 A Fő utczával szemben, a Boglyas tér legimpozánsabb helyén Bogolyfalva vasútállomása kapott helyet. Grandiózus, elegáns épület, hatalmas oszlopokkal, melyek tartó funkciót látnak el. Egyszerű sárga téglából épült falain ablakok szinte nincsenek, csak a harmadik emeleten, a legfelső szinten, ahol a masiniszták pihenhetnek meg egy-egy út előtt és után. A bejáraton egymás mellett három troll kényelmesen besétálhatna csomagjaival. Belépve az épületbe egy hatalmas fogadócsarnokba érünk. Egyik oldalt pénztárak, másik oldalt büfék és apróbb boltok, köztük egy mindenes, ahol a cérnától a főző üstig mindent lehet találni. A peronokhoz a bejárati kapuhoz hasonló kapun lehet kijutni. Azonban nagy meglepetés éri azt, aki kilép azon a kapun. Mugli gondolkodással a vonatok különböző vágányokról indulnának, amelyek között peronok, hidak, vagy aluljárók húzódnak. Itt azonban két sín van összesen, egyik az érkező, másik az induló vonatok számára. Rajtuk végeláthatatlan hosszú sorban és különböző irányban állnak a vonatok. A sínek között egy öreg, hosszú bajuszú, néma bakter ácsorog állandóan, talán az idők kezdete óta, aki kopott táblájával indítja, vagy érkezteti a vonatokat.
Hogy senki se tévessze el, hogy a sorban hányadik az ő vonata, egy igen kellemesen búgó női hang időnként beharsogja az állomás termeit az éppen induló, vagy érkező szerelvényekkel kapcsolatban.
|
|
|
Szira
- Nyughass már, Árnyék. Mi a baj? - guggol le a kutya mellé, aki határozottan nem örül annak, hogy itt vannak. Forog körbe, keresi a helyét, és gazdája nem tudja eldönteni, hogy vajon a sok ember zavarja-e vagy éppen tetszik neki az állandó mozgás, vagy esetleg az érkező vonat zaja lenne a hibás, minden esetre Árnyék ma nagyon kis izgága. Pont annyira tűnik hiperaktívnak, mint a gazdája. Lehet, hogy csak elkezdtek mutatkozni kutya és gazdi között a hasonlóságok? Vagy az nem úgy van, hogy külsőben mutatkozik meg, hosszú évek után? Elgondolkodik kicsit ezen, aztán kivigyorogja magát a gondolaton, hogy valaha is hasonlíthatnak egy kicsit is Árnyékkal egymásra. A lenövőben lévő, kissé bozontos haja, ami emlékeztetheti az embert a kutya bundájára, eszébe nem jutna. Megsimogatja az állat fejét, hátha attól megnyugszik kicsit. Néha morog rá, amikor hajnalok hajnalán felveri, mert ki kell vinni, de egyébként nagyon szereti és most sajnálja is, hogy ennyire nem tetszik neki az állomás.
- Mindjárt megjön Szira vonata, remélhetőleg, és akkor megyünk is - beszél tovább a kutyához nem törődve vele, hogy netán hülyének nézik ettől. Kit zavar az? Árnyék igenis érti, de még annál is több, megérti. Ádám mostanában kerüli, pontosabban azóta, hogy összekaptak Madagaszkáron, még betegszobára is juttatta, de haragudjon csak, ha attól boldogabb. Ezt azért vele is csak a dac mondatja, vannak pillanatai, amikor ismét belevágna egy bocsánatkérési akcióba, de aztán mégsem teszi. Megpróbálta, és ha nem, hát nem, a kedves bátyja csak pukkadjon meg mérgében, ő még csak hozzá sem szól. Így együtt lakni azért vicces, hogy kerülgetik egymást, de legalább nem akar otthon kuksolni a szobájában véletlenül sem, már azon se nyafog, hogy Árnyéknak mekkora a mozgásigénye. Most is itt van inkább, útközben még az útmenti virágokat is megtépte kicsit remélve, hogy Szira szereti a vadvirágokat és véletlen sem allergiás mondjuk egyikre sem, aztán amint befut a vonat, kihúzza magát, lábhoz parancsolja a kutyáját, és kíváncsian pislog a vonat felé, hogy tényleg érkezik-e a lány.
|
|
|
Gyarmathi Zsombor Xavér
Nyugodjék békében!
offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
|
Írta: 2015. szeptember 4. 21:01
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=402&post=513251#post513251][b]Gyarmathi Zsombor Xavér - 2015.09.04. 21:01[/b][/url] Szira
- Nyughass már, Árnyék. Mi a baj? - guggol le a kutya mellé, aki határozottan nem örül annak, hogy itt vannak. Forog körbe, keresi a helyét, és gazdája nem tudja eldönteni, hogy vajon a sok ember zavarja-e vagy éppen tetszik neki az állandó mozgás, vagy esetleg az érkező vonat zaja lenne a hibás, minden esetre Árnyék ma nagyon kis izgága. Pont annyira tűnik hiperaktívnak, mint a gazdája. Lehet, hogy csak elkezdtek mutatkozni kutya és gazdi között a hasonlóságok? Vagy az nem úgy van, hogy külsőben mutatkozik meg, hosszú évek után? Elgondolkodik kicsit ezen, aztán kivigyorogja magát a gondolaton, hogy valaha is hasonlíthatnak egy kicsit is Árnyékkal egymásra. A lenövőben lévő, kissé bozontos haja, ami emlékeztetheti az embert a kutya bundájára, eszébe nem jutna. Megsimogatja az állat fejét, hátha attól megnyugszik kicsit. Néha morog rá, amikor hajnalok hajnalán felveri, mert ki kell vinni, de egyébként nagyon szereti és most sajnálja is, hogy ennyire nem tetszik neki az állomás.
- Mindjárt megjön Szira vonata, remélhetőleg, és akkor megyünk is - beszél tovább a kutyához nem törődve vele, hogy netán hülyének nézik ettől. Kit zavar az? Árnyék igenis érti, de még annál is több, megérti. Ádám mostanában kerüli, pontosabban azóta, hogy összekaptak Madagaszkáron, még betegszobára is juttatta, de haragudjon csak, ha attól boldogabb. Ezt azért vele is csak a dac mondatja, vannak pillanatai, amikor ismét belevágna egy bocsánatkérési akcióba, de aztán mégsem teszi. Megpróbálta, és ha nem, hát nem, a kedves bátyja csak pukkadjon meg mérgében, ő még csak hozzá sem szól. Így együtt lakni azért vicces, hogy kerülgetik egymást, de legalább nem akar otthon kuksolni a szobájában véletlenül sem, már azon se nyafog, hogy Árnyéknak mekkora a mozgásigénye. Most is itt van inkább, útközben még az útmenti virágokat is megtépte kicsit remélve, hogy Szira szereti a vadvirágokat és véletlen sem allergiás mondjuk egyikre sem, aztán amint befut a vonat, kihúzza magát, lábhoz parancsolja a kutyáját, és kíváncsian pislog a vonat felé, hogy tényleg érkezik-e a lány.
|
|
|
|
|
Álmosvölgyi Asztrid Szira
INAKTÍV
Rentainé
offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1369
|
|
Írta: 2015. szeptember 5. 18:01
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=402&post=513559#post513559][b]Álmosvölgyi Asztrid Szira - 2015.09.05. 18:01[/b][/url] 
Pocakos, kiskutyásNagyon sok jó élménnyel és tudással gazdagodtam az elmúlt héten. Így, hogy az első héten még nem volt kiírva vizsgám, könnyen el tudtam menni a Grosserliebbe erre az egyhetes képzésre. Mindennap voltak óráink, gyakorlataink és elkezdtünk összeállítani egy darabot. A szabadidőnkben haza tudtam látogatni a szüleimhez, bár nem voltam velük sokat. Amikor kiderültek a Kiliánnal kapcsolatos dolgok, elvágtam velük egy szoros köteléket és most is letudtuk a szükséges köröket, aztán mentem be a városba. A vonatút nem volt hosszú, csak kényelmetlen. Idő közben csatlakozott hozzám a kutya, Maszatka és Budanekeresden sikeresen párra talált - tehát háromra nőtt a családunk tagjainak száma, szóval ők eleve rajtam, alattam, felettem pihentek és játszottak, aztán befészkelte magát mellém egy idős pár és két unokájuk. Naná, hogy elkezdtek faggatni a "terhességemről", mert ahogy azt kellett, a formákat megmutató felsőben vállaltam a bájitallal lett kismamahasam. Tényleg nem saját, a színészetiben ez egy extra szorgalmi, amit két hétig kell elviselni. Ezt persze nem mondtam el a faggatózóknak, szépen elbeszélgettem a reggeli rosszullétekről és az apukáról, aki jelen esetben Zsombi lett. Mikor végre beért a vonat, magamra kaptam a farmerdzsekim, pórázra raktam a kutyákat és leszálltunk a vonatról. Szusszanva néztem körbe a peronon és meglepetésemre megpillantottam gyermekem apját, Gyarmathi urat. Széles mosoly ült ki arcomra, szinte futva közelítettem meg őt és Árnyékot. - Sziasztok! - szabad kezemmel átkaroltam a srác nyakát, lábujjhegyre állva nyomtam puszit az arcára. Örültem a jelenlétüknek, szóval még pár másodpercig nem eresztettem el. Közben a két kis dög megismerkedett Árnyékkal, aki aztán tőlem is kapott egy adag szeretgetést. - Mi a helyzet itthon? - pillantottam fel a kutyák simogatása közben.
|
|
|
|
Gyarmathi Zsombor Xavér
Nyugodjék békében!
offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
|
Írta: 2015. szeptember 6. 18:27
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=402&post=514107#post514107][b]Gyarmathi Zsombor Xavér - 2015.09.06. 18:27[/b][/url] Szira
Végre befut a vonat, vagy fél percig Árnyék is egy helyben ül, aztán leszáll Szira meg a két kutya és elszabadul a pokol. Honnan lett egyáltalán kettő? Osztódnak ezek a kutyák vagy mi? Árnyék először csak a farkát kezdi csóválni örömében, hogy társaság van, na meg ismerős is, aztán meg ha már kellőképpen közel jutott hozzá a két kisebb eb, akkor ismerkedésbe kezd velük. Ez még hagyjám, Zsombinak azonban már attól csak partra vetett halként van tátogni kedve és kapacitása, hogy meglátja Szirát. Hoppá. Szerencsétlen pár szál virágot meg a kutya pórázát úgy szorongatja, mintha azok tartanák pillanatnyilag a földön, közben meg úgy jártatja a lányon a tekintetét feje búbjától a lába fejéig és vissza, aztán egy újabb kör nézelődés után kénytelen eldönteni, hogy csak jól lát.
- Szia - sikerül végre kinyögni, amikor a lány már elég közel sétált, mert nehogy azt tessék hinni, hogy földbe gyökerezett lábbal ő aztán egy lépést is tett volna felé. Egy kissé szögletes mozdulattal megemeli a szedett-vedett csokrot, de igenis a szándék a fontos - bemászott ő, kérem, majdnem egy kertbe is, hogy azt a pár virágot leszakítsa -, és átnyújtja.
- E-ezt neked sz-sz-szedtem - mifene, már dadog is. Egyre jobb lesz. Kicsit elvörösödik zavarában, nagyot nyel, hogy még hallani is lehet, és inkább néz Szira arcára, mint eléggé látványos pocakjára. Nem akar kérdezni, mert úgy érzi, veszélyes kérdés lenne. De hát hogy is van ez? A lány csak egy hetet volt oda, előtte meg nem emlékszik rá, hogy ekkora pocakkal ment volna el. Igaz, a vonatra nem kísérte ki és egy ideig még úgy is alakult, hogy nem sikerült találkozniuk, mert mégiscsak sor került az ideig két hetes pszichológus-látógató körútra, de akkor is. Ez csak valami rossz vicc lehet. Vagy mégsem?
- Ööö... nem sok. Ádival nem beszélünk, már nem is prefektus, együtt se kell dolgoznunk, nem érdekel - jelenti ki, pedig dehogynem érdekli, hiszen erről beszél, na meg a bátyja. Makacsul tartja magát azonban ahhoz, hogy nem érdekli az egész, fejben meg már azt számolgatja, lehetséges-e, hogy... nem. Vagy mégis? Kicsit elkeseredett képet vág a kapott eredményre, aztán a hajába túr és megpróbál szebb témát találni. Csak ne térnének vissza a gondolatai folyton a lány pocakjára. Az apja ki fogja nyírni, ha... bele sem mer gondolni.
- Neked hogy telt Groserliebben? - kérdezi inkább.
|
|
|
|
|
Álmosvölgyi Asztrid Szira
INAKTÍV
Rentainé
offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1369
|
|
Írta: 2015. szeptember 6. 19:08
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=402&post=514159#post514159][b]Álmosvölgyi Asztrid Szira - 2015.09.06. 19:08[/b][/url]
Pocakos, kiskutyásNagyon örültem a párosnak, Árnyéknak és Zsombinak amikor megláttam őket a vonatról leszállva. Ismerkedés és ölelés, aztán megszeretgettem a három szőrmókot és kiegyenesedtem, hogy a fiúval foglalkozhassak. Láttam rajta, hogy valami gondja van, de nem kérdeztem egyből rá. - Óóó, köszönöm, nagyon kedves tőled - csillogó szemmel vettem át a csokrot. Egy kezemen megtudom számolni, hányszor kaptam virágot fiútól és ez nagyon jól esett. Hozzá is bújtam, már amennyire a pocakom ezt engedte. Kérdésemre nem éppen biztató választ kaptam. Hallottam erről a feszültségről közte és a testvére között, de nem hittem, hogy komolyabbra fordul. Összevontam a szemöldököm. Majd biztos, hogy bővebben akarok erről beszélni vele, de nem itt és nem most. - Nagyon jó volt, húú, sok sok új dolgot tanultunk, játszottunk, darabba kezdtünk és most kaptam ezt a feladatot - mutattam a hasamra. - Megijedtél? - kuncogtam halkan az arcát figyelve. - Nyugi, nincs semmi...nincs baba benne. Meg kellett inni egy bájitalt, attól lett ez. Mondjuk a vonaton egy család úgy tudja, te vagy az apja a születendő gyereknek - vigyorodtam el a gondolatra. Szívesen eljátszom, na de hogy Zsombival ez tényleg megvalósuljon...az nagyon durva lenne. Egyikünk sem szeretné, barátoknak sokkal jobbak vagyunk, mint párnak. - Jaj, elfelejtettem bemutatni... Ezt a kislányt Maszat szedte fel a kisállatboltban, el kellett hoznunk. Pöttöm a neve, legalábbis most úgy hívom - fejemmel böktem a rózsaszín nyakörves kutyus felé, aki éppen Árnyék előtt vágta magát hanyatt.
|
|
|
|
Gyarmathi Zsombor Xavér
Nyugodjék békében!
offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
|
Írta: 2015. szeptember 8. 16:12
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=402&post=514915#post514915][b]Gyarmathi Zsombor Xavér - 2015.09.08. 16:12[/b][/url] Szira
Nagy kínban van, próbálja felfogni, hogy mi is az, amit lát és az egyáltalán hogyan lehetséges, de csak nem sikerül egyről a kettőre jutnia, bármennyire is erőlködik. Dadogva adja át a virágot a látottak hatására, és makacsul nem igyekszik bámulni, de még arra sem nézni, erre Szira hozzábújik. Kicsit sem ideges, á, dehogy, nem is érti, miért ment össze hirtelen úgy a gyomra, hogy méretben egy kaviccsal vetekedhetne és ismételten nagyot nyel. Az a nagy helyzet, hogy vakmerő főnixbőrbe bújt sárkányunkra Szira minden erőlködés nélkül ráhozta a frászt. Ha ezzel neki most haza kell menni, hogy khm, izé, az a helyzet, hogy gyarapodni fog a család, akkor inkább világgá megy, minthogy az atya haraggal szembenézzen annak ismeretében. Futólag említést tesz Ádámról, mert hiába mondogatja, hogy őt ez nem érdekli, mégiscsak foglalkoztatja a probléma, még sokat is, aztán amennyire tőle telik, figyelmesen hallgatja a lány válaszát. Kicsit el-elkalandozik közben gondolatban még mindig azokat a számításokat ellenőrizgetve, aztán már Szira hozza szóba az egészet. Még hogy ő megijedt volna? Meg hát, de minek vallaná be. Olyan határozottan rázza meg a fejét, mintha az élete múlna rajta.
- Nem én, de azért nem is vicces - jelenti ki menten, majd csak felszusszan megkönnyebbülten. Ha most bevallaná, hogy megijedt, Szira aztán egy örökkévalóságig szívathatná vele. Azt mondjuk nem tudja, hogy szívatná-e ténylegesen, de a büszkesége akkor sem engedi, hogy elismerje, ő, a rettenthetetlen, aki nála kétszer nagyobb embereknek is ment már neki - bár ez inkább meggondolatlanságra és vakemrőségre vall, semmint bátorságra -, megijedt még az apaság gondolatától is. Tizenhét, vagyis lesz, korai ez még, tessék megérteni. Ahogy megnyugszik, kezdi azért látni ő is a poénosabbnak mondható oldalát az egésznek, úgyhogy bele is karol a lányba és megnézi közelebbről a kutyákat.
- Ragaszkodó típus, az biztos és aranyos kutyust választott. Fuh... cukrászda? - kérdezi a maga lényegretörő módján, egyre kevésbé a hosszas cseverészések híve, főleg, ha pontosan tudja, mit is szeretne, márpedig most ő a nagy ijedelemre cukrot szeretne, diós-csokis süti formájában.
- Szerinted mit szólnának, ha az iskolában is ezzel a magyarázattal hozakodnál elő, hogy én... szóval, hogy... érted - pillant most már végre a lány pocakjára önszántából is, és elgondolkodva féloldalas mosolyra húzza közben a száját.
|
|
|
|
|
