Ügyfélfogadási idő
Hétfőtől csütörtökig: 8:00 - 16:30
Péntek: 8:00 - 14:00
Szombat és vasárnap: zárva

A Hivatal sürgősségi ügyek végett 24 órás ügyeletet biztosít!
Bogolyfalva Minisztériumi Kirendeltsége a Boglyas téren, a város központjában áll. Már első ránézésre kiütközik az épület nemesi mivolta, ami nem véletlen egybeesés. A Cebrovszky család hagyományozta ugyanis az akkoriban még falu címet viselő településre ezt a kedves kúriát, annak minden előnyével és hátrányával együtt. Impozáns, kastélyra emlékeztető megjelenése azonban ne tévessze meg az ügyintézni vágyókat: a belső kialakítás minden tekintetben modernizált és kényelmi, funkcionális célokat hivatott szolgálni. Ezen kívül az évek folyamán rengeteg átalakításon és ebben az évben renováláson is átesett. Ezáltal nem csupán a belső elrendezés, hanem a külső is jelentősen megváltozott, köszönhetően az új polgármester és a Tanács tagok áldásos munkájának.
A Hivatal épülete előtt található továbbá egy aprócska szökőkút is, melyet virágágyás vesz körül. A parkban mind a kirendeltség dolgozói, mind az ide érkezők megpihenhetnek, kellemesen, szabad levegőn tölthetik ebédidejüket, illetve élvezhetik a Boglyas tér nyüzsgő látképét is.

  
Az ajtón belépve rögtön a recepcióval szemben találhatjuk magunkat, ahol általában két, de nagyobb ügyféligény esetén három kedves hölgy igyekszik eligazítani az ügyintézni vágyókat a Hivatal rengetegében. Noha az épület éveken keresztül labirintusszerű mivoltáról volt híres, így üdítő változás lehet ez a fajta letisztult, egységes megjelenés. A recepciótól nem messze ugyanis egy információ tábla ismerteti, hogy az osztályok hol helyezkednek el a kirendeltségen belül. Fontos információ továbbá az is, hogy a recepció mindkét oldalán egy-egy kandallót helyeztek el; az egyik kizárólag a személyzet részére fenntartott - a Minisztériumba való utazást biztosítandó -, a másik viszont a falusiak számára is elérhető, így könnyedén tudnak közlekedni Bogolyfalva és Budanekeresd között.
Az épület jobb szárnya teljes egészében az Auror Kirendeltség fennhatósága alá tartozik, ahhoz külön recepció és ügyféltér is tartozik. Azonban a bal szárny az egyéb ügyek és szakosztályok területe. Itt lehetséges az okmányok intézése, valamint egyéb ügyek bejelentése és kivizsgáltatása, amennyiben szükséges.
A polgármesteri iroda az emeleten található, csatlakozik hozzá egy erkély is, tulajdonképpen nevezhetjük a Hivatal lelkének is. Ezen túl a Tanács tagjai is külön termet kaptak: az emeleten balra kanyarodva található a letisztult helyiség, ahol a város vezetői nyugodtan leülhetnek megtárgyalni a település további sorsát. Ebből kifolyólag, aki a tanáccsal kíván egyeztetni, az megteheti a félfogadási időben, mely minden esetben összecseng a polgármester hivatalos, szabad félfogadási idejével. Különös méltánylást érdemlő ügyek esetén előzetes időpont egyeztetése szükséges.

Titkárság
>> Recepció
>> Titkársági iroda
>> Mágikus Gondnokság

Varázslény-felügyeleti Főosztály, Bogolyfalvi Kirendeltség
>> Bestia Tagozat
>> Szellem Tagozat
>> Kártevőügyi Tanácsadó Iroda

Máguskapcsolatok Főosztálya, Bogolyfalvi Kirendeltség
>> Nemzetközi Varázsjogi Hivatal
>> Nemzetközi Varázskereskedelmi Felügyelőtestület
>> Tolmács Iroda

Mágikus Közlekedésügyi Főosztály, Bogolyfalvi Kirendeltség
>> Hoppanálási Vizsgaközpont

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=401&post=587876#post587876][b]Lasch Ervin Balázs - 2016.04.17. 19:15[/b][/url]

A mai nap a munkában rém unalmas, még jó is, hogy mára beszéltem meg Dettivel, hogy együtt ebédelünk. A dologban azonban még így is vannak csavarok. Mivel mindenki értekezleten van, meg kiküldetésen, így én ma nem hagyhatom el a helyem ebédidőben sem. Azonban a nagyfőnök sincs bent, a villogó, mogorva tekintetével, így rendeltem kaját a falatozóból, meg sütit a cukrászdából.
Amúgy maga a munka jó, néha izgis, néha uncsi, de elvagyok. Nem bántam meg, hogy nem tanultam tovább. Még mindig ott tartok, hogy nem tudom, mi akarok lenni, viszont van lehetőségem függetlenedni. A lakásba is becuccoltam, otthonról is elhoztam pár holmit, és most már egész otthonosan berendezkedtem. Mostanra már teljesen megszoktam a dolgot, egyetlen hiányérzetem van, ez pedig a hálótársam.
Most, hogy itt vannak ezek a felügyelők, akik néhanapján itt is megjelennek mogorva ábrázatukkal, csak minden második hétvégén találkozhatunk, és csupán néhány órát tölthetünk együtt. Ez pedig nagyjából annyira elég, mint halottnak a csók, főleg, ha megszoktad, hogy minden nap órákat töltötök együtt.
Egyszer régen, olyan egy hete, felmerült bennem, hogy mi lenne, ha megkeresném én Will nagybácsit, és megkérném, hogy engedélyezze nekem, hogy az unokahúga nálam lakjon, és minden egyes nap tőlem menjen iskolába, és hozzám térjen haza. Elmesélném még neki, hogy nagyon jó dolga lenne ott, főznék rá, és ha kell, még tanulnék is vele, és hogy ígérem, jól fogok vele bánni, azonban mivel még nem ismerem, úgy képzelem őt el, mint azt az igazi apafigurát, ásóval a vállán, összeszűkült szemmel, méregetőn. És ha azt hiszem, hogy engem méreget, akkor az tévedés, mögöttem a földet, hogy vajon elég puha-e vagy még a vonszolásommal is foglalkoznia kell-e. Szóval bevallom férfiasan, némiképp eltántorítottam magam a céltól, és inkább szenvedek két hétig csendben.
Dél előtt néhány perccel meg is érkezik a rendelésem. A kiszállító srácnak fizetek borravalót is, majd míg várakozok szépen megterítek a pultban. Már csak Detti hiányzik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=401&post=588292#post588292][b]Lasch Ervin Balázs - 2016.04.19. 21:16[/b][/url]

Amíg várom, hogy megérkezzen, addig rajzolgatok, a nagy rajztehetségemmel, egy lovat, vagy sárkányt, vagy földön fekvő embert, de az is lehet, hogy két egymásra boruló farönköt, gallyakkal. Azonban abban a pillanatban, ahogy meglátom berobbanni az ajtón, dobom is ki. Nem kell nekem, hogy a őnagysága még nekiálljon kioktatni a művészi vonalaimat illetően. Mert nagyon szép kis vonalak. A maguk nevében páratlanok.
- Hellóóó lány, akit telibehányt az univerzum.
Lejjebb sandítok, nem is tudom miért, hiszen annyira egyértelmű, hogy még a cipője is megy ehhez a ruhához. Nem rossz, csak hát, látványos. De hát férfiként ezt csak ennyivel tudom lezárni.
- Nem értem, hogy ma miért ezt a nyakláncot választottad. Minimum egy naprendszert kellett volna kislány.
Rásandítok a rendelt ételre, aminek a mennyisége hatalmas. Szerintem a felé minimum annak a kóbor kölyökkutyának fogom adni, amit Karina befogadott - vagyis már nem kóbor -, és akit a hátsókertben rejteget, pontosabban az én lakásom háta mögött egy kis kerítéssel elválasztva, és csak akkor engedi ki, ha a szülei nincsenek otthon. Bár szerintem tudják már. A múltkor például ott ugatott szegénykém, miközben én a faterjával beszélgettem az udvaron. Szerintem csak azt várják, hogy előhozza a kis dögöcskét. Szóval a lényeg, hogy van itt egy rakat kaja, és ezek után még megkérdezni, hogy rendeltem-e neki, meg persze az után, hogy megkérdeztem, velem ebédel-e
- Na jóóó, egy ölelésért, ami legalább tíz másodpercig tart.
Nagyon komoly feltételeim vannak, de ahogy elnézem, ő is pont ugyanerre gondolt, így hát örömmel ölel át, és örömmel fogatom az ölelését. A formai részek ugyebár nagyon fontosak. Viszont a kajálás is, mert marha éhes vagyok, úgyhogy miután elenged, összecsapom a tenyerem, majd elkezdek mindenből egy kicsit a tányéromra halmozni. Vigyáznom kell a vonalaimra. Haha.
- Na és mi újság ott fent a nagy kastélyban?
Fordulok hozzá azonnal. Most, hogy itt vannak ezek a felügyelők, olyan vagyok, mint valami számkivetett, pedig eddig simán hittem abban, hogy milyen jó az, ha dolgozok, és Claire majd itt lesz sokat nálam. Hát ez az elmélet igencsak megdőlt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=401&post=589141#post589141][b]Lasch Ervin Balázs - 2016.04.24. 09:55[/b][/url]

- Hogy lehet kihagyni egy étkezést?
Kérdezem őszintén megrökönyödve, és valószínűleg már sokadszor tőle, de nem, akkor sem tudom felfogni, hogy ez hogyan lehetséges. A nők elméletileg több dologra is oda tudnak figyelni, nem? De. Sejtem, hogy Detti fejecskéjében úgy cikáznak a gondolatok, mint a villám, de hát azért na. Enni csak kell. Felfoghatatlan. Mindenesetre fogom magam szépen, és adok neki egy villát, meg egy kést is. Az utóbbin azért elgondolkozom, mert félő, hogy ebben a testhelyzetben veszélyes lenne önmagára, és lehet, hogy rám is.
- Nem unalmas amúgy.
Jegyzem meg vigyorogva, miközben levágok egy nagyobb falatot a húsból.
- Tudom, hogy most annak tűnik, de amúgy tényleg nem. Általában azért van itt élet, csak most nincs, mert mindenki lelépett. Viszont ilyenkor sem szoktam unatkozni, mert van nálam könyv, amit olvashatok, Karina is be szokott ugrani, te is, és tervezgetem azt is, hogy valahogy bejutok az iskolába, hogy láthassam Claire-t.
Megvallom, ezen a részen szoktam a legtöbbet agyalni. Ezek a felügyelők nagyon bosszantanak. Kérhetnék szabadságot, nézhetném, hogy mikor jönnek be, és mehetnék fel akkor. Csakhogy sosem jönnek egyszerre. Valaki szerintem mindig van az iskolában. Egész biztos vagyok abban is, hogy tele van mindenféle riasztóbűbájjal is a hely. Most már hülyeségnek tűnik, hogy nem mentem legalább csak valami részképzésre. De hát ez van, ha az ember gyerekét már nem érdekli az iskola.
- Szegény tanárnő. Nem jó ez senkinek. Viszont a diákcsínyek is eldurvulhatnak, volt már rá példa. Bár igazából szerintem az alvilági ügyletek a gázosabbak. Karint is kértem, hogy ne üzérkedjen a jegyzetekkel, meg ne menjen be mások helyett vizsgázni, mert baj lesz belőle. Viszont szerintem a legnagyobb gáz az elemi mágusokkal van, mert még nem tudják annyira kordában tartani az erejüket.
Bár csak felületesen ismerem a sztorit, de szerintem főleg miattuk jelentek meg ezek a kedves, bájos emberek, hogy szúrós szemükkel megbénítsák a társaságot.
- Fela óráján milyen lehet vajon, amikor megjelennek?
Vetem fel a dolgot, és végre bekapom a falatot, amivel játszok már egy ideje.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=401&post=642798#post642798][b]Lasch Ervin Balázs - 2016.11.26. 23:28[/b][/url]

Igyekszem a lehető legprecízebben megcsinálni az odahányt papírokat. Van ez az új titkárnő, aki nem is tudom, miért van itt, gondolom valakinek a valakije, mert mindenhez ért, csak három dologhoz nem: Titkársági feladatok ellátása, kávéfőzés, átadandó üzenetek megjegyzése. Persze én ne szóljak egy szót sem, hiszen, ha Kinga nem dolgozna a minisztériumba, mint jegyzőkönyvvezető, akkor nem tudott volna munkát szerezni nekem,a vendégházat birtokló srácnak, akinek nem volt kedve továbbtanulni. Most már bánom persze, hiszen az eleján jó móka volt, ám lassan kezdek ráébredni, hogy rendes végzettség nélkül, legyen az akár csak egy mesterszak a Bagolykőben, nem jutok messzire.
Keserű gondolatmenetem utolsó momentumánál az utolsó papírt is felcimkézem élénk rózsaszín, pöttyös vagy lehet, hogy szivecskés jelölőnyilakkal - hogy hova tűnt a normális kék meg sárga, arról fogalmam sincs -, majd felkelve résnyire nyitott ajtóhoz lépek, és határozottan kopogok párat.
- Uram, összekészítettem a papírokat.
A lányka ugyanis munkaideje végének másodpercében úgy pattant fel, mint akinek nem kéne befejezni, amit széthányt napközben a hosszú asztalon, és lépett le, mert neki mára vége a munkaidejének. Furcsa egy lány, de igazából hálás is vagyok neki valahol, hiszen az ő hanyagsága nekem csak plusz pénzt jelent, és egy összeköltözés előtt álló férfiúnak bizony nem árt, ha van tartaléka, hiszen az élet mindig újabb és újabb köveket görget az útba. Van, amelyik hegynek is betudható, de amíg sikerül hárítani a dolgokat, addig büszkeséggel mondhatom, hogy nem vagyok elveszve.
- Tehetek még valamit Önért?
Kérdezem tisztelettudóan. Furcsa még mindig, hogy új ember ül itt a székben, holott már nem is mondható újnak, csupán még számomra szokatlan, hiszen eddig csak addig láttam, amíg érkezett, vagy távozott, de most, hogy már nem csak a recepción, de itt is helyt állok, másabb a hely. Nat már olyan alap darab volt, furcsa, hogy most már nincs itt velünk, de én egészen jól alkalmazkodom a változásokhoz, amíg be vagyok biztosítva.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=401&post=650778#post650778][b]Lasch Ervin Balázs - 2016.12.25. 13:06[/b][/url]

A kérdése meglep, egy pillanat erejéig megengedem a döbbenetnek, hogy átsuhanjon az arcomon, aztán már vissza is vált a jól megszokott, egyszerű, kedves ábrázatomba. Az a baj, hogy szerencsétlen ember már ide se került, és már annyi rosszat mondtak róla. Én magam majdnem a végéig kitartottam, legyintettem az ostoba pletykákra, meg arra, hogy mások csak rosszindulatúak, ám mikor már biztos lett, hogy jön, én is elgyengültem egy kissé. Aztán persze lett olyan ami igaznak bizonyult, meg olyan is, ami nem. Mint mindig. Ez már eléggé megszokott az embereknél, legyenek muglik, vagy varázslók.
Viszont a kérdése meglep, a magam fajta porszemeket nem szokták arról kérdezni, hogy érzik magukat, inkább arról érdeklődnek, hogy merre van az a kávé, amit gondolatban már két perce megrendeltek. A kérdés létrejötte meglep, addig a kósza pillanatig, ám, mikor kiegyenesedek a papírok rendezgetéséből, mér nem is látszik rajtam.
- Nagyon jól, uram. Nem tartozom sehova, mégis mindenhova. A fizetés nem rossz, a munkaidő rugalmatlanságához rugalmasan tudok hozzáállni, nincs olyan, ami miatt a fejemnek fájnia kéne.
Én vagyok az az ember, aki mindenhol ott van. Egyszerre emelek polcot és irányítom az érkezőket a megfelelő irányba, majd készítem elő a tárgyalásra az irodát, hogy aztán a jegyzetekből kivonatot készítsek. Szeretem ezt a munkát, az én stílusomhoz illeszkedik. Az a fajta vagyok, akit nehéz lelőni, és szereti a maximum feletti határt megcélozni. Itt bizonyíthatok, és ahogy eddig észrevettem értékelik is.
- Csak a VAV vizsgát tettem le uram, nem vonzott a tanulás, dolgozni akartam inkább. Ahhoz képest, hogy nincs képesítésem, nem panaszkodhatok.
Egy kicsit még ki is húzom magam, tény, hogy Karin anyukája ajánlott be, és nem éppen a megküzdés útján ültem be a recepciósi székbe, de ennek ellenére nagyon precízen igyekszem bizonyítani, hogy helyem van itt. Claire is, és mindenki ostobának gondolt, amiért nem voltam hajlandó tovább tanulni. Anyám szerint kimerítettem a második szégyenbe hozási kártyát, így köszöni szépen nem kér a társaságomból, na nem mintha én kértem volna az övéből, apám meg, szimplán csak lelépett, a diákjainak annyit se mondott, hogy kakukk. Claire pedig azt hiszem azért volt haragos emiatt, mert így kevesebbet találkozhatunk, de talán most, hogy az összeköltözés előtt állunk, most majd lesz oka enyhülni.
- Ön hogy érzi magát itt?
Kérdezek vissza, érdekel, nem csak az illendőség hajt, kíváncsi vagyok, milyen itt, milyen a váltás, amit megtapasztalt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=401&post=660788#post660788][b]Lasch Ervin Balázs - 2017.02.18. 22:04[/b][/url]

Még senki se mondta nekem, hogy örül annak, hogy nem tanultam tovább. Furcsa, mert eddig arra vártam, hogy ezt valaki kimondja, most viszont, hogy kimondta, már nem hangzik olyan nagyon jól. A közeli családom – már akiket annak tekintek – jó fejek voltak velem mindig, azt mondták, eljön majd az az idő, hogy rátalálok az utamra, és kitalálom, hogy mit szeretnék csinálni, addig pedig nyugodtan bontogassam a szárnyaimat. Azonban tudom, hogy titkon remélték, néhány hét után azért visszamegyek, ha nem is nappalin, de legalább estin a suliba. Talán azt is kellene, ha nem esik ennyire jól az, ha valaki örül neki.
- Valahogy úgy.
Mondom ki végül a reakciómat rá zavartan. Elég hülyén hangzó reakció, és nyílván a széles vigyorom hozzá is elég béna, de én már csak ilyen vagyok, bénáskodom.
- Szerintem jól áll magának. Sokan azt hiszik, hogy egész nap csak morog, de nekem nem úgy tűnik.
Jó, ez most elég bénán hangzott, de legalább nem mondtam ki a kolléganőm nevét, aki egy ilyen miatt nem, de az ötödik után már lehet, hogy repülne. Én a századik sértő megjegyzése és kavarása után már nem számoltam a dolgot. Valamiért jól fekszik, vagy alulról tolják vagy felülről húzzák, vagy éppen minden együtt. Az meglepte, amikor éppen engem szidott csak úgy, mert olyan kedve volt, és én megköszöntem neki. Arra nem nagyon tudott mit lépni.
- A segítségemre?
Erre valahogy nem számítottam, és igazából nem is tudom, hogy miben kellene. Talán elfelejtett cukrot is belebegtetni, és azért kellenék. Erre gondolok elsőre, ám amit mond, az meglep.
- Gondolja, hogy én alkalmas lennék erre?
Mármint persze, alkalmas lennék, de hát én homokszem vagyok a sivatagban. De ha úgy gondolja, hogy ilyennel megbízhat, hát akkor egész biztos, hogy maximálisan be fogom bizonyítani neki, hogy jól választott.
- Gondolom fontos szempont a hűség, a megbízhatóság és az, hogy ügyesen forgatja a kártyáit. Olyanokat szeretne, akikkel lehet számolni és nem csak a vatta szerepét tudják ellátni.
Pont azért, mert navinés voltam, jó az emberismeretem. Hiába vagyok alapvetően egy vidám kis hülyegyerek a külvilágnak, aki ezer wattos vigyort villant, pontosan látom az ördögöt is a részletekben.
- Köszönöm.
Szerénykedhetnék, hogy ugyan, én nem vagyok olyan, meg nem kell, de ez nem igaz. Claire és én összeköltözünk, ő még iskolába jár, de óhatatlanul is megnő a fogyasztásunk, így a kiadásaink is emelkedni fognak, nekem pedig jól jön a pénz, hiszen gondolnom kell a jövőre is, nem maradhatok örökre tinédzser.
- Nem szeretném tovább zavarni. Gondolom még sok mindent szeretne elintézni, én pedig kéznél vagyok mindig.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=401&post=680101#post680101][b]Lasch Ervin Balázs - 2017.05.09. 21:38[/b][/url]

Más érzés ebédet venni a büfében vagy rendelni valamit a közeli étkezdékből és más az, amikor otthoni ízeket hozol. Jól esően simogatom a pocakom, amikor a helyem felé sétálok vissza. Még szerencse, hogy ma egy olyan szép, mélykék inget választottam, ami nem mutatja azt, hogy mindenhol dagadok. Bizony, ha eszem, és én eszek, akkor olyan vagyok, mintha hónapok óta a szívem alatt hordanám a jövőt. De ez egy részt nem lehetséges, másrészt nem is lenne jó móka, hiszen egyelőre én vagyok az, aki alakulóban lévő családunkban pénz keres, és jelenleg én tartok el egy iskolás lánykát. Persze volt róla szó, hogy Claire dolgozzon, de egyelőre úgy voltunk vele, hogy álljon rá arra a szervezete, hogy korábban kel, mert a faluból jár be iskolába. Ez most a megszokás időszaka, aztán majd tovább gondolkozunk. Viszont a kaja jó volt, határozottan jól választottam, amikor a sok veszekedés és hullámvölgy után is bevállaltam a kapcsolatot vele. Épp ezen elmélkedek, amikor megállítanak, és pecsétet követelnek tőlem.
- Helló.
Ennyit tudok meglepettségemben kinyögni, miközben nézem a másikat, majd nagyon lassan bólintok kettőt. Nem, csak úgy nem adok rá pecsétet, mindenképpen kellene a magyarázat. Oké, bővült kicsit a feladatköröm, meg a fizetésem is, de nem annyira, hogy azonnal elkezdjek hülyeségeket csinálni. Nem. Fiatal vagyok, meg néha az a tipikus "hülyegyerek", mindenből képes vagyok viccet csinálni, de pont ezért is jó ez a munkahely, mert rákötelez arra is, hogy komolyan vegyek dolgokat. Ha mondjuk az előkészítőbe mentem volna, akkor biztos, hogy örökre gyerekes maradok. Ezzel persze szerintem nincs semmi baj, de az asszony tudom, hogy több komolyságot vár tőlem.
- Oké, itt.
Nyitom ki a polgármesteri titkárság ajtaját. A titkárnő szokás szerint betegszabadságon van, "meglepő" volt, amikor reggel már mosolyogtak. Sokan azt hiszik, hogy átok ide bejönni, és helyettesíteni őt, pedig nem, én nem bánom, amikor itt vagyok. Szeretek itt lenni, mert sokkal gyorsabban telik az idő, mint lent a recepción, ahol néha már azzal szórakoztatom magam, hogy Ashnek küldök zavarbaejtő üzeneteket.
- Szóval, miről lenne szó?
Pillantok rá kérdőn, az asztalnak támaszkodva, kezeimet a zsebembe csúsztatva.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=401&post=685717#post685717][b]Lasch Ervin Balázs - 2017.06.14. 19:52[/b][/url]

Azt hiszem elmondhatjuk azt, hogy furcsa napokat élek, és azt is, hogy ezt nem tudom kivel megbeszélni. Claire-rel próbáltam, de nem igazán tudtam hogyan is legyen el, mostanában mellette is kicsit furcsán érzem magam. Lehet, hogy csak az idő teszi. Nem tudom.
Egy ideje azt hiszem, unottá váltam. Hiányoznak a gondtalan diákévek, amikor Ellával mókáztunk, amikor nem éreztem, hogy bármi gondom lenne. Kiégtem volna? Ilyen fiatalon? Az elég szomorú eset lenne. Vonz a gondolat, hogy a mostani életemet hátrahagyjam, lehetnék például gigolo, vagy bármely rokonszakmája, kísérhetnék idős hölgyeket színházba és beszélgethetnék velük művészetről, történelemről. Jó életnek hangzik, de az se az igazán. Éppen nagyon sajnáltatom magam, amikor a semmiből - pontosabban a kinti napfényből - besasszézik ő. A nő, aki egy kis mosolyt csalhat az arcomra.
- Na hála Merlinnek! Már éppen kezdtem úgy érezni, hogy itt halok meg menten az unalomtól.
Mostanában időm nagy részében a polgármester mellett vagyok, kisebb részben pedig itt, de mivel itt jelenleg egy tanuló dolgozik, akinek ilyenkor mindig órája van, ezért ilyenkor én vagyok itt.
- Ha lehetne, most megcsókolnálak.
Mondom őszintén, és valóban így is gondolom. Meg van kötve a kezem, meg úgy mindenem, és eddig nem volt bajom vele, de mostanában ez valahogy átalakult. Azt hiszem, élni akarok még, és ez nagyon ijesztő, de nem merem elmondani senkinek, mert én akartam annyira, hogy Claire-rel végigvigyük a dolgokat, még ha nem is ment minden egyszerűen. Vele akartam lenni, és jó is volt, és jó is, csak most valahogy nem elég, és nem értem, hogy miért nem. Inkább veszek egy szeletet, és jó nagyot harapok belé.
- Imádom, imádlak. Komolyan.
Egy kis flört talán nem tiltott, amúgy sem hiszem, hogy komolyan venne, mármint tudja, hogy barátnőm van, tudom, hogy az ő szerelmi élete se unalmas. De mégis, jól esik rákacsintani, és megsimítani a karját. Másfajta bőr, egy más nő bőre, ennyi.
- Képzeld, tegnap megállított egy férfi, hogy adjak infókat a polgármesterről, jó pénzért persze. Jó, mi?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=401&post=685936#post685936][b]Lasch Ervin Balázs - 2017.06.16. 17:30[/b][/url]

- Már meg sem halhat az ember tisztességesen? Milyen világban élünk?
Mű felháborodással forgatom meg a szemeimet, és esek összébb a székemben, mint valami rongybaba. Persze ez csak móka, egy perccel később már széles vigyorral ülök fel, és gyermekien ártatlan arcot vágok. Nézem egy kicsit a lányt, a szemeit, melyek kacéran csillognak, és melyek kiváltják az én szememben is a csillogást. Nem tehetek róla, imádom a lányokat, imádom ezt a példányt is, ahogy imádom Ellát, Karinát, Scarlettet. Szeretném megtenni. Izgat és érdekel, hogy milyen a csókja. Egy méregkeverő utolsó, halálos ajakérintése. Imádom, ahogy kihívóan, zavar nélkül néz, és ahogy a bőröm bizseregni kezd, mert érzem, hogy zavarba tud hozni. Lekötöttem magam, azt mondtam, erre vágyok, azt hittem a Szendrei – Simfel párossal töltött intenzív időszakom után én egy Claire féle nyugodt és könnyed kapcsolatra vágyom, de félek, jött most egy másik kis boszorkány, és megzargatott bennem valamit.
- Jaj te nő!
A zavar nem ütközik ki rajtam, ahogy az sem, amit éppen gondolok – még szerencse! – így, csak elkapom a kacsóját, és nyomok rá egy nagy, cuppanósat. Mást is tennék, de a nagymamám arra tanított, hogy mindent lát és mindent hall, és tudni fogja, ha egyszer is megcsalok valakit, és akkor aztán lesz nekem nagyon rossz világom. Nagyon hiteles volt, annyira, hogy én még most is elhiszem, hogy erre valóban képes lenne. Különben is, nekem csak egy kis szórakozás hiányzik, ennyi, semmi több, és azt meg szavakkal megtehetem, és majdnem olyan jó. Lenyelem a maradék sütimet, de közben elkezdek bólogatni.
- Adtam. Azt mondta, gondolkozzak rajta az ebédszünetemig, hát gondolkoztam, megvitattam Oszkárral a problémát, ő meg megállapította, hogy a plusz pénz mindig jól jön, így voltam olyan kedves, hogy információkat szolgáltattam róla.
Persze előtte kiszemezgettük azokat, amik érdekesek, de nem járnak semmilyen kockázattal vagy csak nagyon minimálissal, de az információ nyomon követhető, így aztán most útjára indítottuk a dolgot.
- Szerinted valaki a helyére pályázik?
Nekem ez volt az első gondolatom, a második meg az, hogy akkor megszívta, mert ez nem egy olyan hely, ahol ezt csak úgy meg lehet csinálni.
- Mekkora egy alpári bunkó barom!
Teljesen fel vagyok háborodva, mert azért ez durva. Kihasználja egy diáklányát, majd közli vele, hogy a barátnőjébe szerelmes? Hát ez azért tényleg elég bunkó dolog tőle, és akkor még finoman fejeztem ki magam.
- Szóval én nem vagyok pasi? Kössz, pedig még el is gondolkoztam volna az ajánlatodon.
Nem, amúgy a házasságon még nem gondolkoztam el és nem is gondolkoznék el, de nem bírom, ha egy lánnyal így bánnak, ez hallatlan.
- Viszont hozzám bújhatsz a munkaidőm utolsó húsz percében, aztán elmehetünk valamerre.
Jelenleg ennyit tudok nyújtani neki, ölelő karokat, de néha csak ennyire van szükségünk.