28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Kedves Diákok! Tárgyaitok csereberéjére, azaz leadására október 14-én 22:00-ig van lehetőségetek!
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér

Oldalak: « 1 2 ... 6 ... 14 15 [16] 17 18 19 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Orczy Lőrinc
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 5
Összes hsz: 8
Írta: 2018. március 19. 17:08 | Link

Bodza Edina Gyöngyvér

Szóval hol is kezdődjék a történet? Talán Budapesten. Egy Liszt Ferenc nevű repülőtéren keresztül érkeztem. Viszonylag kellemes volt, azonban anya és apa már nem kísértek el, helyette egy Frederick nevezetű öregúr volt a társaságom. Aki a vonatig el is kalauzolt, ott pedig nem éppen könnyes búcsút vettünk egymástól, aztán irány a Matra, vagyis Mátra.
Az út szép volt, szebb mint vártam. Azonban a magyar városok csúnyák. A földek a vidék szép, de a városok. Jártam Gyöngyösön, nem volt valami barátságos. „Meg ott van Hetven… Ja nem, Hatvan, ami már majdnem Heves…” Tehát ezeket még nem igazán értem. Arra rövid magyarországi tartózkodásom alatt rájöttem, hogy nem éppen logikusak amerikai neveltetéssel a települések elnevezései.
Azonban a vonat végül bepöfögött a végállomásra. Lőrincben apró és nagyobb kérdőjelek sokasága fogalmazódott meg a „Hogyan tovább?”-ot illetően, de nem igazán volt kivel megosztania kétségeinek sokaságat. Szorongatta csomagjait egész ide úton, és hallgatta a fiatalok beszélgetését, nem akarta, hogy az néha kicsit fura kiejtése miatt kinevessék.
A percek és a sínek elfogytak, indulni kellett, kiszállásra szólították fel az érkezőket, ígyhát ő is megindult, ahogy a többiek, bár lehet kellett volna még várnia egy-két pillanatot, mert bizony kisebb halláskárosodást sikerült szenvednie, bár lehet, hogy ezt csak ő képzelte be magának.
-Bocsi, te minek örülsz ennyire?
Vélhetően a kérdésével másokat is megdöbbent maga körül, de ennek nem igazán van tudatában még. Számára ez a falucska egy remetelak, s bár megállapítása biztosan hibás, ennek most még nem igazán van tudatában. Kimerítette a hosszú utazás, a sok csomag, de leginkább a csalódottság, melyet mélyen legbelül érez, s mely gyermeki dühét éppenséggel egyre csak szítja. Jámbor fiú, de mást várt az életétől, s ezt nem tudja elrejteni, de talán nem is igazán akarja.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bodza Edina Gyöngyvér
Diák Eridon (H), Eridon Vezetőségi Segítő, Eridonos patrónus, Edictum szerkesztő, Negyedikes diák


B.E.Gy./Kavics <3 | Dinamit | Pincér a Félszeműben
offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 404
Írta: 2018. március 19. 17:51 | Link

Orczy Lőrinc

Mesés érzés volt, hogy végre kinyúztóztathattam elgémberedett karomat és lábamat. Még Budapestről is hosszúnak tűnt az út, és már alig vártam, hogy belevethessem magam a diákéletbe.
- Olyan savanyú a képed, egész úton meg se nyikkantál. Te hogy nem örülsz, hogy mindjárt beérünk a kastélyba? - Csak pislogtam rá, tányérnagyságúra nyílt szemekkel. Cili cicám még mindig aludt a hordozójában, a diákzsivalyra sem kelt fel.
 Jó neki, hogy ilyen jól képes szundikálni A nap huszonnégy órájából szerintem legalább tizenhatot durmolással tölt.
Eddig még konkrétan nem számoltam, de lehet, sort kerítek rá. Vörös hajamba belekapott a szél, egy-két rakoncátlan tincset az arcomba hozott. Pf... ezt nem nagyon szeretem, ahajamtól létezik ehetőbb étel is, nem vagoyk rászorulva, hogy a saját hajam egyem.
- Egyébként Dina vagyok, és te? - legalább azt ne mondhassa rám, hogy udvariatlan vagyok. Engem lenyűgözött a nagyvárosi élet után ez a kis falucska, és alig vártam, hogy felfedezzem, az egyik lány a vonatonsokat mesélt róla, ő már harmadikéve jár ide, és levitás. Tök jól elbeszélgettünk, csomót tanultam tőle, de persze, az iskolban még többet kell. Lelkesen felajánlotta, hogysegíteni fog tanulni, úgyhogy már volt egy barátosném. Legalább nem tök egyedül megyek oda.
A fiúnak kicsit fura az akcentusa. Talán külföldi, de nem merek rákérdezni, hátha kényelmetlen a téma neki. Ha mégis az, majd kiheveri idővel a kultursokkot.

 
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kaela Florencia
INAKTÍV


Being A Princess Is On
offline
RPG hsz: 10
Összes hsz: 10
Írta: 2018. március 21. 11:26 | Link

Várffy-Zoller Róbert
 Remek... Rögtön büntit kapok... jól indul boszorkányi karrierem...- gondoltam, miközben a helyzetet emésztettem. Az viszont teljesen meglepett, hogy segítséget akart küldeni. Erre aztán tényleg nem számítottam. Elsőre nem tűnt olyannak, aki kedvelné a házambeli diákokat, aztán mindig előbújt belőle az óvó ösztön, mint a könyökömnél és most a holmimnál.
-Viszlát!- mondtam halkan és időm sem volt megköszönni...
 Kirohantam a kasszához, fizettem és a táskáimhoz siettem. Elraktam a vásárolt árut és mosolyogva gondoltam végig a történteket. Felírtam a kezemre a könyv címét. Ezt követően egy közeli párhoz húzódva végigpörgettem az eseményeket a fejemben. Nagyon akarhatja, hogy utáljam, a történtek alapján...Biztos ezt is fogja hinni... De nem fogom! -vigyorogtam a semmibe.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Azt mondják, az őszinteség a szadizmus egyik formája.
Málnássy Pomona
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2018. július 12. 10:47 | Link

- A vonatra vársz, angyalom?
Kérdezte egy hetvenév körüli néni a peronon várakozó fiatal, vörös hajú lánytól. A kérdezett finom, szeplős arcát az idős hölgy felé fordította. A szépkorú asszony mosolyogva várta a választ, hiszen ettől a kedves kis pofitól biztosan valami melegszívű választ fog kapni kérdésére. A leány égszínkék szemeiben bizony mást vélt felfedezni, amikor öreg íriszeivel jobban megvizsgálta őt.
Furcsa, hogy a külcsín mennyire meg el tudja hitetni a másikkal, hogy valóban azt a modort is várhatja, amilyennek látja őt. Fintor húzódik végig Pomona vöröslő ajkain, majd megcsóválja fejét egyetlen szó nélkül. A néni „veszi a lapot”, és csalódottan odébb biceg botjára támaszkodva. A lány még csak utána sem néz, csak felháborodott tekintettel bámul maga elé, miközben arra gondol, hogyan lehet az, hogy az emberek mindenféleképpen beszélgetni akarnak. Semmi köze nincsen a mamának sem ahhoz, hogy ő éppen miért ácsorog a vasútállomáson.
Tőle nem messze is diákok beszélgettek, akik valami közeli faluba szerettek volna eljutni. A hangok egyre közelebbről jöttek, így elkezdett kutakodni rózsaszínre festett bőr oldaltáskájában, mintha valami után kutatna, így biztosan nem fogja leszólítani senki. A csel bevált; a két fiú és a velük tartó egyetlen lány szépen elindultak. Talár volt rajtuk, ahogyan Mona nagy nehezen felemelte a buksiját, hogy szemügyre vegye őket.
„Ebben a melegben?” – gondolta kifejezéstelen arccal, majd megvonta vállát, és gurulós bőröndjét maga után húzva, sárga kisruhájában elindul abba az irányba, amerre a többiek tartanak. Tornyokat lát… ott lesz az iskola, ott lesz Bagolykő.
Utoljára módosította:Málnássy Pomona, 2018. július 16. 13:58 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kelevitz Maja Nerella
Prefektus Levita, Szertelen Szfinxek csapatkapitány, Szertelen Szfinxek csapattag, Animágus, Levita úrhölgy, Elsős mestertanonc


Anti bácsi kicsi lánya | nyuszkó | Majuszbajusz
offline
RPG hsz: 85
Összes hsz: 1647
Írta: 2018. július 12. 19:20 | Link



A délelőtti, és délutáni órák közti szünetben robogok le a vasútállomásra, ugyanis megérkezett a bagoly, amiben az elveszett táskám megkerüléséről értesítettek. Jó, nem is igazán elveszett, hiszen én voltam a béna, hogy fennhagytam a vonaton. Ez mind írható az izgatottság számlájára, na meg persze arra, hogy csöppet nem ezen a világon élek néha. Anyu mindig bolygó hollandinak hívott, amire nem cáfoltam rá, hiszen én, meg a kis művész lelkem szeretünk elkalandozni, na.
A kastélyból kijutással nem akadtak gondjaim, szerencse, hogy apu az Eridon házvezető-helyettese, így simán ment a dolog. Olyan fura még belegondolnom, hogy végre van apukám. Egész életemben tudtam, hogy az a férfi, akivel együtt éltem, nem az igazi apám, és bár nagyon szeretem őt, mindig is kíváncsi voltam az igazira. Nem bántam meg, hogy eljöttem Magyarországra, megkeresni.
Ilyen, és ehhez hasonló gondolatok cikáznak a fejemben, amikor leérek az állomásra. Megint jól elkalandoznak a gondolataim, nem is csoda, hogy majdnem nekimegyek valakinek, az amúgy alig pár főt számláló peronon. Csak egy-két diák szállt le az éppen megérkező járműről, akik mind az iskola egyenruháját viselik, ahogy én is. Nem volt időm átöltözni, és amúgy is sietnem kell majd vissza, a délutáni órákra. A lány viszont, akinek majdnem nekimentem, mugli ruhában érkezett, ami nekem nem furcsa, hiszen világ életemben mugli környezetben éltem, persze az iskolán kívül.
- Ne haragudj - nézek fel a lányra, mert igen, nekem fel kell néznem rá. Ő sem egy langaléta alkat, de én még rajta is túlteszek. Fiatalabbnak néz ki nálam, hiába magasabb. Egyébként nincs nagyon miért bocsánatot kérnem, mert épp időben álltam meg ahhoz, hogy elkerüljem az ütközést.
Sietnem kéne, mert össze kell szednem az elhagyott cuccaimat, és vissza is kell érnem, mielőtt elkezdődik a számmisztika óra. Amúgy sem vagyok kibékülve a tantárggyal, és nem akarom kihúzni a gyufát Vasvárynál. Ennek ellenére halványan elmosolyodok a vöröske szemébe nézve, és felteszek neki egy ártatlan kérdést, inkább csak illedelmességből.
- A kastélyba tartasz?
Utoljára módosította:Kelevitz Maja Nerella, 2018. július 15. 10:07 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Málnássy Pomona
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2018. július 13. 14:30 | Link

Maja Nerella



Az előtte haladó diákok hangosan nevetnek egy számukra vicces levélen, amiben az egyik srác testvére kiabál badarságokat. Furcsa, nem létező szavakat kreál, amik hangzása olyan mókás a hallgató három diák számára, hogy szinte a hasukat fogják a nevetéstől. Mona próbál nem nagyon törődni velük. Borzasztóan frusztráló az egész, nehéz ignorálni őket, hiszen úgy visítanak, mintha egy tini sztárral találkoznánk és igyekeznének „természetesen” viselkedni. A vörös hajú lány inkább lassít. Távolabbról kevésbé hallja őket, de látja, hogy merre haladnak. Több diák is elhalad mellette, akik valószínűleg ugyan arról a vonatról huppantak le, mint ő. Mindenki iskolai egyenruhában. Csak Pomona nem. A szabályokat szereti betartani, ezért megáll, hogy maga elé kapja táskáját, amiben nyári viseletű iskolai talárja pihen. Elkezd kutakodni benne, kissé elfordítva felsőtestét, amikor egy árnyékot lát meg a peronon, maga előtt. Nem érezte, hogy nekiment volna a másik, így csak megcsóválja a fejét, jelezve, hogy „semmi baj”. Közben szemeit a lányéba fúrja egy pillanat erejéig. Aztán vissza a táskájára. Elő kellene halásznia azt a fránya talárt.
Már azt hitte, hogy a lány ment is a dolgára. De nem így történik, mert Monának egy kérdés üti meg a fülét. Értetlenül tekint le a még nála is alacsonyabb iskolatársára.
- Azt… hiszem, hogy… igen.
Válaszol szokatlanul mély, monoton hangján.
Azért ez a válasz, mert igazából fogalma sincsen, hogy pontosan merre is tart.
- Erre van?
Kérdez vissza már sokkal kevésbé bátortalanul, ki is húzza magát.
Utoljára módosította:Málnássy Pomona, 2018. július 16. 13:59 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kelevitz Maja Nerella
Prefektus Levita, Szertelen Szfinxek csapatkapitány, Szertelen Szfinxek csapattag, Animágus, Levita úrhölgy, Elsős mestertanonc


Anti bácsi kicsi lánya | nyuszkó | Majuszbajusz
offline
RPG hsz: 85
Összes hsz: 1647
Írta: 2018. július 13. 16:38 | Link



Érdeklődő arckifejezéssel nézem végig, ahogy egy hármas csoport diák vihogva sétál el mellettem, a kastély felé indulva. Nem ismerős egyikőjük sem, mondjuk nem meglepő, hiszen én is csak pár hete vagyok az iskolában, na meg persze az országban is.
A vöröshajú lány megrázza a fejét a bocsánatkérésre, és tovább kutakodik a táskája mélyén, talán el is felejti, hogy ott állok.
Majdnem felszalad a szemöldököm a válaszára. Bizonytalannak tűnik, még azt se tudja, hogy a kastélyba akar-e menni, vagy sem.
- A Bagolykő Mágustanoda, igen. Én is arra megyek vissza - bökök a fejemmel a kastély irányába, - ha gondolod mehetünk együtt, csak előbb el kellene intéznem valamit. De két perc az egész.
Nem tudom, igényli-e a segítségemet, de azért felajánlottam. Amilyen elveszettnek tűnik, úgy gondoltam, jobb, ha megkérdezem. Elvégre prefektusnak is kineveztek, ami számomra még mindig egy hatalmas kérdőjel, de ha már megkaptam a csini kék jelvényt a taláromra, igyekszem méltó lenni hozzá. Amúgy is megkérdeztem volna, vagyok annyira empatikus, legalábbis azt hiszem.
- A múltkor fennhagytam egy táskát - mutatok a vonatra -, azt akarom visszaszerezni.
Először fel se tűnt, hogy elvesztettem, annyi cucc volt nálam. Az egész életemet fel kellett pakolnom a vonatra Glasgowban, hogy aztán egy átszállással végül Bogolyfalván szedjem le. Kinek tűnne fel pont egy kis hátizsák? Senkinek. Főleg nekem nem.

Utoljára módosította:Kelevitz Maja Nerella, 2018. július 15. 10:07 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Málnássy Pomona
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2018. július 16. 10:58 | Link

Maja Nerella



Elgondolkodva kutakodik továbbra is. Gondolatai között sokszor megjelenik az előbbi jelenet, amikor is bizonytalanul válaszol egy kérdésre. Igen, kikerült otthonról. Látszik, hogy zavar van az erőben. Általában ettől magabiztosabb szokott lenne. De ha már ez így történt, akkor ez van. Eléggé érdektelen ahhoz, hogy gyorsan a háta mögött hagyja a dolgot, és újra iskolatársára emelje „Bounty” kék szemeit. A Bagolykő Mágustanoda. Furcsa érzéseket kelt benne a tudat, hogy más diákokkal együtt kell majd „dolgoznia”. Ezidáig magántanulóként szívta magába azt a tudást, amit eddig lehetett iskolán kívül. Aranyvérű máguscsalád gyermekeként ez el is várt dolognak mondható.
- Aha, persze. Miért is ne...
Motyogja arra, hogy mehetnek együtt visszafelé. Nem egyszerű szóra bírni, nem szereti a felesleges fecsegést. Azonban, amiről beszélgetni kell és esetlegesen az érdeklődését is felkelti, arról bármikor és bárhol tud és akar is beszélni. Nincs is jobb egy üdítő, elmés beszélgetésnél.
Tekintete a lány jelvényére csúszik. Láthatóan elgondolkodik, de érkezik még egy mondat.
- Itt leszek.
Mondja ismét szószátyár Monánk.
A jelvény hatalmán gondolkodva nyúl táskájába ismét, s végre elkapja az iskolai egyentalárt. Gyönyörű Rellonos jelvénye csillog a nap fényében. A meleg ellenére boldogan kapja vékony kis testére, miközben a táskáért induló lányra néz.
Utoljára módosította:Málnássy Pomona, 2018. július 16. 13:59 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kelevitz Maja Nerella
Prefektus Levita, Szertelen Szfinxek csapatkapitány, Szertelen Szfinxek csapattag, Animágus, Levita úrhölgy, Elsős mestertanonc


Anti bácsi kicsi lánya | nyuszkó | Majuszbajusz
offline
RPG hsz: 85
Összes hsz: 1647
Írta: 2018. július 16. 13:38 | Link



Biztatóan rámosolygok a lányra, miután az elfogadja a társaságomat. Szimpatikusnak tűnik, annak ellenére, hogy keveset beszél, bár egy picit furcsa, de biztos azért ilyen visszahúzódó, mert még új számára a környezet. Teljesen meg tudom érteni, nekem az egész ország újszerű még, de már egészen otthonosan mozgok az iskolában, és lassan a faluban is. Egyelőre Budanekeresden többet mozgok, de ezt a falut nehéz nem kiismerni rövid idő alatt. Nem túl nagy - falu lévén - és egészen egyszerű a felépítése, még nekem is, aki képes egy egyenes utcában elkóvályogni.
- Szuper, akkor mindjárt itt vagyok.
Elindulok tovább egyenesen a peronon, majd pár méter után befordulok balra, a jegypénztár felé. Az elüvegezett kis fülkében egy idős néni ül, előtte egy lélek sem áll sorban a jegyéért, így rögtön sorra kerülök.
- Csókolom!
A nő látszólag nem vesz észre, mert fel sem pillant az újság mögül, így hangosabban köszönök rá újra, mire mogorva képpel rám néz.
- Én vagyok az, aki elhagyta a...
Be sem engedi fejezni a mondatot, rögtön a szavamba vág.
- A szemközti ajtó.
És már vissza is süpped a székébe az újság mögé. Elmotyogok egy köszönömöt, és elindulok a jegypénztárral szemben lévő világoskék ajtó felé. Az itt dolgozó bácsi már együttműködőbb, így alig három perc elteltével már igyekszem is vissza a lányhoz.
- Mehetünk. - Állok meg a vöröske mellett, immár a hátizsákkal a hátamon. - Amúgy Maja vagyok - mutatkozom be.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Málnássy Pomona
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2018. július 16. 16:46 | Link

Maja Nerella



A csajszi el is indul, hogy előkerítse a táskáját, így Pomona a nem messze lévő üvegre tekint, ahol megcsodálhatja magát újdonsült Rellonosként. Elégedett, sunyi mosoly húzódik végig az arcán. Gondatlanul érzi magát egy pillanatra, de az ég nem ilyen kegyes. Egy nagyobb darab fiú lök rajta egy hatalmasat, így ő elterül a földön, válltáskája elrepül, és még keresztül is esik bőröndjén. A srác motyog valami olyasmit, hogy máskor a „pisis” lány nézzen jobban szét, mielőtt strucc módjára bújik el táskájába, majd önimádó jelenetet rendez az üveg előtt – amiben egyébként sem látszik rendesen.
- Paraszt…
Kiált a nagydarab srác után, aki egy pillanatra megtorpan, és megfordul. Hegyomlásként mehetne a csepp lánynak, de mérlegeli a helyzetet, s elnézve a fiút, biztosan nem kellene neki még egy fegyelmi a kismillió mellé. Hátat fordít, miközben a vörös lány a földön fekszik. Nem kel még fel, egy nagy sóhajjal még jobban kiterül a földön, akár egy elgázolt macska. Pár perc elteltével feláll, és akkor már – mint megtudjuk – Maja is mellette áll. Bólogat, hogy „csodás, csodás”, aztán ő is odadobja keresztnevét.
- Mona.
Bosszús tekintettel teszi mindezt, elvégre úgy fest, mint akin átment egy úthenger.
- A fiúk idióták.
Nyilatkozik puffogva, és eléggé gyerekesen. De mégis csak gyerek…
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kelevitz Maja Nerella
Prefektus Levita, Szertelen Szfinxek csapatkapitány, Szertelen Szfinxek csapattag, Animágus, Levita úrhölgy, Elsős mestertanonc


Anti bácsi kicsi lánya | nyuszkó | Majuszbajusz
offline
RPG hsz: 85
Összes hsz: 1647
Írta: 2018. július 16. 19:35 | Link



Épphogy csak kiszalad a számon a bemutatkozás, és rápillantok a lányra, tudatosul bennem, hogy valami nincs rendjén. Mindkét térde megsérült, egy vonalban meg is indult a vér lefelé a lábán, a ruhája pedig piszkos, és a lány sincs nagyon elragadtatva. Közben megtudom a nevét is, Mona.
- Jézusom, jól vagy? Mi történt? Egy fiú megütött? - szegezem neki rögtön a legfontosabb kérdéseket.
Szerencsétlen lány, épphogy megérkezett a faluba, máris ilyesmi történik vele. Lehet, hogy az egész ittléttől elveszi a kedvét ez az incidens.
Leguggolok, hogy megnézzem a térdét, és közben próbálom feleleveníteni a múltkori bűbájtan órán tanult varázslatot, amivel apró sebeket lehet begyógyítani. Valetudo. Ez volt az.
Előhúzom a pálcámat a farzsebemből, és megnyugtatóan felnézek a lányra.
- Begyógyítom, jó? - mondom, csak magyarázatképpen, hogy tudja, nem megátkozni akarom.
- Valetudo! - mormolom, a megfelelő pálcamozdulat mellett, így a térdén található sebek lassan elkezdenek beforrni, de a varosodásnál megáll, nem gyógyul be teljesen.
- Ó - eresztem le a pálcám, némi csalódottsággal a hangomban -, Nem sikerült teljesen begyógyítanom. Még gyakorolnom kell. - Teszem hozzá, hogy az előző ó megszólalásból ne következtessen valami rosszra.
Legalább a vérzés elállt, és a gyógyulás fázisai is felgyorsultak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Málnássy Pomona
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2018. július 17. 11:23 | Link

Maja Nerella


A másik lány, Maja nagyon megértőnek és elfogadónak tűnik. Érthetetlen, hogy miért. Mona nem kedves vele. Nem is bunkó. De azt az érzést kelthetné a másikban, hogy egyáltalán nem kíváncsi rá, és amúgy is… menjen a közeléből. Eleinte még talán így is gondolta, de úgy tűnik, hogy ez a lány hasznos. Egyelőre ez a barátkozás első lépése az új helyen; valaki olyan infókkal tudjon neki szolgálni, hogy legalább az első pár hetet túlélje. Maja pedig igazán hasznavehető partnernek tűnik.
- Á, francokat! Nem ütött meg, de sikerült megborítania.
Csóválja a fejét folyamatosan beszéd közben. Még mindig nem hiszi el.
Maja kérdésére lenéz a térdeire. Eddig fel sem tűnt neki, hogy csúnyán felhorzsolta a lábát. Minimális kétségbeesettséggel vizslatja virgácsait, de inkább megcsóválja a fejét. Ki tudja, hogy mi lesz a következménye? Polip lábai nőnek vagy valami hasonló. A lágy tiltakozás ellenére mégis egy varázsige hangzik el, amire Mona kék szemei ijedten kikerekednek.
- Mi a…? Maja!
Aztán melegség önti el a két térdét. Valami történik. De mégis micsoda? Lenéz és látja, ahogyan sebei kezdenek összehúzódni, noha egy kis idő után abbamarad a folyamat. Elismerően hümmög egyet.
- Á, nem. Kösz. Ez így tökéletes… hányadéves is vagy?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kelevitz Maja Nerella
Prefektus Levita, Szertelen Szfinxek csapatkapitány, Szertelen Szfinxek csapattag, Animágus, Levita úrhölgy, Elsős mestertanonc


Anti bácsi kicsi lánya | nyuszkó | Majuszbajusz
offline
RPG hsz: 85
Összes hsz: 1647
Írta: 2018. július 17. 22:45 | Link



Felháborít a tény, hogy ilyesmi megtörténhet. Persze megtörténik, minden nap, sok helyen, sokkal durvábban, ami önmagában is borzasztó, de olyankor, amikor ezt a saját környezetemben tapasztalom, mélyebb érzéseket vált ki belőlem.
Mona enyhe tiltakozása a közbelépésem ellen nem igazán jut el a tudatomig, így meglep, amikor a megszokott, halkabb hangnemről egy idegesebbre és hangosabbra vált, azonban az eredményt látva megnyugszik, és még egy kis elismerést is vélni látok az arcán.
- Harmadéves - állok fel a guggoló pozícióból, és már büszkébben húzom ki magam, a végig nem csinált varázslat ellenére.
- Hogyhogy év közben érkeztél? - teszek fel neki most én egy kérdést. - Nem mintha baj lenne, én is csak pár hete jöttem - teszem hozzá, és lassan elindulok tovább a peronon, hogy tényleg időben odaérjek a következő órára.
Valószínűleg Monának is lesz elég dolga, mikor odaérünk. Bejelentkezni, papírokat intézni, lecuccolni. Nem tartom valószínűleg, hogy a délutáni órákra rögtön be kellene ülnie, az első igazi napja majd holnap kezdődik, addig nem árt kipihennie magát.
- Tudod már, hogy melyik házba kerülsz?
Ötletem sincs, hogy buta-e a kérdés, amit felteszek a lánynak. Én alig tudtam valamit, de a kapcsolattartás Skócia és Magyarország között bonyolultabb és hosszabb eljárás baglyokkal, mint országon belül, így nem tudom, más diákokkal mennyit szoktak levelezni, mielőtt megérkeznek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Frank Arie Martin
Vendéglátós, Elemi mágus, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos


Pizzamester
offline
RPG hsz: 146
Összes hsz: 323
Írta: 2018. szeptember 30. 19:23 | Link

Ideérkezés
Scarlett


Azt hiszem, egy picikét ideges vagyok. Körülbelül az első ember voltam, aki felült a vonatra, utálok késni és elkésni és valahogy nem is megy nekem a dolog. Ami nem akkora probléma amúgy, amíg az emberek nem jönnek rá, hogy ez valahol szörnyen beteges. Vannak furcsa dolgaim, sok. Furcsa srác vagyok. Két nagy bőrönddel meg két utazótáskával vergődtem végig az állomáson, majd ezeket igyekeztem úgy elhelyezni, hogy senkinek se legyenek útba. A kettő bőrönd az ülés alatt, az utazótáskák meg a poggyásztartón pihennek. Magam elé kipakoltam a kávémat rejtő kulacsomat, a jegyemet valamint az Ember tragédiáját. Fogalmam sincs, miért éppen Madáchot választottam útitársamul, de valahogy amikor a polcról pakoltam le a könyveket, ő maradt fenn. Nem tudom, nincs rá magyarázatom.
A kocsi lassan megtelik, a szerelvény tele van diákokkal, a peron pedig zsúfolásig szülőkkel, akik mindent megígértetnek a gyerekkel még mielőtt elmegy egy teljes tanévre. "Karácsonykor a kedvencedet főzzük." Ígéri egy barna hajú nő egy tizennégy éves forma kislánynak, aki aggódva pillant a vonatra. Ígéretek. Anyám el se jutott odáig soha. Sőt, nem is tudom, hogy állt-e valaha ezen a peronon. Maximum akkor, amikor épp egy mozdonyvezetőt szeretett halálosan. Abban nem vagyok biztos, hogy ez a nagy szerelem éppen a tanévkezdésre vagy annak végére esett-e.
Behunyom a szemem, és igyekszem kizárni a kintről beszűrődő hangokat, melyek érdekes emlékeket kezdenek felidézni. Azt hiszem nem, anyám sosem járt ezen a peronon, de talán nem is baj, így nem volt esélye elszeretni senkinek az apukáját. Három perc az indulásig, az már szinte semmi.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Scarlett Conroy
Független boszorkány, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Troublemaker, Svájc. 2017 réme
offline
RPG hsz: 442
Összes hsz: 2247
Írta: 2018. szeptember 30. 23:24 | Link

Arie

  A szőke hajtincsek össze-vissza szálltak a lány körül, ahogy a szél meg-meglibbentette azokat. Sietős léptei olyan szélesre nyúltak, amennyire 165 centis termete azt engedte neki. A szülők között ügyesen lavírozott keresztül, szinte senkit sem félre lökve. Akit meg igen, az vessen magára, minek ácsorog ott, mikor nem is száll fel a vonatra.
  A gőzös füttyentett, hogy jelezze, készen áll az indulásra, mire az utolsó nyitott ajtóban felkapaszkodott Scar. Tipikus helyzet, majdhogynem a mozgó vonatra kellett felszállnia. Bár meg kell vallani, hogy sok évnyi seprűlovaglása javított annyit az egyensúlyán, hogy ne essen le azonnal. Vagy a vagonokon belül, miközben helyet keres.
  El is indult a szűk folyosón, bekukkantgatva a fülkék belsejébe, szinte az éghez fohászkodva - de csak szigorúan szinte, hiszen Scar nem volt hívő -, hogy valahol legyen még számára hely. Valami olyan hely, ahol nem öt tizenévessel kell osztoznia, semmi kedve nem volt hozzá, hogy pátyolgassa a kis serdülőket.
  Kabinról kabinra kezdte elveszíteni a hitét. Aztán a következő kabinban összesen egy férfi ült. Fel is merült a szőkében, hogy vajon valami átok ül-e rajta, vagy miért kerülte el mindenki ennyire látványosan. Viszont ha ez így is volt, az sem riasztotta el a lányt. Éppen elég volt, neki az átok, amit a családja jelentett neki, ezek után már nem ijedt meg semmitől.
  - Bocsánat, leülhetek? - kérdezte meg azért a bent ülőt, nem akart teljesen pofátlanul levetődni a szabad helyek egyikére. A régi énje valószínűleg megtette volna, de mostanában elkezdett foglalkozni mások érzéseivel. Be kellett vallani, hogy fura volt. Talán North hozta ezt ki belőle.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Itt járt Lala Rolleyes
Frank Arie Martin
Vendéglátós, Elemi mágus, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos


Pizzamester
offline
RPG hsz: 146
Összes hsz: 323
Írta: 2018. október 5. 22:37 | Link

Scarlett


Végre elindulunk. Szinte minden feszültség, ami bennem volt, a vonat első löketével kiszalad belőlem, és elhagy. Nem bánom, hogy vége, hogy nem kell tovább hallgatnom a lenti jelenetet. Vége van. Nem volt, nem lesz több jó darabig. A falut nem is tudom, hogy mikor hagyom el legközelebb, hiszen azzal, hogy vettem egy boltot, ami már fut, de a tulaját nem látták hetek óta, nagyon nagy kihívással állítottam szembe magam. Az egyik ismerősöm, amikor elmeséltem neki, hosszan hallgatott, majd csak annyit kérdezett: Nem tartok-e attól, hogy ha hullán kerül elő, akkor majd én is gyanúsítottá válok. Hát addig nem tartottam tőle. Azóta meg... kicsit. Oké, nagyon para a szituáció.
- Hm? Gyere csak.
Intek a szőke lánynak, aki a kérdést feltette. Ő is olyan, mint én, nem igazán híve az ifjúság bohóságainak, mint például az előbb lángoló hajjal elfutó kissrác és a lányok, akik úgy csinálnak, mintha éppen pont arra járnának, ahol a felsőbbéves fiúk ülnek, majd kuncogva arrébb sietnek. Oké, ezt a részt sosem értettem, hogy ez miért jó bárkinek is. Mi történik, ha a fiúk tudják, hogy tudsz kuncogni? Valószínűleg semmi.
- Te kappás vagy?
Elég sok mindent megjegyzek, és a banda zenéjét kedvelem is, szóval majdnem teljesen biztos vagyok benne, hogy ő az egyik tag. Csak azért nem teljesen, mert azért egy koncerten, amit adnak, általában egy szűk helyen, többnyire pincekocsmákban, tömegnyomorban vannak. Olyankor nehéz közel kerülni hozzájuk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Scarlett Conroy
Független boszorkány, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Troublemaker, Svájc. 2017 réme
offline
RPG hsz: 442
Összes hsz: 2247
Írta: 2018. október 11. 11:36 | Link

Arie

  Ahogy megkapta az engedélyt, szinte rögtön levetődött az ülésre. Az enyhe rohanás, hogy elérje a vonatot teljesen kikészítette. Vagyis inkább a jetlag és ennek a keveredése. Sosem volt könnyű számára, amikor az USA-ból visszautazott. A szervezetét ez taccsra vágta az idegszálait meg addig húzták, hogy félő volt, elszakadnak.
  Megigazította kabátját, majd a táskájában kezdett el turkálni egy kis keksz reményében. Úgy emlékezett, hogy a repülőn eltett egy adaggal. Az még meg volt neki, hogy a légiutaskísérők osztogatták, és hogy egyet kért, de aztán kaptak egy kis turbulenciát, és utána nem volt kezdve már enni. Már csak az volt a kérdés, hogy volt-e annyira leleményes, hogy eltegye szerzeményét.
  A kérdés váratlanul érte. Olyannyira, hogy hirtelen meg is állt a nagy kutakodással. Igazság szerint nem tartották magukat valami nagy bandának, inkább csak amolyan amatőr zenekarnak. Éppen ezért nem is voltak nagyon rajongói, pláne nem olyan, aki így ismerné fel. Mert hát valljuk be, hogy az amerikai bajkeverőtől kezdve a halálfaló sógornőjéig mindent beszélnek róla, de ez általában kimarad a szórásból.
  - Igen. Scarlett Conroy, énekes, gitáros - mosolygott a férfira, és a kezét nyújtotta felé. Be kellett vallania, először is azt gondolta, hogy jobb társaság lesz, mint az aprónép, de rá kellett jönnie, hogy még remek ízlése is van. Surprise.
  - Voltál koncertünkön? - kérdezte a szöszi, és közben folytatta a kutakodást. Egy női táska bizony sok mindent rejthet, biztos ott kell lennie valahol.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Itt járt Lala Rolleyes
Frank Arie Martin
Vendéglátós, Elemi mágus, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos


Pizzamester
offline
RPG hsz: 146
Összes hsz: 323
Írta: 2018. október 22. 14:10 | Link

Scarlett


- Frank Arie Martin.
Fogadom el a kezét, és nem túl erősen - mert hát lányból van - visszaszorítom.
- Igen, az Arie az egyik keresztnevem.
Köszi anyám, aki ezt a nevet bírta nekem adni. Mert szerinte helyes, kerek fejem volt. Szerintem meg ez annyira nem vicces, de volt pár évtizedem, meg pár pszichológusom, akik ezt megpróbálták feldolgoztatni velem. Most már csak úgy van, de azért persze néha még magyarázkodom miatta. Ez valahogy ösztönből jön. Visszahúzódva az ülésen, hátam a támlának vetem. Kivételesen kényelmes, és nem is kellemetlen szagú ez a vonat. Pécsről ide egy intercityvel jöttem, és be kell vallanom, hogy igen érdekes megoldás az, hogy elmegy a vonat egy ideig, majd át kell szállni buszra, ami egy olyan állomáson tesz le, ami igazából nem is célszerű. Aztán persze metró négy meg metró három, és bumm, itt vagyok. Én ráértem, de az emberek arca leírhatatlan volt. Mondjuk a nőt, aki két bőrönddel és két kisgyerekkel utazott nagyon sajnáltam, egy ideig együtt jöttük, próbáltam segíteni.
- Egy pár alkalommal.
Nem, azt mégsem mondom, hogy az összesen, mert nem akarok élből őrült rajongónak tűnni, majd akkor, amikor már nem tud, sehol kiugrani a vonatból. Nem ám, csak vicceltem.
- De már nem vagy Bagolyköves, nem?
Igazából nem tudom, hogy hány éves, de szerintem már nem kellene oda járnia. Bár lehet, hogy azóta, hogy én onnan eljöttem, radikálisan átalakult a képzési forma. Tizenkilenc éves koromban valahogy túl egyszerű volt egyetemre menni tanárnak, nem igazán gondolkoztam másban. Aztán tanítás helyett kártyáztam, most pedig vettem egy pizzázót. Valahogy nem így terveztem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Apáthy Marcell
INAKTÍV


Sárgászöld vidrabocs | Újságírók gyöngye
offline
RPG hsz: 72
Összes hsz: 290
Írta: 2018. október 26. 15:55 | Link

Salli R. Revie

Ilyenkor már jóval hűvösebb idő van, elkel a kabát reggel is és négy után is. Jelenleg öt felé jár az idő, szóval nem is gondolkozom, amikor a hosszú, fekete szövetért nyúlok. A nyakamba a zöld sálamat is felkötöm, mert Magnus azt mondta, hogy amikor kimegyek a diák elé, legyek feltűnő, mielőtt még elveszik. Nem mintha a bogolyfalvi állomás egy olyan nagy hely lenne, hogy az ember csak úgy eltévedjen. Szóval zöld sár, meg a kabátomra kitűzött prefektusi jelvény, aztán kész. Ebből szerintem rá fog jönni mindenki. Először még a borotválkozást is fontolgattam, de aztán rájöttem, hogy eléggé hideg van ahhoz, hogy megtörténjen ez. Majd tavasszal, addig meg csak igazgatok rajta.
Ahogy sétálok lefelé, a kezeimet fázósan a zsebeimbe dugom, még a végén elő kell keresnem a kesztyűimet is... nem tudom, hogy ez a nagy fázás honnan jött, talán az időjárás hirtelen jött változása miatt. A vonat, ha nem késik, fél hat után olyan nyolc perccel fut be, majd két perc várakozás után indul tovább, vagyis kényelmesen át tudok sétálni a falun, és még várakozok is. Viszont, ha már itt tartunk, akkor a várakozást megspórolom, és helyette betérek a cukrászdába, ahol elvitelre két forrócsokit kérek, egy tejcsokisat és egy étcsokisat. Ha már késve jön az új diák, akkor nyilván nyomós oka van, és én szeretném, ha nem úgy indítaná az évet, hogy csupa bosszúság éri. Navinés voltam, és maradok is mindig, szóval szerintem ez a lépésem senkit sem lep meg, maximum azt, aki éppen most érkezik.
Az állomásra érve a pohártartóból kiveszem a két poharat, addig is melegítik a kezemet, és pár másik emberrel együtt várom, hogy begördüljön a vonat. Nem értem azokat, akik sok perccel korábban érkeznek egy állomásra, nekem a kis kitérővel együtt is maradt még kettő teljes percem harmincnyolcig, szóval ha utazni akarnék, a jegyemet is kényelmesen megvehetném.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Salli R. Revie
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2018. október 26. 22:16 | Link

Apáthy Marcell

Az volt az eredeti terv, hogy már a tanév elején megérkezik az iskolába, akkor, amikor a többi diák, de persze az élet közbeszólt. Pontosabban azt a fránya költöztetőcég, akik képesek voltak elhagyni valahol egy egész teherautónyi holmit, amit ráadásul a saját emberük szállított Magyarországra. Igaz, mentségükre legyen mondva, nem a kocsi érkezett üresen, hanem magát az autót is elhagyták, sofőröstől.
Van ilyen, mondaná az ember lánya, de valahogy mégis mintha Murphy maga kezeskedett volna afelől, hogy semmi se menjen simán, hiszen mindennek tetejébe Salli hiába jutott el szerencsésen az édesapjával az új lakásukhoz, a közjegyzőnél kiderült, hogy még nem készült el minden papír, és nem vehetik át a kulcsokat.
Szerencsére, végül jóra fordult a történet. Csak nem a sofőr számára, akiről kiderült, hogy két napig részegen fetrengett egy árokban az ukrán határon, úgyhogy  a vodka áldásos hatásának hála rövid úton elintézte magának, hogy ne csak az alkohol édes mámorától lebegjen, hanem lazán repüljön a munkaügyi központok világa felé. Salli és az édesapja viszont egy motelben eltöltött hét után elfoglalhatta új otthonát, és még a holmijukat is kézhez kapták.
Ez volt hát az oka annak, hogy most a naplementétől egyre sötétedő vidéken utazott egyes egyedül a kupéban, ahelyett, hogy megízlelhette volna a bagolykői asztalokon felhalmozott ünnepi fogásokat az évnyitón.
Hazudott volna, ha azt állítja, hogy mindezt nagyon bánja. Salli így is biztos volt benne, hogy egy ideig rá fog irányulni a figyelem, ha már egyszer felsőbb évesként érkezik az iskolába, de abban bízott, hogy év közben már nem lesz annyira feltűnő, hogy sokaknak kelljen elmagyaráznia a részleteket. Persze, benne volt a pakliban, hogy téved.
Efféle gondolatok jártak a fejében, miközben lefelé lépdelt a kocsi lépcsőjén, majd maga után emelte a bőröndjét. Nem volt nála túl sok holmi, mert még mindig nem tudtak otthon mindent kipakolni, szóval a többi szükséges felszerelést, ami kellhet a kollégiumban, majd hamarosan utána küldik otthonról.
Fekete tincsei finoman hullámoztak arca mellett, ahogy szétnézett a félhomályban. Tekintete csakhamar megállapodott egy alakon, aki zöld sálat és jelvényt viselt, így a beígért prefektus látszatát keltette.
Gyorsan összébb húzta magán félhosszú kabátját, majd a srác felé sietett.
- Hello. Salli vagyok. Jól gondolom, hogy te vagy az idegenvezetőm? - nyújtott kezet a másiknak, várakozó álláspontra helyezkedve.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Scarlett Conroy
Független boszorkány, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Troublemaker, Svájc. 2017 réme
offline
RPG hsz: 442
Összes hsz: 2247
Írta: 2018. október 27. 19:19 | Link

Keresztneve, Arie

  Elhúzta a szőke a száját. - Pedig már azt hittem, hogy Frankarie a vezetékneved - somolygott, hiszen csak viccnek szánta a dolgot. Tökéletesen tudta, hogy mivel jár az, ha a szülő egy kreatív feladatnak tekinti a gyerek névválasztását. Szerencsére neki csak kilenc évet kellett Szabó Jetta-ként leélnie, de az is bőven elég volt.
  Végre megtalálta az áhított csomagot. Kibontva rögtön Martin felé nyújtotta, és felhúzta a szemöldökét, amolyan "Kérsz?" kérdésképpen. Majd ő is vett, és csak utána válaszolt.
  - Lenne egy nagyon komoly kérdésem hozzád - kezdte. Egy dologra már nagyon régóta kíváncsi volt, de a barátai véleményében nem bízott annyira, mint amennyire egy külsőssel tette. Legalábbis ebben. - De meg kell ígérnek, hogy teljesen őszintén fogsz válaszolni - mutogatott a keksszel a kezében a lány, közben szúrós szemekkel méregette elrettentésképp. - Szerinted nem kéne valaki másnak énekelnie? Úgy értem nem érzem, hogy elég jó lenne - magyarázta. Hiszen először sem akart énekelni, csak senki nem jelentkezett, hogy megtenné. És akkor még vicces volt, de most, hogy találkozott egy "rajongóval", így már komolyabbnak tűnt a téma.
  - Utolsó éves mesteren vagyok. Halasztottam egy évet, mert elmentem Romániába gyakorlatozni - vont vállat a lány, és hátradőlt az ülésén. Persze ez nem volt teljesen és maradéktalanul őszinte. Mivel későn ért vissza a rezervátumból, így nem maradt ideje - sem ereje a Mátés...vagyis South-os dolgok után - a tanulásra.
  - És te? Gondolom nem a suliba mész vissza, és azt sem tudom elképzelni, hogy a gyerekedet vinnéd az előkészítőbe - szekálta a szőke, mintha már ezer éve ismernék egymást.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Itt járt Lala Rolleyes
Apáthy Marcell
INAKTÍV


Sárgászöld vidrabocs | Újságírók gyöngye
offline
RPG hsz: 72
Összes hsz: 290
Írta: 2018. október 27. 22:23 | Link

Salli Revie

Percre pontosan. Szeretem, ha valami pontosan akkor történik, amikor az be van ígérve. Pedig régen, a régi énem szerette a meglepetéseket. Mondjuk neki minden mindegy volt. Az új énem már inkább kerüli a meglepetéseket, és ha mégis rákényszerülök, igyekszem hasznosan meglepni a másikat. Szóval valahogy így alakultam át én. Várom, hogy a vonat lefékezzen, és az első emberek elkezdjenek leszállni róla. Ezzel sokan jönnek, azok, akik nem szeretnek hopponálni, így tudom, hogy nem ő lesz az első, aki leszáll. Magnus elfelejtette elmondani, hogy hogyan is néz ki, vagy mennyi idős. Elmondta a nevét, meg azt, hogy nőnemű. Rengeteget segített. Azonban, ahogy ott állok, valaki határozottan felém indul. Van bőröndje is, szóval úgy hiszem, ő több infót kapott, mint én. Na mindegy is, legalább lesz miről beszélgetnünk az úton.
- Apáthy Marcell, örvendek.
Mielőtt bemutatkozom, a forrócsokikat a bal kezembe pakolom át, mert hát a kézfogást nem csinálhatom könyökkel.
- Igen, én. Hoztam forró csokit, remélem szereted. A piros étcsokis, a kék tej, nem kértem bele ízesítést, mert nem tudtam, hogy szereted-e.
Felé nyújtom a két poharat, válasszon nyugodtan. Amúgy mind a kettőn téli minta van már, amin csodálkoztam, de azt mondták, csak ki akarják vinni a tavalyi maradék poharakat, mert idén új dizájn jön.
- Cserébe elveszem a bőröndödet, és indulhatunk is. Arra gondoltam, hogy kicsit bemutatom a falut, mert elég sokat lógunk itt lent, itt vannak jó helyek, amikbe érdemes betérni. Aztán a legnyugisabb úton megyünk fel, ott előbb levisszük a cuccaidat, megmutatom a szobádat. Utána, ha van kedved, akkor bejárhatjuk az emeleteket, adok térképed és megmutatok mindent, van engedélyünk kettőig, ha fáradt vagy, és inkább pihennél, akkor csak térképet adok, és reggel járjuk be a kastélyt.
Oké, az opciók megvannak, szegény lány, rögtön egy ilyen halommal indítom, de remélem, nem kap frászt, és ugrik fel az első visszamenő vonatra.
- Óóó, és mivel most van vacsoraidő, a konyhán raknak el vacsorát nekünk, szóval az is lesz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Salli R. Revie
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2018. október 28. 00:50 | Link

Apáthy Marcell

Salli figyelő szemei felmérték a másik arcát, miközben kezet fogtak, majd megeresztett felé egy mosolyt.
- Én is örülök. - Nem hazudott, mert tényleg jó volt a tudat, hogy egy olyan embert küldtek elé, akinek egészen kellemes a kisugárzása, és az alapvető illemmel mindenképp tisztában van. Voltak olyan évfolyamtársai a Durmstrangban, akik esélyesen előbb a tenyerükbe köptek volna, mielőtt kezet fognak vele, bár tény, az előtte álló teljes megjelenése azt sugallta, hogy bőven felette áll az efféle durvaságoknak.
- Nahát - pislogott a lány egy kicsit meglepetten, mikor a másik elé tartotta a csokoládékat. - Persze, szeretem, nagyon köszönöm! - vette el az étcsokoládés poharat, és egy pillanatra megállapodott a tekintete a téli mintán. Ő egyelőre úgy érezte, hogy itt elég meleg van ahhoz képest, amit az év ezen időszakához tudott társítani fejben a megszokás alapján, így kicsit nehezére esett, hogy közelinek érezze a telet, de ettől még az mit sem változott, hogy élvezettel kortyolt bele az édességbe.
- Ha ragaszkodsz hozzá, köszönöm - adta át a bőröndöt is. Alapvetően nem volt az a fajta lány, aki elvárta volna, hogy más hurcolja a holmiját, de saját maga ellensége lett volna, ha a jó szívvel felajánlott segítséget elutasítja.
Bólintott aztán egyet, miután végighallgatta a tervezett programot, miközben igyekezett minél többet megjegyezni belőle. Szerette, ha tudta, hogy mire számíthat, így hálás volt érte, hogy nem csak elindultak valamerre, hanem némi tájékoztatással is szolgált a másik.
- Nekem megfelel. Aludtam a vonaton, úgyhogy szerintem elég sokáig bírni fogom a sétát - mosolygott ismét a fiúra, majd felmérte még gyorsan maga körül a terepet, mielőtt elindultak volna a falu felé. Elvégre, az állomás helyismerete még biztosan hasznos lesz számára, hiszen itt biztosan sokszor meg fog még fordulni.
Mikor kiértek az utcára előhúzott a zsebéből egy kis színes füzetet, ami egy tájékoztató anyag volt Bogolyfalváról.
- Kaptam egy ilyet édesapámtól, mikor kiderült, hogy iskolát váltok - mutatta a fiúnak az irkafűzött papírokat. - A piactér és a könyvesbolt nagyon csábítónak tűnt - adott némi támpontot a másiknak, hogy mik is érdeklik őt, miközben a térképhez lapozott, és maga elé fordította a lapot, hogy végigkövethesse, merre is haladnak.
- Van olyan hely, amit jobb elkerülni? - érdeklődött még. Praktikusnak találta az ilyen tudást, hiszen vakmerőnek végképp nem nevezte volna magát. Voltak persze lobbanékony pillanatai, de alapvetően jobban szerette, ha mérlegelhette a helyzeteket, márpedig a frissen érkezett tanulóknak jobb, ha nem húzzák ki azonnal a gyufát valakinél véletlenségből, mert rossz helyre tévednek. Aztán persze majd később jöhet az egyéni határfeszegetés.
Utoljára módosította:Salli R. Revie, 2018. október 28. 00:51 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Apáthy Marcell
INAKTÍV


Sárgászöld vidrabocs | Újságírók gyöngye
offline
RPG hsz: 72
Összes hsz: 290
Írta: 2018. október 28. 08:52 | Link

Salli Revie

- Ennek örülök.
Akkor annyira nem lőttem mellé, pedig be kell vallanom, azért aggódtam egy kicsit. Manapság mindenki annyi féle fajta diétának meg különleges étkezési szokásnak veti alá magát, hogy csak na.
- Tavalyi minta, idén valami új dizájn jön. Persze, csak a törzsvendégeknek adnak ilyet.
A tavalyi enyhe idő megtette a hatását, az emberek nem kívánták annyira a forró csokit, meg a teát, decemberben még mi is limonádézgattunk például. Viszont a csoki átadva, a bőrönd meg átvéve.
- Nanáhogy, szerintem ez evidens, meg hát, idáig te cipelted, ezen a kis távon már elfér nálam.
Oké, a humor nem az erősségem, tudom, de azért nagyon igyekszem, hogy hátha ki tudok hozni valamit belőle. Nem akarom szegény lányt a nulladik percben elijeszteni attól, ami itt vár rá, bár a Durmstranghoz képest ez egy tavaszi virágzás lesz. Legalábbis úgy sejtem. Nem jártam még ott, de hallottam róla történeteket. Átveszem a bőröndöt, és kifelé mutatva elindulunk az utca felé.
- Azta, az édesapád eléggé felkészült a témával kapcsolatban, ilyet még az elsősök se kapnak.
Mondom elismerően, és hirtelen az ugrik be, hogy sokban megkönnyítené a diákok életét, ha ők is kapnának egy ilyen tájékoztatót.
- Leginkább csak éjfél fele van gáz, az árnyas sétányon, ott is a hátrább lévő részén, ahol már nincsenek árusok. Van pár keménykedő srác, meg lefut ott pár tisztességtelen üzlet, de amúgy a többi rész biztonságos. Ha ebből a kis összekötő utcából kiérünk, akkor a Boglyas téren leszünk, az az egész hely központja, ott van a hivatal és az előkészítő is. A könyvesbolt és a piactér nekem is nagy kedvencem, a piacra főleg a hétvégén érdemes lejönni, már egészen kora reggeltől tele vannak az asztalok, szól a zene, jó a hangulat. A könyvesboltból pedig nem tudsz új kijönni, hogy ne vennél valamit.
Próbálok összeszedni mindent, ami a hellyel kapcsolatban fontos lehet, és érdemes megemlíteni.
- Felfelé az ott a fő utca, rengeteg bolt, kajálda van ott, illetve a helyi színház, amiben nagyon nézhető darabok vannak, a bérlet se vészed, de a sulinak is vannak váltott helyei, ha csak kipróbálnád, de elsőre ne adnál érte pénzt. Lefelé pedig három lakóutca van. A végükön, a falu végén elég jó helyek vannak, egy kis tavunk is van, valamint ott van a könyvesbolt és egy lovarda is. Plusz, ha még nincs saját háziállatod, de szeretnél, akkor van egy menhely is, ahol alig várják, hogy elvigye valaki az apróságokat. Az iskola saját újságja, az Edictum minden hónapban bemutat belőlük párat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Frank Arie Martin
Vendéglátós, Elemi mágus, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos


Pizzamester
offline
RPG hsz: 146
Összes hsz: 323
Írta: 2018. október 28. 18:18 | Link

Scarlett


- Lehet, hogy meg kéne változtatnom, felveszek egy új személyiséget, és mondjuk motorosnak állok.
A motorosok esetében van az a sztereotípia ugye, hogy nagydarab, szakállas, bőrdzsekis fickók, én azonban egyiknek se felelek meg... nem, még bőrdzsekim sincs. Az élet iszonyat mód kegyetlen tud lenni.
- Kösz.
Amivel kínálnak, azt el kell fogadni, ugyebár, így én magam sem teszek másként, és szépen el is veszem, persze nem pofátlanul, de maga a gesztus is jól esik.
- Az út második felében majd én kínállak meg, bár nem tudom, hogy mi van elérhető közelségben.
Mivel este érünk csak be, nem tudom, hogy lesz-e bolt vagy bármi nyitva, és igazság szerint, már annak is örülök, hogy ágyat érhetek, nem, hogy még vásárolgassak is. Eleve lesz még ma pár köröm, szóval az igazi kaland ráér holnap reggel elkezdődni. Eltelt tíz év azóta, hogy itt jártam, és annyi idő alatt rengeteg minden megtörténhet, hiszen a saját életemben is megtörtént.
- Figyelek.
Erősítem meg, mert ez olyan komoly dolognak tűnt, és a testemmel kicsit jobban felé fordultam, így a lábam az ülésre helyeztem. Az őszinte résznél jobbomat a szívemre teszem, balomat pedig felemelem, jelezve, hogy teljes mértékben bízhat abban, hogy őszinte leszek. És ez egy bátor dolog, mert azért elég sok mindenre rákérdezhet. Például arra, hogy a nővérem mivel kereste a pénzt, vagy, hogy én tényleg tisztességesen játszottam-e a kártyalapokkal. Mind a kettőre a nem a válasz, hiszen Luna nem volt irodai alkalmazott, én pedig azért kerestem ennyit, mert számoltam a lapokat. Végül azonban mást kérdez, és meg is könnyebbülök kissé.
- Szerintem jó vagy, szeretem a hangodat, de egy kiegészítő hang nem lenne rossz. Olyan, aki megerősít, akinek a hangszíne egy kicsit kiemeli a tiédet. Azon a vonalon, amin ti mozogtok, olykor a duettek is beleférnek, nem állandóan, de néha egy-egy, amit mindenki tud énekelni. Viszont, a vezető hangnak neked kell maradnod.
Ez elég jól hangzik, így visszagondolva, főleg úgy, hogy a profitól nagyon nagyon messze állok, én csak élvezem a zenéjüket, szívesen hallgatom őket. Esetleg a pizzázóba is lehetne egy-egy számukat betenni, és ha kérdezik, terjeszthetem a hírüket. Na de erre még visszatérünk.
- Tanár vagyok. Mágiatörténetet fogok tanítani.
Mondom először nyugodtan, de a reakciója után azért elmosolyodom, és megrázom a fejem kissé.
- Tényleg tanár vagyok, de nem. Vettem egy pizzériát.
Utoljára módosította:Frank Arie Martin, 2018. október 28. 18:18 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Scarlett Conroy
Független boszorkány, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Troublemaker, Svájc. 2017 réme
offline
RPG hsz: 442
Összes hsz: 2247
Írta: 2018. október 28. 22:23 | Link

Arie

  El kellett nevetnie magát már csak az elképzelésen is. - Jó, de akkor valami gagyi nevet kell hozzá választanod. Mondjuuuk... mit szólnál a "Buddha keze". - A levegő a kezével egy téglalapot húzott, mintha ki lenne írva a név, és közben ki is húzta magát, mint a legnagyobb terv prezentálása.
  Megvárta a szöszi, amíg a fiú vesz, és csak utána kap be ő is egyet. A zacskót a kettőjük között elhelyezkedő kis asztalszerűségre dobja, ami körülbelül el is foglalja az egészet. - Vegyél nyugodtan, ha kérsz - tartotta a szája elé a kezét, így csak valami groteszk hang jött ki mögüle. Lehet, hogy nem a legneveltebb ember, de azért nem akarta már az első találkozásnál leírni magát.
  - Ez itt repülős nasi. Szerintem ezt azzal megfizetted, hogy beszélgetsz velem - nevetett. A keksz olyan száraz és íztelen volt, mint ahogy az lenni szokott. Nem volt benne semmi plusz, ezért a szőke sem számított viszonzásra.
  Komolyan hallgatta végig a másik válaszát. Már ő is gondolt a dologra, egy jó kis mély férfihang feldobná az övét. Talán lehetne egy vendégszámuk, amit akkor énekelnek, amikor valami hanggal rendelkező srác is el tudna helyben dalolni. Azzal könnyebben be is tudnák vonni a közönséget. Az agya elkezdte osztani a különböző pro-kontrákat, de gyorsan leállította magát. Nem jó a hely, sem az idő. Ennyit akart tudni, a többit meg majd megbeszéli a másik két bandataggal.
  - Köszönöm. Reméltem, hogy nem vagyok olyan, mint egy berezonált hangtuskó - húzta féloldalas mosolyra a száját. Igazán hálás volt a meglátásért, de könnyebb volt elviccelni az ilyet.
  A válaszra horkant egyet, és talán még hátrébb is döntötte a fejét. Utálta a mágiatörténet órákat, az egyik legunalmasabbak közé tartozott. Sose értette, hogy North miért azt a specializációt választotta mesteren. Viszont amikor meghallotta a másik nevetését, kicsit megnyugodott. Sokkal jobb fejnek tartotta, minthogy tanár legyen. Pláne ezzel a tantárggyal.
  - Tudod, már kezdtem megijedni. Mehettem volna, hogy az egyik kölykökkel teletömött vagonba utazzak - játszotta el a hattyú halálát. - Várj! - gondolkodott el. - Ez azt jelenti, hogy kapok kedvezményt nálad? Lehet még át is pártolok hozzák a cukrászdából. - Ha belegondolt, sokkal inkább sütött volna illatozó tésztát, mint bekeverni még egy adag színes habot.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Itt járt Lala Rolleyes
Salli R. Revie
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2018. október 29. 23:42 | Link

Apáthy Marcell

- Csokoládé-fan lennél? - pillantott fel a másikra kicsit kérdőn, kicsit csodálkozva. Nehezen tudta elképzelni a srácot, amint naponta meglátogatja a csokizót, inkább tűnt ránézésre kávés típusnak. Olyan komoly, megfontolt irodai vezetőnek például, mint akiket az őrsön látott, mikor nagy ritkán meglátogatta az apját valamiért a munkahelyén. Azonban ez a gondolatmenet annyira felszínes  volt, hogy inkább gyorsan el is vetette, hiszen nem volt kenyere az ilyesmi. Jobb és hasznosabb volt megismerni, kiismerni másokat.
- Csak tudja, hogy jobban eligazodom egy térképen, mintha elmagyarázzák, hogy mit merre találok - vont vállat a lány egy mosollyal. Az apja mindig mindenre fel volt készülve, vagy legalábbis szeretett alapos lenni és körültekintő. Néha a körülmények így is közbeszóltak, de igazán lehetett volna rosszabb is.
Ezután Marcell magyarázata következett, amit Salli figyelmesen végighallgatott, néha bólintva egyet, hogy jelezze, érti a lényeget. A könyvesbolt említésénél viszont ráncba szaladt a homloka.
- Mármint varázslat miatt nem tudsz kijönni vásárlás nélkül, vagy ennyire jó a kínálatuk..? - kérdezett vissza a miheztartás végett, mert nem volt benne biztos, hogy ha feltétlen csak új könyvekkel tud kilépni az üzletből, akkor ezt az ő, vagy bármely véletlenszerű diák pénztárcájához szabták.
A kis kitérő után viszont visszatért a beszélgetés medréhez.
- Örülök neki, hogy van piac is, jobb szeretem, ha friss hozzávalókkal főzhetek bájitaltanon. A régi iskolámban eléggé hanyag volt ilyen szempontból a tanár, ami időnként könnyen katasztrófába torkollhatott volna, szóval egy idő után inkább a saját alapanyagaimat vittem magammal - mesélte. Talán nem olyasmi volt az infó, amit a másik feltétlen igényelt volna, de Salli maga is furcsának tartotta volna jó magyarázat nélkül, hogy egy tizenéves boszorka a piacolásban leli örömét a hétvégi reggeleken. A menhely említésére szintén felcsillant a szeme, de ehhez egyelőre nem fűzött kommentárt. Sosem lehetett saját állata, mert folyton költöztek, és sosem tudták, hogy hol lesz a következő megálló, de egy ideje már foglalkoztatta, hogy esetleg sétáltathatna menhelyi kutyákat, vagy valami hasonló. Hiányzott neki, hogy négylábú legyen körülötte, mint annak idején a nagymamájánál.
- Pihenésre, ücsörgésre a tóparton kívül is akad még lehetőség? - kérdezte aztán kíváncsian Salli. A régi iskolája környékén kevés volt az igazán kellemesen meleg nap, legalábbis az iskolaév idején, így kevésbé volt módja kiélvezni a természet szépségeit, mint amennyire az Közép-Európában lehetséges.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Frank Arie Martin
Vendéglátós, Elemi mágus, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos


Pizzamester
offline
RPG hsz: 146
Összes hsz: 323
Írta: 2018. november 4. 18:22 | Link

Scarlett


- Buddha keze... szerintem ez inkább egy szerzeteshez illik, én mondjuk lehetnék késes vagy kaszaboló, csonkoló, nem mintha lenne késem vagy mondjuk képes lennék bárkit is megvágni, de azért ha már motorosnak állok, akkor azért úgy adnom kellene a dologra, nem?
- Repülővel jöttél eddig? Mikor indultál?
Mert hát azért becsekkolási idő is van ugye a világon, nem úgy van, mint a távolsági busznál, hogy akkor csak úgy felpattanok, és max tíz perc múlva indulunk is. Már ahol rendesen beállnak a buszok, van, ahol annyi se, a vonatnál meg még ennyi se. Ahhoz képest eléggé jól nézett ki.
- Berezonált hangtuskó!
Ezen olyan jót nevetek, hogy már komolyan magamat is elszégyellem. Nem is tudom, hogy mikor nevettem ilyen jót, de tényleg. Már ezért megérte nem seprűvel meg másik járattal jönni. Tényleg nagyon szeretem a kappákat, én vagyok az, akinek mindene van, ami kappa, még aláírása is, és hát eléggé megörültem annak a ténynek is, hogy olyan helyre költözök, ahol fellelhetőek. Amúgy is, rá akarom venni őket, hogy néha játszanak nálam, de azért eléggé erős lenne így pár perc után lerohanni ezzel.
- Bevallom, hozzájuk most nekem sem nagyon lett volna kedvem, de ez a legkényelmesebb járat, és éppen ezért ültem fel már jó korán, aki meglátott, az továbbsétált, biztos nagyon, de nagyon ijesztően nézek ki, ezért továbbmentek.
Biztos vagyok benne, hogy azt hitték, valami új tanár vagyok, és nem akartak a nulladik percben áldozatokká válni. Pedig azt hittem, ha egyszer tanár leszek, majd jó fejnek fognak tartani. Ezek szerint nem jött össze. Ez egy elég jó érv amellett, hogy pizzériát vettem, és nem az önéletrajzomat adtam le a mostani igazgatónál.
- Simán, sőt, kitalálhatod akár a saját pizzádat is, amit aztán, ha beválik, neked ingyen csinálunk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Scarlett Conroy
Független boszorkány, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Troublemaker, Svájc. 2017 réme
offline
RPG hsz: 442
Összes hsz: 2247
Írta: 2018. november 10. 23:58 | Link

Buddha keze

  A lány hevesen ingatni kezdte a fejét. - Nem. A-a - folytatta. - Lehet, hogy nem én neveztem el a bandánkat, de a nevekhez értek. A Buddha keze az tiszteletet parancsoló. Olyan embert rejt, akinek a nevét suttogva ejtik ki az emberek. Amiket te mondasz meg olyan, mintha egy rossz horrorfilmből szedett főgonosz nevei lennének - tisztázta a helyzetet a saját szemszögéből.
  - Itteni, vagy amerikai idő szerint? - vonta fel kekeckedően az egyik szemöldökét a lány. A másik nem mondhatta, hogy nem jogos a kérdés, hiszen hét óra az eltérés.
  - Hát, sajnálom, de nem vagyok könnyen ijedős ember, így végig kell hallgatnod a locsogásomat az úton - vont vállat könnyűszerrel Scar. Ez van. Ő létezik, azt csinálja amit akar, ha pedig másnak nem tetszik, akkor el lehet menni. Az meg nem nagyon tudja izgatni, hogy a férfi előbb volt ott, mint ő.
  - Na neee - hitetlenkedett. - Komolyan, ez jobb mint egy karácsonyi ajándék. Na jó, szóval a pizzámon biztosan lenne minimum két féle sajt. És juhtúró. Meg újhagymának a zöld része, mert az jól is mutat - kezdett el rögtön agyalni.
Beszélgetésüket hirtelen egy roppantul idegesítő gyerektársulat zavarta meg, akik már vagy harmadszorra vonultak végig a fülke előtt - mindannyiszor őket fürkészve -, ám most meg is álltak. Scar felhúzott szemöldökkel nézte őket, amolyan "Mi a francot akartok?" tekintettel.
  Az egyik bátrabb gyerek benyitott, majd egy nagyot nyelt. Előbb felmérte a bent ülőket, majd a szőke felé fordult.
  - Igaz, hogy South West halálfaló és ott lakik Bogolyfalván? És ő a te barátod? - kérdezte kidüllesztett szemekkel, közben pedig a befont hajával játszadozott. Látszott rajta, hogy most kezdi a tanulmányait, és hogy fél. És ennek valószínűleg nem a bent tartózkodók voltak az okai.
  - Na figyelj - fordult felé a szőke, és összerakta a kezeit, hogy úgy magyarázzon. - South West nem veszélyes. Amikor gyerek volt, még akkor kényszerítették rá, hogy a Nagy Úr hatalmába álljon. De ez ma már csak történelem - tisztázta. - Másodrészt pedig nem a barátom, csak elviseljük egymást - tette még hozzá, majd mint aki jól végezte dolgát, fordult vissza útitársához.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Itt járt Lala Rolleyes
Frank Arie Martin
Vendéglátós, Elemi mágus, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos


Pizzamester
offline
RPG hsz: 146
Összes hsz: 323
Írta: 2018. november 20. 09:25 | Link

Kappavezír


- Isten mentsen, hogy ilyen messzire merészkedjek drága hölgyem, hogy én ennyire őrült nevet adjak!
Tetetett riadalommal hőkölök hátra, majd nevetve hajolok megint előre. Ezer éve nem nevettem. Erre felszállok egy vonatra, amitől előtörnek az emlékek, hallgatom egy anya és a gyermeke búcsúját, amitől meg a szívem. Eléggé rossz kezdéssel indulok meg életem következő szakasza felé, aztán bumm, beront egy szőke ciklon, és máris olyat teszek, amit nagyon rég nem tettem: nevetek. Tényleg jól esik, másabbá kezd formálódni ez az utazás, mint amit maximum remélni tudtam belőle.
- Uhh, jogos. Összességében?
Mert hát azért volt itt pár óraátállítás akkor menet közben. De ahhoz képest, hogy onnan indult, és utazott nem is tudom mennyi órát, jól néz ki, mármint, nem olyan szét csúszott, értitek, de persze, férfiszemnek is szép látvány.
- Akkor most lélekben Buddha keze felkészíti magát az útra.
A két karomat magamtól eltartva, behajlított könyökkel csippentem össze a a mutató és a középső ujjamat, majd az átszellemülés végett lehunyom a szemem, és "ommmm" hangot kezdek el kiadni. Perszemó, nyilván nem bánom, hogy vele kell töltenem az utat odáig. Még az ajtóra is kedvem lenne kiírni, hogy megtelt, mert még a végén ilyen savanyú arcok is beülnek ide.
- Mondjuk, ha karácsonyi specialitás, akkor csinálhatjuk az újhagymából a fát, csak akkor köré a többit. De a két féle sajt eléggé csábító. Meg aztán ezzel az alappal lehet húsmenteset is csinálni.
Mert mindig a szegény húsra van fogva a hízás, véletlenül sem a tésztára, a sajtra vagy bármi másra. Szóval biztosan lendítene a dolgon, ha lenne egy húsmentes szekció is. Teljesen vega/vegán rész viszont csak akkor, ha találok egy olyan szakácsot, aki tényleg ért is hozzá. Nézem a gyereksereget, és csodálkozva állapítom meg, hogy bámulnak is minket, mondjuk én inkább azt hittem, hogy azért aggódnak, mert új tanároknak hisznek minket, ám amit mond, az egy pillanatra megfagyasztja a levegőt. Megvárom Scar válaszát, menet közben közelebb csúszva a gyerekhez, kinyújtva a kezem a keze felé, és ha elfogadja a másikkal megsimítom a kézfejét.
- Bátor vagy, amiért egy számodra kellemetlen kérdést tettél fel, azonban ahhoz is légy bátor, hogy tudj nemet mondani olyanra, amit nem akarsz megtenni. Mindenkinek van olyan a múltjában, amit nem szeret hangoztatni, és nem szereti, ha megkérdezik tőle. Mindig, mikor kérdést tennél fel, gondolj arra, hogy ha neked tennék fel, mit éreznél, rendben?
Végig nyugodtan, barátságosan beszélek vele, a végén kacsintok, ő pedig elmosolyodva bólint egyet. Szegény, még az elején van, keresi a helyét.
- Bocsánat.
Mondja őszintén, Scarra pillantva, majd kiszalad a kocsiból.
- Nem szeretem, ha valakit kényszerítenek.
Húzom el egy kicsit a számat, majd visszafordulva a lány felé elmosolyodom.
- "Elviseljük egymást", szegény gyerek ezzel a mondattal kezdi az ismerkedést a párkapcsolattal. Miért csak elviselitek egymást?
Utoljára módosította:Frank Arie Martin, 2018. november 20. 09:26 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 6 ... 14 15 [16] 17 18 19 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér