36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Sonja Ainsworth
INAKTÍV


orosz | IM tanonc
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 274
Írta: 2017. március 5. 20:55 | Link

# Jonathan Gerhard Van den Bergh
még a vonaton..


A jókedve már akkor elpárolgott, mikor nemes egyszerűséggel közölték, hogy ez a vonat nem megy tovább, és vagy átszállnak egy másikra, vagy elkezdenek a sínek mentén gyalogolni.
Jó, nem teljesen így, de a lényegen ez mit sem változtat, és Sonja meg is fogadta, hogy utoljára választotta ezt a közlekedési formát. Félfüllel hall olyasmit, hogy " már megint", meg hogy " Magyarország, így szeretlek", de túl dühös most ő ahhoz, hogy ilyesmivel komolyabban is foglalkozzon, meg hát... azon túl, hogy ő is szív, nem érdekli. Vajmi kevés dolog van, ami érdekli, azokat pedig ma hagyta maga mögött.
Noha némivel derűsebb alapjáraton, ez meg nem látszik rajta, még otthon sem. Túl régóta, túl sokáig törekedett arra, hogy semmilyen érzelmet ne nyilvánítson - Donatskban muszáj volt, ha élni akart -, és ezekről a mechanizmusokról lemondani még nehezebb. Még okot sem talált arra, hogy megtegye. Porcelán arca pedig gyönyörű, még szebb, mikor mosolyog, de a lány gyanítja, hogy csak azért, mert úgy ritkán látni. Nem szenved depresszióban, épp csak nem szokott.
A másik vonatra felpattanva, magával cibálja a bőröndjét is, majd birka módjára kezdi követni az előtte lévőt, hogy a kellő pillanatban majd jól fel tudja lökni, és bevenni a helyet, amit az illető kiszemelt magának.
Ám mintha a karma még a gondolatokat is uralná, amint ez átsuhan a lány agyán, egy ajtó úgy oldalba vágja, hogy ő egyből nekitántorodik egy másiknak, vagyis felfogná az ajtó, csak hát épp az is nyitva van, így mire pisloghatna, vagy bármit is tehetne, valakin köt ki. Nem, nem egy ágyon... azon már van valaki, ő meg a valakin.
Ha poénos kedvében lenne, most beszúrna ide egy olyat, hogy meglepetés, vagy hasonló, ehelyett azonban tekintetével közli a nővel, hogy nagyon gyorsan tűnjön el a szeme elől, amit a hölgy meg is ért.
Sonja pedig már minden mindegy alapon, sóhajt fel a tehetetlen dühtől, majd fejét is hátra veti a mennyezetet tanulmányozva.
Utoljára módosította:Sonja Ainsworth, 2017. március 5. 21:05
Hozzászólásai ebben a témában



Jonathan Gerhard Bájgúnár igazából rajong értem ^^
Jonathan Gerhard Van den Bergh
INAKTÍV


belgian prince
offline
RPG hsz: 113
Összes hsz: 825
Írta: 2017. március 7. 00:18 | Link

- ¤ -
Sonja Ainsworth
- ¤ -

Immár hivatalos. Felvételt nyertem a nívós Bagolykő Mágustanodába. Igen magas követleményeknek kellett hozzá megfelelni. Szükséges volt egy bizonyítvány az eddigi tanulmányaimról és az apám bőkezű tandíjbefizetése. Ami aztán mégsem tudott olyan bőkezű lenni, mert nem engedtek többet adni, mint amennyi ténylegesen fedezi a költségeket. Jól mehet nekik. Vagy teljesen bolondok. Akárhogy is, még mindig jobban fogok járni ezzel a hellyel, minthogy szolgamunkát végeztessenek velem valahol.
A vicces nevű kis faluba tart épp a vonatom, ami mellett az iskola található. Azért jöttem, hogy körbenézzek és kitaláljam, akarok-e egy lakást vagy házat bérelni a környéken, vagy megfelelő színvonalúak a kínált szobák a körletekben. Megtehetném, persze, hogy minden nap hazamegyek a hopp-hálózaton át, de nincs hozzá kedvem. Ki akarok szakadni a környezetemből. Változás kell. Sokat utazok, az igaz, de jó lesz huzamosabban létezni és vegyülni valahol.
Hamarosan Magyarországra érünk. Életemben nem jártam még ott. De annyira nem vagyok lázban miatta, hogy az ablakra tapadva ámuljak és bámuljak. Annyira nem, hogy a határ előtt nem sokkal úgy döntök, ledőlök még egy kicsit. A büfékocsiból visszatérek a hálófülkémbe, leveszem utazótaláromat, letolom a cipőmet és így vetem magam az ágyra, ruhástul. Alkarom a homlokomra támasztom és szusszanva lehunyom a szemem.
Azt nem tervezem, hogy elbóbiskolok, de megtörténik. Legalábbis valamiféle alfa állapotba kerülök. Mondjuk eljutnak hozzám a fura zajok, mikor megállunk, de ahhoz nem elegek, hogy kizökkentsenek. Viszont amikor hirtelen rajtam landol valaki, na az igen. Összerezzenek és egyúttal durván fújom ki a levegőt, amit kipréselnek belőlem. Még pedig egy lány. Egy vörös lány. Lássuk be, rosszabbul is járhattam volna. De egyébként jobban is. Már éppen hozzászólnék, mikor féluton rájövök, hogy fogalmam sincs róla, értené-e, amit mondok, így inkább csak megfogom a derekát és elkezdem letolni magamról. Elhiszem, hogy kényelmes vagyok meg hogy szép a fülkém plafonja, de minden jó véget ér egyszer.
Hozzászólásai ebben a témában

A legrellonosabb diák - 2017 ősz/tél
Sonja Ainsworth
INAKTÍV


orosz | IM tanonc
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 274
Írta: 2017. március 12. 17:31 | Link

# Jonathan Gerhard Van den Bergh
még a vonaton..


Legalább kényelmesre esett. Ezt így el is könyveli, de az, hogy zavarban lenne, vagy kellemetlenül érezné magát emiatt, az nem látszik rajta. Voltaképp ilyesmit nem is érez, elvégre... nem az ő hibája, a nőt meg ráér később is megátkozni, ha addigra nem történik valami csoda, minek hatására lenyugszik.
Ő pontosan az a fajta lány, aki gondolkodás nélkül emel pálcát, vagy kezet másra, bár... mintha ez a kényszer mostanában szűnni látszana. Sonja viszont tisztában van vele, hogy nem a volt pszichológusa rá gyakorolt hatásának következménye, egyszerűen csak direktben kerüli az ehhez hasonló lehetőségeket. Nem akarja ebben az itt töltött három évében leírni magát, az meg a legkevésbé hiányzik neki, hogy emiatt kelljen lemondania arról, mait már évek óta tervezgetett.
Kezek kerülnek a derekára. Minden izma megfeszül, így talán nem lesz olyan könnyű őt csak úgy lepaterolni, ellenben segítségre nem is lesz szüksége. Másodpercek leforgása alatt történik minden. Ahogy az idegen hozzáér, ő fel is pattan. Nem realizálja a helyzetet, mire volna esélye észbe kapni, keze lendül, és egy hatalmas pofont kever le az illetőnek, akit nem is olyan rég még kényelmi tárgyként használt.
A reflexei viszont ilyenek, egyetlen kósza pillanatban mutatkozik meg szemében a megbánás, de azon túl csak a rideg távolságtartás az, amivel a másikat méregeti. Megszólalni sem fog, bocsánatot kérni meg főleg, még akkor sem, ha tudja, most ő a hibás. Taperolták már elégszer ahhoz akaratán kívül, hogy erről a mechanizmusról lemondjon.
A táskájába nyúl, majd egy üveget vesz elő, amit fel is hajt, szemét végig a kabintársán tartva. Méregeti, nem egyszer járatja fel-le rajta a tekintetét, aztán mintegy békejobbként nyújtja neki az üveget, amiben sejthető, hogy nem ásványvíz van, de... az illető talán nem finnyás.  
Hozzászólásai ebben a témában



Jonathan Gerhard Bájgúnár igazából rajong értem ^^
Jonathan Gerhard Van den Bergh
INAKTÍV


belgian prince
offline
RPG hsz: 113
Összes hsz: 825
Írta: 2017. március 12. 23:23 | Link

- ¤ -
Sonja Ainsworth
- ¤ -

Sikerül lenyomnom magamról az ölembe szakadt nőcskét, és éppen ülnék fel, amikor félúton kapok egy hangosan csattanó pofont az arcomra. Magam mellé támasztok, fejem a lendülettől oldalra fordul és így is maradok pár pillanatig. Még van bőr a képén ennek a vörös banyának. Beesik rám, heverészik rajtam egyet és mikor eltávolítanám, még én kapok érte.
Felemelkedem az ágyamról és ránézek. Csinos, csinos, és már nem is harap, de mindez nem menti meg. Felszegem az állam és várok még egy keveset, hátha méltóztatik kinyögni valami bocsánatkérés félét vagy bármit. Ám ahogy látom, erre aztán várhatok. Csípőre teszem a kezem és hitetlenül elvigyorodok. Még fújtatok is hozzá egyet. Ekkor pedig még rátesz egy lapáttal. Vagyis inkább egy üveggel. Iszik. Rájött, hogy szomjas. A legjobbkor. Különben pedig nagyon téved a leányzó, igenis finnyás vagyok. Legalábbis nem iszom akármit és főleg nem akárki után. Ő pedig bizony most egy nagyon nagy akárki a szememben.
Könnyedén lendül a kezem és ütöm ki fogásából a felém nyújtott flaskát. Ha pofozkodunk, pofozkodunk. Örüljön, hogy ezt nem a szép pofiján csattant. Merlinre mondom, ha nem most ébredtem volna és nem félig fekvő, félig ülő helyzetben ér a támadás, visszakézből kapta volna meg, ami jár neki. Engem aztán nagyon nem érdekel, hogy lány.
Miután az üveg nagy koppanással ér földet a küszöbön és már kezd is a padlóra ömleni tartalma, csak visszarakom csípőre a kezem és megemelt szemöldökkel várom, hogy elhordja magát a fülkémből. Persze előbb kérhet sűrűn elnézést is, amilyen nyelven csak tud, meg feltakaríthatja a padlót.
Hozzászólásai ebben a témában

A legrellonosabb diák - 2017 ősz/tél
Sonja Ainsworth
INAKTÍV


orosz | IM tanonc
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 274
Írta: 2017. március 12. 23:37 | Link

# Jonathan Gerhard Van den Bergh
még a vonaton..


Igen, Sonja sejti valahol, hogy nem ez egy kapcsolat tökéletes megalapozása, legyen az bármilyen, de végül is, ő csak vissza akar jutni abba a nyamvadt kastélyba, a srácot meg vélhetően úgyis utoljára látja. Pedig javuló tendenciát mutatott, már el merték engedni a kezét, erre meg egy apró mozzanat ki tudja zökkenteni abból az idillikus ürességből, amiben stagnált, és amiben köszöni szépen, jól is érezte magát.
A srácot hibáztatja érte, hiába nem tehet semmiről, bűnbaknak tökéletes lesz. Vár valami kifakadást, vagy bármit az "ugyan mit képzelsz, ki vagy te"-től elkezdve, a " most takarodj a szemem elől"-ig, de még ha fáj is bevallania, meglepi, hogy ezek közül egyik sem hangzott el. Fel is vonja a szemöldökét, egy pillanatra, mintha az érdeklődés is megcsillanna a szemében, de az annyira észrevehetetlen, hogy ha a másik nem figyel, simán elsiklik felette, holott ez igen ritka jelenség, már a vörös részéről, általában hidegen szokták hagyni mások, mind egy kaptafa, semmi újjal nem kecsegtetnek és unalmasak.
Lazán nézi végig, ahogy az üveg padlót fog, még a fejét is oldalra dönti, miközben végigkíséri tekintetével, hogy folyik a padlóra, de egyetlen mozdulatot sem tesz, mintha csak sóbálvány átok találta volna el. Bár pálca még nem került elő, az övé elérhető közelségben van, aztán meg még használni is tudja, úgyhogy nem riad vissza, sőt... mintha még élvezné is egy kicsit... valahol... nagyon mélyen.
Tudja, mire vár a másik, mikor csak úgy csípőre teszi a kezét, ahogy az anyja tette kiskorában, de hát arra várhat. Sonja nem tesz semmit, azon túl, hogy kezeit összefonja a mellkasa előtt, majd a kocsi falának dől, nem mintha ezzel növelhetne bármit is a távolságon, amennyire szűk a hely, csoda, hogy nem lesz itt senki klausztrofóbiás.
Kihívó mosolyt küld útitársa felé, s bár fáj még csak rágondolnia is, nem tudja behatárolni, mi lesz a következő lépés. Valószínűleg, a másik fog lelépni, de akkor meg nyert magának egy fülkét... rosszul ő ebből nem jöhet ki.
Utoljára módosította:Sonja Ainsworth, 2017. március 12. 23:41
Hozzászólásai ebben a témában



Jonathan Gerhard Bájgúnár igazából rajong értem ^^
Jonathan Gerhard Van den Bergh
INAKTÍV


belgian prince
offline
RPG hsz: 113
Összes hsz: 825
Írta: 2017. március 13. 00:26 | Link

- ¤ -
Sonja Ainsworth
- ¤ -

Őnagyságának nincs kedve eltakarodni a szemem elől és mindennek tetejében hagyja a kabinom padlóját az italában fürödni. Szép kis firma. Nekem is a kezem ügyében van a pálcám, de azt lesheti, hogy akár csak egy suhintást teszek azért, hogy eltűntessem a mocskát. Hiába én csaptam ki a kezéből, csak magának köszönheti. De nem mozdul. Csak élvezi a fülkém falának kényelmes támasztékát.
Kilépek a szűk folyosóra és csettintgetni kezdek. Járkál itt fel-alá a hálófülkék környékén egy amolyan szobafiú féle. Fogalmam sincs, a vonatokon hogy hívják őket. Minden esetre csettingetek, mintha ettől varázsütésre itt teremne. Majd itt is fog. Addig meg csak lesajnálóan nézem a vöröskét és továbbra sem szólok hozzá.
Lám, érkezik a személyzet egyik tagja. Némi további csettintgetés után mutogatok neki a feltakarítandó területre. Úgyhogy nyilván érti, mit akarok tőle. Látszik rajta a tétovaság és az, hogy nincs teljesen szokva ilyen feladatok hirtelen ellátáshoz, sem ilyen stílushoz. De jó lesz, ha megszokja. Bólogatva veszi elő a pálcáját, hogy végrehajtsa a tisztítóbűbájt. Részemől közben a csomagomhoz lépek és megszerzem belőle arany pecsétgyűrűmet, az ujjamra húzva. Ez nem csak egy tekintélyes ékszer, ám egyben varázstárgy, amely azt a célt szolgálja, hogy értsem, amit ezek az emberek beszélnek, meg hogy ők is értsenek engem. Igazából jó is lesz, ha mostmár le se veszem igazán az elkövetkezendő években. Legfeljebb alváshoz.
- A hölgynek nem ide szól a jegye - bökök aztán a lazán álldogálló nőcske felé, innentől a srácra bízva, hogy csináljon vele valamit. Én nem fogok vesződni vele.

###
Hozzászólásai ebben a témában

A legrellonosabb diák - 2017 ősz/tél
Sonja Ainsworth
INAKTÍV


orosz | IM tanonc
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 274
Írta: 2017. március 13. 00:38 | Link

# Jonathan Gerhard Van den Bergh
még a vonaton..


Majdnem, de csak majdnem felhorkant a piperkőc csettintgetését nézve. Voltaképp jót is mulatna ezen, ha nem utálná zsigerből a hozzá hasonló férget - nem tartotta, nem is fogja őket többre tartani - de így csak kivár.
Persze, mondhatná azt is, hogy csettintésre nem fog megjelenni senki, aki majd kinyalja a ..., de esze ágában sincs a szavakat pazarolni rá.
Az emberkét sem érti túlzottan, tisztában van vele, hogy nincs a munkaköri leírásában az, hogy mások után takarítson, na meg első ránézésre, kabintársának se lenne ez megerőltető, sőt magának Sonjának sem, de itt most ő a szenvedő alany, hisz békülni akart a maga sajátos módján, az más kérdés már, hogy ez nem jött össze neki. Megpróbálta. Jó, tudja ő, hogy nagyobb erőfeszítéssel talán meg is enyhíthetné az illetőt, de főleg ezek után már esze ágában sincs.
- Sőt... nem is erre a vonatra - dől belőle a segítőkészség, mikor közli a takarító fiúval, akinek egyből be is ugrik, miről van szó.
- Sajnálom uram, a másik szerelvényünkkel gond akadt, és a hölgynek is át kellett szállnia. Mostanra már minden hely foglalt, de a társaságunk kárpótolja a kellemetlenségért, amennyiben Ön óhajtja - monoton szövegként darálja le, mintha nem rendhagyó eset lenne, aztán ott is hagyja a párt, abban a kellemes légkörben, amiben voltak.
Talán most kéne diadalittas vigyort megejtenie, vagy közölni, hogy így jártál s*ggfej, de ennyire gyerekes játszmákba már nem hajlandó belemenni.
Az ágyat viszont meghagyja eredeti tulajának, a földre ülve kotorássza elő a jegyzeteit - noha idén nem fog levizsgázni, valamivel akkor is el kell ütni az időt -, és inkább bújik azokba, semmint a piperkőccel diskuráljon.
Egyedül a rellon címerét viselő nyakkendő az, ami kikandikál, és felfedi a másik előtt, hová is tartozik, és még mennyi időt kénytelenek együtt tölteni, mélységes sajnálatukra.
Hozzászólásai ebben a témában



Jonathan Gerhard Bájgúnár igazából rajong értem ^^
Jonathan Gerhard Van den Bergh
INAKTÍV


belgian prince
offline
RPG hsz: 113
Összes hsz: 825
Írta: 2017. március 13. 01:10 | Link

- ¤ -
Sonja Ainsworth
- ¤ -

Összevont szemöldökkel pislogok a lányra, mikor csak így bevallja, hogy potyautaskodik, de nagy sajnálatomra aztán mégsem erről van szó. A szobafiú felvilágosít a helyzetről. A szomorú helyzetről.
- Mindenképpen óhajtom. Ezért még szép, hogy kárpótolni fognak - intek a vöröske felé, amit értelmezhetnénk úgy is, hogy magát a kényszerű átszállás miatt kialakult helyzetet sérelmezem, nem pedig a kabintársam személyét. Azonban szerintem mindannyian tudjuk, hogy mindkettőt ugyanannyira kikérem magamnak és ugyanúgy ez-ként utalok rá.
Magunkra maradunk. A hölgyike már birtokba is veszi a fülkét. Kényelmesen elhelyezkedik a földön. Legalább tudja, hol a helye. Mondjuk padló a folyosón is van, úgyhogy ezt ott is csinálhatná. De nincs kedvem a további huzavonához. Kinézek az ablakon, valami ismertetőjel után kutatva, merre járhatunk. Hamarosan észreveszek egy táblát. Ez már Magyarország lesz. Oké, akkor nem kell túl soká kibírnunk együtt. Egy sóhajjal lököm el magam az ablakkerettől és nézek le a vörösre. Ahogy így végigpásztázom, bizony kiderül róla számomra, hogy nem csak fülke-, de háztársak is leszünk. Nagyszerű.
Az ajtóhoz megyek és ellenőrzöm, rendesen be van-e zárva. Nehogy egy harmadik személy is beessen ide hozzánk, amikor már kettőnknek is ilye szűk ez a hely. Ráfordítom a reteszt, aztán leülök az ágyra és hanyatt dőlök, tovább ejtőzni még. Kezeimet lazán tarkóm alá teszem és a plafont nézve hallgatom a vonat monoton kattogását. Pislogásom felveszi az ütemét, mígnem szemem lehunyva marad.
Hozzászólásai ebben a témában

A legrellonosabb diák - 2017 ősz/tél
Sonja Ainsworth
INAKTÍV


orosz | IM tanonc
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 274
Írta: 2017. március 26. 14:41 | Link

# Jonathan Gerhard Van den Bergh
az állomáson....


Az út további része már egész kellemesen telik. Az a valaki ott, nem nyaggatja, ő meg aztán végképp nem tesz lépéseket aziránt, hogy megtörjön a csend. Nehéz ugyan belenyugodnia, hogy egy levegőt kell szívnia vele, de már csak dacból sem hagy nyugtot neki. Amint látja, hogy több ideig maradnak hunyva a szemei, valami véletlennek tűnő mozzanat közben, rúg az ágyába, vagy hajít véletlenül felé egy papírgalacsint, miután megunta a jegyzetei bámulását.
Aztán már ez sem szórakoztatja, így hagyja elaludni a másikat,  és inkább zenét kezd hallgatni, miközben az ablakon bámul ki, mígnem az ő szemei is csukva maradnak egy óvatlan pillanatban.  

Még így is előbb ébred. Ő már tudja, hogy percek múlva megérkeznek, erről viszont nem óhajtja tájékoztatni útitársát. Reményei szerint még azelőtt elslisszol, mielőtt  a másik felébred, ő meg jó eséllyel a vonaton ragad. Már szedni is kezdi a cókmókját, amikor pedig a szerelvény megáll, meg is indul.
Megtorpan végül is, és a férfit lesi. Megtenné, valami mégse hagyja neki, talán a lelkiismeret, hisz ennyire mégse bunkó, még akkor sem, ha a másik ezt teljes mértékben megérdemli.
Sóhajtva veszi elő a pálcáját, majd egy néma Wasser kíséretében magához hűen kelti a fekvő egyént.
- Megjöttünk - közli, aztán már le is lép. Minél előbb kávéra van szüksége, ahhoz, hogy innen még a kastélyig is el tudja vonszolni magát, így amint  a lába földet ér, megy és be is szerez magának egyet, fikarcnyit se törődve a maga mögött hagyott bájgúnárral.
Hozzászólásai ebben a témában



Jonathan Gerhard Bájgúnár igazából rajong értem ^^
Jonathan Gerhard Van den Bergh
INAKTÍV


belgian prince
offline
RPG hsz: 113
Összes hsz: 825
Írta: 2017. március 28. 11:48 | Link

- S -
Sonja Ainsworth
- S -

Erre szokták mondani, hogy az illető vagy hülye vagy halhatatlan. Amikor végre hagynánk egymást békén, kekeckedni kezd velem. Egyszerűen kihívja maga ellen a sorsot. Ezer szerencséje, hogy már félálomban vagyok és éppen csak résnyire nyitom olykor a szemem, hunyorogva nézni meg, mi ütközött az ágyamnak. Azonban a kiváncsiságomat félúton elvesztem és szusszanással rakom vissza a fejem a párnára. Egy-egy engem eltaláló galacsin nyomán meg csak odakapom a kezem eltalált tagjaimhoz, mintha legyet hesegetnék el.
Mélyen szuszogva lebegek álom és ébrenlét határán, hátamon heverészve kényelmesen, mígnem egy jó adag vizet locsolnak az arcomba ébresztés gyanánt. Nyomban felülök és fejemet rázom, arcomat törölgetem. Közben hallom kéretlen kabintársam bejelentését és távozó lépteit.
- Nyomorult kis... - kezdek szitkozódni, de ez hamar áthajlik az orrom alatt morgásba, hiszen már nincs itt, akire az átkaimat szórnám. Sűrűn pislogva tapogatom ki pálcámat és mondok magamra egy szárító búbájt. Amint ezzel megvagyok, mogorva képpel ülök még az ágyon egy kis ideig, majd egy sóhajjal felkelek és összeszedem magam. Felveszem talárom, pogyászomat pedig magam előtt lebegtetve lépek a szűk folyosóra, csaknem az utolsók közt hagyva el a vonatot.
Gyönyörű kezdés ez, mondhatom. Alig várom a folytatást.

###
Hozzászólásai ebben a témában

A legrellonosabb diák - 2017 ősz/tél

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér