36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas térBogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház
Bogolyfalva Hivatala - Osztrovszky K. Konstantin hozzászólásai (49 darab)

Oldalak: « 1 [2] Le | Téma száljai | Témaleírás
Osztrovszky K. Konstantin
INAKTÍV


Koncsi | Csinszkáé
offline
RPG hsz: 259
Összes hsz: 510
Írta: 2015. december 8. 19:45 | Link

Váradi Fanni


Már idejét sem tudja, mikor aludt egyhuzamban négy óránál többet, hogy mikor vett ki szabadnapot és pihent egy keveset. Nemcsak hivatali, de az otthoni íróasztala felett is hosszú órákat görnyed, s olyankor képtelen mással, a körülötte élőkkel törődni. Feleségére már hosszú hetek óta nem volt ideje. A felhalmozódott iratpapírok, megsárgult dossziék polcain sorakoznak, s mind arra várnak, hogy tüzetesen átnézze, lepecsételje, majd pedig továbbküldje őket a megfelelő kollégának. Az ünnepek pedig rohamosan közelednek, és ilyenkor csak még több munka szakad a nyakába.
Mosolytalan arccal áll a kávéautomata előtt, újabb és újabb aprópénzt dob be a lyukon, s hallgatja azok csörömpölését. Nincs jó kedve, és erre gondolván még száját is félrehúzza. Beszürkült minden. Megfakultak a napok, egysíkúvá vált az élet. Fel kellene mondania - jut nap, mint nap eszébe, amellett, hogy mi mást kellene még meglépnie ahhoz, hogy teljes életet élhessen Katherine-nel.
A poharat a kijelölt helyre teszi, megnyomja előbb az espresso majd a cukor gombot, és míg az automata zúgolódva adagolni kezdi a feketét, ő szorosan mellkasa elé fűzi karjait. Az öltöny anyaga megfeszül. Meg kellene lépnie, itt hagynia a hivatalt, elhagyni minden emberi mivoltját, s olyanná válni, mint a kedves. Hogy is gondolta, hogy ez így működhet? Annyira akarta. Annyira szereti őt. Nem hitte, valósággal tudta, hiszen tudni akarta, hogy minden rendben lesz. Ők ketten boldogok lesznek.
Boldog vagyok - gondolja, és lepillant a szerelmük, házasságuk pecsétjére. Hüvelykujjával megforgatja a csillogó gyűrűt. Érezni véli Katherine hűvös érintését. Elnyom egy sóhajt, s kávéjáért nyúl, hogy a portástól kapott kék mappával a hóna alatt felsétáljon irodájába.
- Fanni? - az ajtót kitárva, a küszöböt fél lábbal átlépve torpan meg, balja még a kilincsen, jobbjában gőzölgő, forró kávés pohár. Váradi lánya a földön kúszik, kezére papírsárkány csavarodik, az iroda pedig... Konstantin döbbenten pislog néhányat, hogy megbizonyosodjon arról, valóban azt látja, amit. Az irodában hatalmas felfordulás várja, az ablakokról és falakról zöld trutymó folyik, a levegőben furcsa dolgok, talán díszek repkednek, az asztalokon minden eldőlt, a kifolyt tintáknak éppen fontos szerződések látják kárát.
- Jó, akkor először is becsukom az ajtót, aztán pedig elmeséled, mit csinálsz itt iskolaidőben, prefektusként - sóhajtja, s a lebegő, kinézhetetlen díszeket figyelő tekintetét a földön térdelő lányra vezeti. Félredöntött fejjel nézi, és bár szája szegletében mosoly bujkál, azt is áthatja a mellkasában érzett szürkeség. Belép az irodába, és baljával óvatosan behajtja az ajtót. Nem tesz semmi mást, nem veszi elő a pálcáját, hogy néhány mozdulattal rendet tegyen. Csak áll ott, belekortyol a kávéjába, és kíváncsian, felvont szemöldökökkel várja a magyarázatot. - Ha szerencsétlen apád ezt - kiszélesedő mosollyal mutat körbe a helyiségen. - ...kapja a születésnapjára tőled, akkor csak annyi kérésem lenne, hogy az én lányomnak soha ne adj partitanácsokat. Ha megkér se.
Szál megtekintése



Osztrovszky K. Konstantin
INAKTÍV


Koncsi | Csinszkáé
offline
RPG hsz: 259
Összes hsz: 510
Írta: 2015. december 9. 15:27 | Link

Váradi Fanni


Nem kellene meglepődnie azon, amit lát, hiszen tudhatná már, hogy a Váradi család, nos, nem a leghétköznapibb jelenség. Fanni sem esett messze a fájától, elég ránézni apja íróasztalára, ami a lány közbeavatkozása nélkül sem néz ki sokkal szebben. Sándor rendetlen, szétszórt alak, aki az eddigiek alapján úgy tűnik, minden másban is ellentéte Konstantinnak. Ő precíz, tökéletességre törekvő, a papírjait dossziékban, a dossziékat stócokban, a stócokat fiókokban tartja. Mindent felcímkézve, természetesen.
Halk, de korántsem csalódott, vagy bosszús sóhajtást hallat, majd alsó ajkát beszívva, széles mosollyal fordul a lányhoz. Tekintetében gyermeki huncutság csillan, és egy percre elfeledkezik magánéleti gondjairól. Komótos léptekkel a gyakornoki asztalhoz sétál, ráereszkedik, és eddig hóna alatt tartott mappáját maga mellé teszi.
- Igen, igen, szóval úgy kezdődött... - bólogatva ismétli a tekintetét is kerülő, megilletődött lányka szavait, majd fejét megbillentve kuncogni kezd. Míg hallgatja a magyarázatnak semmiképpen sem tekinthető csacsogást, kávéját szürcsölgeti, de szürke, fénytelen szemeit egy pillanatra sem veszi le Váradi gyermekéről. - Hát, hogyne tudnám? Apád a kinevezésed után egész héten arról beszélt, milyen büszke rád! Gratulálok hozzá. Szerintem jót fog tenni neked a felelősség, abban viszont nem vagyok egészen biztos, hogy ez a házadnak is ugyanolyan gyümölcsöző lesz.
Elnéző, barátságos mosollyal beszél, mert úgy hiszi, már vannak olyan kapcsolatban, hogy Fanni ezért ne sértődjön meg rá. Ami igaz, az igaz. Sándort se nevezné ki osztályvezetőnek, mert tudja, hogy még aznap összedőlne az egész hivatal.
- Én nem. De jobban tennéd, ha sietnél a rendrakással, mert apád hamarosan visszaér - felpillantva az órájáról, nyugodtan jegyzi ezt meg, az viszont, hogy segítsen, még csak fel sem merül benne. Kávéjába kortyol, majd a falon terjedő zöld trutymóra pillantva felcuppant. - Az mi az isten akarna lenni? Mondd már meg, hogy jó apád miért örülne ennek a... - fintorogva, orrát felhúzva pislog az ablaküveget már teljes egészében bevett pacára. - ...zöld izének?
Állát vakargatva nézi a büdösnek tűnő gumiszerű anyagot, és csak nagy sokára, lánya említésekor pillant vissza a még mindig földön gubbasztó prefektusra.
- Igen, Fleur tipikus nő, beszél ha kell, ha nem - furcsán hathat tőle, de büszkeségtől dagadó mellel mesél a kicsiről, aki nélkül már elképzelni sem tudná az életét. - Ha megyek érte, még a küszöböt sem léptük át, az ajtóban csicseregni kezd, sokszor egyáltalán nem tudom követni őt. De ez így van rendben.
Mióta Fleur és közte egyre szorosabb az apa-lánya kapcsolat, sokszor kapja magát azon, hogy meghatódva réved el a semmibe, és ha más szülőkkel, főként lányos apukákkal beszélget, már nem az évekkel ezelőtti tettetett mosoly ül az arcán. Már nem kell eljátszania a megértést, és gyorsan más vizekre eveznie, ha szóba kerül a gyerek. Mindent megértett.
- A hegye kilóg apád asztala alól, kerüld meg, akkor látni fogod - kávéjával együtt dől jobbra, hogy megmutathassa az izgalmában felpattanó eridonosnak, hová is bújt el a pálcája. - Na jó, most, hogy az a kezedben van, arra kérlek, még véletlenül se használd itt többet, inkább menj vissza a kastélyba, és tanulj meg néhány igét rendesen. Én megvárom apádat, aztán majd mi rendet teszünk.
Az utolsó korty kávé után leteszi poharát a mappa mellé, és ellökve magát az asztal szélétől, saját helye felé indul. Fejcsóválva nyúl a tintától elázott papírokhoz, felemel egy jegyzőkönyvet, és azt a fény felé tartva vesz mély levegőt. Ma sem néz egyszerű, unalmas nap elé. És még csak hétfő van...
Szál megtekintése



Osztrovszky K. Konstantin
INAKTÍV


Koncsi | Csinszkáé
offline
RPG hsz: 259
Összes hsz: 510
Írta: 2015. december 9. 21:27 | Link

Váradi Fanni és Hollósi kisasszony


Rekedtes kuncogással hallgatja a hol a földön ücsörgő, hol felpattanó prefektust, és fejét csóválva figyeli mihez is kezd most egymagában úgy, hogy ő nem mozdul, és nem ajánlja fel a segítségét. Nos, nem sok mindenhez, úgy tűnik marad annál, amihez a legjobban ért: beszél. Ez a lány pont olyan, mint kedvelt kollégája, Sándor. Az a férfi még a fejét is elhagyná, ha ő nem lenne a közvetlen közelében a nap tizenkét-tizennyolc órájában. Merengve fürkészi a kis barna arcát, mindig mosolyra álló száját, melyet képtelen viszonzatlanul hagyni. Ha Fannira néz, muszáj mosolyognia. Soha nem mondaná ki hangosan, legalábbis előtte biztosan nem, de ha Sándor megemlíti, vagy eszébe jut a szeleburdi lányka, mindig elneveti magát - legyen otthon, az irodában vagy tárgyaláson. A kis eridonos egy tünemény, és ha még nem is gondolja érettnek a prefektusi kinevezéshez, igazat mondott, valóban úgy hiszi, hogy jót fog tenni neki. Talán elkezd felnőni.
- Csúnyán megátkozni? - hangosan röhögve, kipirosodott orcákkal kérdez vissza, hahotázása közben még lábait is felemeli egy pillanatra. - Hát képes lennél bántani engem?
Angolos nevetése nem halkul, felsőtestét rázza a jókedv. Szürke hangulatát észrevétlenül színezi ki a pálcájáért nyúló csínytevő. Konstantin vidáman nézi, majd sóhajt egyet és felegyenesedik a gyakornoki asztalról.
- A lányom anyja soha nem engedné meg, hogy te vigyázz a gyerekre - mindent eláruló tekintettel vigyorog le a szépen csomagolt ajándékkal hozzá közelítő fiatalra, és átvéve tőle azt, a magasba emeli, és megforgatva, jobbról-balról vet rá egy pillantást. - Természetesen. Megmondom neki, hogy itt jártál... ha nem jönne rá erre magától is.
Odakacsint Fannira, majd saját asztalához sétál, és a csomagot annak sarkára téve, tintafoltos iratai után nyúl. Az irodára pillanatnyi csend száll, a férfi arcáról leolvad az éppen csak odaköltöző kedélyes mosoly, és pont olyan komoran magasodik asztala felé, mint egy órája állt a kávéautomata előtt, lent a portánál. A színeket Fanni magával vitte, az Osztrovszky-Váradi iroda már nemcsak rendezetlen, de komor is.
Aztán kopogtatnak. Újra meg újra meg újra. Konstantin féloldalasan megfordul, és összeszaladó szemöldökei alatt, minden érdeklődés nélkül mered a nyíló ajtóra. Egy fiatal hölgy torpan meg a küszöbön, amit a férfi önmagából kiindulva tökéletesen megért. Az iroda romokban, akár egy vesztes csata színtere. Pont, mint az ő zúgolódó lelke.
- Én vagyok - morogja a kezében tartott jegyzettömbre pillantva, majd pálcáját előhúzva, egy könnyed mozdulattal tünteti el róla a tintát. - Megkaptam a baglyát, fáradjon be. Az iroda általában nem így néz ki, de ha a látvány elijeszti, valóban rossz helyen jár.
Hangja, s papírra vetülő tekintete színtelen, az érkezőre még csak rá sem néz. Nem érdekli, hogy ki, nem érdekli miért akar nála gyakornokoskodni, abban sem biztos, hogy van még hely a számára. Megfordítja a baljában tartott jegyzetet, majd asztala szélére teszi, és az ablakhoz lép, hogy a zöld ragacsot pálcája segítségével, nonverbálisan tüntesse el. Az ablak megtisztul, a felkelő Nap beragyogja az irodát.
- Foglaljon helyet - szabad kezével az asztala előtt bágyadtan várakozó székre mutat, de nem néz oda. Tovább sétál a fal mentén, és pálcáját maga előtt tartva, megtisztítja a falakat is. - Kor? Ház? Évfolyam?
Szál megtekintése



Osztrovszky K. Konstantin
INAKTÍV


Koncsi | Csinszkáé
offline
RPG hsz: 259
Összes hsz: 510
Írta: 2015. december 9. 22:43 | Link

Hollósi kisasszony


Komótosan, apránként lépked a fal mellett, pont úgy, mint aki tudatában van azzal, hogy nem siet sehova, hiszen ideje, akár a tenger. Keze is lassan mozdul, pálcája azonban nem veszi fel ütemét, nem vár rá, gyorsan tünteti el a falat betakaró zöld ragacsot. Mikor az eltűnik, maga mellé engedi karját, de még ekkor sem néz rá a leendő gyakornokra. A már ragyogó ablakhoz lép, kezeit háta mögött fűzi össze. Habár Hollósi kisasszony még a küszöbön állva kérdezett tőle valamit, ő már akkor elfeledkezett annak mibenlétéről. Csendben bámul ki az ablakon, csak tompán hallja a levetett kabát és a megreccsenő szék természetes hangjait. A nő keltette zaj jól esik füleinek, de hiába is keresi bennük elutazott nejét, őt már soha nem fogja bennük megtalálni.
- Nem - szikáran közöl, hangja szigorú, karjai megfeszülnek. Kifelé néz, de nem lát semmit. A fény eltakar mindent. Úgy tűnik, az utóbbi időben a szemei olyannyira hozzászoktak a sötétséghez, hogy már képtelen meglátni a nappali, fénylő életet.
- Osztrovszky Konstantinnak hívnak - szólal meg kisvártatva, recsegő, zord hangon. Még ekkor sem fordul Karolinához. - A Máguskapcsolatok egyik alosztályán dolgozom, én vagyok a Magyar Mágiaügyi Minisztérium Varázskereskedelmi Főosztályának Bogolyfalvára kihelyezett tagja. Én és a gyakornokaim főként csempészáruval foglalkozunk. Fekete piacokat járunk, bizonyítunk, tárgyalásokon veszünk részt.
Beszéd közben előre, az ablak köztes keretére figyel, vonásai kemények, tartása barátságtalan. Ha Hollósi kisasszony másra számított, nos, abban az esetben komolyan csalódnia kell. Konstantin mogorvább, mint valaha.
- Miért kíván a későbbiek során a Minisztérium alkalmazottja lenni? - teszi fel újabb kérdését az ablakon túli hűvös világnak. Odakint hideg van, megfagyott a táj.
Idebent nincs semmi.
Szál megtekintése



Osztrovszky K. Konstantin
INAKTÍV


Koncsi | Csinszkáé
offline
RPG hsz: 259
Összes hsz: 510
Írta: 2015. december 10. 12:24 | Link

Hollósi kisasszony


Csendben vár. Elmondta, amit mindenképpen el kellett, amit minden gyakornokának elszokott az első találkozás alkalmával. Igaz, egyikük sem így ismerte meg. Közel sem. Az első benyomás róla általában az akkurátus munkaerő, a jó humorú, csibészes mosolyú férfi képe, nem pedig az ellenséges, rendetlen, figyelmetlen alak, akiről elképzelni sem lehet, hogyan jutott abba a magas pozícióba, ahol már hosszú évek óta stabilan dolgozik. Rendszerető, precíz hivatalnoknak ismerik meg, olyan embernek, akivel jó egy légtérben lenni, akivel könnyű együttműködni. Konstantin tudja, hogy az első benyomás fontos, éppen ezért ügyelt mindig arra, hogy a magánélete otthona falai között maradjon - legyen szó bármilyen súlyos gondokról. Egy tárgyalás soha nem bukhatott meg az ő szétszórtsága miatt. A környezete soha - sokszor még a közvetlen sem - nem tudhatott arról, mi játszódik le odabent. Most azonban nem maradt semmi. Nem volt odabent más, csak néma, elkaphatatlan gondolatok, melyeket bárhogy is üldözött, kicsúsztak kezei közül.
Hallja, amit Karolina mond. Minden szavát pontosan érti, de ennek semmi jelét nem adja. Mozdulatlanul, csendben vár. Tekintete továbbra is az ablakon túli világot pásztázza, várja, hogy megmozduljanak a fák, felerősödjön a szél. Várja, hogy történjen valami, ami visszafordítja az idő kerekét. Akkor felmond, itt hagyja a hivatalt, és... és hiábavaló volna, tudja jól, hiszen akkor sem tudná elhagyni a lányát. Nem változna semmi. Éppen ugyanabba a feneketlen gödörbe zuhanna, mint most.
- Értékelem, hogy készült, és szöveget magolt - mondja előremeredve, hátul összefűzött ujjait viszont szabadon ereszti, és nadrágja zsebébe csúsztatja őket. - De tud olyat is mondani, amit nem könyvekből tanult?
Hangja elhalkul, mélyről jövő rekedtsége elcsúfítja beszédét. Ismeri az érkező apját, hallott már családjáról, de őt sem család, sem hírnév nem foglalkoztatja. Magasról tesz a vérminőségre, nála a születési adományok nem mérvadóak. Neki az kell, hogy a gyakornoka építhető, formálható jellem legyen, akinek a közös időtöltés során képes legyen átadni némi tudást és tapasztalatot.
Lemondó, alig hallható sóhajjal fordul el az ablaktól, és sétál oda az asztalához. Kigombolja, majd megigazítja zakóját, s végül leül. Pillantását azonban nem emeli a szemben ülőre. A még mindig tintafoltos, sérült papírjait kezdi igazgatni.
- Miért kíván a Minisztérium alkalmazottja lenni? - teszi fel újra ugyanazt a kérdést, hátha most olyan választ kap, amiben bízik. - Miért kíván az én gyakornokom lenni? Mit gondol, mit remélhet tőlem és a közös munkánktól, már ha elkezdjük?
Szál megtekintése



Osztrovszky K. Konstantin
INAKTÍV


Koncsi | Csinszkáé
offline
RPG hsz: 259
Összes hsz: 510
Írta: 2015. december 10. 14:11 | Link

Hollósi kisasszony


Még végighallgatja a gyakornoknak készülő kisasszony vétóválaszát, majd elfordul az ablaktól. Nem a mozdulat nehéz, hanem a döntés: elszakítani pillantását a tájtól, ezzel esélyt adva annak, hogy elszalaszthassa őt. Mert mi van akkor, ha felbukkan a távolban, és felnéz a régi, szúette ablakra, arra várva, hogy ő ott álljon, és visszanézzen rá. Mi van akkor, ha éppen abban a pillanatban találkozhatna tekintetük, de ő nincs ott, mert feladta és hamarabb fordult el. Talán csak egy másodperccel korábban, mint kellett volna. Csalódottsága mélyről jövő sóhajában tör felszínre, egyedül az ad némi biztonságot, hogy tudja, ha Karolina majd kilép az irodából, ő visszaáll az ablakhoz, és újabb esélyt ad neki. Maguknak.
Széke megreccsen, a háttámla nyikorog, ahogy leül. Nem dől hátra, a kényelem helyett egyenes háttal keresgél a megsemmisült iratok között. Pálcáját kezében tartja, és amit menthetőnek tart, azt nonverbális bűbájjal megtisztít, és Fanni ajándékcsomagja mellé tesz. A papírhalom gyarapszik, lassacskán stósszá gyűlik. Közben Karolina is megszólal, de hangjában hiába bujkál izgalom, olybá tűnik, hogy a férfit ez sem érdekli. Arca semmit nem árul el, vonásai kemények, ajkai vonallá préselődnek.
Az igazság azonban az, hogy kíváncsi arra, amit hall. Kíváncsi és elégedett. Hollósi kisasszonyban van lehetőség, és bár ezt érkeztekor, s első válaszával ügyesen titkolta, második nekifutásra már engedi felfedni önmaga egy kis szegletét.
- A családja nem érdekel - érces hangon jegyzi meg, visszautalva a lány első válaszadására. - Nem az apja nevével fogok együtt dolgozni, hanem önnel. Nálam semmit nem jelent az, hogy ön aranyvérű, és az édesapja kolléga. Erről megkérdezheti Neviczky kisasszonyt is.
Más esetben, ha nem is nevetve, de mosolyra álló szájjal fejezte volna be ezt a mondatot. Rávigyorgott volna beszélgetőpartnerére, de most - bár nem vallaná be még magának sem - nincs ereje hozzá. Hivatalosan beszél, és pálcája segítségével visszavezeti az asztalon szétfolyt tintát a feldőlt kalamárisba. A csomag melletti stószra felkerül az utolsó szerződés is, és már éppen egyetértően bólintana, mikor Karolina váratlanul továbbfűzi gondolatát.
A férfi megáll a mozdulatban, keze a papírhalom tetején marad, álla felemelkedik, pillantása az őt fürkésző szempárra esik. Tekintete szürke, a szemei alatt egyre mélyülő karikák húzódnak, arca beesett. Pillantásában benne van, hogy a másik ezzel most túl messzire ment, ajkai azonnal megkeményednek, arccsontja erősebbnek hat.
- Ha gyakornok akar lenni, javaslom a továbbiakban mellőze a személyeskedést. Ebbe az irodába dolgozni járunk, nem lelkizni - feleli, hangja hűvös, ám nem árulkodik indulatról, nem is haragszik a szemben ülőre. Tekintetét azonnal elválasztja a kék szemektől, hogy jobb gyűrűsujjára függeszthesse őket. A karikragyűrű ott ragyog. - Tehát - megköszörüli a torkát, mielőtt folytatná. - Erre a válaszra vártam. Szívesen alkalmazom önt gyakornokomként. Kíván próbanapra jönni a jövő héten, vagy majd csak jövőre találkozunk?
A szemkontaktus csak egy pillanatig élt közöttük. Konstantin jobb kezét az ölébe ejti, hüvelykujjával gyűrűjével kezd babrálni. Szemei az asztal szélén álló csomagra merednek, nem tud ránézni a lányra. Nem tud belenézni a kék szemeibe.
Szál megtekintése



Osztrovszky K. Konstantin
INAKTÍV


Koncsi | Csinszkáé
offline
RPG hsz: 259
Összes hsz: 510
Írta: 2015. december 10. 18:06 | Link

Hollósi kisasszony


Ő maga sem tudja, hogy gyakornokai miként vélekednek róla, hogy mit mondanak a háta mögött, hogy édesanyja csuklik-e olykor. Biztosan. A szülei... teljesen kiment a fejéből, hogy még haza is kell mennie. És még Célestine-nel is beszélnie kell az életében beálló, tartósnak ígérkező változásokról. Már rég szólnia kellett volna neki, de addig, míg esélyét látja annak, hogy viszontlássa őt, ha csak az ablakból is, képtelen bárkinek is beszélni róla. Senkinek, semmi köze ehhez. Ez az ő dédelgetett titkuk, a saját kis életük, csak az övék.
Hetek óta egyedül van. Eleinte észre sem vette, hogy nem hallja felesége finom lépteit, nem hallja szöszmötölését, vagy a konyhában csörömpölni. Ő csak ült a dolgozószobájában, pepecselt a hibás szerződésekkel, válogatta az iratokat, rendezgette hivatali életét, és nem vette észre, hogy a hétköznapi, szeretett hangok elnémultak. Fel sem tűnt neki, hogy Katherine már alig jár haza. Aztán egy éjjel, azután, hogy tizenkét óra munka után, égő szemekkel beesett az ágyba, hosszasan beszélgettek arról, mi lesz ezután. Hiszen sohasem látott anyósa súlyos betegsége miatt régóta ápolásra szorult már, Katherine bátyjára pedig aligha lehetett számítani. Hát ő járt el hozzá. Elment, és mire a férfi hazaért, ő is megérkezett. Először csak egy-egy este maradt ki. Konstantint ezeken az éjjeleken a dolgozószobájában, az íróasztalán érte az álom. Később napok, végül hetek teltek el nélküle. Csend borult a házra. Mi lesz ezután?
- Rendben - elhomályosodó, távolba révedő tekintettel felel, Karolina hangja ridegen rántja vissza a jelenbe. Rábólint a hallottakra, majd hátradől a súlya alatt újra meg újra megnyikorduló támlának. Jobbjával rákönyököl a karfára, ujjaival az állát beterítő borostát simítja végig.
Ha aznap éjjel nem mondja el neki, hogy Fleur nem jöhet el többször hozzájuk, legalábbis, ha ő is ott tartózkodik, akkor talán nem megy el, vagy ha el is megy, akkor is hazajön. Ha jobb ember, körültekintőbb, figyelmesebb férj lett volna, ha vigyázott volna , akkor most lenne kedve élni.
Tudja, hogy nem jön vissza. Ha az édesanyja egy nap meghal, az a leheletnyi, alig látható esély is végleg odalesz, ami most a férfi egyedüli reményforrása. Ha az asszony meghal, Katherine soha többé nem jön vissza, és bármit is érezzen, örökre elengedi a kezét. A mellkasában érzi, a lelkében tudja, hogy az éjlény nem bírná végignézni, ahogy ő is eltávozik. Megöregszik és egyedül hagyja. Nem szabadott volna ilyen önzőnek lennie, magához láncolnia őt, gúzsba kötni a lábait.
Nagyot nyel, többször megköszörüli torkát, s az állán szánkázó ujjait megremegő ajkai elé emeli. Mély levegőt vesz, köhög néhányat, csak hogy képes legyen megszólalni.
- Jövő hétfő, reggel hét óra. Ne késsen - mondja, és egy újabb pillanatra a fakó bőrű lányra emeli elpárásodott tekintetét. - Úgy látom, most nem hozott magával semmilyen iratot. Kérem, a következő alkalomkor legyen önnél minden személyes okmánya, ezenkívül igazgatói engedély, és egy motivációs levél, melyben részletesen taglalja jövőbeli elképzeléseit, és hogy miért kíván itt gyakornokoskodni. Ha nincs kérdése, mára végeztünk.
Szál megtekintése



Osztrovszky K. Konstantin
INAKTÍV


Koncsi | Csinszkáé
offline
RPG hsz: 259
Összes hsz: 510
Második alkalom
Írta: 2015. december 11. 23:24
| Link

Hollósi kisasszony
Megjelenés


Két koppanás az ajtón, és pontban reggel hét órakor belép rajta Hollósi kisasszony, leendő gyakornoka. Az ablakban álló férfi pislog néhányat, majd kiszáradt, égő szemeit egy hosszú pillanatra lehunyja. Kint még sötét van, a hivatalhoz vezető járdát megvilágítják az önműködő lámpák.
- Múlt alkalommal háromszor kopogtatott - köszönés helyett, dörmögve jegyzi meg. - Most csak kétszer.
Szavai céltalanul lógnak közöttük a levegőben, a lány talán nem is érti, ezt ő miért jegyzi meg. Nem is baj. Hagyja, hogy a csend megtelepedjen a helyiségben, és mindkettejüket átjárva, csontjukig hatoljon. Szemeit közben visszahunyja, szemhéja alatt - bár nem várja - végül megpillantja a sötétségben őt. Semmiből előtűnő alakja elhalványodik, fakó arca kétségbeesett. Óceánszín szemeiben tobzódik a félelem.
Konstantin nagyot nyel, s kifújva a torkát fojtogató feszültséget, mély levegőt vesz. Fél elhagyni a kopott párkányt, mégis elfordul az ablaktól, és határozott léptekkel az asztalához sétál. Mozdulatai magabiztosak, ügyel arra, hogy Hollósi kisasszony ne a múltkori meggyötört énjét lássa. Már akkor sem szabadott volna engednie, hogy a levitás végzősben vele és magánéleti problémáival kapcsolatos gondolatok ébredjenek.
- Talán foglaljon helyet - az asztalra tett mappáért nyúl, s azzal mutat a lány melletti székre. Tekintete Karolináét keresi, és ha megtalálja, fogait összeszorítva tűri, hogy az megbizonyosodhasson róla: minden rendben van.
Belenéz a kék szempárba, s csak kisvártatva szakítja meg a szemkontaktust, hogy a fekete mappára pillantva kinyissa azt, és bal hüvelykujjával végigpergessen a pergamenek szélén. Szereti a súrlódó lapok tompa, sikamlós hangját. Aztán leteszi a nyitott dossziét, és az ajtó melletti fafogashoz sétál, hogy útközben levetett zakóját ráakaszthassa. Nyakkendőjét és mandzsettagombjait már csak megszokásból igazítja meg, ahogy visszatér a jelentkezőhöz. Ő is leül, de egyelőre továbbra sem szólal meg. A mappával bíbelődik, külön, egyesével veszi elő belőle az iratokat, hogy átfutva őket kihúzza íróasztala legfelső fiókját.
- Rendben van, az igazgatói engedély jó, és a személyes iratok is jóknak tűnnek - hűvösen beszél, nem néz a szemben ülőre. Tekintete a baljában tartott motivációs levélen jár. - Ezt pedig otthon fogom elolvasni, és bagolyban értesítem.
A fiókból feleségétől kapott, kedvenc pennáját veszi elő, később tömbben tartott pecsétjei is előkerülnek.
- Előkészítettem egy szerződést, kérem töltse ki. Hogy megkezdhessük a közös munkát erre mindenképp szükség van. Az adataimat, mint születési év, hely, édesanyám neve, hivatali információk már kitöltöttem mindkét példányon. Olvassa át a feltételeket, és ha valamivel gondja van, vagy valamit esetleg nem ért, kérdezzen - lassan, érthetően ismerteti Karolinával első feladatát, szavai alatt az igazgatói engedély rá eső részét pecsételi le. A motivációs levelet visszateszi a mappába, a lány okmányait pedig átcsúsztatja az asztal másik felére, a kitöltendő gyakornoki egyezmény mellé. Aztán hátradől, és ujjait összekulcsolva, mélységes csendben kezdi figyelni a másikat. Hüvelykujja hozzá-hozzáér gyűrűjéhez.
Utoljára módosította:Osztrovszky K. Konstantin, 2015. december 12. 00:17 Szál megtekintése



Osztrovszky K. Konstantin
INAKTÍV


Koncsi | Csinszkáé
offline
RPG hsz: 259
Összes hsz: 510
Második alkalom
Írta: 2015. december 12. 12:03
| Link

Hollósi kisasszony
Megjelenés


Úgy tűnhet, figyelmen kívül hagyja a lány válaszait, hiszen sem szóval, sem gesztussal nem reagál. Tekintete sem villan meg, szemöldökei leheletnyit sem kúsznak feljebb. Az arca ugyanolyan kifürkészhetetlen, mint előző alkalommal volt, vonásai merevek, szigorúak maradtak. A széktámlának dőlve, szótlanul figyeli a szemben ülőt lányt, pillantása szúrós lehet, zavaró. Az ujjai között tartott penna mozgását nézi, hallgatja a tintába mártott hegy papírt karcoló hangját. És csak mikor az megszűnik, mozdul meg. Előredől, kezeit az asztal két oldalára támasztja, majd egy rövid pillantást vetve gyűrűjére, az elé tolt szerződésekért nyúl.
- Rendben van - mondja először, majd a lány adataihoz lapozva visszaismétli az ott leírtakat. - Született 1997. október negyedikén. Apja Hollósi Mihály, anyja Vass Barbara. Két éves gyakornoki képzését a jövő tanév első napján megkezdi a Bogolyfalvi hivatalban, Osztrovszky K. Konstantinnál, igen. Jó.
A kötelezően hangos ellenőrző, adategyeztető felolvasás után leteszi a pergameneket és az éjfekete, hollótoll pennáért nyúl. Nevét gyorsan, olvashatatlanul vési a lány szépírása alá, majd utolsó, az okmányt véglegesítő mozdulat gyanánt hivatali és saját pecsétjével is rájuk nyom. Azok hangja tompa, finom, hallani, ahogy egy percre hozzásimulnak a papírokhoz, és a tinta beleivódik anyagukba. Végül átnyújtja Karolinának az egyezmények egyik példányát, a másikat pedig elrejti a hozott fekete mappába.
- Ez az órarendjétől függ - feleli a pecséteket pakolva. - Egyik héten délelőtt, másik héten délután fog jönni, általában heti kétszer találkozom a gyakornokaimmal. A terepgyakorlat ezen felül áll, azt nem tudom előre meghatározni, hogy mikor várható. Ha helyzet van, én hívom, maga pedig jön.
A fiókot kattanásig tolja, ráfordítja kulcsát, majd visszafordul a lányhoz. Kezei az asztalon, tekintete a másik arcán időzik. Gondolatai azonban... valahol egészen máshol járnak. Ritkásan pislogva néz bele a ráfüggesztett szemekbe, engedi, hogy a kisasszony minden kétséget kizáróan elhiggye, múlt heti viselkedése nem volt több, csak egy szokatlan, kósza délibáb.
- Csak elvétve küldök baglyot a nálam dolgozóknak - hűvös hanglejtéssel, távolságtartóan szögezi le. Ő aztán tényleg nem az a kiállhatatlan, gyakornokait állandóan levelekkel terhelő főnök. - A feladatait itt az irodában fogjuk átbeszélni, és ha valami véletlenül - de nem szokott - kimaradna, azt majd következőnek pótoljuk. Tehát ha baglyot kap, az mindig halaszthatatlan fontosságú. Akkor jönnie kell, mindegy, hogy órán ül, vagy egy randevú közepén. Érthető?
Összekulcsolt ujjai felett végig tartja a szemkontaktust, azt észre sem veszi, hogy beszéd közben gyűrűjét piszkálja. Forgatja, fel-le húzogatja, alatta már vöröslik folyton kínzott bőre.
Szál megtekintése



Osztrovszky K. Konstantin
INAKTÍV


Koncsi | Csinszkáé
offline
RPG hsz: 259
Összes hsz: 510
Második alkalom
Írta: 2015. december 12. 19:40
| Link

Hollósi kisasszony
Megjelenés


A penna hegye megáll a hosszúkás, nőies betűk kanyarításában, a finoman karcoló hang elhal egy pillanatra, a hófehér kéz mozdulatlanná dermed. Karolina felpillant, és az őt néző férfi könnyednek ható tartással veszi fel vele a szemkontaktust. Ugyan szeretné róla levenni a tekintetét, elfordulni és jegyzetért nyúlni, hogy ne kelljen az oly ismerős szempárt fürkésznie, de nem teheti. A múlt héten elkövetett hatalmas baklövés után bizonyítania kell. Talán nem is a szemben ülőnek, egyedül csak magának, talán egy kicsit a lánynak is. Végtére is, nem vallhat kudarcot egy alig húszéves gyakornok előtt.
- Soha nem kérek lehetetlent - mogorva, mély hangján jegyzi meg, miután Hollósi kisasszony elcsendesedik. Azután ő is elhallgat, nem hallani mást, csak a pecsétek hangját. Az iroda némán lüktet körülöttük, az asztalnál érezni lehet a feszültséget. Ezt a kék ruhás lány az orra alatti motyogásával töri meg, mire Konstantin kérdőn felhúzott szemöldökkel pillant rá. Nem szól egy szót sem, csak szürke, fáradtan fénylő szemeivel üzen az asztal másik oldalán ülőnek, hogy ez őt, mint azt már egyszer el is mondta, egyáltalán nem érdekli. Ez munkahely, nem fodrászat. Most először és utoljára figyelmen kívül hagyja leendő gyakornoka megjegyzését, de következőnek plusz órányi munka fog érte járni. Nem szereti ismételni magát, ezt jobb, ha Karolina már most felírja magának.
- Remek - biccent, mikor a lány továbbfűzve szavait jelzi, hogy mindent ért. Beszél, ám tekintete elszakad az övétől, és valami egészen mást kezd figyelni. Konstantin zavartan követi kíváncsi pillantását, de mikor feje lebukik és saját kivörösödött bőrével, és gyűrűjébe erősen kapaszkodó ujjaival találja magát szemben, szívverése fokozódni kezd fehér, frissen vasalt inge alatt. Elengedi az ékszert, s jobb kezét combjára teszi, hogy Hollósi kisasszony újra ráemelhesse tekintetét. - Esetleg, ha megtenné, hogy a témánál marad...
Berekedt hangú szavaival hívja fel magára a diák figyelmét, aki hirtelen úgy tűnik itt sincs. Konstantin megköszörüli a torkát, és bal öklével rákoppint az asztalra. Vonásai megkeményednek, tartása és kisugárzása egyszerre szigorúbbá válik.
- Félreértés ne essék, nem csoportmunkát tartok. A gyakornokaimmal külön-külön dolgozom. Minden alkalomra mást viszek magammal, attól függően, hogy kivel éppen hol tartok a tanulásban - tömören fogalmaz, sem hangja, sem vonásai nem mutatnak enyhülést. - De ha problémája van azzal, hogy kettesben menjünk, megkérheti Neviczky kisasszonyt, hogy tartson velünk. Biztos örömmel veszi majd.
Gondolatait cinikus éllel fejezi be, hiszen nemcsak a hivatal, de talán már az egész falu is tudja, mennyire jó párost alkotnak ők ketten: Osztrovszky-Neviczky, az iroda hősei. A férfi kezdi türelmét veszteni, hüvelyk - s mutatóujja orrnyergét masszírozza, szemeit összeszorítja, homloka ráncokba szalad. Karolinának ehhez ugyan semmi köze nincs, nem miatta válik feszültté, ám meg kell hagyni, jobb volna, ha most menne. Csakhogy még el sem kezdték a napot. A férfi felsóhajt, és hátát kiropogtatva pillant az órájára: fél nyolc. Váradi még vagy egy óráig egészen biztos nem esik be.
- Ha nincs több kérdése, akkor kérem üljön át a gyakornoki asztalhoz - emelkedik fel ő maga is a székből, és a sajátjához közel eső kisebb, üres asztalhoz sétál. Azon csupán egy tömött mappa, üres lapok és néhány penna látható. - Azt szeretném, ha végignézné ezeket a csempészáruval foglalkozó statisztikákat, és amit úgy gondol, hogy számunkra bármilyen okból is, de fontos lehet, azt kijegyzetelné egy pergamenre. Bármit, amit jelentősnek érez; év, eset, vélhető párhuzamok, személyek, helyszínek.
Miután kiadja a feladatot megfordul, és helyére indul, ám mielőtt széke felé fordulhatna, meggondolja magát, és az őt oly nagyon hívogató ablakhoz megy.
- Ó, és a terepgyakorlatra visszatérve, van, hogy két napot is igénybe vesz, úgyhogy ne talpig sminkben induljon neki - egy halvány, alig észrevehető félmosollyal veti hátra a szavakat, majd előredőlve a kopott párkányra könyököl, és belemerül a világosodni kezdő tájba.
Szál megtekintése



Osztrovszky K. Konstantin
INAKTÍV


Koncsi | Csinszkáé
offline
RPG hsz: 259
Összes hsz: 510
Második alkalom
Írta: 2015. december 14. 17:50
| Link

Hollósi kisasszony
Megjelenés


Karolina nem hiába került épp a Levita házba. Rellonos gyakornoktársa, Eszter, amint kézhez kapja a feladatot, ahhoz minden további kérdés nélkül, saját feje után haladva fog neki, és csak a legvégső esetben fordul hozzá segítségért. Ez persze fakadhat a köztük meghúzódó éles ellentétből is, melynek - mint ahogyan azt mindenki tudni véli - a vérkülönbözésük az alapja. A férfi természetesen nem neheztel ezért rangidős gyakornokára, úgy hiszi, nem is éreztet vele semmiféle ellenérzést emiatt, nem úgy, mint fordítva, a mestertanonc ő vele. Annak minden szavából, de még hogy szavából, minden pillantásából süt a felsőbbrendűség tudata. Lenézlek azért, akinek születtél. Elfogadom, amit mondasz, de az irodán kívül köszönni se köszönj. Bújj el, mert a szüleid mugli senkik, így tehát te sem lehetsz náluk több.
A férfi mindannak tudatában kezdte alkalmazni a lányt, hogy az elkövetkezendő közös éveik küzdelmesek és olykor talán rettenetesen bosszantóak lesznek. Felvette, mert kihívást jelentett. Azóta pedig megszokta a kimért stílust és úgy próbálja átadni tudását, hogy az a legmegfelelőbb legyen Neviczky kisasszony számára. Nos, napjaik valóban küzdelmesek és néha elviselhetetlenül bosszantóak is, de mindketten vállalták, meghátrálásra pedig nincs lehetőség.
Karolina másnak ígérkezik. Ő figyelmesen végighallgatja az instrukciókat, kérdez, ha valamit nem ért pontosan, és úgy ül le, hogy a kiadott feladatot maximális erőbedobással fogja elvégezni. Tekintete már akkor a statisztikákat vizslatja, mikor Konstantin még a követelményekről és munkával kapcsolatos kéréseiről beszél. Pillantása értő, hófehér arca átszellemül; előtérbe kerül a kötelesség, s háttérbe a magánélet.
A férfi is ilyen volt. Az utóbbi hetekben azonban szétszórt, feledékeny, talán még könnyelmű is, ami az ő munkájában még erős jóindulattal sem nevezhető szerencsésnek. Hollósi kisasszony elcsendesedését követően az ablakhoz sétál, ott előredől, hogy rákönyökölhessen a felújítandó párkányra. A régi fakeretek beengedik a kinti hideget, és ha figyelmes az ember, még a szél finom, süvítő hangját is meghallhatja ott. Szürke fényei a téli eget pásztázzák, gondolatai egy pillanat alatt szelik át a felesége és ő közte meghúzódó távolságot. A kopár fák felett látja az alakját, az őt néző szemeit és rámosolygó ajkait. Vele van, akkor is, ha pillanatnyilag semmit sem tud róla. Csak nézi őt, az égben látott sziluettet, és elmosolyodik. Fáradt pillantásába múló vidámság költözik, szigorú vonásai felengednek. Az arca egyszerre gyermekivé válik; olyanná lesz, akár egy Jézuskában rendületlenül hívő kisfiú a karácsonyfa alatt. Aki még nem tudja, hogy a hit ide egy napon már kevés lesz.
Karolina éles, meglepett hangja rántja vissza az ablak mögé. Kiáltására fejét felé fordítja, és ha a lány szemfüles, a férfi felvont szemöldökei alatt még elkaphatja az eddig nem láthatott, számára még bizonyosan ismeretlen arcot.
- Töltöttem már többet is gyakorlaton szélben, esőben – mondja az ajkain maradt mosoly tünékeny emlékével. – Ez a munka ilyen, Karolina. De hát nem cukorból van, kibírja. Az ember sok mindent kibír.
Utolsó szavait halkan dünnyögve ejti ki, s velük együtt ő is elnémul. Visszafordul az ablakhoz, de már hiába néz fel az égre, felesége álomképét nem találja meg a felhőkben. Nagy sóhajjal, csalódottan szívja be ajkait, majd kiegyenesedik és a gyakornoki asztalhoz sétál. Járása lassú, megfontoltság hatását kelti. Cipősarkai minden lépésnél koppannak a kövön.
- Ügyesen jelöl, tetszik - elismerően bólint, míg kezeivel a lánnyal szemben, az asztallap szélén támaszkodik meg. Onnan, félrebillentett fejjel olvassa a pergamenre írt jegyzetet. - A statisztikák nagyon fontosak, rengeteg mindent megtudhatunk belőlük. Általuk megfelelő következtetéseket vonhatunk le, akár még meg is kockáztathatunk néhány jövőben várható eseményt. Aztán vagy beigazolódik, vagy nem.
Egy halvány mosollyal pillant le Karolinára, majd nyakkendőjéhez érve kiegyenesedik, és a nyíló ajtó felé fordul. Azon a rohanástól kipirosodott arcú Váradi lép be, iratokkal és mappatömbökkel felpakolva, láthatólag zilált külsővel.
- Jó reggelt! - köszön neki az ingét igazító férfi, és leendő gyakornokát hátrahagyva odalép hozzá, hogy megvitassák a szokásos reggeli pletykákat, családi dolgokat. Sándor a szőke felé néz, kérdő tekintetére Konstantin bólint, majd halkan rövid felvilágosítást is ad. - Igen, ő az új lány. Hollósi Mihály lánya, Karolina.
Szál megtekintése



Osztrovszky K. Konstantin
INAKTÍV


Koncsi | Csinszkáé
offline
RPG hsz: 259
Összes hsz: 510
Második alkalom
Írta: 2015. december 17. 14:24
| Link

Hollósi kisasszony
Megjelenés


Szürke, halovány fényű tekintete már az ablakon túli messzeséget fürkészi, de így is meghallja a lány őt visszhangzó szavait. Nem fordul oda, még csak esélyét sem kívánja megadni annak, hogy most találkozzon pillantásuk, és egyiküknek meg kelljen szólalnia. Úgysem volna értelme, hiszen mindketten tudják, hogy ez így van rendjén: ami nem öl meg, az megerősít. Nincs szükség hangosan kimondott szavakra, hosszas, végeláthatatlan beszélgetésekre és értelmezésekre. Nincs szükség visszaemlékezésre, bizonygatásra, egymás múltjának felbolygatására. Arra ott vannak a sörözők és a barátok. Ami nem öl meg, az megerősít. Ahol eltörtél, ott leszel erős. Ahol vesztettél, ott leszel legyőzhetetlen és ahol el akarnak felejteni, ott leszel felejthetetlen! Régi mugli mondások, amiket a férfi gyerekkorában gyakran hallott apjától, aki ezekkel biztatta őt, ha valami nem úgy sikerült, ahogyan azt remélte.
Többet nem szól, csak hallgatja a Karolina ujjai között szorgalmasan sistergő pennát, a pergamenek súrlódó, száraz hangjait, és csendben bámul kifelé. Sejti, hogy mint az elmúlt hetek során, úgy most sem fogja meglátni őt, mégis néznie kell. Ott állni és várni rá, mert visszajön. Egy napon visszajön és neki itt kell lennie.
Aztán Hollósi kisasszony felkiált, ő pedig megébred réveteg, halotti pillantásából, melybe hirtelen újra élet költözik. Kiegyenesedve nyújtja ki tagjait, kiropogtatja a görnyedéstől beállt csigolyáit, majd odasétál a gyakornoki asztalhoz. Oldalra billentett fejjel olvassa a hosszúkás betűket és pontos jelöléseket, így észre sem veszi, hogy lila selyemnyakkendője belelóg Karolina intimszférájába.
- Pardon! - kiált fel, mikor a lány pennája segítségével arrébb tolja a drága kendőt. A kellemetlenség miatt nyomban hozzáér, és ingéhez simítja az anyagot. Konstantin felegyenesedik, megköszörüli torkát, és csak azután folytatja. - Örülök, hogy érdekesnek találja őket, mert kapni fog házi feladatot is.
A lány tekintetét keresve mondja, majd a nyíló ajtóhoz fordul, és odasétál érkező kollégájához. Sándornak nehéz reggele volt, amit egy pillanatig sem leplez, sőt, még hangosan be is számol gyermekei veszekedéskultúrájáról. Konstantin jókedvű kuncogással hallgatja az asztalára sóhajtozva pakoló férfit, szavaira rögtön eszébe jut saját lánya is, aki szintén előszeretettel játszik másoknak életbevágó jelentőséggel bíró szerződésekkel.
- Majd kinövik - feleli, és jobbjával biztatóan megveregeti a másik vállát. - De addig is tehetnéd biztonságosabb helyre is a papírokat. Mondjuk bezárhatnád őket egy fiókba...
Kuncogása nevetéssé erősödik, ahogy újra meg újra elképzeli szegény Váradi - amúgy teljesen átlagos - reggelét. Négy gyermek édesapjaként nem lehet könnyű az élete, de Konstantin kifejezetten élvezi, hogy nap, mint nap olyasféle családi történeteket hallhat tőle, amit senki mástól. Aztán, Sándor megkomolyodó tekintetére az ő hahotázása is elhal, nevetőráncai kisimulnak, vonásai megkeményednek.
- Nincs hír - visszafojtott hangon felel, a szavakat nehezen, a fogai között szűrve ejti ki. - Nem írt, nem tudok semmit. Talán elege lett a munkámból... belőlem. Alig voltam otthon, hát tudod. Te meg Anna, ... ti jól csináljátok. Te jó férj vagy, jó apa, amikor csak teheted otthon vagy, én meg... amikor csak tehetem itt vagyok.
Óriási különbség. Ahogy befejezi nagy levegőt vesz, válla felett visszapillant az ablakhoz, ahol állni szokott. Majd Sándorra néz, segítségkérő szürke tekintete az övéit keresik, mint aki tanácsot vár, bármit, ami változtatni tud a moston. Nem akarja, még nem tudja elhinni, hogy nincs sem szó, sem tett, ami ezt helyre tudná hozni.
- Hogy áll, Karolina? - fordul a lányhoz, de egyelőre nem mozdul Váradi asztalától. Karjait szorosan összefűzi mellkasa előtt, s az ingujja alól kilógó órájára pillant. Már majdnem kilenc. - Ha végzett, szóljon, elmegyünk, iszunk egy kávét.
Szál megtekintése



Osztrovszky K. Konstantin
INAKTÍV


Koncsi | Csinszkáé
offline
RPG hsz: 259
Összes hsz: 510
Írta: 2015. december 27. 19:33 | Link

Hollósi kisasszony
Megjelenés


A gyakornoki asztalnál tevékenykedő fiatal nő halk megjegyzésére már nem reagál, arcát érkező kollégája felé fordítja, vonásaiba csakhamar vidámság költözik. Váradi az egyetlen, aki az elmúlt hónap minden vacak történéséről és fejleménytelenségéről tud. Végignézte Konstantin első kétségbeesését, majd a többhetes önmarcangoló, belső vívódásait, és végül azt, ami most is van: lélekölő bizonytalanságát. Persze, Célestine is sejti, hogy nincs minden rendben a férfi háza táján, de még nem ültek le erről beszélgetni. Az ajtóban állva, Fleurt hozva meg egészen biztos, hogy nem hozakodik elő azzal, miszerint egyre biztosabb benne, hogy Katherine elhagyta. Majd alkalmasint, ha mindkettejüknek megfelelő lesz az időpont, és a lányuk sem áll ott hallgatózásra nyitott fülekkel. Talán majd karácsonykor. Vagy azután, szilveszter napján, esetleg majd jövőre...
- Hidd el, bármi is történjen most velünk, nem Katherine a hibás – szögezi le kollégája tekintetét keresve. Arcáról eltűnik minden vidámság, homlokán és szeme körül elmélyülnek a ráncok, ahogy szája is egyetlen kemény vonallá préselődik. Testbeszéde árulkodó, de nem Sándor ellen szól, csak éppen az ő szavai váltották ki belőle. Most úgy tűnhet haragszik, de erről szó sincs. Ha így is van, egyedül csak magára lehet mérges. Ezt ő rontotta el, erről kizárólag ő tehet. A felesége nem hibás, és ha úgy érzi, hogy bárki - jelen esetben Váradi, hiszen egyelőre csak ő tud házassága válságáról - kétségbe vonja neje tisztaságát, odaadását vagy hűségét, ő azonnal, feldühödött állatként kezdi védelmezni őt. Katherine tökéletes.
- Talán majd jövő héten benézek hozzátok, de igazán nem szeretnék zavarni, vagy belerondítani a családi idillbe – mondja kisvártatva, húzva egy kicsit a száját. Valószínűnek tartja, hogy nem látogat el a Váradi családhoz, de ezt most nem kívánja őszintén kimondani, helyette inkább kitérő választ ad. Azt könnyebb, és általában nem követik kérdések. Sándor meglapogatja a vállát, mire ő mosolyt erőltet az arcára, és egy alig hallható sóhaj múlva meg is szólal. – Köszönöm.
Mellkasa elé fűzött karokkal lép hátrébb, és elfordulva a férfitól, asztala felé veszi az irányt. Karolina akkor szólal meg, így Konstantin már nem ül le a helyére, nem kezd bele semmilyen munkába, helyette az ablakhoz sétál, és előtte állva, mereven kifelé bámulva várja meg, hogy leendő gyakornoka végezzen első feladatával. Mikor a kisasszony fészkelődni kezd, ő rápillant, és végignézi, ahogy összerendezgeti a papírokat, helyére teszi a pennát és tintát, majd feláll és illendően megigazítja ruháját. Elkészültét halk szavúan jelzi, mire Konstantin bólint, és kezeit maga mellé engedve indul meg felé. Járása csakúgy, mint tartása is, határozott, arca olyan, akár az első találkozás alkalmával volt: hűvös.
- Parancsoljon - nyitja ki az iroda ajtaját, és a fiatal nőt egy intéssel maga elé engedi. - Hogy ment a munka? Milyennek találta a feladatot?
Ridegen, távolságtartó hangon érdeklődik az elmúlt órákról, és bár a külső szemlélőnek hihetetlen lehet, valahol mélyen valóban kíváncsi arra, Karolina vajon miként élte meg első statisztikaelemzési feladatát. Az irodai munka ugyanis pont olyan unalmas és száraz, mint amilyennek az emberek általában gondolják. Terepre azonban csak akkor mehetnek a gyakornokok, ha bizonyos irodai kötelességeken megfelelnek.
- Az itteni kávé nem olyan finom, mint a faluban - tereli másfelé a szót. - De nem mindig van idő és lehetőség elhagyni a hivatal épületét.
Jóval Hollósi kisasszony fölé magasodik, ahogy mellette halad. Pillantását - ahogy azt a lány már megszokhatta - kerüli, pont, mint az első találkozókor. Lelépcsőznek, majd az automaták felé indulnak. Cipőik sarka ütemes kopogással kíséri csendes útjukat.
- Általában tíz perces szünetet fog kapni, azzal kell megfelelően gazdálkodnia - szólal meg újra, már a felrúnázott kávéautomata mellett állva. - Tudja használni?
Ekkor néz le először a levitás diákra, szemei az arcát pásztázzák, míg türelmesen várja válaszát. Kérdése talán sértő is lehetne, de ez most nemhogy nem érdekli, meg sem fordul a fejében. Egyébként is volt már arra példa, hogy egy gyakornoka olyan érintetlen aranyvérű közegből érkezett hozzá, hogy lépésről lépésre meg kellett mutatnia neki, hogyan is működik ez a nem túl bonyolult szerkezet.
Szál megtekintése



Osztrovszky K. Konstantin
INAKTÍV


Koncsi | Csinszkáé
offline
RPG hsz: 259
Összes hsz: 510
Második alkalom
Írta: 2015. december 31. 12:40
| Link

Hollósi kisasszony
Megjelenés


Karolina válaszára jobb szemöldöke leheletnyit feljebb araszol, ám ekkor sem fordul felé. Azon gondolkodik, mondta-e már bárki azt neki statisztikaelemzésre, hogy kellemesen megnyugtató és érdekes. De hiába is keresgél emlékei között, egyértelmű, hogy nem, még soha senki, egyetlen gyakornoka sem válaszolt ekképp erre a kérdésére, pedig a maga mögött hagyott évek alatt nem kétszer tette fel. Pislog párat, ajkai majdnem mosolyra görbülnek, és ha néhány héttel ezelőtt volnának, most bizonyára hangosan nevetne, és talán még az is előfordulhatna, hogy csípős megjegyzéssel illetné a kisasszonyt. Most azonban nem töri meg a válasz után közéjük beálló csendet, a hallottak megértését és elfogadását is csupán egyetlen biccentéssel jelzi - ha Karolina figyel rá, láthatja, ha nem, akkor csak a súlyos csendet veheti válasznak.
Konstantin már csak azután, a földszintre érve szólal meg újra, elmondja a szünetbeosztást és a felrúnázott kávéautomatához vezeti leendő gyakornokát. A fekete-barna gép mellől néz le a lányra, de annak értetlen, majd rúnákra csodálkozó tekintete még azelőtt elárulja, hogy még nem találkozott ehhez hasonlóval, mielőtt ajkai szavakat formálnának. A férfi rezzenéstelen arccal lép Hollósi kisasszony mellé, és szembefordulva az ital automatával rámutat a pénznyílásra, ujját végighúzza a gombok mentén, majd hozzáérinti a pohárkiadóhoz.
- Ide mennek a pénzérmék, természetesen sarlóra és knútra gondolok, nem mugli bankóra - mondja, tekintetét az automatáról Karolinára emelve. Pillantása kutakodó, látni és tudni akarja, hogy amit mond, azt a másik valóban érti is, nemcsak úgy csinál. - Majd, nézze, itt kiválasztja milyen kávét szeretne inni. Lent, ezeken a gombokon adhat hozzá plusz cukrot és tejet is. Idővel kitapasztalja, hogy a hivatali kávéhoz miből mennyi kell ahhoz, hogy iható legyen. Végezetül pedig - hajol közelebb a pohárkiadóhoz, onnan les fel a fiatal nőre. - itt kellene várni a kész feketét.
Kiegyenesedik és nadrágja zsebébe nyúlva néhány össze-összekoccanó ezüstérmét vesz elő.
- Megmutatom. Mit iszik? Rövidet, hosszút? - kérdezi a csodaszerkezethez fordulva, és közben már készíti is saját rövidjét. - Látja, érmék be, megfelelő gombok kiválaszt, és a gép már adja is a poharat, hogy teletölthesse. Én szoktam hozzá plusz cukrot kérni, szerintem anélkül ihatatlan.
Ahogy beszél, a szerkezet morogva dolgozik, a kávékészítési folyamatot tökéletesen bemutatva ezzel Karolinának. Konstantin a kész italért nyúl, majd rápillant a lányra, szemeivel jelezve neki, hogy próbálja meg, segít, ha nem megy.
- A visszajárót a gombok alatti kis nyíláson adja ki, ezt elfelejtettem mondani - teszi még hozzá, azután poharát a szájához emelve nézi a kisasszonyt, miként birkózik meg a feladattal.
Szál megtekintése



Osztrovszky K. Konstantin
INAKTÍV


Koncsi | Csinszkáé
offline
RPG hsz: 259
Összes hsz: 510
Írta: 2016. február 28. 16:17 | Link



Pennával az ujjai között forog a székével, jobbra-balra, jobbra-balra, jobbra-balra. A fekete ülőalkalmatosság kerekei és háttámlája is recseg, ahogy a férfi komótosan, félúton újra és újra irányt változtat vele. Közben az asztalán fekvő egyetlen darab papírra mered, megrögzött szemekkel figyeli a szótlan, túlontúl is csendes szerződést. Talán valamiféle magyarázatot vár tőle, azt reméli, hogy megszólal, hogy egyszeriben meghallja a régen hallott női hangot, amint épp elneveti magát, és végigsimítva a vállán biztosítja róla, hogy ez az egész csak egy rossz tréfa volt. Azután megkéri arra, hogy tegye le a pennát, tépje szét a papírt, felejtse el az egészet és folytassák ott közös életüket, ahol tíz hónappal ezelőtt abbahagyták.
A szék az ablak felé fordulva áll meg, a háttámla még egyet roppan, mielőtt végleg elnémulna. Mi van akkor, ha ő már nem akarja folytatni? Ha ő dönt úgy, hogy ennyi volt?
Nem tudja, hogy ő ebben nem dönthet. Nem látja be, hogy a felesége már elhagyta, saját döntését már meghozta, a kapcsolatuknak ezzel vége, és az egyetlen dolog, amiben ő döntést hozhat, az az, hogy véget vet hiábavaló várakozásának, és aláírja ezt az ötoldalas szerződést.
A szürke tekintet messze réved, a koszfoltos ablaküvegen át a park magasra nőtt fáin túl, egészen bele a semmibe. A pennát a szájába veszi, felszabaduló ujjait hozzáérinti aranygyűrűjéhez. Annak tapintása hűvös, nagyon kellemes, ujjbegyei mégis elsárgulnak; az idegesség, düh és megválaszolatlanul maradt kérdések egyvelege olyan erősen nyomja a fémet, mintha szétakarná törni. Letörni ujjáról, akár rab a láncát. Észre sem veszi, hogy homlokán elmélyülnek a ráncok, arca kipirul.
Aztán kinyílik az ajtó, és Léna beesik az asztala túloldalán árválkodó székbe. A férfi egyik pillanatról a másikra esik ki gondolataiból, hogy ismét találkozhasson a nem is olyan rideg valósággal. Azalatt az idő alatt rendezi vonásait, hogy székével visszafordul asztalához és kikapja szájából a fekete, nagy tollú pennát. Nagy levegőt vesz, arcán végigfut egy halvány mosoly, majd írószerszámát a szerződés mellé dobva felkönyököl az asztalra.
- Ühm, szóval Almásy kisasszony kijelentkezett - bólint, és bár kissé elvicceli a dolgot, valóban átérzi a hallottak jelentőségét. Léna hosszú évek óta tanított már, és egészen biztos benne, hogy ez idő alatt a tanári lét, a diákok jelenléte és a tanítás szeretete sok mindenen átsegítette őt. Például rajta is. Elcsendesedve hallgatja a nőt, hol annak arcát, hol asztalát nézve. Nem tudja, egyáltalán nem hiszi, hogy tudna neki segíteni, hiszen számára ez is egyfajta szakítás lehet, amin mint mondani szokás, csak az idő segíthet.
- Nem, nem vagy robot - erősíti meg futólag lehunyva szemeit, kikívánkozó mosolyát ügyesen elnyomva. - Azért Svédország jó volt, nem? Ha Madagaszkár annyira nem is...
Bár nem mondja ki, mindketten pontosan tudják, hogy utóbbival szakításukra céloz, amivel jól tudja, milyen nagy fájdalmat okozott a volt tanárnőnek. De ahogy az számára is kiderült, semmi sem marad megtorlatlanul. Egyszer ő szakít, máskor vele szakítanak - csak ebben az esetben gazdagodni fog egy válási hercehurcával is.
Léna kérdésére habozva ugyan, de megrázza fejét, s az előtte fekvő papírra pillantva szóra nyitja száját. Hiába. A szíve felgyorsul, ereiben megindul a félelem, karjai alig láthatóan megreszketnek. Nem gondolta, hogy valaha is ezt fogja mondani, azt meg pláne nem, hogy ennek a nőnek, de nincs mit titkolnia. Hamarosan úgyis mindenkinek nyilvánvaló lesz, ha már most, vagy hetekkel-hónapokkal ezelőtt nem volt az.
- Nem, nem - mondja rekedtes hangon. - Én épp válok.
Fájó, égő teste felett nehezen uralkodik, dühét egy rosszul sikerült, halvány mosollyal rejti el.
Utoljára módosította:Osztrovszky K. Konstantin, 2016. február 28. 16:23 Szál megtekintése



Osztrovszky K. Konstantin
INAKTÍV


Koncsi | Csinszkáé
offline
RPG hsz: 259
Összes hsz: 510
Második alkalom
Írta: 2016. február 29. 18:42
| Link

Hollósi kisasszony
Megjelenés
~ Zárás


Karolina mosolyát annak ellenére is viszonzatlanul hagyja, hogy tudja: részéről az csupán egy teljesen ártatlan, kedves gesztus, amit nyugodt szívvel, büntetlenül viszonozhatna, hiszen sem kevesebb, sem rosszabb nem lenne tőle – mégsem teszi. Hogy a feleségéhez való feltétlen hűség, vagy a felettes szigorú arcképe miatt, nem tudni. Kedvtelensége, ami a már hetek óta tartó reménytelen várakozásból fakad, kezd egészen eluralkodni rajta, a kétely és hiány lassan beeszi magát a húsa alá, bebújik a szöveteibe, és lázas gondolatain túl felfalja, felemészti szívét és testét is. A fiatal nő mosolyát látván köhint egyet, s az ital automatára pillantva követi a törékeny ujjak tétova útját, melyek bár az automata felé indulnak, teste előtt állapodnak meg. Az üres, kérő tenyérről a végzős diák szemeibe vezeti tekintetét, majd halvány, alig-alig észrevehető mosollyal nyúl öltönynadrágja zsebébe, hogy az ott csörgő aprókból néhányat kiemelve, beleejtse őket a hófehér kézbe.
- Nem tesz semmit – mondja nyugtatóan, mikor megpillantja a Karolina orcáin egyre csak növekvő pírfoltokat. – Egyébként is én hívtam kávézni.
Gondolata végét elharapja, utolsó szavát talán már ki sem ejti, csak a fejében hallja, amint kimondja. Csendben a felrúnázott géphez fordul, és míg leendő gyakornoka elkészíti élete első mugli automatás, hivatali feketéjét, ő felhörpinti sajátját.
- Itt, itt – a forró kortyot gyorsan lenyelve, szabad kezével mutat a megfelelő gombra, és ha a lány nem nyomja meg időben, megteszi ő. Aztán hátrál egy lépést, kiissza az utolsó cseppet is az átforrósodott műanyagpohárból, majd azt a gép melletti kukába hajítva fel-alá kezd sétálni, hogy míg Karolina bíbelődik a valószínűleg keserű kávéjával, egy pillanatra se kelljen felé fordulnia, ránéznie vagy hozzászólnia. Lassú léptekkel, a portás irányába halad, majd vissza, és míg sétálgat a rosszul megvilágított plafont figyeli.
- Kész is? Remek - biccent a felé intő kisasszonynak, s míg elhalad mellette, szótlanul int neki, hogy kövesse. Rájuk telepedő csendben közelítik meg a lépcsősort, hogy visszatérhessenek az irodába. Mára már nem maradt más dolog, csak a házi feladat kiosztása; némi statisztikaelemzés és kötelező könyvtári időtöltés gyanánt töménytelen mennyiségű adatbogarászás.
- Még ma átnézem az irodai munkáját, Ön pedig, kérem, a vizsgaidőszak előtt küldje el bagolyban a házi feladat megoldásait - az asztala előtt áll meg, és míg a leányzó szedelőzködik, minden fontos információt elmond neki. - Elégedett vagyok a mai teljesítményével, már amennyit láttam belőle, természetesen. A részletesebb kiértékelést a holnapi nap folyamán megkapja. Azt hiszem nincs más megbeszélnivalónk - halkabbra fogott hanggal néz körbe, jobbjával végigsimít a papírok között, hátha talál valamit, végül bólint egyet, és búcsúzóul szelíden, egészen barátin elmosolyodik. - Hát akkor, a viszontlátásra, Hollósi kisasszony!


//Köszönöm a játékot!  Kiss//
Szál megtekintése



Osztrovszky K. Konstantin
INAKTÍV


Koncsi | Csinszkáé
offline
RPG hsz: 259
Összes hsz: 510
Írta: 2016. október 16. 12:51 | Link



Kezeit háta mögött összefűzve áll az iroda makulátlan ablakában. Rég nem érezte már szükségét ennek, de most éppen, mint két évvel ezelőtt, üveges tekintettel, a levegőt csendesen szedve mered ki a semmibe.
Odakint az ég sötét, az idő borús, csípős szél tépi a közeli fák elhulló lombját. Az iroda meleg biztonságából nézve mindez mégis olyan távolinak tűnik, mintha csak holmi káprázat lenne, ami valójában meg sem történik.
Pont, mint az előző este.
A férfi beletúr kiszőkített hajába, és mélyről felszakadó, fájó sóhajjal lepillant a párkányra. Katherine tegnapi látogatása – kár is volna tagadni – felzaklatta. Nem számított rá, sőt, azt gondolta, hogy már soha többé nem fogja őt látni. És akkor megjelent.
Lehunyja szürke, fénytelen szemeit, megforgatja ujján a jegygyűrűt. Habár hajnalban még zavaros, kínlódó gondolatokat várt, azok egyáltalán nem csapongnak. Nincs vihar.
Furcsa, de a feje tiszta, élesebben lát és érez, mint azt az éjszaka után remélni merte. Szélcsend van.
A három koppantásra feleszmél, vesz egy mély levegőt, és a nyíló ajtó hangjára hátrapillant válla fölött.
- Már vártam Önt – szólal meg erős férfibaritonján, s ezzel együtt ellép az őt örökre feleségéhez kötő ablaktól. Fürgén Hamada kisasszonyhoz megy, kezet fog vele, és míg viszont bemutatkozik, az asztala előtt álló székre mutat. – Foglaljon helyet.
A lánnyal együtt ő is a helyére sétál, és míg átveszi a felé nyújtott dossziét, leül. Leendő gyakornokára még csak futólag sem néz rá, kizárólag az előzetes levélváltásuk alapján összegyűjtött iratokkal, igazgatói engedéllyel és év végi bizonyítványokkal foglalkozik. Mindent tüzetesen átnéz, az utolsó betűig elolvas, és majd csak azután, a székében kényelmesen hátradőlve pillant fel a szemben várakozó kisasszonyra.
- Köszönöm, mindent elhozott, amit kértem - biccent egy aprót, felkönyököl a karfára. - A papírok rendben vannak. Kérem, meséljen nekem az erősségeiről.
Ettől a pillanattól kezdve tekintetét le sem veszi a lányról. Ugyan szemeiben nem látszik, őszinte érdeklődéssel fürkészi a különleges vonású arcot. Sajátja szigorú, mentes bárminemű engedékenységtől. Aki barátságos biztatást vár tőle jó válasz esetén, nagyot fog csalódni. Akár már indulhat is haza.
Szál megtekintése



Osztrovszky K. Konstantin
INAKTÍV


Koncsi | Csinszkáé
offline
RPG hsz: 259
Összes hsz: 510
Írta: 2017. február 21. 19:01 | Link

Loveguard úrfi


Hogy egy apa mi mindent képes megtenni, és egyáltalán, meddig képes elmenni azért, hogy a lánya boldogsága teljes és töretlen legyen, vitatható kérdés. Ugyanakkor kivétel nélkül, egytől-egyig minden válasznak úgy kellene kezdődnie, hogy mindent és bármeddig. Legalábbis az asztala mögött ülő, s pennája hegyét ütemesen a fa lapjához ütögető férfi szerint így volna helyes. Nincs is más lehetőség, egyszerűen nincs más járható út.
Konstantin néhány nappal ezelőtt hivatalos minisztériumi pecséttel látott el egy egyébként bizalmas célzattal íródott levelet, és azt a többi, már valóban hivatalos küldemény, közlemény és boríték közé dobta, hogy az erre felvett alkalmazott ugyanúgy, mint a többit, azt is eljuttassa a címzettnek, bizonyos Arlen Loveguard úrnak.
Futólag az órájára pillant. Ajkai szorosan állnak, mellkasa nyugodtan jár fel- s alá. Úgy látszik, türelmesen vár. A munkaidő lassan minden szinten és osztályon lejár, a legtöbb iroda már egy órája üres, így éppen ideje, hogy kezdetét vegyék a piszkos kis ügyletek.
Váradi kolléga szokásához híven, pontban hét órakor szedelőzködni kezd. Tökéletes időzítés, nagyszerű! Fáradtan nevetgél, sóhajtozik, még babrál kicsit a szétszórt papírokkal, majd azokat a hóna alá csapva a fogashoz sétál, és kabátjáért nyúlva küld egy baráti mosolyt Konstantinnak. Aztán int, és kilép a folyosóra.
A bent maradó férfi továbbra is csendben ül, csak az ujjai között feszesen tartott penna hegye mozdul, oda-odakoppan az asztalhoz. Szigorúnak tűnő szürke szemei az ablak irányába vesznek bele az esti sötétségbe.
Utoljára módosította:Osztrovszky K. Konstantin, 2017. február 21. 19:03 Szál megtekintése



Osztrovszky K. Konstantin
INAKTÍV


Koncsi | Csinszkáé
offline
RPG hsz: 259
Összes hsz: 510
Írta: 2017. február 21. 19:40 | Link

Loveguard úrfi


A nyíló ajtó felé sandít, szemöldökei árnyalatnyit összébb húzódnak. Nem tudta hogyan képzelje el a fiatalembert, már azon túl persze, ahogy a tinimagazinok címlapján találkozott vele. A lánya odáig van érte, esténként míg vacsoráznak, be nem áll a kis szája, hihetetlen, de Merlinre legyen mondva, végtelen számú formában képes előadni, miért szereti Arlent. Ő meg csak bólogat, mosolyog, nevet, de valójában Flóra egy szavát sem érti. Hogy ez a Loveguard gyerek mikor, egyáltalán, miben lett híres, arról pedig így, a negyven felé közeledvén fogalma sincsen.
A penna megáll a kezében, kihúzza magát ültében, jobbjával az asztal túlvégén álló szék felé int.
- Jó estét, Loveguard úr, kérem foglaljon helyet - köszön ő is, és bár hangja hivatalosan cseng, mégsem szigorú. Csupán a munkahelyi környezet nyomja rá bélyegjét, amit sokszor még az épületen kívül, otthon sem bír levetkőzni magáról. Hiba. - Úgy valahogy. Nem is tudja, miért?
Fürkésző szemei a fiatal arcát kémlelik. Hol a vonásaira, hol a szájára pillant, de legfőképpen a vele való szemkontaktust keresi. Homlokán elmélyül néhány barázda, szemöldökeit kérdőn felvonja. Ha Arlen rosszban sántikál, talán most elárulja magát, és Konstantin joggal tilthatja el tőle kislányát. Már az újságoktól, amiben szerepel. Találkozásban jobb, ha nem is reménykedik a kisasszony, ugyanis amíg nagykorú nem lesz, addig se balra, se jobbra. Se-ho-va. Egy tapodtat sem.
Az apja szerencséjére, Flóra fülébe talán még nem jutott el a hír, hogy kedvence sok időt tölt a faluban, különben...
...talán rossz ötlet volt. Nem kell ez a vacak aláírás sem. De...
A hivatalnok ugyan nem szokott, ha ügyfél ül vele szemben, most mégis elveszik a fejében cikázó, gyötrő gondolatok között, és már csak arra eszmél fel, hogy Loveguard úr helyett Váradi asztalát figyeli, és gondterhelten harapdálja a száját. Ez az egész helyzet roppant kínos számára.
- Pardon - köszörüli meg a torkát, és homlokát ráncolva, sűrűn pislogva szólal meg újra. - Mit is mondott?
Szál megtekintése



Bogolyfalva Hivatala - Osztrovszky K. Konstantin hozzászólásai (49 darab)

Oldalak: « 1 [2] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas térBogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház