28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Aki még szeretné zárni évnyitós játékát, november 17-én éjjelig van rá lehetősége! (utána a téma pihenni tér a jövő tanévig)
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér
Hivatal és Művelődési Ház - Vajda Eszter hozzászólásai (6 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Vajda Eszter
Aurortanonc, Animágus, Navigátor, Staff, Végzett Diák


bossy
offline
RPG hsz: 159
Összes hsz: 740
Írta: 2019. március 14. 23:12 | Link

A  K I S   H E R C E G
xxx

Több dologért is hálás lehetek ma. Volt mit ennem, még van tető a fejem felett, nemsokára a francia tengerparton fogok heverni, úgy tűnik, a vizsgáim is megvannak, ezért nem kell végigszopnom még egy évet a sok hülye között, senki nem halt meg, és Ádáméknak sem lesz gyereke. Persze a hálaadás részhez hozzájárult volna az is, hogy meglátogatom az egyetlen, csodálatos, elképesztően nyálas - amióta az unokatestvérünk rávilágított a tényre, miszerint Ricsiből egy papucs lett, képtelen vagyok teljes értékű férfiként tekinteni a kisebbik Vajda Richárdra - öcsém, ő elhesszeli velem a napot, hiszen én unatkozom, neki meg mi más dolga lenne, aztán meg majd történik valami.
Pontosan így kellett volna alakulnia.
De nem így alakult.
Vagyis, csak félig.
Minden ott kezdődött, hogy kivittem az amúgy is felhős ég alá elszívni egy kellemes kis cigarettát, aztán idő közben leszakadt az ég, én pedig csak töretlenül ültem tovább a hivatal lépcsőjén, az átázott cigaretta szállal a kezemben - egy vékony csíkban még mindig füstölög, de mindjárt ráesik egy csepp, leveri a végéről azt a megmaradt kis hamut is, és akkor már azt sem fog -, hiszen már ÚGYIS MINDEGY. Felkelni túl gáz lett volna, mert bent vannak emberek, olyan emberek, akik beszélnek, akiket nem ismerek, szóval na, elég kínos lenne mindezek után még vissza is menni, ha felkelnék, hogy akkor lelépjek, valaki egészen biztosan észrevenne az üvegen át, ami még kínosabb lenne, így egyedül a drámai, pislogás nélküli távolba meredés marad, a hátamra tapadó, lassan teljesen átázó hajammal együtt. Mintha épp most zuhanna le egy szatelit, és mindannyian meghalni készülnénk. Vagy meghalt volna valaki. Vagy Ádáméknak mégis jönne a gyerek. Tökéletes.
Szál megtekintése

but sometimes girls just want to have fun, the poetry inside of me is warm like a gun
Vajda Eszter
Aurortanonc, Animágus, Navigátor, Staff, Végzett Diák


bossy
offline
RPG hsz: 159
Összes hsz: 740
Írta: 2019. március 24. 11:09 | Link

A  K I S  H E R C E G

Fogalmam sincs egyébként, hogy mégis mire várok ebben a helyzetben. A falu határozottan ismer, vagy, legalább tudják ki vagyok, de még az is be tudja lőni az arcom, aki nem itt él, de már járt kint az utcán, és nem egy barlangban lakik. Legfeljebb elkönyvelik magukban, hogy megőrültem, vagy, mit tudom én, az apámnak végleg elege lett a hirtelen döntéseimből, kirakott otthonról, és egyedül a Dolce-m bírtam magamra kapni. Figyelem az esőtől egyre csak sötétülő, lucskos cigaretta szálat, kicsit lefelé biggyesztem ajkaim, mert azért jól esett volna, ha legalább elszívhatom, mielőtt leszakad az ég a fejemre, de ezen a ponton már másikra gyújtani is teljesen felesleges lenne, lévén az ujjaim is vizesek. Mélyen beszívom a levegőt, megemelkednek vállaim is, hogy aztán hosszan sóhajtva kifújhassam azt, újra begörnyedve. Épp most ábrándultam ki a világból, bizony.
Összevonom szemöldökeim, ahogy egyszer csak nem érzem a bőrömre csapódó esőcseppeket, pedig akárhogy hunyorítva nézek, látom őket - lassan szerintem is kezdek megbolondulni -, látókörömbe bekúszik egy finom bőrű kéz, kékjeim felfutnak a karján, vállán, nyakán, végül megtalálják arcát, ajkaim elnyílnak egymástól, és igazán szeretnék mondani valami frappánsat arról, hogy lám, mégis vannak még úriemberek ebben a fuckboy-okkal teli társadalomban, vagy, hogy há-há, most megvagy, te kis ravasz, de annyira zavarba jövök az egész helyzet váratlanságától - mármint, tényleg, nem számítottam arra,hogy ez meg fog történni, és még csak nem is az öcsém látom majd a kar túlvégén -, hogy csak ülök ott nyitott szájjal.
De észbe kapok, és akkor becsukom a szám.
- Őőőőőő - vékony, hideg és nedves ujjaim az ő kezébe csúsztatom, ahogy az úri lányok szokták - leszámítva, hogy ők nem kezdenek őőő-vel -, ahogy felnyomom magam, és érzem, hogy egyre jobban égni kezd az arcom a szégyentől, de szerencsére - REMÉLEM - van olyan jó az alapozóm-púderem, hogy ezt elfedje. - Hm.
Pontosan így, mint egy debil.
- Igazán köszönöm - egy bólintással konstatálom, hogy sikerül még valami ésszerűt is mondanom, közben úgy húzom ki magam,mintha még lenne büszkeségem mindezek után.  
- Nem őrültem meg - illetve, remélem, hogy nem - csak szerettem volna elszívni.... ezt - az átázott szálra pillantok, végül megrázom fejem, és inkább csak bedobom az erre hivatott kis fém kukába. - De... nem sikerült. Nyilván.
Szál megtekintése

but sometimes girls just want to have fun, the poetry inside of me is warm like a gun
Vajda Eszter
Aurortanonc, Animágus, Navigátor, Staff, Végzett Diák


bossy
offline
RPG hsz: 159
Összes hsz: 740
Írta: 2019. március 24. 12:12 | Link

A  K I S  H E R C E G

- ... oh - megint nyitva maradnak egy pillanatra ajkaim, ahogy csak nézek rá a nagy szemeimmel, és próbálok úgy tenni, mint aki hallja és érti is azt, amit mondanak neki, mármint, a nem gondolnék folyamatosan arra, hogy vajon nem-e tűnök túl öregnek, amiért magáz, lehet, hogy már őszülök is, és most biztos a hajam után kapnék, ha nem néznék ki tőle annyira bután, szóval, ha nem ez keringene újra és újra és újra a fejemben is tök hangosan kopognak az esők, vagyis, eső, és lehet eleve nem is hallanék semmit, ha figyelnék is, de azért csak mosolyogva bólogatok, remélve, hogy nem épp most egyezek bele abba, hogy eladjanak örömlánynak, vagy mondjuk eladják a vesém, mert innen visszakérdezni már túl kínos lenne. A könyökhajlatába simítom ujjaim, szépen, légiesen, épp csak, nem nehezedek rá, se semmi - hogy bármikor elszaladhassak -, mert az nagyon gyerekes, és különben is, tudok én szépen viselkedni, bármennyire is legyen meglepő.
- Oh - egy ősember választékos szókincsével rendelkezve sandítok fel rá, hunyorogva, miközben mégis belesimítok hajamba. -Tényleg? Hol hallottál rólunk? - nem tűnik idevalósinak, elég sok helyen jártam már életemben, különböző emberek között, különböző szokásokkal és kultúrákkal, szóval annyit már én is csak meg tudok mondani, hogy nem magyar, nem magyar szokások között nevelkedett, így pedig nem is hangzik olyan butának a kérdésem.
De, persze, megeshet, hogy tévedek, és akkor ő is elkönyvel ugyanannak a buta libának, aminek az emberek többsége, különösebb ismeretek nélkül.
- Ez egy nagyon szép gondolat - ugyanakkor, még csak eszembe sem jutott, hogy eggyé váljak az esőcseppekkel.
- Nagyon örülök, Anik - persze, ezt mondom mindenkinek, akit épp csak megismertem, miután felkapart a hivatal lépcsőjéről, mert épp ázni támadt kedvem. - Eszter - nyilván tudja, ha már az apám is ismeri, de azért nem vagyok én sem neveletlen.
- Miért pont ide jöttél?
Nyilván ez érdekel a legjobban, és véletlenül sem a pár gyűrű a kezén, amit nyilván csak futólag vettem észre, és egészen biztosan nem házassági.
Szál megtekintése

but sometimes girls just want to have fun, the poetry inside of me is warm like a gun
Vajda Eszter
Aurortanonc, Animágus, Navigátor, Staff, Végzett Diák


bossy
offline
RPG hsz: 159
Összes hsz: 740
Írta: 2019. március 24. 14:25 | Link

A  K I S  H E R C E G

Persze, most akár jöhetne a harmadik, roppant intelligens hangzatú "oh" is, de visszafogom magam, nem mondom ki,csak gondolatban szövöm az alakja köré. Alapvetően nem szégyen, ha az ember nem emlékszik azonnal, első pillantásra azokra a személyekre, akikkel akkor találkozott, mikor jóformán még a seggén ült a tojáshéj, felnövünk, változunk, kívül és belül egyaránt, az új emlékek átveszik a régiek helyét, satöbbi, satöbbi, de ahogy mesélni kezd, ajkaim szélesen elnyílnak, és legszívesebben elvisítanám magam az utca kellős közepén, esőben, hogy A HERCEG, de valami azt súgja, hogy nem igazán értékelné, szóval inkább visszafogom magam.
Először kuncogni, majd nevetni kezdek, ahogy megrázom fejem, felé fordulva megállok előtte, lábujjhegyre emelkedve támaszkodom meg a vállán, amíg hozzá hajolva adok egy puszit az arca egyik, majd a másik oldalára is. Néhányan, akik közel állnak hozzám, azt mondják néha túl közvetlen vagyok, mindenki más szerint föléjük emelem magam, és a világért sem ereszkednék a szintjükre, és mondhatom én azt, hogy csak nem szeretnék adósa maradni valakinek, ezzel már el is döntetett, hogyan viszonyulok hozzá.
- Bepótoltam az elmaradásom - visszalépek mellé, mintha mi sem történt volna, majd, körbenézve hajtom arcom a vállára, hogy feltűnésmentesen belesuttoghassak a fülébe. - Ne csodálkozz, ha ezek után azt fogják pletykálni a faluban, te vagy az új hódolóm.
Félelmetesen ismerős, ahogy az apja szavait használja, én is ezt szoktam csinálni, szinte kényszeresen, ha meg akarok felelni valakinek vagy valaminek. Aprót szusszanva pillantok fel ismét rá.
- És neked mi a véleményed?
Szál megtekintése

but sometimes girls just want to have fun, the poetry inside of me is warm like a gun
Vajda Eszter
Aurortanonc, Animágus, Navigátor, Staff, Végzett Diák


bossy
offline
RPG hsz: 159
Összes hsz: 740
Írta: 2019. szeptember 4. 11:56 | Link

P A N I N I  H E A D
x i can be your princess and bro at the same time

Sok mindenre nem számítottam ma, viszont az, hogy valaki felkelti az egész házat, aztán megszöktet miközben én a lehető legkevésbé vonzó változatomban, az öcsém pólójában - amit még az előtt nyúltam le, hogy lelépett volna és én megharagudtam rá -, az egyik melegítőmben, meg a legközelebb eső cipőben próbálok nem eltaknyolni a fűzőben, határozottan viszi a prímet.
Nem mintha bármi okom lenne panaszkodni, valahol rém Rómeó és Júliát idéző jelenet ez, a végén még elkezdek gyanakodni, hogy érdekli őt a világirodalom.
Azt persze már nem kötöm az orrára, hogy így egy évnyi képzéssel és túlélési alapismeretek terepgyakorlattal a hátam mögött magamtól is képes lennék felmászni mellé (bár kétszer átgondolva már akadnak fenntartásaim a pillanatnyi egyensúlyérzékével), sőt, szinte - dehogy szinte - igénylem is, hogy ne úgy viselkedjen velem, mint egy aurortanonccal, hanem mint a barátnőjével (bár ezzel egyelőre nincs baj).
- Amúgy miért nem belülről jövünk fel? Nincs neked ide kulcsod? - fülem mögé simítom hajam, ahogy leguggolok, hogy végre be tudjam kötni a cipőm is. Rövid fintorral konstatálom, hogy a többszörös fűzőre taposásnak meg is lett az eredménye, ugyan könnyen eszközölni lehetne a problémát, ha nem hagytam volna fenn a pálcám. Azzal dolgozunk hát, amink van. - Tiszta hülye vagy - felé fordítom fejem, ahogy felegyenesedem, megingatva fejem sóhajtok fel.
- Ja, pont úgy nézek ki mint egy mosdottabb csöves - azért elmosolyodom, érződik a hangomban is, miközben felé nyújtom kezem, jobb lábam a falnak támasztva, hogy legyen ahonnan lendületet vegyek. - Nem számít ez, nem is tudom, illegálisnak?
Szál megtekintése

but sometimes girls just want to have fun, the poetry inside of me is warm like a gun
Vajda Eszter
Aurortanonc, Animágus, Navigátor, Staff, Végzett Diák


bossy
offline
RPG hsz: 159
Összes hsz: 740
Írta: 2019. szeptember 9. 12:16 | Link

P A N I N I  H E A D
x i can be your princess and bro at the same time

Zlatan nevének említésére épp csak egy árnyalatnyival komolyodom el, és épp csak egy pillanattal tovább nem nézek fel rá, mint az normális lenne – nem feltétlenül feltűnő ez az időhúzás, nem is túldramatizált, egyszerűen csak nem szeretem, ha róla van szó és az, hogy az öccse orrára kössem ezt, szintén nem szerepel a terveim között. Jobb ez így. Nyugodtabb.
Valószínűleg eleve én reagálom túl.
- De. – Apró szusszanással emelem felé fejem, mosolyát követve hasonlóan húzódnak szét ajkaim, ezzel pedig tovább is lendültem a Zlatan témán. Röviden, de igazán őszintén nevetem el magam, ahogy utánozni kezd, újra, akaratlanul megingatom fejem, de nincs ebben semmi rosszallás, semmi sértődésről nyomot hagyó árny, hiszen valóban nem érzem rosszul magam tőle. Sőt.
- Szerintem is. Mondanám, hogy máris szaladj vele az Edictumhoz, de attól tartok az iskolaújság túl kevés lenne ehhez a hírhez. – kinyújtva lábaim ülök le mellé, kicsit előre görnyedve roppantom ki ujjaim is, majd megtámasztva kezeim magam mellett fordulok felé.
- Nehéz sorsod lesz így a szakmában – fejem finoman oldalra billen, a szám szegletében bujkáló mosoly elárulja, hogy véletlenül sem gondolom komolyan. Nevezhetnénk akár adok-kapok csipkelődésnek is, de hozzá képest az én hanghordozásom közel sem ilyen színpadias. Ettől még élvezem, ahogy a vele töltött időt is, csak ez azért mégis túl idegenül hangzana az én számból. – De nem kell mindenről tudnia apámnak sem. – Állam kissé feljebb emelkedik, ahogy az előbbi mosoly kisebb vigyorrá szélesül. Persze más kérdés, hogy ettől függetlenül mégis mindig, mindenről tud, nem is áltatom azzal magam, hogy ez adott esetben nem történne így, ám maga a mondat sem kifejezetten a helyzet illegalitásának szól.
Megint csak mosolygok, ahogy tekintetünk találkozik, jobbom kinyújtva felé, ujjaim hátával simítok végig arcélén, pillanatokkal később már tenyerem simítva az enyhén borostás bőrfelületre ismétlem meg a mozdulatot hüvelykujjammal.
-  Nagyon tetszik. Köszönöm.
Utoljára módosította:Vajda Eszter, 2019. szeptember 9. 12:17 Szál megtekintése

but sometimes girls just want to have fun, the poetry inside of me is warm like a gun
Hivatal és Művelődési Ház - Vajda Eszter hozzászólásai (6 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér