36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Thomas Alexander Everett
INAKTÍV


Előkészítős igi bácsi
offline
RPG hsz: 82
Összes hsz: 195
Írta: 2016. augusztus 18. 19:48 | Link

Előkészítősök és kísérők.
Gyülekezünk.


Három napos osztálykirándulás. Bevallom ezer éve nem voltam ilyenen, sőt kicsi gyerekkel sem, tekintve, hogy most már Ash is nagykorú. Bevallom, amikor szüksége lett volna rám, a kamaszkorában, nem tudtam az apja lenni, és most igyekszem mindent bepótolni ezzel kapcsolatban, ami talán néha túl terhes is neki.
Viszont erre a mostani, iskola szintű kirándulásra azt mondta, hogy nem lesz baj, minden simán fog menni. Negyven gyerek. Sima ügy. Miért is ne lenne az, hiszen számos kísérő is jön velünk. A különvonatunk nyolc harminckor indul, A találkozót a többiekkel nyolc tizenötre beszéltem meg. Jön egy csoport a kollégiumból, a kísérők egy részével, a többi gyerek pedig, akik a faluban lakik, a szüleivel jön majd az állomásra. Illetve páran a Bagolykőből is, főleg azok, akik tavaly még az előkészítőt gyarapították.
Jelenleg nyolc tíz van, én vagyok az első érkező. Reméltem is,hogy így lesz. Besétálva az állomásra látom, hogy a vonatunk már bent áll, de még ott sem várakozik senki, így aztán kimegyek az épület elé, hogy ott várjam meg a többieket. Utazótáskámat, melynek jó részét édességek teszik ki, magam mellé helyezem, egy kicsit nyomja is a vállam. Szerencsére hamar leérünk Szalamantonra, a szállásunk sincs messze. Mára csapatépítőket terveztünk, holnap pancsolás a Balatonba, este mesenézés, társasok, másnap városnézés, aztán irány haza. Este kicsit későn érünk haza, ami a szülőknek annyira nem tetszett, de amikor felajánlottuk, hogy faragunk itt - ott a programokból, egyből viszakoztak. Végül is, a negyedéveseknek ez lesz az utolsó kirándulásuk a Bagolykő vagy más, választott iskolák előtt, míg az elsősöknek az első. Minden szülő megtalálta a maga okát, hogy jó lesz a gyereknek, ha kimozdul innen egy kicsit.
Amíg várakozom, egy füzetet veszek elő. Ebbe írtam fel a névsort, az esetleges allergiákat, gyógyszereket, amikre oda kell figyelni, a kísérőtanárok nevét. A vonat indulását, érkezését, egyszóval mindent, ami életmentő lehet egy ilyen kiránduláson. Ha ezen túl leszünk, és nem lesz semmi gáz, akkor nagyon, de nagyon hálás leszek az univerzumnak.
Hozzászólásai ebben a témában

Dolnay Camil
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 15
Összes hsz: 270
Írta: 2016. augusztus 21. 21:41 | Link

A szülei szétaggódták magukat a kirándulás miatt. Nem csoda, hiszen még a közelben sem lesznek, amikor kicsi fiúk az első, többnapos utazását teszi nélkülük. (Nem számítva, hogy az addig Romániában élő család egyedül elengedte a kis Dolnayt egy magyarországi bentlakásos iskolába, ami azért elég nagy kaland mind a tininek, mind a szüleinek.) Azért anyuka megoldotta, hogy Debrecenből is felkészíthesse Camilt a kirándulásra. A fiú a kollégiumi csoporttal érkezik, méretes hátizsák van a hátán, amelyben az esőkabáttól a pót pót alsógatyáig minden megtalálható, ami szükséges, és ami nem szükséges ezen az osztálykiránduláson. Szófogadó fiúcska.
Egy hónap se kellett hozzá, az alapjáraton csendes Camil beindult a Shanes-ben. Rengeteg diákot megismert, mindig volt valaki, akivel éppen lógott, vagy akik épp vele/rajta lógtak. Lelkes amatőrként második hónapja elején irodalmi szakkört indított egy az ötletére kapható tanár segítségével.
Egyszóval feltalálta magát új helyén is, könnyen beilleszkedett, és a közös iskolai üdülésen is az este lelke tervezett lenni, ehhez hozta gitárját, ami a nagy táskára rögzítve szintén a hátán lógott egy fekete tokban.
Hozzászólásai ebben a témában
Hornyák Ádám
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. augusztus 22. 11:24 | Link

Kirándulunk


A vasútállomást már elég jól ismeri, talán az egyetlen a városban, ahol másodjára jár, pár nap leforgása alatt. Ide érkezett meg ugyanis, nincs egy hete sem. Még szinte a pad sem hűlt ki, amin ülve várta apja. Épp hogy csak megölelte, most újra nem lesz vele három napig. Nem örül neki egyikőjük sem, de hát ha egyszer ilyen idétlen időpontban érkezett az előkészítőbe, hogy egyenesen egy osztálykirándulás forgószele kapja el, nincs mit tenni. Gabi bácsi - ahogy a többiek nevezik - sem rajongott az ötletért, de nem támasztott nehézséget, hadd lásson világot az a gyerek, ha már az anyja ezért küldte ide. Nem is kísérte ki az állomásra, ahova a gyülekezőt hirdették, csak még otthon megölelgette, kezébe nyomott némi készpénzt, megérdeklődte, hogy összecsomagolt-e mindent, aztán elsietett az iskolába, hiszen órája volt. Ádámunk egyedül maradt, mint általában, megcsinálta a szendvicskéit, még egyszer ellenőrizte, hogy berakta-e a meleg ruhát is, aztán megrántotta a hátizsák zárómadzagját. Nem bírta tovább a gyatra mugli gyártmány, így úgy érkezik a pályaudvarra, hogy a fele cucca kikandikál a batyuból. Megszokta már, hogy a "bárkivel megtörténhet" szlogen, rá különösen érvényes, sőt kötelező, és ha mással nem is, de vele biztosan megesik pláne, ami rossz. Leteszi egy pillanatra a széthulló pakkot, azt a bizonyos padot szemelve ki pihenőül. Szusszan egyet, mielőtt körülnéz, van-e már itt valaki. Szinte senkit nem ismer még, ez kicsit kellemetlenné fogja tenni az utazást, de ismerős az érzés, nem lesz semmi baj, minden úgy történik, ahogy szokott, a megszokott balszerencse kíséretében. Természetesen a kint várakozó igazgató bácsi sem tűnt neki ismerősnek, nem is nagyon figyelt fel rá, a tök üresnek ható perontól pedig feszült kissé. Leül a padra és vár...valakire. Ha nem jön senki, legfeljebb hazasétál.
Hozzászólásai ebben a témában
Tóth Alexandra
INAKTÍV


töpszli
offline
RPG hsz: 16
Összes hsz: 48
Írta: 2016. augusztus 22. 12:35 | Link


Alexa ma különösen fel van dobva, több okból is. Egyrészt, imádja a kirándulás gondolatát is és már napok óta csak erről beszél. Az egész családját idegesíti vele, szinte non-stop, kivéve, amikor alszik. Mert hát már háromszor bepakolt, de aztán kipakolt, mert nem volt mit csinálnia, aztán rájött, hogy megint be kell pakolnia a cuccait. Első próbálkozásra túl sok cuccot hozott, nem fért el a táskájában, az édesanyja pedig határozottan kijelentette, hogy ennyi ruhát és egyéb feleslegesnek titulált dolgot nem fog elvinni magával a kirándulásra. Ez pedig hihetetlen drámát szült, hiszen nem tudta, hogy a kedvenc, kacsás karúszóját, vagy az úszógumiját hagyja itthon. Végül, hosszas mérlegelés után úgy döntött, hogy egyik sem nagylányos, ezért inkább az óriási, felfújható Snoopy-ját pakolta be. Természetesen az anyja még egyszer átnézte a csomagokat és kicsit csökkentett még a méretén, hogy Alexa is képes legyen kezelni, ha véletlen úgy alakulna.
A másik masszív örömforrás pedig nem más, mint az, hogy az édesapjával jöhetett ma ide, dolgozni. Nagyon szereti, amikor elviszi magával valahova, de legtöbbször nincs ideje figyelni rá munka közben. Most viszont olyan, mintha ő hozná iskolába, és végig csacsog is neki az úton, meg lelkesen fogja a kezét, mint egy jó kislány. Persze, amikor a többiek közelébe ér, gyorsan el is veszi a kezét, hogy ne égjen be a többiek előtt. Pedig ő nagyon szeret ám az apukájával sétálni, de azért azt sem szeretné, ha kinevetnék.
Egyből köszön a barátainak, ahogy megkérdezik és lelkes csevegésbe kezd az egyik osztálytársával. Amint az édesapja már látóhatáron kívülre kerül, elő is szedi a nasikat a hátizsákjából, amiket az édesanyja csomagolt, mert nem is igazi a kirándulás, ha nem édességet reggelizik az ember lánya.
Figyelmetlenül bontja ki kedvenc édességét, a csokibékát, mert éppen bele van merülve a beszélgetésbe. A kis furfangos reggeli pedig meg is szökik, egy nagy ugrással a nem messze ácsorgó fiú vállán köt ki.
- Úristen, Camil, kapd el, ott van, kapd el! - szalad egyből utána, és nem tudja pontosan eldönteni, hogy kétségbeessen, vagy nevessen, úgyhogy a kettő furcsa keveréke tükröződik az arcán. Egyrészt vicces, milyen béna volt, másrészt viszont a csokiról van szó.
Hozzászólásai ebben a témában

Adrian Ivanorovics Black
INAKTÍV


cigarette daydream
offline
RPG hsz: 403
Összes hsz: 2893
Írta: 2016. augusztus 22. 12:50 | Link


Szóval olyan jól teljesítettem a büntetőmunkám alatt az előkészítőben, hogy most megint itt vagyok a sok kis picúr között. Amúgy kifejezetten jól viselem gyerekeket, amikor nem válnak kifejezetten idegesítővé, meg amúgy is tök sok türelmem van, hát én ide lettem teremtve. Azt azért hagyjuk meg, hogy még mindig nem ők a kedvenc elfoglaltságom. Csak jóba vagyok velük, ja. Nem sietem el azért a dolgom, kényelmesen sétálok fel az állomásra, vállamon a sporttáskámmal. Aztán odaérve lerakom a táskát az egyik oszlop mellé, míg magam vállammal neki dőlök, s zsebre téve kezeim nézek végig a miniembereken. Az egyik arca kifejezetten megragadt az emlékezetemben - abban az értelemben, hogy ne menjek a közelébe. Hiába, ha az ember talpa alá gurítanak egy kisautót, és elkezdenek hisztizni mikor rálépsz (ami alapból nem egy kellemes élmény), az úgy megmarad benned.
A másik dolog, amit így egyből észreveszek, az a vörös hajkorona. Mert igen, ha az ember kutyája lepisili a kedvenc cipőd, az is megmarad benned. Szórakozottan elmosolyodva csóválom meg fejem, amúgy most is az a cipő van rajtam. Fejem az oszlopnak hajtva veszem elő a telefonom, majd le is pakolom magam a táskámra. Hát van jobb szórakozás, mint nyomogatni a képernyőt? Hát persze, hogy nincs. Az ujjlenyomatommal feloldva a készüléket kezdek keresgélni a menüben, aztán random kiválasztva egy játékot foglalom le magam, fél szemmel a kölykökre figyelve. Azért nem kéne beugorjanak a sínekre, vagy tudom is én. És amúgy nem vagyok antiszociális se semmi, de most nem fogok beugrani közéjük, hogy "hé, megjött Adrian bácsi, örüljetek". Nope from nopeland. Ha szeretnének valamit tőlem, jöjjenek csak ide.
Hozzászólásai ebben a témában

Since you’re going back to hell you might as well get used to it.
Dolnay Camil
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 15
Összes hsz: 270
Írta: 2016. augusztus 22. 20:48 | Link

Camil maga is halkan a kirándulással kapcsolatos várakozásairól cseveg egy osztálytársával, amikor megérzi a koppanást a vállán. Odanéz, és egy csokibéka kuruttyol rá vissza, aki aztán tovább is ugrál. A bongyori utána veti magát, és Alexa kiáltását is meghallja maga mögül, innen tudja, kinek a nasijáért küzd éppen.
- Fogd meg a békát! - kiált egy padon ülő srác felé, ahová az ugrancs, nyomában Camil, az ő nyomában pedig Alexa tart. Nehéz a táska, és még kényelmetlenebbé teszi a futást a gitár. Nem ér oda, csak amikor a csokibéka már a szőke gyerek térdén lapul.
- A térdeden! - szurkol Camil elfúló hanggal, de nem hagyja abba a trappolást. Maga csap rá a békára, annak hűlt helyére, vagy épp Ádám kezére, ahogy sikerül. Aztán felfordítja tenyerét.
- Megvan?
Utoljára módosította:Dolnay Camil, 2016. augusztus 22. 20:51
Hozzászólásai ebben a témában
Somoskői Alíz Evelin
INAKTÍV


Evelin
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 94
Írta: 2016. augusztus 22. 22:48 | Link

Kirándulás


A szüleim és a testvéreim a lelkemre kötötték, hogy menjek el én is a kísérőkkel együtt a kirándulásra. Tulajdonképpen jobban belegondolva nem sok kedvem volt elmenni, mert nem láttam sok értelmét. Még ha legalább valami komolyabb, tanulmányi túra lett volna, de úgy vettem ki, hogy ez az egész a mókáról szól. Nem voltam emiatt túl lelkes, de azért a családom unszolására úgy döntöttem, hogy részt veszek ezen a fantasztikus eseményen. A dolgom még az is nehezítette, hogy még nem ismertem túl sok embert, vagyis pontosabban csak látásból ismertem őket, nem igazán kommunikáltam idáig a többiekkel. Sejtettem, hogy azért lesz ott egy-két ismerős arc, akikkel legalább néhány szót váltottam, de nem számítottam valami nagy társasági életre. Annyira nem is izgatott ez, gyorsan belevágtam a táskámba az egyik legérdekesebb könyvemet, ami a híres varázslók életéről szólt, úgy gondoltam, hogy majd ez le fog kötni, ha már más nem. Nem tudtam, hogy milyen lesz a légkör, milyenek lesznek az emberek, persze egy kicsit izgultam, de nagy megnyugvást nyújtott számomra, hogy magammal hozhattam ezt az érdekes kötetet. Az egész kiruccanásos program közül a városnézést vártam leginkább, mivel az legalább számomra is nyújtott némi izgalmat, persze nem zártam ki, hogy jól fogom magam érezni, de nem voltam egy lelkendezős típus. Arra gondoltam, hogyha minden kötél szakad, akkor még mindig tudok olvasni, a könyvekben legalább megtaláltam azt, ami igazán érdekel. Reméltem, hogy rendben odaérünk a megbeszélt helyszínre, mindent belegyömöszöltem a tatyómba, ami csak belefért, az alkalomhoz illően öltöztem fel, kényelmes ám mégis mutatós szerelésben. A helyszínre érve a kísérőkkel már ott voltak jó páran, az igazgató bácsit látásból már ismertem, ezen kívül a vörös hajú lányt, Alexát véltem felfedezni a tömegben, akivel nemrég találkoztam. Egyelőre nem mentem oda senkihez, vártam, hogy maguktól történjenek az események, reméltem, hogy nem kell már sokáig itt rostokolni és hamarosan elindulhatunk az utunkra. Egyszerre kíváncsian és kételkedve fogadtam ezt az egész kirándulást, bár azon voltam, hogy a lehető legjobban érezzem magam.
Utoljára módosította:Somoskői Alíz Evelin, 2016. augusztus 22. 22:51
Hozzászólásai ebben a témában

Ardai Tánya
INAKTÍV


Örök főnix
offline
RPG hsz: 321
Összes hsz: 1300
Írta: 2016. augusztus 22. 22:51 | Link

Gyülekező

Amikor jelentkeztem, hogy óvó néni legyek az előkészítőben, azt komolyan is gondoltam. Minden adandó alkalommal szinte elsőnek jelentkezem kísérőnek vagy felügyelőnek, vagy bárminek. Imádtam a gyerekeket, ezért sem volt kétséges a mostani kiránduláson való részvételem sem. Az iskola igazgatójával megbeszéltük, hogy én mint a kastély lakója lehozom a vasútállomásra azokat az elsősöket, akik olyan kalandvágyóak, hogy velünk tartanak.
Előző este mindegyikőjükhöz ellátogattam, hogy megnézzem minden rendben megy-e, nem kell-e nekik valami segítség, de többnyire maguktól boldogultak már. Végül is a szülők általában teljesen egyedül elküldik a gyereket, akiknek a társaik vagy maximum a tanárok tudnak segítséget nyújtani. De ebben az időszakban már megtanulnak saját maguk kicsit önállósodni. Pontosan ez a megfontolás vezetett ahhoz, hogy azt mondjam nekik, hogy nem szedem fel őket egyesével, nem teszek még egy ilyen szép kis túrát, hanem mindenki aki jönni akar, az háromnegyedre már a bejárat előtt legyen. A lelkükre kötöttem, hogy ha bizony nincsenek ott pontosan 45-re, akkor itt hagyjuk őket, és kimaradnak a buliból.
Én már tíz perccel a megbeszélt idő előtt ott lebzseltem egyetlen nagyobbacska táskával. A tágítóbűbájt pontosan ezért imádtam. Fel-alá sétálgattam, és persze mindegyik érkező kicsit mosolyogva fogadtam. Végül sikerült az elindulás, és a legmegbízhatóbb kis elsőst előre küldtem hogy vezessen, míg én hátulról figyeltem az összes gyereket, akik között volt aki magába fordulva csak az utat nézte, míg olyan is előfordult, aki megállás nélkül csak beszélt.
Kicsit megkönnyebbültem, amikor minden galiba nélkül megérkeztünk a vasútállomáshoz, és megpillantottam a kis előkészítősöket, amint egy csokibékát próbálnak elkapni. Egy kis féltékenységet is éreztem legbelül, ugyanis én kiskorom óta iskolába akartam járni, de nem engedtek és ebből a sok mókából kimaradtam.
Odasétáltam az igazgatóhoz. - Mi meglennénk - mosolyogtam elnézve a kisebb tumultust.
Hozzászólásai ebben a témában

K  E  R
|2016 tavasz legszimpatikusabb újonca|2017 Legszebb neve (Szombat Annával)|2017 Legszebb főnixlány|2021 Év tanára|2021 Év HVH-ja|20
Ramholcz Kirill
INAKTÍV


Óvóbácsi és tanítóbácsi
offline
RPG hsz: 84
Összes hsz: 993
Írta: 2016. augusztus 23. 09:25 | Link

Kirándulás
Kirill bácsi kinézete

Nehezére esett felkelni reggel, szinte csukott szemmel, pálcájával a kezében csattogott ki a konyhába, hogy néhány varázslattal elkészítse életmentő kávéját. Előző este sokáig fent volt, dolgozatokat javított, és amúgy is régen aludta ki magát. De most itt a kirándulás, amit nagyon várt már, hisz a gyerekekkel lesz néhány napot iskolán kívül.
Ébredezése közben kibámult az ablakon, elmosolyodva rémlett fel előtte Ragnar arca. Elfeledkezve magáról csinált néhány szendvicset, melyekkel az asztalhoz vonult és csendben elfogyasztotta a reggelit.
Fél óra múlva már komótosan pakolta be az utolsó dolgait is az utazótáskájába, és amint ezzel végzett, zuhanyzást követően felvette utazásra tökéletes ruhadarabjait. Hajába beletúrt, hogy azért ne nézzen ki úgy, mint aki pár perce kelt ki az ágyból és semmi ideje nem volt magára.
Kiskutyáját a kedves szomszéd lányra bízta, aki szívesen fogadta be Severint, tehát erre már nem volt gondja. Neki csak fogni kellett a táskáját és elindulni az előkészítőbe, hogy összeszedje a kollégiumos kicsikéit. Mivel ott is tevékenykedik, nem volt kérdés, hogy nem egyedül fog érkezni a vasútállomásra.
Csicsergő kislányokkal és fiúkkal közeledik a többiek felé. Pontosan érkeznek. Mindkét karján csüng egy-egy gyerkőc, ami nincs is ellenére, sőt, az sem zavarja, hogy a vállán átvetett táskájába is csimpaszkodik valaki hátulról. Tyúkapóként vezeti őket egészen a gyerekekig, ahol aztán elengedi őket, hadd kergessék a csokibékát ők is. Csak egy-két csöppség marad rátapadva.
- Jó reggelt, hölgyem - mosolyog Tányára, majd az igazgatóra - és Igazgató úr!
- Tudsz gyerekoldószert? - vigyorog a lányra miután egy pöttöm ovis a lábának csapódik, mint légy a szélvédőnek. Lehajol hozzá, és hónalja alatt elkapva felemeli az ölébe.
Hozzászólásai ebben a témában

Hornyák Ádám
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. augusztus 23. 10:51 | Link

Kirándulunk

Lassan neki is leesik, hogy egyre több ember, gyerek veszi körül, hátizsákkal, sporttáskával, egyiken még egy hangszertok is lóg, és talán ő volt az, aki túl korán érkezett. Ha anyjával mentek valahová, mindig az utolsó utáni percben estek be. Ádám ezt nem kedvelte, mert ilyenkor minden szem rájuk szegeződött, rosszalló tekintetek kereszttüzében, piruló arccal volt kénytelen araszolni anyja oldalán, helyette is szégyenkezve. Bár a nő, ezt a kitüntető figyelmet nagyon is élvezte, Ádámról ez egyáltalán nem volt elmondható. Mióta megteheti, hogy maga szabja meg, hová, mikor érkezik, inkább jóval előbb ott van, mintsem, hogy elkéssen. Most is ez a helyzet, de az idő elhaladt azóta és a peron már-már túlzsúfoltnak hat, már legalábbis az ő normái szerint. Kicsit megnyugodott, hogy nem értette félre sem a gyülekező időpontját, sem a helyszínt és egyszer az életben tényleg ott van, ahol lennie kell és akkor, amikor kell, a szokásos félóra ráhagyással persze. Otthon nem reggelizett, s miután a szorongás görcse enyhült a gyomrában, előveszi az egyik sajtos zsemléjét, meg a dobozos almalevét, hogy a görcs helyét, megtöltse velük. Nyugodt táplálkozásából egy rémült kiáltás veri fel. Nincs ideje felmérni a helyzetet, azt sem érti, miért kiáltozik neki az a bongyorhajú srác, csak megáll a szájában a falat. Egyik kezében almalé, a másikban szendvics, miközben egy pislogó csokibékával néz farkasszemet, ami a térdét szemelte ki ugródeszkának. Ösztönösen dobja el az italt, meg a zsemlét is. Előbbi a zsákjára esik, beleengedve az összes ragacsos levet, amit csak tartalmazott, a sajtos zsemle pedig, vajas felével a nadrágján landol. Tenyerét ösztönösen a békára csapja, csak hogy annak klasszisokkal jobbak a reflexei, és elugrik valahová.
- Sajnálom...elrontottam, ne haragudj! - hebegi az ismeretlennek, de szemében a megalázottság könnyei csillognak. Ahogy azonban a hátizsákjára és a nadrágjára téved a tekintete, kis híján összeomlik. ~ Anyu, Apu! Hol vagytok? ~ Üdv a Nagyvilágban Ádám!
Hozzászólásai ebben a témában
Tóth Alexandra
INAKTÍV


töpszli
offline
RPG hsz: 16
Összes hsz: 48
Írta: 2016. augusztus 23. 15:21 | Link


Camil, Ádám, Adrian


Pedig ő csak egy ártatlan kis csokibékát próbált megenni. Erre felforgatja itt az egész tömeget, és ez annyira jellemző Alexára. Mindig csak jót akar, de valahogy egy nagy kavalkád lesz belőle.
- Na jó, aki elkapja, azé lesz! - nevetve mondja, miközben utoléri Camilt és mindketten Ádám felé tartanak. El se hiszi, hogy a kis állat mennyire fürge és mennyire élni akar. Mondjuk nem egy nagy élet ez, egy sereg gyerek között menekülni, maximum a sínekre tudná vetni magát, de akkor meg még rosszabb vége lenne. A kecske és a káposzta is szomorú volna. De egyelőre még az üldözés élményét is élvezi.
Látja, ahogy Ádámra ugrik a béka, ő pedig kevésbé élvezi. Eldobja helyből az innivalóját és a szendvicsét is. Összekeni a táskáját, nadrágját, és még csak a békát se kapja el. Ennél sokkal kétségbeejtőbb tény Alexa számára, hogy még el is sírja magát, amitől őszinte meglepettséggel pillant felé és előrehajol, hogy egy szintben legyen az ücsörgő fiúval.
- Hé, figyu, nincs semmi baj ám! Nézd csak, az ovisok mindjárt el is kapják már - próbálja egyből vigasztalni a másikat, mosolyogva mutat a békára. De aztán követi Ádám tekintetét a zsemle és üdítő maradékára. Kérdőn és kissé kétségbeesetten pillant Camilra, majd kiegyenesedik és körbenéz az emberek között.
Akkor szúrja ki az ott ácsorgó, telefonját nyomkodó Adriant. Egyből eszébe jut, milyen ügyesen és gyorsan tisztította meg a cipőjét, hát ő az embere! Egyből oda is trappol hozzá.
- Adrian, gyere, segítened kell, rád van szükség! - foglalja össze a történetet és már el is kapja a fiú egyik kezét és rángatja magával Ádámhoz és reggelijének maradékához.
Hozzászólásai ebben a témában

Adrian Ivanorovics Black
INAKTÍV


cigarette daydream
offline
RPG hsz: 403
Összes hsz: 2893
Írta: 2016. augusztus 23. 16:11 | Link


Babalexa, Ádám, meg aki még van

Én személy szerint tök jól megvagyok, fel-fel pillantva ellenőrzöm a gyerkőcöket, aztán hirtelen nagyon sokan vannak. Kirillt meglátván szórakozott, féloldalas vigyor jelenik meg arcomon, azok a régi szép napok mikor a keze alatt dolgoztam, sejhaj. Soha többé egy olyan hónapot még egyszer. Kis vörös épp felforgatja a tömeget, mire érdeklődve vonom fel szemöldökeim, amúgy nem vagyok különösebben szívbajos. Tovább nyomkodom a képernyőt, aztán mikor a látóterembe kerül hirtelen a göndörke egy pillanatra megfeszülök, de ez tova is száll. Függetlenül attól, hogy nem töröm magam a dolog iránt, még nem reagálok jól arra, ha valaki csak így megjelenik. Eltéve a telefonom hallgatom végig, aztán ahogy rángatni kezd, megyek utána. És úgy érzem magam mint hófehérke a törpék között. Aztán ahogy odaérünk a színhelyre, sóhajtva guggolok le a padon ücsörgő, pityergő fiúcska elé. Ó, hogy mennyire emlékeztet magamra, te jó ég. Ha az emberiség tudná milyen hisztiket kivágtam mikor a nővérem nem vitt magával valahova. Amilyen akaratos voltam, képes voltam leülni a földre és ott sírni. Nem mintha két aranyvérű szülőnek ez különösebb gondokat okozott volna, de azért na, érted.
- Hé, nem kell ám sírni - előveszem farzsebemből pálcám, igyekszem nyugtatóan beszélni, közben mosolyogva - nincs ám semmi baj, nézd, secc-pecc megoldjuk - oké, tény, hogy még mindig halvány lila illatozó ibolyám nincs arról, hogyan kell beszélni egy korabeli gyerekkel. Gyerek gyerek, sír, szóval én most eljátszom a hős megmentőt mert ilyen kedves meg jó fej vagyok. Először a nadrágját tisztítom meg, majd, a táskájából eltüntetem a be nem szívott folyadékot, s utána azt is tisztává varázsolom. Aztán, ha már ennyire belejöttem a rendrakásba, fél kezemmel a padban megkapaszkodva fordulok meg, s kezdem keresni a galibát okozó csokibékát - amit még mindig kergetnek -, majd egy pálcaintéssel azt is begyűjtöm, s a markomba zárom. Ez láthatóan nem esik le mindenkinek, mert az ovisok közül van, aki továbbra is keresi.
- A kajáddal nagyon nem tudok mit tenni, de ha gondolod van csoki - megemelem bal öklöm amiben rejtőzik az édesség - vagy adhatok neked másikat - fejezem be a mondandóm. Nekem igazából tök sok kajám van így az útra, mert magam ismerve jobb a több mint a kevesebb.
Hozzászólásai ebben a témában

Since you’re going back to hell you might as well get used to it.
Eszterházy Lili Athalie
INAKTÍV


A halálosztó kiskedvence :3
offline
RPG hsz: 511
Összes hsz: 1049
Írta: 2016. augusztus 24. 16:09 | Link

Kiránduláááás


Ma kirándulni megyünk! El se hiszem, hogy végre eljött ez a nap is. Már két napja alig alszom. Jó ideje itt vagyok már, évek óta tagja a mágustársadalomnak, de Bogolyfalván és a nevelőotthonon kívül nem jártam még sehol. Most viszont az egész iskolával, meg sok kísérővel, köztük a nagy iskola diákjaival is, megyünk egy három napos kirándulásra. Szalamantonra. A Balatonnál van, mondta a tanár bácsi, sok érdekességet is mesélt. Megmutatta, hogy mit fogunk megnézni, és hogy majd játszhatunk meg fürödhetünk a Balatonban. Remélem nem lesz még olyan nagyon hideg.
Az elmúlt három napban nem sokat aludtam. Vártam, hogy végre kirándulni menjünk. Ennek ellenére egy kicsit sem éreztem magam fáradtnak, sem tegnap, sem ma reggel. Az ébresztő előtt két órával már ébren voltam, sokáig csak feküdtem az ágyba, hiszen a többiek még aludtak. Aztán olyan fél órával a reggeli ébresztés előtt Mirabella mocorogni kezdett, és ahogy a tekintetünk találkozott, kitört belőlünk a nevetés, amire persze a többiek is kinyitották a szemüket, így mire a legtöbbeknek sikerült rendesen kitörölniük a szemükből a csipát, addigra mi már mind készen voltunk, felöltözve, összecsomagolva.
A reggelit gyorsan eszem, és nagyon sokat. Csokis kalács van és kakaó. Egy kis vajat is kentem a kalácsomra, hogy még puhább legyen, így aztán tökéletes lett a reggel, csak a végén, az utolsó falatot esett nehezemre legyűrnöm, de a nevelőotthonban megtanultam az évek alatt, hogy minden finom falatot meg kell becsülni. Nem szeretnék visszamenni, pedig néhány hét múlva ismét át kell lépnem a kapuját. Furcsa fintor jelenik meg az arcomon a gondolat miatt, ám végül csak elkergetem, és iszok még egy kis kakaót. Nem a hellyel van a baj, inkább csak az hiányzik nekem, hogy legyen anyukám, aki megszeretget, és hogy nyáron családi nyaralásra menjek, ne a tanulószobába.
A kollégiumi csapat közepén haladok, Mirabella előttem halad, mellettem egy végzős fiú van, akivel még soha egy szót se beszéltem. Szerencsére nem kell sokat sétálnunk, Iza és Titi pedig már ott fognak várni minket, hogy jó helyet találjunk magunknak a vonaton. Ahogy befordulunk az állomás felé, látom, hogy már Tomi bácsi is ott van, meg még páran, de engem leginkább a lányok érdekelnek, akik kicsit távolabb állva, anyukáik gyűrűjében. Én szépen kiszakadok a sorból, integetek a bácsinak, és elszaladok hozzájuk.
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Vándordíj 2018
Iskolaelső 2019 tavasz
Thomas Alexander Everett
INAKTÍV


Előkészítős igi bácsi
offline
RPG hsz: 82
Összes hsz: 195
Írta: 2016. augusztus 24. 21:18 | Link

Kirándulunk

Ahogy az lenni szokott, főleg akkor, ha az embernek olyan munkája van, ahol 160 centi alattiakkal és 14 évnél ifjabbakkal dolgozik, az egyik percben még átadhatja magát a kellemes reggeli szellőnek, a csendnek, a békének, mely szétárad benne, majd egy pillanattal később megindul a tömeg. Mintha a a faluban lakó diákság, és a kollégiumiak egyszerre indulnának el, és érnének ide. A kellemesen lassú reggel egy pillanat alatt zsibongó szélviharrá növi ki magát.
- Remek, akkor, egy pillanat.
Tányára pillantok, majd indulok be, hogy váltsak néhány szót a kalauzzal. Mire visszatérek, már rendesen kapkodni kell a fejem. Az ovisok készen vannak, a másodikosok is, bár eléggé szétszortan, a többieknél azonban hiány van.
- Indulhattok az ovisokkal.
Érintem meg finoman az ifjú hölgy vállát, aki úgy néz ki, a legjobban korbában tudja tartani a csapatot. Mondjuk valószínűleg ehhez az is hozzájön, hogy Kirill ott áll mellette, és így vuuumm, mint a mágnes, a kis törpikék rávetették magukat. Jót mosolygok a jeleneten, ahogy szépen lassan elindulnak, istenítve követve a férfi és a lány párosát. Azt hiszem az egyik legjobb döntésem az volt, hogy Kirillt felvettem. A másik pedig, hogy Tányát is, és hogy összerakva őket egy szuper páros bontakozott ki, az már a sors csodája.
- MÁSODIKOSOK!
Kezemből tölcsért formálok, hangosan, de nem mérgesen kiáltom el magam, mire a zsibongás nagy része lecsillapodik. Egy halk "voah" hangot hallatok, mielőtt intek az általunk befoglalt hely jobb oldalára.
- Másodikosok, kérlek gyülekezzetek itt. Ha megvagytok, indulhattok ti is a vonatra.
Megint zsibongás keletkezik, ahogy a másodikosok barátoktól és szülőktől elvállva megindulnak a kijelölt helyre. Valóban megvan mindenki, így a kísérőikkel együtt elindulnak a vonat felé.
- ELSŐSÖK! GYERTEK IDE A MÁSODIKOSOK HELYÉRE! HARMADIKOSOK, ODA A TÁBLA ALÁ! NEGYEDIKESEK, A PERON KÖZEPÉRE, KÉRLEK!
A peron közepe nem épp a legjobb meghatározás, legalábbis félek, hogy most az lesz a vágyuk, hogy megtalálják a középső térkövet, és mind oda álljanak. Muszáj volt megint kiabálnom, hiszen csak így hallotta meg mindenki, hogy merre menjen. Tétova, integető szülők búcsúznak gyerekeiktől, amíg én megszámolom, hogy hányan hiányoznak. Az elsősök közül még négyen, a harmadikosoktól ketten, a negyedikesektől pedig szintén négyen hiányoznak. Ha mindenki ideér a csapatból, akkor indulhatnak ők is fel.


//Azt, hogy az osztálytáraitok ideértek, a létszám teljes, és felszálltok, azt ti játszátok ki. Ezt a részt legkésőbb pénteken zárom. Utána utazunk.//
Hozzászólásai ebben a témában

Szabó-Kelemen Olivér
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 1
Összes hsz: 35
Írta: 2016. augusztus 25. 12:05 | Link


Tánya hívott, őt tessék bántani, ha nem jöhetek. Cheesy

Nincs internet… értitek? ITT NINCS INTERNET!!!!!!!!! Hát milyen eldugott helyen vagyunk, hogy nincs lehetőség felcsatlakozni a világhálóra? Hogy fogok én kommunikálni a többiekkel? Egyedül Bratyó közelsége vigasztal csupán, más semmi. A másik legnagyobb problémám, hogy mit fogok én csinálni, ameddig nem kezdődik el a tanév? A legtöbb helyet már felfedeztem, és ennek köszönhetően hallottam meg, hogy kirándulást terveznek az előkészítősöknek, és hogy az iskola elsősei is mehetnek. Kaptam is az alkalmon, fel is iratkoztam a listára, s most itt ácsorgok az állomáson, közvetlen Tánya mellett. Azért mellette, mert ő volt a kísérőnk, akivel lejöttünk a kastélyból. Hátamon a táskám, ami elég méretes, de mindenféle holmi bele van pakolva, ami elég lesz a kirándulás időtartalmára. Elég sokan vagyunk, és hát számomra mindenki vadidegen, ezért nem is mozdultam el a helyemről. Azt viszont látom, hogy elég jól elvannak, mert valami édességet kergetnek, ami csokiból van. Csupán az a része érdekes nekem, hogy miért is kell kergetni? Megannyi kérdés megválaszolatlan még ezzel a világgal kapcsolatban, mert bár jó öcskös módjára faggattam Zsombort, kevés infót tudtam kiszedni belőle, na meg aztán annyira nem is érdekelt. Örültem inkább, mikor otthon volt, és velem foglalkozott, és beszámolhattam neki mindenféléről.
Magamban mosolyogtam, és ebből egy férfi (Kirill) hangja zökkentett ki. Rá emeltem a tekintetem, és meglepetten néztem a csüngő gyerekeket rajta. Tök menő, mintha egy szobor lenne, akit megmászhatnak. Az ilyet én is szerettem, de szerintem nem díjazná, ha a nyakába ülnék. Aztán egy idősebb férfi hangja tört utat a dobhártyáimon, aki valószínűleg valami szervező féle lesz, talán az előkészítő igazgatója. Elmondta, hogy kik szálljanak fel, kik hova álljanak, én meg tanácstalanul ácsorogtam Tánya mellett… ameddig el nem indult. Hééééé!
– Tánya, én most izé… Hányadikosnak számítok? –Elsősnek végül is… vagy nem tudom. Mert a Bagolykőben még nem kezdtem, de gondolom a Negyedikesek részt az előkészítős diákokra értették. Lehet mondani fogják, hogy a kastély diákjai is mehetnek, miután mindenki felszállt, de ameddig ezt nem hallom meg, addig követem Tányát. Hát ne hagyjon már itt, héló!
Utoljára módosította:Szabó-Kelemen Olivér, 2016. augusztus 25. 12:17
Hozzászólásai ebben a témában
Hornyák Ádám
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. augusztus 25. 22:21 | Link

Ki-rándulok

Adrian, Alexa és a bk-sok

Szinte még alig érkezett meg, máris hozza a formáját, hogy kalamajkába keveredjen, pedig eskü' nem csinált semmit, csak reggelizett, nyugodtan ült a padon, jó kisfiú módjára. Óóóó, hogy az a szépen feltekert kakaóscsiga...most a reggelije is oda. Nem vágyott közönségre, mégis legalább három embert lefoglal, hogy vigasztalják, meg tisztogassák. Fülig pirul az érdeklődés szoros gyűrűjében, és azt sem tudja, hova nézzen, inkább sehova. Egy szó sem tudja elhagyni a száját, szerencsére a félig megrágott sajtos zsemle sem. Némi öröm az ürömben. Lenyeli a gombócot, meg a kaja maradékát, hogy illedelmes gyerekhez méltóan reagáljon az erőfeszítésekre, miáltal próbálnak újra emberi formát adni neki.
- Na-na-nagyon sa-saj-nálom...a...bé-bé-ka... - Távolabbra tekint a könnyfátylon át, ahol az ovisok tényleg a túl fürge csoki után vetik magukat, szinte vezényszóra. Lehet, hogy ez az a pillanat, amikor fel kéne állnia, kedvesen köszönni mindenkinek, integetni és sarkon fordulni a kijárat felé? Hazamehetne az üres lakásba, az iskolába...ugyanis míg apja nem szerez másik szállást, addig külön engedéllyel a kastélyban lakik vele. Otthon, leülne a kanapéra egy jó könyvvel, lehetőleg olyannal, amiben lovagok vannak, meg lovak, szépséges dámák, különleges ruhákban, meg ódon várkastélyok...és kiolvasná magából az átélt borzalmakat, közben gondolatban megküzdene a hétfejű sárkánnyal és hűséges paripája hátán, ellovagolna a naplementébe. Nem lehet, mert akkor apja megtudna mindent.
- Ugye apu nem fogja megtudni ezt? - Könyörgő szemekkel néz a fiúra, akiről nem tudja eldönteni, hogy mennyire felnőtt, tegezze, magázza, ezért inkább mellőzi a megszólítást. Mosolyt erőltet magára, mégsem omolhat össze itt a peronon, arra ráér majd a vonaton vagy később. Maga sem tudja megindokolni, hogy miért tart attól, ha Gábor bácsi értesül a dologról, hiszen nem ismeri annyira, hogy tudja, ilyen helyzetekben hová ragadtatná el magát az örege, de jobb a biztonság. Ne kezdjék kellemetlen dolgokkal az ismerkedést, hiába, hogy általában mindig kedves volt vele.
- Neeeem va-vagyok éhes, köszönöm - jön meg végre rendesen a hangja. Legalább nem nézik annyira idiótának, hogy még szólni sem tud. Így is elég ciki, hogy mindenki őt nézni neki legalábbis ez az érzése. Legfontosabb elfoglaltságát a pirulást, egy percre sem hagyja abba, lesunyt pillantását csak akkor emeli fel, mikor a fiú begyűjti a csokibékát. Erre végre igazán felderül az ábrázata, meg is nyugszik végre.
- Az övé....a béka...az övé...- mutat Alexandra irányába, mert ő aztán soha nem enné meg a más csokiját, de még a szendvicsét sem. Felcsendül az igazgató bácsi hangja, így kénytelen felismerni, hogy bizony a beiratkozásnál ő fogadta, így legalább egy ismerőse már van. Engedelmesen keresi a táblát a szemével, ami alá állnia kell, de aztán elbizonytalanodik. Ő most hányadikosnak számít? Év vége van, hivatalosan vége a tanévnek, de még nem kezdődött el az új. Végül, nagy gyötrődések árán, Alexandra csoportjához áll, mert legalább őt már kicsit ismeri. Ha mégis rossz helyen volna, majd átirányítják máshová, neki tulajdonképpen mindegy is. Kezében szorongatva széthulló hátizsákját várja, hogy mindenki megérkezzen a csoportjából, hogy felszállhassanak a vonatra. Ez az idő is elérkezik hamarosan. A mozdony dühösen pöfög, füst gomolyokat ereget, száguldana már, falva maga alól a síneket.

Hozzászólásai ebben a témában
Nagy Bátor Đominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
offline
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2016. augusztus 26. 13:39 | Link

Kirándulás


Elérkezett a nap. Már előző este összepakoltam a holmimat, amit a kirándulásra fogok vinni, hiszen nem akartam ezzel reggel foglalkozni. Így is sok dolgom volt, és hajnali egy körül feküdtem le, reggel pedig már csörgött is az óra. Jóval a találkozó előtt persze, mert ismerem magam, és a készülődés elég sok időt vesz el a reggelemből. Ez természetesen csak a kávé elfogyasztása miatt hosszadalmas, de senki nem szeretne egy mogorva tanárral utazni, nem igaz? Ameddig készült, felöltöztem, a csomagomat pedig az ajtó mellé téve mentem vissza a konyhába. Megittam a kávém, elmostam a bögrét, és már indultam is az állomásra.
Mire odaértem, vigyorogva néztem a kisiskolásokat, meg az ovisokat, ahogyan kergetnek egy csokibékát. Közben végignéztem a társaságon, zsebemből kivéve a jegyzetfüzetem és a tollam. A zsugorító bűbájt levéve róla csaptam fel az első lapot, és kezdtem el pipálgatni, hogy az osztályomból kit látok. Ezt minden bizonnyal az igazgató is megteszi, de jobbnak látom, ha több helyen van vezetve a lista. Az utolsó név kipipálása után, elvégzem a megfelelő bűbájt, és visszatettem a jegyzetfüzetet a zsebembe.
– Üdvözletem igazgató úr, sziasztok –köszöntem a többieknek, miután közelebb léptem. Kirillen szokás szerint gyerekek csüngnek, de hát ez érthető. Ha az előkészítőben voltunk, soha nem láttam plusz ember nélkül, úgy hogy ezen meg sem kell lepődnöm. Időközben, ahogyan láttam, a csokibéka is elfogásra került, és fel is szállhatunk a vonatra. A diri kiadta, hogy melyik évfolyam hol sorakozzon, és én is mentem a diákjaimhoz, hogy összetartsam őket. Amikor ránk került a sor a felszállásnál, előre engedtem a diákokat, és a létszám megléte után én is felszálltam a vonatra, hogy egy ablak melletti helyet foglaltam be. Mindenki megvan, most már indulhatunk.
Hozzászólásai ebben a témában


Apa|ExLevitás|ExPrefektus|Cselkirály by Krisi|Keresztapa
Rözge Csongor
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. augusztus 26. 21:23 | Link

Kirándulás


Mit is mondhatnék? Az éjjel alig aludtam valamit, annyira vert a szívem. Nagyon izgulok ám az ilyen kirándulások alkalmával! Mindig eltervezek egy csomó mindent, aztán kiderül, hogy mondjuk elromlik az idő, megbetegszenek az iskolatársaim, nekem kezd el fájni valamim, szóval soha semmi se ideális teljesen. De azért őszintén remélem, hogy a mostani alkalom egy nyugodt és szuperjó kirándulás lesz, még mielőtt végleg búcsút mondok az előkészítőnek és megkezdem tanulmányaimat a Bagolykőben. Amit viszont szintén baromira várok, csak addig még nem árt egy kicsit gyereknek lenni és kihasználni ezt az utolsó kis időt a mókázásra. Reggel anya korán ébresztett, már előző este gondosan összepakoltunk, tettünk be pulóvert és hosszúnadrágot is, no meg esernyőt és esőkabátot. A bűbájoknak köszönhetően nem olyan nehéz a táskám. Főleg kajából csinált anya sokat. Szendvicsek, nassolni való, különféle édesség, amit jó elosztani a haverokkal, és természetesen megfelelő mennyiségű ivóvíz. Hiányozni fog a családom, de már nem hiányzik annyira mint korábban, különben is hozzá kell majd szoknom az önálló élethez. Amint végeztem reggeli rutinommal, apa munka előtt gyorsan kikísért az állomásra, ahonnét a csoport indult. Nem szeretett volna sokáig fenntartani, tudja hogy ebben a korban a kísérő már cikinek számít, de pont ő is akkor ment munkába és inkább jöjjön csak velem, legalább társaságom lesz, nem szégyellem mások előtt. Gondolom látni akarta, hogy tényleg minden rendben, a többiek is ott vannak, így az időhúzós készülődés miatt szinte utolsóként becsatlakoztam a kalandba. Láttam, hogy már javában nyüzsögnek a többiek, így hamar odamentem és köszöntem az osztályomnak, majd lassan helyet foglaltunk a vonaton.
Hozzászólásai ebben a témában
Huszthy Attila
INAKTÍV


Jóslástan tanár, Év tanára 2016. tavasz-nyár
offline
RPG hsz: 94
Összes hsz: 265
Írta: 2016. augusztus 29. 14:01 | Link

Kirándulás


Csend van, rémisztően nagy csend, rendellenesen nagy csend, itt valami nem stimmel. Hunyorogva pillant ki az ablak leeresztett redőnyének falapjai között. Árad be a napsütés. Ennek máskor megörült volna, ám most megőrül. Felpattan az ágyból, kapkodva rángatja magára a vékony, nyári farmert, a következő pillanatban már a pólója is rajta feszül. Borotválkozni, kávézni, bepakolni? Ezekről szó sem lehet, különben lemarad a vonatról. Bedobál egy táskába pár kezébe akadó törölközőt, meg néhány alsónadrágot, pólót, nélkülözve a gondos válogatást és hajtogatást, aztán már csak azt látjuk, hogy lélekszakadva rohan a pályaudvar felé. ~ Nem, a vonat még nem mehetett el, látnám a mozdony füstjét. ~ Nem nyugtatja meg saját érvelése, pedig igaza van. A vonat még áll, a lurkók most szállnak csak fel vagy épp búcsúzkodnak. Lelassítja a tempót, de azért energikusan veszi át az irányítást. Messziről kiabál a másodikosoknak, hogy itt van, nem kell aggódni, ha esetleg valaki megtette volna. Szemei karikásak a mai éjszaka hatása miatt. Telihold volt éjjel, ez mindig megzavarja az érzékelését, meg az alvási ritmusát, nincs mit tenni. Már csak sietősre finomított lépteivel éri el a peront, ahol összeszedi a még ott lebzselő kisdiákokat, hogy felterelje őket a gőzmasinára. Utolsó ellenőrzés megvan-e mindenki, miközben köszön a kollégáknak is, az igazgató felé pedig szánakozva tárja szét karjait.
- Sajnálom, elaludtam kicsit. - Borostás ábrázata árulkodik róla, hogy a valóságot nem ferdítette el túlságosan, de lényeg, hogy nem maradt le. Ha már nincs senki a peronon, csak akkor száll fel ő is. Végre megnyugodhat, már nincs min aggódnia, hacsak nem azon, hogy ketten az osztályából összevesznek az ablak melletti helyekért. A gyengébbik, de okosabb felet egy csokival vigasztalja, ami véletlenül maradt valahogy a zsebében, különben már nem lenne ott. Aztán keres egy üres helyet magának, táskáját a polcra lebegteti, a feje fölé, majd leül. Behunyja a szemét, hogy némi szunyókálással pótolja az alváshiányát.
Hozzászólásai ebben a témában

A jövő ugyanaz, mint a múlt, csak messzebb van és ellenkező irányban.
Dolnay Camil
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 15
Összes hsz: 270
Írta: 2016. augusztus 29. 21:21 | Link

(Ádám, Evelin és Csongor)

Camilnak rémes bűntudata volt, úgy érezte, részben ő tehet arról, hogy a padon ücsörgő srác egy pillanat alatt vesztette el a teljes reggelijét, és kajájával elég cikis helyen össze is piszkolta magát. Igaz, a béka magától ugrott oda, de az, hogy tankként közeledett felé és rákiabált... talán azért dobta el a dolgait. Fogalma sem volt, hogy tehetné jóvá, csak szabadkozott, és felállította a doboz gyümölcslevet, ami a táskába borult. Még volt benne. Alexa vidámságot mímelve, megnyugtató szavakkal próbálta vigasztalni a fiút, Camil csak sután lapogatta a vállát, fél kezében a gaz italos dobozzal.
Végül egy felnőtt megmentette a napot, de Camil továbbra is borzasztóan érezte magát, hogy a gyereket ilyen helyzetbe hozták. Mielőtt beszélni kezdhetett volna a már tiszta, viszont bizonyára éhes fiúhoz, az Előkészítő igazgatója gyülekezőre hívta a bandát. A Dolnay fiúcska a szőke kezébe nyomta maradék italát, és még annyit tudott mondani, hogy "Ülj velünk!", de közben már sietett is a negyedikesek helyére.
- Mid van a vonatra? - csusszant oda társaik között lavírozva, két oldalvás-lépéssel Evelin mellé, miközben osztálya már a kocsijuk felé haladt. Nyilvánvalóan a könyvére kérdezett rá. Evelinnel leginkább ez volt a témájuk, és Camil szívesen hallgatta, mi érdekeset olvas épp a lány.
Még előre is akarta engedni a vonatnál, de olyan hülyén jött ki a lépés, és nem akarta fellökni a kísérőt, így végül Camil kapaszkodott fel előbb. Hogy minél hamarabb elrendezhesse nagy pakkját az útból, beoldalazott Csongor mellé a négyes ülés egyik ablakhoz közeli helyére.
Hozzászólásai ebben a témában
Somoskői Alíz Evelin
INAKTÍV


Evelin
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 94
Írta: 2016. augusztus 30. 18:32 | Link

Kirándulás


Nagy kő esett le a szívemről, amikor végre elérkezett a vonatra szállás pillanata. Mindenkit az osztálya alapján soroltak be, így én is odamentem a megfelelő helyre, hogy minél előbb a járművön lehessek és kézbe vehessem a könyvemet. Nem túl sok ismerős arccal találkoztam, de hirtelen ott termett mellettem Camil, aki ugyanúgy szerette az olvasást, akárcsak én. Ezt nagyon tiszteltem benne, mert kevés diákról volt elmondható ugyanez, azokat az olvasmányokat, amik haszontalanok és csupán "töltelékek" azt nem soroltam a műveltségek közé.
- A híres varázslók élettörténetét olvasom épp! Már majdnem a közepénél tartok, annyira érdekes! Itt van például John Gerren, aki számos megpróbáltatáson ment keresztül, mire a felsőbb rend elismerte a tehetségét, majd elnyerte méltó jutalmát és történelmet írt. Olyanok is akadnak persze, akiknek nem volt szerencséje, például Julia Marlen akkor halt meg, miután híressé vált, csupán 35 éves volt. Az élet nem fair. - összegeztem az eddig olvasottakat a fiúnak, majd én is feltettem neki egy kérdést:
- Te mi érdekeset olvasol mostanság?
Még mindig nem éreztem túl nagy kedvet ehhez az egészhez, de a családom unszolására úgy döntöttem, hogy végigcsinálom, és nem fordulok vissza, bár legszívesebben ezt az időszakot a szobámban töltöttem volna a négy fal között valami izgalmas művet olvasgatva.
- Mit szólsz ehhez a kiruccanáshoz? - érdeklődtem, mert nem tudtam, hogy Camil hogyan áll hozzá ehhez az egész kirándulósdihoz, igaz nem osztott vagy szorzott számomra semmit a véleménye, de azért kíváncsi voltam rá, hogy ő szívesen részt vesz-e rajta.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér