36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Virág Dorka
INAKTÍV


miss magány
offline
RPG hsz: 4
Összes hsz: 5
Írta: 2016. december 10. 13:56 | Link

A vonat egyre csak közeledik az állomáshoz. Az állomáshoz, ahol Dorka új iskolája van. Mikor a levelét megkapta meglepődött ugyan, és eleinte nem is igazán akarta elhinni, azt hitte, hogy valami vicc, de egy idő után világossá vált számára, hogy ez igaz. Végre megmagyarázódott az a sok furcsaság, ami vele történt. Örült annak, hogy végre elszakadhatott a muglik világától. Egy teljesen új élet vár rá.
 Ahogy egyre közelebb ér a vonat az állomáshoz, Dorka úgy kezd el készülődni a leszálláshoz. Három nehéz csomag van nála - és egy gitártok -, és fogalma sincs, hogy mégis hogyan fogja őket elvinni a sulihoz, vagy hogy hogyan fog leszállni a vonatról. Majd csak megoldja valahogy, gondolja magában.
 Szerencséjére senkivel nem kellett osztoznia a kúpén. Azt kellett volna még! Hallgatni a másik felesleges locsogását..
 Dorka a vonat leghátuljában foglalt helyet, mert arra számított, hogy oda kevesen mennek el. Jól döntött, senki nem zavarta út közben.
 Dorka egész úton olvasott, ez jól volt, és most itt az ideje annak, hogy meginduljon kifele. A hátára kapja a gitártokot. A három nagy és nehéz táskáját valahogy egymásra pakolja, mintha csak várat építene, és kinyitja a kúpéja ajtaját, majd megindul kifele. Kint néhányan állnak, és mikor megáll a vonat mindenki kifele tolong. Dorka úgy dönt megvárja, míg mindenki kiballag, úgyse siet sehová. Mégis sikerül az utolsó pillanatban kiszállnia. A táskáit gyorsan lerakja a peronra, majd ő is lelép. A vonat pont akkor indul el visszafele, mikor ő leszáll, és a nagy sietségben megtántorodik, a gitártok súlya is hátrahúzza.. Csak azt érzi, hogy hátra fele zuhan..
Hozzászólásai ebben a témában

"Az egyedüllét tiszta állapot. Rossz, de egyértelmű. Előbb-utóbb kitermel valami keménységet... valami dacot."
Lepsényi Zalán
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 1788
Írta: 2016. december 10. 14:51 | Link

Dorka

Nem értem, hogy is gondolhattam én azt, hogy sikerül reggel felkelnem. Igaz, eredetileg az volt a terv, hogy még visszajövök Pestről a kastélyba egy késő esti vonattal, de Daival szerencsére elhúzódott a csevegés és alapból már tizenegy és éjfél között mentem haza, utána pedig nem sok kedvem volt összepakolni és elindulni az állomásra. Jobbnak véltem reggel felkelni és ha még a vonat sem késik, tán be is értem volna az első órámra. Nem a vonat hibája, az feltételezem, pontosan közlekedett. A gond velem volt, vagyis nyilván nem jött össze a felkelés, főleg hogy az ébresztőt is elfelejtettem lefekvéskor beállítani. Mikor megnéztem a sötétítőtől félhomályba vesző szobámban az órát, azonnal lemondtam az első pár órámról. Majd kimagyarázom valahogy, noha az is lehet, hogy észre sem veszik, hogy nem ülök bent.
Kénytelen vagyok a kora délelőtti vonattal bekocogni Bogolyfalvára. A vonat közepe táján elfoglalom a magam helyét, aztán nem sokkal már alszok is tovább. Semmi különleges nincs az utazásban, már századszorra teszem meg ezt a távot, így még a táj sem köt le. Mindazonáltal felszabadultabb és boldog vagyok, amiért kibékültem Daival, pontosabban amiért tisztáztuk a problémánkat. Örülök, hogy nem veszítettel el a féltesómat és hogy nem hazudott, azaz nem beszélt rólam az apjának. Érzem, hogy közeleg a pillanat, mikor megismerhetem a valódi apámat, de picit izgulok is. Félek, mert eddig gyakorlatilag letagadott, hát mi lesz ezután? Egy biztos, anyám már tud mindent és a szavai új erőt adtak. Kezdem elhinni, hogy minden rendben lesz, noha ez még bátor feltételezés. Jóval a leszállás előtt már felébredek, így kénytelen vagyok nézelődni és gondolkodni is kicsit. Utóbbi időkben ezt jobban szerettem elkerülni, mert csak jobban sztesszeltem magam a bajokon, ám kezdek helyre jönni, azt hiszem. Lassan és fülsüketítő féknyikorgással áll meg a vonat, én meg az elsők között pattanok le róla. Nincs sok cuccom, hiszen csak pár napra ugortam haza, hogy beszéljek anyámmal és mint közben kiderült, Daival is. Fura ennyire üresnek látni az állomást, noha ez relatív, elvégre azért jócskán szálltak le a vonatról, de amúgy kevesen várakoznak, biztos azért, mert hétfő van és munkaidő. Nekem is már órán lenne a helyem, ehelyett csak belekap a hajamba a szellő és kész vagyok elindulni a kastélyba. Milyen jó lesz, ha Ricsiékkel leköltözünk végre a faluba, nem kell felcaplatnom a kastélyban lévő szobámig, hogy lepakoljak és pihenjek. Elgondolkozom, hogy beugorjak-e Gwenhez, de aztán rájövök, hogy éppen több száz kilométerre van tőlem és az egyetemi előadását hallgatja. Na hát ez bukta, ideje is megtennem azt a szörnyen nehéz első lépést. Még egy pillantást teszek a vonatra, talán éppen azért, mert az lassan megindul visszafelé, hogy megtegye a hétfői újabb útját. A vonatról viszont elterelődik a figyelmem, amikor hirtelen egy szokatlan mozdulatot veszek észre a tőlem nem messze álló személytől. Látom, hogy a sok cucca miatt megbillen és ha elég béna, akkor le is eshet a peronról, márpedig úgy tűnik, ez fog történni. Mellé lépek, elkapom a derekát és úgy rántom vissza egyenesbe. Nem nagy mozdulat tőlem, meg úgyis útba esett. Ennyi táskával csak a lányok képesek utazni, sosem bírtam megérteni őket.
- Óvatosabban! - közlöm vele semleges hangon, aztán megvárom, amíg biztosan megáll a saját lábain, végül elengedem. Igazítok táskámon, ami a manőver közben majdnem leesett rólam, végigmérem a lányt, hogy ki és miféle lehet, mert még nem láttam. Mondjuk ez nem jelent semmit, borzasztó az arcmemóriám,  aminek persze van előnye is. Na mindegy, valószínűleg úgyis egy új csajszi érkezik az iskolába.
Hozzászólásai ebben a témában

Virág Dorka
INAKTÍV


miss magány
offline
RPG hsz: 4
Összes hsz: 5
Írta: 2016. december 10. 15:30 | Link

Abban a pár másodpercben, amíg zuhan nem gondol igazán semmire. Ami mégis csak meglepő, hisz az ilyen pillanatokban szokott az emberben lejátszódni az egész élete. Dorka ekkor egyedül csak arra gondol, hogy igen, csak ő lehet ilyen szerencsétlen, hogy már az első nap képes így járni. Bárcsak jobb lenne az egyensúly érzéke!
 Aztán érzi, hogy valami nem hagyja esni. Egy srác karja. A fiú visszahúzza a peronra. Ahogy újra biztonságban érzi magát egy pillanatra lehunyja a szemét, és átgondolja, ami vele történt. Szóval, sikerült már az első nap valamilyen  balesetet szenvednie. Végül is csak majdnem balesetről van szó, a fiú megmentette. Még is elönti a méreg. Hogy képes ilyen béna lenni?! Már az első napon magára vonja az emberek figyelmét?! Nem lett volna egyszerűbb mindenkit fellökni, és elsőként leszállni arról a nyamvadt vonatról?! Dehogynem, ezerszer jobban járt volna. Kinyitja a szemét és ránéz a srácra. Azt tanácsolja, hogy legyen óvatosabb. Dorka bólint.
 - Köszönöm - mondja. Ekkor jut ideje csak körbenézni. A látvány őszintén leveszi a lábáról. A méreg helyét felváltja a boldogság. Igen, végre új életet kezdhet. Végre nem fogják kicsúfolni azért, mert furcsa. Ebben az iskolában mindenki olyan, mint ő - mindenki tud varázsolni. Végre nem fogja magát kívül állónak érezni magát. Végre nem lesz nap, mint nap sírógörcse azért, mert mindenki utálja. És bár egy idő után teljesen hidegen hagyta már, hogy mindenki röhög rajta és szekálja, ugyanúgy rossz érzés tölti el, amikor arra gondol, hogy mennyit szekálták néha. Most komolyan?! Kérdi magában. Tényleg erre kell gondolnod, mikor örülnöd kéne?! Szóval megpróbálja pozitívabban látni a világot. És arra gondolni, hogy igen itt az új élete. Már benne van és nincs kiszállás!
 Eztán belegondol mégis, hogyan fogja a cuccát bevinni a kastélyba. A fiúra néz. Ő csak tud valami varázsigét vagy valamit, amivel betudja vinni az iskolába a bőröndjeit. Vagy éppen le kéne valahova adnia őket? Na, ez egy jó kérdés. Csak megkérdi a sráctól.. Na, de hogy szólítsa meg? Megpróbál valamit..
 - Öhm.. - Gratulálok, nagyon találékony vagy, Dorka, csak így tovább. - Te is a Bagolykőbe jársz, ugye? Nem tudod, hogy hova kéne vinnem a bőröndjeimet?
 Úgy dönt, hogy újra egy kisebb tornyot épít a bőröndjeiből, aztán a cipekedést csak megoldja valahogy. A 'hová' kérdés most talán fontosabb.
Utoljára módosította:Virág Dorka, 2016. december 10. 15:31
Hozzászólásai ebben a témában

"Az egyedüllét tiszta állapot. Rossz, de egyértelmű. Előbb-utóbb kitermel valami keménységet... valami dacot."
Lepsényi Zalán
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 1788
Írta: 2016. december 10. 17:25 | Link

Dorka

Egy fa, két fa, sok fa, a szemem csak ugrándozik miközben a másodpercek fele alatt befókuszál egy adott pontot, majd ugrik is tovább a következő fix tájalkotóra, elvégre a vonat halad és a fák is rohamosan tűnnek el a szemem elől. Ettől mindig hamar elfárad a szemem, majd egy idő után megunom a nézelődés és pupilláimat elfedem a valóság elől. Álomba merülök, mely lehet a kipihentségemnek köszönhető, nem csoda, hogy nem tudtam felkelni kora reggel. Még tart a kóma, hiába ülök már a vonaton. A pesti levegő nem ébreszt fel annyira, mintha a Mátra hegyvonulatai között tenném meg a kastély és Bogolyfalva közti utat. Na de majd akkor magamhoz térek, addig is ráérek szunyókálni. Nagyjából fél órával az érkezés előtt térek ismét magamhoz és muszáj lenne valamivel elütnöm az időt, viszont tanulni nem akarok, nincs nálam semmi értelmes dolog, szóval marad az elmélkedés. Konstatálom, hogy már nem vagyok teljesen lesújtva, kevésbé stesszelek, talán ez amiatt van, hogy sikerült elsimítanom a problémákat anyámmal és Daival, mindazonáltal még mindig kérdéses, milyen lesz ennek az egész kavarodásnak a kimenetele.
A vonat lassulni kezd, nekem meg itt az ideje felemelnem a seggem és leszállnom a vonatról. Szerencsére nincs sok cuccom, így könnyedén leugrok a tömegközlekedési eszközről. Végignézek az állomáson, többek között visszanézek a vonatra is, így van lehetőségem meglátni az éppen egyensúlyát vesztő  lányt. Nincs tőlem messze, ez a szerencsére, na meg a nagy szívem, ami akkora, mind egy dió, de azért kellően sűrű. Utána kapok, ott ahol érem, ami történetesen a dereka és visszahúzom a peronra. Nem csodálom a meglepettségét, hajszálon múlt minden. Némi fáziskéséssel kinyitja szemeit és tekintetünk találkozik. Ekkor nekem is van időm és lehetőségem végigmérni őt, valamint megtudni, hogy tulajdonképpen kit is mentettem meg. Vörös haj, fehér bőr, érdekes arcelrendezés, megszeppent tekintet, bizonytalanság. Nem veszett el bennem egy Sherlock, a megjelenése triviális tényeket közöl: új diák érkezik a suliba. Elengedem és megigazítom a táskámat. Lassan indulnék is tovább, mikor meghallom a nyöszörgést, mire ismételtem rápillantok az idegenre. Érdekes kérdést tesz fel, ilyet még nem is hallottam eddig, pedig mialatt prefektus voltam, jó pár bugyuta kérdéssel fordultak hozzám az újak. Nem is tudtam, hogy sírjak vagy nevessek rajtuk, így maradt a szokásos fapofa. Bólintok arra, hogy én is a Bagolykőre járok, majd furcsállóan nézek rá, ám végül szó szerint értelmezem a bőröndjeivel kapcsolatos kérdését.
- A szobádba? - válaszolok egy kérdéssel, amit inkább kijelentve gondolok és szerintem a lány is érti. Ha valóban gólya, akkor a gólyalakban fogja tölteni azt az időt, amíg nem lesz saját szobája, vagy netán le nem költözik a faluba. Tényleg nem értem a kérdést, vagyis azt, hogy hova máshová akarná vinni őket? Én biztosan meg nem válnék tőlük, mert ez még mindig Magyarország és két perc figyelmen kívül hagyás után már nyoma is veszik a táskáknak, a DHL pedig nem tartózkodik Bogolyfalván, így sajnos a vállalat szállítmányozási kedvességét sem tudja igénybe venni.
- De gondolom, elsős vagy és a kastélyba mész, szóval adjad csak - mondom, mert mégis csak nem illik bunkónak lennem, hiába nem szeretem az értelmetlen kérdéseket. Nincs is rossz kedvem és miért ne segítenék a csajszinak, így elveszek tőle néhány cuccot, a gitárját is, amin már megakadt a szemem. Nem vagyok én annyira seggfej srác, ezt Gwen is igazolni tudja. Elindulok a suli felé közepes tempóban, már úgyis mindegy lenne a sietség, nem fogok beérni a fontos óráimra.
Hozzászólásai ebben a témában

Virág Dorka
INAKTÍV


miss magány
offline
RPG hsz: 4
Összes hsz: 5
Zalán
Írta: 2016. december 10. 22:21
| Link

Ahogy arra számítani lehetett Dorka nem éppen a legjobb abban, hogy normálisan tudja kifejezni magát. A fiú válasza, bár kérdés volt, inkább hat rá kijelentésként. Nem baj, fő, hogy megy a kommunikáció, gondolja magában. Furcsán hathat, hogy Dorka folyton magát szapulja, de aki nem igazán szokott másokkal beszélgetni attól mit várunk? Az arcán most is ugyanaz a furcsán semmilyen arckifejezés ül, mint általában. Az évek során megtanult mindenre semleges arcot vágni, és bár az előbb még ijedt volt, most már újra magára öntötte a megszokott arcát.
 A fiú elveszi a táska-tornyát, és rögtön utána szólna, hogy nem kell, de a srác már elindult. Követi, hiszen ő az egyetlen, akivel eddig szóba állt és magát ismerve nem igazán fog mindenkivel beszélni, aki szembe jön vele az utcán. Szedi a lábát, hogy beérje a srácot.
 Közben még mindig lenyűgözi a látvány. Teljesen oda van a környékért. Na, és a kastély.. Az új iskolája. Remény tölti el és egy furcsa melegség a lelkében. A már sokszor emlegetett új élet vár rá. Egy másik élet. A régiben egyedüli támasza a két bátyja volt, akikhez bármikor fordulhatott.. Apropó a két bátyja.. Majd mindenképpen írnia kell nekik. Miután beköltözködött és elkezdte a tanulmányait, biztos szán rá időt, hogy írjon nekik. Furcsa, csak nem rég jött el otthonról máris mennyire hiányzik neki a két testvére. Nem gondolta volna, hogy ennyire hiányolni fogja a hülyeségeiket... Bár belegondolva ebben semmi furcsaság nincsen, hiszen csak ők voltak képesek mosolyt csalni teljesen összetört húguk arcára. Arra gondol, hogy hogyan kezdték tanítgatni az első gitárján, majd, hogy hogyan segítettek neki legyőzni a sötétségtől való félelmét.. És, hogy hogyan vigasztalták. Bár sokat hülyéskedtek , ők voltak azok, akik mindig megértették őt.. Nagyon fontosak számára.
 És most itt sétál. Egy tök idegen fiú cipeli a bőröndjeit. Ez valahogy zavarja. Nincs hozzászokva, hogy helyette cipekedjen. Legszívesebben átvenné tőle a cuccait, de ahhoz megint meg kéne szólalnia, amire nem biztos, hogy képes lenne.. Mármint megszólalni talán, de arra, hogy valami normálisan mondjon kevés esélyt lát. Amúgy sem szeret fölöslegesen fecsegni. Nem igazán tud másnak semmit sem mondani..
 Meglepő módon várja az iskolát, pedig itt is tanulnia kell majd. Kíváncsi arra, hogy mégis milyenek lesznek itt az óránk. Biztos érdekesek. Megtanul majd varázsolni. Erre gondolva megint boldogabb lesz.. Egy új dolog. Talán a sok tanulás közben nem lesz ideje ennyi mindent éreznie, mert már kezdi zavarni, hogy közel húsz perc alatt vagy tíz érzelem futott át rajta.
Hozzászólásai ebben a témában

"Az egyedüllét tiszta állapot. Rossz, de egyértelmű. Előbb-utóbb kitermel valami keménységet... valami dacot."

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér