 A Fő utczával szemben, a Boglyas tér legimpozánsabb helyén Bogolyfalva vasútállomása kapott helyet. Grandiózus, elegáns épület, hatalmas oszlopokkal, melyek tartó funkciót látnak el. Egyszerű sárga téglából épült falain ablakok szinte nincsenek, csak a harmadik emeleten, a legfelső szinten, ahol a masiniszták pihenhetnek meg egy-egy út előtt és után. A bejáraton egymás mellett három troll kényelmesen besétálhatna csomagjaival. Belépve az épületbe egy hatalmas fogadócsarnokba érünk. Egyik oldalt pénztárak, másik oldalt büfék és apróbb boltok, köztük egy mindenes, ahol a cérnától a főző üstig mindent lehet találni. A peronokhoz a bejárati kapuhoz hasonló kapun lehet kijutni. Azonban nagy meglepetés éri azt, aki kilép azon a kapun. Mugli gondolkodással a vonatok különböző vágányokról indulnának, amelyek között peronok, hidak, vagy aluljárók húzódnak. Itt azonban két sín van összesen, egyik az érkező, másik az induló vonatok számára. Rajtuk végeláthatatlan hosszú sorban és különböző irányban állnak a vonatok. A sínek között egy öreg, hosszú bajuszú, néma bakter ácsorog állandóan, talán az idők kezdete óta, aki kopott táblájával indítja, vagy érkezteti a vonatokat.
Hogy senki se tévessze el, hogy a sorban hányadik az ő vonata, egy igen kellemesen búgó női hang időnként beharsogja az állomás termeit az éppen induló, vagy érkező szerelvényekkel kapcsolatban.
|
|
|
Polgármester bácsi  Igen, elmentem otthonról és nem, nem szóltam Serennek, de ezúttal jó okom volt rá. Konkrétan az, hogy találkoznom kellett Keith-szel. Márpedig nem rángathatom el a kedvenc házvezetőhelyettesemet csak azért, mert látnom kell az én bérgyilkos bátyámat. Valahogy annyira nem illenének össze, hogy az már fáj. Rossz lenne rájuk nézni, komolyan mondom. Eredetileg szándékomban állt felhívni rá a férfi figyelmét, hogy eltűnök egy időre, de végül úgy döntettem, hogy úgysem fog majd keresni. Miért is tenné? A legutóbbi kis magánszámom után, mikor véresen és cseppet megtépázva végeztem a szobájában, annyira nem örült. A mai napig nem értem, hogy miért, hiszen én tényleg nem így akartam befejezni az estét és még kivételesen szépen is néztem rá, de ha egyszer ő nem értékelte! Minden esetre, ha tudná az okát, hogy miért is utazom el, egészen biztosan fejbe csapna valamivel. Keith-szel kell találkoznom, ez tény, de hogy milyen ügyben? Konkrétan információi vannak a vámpír klánról, akikkel összetűzésbe keveredtem, én pedig nem hagyok ki egyetlen alkalmat sem. Azok a… vérszívók… khm… megpróbáltak megölni. Nos, én bosszúálló típus vagyok. Ez persze nem fenyegetés, de jobb, ha mindenki felkészül rá, hogy előbb vagy utóbb, de kifizettetem velük a számlát. Abban a reményben szállok vonatra, hogy ha elég emberien közlekedem és megpróbálok beolvadni a tömegbe, akkor nem fognak észrevenni. Kicsi ugyan az esélye, de mégiscsak esély, nem úgy, mintha egyenesen a karjaikba rohannék. Akkor gyakorlatilag már áshatnám is a síromat. Ebben a helyzetben legalább nem kell gondoskodnom virágcsokorról; még. Kiválasztottam a többi utastól legtávolabb eső fülkét és halkan csuktam be magam mögött. Nem mintha bármi problémám lenne az emberekkel, de a vonatok fényében mindig valahogy sápadtabbnak tűnök, most pedig ez egyáltalán nem javít a helyzetemen. Mindig vannak besúgok. A vámpíroknak meg aztán különösen sok. Arról meg ne is beszéljünk, hogy a legutóbb minimum három varázslójuk volt; miért is lennék itt nagyobb biztonságban, mint bárhol máshol?
|
|
|
Katherine Danielle Averay
Nyugodjék békében!
offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
|
Írta: 2013. július 15. 22:26
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=402&post=150258#post150258][b]Katherine Danielle Averay - 2013.07.15. 22:26[/b][/url] Polgármester bácsi Igen, elmentem otthonról és nem, nem szóltam Serennek, de ezúttal jó okom volt rá. Konkrétan az, hogy találkoznom kellett Keith-szel. Márpedig nem rángathatom el a kedvenc házvezetőhelyettesemet csak azért, mert látnom kell az én bérgyilkos bátyámat. Valahogy annyira nem illenének össze, hogy az már fáj. Rossz lenne rájuk nézni, komolyan mondom. Eredetileg szándékomban állt felhívni rá a férfi figyelmét, hogy eltűnök egy időre, de végül úgy döntettem, hogy úgysem fog majd keresni. Miért is tenné? A legutóbbi kis magánszámom után, mikor véresen és cseppet megtépázva végeztem a szobájában, annyira nem örült. A mai napig nem értem, hogy miért, hiszen én tényleg nem így akartam befejezni az estét és még kivételesen szépen is néztem rá, de ha egyszer ő nem értékelte! Minden esetre, ha tudná az okát, hogy miért is utazom el, egészen biztosan fejbe csapna valamivel. Keith-szel kell találkoznom, ez tény, de hogy milyen ügyben? Konkrétan információi vannak a vámpír klánról, akikkel összetűzésbe keveredtem, én pedig nem hagyok ki egyetlen alkalmat sem. Azok a… vérszívók… khm… megpróbáltak megölni. Nos, én bosszúálló típus vagyok. Ez persze nem fenyegetés, de jobb, ha mindenki felkészül rá, hogy előbb vagy utóbb, de kifizettetem velük a számlát. Abban a reményben szállok vonatra, hogy ha elég emberien közlekedem és megpróbálok beolvadni a tömegbe, akkor nem fognak észrevenni. Kicsi ugyan az esélye, de mégiscsak esély, nem úgy, mintha egyenesen a karjaikba rohannék. Akkor gyakorlatilag már áshatnám is a síromat. Ebben a helyzetben legalább nem kell gondoskodnom virágcsokorról; még. Kiválasztottam a többi utastól legtávolabb eső fülkét és halkan csuktam be magam mögött. Nem mintha bármi problémám lenne az emberekkel, de a vonatok fényében mindig valahogy sápadtabbnak tűnök, most pedig ez egyáltalán nem javít a helyzetemen. Mindig vannak besúgok. A vámpíroknak meg aztán különösen sok. Arról meg ne is beszéljünk, hogy a legutóbb minimum három varázslójuk volt; miért is lennék itt nagyobb biztonságban, mint bárhol máshol?
|
|
|
|
|
Nathaniel Aaron Loughlin
INAKTÍV
Polgármester Úr
offline
RPG hsz: 72
Összes hsz: 995
|
|
Írta: 2013. július 16. 00:24
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=402&post=150427#post150427][b]Nathaniel Aaron Loughlin - 2013.07.16. 00:24[/b][/url] Vérszívó kisasszony Másból sem áll az életem mostanában, csak intézni valókból. Eddig is ez ment, körülbelül mióta megkaptam a polgármesteri széket, folyamatosan, de mégis más volt. Hiába nem volt tökéletes a kapcsolatunk, ott volt mellettem Nicol, és még amikor tudtam is, hogy nem szívesen, de támogatott, és ott állt mellettem minden döntésben, otthon volt Chrissel és törődött a bolttal, amíg nekem a mágiaügyi minisztérium kirendeltségén kellett kezelnem a rengeteg papírmunkát, és meghoznom azt a sok döntést. A falu tanácsával még a rendezvényszervezésbe is belekezdtünk, csak hogy még fokozzam a tennivalókat. Konzultálnom kellett az iskola diákönkormányzatával, még előttem áll a színjátszókörös megbeszélés, és ezernyi teendő. Szerencse, hogy csak augusztus utolsó hétvégéjére kell elkészülnünk, előbb szerintem esélytelen lenne a dolog. Na meg addig a tusa is lecseng, mindenki kipiheni a fáradalmakat, és örülhetnek neki, hogy nem váltak sárkányeledellé.
Most vagy azért, mert kezdtem beleunni a folyamatos fejetlenségbe, és abba, hogy szinte nem látom a fiamat felnőni, vagy azért, mert hirtelen a drága is bevágta a hisztit, és már hetek óta nem hajlandó hozzám szólni, hirtelen elég volt. A politika szinte elrabolta tőlem az életemet, nem volt rá szükségem. Tisztában voltam vele, hogy akad a fővárosban is éppen elég teendőm, időszerű volt elintézni őket. A fagyos hangulatból éppen elég volt hozzá, hogy úgy érezzem, szükségünk van egy kis távollétre. Bár ő egy szót sem szólt hozzám még mindig, elmondtam a feleségemnek, hogy hova megyek, és hogy néhány napon belül itthon leszek. Elköszöntem Christől, aki már közel egy éves, és éppen járni tanul, összepakoltam a cuccaimat, és elindultam a vasút felé.
Választhattam volna az utazásnak más formáját is, de kellett egy kis gondolkodási idő az egész megbeszélés előtt, a néhány órás vonatút ebben segített nekem. Meglehetősen sokan voltak így nyár közepén, gondolom voltak, akik nyaralni mentek, mások pedig ügyes-bajos dolgaikat intézték Budapesten, mint én is. Nem találtam teljesen üres fülkét, bár bevallom, nem is nagyon kerestem. Megálltam a lehető legfélreesőbbnél, amiben csak egy eléggé fiatal, látszatra iskoláskorú lány ült, beléptem és az ajtót behúzva magam mögött leültem vele szembe, az ablak mellé. A poggyászomat már előreküldtem, azzal nem kellett vesződnöm, az aktatáskát viszont, amit magammal hoztam leraktam a mellettem lévő ülésre.
- Ugye nem zavarlak? -
Akkor sem fogok felkelni innen, ha azt mondja, hogy zavarom, de az illem, amit a nevelésem során rendesen belém vertek, megköveteli a kérdést. Nem tartottam soha szem előtt, hogy másoknak mi volt a jó, a családomon kívül ma sem érdekel. Az idegenek nekem teljesen közömbösek, még így is, hogy megválasztottak polgármesterré. Persze, a látszat szerint törődnöm kell velük, ezt meg is teszem, amíg az irodában, és a faluban vagyok. De most, a kis kiruccanás során úgy érzem, hogy egy kissé elvonatkoztathatunk a kilétemtől.
|
Pyromágus.Ex-Rellonos.Drágaság.Christopher
|
|
|
Katherine Danielle Averay
Nyugodjék békében!
offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
|
Írta: 2013. július 16. 00:35
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=402&post=150437#post150437][b]Katherine Danielle Averay - 2013.07.16. 00:35[/b][/url] Polgármester bácsi  A gondolataim csak úgy repkednek, miközben kifelé bámulok az ablakon. Nem szeretnék egyetlen foszlányt sem elkapni, csak hagyom, hogy végig folyjanak rajtam az érzések. Fájdalom, düh, szeretet, megbocsájtás, vonzalom; ez mind itt van bennem. Gyűlölöm így végiggondolni, és ha fenyegetnének sem vallanám be, hogy pontosan miről is van szó, elvégre makacsul ragaszkodom ahhoz a tényhez, hogy nekem márpedig nincsenek érzéseim. Hogy ez miért is jó? Egyrészt, így senki sem mer majd valótlant állítani rólam és bármelyik hímnemű egyedről, akivel egészen véletlenül összeakadok, másrészt, mert így én magam sem állíthatok valótlant egy bizonyos személyről saját magamnak. Rossz belegondolni, hogy pár héttel ezelőtt Lyra mennyire beletalált a közepébe, én pedig csak egyre szajkóztam, hogy a vére tehet mindenről. Hazudtam neki, magamnak és talán az egész világnak, de ez most cseppet sem érdekelt. Így volt a legjobb. Elvégre, nem mondhatom ki nyíltan azt, amit érzek, azzal csak mindannyiunkat még nagyobb zűrbe keverném. Meg aztán, most itt van Kornél, aki bár nem a hűség mintapéldánya, de talán valamilyen szinten helyre billen mellette az életem. Vagy nem. A férfiak csak addig figyelnek oda, amíg meg nem kapják, amit akartak. Ez általában egy elég konkrét dolog, nem hagynak túl sokat a fantáziára. A probléma mindössze annyi, hogy én elég könnyen veszem az akadályokat, tehát nem meglepő, hogy jelenleg is tökéletesen egyedül csücsülök egy fülkében. Hallom, hogy valaki közelít, már azelőtt, hogy meglátnám. A szívverés. Egy pillanatra felrémlik bennem, hogy talán nem kellene ennyire nyugodtan kezelnem a helyzetet, elvégre bármelyik pillanatban megölhetnek, de ez a részinformáció ezúttal hidegen hagy. Lassan emelem fel a tekintetemet és szinte meg sem lepődöm. Jó a memóriám, nem kell bemutatkoznia ahhoz, hogy tudjam, kivel is van dolgom. -Nem. –vonom meg a vállamat, anélkül, hogy komolyabb figyelmet fordítanék a férfire. Az ablak felé fordulok egy pillanatra, majd ismét vissza. Anélkül hagyják el a szavak a számat, hogy komolyabban megfontolnám a mondandómat. Én már csak ilyen vagyok, ha pedig ez bárkit is zavar, hát nyugodtan kövezzenek meg érte. -A többi fülke tele van, tehát tulajdonképpen teljesen lényegtelen volt, mit is felelek. Nem igaz? –érdeklődöm csevegő stílusban és összefonom a karjaimat a mellkasom előtt.
|
|
|
|
|
Nathaniel Aaron Loughlin
INAKTÍV
Polgármester Úr
offline
RPG hsz: 72
Összes hsz: 995
|
|
Írta: 2013. július 16. 00:56
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=402&post=150451#post150451][b]Nathaniel Aaron Loughlin - 2013.07.16. 00:56[/b][/url] Vérszívó kisasszonyNem kedvelem a gondolatokat, különösen nem a sajátjaimat. Gyakran elvonják a figyelmemet a munkáról, amit éppen végzek, elvégre anno, még iskolás koromban rengeteg időm volt rá, hogy tépelődjek az élet nagy dolgain. Akkor nem is csináltam szinte semmit sem, volt, hogy még a szobából sem sikerült kimozdulnom, csak estefelé. Az órákat meglehetősen hanyagoltam, ami miatt kaptam is a rengeteg figyelmeztető levelet anyáméktól, bár ezek már akkor sem érdekeltek. Éjjelenként megvolt a program a Sakáltanyában, a saját szobámat jórészt csak nappal használtam az éjjeli alváshiány pótlására. Szerintem oda az életben nem sütött be napfény, nem tudom, hogy ma még megvan-e egyáltalán maga a szoba. A diákok manapság nagyon unatkoznak, túl sok idejük van rá, hogy ezeket a dolgokat átszervezzék. Pedig azok voltak a szép napok, akkor még arra volt időm, amire akartam, nem pedig arra, amire jutott. Ez az élet, amit most élek kegyetlen, tudom, hogy a közeljövőben változtatnom kell rajta, ha nem szeretnék gyökeres változást. És nem szeretnék, nem vagyok a hívük. Csak felforgatják a nyugalmat, és teljesen felesleges drámát okoznak mindenkinek.
Manapság nincs időm gondolkozni, egyik papírt íratják velem alá a másik után, van amit rendesen átgondolni sincs időm. A falu napjának megszervezésével kellett egy kis agytorna, üdítő változatosságot nyújtott a mókuskerék után. Élveztem, hogy intézkedhetek, és végre ténylegesen polgármesternek éreztem magamat, nem pedig aktakukacnak. Elhatároztam, hogy a közeljövőben fel fogok venni egy titkárt, aki előre átnézi nekem a teljesen agyzsibbasztó okiratokat, és csak a megtekintésre lényegeseket juttatja el hozzám. Így talán több időm lesz majd a családomra és magamra is.
A velem szemben ülő lányra nem fordítok különösebb figyelmet, a jelenlegi diákok közül egyet sem ismerek. Csak másfél éve hagytam ott a kastélyt, mikor leköltöztünk a faluba papás-mamást játszani, mégis ennyire rövid idő alatt kicserélődtek az emberek. Vagy lehet persze, hogy ők eddig is ott voltak, csupán én járkáltam csukott szemekkel - már amikor kimozdultam a szobámból és az alagsorból. A nemleges válaszra csupán bólintok, én is így gondoltam. Tudom, hogy az emberek rövid pályafutásom alatt is megismertek, legalább névről tudják, hogy ki vagyok, de voltak, akik arcról is. Nem élveztem, mindig is pletykáltak rólam, a származásom miatt tudták, hogy ki vagyok, jól esett volna a szürke tömegben lenni. De nekem úgy tűnt, ez nem megy, mindig megtaláltam azokat a dolgokat, amikkel kitűnhetek a sorból.
- Akkor is lényegtelen lett volna, ha a többi fülke nincs tele. -
Megvonom a vállamat, ami a fekete öltöny-fehér ing párosításban annyira nem kényelmes művelet. Régen rám sem tudtak volna erőszakolni ilyen ruhákat, maradtam a farmer-póló-tornacipő szettnél, de mára ez is megváltozott. A pozíciómban nem engedhettem meg magamnak az igénytelen öltözködést.
- Mi dolgod van Pesten? -
Feltételeztem, hogy oda tart, elvégre a vonat végállomása az egyik pályaudvar a fővárosi forgatagban. Különösebben nem érdekelt, de legalább eddig is kiszabadultam a gondolatok közül, és másra koncentráltam.
|
Pyromágus.Ex-Rellonos.Drágaság.Christopher
|
|
|
