36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Tanja Gitta Polter
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. március 23. 20:46 | Link

Léni*-*

Körülbelül három évet töltött itt, ha egyáltalán bele lehet számolni azt az időt is, amikor magántanuló volt és tulajdonképpen csak vizsgázni jött a bizottság előtt. Bár abban az időben tényleg nem nagyon volt itt, ami lehet, hogy azért mégse számít oda. Nem baj, mondjuk. Akkor is szép volt, amit itt töltött, és közben még ugye Lénit is sikerült megismerni, akivel most nyakukba veszik a nagyvilágot. Egész pontosan csak Ausztráliába fognak utazni és majd ott tanulnak tovább. Ugyan az ő továbbtanulása még nem túl biztos, tekintve az eredményeit, de Lénié az, ő meg majd csak kitalál valamit. Egyelőre azon töpreng, hogy megpróbál találni egy tehetségesebb javasasszonyt, akitől aztán majd jó sokat tanulhat. Gregtől meg kis családjától már tegnap elbúcsúzott, így aztán már csak az van hátra, hogy valahogy felkászálódjon szép méretes utazóládájával, meg kicsinek kicsi, de annál nehezebb tértágított hátizsákjával a vonatra Lénivel egyetemben, és eldöcögjenek Budapest irányába. Onnan meg még útba ejtik egy szép nagy kitérővel a szüleit is, ha minden jól megy, aztán meg jöhet a kenguruk otthona is.
- Hiányozni fog azért ez a hely - törölgeti meg az orrát kicsit, bár nem fog sírni, de nem ám. Csak nagy szemekkel pislog vissza az állomás épületére, amit eddig összesen párszor látott csak, azonban ez képviseli jelen pillanatban az egész falut meg az iskolát. Bogolyfalvát mindenestől. Jelképes. Ő pedig csakis jelképesen szipog.
Hozzászólásai ebben a témában
Tormay Lénárd
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 107
Összes hsz: 424
Írta: 2016. március 23. 21:34 | Link

Tanja


A legutolsó kis apróság is a bőröndömbe kerül. Egy hosszú és mély sóhajtás után feltápászkodom a földről, majd végignézek a szobámon. Tudom, hogy sok ilyen sóhaj fogja még elhagyni a számat. Hiányozni fog. A kastély, a falu, a táj. És mégse. Azóta se sikerül megértenem, mi ennek a furcsa kettősségnek az oka. Talán a jó és a rossz emlékek egyszerre, de az összkép ennél jóval összetettebb lehet. A teaházas összejövetelünkön fejtettem ki igazán, amire készülök. Biztos voltam benne, hogy meg fog érteni, és abban is reménykedtem, hogy velem tart majd. Belefáradtam ebbe a hatalmas távolságba, ami még mágikus közlekedéssel is embert próbáló kínszenvedés évek múltán is. Magyarország még mindig egy szürke folt az életemben. Hiába Bagolykő, meg minden, de mégiscsak ide születtem, itt hagyott el minket apa, aztán ide kellett visszajönnöm a válás után. Nekem ezek olyan momentumok, amiket el szeretnék felejteni. Mindenesetre így alakult, egy jó iskolába jártam és megismertem életem szerelmét. Hónapok alatt megszületett a gondolat, hogy menjek ki. Hogy menjek haza, a családomhoz. És hogy anya mit szól ehhez? Nem tudom... Valószínűleg belátja, hogy felnőttem már, ha nekem így a jobb, akkor menjek. Nem tarthat itt örökké, a legutóbb pedig már arra is utalt, hogy esetleg ő is új életet kezdene kinn, mert Budán nem egészen úgy alakulnak a dolgai, ahogyan tervezte. Szóval abban bízom, hogy szépen lassan minden jóra fordul.
Utolsó simítás a kiürített bútorokon, majd elindulok a csarnokhoz, magam után húzva tértágítóval kibővített bőröndömet, hátamon egy megtelt hátizsákkal. Csatlakozom Tanjához, majd együtt vesszük az irányt az állomásra. Nincs nehéz dolgunk megtalálni a vonatot, hiszen csak egyetlen szerelvény közül választhatunk. A jegyek a zsebemben, úgy tűnik minden készen áll a felszállásra.
- Igen... De még időnként eljöhetünk ide látogatóba - meredek a vonatra, s vigasztalom magam és barátnőm ezzel a gondolattal - Segítsek? - nyújtom ki karom a cuccáért.
Hozzászólásai ebben a témában
Tanja Gitta Polter
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. március 23. 22:11 | Link

Léni *-*

Ausztráliát ugyan csak két betű választja el név tekintetében a szülőhazájától, de attól még nagyon messze van innen. Nem is nagyon értékelte az ötletet a családja, hogy oda akar utazni egymagában, Lénivel, akivel az anyukája szerint még akár szakíthatnak is, elvégre még a házasság sem garancia az örök boldogságra - nézze csak meg őt meg az apját, ugye. Szerencsére, hogy nagykorú, így hát nem sok beleszólásuk maradt, csak némi rosszallásra lehetőség, hogy de hát butaság olyan sokat utazni valami bizonytalanért. Ő ennek ellenére is összepakolt, és nem gondolta meg magát egyetlen perc erejéig sem, hiszen miért is tenné? Lénit a sors is neki szánta, ő a hercije, igenis boldogan élnek, amíg meg nem halnak. Vagy ha nem is, mert azért van elég sütnivalója, hogy ne mesebeli hercegkisasszonyként gondoljon magára, akkor is legalább világot lát. Táskáját hurcolva már útra kész, és még eltévedni sem lehet, hiszen egyetlen szerelvényre szállhatnak fel csupán, utolsó pillanatban viszont még elérzékenyül elnézve az éppen mindent képviselő állomás épületét.
- Majd Greget mindenképp meg kell látogatni, jó? Tudom, hogy Manda vigyáz rá, de akkor is. Ha másért nem, hát jön még nekem egy unikornissal - próbál nevetni, de nem jön össze. Tovább szipog kitartóan, hiába törli meg ismét az orrát és vesz nagy levegőt.
- Ezzel segíthetsz - pislog az utazóládára, amit két kézzel cibál. Igaz, lehetne annyi esze is, hogy lebegtesse, de valahogy még mindig nem szokott hozzá, miután eddigi élete tetemesebb felét kvibliként élte le. Meg aztán azt se tudja, hol van a pálcája, táskája melyik zsebébe rejtette. Ránt ismét egy nagyot a ládán, majd térddel taszítja meg, de felemelni csak nem sikerül. Jól megpakolta, az már biztos.
Hozzászólásai ebben a témában
Tormay Lénárd
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 107
Összes hsz: 424
Írta: 2016. március 23. 22:40 | Link

Tanja


A beszálláshoz közeledve úrrá lesz rajtam az izgalom. Leírhatatlan érzés magam mögött hagyni ezt a korszakot. Egyszerre vagyok szomorú és a jövő felé bizakodó. És egy kicsit sem érzem magam rosszul amiatt, hogy ebbe az egészbe Tanját is belekevertem. Elég jól kijövünk, az évek alatt nem volt különösebb vitánk, az új környezet pedig minden bizonnyal feldobja egy kicsit a kapcsolatunkat. Ha nem is maradunk együtt örökké, neki is nagyon jó lehetőség lesz ez a világ felfedezésére. Nekem pedig a tanulmányaim szempontjából lesz más. Ha minden igaz, a következő évtől átvesznek az ottani egyetemre. Az ausztrál állat- és növényvilág egyedülálló, az első kézből szerzett tapasztalattal a hátam mögött még sokra vihetem a későbbiekben. Persze nem olyan egyszerű átállni az itthonitól teljesen eltérő rendszerre. A pályázatban elnyert ösztöndíj után több mint valószínű, hogy lentről kell kezdenem, s újra levizsgáznom, ha munkát is akarok. Szerencsére állampolgárként könnyebb dolgom van, ez legalábbis megnyugtató. Tanja azonban vendégként fog a kontinensre érkezni, neki nincsenek ott rokonai.
- Még meggondolhatod magad, ha szeretnéd... - fordulok felé, hiszen látom, hogy ez az egész neki sem könnyű. Megpróbálok higgadt és rettentően komoly maradni. Szinte kifejezéstelen arccal állok előtte, mintha már semmi sem érdekelne. Rajtam ez így jön ki, én ilyen vagyok. Megölelem, majd feltuszkolom mindkettőnk bőröndjét, ami alaposan kimerít. Amíg szusszanok, a falu irányába fordulok.
- Készen állsz? - nyújtom ismét jobbomat, ezúttal a lány kezéért. Vele együtt szeretnék a vonatra lépni, de mivel elég szűkös az ajtó, a felvezetéssel is megelégszem - Hamarosan indul, pont időben vagyunk. Semmit se hagytál itt? Bár mindegy, majd utánunk küldik... - legyintek elgondolkodva, szememmel a felszállingózó utasokat nézve. Nincs nagy tömeg, legalább helyünk lesz.
Hozzászólásai ebben a témában
Tanja Gitta Polter
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. március 23. 23:50 | Link

Léni *-*

Na igen, meggondolhatná magát, de pont most? Megrázza a fejét, jelezve, hogy dehogyis, megtörölgeti a szemét és inkább nekirugaszkodik a ládájának. Fel kell valahogy tuszkolni a vonatra. Sajnos azzal nem igazán számolt pakoláskor, hogy ennyire nehéz lesz, ha mindent beletuszkol. Léni mondjuk segít felpakolni, aztán már csak fel kell szállniuk, de előbb még visszapillant azért az épületre, valamint a falu azon részére, ami innen látható. Nagy sóhajjal vesz búcsút az egésztől, a következő pillanatban viszont szokásos mosolya újra megjelenik az arcán.
- Igen, mehetünk - válaszolja egész határozottan. Nem fogja meggondolni magát, indulhatnak. Megfogja hercije kezét, majd felszáll a vonatra. Hümmögve rázza a fejét arra, hogy elfelejtett volna valamit.
- Mindent bepakoltam - jelenti ki, hogy egyértelmű is legyen, mit akar közölni, majd ha már minden csomagjuk megtalálta a helyét, leveti a kabátját, felakasztja és helyet foglal azon az ülésen, ami a jegy szerint az övé.
- Kalandra fel - jegyzi meg aztán, és a következő pillanatban indul is a vonat. Az ablakhoz közel hajolva csak úgy integet, bárki is áll a peronon éppen, mert nem ismer senkit, de nem az a lényeg. Egyszerűen jó érzés. Tényleg elköszön, esélyesen nem tér vissza ide már, csak látogatóba, hát ennyit muszáj.
Hozzászólásai ebben a témában
Tormay Lénárd
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 107
Összes hsz: 424
Írta: 2016. március 24. 01:02 | Link

Tanja


Legszívesebben én is könnyeztem volna, de eleget készültem már rá erre a napra ahhoz, hogy uralkodni tudjak magamon. A döntésemet biztosnak akartam láttatni. Aztán persze beletemetkeztem a szedelődzködésbe. Ahogy a cuccainkat pakoljuk fel, majd együtt lépünk fel az egyik kocsira, már nincs is annyi ideje az embernek a múlton rágódni. A sorsunk most már végleg megpecsételődött. Bólintok, sóhajtok, majd fenn elfoglaljuk a számunkra kijelölt helyet. A berendezkedéssel, mely a bőröndök megfelelő helyre tolását és a kabáttól való megszabadulást jelenti, már el is telik egy csomó idő. Leülök Tanjával szemben, majd egyetértően bólintok.
- Így van. Hajrá nekünk! - biztatóan mosolyogva adok egy pacsit, s a vonat már ki is gördül az állomásról. Lassan és komótosan. Ünnepélyes pillanat ez. Mindketten az ablakhoz tapadunk, melyből még utoljára meglátni a kastély tornyait. Hamarosan a világ másik végén állva gondolhatunk vissza erre a pillanatra. Együtt integetünk, felszabadultan, immár megállíthatatlanul egy új kezdet felé robogva...

...Az út átlagosan telt. Nem nagyon szóltunk egymáshoz, túl friss volt még az elszakadás élménye. Hosszú út várt még ránk, mielőtt végleg megérkezhettünk régi-új hazánkba. A ház előtt sorakozott fel a fél család, s az itt hagyott háziállatok. Az örömködés után kifutottam az óceánpartra, s a víztömeg felől süvítő langyos széláramlatnak üvöltve ujjongtam. Úgy éreztem, hogy valami olyan tért vissza az életembe, amit már nagyon régen elveszítettem. És hogy mi van velem azóta? Tanulok és élem az életem - Tanjával. Nem hiszem, hogy ilyen szempontból különleges lennék. Nem sokat változtam, talán csak nyugodtabb lettem. Nem könnyű váltani... Hosszú küzdelem vár még rám, amíg sikeresen el nem végzem a szakjaimat, aztán munkába nem állok. Mégis azt hiszem, megéri olykor kockáztatni és egy nagyot álmodni. Azt hiszem ez volt az egyik legbátrabb döntés az életemben. Ami pedig a kastélyt illeti... Örülök, hogy a részese lehettem. Néha még eszembe jutnak az itt eltöltött évek, s olykor belegondolok abba, hogy jó lenne felkeresni néhány ismerős arcot, vagy csak ellátogatni a tavacskához, a cukrászdába vagy az erkélyre. Addig is... kenek magamnak egy vegemites kenyeret...
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér