Ügyfélfogadási idő
Hétfőtől csütörtökig: 8:00 - 16:30
Péntek: 8:00 - 14:00
Szombat és vasárnap: zárva

A Hivatal sürgősségi ügyek végett 24 órás ügyeletet biztosít!
Bogolyfalva Minisztériumi Kirendeltsége a Boglyas téren, a város központjában áll. Már első ránézésre kiütközik az épület nemesi mivolta, ami nem véletlen egybeesés. A Cebrovszky család hagyományozta ugyanis az akkoriban még falu címet viselő településre ezt a kedves kúriát, annak minden előnyével és hátrányával együtt. Impozáns, kastélyra emlékeztető megjelenése azonban ne tévessze meg az ügyintézni vágyókat: a belső kialakítás minden tekintetben modernizált és kényelmi, funkcionális célokat hivatott szolgálni. Ezen kívül az évek folyamán rengeteg átalakításon és ebben az évben renováláson is átesett. Ezáltal nem csupán a belső elrendezés, hanem a külső is jelentősen megváltozott, köszönhetően az új polgármester és a Tanács tagok áldásos munkájának.
A Hivatal épülete előtt található továbbá egy aprócska szökőkút is, melyet virágágyás vesz körül. A parkban mind a kirendeltség dolgozói, mind az ide érkezők megpihenhetnek, kellemesen, szabad levegőn tölthetik ebédidejüket, illetve élvezhetik a Boglyas tér nyüzsgő látképét is.

  
Az ajtón belépve rögtön a recepcióval szemben találhatjuk magunkat, ahol általában két, de nagyobb ügyféligény esetén három kedves hölgy igyekszik eligazítani az ügyintézni vágyókat a Hivatal rengetegében. Noha az épület éveken keresztül labirintusszerű mivoltáról volt híres, így üdítő változás lehet ez a fajta letisztult, egységes megjelenés. A recepciótól nem messze ugyanis egy információ tábla ismerteti, hogy az osztályok hol helyezkednek el a kirendeltségen belül. Fontos információ továbbá az is, hogy a recepció mindkét oldalán egy-egy kandallót helyeztek el; az egyik kizárólag a személyzet részére fenntartott - a Minisztériumba való utazást biztosítandó -, a másik viszont a falusiak számára is elérhető, így könnyedén tudnak közlekedni Bogolyfalva és Budanekeresd között.
Az épület jobb szárnya teljes egészében az Auror Kirendeltség fennhatósága alá tartozik, ahhoz külön recepció és ügyféltér is tartozik. Azonban a bal szárny az egyéb ügyek és szakosztályok területe. Itt lehetséges az okmányok intézése, valamint egyéb ügyek bejelentése és kivizsgáltatása, amennyiben szükséges.
A polgármesteri iroda az emeleten található, csatlakozik hozzá egy erkély is, tulajdonképpen nevezhetjük a Hivatal lelkének is. Ezen túl a Tanács tagjai is külön termet kaptak: az emeleten balra kanyarodva található a letisztult helyiség, ahol a város vezetői nyugodtan leülhetnek megtárgyalni a település további sorsát. Ebből kifolyólag, aki a tanáccsal kíván egyeztetni, az megteheti a félfogadási időben, mely minden esetben összecseng a polgármester hivatalos, szabad félfogadási idejével. Különös méltánylást érdemlő ügyek esetén előzetes időpont egyeztetése szükséges.

Titkárság
>> Recepció
>> Titkársági iroda
>> Mágikus Gondnokság

Varázslény-felügyeleti Főosztály, Bogolyfalvi Kirendeltség
>> Bestia Tagozat
>> Szellem Tagozat
>> Kártevőügyi Tanácsadó Iroda

Máguskapcsolatok Főosztálya, Bogolyfalvi Kirendeltség
>> Nemzetközi Varázsjogi Hivatal
>> Nemzetközi Varázskereskedelmi Felügyelőtestület
>> Tolmács Iroda

Mágikus Közlekedésügyi Főosztály, Bogolyfalvi Kirendeltség
>> Hoppanálási Vizsgaközpont

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=401&post=781577#post781577][b]Ombozi Zlatan - 2019.11.23. 19:10[/b][/url]

Annyira feleslegesek ezek a pofavizitek. Kéthavonta bejövök ide, és mint valami fogyatékos válaszolgatok pár kérdésre, és amúgy ez mennyire jó, mert legalább nem a Minisztérium központjába kell mennem, hanem el tudjuk intézni itt is, és legyek hálás, amiért nem rángatnak. Hogyne, majd hálás leszek akkor, amikor ezeket a felesleges köröket végre lefutjuk, és nem csak egy helyben totyorgunk, mint valami degeneráltak. Mert ez a kéthavi vizit elméletileg arra kell, hogy biztosak legyenek abban, hogy a képességem miatt nem borul meg az elmém, és nem kezdek el éjszakánként embereket ölni én is, csak úgy a hecc kedvéért. És annyiszor elmondom nekik, hogy inkább beszélgetek a halottakkal, mintsem velük, de nem hatja meg őket és felteszik ugyanazokat a kérdéseket, amikre ugyanazt a választ adom, mint az előző vizitnél.
Fáradtan lépek ki a friss levegőre, meg hálásan, mert ugye nem kellett bemennem a Minisztériumba legalább, mennyire édesek. Arcomat megdörzsölöm, és alig várom, hogy csak hazaérjek és lefeküdjek, mert valamiért most az az érzésem, hogy az álmok elkerülnek és talán tudnék aludni pár órát. Mekkora felüdülés lenne, szent Merlin! Legjobb napom lenne ever, ha ez valóban megtörténne. Nyúzott arccal és fáradt tekintettel indulok el lefelé a lépcsőn. A hangra oldalra nézek, de végül nem tulajdonítok nekik nagyobb figyelmet, mert a kissrác nem tűnik valami veszélyesnek, ahogy a vele beszélgető lány sem. A lépcsősor közepén állok meg, tekintetem a srácról és a lányról az utcám felé siklik, de valamiért nem akaródzok hazamenni. Pedig érzem, hogy itt van a lehetőség, egy kiadós, három órás alvásra, de nem. Nem visz rá a lélek. Mélyet sóhajtva veszem elő zakóm belső zsebéből a cigarettatartó dobozt és puhítok meg egy szivarkát. Rendesre nincs idő, és most türelmem sem lenne hozzá, így ez pont megfelelő.
Kattan az öngyújtó, a szivarka vége felizzik. És most? Aludjak vagy rúgjam rá valakire az ajtót, hogy igyunk?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=401&post=781616#post781616][b]Ombozi Zlatan - 2019.11.23. 21:26[/b][/url]

Fontos kérdés ám, hogy az ember aludjon, megkockáztatva azt, hogy mégis kiabálva kel, vagy menjen inkább inni, mert azzal tényleg eléri a teljes agykiürülést ahhoz, hogy simán álomtalan álomba zuhanjon. Valamiért a második felé húzok inkább, hiszen az a biztosabb, mint mindig, amikor ilyen döntés elé kerülök. Bassza meg, lehet csak simán áthívom az egyik csajt, szexelek egy jót, iszok pár pohárkával, végül ledőlök a picsába aludni vagy így vagy úgy. Mert az álmok jövetele előtt átlagosan van pár nyugodt órám, szóval... oké. Akkor ez eldöntetett. Mélyet szívok szivarkámból, hogy nagy rössel elinduljak, de ahogy leérek a lépcsőn az előbbi csajt elkapó kis srác előttem áll kihúzott háttal és néz fel rám. A kérdésre megemelkedik a szemöldököm, kicsit szkeptikusan és összeszűkült szemekkel tekintek le a kemény 120 centis emberkezdeményezésre.
- Ombozi Zlatan - biccentek egyet ajkaim közé helyezett szivarkámmal. - Az a kérdésektől függ - vonom meg vállaimat. Nyilvánvaló, legalábbis számomra, hogyha olyat kérdez, amit nem adhatok ki vagy egyszerűen nincs hozzá köze, akkor ez a beszélgetés nagyon rövid lesz. Mondjuk nemigen tudom összerakni, hogy egy kilenc, maximum tíz éves forma kisfiú miért sasszézik el egészen a hivatalig, hogy kérdéseket tegyen fel az ott dolgozóknak, de... szóval én már nagyon sok furcsa dolgot láttam és tapasztaltam ahhoz, hogy ezen már meg se lepődjek. Ha ez érdekli, akkor csinálja ezt, csak engem ne tartson fel túl sokáig, mert végre elhatározásra jutottam. Pár kérdés, és itt sem vagyok, nem kell nekem a mai napra még egy felesleges kör. Volt belőle mára elég, köszönöm.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=401&post=782198#post782198][b]Ombozi Zlatan - 2019.12.02. 11:12[/b][/url]

Valljuk be, hogy az ilyenekre nem számít az ember, amikor nem vágyik másra, minthogy berúgjon, majd aludjon, vagy egyszerűen csak aludjon és utána rúgjon be. Ezek igen fontos kérdések, de ahogy a kissrác rám néz, csak durcásan fújtatok egyet, motyogok valamit, hogy "bezzeg az én időmben", majd nemes egyszerűséggel leülök a lépcsőre, ott ahol állok. Oké, nem motyogtam, de azért a helyzetbe tökre beleillett volna, hogy én mint sokat megélt felnőtt, totálisan lekezelem a gyereket, mert ő még semmit nem tud. Na, meg a nagy faszt, minél előbb szabadulok annál jobb, így beadva a derekamat huppanok le a lépcsőre, és nagyjából így kerülünk egy szintbe a kölyökkel, aki tegez, majd magáz, nekem pedig egy őszinte mosoly kerül fel ajkaimra. Ez így nagyon vicces lesz, főleg, mert annyira adja a határozott interjúztatót, hogy be kell neki fosni minnyá.
- Valódi auror? - ráncolom a szemöldökömet kissé értetlen. - Léteznek nem valódiak is? - nevetek fel hitetlen, és mondjuk így jobban bele gondolva lehet, hogy a kávét főzni bejárók nagy része nem valódi auror, hanem egyszerűen... hát, kávéfőzők? Nos innen megközelítve van abban valami, amit László mondd, szóval el is felejthetjük azt, hogy visszakérdeztem, de mivel már kimondtam, nem hiszem, hogy a kis srác figyelmen kívül hagyja. Mindegy.
- Valóban az vagyok - bólintok egy aprót. Mélyet szívok szivarkámból, majd a füstöt az ég felé fújva, mert csak nem tolom a gyerek arcába, pillantok vissza rá. - Lökjed - mosolyodom el a hivatalos hangnem után a légyszire. Eddig nagyon szépen tartotta magát, de azért csak nem hagyja, hogy elfelejtsem mégis egy gyerekről van szó, aki valamiért túlontúl érdeklődik az aurorok iránt. Mesélni valóm példának okáért pont lenne neki mit, nem arról van szó, de tényleg a kérdésektől függ a dolog. Egy ügybe mélyebben nem mehetek bele, akárcsak egy sajtótájékoztatónál, csak felületesen érinthetek mindent, ha olyan a kérdés. Ja, gyerekről beszélünk. Oké, nem aggódom túl annyira a dolgot. - Remélem tudok segíteni a házi dolgozatodban - bár megkérdőjelezem, hogy ki ad ki ilyen feladatot egy kölyöknek, de nem fontos, és talán egy ilyen kedves kis mondat segít a srác zavarán is. Gyermeket még nem ettem úgysem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=401&post=784095#post784095][b]Ombozi Zlatan - 2019.12.17. 19:30[/b][/url]

Kicsit megemelkedett szemöldökkel várom a választ a kérdésre. Értem én a logikát, komolyan, de azért kicsit jó látni, ahogy a gyermek elgondolkodik a válaszon, mert semmiképpen nem szeretné megbántani azokat, akik ténylegesen csak arra jók auror címszó alatt, hogy papírokat szállítsanak egyik irodából a másikba, majd vissza, görnyedjenek az adminisztráció felett, és a többi. Minden aurornak kell adminisztrálnia, de nem mindegy, hogy csak diktálsz és írják neked, vagy éppen neked diktálják.
- Minden világos - bólintok egy határozottat. Miről beszéltem eddig? Egy gyermeknek nem valószínű, hogy az az auror az ideálja, akinek diktálnak, hanem aki diktál. Ez igazából egy elég nagy bók, és a kissrác még mosolygásra is késztet, mert én a másik körbe tartozok, de hogy ez ennyire látszik rajtam, azért az kicsit creepy. Tényleg látszik rajtam? Majd megkérdezem az öcsémet, jobb híján. Ő úgyis elmondja a véleményét, ha nem kérem akkor is, úgyhogy kellemes a hasznossal alapon most legalább ki is kérem, és nem a nagyvilágba beszél.
- Igazán nincs mit - mosolyodom el szélesen a mondaton. Kíváncsi lennék mennyit készült erre a beszélgetésre. Nem feltétlen velem, hanem egy másik aurorral, akit sikerül elkapnia. A beszélgetés oka még mindig nem egyértelmű, de türelmesen várom, amíg összeszedi magát, majd nekem szegezi az első kérdést.
- Ombozi Zlatan, gyilkossági és helyszínelő nyomozó, képességbirtokos - pontosan annyi időt hagyok a szavak között, hogy legyen elég ideje leírni, mert az apró kezek, bár sebesen mozognának, de az egyelőre még gyermekded betűk nem hagyják ezt a luxust. Bár a képességbirtokosság nem a beosztásom, de annyira megszoktam, hogyha belépek a hivatalba, akkor közölnöm kell ezeket az információkat, hogy automatikusan ezen szavak jönnek a számra. Mosolyogva, türelmesen várom a következő kérdést, és igyekszem nem foglalkozni azzal, hogy ez így baromira lassú lesz. Na, nem baj, legalább lefoglalnak addig is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=401&post=786865#post786865][b]Ombozi Zlatan - 2019.12.30. 13:22[/b][/url]

Elképzelésem sincs, hogy mióta állhat itt a srác, hogy találjon valakit, akinek felteheti a kérdéseit, amiket olyan gondosan gyűjtött össze. Tetszik a kitartása, mert nyilvánvalóan nem jó kedvemből álltam meg. Mert így már értelmet nyer az is, ahogy a hivatalban valami gyerekről beszéltek bő egy órája, aki mindenkit leszólít pár válasz reményében. Így, hogy itt ülök mellette, azért egyszerűbb elképzelni, hogy miről beszéltek. Tehát kitartó, amit én értékelek, és bár teljesen kiment a fejemből, hogy itt lehet még mindig, amikor kijövök, ráadásul elhatározásra is jutottam ugye, de leülök. És jöhetnek a kérdések, amikre komolyan legjobb tudásom szerint fogok válaszolni, kezdhetjük is azzal, hogy kiadom a képességemet is. Remek kezdés. Erősnek mondanám leginkább, de ahogy Lacika tekintete csillog, igazából leszarom, valószínűleg, ha rá is kérdez – miért van olyan érzésem, hogy ráfog? – akkor sem fogja érteni.
- Igen, valóban az – mosolyodom el halványan. – Valamikor külön-külön kell hasznosítanom a tudásomat, de sokszor előfordul, hogy egyszerre van rájuk szükségem – ezt azért nem úgy kell elképzelni, hogy kidobom kockával éppen mihez van kedvem, hanem gyakran megtörténik, hogy csak helyszínelni megyek, vagy csak beszélgetni egy jót az elhunyttal. A második opció a leggyakoribb; mindent kell használnom, mert minden kell nekik, és sokkal egyszerűbb két aurort küldeni a helyszínre, mint egy egész gárdát, akik ezt meg tudják oldani. Hálátlan meló, de egyszer egy lány azt mondta nekem, hogy csodálatos a munkám, mert legalább az elhunyt szerettei megtudják mi történt. Igaza lenne? Halvány mosoly terül el ajkaimon, majd Lacikára nézek. Szóval a képesség. Aha, nem úszta meg.
- Igen, azon túl – dörzsölöm meg arcomat, miközben másik kezembe átvéve szivarkámat lehamuzom a maradékot. Miközben én itt elbeszélgetek, már leégett a fele. Mekkora pocsékolás, pedig vaníliás! Ajkaimhoz emelve a szivarkát szívok bele, majd a füstöt elfújva Lacikától pillantok vissza rá. – Nos… - kezdeném el igen intelligensen, de már itt elakadok. Oké, hogy adod ezt elő egy gyereknek? – Tudod, ha megfogom egy elhunyt kezét, akkor megmutatja nekem, hogy mi történt vele az elmúlt huszonnégy órában, így láthatom azt is, hogy esetleg ki volt az elkövető. Úgy hívják Révész-szindróma – ez így nem durva? Leegyszerűsítve ez van, talán ennyi elég is. Feleslegesen mennénk bele mélyebben a genetikába is, mert még én sem értem mi is vagyok valójában. De az elnevezés találó.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=401&post=795588#post795588][b]Ombozi Zlatan - 2020.02.24. 13:43[/b][/url]

Állítólag a gyermeki kíváncsiságnál nincs aranyosabb dolog. Már akinek. Mert engem általában egyszerűen idegesít a sok miért, vagy egyszerűen a rengeteg feltett kérdés. Na igen, mondom általában, de ez a nap más, mert meglepően hamar végeztem a kötelező viziten, nem cseszték még fel az agyamat, és bár nem garantálhatja senki, hogy az előttem toporgó és kalimpáló srác sem teszi ezt meg, de jól haladunk, nemde? Élvezzük ki, ő is, meg én is, amíg tart a vidámságom, mindenféle felesleges kör nélkül. És bár a Révész véletlen került a beszédtéma közé, mert egy gyökér vagyok, és elszóltam magam, de azt hozzá kell tenni, hogy a képességet nem övezi titok. Rajtam kívül még vannak páran elvileg, akik ugyanúgy birtokolják ezt a borzalmat, de soha nem találkoztam velük, és nem is akarok. Jó program lenne, beszéljük meg, ki mit látott a legutóbbi hullánál. Ha egyáltalán tud arról, hogy ezzel a képességgel rendelkezik. Bassza meg, de messze visz ez is. Fejemet kissé megrázva emelem barnáimat a srácra, hogy felvegyem a fonalat, halkan nevetgélek azon, ahogy mutogat felém, mert muszáj szemléltetnie.
- Valami ilyesmi, igen - bólogatok egyetértően, immár csak halvány mosollyal szám szegletében, mert a kalimpálás valóban nagyon találóan visszaadja azt, amit érzek. Először csak fényt látsz, majd kitisztul a kép, és kezdődhet a film, aminek rendezője az élet. Elég lehangoló.
- Én csak filmnek hívom - vonom meg vállaimat nem törődöm stílusban. Talán egy gyereknek még ennyit sem kellett volna mondani. A szülei boldogok lesznek, ha hazamegy és elmeséli nekik, hogy találkozott egy férfival, aki az emberek halálát premier plánba, jobb felbontásban, mint a 4K-s tévé, nézi vissza, valamikor nap, mint nap. Nagyon boldog történet, bár az Lacika mellett szóljon, hogy tekintetében tényleg érdeklődés csillan. Beletenyereltem rendesen.
- Igen, kell az érintés, de az mindegy melyik testrészhez érek hozzá, ám talán a kéz az, ami elfogadhatóbb. Legalábbis nekem biztosan az - nyilván vannak olyan esetek, amikor az ember keze nincs meg, ja, egyik sem, akkor jó lesz a lába, feje, törzse, combja, teljesen mindegy mije, csak valamerre haladjunk. Vannak ilyenek, igen, de ritkán, amiért igencsak hálás vagyok, mert bármennyire is tapogatom a hullákat nap, nap után, én sem szeretem minden testrészüket megfogdosni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=401&post=800703#post800703][b]Ombozi Zlatan - 2020.03.25. 18:33[/b][/url]

Ha lehet hinni a statisztikáknak, akkor a képesség, amivel meg vagyok áldva, elvileg elég ritka. Na már most, sokan mondanak sok mindent, szóval kicsit utána kellett járnom magamtól is, mert a Minisztérium, ha saját magad iránt érdeklődsz, vagy arról, amire képes vagy, de vajmi keveset tudsz róla, leráz a faszba. És nekem ez nem tetszett, szóval fogtam magam és magammal indultam el felfedezni azt, hogy mi is vagyok valójában. És itt is el is akadtunk, mert nem tudtam meg többet arról, ami már eddig is köztudott volt. Ritka képességnek minősül, kevesen tudják, hogy egyáltalán rendelkeznek vele, jobb esetben meg sem tudja az illető, és vagyok én, akinek olyan szorosan fonódott össze az életével, hogy az már fáj. A Minisztérium kihasználja, köteleztek az okklumencia elvégzésére, nehogy véletlen olyan információk szivárogjanak ki a fejemből, amiknek nem kellene.
Bágyadtan emelem tekintetem a kisfiúra, aki hangosabban szólal fel és ismétli utánam a szót. Aprót bólintok, mert nemigen értem mire az ekkora öröm, de nem számít. Türelmesen megvárom, amíg lefirkant valamit, majd folytatom a magyarázatot, hogy kicsit érthetőbb legyen; mindenképpen kell a személyes kontakt ahhoz, hogy a dolog elindulhasson. És jön a kérdés, amit mindig el akarok kerülni. Nem hogy felnőtteknek nem szívesen beszélek erről, de egy gyereknek még annyira sem kellene. Arcomat dörzsölöm meg zavartan, miközben elpillantok a kisfiúról, szivarkámat elnyomom a lépcsőn, majd belső zsebemből előtúrt csikkgyűjtőbe teszem. Mélyet sóhajtok, mielőtt nagy lendülettel felkelnék a lépcsőről. Fenekemet leporolom, zakómat megigazítom, majd mosolyogva pillantok le a mellettem álló kisfiúra.
- Nem hiszem, hogy erről bármit is tudnod kellene mélyebbre menőbben - szelíd mosoly virít arcomon, mert hangjából ítélve ő is érzékeli a téma kényességét. Nem mondhatom el egy gyereknek, hogy a lelkem szétmarcangolása, amiért használom a képességet, igazából már mindennapos. - Majd amikor felnősz, akkor keress meg és beszélgetünk róla. A szüleid aligha örülnének annak, hogy ilyenekről cseverészünk - mert így is kurva sok mindent mondtam már, amit nem kellett volna, szóval engedjük el a témát, vagyis... - De elárulok egy titkot; rengeteg könyv van róla, talán a könyvtárban is, ha ennyire érdekel, olvass utána, és utána egyeztetjük a megtudott infókat - kacsintok rá nevetve. Barnáim karórámra siklanak, végül oldalra sandítok. Egy mosoly mellett borzolom össze Lacika haját.
- Örültem a találkozásnak, nekem mennem kell - komótosan lépkedek le a lépcsőfokokon, majd vállam felett pillantok hátra a srácra. - Remélem tudtam segíteni - intek egyet, lelépek az utolsó fokról, és hazafelé veszem az irányt. Kezeimet zsebeim mélyére csúsztatom, és valamiért tényleg azt remélem, hogy a kapott információkkal - még akkor is, ha elképzelhetetlen -, de meg tudja írni azt a cikket a kis srác. Vagy bármit, amit tervez a meg tudott infókkal, igazából mindegy. Havi jó cselekedet pipa.