hozzászólásai ebben a témában

|Vér-Kasza|csillagőrző| ExKanadai|Feleség ❤
Várkonyi Zoltán
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. szeptember 23. 19:13 | Link

Lanetta lelkem

[zárt]

Ha a kviddics nem is ölte meg, én akkor majdnem megtettem - gondolja, de nem ad ennek hangot, mert mint említettem nem akar ismét vitát. A kviddics volt az egyik nagy ellentét kettejük között, a másik meg minden más. Elképesztően különböztek egymástól, talán ezért tudta elviselni a lányt Várkonyi. Furcsa, kettős érzése volt mindig, ha róla gondolkodott. Egyfelől kifejezetten irritálta Lala stílusa, másfelől szórakoztatta is, mert más volt, mint a diákok többsége. Úgy volt szemtelen, hogy eközben szerethetően aranyos is volt egyben. Persze ezt soha nem mondta ki. Ha megtudná, elszaladnának vele a lovak. A halhatatlanságos is elintézi ennyivel:
- Hallatlan. - Minden más történés után a melltartóra terelődik a szó, ám mikor komolyabban is hozzálátnának a témához, beállít az a fontoskodó kalauz. Várkonyi nem tudta, hogy mit fog reagálni a lány, elvégre akár ki is penderíthette volna őt innen, de nem tette. Kicsit elcsodálkozik ezen, de levonja a tanulságot. Lala biztosan nem gyáva, hogy megtegye, ha akarta volna, vagyis nem akarta. Ez elégedettséggel tölti el barátunkat, aki ismét mellé huppan a bőr ülésre. Kezd iszonyú meleg lenni a kupéban. A behúzott rolók és függönyök megtették a hatást, kizárták a levegőt a kis helyiségből. Az is lehet, hogy csak Várkonyit verte ki a verejték, de mintha lázban égne az egész teste, annyira forrónak érzi a helyzetet. Összezárva egy pici lyukban egy ...ne is folytassuk. Idáig tabu volt, és tulajdonképpen még most is az. Rekedten szólal meg.
- Szóval hol is tartottunk? Tetszik a melltartója. Nekem adja? - Egy kis szünet után, ami alatt Lala vagy válaszolt vagy nem, valaki szinte feltépi a kupé ajtaját újra. Tanerőnk zavartan rebben arrébb fél métert, és vészjósló tekintettel mered az újabb betolakodóra, aztán a lányra.
- Mekkora itt a forgalom. Mit akar? - förmed rá a szendvicses fiúra, akiben egyik tanítványát ismeri fel.Negyedikes volt tavaly, biztosan itt talált nyári munkát.
- Izé...Jó napot Tanár úr! Szia! - köszön a tanárnak, aztán vigyorogva Lalának.
- Son-kás, kő-rözöt-tes, ubor-kás, szalá...- Gyorsan elhallgat, ahogy meglátja villanni Várkonyi szemeit. A férfi a lányhoz fordul.
- Kér valamit? -
Hozzászólásai ebben a témában
Vér Lanetta
INAKTÍV


Tancinéni
offline
RPG hsz: 278
Összes hsz: 2226
Írta: 2017. szeptember 23. 21:00 | Link

Várkonyi


Épp felelne, mikor az ajtó nyílik. Nem emlékezett rá, hogy ennyire forgalmas volna egy ilyen eldugott helyen lévő kis kabin, aminek ráadásul mindene le lett takarva, hogy még véletlenül se lehessen belátni, azonban a férfi arcán remekül szórakozott.
A fiút még ismerte is, boldogan intett oda neki és a nevén szólítva köszönt oda elégedetten. Nem sokat beszélt a navinés sráccal, de régebben volt egy két közös ismerős aki által tudtak pár szót váltani, ha épp oda került a sor.  Meg talán egyszer egy csók is elcsattant közöttük mikor üvegeztek egy nagyobb társasággal a faházikóban kijárási idő után.
- Ami azt illeti igen - vigyorodott el bájosan. Különben nem volt éhes, csak a férfival játszadozott egy kicsit. Jó hosszan ecsetelte, hogy miféle szendvicset is enne, milyen feltétekkel, szószokkal, még a kenyeret is megóhajtotta választani, csak, hogy húzza az időt kaján vigyorral ajkán.
Mikor pedig végül megkapta elégedetten huppant vissza az ülésre, megigazgatva kicsit a szakadást ruháján.
A fiú hamar kiment ezután és újra kettejüké lett a kabin, azonban a lány most már egészen magabiztos lett ahogy a férfi felé pillantott.
- Ahogy látom, inkább magában maradt a bájitalból valamennyi. A melltartóm a helyén marad, túl sokan járnak-kelnek ahhoz, hogy levegyem. - kacéran somolygott, hátradőlt és a férfire emelte tekintetét.
- És hova tart?
Hozzászólásai ebben a témában

|Vér-Kasza|csillagőrző| ExKanadai|Feleség ❤
Várkonyi Zoltán
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. szeptember 23. 21:55 | Link

Lanetta lelkem

[zárt]

Enyhe sárga színben játszik szegény áldozat tanár úr. A fiatalok láthatóan jól szórakoznak, ő meg kissé háttérbe szorult, ezért visszaül a helyére, és előveszi az unalmas, de vaskos kötetet. Látszatra olyan, mintha olvasna, pedig a fülei nyitva, minden érzéke a lányra állítva és figyel. Lala rendel. Oregánós bagett, tex-mex szósz, dupla sajttal, hagyma nélkül. Némi sonka, sok saláta és uborka, paradicsom, majd az egész enyhén meggrillezve. Köszöni szépen, csacsogja, közben vidoran villogtatja a szemeit a fiúra. Pedig fejletlen, nyüzüge, alacsonyabb, mint Lala, idétlen feje van, még a szőrzete sem indult meg, szóval silány minőség. Magában morgolódik, arcán azonban az unott nyugalom tükröződik, csak szemében csillog a féltékenység apró lángja. Csak akkor enged fel némileg, amikor a fiú végre távozik. Puszit dob még végezetül a lánynak, Várkonyi pedig egy virtuális nyilat küld utána, egyenesen a háta közepébe. Mikor az ajtó becsukódik végre, ő még mindig olvasást tettet. Foghegyről veti oda a válaszokat.
- Én nem ittam belőle, magával ellentétben. - Ennyivel le is rendezi a témát. Ha nem veszi le a melltartóját, hát nem veszi le. Nem is gondolta, hogy tényleg levenné, ő lepődne meg a legjobban, ha megtenné.
- Már mondtam, hogy Egerbe. Megütötte a fejét? Csillagászati konferencia lesz. - A vonat pöfögése lassul, a vagonok egymáshoz ütődnek, fékcsikorgás hallatszik, lassul a szerelvény. Állomáshoz érkeznek, a vonat megáll. Lábak dobogása hallatszik a folyosón.
- Ismeri azt a fiút? - tér a lényegre, ami ott zakatol az agyában. Érzi, nem tudja biztosan, de azt súgják az ösztönei, hogy több van a srác és Lala között, mint barátság és diáktárs viszony. A lábdobogás erősödik, hangok hatolnak a lezárt fülkébe. - Vigyázz magadra Jenő! Írjál! Puszild meg helyettem is anyut! - Kis idő múltán újabb behatoló tör a kabinba. Fejét bedugva az ajtón megkérdezi.
- Szabad ez a hely? - int fejével az ajtó melletti egyik ülésre.
Hozzászólásai ebben a témában
Vér Lanetta
INAKTÍV


Tancinéni
offline
RPG hsz: 278
Összes hsz: 2226
Írta: 2017. szeptember 24. 23:32 | Link

Várkonyi


- Nekem se lett tőle semmi bajom, kicsit kiütött ennyi az egész - vonta meg hamar a vállát, kissé túl gyorsan vágva rá a dolgokat, de azért tényleg igyekezett leplezni ezt a kis hazugságát, mert ha a férfi tudná, hogy mindent tud, akkor aztán talán a világnak is vége lenne.
- A konferenciát is mondta? - pillogott fel Lala, ez az apró részlet vagy nem jutott el a füléig az előbb, vagy nem is volt benne, de az előbbi épp oly lehetséges volt folytonos figyelmetlensége miatt mint az utóbbi.
A következő kérdésre azonban a megszokott komisz vigyor ismét elővarázsolta a leányzó szemfogait, a férfivel szembe fordult és mielőtt válaszolt volna alaposan végigtanulmányozta az arcát és le sem vette róla szemét míg beszélt, hogy minden apró változást és rezzenést meglásson.
- Eriket? Persze, hogy ismerem. Nem jött rá? Különben magának is kéne ismernie, négy éve tanítja őt és kitűnő asztrológus palánta, bár navinés így nem csodálom, nála csak egy levitás lehetne szorgalmasabb - kicsit kivárt, az ajtóra tekintett és mélyet sóhajtott - Bár csókolni nem tud...
Szemei hamar visszavándoroltak a férfire, hogy lássa a reakciót, de mindezt elrondította az, hogy valaki bedugta fejét.
Fiú volt, ha nem is a bagolykőn diák, de valahol bizonyosan, mert alig múlhatott el tizennégy, béna pattanásos pofája volt és akkora fogai, amit egy nyúl is megirigyelhetett volna, no meg olyan távol, hogy két ország adóját lett volna köteles fizetni a kölyök.
Legszívesebben a lány csípőből rávágta volna, hogy nem, de helyette Várkonyira pillantott.
- Nem emlékszem, az előző utasok leszálltak vagy csak a mosdóba mentek ki? - kérdezte mézes- mázas hangon, ezzel az úrra terelve a választást.
Hozzászólásai ebben a témában

|Vér-Kasza|csillagőrző| ExKanadai|Feleség ❤
Várkonyi Zoltán
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. szeptember 25. 09:56 | Link

Lanetta lelkem

[zárt]

- Kicsit kiütött, ennyi az egész - utánozza a lány hanglejtését, stílusát, túlkarikírozva az egészet. Közben azon gondolkodik, hogy valóban nem emlékszik semmire? Ha nem maradt meg emlék sem abból az estéből, akkor akár emlékeztethetné is....talán. Tekintete az ajkaira vándorol, aztán lejjebb a ruha kivágásból kikandikáló fehérneműre, ahol jó hosszú ideig meg is állapodik. A könyvet leengedi az ölébe, hogy takarja, azt amit nem szívesen mutogatna. Viselkedése zavart lesz, idegesen köhent párat, mielőtt újra beszélni kezd. Hangja színtelen és száraz. Nem szándékozik elárulni a gyenge pontját a lánynak.
- Nézesse meg a fejecskéjét! - Csak ennyit közöl vele, pedig biztos benne, hogy a csillagász konferenciáról nem beszéltek. Igazából nem is kellett volna megemlítenie, de már késő bánat, kimondta, visszaszívni nem tudja. Kedélyei lenyugodtak valamelyest a lenti tájékon, így a lelki egyensúlya újra a régi. Sokkal kényelmesebben is érzi magát, nem kell feszengenie, és a tekintete is el tud szakadni az intim látványtól. Hallgatja Lala csacsogását Erikről, aki egyáltalán nem tehetséges asztrológiából, különben megjegyezte volna a nevét. Ezek szerint a csókban sem, nagy lúzer lehet. Nem ad hangot gondolatfoszlányainak. Egy ilyen Erik féle népség nem érdemel annyit. Csak mélyet horkant, ami jelenthet akármit is. Most leginkább azt, hogy a sárga ördög megint gyökeret vert a szívében, aztán a gyomrára is áttelepült. ~ Semmi okod nincs rá, elvégre nincs köztetek semmi és nem is lesz ~ korholja a jobbik énje, amire tüstént reagál a másik fele: ~ Akkor se csókolózzon lúzerekkel! Alig bújt ki a tojásból, na. Csak az erkölcseit védem ~ dohogja feldúltan. A jobbik énje azonban nyomban leoltja: ~ Szánalmas vagy és az is maradsz. ~ Ezzel befejeződik az ádáz belső harc, amiből Várkonyi mindenképpen vesztesen kerül ki. Mélyet sóhajt és elhatározza, hogy elássa magát jó mélyre. Ekkor kukkant be az ajtón egy nála is szánalmasabb figura, aki megfelelő alanynak látszik  bosszúra, pláne, hogy a lány rábízza a választást, beengedik-e a kupéba vagy sem. Apró gonosz fény villan a szemében, arcán azonban földöntúli mosoly árad szét. Hasonló mézes-mázos hangnemben, mint imént az extanársegéd, átveszi a döntést.
- Ó,...igazán sajnálatos, de az foglalt. Egy hely szabad csak, közvetlenül a hölgy mellett, középen. - Meg sem várja, hogy a fiú beküzdje magát a felkínált helyre, újból magához ragadja a szót.
- Azon fecsegtünk éppen a kisasszonnyal, hogy a szendvicses fiúcska jól csókol-e. Sajnos nem jutottunk dűlőre, mert nincs elég tapasztalata ez ügyben. Lenne összehasonlítási alap? - Azonmód felugrik, mintha ez lenne a dolga, hogy segítsen a srácnak feltenni a csomagját. S mivel ő vagy három fejjel magasabb a jövevénynél, a legfelsőt is eléri, oda helyezi a pakkot. Megfogja a vállát, majd lenyomja a szerencsétlent a lány melletti ülésre, majdnem Lala ölébe, ha az odébb nem csusszan. Leül velük szemben és előveszi legbűbájosabb mosolyát.
- Nos? -
Utoljára módosította:Várkonyi Zoltán, 2017. szeptember 25. 10:16
Hozzászólásai ebben a témában
Vér Lanetta
INAKTÍV


Tancinéni
offline
RPG hsz: 278
Összes hsz: 2226
Írta: 2017. szeptember 25. 20:13 | Link

Várkonyi


- Ha annyi galleonom lenne, mint ahányszor ezt mondta gazdagabb lennék, mint a szüleim - kacagott fel jókedvűen, nem vette magára a dolgot, hiszen folyton hasonló mormogásos utalásokat tett az úr és lám mégis maga mellett tartotta, tehát annyira rossz még sem volt, hogy minden pimaszsága és baja ellenére is nem rúgta ki őt páros lábbal.
A férfira bízta a döntést, nem akart kipaterolni mindenkit mint ahogy szerencsétlen kalauzzal tette, s mikor Várkonyi kiejtette a foglalt szót teljes megelégedettséggel dőlt hátra a helyén, teste belesüllyedt a furcsa, bársonyszínű anyagba.
Azonban a boldogság nem volt hosszú életű, mikor meghallotta a mondat második részét értetlen képpel pillantott az úrra. Már ez is hallatlan volt, borzadályos, hiszen nem volt éppen ínyére a lánykának, hogy ott nyomorogjanak hárman, de úgy tűnt a kedves tanár úr még tudta tetézni a dolgokat.
Kelletlenül arrébb csúszik, hogy ne rá pakolják a jövevényt s mikor egy nem túl kedves pillantást vet amarra, az hamar arrébb is csusszan, jó nagy helyet hagyva kettejük között. Lala szemei sokféleképp tudtak csillanni, volt mikor bájosan és ellenállhatatlanul csábítóan, de volt, mikor fenyegetően és gyilkosságot ígérve, s mikor hasonlóan villant a női szem, akkor minden férfi fejét behúzva hátrált, ez a kölyök nem különben.
- Igazság szerint semmiféle dűlőre jutásról nem volt szó, mert vita sem kerekedett, egyszerű kijelentés volt a magam részéről. Az Úr csak azért hozta fel, mert majd megeszi a sárga irigység, s ezzel akar cukkolni engem, hisz vagy engem akar, vagy mert a fiúra féltékeny és a kis vézna testére. Nos, elárulná kedves barátunknak melyik igaz magára? Ne mondja, hogy egyik se, olyan opció nem létezik. - Ha Várkonyi keményen játszik, ő is be fog keményíteni, ajkain kedélyes, szelíd mosoly ül, de szemei ravaszul somolyogtak a szemben ülőre.
Hozzászólásai ebben a témában

|Vér-Kasza|csillagőrző| ExKanadai|Feleség ❤
Várkonyi Zoltán
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. szeptember 27. 11:55 | Link

Lanetta lelkem

[zárt]

Látszik a kis vézna srácon, hogy a legszívesebben inkább a pokol tüzére kívánná magát, mintsem ebbe a kupéba, e közé a két őrült közé, de csak megszeppenten ül, minél távolabbra húzódva Lalától, és tekintetét, igyekezve kontrollálni. Bizony a fiúcska sem veti meg az ingyen látványt, amihez különösképpen még kukkolnia sem kell, hiszen majdnem az orra is odaér. Hát Istenem, kicsit Cyranora hajaz a legényke. Arcán még jobban kiemelkednek a tini kor jellegzetes pattanásai, ezt még erőteljes izzadással is megfejeli. Biztosan a tenyere is lucskos, amit Várkonyi nyomban ki is próbál.
- Be sem mutatkoztunk önnek - duruzsolja, és hatalmas markát a fiú elé tolja.
- Várkonyi Zoltán vagyok. A kisasszony pedig Lanetta - mutat a hölgyeményre, sőt biztatja is.
- Nyújtson kezet maga is az úrnak, ne legyen udvariatlan! - kérleli a lányt, miután ő maga már elvégezte a kézfogást. Nem tévedett, a srác keze undorítóan nyálkás és hideg. Tanerőnk előveszi a zsebkendőjét, és hosszú perceken keresztül igyekszik megszabadulni a nyálkától. Miután késznek ítéli a dolgot, a használt zsepit a lány felé nyújtja, fejével intve, hogy vegye csak el nyugodtan, neki már nem kell. Közben hallgatja volt diákja monológját, és szinte azonnal ráköti beszéde fonalát, ahogy a másik levegőt vesz.
- Jaj, drága! Úgy látszik a kor nem hozza meg automatikusan a felnőttséget, mert még mindig hisz a mesékben. Azt képzeli, hogy én vagyok a maga hercege fehér lovon, csak azért mert eltűrtem a gúnyolódásait? Ne álmodozzon Csipkerózsika! A maga hercege ez a fiú, itt! - Azzal a halott sápadt kölyökre mutat, aki kettejük viharában már lassan a kárpitba olvad. Egyre sűrűbben néz fel lopva a magasban heverő bőröndjére, már Lala intim részei sem kötik le a figyelmét. Idegesen kapkodja a fejét, nyakát behúzva csendben ül. Arcán a "Hova kerültem?" kérdés fogalmazódik meg, az izzadtság már szinte folyik róla patakokban. Két kézzel markolássza az ülés szélét, hogy bármelyik pillanatban felugorhasson, ha ezek itt ketten rávetnék magukat.
Utoljára módosította:Várkonyi Zoltán, 2017. szeptember 27. 11:59
Hozzászólásai ebben a témában
Vér Lanetta
INAKTÍV


Tancinéni
offline
RPG hsz: 278
Összes hsz: 2226
Írta: 2017. szeptember 27. 21:53 | Link

Várkonyi


Lala nem szokott jött-ment embereknek kezet nyújtani, így most sem volt igazán szándékában, de Várkonyi felkérésére valamiért ízetlenül, de megtette. Maga sem értette miért, már nem tartozott az úrnak semmivel, nem volt többé segéde, csak egy egyszerű utas a másik utas mellett, akik véletlenül ismerték egymást.
A kéz érintése nem volt kellemes, de nem fintorodott el, nem alázta meg ezzel a fiút, meg különben is már hozzászokott nemesi körökben, hogy az ilyesmi, ha nem visel kesztyűt az ember, előfordul.
A zsepit is éppen ezen okból nem fogadta el a lányka, mert illetlenségnek találta, tehát inkább titkon, az ülésbe kente azt, ami ráragadt tenyerére, a férfi felajánlott zsebkendőjéről pedig tudomást sem vett.
- Hogy képzeli! - felállt a helyéről, tajtékzó dühvel, ruhája tengerként gyűrűzik körülötte és pár lépéssel már a férfi előtt is állt, csípőre tett kézzel, előre hajolva, hogy egészen az arcában legyen a másiknak. - Nem képzeli, hogy csitriket választok magamnak hercegül?! Ha ilyenek a hercegek inkább hagyjanak aludni. De maga is hagyjon, tapló és neveletlen, bizonyára minden gyengédebb érzésem csak a bájital utóhatása! Elmentem! - azzal már ki is viharzott a kis helyiségből, hogy a folyosón szívjon egy kis levegőt, a szerelvény végéhez sétált, ami csak alig pár lépésre volt az előbb elhagyott fülkétől és háttal mindennek nézte az elsuhanó tájat, próbálva felhevült testét és zakatoló szívét lenyugtatni.
Hozzászólásai ebben a témában

|Vér-Kasza|csillagőrző| ExKanadai|Feleség ❤
Várkonyi Zoltán
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. szeptember 28. 14:04 | Link

Lanetta lelkem

[zárt]

Várkonyit kupán csapásként érték a lány indulatos, de őszinte szavai, leginkább az a fél mondat, amiben az érzelmeit ecsetelte. Nem kap lehetőséget a szólásra, csak tátog, mint hal a szatyorban. Tehetetlenül nézi, ahogy a lány kiviharzik, és jobb ötlete nem lévén, haragos nyilakat lövell a fiú felé a tekintetével. Még olyat is mormog az orra alá, hogy az egész a siheder hibája meg, hogy a balsors vezérelte ide, pont az ő kupéjukba. Hol tartanának már a melltartós projekttel, ha a kis taknyos nem rondít bele a diskurzusukba. Hogy a fene vinné el és hasonló cifra káromkodások hagyják el a száját. Szegény, jobb sorsra érdemes fiúcska, a szivárvány összes színében játszik, a sötét lilától a hófehérig, ám szólni nem tud ő sem. Szája hangtalanul mozog, talán sátánűző formulát rebeg a vehemens tanárra. Várkonyi a továbbiakban ügyet sem vet rá, hanem becsomagolja vissza a csíkos pizsamát, hóna alá csapja a kis poggyászt, feltépi ő is a fülke ajtaját, majd körülkémlel a folyosón. Mikor meglátja Lalát a vonat végében, elindul feléje a bőrönddel. Odaérve megpihen, aztán elkapja a lány derekát, és szenvedélyesen megcsókolja az ajkát.
- Bocsánat, de nem értettem...mit is mondott az érzéseiről? - Mintha mi sem történt volna lezseren a falnak dőlve mosolyog kedélyesen a lányra, még akkor is, ha esetleg az akció jutalma egy pofon lett volna.
- Semmi jelentősége gondolom, csak tényleg nem értettem tisztán. - Közben a háttérben, egy halálra vált tizenhat éves srác oldalog ki az elhagyatott kupéból. Hátát a falnak vetve surran, minél messzebb a két őrülttől. A kalauznak magyaráz a párocskára mutogatva, aki csak legyint egyet. Nem lesz bolond beleavatkozni. Drágább annál az élete. Közben Várkonyi és a lány, mintha beszélgetnének. Messziről csak foszlányok vehetők ki.
- Én átköltözöm másik fülkébe, ha gondolja átjön maga is, vagy visszamehet az üres kupéba. Magáé a döntés. -
Ezzel elindul, hogy új helyet keressen magának.
Utoljára módosította:Várkonyi Zoltán, 2017. szeptember 29. 03:38
Hozzászólásai ebben a témában
Vér Lanetta
INAKTÍV


Tancinéni
offline
RPG hsz: 278
Összes hsz: 2226
Írta: 2017. szeptember 29. 23:42 | Link

Várkonyi
Zárás


Nem számított arra, hogy Várkonyi utána fog jönni, így mikor maga mögül lépteket hallott, a kalauzra gyanakodott, aki azért jött oda, hogy leszidja, mivelhogy nincsen kabinban. Már el is kezdett a lány agyalni valami csípős dumán, amivel elkergetheti a kellemetlen alakot, mikor a léptek megálltak és halk sóhaj tört magának utat. Meglepetten pillantott hátra válla felett, azonban épphogy rájött, hogy volt tanára volt mögötte, mikor erős ujjak megragadták a derekát és ízes ajkak az ajkaihoz préselődtek.
Köpni-nyelni nem tudott, bár egyik sem lett volna szerencsés, meglepte az, hogy a férfi ilyesmit tett, s az első reakciója azonnal az volt, hogy visszacsókolt, majd észrevéve magát gyengén, de megpofozta a férfit és elhátrált tőle.
Még mindig ott volt az, amit a fülkében mondott neki az úr. A kérdésre azonban akármennyire is pipa volt, nem tudott nem elvörösödni és elnézni azokról az élénken csillogó, kék szemekről.
- én....hát én... - makogott zavartan, hiszen amit mondott az teljes mértékben igaz volt és úgy tűnt a férfinek sem semleges, de ez a tény annyira megdöbbentette őt, hogy kiapadt a folyton lepcses szájú lányka szókészlete.
Mire észbe kapott Várkonyi megfordult és elindult a folyosón. Hallotta mit mondott és ujjai lassan hevesen lüktető szíve fölé emelkedtek. Azonnal visszarohant a régi fülkébe és lekapta a bőröndöt a felső polcról majd kirohant a kupéból, hogy kövesse a férfit és átköltözzön az úr mellé.
Már el is indult, határozott léptekkel, magában halványan mosolyogva, mikor hirtelen ledermedt és rájött, hogy nem figyelte meg, hová is ment be az úr. Zavartan fordult körbe tengelye körül, de a sötétített ablakokon nem lehetett látni semmit sem, az összesbe be kellett volna nyitnia ahhoz, hogy megtalálja Várkonyit.
Talán meg is tette volna, volt akkora elszántsága, de egy újabb meglepetés érte őt, fivére hangja háta mögül. Álmossal általában hideg viszonyt ápoltak egymással, de ez azzal is járt, hogy a fiú szerette maga mellett tudni kishúgát és cukkolni mindenféle beszólással.
S mikor meginvitálta a maga fülkéjébe Lalát, a lány nem tudott nemet mondani, szülei ugyanis borzalmasan fel lettek volna háborodva, ha megteszi, így magában hőbörögve ugyan, de kénytelen volt hagyni, hogy az aki az előbb megcsókolta, egy másik fülkében üljön, tőle távol.
Hozzászólásai ebben a témában

|Vér-Kasza|csillagőrző| ExKanadai|Feleség ❤

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér