28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Vikohino Thaihasy
INAKTÍV


Eperlány
offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 2041
Írta: 2014. január 27. 12:55 | Link

Yar
Hajnalban



Egy kicsit bódultan, de iszonyatosan fáradtan ül a vonaton, ami nemsokára beér Bogolyfalvára. Lábai között egyik kezével szorongatja a nagy, eprekkel díszített bőröndjét - amit még egy 5 éves kislány is sírva könyörögne ki az anyjától, a mellette lévő ülésen pedig egy kisebb kézipoggyászát nyugtatgatja másik tenyerével.
~"Szél repííít... a nap hevííít..."~
Dúdolgatja magában azt a magyar számot amit hallott odaát, Japánban is és annyira megtetszett neki, ugyanakkor annyiszor lejátszották, hogy kívülről fújja. Egész éjszaka úton volt, rengeteget szállt át, nem is emlékezett rá, hogy ennyire megterhelő lenne az utazás. Érzi, hogy bármelyik pillanatban elaludhat, de nem akar, mert mindjárt bent van a vonat és át kell sétálnia még a Fő utczára is. Írt egy levelet ugyan Yarnak, hogy ma érkezik, de senki sem fogja elvárni tőle, hogy kinézegesse az átszállásait és hajnalban kijöjjön elé az állomásra. Azok után főleg nem, hogy szó nélkül elment és csak egy baglyot küldött hátra, ki tudja mennyivel az indulása után ért célba. Bűntudata van, ennek nem így kellett volna történnie, főleg nem azok után a csókok után... most akkor köztük mi is van? Ha a fiú nem utálta meg azok után hogy Viko lelépett, akkor talán barátság...
A vonat lassít, a zakatolás vontatottabb lesz, most már tényleg percek kérdése, hogy megálljon. Nekiáll készülődni, felkapja a kabátját, a sálját, a kezei ügyébe veszi a csomagjait. Jobb is, hogy Yar nem tudja, hogy most jön. Volna olyan lovagias, ki akarná kapni a kezéből a lopásgátló bűbájjal ellátott bőröndjét. Azaz, ha más ér hozzá rajta kívül, a csomagok őrült erővel és nagyon feltűnően kezdik el csapkodni az illetőt, ahol érik. A bőrönd esetében pedig nem túl szerencsés, ha például fejen találják a kis csenevészt...
Megáll, csend, Viko nyitja az ajtót és leszáll. El sem hiszi, végre talaj van a lába alatt, olyan, ami már nem fog mozogni sehová. Megkordul a hasa. Alig evett az úton valamit, otthon pedig nem várja majd teli éléskamra, úgyhogy itt kéne venni valamit. Körbepillant, az árusok most kezdenek csak kipakolászni. Annyi ideje még van, hogy azt megvárja, úgyhogy a bőröndjét maga után húzva kezd el nézelődni, az étel gondolatára egyre hangosabban korgó gyomrával.
Hozzászólásai ebben a témában


| Hullócsillag Seprű- és Kviddics Szaküzlet tulajdonos |
Yarista Palarn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 580
Összes hsz: 5878
Írta: 2014. január 27. 20:46 | Link

Viko <3

~ Ez varázslatos! ~ Gondolja, miközben tesz még egy kört a vasútállomás felett. A sas lassú mozdulatokkal tartja fenn magát a levegőben, és leszálláshoz készülődik. A vonat, amit vár hamarosan megérkezik, hiszen most érkezett vissza egy negyed órás útról, és megvárta a szerelvényt, tudni akarta, hogy mikor érkezik meg a kedvese. Utána érdeklődött korábban, hogy hogyan is lehet ilyenkor ide eljutni Japánból, ami nagyon nem egyszerű, könnyen le lehet késni egy-egy szerelvényt és az akár napos késéseket jelenthet. Ez már a negyedik reggel, amikor várja Vikot, repdesve és próbálgatva animágus alakját. Izgatott, hogy mi lesz, hiszen az utolsó estéjük jól sikerült, de a következő nap a lány eltűnt, Keiko sem tudott semmi pontosat róla. Ideges is volt pár napig, hogy vajon mit rontott el, de olyan nagy dolgot nem talált, ami miatt a mandulaszemű exterelőnek menekülnie kellett volna. Azt is reméli, hogy végre ezzel a vonattal jön, mert bár imád repülni, kezd egyre csalódottabbá válni, hogy a lány a levele ellenére mégsem tér vissza. De kitartó még, úgy számolja, hogy ezen kívül még van pár nap, amikor Viko megérkezhet. Mikor végez a gondolatmenettel, már látja is a befutó vonatot. Ahogy beáll az állomásra, látja Yar, hogy a vasszörnyeteg csukott száját kitátva kiengedi magából az utasokat. Ő pedig állomáson le is száll az egyik tetőre, már nem csúszik meg, mint korábban, egészen ügyesen landol. A tökéletesség még messzi van, ahhoz sok gyakorlás kell még, de elégedett önmagával egyelőre. A tömegben kiszúrja a kissé fáradt Vikot, majd megvárja, hogy kimenjen az állomásról az epermintás bőrönd tulajdonosa. Elrugaszkodik és felreppen, amitől megroggyan egy kicsit a cserép, majd Yar rikolt egyet és a lányt veszi üldözőbe. Aztán meggondolja magát és egy félkört tesz még meg, majd leszáll elé nagyjából másfél méterre, a macskakőre. Onnan szemléli a felé tartó leányzót, és figyeli, hogy milyen reakciója lesz vele szemben.
Hozzászólásai ebben a témában

Montrose Magpies hajtó | animágus | exrellonos  | exlevitás | apuka | Csin<3
Vikohino Thaihasy
INAKTÍV


Eperlány
offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 2041
Írta: 2014. január 27. 21:38 | Link

Yar
Hajnalban



Kiszúr magának egy tetszetős szendvicset, közben magában dúdolgat, hogy belső szövegelésre koncentráljon és ne akarjon itt helyben elaludni. Kifizeti, megköszöni a finomságot, majd gyorsan kiszabadítja a csomagolásából és majszolni kezdi. Mikor a gyomra végre lenyugszik az első pár falattól, Eperlány körbepillant, hátha lát valamerre egy bizonyos ismerős arcot. Mivel nem találja Yart, így egy kicsit csalódottan elindul ki az állomásról, hazafelé. Ekkor meghall egy szokatlan madárhangot, de nem tulajdonít neki sok jelentést, úgyhogy tovább sétál. A dolog akkor lesz csak gyanús, mikor ügyetlen érkezéssel egy sas ereszkedik alá a levegőből, éppen elé egy fél méterre. Viko meglepetten néz farkasszemet a madárral, fogalma sem volt róla, hogy Bogolyfalván vannak egyáltalán, no meg hogy ilyen közel merészkednek az emberhez. Talán a szendvicséből szeretne? Lehet, hogy akkor nem ártana tisztázni, mielőtt az állat megtámadja a finom falatokért.
- Szia.
Próbálkozik meg egy köszöntéssel, bár nem sok esélyt lát rá, hogy ebből bármit is megért a madár.
- Ebből szeretnél?
Kérdezi félénken és felmutatja a szendvicsét, de igyekszik a hangjával megnyugtatni, jelezvén ezzel, hogy nem akarja bántani. A vadászállatok főleg megérzik a félelmet... Letör belőle egy darabot, leguggol, megtartva a tisztes távolságot és óvatosan a sas felé tartja a kezét, amiben a sonkás falat van. Egy kicsit fél ugyan, hogy ha a madár el is veszi a jussát, az ő kezéből is harap, de most félre kell tennie az aggodalmát. Biztosan valaki madara lehet, elvégre nagyon fura, hogy egy sas ilyen közel merészkedik egy emberhez.
- Tessék, a tiéd.
Utoljára módosította:Vikohino Thaihasy, 2014. január 28. 14:10
Hozzászólásai ebben a témában


| Hullócsillag Seprű- és Kviddics Szaküzlet tulajdonos |
Yarista Palarn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 580
Összes hsz: 5878
Írta: 2014. január 28. 14:22 | Link

Viko <3

Kissé ügyetlenül érkezik meg, de nem esik el, ami nagyon fontos az önbizalma szempontjából. Bár már tökéletesen át tud változni, de tudja, hogy rengeteg gyakorlás áll még előtte, hogy tökéletes szirti sas legyen. Az ilyen alkalmak viszont megfelelőek erre, például a látását is tudta tesztelni, hogy a sötétben, majd virradatkor milyen. Jó móka és nagyon jó érzés, egy állat bőrében lenni, főleg, amikor repül. Teljes más, de legalább annyira nagyszerű érzés madárként repülnie, mint seprűvel, de lehet, hogy még jobb is. Ma is legalább egy órája van már madáralakban, és kezd kicsit fáradni. Még nem tökéletes a repülése sem, viszont elég gyorsan tanulja, sokkal jobb, mint kezdetben, és tudja, hogy bőven van még lehetősége fejlesztenie a készségét.
Megérkezik a vonat és Viko is feltűnik a színen, ezért be is cserkészi az eperlányt. Leszáll előtte, és örömmel konstatálja, hogy az akire annyira várt tart tőle, illetve egy sastól, amit nagyon helyesel is magában. Érdeklődve pislog a lányra, várja, hogy mit hoz ki Viko ebből az egészből, például észreveszi-e a szokatlan szőke fejtollakat, ami az emberi mivoltából maradt. Persze tudja, hogy vannak olyan sasok, amelyeknek más színű a tollazatuk a fején, így nem biztos, hogy a lány rájön, hogy róla van szó. Mikor elment még nem volt animágus, így egyáltalán nem biztos az, hogy tippelni fog az exterelő lány. Amikor Viko köszönti, ő csak felfelé mozdítja a fejét, hogy üdvözölve a másikat, és apró rikkantást hallat. Érdeklődve figyeli a szendvicsét, a lány pedig odanyújt egy darabot. Odatotyog Yar és kipiszkálja a csőrével a kis darabkát a kedves kezéből, vigyázva arra, hogy ne sértse meg az ujjait. Ez nem biztos, hogy sikerül, de a darabka elhagyja Viko kezét, ő pedig belecsippent a kajadarabba. ~ Fujj, ez nagyon rossz. Pedig biztos finom lenne, de nem saskaja, az már tuti! ~ Elégedetlenkedik, majd a lábával elsöpri a többit a közelből. Viszont nem tágít, tovább pislog a lányra, még a szárnyát is kitárja, jelezvén, hogy nem akarja elengedni őt. Egy kicsit vár még, kíváncsi, hogy a kedves mit fog tenni, de aztán hirtelen visszaváltozik emberi alakba. Természetesen jól felöltözött mielőtt elindult volna, így most egy kabátos, vigyorgó Yarista áll Vikoval szemben, aki gyorsan odalép és megcsókolja a lányt, ha az el nem húzódik tőle. Egy hosszabb csók végén, hátrébb lép, és újra mosolyogni kezd.
- Szia! Nagyon hiányoztál és… még egyszer el ne merj menni szó nélkül, vagy… - próbál fenyegető lenni, de nagyobb az öröme a dühösségénél.
-  Szóval, most már maradsz, ugye? Kérem a bőröndöt és mehetünk is! – mondja mosolyogva és nyújtja a kezét, hogy Viko átadhassa neki a csomagját.
Hozzászólásai ebben a témában

Montrose Magpies hajtó | animágus | exrellonos  | exlevitás | apuka | Csin<3
Vikohino Thaihasy
INAKTÍV


Eperlány
offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 2041
Írta: 2014. január 28. 15:40 | Link

Yar
Hajnalban




Az állat magához mérten óvatosan szedi ki Viko kezéből a szendvics egy letört darabját, de úgy tűnik, hogy nem nyerte el a tetszését, mert miután megkóstolja, lábaival arrébb löki. Akkor talán még sem étel kellett neki, vagy csak nem tudta pontosan, hogy milyen íze is van. Ám a sas nem tágít, továbbra is őt figyeli, s kitárja fenséges szárnyait, hogy mindenképpen felhívja magára a terelőlány figyelmét, aki minderre csak értetlenül pislog. Aztán a madár olyan dolgot tesz, amit végképp nem várt; a szárnyak tollai végéből ujjak, a karomban végződő lábakból cipő, a viszonylag nagy termetű madárból pedig ember lesz. De nem is akárki, mert előtte most már Yar áll, elegáns kabátban, arcán a levakarhatatlan édes vigyorával. Viko annyira meglepődik az iménti nem várt eseménytől, hogy ijedtében hátraesik, ám mikor ráeszmél, hogy ki is ez a szőke fejbúbos vadállat, egy kicsit megnyugszik és halkan kuncogni kezd. Mielőtt bármit is szólhatna, a fiú felsegíti és megcsókolja, a fiatal nő pedig viszonozza a kedves gesztust. Amikor véget ér a mézédes köszöntés, lesütve a szemeit hallgatja a "fenyegetést".
- Sajnálom. Olyan gyorsan történt, hogy én is elfelejtettem berakni egy csomó dolgot, nemhogy értesíteni bárkit is.
Többek közt fehérneműt és egyebeket, még jó, hogy a pálcáját időben berakta, olyan szétszórt.
- Igen. De ha bárhova mennem kell, viszlek magammal.
Mosolyodik el, de a bőröndje elkérésének nem tesz eleget, rögtön jobban rámarkol a csomagjaira.
- Izé, ezt ne. Lopásgátló van rajtuk.
Erőltet egy bocsánatkérő mosolyt az arcára. A hosszú úton muszáj ilyet rájuk rakni, a vonaton sincs biztonságban a holmija, nemhogy átszállásnál, vagy bárhol máshol.
- Régóta vártál? De inkább mesélj, mi történt mostanában? És... mióta vagy te egy sas? Ilyen sokáig nem voltam...?
Utal inkább arra, hogy teljesen lemaradt az iskolai történésekkel, bele se akar gondolni, hogy mi lett a bolttal Leonie és Keiko felvigyázása alatt.
- Ugye nem hallottál mostanában tűzesetet a faluban...?
Motyogja elgondolkozva, a legrosszabbakat feltételezve.
Hozzászólásai ebben a témában


| Hullócsillag Seprű- és Kviddics Szaküzlet tulajdonos |
Yarista Palarn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 580
Összes hsz: 5878
Írta: 2014. január 31. 16:38 | Link

Viko <3

A meglepetése jól sikerül, annyira meglepődik ugyanis viko az átváltozásán, hogy a fenekére is pottyan. Elnéző mosolyt villant a kedves felé, és mi sem természetesebb felsegíti őt. természetesen minden rendben közöttük, hiszen a csókjára egy hasonló csók a válasz, így minden kétsége elmúlik – talán túl könnyen is – kapcsolatukat illetően. Csak a kisördög nem engedte teljesen, hogy elhiggye azt teljesen, hogy minden rendben velük. Most viszont már karjaiban a lány, akit szeret, de muszáj megdorgálnia egy kicsit, már csak a saját lelkiismerete megnyugtatása miatt is.
- Hát jó – egyezik bele abba, hogy Vikonak nem volt esélye még egy röpke sort sem írni arról, hogy elment, vagy később üzenni neki. ~ Talán úgy gondolta, hogy nem vagyunk még olyan erős kapcsolatban, hogy írnia kellett volna. Vagy félt elhinni ezt. ~ próbál kiutat találni saját magának kreált útvesztőből, de Viko következő mondata ráviszi gondolatait a helyes útra, és végül kitalál a labirintusból.
- Ez nagyon édes volt – lehel egy újabb csókot az exterelő ajkaira, majd megpróbálja elkobozni a csomagot. De ahelyett, hogy a lány kedvesen odanyújtaná neki, figyelmezteti, hogy nem lenne olyan jó ötlet ez most, mert védelemmel van ellátva a bőrönd. Yar visszahúzza a kezét, kissé csalódottan bólint.
- Akkor ugorj a hátamra és úgy viszlek hazáig – neveti el magát, felocsúdva a csalódottságából. De aztán kérdések záporoznak rá, ő pedig mielőtt újabbak jönnének betapasztja a lány ajkait a sajátjával.
- Ne olyan gyorsan. Mennyire vagy fáradt? Mert akkor hazamehetnénk és mondjuk egy tea mellett mesélhetnék neked ezekről – engedi el lágyan a kedvesét. Yarista igazán szívesen megválaszolja a kérdéseket, de kellemesebb környezetben szívesebben tenné meg, mint a hideg utcán. teát is szívesen készít Vikonak, nem probléma számára, ha a előbb a lány megmutatja neki, hogy hol van a konyhája persze.
- Tűzesetet? – csodálkozik, és próbálja kiolvasni a gondolatokat Viko szemeiből. Azokból a szépséges mandulavágású lélektükrökből aggodalom sugárzik, de Yarista nem tudja hirtelen összerakni a puzzle darabjait. Viszont felajánlja a karját, hogyha Viko szeretne belékarolhat és elindulhatnak hazafelé.
Hozzászólásai ebben a témában

Montrose Magpies hajtó | animágus | exrellonos  | exlevitás | apuka | Csin<3

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér