28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek:
Figyelem! Iskolai dolgozók, Bogolyfalva vezetése és felelősök kerestetnek! Ezen kívül kikerült a JV pályázat is, csekkoljátok a híreknél! Wink U.i.: ez is beleszámít a multiakcióba!

Megjelent az Edictum legújabb száma! 🎄
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér

Oldalak: « 1 2 3 4 [5] 6 7 ... 15 ... 18 19 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Schlett E. Lilla
INAKTÍV


Evilla Loveguard
offline
RPG hsz: 104
Összes hsz: 227
Írta: 2014. július 21. 23:02 | Link

Merseeeee (:
<3


Láttam, ahogy megindult felém és szívem repesett az örömtől. Futott, szaladt a kislány, kapkodtam a lábaimat majd Őt és egyben magamat is meglepve azt a pár szegényes kilómat mind Mersére helyeztem. Szívem - lelkem egyaránt mintegy megnyugvásra lelt, nem létezett se félelem, se kín, sőt, szenvedés se, csak Ő meg én.
- Sziaa. - nyújtottam el a köszönést majd sitty-sutty, lábaim a saruban földet értek, ám kezeim még most sem hagyták el a nyakát. Lábujjhegyre emelkedve próbáltam csökkenteni a különbséget kettőnk közt - holott alig volt rá szükségem, hisz segített áthidalni ezt a problémát. Szemeimben még mindig ott csücsültek a gyengeségemet igazoló könnycseppek, de ezek most nem azért, mert megint valami rosszat csináltam. Mosoly, ezer vattos vigyor, szívem a torkomban, az agyam már elszállt és megint megízlelhettem azokat a varázslatos ajkait. Az Ő ajkait. Többre sikeredett, mint a legutóbb de a varázsa az egésznek csak még nagyobb volt. Azt ekkor még nem tudhattam, hogy később, minden egyes csók alkalmával ugyanezt fogom érezni.. A hév magával ragadott és szorosabban kellett a nyaka köré fonnom mancsaimat, ha nem akartam, hogy leszédüljek az aszfaltra örömömben. A mennyekig emelő érzés olyan rövidnek tűnt, hogy mikor ajkaink szétváltak, én szinte azon nyomban tapasztottam enyéimet újra az Övéire. Most már felbátorodva adtam át testem az érzésnek, míg fehér ruhácskámba lágyan belekapott a szél, Füles panaszos vernyogása hallatszott az éterből valahonnan a bőrönd mellől - és végül ez ösztönzött arra, hogy a mézédes pillanatot megtörjem majd az Ő oldalába kapaszkodva baktassak a motyómért. Könnyedén megbűvölve vettem rá ezt a kis cókmókot, hogy kövesse lépteimet, a bestiám pedig szó nélkül is tudta a dolgát.
Isten az égben, igaz lehet ez egyáltalán? Történhet velem ekkora csoda, hogy repesek az örömtől, kicsattanok a boldogságtól és mindezt azért, mert Ő van mellettem? Mert az Ő derekát ölelte át az egyik karom és tudom, hogy este ott lesz a bőrömön az illata? .. Az igazság azonban ennél sokkal fondorlatosabb. Hogy miért vagyok boldog? Miatta. Csakis miatta. Ő volt az egyetlen, aki nem adta fel a küzdelmet azért, hogy a közelembe férkőzzön, pedig eleinte - vele egyetemben - mindenkit gerincből elutasítottam. Az egyetlen, aki kereste a társaságom, aki meg tudott úgy nevettetni, mint még soha senki. Az egyetlen, akinek az illata nem volt se tolakodó, se túl édes vagy tömény (az orromnak ez nagyon fontos szempont volt, minden bizonnyal ez is közrejátszott az események alakulásában). Aztán szép lassan én magam is elkezdtem keresni a társaságát és rendszeresen verődtem Hozzá az iskolában. Eljártam inni vele a teákat, amiket még most is imádok megkóstolni. És.. nem akartam én Belé szeretni. Ez..csak úgy.. megtörtént. De milliószor erősebb ez az érzés, mint valaha bármi is, amit éreztem. Most felpillantottam rá onnan az oldaláról egy gyors puszit nyomva az orcájára.
- Szóval merre? - vigyorgás, mint a bolondgomba és a 10-es skálán 456-os boldogság.
Szeretem Őt. Mindennél jobban.
Utoljára módosította:Schlett E. Lilla, 2014. július 22. 07:23 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ardai Merse
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 62
Összes hsz: 124
Írta: 2014. július 22. 23:11 | Link

Kedvesem
[folytatás]


Olyan volt, mintha testemben valóságos lávatömeg indult volna útnak egy végeláthatatlan cél felé. Lili olyan dolgokat volt képes ébreszteni bennem, amiket emeddig senki sem. A szavak az ő ajkáról sokkal szebbnek tűntek, erőteljesebbnek és kifejezőbbnek, s az ő szavaiból értettem meg a magyar nyelv szépségét. Hangja fantasztikus, kissé mély és gyönyörű, olyan különleges hang, amit száz közül is felismernék. Gyönyörű vonásai, törékeny alkata mind azt az érzést keltette bennem, hogy vigyáznom kell rá, hogy ő teljes mértékben az én felelősségem. Pedig a múltjáról, a családjával való pontos viszonyáról ezidáig nem beszéltünk. És a lelke. Egy olyan gyönyörű talány volt számomra! Egy gyümölcsöskert, amiben kék patak folyik, talán. Almáskert.
A tudás fája, ötlött fel bennem a gondolat.
Ajkaink egymáshoz értek, de az időt nem érzékeltem. Egy macskanyávogás szakította félbe a mézédes pillanatot. Felsóhajtottam, de csak nagyon aprót, mert a sóhajtás olyan lányos dolog, vagyis inkább érzékenységre utal, amit Lili enélkül is pontosan tud és érez.
Még a tisztáson hogy fogja érezni!
Belém karolt, a csomagjait pedig se szó se beszéd elvettem tőle, hogy neki ne kelljen cipekednie. Tisztábban vagyok vele, hogy erős, valószínűleg erősebb minden alap embernél, de nem érdekelt. Én viszem a csomagjait és punktum.
A puszijára jól eső, édes érzés érzés áradt szét a testemben; mosolyogva néztem erre az életvidám lánykára. Tökéletes. Ő tökéletes számomra. Kérdésre mosolyom egy szelídebb vigyorrá változott.
- Hogy hova megyünk? Arra gondoltam, meg kéne ünnepelni, hogy itthon vagy, ezért készítettem neked egy kis meglepetést. Nem, nem árulom el, hogy mit. Az a lényeg, hogy kövess. - mondom neki, majd homlokon csókolom. - Tetszeni fog, meglátod.
Azzal elvezéreltem a tisztás felé, s csak reménykedtem, hogy tetszeni fog neki, amit ott talál.
Utoljára módosította:Ardai Merse, 2014. július 26. 00:54 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Avatar és aláírás készítést vállalok :3
Én vagyok Angel!
Mathias Vidor
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 49
Összes hsz: 59
Írta: 2014. augusztus 6. 23:21 | Link

Sheela és Állia
avagy menjünk Szalamantonra       Öltözzünk hozzá!



 Ha valami képes lenne felvidítani a hőhullámokban és esőzésekben megfáradt Mathias-t, az egy út lenne Szalamantonra. S ha bele is gondol, így is van. Megy Szalamantonra, és végre egy kis pihenés veszi kezdetét. Programok, nyaralás a suli közepén, és minden egyéb, melyet el lehet képzelni. Mindennél jobb  a pénzügyi megoldása az utazásnak. Az egész a  szülők pénzén megy el. Ahol van, onnan bármikor ki lehet venni, és ezt az elvet alkalmazza a fiú, mikor megveszi jegyét, és kiáll egy sporttáskányi ruhával a peronra.
 Vörös pulóver, sapka, farmer. Mindig jó kombináció, és reméli, hogy látszik rajta, hogy ő bizony az Eridonhoz tartozik. Egy komoly ház, ahol a vörös az út. Várja is a vonatot, míg az meg nem érkezik, és fel nem száll rá. Keres egy alkalmas kis helyet, ahol leülhet. Leüllve kitekint a vonat ablakán. A még-nem-mozgó tájat bámulva, próbál felidézni régi dolgokat, de nem jár sikerrel, mert a fülke ajtaján befúvó szél megzavarja. Odamegy, és becsukja az ajtót. Úgy véli, hamarosan indulnak a kerekek, és velk a vonat is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Do you realy want to find me? You have to try harder, 'cause the sparks of my true spirit will catch you. Just look deep into my eyes.
Sheela Lengrond
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. augusztus 11. 23:35 | Link

Mathias és Állia - Kalanra feel!

Dühben fortyogva sétálok a vasútállomásig. Nagy nehezen elvergődtem ebbe a faluba, hogy megtudjam, merre van. A háztársaim egyike abban segített, hogy felhívta a figyelmem ennek a létezésére - nem tudtam, hogy ilyen hely is van a közelben -, és hozzátette a keresett placc ittlétét is. Azonban mennie kellett, tanulni akart, hogy jövőre jobb jegyeket kaphasson egyes tantárgyakból, így azt már nem magyarázta el, pontosan merre kéne elindulnom a keresést illetően. Végül összepakoltam némi ruhát egy gurulós bőröndbe, meg néhány szükséges holmit - mint a fogkefe, törülköző, stb. -, és nekivágtam egymagam.
Nem volt egyszerű nekikezdeni. Nincs ínyemre most sem, hogy idegen emberekhez kellett fordulnom. Minden x idő után újabbat, s újabbat faggattam ki a vasútállomás hollétéről, hogy biztos legyek benne, még jó irányba tartok. A többség meglepően készséges volt, ezt valamennyire tudtam értékelni, de a legutóbb megkérdezett ember pillantása erős undorral tölt el, ahogy visszagondolok rá. Olyan.. lenéző, és megvető, mintha baj lett volna, hogy felmerek neki tenni egy kérdést. Szokásomhoz híven meglepettségemet nem mutattam ki, helyette a gyomrába könyököltem, majd elrohantam, hátra sem nézve. Bízva abban, nem követ. Később lassítottam csak, most pedig hideg verítéktől csillogó arccal rovok egy utat, ami állítólag elvezet a célomig.
Nem is tart sokáig, és elérem. Megkönnyebbültem veszem tudomásul, hogy a vonatom még nem ment el. Szalamantonra tartok a kikapcsolódni vágyás miatt. Szüleim eddig rám hagyott pénzéből állom az utazás költségeit.
Unottan robogok végig a jármű folyosóján, s tolakszom be egy random fülkébe. Fintorogva pillantok utastársamra, aki egy sapkás, pulcsis fiú, aztán a bőröndömet elrakom az útból. Nem kérdezem meg, nem bánja -e, ha idejövök. Nem érdekel, ha zavarom. Már legyökereztem itt, most pedig ahelyett, hogy magam előtt látnám újra és újra azt a gusztustalan, szürkéskék szempárt, összefonom mellkasomon karjaimat, kilesek az ablakon, majd nagyot sóhajtok. Valahogy már most hosszúnak érzem ezt a napot. Elfáradtam, kimelegedtem, pedig egy barna csőszárú farmert, kék rövid ujjút, és a nadrághoz illő farmerdzsekit viselek. Ami a lábbelimet illeti, egy egyszerű fekete szandál. Nem úgy öltöztem, mintha Szibériába készülnék. Ennyire hatással lett volna rám egy idióta? Chh, ezt kötve hiszem!
Utoljára módosította:Sheela Lengrond, 2014. augusztus 11. 23:36 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2014. augusztus 12. 17:53 | Link

Mathias & Sheela
Szalamantoni utazás.

Elegem van a macskakövekből egy életre. Már harmadszorra akar felborulni a bőröndöm, ami nem kicsit felidegesít, de azért nagy nehezen elérek a vasútállomásig, ahol már jobb az út. A bejárat előtt megállok, megpróbálok egy kicsit megnyugodni és inkább arra gondolni, hogy hova is fogok menni.
Az egész éves tanulás után most vizsgaidőszak előtt elutazhatok pár napra Szalamantomba a Hőhűtő hétre. Mindezt persze nem én állom, hanem a szüleim.
Elmosolyodom, megigazítom a hajam és elindulok befelé, hogy jegyet vegyek.
Aztán a jeggyel a kezemben felszállok a vonatra és keresek egy olyan fülkét, ami nincs zsúfolásig. Ez elég sokáig eltart, amíg én a folyóson sétálok bemondják, hogy pár percen belül indulunk.
Végre találok egy olyan fülkét, amiben csak ketten ülnek. Habozás nélkül bemegyek. Közben pedig megszokásból odaköszönök a két fülkében lévőnek.
-Sziasztok.
Felrakom a bőröndöm, aztán én is leülök. Vettek még egy pillantást az utastársaimra.
Mindketten fiatalabbak nálam. A srác talpig pirosba öltözött, csaj ruháin viszont többféle szín is feltűnik. Én mind kettőjüktől elütők. Fekete csőfarmer méregzöld ujjatlan és fekete kis kabát van rajtam, a lábamon pedig sötét barna szandál.
Amíg én ezt megállapítom a vonat elindul. Elfordítom a fejem és inkább a vállamon lévő táskámban kezdem keresni a könyvet ami az utazás alatt tervezek olvasni.
Utoljára módosította:Rentai Bálint, 2014. augusztus 18. 15:24 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mathias Vidor
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 49
Összes hsz: 59
Írta: 2014. augusztus 13. 13:32 | Link

Állia és Sheela
avagy kaland



 Számítani valakire annyit tesz, mintha beengednéd a legközelebbi köreidbe. Eme tételt néha megcáfolja, néha pedig épp igazolja a lobbanékony Mathias. Néha számít arra, hogy jön valaki, és nem hagyja egyedül hosszú ideig. Ilyen hatást vált ki belőle, mikor betéved egy lyány a fülkébe, ahol mindeddig egyedül ült. A fiú választ is ad a lány kérdésére : - Persze, hogy nem bánom. Helyezd kényelembe magad! - Mondja, majd egyből modorálja magát, és próbál rendet teremteni maga körül, hiszen mégiscsak egy hölgy találta meg kis fülkéjét.
 Számított rá, hogy jön valaki, de nem gondolta, hogy tényleg megérkezik egy személy, akit utitársnak nevezhet. Mondjuk, a lány kissé rideg, de majd megenyhül a pár óra alatt.
 Még egy lány érkezik. Ezúttal egy kicsit idősebbnek látszó hölgyemény ballag be a kis fülkébe. - Helló!- Mosollyal üdvözli a lányt, aki azután könyvet keresget. - Gondolom, ti is a suliból jöttetek, igaz? - Nem tudja mivel alátámasztani állítását, csak azzal, hogy a lányok nagyon fiatalok. - Hát..én Eridonos vagyok, Mathias Vidor, az ifjú főnix. - Várja a többiek reakcióját.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Do you realy want to find me? You have to try harder, 'cause the sparks of my true spirit will catch you. Just look deep into my eyes.
Gyarmathi Zsombor Xavér
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. augusztus 22. 21:31 | Link

ĐömĐöĐöm
[zárt]

Végre lejárt a szokásos évi körút a lüke pszichomókusoknál. Gyűlölöm. Nem tudom elmagyarázni anyuéknak, hogy semmi bajom, csak akkor leszek igazán dühös, ha bántják Ádit, vagy Zsófit, de róla annyira nem akartam beszélni. Ráadásul mostanra már az is világos, hogy nem látom a színeket, ami mögött fejsérülést sejtenek, és úgy elegem lett a végére mindenféle vizsgálatokból, mint még soha. A szemésznél már nem is voltam hajlandó együttműködni, mire apu megfenyegetett, hogy egész nyárra szobafogságot kapok. Ha tudná, hogy ez már nem hat meg... mindegy, megvan a szobafogság teljes szünetre, de most legalább visszajöhettem az iskolába. Olyan rég nem láttam Ádit, hogy már nagyon hiányzott, meg persze Zsóf is, a levélváltás mégse olyan, mintha itt lennék és nyúznám a sok sületlenséggel valamelyiküket, vagy épp csokin osztoznánk. Lassan megérkezünk, ami azt illeti, és minden perccel jobban örülök neki, hogy visszatérhetek. Már vagy öt perce a táskával a vállamon ácsorogva várom, hogy megálljon a vonat, és még mindig csak lassít, de aztán egy örökkévalóság után beérünk, és a nyíló ajtó mögött én vagyok az első, aki leugrik. Körül is nézek rögtön, mert úgy emlékszem, írtam Ádinak, hogy ma jövök, és jöjjön ki elém, bár furcsa mód nem kaptam választ tőle. Remélem, hogy megkapta a baglyom, bár egyedül is hazatalálok, az is igaz, de mégis jobban örülnék, ha itt lenne. Ismét körülnézek, alaposabban, mint az imént, de továbbra sem látom. Hm, vagy talán csak dolga akadt volna? Várok egy kicsit, az tűnik a legbiztosabbnak, úgyhogy a táskám fülébe kapaszkodva, hogy le ne csússzon a vállamról, megkeresem az első padot, és letelepedek rá ölembe véve a csomagom. Ha már időm akadt, akkor láblógatás helyett inkább azt veszem gyorsan számba, hogy mindent elhoztam-e, amit akartam. Kicipzárazom a táskám, és megnézem szép sorban, hogy a könyv Ádinak színes papírba csomagolva itt van, Zsófinak is a csoki, ha minden igaz, piros csomagolópapírban szintén piros masnival, Đominak meg nem tudtam, mit hozzak, de anyuék azt mondták, hogy mégiscsak kéne valamit, úgyhogy végül egy fényképalbumot szereztem neki, és benne az első dolog nem egy kép, hanem egy egész cikk arról, hogy bekerült valami válogatottba. Fogalmam sincs hová, nem értek a kviddicshez, de majd ide gyűjtögethet képeket, szóval remélem, tetszeni fog neki, főleg, hogy anyuval választottuk, azaz inkább ő választotta, mint én. No de ha jól nézem, minden rendben, még Árnyéknak is megvan a gumicsont meg a labda, úgyhogy visszacipzárazom a táskám, és ismét hátradőlve a padon várom, hogy megérkezzen Ádi.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nagy Bátor Đominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
offline
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2014. augusztus 22. 21:55 | Link

Öcskös


~Hol van már az a…?! ~szitkozódva járkáltam fel-alá a vasúton, miközben másodpercenként néztem abba az irányba, amerről be kell futni a vonatnak. Ez a vonat csak nem késik már, vagy igen?! Jelenleg amúgy se ez foglalkoztat, inkább az, hogy akit várok, épségben megérkezzen. Azt is csak onnan tudom, hogy most jön, hogy az Ádinak írt levelében megemlítette. Azt viszont nem tudom, hogy miként reagál arra, hogy én jöttem ki elé… azt meg egyenesen elképzelni se tudom, hogy mit tesz, ha megtudja mi lett a bátyjával.
Sóhajtva, és idegesen járkálva megyek be a pénztároshoz, és zúdítom rá kissé ingerülten a kérdést, hogy mégis mikor óhajt begurulni a vonat, mikor meghallottam a jellegzetes fékező hangot. A nőt otthagyva rohantam ki, és néztem körül. Rögtön megpillantottam Zsombort, ezért megkönnyebbülve fújtam ki magam. Nem szabad látnia, hogy feszült vagyok, de azt tudom, hogy nem halogathatom a dolgot. Csak nem itt, és nem most akarom a nyakába zúdítani az egészet. Lehunytam a szemeimet, vettem egy mély levegőt, és megindultam felé. Ha közben kiszúrt, akkor intettem neki köszönésképpen, de nem álltam meg egy helyben. Folytattam az utamat felé, és amint talpon volt, én meg vele szemben, szó nélkül húztam magamhoz, és öleltem át. Ritka alkalmak egyike a mostani, hisz köztudott, hogy nem nagyon csípjük egymást, de mivel egy család vagyunk, és itt én felelek érte, valamivel barátságosabb stílust kell sugallnom felé. Noha, ezt Zsombi nem mindig fogadja jó szívvel, vagy nem úgy, ahogy kellene.
– Azt hittem soha nem érsz ide… Nem értem, hogy a szüleidnek miért kell állandóan pszichológus körutat tervezniük, de nem ez nem fontos. Gyere, menjünk be a váróterembe… mondanom kell valamit. –közben már elengedtem, táskáját a vállamra kanyarítottam, és magam előtt terelve, a váróterem felé vezettem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Apa|ExLevitás|ExPrefektus|Cselkirály by Krisi|Keresztapa
Gyarmathi Zsombor Xavér
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. augusztus 22. 22:09 | Link

ĐömĐöĐöm

Egészen jól ellennék itt még egy kicsit, ha már olyan jól elhelyezkedtem a padon, de pár pillanat sem telik bele és kit látnak szemeim? Na kit? Đominic áll előttem teljes életnagyságban. Felkászálódom, és nyomban megölel. Össze is ráncolom a szemöldököm gyanakodva, hogy itt valami nincs rendben, ez úgy fura végül is, ahogy van. Nem vagyunk mi azok az ölelgetős fajták, mert ki nem állhatom, hogy a felnőttet akarja játszani folyton, mintha nem csak két évvel lenne idősebb, mint én, vagy még annyival sem, ha alaposan utána számolok. Nagy levegőt veszek, és kérdőn nézek rá, ha már elengedett. Szinte hadar, úgy mondja el egy szuszra, amit el akar, és ez még szokatlanabb. Elképzelésem sincs, mi történhetett.
- Köszi, jól vagyok itt kint. Írtam Ádinak, majd csak kijön. Te kire vársz? És... mitől vagy ennyire fura, Đomi? Ugye nem... - csak egy dologra tudok gondolni hirtelen, ahogy így végigveszem a lehetőségeket, amik miatt ilyen nagyon gyanúsan tudnak viselkedni az emberek. Baja esett a szüleimnek, amíg úton voltam. Biztos, hogy az van. Vagy a nagyi? Te jó ég, mi van ha a nagyi kapott agyvérzést vagy valami ilyen nyavalyát? Egyre ijedtebben pislogok rá, tágra nyílt szemekkel és valószínűleg olyan nagy pupillákkal, hogy a szemem színe alig látszik tőle, de még a felsőjét is elkapom és belekapaszkodok két kézzel, a táskám pedig a földön végzi mellettem nagy suppanással.
- Ugye nem anyuéknak lett valami baja, amíg úton voltam. Vagy a nagyival van valami? Mondd már, Đomi, látom rajtad, hogy történt valami. Nem akarok a váróteremig menni, most mondd, hogy mi a fene van - fakadok ki egyre idegesebben még mindig a felsőjét markolászva. Ettől se fog jobban szeretni, de soha nem is voltam a kedvenc, amikor Ádi a jó gyerek. Nem bánom én a rossz szerepét, amíg így megvédhetem, de most kivételesen csak elképesztően ideges vagyok, és összezavarodtam, fogalmam sincs, mi van, csak az az érzés növekedik bennem egyre inkább biztossá válva, hogy valakinek valami baja lett, de kinek?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nagy Bátor Đominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
offline
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2014. augusztus 22. 22:43 | Link

Öcskös


Egy külsős szemlélő csupán annyit látna ebből az egész ölelkezésből, hogy két rég nem látott barát, vagy családtag újra egymásra talál. Ám ebben ott a csavar, hogy aki minket ismer, az tökéletesen tudja, hogy nem bírjuk egymás fejét, mert Zsombor nem képes a szófogadásra, kivéve ha Ádi parancsol rá. Márpedig a bátyja egy darabig nem fog mondani neki semmit sem. De minden jónak vége szakad egyszer, s mivel Zsombi nem akar moccanni, így a peronon éri majd a hír.
– Ádi nem fog kijönni eléd, ezért vagyok itt én… –összeszorult a szívem is, mikor kimondtam a szavakat. Teljesen olyan, mintha a halálhírét hoztam volna, de ez nem igaz. Hír viszont van, csak nem az, hogy többet nem kel fel. Kezeit letépem magamról, ennyire azért ne vonjon kérdőre, mert még beverek neki egyet. Oké, hogy ideges, oké, hogy feldúlt, de… de nekem is nehéz megtalálni a szavakat. Az viszont engem is nyugtalanít, hogy nem tudta a hírt… Már számítottam arra, hogy nekem szegezi a kérdést, hogy mi van Ádámmal, de nem. Kellemesen csalódtam most, de ez azt is sugallta, hogy a bagoly elkerülte Zsombort, és a szülei még csak most fogják megkapni. Az viszont még jobban ki fogja borítani, hogy Ő lesz az utolsó, aki megtudja a hírt.
– Először is ne gyűrd össze a pólómat, attól nem mondom el hamarabb. Másodszor nyugodj meg egy kicsit, és nem a szülőkkel van baj…. hanem… Ádi… –nyeltem egy nagyot, és fel voltam készülve arra, hogy megint kiabál, meg minden, de a szavak akkor se jöttek. Fogalmam sincs, hogy miként közöljem vele, és nem… egyszerűen nem megy.
– Hiába fogsz kiabálni… fogalmam sincs hogyan mondjam meg… A bátyád a gyengélkedőre került, felvágta az ereit miután egy mumussal összefutott, és a te alakodat vette fel, miközben holtan összeesel… Ráadásul meg is vakult… –sóhajtva, és egy könnycseppet is elejtve néztem rá. Ez is azt bizonyítja, hogy nem hazudok, ha netalán ezt feltételezte volna, hiszen előtte nem könnyeznék semmi pénzért sem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Apa|ExLevitás|ExPrefektus|Cselkirály by Krisi|Keresztapa
Gyarmathi Zsombor Xavér
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. augusztus 22. 23:04 | Link

ĐömĐöĐöm

Szokatlan már az, hogy Đomi megölel üdvözlésképpen, mert elvileg egyikünk se bírja ennyire a másikat. Fel is támad azonnal a gyanú bennem, hogy valami nincs rendben, valami, amiről tudnom kellene. Kérdőn is bámulok rá, sőt, számon kérem, a pólójába kapaszkodva majdhogynem vallatom, annyira tudni akarom, mit kell elmondania. Tudnom kell. Közli is, kezdetnek azt, hogy Ádi nem jön ki. Istenem, Ádi. Csak nem a bátyámnak esett valami baja, amíg nem voltam itt. Ha valaki megverte, én esküszöm, kinyírom az illetőt. Elsápadok a gondolattól, hogy Ádival van valami, de ökölbe is szorul a kezem és ott feszül máris bennem a düh, hogy ha valaki bántani merte, az biztos nem ússza meg ezt ép bőrrel, én kezeskedem arról. Elengedem a pólóját, helyette az ujjaimat tördelem végig idegesen hallgatva, amit mond, majd ismét ökölbe szorítom a kezem körmeimet a tenyerembe vájva, és rágni kezdem az alsó ajkamat, csendben számolva tízig, húszig, ameddig kell, hogy senkinek ne menjek neki itt és most. A helyzet vázolásánál viszont ismét csak sápadt leszek, és tágra nyílt szemekkel bámulok Đomira.
- Ádi... mondd még egyszer... az nem lehet... - hitetlenkedve rázom a fejem. Az én bátyám okos, több esze lenne, mint ilyen ökörséget csinálni, mert látott egy nyomorult mumust. Vagy mégse? Merlinre, Ádi, hová tetted az eszed? Hová a jó fenébe tetted az eszed, pedig mindig te szoktál gondolkodni. Az agyamat ellepi a régről ismert köd, hiába számolok már ötvenig is, megszáll a harag, mert most igenis haragszom rá, nagyon-nagyon haragszom, amiért ilyet mert csinálni.
- A gyengélkedőn van? Megölöm... kiverem belőle a szuszt. Hogy lehet ekkora barom? Hogy a jó életbe tudott ilyen idióta döntést hozni... hogy... - indulok is egyenesen előre, miközben csak úgy törnek ki belőlem a szavak, de egyelőre csak Đomi van itt, hát az ő mellkasának megyek neki, és egyelőre rajta vezetem le a feszültséget, ököllel rácsapok, aztán meg itt meg is áll a világ. Mintha eltűnne az összes levegő körülöttem, olyan érzés, szúr a mellkasom, és összeomlok. Régen sírtam, de most nem tudom útját állni a feltörő könnyeknek, az se érdekel, hogy mindezt enpluszegy ember közepette művelem a vasútállomás mellett a földön ülve.
- Hogy tehette? Hogy... tehette... a bátyám... ennél okosabbnak hittem - törnek elő a szavak, és közben úgy vágom az öklömet földhöz egyszer, kétszer, háromszor, hogy a bőr is lejön lassan róla, minden bütyköm vérben úszik pillanatokon belül, de ez se érdekel. Haragszom Ádira, nagyon, de féltem is, és fáj, hogy ez a hír várt. Nem akarom elveszíteni, el se tudom képzelni, milyen lenne az élet nélküle, és nem is akarom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nagy Bátor Đominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
offline
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2014. augusztus 22. 23:46 | Link

Öcskös


Bár azt mondhatnám, hogy ez nem igaz, csak egy nagyon rossz tréfa, ami arra tanít, hogy legközelebb vigyázzon jobban a tesójára, de nem. Ez sajnos a valóság, amin csak akkor lehetne változtatni, ha időnyerőhöz jutna az ember, de az meg mindenféle kérvény a Minisztérium felé, és ilyenért amúgy se adnának. Hagytam, hogy kidühöngje magát, de azt nem, hogy engem ütlegeljen, ezért elkaptam a kezeit, és nem engedtem el, ameddig a földre nem roskadt, hogy kitörjön belőle a sírás. Leguggoltam hozzá, és ismét magamhoz öleltem, ha tetszett neki, ha nem.
– Okos Ő, de gondolkozz… Számára te vagy a legfontosabb, és látott téged meghalni. Hiába volt mumus a tettes, nem ismerhette fel, hiszen nem tanultatok még róla. Nélküled nem látta értelmét annak, hogy éljen. –kimondani is rossz ezeket a szavakat, de nem Zsombor előtt kell eltitkolnom ezeket a dolgokat. Ádi majd elmondja neki, hogy mit élt át akkor, mikor erre az elhatározásra jutott. Én is ki vagyok rá akadva, de meg is értem, hogy mit miért tett. Noha én másképp cselekedtem volna, de ezen már kár rágódni.
– Elviszlek Keresztanyuhoz, ott fogsz ma aludni, és megnyugodni. Holnap bemegyünk hozzá, ha már összeszedted magad, és ebben most nem nyitok vitát. Nem szeretném, hogy jobban felbosszantson a dolog, oké? Csak azt érnéd el, hogy Uff bá benyugtatózzon, amit viszont nem engednék. –összeborzoltam a haját, majd kitöröltem a könnyeket a szemeiből. Felvettem a táskáját, ráadtam a hátára, majd vettem elkezdtem kiüríteni az elmémet, de még előtte Zsombira néztem.
– Mássz a hátamra, és kapaszkodj, hogy ne ess le. –mosolyogva néztem rá, és a mondat végén már négy lábon álltam előtte. Tigrisként végigszaladva a falun, sokkalta gyorsabban odaérek a házhoz, és hamarabb fektethetem le Zsombort is. Megvártam, ameddig felmászott a hátamra, és ameddig ki nem értünk, addig sétáltam, majd fokozatosan gyorsítottam a futáson, és meg sem álltam Keresztanyu házáig.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Apa|ExLevitás|ExPrefektus|Cselkirály by Krisi|Keresztapa
Podmaniczky Anna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 57
Összes hsz: 328
Írta: 2014. augusztus 24. 22:46 | Link

°Podmaniczky Ádámnak

*Rövidesen vége az augusztusnak, és ezzel együtt megszűnik a forróság, a finom fagylaltok, a napozások, az éjszaki séták. Cserébe majd megkapjuk az esős őszt és a hideg, fagyos telet. Lassan elő lehet húzni a hosszúnadrágokat és meleg pulóvereket. Annának ezzel nincs gondja. Jaj, bocsánat, kedves olvasó! El is felejtettem mondani, hogy valójában Podmaniczky Anna gondolatit, tetteit és magát, Podmaniczky Annát ismerheted meg. Ígérem ez volt az első és utolsó, hogy belekontárkodtam itt a dolgokba, többé nem fordul elő.
A legkisebb Podmaniczky, bátyával, Ádámmal ül a vonaton és egyenesen a Bagolykő Mágustanoda felé száguldanak. A leányzó hiába mugli születésű, benne is ott lappang a mágia, nem is volt kérdés, hogy ebbe a tanodába fog kerülni. Azért a szülők megbízták egy szem fiukat, hogy vigyázzanak a lánykára, akit oly' nagyon féltenek. Ez érthető is, Anna roppantul zárkózott személyiség, és annyira törékeny. Legalábbis a szülők ezt látják. Valójában a kicsi Podmaniczky is szeretne "kitörni", vagyis kipróbálni mindent, amit csak lehet, a szülei nem hagyták, hogy kibontakozzon. Ám lehetséges elérkezett az ő ideje.
A vonat lassan megáll, Anna felkapja bőröndjét, s követi bátyát. A forróságra való tekintettel egy rövidnadrágot választott egyszerű pólóval, amit lazán beletűrt a nacijába. Haja majdnem a válláig ér, hullámos fürtjeit a szél az arcába fújja, a kis Annácska pedig próbálja megigazítani azokat. Mosolyogva lépked Ádám mellett, felpillant rá:*
 - Ez Bo...  - *elgondolkodik egy pillanatra* - Bogolyfalva, ugye? - *kérdezi lágy, tündéri hangján, mert nem biztos abban, hogy így hívják a települést.
Megvakarja a tarkóját, s szemeivel körbejárja az egész Vasútállomást, alig várja, hogy megérkezzenek a kastélyba.*

Ma ez van rajtam
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Podmaniczky Ádám
INAKTÍV


PodiÁdi | Team Eridon <3
offline
RPG hsz: 184
Összes hsz: 1519
Írta: 2014. augusztus 25. 13:44 | Link

Annácskám szemem fénye

Jót tett, hogy egy kicsit otthon voltam, mert legalább átgondolhattam a dolgokat. Vizsgaidőszak, a legrosszabb, ami egy diákkal történhet. Van egyetlen kedvezményem, mert a céljaim közül, mely szerint idén nem vizsgázom, legalább egyet tudtam teljesíteni. A többire viszont vissza kell jönnöm, mese nincs. Viszont öröm az ürömben, hogy nem egyedül teszem, mert bár Andine elballagott, Anna jött helyette. Végre nem én leszek az egyetlen normális nevű Podmaniczky a kastélyban.
Koradélután van, de meglepően hűvös az a fülke, amiben mi ülünk. A Győr – Pest táv persze nem volt ilyen egyszerű, ott tömörültek az emberek, mintha mindenkinek pont most kellett volna Pestre utaznia. Végül csak sikerült a táskákkal, lekászálódnunk, az én holmim elfért egy hátizsákba, amivel iskolába is járok, Annának meg elosztottuk három felé a cuccát, így két utazótáskát én cipelek, egy bőröndöt meg ő. Az elején kicsit bántam, hogy elfelejtettük az utazóládát, de a végén rá kellett jönnöm, hogy nem is akkora baj, hogy nincs most nálunk egy hatalmas, kerekek nélküli láda, amit fel kell szuszakolnunk mindenhova.
Az utazás első fele tehát nem telt a legkellemesebben, de a második felére már nem panaszkodhatok, hiszen nagyon kellemesen, az új képregényeim birtokában töltöttem, ennél többet pedig nem is kívánhat az ember gyereke. Na jó, de. Azt a sütit, amit anya csomagolt, és amit valamelyik utazótáska aljába tettünk, de nyilván nem akarok mindenféle női holmik között kutatni, így jó lesz majd akkor, ha a navine kiscsodája kipakolt, és áthozza az „ÁDÁM TULAJDONA” feliratú dobozaimat.
- Igen, Bogolyfalva. Nézd azokat a kis fekete valamiket, amit az út szélén haladnak, ők a boglyok. Majd tanulsz róluk legendás lényeken. Nagyon jófejek. Viszont jobb, ha sietünk egy kicsit, van egy találkám az egyik csoporttársammal egy óra múlva, viszont, ha gondolod, holnap lejöhetünk, megmutogatnám neked a jó részeket a faluban. Ma szerintem elég, ha a suliban körbevezetlek, nem?

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sheela Lengrond
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. augusztus 28. 09:57 | Link

Mathias és Állia - Kalanra feel!

Némán folytatom a táj fürkészését az ablakon át akkor is, amikor a fiú megszólal. Nem nagyon jön be ez a stílus. Habár jogos a felháborodása, bízom abban, hogy nem reménykedik a csevegőviszonyban. Egy ideig ugyanis biztosan nem lesz kedvem hozzászólni azok után, ahogy fogad. Ilyen lobbanékonyságú alakokat sem láttam még!, jegyzem meg magamban, aztán figyelmes leszek egy idegen lépteire. Hallom ahogy közeledik, majd egyszer csak abbamarad. Ösztönösen a fülkeajtó felé fordítom a fejem, hogy megnézzem ki az, aki be készül tévedni. Egy fekete kis kabátos lány téved ide hozzánk. Számomra idősebbnek tűnik, nem tudom, hogy vele szívesen beszélgetnék -e, de valamivel szimpatikusabbnak tűnik, mint a pulcsis tök fej.
- Üdv - biccentek felé, és végig azt figyelem, hogy mit fog tenni. Végül helyet foglal, és a táskájában kezd könyv után matatni, miközben a vonat elindul. Lassan gördül a síneken, majd folyamatosan gyorsít, míg el nem éri normál sebességét. Hosszú percekig a számomra oly' édes zakatolását hallgatom. Valahogy megnyugtat, lehet a folyamatos ritmikusság teszi ezt, és a táj... A legkedveltebb elfoglaltságom a kinti dolgokat fürkészni, kizárva magamból minden mást, ami körülvesz. Azonban tudom, hogy nem maradhatok így sokáig, s itt rá kell ébrednem még egy dologra: amióta beszéltem egy szintén Eridonos lánnyal, azóta máshogy érzem magam. Azt nem mondanám, hogy megváltoztam csakúgy varázsütésre, ám vannak dolgok, amiket másképp kezdtem el megközelíteni, mint ahogy eddig tettem. Ezért meg is könnyebbültem.
- Érdekes, hogy miután betéved más ebbe a fülkébe, rögtön moderálod magad - szólok be hirtelen a srácnak, ismételten elfordulva az ablaktól, majd nagyot sóhajtok - Én is az iskolából jöttem, Navinés vagyok, és Sheelának hívnak - mutatkozom be végül, s direkt nem említem meg a vezetéknevemet.  

[Ne haragudjatok a késés miatt! =/]
Utoljára módosította:Sheela Lengrond, 2014. augusztus 28. 09:58 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2014. augusztus 29. 15:26 | Link

Mathias & Sheela
Szalamantoni utazás.


Az első pár percben kissé feszélyezve érzem magam a fülkében mivel mindketten engem néznek, de aztán hozzá szokom és már hidegen hagy.
A miután meg találom a táskámban a könyvem a srác beszélgetést kezdeményez.
Sóhajtva le teszem az ölembe könyvem, valószínű, hogy nem fogok sokat olvasni.
Amíg én ezzel vagyok lefoglalva a mellettem ülő lány válaszol a feltett kérdésre.
Miután befejezi én is rájuk nézek és egy gúnyos mosoly kíséretében tárgyilagosan válaszolok.
-Rellon és Álliának hívnak.
Mintegy befejezéskép rá kérdezek az évfolyamukra.
-Melyik évfolyamra jártok?
Kinézek az ablakon, már elhagytuk Bagolyfalvát és most egy mező mellet haladunk éppen.
A válaszokra fél fülel figyelve kezdem meg keresni azt, hogy hol tartók a könyvemben. Ezzel jelezve, hogy nincs sok kedvem ismerkedni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kiva Faraday
KARANTÉN


.anyatündér.
offline
RPG hsz: 157
Összes hsz: 7910
Írta: 2014. október 18. 00:26 | Link

Egyetlen sárkánynőm ~ elbúcsúzok.

Nem vártam ezt a napot. Hiába tudom már lassan egy éve, hogy most el kell majd hagyjam a kastélyt és a falut, attól még rosszul esik a dolog. Itt hagyom az életemet konkrétan. Ezen a helyen nőtt be a fejem lágya, itt kezdődött el minden. Itt indult el az, ami miatt most távoznom kell innét. Ha nincs a kviddics, valószínűleg soha nem fordul meg a fejemben, hogy ne maradjak itt mestertanoncnak, tanuljak valami szépet és jót, hogy aztán majd kezdjek valamit az életemmel. De az első szerelmem most messzire szólít innen, több száz kilométerrel arrébb. Itt maradnak a családtagokká vált barátok, az Eridon, ami a szó legszorosabb értelmében az otthonom volt 6 évig, a húgom, akinek nagy szüksége lenne rám a kamaszkora küszöbén, Benji... Felsóhajtok, keserűen, szomorúan, és megszorítom Manda kezét. Az állomáson állunk, várjuk, hogy befusson a vonat, ami elvisz Pestre, hogy onnan továbbutazzak Spanyolországba. Hazától kapaszkodok a Rellonos kezébe, és amíg nincs rá jelentősebb okom, nem is fogom elereszteni. A másik karján ott csücsül a kislánya, Lili, aki szintén nagyon fog hiányozni. Őt is megszerettem ezalatt a pár hónap alatt, mióta megszületett. Adritól még múlthéten elköszöntem, eszemben nem volt magammal terhelni a Navinést, tudom milyen. Mindenki mástól is még az előző héten búcsút vettem, akivel jóban vagyok, minél hamarabb meg akartam ejteni ezeket a dolgokat, hogy emésztgetni tudjam őket az indulásig. Benjitől tegnap sikerült csak elköszönni, tőle nem voltam képes hamarabb elbúcsúzni. Ott is majdnem sírtam. Most nem különben a határán állok.
Ismét megszorítom Manda kezét, és oldalra tekintek rá. Nem tudom mit lehetne mondani, abban, ahogy összenézünk, benne van minden, amit nem tudok kiejteni a számon.
Utoljára módosította:Kiva Faraday, 2014. október 18. 02:19 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Argentin. Dimágus. exŐrző. Állatkerttulaj. Anyuka. Beütött a krach, kérdezz. Cheesy
Nem. Fúj. ©
Amanda Meggie Philips
INAKTÍV


Pillangó ~ || Királylány ~
offline
RPG hsz: 232
Összes hsz: 7402
Írta: 2014. október 18. 02:14 | Link

Kirepülés, Kiva kísérés
- Ruha -

Megölöm, megkínzom, agyonütöm, el fogom ásni a kertben!
Megint egy remekbeszabott nap tart javában Manda és Lili életében. A probléma forrása ezúttal nem más, mint egy elveszett cumi, ami miatt a kedves kislánya visít, mintha muszáj volna, ha eddig valaki be akart volna törni hozzájuk, ezek után tuti nem fog, azt hiheti, valami riasztórendszert tesztelnek. No de, lényeg a lényeg, Benjike elmerészkedett hozzájuk babázni, és egészen biztos, hogy köze van a cumi felszívódásához, ami okán drága… párja(?) felmenőit erőteljesen felemlegette. Próbálta a kislányt már mindennel megnyugtatni, de egyelőre csak sírt és sírt. Ott könyököt a pelenkázó szélén Manda és csak a fejét fogta. Tisztában volt azzal, milyen nap ez a mai, és az amúgy is őt hamarosan érő érzelmi stressz mellé erre nagyon nincs szüksége. És akkor még Lilike randomságairól nem beszélve, amiket mostanság sűrűn vezet elő, és ilyenkor a kedves anyukája nem találja olyan viccesnek a szitut, mint az apukája. Két napja VÖRÖS hajjal vette ki a babaágyból reggel… Szóval kész katasztrófa az élete, mire menne Kiva nélkül? Besétált, és nem telt bele 10 percbe, meglett a cumi.
Lilike megnyugodott, sétálós ruhába került Manda pedig… beállt a tükör elé és elégedetten tudatosult benne, hogy az elmúlt két hónap, amiben már visszaállt az edzésekre eredményesek. Nem volt ordító hideg, sem szél az őszhöz képest, még egy kevés napsütés is jutott ki a mai napra, így nem sokallta el az öltözködést, a kislányra figyelt egyedül, szegényt jól becsomagolta. Jó, el kéne ismernie barátnőjének, volt abban valami, amit az ominózus vita alatt a fejéhez vágott „anyai ösztön eljövetele” címen.
…elindultak. Kiva úgy szorította egyszer-egyszer szabad kezét, mint talán ő korábban a fájdalmai közepette. Érezte, hogy senkinek sem jó ez a búcsúzkodás, de ő maga is itt akart lenni, nem bírta volna ki, ha nem az utolsó ember, aki elköszön tőle, azt sem, ha nem kísérheti ki, kellett ez neki. Látnia kell, ahogy felül arra a vonatra és elmegy. Másként nem bírná, valószínűleg. Látja a másikon, hogy majdnem sír, ezekben az átragadós pillanatokban, próbálja tekintetét Lilire szegezni, aki a vállára dőlve mocorog, szemléli a fényeket és pontokat, amit érzékel, miközben kezecskéjével a pillangós medált piszkálgatja Manda nyakán.
- Itt leszünk, mikor visszajössz.
Utoljára módosította:Amanda Meggie Philips, 2014. október 18. 02:18 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kiva Faraday
KARANTÉN


.anyatündér.
offline
RPG hsz: 157
Összes hsz: 7910
Írta: 2014. október 18. 02:49 | Link

Egyetlen sárkánynőm ~ elbúcsúzok.

Addig halogattam a pakolást, ameddig csak tudtam, valahogy nem akaródzott nagyon fent ülni a szobában, ahol minden el van téve, amit magammal akarok vinni (magyarul nagyjából becsomagolhattam volna az egész helyiséget), és bámulni a majdnem üres teret. Belebolondultam volna ebbe. Ezért is csak reggel szedtem össze véglegesen mindent. A délelőtt 11 óra nem olyan korai időpont a vonatinduláshoz. Normális, prefektusi időszámításban az lett volna, egy kellemesebb éjszakai járőrözés után ilyenkor még javában húzza az ember a lóbőrt. Olyan távolinak tűnik már az a nap, mikor végleg leadtam a jelvényemet még Kahlilnak. Rossz érzés volt, egy részemet adtam oda. 3 év alatt nagyon az emberhez tud nőni egy poszt. A kapitányságról is rossz volt lemondani, de ott már nem tehettem többet.
Már az ágy szélén ültem, mindenemet az utazóládámba tömörítve, .rar formátumban, mikor Lilcsi elkezdett lent szirénásat játszani az anyukájával, és tudtam, hogy menni kell. Azt hiszem, ez lesz az utolsó jó cselekedetem Mandával egy időre. A probléma forrása egy eltűnt cumi, amiről a kicsi az istenért se akart lemondani, szóval muszáj volt megkeresni. Kicsit alaposabb nézelődés után egy kóbor ruhadarab alól került elő a vágyott tárgy, a kislány megnyugodott, happy, vissza készülni.
Egy dolgom volt még: elköszönni a húgomtól. Némi daccal vette tudomásul, hogy lelépek, amit teljesen meg tudok érteni. Végre úgy érezhette, hogy hazaért, van egy nőkből álló családja, aztán az egyetlen vér szerinti rokona azt mondja, hogy bocs, de most itt hagylak 1-2 évre. Biztos, hogy nem volt kellemes ezt hallania, de mikor ő jött, ezt már tudtam. Nem tehettem mást. Udvaron semmi, padlástérben semmi, tető pipa. Néha ide ül ki, láttam már párszor itt ücsörögni. Szótlanul mellékúsztam, óvatosan lépkedve a cserepeken, és átöleltem. Őt is nehéz itt hagynom, mint a többieket, de a vér cinkos kötődése miatt, talán ő az egyik legnehezebb eset. Végül minden szó nélkül felálltam mellőle, és otthagytam, ahol van, ilyenkor nem szabad bolygatni. Faraday. Ismerem a vérét.
A szívem nehéz, a mellkasomat nyomja valami láthatatlan erő össze, a torkom elszorul, de minden erőmmel azon vagyok, hogy tartani tudjam a lebegtető bűbájt, amivel a ládámat cipelem magammal. Ahogyan az ominózus szüléses napon, most én is végtelenül hálás vagyok Mandának, hogy nem szól semmit, egyszerűen csak van, fogja a kezemet. Nekem ez bőven elég. Ahogy megérkezünk az állomásra, leteszem a ládát, és csak állok, és próbálok arra koncentrálni, hogy ne felejtsem el, hogyan kell levegőt venni. Lehet most még az is kimaradna.
Beharapom az alsó ajkam a lakótársam mondatára, és most már tagadhatatlanul elfátyolozott szemmel nézek rá, és bólogatok neki. Nem vagyok képes szavakat kipréselni magamból, egyszerűen képtelenség lenne. Helyette beszél a szem és a gesztusok. Pálcámat a hátsó zsebembe csúsztatom, és átölelem a két lányt. Szeretném megmondani, hogy hiányozni fognak, és hogy sietek vissza, de nem vagyok rá képes.
Utoljára módosította:Kiva Faraday, 2014. október 18. 02:49 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Argentin. Dimágus. exŐrző. Állatkerttulaj. Anyuka. Beütött a krach, kérdezz. Cheesy
Nem. Fúj. ©
Amanda Meggie Philips
INAKTÍV


Pillangó ~ || Királylány ~
offline
RPG hsz: 232
Összes hsz: 7402
Írta: 2014. október 18. 03:05 | Link

Kirepülés, Kiva kísérés
- Ruha -

Egyszer nyilván mindennek eljön az ideje, mindenki a saját útját kezdi járni egyedül. Kiva is eljutott ide. Nagyon furcsa lesz ez az egész, részben kiürül a háza. Oké, eredetileg is csak hárman vették birtokba, de Adri csak lejárós volt, mindig ketten voltak, Manda megtanulta elviselni, hogy magán kívül másra is ügyelni kell, megpróbált „szeretni” és elviselhető lenni, a főnixlánynak meg mindezen próbálkozásait kellett megtűrni. Talán elmondható, hogy sikerrel jártak.
Most itt vannak 21-22 évesen. Manda utolsó évét kezdi meg, egy pár hónapos kisbabával a karjában, Kiva pedig, frissen, ropogósan érkezett húgot hagy hátra a sárkánylánynak, aztán lelép a fenébe szálldosni. Mérges lenne Manda? Inkább csak előre morog. Tisztában van vele, hogy a kamaszokkal nem egyszerű. Adrit is nehezen viselte az elején, nehezebben, mint az eridonost. Most pedig egyedül marad rangidősnek a házban, a sok kisebb között. A saját lánya kiviszi a haját lassan, mi lesz így vele. Mondjuk, Renée tudhat valamit, a legtöbbször lapos kúszásban közlekedik körülötte, nem piszkálgatja Lilit, nem kelti fel, ha lent alszik a nappaliban, a szobájukat meg nem háborgatja. Adiri néha többet jön, vele meg már fel se merül benne konfrontálódni, főleg mert egy navinéssel mi a frászról vitázna?
Pánikroham. Komolyan gondolta mindezt egyedül rá hagyni itt Kiva? Nem tűnnek nagy dolognak, de Mandának csak megfeküdné a gyomrát a felelősség. Már így is a mumusát éli részben. Elkötelezte magát a lánya felé, mint anya, kezd rájönni. De ki ő, hogy az útjába álljon barátnője álmaink. Tekintve a sajátját is éli, picit átalakult módon, abba se kötött bele lakótársa soha. Sőt eszméletlen nagy toleranciával fogadta el Lilike jövetelét, apukáját, megérkezését, és a nevelési módszereket.
Egy mondata is több volt, mint ami vélhetően várható volt, ezt is nehéz volt magából kipréselni, az érzelmi intelligenciája valahol a béka feneke alatt van, amiről folyton tanúbizonyságot tesz. Az emberek bajával gyakran nem tud mit kezdeni, a sajátjairól nem is beszélve. Magukhoz húzta Kivát, és jó erősen szorította azzal a kezével, amelyikben nem Lilike volt. Nem akarta ő sem elengedni, ezt éreztette is, amennyire ez tőle kitelt, de arcán a szokott erős és határozott kifejezés ült. Nem akart semmi elgyengülést mutatni, az csak olaj lenne a tűzre. Hosszú percekig némán figyelte, ahogy ölelkezve sírós hangulat kerekedik föléjük, amit Lili is hamar átvet, a cumiját kihajítva kezdett zokogásba, barátnőjével szinkronban. Oké, mondják, hogy a gyerekek értelmesebbek ezen a téren, na de ennyire? Biztos fáj valamije, vagy ilyesmi. Manda nem hisz az átérzős humbukban. Lazít az ölelésen, majd mikor tudja, hogy elengedheti a lányt, majd Lilit fekteti a karjaiba, tekintetét pedig az állomáson mozgolódókra emeli. Mély sóhaj után nyúl a zsebe felé, ami egy kis dobozkát rejt, de még nem vette ki onnan.
Közeledik a vonat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kiva Faraday
KARANTÉN


.anyatündér.
offline
RPG hsz: 157
Összes hsz: 7910
Írta: 2014. október 18. 03:26 | Link

Egyetlen sárkánynőm ~ elbúcsúzok.

Nehéz ez az egész, soha nem gondoltam volna, hogy egyszer tényleg el kell menjek innen. Rendben, volt már úgy, hogy teszem azt elutaztam 1-2 hétre, meg ugye ott volt az a 2 évnyi kényszerpihenő is, de ez most teljesen más. Ebben van valami véglegesség, ami nagyon piszkál. Mert nem akarom, hogy vége legyen, most szívem szerint még eltöltenék némi időt az iskolapadban, amiből annyira kikívánkoztam még a vizsgaidőszak kezdetén. Tudom, hogy javulni fog majd idővel, hogy hozzászokok ahhoz a helyhez, ahova megyek, azokhoz az emberekhez, akikkel majd ott kötök barátságot, de ez egyelőre sajnos nem nyújt vigaszt. Még ebben az életemben állok itt a bogolyfalvi állomáson, és nem akarom, hogy jöjjön a vonat. Teljesen összetörne.
Némileg pofátlanságnak érzem itt hagyni Renée-t Manda nyakán, hiszen neki ott van Lili, ő is épp elég nagy felelősség számára, hát még egy kamaszodó kis hurrikán, akit alig lehet féken tartani. Bár azért megjegyezném, hogy Tökiben munkál ám a túlélőösztön, igyekszik hangtalan és láthatatlan lenni a rangidős Rellonos előtt, csak akkor feltűnni, ha ő szólítja. Nem hülye, csak szeleburdi. Korral jár, majd kinövi, lehetőleg minél hamarabb, hogy ne okozzon kellemetlenséget Mandának. Legalább a késeivel nem tud komolyan ártani senkinek, arról gondoskodtam.
Tudom, hogy mennyire nem erős oldala az érzelgés, normális esetben nem is terhelném magammal, csak szépen elvonulnék a szobámba, őt meg békén hagynám. De ez most mindkettőnkre ugyanannyira tartozik, mert habár nem mutatja, mélyen érzem, hogy neki is van olyan nehéz ez az egész hajcihő, mint nekem. Orbitális tehetséggel sikerül még Lilit is megríkatni. Kicsit megijedek, és el is engedem a lakótársamat, hagy tegye azt, amit ilyenkor szokott, hogy megnyugtassa a kislányt. Füttyszó hangzik fel mögöttünk, amitől még inkább elszorul a nyelőcsövem és a hangszálaim és némaságba szeretnének burkolózni, de ezúttal összeszedem magamat annyira, hogy legalább egy mondatot ki tudjak préselni magamból.
- Mennem kéne, igaz? - kérdezem keserűen mosolyogva, patakzó könnyekkel az arcomon, ahogy ráfogok a hátsó zsebemben pihenő pálcámra, hogy ismét használjam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Argentin. Dimágus. exŐrző. Állatkerttulaj. Anyuka. Beütött a krach, kérdezz. Cheesy
Nem. Fúj. ©
Amanda Meggie Philips
INAKTÍV


Pillangó ~ || Királylány ~
offline
RPG hsz: 232
Összes hsz: 7402
Írta: 2014. október 18. 03:43 | Link

Kirepülés, Kiva kísérés
- Ruha -

Előfordulhat, hogy valahol mélyen Mandában is elindult az érzelmi hullámvasút, amire nagyon nem akar felülni. De ha bárki ezt mondaná, tagadná, és be is bizonyítaná, hogy hülyeségeket beszél az illető. Amennyire szereti ezeket elrejteni, annyira nem kéne olykor. Szeret erős lenni, egyedüli lenni a bajával, és még ezen évek alatt se sikerült tökéletesen kilépnie ebből a mederből és segítségért nyúlni. Mondjuk egy-két alkalommal már próbálkozott, amit Kiva is nagyon értékelt. Hát, több mint a semmi. Valószínűleg azzal, hogy az eridonos elmegy a világ másik felére – igen, Manda is tudja, hogy nem oda megy, de akkor is – teljesen elfelejtődnek a próbálkozásai, elviszi magával azokat a Mandás érzelemnyilvánításokat, amit valaha élő ember tapasztalt tőle Linán kívül, így esély se lesz arra, hogy valaki érzelmi fejlődésre kényszerítse. Szomorú.
Nem örül, ha tehetné, kinyújtaná a perceket óráknak, és azt a vonatot is eltérítené. Önző most, olyan módon, amit nem mutatott még ki. Legszívesebben megfogná a lassan volt lakótársát kezénél fogva visszarángatná, és elmagyarázná neki a maga módján mennyire nem oké ez, ha nem is miatta, de Renée, vagy Benji, csak adna valami elég okot rá. Talán csak azért nem érzi át eléggé a súlyozását Kivának, mert számára, ami akár Liliből is fakadhat, a kviddics nem lett akkora prioritás, hogy ne tudja újragondolni élete sorrendjét. Nem szívesen engedi, de nála még mindig dolgozik az esze, ettől ez, hogy még valami bátorító mosolyt – Manda, mosolyog, ez komoly? – is kiprésel magából, miközben Lilit csitítgatja a karjaiban.
Ahogy elválnak egymástól, és egy percre a szomorú szemekbe néz fel, amik még mindig patakzanak, inkább Lilit ürügyként kezelve veszi el tekintetét Kiváéból. Szerencséjére a cumi visszakerülése és egy kis ringatás mindent megold. Átmenetileg, és Lilire vonatkozóan. Viszont ahogy a síró kislányára nézett, a saját gyomra is görcsösen rándult össze és szorult el, érezve, hogy közel van egy út Vége. Bárhonnan nézzük, itt lezárul egy szakasz, bárhogy is mennek tovább.
A kérdésre végre újra felnéz, az ő szemeiben is ott van már az a hasonló elkeseredettség, de továbbra is tartja magát, erős nő, nem szabadna megrendülni, nem akar inkább, mert lehetne, megtehetné, de nem. Megmakacsolta magát egyelőre.
- Azt hiszem. Minden fontos nálad van?
Érdeklődött, látva, hogy a mécses újra készül eltörni és nehéz az indulás, hátha ilyen apróságokkal picit fellélegeznek. Közben az előbb tapogatott kis dobozkát kihúzza a zsebéből és Kivának adja. A tartalma egyelőre homályos, hála a csomagolásnak, nem véletlenül. Közben Egyre többen szállnak fel és elkezd kiürülni a pályaudvar. Szomorú.
- Ezt majd csak, ha elindultál, bontsd ki!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kiva Faraday
KARANTÉN


.anyatündér.
offline
RPG hsz: 157
Összes hsz: 7910
Írta: 2014. október 18. 04:10 | Link

Egyetlen sárkánynőm ~ elbúcsúztam.

Ha lehetne, nagyon szívesen átugranám ezt a búcsúzkodós részt, mert borzalmasan utálom, és ráadásul ezzel a másik terhére is vagyok, amit meg igazán nem akarok. Ilyenkor néha képes vagyok Manda-módra gondolkodni, hogy jobb egyedül vinni magunkban ezeket a dolgokat, de mindig meghallom a saját, sírós hangomat a fejemben, ami azt kiabálja a lánynak, hogy nem kell minden súlyt egyedül cipelnie, és feladom, inkább segítséget kérek.
Nehezen akarok bármerre is indulni, most kibillentenek az eddigi, megszokott, kényelmes életemből, és mozdulnom kell. Nem akarnám itt hagyni Mandát, annyira hozzám nőtt, annyira megszoktam már a jelenlétét, hogyha lemegyek a konyhába, akkor ott sertepertél a kicsivel, vagy ott ücsörögnek ketten a nappaliban, esetleg hogy összetalálkozunk a folyosón, és borzalmas lesz úgy közlekedni akárhol a világban, egy másik házban, hogy nem vele akadok össze menet közben. Kár tagadni, vér nélkül is van testvérem, és nem is egy.
Érzem, hogy kezdem megütni a sárkánylány tűréshatárát a magam sírásával, és nagyon igyekszem magamat  annyira összeszedni, hogy legalább ebben a maradék néhány percben ne könnyezzek tovább.
- Igen - préselem ki magamból elhalóan a szót, miközben minden erőmmel azon vagyok, hogy visszanyeljem az összes kitörni készülő könnyet egyelőre. Előkerül egy kicsi doboz Manda zsebéből, amin először meglepődök, ennek hála pár pillanat erejéig elfelejtem azt, hogy sírni akartam még az előbb. Bólogatva elveszem tőle az apró tárgyat és a zsebembe süllyesztem.
- Vigyázzatok magatokra - mondom még, és nyomok egy apró puszit a kislány arcára, Mandával pedig a világ legjelentőségteljesebb pillantását váltom, mielőtt még utoljára átölelném. Ebbe az egy ölelésbe sűrítek bele minden érzelmet, ami bennem van, majd elengedem a lányt, és a pálcám segítségével felemelem az utazóládát, hogy azzal együtt felkapaszkodjak a vonatra.
Odafent helyet keresek magamnak, levágom a ládát a lábam mellé, és az ablaknak préselődök. Még utoljára látni akarom őket. A láda fedele közben kivágódik, és a tűzróka kiugrik belőle, hogy az ölembe telepedjen. Valószínűleg érzi, hogy most szükségem van rá. Az állatoknak elképesztően nagy az érzelmi intelligenciájuk. Enyhe lökést érzek, és tudom, hogy elindultunk. Előveszem a zsebemből a kis ajándékomat és óvatosan kicsomagolom. Nem jutok el addig, hogy rendesen meg tudjam nézni a tartalmát, mert kitör belőlem a sírás, az az igazi, megállíthatatlan, szívet tépő zokogás. Nem érdekel hányan néznek, annyira mindegy. Próbálok csendben lenni, amennyire tőlem telik, közben ölelem a rókát és rázkódok. Még egyszer kinézek az ablakon, de már nagyon kicsik és messziek az állomáson álló alakok. De ha a szemem nem is látja, a szívem érzi...
Manda is könnyezik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Argentin. Dimágus. exŐrző. Állatkerttulaj. Anyuka. Beütött a krach, kérdezz. Cheesy
Nem. Fúj. ©
Amanda Meggie Philips
INAKTÍV


Pillangó ~ || Királylány ~
offline
RPG hsz: 232
Összes hsz: 7402
Írta: 2014. október 18. 04:31 | Link

Kirepülés, Kiva kísérés
- Ruha -

Az utolsó. Ez igaz erre a kis búcsúzásra, ami alkalomnak végső egyelőre legalábbis, Manda tanévére, a rellon házi tagságára némileg. Valószínűleg az évek alatt felnőtt itt, és amik történtek, azok mind megedzették, maga számára is nehéz ezeket elengednie. Ezen kis apróságok összetevője Kiva, de pont a lelépése bizonyítja be Mandának, azon túl, hogy megint saját magának helyeselhet, hogy „igen lányom, téged minden élő ember, ha van esze elhagy”. Most először talán neki is nehéz valami, érzi a súlyt, hogy nem akarja, hogy el fog gyengülni. ezúttal nem annak a kérdése ez, visszafogja-e, sokkal inkább azé, mikor szakad át a gát. Hiába építette azt oda, nem jelent sokat, sőt vajmi kevés az ebben a szintben, amiben éppen tartózkodik. Ha hazaér, nem lesz egyszerű Renée-t, vagy Adrit látnia, tudja, hogy savanyú kép, esetleg pityergés várja, amitől előre megrökönyödik. Nem, ez így nagyon nincs rendben.
Ahogy állnak és barátnőjére néz, többet lát, mint hallana, ha beszélne. Bár a terelő kérdésére egy szót csak kisuvaszt magából, ettől Manda sem lett nyugodtabb, semmivel, sőt, inkább kezdi őt is átjárni ténylegesen mindaz, amit érzékel Kivából.
- Egyben kapjunk vissza…
Érzelmek színes skálája futna végig egy normál emberen a boldogságtól a megrökönyödésig, Mandában kevés munkálkodik, de az igen intenzíven. Abból, ahogy kezdi kerülgetni a szemkontaktust, de erőt véve magán felveszi, vagy ahogy azt a bizonyos utolsó ölelést most éppen ő szorgalmazza a már pálcát tartó Kivával, vigyázva Lilikére a karjaiban. Egyszerűen erre még szüksége volt, ahogy valószínűleg a volt főnixnek is. Érezte, Manda ezúttal nem csak a vakvilágba gondol arra, hogy tudja a másik min megy át. Most először talán önmagát meghazudtolva próbálja átvenni a súlyt ezzel az egy kis öleléssel, amit vinne magával Kiva. Végignézi, ahogy felkecmereg, majd arrébb sétálva, Lilit ismét egyik oldalára véve, magához szorítva figyeli az ablakokat. Tudja, hogy még vissza fog nézni, de egyszerűen nem mozdul se a keze intésre, se a szája szóra. Ledermedt.
Ahogy elindult a vonat, Mandában a görcsös érzés oldódni kellett, és szép lassan a könnycsatornáján át távozó előbb egy, majd még egy könnycsepp formájában napvilágot látott. Abban a kis dobozkában, amit neki adott indulása előtt, az ajándék mellett volt egy levél is. Tudta, hogy nyilvános nagy búcsút sosem tudnának véghezvinni, szavak itt nem lesznek, de le kellett írnia. Tisztában van vele, hogy csak nagyobb sírásra késztetheti ezzel, de magában ezt így tudta rendezni.
A vonat már suhant előre, a pár állomáson lézengő tekintet érte maximum, de most még ezzel sem törődve ölelte a lányát, és kezdett el sírni. Ismét. Talán most benne is lett még egy törés az évek alatt gyűjtöttek mellé, de ez jelenleg fájóbb neki, mint a többi együtt véve.
Először sírt magától, igazán.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szombat Anna
Házvezető-helyettes Rellon, Edictum szerkesztő, Világalkotó, Végzett Diák, Független boszorkány


*Weißling(n)é
offline
RPG hsz: 343
Összes hsz: 2022
Írta: 2014. október 27. 19:25 | Link

Józsi

 Elment az esze. Biztos benne, hogy elment a józan esze. Ha egyáltalán volt neki eddig. Ilyet normális ember nem csinál. Vagy legalábbis normális diák nem akar az év közepén lelépni. Mit az év közepén? Az év elején vagyunk még csak! Ráadásul az előző évben is bukott, nem volna jó, ha megint meg kéne ismételnie harmadszorra is ugyanazt az évet.
 Idegesen megfordult, hogy a kijárat felé vegye az irányt. Haragos, kemény léptekkel indult el, majdnem fellökve az útjába kerülő embereket, aztán megállt. Ugyanolyan hirtelen, mint ahogyan elindult.
 De ha most nem megy el, akkor lehet, hogy soha nem tudja meg. Soha nem kerül le a rejtélyről a lepel, és ugyanolyan árva gyerek marad, mint ahogyan az iskola első napján. Vagy egész életében. Nézőpont kérdése.
 Megfordult, de nem indult el. A síneket nézte. Nagyon, nagyon hosszú ideig. Tény és való, hogy az összes megspórolt pénzét is tintára meg pergamenre költötte. Na meg a vajsörre legutóbb Lorával. Nem végződött az az este túl szépen. Néha még úgy is képzelte, hogy szebb volt az élet az otthonban. Legalábbis egyszerűbb, az biztos.
 Nagyot sóhajtott, és az épülethez ment, hogy a falának dőljön. Ha nincs pénze, akkor bliccelnie kell. Viszont varázslóknál még sosem bliccelt. Vajon ők is beveszik a mesét, hogy ellopták tőle az összes pénzét, de muszáj meglátogatnia a beteg nagymamáját, aki az orvosok szerint bármikor elhagyhatja a földi életét? Mert mi van, ha veriatserumot adnak neki, és akkor meg kikotyogja az egész piszkos kis életét. Talán még azokat is, amiről nem tud.
 A zsebébe dugta a kezét, hátha mégis talál benne pár galleont, de mindhiába. Igaz, hogy még csak táska sem volt nála. Csak a kopottas dzsekije és a kilométeres sála. Ha Dorottya tudná, hogy megint mire készül!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Fődetrá Józsi
INAKTÍV


Svindler
offline
RPG hsz: 12
Összes hsz: 27
Írta: 2014. október 27. 20:18 | Link

Anna

Bő egy hónapja szabadultam, de még mindig furcsa érzés volt, hogy szabadon járhattam-kelhettem. Persze gyanítottam, hogy ettől még megfigyelés alatt tartanak, éppen ezért óvatosnak kellett lennem, okosabbnak láttam, ha egy ideig csendben meghúznom magam. A szállodaigazgató szerepe tökéletes álcának ígérkezett.
Tegnap költöztem Bogolyfalvára, jóformán még semmit se láttam a faluból. A Fő tér ideális helyszínnek tűnt a falu felfedezésének megkezdésére. A vasútállomás épülete hívogatóan magasodott előttem. Rengeteg ember megfordul a vasútállomáson, biztos hallhatok majd néhány szaftos helyi pletykát a restiben.  
Tekintetem egy vörös lányra tévedt, meg is torpantam. A falhoz támaszkodott, koldus formának tűnt, de amint tekintetünk találkozott, képességeimnek köszönhetően már tudtam, hogy nem szokott ő kéregetni, viszont jelen pillanatban sürgősen pénzre lenne szüksége. Vajon mire lenne képes ezért?
- Hé, vöröske! Mit tennél meg öt galleonért? - szóltam oda neki, talán akadt volna számára valami ajánlat a tarsolyomban.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szombat Anna
Házvezető-helyettes Rellon, Edictum szerkesztő, Világalkotó, Végzett Diák, Független boszorkány


*Weißling(n)é
offline
RPG hsz: 343
Összes hsz: 2022
Írta: 2014. október 28. 20:54 | Link

Józsi

 Kétségbeesésében az embereket kezdte vizslatni. Hátha egy arcon, vagy akárkin keresztül valami isteni csoda az ölébe csöppen, és választ ad a tépelődésére. Nem is figyelte igazán a tekinteteket. Egy harmincas éveiben járó nő a gyerekével, egy öreg varázsló a botjára támaszkodik, két diáklány lelkesen beszélget, egy fiatal srác virággal a kezében kukkant rá az órájára, egy magasabb férfi őt nézi, egy szerelmespár éppen egymásba gabalyodott...
 Várjunk csak, őt nézi? Vissza is fordult azonnal felé. Pont akkor, mikor megszólította.
Mielőtt azonban válaszolt volna, alaposan szemügyre vette az alakot. Több megállapítást is tett. Először is: ki kezdi a beszélgetést egy ilyen kérdéssel? Másodszor pedig az a magabiztos tekintet zavarta. Kicsit tartott tőle. Megtanulta megkülönböztetni az utcán a zűrös alakokat, és ez az ipse messziről sem tűnt egy polgármester-típusnak.
 Na de a lényeg, hogy a velejéig látott. Tényleg szüksége volt a pénzre, és ha eddig a mindenható sugallatára várt, akkor lehet, hogy pont ő fogja megadni a választ rá. Nem mintha Anna nagyon vallásos lett volna...
 - Inkább az a kérdés, mit nem tennék meg. - Korántsem volt biztos benne, hogy jó ötlet üzletelni egy ilyen alakkal, de ki kellett derítenie, mit is akar.
Utoljára módosította:Szombat Anna, 2014. október 28. 20:55 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Fődetrá Józsi
INAKTÍV


Svindler
offline
RPG hsz: 12
Összes hsz: 27
Írta: 2014. október 30. 16:55 | Link

Anna

Nem csalódtam a lány válaszában, hajlandónak mutatkozott bevállalni szinte bármit. Persze nem szándékoztam semmi lehetetlent kérni, csupán egy kis szívességet.
- Játszd meg az őrültet, mintha megtébolyodtál volna. - menni fog neki, volt tapasztalata a témában, ezt sikerült kiderítenem. A vöröseket meg általában amúgy is kissé kelekólának tartották.  
- Csapj egy kis patáliát itt a vasútállomáson. - közben én is falhoz támaszkodtam pár méterre a lánytól. Magam elé néztem, csak foghegyről beszéltem, nehogy túl feltűnő legyen, hogy diskurálunk.
- Az előleg. - benyúltam a zsebembe, szinte észrevétlenül leejtettem egy galleont a földre. Most még visszaléphetett, ha otthagyja a pénzt.  
- A többit majd akkor, ha teljesítetted a feladatot. Figyellek. Anna. - azzal távoztam. Nem mutatkozott be, mégis a nevén szólítottam. Biztos voltam benne, hogy ez megteszi a hatását. Persze a dolog kétélű volt, mert előfordulhatott, hogy a pénz iránti vágyán felülkerekedik a félelme. Ha azonban elfogadja a galleont, már nem lesz mersze meghátrálni. A büfékhez mentem, onnan jól be lehetett látni az állomás auláját. Kértem egy kávét, és vártam, hogy kezdődjön a show.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szombat Anna
Házvezető-helyettes Rellon, Edictum szerkesztő, Világalkotó, Végzett Diák, Független boszorkány


*Weißling(n)é
offline
RPG hsz: 343
Összes hsz: 2022
Írta: 2014. október 30. 18:03 | Link

Józsi

 Az őrültet? Majdnem felnevetett a mondatra, de inkább megőrizte a helyzet szokatlanságához mérten komoly arcát. Ha tudta volna, mennyire közel áll hozzá az őrület!
 Mindenesetre gyanús volt ez az egész. Akárcsak egy régimódi filmben. Messzebb tőle nekidől a falnak, ledobja a pénzt, aztán a nevén szólítja és elmegy. A nevén szólította. Pedig biztosan nem mutatkozott be! Ennél azért több esze van. Ki is rázta a hideg egy pillanatra. Honnan tudná a nevét?
 Nem nézett a férfi után, csak az arany érmét bámulta. Tisztában volt vele, hogyha odamegy, azzal aláírta képzeletbeli szerződését. De vajon megéri ez egyáltalán neki? öt galleonért?
 Leguggolt az érméért, felemelte és lehajtotta a fejét. A haja az arcába lógott, így a nagyközönség maximum azt hihette, hogy rosszul van. Talán még kapóra is jön majd. Ha egyáltalán nem akar inkább a pénzzel a kezében elfutni.
 De az igazság az volt, hogy egyszerűen csak kötelességből tépelődött. Túlságosan is izgatott lett a feladat hallatára. A rejtélyességtől és a kíváncsiságtól. A tény az volt, hogy abban a pillanatban eldöntötte, mikor a férfi ellökte magát a faltól.
 Nagy levegőt vett. Sóhajtott egyet, miközben a galleont a kabátja ujjába rejtette. Aztán sikoltani kezdett. Élesen és kétségbeesetten, mint ahogyan a közös helyiségben lévő tévéből a nő, akit a késes gyilkos üldöz.
 Felszegte a fejét, és a tömegbe vetette magát.
 - Látják! Tudom hogy látják! Mindenkiért el fog jönni! - kiabálta eszét vesztve. Ez talán a vérében volt.
 Odarohant a virágot tartó sráchoz, megragadta talárját és az arcába ordított. Szeme könnyes lett az erőlködéstől, de talán így hatásosabb is volt. Aztán az öreg bácsi elé szaladt és térdre rogyott előtte.
 - Kérem, tudom, tudom hogy itt van. Hát nem látják? Maga a halál az!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Fődetrá Józsi
INAKTÍV


Svindler
offline
RPG hsz: 12
Összes hsz: 27
Írta: 2014. november 3. 21:05 | Link

Anna

A pénz nagy úr. Anna sem tudott ellenállni a csábításnak, bármennyire is félhetett. Biztonságos távolságból követtem a kis műsorát, és figyeltem az emberek reakcióját. Tehetetlenek voltak, a többség inkább úgy tett, mintha észre se venné a lányt. Előbb-utóbb pedig észre kell venniük, és tenniük valamit, ha Anna így folytatja. Csak ezt meg én nem fogom már hagyni. Egyelőre azonban kivártam, még csak alakult a dolog.  
Egy srác kezéből kiverte a virágot, majd az arcába ordított. Távolról ez akár úgy is tűnhetett, mintha egy szerelmespár veszekedne. Ez még semmiképpen sem volt eléggé ütős és megbotránkoztató. Aztán egy öreg bácsi elé vetette magát, és tovább kiabált, mit egy komplett idióta. Egy fokkal már jobb volt, de még mindig nem érte el azt az ingerküszöböt, amit látni szerettem volna. Valami olyan kellett, hogy közbelépve hősként jöhessek ki a helyzetből. Biztos voltam benne, hogy a vöröske képes lesz ilyet produkálni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 3 4 [5] 6 7 ... 15 ... 18 19 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér