36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas térBogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Márton László
Speciális karakter, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 187
Összes hsz: 305
Írta: 2019. november 23. 16:38 | Link

Zlatan

Elegánsba vágta magát. Mármint nem nagyon elegánsba, csak körülbelül úgy, mint mikor az ember fiát fogja anyu, aztán szépen felöltözteti, mert "valahogy mégis csak nézz már ki, fiam". Viszont ez most nem egyszerű kiruccanás ám, bizony, neki most küldetése van! Lehet, van olyan gyerek, aki unalmas házi feladatként élné meg, de nem így Lac.. Leo, aki pont úgy vette fel a szemüvegét, pont úgy egy kis jegyzetfüzetet tart a kezében és pont olyan elszánt arccal lézeng a hivatal előtti téren, a ki-bejárat közelében, mintha komoly oknyomozó riporteri munkát végezne.
- Elnézést kisasszony! - Komoly arckifejezéssel feltolja mutatóujjával a szemüvegét az orrnyergén, ezzel céljai szerint növelve az intellektuális megjelenés szintjét. Valójában inkább hat úgy a mozdulatsor, mintha viszketne az orra.
- A varázsvilág bűnüldözőjeként hajlandó lenne válaszolni néhány kérdésre? - teszi fel a kérdést egy kiskosztümbe öltözött fiatal, huszonéves lánynak, aki csak zavartan felemeli a kezeit, azzal mentegetőzve, hogy csak gyakornoki állást végez. Erre Lac Leo értetlenül pislog csupán, mint aki nem érti, pontosan mit is takarhat a gyakornokság, de aztán elhangzik a mindent egyértelműsítő kulcsmondat "én csak kávét főzök".
- Eh. - Rajtakapja magát a csalódott hangon. - Mármint, ühm, bocsi, akkor mindent, őő jó utat. Vagy ilyesmi. - Csak úgy sikít róla az "ááá, ez tök ciki volt" életérzés, ahogy vesz egy száznyolcvan fokos fordulatot és visszalézeng a bejárathoz közelebb. Következőnek valaki olyat fog tuti megszólítani, aki magas és férfi és pont úgy néz ki, mint aki tud embereket menteni.
Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Zlatan
INAKTÍV


A hibád
offline
RPG hsz: 194
Összes hsz: 308
Írta: 2019. november 23. 19:10 | Link

Márton Lac Leo x bejön a szemcsid



Annyira feleslegesek ezek a pofavizitek. Kéthavonta bejövök ide, és mint valami fogyatékos válaszolgatok pár kérdésre, és amúgy ez mennyire jó, mert legalább nem a Minisztérium központjába kell mennem, hanem el tudjuk intézni itt is, és legyek hálás, amiért nem rángatnak. Hogyne, majd hálás leszek akkor, amikor ezeket a felesleges köröket végre lefutjuk, és nem csak egy helyben totyorgunk, mint valami degeneráltak. Mert ez a kéthavi vizit elméletileg arra kell, hogy biztosak legyenek abban, hogy a képességem miatt nem borul meg az elmém, és nem kezdek el éjszakánként embereket ölni én is, csak úgy a hecc kedvéért. És annyiszor elmondom nekik, hogy inkább beszélgetek a halottakkal, mintsem velük, de nem hatja meg őket és felteszik ugyanazokat a kérdéseket, amikre ugyanazt a választ adom, mint az előző vizitnél.
Fáradtan lépek ki a friss levegőre, meg hálásan, mert ugye nem kellett bemennem a Minisztériumba legalább, mennyire édesek. Arcomat megdörzsölöm, és alig várom, hogy csak hazaérjek és lefeküdjek, mert valamiért most az az érzésem, hogy az álmok elkerülnek és talán tudnék aludni pár órát. Mekkora felüdülés lenne, szent Merlin! Legjobb napom lenne ever, ha ez valóban megtörténne. Nyúzott arccal és fáradt tekintettel indulok el lefelé a lépcsőn. A hangra oldalra nézek, de végül nem tulajdonítok nekik nagyobb figyelmet, mert a kissrác nem tűnik valami veszélyesnek, ahogy a vele beszélgető lány sem. A lépcsősor közepén állok meg, tekintetem a srácról és a lányról az utcám felé siklik, de valamiért nem akaródzok hazamenni. Pedig érzem, hogy itt van a lehetőség, egy kiadós, három órás alvásra, de nem. Nem visz rá a lélek. Mélyet sóhajtva veszem elő zakóm belső zsebéből a cigarettatartó dobozt és puhítok meg egy szivarkát. Rendesre nincs idő, és most türelmem sem lenne hozzá, így ez pont megfelelő.
Kattan az öngyújtó, a szivarka vége felizzik. És most? Aludjak vagy rúgjam rá valakire az ajtót, hogy igyunk?
Hozzászólásai ebben a témában

Márton László
Speciális karakter, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 187
Összes hsz: 305
Írta: 2019. november 23. 20:16 | Link

Ombozi Zlatan

Lassan kifújja a levegőt, ahogy egy pillanatra megáll egy helyben. Ma már nem ez volt az első sikertelen kísérlete, és ezt végig is nézték páran. Körülbelül fél órája megszólította egy kedves idős bácsika, hogy mit is csinál pontosan, de nem tudott sokmindent kezdeni a "házi feladatot" válasszal. Aztán sem, hogy elmagyarázta, mi a szitu. Ezalatt a rövid levegővétel alatt látja meg a lépcsőknél elidőző Zlatant, aki mit ad isten, egész magas, egész masszív testfelépítésű, férfi és pont úgy néz ki, mint amit az előbb megszabott magának, mint szempontrendszer a következő kísérletéhez.
Na! Neki aurornak kell lennie! Pont úgy néz ki, mint egy auror; ott áll, ahol egy auror állna (az itteni kirendeltség bejárata előtt), úgy áll ott, mint egy auror (vagy mint egy noir film főszereplője csak színesben) - akkor biztosan auror. Izgatottan rámarkol kis jegyzetfüzetére és elindul felé. Ahogy a közelébe ér, megköszörüli a torkát halkan majd nagy levegőt vesz és picit kipirult arccal elmondja a ma már jól begyakorolt mondatot:
- Jó napot, a nevem Márton László. A varázsvilág bűnüldözőjeként hajlandó lenne válaszolni néhány kérdésre? - Nagyon látszik az igyekezet arra, hogy hivatalos és professzionális legyen, csak hát képpen a tény, hogy egy 10 éves kisfiú, némileg ront az igyekezeten. Ettől függetlenül büszkén felszegett fejjel és elszántan teszi fel az első kérdést.
Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Zlatan
INAKTÍV


A hibád
offline
RPG hsz: 194
Összes hsz: 308
Írta: 2019. november 23. 21:26 | Link

Márton Lac Leo x bejön a szemcsid



Fontos kérdés ám, hogy az ember aludjon, megkockáztatva azt, hogy mégis kiabálva kel, vagy menjen inkább inni, mert azzal tényleg eléri a teljes agykiürülést ahhoz, hogy simán álomtalan álomba zuhanjon. Valamiért a második felé húzok inkább, hiszen az a biztosabb, mint mindig, amikor ilyen döntés elé kerülök. Bassza meg, lehet csak simán áthívom az egyik csajt, szexelek egy jót, iszok pár pohárkával, végül ledőlök a picsába aludni vagy így vagy úgy. Mert az álmok jövetele előtt átlagosan van pár nyugodt órám, szóval... oké. Akkor ez eldöntetett. Mélyet szívok szivarkámból, hogy nagy rössel elinduljak, de ahogy leérek a lépcsőn az előbbi csajt elkapó kis srác előttem áll kihúzott háttal és néz fel rám. A kérdésre megemelkedik a szemöldököm, kicsit szkeptikusan és összeszűkült szemekkel tekintek le a kemény 120 centis emberkezdeményezésre.
- Ombozi Zlatan - biccentek egyet ajkaim közé helyezett szivarkámmal. - Az a kérdésektől függ - vonom meg vállaimat. Nyilvánvaló, legalábbis számomra, hogyha olyat kérdez, amit nem adhatok ki vagy egyszerűen nincs hozzá köze, akkor ez a beszélgetés nagyon rövid lesz. Mondjuk nemigen tudom összerakni, hogy egy kilenc, maximum tíz éves forma kisfiú miért sasszézik el egészen a hivatalig, hogy kérdéseket tegyen fel az ott dolgozóknak, de... szóval én már nagyon sok furcsa dolgot láttam és tapasztaltam ahhoz, hogy ezen már meg se lepődjek. Ha ez érdekli, akkor csinálja ezt, csak engem ne tartson fel túl sokáig, mert végre elhatározásra jutottam. Pár kérdés, és itt sem vagyok, nem kell nekem a mai napra még egy felesleges kör. Volt belőle mára elég, köszönöm.
Utoljára módosította:Ombozi Zlatan, 2019. december 2. 10:15
Hozzászólásai ebben a témában

Márton László
Speciális karakter, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 187
Összes hsz: 305
Írta: 2019. november 28. 12:19 | Link

Ombozi Zlatan

A gyerekekben az az egyszerre bájos és idegesítő, hogy néha egyszerűen lepattan róluk az a fajta felnőttes cinizmus vagy elutasítás, ami akár már néhány évvel idősebbként is minden valószínűséggel elrettentené. Most is, ahogy Zlatan, az érdektelen távolságtartás szobra fölé magasodik, mint valami fejedelmi rém, nemcsak attitűdben, hanem konkrétan fizikailag is, a legtöbbeket elrettentené. De nem egy ártatlanul közeledő tíz évest, mert az a tíz éves legfeljebb annyit lát, hogy Zlatan úgy viselkedik, mint a rendőr a kedvenc krimifilmjeiből. Marcona arccal dohányzik, borostája van és nagyon fontos embernek tűnik. Mármint nem úgy fontos embernek, mint a politikusok, hogy öltönyben meg biztonsági szolgálattal, hanem úgy fontosnak, mint aki munkaidejében zárt ajtókon kiabál be, hogy "nyissák ki!" és ha nem kap választ, akkor berúgja. Aztán megy előretartott pálcával, protegora vagy capiulatusra készen.
- Uhumm, uhumm, értem, köszönöm. - Már a bemutatkozásra is lelkesen hümmög és rögtön fogja is a tollát, és körülményesen gyerekbetűkkel felfirkantja a papírra Zlatan nevét.
- Nem akarl-om - gyorsan javítja magát, egyértelműen nincs valójában hozzászokva a magázódáshoz, hogy is lenne egy tíz éves? De Leo most hivatalos akar lenni! - zavarni. Házi dolgozathoz szeretnék meginterjúvolni egy valódi aurort és öhm - eddig tudta képességeihez mérten összerakni hivatalosnak hangzóra a mondatot. Itt már azért kicsit zavart lesz az arca a mondat lezárására, és mikor befejezi érthető is lesz, miért.
- És hát maga aurornak tűnik. Csak néhány kérdés! Légyszi. - Az utolsó légyszi teljesen kilóg az egész előadásából, néha kiesik a szerepéből, hogyne. Melyik kölyök ne esne ki, ha a 'hőseivel' sikerül beszélgetnie?
Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Zlatan
INAKTÍV


A hibád
offline
RPG hsz: 194
Összes hsz: 308
Írta: 2019. december 2. 11:12 | Link

Márton Lac Leo x bejön a szemcsid



Valljuk be, hogy az ilyenekre nem számít az ember, amikor nem vágyik másra, minthogy berúgjon, majd aludjon, vagy egyszerűen csak aludjon és utána rúgjon be. Ezek igen fontos kérdések, de ahogy a kissrác rám néz, csak durcásan fújtatok egyet, motyogok valamit, hogy "bezzeg az én időmben", majd nemes egyszerűséggel leülök a lépcsőre, ott ahol állok. Oké, nem motyogtam, de azért a helyzetbe tökre beleillett volna, hogy én mint sokat megélt felnőtt, totálisan lekezelem a gyereket, mert ő még semmit nem tud. Na, meg a nagy faszt, minél előbb szabadulok annál jobb, így beadva a derekamat huppanok le a lépcsőre, és nagyjából így kerülünk egy szintbe a kölyökkel, aki tegez, majd magáz, nekem pedig egy őszinte mosoly kerül fel ajkaimra. Ez így nagyon vicces lesz, főleg, mert annyira adja a határozott interjúztatót, hogy be kell neki fosni minnyá.
- Valódi auror? - ráncolom a szemöldökömet kissé értetlen. - Léteznek nem valódiak is? - nevetek fel hitetlen, és mondjuk így jobban bele gondolva lehet, hogy a kávét főzni bejárók nagy része nem valódi auror, hanem egyszerűen... hát, kávéfőzők? Nos innen megközelítve van abban valami, amit László mondd, szóval el is felejthetjük azt, hogy visszakérdeztem, de mivel már kimondtam, nem hiszem, hogy a kis srác figyelmen kívül hagyja. Mindegy.
- Valóban az vagyok - bólintok egy aprót. Mélyet szívok szivarkámból, majd a füstöt az ég felé fújva, mert csak nem tolom a gyerek arcába, pillantok vissza rá. - Lökjed - mosolyodom el a hivatalos hangnem után a légyszire. Eddig nagyon szépen tartotta magát, de azért csak nem hagyja, hogy elfelejtsem mégis egy gyerekről van szó, aki valamiért túlontúl érdeklődik az aurorok iránt. Mesélni valóm példának okáért pont lenne neki mit, nem arról van szó, de tényleg a kérdésektől függ a dolog. Egy ügybe mélyebben nem mehetek bele, akárcsak egy sajtótájékoztatónál, csak felületesen érinthetek mindent, ha olyan a kérdés. Ja, gyerekről beszélünk. Oké, nem aggódom túl annyira a dolgot. - Remélem tudok segíteni a házi dolgozatodban - bár megkérdőjelezem, hogy ki ad ki ilyen feladatot egy kölyöknek, de nem fontos, és talán egy ilyen kedves kis mondat segít a srác zavarán is. Gyermeket még nem ettem úgysem.
Hozzászólásai ebben a témában

Márton László
Speciális karakter, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 187
Összes hsz: 305
Írta: 2019. december 12. 23:56 | Link

Ombozi Zlatan

- Hát.. - erre megakad, kiül az arcára is a kifejezés, hogy ezzel megfogták, zavarba is jön picit és kiesve a "profi riporter" szerepéből megvakarja a tarkóját.
- Izé, nem, nem úgy értettem, minden auror valódi! Csak sokkal izgibbek, akik úgy tényleg bűntényeket oldanak meg és.. nem.. - fúha, nehéz úgy ez, hogy nem akar senkit megbántani, csak hát megvan a maga "ideálja" az aururokról.
- Szóval nem ülnek és papírokra írogatnak. - Bólint magának, mintegy beleegyezésképp, hogy tessék, kivágta magát, ilyen könnyű ez. Felragyog az arca a beleegyezésre és egy pillanatra lábujjhegyre is áll, ami egy lelkes ugrást hivatott pótolni és helyettesíteni, csak azt már azért mégsem kéne. Mostmár elkezdődött az interjúja, azt nem ronthatja el.
- Fúh.. - levegő kifúj, feltolja az orrnyergén a szemüvegét, ezzel mintegy visszahelyezkedik a riporter szerepébe, aki épp komoly tényfeltáró anyaghoz gyűjt információkat.
- Köszönöm, hogy időt fordít erre a beszélgetésre. - Annyira nyilvánvalóan magolt ez a mondat, hogy szinte megmosolyogtató, az is lehet, hogy tükör előtt gyakorolta ezt a nyitányt.
- Először is kezdjük az alapokkal, megkérdezhetem hogy hívják és mi a pontos beosztása aurorként? - serc-serc, a szavai a ceruzájának sercegő hangjában visszhangoznak, ahogy még távolról látva is kriksz-kraksz, de olvasható gyerekbetűkkel felírja, hogy első kérdés, bemutatkozás.
Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Zlatan
INAKTÍV


A hibád
offline
RPG hsz: 194
Összes hsz: 308
Írta: 2019. december 17. 19:30 | Link

Márton Lac Leo x bejön a szemcsid



Kicsit megemelkedett szemöldökkel várom a választ a kérdésre. Értem én a logikát, komolyan, de azért kicsit jó látni, ahogy a gyermek elgondolkodik a válaszon, mert semmiképpen nem szeretné megbántani azokat, akik ténylegesen csak arra jók auror címszó alatt, hogy papírokat szállítsanak egyik irodából a másikba, majd vissza, görnyedjenek az adminisztráció felett, és a többi. Minden aurornak kell adminisztrálnia, de nem mindegy, hogy csak diktálsz és írják neked, vagy éppen neked diktálják.
- Minden világos - bólintok egy határozottat. Miről beszéltem eddig? Egy gyermeknek nem valószínű, hogy az az auror az ideálja, akinek diktálnak, hanem aki diktál. Ez igazából egy elég nagy bók, és a kissrác még mosolygásra is késztet, mert én a másik körbe tartozok, de hogy ez ennyire látszik rajtam, azért az kicsit creepy. Tényleg látszik rajtam? Majd megkérdezem az öcsémet, jobb híján. Ő úgyis elmondja a véleményét, ha nem kérem akkor is, úgyhogy kellemes a hasznossal alapon most legalább ki is kérem, és nem a nagyvilágba beszél.
- Igazán nincs mit - mosolyodom el szélesen a mondaton. Kíváncsi lennék mennyit készült erre a beszélgetésre. Nem feltétlen velem, hanem egy másik aurorral, akit sikerül elkapnia. A beszélgetés oka még mindig nem egyértelmű, de türelmesen várom, amíg összeszedi magát, majd nekem szegezi az első kérdést.
- Ombozi Zlatan, gyilkossági és helyszínelő nyomozó, képességbirtokos - pontosan annyi időt hagyok a szavak között, hogy legyen elég ideje leírni, mert az apró kezek, bár sebesen mozognának, de az egyelőre még gyermekded betűk nem hagyják ezt a luxust. Bár a képességbirtokosság nem a beosztásom, de annyira megszoktam, hogyha belépek a hivatalba, akkor közölnöm kell ezeket az információkat, hogy automatikusan ezen szavak jönnek a számra. Mosolyogva, türelmesen várom a következő kérdést, és igyekszem nem foglalkozni azzal, hogy ez így baromira lassú lesz. Na, nem baj, legalább lefoglalnak addig is.
Utoljára módosította:Ombozi Zlatan, 2019. december 30. 12:51
Hozzászólásai ebben a témában

Márton László
Speciális karakter, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 187
Összes hsz: 305
Írta: 2019. december 27. 01:34 | Link

Ombozi Zlatan

Nagyon feldobja, hogy sikerült végre találnia egy tárgyalóképes aurort, aki legalább nem nézi őt teljesen levegőnek, hanem hajlandó szóbaállni vele. Nem meglepő módon a legtöbb kollegája már elhajtotta a mai nap.. merthogy kinek van erre ideje. Már akik egyáltalán nem nézték levegőnek és mentek tovább. DE Leo nem biggyedt, tudta, hogy előbb-utóbb valakit sikerül elcsípnie a kis interjújához és tessék. Még ha Zlatan amúgy a férfias vonásaival meg alkatával egy kissé megfélemlítően is hathat egy olyan kiskölyöknek, mint ő.
A válaszra már megint kicsusszan a szerepéből, szélesen elvigyorodik, úgy firkálja bele a választ.
- Azta, ez nagyon komoly munkának hangzik, ilyesmivel foglalkozni nagy felelősség. - Bólint is magának, amiért ezt ilyen komolyan összefoglalta, majd folytatja, merthogy nincs ám vége. Ugyan eredetileg nem ez a kérdés következett volna, de természetes módon rögtön kapva kap az alkalmon, mikor eljut hozzá az utolsó kifejezés jelentése. Majdhogynem látni, ahogy fizikailag megnőnek a fülei, csakhogy több infót fogadhassanak be. (Persze valójában nem, az fura lenne.)
- Képességbirtokos? - Megnyomja a szót, lenyűgözve, merthát neki ez már önmagában nagy szónak hangzik, tényleg olyan szuperhősösen.
- Mármint képesség a varázserőn túl? Komolyaaan, lehet ilyen? Ésés... -megköszörüli a torkát. LEOPOLD! Kis komolyságot! - mi a képességed? Ha szabad tudni.. persze.
Utólag jöhet rá, hogy lehet, túl tolakodó volt, tudja a fene, illik-e ezt megkérdezni, így szégyellős hanglejtéssel igyekszik szépíteni. A nagy kiskutyaszemekből tükröződő kíváncsiság azért nem tűnik el, hogy is tűnhetne? Képesség! Ez ritka.
Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Zlatan
INAKTÍV


A hibád
offline
RPG hsz: 194
Összes hsz: 308
Írta: 2019. december 30. 13:22 | Link

Márton Lac Leo x bejön a szemcsid



Elképzelésem sincs, hogy mióta állhat itt a srác, hogy találjon valakit, akinek felteheti a kérdéseit, amiket olyan gondosan gyűjtött össze. Tetszik a kitartása, mert nyilvánvalóan nem jó kedvemből álltam meg. Mert így már értelmet nyer az is, ahogy a hivatalban valami gyerekről beszéltek bő egy órája, aki mindenkit leszólít pár válasz reményében. Így, hogy itt ülök mellette, azért egyszerűbb elképzelni, hogy miről beszéltek. Tehát kitartó, amit én értékelek, és bár teljesen kiment a fejemből, hogy itt lehet még mindig, amikor kijövök, ráadásul elhatározásra is jutottam ugye, de leülök. És jöhetnek a kérdések, amikre komolyan legjobb tudásom szerint fogok válaszolni, kezdhetjük is azzal, hogy kiadom a képességemet is. Remek kezdés. Erősnek mondanám leginkább, de ahogy Lacika tekintete csillog, igazából leszarom, valószínűleg, ha rá is kérdez – miért van olyan érzésem, hogy ráfog? – akkor sem fogja érteni.
- Igen, valóban az – mosolyodom el halványan. – Valamikor külön-külön kell hasznosítanom a tudásomat, de sokszor előfordul, hogy egyszerre van rájuk szükségem – ezt azért nem úgy kell elképzelni, hogy kidobom kockával éppen mihez van kedvem, hanem gyakran megtörténik, hogy csak helyszínelni megyek, vagy csak beszélgetni egy jót az elhunyttal. A második opció a leggyakoribb; mindent kell használnom, mert minden kell nekik, és sokkal egyszerűbb két aurort küldeni a helyszínre, mint egy egész gárdát, akik ezt meg tudják oldani. Hálátlan meló, de egyszer egy lány azt mondta nekem, hogy csodálatos a munkám, mert legalább az elhunyt szerettei megtudják mi történt. Igaza lenne? Halvány mosoly terül el ajkaimon, majd Lacikára nézek. Szóval a képesség. Aha, nem úszta meg.
- Igen, azon túl – dörzsölöm meg arcomat, miközben másik kezembe átvéve szivarkámat lehamuzom a maradékot. Miközben én itt elbeszélgetek, már leégett a fele. Mekkora pocsékolás, pedig vaníliás! Ajkaimhoz emelve a szivarkát szívok bele, majd a füstöt elfújva Lacikától pillantok vissza rá. – Nos… - kezdeném el igen intelligensen, de már itt elakadok. Oké, hogy adod ezt elő egy gyereknek? – Tudod, ha megfogom egy elhunyt kezét, akkor megmutatja nekem, hogy mi történt vele az elmúlt huszonnégy órában, így láthatom azt is, hogy esetleg ki volt az elkövető. Úgy hívják Révész-szindróma – ez így nem durva? Leegyszerűsítve ez van, talán ennyi elég is. Feleslegesen mennénk bele mélyebben a genetikába is, mert még én sem értem mi is vagyok valójában. De az elnevezés találó.
Hozzászólásai ebben a témában

Márton László
Speciális karakter, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 187
Összes hsz: 305
Írta: 2020. január 15. 13:45 | Link

Zlatan

Ilyen ez a dolog, ha feldobnak a gyerekeknek egy érdekes témát, aminek ráadásul még olyan hangzatos neve is van, mint “révész”, minden bizonnyal éhes vadként fogják rávetni magukra. Most sincs egy másképpen, Laci rögtön megtalálja a beszélgetésben az őt leginkább érdeklő témát. Eredetileg csak egyszerű kérdezz-felelekre számított, de a varázslók sosem okoznak neki csalódást, mindig mutatnak valami újat és érdekeset, amiről érdemes tanulnia. Mint olyasvalaki, aki sosem fog tudni “pálcával hadonászni”, ezek a fajta történetek különösen érdekfeszítőek.
- Mii? Akkor olyan, mint a filmekben aaa aa.. szóval mikor valakinek van egy ilyen különleges képessége, és hozzáér valamihez és sssúú.. -két kezével egy nagy, hullámzó mozdulatot tesz, mintegy imitálva a szereplőn átrohanó emlékhullámokat.. mármint ezt akarja kihozni belőle, de a valóságban csak némi kalimpálás lesz a végeredmény.
- Úgy, mint valami látomás? És látsz, hallasz, szagolsz meg minden? Nem is tudtam, hogy ilyen van, sokkal kúlabb, mint a jóslás.
Na kellett neki odadobni ezt a csontot, most teljesen ráfüggött a témára. Fene sem gondolta volna, hogy egyszerű hivatal előtti kérdezősködésből ilyen érdekességre fog rálelni, amiről ennyire semmit sem tud, pedig kvibli létére érdekli annyira a varázsvilág, hogy egy csomó mindenbe beleüsse a kis orrát. Belegondolni, hogy egy ilyen különlegességről alig tud bármit.. ! Muszáj kiküszöbölni a hiányosságot.
- És hozzá kell érni? Mindegy mijéhez? Vagy muszáj a keze?
Utoljára módosította:Márton László, 2020. január 15. 13:45
Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Zlatan
INAKTÍV


A hibád
offline
RPG hsz: 194
Összes hsz: 308
Írta: 2020. február 24. 13:43 | Link

Márton Lac Leo x bejön a szemcsid



Állítólag a gyermeki kíváncsiságnál nincs aranyosabb dolog. Már akinek. Mert engem általában egyszerűen idegesít a sok miért, vagy egyszerűen a rengeteg feltett kérdés. Na igen, mondom általában, de ez a nap más, mert meglepően hamar végeztem a kötelező viziten, nem cseszték még fel az agyamat, és bár nem garantálhatja senki, hogy az előttem toporgó és kalimpáló srác sem teszi ezt meg, de jól haladunk, nemde? Élvezzük ki, ő is, meg én is, amíg tart a vidámságom, mindenféle felesleges kör nélkül. És bár a Révész véletlen került a beszédtéma közé, mert egy gyökér vagyok, és elszóltam magam, de azt hozzá kell tenni, hogy a képességet nem övezi titok. Rajtam kívül még vannak páran elvileg, akik ugyanúgy birtokolják ezt a borzalmat, de soha nem találkoztam velük, és nem is akarok. Jó program lenne, beszéljük meg, ki mit látott a legutóbbi hullánál. Ha egyáltalán tud arról, hogy ezzel a képességgel rendelkezik. Bassza meg, de messze visz ez is. Fejemet kissé megrázva emelem barnáimat a srácra, hogy felvegyem a fonalat, halkan nevetgélek azon, ahogy mutogat felém, mert muszáj szemléltetnie.
- Valami ilyesmi, igen - bólogatok egyetértően, immár csak halvány mosollyal szám szegletében, mert a kalimpálás valóban nagyon találóan visszaadja azt, amit érzek. Először csak fényt látsz, majd kitisztul a kép, és kezdődhet a film, aminek rendezője az élet. Elég lehangoló.
- Én csak filmnek hívom - vonom meg vállaimat nem törődöm stílusban. Talán egy gyereknek még ennyit sem kellett volna mondani. A szülei boldogok lesznek, ha hazamegy és elmeséli nekik, hogy találkozott egy férfival, aki az emberek halálát premier plánba, jobb felbontásban, mint a 4K-s tévé, nézi vissza, valamikor nap, mint nap. Nagyon boldog történet, bár az Lacika mellett szóljon, hogy tekintetében tényleg érdeklődés csillan. Beletenyereltem rendesen.
- Igen, kell az érintés, de az mindegy melyik testrészhez érek hozzá, ám talán a kéz az, ami elfogadhatóbb. Legalábbis nekem biztosan az - nyilván vannak olyan esetek, amikor az ember keze nincs meg, ja, egyik sem, akkor jó lesz a lába, feje, törzse, combja, teljesen mindegy mije, csak valamerre haladjunk. Vannak ilyenek, igen, de ritkán, amiért igencsak hálás vagyok, mert bármennyire is tapogatom a hullákat nap, nap után, én sem szeretem minden testrészüket megfogdosni.
Hozzászólásai ebben a témában

Yezebel
Speciális karakter, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 187
Összes hsz: 305
Írta: 2020. március 17. 13:35 | Link

Zlatan

Hm, ismerősen cseng a képesség leírása, nyilván a magyar név nem húzta magával a további asszociációkat, mi is lehet ez pontosan, de olvasott már erről. Ettől függetlenül még ők sem futnak gyakran bele ebbe az adottságba, ahhoz azért túl ritka, hogy mindennapi legyen a hír. Főleg nem egy ilyen kis faluban. Egész biztos benne, hogy néha a fővárosból is kikérik a férfi segítségét. Ez az az információ viszont, ami nem kerül fel a kisfiú bohókás kis szuperhősmintás füzetébe, csak az ifrit jegyzi fel magának gondolatban. A gyakorlati haszon mellett azért be kell vallania, érdeklik is a részletek, annyi időt töltött könyvek közt.. hah, nem véletlenül, ha valami szórakoztatni tudja még ennyi év után is, az a tudás halmozása, s egészen más empirikus részletességet tud nyújtani egy konkrét használó – szemben száraz leírásokkal.
- Film! – Végre egy kvibli kisfiúnak ismerősebb fogalom, nem csoda, hogy Lacika megörül és nagy svunggal lekanyarítja gyerekes firkájával a négybetűs szót. Remek „cikk” lesz. Ennek kapcsán fel is merül benne egy másik gondolat, de nem vág bele Zlatan szavaiba, főleg azért, mert amit a férfi mond az is tartalmas, amivel tud mit kezdeni.
- És milyen nézni a filmet? Olyan mintha úgy benne lennél? Ott vagy? Vagy csak úgy nézed kívülről, mintha a tévé előtt ülnél.. vagy olyan mintha te lennél, tudod.. – „mintha téged öltek volna meg”, fejezné be, de tisztán látszik a pillanat, amikor még egy kisfiú is felfogja, hogy mit készül mondani, és most, némi fáziskéséssel jön csak rá, hogy igazából miről beszélnek. Illetve a súlyára. Mintha el is bicsaklana a hangja egy pillanatra.
Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Zlatan
INAKTÍV


A hibád
offline
RPG hsz: 194
Összes hsz: 308
Írta: 2020. március 25. 18:33 | Link

Márton Lac Leo x bejön a szemcsid



Ha lehet hinni a statisztikáknak, akkor a képesség, amivel meg vagyok áldva, elvileg elég ritka. Na már most, sokan mondanak sok mindent, szóval kicsit utána kellett járnom magamtól is, mert a Minisztérium, ha saját magad iránt érdeklődsz, vagy arról, amire képes vagy, de vajmi keveset tudsz róla, leráz a faszba. És nekem ez nem tetszett, szóval fogtam magam és magammal indultam el felfedezni azt, hogy mi is vagyok valójában. És itt is el is akadtunk, mert nem tudtam meg többet arról, ami már eddig is köztudott volt. Ritka képességnek minősül, kevesen tudják, hogy egyáltalán rendelkeznek vele, jobb esetben meg sem tudja az illető, és vagyok én, akinek olyan szorosan fonódott össze az életével, hogy az már fáj. A Minisztérium kihasználja, köteleztek az okklumencia elvégzésére, nehogy véletlen olyan információk szivárogjanak ki a fejemből, amiknek nem kellene.
Bágyadtan emelem tekintetem a kisfiúra, aki hangosabban szólal fel és ismétli utánam a szót. Aprót bólintok, mert nemigen értem mire az ekkora öröm, de nem számít. Türelmesen megvárom, amíg lefirkant valamit, majd folytatom a magyarázatot, hogy kicsit érthetőbb legyen; mindenképpen kell a személyes kontakt ahhoz, hogy a dolog elindulhasson. És jön a kérdés, amit mindig el akarok kerülni. Nem hogy felnőtteknek nem szívesen beszélek erről, de egy gyereknek még annyira sem kellene. Arcomat dörzsölöm meg zavartan, miközben elpillantok a kisfiúról, szivarkámat elnyomom a lépcsőn, majd belső zsebemből előtúrt csikkgyűjtőbe teszem. Mélyet sóhajtok, mielőtt nagy lendülettel felkelnék a lépcsőről. Fenekemet leporolom, zakómat megigazítom, majd mosolyogva pillantok le a mellettem álló kisfiúra.
- Nem hiszem, hogy erről bármit is tudnod kellene mélyebbre menőbben - szelíd mosoly virít arcomon, mert hangjából ítélve ő is érzékeli a téma kényességét. Nem mondhatom el egy gyereknek, hogy a lelkem szétmarcangolása, amiért használom a képességet, igazából már mindennapos. - Majd amikor felnősz, akkor keress meg és beszélgetünk róla. A szüleid aligha örülnének annak, hogy ilyenekről cseverészünk - mert így is kurva sok mindent mondtam már, amit nem kellett volna, szóval engedjük el a témát, vagyis... - De elárulok egy titkot; rengeteg könyv van róla, talán a könyvtárban is, ha ennyire érdekel, olvass utána, és utána egyeztetjük a megtudott infókat - kacsintok rá nevetve. Barnáim karórámra siklanak, végül oldalra sandítok. Egy mosoly mellett borzolom össze Lacika haját.
- Örültem a találkozásnak, nekem mennem kell - komótosan lépkedek le a lépcsőfokokon, majd vállam felett pillantok hátra a srácra. - Remélem tudtam segíteni - intek egyet, lelépek az utolsó fokról, és hazafelé veszem az irányt. Kezeimet zsebeim mélyére csúsztatom, és valamiért tényleg azt remélem, hogy a kapott információkkal - még akkor is, ha elképzelhetetlen -, de meg tudja írni azt a cikket a kis srác. Vagy bármit, amit tervez a meg tudott infókkal, igazából mindegy. Havi jó cselekedet pipa.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas térBogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház