36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Kiva Faraday
INAKTÍV


.anyatündér.
offline
RPG hsz: 157
Összes hsz: 7910
Írta: 2014. október 18. 00:26 | Link

Egyetlen sárkánynőm ~ elbúcsúzok.

Nem vártam ezt a napot. Hiába tudom már lassan egy éve, hogy most el kell majd hagyjam a kastélyt és a falut, attól még rosszul esik a dolog. Itt hagyom az életemet konkrétan. Ezen a helyen nőtt be a fejem lágya, itt kezdődött el minden. Itt indult el az, ami miatt most távoznom kell innét. Ha nincs a kviddics, valószínűleg soha nem fordul meg a fejemben, hogy ne maradjak itt mestertanoncnak, tanuljak valami szépet és jót, hogy aztán majd kezdjek valamit az életemmel. De az első szerelmem most messzire szólít innen, több száz kilométerrel arrébb. Itt maradnak a családtagokká vált barátok, az Eridon, ami a szó legszorosabb értelmében az otthonom volt 6 évig, a húgom, akinek nagy szüksége lenne rám a kamaszkora küszöbén, Benji... Felsóhajtok, keserűen, szomorúan, és megszorítom Manda kezét. Az állomáson állunk, várjuk, hogy befusson a vonat, ami elvisz Pestre, hogy onnan továbbutazzak Spanyolországba. Hazától kapaszkodok a Rellonos kezébe, és amíg nincs rá jelentősebb okom, nem is fogom elereszteni. A másik karján ott csücsül a kislánya, Lili, aki szintén nagyon fog hiányozni. Őt is megszerettem ezalatt a pár hónap alatt, mióta megszületett. Adritól még múlthéten elköszöntem, eszemben nem volt magammal terhelni a Navinést, tudom milyen. Mindenki mástól is még az előző héten búcsút vettem, akivel jóban vagyok, minél hamarabb meg akartam ejteni ezeket a dolgokat, hogy emésztgetni tudjam őket az indulásig. Benjitől tegnap sikerült csak elköszönni, tőle nem voltam képes hamarabb elbúcsúzni. Ott is majdnem sírtam. Most nem különben a határán állok.
Ismét megszorítom Manda kezét, és oldalra tekintek rá. Nem tudom mit lehetne mondani, abban, ahogy összenézünk, benne van minden, amit nem tudok kiejteni a számon.
Utoljára módosította:Kiva Faraday, 2014. október 18. 02:19
Hozzászólásai ebben a témában


Argentin. Dimágus. exŐrző. Állatkerttulaj. Anyuka. Beütött a krach, kérdezz. Cheesy
Nem. Fúj. ©
Amanda Meggie Philips
INAKTÍV


Pillangó ~ || Királylány ~
offline
RPG hsz: 232
Összes hsz: 7402
Írta: 2014. október 18. 02:14 | Link

Kirepülés, Kiva kísérés
- Ruha -

Megölöm, megkínzom, agyonütöm, el fogom ásni a kertben!
Megint egy remekbeszabott nap tart javában Manda és Lili életében. A probléma forrása ezúttal nem más, mint egy elveszett cumi, ami miatt a kedves kislánya visít, mintha muszáj volna, ha eddig valaki be akart volna törni hozzájuk, ezek után tuti nem fog, azt hiheti, valami riasztórendszert tesztelnek. No de, lényeg a lényeg, Benjike elmerészkedett hozzájuk babázni, és egészen biztos, hogy köze van a cumi felszívódásához, ami okán drága… párja(?) felmenőit erőteljesen felemlegette. Próbálta a kislányt már mindennel megnyugtatni, de egyelőre csak sírt és sírt. Ott könyököt a pelenkázó szélén Manda és csak a fejét fogta. Tisztában volt azzal, milyen nap ez a mai, és az amúgy is őt hamarosan érő érzelmi stressz mellé erre nagyon nincs szüksége. És akkor még Lilike randomságairól nem beszélve, amiket mostanság sűrűn vezet elő, és ilyenkor a kedves anyukája nem találja olyan viccesnek a szitut, mint az apukája. Két napja VÖRÖS hajjal vette ki a babaágyból reggel… Szóval kész katasztrófa az élete, mire menne Kiva nélkül? Besétált, és nem telt bele 10 percbe, meglett a cumi.
Lilike megnyugodott, sétálós ruhába került Manda pedig… beállt a tükör elé és elégedetten tudatosult benne, hogy az elmúlt két hónap, amiben már visszaállt az edzésekre eredményesek. Nem volt ordító hideg, sem szél az őszhöz képest, még egy kevés napsütés is jutott ki a mai napra, így nem sokallta el az öltözködést, a kislányra figyelt egyedül, szegényt jól becsomagolta. Jó, el kéne ismernie barátnőjének, volt abban valami, amit az ominózus vita alatt a fejéhez vágott „anyai ösztön eljövetele” címen.
…elindultak. Kiva úgy szorította egyszer-egyszer szabad kezét, mint talán ő korábban a fájdalmai közepette. Érezte, hogy senkinek sem jó ez a búcsúzkodás, de ő maga is itt akart lenni, nem bírta volna ki, ha nem az utolsó ember, aki elköszön tőle, azt sem, ha nem kísérheti ki, kellett ez neki. Látnia kell, ahogy felül arra a vonatra és elmegy. Másként nem bírná, valószínűleg. Látja a másikon, hogy majdnem sír, ezekben az átragadós pillanatokban, próbálja tekintetét Lilire szegezni, aki a vállára dőlve mocorog, szemléli a fényeket és pontokat, amit érzékel, miközben kezecskéjével a pillangós medált piszkálgatja Manda nyakán.
- Itt leszünk, mikor visszajössz.
Utoljára módosította:Amanda Meggie Philips, 2014. október 18. 02:18
Hozzászólásai ebben a témában

Kiva Faraday
INAKTÍV


.anyatündér.
offline
RPG hsz: 157
Összes hsz: 7910
Írta: 2014. október 18. 02:49 | Link

Egyetlen sárkánynőm ~ elbúcsúzok.

Addig halogattam a pakolást, ameddig csak tudtam, valahogy nem akaródzott nagyon fent ülni a szobában, ahol minden el van téve, amit magammal akarok vinni (magyarul nagyjából becsomagolhattam volna az egész helyiséget), és bámulni a majdnem üres teret. Belebolondultam volna ebbe. Ezért is csak reggel szedtem össze véglegesen mindent. A délelőtt 11 óra nem olyan korai időpont a vonatinduláshoz. Normális, prefektusi időszámításban az lett volna, egy kellemesebb éjszakai járőrözés után ilyenkor még javában húzza az ember a lóbőrt. Olyan távolinak tűnik már az a nap, mikor végleg leadtam a jelvényemet még Kahlilnak. Rossz érzés volt, egy részemet adtam oda. 3 év alatt nagyon az emberhez tud nőni egy poszt. A kapitányságról is rossz volt lemondani, de ott már nem tehettem többet.
Már az ágy szélén ültem, mindenemet az utazóládámba tömörítve, .rar formátumban, mikor Lilcsi elkezdett lent szirénásat játszani az anyukájával, és tudtam, hogy menni kell. Azt hiszem, ez lesz az utolsó jó cselekedetem Mandával egy időre. A probléma forrása egy eltűnt cumi, amiről a kicsi az istenért se akart lemondani, szóval muszáj volt megkeresni. Kicsit alaposabb nézelődés után egy kóbor ruhadarab alól került elő a vágyott tárgy, a kislány megnyugodott, happy, vissza készülni.
Egy dolgom volt még: elköszönni a húgomtól. Némi daccal vette tudomásul, hogy lelépek, amit teljesen meg tudok érteni. Végre úgy érezhette, hogy hazaért, van egy nőkből álló családja, aztán az egyetlen vér szerinti rokona azt mondja, hogy bocs, de most itt hagylak 1-2 évre. Biztos, hogy nem volt kellemes ezt hallania, de mikor ő jött, ezt már tudtam. Nem tehettem mást. Udvaron semmi, padlástérben semmi, tető pipa. Néha ide ül ki, láttam már párszor itt ücsörögni. Szótlanul mellékúsztam, óvatosan lépkedve a cserepeken, és átöleltem. Őt is nehéz itt hagynom, mint a többieket, de a vér cinkos kötődése miatt, talán ő az egyik legnehezebb eset. Végül minden szó nélkül felálltam mellőle, és otthagytam, ahol van, ilyenkor nem szabad bolygatni. Faraday. Ismerem a vérét.
A szívem nehéz, a mellkasomat nyomja valami láthatatlan erő össze, a torkom elszorul, de minden erőmmel azon vagyok, hogy tartani tudjam a lebegtető bűbájt, amivel a ládámat cipelem magammal. Ahogyan az ominózus szüléses napon, most én is végtelenül hálás vagyok Mandának, hogy nem szól semmit, egyszerűen csak van, fogja a kezemet. Nekem ez bőven elég. Ahogy megérkezünk az állomásra, leteszem a ládát, és csak állok, és próbálok arra koncentrálni, hogy ne felejtsem el, hogyan kell levegőt venni. Lehet most még az is kimaradna.
Beharapom az alsó ajkam a lakótársam mondatára, és most már tagadhatatlanul elfátyolozott szemmel nézek rá, és bólogatok neki. Nem vagyok képes szavakat kipréselni magamból, egyszerűen képtelenség lenne. Helyette beszél a szem és a gesztusok. Pálcámat a hátsó zsebembe csúsztatom, és átölelem a két lányt. Szeretném megmondani, hogy hiányozni fognak, és hogy sietek vissza, de nem vagyok rá képes.
Utoljára módosította:Kiva Faraday, 2014. október 18. 02:49
Hozzászólásai ebben a témában


Argentin. Dimágus. exŐrző. Állatkerttulaj. Anyuka. Beütött a krach, kérdezz. Cheesy
Nem. Fúj. ©
Amanda Meggie Philips
INAKTÍV


Pillangó ~ || Királylány ~
offline
RPG hsz: 232
Összes hsz: 7402
Írta: 2014. október 18. 03:05 | Link

Kirepülés, Kiva kísérés
- Ruha -

Egyszer nyilván mindennek eljön az ideje, mindenki a saját útját kezdi járni egyedül. Kiva is eljutott ide. Nagyon furcsa lesz ez az egész, részben kiürül a háza. Oké, eredetileg is csak hárman vették birtokba, de Adri csak lejárós volt, mindig ketten voltak, Manda megtanulta elviselni, hogy magán kívül másra is ügyelni kell, megpróbált „szeretni” és elviselhető lenni, a főnixlánynak meg mindezen próbálkozásait kellett megtűrni. Talán elmondható, hogy sikerrel jártak.
Most itt vannak 21-22 évesen. Manda utolsó évét kezdi meg, egy pár hónapos kisbabával a karjában, Kiva pedig, frissen, ropogósan érkezett húgot hagy hátra a sárkánylánynak, aztán lelép a fenébe szálldosni. Mérges lenne Manda? Inkább csak előre morog. Tisztában van vele, hogy a kamaszokkal nem egyszerű. Adrit is nehezen viselte az elején, nehezebben, mint az eridonost. Most pedig egyedül marad rangidősnek a házban, a sok kisebb között. A saját lánya kiviszi a haját lassan, mi lesz így vele. Mondjuk, Renée tudhat valamit, a legtöbbször lapos kúszásban közlekedik körülötte, nem piszkálgatja Lilit, nem kelti fel, ha lent alszik a nappaliban, a szobájukat meg nem háborgatja. Adiri néha többet jön, vele meg már fel se merül benne konfrontálódni, főleg mert egy navinéssel mi a frászról vitázna?
Pánikroham. Komolyan gondolta mindezt egyedül rá hagyni itt Kiva? Nem tűnnek nagy dolognak, de Mandának csak megfeküdné a gyomrát a felelősség. Már így is a mumusát éli részben. Elkötelezte magát a lánya felé, mint anya, kezd rájönni. De ki ő, hogy az útjába álljon barátnője álmaink. Tekintve a sajátját is éli, picit átalakult módon, abba se kötött bele lakótársa soha. Sőt eszméletlen nagy toleranciával fogadta el Lilike jövetelét, apukáját, megérkezését, és a nevelési módszereket.
Egy mondata is több volt, mint ami vélhetően várható volt, ezt is nehéz volt magából kipréselni, az érzelmi intelligenciája valahol a béka feneke alatt van, amiről folyton tanúbizonyságot tesz. Az emberek bajával gyakran nem tud mit kezdeni, a sajátjairól nem is beszélve. Magukhoz húzta Kivát, és jó erősen szorította azzal a kezével, amelyikben nem Lilike volt. Nem akarta ő sem elengedni, ezt éreztette is, amennyire ez tőle kitelt, de arcán a szokott erős és határozott kifejezés ült. Nem akart semmi elgyengülést mutatni, az csak olaj lenne a tűzre. Hosszú percekig némán figyelte, ahogy ölelkezve sírós hangulat kerekedik föléjük, amit Lili is hamar átvet, a cumiját kihajítva kezdett zokogásba, barátnőjével szinkronban. Oké, mondják, hogy a gyerekek értelmesebbek ezen a téren, na de ennyire? Biztos fáj valamije, vagy ilyesmi. Manda nem hisz az átérzős humbukban. Lazít az ölelésen, majd mikor tudja, hogy elengedheti a lányt, majd Lilit fekteti a karjaiba, tekintetét pedig az állomáson mozgolódókra emeli. Mély sóhaj után nyúl a zsebe felé, ami egy kis dobozkát rejt, de még nem vette ki onnan.
Közeledik a vonat.
Hozzászólásai ebben a témában

Kiva Faraday
INAKTÍV


.anyatündér.
offline
RPG hsz: 157
Összes hsz: 7910
Írta: 2014. október 18. 03:26 | Link

Egyetlen sárkánynőm ~ elbúcsúzok.

Nehéz ez az egész, soha nem gondoltam volna, hogy egyszer tényleg el kell menjek innen. Rendben, volt már úgy, hogy teszem azt elutaztam 1-2 hétre, meg ugye ott volt az a 2 évnyi kényszerpihenő is, de ez most teljesen más. Ebben van valami véglegesség, ami nagyon piszkál. Mert nem akarom, hogy vége legyen, most szívem szerint még eltöltenék némi időt az iskolapadban, amiből annyira kikívánkoztam még a vizsgaidőszak kezdetén. Tudom, hogy javulni fog majd idővel, hogy hozzászokok ahhoz a helyhez, ahova megyek, azokhoz az emberekhez, akikkel majd ott kötök barátságot, de ez egyelőre sajnos nem nyújt vigaszt. Még ebben az életemben állok itt a bogolyfalvi állomáson, és nem akarom, hogy jöjjön a vonat. Teljesen összetörne.
Némileg pofátlanságnak érzem itt hagyni Renée-t Manda nyakán, hiszen neki ott van Lili, ő is épp elég nagy felelősség számára, hát még egy kamaszodó kis hurrikán, akit alig lehet féken tartani. Bár azért megjegyezném, hogy Tökiben munkál ám a túlélőösztön, igyekszik hangtalan és láthatatlan lenni a rangidős Rellonos előtt, csak akkor feltűnni, ha ő szólítja. Nem hülye, csak szeleburdi. Korral jár, majd kinövi, lehetőleg minél hamarabb, hogy ne okozzon kellemetlenséget Mandának. Legalább a késeivel nem tud komolyan ártani senkinek, arról gondoskodtam.
Tudom, hogy mennyire nem erős oldala az érzelgés, normális esetben nem is terhelném magammal, csak szépen elvonulnék a szobámba, őt meg békén hagynám. De ez most mindkettőnkre ugyanannyira tartozik, mert habár nem mutatja, mélyen érzem, hogy neki is van olyan nehéz ez az egész hajcihő, mint nekem. Orbitális tehetséggel sikerül még Lilit is megríkatni. Kicsit megijedek, és el is engedem a lakótársamat, hagy tegye azt, amit ilyenkor szokott, hogy megnyugtassa a kislányt. Füttyszó hangzik fel mögöttünk, amitől még inkább elszorul a nyelőcsövem és a hangszálaim és némaságba szeretnének burkolózni, de ezúttal összeszedem magamat annyira, hogy legalább egy mondatot ki tudjak préselni magamból.
- Mennem kéne, igaz? - kérdezem keserűen mosolyogva, patakzó könnyekkel az arcomon, ahogy ráfogok a hátsó zsebemben pihenő pálcámra, hogy ismét használjam.
Hozzászólásai ebben a témában


Argentin. Dimágus. exŐrző. Állatkerttulaj. Anyuka. Beütött a krach, kérdezz. Cheesy
Nem. Fúj. ©
Amanda Meggie Philips
INAKTÍV


Pillangó ~ || Királylány ~
offline
RPG hsz: 232
Összes hsz: 7402
Írta: 2014. október 18. 03:43 | Link

Kirepülés, Kiva kísérés
- Ruha -

Előfordulhat, hogy valahol mélyen Mandában is elindult az érzelmi hullámvasút, amire nagyon nem akar felülni. De ha bárki ezt mondaná, tagadná, és be is bizonyítaná, hogy hülyeségeket beszél az illető. Amennyire szereti ezeket elrejteni, annyira nem kéne olykor. Szeret erős lenni, egyedüli lenni a bajával, és még ezen évek alatt se sikerült tökéletesen kilépnie ebből a mederből és segítségért nyúlni. Mondjuk egy-két alkalommal már próbálkozott, amit Kiva is nagyon értékelt. Hát, több mint a semmi. Valószínűleg azzal, hogy az eridonos elmegy a világ másik felére – igen, Manda is tudja, hogy nem oda megy, de akkor is – teljesen elfelejtődnek a próbálkozásai, elviszi magával azokat a Mandás érzelemnyilvánításokat, amit valaha élő ember tapasztalt tőle Linán kívül, így esély se lesz arra, hogy valaki érzelmi fejlődésre kényszerítse. Szomorú.
Nem örül, ha tehetné, kinyújtaná a perceket óráknak, és azt a vonatot is eltérítené. Önző most, olyan módon, amit nem mutatott még ki. Legszívesebben megfogná a lassan volt lakótársát kezénél fogva visszarángatná, és elmagyarázná neki a maga módján mennyire nem oké ez, ha nem is miatta, de Renée, vagy Benji, csak adna valami elég okot rá. Talán csak azért nem érzi át eléggé a súlyozását Kivának, mert számára, ami akár Liliből is fakadhat, a kviddics nem lett akkora prioritás, hogy ne tudja újragondolni élete sorrendjét. Nem szívesen engedi, de nála még mindig dolgozik az esze, ettől ez, hogy még valami bátorító mosolyt – Manda, mosolyog, ez komoly? – is kiprésel magából, miközben Lilit csitítgatja a karjaiban.
Ahogy elválnak egymástól, és egy percre a szomorú szemekbe néz fel, amik még mindig patakzanak, inkább Lilit ürügyként kezelve veszi el tekintetét Kiváéból. Szerencséjére a cumi visszakerülése és egy kis ringatás mindent megold. Átmenetileg, és Lilire vonatkozóan. Viszont ahogy a síró kislányára nézett, a saját gyomra is görcsösen rándult össze és szorult el, érezve, hogy közel van egy út Vége. Bárhonnan nézzük, itt lezárul egy szakasz, bárhogy is mennek tovább.
A kérdésre végre újra felnéz, az ő szemeiben is ott van már az a hasonló elkeseredettség, de továbbra is tartja magát, erős nő, nem szabadna megrendülni, nem akar inkább, mert lehetne, megtehetné, de nem. Megmakacsolta magát egyelőre.
- Azt hiszem. Minden fontos nálad van?
Érdeklődött, látva, hogy a mécses újra készül eltörni és nehéz az indulás, hátha ilyen apróságokkal picit fellélegeznek. Közben az előbb tapogatott kis dobozkát kihúzza a zsebéből és Kivának adja. A tartalma egyelőre homályos, hála a csomagolásnak, nem véletlenül. Közben Egyre többen szállnak fel és elkezd kiürülni a pályaudvar. Szomorú.
- Ezt majd csak, ha elindultál, bontsd ki!
Hozzászólásai ebben a témában

Kiva Faraday
INAKTÍV


.anyatündér.
offline
RPG hsz: 157
Összes hsz: 7910
Írta: 2014. október 18. 04:10 | Link

Egyetlen sárkánynőm ~ elbúcsúztam.

Ha lehetne, nagyon szívesen átugranám ezt a búcsúzkodós részt, mert borzalmasan utálom, és ráadásul ezzel a másik terhére is vagyok, amit meg igazán nem akarok. Ilyenkor néha képes vagyok Manda-módra gondolkodni, hogy jobb egyedül vinni magunkban ezeket a dolgokat, de mindig meghallom a saját, sírós hangomat a fejemben, ami azt kiabálja a lánynak, hogy nem kell minden súlyt egyedül cipelnie, és feladom, inkább segítséget kérek.
Nehezen akarok bármerre is indulni, most kibillentenek az eddigi, megszokott, kényelmes életemből, és mozdulnom kell. Nem akarnám itt hagyni Mandát, annyira hozzám nőtt, annyira megszoktam már a jelenlétét, hogyha lemegyek a konyhába, akkor ott sertepertél a kicsivel, vagy ott ücsörögnek ketten a nappaliban, esetleg hogy összetalálkozunk a folyosón, és borzalmas lesz úgy közlekedni akárhol a világban, egy másik házban, hogy nem vele akadok össze menet közben. Kár tagadni, vér nélkül is van testvérem, és nem is egy.
Érzem, hogy kezdem megütni a sárkánylány tűréshatárát a magam sírásával, és nagyon igyekszem magamat  annyira összeszedni, hogy legalább ebben a maradék néhány percben ne könnyezzek tovább.
- Igen - préselem ki magamból elhalóan a szót, miközben minden erőmmel azon vagyok, hogy visszanyeljem az összes kitörni készülő könnyet egyelőre. Előkerül egy kicsi doboz Manda zsebéből, amin először meglepődök, ennek hála pár pillanat erejéig elfelejtem azt, hogy sírni akartam még az előbb. Bólogatva elveszem tőle az apró tárgyat és a zsebembe süllyesztem.
- Vigyázzatok magatokra - mondom még, és nyomok egy apró puszit a kislány arcára, Mandával pedig a világ legjelentőségteljesebb pillantását váltom, mielőtt még utoljára átölelném. Ebbe az egy ölelésbe sűrítek bele minden érzelmet, ami bennem van, majd elengedem a lányt, és a pálcám segítségével felemelem az utazóládát, hogy azzal együtt felkapaszkodjak a vonatra.
Odafent helyet keresek magamnak, levágom a ládát a lábam mellé, és az ablaknak préselődök. Még utoljára látni akarom őket. A láda fedele közben kivágódik, és a tűzróka kiugrik belőle, hogy az ölembe telepedjen. Valószínűleg érzi, hogy most szükségem van rá. Az állatoknak elképesztően nagy az érzelmi intelligenciájuk. Enyhe lökést érzek, és tudom, hogy elindultunk. Előveszem a zsebemből a kis ajándékomat és óvatosan kicsomagolom. Nem jutok el addig, hogy rendesen meg tudjam nézni a tartalmát, mert kitör belőlem a sírás, az az igazi, megállíthatatlan, szívet tépő zokogás. Nem érdekel hányan néznek, annyira mindegy. Próbálok csendben lenni, amennyire tőlem telik, közben ölelem a rókát és rázkódok. Még egyszer kinézek az ablakon, de már nagyon kicsik és messziek az állomáson álló alakok. De ha a szemem nem is látja, a szívem érzi...
Manda is könnyezik.
Hozzászólásai ebben a témában


Argentin. Dimágus. exŐrző. Állatkerttulaj. Anyuka. Beütött a krach, kérdezz. Cheesy
Nem. Fúj. ©
Amanda Meggie Philips
INAKTÍV


Pillangó ~ || Királylány ~
offline
RPG hsz: 232
Összes hsz: 7402
Írta: 2014. október 18. 04:31 | Link

Kirepülés, Kiva kísérés
- Ruha -

Az utolsó. Ez igaz erre a kis búcsúzásra, ami alkalomnak végső egyelőre legalábbis, Manda tanévére, a rellon házi tagságára némileg. Valószínűleg az évek alatt felnőtt itt, és amik történtek, azok mind megedzették, maga számára is nehéz ezeket elengednie. Ezen kis apróságok összetevője Kiva, de pont a lelépése bizonyítja be Mandának, azon túl, hogy megint saját magának helyeselhet, hogy „igen lányom, téged minden élő ember, ha van esze elhagy”. Most először talán neki is nehéz valami, érzi a súlyt, hogy nem akarja, hogy el fog gyengülni. ezúttal nem annak a kérdése ez, visszafogja-e, sokkal inkább azé, mikor szakad át a gát. Hiába építette azt oda, nem jelent sokat, sőt vajmi kevés az ebben a szintben, amiben éppen tartózkodik. Ha hazaér, nem lesz egyszerű Renée-t, vagy Adrit látnia, tudja, hogy savanyú kép, esetleg pityergés várja, amitől előre megrökönyödik. Nem, ez így nagyon nincs rendben.
Ahogy állnak és barátnőjére néz, többet lát, mint hallana, ha beszélne. Bár a terelő kérdésére egy szót csak kisuvaszt magából, ettől Manda sem lett nyugodtabb, semmivel, sőt, inkább kezdi őt is átjárni ténylegesen mindaz, amit érzékel Kivából.
- Egyben kapjunk vissza…
Érzelmek színes skálája futna végig egy normál emberen a boldogságtól a megrökönyödésig, Mandában kevés munkálkodik, de az igen intenzíven. Abból, ahogy kezdi kerülgetni a szemkontaktust, de erőt véve magán felveszi, vagy ahogy azt a bizonyos utolsó ölelést most éppen ő szorgalmazza a már pálcát tartó Kivával, vigyázva Lilikére a karjaiban. Egyszerűen erre még szüksége volt, ahogy valószínűleg a volt főnixnek is. Érezte, Manda ezúttal nem csak a vakvilágba gondol arra, hogy tudja a másik min megy át. Most először talán önmagát meghazudtolva próbálja átvenni a súlyt ezzel az egy kis öleléssel, amit vinne magával Kiva. Végignézi, ahogy felkecmereg, majd arrébb sétálva, Lilit ismét egyik oldalára véve, magához szorítva figyeli az ablakokat. Tudja, hogy még vissza fog nézni, de egyszerűen nem mozdul se a keze intésre, se a szája szóra. Ledermedt.
Ahogy elindult a vonat, Mandában a görcsös érzés oldódni kellett, és szép lassan a könnycsatornáján át távozó előbb egy, majd még egy könnycsepp formájában napvilágot látott. Abban a kis dobozkában, amit neki adott indulása előtt, az ajándék mellett volt egy levél is. Tudta, hogy nyilvános nagy búcsút sosem tudnának véghezvinni, szavak itt nem lesznek, de le kellett írnia. Tisztában van vele, hogy csak nagyobb sírásra késztetheti ezzel, de magában ezt így tudta rendezni.
A vonat már suhant előre, a pár állomáson lézengő tekintet érte maximum, de most még ezzel sem törődve ölelte a lányát, és kezdett el sírni. Ismét. Talán most benne is lett még egy törés az évek alatt gyűjtöttek mellé, de ez jelenleg fájóbb neki, mint a többi együtt véve.
Először sírt magától, igazán.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér