36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas térBogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Éjféli Veréna
INAKTÍV


Phoenix
offline
RPG hsz: 211
Összes hsz: 268
Írta: 2020. január 3. 06:52 | Link

Az új Polgármester


Kinevezése gyors volt. Hamar be kellett tölteni az Erik után maradt űrt a település élén. Érthető. A vezetés stabilitása fontos. Számomra viszont az fontosabb, hogy ezek után még szükség van-e a munkámra. Az iskolában már elfoglaltam a helyem, de ha kell itt is tudok vállalni másodállást. Minden a mai elbeszélgetésemen múlik az új Polgármesterrel. Egyszerű fekete kosztümömben, szolid sminkkel és hosszú vörös hajamat leengedve sétálok irodája elé, hogy azután bekopoghassak ajtaján. Szemeim fáradtak, arcom fehér és vértelen. Nincs se éjjelem se nappalom azóta a karácsony közeli délután óta. Gyász és bűntudat keveréke örvénylik bennem. Rengeteget sírtam már. Ha a könnyeimmel eltörölhetném azt a véres napot, akkor ő még mindig élne. De nekem még most is rettegnem kellene tőle. Ennek talán így kellett lennie...Felfognom is nehéz még mindazt, ami történt. Egy dolgot pedig azóta sem sikerült megértenem. Miért tette? Talán sosem fogom megtudni...Talán mindig is erre készült? Talán akkor jutott eszébe úgy cselekedni, mint nekem aképpen, ahogy én tettem amit tettem...Bár tudnám...Gondolataimat igyekszem visszaterelni hétköznapi medrükbe. Itt állok az ajtó előtt, bebocsátásra várva. De megbocsátást vajon kapok-e valaha? Érdemlek-e egyáltalán? Ezt csak az Idő döntheti el és a Sors. Most arra kell törekednem, hogy tovább tudjam élni az életem. Nélküle. Az örökös félelem és rettegés nélkül. Rab voltam és immár szabad lettem. Nagy árat fizettem és lehet sohasem fogom tudni megélni ezt a szabadságot, amiért annyit szenvedtem. Könnyek szöknek a szemembe, de gyorsan letörlöm őket. Nem kell még több nyilvánvaló jel, hiszen így is látszik rajtam, hogy bánat gyötri lelkemet.
Hozzászólásai ebben a témában


Daróczy Konrád
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 121
Írta: 2020. január 5. 12:26 | Link

Éjféli Veréna

Polgármesterként első dolga volt újragondolni a Bogolyfalvi Tanács létezését. Ez alapvetően egy olyan kör kell hogy legyen, amely a falu érdekét szolgálja, mivel azonban a tagok többsége már a környéken sem tartózkodik, így egyszerűen nem kellett mást tennie, mint eltávolítani mindenkit ezen társaságból. Sokan talán drasztikusnak neveznék a módszereit, azonban gyökerestől kívánja elpusztítani a nem odaillő elemeket. Az ő kis játszóterén kizárólag olyan emberek tevékenykedhetnek, akiket ő arra alkalmasnak tart, aki pedig kiesik e pikszisből, annak le is út, fel is út.
Így hát nem meglepő, hogy titkárnőjének sorsáról is határoznia kell. Elődje, a nagyra becsült Wittner Erik, egyáltalán nem válogatta meg azokat, akikkel együtt dolgozik, ebből kifolyólag az elégedetlenség hangjai töltötték meg a tanácstermet. Azt a tanácstermet, melyben sem tagok, sem értelmes emberek nem akadtak. Számára ez elfogadhatatlan. Ennek tükrében nézett Merkov Szkilla - vagy nevezzük inkább Éjféli Verénának? - körmére, s amit talált, sok mindent volt, csak épp biztató nem. Az auror egy igen pletykás népség, ha pedig a polgármester kér ki erkölcsi bizonyítványt, ott végképp nem hazudhatnak. Így derült fény arra, hogy a nő egészen egyszerűen szíven szúrta férjét, aki még csak rá sem támadt, tehát önvédelemnek sem nevezhető cselekedete. Noha Konrád alapvetően sem az erőszakot, sem a cél által szentesített eszközöket nem veti meg, gondolnia kell renoméjára: nem tarthat maga mellett olyan embert, aki gyilkosságot követett el. Zlatan mindent elmondott, mondhatni csiripelt, akár egy dalos madár, így pedig Konrádnak volt lehetősége szépen összeszedni mindazokat, az egyébként teljesen jogos érveket, amiket Veréna ellen fel lehet sorakoztatni. A megbeszélt időpont előtt már íróasztala mögött ül, s a rajta hagyott aktákat és anyagokat olvasgatja. Érkezett néhány füles ugyanis, kik lehetnének alkalmasak egy esetleg tanácstagi posztra, ő viszont nem fog megbízni akármilyen jöttment embert. Neki szakemberek kellenek, akik a maguk területén képesek megfelelő ötletekkel és tervekkel előállni, ezeket pedig zokszó nélkül kivitelezik is, ha arra kerül a sor.
- Fáradjon be - hangja nyugodtan cseng, nem kiabál, épp csak annyira hangos, hogy odakint is kristály tisztán érthetőek legyenek szavai. Nem kel fel székéből, helyette azonban becsukja az előtte heverő dossziét, hogy végül felkönyökölve összekulcsolt kezein támassza meg állát. Nem örül ennek a beszélgetésnek, de nem is hatja meg különösebben, inkább csak untatja a tény, hogy ilyesmire kell pazarolnia egyébként drága idejét. Ebből persze kifelé vajmi kevés látszik, sem arca, sem tekintete nem árulkodik arról, mennyire semmitmondó számára ez a találkozó. Ha Veréna beljebb lép, felkel székéből, hogy asztala mellett ellépve kézfogásnyira csökkentse a távolságot. - Kérem, foglaljon helyet - mosolya kedves, hangja pedig lágy, az unásig játszott szerep nem megerőltető számára. Empátiát mutatni valaki iránt, aki még csak a sakktábládon sincs, nem könnyű feladat, ellenben szükségszerű. Hogy is ne volna az? Még a végén szörnyetegnek tartanák.
Hozzászólásai ebben a témában

Éjféli Veréna
INAKTÍV


Phoenix
offline
RPG hsz: 211
Összes hsz: 268
Írta: 2020. január 6. 06:54 | Link

Polgármester úr


A várt engedélyt megkapom. Így belépek az ajtón, majd a férfi felkel ültéből és kezet ráz velem. Valódi nevemen mutatkozom be neki. Furcsán idegen még mindig kiejtenem, de hiszem, hogy eljön az a nap, amikor örömmel és nyugalommal pereg majd ki ajkamon. Közben a férfi hellyel kínál és mindketten leülünk. - Nem rabolnám feleslegesen az idejét Daróczy úr, így ha meg nem sértem azonnal a tárgyra térnék - tartok egy pár pillanatnyi szünetet, majd folytatom - Tehát azt szeretném kérdezni, hogy: Igényt tart-e a munkámra a továbbiakban, mint személyi asszisztens? - várakozón emelem kék szemeimet a velem szemben ülőre. Sejtésem sincsen mit felel majd. A megérzéseim nem épp biztatóak, de talán annak is úgy kell lennie, ha nem alkalmaz tovább, hiszen az iskolai munkám is elég ahhoz, hogy fenntartsam igen alacsony igényű életemet. Ráadásul ott nem elvárás az elegáns öltözék így nem kell újabb és újabb ruhákkal terhelnem a szekrényemet. Az már egészen más kérdés, hogy a hivatali munkám jobb rálátást engedett a velem kapcsolatos kutatások menetére. De erre a körülmények fényében szükségem már valójában nincsen. Károly már nem üldöz. Már nem kell rettegnem a haragjától. Félnem attól, hogy mit tesz velem, ha rám talál. Isten látja lelkemet a halálát sosem kívántam, de nem hagyott más kiutat. Tudom, meg fogok még fizetni a tettemért, de hiszem, hogy ha feltárom az emlékeimet és mindent megmutatok ami odáig vezetett, akkor értelmet nyer a cselekedetem. Mindaddig pedig, míg erre sor kerül, próbálom élni az életem. Újjáépíteni legalábbis a romokra valami olyat, ami hasonló hozzá. Figyelmemet tehát most fókuszálom és várom az új Polgármester ítéletét.
Hozzászólásai ebben a témában


Daróczy Konrád
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 121
Írta: 2020. január 20. 16:13 | Link

Éjféli Veréna

Nehéz idők nehéz döntéseket kívánnak, tartja a mondás, ez azonban nem igazán igaz Konrádra. Mi több, egyenesen nevetséges, hogy bárki elhiszi, a férfit érdekli egy olyan dolgozó sorsa, akiből nem húzhat hasznot. Egy gyilkos. Noha a kéj utáni vágya arra sarkallná, hogy a történtek ellenére becserkéssze az űzött vadat, aki épp szabadulna béklyóitól, türtőztetnie kell magát és emlékeznie arra, miért is ülhet ebben a székben. A tojásdobálók sorsa sem eldöntött még, Bogolyfalva mihaszna fattyai nyomoznak az ügyben, egyelőre nem túl sok eredménnyel. Ebből is látszik, hogy nem pusztán épületeket és posztokat, de komplett részlegeket kell újragondolnia, s nem árt, ha első helyen a rend őreit tartja majd.
- Nem rabolja, igazán, hiszen ezért is tettem szabaddá magam - szívélyes, de cseppet sem mű hatású ez a kedvesség. Tagadhatatlanul hatásos, bizalmas légkört kelt a helyiségben, melyet csak tovább kíván fokozni az ismert részletek teljes feltárásával. Veréna, noha erősnek mutatja magát, meg van törve, látszik rajta, hogy gyötri tettének következménye, s bűntudata lényegesen erősebb, mint amit képes volna vállán cipelni. Ilyenek az emberek, remélik, hogy az idő könnyebbé tesz mindent, este viszont, amikor egyedül maradnak saját magukkal, széttépi őket bűneik terhe. Milyen érdekes, nemde? A mártír szerep, a saját maguk sajnálása mennyivel erősebb a racionalitásnál, az egyszerű ténynél, hogy a gyilkosság pillanatában valójában kéjes öröm, elégedettség és nyugalom járta át testüket. Az adrenalin dübörögve száguldott ereiben, pupillái kitágultak, idegei pattanásig feszültek, majd a meleg vér elöntött mindent. Valójában minden gyilkos élvezi, akik viszont gyarló emberek, végül meggyőzik magukat, hogy tettük rossz és elítélendő. Milyen kár.
- Megrázó híreket kaptam Önnel kapcsolatban és, mielőtt bármit is döntenék, mindenképp beszélni szerettem volna az ügyről, remélem nem bánja - micsoda hatásvadász indítás! Az ártatlanság vélelme és hasonló ízléstelen maszlag, ami az embereket meghatja. S mit lát a gyanútlan áldozat? Ez az ember egy kincs, nem a pletykákra hallgat, hanem személyesen kérdez, meghallgat minden oldalt. Hát hogyne. - Igaz, hogy Ön megölt egy embert? - a szavak, akárha a bíró csapna kalapácsával az ítélőszéken, úgy sújtanak le kettejük közé, s a feszültség pillanatok alatt tapinthatóvá válik. Konrád arca egyértelműen zavart és hitetlenséget tükröz, talán némi idegességet, míg mélyen legbelül mosolyogva figyel minden apró rezdülést. Tudni akarja, mit élt át a nő, talán egy kicsit kínozni is. Ennyi szórakozás kijár neki.
Hozzászólásai ebben a témában

Éjféli Veréna
INAKTÍV


Phoenix
offline
RPG hsz: 211
Összes hsz: 268
Írta: 2020. január 26. 09:49 | Link

Polgármester úr


Különös lény az ember. Ha bánat sújtja, vész terheli, lelke akkor mutatkozik meg legőszintébb valójában. Azokban az időkben láthatóak gyengeségei, de erősségei is egyúttal. Számomra nem a menekülés és bujkálás évei, mint inkább az eltelt néhány hét jelentették ezt az időszakot. A munkaalkoholizmusba menekülés és olyan tulajdonságok felfedezését magamban, melyekről mindeddig azt hittem nem részeim. Azonban amiknek eddig is birtokában voltam még jobban felerősödtek bennem. Ilyen az állhatatosság, de főleg a gyanakvás. Így amikor a férfi kedvesen biztosít, hogy rám szánja idejét, elmémben már viharfelhők gyűlnek az eddig sem épp ragyogó kék égre. Talán szemem össze is szűkül, de ez a kifejezés a másodperc tört részén át látható csupán. - Köszönöm - biccentem meg finoman felé fejem, majd Daróczy úr folytatja. Szavai megértést sugallnak az első pár mondatban, ám mintha mégis valójában már ítéletet mondana felettem. - Forrásai bizonyára azt is elmondták önnek, hogy az üggyel kapcsolatban egy legilimenciára specializálódott aurornak már vallomást tettem - reagálok szomorúan. Porcelán-fehér arcom komor-szép vonásai még hangsúlyosabbakká válnak. Szinte tudtam, hogy ez az egész ügy nem úgy jut napvilágra, ahogyan valójában történt. Az elferdített hírek, a félinformációk csapdájában vergődik az Igazság. Ideje rendet tennem - A férjem évekig bántalmazott engem - kezem magyarázatomat és ugyan egyszerűbb lenne a jegyzőkönyvet a kezébe adnom, amit magammal hoztam, inkább szóban adom tudtára mi is történt azon a pár héttel ezelőtti havas napon a temetőben - Megszöktem tőle és álneveken életem annak tudatában, hogy kutat utánam szüntelen, felhasználva minden eszközt, mely a rendelkezésére áll - mélyet sóhajtok, ahogy egymás után szakítom fel a szívemen alig hegedő sebeket - Itt, Bogolyfalván rám talált. Próbáltam megértetni vele, hogy el akarok válni és, hogy hagyjon engem békében élni, de ő csak azt hajtogatta, hogy nem és nem. Mert az övé vagyok és soha nem szabadulok meg tőle...Mivel neki teremtettek, a tulajdona vagyok és örüljek, hogy megbocsátja a szökésemet - a súlyos szavak, mint gyöngyök peregnek természet által vöröses árnylatú ajkaim közül, hiszen könnyeim már nincsenek, mik ezt megtehetnék - Kétségbeesésemben nem láttam más kiutat, mint kikényszeríteni a rólam való lemondást azzal, hogy... - elakad a szavam. Útját állja a magamtól való elborzadás, ám mégis beszélnem kell tovább - Alkut ajánlottam neki. Életért életet. Leszúrtam a férjemet, de végül ő magát ölte meg - nem tudom folytatni. Ennél több hang már nem tud átjutni kiszáradt torkomon. Lelki szemeim előtt leperegnek újra annak a borzalmas néhány percnek a képei. A rettegés szülte mozdulat, ahogy erőmnek erejével beledöföm a mellkasába a késemet...Az ütés, amivel ellökött magától, hogy azután kihúzza a pengét és letörölje a markolatot...A megannyi hasztalanul elzokogott varázsige amivel annak ellenére meg akartam menteni, hogy az volt az utolsó szava, hogy "Fuss!". Legszívesebben most futnék, de már nem lehet. nincs hová és nincs miért. Kettőnk története körbe, ádáz fogócskánk véget ért. Csak abban bízhatok, hogy a legilimentor által látottak elegek lesznek ahhoz, hogy mások számára értelmet nyerjen az amit tettem. Vállalom a veritaszérumos kihallgatást is, ha a sors úgy hozza. Azonban a saját magamnak való megbocsátás sosem fog menni és sohasem leszek már ugyanaz többé.
  
Hozzászólásai ebben a témában


Daróczy Konrád
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 121
Írta: 2020. április 20. 03:12 | Link

Éjféli Veréna

De még mennyire, hogy elmondták, ahogyan azt is, hogy csak részben adnak helyt a tett jogosságának. Több évnyi bántalmazást és újabb pár évnyi üldözést vehetünk alapos indoknak, azonban tekintve, hogy Károly aznap este nem ártó szándékkal érkezett, vagy ha volt is neki, ezt nem fejezte ki tettekben, nem adhatnak alapot az önvédelemre. Sem a vád, sem a védelem pontjai nem megingathatatlanok és igen hosszú időbe fog telni, hogy valamerre billenjen a mérleg nyelve. Azért is érdekes a nő helyzete, mert nem sokkal korábban egy másik feleség vetett véget férje életének, noha ott a szituáció jóval egyértelműbb volt: a bántalmazott, agyonvert Drinóczit a saját eleme védte meg, mely kikerült az irányítása alól. Hogy melyik a jobbik eset, az vitatható, a polgármester csak annyit észlel, hogy szívesen végignézte volna mindegyikük szenvedtetését – még akkor is, ha eme bűnös vágya örökké rejtve marad.
A kijelentésre, mely szomorúságán túl kissé vádlónak is hat, tekintete megremeg. Mintha csak sajnálná az imént kiejtett szavakat, mintha tisztában lenne azzal, mennyire fájhat Verénának a tény, hogy ismét előhozakodnak ezzel az üggyel. Márpedig igen sokáig fognak még hasonlóképp tenni, s az, hogy a munkáltató felelősségre vonja alkalmazottját, szem előtt tartva, hogy hivatali pozícióban a büntetlen előélet kiemelten fontos, bizonyosan megérthető.
- Nem szabadott volna, hogy ilyesmi megtörténhessen. Riasztónak tartom a lehetőségét annak, hogy valakit a házasságában akár lelkileg, akár fizikailag bántalmazzanak – a szürkés íriszekben indulat gyűl, hangja is kissé elfojtott, kívülről a nő csupán annyit lát, hogy a tény felbőszíti Konrádot. A látszat persze most is csal, ahogyan mindig. A férfi semmi perc alatt tenné meg ugyanezt, ha úgy vélné, érdekei ezt diktálják, mi több, így hozhatja ki a legtöbbet egy adott helyzetből. Nem kenyere a nyílt agresszió, hiszen annak nyoma van, kiderülte pedig az eddig elért eredményeit kockáztatná, ellenben vannak az életben olyan elkerülhetetlen dolgok, melyek következményeket vonnak maguk után. Egy engedetlen asszony, a feleselés, ha olyasmibe üti az orrát, ami nem rá tartozik… Senki sem várhatja el, hogy büntetlenül elviseljék, ahogyan azt sem, hogy másra kacsintson. Ez is nézőpont kérdése: Konrád renoméjával és pozíciójával még csak a látszatát is el kell kerülniük, hogy jövendőbeli felesége ilyesmit tegyen – sajnos bármennyire is ágál ellene, tudja, hogy egy ponton túl elkerülhetetlenné válik a családalapítás, hiszen ettől lesz valaki normális a mai világban. Miért bízna meg bárki egy politikusban, ha annak sem jelene, sem jövője nincs? A magánélet igenis számít, sokkal jobban, mint szabad lenne.
- Nézze, nem szeretném Önt lehetetlen helyzetbe juttatni – az ilyen kezdetű mondatokból süt az empátia, csak az a baj velük, hogy általában követi őket egy „de”. Most sem lesz ez másképp, mégis, valamivel hosszabb hatásszünetet hagy, hogy érezhető legyen belső, nem létező vívódása. Hisz hogy is akarhatna belerúgni egy ilyen megtört, ártatlan teremtésbe, mint amilyen Veréna is? A férfi, bár nehéz lenne külső szemlélőként megállapítani, maga a megtestesült gonoszság, s erről csak az tudna egyértelműen nyilatkozni, aki szemtől szemben állva vele megtapasztalta. – Az volna a legjobb, ha továbbra is alkalmazásban állhatna, mint titkárnőm, hiszen a munkájával maradéktalanul meg vagyok elégedve. De sajnos a szabályok kötik a kezemet. El kell bocsátanom, mivel az erkölcsi bizonyítványa ennek fényében nem makulátlan – hangjából keserűség, sajnálat hallatszik, vállai is megereszkednek, mintha a törvény nehéz súlya ülne rajtuk. Nem mintha nem állna jogában némiképp a maga képére formálni ezeket, s ne lenne pénze, hogy mindez ne okozzon gondot, mégsem teszi meg. Ahogy említettem: renomé. Nem alkalmazhat egy gyilkost, még akkor sem, ha ettől irgalmasnak hat a sok kegyetlen politikus között. Még akkor sem, ha tudja, igába hajthatná őt is. Még így sem.
Hozzászólásai ebben a témában

Éjféli Veréna
INAKTÍV


Phoenix
offline
RPG hsz: 211
Összes hsz: 268
Írta: 2020. április 20. 13:46 | Link

Polgármester úr


Semmi sem esik rosszabbul mostanában mint az üres sajnálat. Talán még rosszabb, mint a nyílt színű elutasítás vagy épp a gyűlölködés. Az új városvezető pedig mintha épp ezt tenné. Megérteni nem tudja a helyzetemet, hiszen valószínűleg sosem emelt kezet rá senki, vagy sosem kényszerítette vágya ellenére egy olyan ember a vele való hálásra, akitől undorodik és fél. Sosem imádkozott zokogva a zuhanyzó kövére görnyedve, hogy csak ne legyen várandós attól a szeméttől, aki épp azért rúgott épp az előbb a bordái közé, mert egy steril lotyó, akit nem lehet felcsinálni. Aki nem lépett a cipőmben, az nem tudja milyen úton jártam, fut át az agyamon, ahogy hallgatom a velem szemben ülő a férfit. A leírt szavak a valóságnak csak szürke másolatai. Mert az betűbe szedve, hogy "kétségbeesés" az olvasója torkát nem szorítja úgy össze, vagy készteti elméjét arra, hogy jellemét és józanságát feladva el tudja szánni magát arra, amit tettem. Az pedig akkor is tény, akárhogyan is csűrik csavarják, hogy bár le én szúrtam Károlyt, ami bűn, de a halálba magát taszította, azzal, hogy kihúzta a kést. Képes lettem volna meggyógyítani. Volt alkalmam megtanulni, hogyan kezeljek sebeket, tüntessem el ütések és horzsolások nyomát. Ha Károly akkor belemegy, hogy szabaddá tesz engem, még ma is élhetne. Ki is itt a valódi bűnös? Talál sosem dől el, mert minden éremnek két oldala van. Az viszont kiderült, ahogy számítottam is rá szívem mélyén és józan eszemmel, hogy felettem már a Polgármester meghozta a maga ítéletét. - Köszönöm az őszinteségét - mondom és biccentek is hozzá, megőrizve higgadtságomat. Itt nincs helye hisztériának. Voltam ennél már sokkal rosszabb helyzetben is és nem vagyok az a fajta ember, aki feladja - Teljes mértékben megértem a döntését. Ha megbocsát, nem is rabolnám tovább az idejét - ahogy ez a mondat elhagyja a számat felemelkedem ültömből és onnan folytatom tovább - Minden jót kívánok önnek és sikerekben gazdag mandátumot! - kezem búcsúzóul kézfogásra nyújtom, s ha elfogadja röviden megrázom egy halvány mosollyal, majd határozott léptekkel hagyom el az irodát és kötök csomót életszövedékem ezen befejezett szálára.
Hozzászólásai ebben a témában



Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas térBogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház