Ügyfélfogadási idő
Hétfőtől csütörtökig: 8:00 - 16:30
Péntek: 8:00 - 14:00
Szombat és vasárnap: zárva

A Hivatal sürgősségi ügyek végett 24 órás ügyeletet biztosít!
Bogolyfalva Minisztériumi Kirendeltsége a Boglyas téren, a város központjában áll. Már első ránézésre kiütközik az épület nemesi mivolta, ami nem véletlen egybeesés. A Cebrovszky család hagyományozta ugyanis az akkoriban még falu címet viselő településre ezt a kedves kúriát, annak minden előnyével és hátrányával együtt. Impozáns, kastélyra emlékeztető megjelenése azonban ne tévessze meg az ügyintézni vágyókat: a belső kialakítás minden tekintetben modernizált és kényelmi, funkcionális célokat hivatott szolgálni. Ezen kívül az évek folyamán rengeteg átalakításon és ebben az évben renováláson is átesett. Ezáltal nem csupán a belső elrendezés, hanem a külső is jelentősen megváltozott, köszönhetően az új polgármester és a Tanács tagok áldásos munkájának.
A Hivatal épülete előtt található továbbá egy aprócska szökőkút is, melyet virágágyás vesz körül. A parkban mind a kirendeltség dolgozói, mind az ide érkezők megpihenhetnek, kellemesen, szabad levegőn tölthetik ebédidejüket, illetve élvezhetik a Boglyas tér nyüzsgő látképét is.

  
Az ajtón belépve rögtön a recepcióval szemben találhatjuk magunkat, ahol általában két, de nagyobb ügyféligény esetén három kedves hölgy igyekszik eligazítani az ügyintézni vágyókat a Hivatal rengetegében. Noha az épület éveken keresztül labirintusszerű mivoltáról volt híres, így üdítő változás lehet ez a fajta letisztult, egységes megjelenés. A recepciótól nem messze ugyanis egy információ tábla ismerteti, hogy az osztályok hol helyezkednek el a kirendeltségen belül. Fontos információ továbbá az is, hogy a recepció mindkét oldalán egy-egy kandallót helyeztek el; az egyik kizárólag a személyzet részére fenntartott - a Minisztériumba való utazást biztosítandó -, a másik viszont a falusiak számára is elérhető, így könnyedén tudnak közlekedni Bogolyfalva és Budanekeresd között.
Az épület jobb szárnya teljes egészében az Auror Kirendeltség fennhatósága alá tartozik, ahhoz külön recepció és ügyféltér is tartozik. Azonban a bal szárny az egyéb ügyek és szakosztályok területe. Itt lehetséges az okmányok intézése, valamint egyéb ügyek bejelentése és kivizsgáltatása, amennyiben szükséges.
A polgármesteri iroda az emeleten található, csatlakozik hozzá egy erkély is, tulajdonképpen nevezhetjük a Hivatal lelkének is. Ezen túl a Tanács tagjai is külön termet kaptak: az emeleten balra kanyarodva található a letisztult helyiség, ahol a város vezetői nyugodtan leülhetnek megtárgyalni a település további sorsát. Ebből kifolyólag, aki a tanáccsal kíván egyeztetni, az megteheti a félfogadási időben, mely minden esetben összecseng a polgármester hivatalos, szabad félfogadási idejével. Különös méltánylást érdemlő ügyek esetén előzetes időpont egyeztetése szükséges.

Titkárság
>> Recepció
>> Titkársági iroda
>> Mágikus Gondnokság

Varázslény-felügyeleti Főosztály, Bogolyfalvi Kirendeltség
>> Bestia Tagozat
>> Szellem Tagozat
>> Kártevőügyi Tanácsadó Iroda

Máguskapcsolatok Főosztálya, Bogolyfalvi Kirendeltség
>> Nemzetközi Varázsjogi Hivatal
>> Nemzetközi Varázskereskedelmi Felügyelőtestület
>> Tolmács Iroda

Mágikus Közlekedésügyi Főosztály, Bogolyfalvi Kirendeltség
>> Hoppanálási Vizsgaközpont

Már egy jó ideje ácsorgok a csarnokban arra várva, hogy a szemüveges recepciós néni szólítson. Azt mondta, hogy majd szólít, de akárhogyan is próbálom elhihetni magammal, hogy mindjárt én jövök, mindig bal csuklómat szorító aranyszín karórámra csúsznak kékeszöldszín szemeim. Ezeket ilyenkor tinédzserlányos „nem hiszem el” arckifejezést követve forgatok meg koponyámban. Szívok egyet orromon, és hátra dőlök a kényelmetlen fából faragott széken, amin ugyan van egy ülőpárna, de annyira vékonyka, hogy inkább csak feltörni lesz képes hátsómat, minthogy kényelemmel szolgáljon. Fekete bőrtáska lóg oldalamról, amit asszonyosan az ölembe veszek. Vöröses nadrágot húztam, amihez természet… ellenesen a hozzá passzoló blézert is felvettem. Egy fehér vékonyka garbó takarja lapos felsőtestemet, és ez a szín visszaköszönöm az aprócska lábamra húzott slip-on lábbelimen is. Ó, és mi az a fülemben? Igen, fülbevaló. Ilyet is tudok ám. Vagyis Gerda, Gerda tud ilyet. Azt mondta, hogyha ügyeket jövök intézni – ahogyan a nagylányok szokták –, akkor nem lenne baj, ha esetleg nem úgy jelennék meg a hivatalban, mintha a Twist Oliver következő felvonására készülnék. Bevallom, nem is annyira rossz érzés prettynek lenni.
Lábaimat keresztezem ülőhelyzetemben, és a táskámat markolászva várok a soromra. Közben nem nézek senkire sem, aki a közelemben van, elvégre én is azon emberek közé tartozom, akik nagyon nem szeretik, hogyha bámulják őket.
Az előttem elterülő kövezetet kezdem bámulni, amit gyorsan be is számozok vízszintesen egytől nyolcig, majd a függőleges négyzeteket pedig az a betűtől egészen a h betűig. Készen is van a sakktáblám, amin fejben játszani kezdek, s egyik parasztommal elindítanám a játékot, amikor…
- Drinóczi Babett Mirjam – a néni reszelős hangjára összerezzenek, s második nevem elrontása sem segít azon, hogy ne vágjam azt a szokásos kelletlen fintort. Ellököm hát magamat a széktől, majd kecses léptekkel próbálok a pulthoz lépkedni. Érzem, ahogyan a jelenlévők szemeivel engem követnek. Összeszorul a gyomrom, és már csak szívverésem dobog fejemben, miközben semmi mást nem hallok azon kívül csak cipőm nyikorgását a márványpadlón. Odalépek, majd bátortalan, vékony hangon kezdem.
- Drinóczi Babett Mirtill – nyomom meg az elrontott nevet, mire az asszony közelebb hajol hozzám, és vizenyős szemeivel vizsgálni kezdi a vonásaimat. Mintha azokból ki tudná olvasni, hogy egy Mirjam vagy egy Mirtill áll vele szemben. Dús ajkaimat elhúzom, miközben zavartan a fülem mögött kezdem igazgatni néhány barna tincsemet. – A meghirdetett diákmunkára szeretnék jelentkezni – mondom végül halkan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=401&post=793592#post793592][b]Drinóczi Babett Mirtill - 2020.02.13. 13:21[/b][/url]

Már egy jó ideje ácsorgok a csarnokban arra várva, hogy a szemüveges recepciós néni szólítson. Azt mondta, hogy majd szólít, de akárhogyan is próbálom elhihetni magammal, hogy mindjárt én jövök, mindig bal csuklómat szorító aranyszín karórámra csúsznak kékeszöldszín szemeim. Ezeket ilyenkor tinédzserlányos „nem hiszem el” arckifejezést követve forgatok meg koponyámban. Szívok egyet orromon, és hátra dőlök a kényelmetlen fából faragott széken, amin ugyan van egy ülőpárna, de annyira vékonyka, hogy inkább csak feltörni lesz képes hátsómat, minthogy kényelemmel szolgáljon. Fekete bőrtáska lóg oldalamról, amit asszonyosan az ölembe veszek. Vöröses nadrágot húztam, amihez természet… ellenesen a hozzá passzoló blézert is felvettem. Egy fehér vékonyka garbó takarja lapos felsőtestemet, és ez a szín visszaköszönöm az aprócska lábamra húzott slip-on lábbelimen is. Ó, és mi az a fülemben? Igen, fülbevaló. Ilyet is tudok ám. Vagyis Gerda, Gerda tud ilyet. Azt mondta, hogyha ügyeket jövök intézni – ahogyan a nagylányok szokták –, akkor nem lenne baj, ha esetleg nem úgy jelennék meg a hivatalban, mintha a Twist Oliver következő felvonására készülnék. Bevallom, nem is annyira rossz érzés prettynek lenni.
Lábaimat keresztezem ülőhelyzetemben, és a táskámat markolászva várok a soromra. Közben nem nézek senkire sem, aki a közelemben van, elvégre én is azon emberek közé tartozom, akik nagyon nem szeretik, hogyha bámulják őket.
Az előttem elterülő kövezetet kezdem bámulni, amit gyorsan be is számozok vízszintesen egytől nyolcig, majd a függőleges négyzeteket pedig az a betűtől egészen a h betűig. Készen is van a sakktáblám, amin fejben játszani kezdek, s egyik parasztommal elindítanám a játékot, amikor…
- Drinóczi Babett Mirjam – a néni reszelős hangjára összerezzenek, s második nevem elrontása sem segít azon, hogy ne vágjam azt a szokásos kelletlen fintort. Ellököm hát magamat a széktől, majd kecses léptekkel próbálok a pulthoz lépkedni. Érzem, ahogyan a jelenlévők szemeivel engem követnek. Összeszorul a gyomrom, és már csak szívverésem dobog fejemben, miközben semmi mást nem hallok azon kívül csak cipőm nyikorgását a márványpadlón. Odalépek, majd bátortalan, vékony hangon kezdem.
- Drinóczi Babett Mirtill – nyomom meg az elrontott nevet, mire az asszony közelebb hajol hozzám, és vizenyős szemeivel vizsgálni kezdi a vonásaimat. Mintha azokból ki tudná olvasni, hogy egy Mirjam vagy egy Mirtill áll vele szemben. Dús ajkaimat elhúzom, miközben zavartan a fülem mögött kezdem igazgatni néhány barna tincsemet. – A meghirdetett diákmunkára szeretnék jelentkezni – mondom végül halkan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=401&post=793810#post793810][b]Machay Ilián Konstantin - 2020.02.13. 22:25[/b][/url]

Annyira utálja a hivatali köröket, hogy arra szavai sincsenek. Nemhogy postán kiküldenék neki, hogy mi a helyzet, áh, dehogy, inkább borzolják az idegeit azzal, hogy be kell jönnie és Micike csigatempóját tűrnie. Mert persze a kis recepciós nagyjából olyan gyors, mint egy defektet kapott, lerobbant autó. Semennyire. Térdén idegesen dobolva várja, hogy sorra kerüljön, amikor is szólítják végre. Odalép és átvesz minden iratot, majd valamivel arrébb sétál és átpörgeti őket. Jelentéktelen.
Bosszúsan mélyeszti zakójának belső zsebébe a borítékokat, mikor is tekintete megakad egy tipikus tinédzseren. Önkéntelenül is mosolygásra készteti a lány, hiszen Sonja is épp ilyen volt, vagy talán még mindig ilyen. Lehet érdemes lenne meglátogatnia, jó bátyhoz illően, de addig is, míg ez bekövetkezik, egy kollégája szólítja le. A másik kezet nyújt, mire ő a szokásos módon rászorít, könnyedén szóba is elegyednek. A nagy cseverészésben csak a pult felől érkező neszt hallja meg: nem túlzok, ha azt állítom, a korábban kiszúrt hölgyeménynek hangját alig lehet hallani, az ilyen típusú emberek pedig Micike első számú áldozatai.
- Ha megbocsátasz - ismét kezet ráznak, majd Ilián néhány öles lépéssel a lány mellett terem. Felkönyököl a pultra, ezzel a recepciós figyelmét rögvest magára vonja - a férfiért való rajongás kortalan. Kék íriszei egy pillanatra a lányra vándorolnak, hogy azzal a lendülettel karját a vékonyka vállra kanyarintsa, szavait pedig a pult mögött ücsörgőnek címezze. - Az a helyzet, hogy Babett nagyon fontos munkát fog kapni, mihamarabb kellenének neki a diákpapírok, menni fog Micike? - kedvesen pislog, sőt, egy igen apró, de tökéletesen célba érő vélamosolyt is megenged magának. Nem ereszti bő lére, az kéne még neki, hogy itt és most, helyben leteperjék, csupán egy kis ösztönzés, hogyha lehet, még ma készüljön el a feladatával, amiért egyébként fizetik.
- Na aggódj, pillanatokon belül megkapod a szükséges iratokat - mosolya arcán ragad, azonban ezúttal mágiájától mentesen, a Drinóczi lánynak címezvén. Határozott kiállása egyébként valóban lenyűgöző, az első sokk után az idős hölgy rögtön munkához is lát, eddig nem tapasztalt gyorsasággal. Ki hitte volna, hogy ezt így is lehet...?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=401&post=793912#post793912][b]Drinóczi Babett Mirtill - 2020.02.14. 10:23[/b][/url]

Felsőtestemmel a pultnak dőlök, úgy izgek-mozgok egy keveset, hogy annak éles széle ne vágja mellkasomat. Több-kevesebb sikerrel. Közben amúgy sem apró lélektükreim egyre jobban tágulnak, hiszen megérzem; prédává váltam. A lassan fölém magasodó oroszlánnéniről le sem tudom venni gazella tekintetemet, miközben lassan olyan apróra megyek össze, hogy az emberi szem elől teljesen elveszni tűnök. Jobb kezem a pulton pihen, meg-megsimítom göcsörtös felületét vékonyka ujjaimmal. Olykor meg is kaparászom idegemben, de idegességemet az mutatja leginkább, hogy lábaim úgy járnak a pult felém eső oldalán, mintha egy ír sztepptáncos csapatba szeretnék jelentkezni, nem pedig az említett diákmunkára. Ajkaim kiszáradnak, és a számonkérő tekintetre éppen szóban válaszolnék, amikor férfi parfümillat csapja meg szeplős kis orromat. Lágyan ívelt jobb szemöldököm a magasba reppen, és az érkező felé fordítom hamvas arcomat. Az ismeretlen férfiarcra még nem is, azonban a férfi érintésére összerezzenek, szinte összecsuklok, mintha több tonna nehezedne törékeny vállaimra. Lehetséges, hogy szemeim még ettől is tágabbra nyíljanak? Olybá tűnik, hogy igen, hiszen a következő pillanatokban csoda, hogy kékeszöldjeim nem esnek ki koponyámból. Még nem tekint rám, vagy csak nem kaptam el a pillanatig rajta m tartott tekintetet, azonban én nem tudom levenni róla a szemem. Kislányos meglepettséggel figyelem őt a továbbiakban is; szemeim nyakáról arcélére csúsznak, és egyre jobban érzem orromban a férfi illatát. Mosolygó ajkain állok meg egy pillanatra, és figyelem, ahogyan formálja a szavakat, és intézi a hölgy felé, aki mintha varázslat hatása alá került volna kezd el foglalkozni az ügyemmel. Szemeimet értetlenül, már majdnem gyanakvóan húzom össze egy pillanatra, pedig csupán a vonásokat vizsgálom.
Amikor rám néz és mosolyog, annyit láthat belőlem, hogy félig nyitott szájjal bámulom őt, de egészen gyorsan kapcsolok, és felrázom magam. Mosolynak nyoma sincsen arcomon, inkább az értetlenség és mérhetetlen zavar terül szét rajta.
- Köszönöm – mondom egészen halkan, miközben vállamon pihenő karján vándoroltatom végig tekintetemet. Azt az utat járom végig, amint az imént is; nyak, arcél, ajkak, majd megállapodok a kékszín, mosolygó szemeknél. Nagyot nyelek. Valami nagyon furcsát érzek, de betudom annak, hogy ma még nem reggeliztem.
- A te… titkárnőd leszek? – teszem fel elvörösödve a kérdés, miközben pótcselekvésképpen barna tincseimmel kezdek játszani zavaromban. Automatikusan tegeztem le, és látszik rajtam, hogy abban a pillanatban megbántam, de mégis mit tehetnék? – Elnézést, nem gyakran jártam eddig ide – forgatom meg egy bájos mosoly kíséretében kékeszöld szemeimet, majd nyugtalan torkot köszörülök.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=401&post=793934#post793934][b]Machay Ilián Konstantin - 2020.02.14. 11:47[/b][/url]

Milyen érdekes, hogy mennyire kedves tud lenni alkalomadtán. Vegyük ezt a mostani esetet: a Drinóczi lány szinte a megszólalásig hasonlít Sonjára, illetve annak tinédzser énjére, az ő kőszíve pedig rögtön meg is lágyult ettől és a segítségére sietett. Ebből is látszik, hogy úrnak születni kell, a paraszt meg csak nő, mint a gomba. Ez csak csupán azért ellentmondásos, mert Ilián valami batár magasra cseperedett, mintha kint felejtették volna az esőn. Na de kanyarodjunk vissza a drámai konfliktushoz Micike és a diák között, merthogy a mi hősünk egyetlen szempillantás alatt kezdi intézni azt, amire az elmúlt percekben képtelen volt a recepciós.
- Igazán nincs mit - hetykén megvonja vállát, bár pontosan jól érzékeli, hogy Babett bámulja. Úgy értem, az ember fiának azért feltűnik, hogyha valaki meredten, pláne tátott szájjal nézi... Ez a fajta rajongás nem igen ismert a számára, hiszen bomlottak már érte a nők és folyt is náluk ez-az, de nyál még soha. Így a helyzet egészen új, no meg a tény is, hogy a kisasszony életkora erősen a szokott alatt stagnál.
Kezét továbbra sem veszi le a lányról, kedélyesen nézegeti, ahogy Micike sürög és forog. Hiába, neki nem igen lehet ellenállni. Szinte érzi, hogy a testére tetovált kígyó lassanként megmozdul és zakójának ujjában egészen a csuklóig merészkedik, hogy kikandikáljon. Ábellel közös dolog ez, bár ő maga sohasem szokta meg igazán a tényt, hogy egy hüllő, még ha csak rajzolt is, kedvére szaladgáljon rajta. Meglepő viszont, hogy amennyire merész az auror, tetoválása ennyire félénk: legtöbbször kényelmesen elrejtőzik gerincének ívében, vagy bordái mélyedésében, esetleg az oldalán. Most mégis kukucskálásra késztette ez a kis jelenet. A zavart kérdésre egyenesen Babettre szegezi tekintetét, szemei sarkában csintalan nevető ránccá olvadnak az évek alatt gyűjtött szarkalábak.
- Fogalmam sincs. Szeretnél a titkárnőm lenni? - hamiskásan mosolyog le a levitásra, miközben egyik szemöldöke úgy dönt, hogy kihívóan megemelkedik. Milyen gonosz is vagy, hát nem látod, mennyire zavarba jött tőled? Akárhogy is, továbbra sem veszi le karját a vékony vállakról, sőt, most már szánt szándékkal fürkészi a csinos arcocskát. Különleges, sokan talán a hatalmas szemek és a kissé krumpliformájú orr miatt nem így gondolnák, de nem úgy Ilián! Mindig is csípte, ha valami más, főleg így, hogy a szeplőkkel tarkított arcocska mennyire bájos ezzel a vörös színnel. - Semmi gond, leszek az idegenvezetőd. Milyen munkára szerettél volna jelentkezni egyébként? - azt erősen kétli ugyanis, hogy valóban egy személyi asszisztensi pozíció volna megfelelő a lánynak, bár honnan is tudhatná? Talán onnan, hogy a Minisztériumban legkevésbé sem a szende kislányok töltik be az ilyen állásokat.
Eközben Micike lesütött szemmel csúsztatja az elkészült papírokat a pultra, jelezvén, hogy elkészült. A férfi hozzájuk sem ér, csak egyetlen pillantást vet rájuk: Mirtill. Ugye, hogy megy ez?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=401&post=793938#post793938][b]Drinóczi Babett Mirtill - 2020.02.14. 12:23[/b][/url]

Az, hogy szájam belsőjét kezdem rágcsálni már sem lep. Ez alatt a néhány perc alatt olyan furcsa tüneteket produkálok, mint lassan tizennyolc életévem alatt összesen. Torkom összeszorul és folyamatos nyelésre ingerel, miközben esetlenül rándul egyet jobb vállam, hiszen nem tudom kontrollálni a mozdulataimat. Nem tudom, hogy maradjak-e ebben a féloldalas pozícióban vagy forduljak szembe a férfival. Kékes szemeimet lesütöm, de a szájam szegletében megbújó mosoly kicsit csibészebbé tesz. Ugyan csak egy pillanatig tart, mégis egy más arcom mutatom még saját magamnak is. Ez azért szakad meg hirtelen, mert szemem sarkából valami furcsát észlelek a férfi jobb csuklója környékén. Tekintetem ijedten kapom oda a pontra, ahol látni véltem a szokatlanságot, de elhessegetem a gondolatot, hiszen nem csodálkoznék azon sem, hogyha beképzeltem volna lányos zavaromban. Agyam játéka lehet, hogy megmentsen a mellettem álló folyamatos bámulásától. A szemeim akkor vándorolnak vissza rá, amikor nevetőráncok szemtelenül tekintetet vonzó módon megjelennek a kék szempár sarkában. Mélyen a lélektükrökbe nézek, és próbálom megfejteni a zavartságom okát, hiszen az rendben van, hogy nem az erősségem az emberekkel való kommunikáció, de akkor csak beveszem azt a bizonyos „idc” kapszulát. Ez… ez most valami más.
A következő kérdésre akaratlanul csillan meg mindkét látószervemben egy érdekes, megmagyarázhatatlan – számomra legalábbis – érzés, de rá kell jönnöm, hogy csupán incselkedik velem, amire zavart bájjal mosolyodok el, és fülem mögé tolok néhány kósza barna tincset. Így tekintek fel rá, azonban a kihívóan megemelkedő szemöldöktől végigszalad egy ismeretlen érzelem a hátamon, és láthatóan beleremegek a kísérteties hidegtől, ami úgy döntött, ma az én hátamat lovagolja meg.
A kérdést megválaszoltalan hagyom, és zavartan simítok végig puha arcomon.
- Láttam a nyomozóiroda hirdetését – mondom már kevésbé magas hangon. Közben még mindig nem akarok érdekesmód a férfi karjaitól szabadulni, ugyanúgy állok mellette, mint eddig. Magam elé kapom táskámat, és felnyitom. Vékonyka ujjaimmal kezdek benne kutatni, majd előszedek egy összehajtogatott fecnit. Egy pillanatra felnézek a férfira, de nagyot nyelve ismét a papírt kezdem bámulni, és ki is bontom. A férfi felé mutatom. – Azt írják, hogy aktarendezésre keresnek diákokat – formálom a szavakat már sokkal érthetőbben, miközben hol a férfi szemeibe tekintek, hol elnézek mellette, amikor érzem zavarom kipirosodik apró manófülemen.
- Te itt dolgozol? – teszem fel az egyértelmű válaszú kérdést, miközben rózsaszín nyelvecskémmel megnyalom alsó ajkamat. A nevére kérdeznék, de nem merek.
Ekkor pillantok le a pultra, ahová a papírjaim kerültek. Hálás fény csillan szemeimben, azokat fúrom most a férfi óceán tekintetébe.
- Nagyon köszönöm… - a köszönet befejezetlenségére utaló magasabb hangon hagyom félben a mondatot név hiányában. Így talán megtudom, hogy kicsoda ő.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=401&post=797034#post797034][b]Machay Ilián Konstantin - 2020.03.05. 14:37[/b][/url]

Ösztönösen vigyorodik el, ahogy a lány még inkább zavarba jön a kérdés hallatán. Tudjátok mit? Válaszolnia sem kell, Ilián pontosan jól tudja, hogy mi lenne az őszinte reakció. Természetesen az, hogy ezer örömmel. Nem hibáztatja érte Babettet, a nők igen nagy százaléka gondolkodik hasonlóan, de persze a férfi ezt nem hangoztatja - túl sokat -, nem akar beképzeltnek vagy fennhéjázónak tűnni - pedig az. Ellenben nagyon is irgalmas, szóval nem feszegeti tovább a lány határait, mert az ájulás veszélye mindenképpen fennáll - elvégre az auror igen lehengerlő személyiség. Haha.
- Nem is tudtam, hogy hirdettünk - némiképp meglepve konstatálja a tényt, hogy melléjük keresnek aktakukacot, ezt pedig csak alátámasztja a tény, amikor Babett egy összehajtott papírfecnit nyújt neki. Noha észleli, hogy a lány figyeli, nem igazán tesz semmit, karját kényelmesen pihenteti a vékony vállakon és behatóan tanulmányozza azt a pár sort. Valójában csak időt húz, merthogy a teátrális hatásszünet után a levitás íriszeibe fúrja sajátját, majd végül elmosolyodik. - Nocsak, nocsak. Úgy látom, nálad jobb munkaerőt keresve sem találnának - hangsúlya kedves, de tekintete továbbra is incselkedő, mert hát milyen legyen? Nem tud kibújni a bőréből. Pillantása a telt ajkakra siklik, ahogy Babett megnyalja azokat, de olyan rövid ideig csupán, hogy a másik nem lehet biztos abban, hogy ez valóban megtörténik. Még szerencse, nem lenne jó, ha Ilcsiről elterjedne a hír, hogy gyerekeket molesztál a szemével.
- Igen, likvidátor vagyok - figyeli, ahogy a finom ujjak a papírokért nyúlnak, hogy elvegyék őket, aztán ismét elmélyednek egymás örvénylő lélektükreiben. Hihetetlen mennyire másak ők ketten, Ilián is csak ezért nem tekint rá valóban úgy, mint egy húgra. Sonjában megvan az a tüzesség, ami úgy tűnik Babettből hiányzik, de ez a Machay vérrel jár. Ettől még aranyos és kedves teremtésnek tűnik, aki nem kis védelemre szorul. - Machay Ilián, örvendek a találkozásnak - eközben int egyet Micikének is, mert semmi kedve tovább mellette szobrozni és a tipikus öregszagát magába szívni. Ez a baja a nyugdíjasokkal is, bármit csinálnak, van egy jellegzetes illatuk, akárcsak a babáknak. Az utóbbi valamivel jobb, bár Ilián elképzelhetetlennek tartja, hogy egy gyerek valaha is a kezébe kerüljön. Mármint olyan, ami az övé, pedig most már elmúlt negyven, ildomos lenne ilyesmiben gondolkodnia.
- Nos, ha gondolod, szólok pár szót az érdekedben, de most indulnom kell. Boldogulni fogsz? - a kérdés azon túl, hogy figyelmes, jogos is, mert a hivatal egy kibaszott útvesztő. Az új polgármester már dolgozik az ügyön, de még sok víznek kell lefolynia a Dunán, hogy itt tényleg érdemleges változások álljanak be. Ilyen az élet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=401&post=797333#post797333][b]Drinóczi Babett Mirtill - 2020.03.07. 12:34[/b][/url]

Én pedig azt nem tudtam, hogy ilyen ismeretlen, furcsán felemelő érzésekkel fogok innen távozni, amikor pár nappal ezelőtt megtaláltuk nővéremmel a hirdetést. Tudtam, hogy maga az érzet, hogy felnőttmód munkára adom a fejemet valami újat fog hozni, de arra nem számítottam, hogy ennyire. A munka keltette pánik semmissé vált az utóbbi pár percben, és egy teljesen más szintre emelte az érdeklődésemet; találkozni fogok ezzel a férfival nap mint nap. Aprócska, zavart mosoly jelenik meg dús ajkaim szegletében, ahogyan konstatálom, még mindig foglya vagyok a férfi karjainak, azonban valahol mélyen mégis feszélyez a dolog. Ez a feszélyezettség természetellenesen kellemes táncot jár lelkem egy olyan ajtaja előtt, ami már résnyire nyitva van, de még nem tudom pontosan, hogy mi vár rám mögötte. A bókra ismét elpirulok – vagy csak úgy érzem a kimelegedéstől, hiszen meglehet a pír soha nem is távozott finom vonásaimból. Így mosolyodok el újra, majd a szokásos pótcselekvésképpen megigazítok egy tincset, noha az el sem mozdult eddigi helyéről.
- Ó – formálom a betűre szájamat, miközben a bók még egy kicsit lök azon a bizonyos ajtón, és a papírfecnit zsebembe rejtem. Egy pillanatra érintkeznek puha ujjaim a férfi bőrével, amire láthatóan kiráz a hideg, majd felrázom magam. Ennyire nem engedheted el magad Drinóczi, mégis mit fognak rólad gondolni? Zavartan torkot köszörülök, majd pupilláim érdeklődően tágulnak a „likvidátor” szóra. Érdekes foglalkozás.
Machay Ilián. Visszhangzik a név fejemben, ami egyre csak erősödik, és úgy érzem, hogy az ajtó túloldalán már senki nem ellenkezik. Az érzés fuvallata teljes erőből csapja ki azt, amire kékes tekintetem kitisztul, és valami olyan jelenik meg benne, ami eddig még soha. Nem tudjuk, hogy mi ez, de szokatlan suttogás érkezik mögüle, amire ellenállhatatlan vágyat érzek, de még mindig csak lelkem várótermében ácsorgok.
- Persze. Oké – tartom magam szűkszavúságomhoz, miközben egy lépést hátrálok, így szabadítom ki gyengéden magam a férfi karjai közül. Egyrészt felszabadító az érzés, másrészt érzem a mesebeli bilincset mindkét csuklómon. Jobb kezem finom ujjacskáival körbe ölelem bal csuklómat, amire le is tekintek egy másodpercre, majd visszaemelem egyre zöldesebbé váló lélektükreimet a férfira.
- Azt hiszem – válaszolom meglepően mély, karcos hangon, majd figyelem, ahogyan a férfit elnyeli a folyosó. Egy ideig még csukló-szorongatva állok a pult előtt, majd egy hirtelen mozdulattal elveszem a pultról papírjaimat. – Viszontlátásra! – köszönök Mici néninek, hátat fordítok, és túlvilági mosollyal lépek ki a hivatal ajtaján.
S azzal, hogy azon a ajtón kilépek hallom, hogy lelkem titokzatos termének ajtaja hatalmas zajjal csapódik meg mögöttem. Örültem a szerencsének, Machay Ilián.