27. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Candyland fesztivál még tart, eredetileg szeptember 15-ig lenne lehetőségetek, de a sok futó játék és érdeklődő miatt arra kérünk titeket, hogy szeptember 30-ig zárjátok majd a játékaitokat!

Megjelent az Edictum legújabb száma!
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér

Oldalak: « 1 2 ... 8 ... 16 17 [18] 19 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Jonathan Gerhard Van den Bergh
INAKTÍV


belgian prince
offline
RPG hsz: 113
Összes hsz: 825
Írta: 2019. április 1. 13:55 | Link

- ¤ -
Anastasia Strakhova
- ¤ -

Nem hülyeség, hogy a mugliknak anno emberi szolgáik, rabszolgáik is voltak. Szomorú, hogy mára ez kikopott a kultúrájukból, sőt, lázadnak ellene. Jellemző, hogy amint valami jó dolgot hoznak össze, máris visszakoznak, emberi jogokra és hasonló ostobaságokra hivatkozva. Képzelheti mindenki, a manójogi aktivistákról és ügyükről milyen véleménnyel vagyok. Na még csak az hiányozna, hogy nekem kelljen hurcolnom az utazóládámat, az egyéb teendőkről nem is beszélve.
Tekintetem az utastársam által lapozgatott könyvre téved. Elolvasom címét a borítón, egyik szemöldökömet megemelve, lesajnálóan. Ez aztán rém izgalmasan hangzik. Aprót sóhajtok és szemlélődök tovább, míg beszélgetésbe nem kezdünk.
- Úgyszintén. A Bagolykő Mágustanoda mestertanonca vagyok. Harmadéves politikai szakirányon - jelölöm meg egészen pontosan, hova tartok és miért, arcomon öntudatos mosollyal, azt pedig persze kihagyom az ismertetésből, hogy másodjára kezdem a harmadik évet. Megbuktam. Már az előző évi vizsgákon is kegyelem jegyekkel mentem át, köszönhetően meggyőző személyemnek, ám most nem sikerült. Azonban olyan nagyon nem bánom ám. Nem tanulni vagyok én a kastélyban. Sokkal jobban érdekel mindaz, ami az órákon kívül történik.
Nem kérdezek rá, ő mit csinál a faluban. Legalábbis szóban nem, csak emelek kicsit szemöldökömön, várva, hogy magától értetődően ő is jobban kifejtse, mi a látogatása célja. Egy kicsit elpillantok a macska felé is, amikor a vékony hangok érkeznek felőle.
- Elég egyedi a mintája - véleményezem azt a bajuszra emlékeztető, fehér bundafoltot az orra alatt. Ha őszinte ember lennék, a röhejes jelzőt használtam volna rá, azonban csak akkor vagyok őszinte, ha éppen úgy tartja kedvem, akkor viszont fájóan. Nagyon-nagyon fájóan. Régen nem voltam az, azonban pár éve elhagytam már az óvatoskodást, a leplezést. Aki addig azt hitte, ennél már nem lehetek kellemetlenebb, az akkor átgondolhatta az életét.

* * *
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A legrellonosabb diák - 2017 ősz/tél
Anastasia Strakhova
Tanár


angyal
offline
RPG hsz: 42
Összes hsz: 109
Írta: 2019. április 1. 15:45 | Link

Jonathan Gerhard Van den Bergh
Джонатан Герхард Ван ден Берг


Egy és ugyanazon helyre vezet az utunk. Ezt kedves, de visszafogott mosollyal akceptálom. Legalább nem egymagam fogok tévelyegni az állomáson az iskola felé vezető út után kutatva. Ennek örülök, ez így nagyon hatékony. A férfi viszont, elmondása szerint diák. Ez, hogy az igazat megvalljam őszintén meglep. Kollégának hamarabb mondtam volna, mint lehetséges tanítványaim egyikének. A tudat szemöldököm pillanatnyi összevonására késztet, de nem öntöm szavakba felmerült gondolataimat. - Ez igazán remekül hangzik - jegyzem meg, majd úgy döntök, hogy nem fejtem ki saját érkezésem célját és árulom el neki, hogy tanárként leszek jelen ott, ahová ő tanulni igyekszik. Teszem mindezt annak ellenére, hogy látom elvárja. Ezután a férfi Lexre néz és megjegyzést tesz a küllemére így a szó el is terelődik. A macskám valóban nagyon érdekes bundázattal rendelkezik. Pont ezért nem vette magához senki a menhelyről, mert egyesek szerint ördögi a külseje. Szerintem csak Salvador Dalira hasonlít. Nekem nem volt ez ellen semmi kifogásom. Belenéztem a szemébe és szerelembe estem az első találkozáskor. - Igen, valóban egyedi és nem csak a mintája. Ő a legtöbbet alvó macska a világon - nézek be a továbbra is lustálkodó szőrgombócomra és tudom, hogy jól választottam, amikor őt hoztam el két évvel ezelőtt. - Jól tudom a Bagolykőben lehet állatot tartani, ugye? - érdeklődöm ártatlan arckifejezéssel. Sötét szürkéskék szemeim kíváncsian vetem a velem srégen szemben ülőre. Azt hiszem neki nincs állata. Valahogy nem az a típus. Talán gyermekként volt neki, de ma már biztosan nincs. El sem tudom képzelni, hogy tiszta és elegáns öltönyét belepné egy kutya szőre vagy épp karmaival dagasztaná combját egy macska. A karján egy bagoly sem épp reális kép, így ezt is elvetem míg várom válaszát feltett kérdésemre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mitzinger Bence
Házvezető Navine, Okklumentor, Auror, Minisztériumi dolgozó, Bogolyfalvi lakos, Iskolai dolgozó


#teamcsövesbánat
offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 157
Írta: 2019. április 8. 14:26 | Link

Right hand
<így>


Nem volt mit cáfolni rajta, hogy a világ vége után hárommal egy behajtani tilosokkal tűzdelt bekötőutak végén vagyunk. tudtam, igazából valahol mindketten, hog ez szánt szándékkal volt, és egyelőre azt sem zártam ki, hogy nem volt ebben mélyen Gabe, de sosem kérdeztem rá, ennyire nem segített vagy rontott a helyzetünkön.
- Mint egy politikus, aki megteheti, hogy mindent csendessé simogasson - mert az egyik ilyen volt, innentől pedig... van még kérdés? Én mint ügyvéd sem éreztem azt, hogy az igazságérzetemnek jót tenne holmi piszkos pénz, de még mindig jobb helyen volt nálam, mint ha marad ott. Na meg a gyerekei meg a nő azért megkapták a magukét. Ez az ügy nem arról szólt, hogy sikere legyen, hanem, hogy valami kompromisszum, amit a pasas nem tudott elfogadni.
- Mondjuk úgy inkább jogilag féltem elsősorban, aztán a munkájának is egy pofon a faltól, és csak ez után jön esetleg a milyensége, de meglátod - zártam le, mert ha már ráborítom mire számíthat, nincs mit szépíteni. Remélem ő is röhög majd annyira, mint én első körben. A másodikban kevésbé volt az, hogy ez nem vicc, vagy nem pont munkakörülmény. Bár Kreßlernél sosem tudom mi az, amit még a melóért tesz, és mi az, amit már nem.
- Nem, helyette itt van Gabe és már majdnem nosztalgikus. És... ha nincs más terved, a harmadik lakó a szinten félig már kiköltözött, szerintem adott - néztem rá, majd vigyorogva magunk elé, ahogy egész elcsendesült minden, majd újabb zsivaj jött, de ez már a falué volt, nem holmi vonatok vagy utasok. Bizarr módon utáltam ezt is, mondjuk a belvárosi részeket is.
- Azt mondják a korral jár. És ne is hozd elő, próbáltam. Aláírtam volna az egy évest, megújítással együtt. De nem - ingattam is meg a fejem, nem terveztek ebbe belemenni. Egyrészt folyamatban lévő ügy alatt amúgy se, utána meg nem volt elég tiszta és fényes a papírom. Azóta jóval szebb persze.
- Ezerszer inkább az, mint ez. De majd vége lesz - vontam meg a vállam lazán.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Jonathan Gerhard Van den Bergh
INAKTÍV


belgian prince
offline
RPG hsz: 113
Összes hsz: 825
Írta: 2019. április 15. 12:58 | Link

- ¤ -
Anastasia Strakhova
- ¤ -

Csinos arcomon meglehetősen semmilyen mosoly ül, miközben bólogatva hallgatom a mesélést a kiskedvencéről. Az állatok egyszerűen teljes mértékben hidegen hagynak. Amelyikük nem idomított, az nem is igazán értem, mire jó. Mondjuk tény, engem a világ dolgaiból vajmi kevés hoz lázba, viszont azok mélységesen és fel sem tudom fogni, hogy mások azokkal hogyhogy nem törődnek. Ilyen a stílus, a divat, a rangos események, a műkincsek és hasonló, fennkölt dolgok.
- Igen, jól tudja, lehet - erősítem meg az elképzelését és magamban hozzáteszek egy "sajnos"-t, dehát amíg az én köreimet nem zavarják a különféle lények, addig tőlem csinálnak, amit akarnak. Senki sem mondhatja rám szerintem, hogy ne lennék igazán végtelenül megengedő és elfogadó.
- Talán kegyed is oda tart? - emelem meg vékony szemöldököm és kérdezek erre rá szóban is, ha már a jeleimet nem értette vagy csak nem volt hajlandó foglalkozni velük. Minden esetre az érdeklődését jó apropónak találtam, hogy kiszedjek belőle ezt-azt.
- Vagy csak látogatóba érkezik a faluba? - folytatom a tudakolást.
- Ahhoz képest, milyen egy koszfészek, vannak meglepően kellemes részei - véleményezem Bogolyfalvát nyájas mosollyal, mintha minden kiejtett szavam dicséret lenne. Igazából így is érzem. Hálás lehet a falu, hogy ilyeneket mondok róla.
- A teaház, az antikvitás... - sorolom, aztán elpillantok a mellettünk futó tájra, és nem nagyon lehet tudni, befejeztem-e a díjazottak sorát, vagy csak ilyen erősen elgondolkoztam azon, mit említhetnék még.

* * *
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A legrellonosabb diák - 2017 ősz/tél
Ophelia Carolina Brown
Tanár, Animágus, Egyetemi tanár, Végzett Diák, Előkészítős tanár


Bestia
offline
RPG hsz: 122
Összes hsz: 376
Írta: 2019. május 9. 21:23 | Link

Only one, only u
Outfit

Végig a vonat ablakán bámultam kifelé. Igen, eszembe sem jutott volna, hogy vonattal jöjjek vissza, de elkapott a feeling, és gondoltam miért ne jöhetne egy kis izgalom a megszokott hopphálózat helyett. Szeretek veszélyesen élni, na. Az utolsó húsz percet ülöm a vonaton és az elsuhanó fák látványát vetem papírra már egy ideje. Néhány madarat is sikerült elkapnom a képre, de itt leginkább a fákra szeretném tenni a hangsúlyt és úgy érzem sikerült is. Amióta Arie-nak odaadtam a rajzot, amit neki és rólunk csináltam, másra sem vágyom, csakhogy mindent papírra vessek, amit látok és érzek. Na igen, nem mindig vidám és szép rajzok ezek, de ki tud mindig mosolyogni és boldog lenni?
A hetek, amiket Romániában töltök egyre gyorsabban telnek el. Hiányzik. Rettenetesen, de nem szentelhetem az egész életem a sárkányoknak (de), és gondolnom kell a jövőmre is (nem), meg most már Arie is. Már csak azért is ilyen boldog a mai nap, mert tegnap végérvényesen kiköphettem azt a cuccot a számból, és ez most nagyon undorító lesz; a cuccaim között jön velem vissza egy üvegbe. Hát na szükségem van rá, különben cseszhetem az egészet, és nem azért szívtam ennyit, hogy kárba vesszen, főleg, hogy megkaptam a fülest a vége felé; szívószál. És mennyire jó ötlet, Merlinre!
A vonat lassan és zötykölődve áll meg. Mindenki sietősen kapkod a teli kabinból, hogy az elsők között szálljanak le. Nincs meg a kellő motivációm ahhoz, hogy leszálljak, egészen addig, amíg... Komótosan kapom fel a cuccaimat, a felettem lévő rácsos csomagtartóról meglepően nagy erővel és lendülettel rántom le a csomagomat, majd egy halovány mosollyal indulok meg az ajtó felé. A néni kiabál, az unokája vissza, sűrű elnézések közepette fúrom át magam közöttük, mert természetesen ezt mind az ajtóban kell csinálni. Az utolsó lépcsőfokról leugrom, csomagjaim mögöttem lebegnek utánam. Szélesedő mosollyal közeledem felé, majd elé érve arcára csúsztatom a kezem.
- Martin - suttogom neki, de választ sem várva csókolom meg. - Azért valld be, hogy eléggé hiányoztam egy tízes skálán.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Frank Arie Martin
Vendéglátós, Elemi mágus, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos


Pizzamester
offline
RPG hsz: 129
Összes hsz: 306
Írta: 2019. május 9. 22:42 | Link

Édes Feli Love


- Nem szeretnék erről többet beszélni.
Jegyzem meg feszélyezetten a mellettem lépkedő férfinek. A tekintetünk egy pillanatra találkozik, elmosolyodik, majd újra előrefelé nézünk, ahogy haladunk az állomás felé. Az elmúlt három napot vele töltöttem, megbeszéltünk mindent, meglátogatta Lunát, kicsit bejártuk a falut, és megnézte, hogyan is működnek itt a dolgok. Ezer év után újra találkoztunk, és ez valahogy egyszerre volt váratlan és ideális is, mert jobb, hogy most történt, mint korábban, amikor még papíron jegyben jártam.
A vonat begördül az állomásra, én pedig szabad kezem a nadrágom zsebébe rejtem, valahogy, amikor ő itt van, másabban öltözködöm, másabban mozgok, pedig ő aztán nem követelte ezt meg sosem. Sőt, ami azt illeti, minden volt, csak jó szülő nem, amikor Lunával a legnagyobb szükségünk lett volna rá. De temessük el a múltat, nyissunk tiszta lappal, kezdjük elölről, benne vagyok.
Szólásra nyitom a számat, de szólni nem tudok, mert hirtelen befogják, olyan váratlanul, hogy még a csomagot is elejtem, ahogy ösztönösen ráfogok a nő derekára, és belemosolygok a csókba.
- Eléggé, legalább nyolc és félre.
Csak bosszantani akarom, mert nem igaz, annál sokkal jobbra hiányzott, viszont a mellettünk álló köhint egyet, mire én gyorsan hátrébb lépek, mint rossz gyerek, és felkapom a leejtett táskát, átnyújtva neki, még a fülem is belevörösödik a zavarba.
- Indul a vonatod.
Nem, most nagyon nem szeretném, hogy itt maradjon, hogy elkésse. Csak szálljon fel, aztán suhanjon vissza oda, ahonnan jött. Meg se kérdeztem, hogy most éppen hol lakik.
- Két hét múlva találkozunk.
Esélyem sincs most bemutatósat játszani, meg hirtelen olyan zavarban vagyok, hogy meg is feledkezem erről, de szerencsére előbb lép fel a lépcsőkön, csak aztán indul el a vonat, én pedig integetek, majd szusszanok egyet, és a szőkére nézek.
- Istenem! Elfelejtettelek bemutatni!
Oké, ez ciki, nagyon ciki. Nézek rá, és hát jobb ötlet híján inkább mélyen és hosszan meg tele romantikával csókolom meg, úgy, mint a filmekben szokás, és közbe véletlenül a szájába suttogom, hogy ő volt az apám.
Utoljára módosította:Frank Arie Martin, 2019. május 9. 22:49 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ophelia Carolina Brown
Tanár, Animágus, Egyetemi tanár, Végzett Diák, Előkészítős tanár


Bestia
offline
RPG hsz: 122
Összes hsz: 376
Írta: 2019. május 10. 12:27 | Link

Only one, only u
Outfit

Egészen addig fel sem tűnik az Arie mellett álldogáló férfi, amíg gátlástalan módon bele nem köhint a filmes csókunkba. Szinte elugrik tőlem, ahogy meghallja a köhintést, mint egy gyerek, kicsit megilletődött arckifejezéssel pillantok a mellette álló férfire, aki felé a táskát nyújtja, csak egy biccentésre telik tőlem. Türelmesen várom meg, amíg felrakja a vonatra. Lehetetlen nem észrevenni, hogy Arie mennyire zavarban van. Szemöldököm megemelkedik, amikor ismét nekem szenteli magát, de nem sokáig tart rossz kedvem, mert magához húz. Belemosolygok a csókba, és körülbelül ennyi ideig tart a jókedvem, mert beközli - csak így mellékesen, ahogy már megszokhattam volna -, hogy ő az apja volt.
Eltolom magamtól, kezeimet csípőre rakom, tekintetem az övébe fúrom.
- Tehát nem elég, hogy tönkretette a filmes csókunkat - kis hatásszünet. - De még az apád is - remek, gyerekek. Ez remek! Martin valahogy elszokta felejteni közölni velem, hogy ki és ki nem tartozik a drága családi körbe. Kissé megrázom a fejem, de számszegletében ott bujkál a mosoly. Nem tudok rá haragudni, egyszerűen nem megy, és jelenleg az sem érint nagyon mélyen, hogy nem lettem bemutatva a drága papának. Valószínűleg tartom, hogy lesz még alkalmunk találkozni egymással, de ha mégsem... üsse kő. Kibírom valahogy.
- Jön két hét múlva megint, nem? - kulcsolom össze ujjainkat, majd lassan lépkedve indulok meg a kijárat felé. - Akkor bemutatsz neki - vonok vállat könnyelműen. Számomra ez annyira nem nagy dolog, ha tehetném például, én nem mutatnám be senkinek az apámat, de az élet nem kívánság műsor. Sajnos. Pedig lenne mit kívánnom még most is.
- Mielőtt elfelejtem - torpanok meg, hogy teljes testemmel felé tudjak fordulni. - Következő hónapban jöhetsz velem a rezervátumba. Lebeszéltem mindent - vigyorgok, mint a tejbetök. Tudom, gonosz dolog tőlem, de egyszerűen nem tudom elképzelni Arie-t a sárkányok között, nem véletlen beszéltem meg mindenkivel a leghamarabb. Minél előbb eljön, annál hamarabb rájön, hogy ez nem neki való, így többet nem jön velem és nem kell féltenem, hogy baja esik, eltéved, megsérül, akármi. Mert ezek mind benne vannak, ha valaki odajön. Sajnos. Ismét megindulok a kijárat felé, és végre valahára a rengeteg ember között át is tudok furakodni, anélkül, hogy akár egyetlen csomagot vagy Martint hagynám el. Ezt hívom én tehetségnek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Frank Arie Martin
Vendéglátós, Elemi mágus, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos


Pizzamester
offline
RPG hsz: 129
Összes hsz: 306
Írta: 2019. május 11. 19:23 | Link

Édes Feli Love


- Olyasmi.
Nem nagyon tudom, hogy miért nem tudtam annyit mondani, hogy amúgy drágám, ismerd meg apámat, és fordítva. Talán, mert úgy terveztem, hogy amikor hazajön, utána van két hetünk, hogy felkészítsem magunkat, hogy jön az apám. Viszont azzal nem számoltam, hogy vonattal jön, sem azzal, hogy ezzel a vonattal. Már érezem, ahogy a zsebemben rezeg a telefon, nem hív, de apám körülbelül hatvan üzenetet ír, mert a mondatrészeket mindig, de mindig külön írja.
- Nem, arra gondoltam, hogy megkérlek, addig költözz be a szekrénybe, lehetőleg ne vegyél levegőt, és ne mozogj, csak öt napig lesz itt, nem kivitelezhetetlen.
Vigyorgok rá pofátlanul, megszorítva az ujjait, csomagjai jelentős részét átvéve, és magamra akasztva. Nem fogom majd hagyni, hogy ő cipekedjen, amíg itt vagyok.
- Mondtam neki, hogy van valakim, és hogy a következő alkalommal szeretném bemutatni, Ariana nem ér rá, szóval, ha gondolod, eljátszhatod, hogy te vagy az.
Kezeket fel, hogy kit fognak nagyon csúnyán megverni hamarosan! Mert az biztos, hogy az én arcom szét lesz verve, csúnyán.
- Hivatalosan sem járok jegyben, és már papírom is van róla. Lehetsz a csajom, nem a szeretőm. Leszel a csajom?
Mondjuk, miután megkértem a kezét, majd nem mondott semmit, de mégis itt van velem, hát azért már valami csajom féleség nem? Amúgy utálom az ennyire alpári megnevezést, és ezt ő is tudja. Ha már így nyilatkozunk, akkor a nőm, de még az sem illendő. Ő a szerelmem, ki merem mondani. Szerelmes vagyok belé, és bármit képes lennék megtenni érte. Mint például sárkányok közé menni. A szerelem bolonddá és halottá tesz, de előtte legalább még apám is be fog égetni előtte. Meg a nővérem is. Meg szerintem Ariana is. Kiváló. Csak így simán, kiváló.
- Rendben, akkor Alex viszi majd a boltot, és én veled megyek.
Felelem határozottan és nyugodtan, belül meg visítva nevetek azon, hogy mekkora egy gyökérré váltam emiatt a nő miatt. Legalább boldogan halok meg, miközben egy sárkány ketté roppantja a gerincem, mert a göndör hajam miatt azt hiszi, én vagyok a nasi bárány.
- Mi lenne, ha lepakolnánk, és elmennénk enni?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ophelia Carolina Brown
Tanár, Animágus, Egyetemi tanár, Végzett Diák, Előkészítős tanár


Bestia
offline
RPG hsz: 122
Összes hsz: 376
Írta: 2019. május 11. 21:06 | Link

Only one, only u
Outfit

Kicsit elhúzom a számat az olyasmi szóra. Ezek mind olyan dolgok, amik miatt aggódnom kéne? Mármint nem olyan szintű aggodalomra gondolok, mint amikor egy anyuka gyereke beleesik a tóba, de na, értitek, nem? Hanem például olyan aggodalomra, hogy soha nem beszélt nekem a szüleiről. Semmit nem tudok igazából róla, azon túl, hogy el van jegyezve. Ha őszinte akarok lenni, ezen dolgok kiderülésére rengeteg időnk van még, és amíg ő nem szeretne beszélni a családjáról én nem fogok rákérdezni. Az isten szerelmére, hát még a testvérével sem találkoztam! Pedig ő a legfontosabb az életében, ahogy eddig kivettem a szavaiból. Lehet el kéne gondolkodnom...
- Rendben - húzom ki magam, mint egy igazi nő. - De csak akkor vagyok hajlandó ezt megtenni, ha meglátogatsz mindennap - emelem fel ajkaimhoz összekulcsolt kezünket, hogy az övére lágy csókot lehelhessek. - Meztelenül - suttogom kezébe, de épp olyan hangosan, hogy mindenképpen meghallja, és lehetőség szerint csak ő.
Felnevetek, mert van bátorsága benyomni Arianat. Istenem, Frank, sírba teszel, de tényleg. Nevetésem enyhülésével csak egy bólintásra telik tőlem így is, a nevethetnékem még nem múlt el teljesen. Öröm csillog a szememben. Nincs eljegyezve már, valahogy sikerült megoldaniuk.
- Leszek a csajod - ahogy tovább indulunk a kijárat felé, azért még fenyegetően megemelem az ujjam. - Így is szeretnék vele találkozni - vállaimat könnyedén megvonom, főleg, amikor átkerülnek Arie vállára a csomagok. Nem tudom mikor szüntettem meg azt, hogy lebegjenek mögöttem, de nem is vagyok rajta meglepődve. Semmilyen mozdulatomat, mondatomat vagy tettemet nem tudom megmagyarázni épeszűen, amikor Martin a közelemben van.
- Mi lenne, ha ennénk, mert esküszöm éhezem, aztáááán mennénk haza? - kerekedik ki a szemem, amikor az utolsó szó elhagyja a számat akaratlan. Haza. Mégis hova haza? Hozzá haza vagy hozzám haza? Melyik rohadt lakrész a haza? Zavaromban inkább köhintek csak egyet, mintha észre sem vettem volna mit mondtam, gyorsan elrendezem vonásaimat és ugyanúgy sétálok tovább, mintha mi sem történt volna öt másodperce.
- Imádni fogod a helyet, Martin - inkább neki állok lelkendezni a rezervátumról, mintsem kellemetlen legyen a helyzet. - Minden annyira gyönyörű! Elviszlek majd a kedvenc helyemre, bemutatlak a hárpiámnak, megmutatom az inkubátorokat és a nemrég hozzánk került sárkányt - ténylegesen felcsillannak a szemeim, de szerintem ez mindig így történik, amikor a rezervátumról beszélek. Csoda?
Utoljára módosította:Ophelia Carolina Brown, 2019. május 11. 21:07 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Frank Arie Martin
Vendéglátós, Elemi mágus, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos


Pizzamester
offline
RPG hsz: 129
Összes hsz: 306
Írta: 2019. május 12. 08:16 | Link

Édes Feli Love


- Gondolom, erről beszélnél. Rendben.
Látom, ahogy elhúzza a száját, és tudom, hogy ez fontos az embereknek, megismerni a másik múltját, aminek része a család is, én mégsem tartom elsődlegesnek, hogy erről szó essen, nem azért, mert bármit is titkolnék, hanem mert pont annyira központi téma nálam a saját családom, amennyire mi központi téma voltunk mi Lunával náluk. Ez pedig valahol kiábrándító, és ha szóba kerülne, akkor panaszkodásnak hatna, amit nem szeretnék. Nem volt könnyű, mind a ketten rengeteget küzdöttünk, és ez megérződik a kapcsolatunkon is, mert arra is ráhúzódott. Nem véletlenül mondott fel nálam.
- Eléggé vonzó gondolat, hogy öt napig meztelenül látogassalak meg.
Húzódik mocskosul pofátlan vigyorra a szám, ahogy lepillantok rá. Eszemben sincs egy szekrényben rejtegetni persze, imádom őt, szívesen töltöm vele az egész életemet. Éppen ezért vagyok hajlandó neki elmondani, és vele beszélgetni róla, hogy miért is tudom az "olyasmi" jelzővel jellemezni azokat, akiknek a létezésem köszönhetem. Ha egy nap családom lesz, ha azt tudom mondani a közösség néhány tagjára, hogy a családom, ahhoz érzelmi kötődést akarok, ami jelenleg Lunával és Opheliával van meg.
- Találkozhatsz vele, én is találkoztam a pasijával, aki nem a pasija, de mégis olyan idegbeteggé vált, amikor meglátott minket beszélgetni, hogy csak na. Szóval majd elhívom őket valami páros randira, vagy ilyenek.
Rengeteg találkozáson kell túlesnünk. Szeretném, ha találkozna Arianaval és Lunával, ha megismerné őket, hiszen mind a ketten formáltak rajtam, nem is keveset, és ha apámmal is, aki nem volt soha rossz ember, félreértés ne essék, csak szülőnek volt alkalmatlan, de Lunával szeretett minket, és szeret most is, láttam a szemén, ahogy a nővéremre nézett, olyan atyai szeretettel.
- Tetszik, hogy azt mondod, haza. Kellene nekünk egy otthon.
Most jön az, hogy mindent akarok én, de türelmesnek kell lennem. Az első lépés megvan, hivatalosan is kimondhatom, hogy párkapcsolatban élek, és hivatalosan is kimondhatom, hogy nem akarom a párkapcsolatomat azon a pár négyzetméteren élni, hanem egy új fejezetet szeretnék nyitni vele, és ehhez van néhány lépés, amit meg kell tennünk.
- Akkor együnk, nekem jó, mert én is éhes vagyok.
Csak a csomagok miatt gondoltam, bár tudom, hogy abból mi lenne. Hazaérünk, és ott ragadunk, itt legalább megvan az, hogy várnunk kell, nem mintha egy hét ne lett volna éppen elég hosszú idő arra, hogy várjunk, de imádom, hogy érzem az illatát, látom a mosolyát, és nem kaphatom meg azonnal. Hogy egy furcsa játékot játszunk egymással mi ketten.
- Alig várom, hogy lássam.
Felelem őszintén, mosolyogva, hiszen tényleg ez a helyzet, alig várom, hogy végre láthassam. Mosolyogva csókolok a nyakába, ahogy kilépünk a vasútállomásról, és elindulunk a vendéglátó negyed felé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ophelia Carolina Brown
Tanár, Animágus, Egyetemi tanár, Végzett Diák, Előkészítős tanár


Bestia
offline
RPG hsz: 122
Összes hsz: 376
Írta: 2019. május 12. 17:26 | Link

Only one, only u
Outfit

Hirtelen Kori szavai jutnak eszembe. Mert rossz emberek vagyunk. Amióta ez a mondat elhangzott sokszor jut eszembe, és mindig arra jutok, hogy nincs igaza, hiába bólintottam rá ott és akkor. Nem vagyunk rossz emberek, csak máshogy vagyunk jók... legalábbis nagyon szeretném ezt hinni. Amikor Arie a közelemben van, alapvető bizsergést érzek az egész lényemben, és nem nem tudnám elképzelni, hogy ártsak neki.
Kicsit megrázom a fejem, mielőtt válaszolnék neki.
- Nem muszáj - vonom meg vállaimat lazán. - Ha nem szeretnél beszélni róla, nekem úgy is megfelel - felpipiskedem, hogy elérjem arcát és lágy csókot nyomhassak rá. Elmosolyodom, de arcomra fagy, amikor meglátok egy kisfiút keservesen zokogni az állomás bejáratától pár méterre. Kérdés nélkül lépkedek felé, ám mielőtt odaérnék lassítok, nehogy megijesszem. Legbájosabb mosolyommal guggolok le elé, hogy megkérdezzem mi a baj. A sírástól megduzzadt hatalmas kék szemeit rám emeli, és mielőtt válaszolna szipog még párat.
- Leesett a fagyim - értetlenül nézek rá, kicsit oldalra is biccentem a fejem, amikor leesik, hogy lefelé kéne néznem. A lábam előtt hever egy vanília és - valószínűleg, a színéből ítélve - eper fagylalt, félig elolvadt gombóca. Hangosan felnevetek, most a kisfiún a sor, hogy értetlenül nézzen rám.
- Na gyere - egyenesedem fel és nyújtom felé kezemet, amit miután megfog, komótos léptekkel indulok meg vele a nem messze lévő fagyizó felé. A fagyis nő hatalmas mosollyal köszönt minket, én pedig megadom a kisfiúnak a lehetőséget, hogy válasszon a fagyik közül, amelyiket csak akarja. A nőtől azt kérem, hogy a kért gombócokat pohárba tegye, ami meg is történik pillanatok alatt, majd fizetek. Lehajolok a kisfiúhoz.
- Most pedig mosolyogj és menj haza - borzolom össze hosszú, szinte fekete haját a kissrácnak, aki vidáman ugrálva távolodik tőlem, és válla fölött visszapillantva kiabál nekem, hogy mennyire köszöni. Zavartan mosolyogva intek neki, majd visszacsapódom Martin mellé.
- Bocsánat - pillantok le a cipőmre, mintha az lenne a legérdekesebb dolog a világon. - Szóval ott tartottunk, hogy azt mondod kellene nekünk egy otthon - sandítok rá kissé elpirulva, és zavartan. Otthon? Mármint a közös otthonra gondolom, mert másra nehezen. Nem is tudom, hogy készen állunk arra, hogy összeköltözzünk. Így is leginkább abból állnak a napjaink, hogy eszünk, egyek leszünk - micsoda megfogalmazás, jár a keksz -, aztán veszekszünk. Mindig ez a forgatókönyv.
- Hol szeretnél enni? - torpanok meg a járda közepén. A csizma kicsit meghajlásra kényszerítette a lábam, főleg, hogy még nincs nagyon betörve, így reménykedve tekintek Arie-ra, hátha valami közeli helyet célzunk meg és nem kell kisétálnom egy pizzáért a világból.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Frank Arie Martin
Vendéglátós, Elemi mágus, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos


Pizzamester
offline
RPG hsz: 129
Összes hsz: 306
Írta: 2019. május 12. 18:06 | Link

Drága csajom Love  Grin


- De akarok, csak nem akarom, hogy utána ez alapján ítélj meg, és nem, nem azért mondom, mert előítéletesnek gondollak, hanem mert úgy, hogy benne voltam nyakik sem tudtam nem előítéletes lenni a saját nővéremmel szemben.
Ez pedig borzalmas, és a mai napig tényleg egy nagy űr kettőnk között, pedig ha szilárd kapcsolatot akarnék mondani az életemben, az Luna lenne. Tény, hogy az a gyökér pasija se segít a kapcsolatunk alakulásán, de félre tudom tenni az ellenérzésemet, viszont a múltunk túl nagy űrt képezett már közöttünk, és éppen ezért félek erről beszélni, mert azt akarom, hogy ha Luna és Ophelia végre találkoznak, akkor ne legyen közöttük előítélet, igazából védeni próbálom őket a magam módján, most kezdtem el igazán aggódni a személyiségem egy kevésbé kellemes része miatt, ami nem akarom, hogy beárnyékolja a jövőnket, mert most, hogy így erről beszélünk, egyre biztosabban érzem, hogy hosszútávra tervezünk, sőt, hogy örökre. Nagy szó lenne? Talán, de érte be merném ezt vállalni.
Szólásra nyitom a szám, de egyből be is csukom, ahogy ellép mellőlem, és odalép a síró gyerekhez. Ez többnyire az én tettem, én szoktam a gyerekeket vigasztalni, a bennem élő tanár egy pillanat alatt szokott felszínre törni. Most azonban csak állok, és nézem őt, a nőt, a nagybetűs NŐ-t, aki egy pillanat alatt forgatta fel az egész addigi életemet, és váltotta ki belőlem az ingert, hogy valahová tartozni akarok, sőt, hogy hozzá akarok tartozni.
Nézem őt, és újra szerelembe esek, ahogy egy hozzám hasonló forma, könnyáztatta arcú gyerekhez lép, ahogy vigasztalja. Nézem a gyereket, aki külsőre én vagyok, a szeme és az álla azonban Opheliáé, mintha az égiek küldték volna éppen ide, hogy újabb ébredés kezdődjön meg a bensőmben. Akarom őt, akarom a családunkat, amit együtt teremtünk meg. Nem csak a nőt akarom, nem csak a feleséget, de az anyát is, ebben a szent pillanatban érzem azt, hogy megértem arra, hogy felelősségteljes férfi, férj és apa legyek. Vele akarom megteremteni ezt.
Állok ott némán, mintha egy filmet néznék, zsebre tett kézzel, és nézem, ahogy fagylaltot vásárol, ahogy boldogságot csempész egy gyermeki élet keserves pillanatába. Ahogy racionálisan és hideg fejjel látja meg a legjobb opciót, és ez most csak a tölcsér helyettesítése, azonban hirtelen egy egész életet látok lepörögni mellette. Nézem, ahogy visszasétál hozzám, egy hosszú pillanatig csak nézem őt. Hallom, amit mond, értem, amit mond, de nem válaszolok. Nézem, majd hirtelen magamhoz húzva őt, szenvedélyesen csókolom meg, hosszan, szorítva, érezve őt.
- Otthont, családot. Veled akarom leélni az életem.
Suttogom az ajkai közé, és nem merek rá nézni, mert nem akarom, hogy elbizonytalanodást lássak a szemébe. Akarom őt, tényleg akarom, mindennel együtt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ophelia Carolina Brown
Tanár, Animágus, Egyetemi tanár, Végzett Diák, Előkészítős tanár


Bestia
offline
RPG hsz: 122
Összes hsz: 376
Írta: 2019. május 13. 20:17 | Link

Only one, only u
Outfit

Csak fél füllel hallom Arie magyarázkodását, mert a síró kisfiúhoz lépek. Meglepődök én is azon, amit teszek, de nem fogom letagadni; automatikusan jött. Nagyon sok ideig azt hittem, hogy én sosem leszek felkészülve egy gyerekre, soha nem leszek jó anya, de amióta a rezervátumba egyre több gyerek jön látogatást tenni, valahogy hozzájuk szoktam és megtanultam őket kezelni. Nem véletlen az előkészítős oktatás sem. Valahogy már nem idegesítettek egy idő után, türelmesebb lettem, önkéntesen vállaltam el a gyerekek felügyeletét és a csoportok idegenvezetését. Felnőttem. Vagy igazából nem is tudom mi erre a megfelelő szó. Megértem arra, hogy szülő legyek? Merlin gyere le, baromságokat beszélsz Brown, szedd össze magad! Bah, hülye vagy megint.
Hirtelen érzem meg ajkait ajkaimon, és időm sincs reagálni rá, csak automatikusan nyaka köré fonom a karjaimat, mintha mi sem lenne természetesebb egy forgalmas járdán. Hozzápréselem magam, érzem övét a csípőmnél, orromat megcsapja férfias illata, aztán eltávolodik és megszólal... Miért kellett?
- Mi van? - pillantok kissé ijedten Martinra, miután egy ideig csak bámul rám. Az is kicsit frusztráló volt, de nem ilyen folytatásra számítottam. Egyáltalán nem, ha őszinte akarok lenni. Tudom, hogy nemrég fejtegettem a gyerekekhez való hozzáállásom és a szülőség is feljött, mint téma, ám egyáltalán nem gondoltam, hogy ide jutunk ki.
- Mármint - folytatnám, de elakadok. Mégis mit mondjak neki erre? Pár hónapja ismerkedtünk meg, és oké, nem biztos, hogy úgy kezdtük a kapcsolatunkat, mint mindent normális pár, de azért annyira nem vagyunk rosszak. Alig ismerjük egymást, és most közös családról beszél nekem, én meg állok előtte ledermedve, mint egy elmebeteg. Gyerünk, találjunk ki valamit gyorsan.
- Én... én... - hebegem, aztán megkeményítem vonásaimat. - Nem - vonok vállat egyszerűen, majd egy elbűvölő mosolyt küldök felé, miközben ujjainkat ismét összekulcsolom. Kezét ismét ajkaimhoz emelem és lágy csókot lehelek rá.
- Majd egyszer. Talán - mormogom kézfejének, végül ismét magunk közé ejtem kezeinket. - Na, Frank, hol együnk, mert kezdek tényleg nagyon kikészülni az éhségtől? - csókolom arcon felpipiskedve, ahogy elindulok egy kivilágított tábla felé, ami kaját hirdet. Nekem mindegy, csak egyek. Úgy sétálok és úgy mosolygok, mintha mi sem történt volna pár perccel ezelőtt, pedig... csak remélhetem, hogy Arie nem fogja felhozni a történteket.
- Mesélsz nekem a testvéredről? - mosolyodom el gyengéden, ahogy leülök egy szabad asztalhoz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Anastasia Strakhova
Tanár


angyal
offline
RPG hsz: 42
Összes hsz: 109
Írta: 2019. május 17. 21:49 | Link

Jonathan Gerhard Van den Bergh
Джонатан Герхард Ван ден Берг


 Miután tanár létemet elkerülve, ezzel inkognitómat megtartva adtam elodázó választ, a férfivel másról már nem beszélgettem. Az út további részét a könyvem lapjaira nyomtatott sorok olvasásának szenteltem. Azt hiszem el is nyomhatott pár percre a buzgóság, mert a végállomáson eszméltem fel, ahogy Alex is akkor kezdett panaszosan tiltakozni a sokórás bezártság ellen. Megérem, hiszen az én tagjaim is szintúgy elgémberedtek. A férfi már nincs a kupéban. Biztosan elsőként igyekezett leszállni. Ez a viselkedéséből evidens lenne. Ezért nem is nagyon bánkódom amiatt, hogy nem ő mutatott számomra utat új otthonom felé. Leszállva a szerelvényről előbb úgyis macskámat kell hagynom, hogy egy arra alkalmas helyen elintézze ügyes-bajos dolgait. Csak azután fogunk elindulni, hogy a Kastélyt megkeressük. Kétlem, hogy ne lenne kitáblázva, ám ha még sincs, akkor a jó öreg kérj útbaigazítást elv segít majd. Ebben teljesen biztos vagyok. Itt is biztosan élnek jó szándékú emberek, akik az útkeresőt, a vándort, a megtévedt turistát irányba állítják és terelgetik. Az állomás kellemes és nyugodt, nem hiába néhány nappal az év eleje előtt érkeztem. Még csak pár buzgó diák érkezett be velem együtt és talán néhány leendő kolléga. Kicsit körbepillantok, elnézem az embereket, majd látványra igen szerény csomagommal és macskámmal együtt megkeresem a kijáratot.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Theory Delacroix
Diák Rellon, Elsős diák



offline
RPG hsz: 30
Összes hsz: 36
Írta: 2019. július 13. 18:59 | Link

„Drága” bátyám
~ aki csak két teljes perccel idősebb nálam ~

Száz ágra sütött a Nap, de messze nem ez volt a legfényesebb, legvakítóbb jelenség a környezetemben, hanem a „drága” bátyám önelégült mosolya. Az ablakra tapadt, mint egy pióca, és bámulta a rohanó tájat a túloldalán. Ha tippelnem kellett volna, most a világ legboldogabb emberének érezte magát, hiszen kiszabadult otthonról. Már nem fogja vigyázni minden egyes lépését anya és apa. Csak én fogom. Bár lehet, hogy jobban teszem, ha a jövőben letagadom Őt mások előtt. Tudni illik egy icurka-picurkát nehéz a természete. Helyesbítek, nála elviselhetetlenebb emberrel még életemben nem találkoztam.
A vonat egy kissé hangosan zakatolt alattunk, de nem eléggé ahhoz, hogy ne halljam Őt, miközben nagyban jártatta a száját. Nem értettem, mit mondott, de nem is érdekelt. Ránéztem, majd le magam mellé, az ülésre. Sóhajtottam egyet, majd újra ölembe vettem a könyvem, és olvasni kezdtem. Azonban nem tudtam huzamosabb ideig koncentrálni a szövegre, mert Theon irritáló hangja zavart fel.
─ Mi van már?! ─ nem volt szükséges válaszolnia, a pakolászásából rögtön koppant, hogy itt fogunk leszállni. Szépen belecsúsztattam a hátizsákomba a könyvem, majd felszedtem a kisállathordóm és a bőröndöm. Ezután ügyesen nekidőltem a falnak, megkapaszkodva az ülésben, véletlenül se ingjak meg, vagy netán dőljek is el Hófehérke társaságában, mert egy remek tulajdonsága ilyenkor kiröhögni engem. Azonban most Ő követett el hibát, és megbotlott, amikor fékezett a vonat, én pedig egy jólesőt kacarásztam a nyomorán, majd előre mentem. Ilyen ez a testvéri szeretet…
Egy padnál vártam meg Theont, és az ő csomaghadát, amelyekkel bajlódott séta közben.
─ Mi van, Theonka?! Sikerült leszállni, ahogyan látom. Nem nehezek a csomagok? Kellett neked egy egész fodrászkellékest elcsomagolnod. ─ nevettem még egy keveset, igazán jóízűen, majd felnyaláboltam magam, és elvettem tőle pár terhet. Majd én leszek lovagias, háta átragad rá is. ─ Most merre egyébként?
Utoljára módosította:Theory Delacroix, 2019. augusztus 7. 20:04 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Theon Delacroix
Diák Rellon (H), Elsős diák


Hóvihar | "Az a fura rellonos srác"
offline
RPG hsz: 77
Összes hsz: 244
Írta: 2019. július 13. 20:12 | Link

A pióca a vállamon
- akinél még mindig idősebb vagyok -

Ahogy távolodtak otthonuktól, Theonban úgy realizálódott a tény, miszerint a magyar tömegközlekedés valami pocsék. Odahaza, Franciaországban a vonatok úgy száguldoznak, hogy arra nem jut az embernek ideje, hogy megtekintsen egy-egy várost, míg itt külhonban az olyan élőlények hosszú elnevezésére is akad idő, mint mondjuk a szarvasmarha. Amik amúgy egészen érdekes és gyönyörű állatok, s habár ezt szerette volna minden egyes alkalommal húga tudtára adni, mikor a vonat elpöfékelt egy mellett, leányt egyáltalán semmi sem tudta kizökkenteni könyve társaságából. Még széles mosolya sem, mely' annak a ténynek okán alakult ki arcán, miszerint végre nem kell több hétvégét Delacroix nagyiék macskaszagú lakásában eltöltenie, hanem végre azt kezdhet az életével, amit akar. Akár meg is főzheti Theory patkányát... Igen, arra valószínűleg felfigyelne, nem úgy mint arra, hogy valószínűleg nemsokára elérik a végállomásukat.
Néhányszor megpöcköli a lány könyvét, meghúzgálja a haját, majd elereszt egy 'Hé, itt vagyunk!'-ot, majd nekifog a csomagjai kihalászásának, ami meg kell hagyni, nem lesz egy egyszerű feladat. Pláne nem akkor, ha a fodrászkellékeid több helyet igényelnek, mint az alsógatyáid. Sikeresen el is botlik, mikor a negyedik bőröndöt rángatja ki ideiglenes helyéről, melyet Theory egy gúnyos vihogással jutalmaz, mire Theon grimaszol egyet, majd megmutatja neki ízlelőszervét.
Nagy neheze ugyan, de leverekszi magát a járműről, azonban a megpróbáltatásoknak kicsit sem szakadt még vége, mivel nagy valószínűleg estére sem fogják megtalálni az iskolát, ugyanis egyik ikernek sem olyan jók a képességei, hogy egyedül elnavigáljanak egy totális ismeretlen helyen. Persze a büszkeség bőven nagyobb annál, minthogy bevallja, nem tudja merre is kell menni.
- Mit t'om én! Mondjuk menjünk... balra! - Közli, kezével az említett irányba bökve, majd anélkül, hogy megnézné, húga jön e utána, elindul az általa helyesnek vélt úton.  
   
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Theory Delacroix
Diák Rellon, Elsős diák



offline
RPG hsz: 30
Összes hsz: 36
Írta: 2019. július 13. 21:17 | Link

„Drága” bátyám
~ Szóval lenyűgöznek a tehenek? Ezt eddig nem is tudtam... ~

─ Sok sikert! ─ kiabáltam a fivérem után, majd elindultam jobbra. Pár métert haladtam előre, majd odaléptem egy idős hölgy mellé, és bájos mosolyt ültettem az arcomra. Illedelmesen köszöntöttem, mint egy tökéletesen nevelt lányka, majd megérdeklődtem az iskolába vezető utat. Merre is van pontosan, milyen hosszú, és hol kell kanyarogni.
Miután kielégítő választ kaptam, és remek memóriámnak hála elraktároztam az információt, megköszöntem a rögtönzött útbaigazítást, és szedtem a sátorfámat Theon után. Félúton ledobtam a holmim, hiszen úgyis arra kell visszasétálnunk, minek pocsékoljak energiát, majd futólépésben közelítettem meg a vérem, és meghúztam annak hosszú, hófehér hajkoronáját. Ezután megálltam, és szépen csendben vártam, hogy letépje a fejem, hiszen a frizurája a mindene.
─ Drága bátyám, ahelyett, hogy idegölően viselkedsz, mint mindig, tehettél volna kivételt, és egyszer, de csak egyszer, most az egyszer, beismerhetted volna, hogy halványlila dunsztod sincs, hol a manóban vagyunk. Elismerem, ha nem vagy, nem szállok le a vonatról, de neked is el kell, hogy ha én nem vagyok, soha nem tudod meg, hogy balra menve nem találsz el az iskoláig, csak fényévek múlva. ─ mivel a Föld egy nagy gömb. Mondamám, hogy beleőszülne, mire megkerüli, de már így is az. ─ Szóval tettünk vagy ötven métert teljesen feleslegesen, hála neked. ─ olyan szívesen megveregettem volna a vállát, de ha egy fokkal közelebb lépdelek hozzá, és pipiskedni kezdek, én leszek rögvest beszédtéma. Szóval csak lazán, csak icipicit oldalba vertem, de mivel elég kislányos hozzá, biztosan nem fogja jajveszékelés nélkül hagyni.

Utoljára módosította:Theory Delacroix, 2019. augusztus 7. 20:05 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Theon Delacroix
Diák Rellon (H), Elsős diák


Hóvihar | "Az a fura rellonos srác"
offline
RPG hsz: 77
Összes hsz: 244
Írta: 2019. július 13. 22:03 | Link

A pióca a vállamon
- még szép, hisz a rokonom vagy -

- Sok sikert! - Kiáltja el magát ugyanabban a pillanatban, mikor Theory is, ahogy csomagjaival a másik véglet felé veszi az irányt. Mindig is ilyen volt; végtelenül makacs és első sorban rettentően kibírhatatlan. Egy valamit Theon pedig nagyon utál, ha nem neki van igaza ennél fogva másnál van az irányítás. Tudja nagyon jól, hogy valószínűleg rossz irányba megy, ám ha a fene fenét enne sem tenne a lány kedvére. Sőt, tisztában van vele, hogy így is, úgy is ő is el fog jönni, hogy visszavigye a jobb oldalra, hisz a szüleik leennék drága Napsugár fejét, ha szegény tehetetlen Theonkát magára hagyná egy teljesen idegen környezetben. S mintha csak a másik meghallotta volna a gondolatait, ismét felcsendül mögötte az a már jól ismert, rikácsoló hang. Theon szája mindentudó, gúnyos mosolyra húzódik, hisz végtére is, pontosan úgy alakult a helyzet, ahogyan már a vonaton is eltervezte: ő nem csinál semmit és Theory-nak kell elvégeznie a munka piszkosabbik részét. Oh, a kis hiszékeny és egoista kicsilány... Theon ellen Theory, egy-null.
- Minek? Hisz ha eltévedünk és kint kell töltenünk az éjszakát se maradunk éhen. Itt a kis szőrmókod, megsütjük azt aztán kész. Olyan lesz mint a Shrekben. Oh, várj, már most olyan, hisz otthonról idáig jött velem egy szamár - húzódik még nagyobbra mosolya, ahogy íriszeit hol a patkányra, hol a másik állatra emeli, miközben sértetten fésülgeti meg copfba fogott hajkoronáját.
Utoljára módosította:Theon Delacroix, 2019. július 14. 13:00 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Theory Delacroix
Diák Rellon, Elsős diák



offline
RPG hsz: 30
Összes hsz: 36
Írta: 2019. július 13. 23:03 | Link

„Drága” bátyám
~ aki valójában nem más, mint egy ogre ~

Mély lélegzetet vettem, majd lassan kifújtam a levegőt. A szám akarva-akaratlanul féloldalas mosolyra húzódott, a szemeimbe pedig beleköltözött a jól megszokott dac. Egy kósza, fehér tincset a fülem mögé söpörtem. Menten felfordult a gyomrom a Theon arcán éktelenkedő, fogkrém reklámba illő vigyor láttán, és éppen ezért kedvem támadt letörölni azt. Ha harc, hát legyen harc!
─ Szamár, mi? Akkor ezt azt jelenti, hogy te vagy Shrek, ami rengeteg dolgot megmagyaráz. Kezdve a képeddel. A szobádban lévő állandó disznóólat, meg az evési szokásidat. Csak hogy tudd, Edgar és én leszavaznánk téged. Egy patkány fél fogunkra se lenne elég, ahogyan egy törpe lány sem, és mivel te vagy az idősebb hármunk közül, többet éltél már nálunk, így téged ennénk meg. Igaz, ami igaz, férfi létedre eléggé csontos vagy, de legalább lenne fogpiszkálónk. Amúgy is… tudod, hogy Edgar mennyire szeret csontokkal játszani, és koptatni velük a pici, pengeéles fogacskáit. ─ ezzel belekapaszkodtam a bátyám lófarkába, majd alaposan megrángattam, és a kívánt irányba húztam vele. ─ Ha nem jössz magadtól, így foglak elvonszolni az iskoláig, ezt a legjobb lesz, a fejedben lévő káposztalébe mártogatod! Mert, hogy ott nincs semmi más, az biztos! Miért kell úgy viselkedned, mint egy… áhh, hagyjuk… ─ szusszantam egyet, majd újra a kezeimbe vettem minden tartozékom.
─ Olyan jó lesz végre nem veled lenni... ─ pördültem meg az úton bőröndöstől. Amióta csak az eszemet tudtam, azt a pillanatot vártam, hogy megszabaduljak a bátyámtól. Néha úgy éreztem, és érzem most is, hogy bele tudnám fojtani egy kanál vízbe, de anyuék ennek az említésétől is mérgesek lettek.
Utoljára módosította:Theory Delacroix, 2019. augusztus 7. 20:07 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Theon Delacroix
Diák Rellon (H), Elsős diák


Hóvihar | "Az a fura rellonos srác"
offline
RPG hsz: 77
Összes hsz: 244
Írta: 2019. július 14. 18:59 | Link

A pióca a vállamon
- csacsi a családban -

- Ez azt jelenti, hogy én megtalálom a saját elátkozott hercegnőmet, míg neked marad egy ronda sárkány - folytatja gyerekes eszmecseréjüket, megkoronázva mindazt egy laza nyelvnyújtással. Bizonyára lehetett valami abban a vízben, amit a vonaton ittak, hisz Theory teljesen önmagából kivetkőzve viselkedik. Félre ne értessék, mindig is egy kiállhatatlan fráter volt, de most valamivel az átlagosnál is borzalmasabb. Talán megveszett a patkánytól... Bizonyára, mivel az a kis féreg olyan disznóólat hagy mindenhol a lakásban, mint amelyről a lány is beszélt a közös hálórészükben. Így igaz, mikor a lány a "szobájában lévő sertéseket megszégyenítő állapotról" papolt, akkor az ő részéről is beszélt. Szóval ki is csinálja most a kupit? Theon nem szól rá semmit, csak az ajkaival némán megformázza a közös szót, majd egy újabb százwattos mosolyt villant. Sokat kell még tanulni a kicsi lánynak, hogy felülmúlhassa őt.
- Emlékszel rá, mikor nagyi házában bújócskáztunk és te beszorultál egy ládába? Igazán maradhattál volna még ott... mondjuk úgy... örökre - szisszen fel ahogy Theory fehér pókfonalakra emlékeztető loboncánál fogva próbálja ráerőltetni az akaratát. Ilyenek ezek a nők, mindig azt és akkor kell csinálni, mikor ők akarják. Áh, színtiszta felüdülés lesz végre nélküle élnie az életét, s ha több dologért nem is, azért az egyért hálát at a szüleiknek, hogy nem azonos neműek lettek, mert akkor még a hálóban sem lenne nyugta. Így viszont lesz egy egész emelete teljességben mentes bárminemű Theory nevű élőlénytől.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Theory Delacroix
Diák Rellon, Elsős diák



offline
RPG hsz: 30
Összes hsz: 36
Írta: 2019. július 14. 20:33 | Link

„Drága” bátyám
~ azért tudd, hogy valahol mélyen szeretlek ~

─ A te esetedben herceg, és amúgy sem választana téged, ha van egy csepp esze. Nem átkozná el magát örökre veled, mint ahogyan én tettem évekkel ezelőtt. ─ hunyorogtam a nyelvét nyújtogató Theonra. Gyerekkori rossz szokása volt, hamarabb tudta ezt, mint beszélni. Mindig is utáltam, ha ezt csinálta, ahogyan a szüleink is, de mindegy hányszor volt leszidva miatta, vagy büntetésben, nem szokott le róla. Ez is remekül árulkodott arról, hogy a felfogóképessége egyenlő a nullával, makacs, mint az öszvér, és csak magával képes foglalkozni.
Annyira jólesett hallani, ahogyan sziszegett, miközben útbaigazítottam a hajánál fogva. Ez pedig az én rossz szokásom volt, nem volt mit tenni, ilyennek születtünk. Ő kényszerített rá, hogy ezt tegyem, máskülönben nem figyelt volna oda rám, főleg nem arra, amit mondtam, ha az ellentmondott az ő elképzeléseinek.
─ Tisztán emlékszem. Hidd el, ha tudom, hogy számodra már nincs remény, hogy valaha is normális legyél, kétszer is átgondolom, kiabáljak-e. Szívesebben maradtam volna ott, mint hogy egy fél életen át miattad szenvedjek. De tudod mit, jó testvérhez mérten reménykedem benne továbbra is, és nem adom fel, hogy értelmet verjek a fejedbe. Még fiatalok vagyunk, hátha sikerül megkomolyodnod, bátyus. ─ bár erősen kétlem. Van, ami nem változik. Ilyen a tény is, hogy Theon a testvérem. És az is, hogy emiatt valahol mélyen, legbelül szeretem, és merem feltételezni, hogy Ő is engem, bár néha erősen kételkedem ebben.
Utoljára módosította:Theory Delacroix, 2019. augusztus 7. 20:07 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Theon Delacroix
Diák Rellon (H), Elsős diák


Hóvihar | "Az a fura rellonos srác"
offline
RPG hsz: 77
Összes hsz: 244
Írta: 2019. július 15. 18:23 | Link

A pióca a vállamon
- valahol mélyen én is... talán -

Theon nem válaszol semmit húga újabb adag sértésére, inkább figyelmen kívül hagyja, hisz bőven lesz még ideje, hogy a sárga földbe tiporja drága vérét. Helyette inkább felkapja csomaghadát, s annak súlyát tekintve lassan, elcsoszog ez alkalommal a jobb oldali irányba. A leányka korábbi tettét kompenzálva ő is meghúzogatja annak az ikrekre oly' jellemző hajzuhatagát, majd hogy ezt ne tudja a másik újra megtenni, kicsit felgyorsítja lépteit. Azért mégsem hagyja teljesen magára a másik, hisz valahol a lelke mélyén szereti őt, s mégiscsak egy vérből vannak mindketten, még ha néha meg is tépnék egymást, mint ahogy azt mai tetteik is mutatták.
Még mielőtt belevetnék magukat az iskola rejtelmeibe, Theon felveti, hogy elmehetnének körülnézni egy kicsit a városban, hisz akárhogy is nézzük, jó sok évig fognak még itt élni és jó lenne tisztában lenni vele, hogy körülbelül mi hol van. Említettem már az ikrek fantasztikus tájékozódási képességét, ez nem tűnik valami fantasztikus ötletnek. Hamar el is tévednek, s találják magukat teljesen egyedül Bogolyfalva egyik ismeretlen utcáján.
Mondhatni, igazán jól kezdődik ez az iskolás élet, igaz?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ambrózy Henrik
Tanár, Mestertanonc Tanár, Red Squadron csapattag



offline
RPG hsz: 96
Összes hsz: 190
Írta: 2019. szeptember 16. 12:42 | Link

Csepreghy úrfi
Lillára várva | komolyba

Miután Lilla elutazott a szüleihez, Henrik pedig a romániai kiruccanás miatt nem tarthatott vele, így ő otthon foglalatoskodott és gondolkodott. Ez egyébként semmi jót nem jelent kettejükre nézve, mert attól a ponttól, hogy végzetesen elromlott minden, egészen addig a pontig, hogy semmi sem lesz már ugyanolyan, érzelmei minden állomást megjártak. Tudjátok, olyasfajta vonat volt ez, ami minden tyúkólnál megáll és elidőz egy kicsit, a legszemélyebb személyvonat.
Ez a hasonlat amúgy illik is a jelenlegi szituációhoz, ugyanis Lilla épp ilyen járművel érkezik vissza Bogolyfalvára. Nyilván ő is gondolkodott. Komolyan mondom, ettől a szótól lassan kiráz a hideg is. Na de egy szó, mint száz, Henrik úgy dönt, kimegy elé és rittyent egy rém romantikus jelentet, ahol a férfi epekedve várja kedvesét. Ezt az idillt csupán a benne felgyülemlett feszültség rombolja porig, így idegességében végül virágért is elfelejt elmenni. Egy szép szál vörös rózsát akart, de ha most visszafordulna, elkésne. Murphy, te szemét. Az állomásra kiérve már csak alig pár perc van a vonat érkezéséig, mikor egy hang szárazon közli, hogy a szerelvény késik húsz percet. Henrik lehunyja szemét és csak az a jól megfontolt kérdés jut eszébe, hogy mikor olvadt be a mágusvasutak a MÁV-ba?
Tehetetlenül ácsorog a többi várakozó között, akik legalább annyira morcosak a hír hallatán, mint ő. De ugye mit van mit tenni, el kell ütnie az idejét, ami tulajdonképpen semmire sem elég. Hiszen ha most innen indul el virágot venni, megint nem ér vissza, de egy helyben ácsorogni húsz percet meg időpazarlás. Megcsóválja fejét és a távolba meredve szuggerálja a vonatot, hátha ettől hamarabb megérkezik. Kezeit zsebébe mélyeszti és komor arckifejezéssel mered előre, talán el is bambul. Sok minden megfordul fejében, ahogy a másodpercek csigalassúsággal vánszorognak tova, mégis, mikor ismét az órára pillant, csupán egy perc telt el. De hosszú lesz ez.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Csepreghy Péter
Diák Eridon (H), Elsős diák


a Pösze Petya
offline
RPG hsz: 48
Összes hsz: 168
Írta: 2019. szeptember 16. 13:39 | Link

XII.

Ma reggel úgy döntöttem, hogy a kastélyon kívül fogok reggelizni. Ezért lementem Bogolyfalvára – mert szereztem állandó engedélyt, thanks Mom – és meglátogattam a cukrászdát, biztosan hiányoztam már nekik. Amióta Vajda Ricsivel volt ott egy a kellemetlennél is kellemetlenebbül kezdődő randevúm, nem szívesen mentem oda, mert csak feltépte a sebeket. Az igazat megvallva, nem is esett olyan jól az a… hat fánk. Így nem is időztem ott sokat. Elvitelre kértem egy virslis párnát. Néha a sósat is megkívánom. Ezért akkurátus léptekkel, nyugodtan elindultam a vasútállomás irányába. Szép nap ez a mai; a madarak csivitelnek, kellemes langyos a szél, és igazi falusi hangulat járja be a környéket. Kutyaugatás, tyúkok kotkodálnak. Valóban egyre kintebb kerülök a faluból. Kutyaugatás, kutya… csaholás, kutya… morgás. Lassan fordulok meg, és egy egész pofás kis keverék kutyát pillantok meg, azonban neki más tervei vannak velem, mint nekem lenne vele. Biztosan érzi a virslis párnát a zsebemben, de amint ezt felismerem, már ötven méteren futok, és sikoltozok, mint egy kislány. Egészen addig, amíg el nem érem a vasútállomást. Már nem követ a kutya, a sok ember elijesztette. De ez nekem fel sem tűnik, csak rohanok, mint egy őrült, egészen addig, amíg teljes lendületemmel neki nem szaladok egy utamban álló felnőttbe. Mesehős módjára pattanok vissza popsival a peron melletti kőre. Azonnal hátam mögé nézek, hogy üldöz-e még a pokolfajzat, s amikor megállapítom, hogy nem leszek kutyakaja, mosolyogva nézek fel, ahol egy felnőtt férfi sziluettjét látom. A háta mögül süt a nap, így nem látom tisztán az arcát, csak fájdalmasan hunyorítva nyitom szólásra az ajkaimat.
- Elnézést, de az életemre tört egy Pokolfajzat - mondom nemes egyszerűséggel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Play FRPG and not the Drama Queen
Ambrózy Henrik
Tanár, Mestertanonc Tanár, Red Squadron csapattag



offline
RPG hsz: 96
Összes hsz: 190
Írta: 2019. szeptember 16. 13:54 | Link

Csepreghy úrfi
Lillára várva | komolyba

Elgyötört arckifejezéssel nézi a másodpercmutatót. Nem halad az idő. Szinte fizikai fájdalmat érez, miközben várakozik, elvégre nem elég, hogy tétlenkedik, a sok nem kívánt gondolat egyre-másra dulakszik elméjében. Ó bárcsak történne valami, ami csak egy pillanatra kizökkenti!
Na így találjon meghallgatásra minden fohász. Éppen csak dagonyázna az önsajnálatban, mikor teljes erővel nekiütközik valami. Vagy inkább valaki. Bár olyan nagy súlyt nem képvisel a támadó, ahhoz épp elég, hogy a lazaságától épp szétesni készülő Henrik megtántorodjon és lépjen egyet előre. Acélos fiatalember, nem tagadom, de ha egy tizennégy éves gyerek rohan neki mindenféle megállási szándék nélkül, hát azért nem egy falnak ütközik. Persze még így is a férfi jár jobban, hiszen mögötte csak egy puffanás hallatszik, ahogy a kisebbik test találkozik a peronnal. Meglepetten fordul hátra - a szituáció egyébként filmbe illő - és pillant le az orv támadóra, mikor megállapítja, hogy tényleg egy kisgyerek az.
- Pokolfajzatok márpedig nincsenek - elmosolyodik és könnyeden ereszkedik féltérdre, hogy egyik lábán megtámaszkodhasson és szemügyre vegye a hang tulajdonosát. Nem túl szép szál legény, kissé csontos és apró, tipikus kezdődő kamaszkori jegyeket mutató fiúcska a mi Péterünk, Henrik pedig kérdés nélkül nyújtja kezét, hogy fel tudja segíteni. Lehet, hogy gyereket nem akar, de a gyerekeket szereti. - Össze fogod törni magad, ha nem vigyázol, gyere, állj fel - meglepően mély és kedves hangja van. Úgy értem még engem is meglep, milyen kis cuki. De ez van, nem véletlenül megy tanárnak és tanít majd második évfolyamtól, van türelme és kitartása a nehezebb eseteknél is. Petya pedig ki tudja, milyen, hamarosan úgyis kiderül.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Csepreghy Péter
Diák Eridon (H), Elsős diák


a Pösze Petya
offline
RPG hsz: 48
Összes hsz: 168
Írta: 2019. szeptember 16. 14:08 | Link

XII.

Érzem a kellemetlen, tompa nyomást a farokcsontomnál, hiszen legnagyobb szerencsétlenségemre, arra sikerült érkeznem. Így nem csoda, hogy nem ezer wattos mosollyal szólaltam meg az imént, hanem azzal a tipikus fájdalmas arckifejezésemmel. Igen, tipikus annak, aki már ismer, elvégre eléggé sokszor szokott fájni valamim. Vagy magam vagy másik miatt, ez lényegtelen. Ennyi esés-kelés, ütés és miegyéb után már igazán lehetnék immunis mindennemű fájdalomra. Bal kezemmel támasztom magam a köveken, jobbal viszont a derekamat masszírozgatom, miközben félszememet az ismeretlen sziluetten tartom. Még süt a szemembe a nap, ezért a többféle hunyorítás egy percen belül.
- Látnia kellett volna – mutogatok a falu irányába. – Akkor mást mondana.
Veszem némiképp színpadiasra a figurát, miközben gyanakodva nézem a férfi következő mozdulatait. Letérdel, és érzem, ahogyan vizsgál engem. Mindenki vizsgálja a képemet, ezért szinte már szagot, sőt még színt is tudnék párosítani ahhoz, amit ilyenkor érzek. Nyelek egyet, ajkaimat összeszorítom, és keserves pofát vágva kezdek bólogatni.
- Igen, tudom – mondom gyermeki lemondással. – Bocsánat! – motyogom. Nem szerettem volna tiszteletlenül, szélvész úrfi módjára nekirontani, de így alakult. Jobb kis paraszt gyereknek tűnni, mint halottnak. Ekkor valamiért megnyugszom. A férfi hangja olyan kellemesen cseng, megragadom a felém nyújtott kezet, és felállok. Még mindig nem vizsgálom meg jobban az arcot, inkább elkezdem porolgatni a ruhámat.
- Amúgy – kezdek bele. – A bácsi elmehetne szinkronszínésznek.
Utoljára módosította:Csepreghy Péter, 2019. szeptember 16. 14:23 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Play FRPG and not the Drama Queen
Ambrózy Henrik
Tanár, Mestertanonc Tanár, Red Squadron csapattag



offline
RPG hsz: 96
Összes hsz: 190
Írta: 2019. szeptember 16. 14:27 | Link

Csepreghy úrfi
Lillára várva | komolyba

Ebben a korban még a gyerekek kelnek-fekszenek. Meg hát ugye, ha csak saját tizennégy éves fejére gondol vissza, verekszenek és piszkálódnak. Nem egyszer ment haza ő is kék-zöld foltokkal, pedig nem is tartozott a balhésabb srácok közé, ő mindig épp csak rosszkor volt rossz helyen. Most is mondhatnánk ezt, de valószínűleg Péter még mindig jobban járt vele, mint egy házsártos nénivel, aki már a banyatankjával és a levegőben rázott öklével kergetné "HULIGÁNOK" felkiáltással - mondjuk a többes szám nem igazán életszerű, de lehet, hogy az ütközés után kettőt látna az eridonosból.
- Teljesen igazad van, remélem találkozom vele és jól móresre tanítom - abszolút komoly arccal bólogat a kis srácnak, mint aki belelovalja magát, hogy most már csak azért is utánajár a legendának. Mert ez az állat - vélhetően egy kutya lehetett - egy igazi vadorzó, egy pokolfajzat. Az a csoda, hogy Henrik nem nevetett még fel. - Ne viccelj, semmi baj. Te jól vagy? - egyértelmű, hogy melyiküknek fájt jobban ez a találkozás, elvégre míg Henrik talpon maradt, addig Péter adott egy cuppanós nagy puszit a betonnak. Ahogy egyébként derekát simogatta, abból sejthető, hogy tényleg eléggé megütötte magát, de mivel egyik testrészét sem fájlalja különösebben, így ebcsont beforr (eb, értitek, ebcsont... höhö).
Egyetlen könnyű mozdulattal segít talpra állni és ő maga is felegyenesedik, gondolván, innentől az unalmas várakozás folytatódik majd, ekkor azonban megüti a fülét egy kifejezés. A bók rész szinte tova is reppen. - Bácsi? Milyen bácsi? - döbbenten néz le rá és sajnálatos módon konstatálnia kell, hogy egy tizennégy éves számára egy harminckét éves igenis bácsi. Már csak a csókolom hiányzik és teljes lesz az összkép, Henrik vesz magának járókeretet és rövid úton eltemeti magát. Ha már ilyen öreg. Ettől függetlenül összeszedi magát és az első sokkból felocsúdva eljut tudatáig a hízelgő megjegyzés is. - Ez kedves tőled, de nem hiszem, hogy ez lenne a nekem való pálya - óvatosan összeborzolja Petya haját - lehet azt még tovább borzolni? - és kedvesen mosolyog le rá. Ugye, hogy nem is igaz, amit az újságok írnak róla? Henrik egy tündér.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Csepreghy Péter
Diák Eridon (H), Elsős diák


a Pösze Petya
offline
RPG hsz: 48
Összes hsz: 168
Írta: 2019. szeptember 16. 14:46 | Link

XII.

Az én édesanyám udvariasságra tanított egész életemben. És annak ellenére, hogy néha egy kocsis megirigyelné változatos káromkodás technikámat, tényleg nem vagyok rosszul nevelt gyerek. Minden mozdulatom erről árulkodik; anyu jó munkát végzett. Megdobban a szívem. A férfi megkeresi és elintézi azt a dögöt. Én ezt el is hiszem, és hálásan bólogatva nézek utoljára ezzel a rettegő tekintettel a falu irányába. Meg fognak védeni, furcsa érzés. Aki valaha már volt gyerek – normális, hétköznapi érzésekkel –, akkor tudja, hogy milyen hamar el lehet varázsolni ilyen szavakkal. Van aki persze annyira önálló ennyi idősen, hogy nem kell neki védelem; nekem mégis lelket simogató érzés ez.
- Jól – szólok röviden, miközben még egy-kettőt porolok a nadrágom hátsó részén. Ekkor megérzem a virsli illatát. Elfintorodok már előre, hiszen tudom, hogy milyen látvány fogad majd, amikor kiveszem a péksüteményt a zsebemből. Mint amit a kutya szájából húztak ki. Nagyot nyelek, szinte érzem, hogy a fánkot a nyelőcsövemet felfelé kezdik nyomni a funkyt – fánkit. Előveszem a süteményt, és undorodva sántikálok egy nagyon közel lévő kukához, amibe ki is hajítom a maradványokat. Jobb lábamat kissé húzva, de férfi módjára teszem meg Mr. Hyde-ra emlékeztető járásmóddal azt a pár lépést a szinkronszínész felé.
„Bácsi? Milyen bácsi?” Érzem, hogy ezt azért mondja, mert nem érzi még magát elég öregnek, de… az. Mármint az én fejemben annak tűnik, hiszen el sem tudom képzelni, hogy én egyszer ennyi idős legyek.
- Pe… - dig tényleg nagyon jó a hangja. Mondanám, amikor végre meglátom a férfi arcát. Ismerem őt. Az újságból. Ő… Merlinre! Láttátok a Reszkessetek betörők című filmet? Most azt a jelenetet láthatjátok, amikor Kevin találkozik az öreg hólapátos Marleyval. Nem tudod, hogy milyen az? Google it. A vérem megfagy, és minden zaj elhal körülöttem. Ez a nap egy katasztrófa. Az előbb egy kutya, most meg… a csávó, aki kinyírta a szüleit.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Play FRPG and not the Drama Queen
Ambrózy Henrik
Tanár, Mestertanonc Tanár, Red Squadron csapattag



offline
RPG hsz: 96
Összes hsz: 190
Írta: 2019. szeptember 16. 15:29 | Link

Csepreghy úrfi
Lillára várva | komolyba

Tulajdonképpen ezzel a nemes gesztussal mindenki mást is megvéd a pokolfajzattól, mely vérmesen próbálna felfalni kisebb és nagyobb gyermekeket. Kár, hogy amit Henrik mond, csupán viccelődés, mégis jól látható, hogy Petya komolyan veszi. Itt bizony egy Superman van kérem szépen, jól rendet tesz mindenhol IS.
- Akkor jó - bólint egyet, bár elnézve az eridonost, vannak kétségei. Érdeklődve figyeli, ahogy zsebéből előkerül a virslis párna, bár némileg megviselt állapotban. Tudjátok, pont úgy néz ki, mintha valaki ráesett volna. Egész találó hasonlat, figyelembe véve a tényt, hogy tényleg ez történt. Bujkáló mosollyal az arcán figyeli, ahogy kissé sántán ugyan, de elbotorkál a kukához és csalódottan dobja ki. Természetes, hogy egyből megesik rajta a szíve, egy legörbülő gyermekszáj, hozzá kellően drámai sántikálással bármely felnőtt szívet meglágyítana. Meg merem kockáztatni, hogy a legádázabb gonoszok is vennének neki egy másikat, mielőtt leigázzák az emberiséget.
Tulajdonképpen tervezi is, hogy Lillával elviszik majd és vesznek neki másikat - egy ilyen kis apróság igazán nem tétel -, mikor úgy tűnik, Petya folytatná. Azért feltételes mód, mert egyetlen szótag a legkevésbé sem nevezhető folytatásnak, de még csak kezdésnek sem. Figyeli, ahogy az addig pirospozsgás arcból lassanként kifut minden vér, Csepreghy pedig teljesen lefagy. Henrik természetesen nem tudja mire vélni mindezt, így azonnal a háta mögé néz. - Csak nem visszajött a pokolfajzat? - vissza is fordul és gyanúsan kezdi méregetni az eridonost. Valami nem stimmel. Eszébe sem jut, hogy önnön személye vált ki ilyen megkérdőjelezhető reakciót, elvégre kivételesen nem tett semmi rosszat. Jó, amúgy sem szokott, de most pláne cukorborsó. - Minden rendben? - kissé aggodalmasan fürkészi a kisfiús arcot, miközben válaszra vár. Ha most itt elájul és eszméletét veszti, Henrik lemegy hídba és felavatja magát, én mondom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Csepreghy Péter
Diák Eridon (H), Elsős diák


a Pösze Petya
offline
RPG hsz: 48
Összes hsz: 168
Írta: 2019. szeptember 20. 07:04 | Link

XII.

Ez most olyan érzés, mint amikor egyedül vagyok a házban, mert Anyu elment a barátnőihez a „könyvklubba”, és valami hangot hallok az udvarról, a tetőről, padlásról vagy ne adj Merlin a szobám előttről. Nincsen mostanság szellemünk, mert mindegyik el lett paterolva tavaly. Mi csak úgy emlegetjük otthon, hogy a „Nagy Szellemlikvidálás Éjszakája”. Tele volt a ház kóbor lelkekkel, és végül meg kellett válnunk tőlük. Érdekel? Egy szelet triplacsokis torta mellett mindent elmesélek. Azonban most nem a szellemes történet emléke az, ami miatt falfehérré sápadok, és a vérem valamelyik vasúti büfé kukája mögé bújik félelmében. Nagyot nyelek. Szokásos reakció tőlem félelem esetén. Eddig apró szemeim kidüllednek, ahogyan meglátom a cikket lelkiszemeim előtt, és ahogyan Terminátor szkenner módjára az előttem álló arcára illesztem, még a szám elé is kapok, mint egy rémült kis fruska.  Hallom a férfi kérdését, de nem tudok rá válaszolni. Az előbb említett újság van összegyűrve a torkomba gyömöszölve. Próbálnék nyelni, de minden nyelésnél fájdalmasan vágja meg az éles papírvég nyelőcsövemet. Cukorborsóság ide vagy oda; ez most nagyon odacseszett a lelkemnek.
- Én... én nem akarok meghalni – szólalok meg végül vékonyka hangon.
Igen, a vak is láthatja, hogy valami van. Nem tudom, hogy fel szokták-e ismerni vagy érdekel-e valakit mostanság ez a téma, de az én elmémbe beleégett a cikk. Főleg azért, mert szeretem a horrort, a krimit meg mindenféle pszicho-dolgokat, és élvezettel olvastam a bulvárszennyt. De most, hogy élőben találkoztam a férfival, nem tudom, hogy mitévő legyek. Should I stay or should I go?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Play FRPG and not the Drama Queen

Oldalak: « 1 2 ... 8 ... 16 17 [18] 19 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér