36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas térBogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Helvey Belián Balázs
Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


grey wind | disney princess
offline
RPG hsz: 989
Összes hsz: 4910
Írta: 2019. augusztus 26. 22:12 | Link

.hivatal, reggel 10.
𝕊𝕙𝕒𝕪𝕝𝕖𝕖𝕟


Miért?
Nem gyerek már, mégis, mostanság kevésbé kedveli a változást. Lehet látni, hiába teheti össze mancsait kezeit azért, mert tetőt kapott a feje fölé és még az ő igényeire van szabva, a szájíze kellemetlen. Aztán persze megérti, mert feljebb lépni és új felé nyitni mindig kellemes és kihívó. Annak nem, aki évek óta egy helyzetbe ragadt bele és toporog, az irigy és dühös, morcos, mint valami kisgyerek. Lehet most éli a másodikat?
Aztán elmúlt a harag, ahogy a vacak ciklus is, és talán megint magában keresi a hibát és az okot. Persze, nem foghatja örökké a kezét, nem vezetheti a nyugdíjas évei felé sem, mert akkor ő is beragad, magával rántja, egymást rántják, és... Már megint túlgondolja, jellemzően. Csak egy kicsit kellene engednie, nem makacsként ragaszkodnia ahhoz, aki annyit segített. Hálásnak kell lennie, mégis, mellkasa nehéz és benne ül egy szomorú madár, bánatosan csapkodva szárnyaival. Kellemetlen, mint ahogy reggel a fogkrém mentolos aromájára ráhúzta a narancslevet, vagy amikor kilépve tornacipője kapásból átázik, mert pocsolyába lép.
Már nem fordult vissza, remélhetően nem cuppog vészesen, nem néz ki idiótán, hogy farmerben és fehér pólóban jelenik meg, mert oké, hivatalos szerv, de mennyire? Elszokott ezektől, amikor valahova ment, cipelték, senkit sem érdekelt, hogy mit visel. Most mégis, idegesen simítja ki a gyűrődést a póló alján és csak ezután lép be. Aztán rájön, hogy a fésűt megint elfelejtette, így azzal bajlódik az ajtóban. Szép bemutatkozás...
Bejelentkezik, kitölti a lapot és leül. Vár. Persze, talán ő jött előbb, vagy már el is késett. Talán nem is ma van. Meg van zavarodva. Tudja jól, hogy hozzá kell szoktatnia magát ismét ahhoz, hogy emberek jönnek-mennek, hogy emberek vannak és léteznek körülötte, még ha önmagában manapság megint nem a legbiztosabb, mióta feljött a komolyabb tanulás témája. Bizonyára az volt a pont az egészre, így inkább mély levegőt vesz, felölti a kellemesebb ábrázatát és próbál nem úgy ülni, mint aki menten felugrik és világgá szalad.
Hozzászólásai ebben a témában

Catherine Shayleen Black
INAKTÍV


kalitkába zárt madár
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 750
Írta: 2019. augusztus 27. 09:47 | Link

Belián

Finoman szólva is meglepte a megkeresés. Bár most már hónapok óta Bogolyfalván vert tábort és az iskolában látja el a gyógyítói feladatokat, nem számított arra, hogy a Minisztérium megkeresi majd egy ilyen üggyel. Tulajdonképpen fogalma sincs, hogy mire vállalkozik, elvégre a hivatal egy kvibli vérfarkast kíván óvó kezei közé adni, hogy figyeljen oda rá. Felügyelje. Ha őszinte akarok lenni, ebből a szempontból nem is választhattak volna alkalmasabb embert a feladatra. Shayleen egész életében felügyelt. A diétájára, a sportra, a súlyára, az őt körülvevő emberek ignorálására... Vagy inkább az őt körülvevő emberek véleményének ignorálására. A szótárban ennél a szónál minden bizonnyal a lány neve szerepelne, már amennyiben lehetne névvel definiálni egy fogalmat.
Nem öltözik ki különösebben, egy egyszerű fehér pólót vesz fel, melyet betűr egy hosszában fekete-fehér csíkos nadrágba és egy övvel koronáz meg. Lábára csak egy fekete sarut húz, haját pedig hagyja hullámosan a vállára omlani. Nem túl business, de nem is az a hétköznapi, ráadásul ebben a szerelésben pont nem látszik az utóbbi időben leadott két-három kiló. Itt azért leszögezném, hogy ez betudható az Adriannel való konfliktusának, de már dolgozik az ügyön, főleg mert pár napja Aiden is meglátogatta... Ez kellően elég erőt ad neki, hogy mindent átvészeljen.
Ahogy belép, csak biccentenek neki és már küldik is tovább az irodába, ahol leülvén az ügyintézővel kissé feszengve hallgatja, mi mindent várnak el tőle. Csak arra tud gondolni: szegény alany, akárki is legyen. Még csak azt sem tudja, fiúról vagy lányról van-e szó, teljes homályban igyekeznek tartani. Aztán nyílik az ajtó és a folyosóról beszűrődik, ahogy egy fiút küldenek be hozzájuk. Shayleen kíváncsian fordul meg, arcáról semmi sem olvasható le. Azt ugyan nem tudja, hogy Belián mit várt - mondjuk valami festett vén banyát vagy valami NDK-s birkózót, aki jól megrendszabályozza -, mindenesetre annyi bizonyos, hogy nem egy vékonyka, törékeny nőt, szomorú, mélybarna szemekkel, smink nélkül, egyszerű voltában. Mert Shayleen ilyen. Nagyon sok szempontból pőre és sebezhető, ezért is különös, hogy pont őt kérték fel erre a feladatra. Ki tudja, talán úgy látják, hogy ez a fajta lágyság lesz a kulcsa annak, hogy a fiú is könnyen kezelhető legyen.
Hozzászólásai ebben a témában

Helvey Belián Balázs
Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


grey wind | disney princess
offline
RPG hsz: 989
Összes hsz: 4910
Írta: 2019. augusztus 27. 18:51 | Link

.hivatal, reggel 10.
𝕊𝕙𝕒𝕪𝕝𝕖𝕖𝕟


Amit még jobban utál bárminél, az a várakozás. A céltalan ücsörgés és kínzó percek, ahogy vánszorog előre a mutató és neki nincs semmi dolga, mint azt bámulni. Már komolyan örülne a gyereksaroknak is, ahonnan csórhatna egy színezőt és lilára pingálhatna valami virágot vagy állatot, amúgy is azt mondják, hogy ez manapság divat és tök jó stresszoldó. De semmi olyat nem lát, amellyel leköthetné magát és ujjait, így jobbára egy szál cérnát talál meg pólója szegélyéből kilógva és azzal szórakozik szép csendben. Ez legalább előnye, hogy néha ha lerakod, ott marad és hangot sem ad ki, aztán meg menne, mint akit felhúztak. Talán érezték is az utóbbit, hogy most mióta lazábbak a határok és messzebb került, mégis kifelé kacsintgat. Persze, ott a tanulás meg minden, de simán még mindig elindulhatna, elfoglalt kiszabottja nem is biztos, hogy azonnal észrevenné. Mert nincs kedve újra előröl kezdeni az egészet, kezet rázni, elmagyarázni, mi a franc ez és miért van rá szükség. Nem dedós, csak felelőtlen, meg igazából, tudja, hogy anélkül a vacak lötty nélkül valakinek baja esne. Nagy baja. És az egyetlen, amit valaha is igazán kíván a saját boldogságán, a saját életén kívül, hogy már ne szopja már be ennyire és így, mint ő. Ez tartja csak itt, motiválja arra, hogy elvégezze ezt az egészet és majd csak azután menjen világgá. Lerágja a karját ha kell, de megszabadul ettől a vacaktól és visszabújik a saját világába, a gondra pedig, majd kitalál valamit. Maximum állatkert mellé költözik és bérel egy ketrecet. Az unalom megint hülyeségeket szül, a cérna pedig elszakad, addig húzza kifelé. Tessék, most már toprongy.
- Most már fogadják Önt – csendül fel a nő hangja, akinek a papírokat töltötte ki és aki leültette. Épp időben.
- Remek, köszönöm – biccentve áll fel, szinte pattan ki a fotelből és kiropogtatja a tagjait. Mint egy öregember. Néha az is. Nagy levegőt véve, ujjait lerázva indul meg az ajtó felé, majd belépve már azon nyomban az ott tartózkodókat bámulja. Ösztönösen az idősebb felé tekint, mint lehetséges, eddig férfiakkal volt dolga, változó korban, most talán más lesz a felállás? Kíváncsi. Aztán mégis, tekintete a fiatal őzikeszemű lányra téved, aki az asztal azon felén ül, ahol a jelentkezők szoktak a munkafelvételin. Szemöldöke kissé magasabbra csusszan, de különösebb jelét nem adja annak, hogy mit gondol.
- Jó napot – vagy jobbat. Kinek mi. Ajtót becsukva lépked közelebb, majd a kizárásos alapon maradt székre dobja le magát és feléjük és kíváncsi tekintete szinte válaszokat követel.
- Tulajdonképpen, azt hiszem, sejtem már a választ.
Hozzászólásai ebben a témában

Catherine Shayleen Black
INAKTÍV


kalitkába zárt madár
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 750
Írta: 2019. szeptember 4. 13:54 | Link

Belián

Nem igazán tudja, mire készüljön és ez akkor sem változik különösképp, mikor már az irodában ül. A kiszabadult hajtincseit igazgatja újra és újra, pedig biztos vagyok benne, hogy nem lebbentette meg őket semmi és ugyanott vannak, ahová a legutóbb kanyarintotta őket. Pontosan jól tudja, milyen felelősségteljes feladat ez, de ő és a felelősség az utóbbi jó pár évben hadilábon állnak. Ha felelősségteljes lenne, nem esne vissza mindig az anorexiájába, könnyebben kontrollálná az életét és... Nem, nem szabad ilyen gondolatokkal traktálnia magát, már csak azért sem, mivel épp hozzá beszélnek. A fenébe! Vajon mi mindenről maradhatott le?
Arról bizonyosan, hogy nyílik az ajtó, így hát oda fordítja fejét. A belépőt vizslatja, de őszintén szólva nem igazán tudna róla megállapítani semmit. Minden bizonnyal ugyanolyan kellemetlenül érzik magukat mindketten, csak éppenséggel míg ezt Shayleen és Belián megérzi, a szobában ülők fel sem fogják, ami épp zajlik. Ahogy a fiú arcáról nem leolvashatóak a gondolatok, úgy a lányon sem tűnhet fel elsőre, hogy kissé értetlenül szemléli az eseményeket. Érti ő, hogy Belián vérfarkas, de ránézésre egy légynek se tudna ártani.
- Nos, ha már ilyen in medias res belevágott a tárgyba, akkor igen. A Minisztérium Catherine Shayleen Black-et jelölte ki az Ön felügyelőjének, ez pedig tudja, hogy mivel jár - jelentőségteljes pillantás érkezik a komoly arcú férfitól, aki minden bizonnyal a részleg vezetője lehet. Ellentmondást nem tűrően közli az információt, tehát ha úgy alakulna, hogy ők ketten jobban gyűlölnék egymást, mint Harry és Voldemort, akkor is együtt kéne működniük. Ezt egyébként senki sem tartaná jó ötletnek a Minisztériumon kívül, de hát ugye ők az atyaúristen. - Felhívom a figyelmüket, hogy bármiféle szabályszegés vagy rendbontás súlyos következményeket vonhat maga után. Remélem nem kell ecsetelnem, hogy az elsődleges feladatunk az, hogy az Ön beilleszkedését Bogolyfalván zökkenőmentessé tegyük, kérem ehhez tartsák magukat! Most pedig, hogy megismerkedtek, akár útjukra is mehetnek - egy kedvesnek szánt vicsor jelenik meg arcán, elvégre a papírmunkán már rég túl vannak, a két idegen pedig ezennel már ismerős. Láthatóan ők innentől kezdve levették kezüket Beliánról - és Shayleenről is -, nekik az a fontos, hogy amennyiben baj történik, ne őket tegyék felelőssé. A lány lesüti szemeit és biccent egyet, elmormolva egy köszönömöt és kisétál az ajtón, hogy a folyosón bevárja Beliánt.
- Szia, Shayleen vagyok - ártatlan barna szemeivel a fiúét keresi és kinyújtja kezét, hogy a másik megrázhassa. Ő tényleg szeretné jól csinálni és nem csak azért, mert mindketten megüthetik a bokájukat. Közel sem. Nem tudja, hogy eddig a fiúnak milyen élete volt, bár az aktáján lévő ujjai már szinte elfehérednek, annyira szorítja magához. Ideges.
Hozzászólásai ebben a témában

Helvey Belián Balázs
Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


grey wind | disney princess
offline
RPG hsz: 989
Összes hsz: 4910
Írta: 2019. szeptember 19. 20:45 | Link

.hivatal, reggel 10.
𝕊𝕙𝕒𝕪𝕝𝕖𝕖𝕟


Attól sem lesz jobb, ha szinte le tudná most írni a forgatókönyvet. Nem kell sokat keresnie a díszletek között, bizonyára előttük hevernek a papírjai, a valóság és minden, amit leírtak róla, mióta leltárba vették és kezelni kezdték a kellemetlen mulatság után. Erre csak a székben kezd mocorogni, tehát, akkor már ismertették a nővel a dolgokat, úgy mindent. Olyan pőrén érzi magát egy ilyen után, mintha még bőrét is itt-ott megkezdték volna, hogy biztos mindent lásson, olvashasson belőle akárki. Ilyen volt egy új orvos, gyógyító, vagy akárki más, vagy épp akár előző felügyelője is, akihez szintúgy idő kellett, sokkal nehezebb helyzetben kapta meg az ügyét, mint ami a mostani. Mondhatni, hogy ez kész szerencse, már nem egy idegroncs egy elmekezelés után, talán nem is lesz olyan, mint egy hegyi menet, méretes hátizsákkal, mint visszahúzó erő. Egy nagyot sóhajt, kicsit agresszívabban kezdett, mint szeretett volna, ujjával akaratlanul kapargatni kezdi a kényelmes kéztámlát, miközben a felszólaló férfira tekint. Végül is, minél hamarabb, annál jobb. Felnőttek, felelősségük van és bizonyára nem most kezdték a beszélgetést, neki meg nem kell ugye elismételni mit és hogyan. Bár még mindig szar, hogy váltani kell, ezt le kell nyelni. Ezt is.
- Természetesen tudom. A napokban beszéltem egy utolsót az elődjével, felhozta, hogy egyelőre ha nem is olyan fojtogatóan, de megtartaná ezt a felállást – vagyis inkább a „jobb lesz így neked” szavakat használta, de a személy hangnemet nem kell felfednie, az a kettőjük dolga volt. Nem válnak el végleg, tartják amit lehet, azonban nem várja el azt sem, hogy örökké a fejében járjon. Egyszer el kell válni, a hivatalos dolgok egy idő után nyomasztóak. Majdnem gúnyosan horkan fel a férfi szigorú szavaira, úgy néz ki, a feszült helyzetek egy kicsit eltemetik a csendes és árnyékba űzött felét, viszont nem szólal fel és hangot sem ad ki, csupán egy apró bólintásba fojtja az egészet.
- Biztosíthatom, hogy továbbra sem miattam kell aggódniuk – vagyis, reméli. Nem neki fogja bevallani, hogy gyomorgörcse van az emberek közötti élettől így első körben. - Tartani fogjuk magunkat. Köszönjük a segítséget, élnénk is a menetlevéllel – biccentve áll fel, ennek a férfinek utolsó vágya az, hogy a kettősüket nézze, ez süt róla. Elég dolga van bizonyára, vagy épp szar otthoni helyzete, ahova mégis siet, sosem tudni, vagy egyszerűen így vetette ki a pokol, hogy még egy kört randalírozhasson. A fontos papírjai nála vannak, hasonlóan a lányhoz, ő is távozni készül. Ajtót is nyitna, azonban fürgébben kisurran, mint várta, így rá marad, hogy azokra csukja az ajtót és egy hatalmas sóhajjal adja ki azt, amit benntartott és benn is marad. Nem a másikra akarja önteni a szart.
- Jaj, ne haragudj – elbambult kicsit, de végül felé fordul teljesen és megfogva a törékeny ujjakat, kezet is ráznak. - Belián, Balázs, amelyiket preferálod – engedi el és zsebre dugja kezeit, miközben  igazából tarthatnának kifelé is, de csak kínos csendben állva nézik a másikat. Még mindig sajnálja. De az élet ilyen.
- Figyelj, nem vagyok ám balhés meg minden, csak... - hú, mit mondjon? Mit illik ilyenkor mondani? Csak egy hülye? Egy áldozat? Púp? Vagy köszönjön, mert elfelejtette? Fogalma sincs. Oké, berozsdásodott.
- Menjünk ki a friss levegőre szerintem. Elkél mind a kettőnknek.
Hozzászólásai ebben a témában

Catherine Shayleen Black
INAKTÍV


kalitkába zárt madár
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 750
Írta: 2019. szeptember 29. 21:38 | Link

Belián

Ő még csak megközelítőleg sem olyan interaktív, mint Belián, ami nem meglepő, nem szokott hozzá, hogy a minisztériumi fejesek behívassák és feladatot adjanak neki. Hogy ez jó dolog, vagy rossz, nehéz lenne megmondani. Egyrészről pozitív, mert bőven elég neki, hogy Aiden miatt felsőbb körökben is meg kell fordulnia, másrészt viszont negatív, mert pontosan tudja, hogy az MM sohasem oszt ilyen komoly eseteket zöldfülűre. Azért egy vérfarkasra vigyázni nem épp feleltethető meg mondjuk azzal, hogy kiscsoportos óvodásokat elvigyen színházba. Egyetlen baki elegendő lehet ahhoz, hogy mindketten megüssék a bokájukat, bár arról egyelőre fogalma sincs, mit tehetnének vele. Sem befolyása, sem vagyona nincs, viszont Aident ellehetetleníthetik, vagy akár Shayleent is kirúghatják a kastélyból, elintézve, hogy sehol se kapjon munkát. Nos, akkor mégis csak tudnak vele mit kezdeni.
Kiérve a fullasztó közegből végre ismét megtelik tüdeje oxigénnel. Úgy utálja az ilyen megbeszéléseket és láthatóan a fiú sem rajong értük, úgyhogy az első közös pont, a mumus már meg is van. Ha csak ezen a vonalon indulnak el, már jók. Éppen ezért bizakodó mosollyal nyújtja kezét, hogy pályafutásukat megalapozhassa. - Nos, akkor Belián - igen különleges név és meg is kérdezné, hogyan kaphatta, de tudva a fiú háttér történetét, nem biztos, hogy jó ötlet rákérdezni erre. Ki tudja, ha tényleg jóba lesznek és összebarátkoznak, ilyesmiről is esik majd szó, de addig nem akarja feszegetni sem a család, sem a vérfarkas témát. Amúgy is van egy olyan sejtése, hogy az aktában mindent megtalál róla, még azt is, egy nap hányszor jár WC-re.
- Óóó, én nem... Nem gondoltam, hogy... - attól, hogy a fiú zavarba jött, vele is ez történt, így már ketten hebegnek. Nem is csoda, hogy a friss levegő ötletére azonnal egyetértően biccent és gyors léptekkel jut ki a szabadba. A Hivatal előtt állva már valamivel távolabbinak tűnnek az elmúlt fél óra eseményei. Vesz pár mély lélegzetet és ismét a sráchoz fordul, aki immáron az ő felelősségére van bízva. Nem biztos, hogy készen áll erre. - Figyelj, nem szeretnék a terhedre lenni. Bízom benned egészen addig, míg okot nem adsz az ellenkezőjére - kedvesen mosolyog Beliánra, aki érezheti, hogy a vasszigor egészen addig nem fog eljönni, míg nem tesznek egymás alá. Tulajdonképpen egyiküknek sem érdeke, hogy a másiknak baja essék vagy netán belekeveredjen valamibe, hiszen rántja vele saját magát is. Egymásra vannak utalva az elkövetkezendő időkben, ezt jobb, ha már most tudatosítják magukban.
- Merrefelé laksz? Veszünk neked pár dolgot és akár beszélgethetnénk is, ha nincs nagyon más dolgod.
Hozzászólásai ebben a témában

Helvey Belián Balázs
Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


grey wind | disney princess
offline
RPG hsz: 989
Összes hsz: 4910
Írta: 2019. október 6. 15:33 | Link

.hivatal, reggel 10.
𝕊𝕙𝕒𝕪𝕝𝕖𝕖𝕟


Rövid és velős, ennyi volt az egész, mégis, miután kinyitotta a száját, majdnem fel is szisszen az egészre, hogy talán kicsit túl velős és őszinte is volt ezzel az egésszel. Noha nem a haragját akarja itt bárkire vetíteni, mégis, kicsikét sikerült. Remek bemutatkozás már csak a másik félre nézve is, még a végén azt hiszi, mindenért így fog vele pörölni – van az a hangulat – pedig aztán ő alapvetően általában fejet hajt. Nem is volt mindig így, a legtöbb alkalommal csak némán ült egy-egy szerv asztala előtt és csak bólogatott, vagy épp első körökben rettegett is, mintha csak a rendőrség termében kellett volna megjelennie, az sem kellemesebb, akármennyire jampi valaki, ott már csak kevesek mernek bármit is. Mindegy. Hosszas sóhajjak zárja le az egészet, vissza sem néz, nincs több kérdése, még ha kicsit akadna is. Majd, egyszer, nem fontos. Amúgy is úgy látta, hogy inkább látnák az ajtón kívül, mintsem még kérdezősködjön. Nem, ezek itt nem a kellemes arcok, ebben már biztos.
És akkor kettesben maradnak, amint az ajtó bezárul mögöttük. Már nem szájal, már nem morog és tekintete sem olyan, mint odabent, mintha vádlóan méregette volna azokat, akik eldöntötték a dolgokat, mert ebben nem volt sok minden megbeszélnivaló, csak azért kellett bejönnie, hogy ne mondhassa azt, vele ezt senki nem beszélte meg. Mosom kezeimet szituáció.
- Igen? - pillant felé, neve hallatán, hiszen úgy hiszi, lesz is tovább. Tessék, amennyire bent tudta a forgatókönyvet, idekint elveszíti és várja a csodát talán. Fogalma sincs, mennyire bújt bele az aktákba, meddig ment el és a többi, lesz rá ideje. Nem vidám mese, nem is a legrosszabb. Majd meglátja, talán nem menekül el előle hisztérikusan. Mindegy is. Az a fontos, ami a valóság meg a jelen.
- Nem azért mondom, mert gondoltad. Csak tudod... így előre... - még mutogat is. Oké, egyelőre nem kell ezt tovább fokozni. Igazából meg akarta kicsit nyugtatni, hogy nem lesz ez olyan nehéz – hahaha – mint gondolta odabent, vagy mikor behívták és közölték vele, nem azért kell figyelni, mert már holnap kész lesz felforgatni a falu életét. Kiérve sem rúg fel egy kukát sem, pedig tekintetéből az irodában még ezt lehetett kiolvasni, inkább csak ő is az oxigént és a kellemetlen tekintetek megszűnését élvezi újra. Nem volt bent sokat, mégis úgy érzi, hosszú órák teltek el azóta.
- Ezt inkább én mondhatnám. Bizonyára megvannak a magad dolgai is ugye, aztán most jövök én, akire pluszban figyelni kell. Ne haragudj így utólag, hogy akaratlanul bele lettél keverve – bizalom, szép dolog, akkor is dolog van és ha nem is látják egymást minden nap, valamikor kérnek tőle jelentést és szavakat, mit sikerült kihoznia. Arra meg nem is akar gondolni, hogy ha a szerv nem látja azt, amit akar, elő is vehetik. És akkor az a kellemetlenség is miatta. Ehh..
- Lakni? Öhm... gondolkodtam valami motelen vagy min, ha van erre, addig, míg nem találok valamit. Nem hagytak nekem sok pénzt, így míg nincs munka, azt hiszem meghúzom a gatyamadzagot lesz az én bevásárlásom. De szívesen beszélgetek – mosolyt is mutat, mert miért ne, de tényleg nem akarja szórni azt, amije van, mihamarabb kell megoldást találnia, vagy jöhet megint ide kalapolni azért, hogy adjanak már neki szállást is, ne csak felügyelőt. Akkor hogy fogják utálni! Bár tény, akárhova megy, a mágiamentesítést mindenképp kérni fogja, ahogy azt tanácsolták neki. Annyit csak megérdemel.
Hozzászólásai ebben a témában

Catherine Shayleen Black
INAKTÍV


kalitkába zárt madár
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 750
Írta: 2019. október 12. 21:40 | Link

Belián

Egyikük számára sem könnyű ez a helyzet. Kész tények elé lettek állítva, elvégre Balázs örülhet, hogy itt lehet, Shayleennek pedig esélye sem volt nemet mondani, ugyanis a Minisztériumnak nemes egyszerűséggel nem lehet. Így bármennyire is mulatságos a két introvertált ember találkozása, ők valószínűleg fele ennyire sem szórakoznak jól.
- Persze, én sem úgy... Ne haragudj, csak borzasztóan új a helyzet és azt hiszem, még fel kell nőnöm a feladathoz - lesüti szemét és kínosan elmosolyodik, hogy aztán beharaphassa alsó ajkát. Elvileg itt most ő a felügyelő, a felnőtt, aki majd a kezébe veszi az irányítást. Félreértés ne essék, képes rá, mi több tökéletesen végre fogja hajtani a feladatot, csak előbb össze kell szednie magát is, meg a gondolatait is.
- Jaj, ne viccelj, ez abszolút nem a Te hibád - felemeli kezeit, amolyan védekezőn, aztán felismerve a mozdulat kétértelműségét inkább leejti azokat maga mellé, bár a mappát továbbra is komoly gonddal szorongatja. - Nem vagy a terhemre. Csak össze kell csiszolódnunk és minden rendben lesz - végre valahára egy kedves és őszinte mosollyal ajándékozza meg Beliánt. Azt már most sejtheti a fiú, hogy a nő nem fogja halálba szekálni, azonban olyan hatalmas bulikra sem számíthat majd tőle. Ha egész nap a szobájában akar majd kuksolni, abban sem fogja megzavarni, ha pedig megy valahová, valószínűleg tyúkanyóként legyeskedik körülötte, figyelmezteti, felkészíti, talán még azt is el tudja képzelni, hogy hajnalig virraszt, hogy biztosan hazaért-e a fiú. A gondoskodó ösztönei nem vesztek ki, hiszen anorexiás időszakait leszámítva folyamatosan Adriannel van elfoglalva, akár egy jó nővér. Kivéve, amikor nem.
- Nincs hol laknod? - elkerekednek szemei és az agyában lévő fogaskerekek rögtön forogni kezdenek. Mert oké, most beülnek egy cukrászdába, megisznak valamit, esznek mellé sütit, aztán majd útjára engedi Beliánt, hogy csöveljen a sikátorban egy kuka mellett? Vagy a nehezen összekuporgatott pénzéből valami leszakadt motelben aludjon? Természetesen a rosszabbnál rosszabb rémképek rögtön elméjébe tolulnak, ezeket elhessegetendő megrázza fejét. - Ki van zárva, hogy úgy búcsúzzunk el, hogy nincs tető a fejed felett. Ha neked is jó, lakj nálunk addig, amíg nem találunk jobb alternatívát. Én és az öcsém úgysem zavarunk sok vizet, lenne saját szobád, szóval... - mellkasához szorítja az aktákat, mintha szorongana. Nem a gondolattól, hogy vendégül kell lásson valakit, elvégre nála jobb házigazda kevés akadna. Inkább csak az a nehéz ebben, ahogy ez a szituáció kinéz kívülről. - Ne érts félre, nem ellenőrizni akarlak. Viszont nem hagyom, hogy valami fura helyen kelljen éjszakáznod - azon túl, hogy felügyelői kötelességének is érzi mindezt, tényleg aggódna. Úgy elengedni a nagyvilágba valakit, hogy semmije sincs, szinte kegyetlenség, Shayleen pedig sok minden tud lenni, csak az nem. A hófehér lelkével, a kedvességével és segítőkészségével egy vadidegent is - nem kissé felelőtlenül! - beengedne magukhoz. Egyszerűen ilyen természet.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas térBogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház