36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas térBogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház
Bogolyfalva Hivatala - Osztrovszky K. Konstantin hozzászólásai (49 darab)

Oldalak: [1] 2 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Osztrovszky K. Konstantin
INAKTÍV


Koncsi | Csinszkáé
offline
RPG hsz: 259
Összes hsz: 510
Írta: 2014. december 27. 16:43 | Link

Renée Blanche

Egy fekete szövetkabátba burkolózó férfi közelít a Minisztérium bogolyfalvi kirendeltségéhez. Haja rövidre nyírva is kuszán szerteszét áll, tekintete hóbortosan csillog. Didergő kezeit zsebébe süllyeszti, hiszen mert kesztyűjét ki tudja melyik bőröndjében hagyta, kénytelen megelégedni a kabát hűvös mélyedéseivel. A környék ekkor még kihalt, bár az előző napok ünnepi hangulatára, és a ma hajnali órákra tekintettel nem is csoda, hogy egyedül ő lépdel a hivatal utcáján. Talpa alatt ropog a hó, amit még a finom bőrkesztyű hiányánál is jobban utál. Félrehúzza lefelé konyuló száját, közben tudattalanul is sietősebbre veszi lépteit.
Az épületet megpillantva, azzal szemben áll meg egy röpke pillanatra, hogy a derű és öröm hatására félrebillentett fejjel gyönyörködjön a falu talán legszebb építészeti remekművében. Először csak a homlokzati díszbe épített hangosan kattogó órát figyeli, amely pontosan mutatja, még egyetlen dolgozónak sincs itt keresnivalója. Fáradhatatlan kék szemei aztán az ablakokra csúsznak, s végül minden téglát egyesével, sorban számba vesz. Csodálatos. Felélénkülve indul meg újra, de az épület előtt álló emlékmű előtt ismét megtorpan. Egészen közel hajol a szoborhoz, összehúzott szemekkel koncentrál az írottakra, ám azt a vésésbe tapadt hó miatt aligha tudja elolvasni. Jobbja megmozdul, ám félúton megáll; őt annyira ugyan nem érdekli néhány krikszkrakszos betű, hogy hozzáérjen az utált, fagyos csapadékhoz. Majd elolvassa tavasszal.
Az épületbe érvén a recepciós pulthoz sétál, közben látványos fejmozdulatokkal nézelődik, mintha csak egy nagyon nívós múzeumba csöppent volna. A pult mellett egy fiatal biztonságőr áll, mögötte pedig egy csinos, bár jellegzetesen karikás szemű boszorkány fogadja, akinek elég csak bemutatkoznia, hogy elhagyva helyét, felkísérje a Magyarországi Máguskapcsolatok Főosztályára. Konstantin heveny szívdobogás mellett, a maga csendjében követi a csinos kisasszonyt, s mikor bevezetik az aprócska irodába, megütközése jeléül felvont szemöldökkel pillant az őt kísérő boszorkányra.
- Mondja, ez az előtér esetleg, vagy azt gondolja, hogy itt fogok dolgozni? – kérdezi elgondolkodottságot színlelve – de kérdését valójában költőinek szánja, majd az egyetlen üres asztalhoz megy. Azon női kéz írta névtábla várja, melyen saját nevét olvashatja.
Osztrovszky Konstantin – Nemzetközi Máguskapcsolatok munkatárs

Shankar kisasszony halvány mosollyal hagyja magára a bogolyfalvi minisztérium legújabb dolgozóját, aki miután néhányszor körbejárja azt a pár négyzetmétert, amit ezután otthonának hívhat, kinéz az ablakon, és szemügyre veszi az asztalán hervadó virágot, leül. A szék csak, mint az asztal is, fapados, olcsó munka benyomását kelti, őt viszont ez hidegen hagyja, hiszen érzi az illatot, amelyért érdemes volt mindebbe belevágnia. Azt, amit évekkel ezelőtt apja elnökhelyettesi szobájában is, vagy bármelyik minisztériumi munkaköre alatt érzett. Az emlékre többször is beleszippant a levegőbe, majd kihúzza az összes fiókot, és a legfelsőben talált papírokat kivéve - kabátban, úgy ahogy jött -, azonnal dolgozni kezd.
Fél, talán egy óra múlva nyitják rá először az ajtót, munkatársak jönnek-mennek, sűrűjében férfiak, akik röpke bemutatkozás után magára is hagyják őt. Egy korosodó auror azonban szó nélkül helyet foglal vele szemben, és nagy köteg papírt nyújt át neki.
- Minél gyorsabban értesítse ki ezeket a személyeket – mormogja az orra alatt, aztán elcsendesedik.
Konstantin átfutja a neveket, a baleset részleteit, majd a fiókokból pergament, pennát és tintát vesz elő. Mozdulatai alatt végig magán érzi a Joseph Blanche-ként bemutatkozó férfi kíváncsi tekintetét.
- Máris nekilátok – pillant fel Blanche-ra, jelezvén neki: feladatait egyedül is képes elvégezni, nyugodtan távozhat.
- Köztük van a lányom is. Maximális diszkréciót várok.
- Természetesen.
Négy férfinak és hét nőnek tölti ki a hivatalos behívót, betűit szorgalmasan gömbölyíti, pennája serceg a megsárgult lapokon. Az elkészült iratokat minisztériumi pecséttel ellátott borítékokba csúsztatja, azokat gyors pálcamozdulattal zárja le. Velük a bagolyházba szalad, és sorban, mindenkinek választva egy-egy madarat, útnak engedi az értesítőket. Aztán visszasétál irodájába, és egy ismerősnek ható névvel a gondolataiban folytatja munkáját.
Szál megtekintése



Osztrovszky K. Konstantin
INAKTÍV


Koncsi | Csinszkáé
offline
RPG hsz: 259
Összes hsz: 510
Írta: 2014. december 27. 18:12 | Link

Renée Blanche


Túl megannyi regisztrációs, bevándorlási és egyéb, nemzetközi kereskedelmi ügyekkel foglalkozó hivatalos papírok kitöltésén, és egy forró, hosszú feketén, még mindig egyedül ül az irodában. Mondjuk nincs ellenére az egyedüllét, nem hiányzik a nyakába még öt másik munkatárs, akik esetleg az angolokhoz hasonlóan csak mocskos, és valószínűleg kitalált történetekkel traktálnák egymást - és ami rosszabb, őt is -, ahelyett, hogy tisztességes odafigyeléssel végeznék a munkájukat. Az épület homlokzatába épített óra mélyen megkondul, ütéseit a férfi széktámlájának dőlve számolja. Nyolc óra van; a nap tehát hivatalosan is elkezdődött. Konstantin elmosolyodik, majd sóhajt egy aprót. Tekintetével az asztalára egyáltalán nem illő növényt fixírozza, jobbjával elkezdi kigombolni kabátját.
Aztán feláll, a levetett anyaggal az ajtó mellett álló fogashoz sétál, lassú mozdulattal felakasztja rá, még meg is igazítja, s némi várakozás után visszaballag asztalához. Ismét a növényt kezdi figyelni, megnézi balról, megnézi jobbról, de az a szerencsétlen egyik irányból sem nyeri el tetszését. Válla fölött óvatosan hátrapillant, szemügyre veszi egyik - jelenleg még ismeretlen - kollégája kopár asztalát, és gondolkodás nélkül megfogja a cserepet, hogy áthelyezze az előzőleg kinézett pontra. Elégedetten fordul vissza saját térfelére, de a munka folytatása helyett a régi keretű ablakhoz sétál. A táj vakító fehérsége elborzasztja, még a látványra is dideregni kezd. Karjait egymásba fonja, vállával a falnak dől, úgy figyeli a Boglyas tér egy részét. Nincs nagy mozgás, az emberek többsége valószínűleg még az igazak álmát alussza, vagy idejüket családi körben, még ünnepi hangulatban töltik. Konstantin örül, hogy neki nincs közeli hozzátartozója, sem felesége, sem gyereke, akiknek csalódást okozhatna munkamániájával. Múltba révedéséből három határozott koppanás riasztja fel, mire eltátott száját gyorsan összezárja, rendezi arcizmait, és egy szabad elhangzása után testével félig-meddig az ajtóhoz fordul.
- Viszont! - üdvözli az engedélyre belépő fiatal nőt, s hogy megadja a kellő tiszteletet, asztalához lép, kezet nyújt, s bemutatkozik. - Osztrovszky Konstantin, a Nemzetközi Varázskereskedelmi Felügyelőtestület tagja. Mondja, miért van itt?
A finom kézrázás után elhelyezkedik székében, és egy mozdulattal a hölgyet is hasonló cselekedetre kéri. Halántékát megvakarja, papírjait összébb rendezi, és felkönyökölve a fa lapjára teljes figyelmét szenteli a jövevénynek, akinek vonásai mintha furcsa érzést keltenének gyomrában.
Szál megtekintése



Osztrovszky K. Konstantin
INAKTÍV


Koncsi | Csinszkáé
offline
RPG hsz: 259
Összes hsz: 510
Írta: 2014. december 27. 19:16 | Link

Renée Blanche


Az idő múlása úgy tűnik rajta is kifog, és bár franciaországi tanulmányai alatt volt a legboldogabb, és élete legjobban sikerült éveit nem kérdés, hogy ott tudhatta magáénak, csak akkor válik egészen világossá számára az előtte álló nő személye, amikor az régmúltból ismerős hangján bemutatkozik.
- Célestine... - zavarodottan dől ültében kissé előre. Szája szegletébe mosoly költözik, ahogy felismeri a vele szemben helyet foglaló nőben régi-régi iskolatársát. Agyában emlékek sora válik tisztán láthatóvá, egészen megismerkedésüktől kezdve az utolsó bálig. Azt követően egészen mostanáig nem látta a nőt, és gondolni is csak pár alkalommal gondolt rá, hiszen kapcsolatuk megszakadt, ő pedig utazott, minden lehetőséget megragadva élt, s miután munkába állt, nap mint nap rendszerszerűen tette, amit kellett. Nem volt ideje másra, és talán nem is akarta, hogy időt kelljen szakítania munkáján kívül bármi egyébre is.
Az asztalra tett levélre pillant, amelyet azonnal felismer, hiszen másik tíz emberéhez hasonlóan, egy órával ezelőtt azt is ő fogalmazta meg. Kék szemei a felbontott borítékról tétován siklanak vissza a nő arcára, miközben tudatosul benne, hogy ideje volna megszólalni.
- Két napja volt egy baleset Pestseholse körzetében, ahol belső információk szerint te és tíz másik személy jelen voltatok. Nem kell aggódnod, csupán tanúnak rendeltünk be, de ez már nem az én hatáskörömbe tartozik.
Kellemes, ám tagadhatatlanul hivatalos hangnemben informálja az idegesnek tűnő réges-régi ismerőst. Szívesen mondana többet, érdeklődne felőle, hiszen már az is csodálattal tölti el, hogy abból a kis diáklányból komoly tanárnő vált; ám olyan hatással van rá a munkahely légköre, hogy kérdezés helyett hallgatagon ül.
- Valószínűleg egész nap bent leszel, viszont van némi előnyöd, mert rajtad kívül még senki sem érkezett meg.
Szál megtekintése



Osztrovszky K. Konstantin
INAKTÍV


Koncsi | Csinszkáé
offline
RPG hsz: 259
Összes hsz: 510
Írta: 2014. december 27. 20:30 | Link

Renée Blanche


Az egyértelmű, tökéletesen egyszerű ügy bonyolódni látszik. A minisztérium munkatársa csöndben hallgatja a tanúnak berendelt nőt. Ahogy Célestine elsuttogja manapság már egyáltalán nem használt nevét, gerince mentén végigfut a hideg, bőrét ezzel azonnal libabőrössé téve. Fejét leszegi, szemeivel kizárólag a katonás rendben fekvő papírokat nézi. Régen volt már, hogy ők ketten jóban voltak, talán barátok, talán többek, bizalmasok, de talán csak ismerősök voltak. Konstantin megköszörüli torkát, kiegyenesedik és megkeményedett vonásokkal pillant fel az illúziómágusra.
- Két ittas varázsló a nyílt utcán gondolt egyet, és az ünnepi hangulatra tekintettel erőfitogtatásba kezdtek. A probléma abban rejlik, hogy egy mugli család a helyszínre keveredett, és a szemük előtt játszódott le az egész jelenet. Nem emlékszel ebből semmire?
Kérdése ösztönszerű. Ezerszer végigzongorázott már ehhez hasonló ügyeket, és most, hogy egy hajdani jó ismerős ül vele szemben, sem tesz kivételt. Jobbjában penna, baljában kitöltésre váró irat, kékjei a zavart nő mozdulatait figyelik.
- Biztos vagy abban, hogy nem jártál a kastélyon kívül? - teszi fel következő kérdését, de mire kiejti szavait, addigra Célestine újabb fontos információt oszt meg vele.
- Rendben. Ajándékot vásároltál, tehát az említett helyszínen voltál. Nyugodj meg, semmi baj nem fog történni sem itt, sem a meghallgatáson - mondja tisztán érthetően, noha már nem a nőre figyel, hanem szorgalmasan jegyzetel. Mindent leír, olyat is, amit a nő egyetlen szóval sem mondott, mégis, a hivatalos papírokra fel kell jegyezni.
- Miért vagy ilyen ideges? - tekint fel a pergamenről, érdeklődő pillantást küldve a szőke felé. - Ha hazudsz, könnyen bajba sodorhatod magad, úgy is, hogy közben az égvilágon semmi rosszat nem tettél. Tudsz valamit?
Hangjában jóindulat cseng, hiszen a nő javát akarja. Biztos benne, hogy minden úgy van, ahogy mondja, de zavaros, gyanús viselkedését most még nem tudja hova tenni. Pennáját a lap mellé fekteti, majd hátradől székében, s úgy kezdi figyelni a nőt.
Szál megtekintése



Osztrovszky K. Konstantin
INAKTÍV


Koncsi | Csinszkáé
offline
RPG hsz: 259
Összes hsz: 510
Írta: 2014. december 27. 21:55 | Link

Renée Blanche


Célestine percről percre feszültebbé válik, talán az idegei kezdenek begyűrűzni attól, hogy a minisztériumban kell lennie. Konstantin gyorsan bólint a nő határozott szavaira, úgy tervezi, hogy nem is erőlteti tovább a témát, nyugodjon csak le a tanárnő. Ha valamire kíváncsiak lesznek a téma szakértői, majd a valós kihallgatáson úgyis megkérdezik.
- Nincs szükség blokkra - emeli fel elutasító-védekezőn balját, közben néhány rubrikát beikszel, más szövegeket pedig kihúz a pergamenen. Volt idő, mikor sokat tudott a szemben ülőről, arra viszont még most is emlékszik, hogy a szőkeség gyűlöli az efféle - mások szerint nyomasztó - helyeket. Vele ellentétben, aki egész életét letudná élni a hivatalban. Legalábbis erre enged következtetni, hogy még egyetlenegyszer sem vett ki szabadnapot, és még betegen is szívesebben töltötte idejét íróasztalánál, mint angliai otthona kényelmében.
- Végeztünk - mondja halkan, míg aláírja az irat minden oldalát, és saját pecsétjét is rájuk nyomja. Miután elpakol minden eszközt; pennát, tintát és pecsétjét, kissé előredől, s lágy mosollyal pillant fel a nőre. - Gyere, átkísérlek a várakozóba, talán még azt is eltudom intézni, hogy azonnal szólítsanak.
Biztató hangon emelkedik fel helyéről, papírjait összefogja, és türelmesen várja, hogy Célestine is összeszedelőzködjön. Apjáról direkt nem említett semmit, úgy érzi, nem az ő tisztje elmondani a nőnek, hogy éppen édesapja bízta meg őt a behívók megfogalmazásával. Amikor a tanárnő is elkészül, kinyitja előtte az ajtót, majd utána óvatosan be is húzza azt maguk után. Bár fényes nappal van, a folyosókon mégis égnek az elvarázsolt mennyezeti lámpák, némelyik csak mint az eredeti, még serceg is. A váróterembe érve Konstantin egy ideig csendben áll a nő mellett, nem tudja mit mondjon neki, vagy mit ne, így viselkedése tétovának hathat.
- Ülj le, addig beszélek valakivel, hogy hamarabb mehess - mondja egész nyugodt hangon, és a következő pillanatban már el is tűnik egy ajtó mögött. Az irodában két férfi és egy nő ül, velük egyezkedik, s amint visszatér a nőhöz, az már mehet is be a kihallgatásra.
- Figyelj - már a félig nyitott ajtóban állítja meg a szőkét, és átgondolatlanul, őt karjánál megragadva hívja fel magára figyelmét. - Megihatnánk valamit munkaidőn kívül.
Csillogó kékjeiben alig észrevehető aggodalom ül, ám nemcsak Célestine miatt. Ez az első napja Bogolyfalván, első napja az új munkahelyén, és a nőkkel sem úgy áll manapság, mint ifjúkorában általában. Akkoriban könnyen ismerkedett, most már arra is nehezen veszi rá magát, hogy a munka után beüljön valahová. Kérdő pillantást vet a nőre, de vékony karját elengedi.
Szál megtekintése



Osztrovszky K. Konstantin
INAKTÍV


Koncsi | Csinszkáé
offline
RPG hsz: 259
Összes hsz: 510
Írta: 2014. december 27. 22:29 | Link

Füzy Dorián


Az ablaknál áll, és komoran nézi a téli hónapokban oly korán lebukó Napot. Gyomra irányából kezd felbukkanni az az érdekes, kellemetlen érzés, mely minden munkanap végét már-már rendszerszerűen jelzi a férfinak. Sohasem várja nyolc óra leteltét, vagy a túlórák utolsó perceit, hiszen akkor kénytelen elhagyni a minisztériumot, és muszáj hazamennie, ahol az üres hűtőn kívül senki sem várja. Lehet, hogy valójában nem is az üres lakás zavarja, csak a tény, hogy nincs ott, ahol leginkább szeret lenni. Ezt még önmaga sem tudja, igazából még fel sem tette magának a kérdést. Lehet, hogy ráférne egy nő, vagy egy pszichológus. Nem tudni melyik olcsóbb.
Az első nap elteltével már nincs több dolga, csupán a fogasról leakasztani kabátját, és elhagyni az épületet, de egyáltalán nem akaródzik így cselekedni. Egyelőre azt sem tudja, hol fogja álomra hajtani fejét. Talán a hivatalnak vannak kirendelt lakásai, vagy Bogolyfalván kellene albérlet után néznie? Hümmögve ül vissza székébe, és pecsétjével játszadozva bambul maga elé. Sohasem gondolta volna, hogy összefut még valaha Célestine-nel, azt meg végképp nem, hogy a találkozóra Magyarországon fog sor kerülni. Elmosolyodik a felidézett arcra, aztán a nyíló ajtóra szegezi tekintetét, melyről kékjei az azon belépő, igen magas úriemberre siklanak.
- Úgy van - emelkedik fel székéből, és a felé nyújtott kezet fogadva bólint a másik fél nevére. - Örülök, hogy megismerhetem, és köszönöm, azonnal hozzálátok.
Valóban hálás Doriánnak, hiszen a kolléga ezzel újabb itt eltölthető időt nyert neki. Átveszi a felé nyújtott mappát, és kinyitva azt, máris olvassa a kötelező kérdéseket.
- Nem baj, amint végeztem, megkeresem önt - mondja halvány mosollyal, közben feltartja a mappát, jelezve, hogy mindent ért, s mindennel elégedett. - Maga is kóbor lélek?
Kérdése ösztönösen csúszik ki belőle, annak ellenére is, hogy egyébként nem szószátyár típus. Szokatlan hasonlóság sugárzik a másikból, mintha ő sem szívesen hagyná el a hivatal épületét, bár lehet, hogy téved, és Doriánt csak túlórára fogták, melynek már alig várja az utolsó percét, azzal együtt pedig a szabadulást.
Szál megtekintése



Osztrovszky K. Konstantin
INAKTÍV


Koncsi | Csinszkáé
offline
RPG hsz: 259
Összes hsz: 510
Írta: 2014. december 28. 10:07 | Link

Füzy Dorián


A kolléga mintha nem értené kérdését, vagy ami rosszabb lehet, talán fájó pontba talált egyszerű, ismerkedés céljából is elhangzott szavaival. Ahogy várja Dorián válaszát végig vonásait fürkészi; a megemelkedett szemöldökpár és a meredt, pillanatnyira megkeményedett izmok arra engedik következtetni, hogy a férfinak vannak titkai, melyek jobb, ha a felszín alatt maradnak. Az alatt a pár pillanat alatt, míg a másik fél visszaér a jelenbe, Konstantin dermedten áll, kezében a mappát szorongatja, és még a lélegzetét is visszafojtja. Nem volna a legjobb rögtön első nap behegedt sebeket feltépni, elkövethetett bűnökre rávilágítani, így aztán mikor partnere megszólal, és tegeződési formát ajánl, gyorsan megkönnyebbül.
- Szívesen - mosolyodik el, arcára a munka említésére nyomban visszatér a tenni akarás, az eltökéltség színe. Leül székébe, és hellyel kínálja a maradásra vágyó urat is. Az asztalán fellapozza a mappát, előveszi előzőleg már fiókba rejtett üvegcse tintát és pennát. Közben rutinosan hallgatja Dorián szavait, és már a regisztrációs adatok kitöltése közben felel neki. - Nincs hova indulnom, ha majd jobban megismersz, tudni fogod, hogy a minisztérium az életem, az otthonom, és az itt dolgozók a családom.
Gondolatsora végén felpillant a szemben ülőre, halványan elmosolyodik. Lerí róla, hogy így boldog, és ugyanolyan teljes életet él, mint a többi családos ember, akik alig várván a munka végét rohannak haza szeretteik körébe. Konstantin azonban - csak mint édesapja - a munka embere. Ez az ő környezete.
- Érdekel mindenki - szólal meg ismét, a második oldalra lapozva. - Hogy ki dolgozott itt előttem, miért távozott, hogy kik a legjobbak, kikre lehet a leginkább számítani. Szeretnék kapni képes körözési-listát, és az idei év legfontosabb ügyeinek iratait is, ha lehetséges.
Hangja komoly-formális, a hivatalban nem ismer tréfát, éppen ezért is esett nehezére délelőtt úgy beszélni Renée-vel, mintha csak egy hangulatos kávézóban üldögélnének.
Szál megtekintése



Osztrovszky K. Konstantin
INAKTÍV


Koncsi | Csinszkáé
offline
RPG hsz: 259
Összes hsz: 510
Írta: 2015. január 12. 16:29 | Link

Katherine D. Averay


A ma hajnal is ugyanolyan csendesen telik, mint bármely másik a férfi itt tartózkodása óta. Az idő bár enyhébb, a hólepte környéktől még így is feláll a szőr a hátán. A Fannival való találkozása óta is csakúgy utálja a fehér tájat, mint annak előtte, és már szívből várja, hogy eljöjjön a március, és azzal együtt visszaálljon a régi rend. Ha Magyarország, ha külföld, ő és a hó két összeférhetetlen jelenség. Ugyanolyan korán, ugyanabban a szövetkabátjában siet munkahelyére, mint eddig tette, az elégedettség és jókedv pont úgy tölti el, ahogyan előzőleg mindig. Az egyetlen különbség az, hogy ma reggel egy vaskos, régi gramofont cipel magával. Alig bírja, majd leszakad a dereka, mégsem folyamodik varázslathoz. A rézszínű eszközt szüleitől kapta, és általa, éppen csak a napokban jött rá, milyen nagyon szereti is a dallamokat. Még soha, egy hivatali szobájában sem hallgatott zenét, sőt. Egész életében azt az elvet vallotta, hogy egyszerre csak egy dologra érdemes koncentrálni, hiszen, ha az ember nem nőnek születik, akkor többre nem is tud. Egy okmány, egy eset, egy személy.
Konstantin lihegve tolja be a minisztériumi kirendeltség nehéz ajtaját, hogy a recepción mindennemű kötelezettségét kikerülve csak fejével intsen, és már vonszolja is magával tovább antik gramofonját. Az fényesen ragyog zsibbadó karjaiban, a csillogásban itt-ott megmutatva egy-egy régi karcát.
- Az anyád - nyögi ki, míg leteszi asztalának sarkára, és kiegyenesedve mélyet sóhajt. A homlokán lepergő izzadtságcseppeket kézfejével letörli, majd a fogashoz sétál, és valami egészen földönkívüli ritmust cuppogtatva engedi le vállain a szövetet. Miután felakasztja a kabátot, visszasétál asztalához, és ahelyett, hogy - mint eddig minden reggel - leülne dolgozni, a gramofont kezdi bütykölni. Zene kell, élet kell! Még lába is megindul, ahogy felcsendül egy nagy kedvence. Hát ezért imádja a kora reggeleket! A recepcióson kívül egy lélek sincs a hivatalban, és ő csendben dolgozhat az aktuális papírmunkákon - vagy önfeledten táncolhat Lenny Kravitz kiváló zenéjére. Igen, Konstantin táncol. Feje, vállai, karjai, csípője és dereka is egyszerre mozdul, öltönyben ropja az íróasztala előtt, tökéletes harmóniában élve minisztériumi kötelezettségeivel.
Szál megtekintése



Osztrovszky K. Konstantin
INAKTÍV


Koncsi | Csinszkáé
offline
RPG hsz: 259
Összes hsz: 510
Írta: 2015. január 12. 17:00 | Link

Katherine D. Averay


Kint sohasem engedte volna meg magának, hogy a hivatalban, vagy annak csak a közelében is ellazuljon, főleg nem ebben a formában, úgy, hogy a bűnös eszközt ő maga cipeli be az okmányok közé. Bogolyfalva kifejezetten jó hatással van rá, legyen szó munkáról vagy szabadidőről, már mindkettőhöz másként áll hozzá, mint annak idején tette. Az utolsó dallam is elhalkul, amikor egyáltalán észreveszi az ajtófélfának támaszkodó ügyfelet.
- Te mióta sétálsz be magadtól a szobámba? - kérdezi még mindig háttal állva. Kérdésével időt nyer magának, rendezi vonásait, és gyorsan megigazítja nyakkendőjét is. Aztán megfordul, az íróasztalnak dől, és kipirosodott arccal néz a lányra. Igazán csinos, gyönyörű teremtés, akivel mégsem kíván közelebbi kapcsolatba kerülni. Tekintete elkalandozik; hosszan időzik a szoknya szegélyén, és a magassarkú tűhegyén. Az sem érdekli, hogy mindezt végigkövetheti Katherine is, ugyan, túl régóta ismerik már egymást ahhoz, hogy ez problémát jelentsen köztük.
- Mondd, mibe sodortad magad? - ellöki magát az asztal szélétől, és közelebb sétál a kisasszonyhoz. Kezét nyújtja a papírokért, és bár a következő zeneszámra más ötlet is megfordul fejében, ellent mond saját magának. Pillantásával Katherine szemeit keresi, aztán beljebb invitálván hellyel kínálja őt, s a gramofont egy mozdulattal elhallgattatva, ő is elhelyezkedik székében.
- Mióta vagy Bogolyfalván? - újabb kérdése már tárgyilagos, hangjában megszokott, hivatalos él cseng. Közben fejét csóválja, és a gyakran hangoztatott "kicsi a világ" szóláson elmélkedik. És milyen igaz. Először Renée, most meg ez a vámpír. Már csak az kellett, hogy pont ezt a falut találja meg magának. Rosszat sejtve néz fel a lányra, és ajkait erősen beharapva hallgatja válaszát.
Szál megtekintése



Osztrovszky K. Konstantin
INAKTÍV


Koncsi | Csinszkáé
offline
RPG hsz: 259
Összes hsz: 510
Írta: 2015. január 12. 17:43 | Link

Katherine D. Averay


Nos, ha valakinek van stílusa, afelett nem lehet csak úgy elsiklani. Konstantin szelíden megcsóválja fejét, amikor Katherine kijelenti, hogy ő már pedig udvariasan kopogott. A férfi pontosan tudja, hogy ha a lány így is tett, azt úgy csinálta, hogy ő azt még véletlenül se hallja meg. Minden esetre egy cseppet sem bánja, hiszen a csinos lábak gazdáját ismerve talán még el is várja tőle az ártatlan szemtelenkedést. Kósza vigyorral néz a vele szemben ülőre, és az asztalra ejtett boríték után nyúl, fél szemét közben végig a másik kirívó öltözékén tartva. A nyílt provokációra először nem reagál, legyen bármilyen korán is, sohasem tudni, hogy ki nyit be, arról szót sem ejtve, hogy a hivatali körülmények ezidáig milyen mértékben korlátozták őt. A vámpír hallhatja, ahogy Konstantin szíve felgyorsul, és ahogy vérét felserkenti az adrenalin. Nem, ez nem lesz jó. A minisztérium embere tehetetlenül megköszörüli a torkát, és a szemben ülőről a borítékra kényszeríti kék szemeit.
- Ne bámulj - szikáran utasítja a felszín alatt létező nőt, és a borítékot tartó kezét egy pillanatra leereszti. Csendben nézi a sötét hajút, ajkait hol beszívva, hol fogai közé szorítva. Ő talán nem változott semmit, de Katherine egészen más lett irányába. Vagy ez csak valami csalfa képzet? - Ha játszani kezdesz velem, tudod, hogy nem lesz jó vége.
Kérdőn-beszélőn felvont szemöldökkel figyeli a bestia reakcióját, annak fiatal arcáról tekintete közben lejjebb csúszik, hogy végül újfent a borítékból előbújó papírokra vezesse éhező kékjeit.
- Nem mondanám, hogy örülök - mondja a betűket bújva, csak ki-kikacsintgatva a sorok fölött. Hiába olvas, valójában még mindig nem tudja mi áll a levélben. Akár még az is lehet, hogy semmi, és őt most szépen zsákutcába csalogatták. - De azt hiszem, az életembe éppen jókor kopogtatott az izgalom.
Féloldalas vigyorra húzza ajkait, és a papírokat félretolva, ügyesen leutánozza Katherine mozdulatsorát, és ő is előredől asztalán. Tekintete a másik kékjeit keresi, egyetlen célja, hogy ez a pillanat beleégjen a vámpír emlékezetébe.
Szál megtekintése



Osztrovszky K. Konstantin
INAKTÍV


Koncsi | Csinszkáé
offline
RPG hsz: 259
Összes hsz: 510
Írta: 2015. január 12. 18:36 | Link

Katherine D. Averay


Nem hiába nem kezd értelmes, tanult, mondhatni, hogy művelt férfi egy vámpír nővel. Merthogy a bestia könnyedén kijátssza, legyenek bármily helyzetben, a férfi csak akkor győzedelmeskedhet felette, ha ő megengedi ezt neki. Konstantin pedig nem szereti, ha minden lépéséről, véráramlásáról és lélegzetvételéről tudnak. Micsoda szemtelen nőszemély ez az Averay, és vele együtt milyen izgalmas és vonzó is. A férfi akarva-akaratlanul is szaporábban veszi a levegőt, s amilyen erőszakos tekintetbe fúrja sajátjait, úgy ugrik meg szívverése is. Már ekkor tudja, hogy vesztett, de abba nem hajlandó beleegyezni, hogy harc nélkül bukjon el. Tartja a szemkontaktust, és csak azután szólal meg, hogy Katherine előhozakodik nem létező ártatlanságával.
- Játszani - erősíti meg a szócskát, egyfajta élt adva hozzá, mely épp a vámpír komolytalanságára hivatott célozni. - Nem a komoly szándékaidról vagy híres.
Hivatalos hangja ritmikátlan légzése miatt megremeg, de tekintetéből könnyedén kiolvashatja a másik a régi találkozók emlékeit, és a hosszadalmas kínvallatások megmaradt perceit. A tág pupillák most bűvölhető állapotban vannak, de Konstantin képtelen elszakítani őket a lénytől. Végig követi az óceán sötét pillantásait, melyek bizarr módon saját felsőtestére vezetnek, és pontosan tudja, hogy Katherine ezt a helyzetet mennyire élvezi. Lerí arcáról, kiolvasható szemeiből, és elnyíló ajkai is mind a fölényes helyzet eszményi élvezetéről mesélnek. Konstantin lehunyja égő kékjeit, csak hogy úgy némileg lehiggadhasson, és mikor kinyitja őket, már valóban az ügyre koncentrálhasson.
- Maradj csendben, Danielle - bujkáló mosollyal csitítja a beszédes ügyfelet, de valahol mélyen sejti, hogy minden próbálkozása kudarca van ítélve. Képtelen nem a vámpír vonzerejével törődni, minden érzéke behódolásra készteti, ami legtisztább emlékei szerint egyáltalán nem volt rá jellemző anno, Londonban. Lényegtelen, úgy sem fog engedni neki. Beszívja, majd lassan kiengedi a levegőt, azonban a következő pillanatban már csak centik választják el a sötét hajú hívogató ajkaitól. Meredten figyeli a zűrös lány előbukkanó fogait, a kék tekintetét. Kérdését csak a távolban érzékeli, pontosan úgy, ahogyan saját hangját is halkan hallja.
- Izgalmas férfiakat gúzsba kötni? - kérdéssel felel, hogy még véletlenül se hagyjon alább az izgalom ébresztő hatása. Aztán enyhül a kábulat, és ahogy Katherine közeledik, ő úgy távolodik el, és egy neveletlenül kacér pillantás múlva a levélért nyúl. Ismét felemeli a borítékot, és kihúzza belőle az előzőleg visszacsúszott papírokat. Figyelmesen olvassa el a Mágiaügyi Minisztérium felszólítását, fejét közben ide-oda döntve.
- Szóval mostanság Firenzébe jársz vásárolgatni? - kérdezi felpillantva a sorokról. Hangja ugyan nem szigorú, de kihallatszik belőle, hogy a vámpír bajban van. - Óvatosan tedd, amit teszel, Katherine, mert a végén megint nekem kell láncra vernem téged.
Most, hogy elolvasta a felszólítást, egészen örül annak, hogy egyelőre ketten vannak a szobában. Nagyon nem helyes vámpírt védeni, főleg nem ilyen előélettel, mint amit ők tudhatnak magukénak.
Szál megtekintése



Osztrovszky K. Konstantin
INAKTÍV


Koncsi | Csinszkáé
offline
RPG hsz: 259
Összes hsz: 510
Írta: 2015. január 12. 19:32 | Link

Katherine D. Averay


Konstantin egészen biztos abban, hogy a szemben ülő vámpír minden neki tetsző férfiegyeddel ugyanígy viselkedik, hogy pillanatok alatt megbabonáz bárkit, akihez éppen kedve szottyan. A tudat tökéletes paradox helyzetben állt a látvánnyal, és a finom hanggal, melyen csábító szavak hangzanak fel. Egyszerű ember lévén ő is könnyedén a hatása alá kerül, és nincs az az akaraterő, ami megálljt tud parancsolni a szobába tért szépséges szörnyetegnek. A múlt jár a férfi eszében, így védekezik, hiszen meg sem akarja hallani a vámpír beszédét. A régi közös ügyet, az azzal járó papírmunkákat és a harcot idézi szemei elé, mintha csak percről percre újra szeretné élni őket. Úgy hiszi, ez a legokosabb amit tehet, bár a kísértés nem hagyja teljesen eltávolodni a hívó szemektől.
- Igen, igazad van. Komoly szándék vezérelhet, amikor megvacsorázod ártatlanok vérét, vagy amikor elpusztítasz egy fajtabelit. De ne próbáld nekem beadni, hogy velem... vagy bárki mással lennének.
Hidegen mondja, de lüktető erei egészen másról tanúskodnak. Izgatott, némileg felhúzott, és bosszús is egyszerre, de amit mondott, azt úgy is gondolja. Katherine már akkor, az egész Anglián átívelő kergetésben elcsábított boldog-boldogtalant, így Konstantin belé vetett bizalma igencsak ingatag lábakon áll. Felsóhajt, ahogy felpillant a vámpírra, és bármennyire is szeretné titokban tartani, látványosan jár fel-alá mellkasa, ahogy kapkodja magába az éltető oxigént. A franc enné meg! Ó, Katherine...
- Ne feszítsd a húrt - suttogja alig érthetően, mert most csak ennyi telik tőle. Az ő szíve is érző, könnyen becsapható, rabul ejthető, és darabokra törhető. Folyamatosan tisztáznia kell magában, hogy Danielle akármit is mond, csak játszik. Az csak játék, önnön szórakoztatására használja, és igazából semmit sem érez. Csak játszik. Játék az egész.
- - szól a fel-alá sétáló nő után, már a szék támlájának döntve hátát, az ügyfél domborulatait a lehető legóvatosabban véve górcső alá. - Megoldjuk.
Visszapillant a maga elé tartott levélre, és néhány alig hallható sóhaj után gondolkodni kezd, hogyan kerülhetné ki Katherine a tárgyalást. Elméje éppen csak dolgozni kezd, amikor a bestia megközelíti, és felpattan asztalára. Látványosan helyezkedik, ahogy csak a legádázabb nők tudnak, lábait ügyesen rakosgatva pillantgat ártatlanul a férfi felé.
- Tessék?! Nem, Danielle, nem mondhatsz ilyesmit férfiaknak! Nem beszélhetsz a levegőbe - nyögi ki elkerekedő szemekkel, s a levelet az ósdi asztalra dobva, felemelkedik a székéből. A nővel szemben áll meg, fölé magasodva nézi, és sok-sok gondolat után egészen közel hajol hozzá. Ujjai a másik karjaira fonódnak, és megengedve még maguknak egy némán is beszédes pillanatot, csak azután rántja meg a testet, hogy az biztosan földet érjen.
- Így nem tudok dolgozni - mondja a babonázó szempárba, és bár ezernyi más jelenetet is elképzel, melyek sokkal szórakoztatóbbak és élvezetesebbek, mint amit választ, a lehető leghiggadtabban az ajtóhoz kíséri a vámpírt. - Ma este nyolc órakor találkozzunk a Boglyas téren. Most pedig menj. Meg kell írnom néhány levelet, hogy eltussoljuk az ügyed.
Tényleg segíteni akar neki, mert már magának sem képes letagadni, hogy fontos számára, és nem tudna túllépni azon, ha bármi baja esne. Ilyen ez a fránya emberi ragaszkodás, és pontosan emiatt nem szabad hagyni, hogy Katherine megszólaljon...

Szál megtekintése



Osztrovszky K. Konstantin
INAKTÍV


Koncsi | Csinszkáé
offline
RPG hsz: 259
Összes hsz: 510
Írta: 2015. január 21. 16:10 | Link

Almásy Léna


Az egész délelőtt munkával telt; hivatalos papírok intézésével, azok rendszerezésével, központba küldésével, és archiválásával töltötte ideje nagy részét. Konstantin egy szabad percet sem hagyott magának, így a szokásos két kávé, és a kapkodva elfogyasztott ebéd is kimaradt. Már délután négy óra is elmúlik, mikor végez az asztalán szerteszét heverő irat egységesítésével, és a fáradtságtól égő-szúró szemeit lehunyja néhány percre. Kollégája mára szabadnapot vett ki valami ócska - de, mint mondta nagyon fontos - családi elfoglaltságra hivatkozva, amit bár a főnökök sem mindig hisznek el, amíg tudják, elfogadják az alkalmazottak kérését. Ilyesmivel persze ő sosem élt.
Megdörzsöli szemhéját, és egy sóhaj kíséretében hátradől székében. Fejét a támlára engedi, lábával meglöki magát, hogy a forgószék az ablak irányába kanyarodjon. Kint már sötétedik, ami tél lévén természetes jelenség, azonban ő először meglepődik, hiszen a munka forgatagában rá sem eszmélt az idő múlására. Aztán feláll, lassú mozdulatokkal kinyújtóztatja tagjait, majd az ablaktól ellépve megkerüli asztalát, és a szüleitől kapott gramofonhoz sétál. Ingujjával itt-ott letörli róla a port, lomhán kifényesíti karcos külsejét, de ahelyett, hogy kikapcsolás gyanánt végül zenét hallgatna rajta, csak tikkadtan ráereszkedik asztala szélére. Egyik lábával támasztja magát, másik szabadon lóg, és minden gondolat nélkül, tompán hallgatja zúgó-sípoló fülét. Jólesne neki egy hosszú fekete, vagy csak egy tormás csirkehúsos szendvics.
Szál megtekintése



Osztrovszky K. Konstantin
INAKTÍV


Koncsi | Csinszkáé
offline
RPG hsz: 259
Összes hsz: 510
Írta: 2015. január 21. 17:54 | Link

Almásy Léna


Sarkával az asztal hátán dobol, és addig lógatja fejét, míg sípoló füle teljes egészében el nem némul. Sűrűn előfordul vele, hogy a nap végére feje zúgni kezd, rosszabb esetben pedig migrénes fájdalom gyötri halántékát, ami alól csak néhány óra alvás után kap feloldozást. Hallja a folyosóról beszűrődő hangokat, de mivel nem beszélt meg senkivel találkozót, és ilyentájt már a kollégák is inkább hazafelé igyekszenek, mintsem vele konzultáljanak, nem vár társaságot. A léptek finom zaja azonban ajtaja előtt hal el, és néhány ügyetlen kopogtatást követően a bejárat is feltárul. Összehúzott szemekkel fókuszál a jövevényre, de amint felismeri benne Lénát, minden vonása kisimul. Fáradt, de vidám mosolyra húzza száját, és egy biccentés után felegyenesedik asztaláról, ami hirtelen fellélegzésében élesen meg is roppan.
- Csak papírokat ne - mondja nyűgösen az egész napos hajtásra célozva, közben már csak megszokásból is igazít meglazultnak vélt nyakkendőjén. Közelebb megy a felpakolt nőhöz, és segítőkészen átveszi tőle az életmentő italokat. Kimerültsége ellenére játékosan felsóhajt, és flörtszerű, neveletlen pimaszsággal invitálja beljebb kolléganőjét. - Hogy mindig tudod, mire vágyom, kész csoda vagy. Na menj, foglalj helyet.
Fejével az asztala előtt álló szék felé int, és követve az érkezőt, ő is leül sajátjára. Az egyik forró feketét átcsúsztatja a lekarimásodott arcú nő elé, a másikba pedig nyomban belekortyol. Pazar. Hálás tekintettel pillant fel a nőre, akiről viszont lerí a gondterheltség.
- Ennyire nem lehet sok munkád - csóválja fejét, míg műanyagpoharával kényelmesen hátradől rozoga székében. Igaz, nem ismerik egymást túl régóta, azonban hamar megtalálták a közös hangot, így a hivatalnok nem is fárasztja magát mellébeszéléssel. - Beszéljünk róla?
Ritkán hallani tőle ehhez hasonló kérdéseket, ugyanis egyáltalán nem jellemző rá mások lelkének bolygatása, vagy a problémáikkal való mély együttérzés, ám munkatársainak családi életét, múltját és számos gondját akkor is megismeri, ha nem akarja. A napi nyolc óra összezártság és közös munka másra sem jó, csakhogy végül egymás pszichológusaivá váljanak. Vagy többé.
Szál megtekintése



Osztrovszky K. Konstantin
INAKTÍV


Koncsi | Csinszkáé
offline
RPG hsz: 259
Összes hsz: 510
Írta: 2015. január 22. 13:13 | Link

Almásy Léna


Szükségtelen indokokat keresni, vagy különböző ürügyekre hivatkozni azért, mert egy rosszabb időszakunkban támaszt keresünk valakinél. Néha egy idegen is sokat tud segíteni, nemhogy egy barát. Mégis mindig hamissággal áltatjuk magunkat, talán mert sokkal nehezebb kimondani a tényeket, és egyszerűen szembenézni azok súlyával. Ugyanis, ha kimondjuk őket, akkor azok valósággá válnak, és akkor felrémlik a kérdés: most hogyan tovább?
Konstantin értő tekintettel pillant fel a helyet foglaló nőre, aki zavarát hajának hosszával leplezi, és aligha képes első ízben elmondani ittlétének igazi magyarázatát. A férfi a nő kávét tartó ujjaira süti le szemét, hiszen bár csak az év vége óta dolgozik itt, a szaftos, és olykor rosszindulatú pletykák hamar eljutnak az ő asztaláig is. Sejti, hogy mi bántja a szemben ülőt, és valamennyire már ismeri is a férfiakhoz fűződő viszonyát, amit mivel semmiképpen sem kíván tovább mélyíteni, így először csendben vár. Viszont amint Léna végre bevallja az igazat, ő előredől, finoman leteszi poharát, és megvonva vállait, halvány mosolyt küld felé.
- Jó, hogy jöttél - mondja. - Végeztem mára, és éppen nincs jobb dolgom annál, minthogy veled ücsörögjek.
Tényleg nem ült volna vissza további mappákat kinyitni, helyette a falu egyik étkezdéjében ebédelne, úgyhogy, ha Léna néhány perccel később kopogtat, akkor rendezett asztalán kívül semmit nem talált volna az irodában. Milyen szerencse, hogy megfájdult a feje!
- Hát az előfordul - nevet fel, de egyáltalán nem kárörvendő, sokkal inkább megértő, mi több, együtt érző jelleggel. - Ami nem hoz jót az életünkbe, azt hátra kell hagyni, anyám mindig ezt mondja. De nézz rá, még mindig együtt van apámmal, aki szerintem egész életében máshol kereste a boldogságot.
Az igazat nem tudja, hiszen édesanyja még most is védi apját, az öreg meg nem hajlandó beszélni a nőiről, akik pedig köztudomású, hogy voltak. Konstantin szájához emeli a feketét, s csak miután visszateszi poharát a fára, azután fűzi tovább gondolatait.
- Azt viszont tudom, hogy ahol eljátsszák a bizalmat, ott... - elharapja mondatát, mert nem akar igehirdető lelkipásztor lenni, és nem is hiszi, hogy bármi újat mondana ezzel a nyúzott külsejű nőnek. Mindezt úgyis jobban tudja Léna.
Szál megtekintése



Osztrovszky K. Konstantin
INAKTÍV


Koncsi | Csinszkáé
offline
RPG hsz: 259
Összes hsz: 510
Írta: 2015. január 22. 23:00 | Link

Almásy Léna


A faluban ugyan sokak szemében láthat szánakozást a nő, és észreveheti a szembejövők nyűgös sajnálkozását is, ám ebben az irodában csak megértő, ámde sohasem ítélkező tekintettel találkozhat. A kávéjába temetkező férfi kékjeiben mélység csillan, és bár sohasem járt ugyanabban a cipőben, mint amelybe kolléganője kényszerül, pontosan tudja milyen vágyakozni egy foglalt nő után. Számára erről szólt az egyetem. Vágyott, és közben szíve legtöbb óhaját kiélte a kínálkozó lehetőségekben, ugyanis akit akart, az mindvégig kapcsolatban élt. Habár a nő boldogságában soha nem volt biztos, ő nem akart az a bizonyos harmadik lenni. Aztán egy végzős bálon mégis azzá vált. Az ilyesmire hiába is keresünk, nincs mentség. Léna hangja húzza vissza az iroda kávéillatú valóságába, ahol maga sem egészen tudja, vajon tényleg zavarba akarja-e hozni a nőt, vagy csupán együttérzése és elkalandozott gondolatai váltják ki belőle ezeket a szavakat?
- Ha nem tudnám, hogy mi történt veled, még valóban zavarba akarnálak hozni - szája széle vigyorba szalad, a mimikára orcáin is nyomban megjelenik két kis gödröcske. Igazán nem illik egy megtört szívű nőt keringőre szólítani, és talán tényleg nem is áll szándékában, mégis, hamar kellemes légkör alakul ki közöttük a délután csendjében. Máskülönben pedig egyszerűen vétek volna nem csempészni némi örömet a napba. Az öröm nagyjából addig tart, míg a nő újfent meg nem szólal, és kijelentésével vissza nem térnek a fő témához: megcsalás. Konstantin arcáról lehervad a mosoly, majd, csakhogy időt nyerjen magának, komótosan megvakargatja állát, aztán belekortyol még mindig forró feketéjébe, s végül egy apró cuppantás kíséretében elszánja magát.
- Hát, hmm - sóhajtja. Első ízben eddig jut, de Léna kétségbeesett tekintetét látva újra megpróbálkozik a válaszadással. - Az okosok az ösztönre fogják, de én csak elhatározásban, állhatatosságban és hűségben hiszek. Szerintem ez döntés kérdése, azaz eldöntöm, hogy téged szeretlek, hogy veled szeretnék lenni, és kitartok melletted akkor is, ha alkalmam is adódik mással időzni. Viszont vannak, akiket egy kapcsolat megköt, gátolva érzik magukat, aztán megpattannak. Nem tudom.
Beszéd közben ujjaival a műanyag poháron dobol, lányos zavarában többször lesve az asztal hibáit, mint vendége arcát. Legszívesebben megkérdezné tőle, hogy egyáltalán minek keres még bármiféle indokot, miért hisz bárkiben is, de feléri ésszel, hogy mind közül ez volna a legrosszabb, amit most tehet. Félve pillant a nőre, de szája szegletébe beférkőzik egy halovány, ám annál bizalmasabb mosoly.
- Figyelj, ha van kedved hozzá, akkor... szívesen elviszlek vacsorázni - veti fel remek ötletét, már csak azért is, hogy az őt fürkésző bociszemekbe némi élet költözzön. - Van lent egy kiváló vendéglő, és még kiskosztümöt sem kell húznod.
Úgy mondja ezt, mintha a megengedő megjelenés plusz pont lenne az éttermeknek, de a hivatalnoki munkakör után valóban, igazi felüdülést jelent egyszerű emberként utcára lépni.
- De ha más programod van, vagy jobban éreznéd magad egy tál fagylalttal, megértem - kérdő tekintettel mered kolléganőjére, jobbjával közben poharába kapaszkodik. Valahol mélyen attól tart, hogy hamarosan kemény elutasításban lesz része, valahol pedig attól, hogy nem. Na, ilyenkor legyen okos az ember.
Szál megtekintése



Osztrovszky K. Konstantin
INAKTÍV


Koncsi | Csinszkáé
offline
RPG hsz: 259
Összes hsz: 510
Írta: 2015. január 23. 11:33 | Link

Almásy Léna


A szerelmi - és egyéb érzelmi kérdések elfojtása, azok lelkükbe való visszasajtolása bizonyára kivétel nélkül minden hivatalnokot sújthat, amit egy boltban, vagy egy iskolában dolgozó igazán őszintén talán meg sem érthet. Ő viszont tudja, hogy a kétség, mely Léna arcvonásaiba és meleg barna tekintetébe költözött, a belső vívódás mellékterméke. Jóleső mosollyal viszonozza a nő fokozatosan oldódó hangulatát, és a férfiak érthetetlenségére nevetősen vonja meg vállait.
- Nem csak ti nem értetek minket - mondja kedvesen, asztala szélére támasztott alkarral. - Nem tudom például azt sem, hogy a nőknek miért kell mást mondaniuk, mint amit egyébként gondolnak? Nem volna egyszerűbb kimondani azt, amit valóban szeretnének? Vagy az úgy túl egyszerű volna?
Szemei ide-oda járnak, hol Lénát fürkészik, hol az iroda minden szegletén nyugszanak meg néhány pillanatra. Sokáig próbálkozott a nők gondolkodásának megértésével, leginkább férfiúi korában szánt időt és energiát a másik nemre, de mint nőtlensége is mutatja, nem járt érdembeli sikerrel.
- Én maradok a máguskapcsolatoknál... - mosolygós, finom ráncokba szaladó szemekkel pillant a szemben ülő kolléganőre, és kijelentésére el is neveti magát. Ami nem megy, azt kár erőltetni. Bár ő is vágyik valamiféle elköteleződésre, és egy otthonra, ami több jelenlegi agglegénylakásánál, amibe életet csempész egy őt szerető nő, és ahova éppen ezért öröm hazajárni. A szívét összeszorító gondolatra megcsóválja fejét, majd az utolsó korty kávéját is felhörpintve hátradől székében, és megpördíti magát annak forgó lábain.
- Nehéz, mert a problémát tudod abban látom gyökerezni, hogy... - lábával megállítja székét, és Léna tekintetét keresve, előredől, s visszatámaszkodik asztalára. - ...mást akarunk. A nő a férfit, a férfi pedig a nőt.
Komolyan mondja, mégis mosolyog közben, hiszen szavai mögött mélység rejlik, a gondolat súlyára gerincén végigfut a hideg. Ezt a bölcsességet is édesanyjától hallotta, akit bármikor is kérdezett apja hűtlenségi kapcsolatairól, az asszony mindig elnézően védelmezte a férfit. Ez pedig végtelenül bosszantotta a hivatalnokot kamaszkorában. Kegyetlenségnek, és megbocsáthatatlannak tartotta. De hát az élet igazságtalan, nincs min csodálkozni.
- Ne visszakozz, megértem - feleli, alighogy Léna befejezi elutasításának magyarázatát. Számíthatott volna erre, hiszen pontosan tudta, hogy a világos hajú nőnek éppen most ment gallyra egy kapcsolata. Hevesebben verő szívét nyugtatni igyekszik, lesütött szemeit az asztalon hagyja nyugodni. Aztán Léna újból megszólal, mire ő felkapja kéklő tekintetét, és meglepetten pillant rá.
- Szívesen bevásárolok - jelenti ki gyorsan, és baljával kihúzza asztalának legfelső fiókját. Papírt, tintát és pennát vesz ki belőle, hogy le tudja írni, mire van szüksége a szakácsnőnek. - Csak mondd mi kell, megveszem. Hányra menjek?
Szál megtekintése



Osztrovszky K. Konstantin
INAKTÍV


Koncsi | Csinszkáé
offline
RPG hsz: 259
Összes hsz: 510
Írta: 2015. január 23. 14:00 | Link

Almásy Léna


Nemcsak a nők bizonytalanok, hanem a férfiak is, a különbség abban áll, hogy míg a nő pajzsként használhatja bizonytalanságát, addig a férfi elő sem hozakodhat vele, hiszen ha megtenné, akkor nem felelne meg a társadalmi normáknak. Konstantinra általában nem jellemző a határozatlanság, sem a kétely, ugyanakkor ez azt is bizonyossá teszi, hogy még nem volt számottevő élettársi kapcsolata. Kétszer próbálta a kimondottan komolynak induló partnerkapcsolatot, másodjára össze is költözött a nővel, de hamar rádöbbent arra, hogy a már felnőtt nők és vágyaik nem hozhatók közös nevezőre szeretett munkájával. Ő pedig mindkétszer - mint minden logikusan gondolkodó hivatalnok tette volna -, a főosztályt választotta.
- Papírmunka mindig lesz - játékosan vigyorog Lénára, aztán az asztalra dőlve, halkabban folytatja. - Senki sem tudja hogyan lesz tovább. Majd az élet alakítja. Bízd rá.
A bölcsességek délutánja ez, közhelynek számító gondolatok prédikálása, mely egyébként egyáltalán nem jellemzi a férfit, sőt. Kifejezetten kerüli a kollégák magánéletét, a szomszédok problémáit, és a világ zűrjeit. Nem szeret belefolyni mások döntéshelyzeteibe, de most amellett, hogy könnyedén szót ért Lénával, még jól is érzi magát. Nem tartja sem kínosnak, sem kerülendőnek a légkört.
- Mi ez a tipikus átlátok rajtad vigyor? - visszakérdez, szemöldökei megemelkednek zavart nevetése alatt. - Ha azt hiszed, hogy a túlóra után még beugrok a pubba hajnalig szórakozni, akkor el kell keserítselek.
Noha tagadhatatlan, hogy mióta Bogolyfalván dolgozik, azóta társasági élete is pozitív irányba változott, és a munka mellett időt szakít a múltjából felbukkanó nőkre is, de még mindig heti hat nap túlórát vállal, és még vasárnap is beugrik olykor, csakhogy ellenőrizze: minden rendben van, a kirendeltség szilárd talapzaton áll. Mindezt persze családos emberként már nem tehetné meg, bizonyára reggel hat óra helyett csak nyolcra érne be, és nem is este tízig görnyedne székében. De ez jövő zenéje.
- Túl leszel rajta - válaszolja a barna tekintetbe. Hangjában meggyőződés cseng, hiszen tudja, hogy semmi sem tart örökké. - Addig meg... az ajtóm nyitva áll előtted. Ha szeretnéd, minden nap elmondhatod mi fáj.
Egy barát nem is tehet ennél többet, minthogy biztosítja a másikat arról, itt van. Konstantin nem tervez sehova menni, és akkor is ugyanolyan intenzitással képes a precíz munkára, ha a másik székben ott gubbaszt Léna.
- Lecsó? - tűnődve böki ki az első eszébe jutó étel nevét, majd széttárt karokkal fordul vissza kolléganőjéhez. - Melyik fagylalt a kedvenced?
Olyan nincs, hogy bánatos nő ne kapjon édességet, ha meg még főz is, akkor egy egész doboznyi jár neki. Kellemes estének néznek elébe. Elmosolyodik a közelgő közös vacsora gondolatára, de ha az auror belenézne fejébe, nem találna benne semmiféle bűnös foszlányt. Egyelőre legalábbis.
Szál megtekintése



Osztrovszky K. Konstantin
INAKTÍV


Koncsi | Csinszkáé
offline
RPG hsz: 259
Összes hsz: 510
Írta: 2015. január 30. 23:23 | Link

Renée Blanche


A gramofonja előtt áll, régi mugli zenét hallgat, és lehunyt szemekkel merül el a susogó dalszövegben. Kollégája, mint általában minden héten egyszer, úgy most is családi okokra hivatkozva vett ki fizetés nélküli szabadságot, s így ő rá, mint általában ilyenkor mindig, dupla annyi munka hárul. Igaz, hogy péntek délelőtt már sokkal felszabadultabbak az emberek - még a hivatali dolgozók is -, de ő a hét utolsó napján is pontosan ugyanolyan figyelmet fordít a keze ügyébe kerülő papíroknak, mint bármelyik másik nap. Véget ér a dal, ő pedig végleg elhalkítja rézeszközét. Felemeli a Lénától kapott kávéját, és belekortyol a már langyossá hűlő feketébe. Elmosolyodik a gondolataiba úszó nő képzetére, majd megvakargatja tarkóját, és az ablakhoz sétál. Kint még mindig hó fedi a járdát, és az út menti növényzet is fehér magányában néz vissza rá. Az iroda csendjét néhány kopogtatás töri meg, mire válla fölött az ajtóra néz, és elmotyog valami alig hallható választ. Már megszokta, hogy hiába mond bármit, avagy éppenséggel semmit, a kint álló így is, úgy is lenyomja a kilincset, és percekkel később már az övével szembeni székben ül, hogy megossza vele örömét-bánatát. Most sincs ez másként, csak éppen az érkező váratlan. A nő, és az ezentúl bizonyosan minduntalan velejáró lény azonnal kibillenti péntek délelőtti rutinjából, mire először csak annyit képes reagálni, hogy az ablakpárkánytól elfordul, és az elé lépő Renée-re összpontosít.
- Úgy, hogy ő is itt van? - sokatmondó pillantást küld a babakocsi felé, s közben zavarodottan megrázza a fejét. - Ez egy hivatal, ... mi több, ez a Mágiaügyi Minisztérium Bogolyfalvai Kirendeltsége! Nem tudom, hogy tiltja-e a házirend kiskorúak, védtelenek, vagy tudom is én kicsodák itt tartózkodását.
Természetesen nincs ilyen szabály vagy törvény, de Konstantin nem titkoltan kényelmetlenül érzi magát az új, megváltozott Renée és az alvó lény társaságában. Mélyet sóhajt, aztán reménytelenül legyint egy aprót.
- Amíg a kocsiban marad, legyen, maradjon - motyogja, és arra a bizonyos, íróasztala előtt álló székre mutat. - Foglalj helyet, és beszélgessünk. Szerintem is van valami, amit elfelejtettél elmondani nekem.
Ismét a lény kocsijára pillant, hirtelen nem is tudja milyen hangerővel beszéljen, hogy ne hallja meg a benne fekvő kiskölyök. Aztán felkönyököl karcos asztalára, és belekapaszkodik kávéjába.
- Hallgatlak - bólint, és a szemben ülő nő kék tekintetébe fúrja sajátjait. Úgy látszik, ez a péntek sem a munka miatt lesz hosszú.
Szál megtekintése



Osztrovszky K. Konstantin
INAKTÍV


Koncsi | Csinszkáé
offline
RPG hsz: 259
Összes hsz: 510
Írta: 2015. január 31. 00:39 | Link

Renée Blanche


Nem a rosszindulat beszél belőle, hanem a sértettség és értetlenség katyvasza, ami az előző hetekre tekintettel bizony magyarázatért kiált. Méghozzá hihető, logikus és pontos indoklásért, lehetőleg hosszas elbeszéléssel összekötve. Csakhogy halmozzuk az élvezeteket.
Magyarázkodni persze senki sem szeret, főleg nem egy származását tekintve bizonytalan babakocsilakóról, és fogantatásának zavaros - vagy egészen zavartalan - körülményeiről. Utóbbi talán annyira nem is érdekli az asztalához ülő férfit, de az irodájába négy keréken beguruló eredmény már annál inkább. Ha nem az a férfi, akit a nő házának küszöbén látott, akkor lehetséges, hogy a mestertanonc-képzésen összeszedett másik, aki miatt egyébként sem volt Renée-nél esélye soha. A gondolatra undorodó grimaszba szaladnak vonásai, orra és ajkai összetöpörödnek, szemöldökei között apró ráncok jelennek meg. Még a hideg is kirázza, hogy annak az egyednek a gyerekét kell vendégül látnia ezen a szép péntek délelőttön.
- Tééényleg? Nem felejtetted el? - cinikusan kérdez vissza, majd a beszélgetésben beálló szünet után ismét megszólaló nő szavaira elnyíló ajkakkal emelkedik fel székéből, és már-már egészen áthajolva asztalán, a jobbjában behorpadó műanyagpohár felett támaszkodik meg a fán. - Célestine, mégis mikor kellett volna megkérdeznem, hogy szültél-e mostanában? Vagy nem is tudom..., hogy időközben férjhez mentél-e?
Más esetben hangosan hahotázna, ha egy kollégája ebédszünetben mesélné a történetet, még viccesnek is találná. A jelen helyzetben viszont szája hol vigyorra görbül, hol pedig az idegtől ráng. Kimeredt szemekkel pillog Renée-re, hangját - amint észreveszi magát - a lényre való tekintettel lehalkítja, hogy aztán újból azon kapja magát, hogy emelt hangszínen kommunikál a nővel.
- Éttien, az öcséd - ismétli el jól érthetően, s közben visszaereszkedik székébe. Ujjaival a behorpadt kávés poharat igyekszik helyrehozni. Agytekervényei komótosan dolgoznak a műanyaggal történő kísérletezése során. - Az öcséd neveli a gyereked. Nem értem. Na és hol az apja? Nem mentél hozzá?
Ösztönösen pillant le a nő gyűrűsujjára, majd tekintetét visszaemeli annak arcára. Renée férjhez ment, gyereket szült, és el is vált volna néhány év alatt? Ez régen nem jellemezte volna őt. Közben sikeresen visszapattintja a pohár falát, mire büszke, elégedett mosolyba szalad szája széle.
Szál megtekintése



Osztrovszky K. Konstantin
INAKTÍV


Koncsi | Csinszkáé
offline
RPG hsz: 259
Összes hsz: 510
Írta: 2015. január 31. 12:35 | Link

Renée Blanche


Szórakozottan figyeli a nőt, aki hol rá, hol a mellette álló babakocsiba pillantgat. Rá ugyan nem, de az alvó lényre mosolyog, amely mimikája alatt arcán egészen más ráncok mélyülnek el, mint mikor másra szaladnak ívbe ajkai. Ahogy Renée a gyerekre pillant, az egészen zavarba hozza Konstantint, aki nemhogy nem érzett még efféle földöntúli boldogságot, de már a gondolattól is összeugrik gyomra. Eddig soha nem képzelte el a szőkét anyaként, hiszen miért is tette volna? Soha, még csak szóba sem került közöttük a jövő, vagy az azzal kapcsolatban szőtt tervek, s remények. Ő soha nem akart gyereket, mert minél inkább nőtt, annál jobban hasonlított édesapjára. Minél érettebben gondolkodott, annál inkább vágyott a hivatali munkakörbe, a minisztérium forgatagába, és annál inkább tudta, hogy ő nem teheti meg ugyanazt a saját fiával, mint amit vele tett meg az apja. Bár a taníttatását szüleinek köszönheti, gyermekkori emlékeit csakis édesanyjához, na meg apjának szeretőihez tudja kötni. A jobbjában szorongatott pohárról Renée félszeg arcára emeli pillantását.
- Sajnálom, hogy nem maradtam ott fogni a gyereket, míg te összeborulsz azzal a fickóval - mondja hangosan, szabad tenyerét elutasító jelleggel emeli a nőre. Az a szituáció mindenkinek félreérthető lett volna, és úgy gondolja, hogy ő még valóban intelligensen és kulturáltan intézte a távozást. - Rendben, most már tudom, hogy a testvéred volt, de mondd azt, hogy fordított helyzetben, te nem így reagáltál volna! A hiszti, és egyéb női eszköztártól most tekintsünk el.
Kissé megdöntött fejjel, beszélő szemekkel felel a nőnek. Hangja türelmessé válik, kávéját sem szorítják már úgy ujjai. Kezdi megszokni a babakocsi látványát, amit nem is volt olyan nehéz összekapcsolni Renée-vel. Hümmög néhányat, és hátradől nyikorgó székében.
- Pierre az apja? - kérdezi a gyereket fürkésző nőtől, és az ő tekintete is a kocsira esik. - Lelépett, mikor megtudta?
A gondolatra feszültté válik, Célestine akkori barátjára ha lehet, most még jobban haragszik. Nem volt köze hozzá, így akkoriban sem mondta a tanárnőnek készülő lánynak, hogy ki nem állhatja párját, most azonban órákig tudná taglalni a kapcsolatukban rejtőzött hibákat. Természetesen nem teszi, meg sem szólal, hiszen közös reggelijük óta tudja, hogy egészségesebb csendben maradnia, mint vegytiszta véleményét átgondolatlanul megosztania a másikkal. Ennél már csak az volna rosszabb, ha kiderülne, hogy nem is Pierre a donor, de a nő egyáltalán nem is sejti, hogy ki lehet. Ott valami egészen biztosan megszakadna a hivatalnokban.
Szál megtekintése



Osztrovszky K. Konstantin
INAKTÍV


Koncsi | Csinszkáé
offline
RPG hsz: 259
Összes hsz: 510
Írta: 2015. január 31. 22:13 | Link

Renée Blanche


Természetesen aggódik a nőért, és belső nyugtalansága kiül arcára is. Megnyalja ajkait, majd míg Renée beszél, be is szívja azokat. Minden erejével azon van, hogy megértse a másik bonyolult helyzetét; a gyerekdolgot, az öccsét, a közöttük olykor igen zavaros és feszült viszonyt, mégis ott bujkál benne a gyanú, hogy attól még, hogy a nő pont hozzá fordult, még nem akarja megosztani vele a probléma körülményeit. Így pedig ő hogyan segítsen? Munkaköri sajátosság, hogy kérdez, előfordul, hogy ugyanazt a kérdést többször is, árnyalatnyi különbséggel teszi fel, és ha gyanúja támad, egy tapodtat sem mozdul. Akkor sem, ha ez a szemben ülőnek, és néha neki is kényelmetlen. Mindennek a végére akar járni, minden adódó körülményről tudni szeretne, mielőtt bármilyen lépést is tenne az ügyben. Mint más ügyfél esetében, úgy most sem vág Célestine szavaiba, figyelmesen végighallgatja és csak miután teljesen elhalkul, akkor mintegy összegzésképpen fejti ki gondolatait.
- A gyerek Pierre-től van, de nem merted neki elmondani, mert féltél, hogy nem akarja majd. Megszakítottad vele a kapcsolatot, megszültél, Éttien segítségét kérted, végül eljöttél otthonról, hogy rendbe jöjj lelkileg.
Miután az apakérdésre Renée nem válaszolt, a férfi egyértelműnek veszi, hogy beletrafált a névbe, és bár egészen csalódott, hogy a szőke pont annak a fogyatékosnak szült gyereket, érzéseit egy pillanatra sem mutatja. Elvégre nem rá tartozik, és még véletlenül sem szeretne ítélkezőnek tűnni. Merthogy egy pillanatra sem fordul meg fejében, hogy egyébként jó véleménye megváltozzon Célestine-ről.
- És mihez kezdesz most? - kérdezi előredőlve, az asztalán fekvő mappa betört sarkait simítgatva. - Én miben tudok segíteni?
Ha a tanárnő látogatásával csak annyit szeretett volna elérni, hogy a vasárnap délelőtti félreértést tisztázza, akkor minden bizonnyal végeztek, hiszen a hivatalnok elfogadottnak tekinti a magyarázatot. Ha viszont Renée segítségre szorul, akkor még csak most jön a java, ő pedig - ha nem is mondta el elégszer -, mindenben mellette áll, amiben egy jó barát csak tud.
Szál megtekintése



Osztrovszky K. Konstantin
INAKTÍV


Koncsi | Csinszkáé
offline
RPG hsz: 259
Összes hsz: 510
Írta: 2015. március 9. 19:21 | Link

Roósz Péter Balázs


Zaklatottan szeli a bogolyfalvi kirendeltség földszinti folyosóit. Egyenes alakját vasalt ing és öltönymellény fedi, elegáns cipője visszhangot ver a rosszul megvilágított, szűk közlekedőn. Kezében egy fóliába zárt, ósdi zenélő ékszerdobozt tart, mely már kora reggeli érkezésekor az asztalán várta, bárminemű mellékelt üzenet vagy további utasítások nélkül. A doboz mellett feküdt egy vaskos hivatali levél is, amit egyetlen ideges mozdulattal tépett fel, és a csomagolást visszadobva a fára, fokozódó izgalommal olvasta végig a pergamenre írtakat. Tekintete higgadt maradt, ugyanakkor mészszínűvé váló arcáról lerítt a testét hirtelen elöntő pánik. Katherine ügyét ugyanis visszadobták Londonban, az ő neve pedig többekével együtt áll ott megannyi eltussolni kívánt iraton. A gondolat, hogy nemcsak a vámpír, de ő is bíróság elé fog állni, megszédíti. Képtelen belegondolni abba, hogy mindez véget vethet álmai karrierjének. Hiszen hogy is lehetne ő A bíró, ha pecsétje és az ez idáig makulátlanul tiszta neve beszennyeződik a közvetlen nyilvánosság előtt?
Sarka élesen kopog a régi köveken, tompa, zsibbadó fejét mereven előre tartja, kékes fényű szemeiben kimeríthetetlen erő és elszántság ül. Bár önkényes védelemnyújtásáért felelni fog, igyekszik a lehető legkönnyedebben gondolni a közeljövőre. Londonban jobban ismerik, mint bárhol a világban, volt munkatársak fognak körülötte ülni, és az ottani legfelsőbb bíróság elnöke, aki majd valószínűleg ítéletet mond felette, az egyik legnagyobb példaképe. Sűrű pislogással fordul balra, és két kemény koppantás után, magabiztosan lép be a Varázsbűn-üldözési Főosztály tűzijáték színesítette irodahelyiségébe. Az ajtót lábával meglökve zárja be, és az ujjai között lógó zacskót maga elé emelve lép a kolléga íróasztalához. Zord komorsággal tornyosul az almahegyek fölé, szemei megakadnak a csésze teán, és a fiatalember nyomott arcvonásain is.
- Ezt az én asztalomra tette le a futár - jelenti feszülten, és az átlátszó fóliazacskót Péter orra elé, a megpakolt asztal egy szabad pontjára ereszti le. - Osztrovszky vagyok a Máguskapcsolatok részlegből.
Szavai után elcsendesedik, vet még egy pillantást a másikra, annak asztalon álló névtáblájára, majd körbepillant az aprócska irodában. A zsúfoltság angliai szobájára emlékezteti, amit ráadásul két másik munkatársával kellett megosztania, de még így is szerette. A gondolatra elmosolyodik, de miután ismét eszébe jut Katherine, és a közelgő tárgyalás, ajkai pillanatok alatt visszakeményednek.

Szál megtekintése



Osztrovszky K. Konstantin
INAKTÍV


Koncsi | Csinszkáé
offline
RPG hsz: 259
Összes hsz: 510
Írta: 2015. március 11. 22:33 | Link

Katherine D. Averay


Íróasztala szélén ül, egyik lábát lazán lógatja, míg másikkal kitámasztja magát. Ujjai között idegesen tart egy szál meggyújtatlan cigarettát, az azzal való feszült játék közben félpercenként bal csuklóján feszülő karórájára pillantgat. Már üres az iroda, kollégája néhány perccel ezelőtt köszönt el tőle, és bár ő késő estig itt lesz, pontban hat órára ügyfelet vár. Éppen a másodpercmutatót figyeli, mikor meghallja a folyosóról beszűrődő magas sarkú cipők egyre közeledő, éles kopogását. Tekintetét elválasztja órájától, s magában számolva a léptek számát kezdi figyelni az ajtót. Az hat órakor kinyílik, de a rajta belépő nő egész valóján látszik, hogy legszívesebben soha többé nem tenné be lábát ebbe az irodába. Konstantin megrendíthetetlen nyugalmat tettetve, figyelmen kívül hagyja a bejárat csapódását, majd belső zsebébe csúsztatja cigarettáját, és felegyenesedvén az ablakhoz sétál. Hallja, hogy Katherine leül, és tökéletesen tudatában van a szavát átitató gúnynak is. Válaszadás helyett azonban inkább a hivatal előtt álló szobrot kezdi mustrálni. Fürkészi a teret, a megváltozott park képét. A fák rügyeznek, a hó fedte táj rég odaveszett. Aztán megfordul, csípőjét a párkánynak támasztva néz bele a vámpír szemeibe. Most kellene kimondania, nincs miért húzni az időt, de ajkai nem nyílnak szólásra. Körbesétálja az irodát, többször komótosan végiglépdelve azt a néhány négyzetmétert, amit Bogolyfalván magáénak tudhat. Kezei nadrágzsebében pihennek, fejét komoran lehajtva tartja. A sarokban fonnyadozó tuja mellől pillant vissza a nőre, s végül asztalát véve célba, helyet foglal az őt megillető helyen. Lábát átveti a másikon, bal keze az asztal lapján nyugszik. Tekintete szúrósan figyeli a vele szemben ülő vámpírt.
- Hatóság félrevezetése vétségében fegyelmi eljárás indult ellenem - mondja ki egyszerre az eddig csak leírva látott szavakat. - De a legjobb csak most következik; 23-án ebben az időben tárgyaláson fogsz ülni a londoni ítélőszék előtt.
Szál megtekintése



Osztrovszky K. Konstantin
INAKTÍV


Koncsi | Csinszkáé
offline
RPG hsz: 259
Összes hsz: 510
Írta: 2015. március 11. 23:05 | Link

Katherine D. Averay


Levélben. Nem, ő nem az a fajta ember, aki ilyesmit írásban közöl. Ezt a hibát csakis személyesen, biztonságos helyen fedheti fel, ahonnan nem szűrődik ki a világba egyetlen hang sem. Szemeit nem választja el a feszültté váló lánytól. Csendesen követi a mozdulatait, s mikor feláll, ő székével együtt fordul utána. Pálcáját közben előveszi, és az ajtóra szegezve mormogja el a varázsigéket. A zár kattan, és a továbbiakban senki sem fogja hallani, ami az irodában elhangzik. Most már komolyan beszélgethetnek. Faeszközét az asztalra ejti, majd arcélét simogatva visszapillant az ablakban dohányzó lányra.
- Úgy látszik, én sem tudok mindent elintézni - feleli békésen, kellemes hangjával egész testének harmóniát kölcsönözve. Szabad ujjai egy törött pennával játszanak az íróasztalon, jobbját egykedvűn combjára engedi. Hallgatja az ügyfelet, de egyetlen pont sem stimmel, egyetlen kimondott gondolatával sem ért egyet. Megcsóválja a fejét.
- Ágyba bújnod értem? - kérdez vissza, s nem bírja ki, hogy ne mosolyodjon el, már csak a felvetésen is. Mókás. A földet fixírozza, s kékes fényeit csak nagy sokára emeli újra Katherine-re. Ezerszer átgondolta már helyzetüket, de most sem tesz másként. Újra, és újra lejátssza magában a történteket, igyekszik megtalálni a felépített rendszer leggyengébb láncszemét, a hiba forrását. Ezt odafent, Londonban rontották el, ebben biztos.
- A saját bőröd mentsd - szólal meg, és egy mélyből jövő sóhaj után ő is feláll. Bármennyire is szeretné magabiztosságát elhitetni a világgal, úgy tűnik, még magának sem képes beadni. Leveszi zakóját, és a szék karfájára dobja, majd nyakkendőjét meglazítva újabb köröket kezd róni az irodában. - Elkísérlek. Ott leszek veled.
Szál megtekintése



Osztrovszky K. Konstantin
INAKTÍV


Koncsi | Csinszkáé
offline
RPG hsz: 259
Összes hsz: 510
Írta: 2015. március 12. 00:01 | Link

Katherine D. Averay


Ha kellene, gondolkodás nélkül megesküdne rá, hogy nem ezért hívta ide őt. Nem akart sem fájdalmat okozni neki, sem provokálni, sem civódni. Talán tényleg levélpapíron kellett volna elintéznie. Minden figyelmével rá koncentrál, végig tartja vele a szemkontaktust, melynek hatására szemei hamarosan égni kezdenek. Nehezen boldogul a nőkkel, főleg a Katherine-félékkel, akik iszonyú erővel, és karizmával bírnak, s akik olyasfajta agresszív politikát folytatnak céljuk elérése érdekében, mint amit most a vámpír is űz vele. Hagyja, hogy az ablakban álló nő elmondjon mindent, ami a szívét nyomja, és csak utána, annak ellenére is megfontoltan felel, hogy az előbb éppen ő biztosította a hivatali irodát.
- Tudom, hogy megtennéd - bólint. Tisztában van azzal, hogy az előtte álló éjlényből legutóbbi találkozásukkor egyedül csupán a sértettség beszélt, és ha ő komoly bajba kerülne, mint talán most is, minden erejével azon lenne, hogy segítsen neki. A beismerő vallomásra féloldalas mosolyra húzza ajkait, majd a nő cipőire meredve vonul vissza saját csendességébe. Nem akar tovább bújócskázni, de a köztük meghúzódó, furcsa ösvényekkel tarkított kapocs számára egyáltalán nem tiszta. - De, zavarna.
Kijelentésére óvatosan felpillant, aztán kihúz egy fiókot, és elővesz belőle két hivatalos levelet. Az egyik a sajátja, a másik Katherine idézése. Egymás mellé teszi őket az asztalra, aztán feláll, és a falak mentén haladva, körbe-körbe sétál a dohányfüsttel megtelő irodában. A vámpír szavaira visszapillant rá, és az újabb kifakadásra megtorpan. Találkozóik egyre gyorsabb tempóban kerülnek vakvágányra, amit a férfi képtelen magában a megfelelő dobozba tenni. Érzi, hogy ma különösen feszültek, és mintha Katherine a megszokottnál is érzékenyebb volna.
- Nem löklek el - feleli halkan, az ajtó mellett állva, az öltözködő, bizonyára távozni akaró nőt fürkészve. - Minden tőlem telhetőt megteszek érted. Te ezt miért nem veszed észre?
Értetlenül pislog felé, és könnyező szemeit megpillantva azonnal lesüti sajátjait. Szégyelli magát, amiért ismét elérte, hogy Katherine sírjon.
- Miért hiszed, hogy nem veszlek komolyan? - kérdezi jobb híján a padlótól, ugyanarra a taktikára váltva át, mint amit vele szemben alkalmaz a lány. Kérdés, kérdés hátán. - Nincs név. Nem kell senkit rábírnod semmire, főleg nem odaadnod magad bárkinek egy kis szívességért cserébe. Az én ügyem egy héttel hamarabb lesz, mint a tiéd. Már elrendeztem mindent. Az egyik leendő gyakornokommal utazom el.
Utoljára módosította:Osztrovszky K. Konstantin, 2015. március 12. 00:06 Szál megtekintése



Osztrovszky K. Konstantin
INAKTÍV


Koncsi | Csinszkáé
offline
RPG hsz: 259
Összes hsz: 510
Írta: 2015. március 12. 22:51 | Link

Katherine D. Averay


Már készül arra, hogy az iroda bejáratát feloldja az őket oltalmazó bűbájok alól. Nézi a kabátba bújó vámpírt, és pálcájáért nyúl, hogyha kell, rákoppinthasson az ajtóra, és a nő előtt szabad utat nyisson, azonban Katherine visszaül az ügyfél helyére, ő pedig keresztbe font karokkal sétál újra az ablakhoz. Ez a nő még mindig nem érti. Elbeszélnek egymás mellett, ingerültségükben kapkodóvá és sérthetővé válnak. A hallottakra feszülten csóválja meg fejét. Az ablakon túli világra csak egy pillantást vet, majd öltönyzakóját a támlára dobva ül le székébe, hogy tenyereit az idézésekre támaszthassa. Felpillant az óceánszín szemekbe, s hidegvérrel tartva a szemkontaktust áttolja a nő borítékát az asztal másik térfelére. Kibonthatja, megnézheti, átrághatja, csinálhat vele amit jól esik, de sajnos a tényeken semmi sem fog változtatni.
- Kell egy angol nemzetiségű védnök, aki még csak hírből sem ismer engem - mondja komoly csengésű, ellentmondást nem tűrő hangon. Bízik abban, hogy Katherine felismeri benne a segítő szándékot, és azt is, hogy jelen helyzetben csak és kizárólag magát mentheti. Mindamellett érzelemmentesen, rideg vonásain át néz a szemben ülő nőre, pontosan úgy, mint ahogyan minden más hozzáforduló személlyel szokta tenni. Kivétel nélkül. - Ha minden jól megy, a tárgyalásodon az én nevem el sem fog hangzani.
És talán még az is kiderül, hogy Londonban újabban ki a tégla. Dacára annak, hogy hallja az éjlény kitérő szavait, egyetlen rezdülést sem enged neki. Megjegyzését figyelmen kívül hagyva rázza meg a fejét.
- Mondtam, Jared-del megyek - köti az ebet a karóhoz, míg ujjai saját minisztériumi kiértesítőjén kopognak. - Ha jössz, úgy tedd, hogy arról ne legyen tudomásom.
Noha igazán tárgyilagosan beszél, jól esik neki a nő feltétel nélküli támogatása. Annak viszont végképp nem volna értelme, ha az ő ügye alatt a vámpír is ott ülne. Jóllehet, mondhat ő bármit, Katherine úgyis saját, makacs feje után fog menni, így jobb tisztázni a feltételeket. Ha jön, ő nem tudhat róla. Aztán ismét visszaérnek a kiindulóponthoz. Körbe-körbe járnak, és a férfi előtt lassan elfogy az út.
- Van ennél fontosabb dolgunk is, nem gondolod? - lesütött szemekkel kérdez vissza, majd széktámlájának veti hátát, s fejét is hátrahajtva sóhajt fel a plafon irányába. Megadja magát, és eltekintve a rájuk váró súlyos napok képétől, adrenalintól lüktető erekkel szólal meg. - Amikor megcsókoltalak, még nem volt Léna.
Egy pillanatra sem néz az íróasztal másik oldalán ülő vámpírra, szavait a peregő mennyezetnek szánja. Nem akarja ezt a beszélgetést, de tudja jól, hogy tartozik ennyivel a nőnek. Heves szívdobogással beszél, egész testében nyugtalanná válik. Ebből nincs kiút.
Szál megtekintése



Osztrovszky K. Konstantin
INAKTÍV


Koncsi | Csinszkáé
offline
RPG hsz: 259
Összes hsz: 510
Írta: 2015. március 16. 18:33 | Link

Katherine D. Averay


Leplezi, de szíve és gondolatai is csordultig teltek aggodalommal. Széke biztonságából néz át az asztal másik oldalára, és hallgatja a nő támpontkereső kérdését, majd következő, végtelenül reményvesztettnek ható szavait. Akár egy segélykiáltás, úgy hagyják el Katherine ajkait a gondolatok, amelyek a hivatalos levelek olvasása alatt a férfi fejében is megfogantak. És bárhogy is szeretné, nem tudja rájuk a választ. Az asztalán fekvő pennára süti le szemeit, majd ujjaival igazgatni kezdi saját borítékát. Nem tud felelni a nő kérdéseire, és hazudni sem akar. A megszokott eljárás szerint az ügyfelet kötelező megnyugtatni, helyzetében megkeresni a legjobbat, és figyelmét egyedül csak arra az apró fénypontra irányítani. A szemben ülő vámpír viszont már nem biztos, hogy csupán ügyféli kötelékében tartózkodik Konstantin irodájában.
- Minden rendben lesz - szűri fogain keresztül, hangja rekedtesen tör magának utat. Kerüli a másikkal való szemkontaktust, mert egyelőre képtelen belenézni a lehetséges félelemmel teli óceánba. Hazugsága látszatmegoldás, ezt ő is pontosan tudja, azonban feleslegesnek érzi önmarcangolásukat. Egyszerűbb, könnyebb, és gyorsabb megoldás ennyivel elintézni, mintha Katherine nem is gyilkosság, csak néhány szabálysértés miatt vonulna a londoni bíróság elé. A most átélt nehéz percek két hét múlva úgysem érnek semmit.
A férfi hátradől, székével az ablak irányába fordul, és lüktető szemhéjjal hozza fel a számára kifejezetten kínos kérdéskört. Csók, és Léna, és kusza szerelmi élet. Nem, ez túlságosan bonyolult egy olyannak, mint ő. Őszinte vallomására a nő felkacag. Kikerekedő szemekkel fordítja arcát a barna felé, s meglepettségében elváló ajkakkal hallgatja válaszát. Ez hihetetlen! Az éjlénynek egyszer akar választ adni, egyszer dönti el, hogy belemegy kicsinyes játékába, és felfedi előtte saját magát, erre az pillanatok alatt, egész valójában változik meg. Hova lett a gyengédség után áhítozó nő, a könnyek tarkította arc, a nő, akit olykor látni vél? A becsmérlő viselkedés egyáltalán nem nyeri el tetszését, de nem szól közbe. Összezárja száját, aztán az íróasztalhoz fordítja székét, és előredőlve könyököl rá a fára. Ujjait összekulcsolja, s mielőtt megszólalna, hangosan nyel néhányszor.
- Szerintem meg sokkal jobban érdekel téged Léna létezése, mint amennyire mutatod - közli egyszerűen, arcán zord komolyság helyett kisfiús huncutság bujkál. - Szabad a pálya, azzal lehetsz, akivel csak szeretnél. Nos, hogy ez mennyire zavar engem, nem a te dolgod. Nagyfiú vagyok már, elboldogulok majd a tudattal.
Fejét megdöntve mustrálja Katherine esetlegesen megrezdülő vonásait. Tekintete merev, talán még levegőt sem vesz. Engedékenyen hagyja beállni maguk közé a feszült csendet, és csak az érkező reakcióra mozdul meg.
Szál megtekintése



Osztrovszky K. Konstantin
INAKTÍV


Koncsi | Csinszkáé
offline
RPG hsz: 259
Összes hsz: 510
Írta: 2015. augusztus 3. 13:29 | Link

Jared S. Nightingale


Léptei megtörik a halovány fénnyel megvilágított folyosó néma, hűvös csendjét. Megtermett, magas alakja hosszú, ovális árnyékot vet a régi kövekre, ahogy sietősen halad magyarországi székhelye felé. Cipősarka ütemesen kopog. Tudja, hogy elkésett, de nemcsak emiatt ideges. Késésének oka, az öltönyzakója belső zsebében pihenő aprócska, fekete bársonydoboz jobban feszélyezi.
A tegnap este útjára engedett bagolyban pontban nyolc órára hívta be segédjét, most pedig, ahogy kapkodva órájára pillant, kétségkívül maga is láthatja, éppen elmúlt háromnegyed kilenc. Hiába, el kellett mennie az ékszerészhez. Felmorranva ejti vissza órát viselő karját teste mellé, és bosszúsan, magából tompa, fojtogató feszültséget árasztva nyomja le irodája kilincsét.
- Szép jó napot, Nightingale úr - kedélyes hangon köszön, de csupán a tőle már természetessé váló tiszteletadás okán pillant a fiúra. Aztán Váradi asztala felé fordítja fejét, de a férfi mint az elmúlt napokban, úgy ma sincs a helyén. Érthetetlen, elharapott angol szavakat morogva sétál saját helyéhez, s megpakolt asztala mögött helyet foglalva zsebébe nyúl, hogy késésének egyetlen, velős okát újra megnézhesse.
Hosszú percekig forgatja ujjai között a zárt dobozt, többször is végigsimít bársonyfelületén, de egyelőre nem nyitja ki. Úgy mustrálja az életében beálló hatalmas változás jelképét, hogy talán még Jared jelenlétéről is megfeledkezik néhány percre.
Katherine-re gondol, arra, hogy tényleg elveszi, és hogy akárhányszor is elmereng a bálon kimondott, hirtelen döntéséről, akkor is biztos benne. Valóban ezt akarja. A lányt önző módon egyedül magának, nevével felcímkézni, ujjára gyűrűt húzni, hogy többé senki ne érhessen hozzá rajta kívül. Mert az övé. A lelki szemei előtt felrémlő riasztó képre, miként egy másik férfi udvarol az ő kedvesének, a leendő nejének, vonásai megkeményednek, száját összepréselve harapja be. Nem. Soha többé, még csak úgy sem nézhetnek rá.
Néhai, olykor-olykor felrebbenő félelmei is, melyek a bizonyos, sorsfordító kérdése óta legtöbbször az irodában lettek úrrá rajta, csak arra sarkallták, hogy minél előbb vásárolja meg a gyűrűt. Tompa kattanással nyílik ki kezében a doboz, és ő farkasszemet néz a benne csillogó ékszerrel.
- Jared - a fiú előtt még ismeretlen, a mellkasában növekvő rémülettől elhaló hangon szólítja meg őt. - Másfél hónap múlva megnősülök. Beszédet kell írnom.
Az asztalán fekvő papírhalmok fölött pillant segédje átható, kék tekintetébe. Kétségtelen, rettenetesen be van tojva attól, ami rá vár, és bár a törvényszegőket gond nélkül börtönbe juttatja, és részt vesz lelket facsaró tárgyalásokon, abban korántsem biztos, hogy mindenki előtt képes lesz elmondani Katherine-nek valójában mit is érez iránta, s aztán feltud vágni egy tízemeletes esküvői tortát. Hogy képes kiállni az anyakönyveztető elé és ott, a szülei és a többi vendég előtt igent tud mondani.
- Emlékszel, mikor a tárgyalásom után az áldozathozásról beszélgettünk? Kíváncsi voltál, mi vitt rá arra, hogy falazzak neki. Nem értetted, hogy miért helyeztem a saját életem elé. Hm, rémlik valami? - kérdezi, míg felidézi maga előtt a vonaton zötykölődő fiú arcát. Szája szegletében mosoly bujkál, hiszen már mindenre tudja a választ. Aztán feláll, és a másik, fikusz melletti asztalához sétál, hogy letegye elé a kinyitott, fekete bársonydobozt. Ő a falapon támaszkodik meg, leplezetlen türelmetlenséggel fürkészve Jared arcát. Vajon jól választott?  
Szál megtekintése



Osztrovszky K. Konstantin
INAKTÍV


Koncsi | Csinszkáé
offline
RPG hsz: 259
Összes hsz: 510
Írta: 2015. november 21. 13:31 | Link

Az aranyvérű boszorkányegylet elnök asszonya


Talán már senki előtt sem titok, hogy a bogolyfalvi hivatal legérdekesebb vezető-gyakornok párosa az övék. Eszterről messziről lerí, hogy ki nem állhatja a mugliszármazásúakat, elég csak egyszer végignézni, amint magassarkú cipellőiben, karján drága táskájával betipeg a hivatalba, és már azelőtt - és azután is - kezet most, hogy belépne Az Osztrovszky-Váradi irodába. Konstantin nem egyszer könyökölt fel ablaka párkányára, hogy láthassa aranyvérű gyakornokát fellépcsőzni a hivatal bejáratáig. Olyankor olyan hangosan röhögött, hogy volt, Váradi is csatlakozott hozzá, aki meg-megjegyezte: csinoska ez a bakfis. Ingyen sem kéne - felelte erre az ablakhoz tapadó férfi, s még azelőtt kinevetgélte magát, hogy az elnök asszony cipősarkainak vészesen csilingelő hangjai felcsendültek a folyosókon.
- Hogy van ma a kedvenc boszorkányom? Fasírtban vagyunk még? - kérdez vissza majd' elröhögve magát, de mély, rekedtes hangját csak tompán, az asztal alól hallani. Ő ugyanis asztala mögött térdel, és eperlekvárral összekent fehér ingével babrál. Széke valahol a tujája mellett pörög. - Kezdetnek kérem, locsolja meg azt a szerencsétlen növényt. Aztán pedig...
Az íróasztala alatt, plüssunikornisával játszó lánya hóna alá nyúl, és karjára ültetve, vele egyenesedik ki. Fleur homlokától álláig lekváros, a szája körüli csokimaradványok  lelkesen integetnek Eszternek. Szőke fürtjein epertől ragadó kenyérmorzsák csüngnek.
A kislány rötyögve dobja plüssét az érkező hölgy irányába, míg Konstantin saját szabad tenyerére pillant. Csupa dzsem. Fáradt sóhajt hallat, aztán fejét csóválva int gyakornokának.
- Jöjjön ide - szól, ezzel adva magyarázatot kézmozdulatának. A Neviczky lány ma minden bizonnyal egy igen különleges feladatot fog kapni. - Fogja meg. Nem volt időm visszavinni az anyjához, úgyhogy ma itt lesz velünk. Fleurnek hívják. Fleur, ez a néni itt Eszter.
- Eftej - mondja vidáman a kicsi, örömében többször összecsapja apró - és minden centiméteren lekváros - kezecskéit.
- Én most elmegyek megmosakszok és rendbe hozom az öltözékem, aztán leszaladok a földszintre, hozok néhány üres mappát, meg ellenőrzöm a postát - mondja már az ajtónál, a kilincs után nyúlva. - Addig fogalmazzon meg egy levelet a lányom anyjának, feltétlen írja meg neki, hogy a gyerek él és virul, és most velem van az irodában. Na, majd jövök.
Azzal már csukódik is mögötte az ajtó. Ajkai széles, már-már cinkos mosolyba szaladnak. Eszter arcán a döbbenet valami frenetikus volt, kár, hogy Váradi lemaradt róla.
Szál megtekintése



Bogolyfalva Hivatala - Osztrovszky K. Konstantin hozzászólásai (49 darab)

Oldalak: [1] 2 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas térBogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház