BK Fórum - Bogolyfalva Hivatala

Kolos Konstantin

Valahogy megnyugtatással tölti el az, hogy nem kell visszamennie a diákok közé a következő tanévben. Nem volt rossz, de esze ágában sincs többet kérni belőle. A diákok rosszabbak, mint a kétnapos tea, amiben megerjed a citromlé. Valamiért nem tisztelték, pedig ő aztán mindent megpróbált, egyszer, amikor igazán ideges volt, még a teáját is megbűvölte, hogy spriccelje arcon a szemtelenkedő nebulót. Jó sok méz volt benne, mert akkor pont fájt a torka, úgyhogy rendesen ragadt tőle minden cucca. A férfi akkor roppant elégedett volt, hiszen legszívesebben az almájával dobta volna lendületből fejbe. Igaz, akkor nosztalgiázhatott volna az egy tanéves őrző-karrierjén, ám az iskola vezetősége nem valószínű, hogy ezt a nevelési elvet preferálja.
Így tehát úgy döntött, hogy visszamegy főállásba a minisztériumhoz, ahol még mindig jobban megtalálta a helyét, mint az iskolában, ráadásul jobban is fizetik. Igaz, hogy az itteni munkájában nincs annyi nevetséges dolog, mint a diákok dolgozataiban, de legalább úgy érzi, hogy megbecsülik.
A Minisztériumnál találtak már valakit a helyére, így megosztva dolgozik Budapest és Bogolyfalva között. Valahol nyugisabb a kirendeltségen dolgozni, itt kevésbé figyelik minden mozdulatát.
Mondjuk, ide jobban eljutnak a helyiek butaságai, nagyon sokan szeretik azt hinni, hogy megbűvölt dolgaik vannak, közben pedig csak egyszerű mugli, vagy varázstárgyak. Néhány idősebb meglehetősen paranoiásan viselkedik a régi, padláson porosodó tárgyakkal kapcsolatban. A múltkor például egy idős boszorkány találta ki, hogy a padon talált régi családi tükör igazából az elveszett gyerekkori nyula, amit a bátyja változtatott át, amiért egyszer beárulta őt. Pedig sokkal valószínűbb, hogy elveszett, vagy a fazékban végezte szegény jószág.
A bogolyfalvi hivatal földszintjén terül el a Varázsbűn-üldözési Főosztály kirendeltségének parányi irodája, melyben egy íróasztal minden birodalma. Természetesen a sok papír mellett fontos szerepet tölt be a bútoron a többszintes teatartó ládikája, valamint a piramisba rendezett zöld almák is, melyek közül néhány papírnehezékként szolgál. Nem hiába na, szellőztetések alkalmával igencsak nagy huzat tud kerekedni.
Pálcájával az asztalon, lábával pedig a padlón dobolva olvasgat egy jelentést, miközben lágyan gőzölgő mandula-cseresznyés fekete teát kortyolgat. Unott, fáradt mosoly ül az arcára. Már megint egy protekciós emberke, akinek fejlesztettek varázstárgyakat, hogy nagyot tudjon kaszálni az üzletében. Szemét forgatva megrázza a fejét, majd aprócska tűzijátékot lő ki a pálcájából a plafon felé. Muszáj valamivel feldobnia ezeket az unalmas munkanapokat, mindig is utálta az irodára telepedő nyomasztó csendet.