36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas térBogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Szabó Abigél
INAKTÍV


író, újságíró
offline
RPG hsz: 8
Összes hsz: 8
Írta: 2020. január 6. 23:43 | Link

Daróczy Konrád


Kedd, reggel 10


Már jó ideje átköltöztem ide, mármint ami a papírmunkát illeti, de... nos voltaképp csak megvásároltam a házat és előadtam, hogy leköltözök. Aztán rájöttem, hogy a ház sehogy sem áll és sürgős felújításokra szorul, így a 2019 háromnegyede azzal telt, hogy renováltattam. Most pedig azt kellene elintézzem, hogy hivatalosan is itt lakhassak, tehát szükségem van a lakcímkártyám egy új példányára, de nem mellesleg a személyim is lejárt, úgy hogy kettő az egyben felkiáltással kénytelen-kelletlen, de el kellett jönnöm ide, a Mágikus Okmányok Részlegére, hogy gyorsan túlessek a procedúrán.
Aha, eljöttem. Fogalmam sincs, mi merre lehet, sosem jártam itt. A budapesti minisztériumban hamarabb megtalálom a sufnikat, mint itt egy feltehetőleg jellegtelen és unott arcokkal telezsúfolt okmányirodát. Földrengető sóhaj szakad fel a tüdőmből.
Őszintén? Évek óta egyre fogy és fogy a türelmem, az emberkompatibilitásom, a problémamegoldókészségem konvergál a nullához, és az emberi kapcsolataim majdnem nemlétezőre zsugorodtak. A szüleimmel tartom a kapcsolatot, és nagyjából ennyi. Lassan beszélni is el fogok felejteni, ha így haladok. A hangom már most is sokszor sokkal rekedtebb, mint régen, mert effektíve van, hogy napokon keresztül meg sem szólalok. Kivel beszélgessek? A négy fallal? Ha válaszolnának, az jelentene nagyobb bajt.
A portás rendkívül kedves bácsika, segített eltájékozódni, csak azzal nem számolt, hogy így sem fogom kiismerni magam. Jelenleg már tizedik perce bolyongok a második emeleten és nem tudom eldönteni, hova is kell bemennem. Ha két percen belül nem jutok dűlőre, hagyom az egészet a fenébe és majd máskor visszajövök, ha sikerül valakivel összeismerkednem, de nekem ehhez az idegöléshez egyáltalán nincs most kedvem, ahogy az ideges toporgásomat sem akarom tovább hallgatni. Mindjárt elkezdem rágni a körmöm!
Hozzászólásai ebben a témában
Daróczy Konrád
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 121
Írta: 2020. január 14. 20:54 | Link

Szabó Abigél

Nem mindenki örült különösebben annak, hogy ő lett a polgármester, azonban semmiféle választási csalásról nem beszélhetünk. Az tény, hogy az eredmény is alátámasztja a verseny szorosságát, azonban Konrádnak nincs benne a keze. Konkrétan neki nincs. Az ő keze máshová ér el, picit messzebb a falu néhány jelentéktelen lakosánál. Egyébként is nevetséges, hogy a se szó, se beszéd leköszönő polgármester ismét pályázott, majd a szavazók ismét megválasztották volna. De persze mindez már csupán történelem, senki sem tudná megmondani, miért és hogyan alakult így a történet.
Épp a hivatalban, legújabb bázisán flangál, egyik osztályt járja a másik után. Villám tempóban cserélődnek a részlegvezetők, neki csak olyan ember kell, aki képes az ő ritmusában intézni az ügyeket. Emellett feltett szándéka az intézményen belül is nem kis átszervezést végrehajtani, lévén kialakítása vetekszik a Mágiaügyi Minisztériuméval, ami egy ekkora faluban barokkos túlzásnak mondható. Teljesen logikátlan az egész felosztás, az egyszerű ember számára fontos irodákat pedig az isten háta mögé dugták, hogy lehetőleg az egész épületet végig kelljen járniuk, mire végeznek azzal, amiért jöttek. És az hagyján, hogy alig lehet bejutni, kifelé sem sokkal könnyebb az ember dolga. Ezért is nem lepődik meg rajta, mikor egy barna hajú nőt már harmadjára lát elsuhanni a folyosón, ugyanazokkal a tehetetlen, tévelygő léptekkel és tekintettel, amit már oly jól ismer. Maradjunk annyiban, hogy mindkettejüket megkíméli a további kínlódástól: ő beleszédül, ahogy nézi, az ismeretlen pedig valószínűleg teljességgel elvesztette az irány és térérzékét. Szokás szerint zsebre vágja kezeit, lassú, nyugodt léptekkel közelíti meg a tanácstalanul ácsorgót, s csak hozzá közelebb érve ébred rá, miért is voltak oly ismerősek ezek a vonások. No lám, egyesek a polgármesteri székig másztak, mások meg...
- Ne haragudjon, segíthetek? Abigél, jól emlékszem? - kedves tekintet, kedves mosoly, kedves kéznyújtás. Ez az ember egy főnyeremény is lehetne, ha nem tudnánk pontosan jól, mi rejtőzik a külseje mögött. Nem felejti el egy futó pillantás erejéig felmérni a rég nem látott barát állapotát: lesoványodott, szemei alatt karikák éktelenkednek, nyoma sincs annak a tűznek és életnek, ami annak idején átjárta egész lényét. Mi több, meg meri kockáztatni, hogy a nő totálisan összezuhant, ez viszont neki épp kapóra jön. Olvasta az újságokban azt a véletlen balesetet, mely a vőlegényét érte, de nem tulajdonított neki jelentőséget. Más nyomora nem az övé. - Bocsásson meg, Daróczy Konrád, még a sportprogramokkal kapcsolatos cikke írásakor találkoztunk - a cikk kapcsán, ami sohasem született meg. Határozottság, férfiasság, jó modor. Nem tolakszik közel, de nem is áll túl távol. Kék íriszei empatikusnak hatnak, ám ezt ne tévesszük össze a sajnálkozással! Sohasem tenné és értelmetlen is lenne. Ha azt közvetíti, mennyire nyomorult a másik, azzal nem ér el semmit.
Hozzászólásai ebben a témában

Szabó Abigél
INAKTÍV


író, újságíró
offline
RPG hsz: 8
Összes hsz: 8
Írta: 2020. január 14. 21:24 | Link

Daróczy Konrád


Akarva-akaratlanul is láthatóan összerezzenek a hirtelen hozzám szóló hangtól. Ha nem merültem volna el éppen a gondolataimban, tisztán hallhattam volna a közeledő, majd mellettem megálló léptek zaját, de így csak a saját szétszórtságomnak köszönhetem a meglepettségem. Amióta egymagam maradtam, képtelen vagyok összeszedetten és koncentráltan viselkedni. Utoljára talán a könyvem írásakor voltam képes egyhuzamban odafigyelni, de azóta csak ímmel-ámmal sikerült. Nem hiába jöttem vissza Új Zélandról is.
- Igen, jó napot... - Viszonzásul én is megfogom az ő kezét, de sokkal inkább tétovázva semmint magabiztosan. Semmivé foszlott az egykori határozottság és kiállás belőlem, s noha nem vagyok hetvenéves, a viselkedésem és az apátiám, a depresszióm miatt inkább tűnök halottnak semmint a harmincas évei elején járó fiatal nőnek.
- Honnan... - Érkezésem sincs befejezni a kérdést, hogy honnan ismer, mert egyrészt nekem is bevillan, hol találkoztunk (azóta rájöttem, hogy még a minisztériumi csevegésünk előtt is volt szerencsénk egymáshoz, mikor Daróczy interjút adott az első munkahelyemnek, egy női magazinnak, de szerintem akkor, ott egyikünk sem ismerte fel a másikat, hiszen csak futó interjú volt), másrészt ő is elmondja ismét a nevét és emlékeztet a mikorra és a holra.
Nagyot nyelek. Nem sokkal azután, hogy megkapartam a korrupciós ügyet, elvesztettem a majdnem vőlegényemet. Istenigazából már tényleg csak a lánykérés és az esküvő hiányzott volna; együtt éltünk, egyszerre keltünk és feküdtünk, összefonódott akkorra teljesen az életünk, amit valakinek vagy valakiknek sikerült egy délután alatt porig rombolni. Nem hiába nem emlékszem szívesen vissza már magára az egész minisztériumi szaglászásomra sem, mert mai napig meg vagyok győződve, hogy Zsolt részben miattam hunyt el.
- Daróczy úr, ismét találkozunk. Gratulálok a polgármesteri címéhez. - Bágyadt mosolyt húzok az arcomra és szándékosan eresztem el a fülem mellett a sportprogramos megjegyzést. Mindketten tudjuk, hogy valami sokkal nagyobb és ocsmányabb kimenetele lett annak a kutakodásomnak, amitől mai napig nem tudok szabadulni. Látszik, hogy valójában inkább feszült vagyok, de elnézve ezt a keszekusza kirendeltséget, szerintem Konrád is érti, hogy nem az ő személye okozza a feszültséget, hanem húszmillió egyéb indok.
- Meghökkentően nagy a hivatal ahhoz képest, hogy a falu még a mezővárosi címig sem küszködte fel magát. - Az élc és az irónia halovány zamata mostanra a személyiségem részévé vált. Négy éve gyakorlom megállás nélkül mindkettőt. - Ne haragudjon, de nem tudja véletlenül, hol tudnék okmányokat újíttatni? Őszintén szólva hamarabb találnék meg egy tűt a szénakazalban, mint hogy itt ráakadjak a megfelelő irodára annak ellenére, hogy ez nem is a főváros. - A mosolyt azért tartom, elvégre, ha szeretném azt a segítséget, nem illene pofákat vágnom.Pedig Isten a tanúm rá, helyből megy a torz mimikázás.
Utoljára módosította:Szabó Abigél, 2020. január 14. 21:58
Hozzászólásai ebben a témában
Daróczy Konrád
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 121
Írta: 2020. február 9. 00:44 | Link

Szabó Abigél

Határozottan meglepi az apátia, mely egyértelmű jellemvonásnak hat a nő esetében. Mikor utoljára találkoztak, közel sem volt ilyen, az éles váltás pedig az emlékezetében élő képhez képest kissé váratlanul éri. Illetve, ez csak részben igaz. Az újságok heteken keresztül cikkeztek a nő párjának haláláról, melyet egyértelműen véletlennek állítottak be, azonban Konrád teljességgel biztos abban, hogy rengeteg pénz cserélt gazdát a háttérben, hogy megóvják magukat a lebukástól. Sajnos, legyen bármilyen jó nyomozó is valaki, ha olyasmibe üti a pisze orrát, amibe nem kellene, számolnia kell azzal, hogy az ügyből csak lábbal előre távozhat.
Számára természetes, hogy felelevenítse személyét és találkozásuk időpontját, az illem is ezt diktálná, no meg nem mindenki emlékezhet az összes emberre, akivel találkozik élete során. Kiváltképp akkor nem, ha újságíró az illető. A dicséretre egy kedves mosolyt villant, bár ő maga tisztában van azzal, hogy ez jár neki. Begyűjti a gratulációkat, szerényen fogadja mindet, de nincs szüksége megerősítésre ahhoz, hogy tisztába kerüljenek a dolgok: kellett neki, megszerezte. Jelenleg itt kíván berendezkedni, még annak fényében is, hogy teljességgel tudatában van ama ténynek, nem fogja sokáig melegíteni Bogolyfalva polgármesteri székét. Sokkal nagyobb és fontosabb dologra hivatott, csak szüksége van némi gyakorlatra, hogy feljebb kapaszkodhasson. - Köszönöm, igazán kedves Öntől - a nőből áradó feszültség akár hátrálásra is késztethetné, azonban tekintve, hogy saját szemével látta bolyongani Abigélt a hivatal útvesztőjében, nincs szüksége különösebb megerősítésre a feltételezését illetően, hogy mindez nem miatta van. Valóban frusztráló az egész elrendezése az épületnek, ezért is kíván mihamarabb újításokat bevezetni. Elég kellemetlen, ha az ember a saját vadászterületén is tanácstalanul keresgél.
- Való igaz, indokolatlanul labirintusszerű, de ígérem, mire legközelebb hivatalos ügyben látogat ide, ez változni fog - egy halovány görbére még futja, de nem viszi túlzásba. Túl az irónián, amelyet igen nagy rutinnal gyakorol, a nőnek maximálisan igaza van. Azt persze nem teszi hozzá, hogy a mezővárosi jogcímnél lényegesen nagyobb babérokra kíván törni a helység méretét és megítélését illetően, de mégis ki az, aki egy viszontlátásnál rögtön feltárja kártyáit?
- Természetesen, de nem tudom garantálni, hogy nem tévedünk el együtt - kínosan vakarja meg tarkóját, bár mondanom sem kell, a hivatal alaprajza szinte a fejében nyugszik. Az első napon történt malőr hatására hamar világossá vált számára, hogy ki kell ismerje magát és nem csupán az épületben, hanem a faluban is. Noha magabiztossága lényegesen nagyobb az átlagos emberekénél indokoltabb módon, nem annyira elbizakodott, hogy elhiggye, odafigyelés és precizitás nélkül is megmaradhat pozíciójában. Kezével int, hogy induljanak, majd felveszi Abigél tempóját - akár egy úriember. - Mi szél fújta ide? Bevallom, nem hittem, hogy itt fogunk találkozni - érdeklődése cseppet sem tolakodó, hangsúlyával azt sugallja, hogy erre a kérdésre semmiképp sem kötelező a válasz. Persze mennyire ártatlannak tűnik kívülről, miközben csak arra megy ki a játék, hogy feltérképezze a másik szándékait. Nem úgy tűnik, mintha szaglászna, azok a változások, amelyek végbe mentek a nőben, amúgy is erősen megkérdőjelezik az ilyen és ehhez hasonlatos megmozdulások kivitelezését. Mégis, sohasem lehet eléggé óvatos.
Hozzászólásai ebben a témában

Szabó Abigél
INAKTÍV


író, újságíró
offline
RPG hsz: 8
Összes hsz: 8
Írta: 2020. március 10. 20:14 | Link

Daróczy Konrád


Az udvariassági körök után is képtelen vagyok felengedni. Mondhatni évek óta nem megy és egyre nehezebben és nehezebben viselem ismét az emberi közelséget. Volt egy emelkedően jó időszakom, míg Új-Zélandon laktam és dolgoztam, de most mintha ugyanolyan, ha nem nagyobb slunggal zuhannék vissza a depresszióm mélységeibe. Szép is az élet...
- Ez igazán megnyugtató. - Nem mondom ki inkább hangosan, mennyire terhemre van ez a sok udvariaskodás, de néha tény és való, megvonaglik az arcom. A türelmem jócskán megfogyatkozott, de a beszélgetés folyásával indokolatlanná válik a felesleges feszültségem; amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan illan el, hiszen már ráfordultunk egy olyan témakörre, ami konkrétan érdekel és érint: Konrád segít nekem eligazodni ebben a labirintusban.
- Legalább önt elkezdik keresni legrosszabb esetben. Feltűnne, ha a polgármester hiánycikké avanzsálna. - Eléggé túldramatizáltnak érzem ezen a ponton a saját hisztizésem, de az ironikus humort nem hagyhattam ki.
-[Elhiheti, én sem gondoltam volna, hogy önt ide fújja a szél a nagyvárosból. - Végre-valahára megenyhül az arckifejezésem és még ha bágyadt is, de őszinte mosoly terül szét az arcomon. Ezen a ponton sok mindennel kapcsolatban feladtam a hadakozást és néha sejtem, hogy Konrád ugyanaz a kategória, akik miatt elveszett a lehetőségem a megszokott, gyönyörű életre, ebben a pillanatban ez sem érdekel. Voltaképp hosszú ideje semmi sem érdekel.
- Saját magam még csak-csak megértem, de ön itt nagyobb kuriózum az egyenletben. De, hogy válaszoljak a kérdésére, nemrég ideköltöztem és most lakcímkártyát kell változtatnom, meg új személyit igényelnem, mert a régi lejárt. Csak sajnos mindezt személyesen kell. Ha minden két kattintás volna, mint a mugliknál, hátradőlnék és relaxálnék, de így kénytelen voltam ebbe a mágus Jumanjiba bekeveredni. - Egyáltalán nem vagyok biztos benne, hogy Konrád tisztában van-e a Jumanji fogalmával. Mondjuk nem is érdekel.
- Úgy hogy, Polgármester Úr, ügyelő szemei eggyel több lakóra vigyázhatnak ebben a poros falucskában. A tisztesség kedvéért mondjuk nem is olyan kicsi, hogy igényelje a kicsinyítőképzőt. - Végre bekapcsolt az adaptációs üzemmódom, azaz próbálok belefolyni a beszélgetésbe és nem teljesen némán tűrni az emberi jelenlétet. Ha minden jól megy, úgy távozhatok a helyszínről, hogy többé-kevésbé normálisnak fogok tűnni.
Hozzászólásai ebben a témában
Daróczy Konrád
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 121
Írta: 2020. április 20. 03:12 | Link

Szabó Abigél

Nem tudja nem észrevenni a rezignáltságot, mely árad a nő szavaiból. Konrádot sem mulattatja jobban a bájcsevej, mint a másikat, mégis szükségét érzi, minden ember erre vágyik, ettől normális egy hivatalnok. Udvariassági körök jobbra, udvariassági körök balra, így nem tűnik fel, mennyire ellenére van pozíciójának ezen része mások számára. Pedig, ha tudnák…
- Azért kíváncsi volnék, hányan hiányolnának. Néhányan már a megválasztásomkor a leváltásomat akarták - szórakozottan mosolyogva mondja, láthatóan nem hatja meg ez a tény. Sokan talán aggodalmaskodnának egy ilyen piszlicsáré ügy miatt, de nem úgy a férfi. Nem is akarja takargatni, mennyire hidegen hagyja a köz néhány renitens elemének tiltakozása: ha már bizonyítottan káros elem lesz, úgy helyt ad mindennek, azonban addig, míg ez be nem következik, nem ad a lázadók véleményére. Ettől még látja a cselekedetek hátterét, hisz volt egy megszokott, jól ismert, biztos közeg, amit most felváltott a bizonytalan, mivel nem csupán a polgármester személye, de a Tanács teljes egésze, ahogyan a Hivatal is csere és reform elé nézett. Mindig jobb az ismert rossz, mint az ismeretlen, tartja a mondás, s ennek igazságtartalma remekül megmutatkozott.
- Annak idején én sem hittem, hogy pont Bogolyfalva élére kerülök majd, gondolom nem lepem meg, ha azt mondom, valami nagyobb kaliberű kihívásra számítottam. No nem mintha ne lennék elégedett ezzel is – úgy véli, Abigél pontosan fogja érteni minden szavát, nem fog mögé egyebet magyarázni. Mi több lényegesen hihetőbb, hogy a nagyvárosi létforma után idegennek érzi magát a falusi közegben, annak ellenére is, hogy a küszöbön van várossá alakulásuk napja. Attól a tény még nem változik: a falu jelenleg egy porfészek.
- Bevallom, irigylem a muglik technológiáját ilyen téren. A Minisztérium egyelőre elzárkózik minden hasonló fejlesztéstől, pedig nekik aztán igazán nem kéne, hogy gondot okozzon néhány felrúnázott számítógép – nem kérdés, hogy a muglik témakörében akad néhány szava, bár tudása közel sem olyan kiterjedt, mint azoknak, akik behatóbban tanulmányozták azt. Nem is kívánja szakértő hatását kelteni, igazat viszont szívesen ad, ha az megilleti a nőt. – Örülök, hogy bővül a közösség. Ha pedig a falucska szónál tartunk, nagyon remélem, hogy már nem sokáig kell ezzel a jelzővel illessük a települést – nem titkolt szándéka a cím megváltoztatása, a kampányidőszakban is sokat beszélt erről. Sajnálatos módon ez a kampányidőszak nem kavart akkora port és nem is visszhangzott eléggé ahhoz, hogy ne gyanúsítsák meg választási csalással. Ez lenne ám a szaftos pletyka Abigél számára, talán még az újságírói kedve is visszatérne, ha másért nem, hát a híresztelő személyének felgöngyölítése érdekében. Talán csak a férfi téves elképzelése szüli a bizonyosságot, hogy a maga kedvére tudná marionett bábuként mozgatni a nőt egy nagyobb hírverés reményében. Aki egyszer újságíró volt, örökre az marad.
- Na de induljunk, emlékeim szerint az okmányiroda a folyosó végén van balra, majd még egyszer balra és végül jobbra – ez könnyed mozdulattal mutat Abigél háta mögé, de nem olyan gyermeki, kinyújtott mutatóujjas módon. Éppen csak jelzés, akárha előre engedné a csinos, vékony alakot. Ha kicsit összeszedné magát és régi fényében csillogna, még talán állást is ajánlana neki Konrád, de hát ez csak amolyan spekuláció.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas térBogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház