36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas térBogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház
Bogolyfalva Hivatala - Návay L. Viktor hozzászólásai (8 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Návay L. Viktor
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. január 24. 19:59 | Link



Sosem jártam még a Kártevőügyi Tanácsadó Irodában, de ahogy mondani szokás, ami késik, nem múlik, meg soha ne mondd, hogy soha, és mindennek megvan a maga ideje, mint ennek a kis sétának is. A recepción kértem a biztonság kedvéért egy kis útbaigazítást, merre is találom a keresett ajtót, most meg a kapott utasításokat alapul véve fordulok előbb jobbra, aztán balra, majd megyek egyenesen előre. Elhaladok Attu egykori irodája előtt is, amiről fogalmam sincs, ki vette most birtokába, hogy a rokon nagyobb bevétel és elismerés ígéretével már nemzetközibb vizeken ténykedik, már ha nevezhetjük így a nagyobb, sokkal több téren ténykedő pesti központot. Irigylem is kicsit azért, amolyan szent módon csakis, természetesen, hogy bezzeg neki milyen jó nyelvérzék adatott, de legalább van kire számítanom szükség esetén, az is jó dolog. Elmosolyodom, ahogy eszembe jut legutóbbi levele, amire még nem is válaszoltam, most azonban még kénytelen lesz várni, hiszen nem csak nosztalgiázni vagyok itt. Elő is húzom félvállra vett hátizsákomból a gondosan lezárt műanyag dobozt, amelyben a szőrcsomó most éppen gyanúsan mozdulatlanul pihen. Hallucináltam volna? Fel-felpillantok az ajtókon található táblákra futólag, ahogy lassú léptekkel haladok előre, de mégis jobban leköti a figyelmemet narancssárga-szürke szőrgolyó, hogy egész pontos legyek, amely most még csak meg se moccan. Megrázom a dobozt, de hiába. Az is csak holmi erőltetett pattogásra készteti, de aztán nyomban meg is állapodik újra az egyik sarokban, ahogy abbahagyom a kényszerű rázogatást. A fenébe. A semmiért jöttem volna be? Elhúzom a számat a gondolaton, de már csak biztos, ami biztos alapon is benézek azért az irodába, ha időt szakítottam erre a sétára. Talán tud valamit mondani a tanácsadó, mitől göröghetnek olyan lelkesen ezek a szőrcsomók visszatérő módon az irodám padlóján, mint ördögszekér a sivatagban a régi westernfilmekben. Hgoyis hívják? Valami Brigitta, ha jól emlékszem. Rom... Rommel... nem is, Rommen. Ezaz. Itt áll a neve az orrom előtt éppen az iroda neve alatt. Rommen Brigitta. Hm, nagyon remélem, nem derül ki pillanatokon belül, hogy csak az eridonosaim tréfálkoznak velem. Vagy jobb lenne? Hirtelen nem is tudom eldönteni, mit szeretnék jobban, valami csíny áldozata lenni, vagy inkább egy mágikus élőlény társaságát a toronyszobába, amely a költözést követően is félig-meddig a szobám maradt szükség esetére, és természetesen az irodám is. Valaki résnyire nyitva hagyta az ajtót, már határozott kopogásom eredményeként is nyílik, én meg hívatlanul is bedugom az orrom kissé előre hajolva. El is tátom a szám nyomban.
- Nahááát... kit látnak szemeim. Rádonyi. Szevasz. Hát te? Mi a szöszt csinálsz itt? Csak nem célba vettek téged is a kártevők? - érdeklődöm máris tőle, szélesen vigyorogva annak örömére, hogy ilyen rég látott ismerősbe sikerült botlanom váratlanul. - És a... - nézek körül válaszát várva. Már megint nem ugrik be a neve a nőnek, akihez jöttem. - Szóval a hölgy, aki itt dolgozik? Ugye nem ebédszünetre ugrott ki, és ha sokáig nem jön, már a vacsora is belecsúszott?
Utoljára módosította:Návay L. Viktor, 2017. január 24. 20:10 Szál megtekintése
Návay L. Viktor
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. január 29. 01:37 | Link



A névtábla szerint itt dolgozó tanácsadó sehol sincs, de elfelejtek dohogni a hivatalokban működő rendszer hiányosságain és gyönyörein, sőt még kérdezni is az illető felől, hiszen nagy meglepetésemre ismerősbe sikerül botlanom. A legkevésbé sem számítottam erre a találkozásra, de örülök, amilyen rég nem láttam, éppen ideje volt már belebotlani. Megvan vagy két éve is, de lehet, hogy három, hogy segítettem neki a VAV-ra felkészülni, mert Attu úgy vélte, szüksége lehet egy kis segítségre. Nem mondanám, hogy hű de nagy barátság lett aztán ebből a korrepetálásféléből, de azért Miklós is egy azok közül az ismerősök közül, akikkel remekül el tudok beszélgetni, ha alkalom adódik rá.
- A névtáblád? - pislogok kissé értetlenül, ugyanakkor meglepetten, az ajtó irányába fordulva először, majd vissza felé, aztán vetek még egy utolsó pillantást az ajtó felé. - Itt dolgozol? Szóval akkor mégse szidhatom ma a közhivatalokat. Áááh, micsoda megkönnyebbülés - foglalok helyet, felszusszanva, és kényelmesen dőlök hátra a székben. A doboz még mindig ott a kezemben, de csak akkor jut eszembe, miért is jöttem, amikor rákérdez, mi a gond pontosan.
- Uhh - szalad ki a számon kissé gondterhelten egy félszó, miközben megvakargatom a tarkómat, és leteszem az asztalra a műanyagdobozt. A szőrgolyó továbbra is mozdulatlan benne, akárhogy is nézem. Gondolatban még noszogatom is kicsit, szuggerálom neki, hogy mozduljon már, de még az se hatná meg jó eséllyel, ha a legilimenciával próbálnék hatni rá. - Hát szóval az van, hogy van három macskám, és nemrég elköltöztem az Eridon tornyából, de még mindig ott az irodám, viszont amióta a macskáim nincsenek... nos a macskaszőr azért megmaradt, és ilyen kis fura szőrgolyók formájában... hogy is mondjam... mocorog. Néha átgurulnak a padlón, nekem meg fogalmam sincs, mi lehet. Chizpurflere gyanakodtam, de hacsak nem derül ki valamelyik macskámról, hogy mágikus lény, akkor ez nem túl valószínű. Lehet, hogy egy eridonos csíny áldozata vagyok csak, de azért gondoltam megmutatnám inkább, hátha mégis valami mágikus lény műveli - magyarázom, miért is hoztam egy vöröses-szürkés színben pompázó szőrgolyót műanyagdobozban foglyul ejtve. Kérdőn vonom fel aztán a szemöldököm, ahogy rápillantok, mondandóm végére érve. Vajon van bármi ötlete?
- Na és hogy tetszik itt? Vannak érdekes esetek? - érdeklődöm róla is futólag aztán, ha már van rá alkalom.
Szál megtekintése
Návay L. Viktor
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. február 3. 15:58 | Link



Ha tudom, hogy itt dolgozik, talán már napokkal ezelőtt baglyot küldtem volna a teendőim átszervezése helyett, hogy lejussak még ügyfélfogadási időben, de sebaj. Most már tudom, hogy ebben az irodában is akad ismerős. Érdeklődöm is felőle, ha már lehetőség van rá. Meglehetősen rég nem láttam. Megvan már pár éve, pedig úgy emlékszem, egészen jól elbeszélgettünk akkoriban majdnem mindenféléről, nem csak bűbájokról és átváltoztatásról, amihez alapvetően segítséget ígértem.
- Áh - fejezem ki egy kurta hanggal, hogy szükségtelennek látom a rendszer szidását, és egy legyintéssel még egyértelműbbé tenni igyekszem tömör véleményemet, mielőtt még helyet foglalnék vele szemben az asztal túloldalán, hogy aztán bővebben is kifejtsem az egészet. - Lényegtelen. Csak egy pillanatig azt hittem, hogy itt is a kávé hörpötyölése az elsődleges tevékenység munkaköri leíráshoz hűen és a mindennapi pletykák átrágása. A hivatalokkal többnyire ez a tapasztalatom. Esetleg még szóba jön a körömreszelgetés is, és a névtábla alapján azt hittem, hogy ez a helyzet ebben az irodában is, de mint kiderült, csupán az ügyintézés lassú és a névtábla várat magára - magyarázom fél kézzel gesztikulálva, arcomon széles vigyorral. Igaz, azokban a pillanatokban, amikor egyik irodából a másikba küldözgettek, vagy éppen hosszasan várakoztattak, nem volt annyira vicces a helyzet, utólag viszont már betudom olyan tapasztalatnak, amivel szórakoztatni lehet másokat, ha egy kis humorral kezeli az ember. Kérdésére válaszul a problémámat is vázolom aztán, és elgondolkodva hallgatom szakma véleményét.
- Hát Őrnagyot ismerve a fene se tudja, mivel keveredett össze a többnapos sétái során - jegyzem meg, megvonva a vállam. Azt a macskát már a faluból is szedtem össze, miután kiszökött valamelyik dák nyomában a toronyból, bizonyára csinos lánycicák nyomában andalogni, napokra el is tűnt, és tényleg nem tudom, merre járt, mivel keveredett össze. Lehetett az crup, puffskein, de akár még kneazle is. Elképzelésem sincs, és talán jobb is így. Nyugodt vagyok addig is.
- Hm... szóval akkor szerinted sem tapogatóztam rossz irányba. Éljenek a kis bestiák... - morgolódok egész visszafogottan, elhúzva a számat, ahogy megrázogatom még egyszer a dobozt, a szőrcsomó viszont nem mutat hajlandóságot a mozgásra. Rá is teszem a dobozra a tetejét, és visszatuszkolom a táskámba, kevésbé figyelmesen hallgatva, mit is mond éppen. - Riasztó? Na várj, ezt mégegyszer, légysz. Szóval kapható rájuk riasztó a Főutczában? Még sose volt dolgom chizpurflellel, nem is gondoltam, hogy ilyesmi létezik. - Vakargatom az állam kitartóan, arra várva, hogy megerősítse a csak fél füllel elkapott információ helyességét.
- Ráérni... hááát... kedden a Sárkányölőben vagyok egész nap, szerdán az Aurorparancsnokságon, hétvégén gyakorlat lesz a hetedikeseknek, de csütörtök délután? - Pillantok fel reménykedve, hogy az megfelel. Elég sűrű az élet, amióta ennyi dolgot igyekszem összeegyeztetni, de hátha az a délután megfelel. Légyszi, Merlin meg az összes nagy varázslók, akiknek nem jegyeztem meg a nevét a mágiatörténet órákon. A papírra előbb csak egy futó pillantást vetek, ahogy magam elé húzom. Sablonszöveg.
- Az édeset még mindig nem szeretem, de egy tea cukor nélkül jólesne, köszi - dünnyögöm már a papírt szemlélve, hogy alaposabban is átolvassam a penna által rávetett sorokat. Átbogarászom, majd otthonosan veszem kézbe az első pennát, amit felfedezek az asztalon, hogy kitöltsem az adataimmal. - Megnyugtató, hogy a kisbetűs részben nem adom el éppen a fél vesémet. Láthatatlan tintával ugye nincs rajta sehol semmilyen záradék? - emelem meg a lapot vigyorogva, hogy meglóbáljam kicsit, abban a reményben, hogy attól gyorsan meg is szárad a tinta.
- Hallod, ha már arra jársz, nem néznéd meg az irattárunkat is? Szerintem beköltözött valami és falja a régi pergameneket. A fontos aktákat már átmenekítettem máshová, de a régi beadandók meg elévült kérelmek csak úgy fogynak.
Szál megtekintése
Návay L. Viktor
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. február 10. 20:18 | Link



A gépezet működik, pontosabb nyikorog meg döcög, és fulladozva köhög, többnyire ugyanazon mintát ismételve, így tulajdonképpen azt élem meg kisebb csodának, hogy Miklós még nem illeszkedett bele ebbe a sémába. Kis szerencsével még azelőtt átkerül másik ügyosztályra aztán, mielőtt kiégne a monoton munka unalmas ismétlődése közepette, és belőle is egy lenne a Mancikák és Béluskák sorából, akiknél meg kell várni, amíg kihörpötyölik a kávéjukat és megtárgyalják a legfontosabb napi eseményeket, például hogy a Piroska szoknyája milyen színű éppen. Szerencsére ezt most nem kell végigvárnom, mi több, elég olajozottan működik minden, és konstruktívan áll elő kedves barátom a megoldással egészen hamar.
- Hááát... lehet, hogy nem egy tanár mágiahasználatához számolták a riasztóbűbájok élettartamát, vagy egyszerűen csak nem is gondoltak arra, hogy chizpurfle felbukkanna ott, arról nem is beszélve, hogy még mindig lehet eridonos csíny is az egész mögött - állapítom meg a vállamat vonogatva. Szerintem nem az alapvető bűbájokban keresendő a hiba, hanem inkább csak valami különös körülmény tehet róla, amivel nagy általánosságban nem számoltak. Ki tudja. A biztos az, ha egy felkészült kártevőirtó megnézi, aztán legfeljebb körberöhög, hogy holmi egyszerű mágia mozgatja a szőrgolyókat, esetleg csak egy kis huzat, amit még nem vettem észre, a raktárban meg valakinek az eltévedt hörcsöge zabálja a pergament ívszámra.
- Egy chizpurfle nem valami veszélyes ellenfél, nem tűnt annyira érdemesnek figyelni, mint amikor a sárkányokról meg a vérfarkasokról beszélt a tanár. - Legyintek, ezzel is jelezve, hogy ez a kis mütyür azért nem a világvége, nem esz meg álmomban, főleg, hogy itt sem lakom, úgyhogy még csak nem is sürgető a probléma különösebben. Ez pusztán csak ilyen hobbikreatúra, amivel elszórakozik az ember, ha van ideje, esetleg morog, ha valamit tönkretesz, de egyébként még csak súlyos kárt sem okoz, legalábbis nálam biztos nem. Nem is értem, mit talált az irodában, ami vonzotta, ha tényleg chizpurfle. Lehet, hogy Őrnagy tényleg összegabalyodott egy puffskeinnel vagy kruppal a sétái során?
- Áh, nem vagyok annyira paranoiás azért, bármennyire közel is van az ukrán maffia - jegyzem meg vigyorogva, körbeforgatva a lapot, csak azért, hogy lássa, semmi gyanúsat nem találok rajta, és aláírom, bólogatva a felvetése hallatán, majd elégedetten dőlök hátra a széken, hiszen ez is el van intézve félig. Innentől már nem különösebben múlik rajtam, csak itt kell tartózkodnom csütörtökön.
- Csak nem attól tartottál, hogy leharapom a fejed? - kérdezem meg, kérdőn vonva fel a szemöldököm, kissé kétkedő tekintetet vetve rá. Sose ettem meg még senkit, harapni is csak módjával szoktam, ritkán, és nem is akárkit, de ez a kérdés most itt mellékes is, inkább nem fejtegetem. Összefűzöm az ujjaimat, ölembe ejtve a kezem, és hátradőlve tovább pislogok rá, amíg választ nem kapok, csak azután folytatom.
- Őrült hely, de azért szeretem. Sok kis energiatúltengésben szenvedő, örökmozgó emberke van ott, bár hogy szenvednek... azt hiszem, inkább élvezik minden percét az egésznek. Kicsit nehezen figyelnek hosszabb ideig bármire, de azért nagyon imádni valóak, meg rendes a kolléga is, Ádám. Mindig csinálnak valami butaságot, amiből aztán valami vicces sül ki a végén. Nem is gondoltam, hogy ennyire megkedvelem, amikor a nyakamba sózták hirtelen az egész házvezetést - töprengek el, beismerve, hogy nagyon is jól érzem én ott magam, igazán otthonos számomra, lévén, hogy bennem is csordogál némi eridonos vér.
- Sikertörténet azért még nem vagyok. Csak leszek auror, ha végzek az akadémián, egyelőre csak gyakornok vagyok addig a minsztériumban. Te amúgy a faluban laksz? Vagy bejársz máshonnan? - érdeklődöm, hátha a válasz hallatán okosabb leszek, miért is nem futottunk még össze. - Valamikor akár egy vajsörre is beülhetünk a pubba... vagy éppen mézsörre, lángnyelvre, meglátjuk még azt.
Szál megtekintése
Návay L. Viktor
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2018. április 16. 15:43 | Link



Unatkozom. Ez a hely maga a pokol egy olyan embernek, mint én, mert az égvilágon semmi nem történik. Tologatom a papírok, átugrom néha Miklóshoz megbeszélni, hogy ez a hely pont annyira mentes a kártevőktől, mint a bűntényektől, és megpróbálok öt kávé után is ébren maradni. Ez az utóbbi jelenti napjaim legnagyobb kihívását, amióta még csak rendezvényre sem került sor, amit biztosítani kellett volna már csak megszokásból is. Remélem, hamarosan történik valami, legalább egy kis csendháborítás vagy kocsmai verekedés, bármi, csak hadd mozduljak ki innen. Ha még egy hétnek el kell telnie úgy, hogy a sikeres vizsgákról készült tanúsítványokat adom ki, mint valami hivatalnok, akkor esküszöm, kiugrom az ablakon. Ma még úgyis vár rám vagy hét, amit át kell adnom, ha a tulajdonosa méltóztatik bejönni érte, délután pedig elmehetek ellenőrizni a védőbűbájokat a Lipovszki néni házán, mert makacsul ragaszkodik hozzá, hogy azt egy aurornak kell megcsinálni, különben még a végén kirabolják. Csak előbb ezeket tudjam le, amíg van ügyfélfogadás. Egyelőre viszont nem nagyon akar jönni senki, úgy látszik, így unalmamban a ceruzáimat dobálom az ajtó felé, amelyre céltáblaként egy fényképet ragasztottam. Segít levezetni a feszültséget ez a darts utánzat, főleg, ha még sikerül is eltalálni, miközben a székem két hátsó lábán egyensúlyozva hintázom, lábaimat az asztal sarkára tornyozva fel. Professzionális, mit ne mondjak. Az orrom előtt landoló, szépen hajtogatott papírmadár láttán is csak a hintázást hagyom abba, hogy utána nyúljak, mire az magától szétnyílik a tenyeremen, felfedve a benne rejlő üzenetet. Elmosolyodom az egyes ponton. Imádom, hogy tudják, hogy már megint dobálom a ceruzákat. Megjegyzésként az is ott áll, hogy ügyfélfogadás után nyugodtan, de most inkább ne szúrjam ki senki szemét véletlen sem. A második pont viszont már kevésbé tetszik. Újabb három okmányt vehetek át, mert most érkeztek, hogy aztán kiosztogassam őket. Szememet forgatva szusszanok egy nagyot, és felkelve a székről öles léptekkel indulok útnak. Az ajtóban szőke leányzóval találom szembe magam, aki ott téblábol kissé elveszetten. Ő lenne az új gyakornok? Épp tegnap mondta Hanna, hogy jön majd egy aurortanonc pár hétre.
- Nahát, ez aztán a jó hír mára. El kell hoznom pár okmányt egy másik irodából, de gyere szépen, addig is megmutatom, mi merre van, holnaptól meg már ezt is intézheted. Mondd, hogy nem jó hely ez. Itt nem csak kávét főzni tanul meg az ember, ha gyakornok lesz - közlöm vele egy röpke mosoly kíséretében, majd vállon is veregetem, igyekezve a másik irányba terelni, az utam ugyanis arra vezet ebben a pillanatban. - Amúgy Viktor vagyok. Téged hogy hívnak? Lehet, hogy mondták már a neved, de sajna ha úgy is van, nem emlékszem.
Szál megtekintése
Návay L. Viktor
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2018. április 21. 12:36 | Link



- Jaj nemár. Most komolyan? - teszem fel teljes mértékben csalódottan a költői kérdést, hiszen már megkaptam a választ, nem kell újra elmondania, hogy értsem, nem ő a gyakornok. Elhúzom a szám, hitetlenkedve rázva meg a fejem, még egy egészen hosszú pillanatot engedélyezve magamnak, hogy túléljem ezt a komoly megrázkódtatást, miszerint ma sem történik semmi, leszámítva azt az apróságot, hogy megint eltévedt valaki hatalmas nagy hivatalunk kusza folyosóin. Ujjaimat a hajamba fúrom, hogy aztán egy laza mozdulattal igazítsam hátra az arcomba hulló tincseket, és egy kelletlen sóhajjal elengedem ezt a problémát is. Itt már csak ilyen az élet.
- Jó, jó, elsőre is értettem - jegyzem meg leheletnyit türelmetlenül, nem hiszem, hogy úgy néznék ki, mint akinek lassú a felfogása, hogy mindent kétszer kelljen elmondani. Zsebre dugom a kezem, a kezem és megvonom a vállam.
- Másik ajtón kell bemenni, ez a hivatal, az a része az épületnek meg a művelődési ház, de mindjárt megmutatom, csak előbb főzök egy kávét, ha már nincs rá gyakornok - válaszolom nagyon segítőkészen. Tulajdonképpen még örülök is, hogy addig is bezárhatom az ajtót, kirakva a táblát rá, hogy "Mindjárt jövök". Gyorsan szétnézek az asztalomon, tárva-nyitva hagyva magam mögött az ajtót addig is, amíg ezt intézem, de nem találom a szép kalligrafikus írással készült feliratot, amivel valaki nagyon sokat foglalkozhatott, így egyszerűen csak egy pink öntapadós cédulára kanyarítom rá a pennával, hogy "Tíz perc és vagyok". Türelem. Nagy műgonddal még egy egyszerű mosolygós szmájlit is odakanyarítok a betűk alá, aztán felragasztom az ajtóra tenyeremet rányomva egy pillanatra, aztán még a hüvelykujjamat is végighúzom a felső részén, hogy biztos, ami biztos, kibírja, amíg visszatérek. Eternifixet erre azért mégsem érdemes pazarolni.
- Mehetünk - jelentem ki indulásra készen, még egyszer lenyomva a kilincset azért, hogy biztosan tudjam, bezártam az ajtót azzal a bűbájjal az imént, és nekigyürkőzöm már út közben a kávéfőzésnek, még egyet tűrve a már így is az alkarom közepéig feltűrt ing ujján. Két ajtóval odébb aztán meg is állok, hogy benyissak a kis konyhába. Nem ér fel az iskolaival, de még az otthoni konyhámmal sem, viszont egy ebédet meg lehet itt melegíteni és kávéfőzésre is van lehetőség.
- Esetleg kávét? - kérdezem meg, ha nem szaladt még el maga felfedezni, hogy merre találja a könyvtárat, és körbenézek közben, akad-e valamelyik kancsóban még, mert akkor tényleg beleférek az ígért öt percbe, ha meg nem, lesz az tíz is. Szerencsére hagyott itt valaki kész kávét, és amilyen szerencsém van, még langyos is. Végre valami jó ebben a napban. Kerítek magamnak egy bögrét, pillanatok alatt átöblítem, megtörlöm, majd már csak egy kiskanál kell az amúgy feketén fogyasztott kávémba, mert anélkül sosem az igazi. Imádom kavargatni a semmit.
- Na mehetünk. Szóval... ahogy megállsz a bejárat előtt, közvetlen szemben van a hivatal. Könyvet kölcsönadni mondjuk én is tudok, de csak akkor ha a túlélés művészete vagy ilyen aurori dolgok érdekelnek, irodalmi műveket bent nem tartok, csak otthon. De lefogadom, hogy a könyvtár választéka valamivel bővebb, és azt meg úgy találod meg, hogy nem ezen a bejáraton jössz be, hanem jobb oldalt van egy kissé félreesőbb - magyarázom, ahogy haladunk a folyosón előre.  
Szál megtekintése
Návay L. Viktor
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2018. április 21. 13:22 | Link



- Nem a legmagasabb épület Bogolyfalván, de azért tekintsük kellemes kis kihívásnak - állapítom meg csípőre téve a kezem, ahogy felpillantok a hivatalként és művelődési házként is funkcionáló épületre. Nincs két emelete, mint mondjuk a tanodának, csak egy, viszont egészen magas, szép kis kiszögellésekkel a tetőn, meg viktoriánus jellemzőkkel, ahogy ezt az építészetért rajongó emberek mondanák. Jómagam csak annyiban vagyok érdekelt újabban a témában, hogy előszeretettel mászok meg magas épületeket puszta élvezetből. Eléggé eksztatikus érzés tud lenni, amikor végre ott ácsorgok fent a tetőn. A húgommal nemrégiben össze is vesztünk ezen csúnyán, azóta sem hajlandó velem pár szónál többet váltani, mert szerinte csak a sorsomat kísértem és nem vagyok normális. Majd csak megbékél egyszer azzal, hogy új extrém sportnak is beillő hobbit találtam magamnak.
- Legközelebb viszont megpróbálhatjuk kijátszani a tanoda védelmi rendszerét is akár, csak egyelőre nem sikerült bejutnom a múlt héten. A régi átjárót a birtok határán még a felügyelők számolták fel, nem találtam másikat, a kapu meg beenged, de érzékel minden idegent, az pedig úgy nem vicces - mesélem, gyorsan ellenőrizve még közben a cipőfűzőmet, aztán teszek pár lépést, hogy felmérjem, hol is lenne érdemes nekivágni. Van ugyan egy lépcső, amelyen fel lehet jutni az elsőre, de az kizárva. Semmi élvezet nem lenne benne. Esetleg ha... de nem, még akkor sem, ha nem lenne kivilágítva, márpedig a hivatal mindig ki van világítva esténként, és hamarosan, ahogy lenyugszik a nap és leszáll az est, felkapcsolják majd a világítást. Felmászom a lépcső korlátjára, hogy ott egyensúlyozva a homlokzat egy kapaszkodásra alkalmas pontját is elérjem, ahonnan majd felhúzhatom magam. Ehh. Ez azért jó kis torna, pedig formában vagyok. Himbálózom kicsit az egyik kiszögellésen lógva, és remélem, hogy a kapus most tesz éppen egy kört, hogy megnézze, minden ajtót bezártak-e, ahogy kell. Feltornázom végül magam, és megpróbálkozom az egyik ablakpárkánnyal, úgy látom, akad ott pár kapaszkodó, hogy még feljussak a tetőtér szintjére is. Az igazi kihívásnak aztán meg innen nézve már a kis torony tűnik, de szeretnék feljutni a tetejére. Mégiscsak az az épület legmagasabb pontja.
- Vagy ott van még a Shanes is egyébként, esetleg a fővárosi ispotály. Legalább ha valami történik, nem kell messzire rohanni a gyógyítóknak - szólalok meg, igyekezve elérni épp egy díszt az ablak fölött, majd abba kapaszkodva húzni fel magam még magasabbra.  
Szál megtekintése
Návay L. Viktor
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2018. május 8. 23:01 | Link



Szempillantásnyi időre belemerülök a gondolataimba. A hivatal valóban nem a legjobban őrzött épület, habár a kapusba nem szívesen botlanék bele, nem az az ember, akit némi szempillarebegtetés és egy meleg mosoly levesz a lábáról.
- Akkor már legyen az aurorképző. Tutira olyan lenne, mint egy lézerhálós ninja küldetés. Kész missön impásziböl, mint abban a filmben Tom Cruise-zal - közlöm végül megvonva a vállam, végtére is az komolyabb kihívás nem csak a hivatalhoz, de még a Bagolykőhöz mérten is. Már ahhoz is kellőképpen sok varázslatot kell kijátszani, hogy egyáltalán a birtokra bejusson a hívatlan vendég - és nem lennék más, mert már rég befejeztem ott a tanulmányaimat -, és akkor még szóba sem került maga az épület. Talán tényleg ezt kellene kiválasztani következő célnak, egyelőre azonban bízom benne, hogy a jelenlegi objektumhoz is lesznek még remek ötleteim, mivel lehet kellőképpen eredményesen az egekig röpíteni az adrenalinszintemet. Ebben nem szoktam csalódást okozni magamnak. Élvezem azért a mászást is, ahogy egyre feljebb jutok, nem gondolva túl egyetlen mozzanatát sem ennek az útnak. Valahol mélyen tudom, hogy pont úgy kellene megtervezni ezt is, mint egy hadműveletet, kihasználni minden kis apróságot, ami segítségemre lehet, ahelyett, hogy csak az erőmre hagyatkoznék, de túl vagyok már azon a ponton, amikor oldalra is nézek. Egy ideje néha már előre sem igazán nézek, csak elmerülök a pillanatban, spontán módon lépve tovább valamerre, akármerre, hiszen honnan lenne irány, ha cél sincsen. Szétfoszlott, én pedig csak úgy tévelygek a vakvilágban, igyekezve találni ezt vagy azt, ami a pillanat erejéig fent tart a felszínen. Percről percre élek, nem igazán véve figyelembe a következményeket, ennek köszönhetően vagyok egyáltalán itt. Mint aki átesett a tükrön túlra valami különös világba, de persze néha vissza is érkezem a másik oldalra. Az aztán a kellemetlenebb része. Most azonban... egyszer élek, és ki tudja, meddig. Carpe diem. Felhúzom magam. Megfeszülnek az izmaim közben, hogy aztán elernyedjenek, majd újra megfeszüljenek, míg csak alkalmam nem nyílik rá, hogy kiüljek a tető szélére lógatva a lábamat a semmi fölött. Na jó, ez túlzás. A legoptimistább számításaim alapján is legfeljebb tizenöt méter magas lehet az egész torony. Vajon mennyi időbe telik leérni onnan? Elég-e ahhoz, hogy a zuhanás egy röpke kis időre repülésnek tűnjön, vagy még azelőtt lapulnék ki, akár a prérifarkas, hogy egyáltalán felfognám, hogy a föld felé tartok szélsebesen, engedve a gravitáció ellenállhatatlan vonzerejének. Szinte már el is felejtem, hogy nem egyedül vagyok, miközben a tornyot igyekszem megmászni, hogy végül egészen a tető szélén, az eresz fölött egyensúlyozva nézzek le mélyen beszívva a levegőt. A pálcámat keresve tapogatom végig a zsebeimet, nem emlékszem, hová is tettem, vagy egyáltalán elhoztam-e.
- Hát ez legfeljebb tényleg csak egy csúnyább törésre elég magas - állapítom meg kissé csalódottan, megvakargatva a borostámat. Hm, lehet, hogy másik megközelítés kellene.
Szál megtekintése
Bogolyfalva Hivatala - Návay L. Viktor hozzászólásai (8 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas térBogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház