36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Eördögh Lars Tobias
INAKTÍV


Eat the rude | bloodhound
offline
RPG hsz: 287
Összes hsz: 3462
Írta: 2015. július 14. 12:46 | Link

Michelle Angelique Saint-Venant


Először csak egy bozontos haj jelenik meg az egyik kupé ajtajában, aztán, amint a hozzá járó test kiegyenesedik, láthatóvá válik az alatta megülő világos szempár, sötét karikákkal körülötte. A testrészek tulajdonosa leugrik a peronra, a nyári szellő belekap a nyúzott zakójába és ingjének gallérját nyaldossa. A farzsebéből kikandikál a varázspálcája, egyébként csak egy bőr oldaltáska van nála, nyeglén lóg le válláról. Kezében Thomas Hobbes Leviatán című könyve, egy mugli iromány, amit az elmúlt órákban elmélyülten bámult, oldalforgatás nélkül.
Ránt egyet a táskája pántján, megvakargatja kócos fürtjeit, majd nagyot sóhajt és ellépdel bizonytalanul az állomás épülete felé. Hosszú volt az út, közben megsűrűsödött a borostája, az egyébként is fáradt tekintete egyenesen beesett lett. De legalább látta Új Guineát. Ki ne akarná látni Új Guineát? Ugye. Kicsit Kolumbusz-effektus volt, ő ugyan Madagaszkárra próbált eljutni, de a hopp-por kicselezett vele, meg úgy általában a por-allergiája, úgyhogy egy óceánnyi távolsággal messzebb kötött ki. Tehát nem Indiát kereste és kapott helyette indiánokat, de majdnem.
Szóval nem volt egyszerű utazása. Ehhez képest próbál egyenes háttal lépkedni, közben körbesandít, hogy van-e még rajta kívül valaki errefele. Elméletileg kéne legyen, de nem tudja, miben reménykedjen. Felérni eltévedés nélkül a kastélyba üdítő érzés lenne, de közben meg ha egy kellemetlen emberrel hozza össze a sors, akkor ahhoz neki most nincs elég lelki ereje. De egy prefektus mondjuk csak nem lehet olyan rémes. Vagy egy tanár. Vagy valaki, úgy általában, aki a homo sapiens sapiens családjába tartozik és őt megmenteni igyekszik. Vagy igen? Lecövekel a hatalmas bejárati ajtó előtt, visszanéz a válla fölött a békésen pihenő vonatra, majd vissza, egyik lábáról a másikra állva.



Hozzászólásai ebben a témában

Michelle Angelique Saint-Venant
INAKTÍV


III. Az Uralkodónő
offline
RPG hsz: 292
Összes hsz: 2151
Elloptamazelsőjátékod.
Írta: 2015. július 14. 13:19
| Link

Eördögh Lars Tobias
Késésben van, a büdös hóhérba, oltári nagy késésben van. Érkezik a Rellonba egy új srác, akinek Madagaszkáron kellett volna kikötnie - szó szerint -, ehelyett eltévedt. Pontosan fogalmazva épp az ellenkező irányba sikerült eljutni, mire pedig a szigetre mehetett volna, talán csak a sors fintora tudja, de a kastélyba kellett indulnia. Túl sokat nem tud az új jövevényről, annyi biztos csak, hogy nem kockáztathatják meg, hogy ismételten más partokra evezzen, netán a megfelelőn eltévedjen. A vonat érkezésének időpontját szépen fel is írta Michelle, az időeltolódással viszont nem számolt. Nézzük a jó oldalát: fitt és friss!
Kiront a Sakáltanyából, mint egy őrült, ki letépte szőrös bilincsét, s fejvesztve rohan az állomásra. Még szerencse, hogy a faluban lakik, fele annyi időbe telik megtenni ezeket a távokat, mint teszem fel a böhöm kastélytól. Körülbelül tíz perces késéssel érkezik meg és látja, hogy a vonat benn áll, már csak a célszemélyt kell megtalálnia. Kékjei gyorsan körbepásztázzák a terepet, majd megakadnak az egyetlen lehetséges személyen, akiért elküldték. Jobbjával beletúr hajába és hátrasimítja az elszabadult tincseket, bakancsai halkan koppannak, ahogy magabiztosan közelít Tobias felé. Körülbelül két lépésre tőle áll meg teljes díszben: csőfarmer és póló, csak semmi hivatalos.
- Ugye jól sejtem, hogy te vagy Tobias? - kérdőn billenti oldalra fejét, habár valamelyest meg is emeli. Sosem fogja teljesen megszokni, hogy a hímek túlnyomó többsége fölé magasodik, ő meg a hónuk alatt cilinderként rohangál. Bááár, még mindig inkább ez, mint zsiráfméretben létrát cipelni, hogy legalább az a minimumként elvárható szemkontaktus meglegyen. Ekkor következik az a tiszteletteljes pillanat, mikor szemügyre veszi az ismeretlent és számára végképp beigazolódik, hogy jó emberhez jött. Bőröndös szemek, tanácstalan forgolódás, láthatóan megviselt testtartás - még a rendkívüli igyekezet ellenére is -, ez csak egy igazi hobbiGPS ismertetőjele lehet. Vagyis azé, aki önhibáján kívül tett némi kitérőt.
- Michelle vagyok, rellonos prefektus és gondolom kitaláltad, hogy idegenvezetőként funkcionálok jelenleg - egy óvatos félmosoly kúszik fel arcára, ahogy elképzeli az idilli képet, melyben egy tömeg turistával van körülvéve, ő pedig lelkesen magyaráz évszámokról és nagy személyekről. Aha. Meg ahogy azt elképzelem. Tipikusan az a munka, amit sohasem bíznék a szőkére. Soha.
Hozzászólásai ebben a témában

Eördögh Lars Tobias
INAKTÍV


Eat the rude | bloodhound
offline
RPG hsz: 287
Összes hsz: 3462
Írta: 2015. július 15. 12:31 | Link

Michelle


Cipők szapora dobogása hallatszik, Tobias lehajtott fejjel hallgatja a közeledő neszeket és mielőtt felemelné a tekintetét, szembenézve a lefékező lánnyal, már tudja, ki az. Jó, persze, a kor-életrajz-vércsoport információk még hiányoznak, de úgy általában betudja lőni, hogy ezt a személyt küldték az ő megmentésére. A gondolatra is mordul egyet halkan. A személyének megmentését annyira igényli, mint egy alapos gyomormosást, amivel apai nagyszülei szokták kiskorában fenyegetni, amikor pofátlanul viselkedett. Egyszer megnézett róla egy mozgóképet. Hát nem volt kellemes.
Most hasonló élményekkel küszködik, de tudja, hogy erről az illető lány nem tehet, ezért igyekszik valamelyest konszolidált arckifejezést erőltetni magára. A nevének kérdésére csak végigpillant a lányon, majd valahol az arcán megállapodik a tekintete. A szemkontaktust a minimálisra korlátozza, mint mindig. Bólint egy aprót, de csak udvariasságból, elvégre eléggé költői kérdés volt. Nincs túl sok elveszett idegen az állomáson ebben az órában. Michelle bemutatkozására újból csak bólint egyet, majd mintha hirtelen tudatára ébredt volna önnön létezésének, összeráncolja a homlokát, szaporán pislog vagy kettőt, miközben bedugja a kezében szorongatott könyvet a táskájába, és átáll a másik lábára.
- Valóban… szükségem lenne ma a segítségedre. Tehát köszönöm. – soha nem volt az a szószátyár típus, ő inkább érez, mint gondolkodik. Az érzéseket pedig mindig nehezebb kifejezni verbálisan.
Megrohamozza egy különös, kellemes érzés, az új kezdet izgalommal teli érzése, ami azt sugallja, hogy amikor lelépett a vonatról, más valaki lett, egy új ember, a terhei pedig az otthoni öbölnél maradtak. Persze, tudja, ez hülyeség, a lelki csomagok ennél ragaszkodóbbak, mindenhova követik, mert ő egyedüli okozójuk és teremtőjük, minden a fejében történik. De most, egyetlen röpke pillanatig megengedi magának az önámítást, belekapaszkodik az illúzió bokájába, mielőtt az tovarepülne. Sóhajt egyet s egy mosoly halovány árnyékával az ajkán belenéz végre Michelle szemébe.
- Hova tovább? – kérdezi, készen nekiindulni a falunak, a jövőnek, a világnak. Valószínűleg, legalább részben, a lányból kiáramló érzéseket receptálja csak, azokat tükrözi, és valójában ő még mindig pocsékul érzi magát, de kivételesen nem törődik ezzel a nógató gondolattal.
Hozzászólásai ebben a témában

Michelle Angelique Saint-Venant
INAKTÍV


III. Az Uralkodónő
offline
RPG hsz: 292
Összes hsz: 2151
Írta: 2015. július 22. 19:41 | Link

Eördögh Lars Tobias
Oké, nincs nehéz dolga, mikor a friss husit ki kell szúrnia. Nem sokan kóvályognak tanácstalanul az állomáson, vagy próbálnak kimondva-kimondatlanul segítségért esedezni. A szemükkel. A tartásukkal. A létezésükkel. Egy szó, mint az előző akárhány, Tobiasra hamar rálel és előveszi legjobb modorát, végtére is nem kéne elijeszteni a fiút. Nem mintha úgy gondolná, hogy menekülős típus, de ki tudja? Tóbi, a felfedező kalandjain kívül nem tud semmit a srácról, aztán az is lehet, hogy örök bujdosó.
- Nem probléma - biccent egyet. Újra végignéz a másikon, hogy csendben konstatálja, nem fognak sokat beszélni, nem mintha neki ez nem lenne így jó. Fáradt még egy kicsit, a rohanás pedig csak rátett egy lapáttal a reggeli kómára. Hát már egy szerencsétlen kávét sem ihat meg az ember nyugodtan? Nyilván nem. De nincs miért haragudnia az újoncra, nem ő tehet arról, hogy Michelle elaludt, mert vagy ötször kinyomta az óráját. Így jár, aki időeltolódás után csak öt szundit állít be.
- Felviszlek a kastélyba, hacsak nem szeretnél körülnézni a faluban. Elfoglalod majd a szobádat, belerázódsz az itteni életbe, én viszont nem maradok veled, ugyanis itt lakom lenn - beszéd közben elindul kifelé, ne ácsorogjanak már egy helyben feleslegesen. Nem sietősek léptei, inkább kényelmesek, többek között azért, mert fogalma sincs arról, hogy Tobias hogyan jár... Mármint, úgy, mint egy ember, nyilván, csak a tempóról mit sem tudni. Nem akarja sürgetni, amúgy is ráérnek tulajdonképpen. Meg nem tudja, mit akar először megnézni a fiú, így hát végképp felesleges elkezdeni rohanni. Kilépve egy pillanatra megáll, hogy körbepillantson, merre volna célszerű menni.
- Szerintem sétáljunk egyet a faluban, jobb, ha tudod, mit hol találsz, onnan úgyis egyenes út vezet a kastélyhoz, mit szólsz?
Hozzászólásai ebben a témában

Eördögh Lars Tobias
INAKTÍV


Eat the rude | bloodhound
offline
RPG hsz: 287
Összes hsz: 3462
Írta: 2015. augusztus 9. 13:02 | Link

Michelle Angelique Saint-Venant


Láthatóan nem zavarja a lányt, hogy egy ilyen... kevésbé szociális lénnyel hozta össze az élet. Vagy inkább túlságosan szociálissal, ha jobban belegondolunk. Mindenesetre nehezen enged fel a fiú, ez általában így szokott történni, néhány nagyon ritka esettől eltekintve. De azoktól jobb is eltekinteni.
Michelle tekintete helyett annak arcát pásztázza. A nemrég ébredt emberek álomittas, párnagyűrt vonásai fedezhetőek fel még haloványan rajta. Az egész testtartásán, bármennyire is rohant és próbál tettre kész lenni, érződik a fáradtság. Bár nem olyan mély és régóta töltődő, mint a fiúban, aki úgy cipeli maga után kimerültségét, mintha a Kilimanjarot összecsomagolták volna egy bőröndbe és a bőrönd fülét Tobias lelkéhez-szívéhez kötözték volna. Ezt most a hirtelen jövő derűlátása sem tudja feledtetni teljesen. Vagy épp a lány jelenléte erősíti fel saját hajszoltságát.
Lassú, de nem vánszorgó léptekkel elindul mellette, helyzetfelmérésére csak bólint egyet. Többé-kevésbé így fog történni valószínűleg. Egyedül a szoba-elfoglalás nem egészen stimmel, de nem fogja rögtön ilyen személyes jellegű problémával zaklatni őt, előbb megpróbálja orvosolni egyedül a helyzetet.
- Mindketten úgy nézünk ki, mint akinek jól jönne egy kávé. Vagy kettő. - veti fel a javaslatot felvont szemöldökkel, kérdőn és halvány mosollyal a szája sarkában. Ha már nem rohannak fel a kastélyba. Amiért Tobias kifejezetten hálás. Na nem mintha nem létezne a kastélyban is kávé, de majd akkor fog oda felmenni, ha igazán muszáj. Eléggé esélyes, hogy a faluban kevesebb az ember és mindenki a maga dolgával törődik. Egy iskolában mindenki a más dolgával szokott törődni.


***
Hozzászólásai ebben a témában

Michelle Angelique Saint-Venant
INAKTÍV


III. Az Uralkodónő
offline
RPG hsz: 292
Összes hsz: 2151
Írta: 2015. augusztus 11. 18:21 | Link

Eördögh Lars Tobias
Tőle telhetően kedvesen fogadja Tobiast, elsősorban talán azért, mert beleunt abba, hogy pokróc legyen. Aztán késett is egy keveset, amit nem illett volna, plusz amilyen meggyötört ez a szerencsétlen ember, nem tetézné tovább a helyzetet. Nem túl kommunikatív, sőt, kifejezetten nem az, de ez szőkénket nem zavarja különösebben, nem érzi késznek magát egy hosszú élettörténetre - sem a sajátjára, sem máséra. Gyorsan ledarálja a menetrendet, amit elvileg illene követniük, meg persze a szokásos szöveg, aztán be is dobja, hogy ugyan járjanak már egyet a faluban. Az igazat megvallva még nem érzi késznek magát arra, hogy felsétáljon a kastélyba. Olyan messze van...!
- Úúú, ennyire látszik? Akkor viszont sürgősen igyunk egyet. Vagy kettőt - a fiúval ellentétben Michelle arcán széles mosoly jelenik meg, hiszen mint tudjuk: koffein, a hosszú ébrenlét titka! Ahogy kiérnek az épületből, egyenesen a vendéglátó negyed felé veszik az irányt, közben persze prefektánk néha hozzáfűz annyit, hogy merre vannak a bogolyfalvi lakosok házai, merre a Fő utcza és a Boglyas tér, lényegében merre van az előre. Nem árt tudni mindezt, bár kávé nélkül néha úgy érzi, hogy kettéáll a szeme.
A gyorskajáldához érve mindenképp betereli majd Tobiast, mert sokkal gyorsabban érnek el oda, mint mondjuk a Sakáltanyára. Nem lenne szívbajos, szívesen meghívná magához, de ez az isteni nedű előrébb való, mint az otthon kényelme, főleg azért, mert mindketten zombikként közlekednek.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér