 A Fő utczával szemben, a Boglyas tér legimpozánsabb helyén Bogolyfalva vasútállomása kapott helyet. Grandiózus, elegáns épület, hatalmas oszlopokkal, melyek tartó funkciót látnak el. Egyszerű sárga téglából épült falain ablakok szinte nincsenek, csak a harmadik emeleten, a legfelső szinten, ahol a masiniszták pihenhetnek meg egy-egy út előtt és után. A bejáraton egymás mellett három troll kényelmesen besétálhatna csomagjaival. Belépve az épületbe egy hatalmas fogadócsarnokba érünk. Egyik oldalt pénztárak, másik oldalt büfék és apróbb boltok, köztük egy mindenes, ahol a cérnától a főző üstig mindent lehet találni. A peronokhoz a bejárati kapuhoz hasonló kapun lehet kijutni. Azonban nagy meglepetés éri azt, aki kilép azon a kapun. Mugli gondolkodással a vonatok különböző vágányokról indulnának, amelyek között peronok, hidak, vagy aluljárók húzódnak. Itt azonban két sín van összesen, egyik az érkező, másik az induló vonatok számára. Rajtuk végeláthatatlan hosszú sorban és különböző irányban állnak a vonatok. A sínek között egy öreg, hosszú bajuszú, néma bakter ácsorog állandóan, talán az idők kezdete óta, aki kopott táblájával indítja, vagy érkezteti a vonatokat.
Hogy senki se tévessze el, hogy a sorban hányadik az ő vonata, egy igen kellemesen búgó női hang időnként beharsogja az állomás termeit az éppen induló, vagy érkező szerelvényekkel kapcsolatban.
|
|
|
|
Letti <3
2 napja 3 fele
* Néhány hete derült ki, hogy a középső lánya végül mégsem Lengyelországban folytatja tanulmányait. Ennek egyrészt örül, hiszen nagyon hiányoznak neki az ikrek, pedig már 20 évesek, másrészt pedig aggódik döntés mögött megbújó ok miatt. Hihetetlen, hogy így elszállt az idő. Amikor idekerült a lányok még csak 12 évesek lehetettek, ma pedig már kész nők. Mikor ő ennyi idős volt, mint az ikrek éppen Angliában dolgozott az egyik rezervátumban, ott szerencsére mesterképzés nélkül, más módszerekkel el tudta végezni, amit mindig szeretett volna. Erre manapság is van lehetőség, de a későbbi tanulmányok megkönnyítése érdekében érdemes belefogni a mesterképzésbe. Ott nagyon jó alapokat kaphatnak a későbbi iskoláikhoz a diákok, ráadásul nyernek plusz 1-2 évet a megfeszített tanulás és munka előtt.
Lettinek valamiért erős honvágya támadt, maga sem érti, hogy miért pont most, amikor már lassan elvégzi az egész iskolát. Attól tart, hogy ennél több áll a hazaköltözés hátterében, mondjuk valaki megbántotta, vagy egy fiúban csalódott. Remélhetőleg nem Vivien zavarta el több 100 kilométerre, mert akkor kapni fog a fejére, azt hétszentség. A levelében arra kérte az anyját, hogy intézze el, hogy a Levitába kerüljön, ezen is nagyon meglepődött. Úgy tudta, hogy szereti a Navinét, ráadásul ott van Zoé és Zora, akiket 13-14 éves kora óta ismer, most is tartják a kapcsolatot valamilyen szinten. Ez a menekülés és lényegében új élet kezdés nagyon megrémíti. Nagyon bízik benne, hogy nem történt semmi Lettivel, vagy ha mégis, akkor azt el fogja neki árulni. Bagolyban nem mesélt túl sokat, úgyhogy most fogja kifaggatni, amennyire lehetséges. Nem akarja megrémíteni azzal, hogy letámadja a kérdéseivel, de anyaként természetes, hogy aggódik. A volt férjével amúgy sem beszélnek sokat gyereknevelési kérdésekben. Ha minden igaz Dávid is tudja, hogy Letti hazaköltözik, de azt nem tudja, hogy a férfi megint elkezdte-e a Beuxbatons-nal nyúzni a leányzót.
Riri még nem tud róla, hogy a nővére ma megérkezik a kastélyba, szerették volna, hogy meglepetés legyen neki, így most az egyik tanár vigyáz rá, míg az anyukája kimegy Bogolyfalvára.
Még ideje sem volt átöltözni tanítás után, gyorsan elrohant a legkisebb gyermekéért a faluba, majd megebédeltek. A kislány szeret sokáig időzni a Nagyteremben, nem sürgethette nagyon, mert különben gyanút fogott volna. Miután végeztek az ebéddel elkísérte a kollégájához, majd rohant is vissza a faluba az állomásra. Kint az idő eléggé esőre áll, de remélhetőleg megússzák azt, hogy rájuk szakadjon az ég. Az állomásra érve egyből a vágányok felé siet, majd némán megáll. Néhány perc múlva itt kell lennie a vonatnak, remélhetőleg nem fog késni, mert a szürke fellegek nem ígérnek sok jót.*
|
|
|
Szendrei Véda
INAKTÍV
A Navinések volt VédAnyja <3
offline
RPG hsz: 59
Összes hsz: 5600
|
|
Írta: 2013. május 10. 21:54
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=402&post=114869#post114869][b]Szendrei Véda - 2013.05.10. 21:54[/b][/url] Letti <3 2 napja 3 fele* Néhány hete derült ki, hogy a középső lánya végül mégsem Lengyelországban folytatja tanulmányait. Ennek egyrészt örül, hiszen nagyon hiányoznak neki az ikrek, pedig már 20 évesek, másrészt pedig aggódik döntés mögött megbújó ok miatt. Hihetetlen, hogy így elszállt az idő. Amikor idekerült a lányok még csak 12 évesek lehetettek, ma pedig már kész nők. Mikor ő ennyi idős volt, mint az ikrek éppen Angliában dolgozott az egyik rezervátumban, ott szerencsére mesterképzés nélkül, más módszerekkel el tudta végezni, amit mindig szeretett volna. Erre manapság is van lehetőség, de a későbbi tanulmányok megkönnyítése érdekében érdemes belefogni a mesterképzésbe. Ott nagyon jó alapokat kaphatnak a későbbi iskoláikhoz a diákok, ráadásul nyernek plusz 1-2 évet a megfeszített tanulás és munka előtt. Lettinek valamiért erős honvágya támadt, maga sem érti, hogy miért pont most, amikor már lassan elvégzi az egész iskolát. Attól tart, hogy ennél több áll a hazaköltözés hátterében, mondjuk valaki megbántotta, vagy egy fiúban csalódott. Remélhetőleg nem Vivien zavarta el több 100 kilométerre, mert akkor kapni fog a fejére, azt hétszentség. A levelében arra kérte az anyját, hogy intézze el, hogy a Levitába kerüljön, ezen is nagyon meglepődött. Úgy tudta, hogy szereti a Navinét, ráadásul ott van Zoé és Zora, akiket 13-14 éves kora óta ismer, most is tartják a kapcsolatot valamilyen szinten. Ez a menekülés és lényegében új élet kezdés nagyon megrémíti. Nagyon bízik benne, hogy nem történt semmi Lettivel, vagy ha mégis, akkor azt el fogja neki árulni. Bagolyban nem mesélt túl sokat, úgyhogy most fogja kifaggatni, amennyire lehetséges. Nem akarja megrémíteni azzal, hogy letámadja a kérdéseivel, de anyaként természetes, hogy aggódik. A volt férjével amúgy sem beszélnek sokat gyereknevelési kérdésekben. Ha minden igaz Dávid is tudja, hogy Letti hazaköltözik, de azt nem tudja, hogy a férfi megint elkezdte-e a Beuxbatons-nal nyúzni a leányzót. Riri még nem tud róla, hogy a nővére ma megérkezik a kastélyba, szerették volna, hogy meglepetés legyen neki, így most az egyik tanár vigyáz rá, míg az anyukája kimegy Bogolyfalvára. Még ideje sem volt átöltözni tanítás után, gyorsan elrohant a legkisebb gyermekéért a faluba, majd megebédeltek. A kislány szeret sokáig időzni a Nagyteremben, nem sürgethette nagyon, mert különben gyanút fogott volna. Miután végeztek az ebéddel elkísérte a kollégájához, majd rohant is vissza a faluba az állomásra. Kint az idő eléggé esőre áll, de remélhetőleg megússzák azt, hogy rájuk szakadjon az ég. Az állomásra érve egyből a vágányok felé siet, majd némán megáll. Néhány perc múlva itt kell lennie a vonatnak, remélhetőleg nem fog késni, mert a szürke fellegek nem ígérnek sok jót.*
|
|
|
|
|
Erdős-Prinz Violetta
INAKTÍV
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 1266
|
|
Írta: 2013. május 11. 14:49
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=402&post=115132#post115132][b]Erdős-Prinz Violetta - 2013.05.11. 14:49[/b][/url] Anyu <3 Nagy és jelentőségteljes döntés volt részemről, hogy hazautazok, végtére is az iskolát befejezem idén, és már majdnem három évet kibírtam távol. Annyit viszont még nem sikerült változnom, hogy a honvágyamat is leküzdjem, így mikor biztossá vált számomra is, hogy mit akarok, írtam Anyának egy levelet, amiben még külön azt is kértem, hogy a Levitába kerülésemet intézze el. Okát majd elég lesz elmagyaráznom ha látom, addig nem foglalkoztam vele. Csak ezután jött Vivi, aki már ugyan sejtette viselkedésemből, de miután még piszkált miatta egy sort elmondta, hogy megérti. Igazából szerintem az is kész csoda, hogy idáig bírtam. Nem hagyhattam ki persze azt sem, hogy apának írjak. Apának? Ez túlzás, bár azért vér szerinti rokonom. Rögtön azzal jött vissza egy másik levél, amit akkor is ránk akart tukmálni, mikor Lengyelbe mentünk ki. Én meg persze elmagyaráztam neki, hogy nem már tanítási környezetet szeretnék, hanem hiányoznak. Az egyetlen személy, aki még nem tud érkezésemről, vagyis szerintem a megbeszéltek alapján, az Riri. A kicsinek ez meglepetés lesz elvileg, amit már várok is. Meg persze Anyát is látni szeretném már, mindent, ami egykor természetes volt, s most új lesz.
A vonaton még egy pár percet tölthetek csak el nézelődéssel, mert vészesen közeledünk, én pedig izgatottan várom az érkezés és leszállás pillanatát, mert már várnak rám. Vagyis csak Anyu, de ez is nagyon lényeges, és nem tudom mit szól majd hozzám, meg a döntésemhez úgy igazán, de biztos vagyok benne, hogy ezernyi kérdést fog elém állítani még a kastélyhoz vezető úton. Eléggé el is bambulok, már csak azt veszem észre, amikor lassítunk, majd a vonat megáll, és akkor nagy sóhaj keretében állok fel, majd bőröndjeimet szedem össze gyorsan, és indulok.
Elég nehézkesen leszállva még csak arra koncentrálok, hogy egy darabban jussak le, majd már a talajon Anyát meglátva engedem el a cuccaimat, és már mondhatni futok felé. Előtte megállva egy széles mosoly keretében ölelem meg, és csupán jó néhány másodperc múlva engedem el.
- Szia.
Hirtelen nem igazán tudom, mit mondjak, így egy köszönés úgy érzem most elég sokat mond arckifejezésemmel együtt. Tényleg ötletem sincs, meg ha mondani is akarnék valamit, nem tudnék, így csak nézek rá egy darabig még.
- Hogy vagy?
Eléggé sablonos, mit mondjak, de ennyi telik tőlem, ezt is már majdnem úgy mondom, hogy hangom elcsuklik. Jó, láttam a három év alatt, de most haza jöttem, és olyan furcsa minden. Most olyan sokszor fogom látni, végre, hiszen ezt akartam.
Persze idő közben eszembe jut, hogy nem vagyok egyedül, legalábbis nem magamban jöttem, hanem hoztam a dolgaimat, és ezek jelen pillanatban pár méterre tőlem hevernek. Két szép nap fekete bőrönd, egy oldaltáska, meg a gitártartó, benne a hangszeremmel. Megint egy eléggé furcsa dolog, hogy minden belefért, bár azért méreteikhez viszonyítva talán normális. Vagy csak nekem van viszonylag kevés cuccom, de ezt kétlem. Gyorsan felkapva viszem csak közelebb hozzá egy kicsit. Eléggé érzelgős egy típus vagyok, nem tagadom, nehéz is visszafojtani, mert az egészet a nyakába zúdíthatnám. Persze ez az öröm, így vigyorgok tovább.
- Nem tudom mit mondjak. Gondolom tudni szeretnéd, miért jöttem vissza, meg a hasonló dolgokat...
Szólalok meg újra, csak közölve, hogy mit gondolok, mert tényleg ennyi az egész. Meg persze szerintem félt, de nagyon. Mikor elmentünk is ugyanez volt, most meg hogy hazajöttem. Itt újra kell kezdenem mindent, alig ismerek pár embert. Akit igen, azok lehet, hogy már elvégezték a sulit, régen nincsenek itt, vagy sose fogok velük összefutni. Tehát új ember lesz itt nekem szinte mindenki, csodálatos. De mindegy, én akartam ezt, és örülök is neki, hogy így van,, hogy itt vagyok. ruha
|
Köddé válik az együtt töltött idö..
#penguin owner #divorcing #mom
|
|
|
Szendrei Véda
INAKTÍV
A Navinések volt VédAnyja <3
offline
RPG hsz: 59
Összes hsz: 5600
|
|
Írta: 2013. május 12. 22:01
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=402&post=116174#post116174][b]Szendrei Véda - 2013.05.12. 22:01[/b][/url] Kislányom <3 * Az idő egyre borongósabb, a vonat még sehol. A hangosbemondó hölgy szerint hamarosan megérkezik a szerelvény, így most már némileg nyugodtabban várakozik. Remélhetőleg visszaérnek a kastélyba az előtt, hogy rájuk szakadna az ég. Bal kezével finoman megdörzsöli a jobb csuklóját, hátha akkor kevésbé fog belehasogatni. Ez a változékony időjárás nem tesz jót neki, főleg a lehűlés. Azt valahogy sosem szerette, különösen akkor nem, amikor még friss seb volt. Nem is kellett időjárást néznie, 24 órával előtte bármikor meg tudta jósolni, ha hirtelen akár 4-5 fokot is változott a hőmérséklet, vagy akár eső volt várható. Szerencsére ez az elmúlt 16 év alatt sokat javult, ám még mindig akad némi hiba a rendszerben. Végre befut a szerelvény az érkező peronra, a szíve hevesebben ver, izgatottan kutat szemeivel a szőke kobak után a leszállók között. Letti előbb vette észre, mert Véda már csak arra eszmél, hogy a lány holmijai néhány méterre tőle a földön landolnak, és a szőkeség rohan felé. Széles mosolyra húzódik a szája, amikor megáll vele szemben a kicsi leányzó, aki már nem is olyan kicsi. Hiába 20 évesek az ikrek, neki mindig a kislányai lesznek.* - Szívem! * Mondja köszönés helyett, miközben szorosan magához szorítja a lányt. Ő is hosszú másodpercekig öleli gyermekét, legszívesebben még akkor sem engedné el, ám a szituáció így nyilvánosan eléggé kínosan hatna, ha még így időznének egy ideig. * - Jól vagyok, köszi. És Te? Hogy utaztál? Nem vagy éhes? Sajnos nem volt időm készíteni Neked semmit. * Tipikus anyai dolog ez, hogy egyből tömné a leányzót. Akart sütni sütit a fogadására, de sajnos nem szabadult el hamarabb a házvezetői tevékenységek alól, utána pedig a legkisebb Szendrei kötötte le, és már azon kapta magát, hogy indulhat a lánya elébe. * - Hadd segítsek! * Szólal meg ismét finom mosollyal az arcán. Előkapja táskájából a pálcáját, majd elmormol egy Vingardium Leviosát a legnagyobb pakk irányába, mire az felemelkedik. A gyerekei közelében teljesen máshogy viselkedik, mint a diákokkal. Ez persze természetes, elvégre mégis a sajátjai. Még a hangszíne is sokkal lágyabbá válik a hétköznapinál. Meglepődik azon, hogy Letti magától felhozza a hazajövetelét. Azt hitte, hogy majd keresnie kellesz az alkalmat, amikor kevésbé kínos előhozakodni ezzel.* - Igen, érdekel. Ugye nincs valami baj? * Kérdi aggódva, miközben fejével bök egyet, hogy lassan induljanak, mert a végén még megáznak. Miután válaszol az újdonsült Levitás magához ragadja a szót.* - Egyébként beszéltem nagyiékkal, és arra gondoltunk, hogy mi lenne, ha vennénk itt egy házat a faluban? * A nagyszülőknek van némi megtakarított pénze, amit erre a célra felajánlottak, a családjuknak is jót tenne, hogy még ha Vivien nélkül is, de együtt élnének. Lehet, hogy a lány is gyakrabban látogatna ide, ha lenne egy hely, ahol csak négyesben élnek. Nem tudnának egy kacsalábon forgó palotát venni, mert egy fizetésből azt lehetetlen kifizetni még segítséggel is, de biztosan jót tenne mindnyájuknak a közös élet.*
|
|
|
|
|
Erdős-Prinz Violetta
INAKTÍV
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 1266
|
|
Írta: 2013. május 14. 16:52
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=402&post=116879#post116879][b]Erdős-Prinz Violetta - 2013.05.14. 16:52[/b][/url] Anyu <3 Hiába nem veszem észre rögtön, hogy a vonat megáll, leszállásnál már az első dolgom ledobni a cuccaimat és rohanni Anyához. Szinte várható tőlem ez a lépés, a távolét után, meg jó ideje nem is láttam, most pedig itt vagyok. Ezt pedig rögtön egy viszonylag hosszú öleléssel kezdjük el. Szókincsem itt viszont egészen egyszerűen elakad, tehát csak annyit kérdek meg, hogy van, és elég rövidre is zárja a dolgot, ahogy reméltem, meg persze jönnek a megszokott kérdései.
- Jól, köszi. Szuperül, bár végigbambultam az egészet. Nem, Anya, nem vagyok éhes.
A végére azért még félmosollyal és a második nem megnyomásával nyomatékosítok, de tudom hogy ez természetes tőle, mindig tömne hiszen, megszokásból is, olyan ez, hogy az a furcsa, ha nem kérdi. Persze itt most nem áll meg a világ, megyek is a csomagjaimhoz, és már csak azt veszem észre, hogy a legnagyobb lebegni is kezd, vagyis ezt tudhatom be segítségképp. Újra felé fordulva még egy halk köszivel és mosollyal jutalmazom a tettét, tényleg nem olyan egyszerű ezeket cipelni, bár én nem vártam volna el, hogy ezt tegye, csak hát ez is egy tipikus dolog, mindig segíteni akarnak a szülők. De ha már itt tartunk, akkor azt sem állom meg, hogy a hazautazásommal előhozakodjak, nincs nekem arra szükségem, hogy majd keressük a megfelelő pillanatot, rendezzük le most.
- Annyi az egész, hogy már nagyon hiányzott a hely is, Ti is, és igaz, hogy most Vivit otthagytam, de nem bírtam tovább. Dehogy, nincs semmi baj.
Megkönnyebbülés fut rajtam végig az igazi indokot kimondva. Ezt nagyon tömören már levélben is megírtam, és azt is tudhatja, milyen nagy súlya van annak, hogy én most otthagytam Vivit: elképesztően fontos nekem, olyan tipikus ikerkapcsolat a miénk, a részem szinte. De eljöttem, és legyen elég egyelőre ennyi, aztán ha a Levitás része is oly' nagyon érdekli, azt már kérdés után mondom csak el, azzal valahogy képtelen lennék így előhozakodni. Mindezt persze sűrűn felvillanó halvány mosolyok közepette mondom s teszem, még ha az égre is pillantok közbe-közbe, mi semmi jót nem ígér. Kicsit a tempón is gyorsítok, de nem kell csendben haladnunk, mert hoz is fel egy témát rögtön.
- Ez szuper ötlet. Körülnéztél már, van ami tetszik? És ezt mikorra valósulhatna meg?
A lelkesedés nem csak színjáték, tényleg nagyon örülök, hogy rögtön ilyen hírrel fogad, még ha egy kis lengyel krémest el is fogadtam volna, de hát nem baj, lesz arra még időm rengeteg, hogy a szervezetemet ennyi szénhidráttal és kalóriával ajándékozzam meg.
- Tényleg, Riri most hol van? Neki ez ugye meglepetés.. Akkor most hova megyünk először?
Szerintem érti, mire gondolok. Vagyis ha az e csöppségnek még titok, akkor ő most valahol van. Valamint szerintem először most én se fogok rohanni a kékekhez, hogy mindent megnézzek, lesz még nekem arra időm rengeteg. Először talán Anya irodája lehetne a cél, benéznék oda is, ennyi idő után úgyis olyan furcsa lesz. Meg persze a szöszi hercegnőt is látni szeretném még, így lesz itt mit tenni.
|
Köddé válik az együtt töltött idö..
#penguin owner #divorcing #mom
|
|
|
Szendrei Véda
INAKTÍV
A Navinések volt VédAnyja <3
offline
RPG hsz: 59
Összes hsz: 5600
|
|
Írta: 2013. május 16. 01:51
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=402&post=117591#post117591][b]Szendrei Véda - 2013.05.16. 01:51[/b][/url] Lettim <3*A leányzó sosem volt valami túlzottan beszédes teremtés, talán csak a családja társaságában. Ahogy Vivien mesélte, az alapján már barátkozóbb, mint amikor a Bagolykőben tanult. Ez az előnyére várt, a nyitottság nagyon sokat számít egy új helynél. Mert bár hiába tanult itt 3 évet és éltek az iskola falai között előtte 1 évet, akkor is újdonság lesz neki az egész. A tanári kar meg a diákok is roppantmód lecserélődtek azóta, mióta elköltöztek néhány évvel ezelőtt. Csodálta is érte a lányokat, hogy milyen ügyesen helytálltak az első hónapoktól kezdve, mert a lengyel nyelvvel voltak gondjaik, eléggé törték és mégis meg tudták tanulni (egy kis segítséggel) az iskolai tananyagot. * - Azt nem csodálom, nagyon messze van a Czarnoksięstwo. * Valamiért lengyelül állt a szájára az ottani varázslóképző neve, pedig van rá magyar szó is. Hihetetlen rossz a közlekedés ilyen nagy távokon. Akinek nincs zsupszkulcsa, vagy nem tud hoppanálni elég rosszul jár az ilyen nagyobbtávú utazások során. Érdeklődve figyeli a lány magyarázatát. Meglepően egyszerű választ kapott Lettitől, szinte gyanúsan egyszerűt. Nem mutatja, hogy nem teljesen hiszi el, amit hall, inkább csak bólint egyet. Lettinek nem szokása hazudni, de akkor is hirtelen jött ez az egész.* - Örülök, hogy itt vagy! * Feleli boldog hangon, miközben finoman elmosolyodik.* - Vivien mit szólt? *A levelében már kifejezte nemtetszését, de nem tudja, hogy mennyire verte ki a balhét az ikrének. Mindig is ő volt a nagyobb szájú, nem szokta véka alá rejteni a véleményét. * - Fogalmam sincs, remélem minél hamarabb. Nem néztem még egy házat sem, hirtelen jött ez az egész. *Nem szokott a lakósoron járni, egyedül a tóhoz mennek le Ririvel. Az nagyon hangulatos hely, emiatt is sokat kacérkodott már a gondolattal, hogy ott vesznek házat, ám kettőjüknek felesleges lett volna. Igaz, talán akkor az ikrek gyakrabban járnának haza.* - Hátha Vivit is haza tudnánk csábítani, ha lenne egy szép házunk... nagy kerttel. * Teszi hozzá tűnődve. Eddig is minden vágya volt, hogy együtt tudja a családot, ám ez a középső leányzó érkezésével csak erősödött. Az ég közben nagyot dörrent, úgyhogy- miközben figyel a kofferre, nehogy odavágja valahová- megszaporázza a lépteit. * - Nem tudja, azt hiszi, hogy valami Navinés dolgom van, azért vigyáznak rá. Nagyon fog örülni! * Kimondhatatlan lesz nézni, ahogy visítozva a nővérére veti magát, pláne, amikor kiderül, hogy ez nem csak egy látogatás lesz.* - Hozzá megyünk. Úgyis Andrásnál van. * Feleli tömören, majd rájön, hogy mostantól már nem így kell emlegetnie a lánynak a tanárokat. Ririnek eddig sem tette, mert ő is így nevezné a kollégákat, ami elég kellemetlen volna ránézve.* - Rédey professzornál, a házvezetődnél. * Egészíti ki az előbbieket. Praktikusan oldotta meg a dolgot, így nem kell annyifelé járkálni, bár András egy ideig nem fog Letti közelébe férni, de ellensznek addig.* - Őt még nem ismerted, nagyon aranyos tanár. Teljesen lecserélődött egyébként a tanári kar, alig vannak már a régi időkből. * Őt is másfelé sodorta az élet átmenetileg, de jónak tűnik ez a munkahely. Szemmel láthatóan megbecsülök, a diákokkal sincs baja. Már csak a családja hiányzik magamellől és minden tökéletes volna.*
|
|
|
|
|
