29. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér

Oldalak: « 1 2 ... 9 ... 17 18 [19] 20 21 22 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Ambrózy Henrik
Tanár, Mestertanonc Tanár, Szárnyaló Okkamik csapattag, Világalkotó, Navigátor, Staff, Avatarfelelős


Clark | HeRNik
offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 796
Írta: 2019. szeptember 20. 08:39 | Link

Csepreghy úrfi
Lillára várva | komolyba

A fiút nézve komolyan elkezd aggódni. Úgy csinál, mintha szellemet látna, vagy legalábbis valami szörnyen félelmetes és horrorisztikus dolgot, s mivel Henrik önmagát nem tartja annak, így eszébe sem jut, hogy esetleg a riadtság oka ő. Hát ez bizony kellemetlen. Ahogy Petya egyre inkább belelovalja magát gondolataiba, úgy válik egyre fehérebbé, a férfi pedig annál tehetetlenebb. Ismételten körbepillant, de őszintén szóval a húsz perces késésnél ijesztőbbet nehezen vélne felfedezni az állomáson. Ezt csak tetézi a srác száján kicsusszanó mondat, ami végképp értetlenséget vált ki belőle. Miért, ki akarja megölni? Esetleg egy láthatatlan köpenyt viselő dementort érez? Vagy ez is olyan, mint a szekrényszörny, hogy a felnőttek sosem látják, csak a gyerekek, de ők mindig? A szituáció Henriket is megviseli, így kissé tanácstalanul guggol le, hogy finoman megfogja Petya két karját.
- Már miért halnál meg? Fiatal vagy, előtted az élet. Bántani akar valaki? Mit látsz, amit én nem? - tekintete őszinte zavarodottságról árulkodik, hiszen nem támaszkodhat másra, mint a fiú szavaira, azok viszont sokkal logikátlanabbak, mint a női nem. Ez azért nem semmi. Próbál együttérzést, támogatást és némi pozitív energiát adni - tudjátok, nyitott szív csakra, vagy mi a tököm -, de tart attól, hogy a probléma mélyebben gyökerezik. Talán paranoiás lenne és a pokolfajzat is csak egyszerű hasonlat volt? Még ez is elképzelhető!!! Így már minden világos lenne Henrik számára. Ez a kisfiú beteg, neki pedig egyből összefacsarodik szíve. Hogy nem jött rá már az első pillanatban?!
- Figyelj, megkeressük anyukádat és hazaviszünk, ő biztos tud neked segíteni - a jóhiszeműség és kedvesség elegye az amúgy rigorózusnak nem mondható arcot még lágyabbá varázsolja. Persze a markáns arcél és vakító kék szemek mellett nehéz lágynak látni valamit, ami ennyire nem az, ez a reakció mégis sokat tompít rajta.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Csepreghy Péter
Prefektus Eridon, Eridonos patrónus, Rivalló Rúnakígyók csapattag, DÖK tag, Színjátszós, Edictum lektor, Harmadikos diák


a Pösze Petya | „Petyagyerek”
offline
RPG hsz: 198
Összes hsz: 540
Írta: 2019. szeptember 20. 09:14 | Link

XII.

A helyzet egyre inkább válik szürreálissá és valamilyen perverz módon még komikus elemeket is felfedezni vélhet bármelyik külső szemlélő. Egyáltalán nem meglepő Henrik egyik feltételezése sem. Egy paranoiás kissrácnak tűnhetek, akinek egy értelmes szava nincsen. Először pokolfajzat elől menekülve esek a földre, előtte jól nekiszaladva a férfinak. Majd a hangján mélázok hosszú percekig, mint egy autizmussal küzdő tinédzser. Most pedig éppen a halálfélelmem az, ami teljesen tanácstalanná teszi a másikat. Nézem, ahogyan elém guggol, de most már inkább gyermeki morcosság ül ki az arcomra, s arcomat a Nap felé fordítom. Végig hallgatom, amit mondani szeretne nekem, majd kék szemeimet visszaemelem rá. Kezdek elbizonytalanodni. Talán nem is ő az? Pedig a szkenner az előbb 100%-os match-re sípolt vészriadót az elmémben megmaradt kép és az előtte guggoló között. Ajkaimba harapok, és összehúzott szemöldökkel lépek egyet hátra. Most már mindketten értetlen tekintettel meredünk a másikra.
- A bácsi nem… - hagyom félbe a mondatot, a végén a hangsúlyt az egekbe emelve, hogy érezhesse, kérdezni akartam valamit, de belém fagytak a szavak. – Mármint – hebegek és habogok. A tekintetem kezd kitisztulni, mintha valami kábítószerről jönnék lefelé éppen. – Biztosan összetévesztettem valakivel – most már teljesen elbizonytalanodtam. Rákérdezni nem merek a névre, bajba kerülnék. Nem akarok még nagyobb bajt magamnak. Inkább összeszedem magam, miközben megteszem vissza azt a lépést, amiben az imént eltávolodtam.
- Nem… - csóválom a fejem. – Nem, dehogy. Jól vagyok – nem tűnik teljesen így, de erősen kezdek a fejcsóvából bólogatni, ezzel is erősítve mondandómat. Már nem is merek a férfira nézni, mert teljesen égő ez az egész.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

LegEridonosabb Eridonos 2019 - tavasz/nyár
Ambrózy Henrik
Tanár, Mestertanonc Tanár, Szárnyaló Okkamik csapattag, Világalkotó, Navigátor, Staff, Avatarfelelős


Clark | HeRNik
offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 796
Írta: 2019. szeptember 20. 09:55 | Link

Csepreghy úrfi
Lillára várva | komolyba

Ha Henrik egy sajt lenne, már szanaszéjjel lenne lyuggatva, annyira kíváncsi Petya félelmének okára. De hiába néz jobbra, hiába néz balra, senki sincs ott, aki indokolná riadalmát, ráadásul most már mindezt felváltja az arcocskára kiülő zavar is. Na itt végleg elveszti a fonalat. Most nem tudja, hogy rettegjen vagy ne? A mondat kezdetére felszaladnak szemöldökei. Bácsi. Mi lenne, ha ezt elengednénk? Na mindegy, nem szól semmit, elvégre olyan fiatalka még, hadd mondja. Csakhogy vég nélkül marad a mondat, ami ismételten fokozza a zavart és növeli a valószínűségét annak, hogy Petya tényleg beteg.
- Nem mi? - értetlenül néz rá, pedig a férfi nem épp a dilettáns fajtából való. Sőt, pontosan jól tudja kezelni az embereket és helyzeteket - kivéve az újságírókat, őket mostantól elvarázsolja a g... oda -, ez azonban kifog rajta. Ahogy aztán felmerül az összekeverés lehetősége, felvont szemöldökei inkább ráncba tolulnak, hiszen az éca ekkor érkezik meg. Már pontosan tudja, mi volt az oka a halálfélelemnek és, bár szíve szerint hitetlenül felnevetne, inkább csak keserű ízt érez szájában. Ez de gáz. - Valószínűleg nem. Ambrózy Henrik vagyok, de mielőtt még menten elájulnál, szeretném leszögezni, hogy az újságok hazudnak - mivel a fiú hátrébb lépett, így már korábban elengedte karját, ez pedig most épp kapóra jön neki, ha éppenséggel visítva szeretne messzire szaladni. Mondjuk annak végképp nem lenne értelme, hiszen, ha Henrik már tizenhét évesen ilyen rettegett és galád fekete mágus volt, akkor most milyen lehet...? Hát minimum az állomás falán keresztül küldi rá a saját bejáratú démon hadseregét, ami felfalja a fiút egyetlen falatban, előétel gyanánt. Mégis, a gyermekek gyakran nem azt teszik, amire a felnőttek számítanak, szóval bármi megtörténhet, akármi.
- Nem kell tőlem félned és, ha maradsz még egy kicsit, akkor veszünk neked másik virslis párnát - egy biztató mosolyt küld Petyának, remélve, hogy a kedvesség, a tények és a virslis párna elegendő motiváció arra, hogy ne essen pánikba és fusson ki a világból. A férfi jó ember, még ha az újságok mást is próbálnak elhitetni, ennél pedig mi lehetne jobb bizonyíték, ha nem az, hogy pótolná a kárba veszett uzsonnát? Na ugye!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Csepreghy Péter
Prefektus Eridon, Eridonos patrónus, Rivalló Rúnakígyók csapattag, DÖK tag, Színjátszós, Edictum lektor, Harmadikos diák


a Pösze Petya | „Petyagyerek”
offline
RPG hsz: 198
Összes hsz: 540
Írta: 2019. szeptember 20. 12:44 | Link

XII.

Tényleg nem jut eszembe más szó, mint az égő. Szegény csávó csak segíteni akart nekem, mert annyira elveszettnek, és – ami még fontosabb – szefósnak nézek ki. Én meg így viselkedek. Azt flesselem, hogy ő valami vérengző mágus, aki cukrosbácsi módjára szeretne engem elcsábítani egy olyan helyre, ahol utána nyugodtan gyakorolhatja rajtam az átkait. Haha. Újra a férfi szemeibe nézek, és látom a jóságot és a kedvességet. Ez nem az az arc. Ő csak egy vonatot váró úriember, aki biztosan a kedvesét vagy az anyukáját várja. De inkább az utóbbi, mert nincsen nála virág. Aztán lefő’ a kávé. Ambrózy. Nem, nem, neeeem. It can’t be. A furcsa viselkedésem őt is arra engedi következtetni, hogy én igenis azt az embert fedeztem fel benne, akiről az újságok írtak. A már nagyjából megnyugodott tekintetemben ismét beköltözik a félelem. Aztán eltűnik. És visszajön. És eltűnik. Mi történik? Érzem, ahogyan apró szőrszálaim az égnek merednek karomon, nyakamon, majd végigfut a hideg a hátamon is. Ha macska lennék, akkor úgy néznék ki, mint az a bizonyos Halloweenkor ábrázolt fajta. Görbe háttal, azon álló szőrrel, eszeveszettül fújva arra, aki most előttem áll. Olvastam róla, tudom, hogy mit hoztak le az újságok. De annyira ellentmondásos az egész érzelem-vasút, amire ma is sikerült felpattannom. Ez egy kedves férfi. Elmúlik az érzés, hogy sikátorba szeretne rángatni, hiszen belenézek a szemeibe. A tekintete mindent elárul. Legalábbis én így érzem. Lehetséges, hogy ezzel írom alá a halálos ítéletemet, de…
- Miért hazudnának az újságok? – kezdek vele, karba tett kézzel csevegni. Ha tényleg ő az, akkor nekem már úgyis mindegy, addig beszélgessünk, amíg nem végez velem. Még mindig úgy tekintek a lapokra, mint megbízható forrásra. Lásd, Vajda Ricsivel való találkozásomkor is azokat bújtam, mert azt hittem, hogy abból valamit megtudok. Valami igazat.
- De akkor ezt honnan veszik? És… - húzom össze a szemöldököm. – Miért lenne nekik érdemes b*szakodni Magával? – teszem fel a tőlem megszokott stílusban a kérdést, majd a szám elé kapok. Most mégis csak felnőttel beszélek. Remélem, hogy nem dorgál meg, hanem szépen túllép rajta. Szerintem meg is állna a szívem, ha Ambrózy Henrik leszidna. A gondolattól is kiver a víz. Aztán mindent elfelejtek egy pillanatra. Kaja. Azzal engem, a kis puhost bármikor meg lehet venni kilóra. Ami mondjuk nem olcsó.
- Oké – mondom egy nagyot nyelve, ahogyan a virslis párnára gondolok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

LegEridonosabb Eridonos 2019 - tavasz/nyár
Ambrózy Henrik
Tanár, Mestertanonc Tanár, Szárnyaló Okkamik csapattag, Világalkotó, Navigátor, Staff, Avatarfelelős


Clark | HeRNik
offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 796
Írta: 2019. szeptember 20. 14:09 | Link

Csepreghy úrfi
Lillára várva | komolyba

Látható, hogy Petya ambivalens érzésekkel küzd. Most akkor utálja vagy kedvelje Henriket? Egyáltalán van választása? Hiszen, ha mégis igaz, amit a lapok írnak, akkor az egyetlen opció az, ha nagyon kedves és simulékony, úgy talán túlélheti, elvégre mit érdekli egy taknyos kölyök azt a fekete mágust, aki képes volt a szüleit is eltenni láb alól? Ha viszont tényleg csak spekuláció és pletyka volt a sorok között, akkor akár igazán lehetne kedves is és pelenkacsere helyett érezhetné jobban magát - azért nem jól, mert ugye a pokolfajzat és az előbbi lábon kihordott infarktus azt már nem tenné lehetővé. Láthatóan valami ilyesmin morfondírozhat, a hezitálást látva pedig Henrik halványan elmosolyodik. Okos kölyök.
- Mert ebből élnek? Egy szaftos botránnyal sokkal több példányt adhatnak el, mint az igazsággal - megvonja a vállát, mert bár pontos választ sohasem fog tudni adni, ő már túl régóta töri ezen a fejét feleslegesen. Talán jó is, hogy nem érti, mi állhat e mögött az attitűd mögött. Mert attól, hogy száz példánnyal nő az eladás, még tönkretesznek egy emberi életet, ezt pedig nehéz lenne szépíteni bárhogyan is. Hogy Henrik élete hogy áll? Nem túl rózsásan, de ez is csak őt foglalkoztatja, az alja nép firkászokat semmiképp.
Már épp nyitná a száját válaszra, mikor Petya káromkodik egyet. Első felindulásból nem tudja, hogy jól leszidja, vagy inkább nevesse ki, azonban végül az utóbbi mellett dönt... Kezdésnek. - Te aztán nem kerülgeted a forró kását - derűsen figyeli a srácot, mert bár valóban nem szép dolog így beszélnie egy tizenévesnek - Petya lehet úgy tizenhárom-tizennégy éves...? -, azért mégis csak vicces ez a szókimondás. - Ettől függetlenül nem illik így beszélni - arca bár elkomolyodik, ám a szeme sarkában lévő nevetőráncok elárulják, hogy ettől még jól szórakozik. Aztán rájön, hogy illene válaszolnia is, hiszen bár beszélgetőpartnere igen fiatal, igenis megérdemli azt. - Azzal gyanúsítanak a Minisztériumban, hogy megöltem a szüleimet - most már nyoma sincs a korábbi jókedvnek, helyette már szinte kénytelen-kelletlen folytatja a sztorit. - Az utóbbi időben sok volt a fekete mágiához köthető eset és, mivel annak idején a szüleimmel is az végzett, ezért elővették az ügyemet és nyomozást indítottak. Mivel mást nem okolhattak, így én lettem a bűnbak, akit csak meggyanúsítottak. Ettől függetlenül az újságok tényként kezelik, hogy egy pszichopata szülőgyilkos vagyok. Ez van - széttárja karjait, amolyan "nincs mit tenni" stílusban. Mert őszintén, mit tehetne? Liam minden alkalommal színre lép, amióta csak felfogadta - miért nem tette előbb? -, de ez már csak tűzoltásnak elég. Az a csoda, hogy egyáltalán jelentkezhetett tanárnak a Bagolykőbe és Kriszpin nem rúgta ki páros lábbal az irodájából, ne adj isten hagyta teljesen figyelmen kívül a megkeresést. Úgy tűnik, az ártatlanság vélelmének intézménye még működik.
- Na akkor mindjárt itt lesz a menyasszonyom és elmegyünk a cukrászdába. Egyébként miért a zsebedbe tetted? - érdekes, hogy Henriknek mindenféle kérdés előbb eszébe jut, minthogy mondjuk megérdeklődje a kis srác nevét. Persze, ami késik, nem múlik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Csepreghy Péter
Prefektus Eridon, Eridonos patrónus, Rivalló Rúnakígyók csapattag, DÖK tag, Színjátszós, Edictum lektor, Harmadikos diák


a Pösze Petya | „Petyagyerek”
offline
RPG hsz: 198
Összes hsz: 540
Írta: 2019. szeptember 30. 14:29 | Link

XII.

Egyértelmű, hogy mennyire nem értem, hogy mi történik. Van bennem egy érzés, ami arra int, hogy fordulj meg és menekülj. De ez csak az újságok sorai miatt vannak, amit egyre inkább kezdek elengedni, mert ez az ember valami teljesen más. Ő nem lehet gyilkos. Teljesen felfoghatatlan számomra, hogyan is keveredett ő, aztán most én ebbe a helyzetbe. Frusztrációtól dobogó mellkassal, alsó ajkamat rágcsálva nézek Henrikre. Sőt, bámulom őt. Látszik kék szemeimből, hogy nagyon is nyitott vagyok a dolgaira, és borzasztóan kíváncsi. Már nincsen az a fajta „megvetés” benne, ami eddig volt. Eltűnt. Csupán egészséges távolságtartás maradt bennem, miközben azt vizslatom, hogyan válaszol a kérdéseimre.
- Hát, nem tudom – mondom végül megmosolyogtató felnőttséget erőltetve magamra, miközben eddig összefont karjaimat szélesen széttárom. – Jó dolog a pénz meg minden – folytatom bólogatva saját igazamra. – De utána nem érzik úgy magukat este, mint akik egy egész üstnyi csokibékát benyomtak? – gondolok itt arra, hogy émelygés, rosszullét. Ennyi hazugság után nem aludhat jól az ember, hiszen ezzel valakinek rosszat csinált. Nem is értem az egészet. Én mindig borzasztóan rosszul aludtam, amikor kamuztam anyunak vagy akárki másnak. Még annak is, aki nem fontos. Megér a pénz ennyi rossz éjszakát? I guess not. Kiskutya módjára kapom el tekintetemet a férfiról, amikor a csúnya beszédem kerül a porondra. Nem tudom, hogy miért csinálom. Minden zavart, feszült gyereknek van valamilyen nemű fixációja; körömrágás, dührohamok, sírás, etc. Nekem egyszerűen ez a káromkodás.
- Elnézést, Ambrózy bács… úr – húzódik megbánó fintorra az ajkam.
És ezután jön az érdekes rész. Észre sem veszem, ahogyan egy majd két lépést teszek a férfi felé, hogy még közelebbről hallhassam, ami történt, amit az újságot írtak, amit a Minisztérium hisz és így tovább. Túl sok mindent nem értek ma, jó lesz mihamarabb ágyba bújni egy jó kis képregénnyel. Fürödni sem fogok ma. Amúgy is csak teher minden este. Annyi mindent lehet csinálni fürdés helyett.
- Ennyire sok köze van a fekete mágiához? – kérdem félelem nélkül. Most már teljesen megbarátkoztam a helyzettel. – Megölni a szüleit… - motyogom ezt már csak magamnak. – Én nem hiszem el, hogy ilyet tenne – teszem hozzá nagyon komolyan a férfi szemeibe nézve. És most már tényleg nem gondolom.
- Mennyasszony? - dugom zsebre a kezeimet, majd szélesen vigyorogva bólogatok arra, hogy elmegyünk a cukrászdába. Látszik, hogy valamin nagyon töröm a fejem. Ekkor a levegőbe emelem aprócska mutatóujjam, ezzel szeretném jelezni, hogy van egy ötletem, és mindjárt jövök. A falu irányába kezdek el szaladni, majd egy pár perc múlva újra megjelenek, de a férfi másik oldalán, mintha nem is a faluba indultam volna.
- Anyukám azt mondta, hogy virág nélkül nem várunk hölgyet – mondom még mindig szélesen mosolyogva, miközben egy kissé megtépázott sziromú, de mégis gyönyörű vörös színű rózsacsokrot nyújtok Henrik felé. – Óvatosan! A tövisek… - nem szedtem még le a szárakról őket.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

LegEridonosabb Eridonos 2019 - tavasz/nyár
Lena Felagund
INAKTÍV


Iskolasokadik
offline
RPG hsz: 87
Összes hsz: 462
Írta: 2019. október 23. 17:29 | Link

Carolyne Mysler


Szombat van, és pont egy hete, pontosabban öt napja vagyok illúziómágus tanonc. Baromi büszkeség tölti el a szívemet, pedig nagypapi még nem is tud róla. Bár el tudom képzelni, hogy Vanessza néni már elújságolta a tanáriban vagy a Nagyteremben az étkezésnél, de az is lehet, hogy meglepetés lesz. Amiatt is örülök, hogy Várffynak tetszeni fog az új képességem, bár mire kibontakozik rendesen, addigra már lehet, hogy simán lebukom. Mindegy, velem most madarat lehet fogatni. Sietek, szinte repülök a vasútállomásra, mert egy rellonos pajti beleegyezett, hogy csodálattal adózzon a tehetségemnek. Na, persze, ha sikerül bármit is alkotnom. Gyengécske még ez az oldalam, de azért jöttem ide, hogy edződjön. Vigyorogva, torkomban dobogó szívvel állok a peronon, nézem a nyüzsgő, idegeskedő népet és várom feltűnni társamat, akivel minden bizonnyal jól mulatunk majd. Míg várakozom, végigveszem, jó levitáshoz méltóan a varázsigéket, hogy mit tanultam a héten. Az elmélet már nagyon megy, gyakorolni is gyakoroltam már magamon. Például illúzionáltam egy fagylaltot. Nagyon étvágygerjesztő lett, annyira, hogy gyorsan le kellett ugranom a konyhába pár gombóc igaziért. Még úgy is, ha a színek nem voltak túl élethűek, meg az illatot még nem tudom, de elégedett voltam. Aztán próbáltam elképzelni, hogy kész a házi feladatom, de az még kemény falat volt, egyáltalán nem sikerült. Mi is volt még? Egy szál rózsát levélkével Theontól, na az sem volt tökéletes, de jót nevettem rajta. Kíváncsi vagyok, milyen kalandok várnak itt ma.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Carolyne Mysler
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 10
Összes hsz: 15
Lena Felagund
Írta: 2019. október 23. 18:41
| Link

Sietős léptekkel haladtam a vasútállomás felé, kissé késésben vagyok igy szedem picinke lábaim. Lenaval van találkozóm egy kis móka miatt, alig várom már. Picinke magasságom miatt nem igen tűntem ki a tömegből, így ugrálva kerestem Lenat, hátha meglátom valahol. Na igen jó sok hátránya van annak hogy ilyen pici vagyok, sose érek el semmit a polcokon, mindig nekem jönnek mert "nem vesznek észre", olyan sokszor fordult már elő hogy csak vállat rántok.
Az én 153 cm magasságommal minden csak kínzás.
egy újabb ugrás után meg is láttam a Lenat aki engem vár éppen, ahogy közelebb értem azonnal intettem neki.
Rá is fel kell néznem, több mint 10 centivel magasabb nálam.

Jó kis mókának nézünk elébe, örülök hogy Lena engem hívott, kíváncsivá tett mi tanult az elmúlt öt napban, Izgatott vagyok kicsit, nem túl sok mindent tudok az illúzió mágiáról így kíváncsian várom mi fog ebből kisülni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Igen látok szemüveg nélkül, Se vak nem vagyok és kettős látásom nincs, látom hogy mennyit mutatsz Cheesy
Lena Felagund
INAKTÍV


Iskolasokadik
offline
RPG hsz: 87
Összes hsz: 462
Írta: 2019. október 23. 19:03 | Link

Carolyne Mysler


Épp bejön egy füstölgő vonat. Beterít mindent a vaskos, szagos, kékesszürke gomoly. Alig látok valamit, és nem illúzió sajnos. Meregetem a szemem, mert a tömegben könnyen elkerülhetjük egymást a lánnyal, pedig itt, a pénztárak előtt beszéltem meg vele, mert kell egy fix pont. Nagy az épület, mi meg kicsik vagyunk. Egyelőre rejtettben van a pálcám, nem akarok feltűnés, hiszen akkor mi értelme lenne az illúziónk?! Na, végre! Mintha látnám néha a feje búbját kibukkanni a felnőtt vállak mögül. Integetek neki, míg egészen közel ér hozzám. Akkor szélesen elvigyorodok. Olyan, mintha régen ismerném, pedig még csak néhány napja találkoztunk. Egészen jól beszélgettünk, rögtön megtaláltuk a közös hangot. Ő is legalább annyira szereti a veszélyes, de mulatságos dolgokat, mint én. És ez jó.
- Szia! - köszöntem, ahogy odaért. Olyan izgatott vagyok, hogy hang alig jön ki a torkomon, de ez az izgalom fantasztikus. Ma lépek ki a világ elé a tudásommal, bár még csekélyke, de akkor is valami. Amire gyerekkorom óta vágytam, várakoztam, végre kézzel foghatóvá vált, és nem illúzió többé. Úgy látszik, hogy olyan jó illúziómágus vagyok, hogy magammal is elhitettem, hogy az vagyok. Összevissza pörögnek a gondolataim, nehéz lesz így koncentrálni.
- Köszönöm, hogy eljöttél, remélem nem zavartalak meg semmiben?! - Bármennyire is izgi a kaland, azért még nem lenne jó a lelkemnek, ha mondjuk holnap Trollt kapna Bájitaltanból nagypapitól. Abban nem biztos, hogy tudnék segíteni. Ilyenekben nagypapi hajthatatlan sajnos. Nem is értem.
- Szóval van ötleted, hogy hol kezdjük, kin és mit? Kicsi tárgy kell, ami vicces és nem bántó vagy bűncselekmény. -
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Carolyne Mysler
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 10
Összes hsz: 15
Írta: 2019. október 23. 19:32 | Link

Lena Felagund



Kicsit nehéz volt egymásra találnunk de ahogy meg láttam és oda siettem hozzá
azonnal vissza is köszöntem neki.
- Sziaa! Dehogy zavartál, mindennel kész vagyok holnapra ne aggódj. -széles vigyorral közöltem vele hogy ne aggódjon majd azonnal elgondolkoztam a feltett kérdésén.
Hmmm talán a mosdóba a Wc papírral játszani? Az kicsit ijesztő de vicces és nem bűncselekmény.
- Mit szólnál hozzá, ha a női mosdóba ijesztgetnénk az embereket a wc papírral, a szárítóval vagy esetleg a vízzel. Nem túl kreatív ötlet, de nem bűncselekmény és még vicces is lehet. Persze ha van valami más ötleted akkor ne habozz! - nagyon be voltam zsongva már így kissé gyorsan végig hadartam mindent remélve érthető volt amit mondtam.
Kissé hiperaktívan ugráltam egyik lábamról a másik lábamra, Tornacipőm talpa pedig csak úgy csattant a macskakövön miközben csillogó szemekkel néztem a lányt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Igen látok szemüveg nélkül, Se vak nem vagyok és kettős látásom nincs, látom hogy mennyit mutatsz Cheesy
Lena Felagund
INAKTÍV


Iskolasokadik
offline
RPG hsz: 87
Összes hsz: 462
Írta: 2019. október 23. 19:54 | Link

Carolyne Mysler


Nagyon megkönnyebbülök, hogy nincs már leckéje, bár az ember gyereke soha nem tudhatja, hogy mikor felkészült, mikor nem, mert a tanár mindig keresztbe tud tenni, ha akar. Azért egy rellonosnak jóval könnyebb dolga van, mert őt nem aggasztják ilyen gondolatok, de egy levitást...
- Örülj, hogy nem vagy levitás. Akkor nem mondanál ilyet. Én például sose tudom ezt ilyen biztosan állítani. - Azért örülök a lazaságának, meg az izgalmának is. kifejezetten jól esik, hogy már ennyi sok tudást képzel rólam. Mind nagyon jó ötlet, de tartok tőle, hogy azzal még várnom kell kicsit.
- Hááát...ilyeneket még soha nem csináltam, mert még csak most kezdtem és a tárgyak mozgatása nem megy. Valami egyszerűbb kéne. - Körülnézek az utazásra várók között. Kellene egy nyugodt valaki, akinél van valami kicsi. Vagy csak néz maga elé. Megvan!
- Gyere! - Ha hagyja magát Carol elhúzni, akkor egy oszlop mögé vezetem, egyben lecsillapítva az ugrálást is. Jelzem, hogy maradjon csendben és elmondom a tervemet.
- Látod ott azt a nőt? A kopott táskával? Ott ül a második padon. - Elég távol van ahhoz, hogy már ne lásson minket, de ahhoz közel, hogy hasson a varázslatom. Nincs nála újság, sem könyv, semmi, és épp a cipőjét figyeli. Alkalmas alany.
- Most figyelj! - Meglendítem a pálcámat félkör alakban és kimondom a varázsigét, miközben a lehető legélesebben próbálok elképzelni az aszfalton egy csillogó öt gallonost. Ha sikerül, akkor a nő szemei előtt meg kell jelenjen a pénzdarab, legalább annyira hitelesen, hogy érte nyúljon, hogy fel akarja emelni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Carolyne Mysler
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 10
Összes hsz: 15
Írta: 2019. október 24. 08:50 | Link

Lena Felagund


Az oszlop mögül figyeltem a nőt akit Lena mutatott, ahogy a nő észre vett valamit a cipőjétől nem messze azonnal körbe nézett majd egy zsebkendőt kivéve táskájából oda nyúlt érte, mintha valamit felakarna venni, megfogta majd ahogy felelmelte és mosolyogva megnézte azonnal meglepődőtt.
A zsebkendőben nem volt semmi, így meglepetten vissza nézett a földre es újra oda nyúlt, mar kissé mérgesen szemlélte hogy ismét nem vett fel semmit. Azonnal felált majd már zsebkendő nélkül próbálta felvenni az érmet, de keze csak úgy átsiklott az érmén.
Egyre idegesebb lett a hölgy, de amilyen bőszen próbáltaeg felvenni az érmet nem vette észre, hogy csak játszanak vele. A körülötte lévő emberek furán nézték a nőrt és inkább egy lépést mindenki arrébb állt tőle.
Én próbáltam nem nevetni a látványtól ahogy a nő szenved az érmével.
Halkan kuncogva nézek Lenara, büszkén mosolygok rá.
-Ügyes vagy Lena!
Nem néztem az épp szenvedő nőre, és csak akkor tekintettem oda mikor az emberek többsége halkan felnevettek.
Mire tekintetem oda szenteltem a nő már a földön feküdt és próbálta fogaival megérinteni az érmet.
- Hogy az emberek mire képesek - fura tekintettel néztem a nő tevékenységét, ez volt az utolsó dolog amire gondolhattam volna ezzel kapcsolatban, miért foggal? Mi ebben a logikus?

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Igen látok szemüveg nélkül, Se vak nem vagyok és kettős látásom nincs, látom hogy mennyit mutatsz Cheesy
Lena Felagund
INAKTÍV


Iskolasokadik
offline
RPG hsz: 87
Összes hsz: 462
Írta: 2019. október 24. 15:23 | Link

Carolyne Mysler


Ez már így is roppant szórakoztatónak ígérkezett, de nem mertem elengedni magam az örömködésben, hiszen talán megszakadt volna a varázslat, amit oly nagy körültekintéssel hoztam létre. Igyekeztem figyelni a struktúrára, a plaszticitásra, a rajzolatra, vagyis elég bonyolult így az első próbálkozások között, de szerencsére a nő szemüveges, így talán nem ragadják meg az apróbb eltérések. Érzékeltem, ahogy Carol mellettem pukkadozik, szavai is elégedettséggel töltenek el, de a koncentráció elvette minden másról a fókuszt. Jó lett volna még kísérletezni egy kicsit a fénnyel, hogy hogyan fénylik a lenyugvó napban a peron kövén az érme, meg az élek jobban kiemelkedhetnének. Na és igen. Megérinti a fogával! Nem hiszem el! Kár, hogy az ízt sem tudom befolyásolni. Na, kész. Úgy néz ki, hogy befuccsoltam. Éreztem, hogy a varázs megszakadt, kibillentem a koncentrációból.
- Vége, elvesztettem - súgom oda Carolnak a rossz hírt. - Tudod, még túl sokáig nem megy, de ennyi is nagyon szép volt, nem? - Meg voltam elégedve a teljesítményemmel, ám még nem akaródzott otthagyni a hölgyet a betonon. Újabb varázslatra készülök fel, ezúttal még komolyabban koncentrálok. A kopott táskája, ami a padon hevert mellette, nagyon felkavarta a fantáziámat. Megtetszett a mesteri kivitel és a patina. Úgy volt koros, hogy még szebbé, érdekesebbé tette. Lehunytam a szemem, hogy megpróbáljam, fel tudom-e idézni minden apró részletét. Úgy érzem menni fog. Lecsendesítettem szívem zakatolását, mielőtt megint odasúgtam Carolnak.
- Figyi megint! - Megforgatom a varázspálcát, megy a magabiztos varázsige és...ha minden jól megy, a táskának meg kell jelennie a nő orra előtt a betonon. Valószínűleg meglepi majd, hogy a padon is látja, fel akarja azt is venni satöbbi. Újabb kalamajka készül. Ha azonban rájön, hogy ez csak illúzió, akkor mindennek vége, mi pedig rohanhatunk az iskoláig.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Carolyne Mysler
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 10
Összes hsz: 15
Írta: 2019. október 24. 15:39 | Link

Lena Felagund


Büszkén néztem Lenara mikor végzett.
- Nagyon ügyes vagy Lena, büszke vagyok rád! Ne aggódj nincs baj azzal ha nem bírod olyan sokáig tartani, ígyis csodálatosan sokat tudsz, pedig csak öt napja kezdted el! Bámulatos vagy!
Hatalmas mosollyal az arcomon néztem a lányra. Csodálatos mire képes ilyen rövid idő alatt, ez engem is motivál hogy ne féljek újabb varázslatoktól, menni fog az sok gyakorlás után, semmi se lehetetlen.
Ahogy Lena kimondta azonnal újra a nő felé néztem.
Szemem sarkából láttam Lena mennyire koncentrál aminek gyümölcse megis lett.
A nő furán szemlélte a földet maga előtt, majd hétra nézve a padon lévő táskáját.
A földet majd újra a táskáját nézte, 1-2 perc múlva fel is szólalt.
- Ez kinek a táskája?-körbe forgolódott, de választ nem kapott.
Lassan a lenyúlt érte de megfogni ismét nem tudta.
Már kicsit elgondolkodva kémlelte végig a körülötte álló embereket.
Lehet hogy rájött? Vagy talán sejti?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Igen látok szemüveg nélkül, Se vak nem vagyok és kettős látásom nincs, látom hogy mennyit mutatsz Cheesy
Lena Felagund
INAKTÍV


Iskolasokadik
offline
RPG hsz: 87
Összes hsz: 462
Írta: 2019. október 24. 18:03 | Link

Carolyne Mysler


- Ugye, ugye? - kérdezem lelkesen, önmagamtól is megrészegülve. Kitágult fantáziám szivárvány egén millió és millió lehetőség sorakozik az illúziómágiával kapcsolatosan. Imádtam, de tudtam, hogy rengeteg munkám lesz vele, viszont nem lesz teher, mert határtalan élvezetet okozott már a gyakorlás is. Jó, hát a pálcamozdulatok kigyakorlása azért egy idő után unalmas volt, kihagytam volna, de Vani néni könyörtelen volt, aztán már én is magamhoz. Megértettem, hogy ez az alapja mindennek, meg a koncentráció. Hosszú órákat töltöttem azzal, hogy tárgyakat néztem nagyítóval, aztán felidéztem gondolatban minden apró részletét. És még csak most kezdtem. Szédületes. Hanem vissza kellett rángatni magam a valóságba, hogy a másik illúziót megalkossam. Majdnem felsikkantok, amikor látom az eredményt. Kicsit más a színe, a formája is itt-ott eltér, de egészen hasonló. A nő legalábbis elhiszi, hogy táska, csak azt nem ismeri fel mindjárt, hogy az övé. Látom, hogy körbenéz. Rossz érzés uralkodik el rajtam, amivel persze a mágia is megtörik, abban a pillanatban. Elrejtem a pálcámat, mert ildomos lenne olajra lépni innen, amilyen gyorsan csak lehet. Szabályosan érzem, ahogy a cipőm alatt melegszik a talaj a lábam alatt, pedig az csak későbbi anyag.
- El kell tűnnünk! - suttogom oda rekedten Carolnak. Csak feltűnés nélkül, és lassan. Ráérünk szaladni, ha kiabálni kezd. - Kilépek az oszlop mögül, lazán, mintha éppen egy témában elmerülve csevegnék bajtársammal.
- Ezt nem mondod komolyan!? Tényleg azt mondta? Mellesleg gondoltam, hogy nem bírja megállni - nevetek fel hangosan, és elindulok az iskola felé. Ha a nő esetleg utánunk ered, akkor szaladunk.

//Köszönöm a játékot!  Love//
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ambrózy Henrik
Tanár, Mestertanonc Tanár, Szárnyaló Okkamik csapattag, Világalkotó, Navigátor, Staff, Avatarfelelős


Clark | HeRNik
offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 796
Írta: 2019. november 3. 22:51 | Link

Csepreghy úrfi
Lillára várva | komolyba

Bár alapvetően nem a kifecsegős típus, a jó híréről pedig már akkor lemondott, mikor a szülei meghaltak fekete mágia által, úgy érzi, végre valaki nyitott arra, hogy tisztázza magát. Kicsit gáz, hogy egy tizennégy éves gyerek lesz a lelki szemetesládája és az igazságosztó lovagja, de inkább legyen egy minihőse, mint ezernyi felnőttes szörnye. Na ugye.
- Nem tudom. Mivel nem szokásom mások rossz hírét kelteni, nincs tapasztalatom ebben - kedvesen elmosolyodik és őszintén hiszi, hogy az embereknek meg kellene tartaniuk ezt a gyermeki naivitást, az új befogadására való igényt. Petya, bár volt egy kialakult képe, meghallgatta Henrik álláspontját is, mérlegelt és képes volt változtatni a véleményén. Kemény dolgok ezek, hiszen a "nagyok" sem képesek erre sokszor.
- Óóó, én nem haragszom, de édesanyád nem örülne, ha ezt hallotta volna - nem nehéz rájönnie, hogy az aduász a szülőkben keresendő. Elvégre, egy kisfiú csak akkor lehet ennyire... ennyire normális, ha megfelelő környezetben nő fel. Persze a férfi nem tudhatja, hogy milyen családi háttérrel rendelkezik az eridonos, arra nem nehéz rájönni, hogy bármilyen is legyen, tisztes nevelést kapott, csak... kamaszodik. Megesik. - Sokan nem hiszik, a Minisztérium sem hiszi már igazán. A baj csak az, hogy mikor ennek az egésznek vége lesz, senki nem fog emlékezni rá, hogy honnan indult és mi a vége, csak azt tudják majd, hogy egy mocskos ügybe keveredtem - keserédes mosollyal válaszol, fejét inkább elfordítja. Bármennyire is férfi ez a férfiszerű férfi, vannak érzései, fáj neki az igazságtalanság és jelen pillanatban boldogtalan. Nem tudja, hogyan hozza rendbe a dolgokat maga körül, talán már nincs is rá esélye.
- Igen, menyasszony - helyeslően bólint és megint a táblára pillant. Hamarosan itt a vonat és el kell szakadnia Petyától... Vagy várjunk csak! Ígért még neki egy virslis táskát, úgyhogy nem szabadul ám ilyen könnyen! Már épp szóra nyitná száját, mikor Petya jelzi, hogy kell neki egy pillanat és elszalad. Na most vagy a fenevaddal tér vissza, vagy a Minisztériummal. Esetleg a kettővel egyszerre, sohasem lehet tudni. Ismét az órára pillant és már kezdi elhinni, hogy a kis srác itt hagyta, mikor megjelenik mellette és egy virágcsokrot nyújt, ráadásul nem is akármilyent: vörös rózsacsokor. Kis döbbenettel pillant hol a növényre, hol a fiúra, majd végül elmosolyodik.
- Te egy igazán rendes gyerek vagy, köszönöm - szórakozottan túrja össze Petya sapkás fejét, mikor is megjelenik a vonat, amely lustán gördül be a vágányra. - Na kis pajtás, most meglepjük Lillát - cinkosan rákacsint és elindul, hogy a vonatról leszállva karjába zárja kedvesét. Az nem is kérdés, hogy a nő odavan a csokorért és persze az ifjú Csepreghy-ért is, így hármasban, abszolút az eridonosra fókuszálva indulnak meg a cukrászda felé. Mert ugye ígéret szép szó, ha megtartják úgy jó...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ophelia Donovan
Auror, Okklumentor


elmezáró | kardos menyecske
offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 182
Írta: 2019. november 23. 17:36 | Link

Ambrózia (  Kiss )

Még pár kezelés és utána végre mehetek a tesztekre. Megint megcsinálom majd a muglit is mert szeretem a kemény dolgokat a kezemben. Így például a szalámit, a kardot a pálcámat meg a lőfegyvert. Ma egy olyan terápiára megyek amit regressziós hipnózisnak hívnak. A mágikus verziója nem volt valami hatásos. Majdnem belefulladtam a merengőbe. Na de legalább kiderült, hogy elütöttek és el volt törve a karom. Egy ideje már kezdek visszarázódni az animágiámba és a varázslásba is, szóval azt mondhatom: Haladok! Más kérdés, hogy arra az istennek sem emlékszem, hogy mitől nem emlékeztem. Magára arra az eseményre ami miatt amnéziás lettem. Van egy olyan sanda sejtésem, hogy talán soha nem is fogok. De úgy vagyok vele, hogy az egész múltamért egy emlék feláldozása nem túl nagy ár, és lehet jobb is, hogy nem tudom mi történt velem akkor. - Jó napot! Egy menettértit szeretnék kérni Szegedre - mondom a pénztárosnak amikor az ablakához kerülök - Igen, igen Budapesten át mennék majd a legközelebbivel - felelek neki és míg ő a jegyet bűvöli addig kicsit körbepillantok. Nem sokan vannak ma az állomáson. Ennek örülök. Igaz ha ezen múlik repülhettem volna, de most valahogy úgy érzem jobban esik majd a kupé kényelmes melege, mint a fagyosan hideg tél elei menetszél. - Nem, nem a legolcsóbb kocsitípusba tökéletes - mosolygok rá a hölgyre - Köszönöm, viszlát! - búcsúzom pár pillanat és a fizetés után. A hölgy pedig ez alatt át is adja nekem azt a bizonyos oda-vissza menetjegyet, ami kilépve a varázsvilágból sima, teljes árú vasúti jeggyé változik, míg visszatérve a mágusok lakta régióba bűvös vonatjegy lesz. Már csak valami harapni és innivaló után kell néznem az útra. Elindulok, hogy az indulásig hátra lévő fél órában levadásszak egy szendvicset és némi buborékokkal dúsan telített, cukorral és színezékkel megalkotott folyékony kísértés után.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ambrózy Henrik
Tanár, Mestertanonc Tanár, Szárnyaló Okkamik csapattag, Világalkotó, Navigátor, Staff, Avatarfelelős


Clark | HeRNik
offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 796
Írta: 2019. november 23. 18:41 | Link

Donovan
nem fair, hogy én nem tudok ilyet :C

Az utóbbi időben csak úgy elrepülnek a napok. A hűvös idő beköszöntött, így ő szövetkabátjában, hosszú haját hátrasimítva várakozik a vonatállomáson. Az a helyzet, hogy egy kollégáját várja, aki egy igen érdekes varázstárggyal érkezik hozzá. Szerinte köze lehet a fekete mágiához, amiben ki is lehetne nagyobb segítségére, mint Ambrózy Henrik? Éppen ezért teljes inkognítóban pattant vontra, hogy Bogolyfalvára jöjjön, még talán a férfi sem tudja, milyen kinézettel várhatja. Azt érdemes tudni ugyanis, hogy az illető metamorfmágus, csak azzá nem változik, amivé nem akar, úgyhogy guess what, minden bizonnyal jól meg fog lepődni.
Karórájára pillant és úgy dönt, amíg várakozik, vesz magának valamit. Ezúttal nem késik ugyan a vonat, most ő érkezett jóval korábban az érkezési időpontnál, pusztán azért, hogy még véletlenül se késsen el. Ha tényleg olyan fontos és titkos a dolog, akkor nem árt, ha mindent és mindenkit szemmel tart. Ki tudja, talán követik ismerősét.
A sorhoz érve szinte egyből megpillantja azt az aurornőt, aki a ki tudja hanyadik meghallgatáson volt jelen. Kristálytisztán emlékszik rá, hiszen ő volt az első, aki azt mondta, megváltozott a Minisztérium álláspontja és már nem a férfit gyanúsítják. Ugyan Henrik biztos abban, hogy a szobában elhangozva ez hazugság volt, de mivel egy-két hétre rá valóban lezárták ügyét, így már nem állítható teljes bizonyossággal, hogy nem mondott igazat. Akár a nő tett valamit, akár nem, azóta nem találkoztak. Megköszönnie csak illene, no meg persze, ha már itt jár, sosem árt tudni, hogy haladnak a nyomozással - már amennyiben tényleg indult újabb nyomozás. Messziről jött ember úgyis azt mond, amit akar, de talán ez a példány megbízható. - Jó napot Donovan kisasszony! - egy kedves mosoly kíséretében lép oda hozzá, ám szigorúan ügyel arra, hogy se illemet, se magánszférát ne sértsen, illetve ne higgyék azt, hogy tolakszik. - Biztosan emlékszik rám, Henrik vagyok. Tudom, nem ez a legalkalmasabb időpont, de van esetleg bármiféle előrehaladás az ügyben?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ophelia Donovan
Auror, Okklumentor


elmezáró | kardos menyecske
offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 182
Írta: 2019. november 23. 19:12 | Link

Ambrózia
Smiley szerencsére nem haraptad le a fejem, úgyhogy marad

Atyaég, micsoda illatok! Nem tudom, hogy a nyálamat próbáljam-e letörölni a szám, vagy a könnyeimet a szemem sarkából. A nagyim sütött ezekhez hasonlóan isteni péksütiket, mint amikkel találkoztam ebben a kis bódéban. Nem csoda. Egy idős nénike az áruda egyetlen alkalmazottja és úgy sejtem a finomságok megalkotója is egyben. Az ég áldja meg a kezét! - Jó napot kívánok! Szeretnék kérni egy kakaós csigát, két túrós batyut, egy meggyes lepényt és egy lekváros fánkot is még mellé - sorolom fel a választásomat mosolyogva - Igen, ezt mind magamnak veszem, hosszú lesz az utam - nevetek rá a jóságos matrónára - Jaj dehogy, mind annyira csodásan néz ki és az illatuk is valami mennyei, alig tudtam ezeket is kiválasztani - diskurálok pedig érzem, hogy már nem vagyok kettesben a boltos nénivel a szűk helységben - Nagyon köszönöm! Minden jót és szép napot kívánok! Viszont látásra! -köszönök el illendően és ahogy megfordulok egy férfival nézek farkasszemet. Hű azannyát, de helyes - fut át agyamon, ám ekkor megszólal és nekem elkerekednek a szemeim. - Jó napot önnek is öhm..Uram - na most vagyok ám bajban, mert nem emlékszem ki is lehet, pedig ő tuti ismer engem. Még akkor sem javul a helyzetem amikor már a keresztnevét is elárulja és érdeklődik egy ügyről - Oh, nos... - dadogok és pirulok, mint egy tini. Ekkora égést. Ebből a slamasztikából, hogy fogok kimászni? Hála a magasságosnak talán mégis velem van a szerencse, mert beugrik valami egy virágféleségről - Az Ambrózia ügyben...- próbálok összevakarni minden morzsányi emléket, de csak az jut eszembe, hogy Valentina említette ezt a virágnevet, de aztán már nem nagyon beszéltünk róla. Ráadásul itt tornyosul előttem ez a félisten kinézetű hapsi Henrik...Henrik...Hallottam már valahol a nevét...De hol? Nézek rá kicsit üresnek tűnő tekintettel, pedig az agyam fogaskerekei úgy kattognak idebenn mint az őrült. Csak egy kis emléket! Kérlek csak egy foszlányt!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ambrózy Henrik
Tanár, Mestertanonc Tanár, Szárnyaló Okkamik csapattag, Világalkotó, Navigátor, Staff, Avatarfelelős


Clark | HeRNik
offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 796
Írta: 2019. november 23. 19:26 | Link

Donovan
ami késik, nem múlik :p

Henriknek fogalma sincs róla, hogy a nő minden emlékét elvesztette. Ez a baj azzal, ha egy ügyet teljes titokban tartanak, persze valahol érthető is. Mekkora botrány lenne abból, ha kiderülne, hogy valaki sportot űz abból, hogy aurorokra támad? Abból persze még nagyobb, ha kiderülne, hogy a rend őrei sötétben tapogatóznak és még csak elindulni sem tudnak egyetlen vonalon sem. Ez mondjuk vonal híján nehéz is lenne.
Éppen ezért, mikor Ophelia-hoz lép, nem arra számít, hogy a másik majd irulni-pirulni fog, arra meg pláne nem, hogy ilyen szótlan lesz. Nem így ismerte meg, megszokta a terjedelmesebb kifejtéseket. Bár a hebegést nem tudja mire vélni, azért hagyja, hogy Donovan összeszedje magát és még rá is kérdez konkrétan arra, ami érdekli, ezzel is kicsit segítve a megvilágosodást. Zsebre dugja kezeit és kicsit furcsa arckifejezéssel konstatálja, hogy épp az előbb lett Ambrózia Henrik. Mi tagadás, lehetne rosszabb is, de azért csak megtartaná az eredetit.
- Ambrózy - kedves hangsúllyal javítja ki, miközben egy addig bujkáló mosoly haloványan megjelenik arcán. Nehéz úgy beszélgetni valakivel, ha nem tudsz a szemébe nézni, de túlságosan bizalmaskodó volna, ha egyszerűen megemelné a fejét állánál fogva, ezzel pedig rabul ejtve a zöld szempárt. Úgyhogy marad a fejtetővel való aktív kommunikáció. - Azt hiszem, nem volt ez olyan régen. Tudom, hogy valószínűleg nem beszélhet róla, de mivel én is érintett vagyok, talán tud mondani egy s mást - továbbra is végtelen türelemmel viseltetik, lassan szobrot is lehetne állítani neki, a szótárban ennél a szónál ő a fogalom. De most már azért jó lenne valami konkrétumot is megtudni.
Utoljára módosította:Ambrózy Henrik, 2019. november 23. 19:41 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ophelia Donovan
Auror, Okklumentor


elmezáró | kardos menyecske
offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 182
Írta: 2019. november 23. 19:57 | Link

Ambrózia
ne bánts kérlek, szeretlek, tudod *-*

Henrik kedvesen és mosolyogva kijavít. Ambrózy...Uram irgalmazz! Ez nem lehet igaz...Így lebőgni egy ilyen férfi előtt. Ez szégyen! Szerintem megpályázom a Darwin díjat. Esélyes, hogy simán el is nyerném. Két választásom van. Vagy azt mondom, hogy ez egy kódnév az ügyben, hogy rejtve legyen, de akkor biztosan tovább faggatna. Vagy bevallom az igazat értelmet adva az idióta viselkedésem egy részének. Pár pillanatig morfondírozok csupán a dolgon mielőtt szóra nyitnám a szám és egyenesen ránéznék. - Sajnálom, elvesztettem az emlékezetemet és még töredékes a memóriám. Most is épp egy kezelésre utazom, hogy ez az állapot minél előbb teljesen elmúljon - zöld szemeimben őszinteség csillog, ajkam szomorúan görbül lefelé mert tényleg bánt ez az egész helyzet, hiába nem tehetek róla - Nem emlékszem sem önre sem az Ambrózy ügyre. Bár ne így volna, de bevallom, ha nem mond semmit inkább gondolom azt, hogy valaki olyan, akivel valami más természetű ügyet felejtettem el - nem tudom mit is mondhatnék még, lehet ezt sem kellett volna. Jobban járok, ha nem keverek személyes gondolatokat ebbe az egész találkozásba és tisztázom az ügyet érintő félreértést. Átirányítom az én kedves kis vörös barátnőmhöz, mert abban biztos vagyok, hogy ő tudja azt, amit én most még nem tudok - A kolleginám Kapitány Valentina vette át azt hiszem, tőle tud érdeklődni róla - összevonom szemöldökömet, lemondóan sóhajtok és megrázom kicsit a fejemet. Tényleg olyan nehezek ezek a szituációk. Hány lesz még vajon? Hány ember fog csalódni bennem vagy hülyének nézni mire visszakapom a múltam részleteit? Hátha ez a hipnózis segít. Az ég adja, hogy használjon...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ward Weaver
KARANTÉN


#freedomformen #teamcsövesbánat
offline
RPG hsz: 251
Összes hsz: 608
Írta: 2019. november 27. 03:44 | Link

Boss.
Fresh outta jail | január 8.


- Ew, azokat nem szeretem! - húztam el a szám azonnal, mert a politikus olyan állatfaj, amit nem jól kezelek. A bátyámmal sem véletlenül nem estem túlzásokba kommunikáció terén, mióta hasonló pályába kezdett, szerintem most le is tagadna. Hát micsoda gáz, ha az egyik öcséd kvibli, a másik meg... én.
Gabe meg külön állatfaj rendesen, ha nem likvidálja magát az életből, talán még viheti is valamire, de erre az évek során egyre kevesebb esélyt látok.
- Nem akarom tudni.
Rövidre zártam, akkor még arról nem is kérdeztem, hogy mi van Grünwalddal. Mert ugye neki meg az a kis speckó skillje volt egy időben, hogy gecire elfelejtett minket és még csak meg sem próbált úgy tenni, mint aki ismer, helyette inkább... dekkolt az utcán?
- Azt hittem már sosem kérdezed meg - kaptam a szívemhez érzelmesen, mert hát, mi másra vágyhat az ember így túl a harmincon? Nincs is jobb, mint összeköltözni a legjobb barijával. Még bólogattam is, a krokodil könnyek viszont nem akartak jönni. Shit.
Azt hiszem, mind a ketten kicsit drámaiak tudtunk lenni, de ha nem most, akkor mikor volt itt az ideje? Ugyan már. Szinte láttam magam előtt a teátrális napnyugtát, amibe belesétáltunk.
- Nincs mit tenni, Bence. Innentől megint csak mi vagyunk, a világ ellen. - Ezzel a végszóval és egy csomó kérdéssel hagytam, hogy hazakísérjen és nekiálljak az itteni életem kezdetének. Épp ideje volt már.

//  Kiss //
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Milan Nayati Payne
Mestertanonc Rellon (H), Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 23
Összes hsz: 48
Írta: 2019. december 11. 19:42 | Link

Charlotte

idefelé a vonaton



Izgatottnak kellene lennem? Elvégre azt csinálom, amit szeretek: utazok, világot látok, új helyeket és embereket ismerek meg. És a mostani helyszín is az én választásom, eldöntöttem, hogy ide jövök tanulni. Lehet, hogy pont ez a baj, hogy tanulni jövök ide. A hatalmas nyitott tér, ami nap mint nap körül vett a rezervátumban már most hiányzik. Persze ezt be nem vallanám ám senkinek. Még hogy nekem hiányozzon valami? Ugyan, pompásan el vagyok én ebben a koszos büdös lepratelepen, amit mások városnak hívnak. Azt hittem nem lehet annál rosszabb, tévedtem. A vonat sokkalta rosszabb.
Unottan bámulok hát ki az ablakon, hosszú ujjaimmal a nyakamban lógó méregdrága fényképezőgép szíján babrálva. Épp az imént fogta távozóra az eddig velem szemközt ülő idős boszorkány, aki mindenáron csevegni akart velem. Szerencsére bevette, hogy egy árva szavát sem értem. Nem hiányzott az nekem, hogy végig kelljen csacsognom az utat Bogolyfalváig – micsoda hülye egy név ez – egy vén banyával. Bízom benne, hogy mázlim lesz és nem ül be a fülkémbe senki sem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Charlotte Elisabeth Felagund
Független boszorkány, Művészetis tanonc, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Charlotte
offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 561
Írta: 2019. december 11. 19:53 | Link

MégegyPayne


Sikerült. Azt hiszem, a dolgok ezen felét letudtam, már ami Pécset illeti, most térhetek vissza a másik felére szívni. Csodás, csodás ez az év. Hogy lehettem ekkora idióta, hogy ennyi mindent a nyakamba aggattam? Most már én is érzem magamon, hogy kezd ez nem jó irányba  terelődni, de nem én lennék, ha ezt ki is mutatnám bárkinek is. Nem akarom azt hallani, én megmondtam.
-  Anyud szeret? - lökök öcsémen egyet, mikor megint beszól. Túlontúl lelkesen ajánlgatta, hogy elkísér. Jó, én aláírom, hogy bizonyos részben az irántam érzett aggodalom késztette erre, de főleg a csajok.
- Nem jössz gyagyás? - értetlenül nézek rá. Hisz a vonat befutott, és már én is felszállásra készülődök, ahogy mindenki, leszámítva őt. Csak a fejem rázom, mikor ecseteli, hogy neki bizony még dolga van itt.
Aztán sietek, igyekszem minél több embert megelőzni, és az első hirtelen üresnek tűnő kabint elfoglalni. Feltépem az ajtót, majd az ülés felé pakolom is a cuccom, amit üresnek találok, csak aztán ülök le. Ekkor viszont elgörnyedek, az orrnyergem masszírozva engedek a fáradtságnak, s csak ekkor szembesülök azzal, nem vagyok egyedül.
- Ohh, bocsi - nézek a srácra, mást nem téve hozzá. Tök felesleges lenne már megkérdeznem, hogy foglalt-e, vagy nem gond-e, hogy velem kell osztoznia. Mind a ketten tudjuk, hogy én innen már nem kelek fel.
Utoljára módosította:Charlotte Elisabeth Felagund, 2019. december 11. 19:56 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Thomas szerint cukinak tűnök ^^
Milan Nayati Payne
Mestertanonc Rellon (H), Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 23
Összes hsz: 48
Írta: 2019. december 11. 20:21 | Link

Charlotte

idefelé a vonaton


Lökdösődés, kiabálás, tömeg. Undorodva elfintorodom az állomáson sietve rohangáló emberek láttán. Komolyan nem értem, hogy képesek így élni, viszont azt sem, hogy minek nézem még őket egyáltalán. Dög unalmasak, csak felbosszantanak. Inkább alszom egyet, míg oda nem érünk.
Megkönnyebbült sóhajjal nyugtázom, hogy végre megmozdult ez a fémborzadály. Már csak pár órát kell kibírnom, aztán jobb lesz. Vagyis rosszabb, kereshetek fel egy rakás embert némi bájcsevejre. Pompás.
A vonat ismét rándul egyet majd végre egyenletes döcögésbe váltva gurul ki az állomásról. A nyugodt pihenésemből viszont egy hirtelen légáramlat majd puffanások hangja zökkent ki. Ki a fene és főleg mit csinál? Lassan nyitom ki a szemem és nézek végig az önfeledten pakolászgató lányon. Egy árva szó nélkül bemasírozik és rendezkedik itt nekem, hát micsoda dolog ez? Résnyire szűkített szemmel, ajkaimon pimasz félmosollyal várom, hogy végre leüljön és észrevegyen. Nem sieti el, na sebaj. Tudok én várni …
- Úgy, látom nem szokás errefelé engedélyt kérni. Csak tesszük, amihez kedvünk szottyan és majd legfeljebb bedobjuk, hogy ’bocsi’ – jegyzem meg vontatott hangon. Megjátszhatnám, hogy nem értem őt, de abba mi lenne a móka? Nem tudnék beszólni se neki, márpedig eléggé tálcán kínálta a lehetőséget a szőke leányzó.
- Egyébként meg, neked is szia - azért nem vagyok én annyira bunkó, hogy ne köszönjek. Főleg mert úgy tűnik a nyakamon marad a csajszi.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Charlotte Elisabeth Felagund
Független boszorkány, Művészetis tanonc, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Charlotte
offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 561
Írta: 2019. december 11. 20:35 | Link

MégegyPayne


Azt már réges rég megtanultam, ha tömegközlekedni akarok, és a lehetőségekhez mérten kényelmesen, akkor agresszívnek kell lenni. Mert hogy itt bizony él a "taposol, vagy taposnak" szabály. És büszkén állíthatom, már egész jó vagyok benne. Már a jelzőktől se érzem kellemetlenül magam, amiket a mögöttem lévőktől kapok, pontosan azért, mert mögöttem vannak.
Szépen elfoglalom a helyem, még némi sajnálatnak tűnő valami is kicsúszik a számon, ami tőlem ritkaságszámba megy, és ezzel én le is tudnám a dolgot, ha... ha a szemben ülő valaki nem nyitná ki a száját.
Elsőkörben felvonom szépen ívelt szemöldököm, megbizonyosodva arról, hogy most a képembe vágja, vagy a levegőbe mondja, nekem címezve, mert ugye nem mindegy.
S mikor farkasszemet kényszerülök nézni vele, a létező szinte összes fáradtság ki megy belőlem. Komolyan Charlie, komolyan csak annyi kellett, hogy valaki beszóljon? Azt hittem, ezen már átugrottunk. Igen, én is azt hittem, nem csak a fejemben motoszkáló hang. De érzem az adrenalint, és már kismillió verzió lejátszódik a fejemben, amivel meghonorálhatnám ezeket a kedves szavakat.
Mégis... egy apró gúnyos mosolyt ejtek csak meg, olyat, amilyet már rég nem.
- Nyilván számítottál rá, hogy nem egyedül fogsz itt dekkolni egy bizonyos szakaszig, gondolom fel is készültél erre. És mégis csak ennyire futja? Hagynom kellett volna még gondolkodási időt, mert ez gyenge - fúúú Lili, most nagyon-nagyon büszke lennél rám, tudom. És milyen igaz, mennyivel jobb ez, mint visszaküldeni hirtelenjében oda, ahonnan jött.
- Tetszik a hajad - ja, szerintem már köszönni is felesleges, hisz a kontakt megköttetett, csak remélni merem, hogy nem vérszívással fog eltelni ez az idő.
- Charlotte... Bagolykő? - dőlök előrébb, hogy a kezem nyújthassam neki, mintegy békejobbként, és hát, rá kell kérdezni a nyilvánvalóra. Olyan nincs, hogy nem kérdezünk rá.
Utoljára módosította:Charlotte Elisabeth Felagund, 2019. december 11. 20:40 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Thomas szerint cukinak tűnök ^^
Milan Nayati Payne
Mestertanonc Rellon (H), Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 23
Összes hsz: 48
Írta: 2019. december 11. 21:15 | Link

Charlotte

idefelé a vonaton


Rendíthetetlen nyugalommal futtatom végig ismét a pillantásom a lányon. Nem éppen kellemetlen látvány, de a reakciói érdekesebbek számomra. Már-már szinte kíváncsian várom, hogy mit mond. Sok minden végigfut rajta, ez tiszta sor. Hiszen egy pillanat alatt élénkült meg a tekintete is.
Á, csak ennyit mond? Az égnek emelem a szememet ciccegve egyet.
- Reménykedtem benne – javítom ki. Számítani teljesen másra számítottam, de neki azt nem kell tudnia. – Ó hát bocsáss meg, kijöttem a gyakorlatból. Majd legközelebb durvább leszek.
Aprót biccentek, eljátszva a lovagias úriembert vagy ki a bánatot. Szavaimban pedig az enyhe gúny mellett ott van ám az igazság is. Valóban elszoktam én már az udvariatlanságtól, a tömegtől, hogy az emberek nem figyelnek a többiekre. De legfőképpen az idegenektől. Durvább ugyan nem tervezek lenni, de ha neki ez kell, felőlem.
- Kössz – nocsak, hát ezért a mondatért bizony jár egy őszinte mosoly. Meg valamiféle viszonzás sem ártana, kedvességet a kedvességért. – Szép az arcod.
Egyszerű ténymegállapítás ez, semmi több. A cipőjét is dícsérhettem volna ennyi erővel – ami totál nem érdekel, hogy milyen – de azt tudja váltogatni, a bőrét, a csontszerkezetét, a vonásait kevésbé.
- Milan Nayati – határozottan megragadom a kinyújtott kacsóját, és csak annyira szorítom meg, hogy ne fájjon neki. Rázogatni nem kezdem el, marhaságnak tartom. Mi a fenéért rázzák a fehérek a másikat? Majd elengedem a kezét, hogy az én népem szokásai szerint is üdvözölhessem. Kezem a mellkasomra téve, szemkontaktust tartva meghajtom a fejem. Béke, az. Legyen hát béke. – Az, Bagolykő. Ahogy nézem te is. Nem most először utazol oda, ugye?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Charlotte Elisabeth Felagund
Független boszorkány, Művészetis tanonc, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Charlotte
offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 561
Írta: 2019. december 19. 09:39 | Link

MégegyPayne


- Ezen a járaton? Hidd el, a remény egy hót felesleges dolog - plafonnak emelem a tekintetem. Nem akarok okoskodónak, vagy tudálékosnak tűnni, egyszerűen a tapasztalat mondattja ezt velem, amire talán majd ő is rá fog jönni.
Megvonom a vállam. Erre igazából nem lehet mit mondani, mert ahogy neki jól esik. Ki vagyok én, hogy meggátoljam az embert abban, hogy olyan legyen, amilyen?
- Kösz, sok munka eredménye.... mármint nem plasztika vagy ilyesmi, egyszerűen csak az arcomra meg a hajamra baromi kényes vagyok - mint kb az összes létező nő. Legalább is szerintem, de én tényleg túltolom néha az arcápolást, ezt még Franci sulykolta belém, és most már a napi rutin része lett. De hála égnek nekem nagyon ritkán van pattanásom meg hasonló.
- Honnan jössz? - szegezem neki a következő kérdést, ráncolva a homlokom, mert a neve furcsa, meg így végignézve rajta, az egész srác is.
- Ha nem tudnám, hogy kihaltak, vagy mi, azt hinném, indián vagy. Mármint tényleg tökre úgy nézel ki, mintha most jöttél volna valamelyik aluljáróbeli koncertről - még a fejem is oldalra döntöm, miután letudom a formaságot. Meg nem is megsérteni akarom, vagy ilyesmi, csak tényleg Pocahontas ugrott be róla.
- Háh, hála égnek az utolsó évem. Alig várom, hogy megszabaduljak tőle, ott az ember komolyan becsavarodik. Valószínűleg a bezártság, meg minden nap ugyanazok az emberek. Na, meg Felagund... fel ne vedd a bájitaltant, ha szeretnéd, hogy megmaradjon az egészséges önbizalmad - és hogy fair-e nagyapám ellen kampányolni? Perszehogy. Rászolgált az évek alatt.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Thomas szerint cukinak tűnök ^^
Milan Nayati Payne
Mestertanonc Rellon (H), Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 23
Összes hsz: 48
Írta: 2019. december 21. 00:26 | Link

Charlotte

idefelé a vonaton


- Tudod van az a mondás … a remény hal meg … - kezdek bele a klisébe majd függőbe is hagyom a mondatot. Hát már csak nem fogom végigmondani ezt a marhaságot. Egyébként meg, nem, nem fogok rájönni. Legközelebb hoppanálok, a rosseb se fog vonatozni órákon át. Vagy kandallózom.
Kényelmesen kinyújtom lábaimat miközben beszélgetőtársam arcát elemzem. A szavaitól azonban felszökik a szemöldököm és hamiskásan elvigyorodom. Rögtön helyesbít, nehogy azt gondoljam hogy bármi mű lenne rajta. Az arcán. Hát nem édes?
- Értem, meg is látszik – bólintok egyet gondosan megtartva magamban hogy szerény véleményem szerint meg is éri az a sok munka. Meg azt is, hogy ezerszer jobban tud állni egy nőnek a természetesség, semmint a húsz tonnányi vakolat.  Ez marhára nem tartozik rá.
- Jelenleg? Budapestről– erősen kétlem hogy erre lett volna kíváncsi, ahhoz túlságosan is fixíroz. Nyilván a származásomról szeretne többet hallani. De hát akkor kérdezzen arra. Vagy ne, szimplán csak trappoljon bele a témába mint egy elefánt a porcelánboltba.
- Nem haltak ki. Nem dinoszauruszok vagy mammutok. Rezervátumokban élnek Amerikában – világosítom fel a lányt egy nagy sóhajtás után. Kedves, igazán kedves. Szóval úgy nézek ki, mint valami csöves? Azok vannak aluljáróban, nem? – Nagyanyám indián, valószínűleg ezért nézek ki így. De nem adok semmiféle koncertet, se aluljáróban, se máshol. Na és te ki fia-borja vagy?
Az, ahogy a sulival kapcsolatos dolgokat meséli felkelti az érdeklődésemet. Kinyújtott lábaimat visszahúzom, előredőlök, könyökeim a térdeimen pihennek, államat pedig az egymásba kulcsolt ujjaimra helyezem és így figyelem őt. Hosszú szempilláim félig beárnyékolják vesébe látó tekintetem.
- Tehát nem bírod a tömeget és szabadságra vágysz. Tetszene neked a rez. Bár az emberek ott is ugyanazok, ritkán jönnek idegenek. De elég nagy tér vesz körül ahhoz, hogy ne zavarjon – tűnődve válaszolok, próbálva elképzelni ott a lányt. Oké, luxus körülmények nincsenek, ez lehet hogy gond lenne neki. De a többi rész az stimmel. Meg ki tudja. – Bájitaltant? Nem állt szándékomban, de azért kössz. Mi a gond ezzel a Felagunddal? És milyen jó tanácsaid vannak még?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ambrózy Henrik
Tanár, Mestertanonc Tanár, Szárnyaló Okkamik csapattag, Világalkotó, Navigátor, Staff, Avatarfelelős


Clark | HeRNik
offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 796
Írta: 2019. december 24. 21:19 | Link

Donovan
szeretsz és bántasz egyszerre :C

Henrik szemöldöke meglepetten emelkedik meg, szinte már felhőkarcolókat megszégyenítő magasságba. Sok mindenre számított, fel volt készülve ezer meg egy fedősztorira, füllentésre, álcára. Egy olyan indokra, ami szakmából adódóan szükséges, egy szigorúan titkos felszólításra, netán tématerelésre. Nos, ha ez az utóbbi akart lenni, akkor bizony sikerült. Mégsem feltételezi, hogy a nő hazudna, mert úgy tűnik tényleg igazat mond és láthatóan nem érzi magát komfortosan a szituációban.
- Bocsásson meg, nem tudtam róla - kíváncsisága megértésbe csap át, ahogy vállai elernyednek. Eddig sem volt kifejezetten feszült, de érdeklődéséből fakadóan nem is nevezhettük lazának. Most már minden mindegy alapon marad még váltani pár szót, amíg be nem fut kollégájának vonata.
- Más természetű? - fél szemöldöke ismét megemelkedik, ehhez pedig egy egészen szemtelen mosoly társul. Kezei zsebébe mélyesztve pihennek, ahogy magában kifejezetten jól szórakozik. Láthatóan ezt a lovat meg fogja ülni. - És mégis mire gondol egészen pontosan, ha szabad érdeklődnöm? - már hangjából is hallatszik, hogy évődik, csak piszkálja a másikat, aki láthatóan zavarából ejtette el ezt a kellemetlen félmondatot. Talán arra számított, hogy a körülményekre való tekintettel Henrik megkegyelmez majd neki és nem hozakodik elő a nyelvbotlással, de tévedett. Bármennyire is legyen becsületes úriember, egy ilyen ziccert eszében sincs kihagyni.
- Nem eget rengetően fontos, csak megláttam és gondoltam rákérdezek. De ha úgy adódik, akkor megkeresem a hölgyet - aprót biccent még köszönetképp, bár biztos benne, hogy csak úgy nem fog beszambázni a Minisztériumba és felkutatni Valentinát. Neki egyetlen dolog fontos, hogy többé nem gyanúsított és felmentették, ha már egyszer ártatlan. A körítés hidegen hagyja: ha képes volt több, mint tíz évet leélni úgy, hogy fogalma sincs, ki ölte meg szüleit, talán az elkövetkezendő jó pár évtized is menni fog.
- Lassan indulnom kell, de... Ha nem tolakodás, megkérdezhetem, mi történt Önnel? - órájára pillantva látja, hogy bár idő szűkében van, annyit még tud maradni, hogy megérdeklődje, mi történt Donovannel. Nem muszáj az orrára kötni, de tény, hogy az ember nem veszíti el minden sarkon az emlékezőtehetségét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 9 ... 17 18 [19] 20 21 22 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér